Re: Morsus óvoda

by **Sweety Love** Kedd 31 Júl. 2012, 17:29

Nem tudom, most mennyire szólhatok.. hogy mi az, amivel még nem zavarom meg őket. Nem tudom, hogy a telepátia milyen veszélyekkel járhat, csupán az előnyeiből kaptam kis ízelítőt, abban viszont biztos vagyok hogy minél zavartalanabbul koncentrálhatnak, annál jobban megy minden.. így kicsit ódzkodom is a beszélgetéstől. Glori arcán olyasmit látok, ami meggyőz, akár korai volt ez, akár nem, a hatások, amik most érik, mindent meg fognak változtatni. Elégedettnek tűnt... mégis egy kissé szomorúvá tett...
Repülni kezdett.. mélységek felett egyensúlyozni, és nem tudhattam, vannak-e szárnyai.
-Meghalni...-látott már halált.. nehéz halálokat szenvedett végig, de egyet sem élt-halt át. Megborzongott a gondolattól, majd előfurakodott egy kérdés, miszerint nem egyszerűbb-e meghalni, mint túlélni a szerettek halálát... E gondolatra éreztem, hogy tekintetemre könnyű pára ül, így elé emeltem a kezem, részben hogy elrejtsem, részben hogy visszafojtsam.
-Én... ne haragudj... nem klónnak ismertelek meg, már ha.. ennyi idő után beszélhetünk ismeretségről. Akit itt látok, az egyszerűen csak te vagy.. - nem fogok sírni, inkább fordítom a figyelmem az ő nyomorúságára. Az óvónéni, az anya, akinek a szerepét játszom visszatér, s magam sem tudom miért, talán a mostani nyíltsága miatt, a kezdetben oly dühítő lányt próbálom kicsit jobb kedvűvé tenni.
- Nem kell annak lenned, akit vissza akartak hozni, ha.. nem akarsz- reméltem hogy új utat keres, valami olyat, amiben igazán ő lehet.. mert azt hiszem én sem tudtam volna elfogadni egy klónt a szerettem helyett... Azt hiszem ott lenne minden pillanatban a tudat, tüskeként, hogy nem igazi... De ezt a lányt... az eredetijét nem ismertem, így maga a klón számomra a valódi.
-Itt nem a származás számít.. ebben a házban az értékeid, tetteid alapján fognak megítélni.- mondtam lassan.
-De azt hiszem egyszer még... kiderül, hogy a tudás amit megmentettek általad, igenis számít... hogy a felelősség, ami a létezésed által terhel, arra kötelez, hogy segíts a népednek.- Nem is gondolhatnék másra egy olyan házban, ahol a felelősség oly sok hősi kalandra késztet.

Lenyűgöző mesevilágot látott. Csillogó birodalmat, fura embereket. Olyan helyeket, ahol igenis rohanni kellett, és kicsiket keresni, hogy játszhassanak az égen száguldó repülők alatt. Voltak arcok, akik szinte csak egy pillanatra tűntek fel, mint szellemszerű árnyak, de nem ijesztették meg Glorit. Itt minden természetes volt, még ha a saját világától különböző is.
De ott volt a rejtély, aminek a végére kellett járni... a gondolat, hogy talán az apja is igazi lehet, mint ezek a dolgok itt. Lassú léptekkel indult visszafelé, meg- megálva, és fürkészte a láthatár meghatározhatatlan homályát. Emlékezett rá, mikor utoljára látta.. az ijesztő kisfiúval, és ő nem hallotta, hogy hívja.. hogy szól neki, ne menjen el vele, hanem maradjon velük.. Vajon most hallani fogja, hogy hívja? Már szinte látta maga előtt, ahogy felé, Glori felé, sétál a megszokott, kissé tán gondterhelt arcával, ő pedig újra futni kezdett.

-Apa?-kérdeztem én is.. a beszélgetés felszínre hozott volna valami emléket a lánynál?
-Emlékszel az apádra?-a valódira? A klónozóra? Nem tehetek róla, de a kíváncsiság hirtelen eltöltött.

by **Ko-Rel** Kedd 31 Júl. 2012, 17:51

Nem akarta elrontani a nő kedvét, de mégis sikerült, néhány szó milyen érzéseket képes volt kiváltani egyesekből. Igaz emlékezett Kallark arcára, amilyennek látta, amikor rájött, hogy ki is ő valójában. Tudta, hogy nem kell annak lennie és, hogy nem is lehet teljesen ő, mert itt nem az udvarban lesz, más élményeket szerez, változik a jelleme.
- De szeretnék ő lenni, szeretnék újra én lenni – mondta. – De tudom, hogy nem lehetek teljesen. Korábban én voltam Lilanadra Neremani, a Shi’ar Impérium Majestrixe, a Shi’arok Lux Gloriana-ja, a birodalom hadseregének vezetője, egyik vezető tagja a Galaktikus Tanácsnak. A nép szeretett, aranykorban éltünk, a kree és a skrull birodalom félte a birodalmamat, ami így békét hozott a teljes univerzumra. Szerettem valakit, a testőrségem parancsnokát és ő is engem… ő hozott ide, most is ott van valahol, amíg nem megy el a bolygóról. De… a törvényeink szerint klón nem tölthet be semmilyen fontos pozíciót, így a császári és császárnői széket sem és nem vezetheti a hadsereget sem. A nővérem és a bátyám holtan látna újra. Még alig emlékszem, de az érzés bennem van, hogy tenni akarok a népemért, a birodalomért, de amíg nem emlékszem mindenre, míg nem vagyok saját magam nem tehetem meg. Így azt hiszem egy ideig mindenképp itt kell, hogy maradjak, biztonságban, hova nem ér el senki keze.
Tovább figyelt Gloria-ra, akinél érezte, hogy még mindig boldog és örömmel nézi az emlékeket, amik nem a sajátjai. Azonban ezt megint felváltotta az, hogy valakit keres. Az apját, mikor a kislány gondolt arra Lilandra is látta a kisfiút egy pillanatra, akivel a lány apja elment.
~ Had segítsek ~ gondolta. ~
Nagyon óvatosan nyúlt ki most a kislány tudata felé és kereste a legboldogabb emlékeit, amik az apjával vannak, lehet, hogy a kislány már elfeledte őket, de ezzel elő tudta ezeket hívni, hogy újra lássa, hiszen annyira kereste. Így Gloria emlékeiből próbált ezekből néhányat megtalálni és előhívni. Amint ez megvolt Sweety-re felpillantott és megcsóválta a fejét.
- Nem, nem a sajátom. Gloria-é, az ő apja – mondta. – Őt keresi… elment egy kisfiúval… ő is az önök gyermeke volt?

by **Sweety Love** Kedd 31 Júl. 2012, 18:50

-Akkor... -ez a sírás dolog végül uralhatónak bizonyult, és ez a kis győzelem is segített kicsit jobb kedvűvé válni...
Glori.. most ő a boldogságom, és ő is lesz, míg felnő, aztán marad a büszkeség, mit tettei, és csodás lénye szül. Emlékeztem ám ezekre a jövőből kapott ígéretekre is...
-Ideje nem szabadkozni azért amiért klón vagy. -küzdeni odabenn, a szívben, néha kegyetlen dolog, de ha Lilanadra végre megbékél, akkor is, ha valahol mélyen talán kísérteni fogja, lehet az, akivé újra válni szeretne. Régebben nem gondoltam volna a kísértő árnyakra. Azt mondtam volna, teljesen el lehet feledni őket, de az, ahogy most a hangulatom hirtelen megzuhant, hogy az emlékek még mindig nem csupán elérzékenyülést hoztak, hanem sírással is fenyegettek, kétkedni kezdtem. Én vagyok az érzelmek asszonya, de úgy tűnik azóta sem tudom teljesen uralni a saját érzéseim.
-Azt mondják a törvények?-ez meglepett, hiszen úgy hittem, semmi nem áll az útjában, ha jól alakulnak az események... de úgy tűnt tévedtem, s ez meglepett... nem, mégsem. Volt értelmük ezeknek a törvényeknek.. megelőztek egy lehetséges, évezredes egyeduralmat.
-Nos... az idők változnak... nem csak te nem lehetsz ugyanaz, aki voltál.. de Galactus után... a néped maradéka sem lesz már az, akire emlékszel.. és talán a törvények sem -a név valami ősi rettegés árnyát szólította elő. Nem is akartam a szörnyetegre gondolni, mely egykor ezt a helyet is fenyegette. Lehet hogy sokan elfelejtették, a mindennapi kis gondjaik miatt, milyen törékeny és szerencsés a létezésünk, de elegen voltunk, akik emlékeztek...
-Ha a szeretetet érzed irántuk, -folytattam, biztatóan
-akkor mindegy, hogy miként, de lesz alkalmad tenni értük. Az emlékek miatt pedig ne aggódj. Vissza fognak térni.

Glori bár kicsit meglepődött a hangra, örömmel fogadta a segítséget, ahogy felismerte, kitől származik.
~Apát keresem~ gondolta, némi izgalommal
~ Szeretném, ha visszajönne... Vissza hozod nekem?~ tiszta, gyermeki vágy volt ez. Anyja ugyan azt mondta, meghalt.. ő is érezte a bajt, és hogy nagyon messze ment, de itt talán mégis megtalálhatja. Vágyott a régi idillre. Nem rejtett, nem is rejthetett el emlékeket, melyek megannyi boldog pillanatról szóltak, s néha hosszú várakozásról, Sweety némi aggódásával, ahogy apja a HŐS kalandra indult. Glori nem aggódott ilyenkor... tudta hogy minden rendben lesz, s nem is volt másként. Apja diadalmasan visszatért, és megölelte őket. A háttérben pedig ott volt valami furcsa szerzet is, akit Glori nem igen tudott hová tenni. Rorschach -ot nem ismerte jól.. nem félte, és idegenként nem is szerethette, csak a kapcsolatot érezte meg közte és apja közt.
Lilanadra a számtalan emlék között kedvenc játszópajtásáról is sokat találhatott a shi'ar, Namoról, bár nem őt kereste, és az emberi gyerekek felhőtlen ábrándos világába is bepillanthatott Glori emlékein át. Lehetett indián, harcos, versenyző, és bármi, ami a gyermeki fantáziából születve a játékokban lett valósággá.

-Walter?-nem tudtam hová tenni ezt az új információt, és ezúttal ez a bizonytalanság segített kordában tartani a legyűrt sírást.
-Jajj.. Glori szívem- mozdultam, hogy megöleljem, de végül meggondoltam magam.. nem akartam megzavarni őt, bár nem tudtam, jól teszem-e ha hagyom keresni.
-Nekünk soha nem volt fiunk... ő.. Walter... nem elment.. meghalt. Nem volt semmiféle kisfiú.

by **Ko-Rel** Kedd 31 Júl. 2012, 21:49

- A fajunk évmilliók óta létezik, ha törvényes lenne a klónozás, soha sem fejlődtünk volna és régen nem az a nép lennénk, ami vagyunk.
Igen a népe sem ezt tudta, az adatokban benne volt, hogy a testvérei kettőbe szakították az impériumot és egymással háborúznak, polgárháború dúl azért, hogy ki legyen az uralkodó. Igazán jó kérdés lesz, hogy melyikük győz, vagy valaki más talán és mi lesz velük.
- A shi’ar erős – mondta picit jobb kedvvel, teljes szívével és lelkével hitte ezt, ez nem csak remény volt, hanem tudta. – Egy bolygó elvesztése a több ezerből nem vethet minket vissza olyan nagyon.
De ezek a szavak nem voltak olyan túl magabiztosak, főleg, hogy tudta mi történt, hogy micsoda veszteség volt az ő halála, hogy a Birodalmi gárda is felbomlott, Kallark megtörten távozott és most itt volt. Minden, emiatt akart a lehető leggyorsabban újra önmaga lenni, hogy segíthessen, hogy mi hamarabb véget vethessen a háborúnak, bár úgy érezte, hogy ehhez még éveknek kell majd eltelnie, hogy így legyen. Szeretné az apját, de egyelőre nem tudta, hogy mit mondjon, az emlékek kissé kényelmetlenül érintették, hogy ilyesmi is lehetséges, hogy együtt vannak a gyermekek a szülőkkel. Náluk a tojás kikelt a keltetőben és attól kezdve egyedül voltak, teljesen egyedül. Sweety hangjára lett újra figyelmes, szóval meghalt. Akkor már tudta, hogy mit mondjon a kislánynak, főleg, hogy ennyi idősen biztosan nem fogja fel, hogy mi történt.
- Gloria látta – mondta. – Egy fiú vitte el a férfit, Waltert… - és itt értette meg. – L… látta az apja halálát…
~ Sajnos nem tudom megtenni Gloria, ez nem áll a hatalmamban ~ üzente bánatosan. ~ De az emlékeidben, a gondolataidban mindig veled lesz és most már tudod, hogy miként idézd fel magadban őt, olyan képekben is, amikre nem emlékeztél ~
Újabb vidám képek, gyermekekről, egy kéket is látott közöttük, egy kree! Őt felismerte, azt, hogy micsoda. A kislány fejében kutatni kezdett és meglátta a fiú anyját is. hangosan nyögött fel és kapott levegő után, egy újabb emlék, és megszakítani sem tudta, így a kislány is látta, átélte, amit ő. Egy hatalmas torony, megannyi, több ezer faj képviselői, Kallark az oldalán, mint császár mutatták be, így hivatkoztak rá, kree-k mindenfelé, szemben velük zöld lények, skrullok, ott volt Veranke is, egy sztáziskamra, benne Vérontó, egy a Földről levő lény, odalent állt egy kree, mellette pedig a kis kree anyja, Ko-Rel, a Nova Prime. Még béke volt. A kapcsolatot ekkor sikerült megszakítania és zihálva rogyott le a földre.
- Sajnálom… - kapkodott levegő után. – Sajnálom…

by **Sweety Love** Kedd 31 Júl. 2012, 22:39

-Akkor bőven van időd tanulni.-Ha erősek, akkor megnyugszik ez a Madárka is, akkor türelemmel lesz, és megtanul mindent, nem csak magáról, de a Földről is.. ezt Zam esetében is fontosnak éreztem, s épp úgy, mint nála, ha a lány egy napon el fogja hagyni őket, biztosan meghatározó lesz a földi tudás. Legalábbis remélem, hogy a fiú profitál belőle... Legyen most bárhol.
A shi'ar állandósága pedig.. nem győzött meg. Mi itt folytonos változásban éltünk. Nem tudhattunk magunk mögött olyan hosszú, tudatos életutat, sem olyan fejlettséget, amit a különféle idegenek, de alkalmazkodtunk. Hihetetlenül adaptívak voltunk, ismertük a változások szükségességét, és végső soron ehhez elég volt a kényelmes élettempónk.
-Nem volt fiú... -ragaszkodom a tényhez, majd elakad a lélegzetem, és elsápadok, ahogy belegondolok a hallottakba.
-Nem láthatta. Lehetetlen! Még... még én sem tudom igazán mi is történt!- Nem AKARTAM, hogy Glori ilyeneket lásson. A kész ténnyel szembesülni is, hogy Ő nincs többé, fájdalmas volt, de hogy egy kislány... egy apró gyerek végignézze az egészet?
-Lehetetlen...-ismételtem.

~ De vissza fog jönni. Azt mondták.. Ő Hős és mindig vissza jön... csak a kisfiú.. ő...~ nem tudta megfogalmazni azt, amit érzett, és nemcsak az érzelmei, a gondolatai is kivehetetlenül zavarosak voltak.
~Miért nem áll hatalmadban?~kérdezte meg végül komolyan. A lányra felnézett. Nagyon erősnek látta, ezért eddig biztos volt benne, hogy legalább ő üzenni tudna... A kezdetben olyan boldog, igazinak tűnő emlékképek, amiket igyekezett megragadni, fontosak voltak számára, de nagyon gyorsan kiderült, hogy nem olyan módon igaziak, mint hitte. Ez ugyan kicsit letörte, de nem tudott az érzelem úrrá lenni rajta... ahogy a gyermekek oly sokszor, annál jobban akarta, minél kevésbé kaphatta meg hogy valóban igazivá legyen.
~Mit tudunk?~ Kérdezett újra, egyre ügyesebben használva ezt a fajta beszélgetést. Ismerni akarta a határokat, konokul ragaszkodva ahhoz, hogy kellő erőre szert téve visszahozza az apját.. vagy üzenjen neki.

A többi kicsi eközben elunta, hogy semmi látványos nem történik a nagyok közt. Az elején érdekesnek tűnt a baj emlegetése Glorival, de az, hogy nem látták a dolog lényegét, elvette az érdeklődésüket, és újra belekezdtek a játékba Zam lovagról.
Én pedig figyeltem, hol a lányom, hol Lilanadra arcát. Sokat adtam volna azért, ha tudom, mi jár most a fejükben. Amikor a shi'ar felnyögött, önkéntelenül összerezzentem.
-Mi a baj? Ugye.. ugye nem látott még nagyobb szörnyűségeket?-bár elképzelni sem tudom, mi lehet rosszabb, mint látni Walter halálát.. ha valóban látta.

Glori azt hitte, az újabb képek megmutatják majd a határokat, s a madárka zavarát is tévesen, erőfeszítésként értelmezte, hogy megmutathassa ezeket a képeket neki.
Ez nem volt olyan békés, mint az előzőek... Tobzódó színek, meghatározhatatlan fajok... Nem igazán értette hol van és mit lát, első ijedtségében csak sodródott a képekkel, de kíváncsi is volt, és a végtelen összevisszaságban, sok ijesztő arc, sok rémisztő lény között egy ismerőset is meglátott.
-Ó...- jött ki a száján a bámulat, majd feltette a kérdést, ami megfogalmazódott benne:
~ Ez most van?~ nem jutott el a tudatáig, hogy kinek a szemein keresztül látja. Cseppet sem látszott rajta, hogy bánná.

by **Ko-Rel** Szer. 01 Aug. 2012, 11:08

Sharra és K'ythri a shi’ar istenek talán képesek lettek volna arra, amit a kislány szeretett volna, de ő maga nem.
~ Csak az istenek képesek valakit visszahozni az életbe, én nem vagyok istennő. De talán az isteneitek kegyesek és visszaengedik őt hozzátok ~
Szentül hitte, hogy életet teremteni csak az isteneknek szabad, ezért is tartotta magát másnak, ő nem élt újra, nála csaltak. Ha a régi testében tért volna vissza, akkor isteni csoda lett volna, de így, hogy csak klón volt, így nem számított annak. Ez más volt, mint szerette volna, ezt az utat nem ajánlhatta fel a kislánynak, főleg, hogy ki tudja, hogy mennyire lesz más a klón, mint az igazi. Nála valami történt, nem lett volna szabad emlékeznie és mégis megtörtént. Talán genetikai emlékezet, vagy szándékosan így alkották?
~ Mások gondolatait olvasni, emlékeit látni, megmutatni a sajátunkat másoknak, és ha kellően erős és nagy leszel, akkor rávenni olyan dolgokra őket, amiket nem tennének meg egyébként. ~
A képek még mindig ott villóztak a fejében, látta őket, pontosan tudta, hogy mit érzett akkor. Lassan ingatta meg a fejét, amikor Sweety aggódva kérdezte. De úgy tűnt, hogy a kislány nem ijedt meg, ellenben azt hiszi, hogy ez most történt. Nem, ennyire nagy hatalma senkinek sem volt, főleg, hogy ma már az a hely sem létezett, az is elpusztult.
- Nem szörnyűség, csak egy emlék, egy tanácskozáskor, amikor… amikor találkoztam Zam anyjával.
~ Nem, nem most van, majdnem egy éve történt ~ üzente a kislánynak. ~ Ők azok, akik a csillagokat uralják, amikor felnézel az égre, nagyon sok helyen van élet és ők, akiket láttál azokról származnak. Nem fáj a fejed? ~

by **Sweety Love** Szer. 01 Aug. 2012, 21:21

~De ő nem halt meg.. nem igazán.. akik meghalnak, nem mennek el... Csak nem lesznek. ~ bár úgy tűnt, Glorinak megvan a maga kis magyarázata, az eseményekre, ezzel együtt pedig nem fogadja el hogy apja valóban halott lenne, nem kérdezett többet a dologról. Megértette, hogy bár minden igazinak tűnt itt, még ezzel sem tudott üzenni neki. Legalábbis most még nem... míg nem volt elég erős.
Álmélkodva hallgatta mi mindenre lehet képes majd, de az egyik dolognál röpke ijedtség futott át rajta.
~De az rossz dolog... rávenni olyanra, amit nem tennének meg. Vagy.. nem?~ bizonytalan volt. Ez már a felnőttek, koránt sem fekete-fehér döntései közé tartozott, amiknek ő még nem értette a finomságait. Vak bizalommal várta a magyarázatot.

-Ó.. akkor jó- biccentettem. Megnyugtatott, hogy a leánykám biztonságban volt az... emlékek között. Nem tudtam mi folyik odabenn, de a shi'ar egyre több jó pontot szerzett azzal, amit az arcáról le tudtam olvasni... Valahogy türelmesnek tűnt.. és vigyázott a lányomra.

~ Egy éve..~ ismételte elcsodálkozva.
~ Őket nézem, amikor csillagokat nézek?~ ez valahogy viccesnek tűnt. A kérdésre pedig csak megrázta a fejét. Nem fájt.. csak valahogy elnehezült. Mintha a könnyű gondolatok kiszálltak volna belőle, és csak a nehezek maradtak volna, lassan húzva a föld felé. Kicsit elfáradt, de nem lett volna Glori, ha bevallja most, mikor egy csomó új dolgot tanulhatott.

by **Ko-Rel** Csüt. 02 Aug. 2012, 00:01

Nem tudott arra hirtelen mit mondani, hogy a kislány szerint nem jó másokat befolyásolni. Soha sem minősült túl jó telepatának, csak teljesen átlagos volt a képessége, akivel pedig így beszélt volna, az védett volna ez ellen. Használnia sem kellett nagyon, mert a tanácsosai, testőrei megtették helyette, de volt helyzet, amikor muszáj volt.
~ Mikor ártani akarnak neked, vagy azoknak, kiket szeretsz, és megvédeni akarod őket, akkor el fogod zavarni azt, aki ezt akarja tenni, ha nem is akarja megtenni, akkor is. Ilyen esetben nem rossz dolog, de nem szabad visszaélni vele. ~
Még túl kicsi volt a kislány, hogy elmagyarázza, hogy a csillagokat és bolygókat látja, amin ezek a fajok élnek, így egyszerűen csak helyeselt erre.
~ Igen őket látod és olyanokat is, akik itt nincsenek éppen. Egyszer talán az embereknek is mindennapos lesz az, hogy a csillagok között utazzanak és személyesen is találkozzanak ezekkel a fajokkal ~
És nem csak egy-egy személynek, mint ahogyan most volt. A kislány emlékeiben a korábban talált kree kisfiú jutott az eszébe.
~ Zam lovag is egy ilyen távoli csillagról származik, ő hol van most? ~
Nem tudta, csak annyit, hogy velük volt, majd többé nem, az eltűnéséről semmit sem tudott.

by **Sweety Love** Csüt. 02 Aug. 2012, 12:16

~ Ó... értem!~ szinte ragyogott az arca, ahogy eszébe jutott, hogy végre ő is vigyázhat a többiekre. Ez így nem is hangzott rossznak.
~ Nem fogok~ ígérte komolyan, és úgy is gondolta. Ő jó akart lenni, de azt nem leplezhette hogy élvezi a lehetőséget, hogy ő is vigyázhat másokra.. Hogy erős lehet, mint Namo. Sok sok felvillanó, gyermeki lehetőség futott át a fején arról, hogy menti meg őket. Most először úgy érezte, hős lehet, mint az apja. De már most arra gondolt, hogy nem akarja olyan sokszor elhagyni a barátait.
~ Zam.. nincs itt.~ Sok mesélt kis kaland jutott eszébe, amit szomorúság színezett. Felrémlettek képek arról is, hogyan lett mindenki összeszedve, és talán túl sietve is hazaindítva. Bár ő nem időzött sokat ezeknél az emlékeknél, Lilandra szemügyre vehette őket, és sok olyan dolgot kihámozhatott, amit a fáradó kislány már nem gondolt fontosnak. Kezdett szétesni a koncentrációja, ha fel kellett idézni valamit.
~ Anyáék tudják, merre van.~ ő biztos volt benne, habár Sweety sosem emlegette, hogy tudná.

by **Ko-Rel** Csüt. 02 Aug. 2012, 19:30

Aranyosnak találta, hogy a kislány mennyire fellelkesült azon, hogy miket tehet majd így, hogy ez a képessége. De már megtalálta az okot, hogy a shi’arok módszere miért is jobb, már ami a fiókákat, a gyermekeket illeti. Nincsenek a szülők velük, nem ragaszkodnak hozzájuk, nem fordulhat elő az, ami itt Gloria esetében, hogy mennyire hiányzik neki valaki. Őket sokkal inkább függetlenségre nevelték, hogy magukra számíthatnak. Ez így jobb volt, ő így érezte, talán pont ezzel kéne bíztatnia a kislányt.
~ A te döntésed lesz, hogy magukra hagyod-e őket vagy sem, csakis a tied, ne engedd soha, hogy más irányítsa az életed. ~
Ne légy rab, ő bármit megtehetett, Lilandra nem, neki kötelezettségei voltak, egy nemesi vér, egy uralkodó élete mindig sokkal, de sokkal nehezebb. Ahogyan a kislány emlékeibe nézett a kree kisfiúval kapcsolatban érezte, hogy már fárad és nehéz koncentrálnia. Így nem akarta őt tovább terhelni, és inkább hangosan szólalt meg.
- Anyukád büszke lehet rád – mosolyodott el. – Ügyes és bátor kislány vagy Gloria. Érzem, hogy kezdesz fáradni és nem szeretném, ha a fejed megfájdulna. Pihenj.
Ezek után nézett csak fel Sweety-re.
- Hol van a kree kisfiúval, mi történt vele? – kérdezte.

by **Sweety Love** Pént. 03 Aug. 2012, 20:55

~ Nem fogom.. nem nem.~ Gloria komolynak tűnt, ahogy arról beszélt, nem hagyja el őket. Ez a kis csapat, itt a szobában, volt az általa legjobban kedvelt a világon, és elképzelni sem tudott olyan lehetőséget, hogy ne védje meg őket, ha teheti.
~ Most már én is erős leszek, mint Namo!~ szinte kiáltott, olyan lelkes volt. Tudta, milyen különleges, hogy azelőtt, hogy megnőtt volna, már felfedezték a képességét, és élvezte. Már nem csak játszhatta az indián sámánt... Emellett a gyermeki lelkesedés mellett, az öröm mellett, hogy erőre tesz szert, ott lebegett a még meg nem fogalmazott vágy is arra, amire a shi'ar tanítani próbálta. Egy felnőttebb, komolyabb, erős és független Gloria előképe.
A kislány elmosolyodott a dicséretre. Egy pillanatra felrémlett benne az ellenkezés, majd lemondott róla. Bízott a shi'arban, és ha ő azt mondta, jobb ha pihen, akkor úgy fog tenni... aztán legközelebb majd kétszer annyi ideig fogja bírni!

Figyeltem őket, jobb híján csendesen, mígnem Lilandra meg nem szólalt. Úgy tűnik, jól mentek a dolgok.
-Az vagyok.. -és persze mindig büszke is leszek. Az én kincsem, az én okos, bátor leányom.
-Ez várható? Ha elfárad, fájni fog a feje?-az anyai aggodalom hangjai szóltak, de nem csak féltettem, szerettem volna tudni, mire számíthatok. Ez a tollaska nem lesz mindig ott vele, és nekem.. ezek után meg kell tanulnom felismerni a jeleket... amikről még nem is tudom, micsodák.
-Glori, mi lenne, ha visszamennél játszani? Ahogy elnézem, a többiek már hiányolnak-mosolygok, bár kétkedem, hogy elindulna a többiekhez. Elég okos és elég akaratos ahhoz, hogy még itt ácsorogjon... úgy tűnik azonban, hogy tényleg elfáradt, s ahogy a többiekre néz, rajtuk felejti a pillantását, és ellenkezés nélkül indul, hogy visszaüljön közéjük, én pedig, közelebb vonom Lilandra-t és halkan szólalok meg. Nem kell, hogy újra emlékeztessem a kicsiket.
-Honnan tudsz a fiúról?-kérdezem csendesen, majd rádöbbenek, butaság volt.
-Gloritól, ugye?-nem tudom, érdemes-e a csibét beavatni a dologba, de ha már ilyen nyíltan rákérdezett...
-Elrabolták... fel sem készülhettünk rá, egy szempillantás volt az egész.-és ezzel megint ott voltam a fák között, bogárkákról beszélgetve a kis okos "fiammal", az idő pedig gyorsan rohant addig a borzalmas pillanatig...

by **Ko-Rel** Szomb. 04 Aug. 2012, 00:10

Még megsimogatta Gloria fejét, majd felkelt a helyéről. Még így is jócskán alacsonyabb volt Sweety-nél, amennyire emlékezett és látott képeket korábban sem volt magasabb, mint most. Ezek szerint már tudta, hogy nem fog nőni a későbbiekben sem, ami ezzel kapcsolatos volt, zavarta, vagyis kicsit furcsa volt, hogy Gladiátor olyan sokkal nagyobb nála. De már megint elterelődött a figyelme, neki is kezdtek szétesni a gondolatai, régen nem használta ennyit a telepátiáját, talán ebben a testben még soha sem. Megcsóválta a fejét.
- Nem, ha kimerül, akkor nem lesz gond – mondta. – Ha túlságosan sokat használja a képességet, ha túlerőlteti és túllépi a határait. Most, hogy is mondjam, a telepaták képesek csatornát nyitni mások felé és így tudják rajtuk használni a képességüket. Most az én csatornámat használtuk és így volt kapocs kettőnk között. Így ő nem merült ki annyira és nem erőltethette túl magát. egyelőre javaslom, hogy ne nagyon használja az erejét, csak ha egy másik telepta van vele, aki tud segíteni neki.
A kislány végül visszaindult játszani és Lilandra egyedül maradt Sweety-vel. Kissé közelebb lépett hozzá, hogy hallja a nő szavait. Bólintott a kérdésre.
- Igen, az emlékeiben láttam, amit mutatott a többi gyermekről – mondta. – Mégis kinek állhatott szándékában egy kree kisfiú elrablása? – kérdezte meglepetten.

by **Sweety Love** Vas. 05 Aug. 2012, 21:40

Élénk figyelemmel követem a leányzó szavait. Ha nem lenne lehetetlen, akkor nem csak ezt a gyorstalpaló felkészítést hallgatnám meg, hanem egyenesen telepatává képeztetném magam.. Persze erre nincs esély... Nem, nem bánkódom igazán, hiszen azt remélem, a képességem eléggé hasonló ahhoz, hogy ha nem is teljesen, de kitöltsem a hiányosságokat...
-Jól van, ez.. megnyugtató-ezek szerint önmagában túl nagy bajt nem okozhat a képesség. Persze Hannah- nál be kell majd ajánlanom Glorit.
-Ő egyedül is képes lesz ezek után.. csatornát nyitni? -ez talán a legfontosabb kérdés, mert kételkedem abban, hogy az én kis angyalom ne próbálkozna további kísérletekkel.
-Figyelni fogok rá-többet sem neki, sem magamnak nem ígérhetek. A legtöbb esetben valószínűleg észre sem fogom venni, ha egyedül próbálkozik... Szerencsére okos lány.. hallgatni fog rám... legalábbis ebben akarok hinni.
-Láttad-biccentek. Elfogadom. Nem örülök neki, nem vagyok dühös miatta, s nincs egyéb kérdésem. Telepatákkal a dolgok néha hátborzongatóan egyszerűek.
-Én.. -mit mondjak erre? Láttam dolgokat, de nem eredtem a nyomába. Volt nyom és üzenet utána, de mégis... ez talán már túlmegy azon, amit megoszthatok a lánnyal... erről jó esetben a fiú anyjának kellene döntenie, nélküle, mégis milyen jogon fecseghetnék?
-Azt hiszem.. ennyit mondhatok. Azonnal keresni kezdték, de látod.. nincs itt. Hagyd a hősökre a kutatást és a kérdéseket. Kérlek. -teszem hozzá.

by **Ko-Rel** Hétf. 06 Aug. 2012, 09:35

A shi’ar lány megcsóválta a fejét a kérdés után.
- Nem fog tudni, továbbra is csak időnként fog megérezni és véletlenül látni, hallani dolgokat, mint eddig – magyarázta. – Azt tanár mellett kell majd megtanulnia, vagy hosszú idő alatt kitapasztalni, hogy miként tud kapcsolatot létrehozni másokkal. De még nagyon kicsi, igaz értelmes, de fiatal és ez szerintem meghaladná a képességét. Igaz nem tudom, hogy a mutáns telepaták miben mások, mint mi shi’arok, akiknél a telepátia szinte természetes.
A két dolog nagyon más volt, nekik szinte bennük volt a fejlődésük révén, hogy ezt örökölhetik és számukra igencsak természetes, de az emberek mások voltak. Bólintott, hogy valóban látta. Kíváncsi volt, azt már tudta, hogy a Kree Sztelláris, avagy Csillag Birodalom hadat üzent a Földnek és Attilannak, ez az elsők között ovlt, amit megtudott, de a kisfiú kree, lehet, hogy hazalopták, hogy ne essen baja? De amennyire tudta az anyja itt volt, látta is a kree nőt Attilan-on.
- Nem akartam rossz emlékeket felidézni – védekezett. – Akkor majd megkérdezem Mr. Morsus-t, hátha ő tud valamit.
A hadüzenetre az okokat nem tudta igaz pontosan, de ez talán nem lesz annyira kellemetlen kérdés.
- Ez remélem nem lesz olyan kellemetlen kérdés, de nem tudja, hogy a Kree Birodalom miért is üzent hadat a Földnek és az Örök Birodalomnak? – kérdezte.

by **Sweety Love** Szomb. 11 Aug. 2012, 12:25

További kis infó morzsákat kapok Glori képességéről, és őszinte megkönnyebbüléssel fogadom őket.
-Ez jó hír.. mármint-nézek rá. Telepata, talán rossz néven veszi a dolgot, ha azt hiszi a képességét kritizálom
-Örülök a képességének, de nem szeretném, hogy felügyelet nélkül kísérletezzen.. de ezek szerint ettől nem kell tartanom-mosolygok rá. A felvetésére a mutáns és a shi'ar telepatákról, én sem tudok mit mondani...
-Ez.. jó kérdés. Náluk is.. természetes képesség, ott van kódolva a génjeikben, de.. -később jelentkezik, és meg kell tanulniuk a használatát, ráadásul.. mint Glorinál, sokszor nincs előzménye a korábbi generációkban... Vagyis.. Walter felmenőit nem ismertem, de nálunk.. az én képességeim voltak az elsők.
-Ők ritkán hasznosíthatják az előző generációk tapasztalatait- zárom ezzel. Vannak elméletek, amik azt mondják, a tapasztalat, a tudás a génekkel is öröklődik, de.. ezek nem tudományosan elfogadott nézetek. Itt legalábbis nem.
-Semmi gond Lilandra.. -rázom meg a fejem
-Tudod.. nekem kellett volna.. vigyázni rá.. szinte a kezeimből.. rabolták el, és.. még csak utána sem mehettem. -egy érzelmekkel teli, ám értelmezhetetlen mosolyt villantott.
-Nem mintha hasznos harci képességekkel bírnék. -most már rövid nevetésre is futotta.
-Én egyszerűen csak.. egy óvónéni vagyok itt, úgyhogy.. a harcosokra kell bíznom az ilyesmit... ahogyan a világok közti harcokat is. -teszem hozzá komolyan.
-Erről is jobb, ha Mr. Morsus-t kérdezed.-Hú, de furcsa így nevezni őt.

by **Ko-Rel** Szomb. 11 Aug. 2012, 15:14

A lány Sweety-re nézett és megcsóválta a fejét.
- Félreértett – mondta. – Nálunk a népesség jelentős része telepata és nincs más képessége a shi’aroknak. Esetleg néhányan még mágiát képesek használni, de ez minden. Ezért van a különleges csapatok, mint a Birodalmi gárda, Halál kommandó és efféle elit csapatok nem csak shi’arokból állnak, hanem más az impérium fennhatósága alatt álló bolygó lakosaiból is.
Bólintott a nőnek, nem is tudja, hogy mekkora szerencséje volt, hogy ártalmatlannak tűnt. Úgy rémlett neki, hogy ismeri a kree-ket. Olvasni meg biztosan olvasott róluk, ezt legalább tudta, hogy Attilanon olvasott róluk.
- Ne hibáztassa magát, inkább örüljön, hogy ennyire ártalmatlannak tűnt a szemében – mosolyodott el. – Valószínűleg ezért nem bántotta magát különösebben.
Nem akarta hozzá tenni hangosan, hogy ezért nem ölték meg, valószínűleg a nő magától is rá fog jönni. Szóval semmit sem tudott a háborúról, lehetséges, hogy Kal-t kellene megkérdeznie róla, talán ő tudott valamit, vagyis biztosan, de addig még nem jutott el, hogy erre rátérjen. Annyi kérdése lett volna, de az idő olyan kevés volt.
- Akkor majd beszélek Mr. Morsussal, ha már szabadon lehet közlekedni az épületben – mondta. – Amit a képességekről mondott… ezek szerint önöknél ez sokrétű lehet?

by **Sweety Love** Hétf. 13 Aug. 2012, 14:45

Érdeklődve hallgatom a leányzó beszámolóját. Akár mesélt erről Zam, akár nem, egy igazi shi'artól hallani egészen más. Furcsa.. precíz társadalomnak tűntek. Kissé ijesztőnek, mégsem.. boldognak. Nem mintha ez új felfedezés lett volna. Egyszerűen csak megerősítette amit eddig tapasztaltam.
- Ó ne.. akkor hát.. nem úriember volt?-tettetett panaszkodásba kezdek, de azért.. a jókedv mögött ott a halovány szomorúság is. Tisztában vagyok az erőmmel, tudom mi mindenre lehetne használni.. de tudom azt is, milyen használhatatlan vagyok, ha küzdeni kell.. kivéve, ha épp a prada topánomban vagyok. Akkor aztán...
-Igen, ez a legjobb, amit tehetsz. -végül is, talán ő ismeri a legtöbb részletet.. és legalább biztos lehet benne hogy annyit oszt meg a lánnyal, amennyit szükséges.
-A képességek.. azoknál, akiknél jelentkeznek, bármilyen formát ölthetnek.- mosolygok a lányra.
-Nos.. ha ti.. nem is tartjátok sokra az embernépet... azt talán nem tagadhatjátok, hogy hihetetlenül alkalmazkodóak vagyunk. Azt hiszem, ez táplálja a képességeink sokféleségét is. Persze.. ezek nem csak megjelenésükben, de erejükben is eltérőek. Vannak, akikkel szűkmarkúan bánik a genetika.. és vannak, akik talán még számodra is hihetetlen dolgokra képesek. A lehetséges képességeknek nincsenek határaik, a kialakultaknak pedig sokszor elképzelhetetlen távlataik nyílnak meg. -soha oly lenyűgöző dolgot nem láttam még, mint az újgenetika csodáit.
-Akár gyengébbek, akár erősebbek a jelentkező képességek, gyakorlással még erősebbekké tehetők, és kreativitással sokszor áthidalhatóak az erőviszonyok.

by **Ko-Rel** Hétf. 13 Aug. 2012, 16:16

Amennyire emlékezett valóban nem tartották annak, neki nem voltak soha sem különösebb ellenérzései ellenük. Azt tudta, hogy a kree-knek és a skrulloknak rengeteg borsot törtek az orruk alá, de a shi’arok mások voltak. Őket nem zavarták, ők távol maradtak ettől a bolygótól szerencsére. Valószínűleg egy újabb emlék, egy érzés, ami igencsak erős. Ahogyan azt is tudta, hogy miért, nem tudott eseményt, vagy emléket kapcsolni ehhez az érzéshez, csak tudta.
- Az emberekről nincsenek odakint túl jó véleménnyel – mondta, nem tudta miért, de érezte, hogy így van. – Mindenbe beleavatkoznak és beleszólnak, mintha ehhez joguk lenne és felsőbbrendűek lennének mindenben. Több olyan konfliktust okoztak, amire régen nem volt példa és még ők érezték magukat megsértve, miközben ők szegték meg a többi birodalom törvényeit, szokásait.
Azt valamiért nem érezte annak, hogy a kree-k kísérleteztek rajtuk, hiszen az nagyon régen volt, akkor még csak tényleg majmok voltak.
- Technológiát lopnak, fenyegetőznek, ölnek, megszegik a törvényeket – mondta. – Mindezt pedig olyan félelmetes arroganciával, hogy mások csak néznek ilyenkor. Ilyennek ismerik az embereket odakint, mindegyiket, akikkel találkoztak az idegen fajok. Még az a szerencséjük, hogy eddig csak a Kree Sztelláris Birodalom és a Skrull Birodalom akarja a Föld teljes népességét holtan látni és nem mindegyik. Ez a fajta viselkedés is a természetes fejlődésüké?

by **Sweety Love** Kedd 14 Aug. 2012, 20:38

-Nem, azt hiszem, nincsenek.- igazából valahogy egész viccesnek tűnik a dolog. Persze, tudom hogy ez nem tesz jót nekünk, de... mégis, valahogy talán védi ezt a csepp, bolygónyi közösséget a túl sok kinti hatástól.
-Valóban ilyennek ismerik őket? Minket? De.. próbáltak megismerni miket? Vagy.. tisztelettel kezelni? -a részletes leírás meglep, s el is gondolkoztat. El, hogy miféle emberek jutnak ki olyan messzire, s miféle elveket, politikai akaratot követnek. És mégis örömmel tölt el, hogy ezek ellenére néhány kósza hírvivő, az itt nevelkedett, gyermekek, megpihenő felnőttek mégis más arcunkat látják.
-Az idegen dolgok megismerésének vágya az. A lehetséges veszélyforrásokkal szembeni védekezés viszont már tudatosabb. Azt hiszem.. mindannyian érezzük, hogy fiatalok vagyunk, és sokat kell még fejlődnünk, hogy hasonlóan erősek lehessünk, mint a kintiek, és ne kelljen rettegni a külső hódítástól.- kissé borúsabb lesz a téma, és a kedvem is.Nem egy fenyegetés érkezett már odakintről, de ezek szerint mi is sok bajt okoztunk. Nehéz úgy magyarázni, hogy ne csupán az árnyoldalakról szóljak, illetve.. hogy ne is mentsem fel azokat, akik bűnt követnek el. Arról nem is beszélve, hogy könyvek ezreit lehetne megtölteni a motivációkkal, küzdelmek indokaival.
-Ha.. végignézed a történelmünket.. akkor is találsz sok riasztó háborút. Ha elköveted azt a hibát, hogy csak azokat nézed, lehet hogy tüzes, békétlen, forrongó népséget fogsz látni.. de ha az egyéneket tekinted, nem lesz ilyen egyhangú a kép. Megvannak a híres és néma hőseink és szörnyetegeink, harcosok, feltalálók, vagy mindennapi emberek, akiknek mindegy mit tesznek, evolúciós jellegzetessége, hogy csoporthoz, közösséghez tartoznak, vagy ahhoz akarnak tartozni. Nem az.. a természetes stratégiánk, hogy erősek legyünk vagy sokan legyünk. A közösség ereje által tudást és erőt osztunk meg, és alkalmazkodunk és ez utóbbit a közösség könnyebbé teszi.-néha kicsit megállok, ahogy gondolkozom, hogyan is fogalmazhatnám ezt meg jobban.
-Na már most.. a sokféleségünk olykor hátrányt is jelenthet, mert habár vannak hagyományaink, törvényeink, mindig lesznek olyanok akik ezek szerint, és olyanok, akik szinte ezek ellen élnek. Ha ezt.. érzelmek nélkül, szívtelenül, távlatokban gondolkozva nézném, azt mondanám, ők teszik állandóan próbára a kialakult közös tulajdonságokat, ezáltal a fejlődést szolgálják, mert rávilágítanak a hibákra, és ösztönöznek.-egy pillanatnyi szünet. Mikor lettem én ilyen.. furcsán bölcs?
-De.. ez nem jelenti azt, hogy képes lennék megbocsátani a bűneiket, vagy elfogadni, hogy ilyenek is vannak. Olyan vagyok, mint a legtöbb ember: szeretem ha nyugalomban, kényelmesen élhetek, veszélyes konfliktusok nélkül, és igenis elvárom, hogy a bűnözőket büntessék meg. - Direkt használok e szövegben furcsa sorrendet mert minden egyes szót kiemelek a végén. AIM.. Átok a nevedre, és mindenkire aki híven szolgált.

by **Ko-Rel** Szer. 15 Aug. 2012, 11:53

- Mi ismerjük az embereket, mindenki ismeri – mondta. – Évezredek óta figyelik a kozmikus fajok az itt élőket. Amennyire emlékszem és olvastam még a megfelelő életkörülményeket is megteremtették a kozmikus fajok a földieknek a galaktikus tanács korábbi központjában. A megfelelő határokon belül tiszteletteljesek voltak, amíg nem kezdtek el ostoba majom módjára viselkedni. Ön sem adta meg a tiszteletet nekem, rám förmedt, nem tartotta tiszteletben az én kultúrám szabályait, pedig ebben a testben már a saját fajomon belül is felnőtt lennék. Ugyanígy tesznek a küldötteik is, amik súlyosabb következményekkel járnak, mint az öné. Persze nem sérteni próbálom önt, mert miután tisztáztuk a helyzetet már elfogadhatóan viselkedik, de a küldöttek nem tesznek így. Mindenkit próbálnak átverni, csalni, lopni és hazudni, hogy előrébb jussanak. Ezt biztosan tudom, hogy a legfejlettebb technológiájuk, minden, amit az AIM gyártott, mind-mind skrull technológia, amit elloptak tőlük és ezt mindenki használta a világon. Ön ezt elfogadhatónak tartja?
Bólintott, amikor idekerült, akkor a Föld történelmét is látta és olvasta, valamiért a nevelői szükségesnek érezték, hogy ezen is túlessen. Talán számítottak rá, hogy itt fog maradni az emberek között és ezért erőltették mindezt? Vagy tudták, hogy Kallark nem fogja hazavinni, hanem itt próbálja menedékbe helyezni? Sok a háború, most otthon is van egy, polgárháború. Hogyan lehetne annak véget vetni, hogyan vethetne véget neki innen? Azonban a Föld, olyan sok hiba és ehhez hasonló volt itt.
- Az ittenieknek már az alapfelfogása rossz – mondta. – Mármint, elég ha megnézzük, hogy mi van odakint, több millió éves kultúrák, birodalmak. Mindhárom nagy birodalom több ezer, tízezer lakott bolygóval. Mind egy személy vezetése alatt, nincsenek egymás között háborúk, virágzik mindegyik faj és társadalom. Még amikor a Kree Birodalomban sem császárság volt, a Legfelsőbb Intelligencia egy személyként vezette a birodalmat. Itt is, a Földön, a legfejlettebb népek azok, ahol királyság van, elég megnézni az Örök Birodalmat, vagy éppen Wakandát. Ez a baja azt hiszem az embereknek, hogy az önös érdekeiket nézik és nem mindenkiét. A demokrácia évmilliókkal ezelőtt elavult, ezzel a módszerrel soha sem fognak túljutni a gondokon és saját maguk pusztulásához fognak elérni.

by **Sweety Love** Csüt. 16 Aug. 2012, 11:59

-Ostoba majom, mi?-Ez a lány.. Nem. Ez az egész kinti világ sértésekkel válaszol, ha nem tetszik neki valami? E pillanatban pokolba kívánom az egész kinti társaságot. Tettek lépéseket értünk? Remek... ezek szerint csak elfeledkeznek arról, hogy legyen egy nép bármilyen fiatal, vagy kicsiny, büszkeség él benne. Lehet hogy jobb lett volna, ha soha nem is létezik más odakinn.. mert ha ezek így gondolkoznak rólunk... akkor igen nagy mázli kell, hogy túléljünk.
-Az emberek.. nem szeretik, ha méltatlanul kezelik őket. Nem szeretik, ha.. nem kapnak tiszteletet, vagy lenézik őket. Nagyon sok múlik a hangnemen, és nagyon sok a használt szavakon túl mutató, jeleken. -Vajon ők hogyan kommunikálnak? Kihasználják a telepátiát, és sem szavakat, sem egyéb jeleket nem adnak? Kiolvasnak vajon minden szándékot, érzést, vagy megelégszenek a felszíniekkel? Bármelyik is legyen a kettő közül... nem fogják tudni megérteni a mi kommunikációnkat.. és ez, talán a félreértések forrása.
-Egy emberrel... nem közölhetsz hidegen, rezzenetlen arccal olyan szabályt, amiről nem volt tudomása, és nem róhatod fel neki, ezt a nemtudást. Az fenyegető szándékot sugall, nagyképűséget.. olyan, mintha fölé helyeznéd magad. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, úgy kell vele beszélned, mintha te magad is ember lennél: türelemmel, kedvességgel, és alkalmaznod kell a számodra talán idegen arcjátékot, és mozdulatokat, és vigyáznod kell az egójára. Érzékenyek vagyunk, gyorsan reagálunk a beállt változásokra, alkalmazkodunk- szúrom még a mondandóm közepébe
- de épp ezért sokszor meggondolatlanul cselekszünk.- Nem ez lesz a legtökéletesebb jellemábrázolás. Nem is lesz teljes... de azt hiszem, ez az amit a kintiek valahogy sosem ismernek meg... és ha csak ennyit tehetek, épp mint Zam esetében, megpróbálok valami változást elindítani.
-Az én szememnek te egy gyermek vagy. Ha hozzád hasonlóak ülnek a tanácsban, az ismét feszültséget generál. Nálunk a gyermekek nem állhatnak a felnőttek fölött. Még nem teljesek, de már kibontakozók, és ezért sokszor erős kézzel kell kezelni őket. Ha egy gyermek tiszteletlenül beszél a felnőttel, akkor különféle eszközökkel figyelmeztetik a társadalmi szabályokra, az erőviszonyokra.-Azt hiszem, nem feltétlenül kellene most megemlítenem, miben is áll ez a sokféleség.
-Ezért hát, ha egy gyerek utasítgat, netán számon kér nem tudott szabályokat, főként ha ezt nagy nyilvánosság előtt teszi, az jogos sértettséget generál. -sértettség.. helyes a kifejezés, de nem a legjobb szó ebben az esetben. Túl negatív képet fest.
-Vannak nehéz emberek, és vannak könnyedebbek. Olyanok, akik ragaszkodnak a hagyományokhoz, és olyanok, akik szinte bárkivel képesek együttműködni. A katonák, harcosok sokszor az előbbi csoportba tartoznak: nehezen változnak és mereven ragaszkodnak a megszokottakhoz. Ők.. nem igazán alkalmasak küldöttnek, de általában teljesen megbízhatóak, ezért kisebb kockázat őket kiküldeni- Nem tudom elképzelni, hogyha a Kormány.. vagy bármely kormány hivatalos lenne egy ilyen találkára, ne őket küldené.. ámbátor lehet hogy egy-két diplomata is lenne a soraikban, mégis, az ember társaságban szélsőségesebben viselkedik, és könnyen átveszi azoktól a vén kecskéktől a félelmet. Márpedig ők ott állandóan veszély után szimatolnak, ebben biztos vagyok.
A következő felvetésre viszont kénytelen vagyok kicsit magamba zárkózni és gondolkozni.
Átverni, csalni, lopni, hazudni...
Sosem preferáltam ezt, de jól emlékszem még az AIM időkben, mikor az jelentette az életet, hogy át tudtuk verni őket.. el tudtunk rejtőzni. És bár fenntartással fogadtam a cég termékeit, azért mégiscsak sok ember.. sokan talán élhetnek általuk...
Odakinn.. mi vezetheti őket? Csak a kapott parancsok, vagy a személyes érdekeik is? Nem, naiv lennék, ha azt mondanám, nem fűződik érdekük a megfelelő eseményalakításhoz... Ahogyan a parancsok mögött is komoly politikai szándékok rejlenek. De ezt.. nem tudom, hogyan lehetne elmondani. Hogyan lehetne az elemi motivációk csúcsáig elvezetni ezt a lányt úgy, hogy ne kezdje gyűlölni az embereket?
Mert nem vagyunk szörnyetegek.
-Ha.. meg akarsz érteni minket, figyeld a gyermekeket.. tanulj tőlük.-mutatok a kicsikre.
-Ők is csupán még tanulják, hogyan kell viselkedniük, hogyan beszéljenek egymással, de az ő példájuk alapján értheted meg legjobban az embereket.- Igen így jó lesz.. és talán arra is rádöbben, hogy még békés szavai közt is, ha a szándék hiányzik is, vannak sértő formák.
-Ahogy már mondtam.. minket a sokféleség tesz túlélővé.. egyetlen ember.. nem irányíthatna mindenkit. Különbségeinket az előnyünkre kell fordítanunk, nem megelégednünk azzal, hogy egyfélévé váljunk. Tudod.. ez a sokféleség nem csak minket embereket óv.. minden egyes élőlény azért létezik, mert legalább néhány egyed immunis az épp felbukkanó károsítóra. De a károsítók is folyamatosan változnak, így finom egyensúlyok tartanak mindent változásban. Senki nem kérheti vagy várhatja el, hogy egyfélék legyünk... az számunkra teljes pusztulással jár és ez.. nem csupán a kórokozók szintjén van így. -nézek a lányra komolyan.
-Minden leképződik magasabb szinteken.. A legkisebb atom is épp olyan, mint a hatalmas világűr.

by **Ko-Rel** Csüt. 16 Aug. 2012, 15:01

A lány Sweety-re nézett a szavai után egyre inkább kezdte úgy látni, hogy ő is rémesen tanulatlan és ostoba. Ő is csak azzal volt eltelve, hogy az emberek az elsődlegesek és semmi más nem számít csak az, amit ők akarnak és az, hogy mit vesznek a szívükre. Mintha csak e körül az egy bolygó körül forgott volna minden, miközben közel, de közel sem volt így. Ez csak egy aprócska kis semmi volt, ami lényegében még azért nem volt leigázva, mert nem jelentett veszélyt.
- Megint csak az emberek – mondta. – Mintha a többi faj nem számítana, és mintha mindenkinek arra kéne vigyáznia, nehogy véletlen az univerzum egyik faját megsértse. Mintha nagyhatalom lenne, mintha minden tagja többet tett volna mindenért az elmúlt évezredek során, mint azok, akik tényleg. Ön is csak a saját büszkeségükről beszél, mintha másnak nem lennének. Nem gondolja, hogy mindezeket akkor várhatnák el, ha kiérdemelték és nem pedig azért, mert képesek kilépni a bolygójuk légköréből? Igaz a mélyűrbe már nem tudnak elmenni. Amit ön is mond… mi az oka annak, hogy többnek tartják magukat a többi fajnál? Ne tagadja le, ön is többre tartja magát nálam is, vagy éppen a kree kisfiúnál. Ez a szavaiból tökéletesen kiderül.
Eddig nem volt lenyűgözve attól, amit ezen a bolygón látott, lehetséges, hogy megkéri Kallark-ot, hogy vigye vissza Attilan-ra, ott sokkal, de sokkal felvilágosultabbak voltak a lakosok és nem kezelték úgy a fiatalokat sem, ahogyan itt. A lány arca megfeszült és komoran nézett a nőre. Annak ellenére, hogy egykorúnak minősültek Sweety-t tartotta gyereknek, egy tanulatlan ostoba gyereknek.
- Egy szóval sem mondtam, hogy a Vének tanácsában fiatalok ülnek, a császári családot idősek segítik. A népünk legbölcsebb tagjai. Maga gyereknek tart, de ön az, annak ellenére, hogy már szült egyet. A látottak és hallottak alapján a gyermeke jobban megérti a változásokat és a világ dolgait, mint maga – mondta kemény hidegséggel. – Ő elfogad más dolgokat, de maga csak az emberi beképzeltséget és irányvonalat látja és nem fogadja el, hogy mi miként élünk.
Újabb emlékek, ilyen hangon csak a nővérével és a bátyjával beszélt, amikor azok próbáltak ellene lépni és meg kellett tartania a pozícióját. Annak ellenére, hogy békés és kedves volt, időnként meg kellett mutatnia, hogy képes kemény is lenni, hogy méltó arra, amit a sors szabott ki neki, hogy ő a majestrix. Nézzen a gyerekekre és tanuljon? Ő csupán elvesztegetett éveket látott, amit felesleges játszadozással töltöttek, aminek semmi értelem sem volt.
- Ennyi idősen már régen írniuk, olvasniuk kellene, ismerni a tudományok alapjait, akárcsak a művészeteket és kulturális örökségeket, nem pedig felesleges játékkal eltölteni az időt, aminek haszna sincs – mondta. – Ön lehet, hogy egy tizennégy éves felnőttet gyerekként kezel, de elfelejti és nem tudja, hogy a mi népünk már akkor elkezdi a tanítást, amikor a shi’ar gyermek elkezd beszélni. Attól kezdve tanulunk, így a tudásunk felnőtté válásunkra már jócskán a maguk iskolái felett van. Én is megtehetem, hogy becsmérlem a módszereiket és a mieinket magasztalom magasba, de abból csak az következne, hogy ön sértődik meg, mert én vagyok járatosabb az intrika területén. Így megköszönném, ha én is felnőttként kezelem önt és tolerálom, akkor ön is tegyen így, és ne külső alapján ítéljen, ami az emberek egy újabb nagy gyengesége.
A nő nézeteivel nem értett egyet, ezért volt gyenge az emberiség és ezért nem jutottak messzire, mint azok, akik nyitottak voltak a sokféleségre és a arra, hogy átvegyenek elemeket a kinti kultúrákból. Meglepő, hogy míg az embertelenek és atlantisziak évszázadokkal jártak előrébb fejlettségben, pedig mind a kettő jócskán fiatalabb faj volt, mint az emberek. Sőt! Amennyire tudta a leckéiből mind a kettő az emberekből fejlődött ki.
- Akkor mégis miért van az, hogy két faj ezen a bolygón, ami az emberekből alakult ki és nem az emberi nézeteket vall, jócskán fiatalabb civilizációként évszázadokkal lehagyta az embereket minden téren és kétszer is tovább ének, mint önök? – tette fel a kérdést, mert erre igazán érdekelte egy ember válasza.

by **Sweety Love** Szer. 22 Aug. 2012, 13:05

-Megint? Talán nem az emberekről kérdeztél?-kérdezek vissza, meglepődve a szavain.
-Azt hittem, megpróbálod megérteni hogyan működünk, nem mintha én lennék a legjobb előadó a témában.. de ha.. ha ezt így látod, akkor... Nézd, ha nem róluk beszélek, ha nem próbálom meg a világlátásuk a felfogásuk megmutatni neked, akkor nem fogod tudni megérteni, mi mozgat minket. -Igen erős kételyek kezdenek felmerülni bennem... Nem vagyok biztos abban, hogy menni fog ez a bemutatósdi.
-Most nem más fajokról beszélünk.. Most csak az emberekről... azt hiszem ez esetben mindegy hogy vannak-e kinti fajok...-Miért magyarázkodom? Miért próbálok nyugodt lenni, és olyasmit tanítani amit nem érthet meg? Minél tovább beszél, annál inkább értelmetlenek érzem ezt az egészet, és minél tovább figyelem, annál inkább megvetést vélek felfedezni benne.
-Egy szóval sem mondtam, hogy másoknak nincs büszkesége. -nekem is van, s e pillanatban is egyre erősebben kezd tiltakozni a beszélgetés ellen.
-Nem, nem gondolom. Tiszteletet mindenki elvárhat a másiktól. Mindenki. Teljesen mindegy honnan jön, vagy mit tesz le az asztalra, a legokosabb vagy legerősebb teremtménynek sincs joga lenézően bánni senkivel. -a gyerekek ezt már korán kezdik megtanulni, s ki jobban, ki kevésbé él e szerint. De a hagyományaink része.
-Többre tartják?- tudom hogy más.. tudom hogy nem értheti, mégis felkavar, hogy láthatóan nem is próbálja megérteni.
-Lehet hogy van, aki igen. De nem mindenki. Az pedig, hogy a gyermekeket máshogy kezeljük, itt egészen természetes. Hosszú időre van szükségük, hogy felnőjenek, hogy tanuljanak. Hosszú időre, hogy testileg, szellemileg és lelkileg teljesek legyenek. Nekünk pedig kötelességünk tanítani és óvni, ezáltal bizonyos szintig irányítani őket.. és a legszebb kötelességünk szeretni. Ez nem lenézés, nem.. többre.. tartás. Te.. tudom hogy nem vagy gyerek, de nem lepődhetsz meg azon, hogy akként fognak kezelni. A legtöbben semmit nem tudnak a többi fajról, és ezt nem szabad többé zokon venned. -Zam.. miféle jogon példálózik vele? A kedves, okos fiam... Kezd megborulni a nyugalmam. Ha a kicsik nem lennének itt... Előttük nem szabad. Nem szabad összezavarni vagy felkavarni őket, de mikor a shi'ar válogatás nélküli sértéseket vág az arcomba, lépnem kell. Előkerül a jól ismert fogpaszta vigyor.
-Azt hiszem mindenkinek jól esne egy kis frissítő. Kérlek vigyázz rájuk- biccentek a kicsik felé
-Egy pillanat és itt vagyok. - indulok gyors léptekkel az ajtó felé
-A többi földi fajról.. nem mesélhetek, nem ismerem elég behatóan őket.. de.. egy pillanat és itt vagyok, aztán folytathatjuk- ígérem könnyed hangon, s kifordulok az ajtón, hogy aztán sebes, kopogó léptekkel elinduljak lefelé. Nem számít, mi vár odakinn, innen el kell most mennem.. mielőtt meggondolatlanul bajt okoznék. Gondolataim viszont legalább a lépcsőig őrizni próbálom.. Nem tudom mennyire távolról lát beléjük... tovább viszont kétlem hogy kitartana a mosoly és könnyed hangnem.

by **Ko-Rel** Szer. 22 Aug. 2012, 15:23

Továbbra is a nőt figyelte, számára nem úgy tűnt, hogy az embereket próbálja bemutatni, hanem a saját nézetét mondja. De ha az emberek olyanok, mint amit ő mondott, akkor lehet, hogy jobb is, ha ennyire hamar befejeződött a beszélgetés. Egyre jobban benne volt az érzés, hogy beszélnie kellene Kallarkkal, hogy ne hagyja itt és vigye magával, és ő maga vállalja a veszélyt, hogy odakint meg akarják ölni. De félt attól, hogy a férfi nem tenné. Méltóság- és jelentőségteljesen nézett Sweety szemeibe, amikor a nő arról beszélt, hogy tiszteletet elvárhat mindenki, ő maga mégsem kapta meg. Megtett mindent, próbált egyenlőként bánni az itteniekkel és nem úgy, ahogyan minden porcikája akarta, hogy mint egy alattvalóval és mégis ezt kapta eredményként, a nő gyerekként kezelte és nem vette komolyan. Így ennek az lett a vége, hogy mind a ketten megsértődtek. De mégis Sweety járt jobban, főleg, hogy Kallark nem volt itt, mert akkor nem lett volna ennyire egyszerűen vége ennek a diskurzusnak.
- Bízom abban, hogy Mr. Morsus tájékoztatja a többi tanárt és nem fordul elő az, ami itt – mondta nyugodtan.
Szerencsére volt tapasztalata abban, hogy nyugodt maradjon, könnyedén tudta volna bármeddig tetetni, vagyis korábban tudta volna, most nem volt ebben teljesen biztos. Szíve szerint a nő után szólt volna, akart szólni, hogy nem adott engedélyt a távozásra és addig nem teheti meg, de most ő maga sem tehette meg, nem volt császárnő többé. Az ajtóhoz ment és kinézett rajta, miután a nő távozott. Nem kellett telepátia ahhoz, hogy tudja, hogy miként érez a másik, és azt is, hogy meg sem fordul a fejében, hogy ő hibázott.
- Szeretnék visszatérni a szobámba – mondta az egyik folyosón levő vigyázónak és a gyerekeknek kell egy vigyázó.
Még megvárta, amíg a felügyelő megérkezik a kicsikhez, majd a tanárral elindult vissza a szobájába. Egy tapasztalattal lett gazdagabb, nem mindenki fogadja úgy a földönkívülieket, mint Mr. Morsus.

//Folytatás: Lilandra szobája//

by **Thorhalla** Csüt. 23 Aug. 2012, 09:33

A hangosbemondóban ekkor hallani lehetett Veszély hangját.
- Diákok és felügyelő tanárok figyelem! Az elhúzódó kinti helyzetre – immáron lassan három hónapja – való tekintettel a diákoknak és itt lakóknak lehetőségük van, hogy amíg a démonok a városban vannak iskolán kívül, egy biztonságos helyen töltsék az idejüket. Staten Island-en az ifjúsági táborban, és azok után jöhetnének vissza, hogy a veszély elült. Aki menni akar, az pakoljon be magának és jelentkezzen a folyosón a vigyázó tanároknál, hogy kivihessék az érintetteket.

Morsus óvoda - Page 3 00120

Játéktechnikailag felzárkóztunk augusztus végére, azaz június elseje óta van a bezártság állapota a suliban.
Aki menni akar, akkor az írjon egy üzit még oda, ahol van, majd a következőt már a tengerparti táborba. A többi szabály ott lesz.

by Ajánlott tartalom