Morsus óvoda

by **Thorhalla** Kedd 22 Feb. 2011, 16:03

A kúria egyik nagyobb szobája a gyerekeknek lett kialakítva, ahol mindannyian könnyedén elférnek és felhőtlenül tudnak játszani. A szoba tele van különzöbő játékokkal, így minden gyerkőc megtalálja benne mindazt, amivel le tudja magát foglalni.

Morsus óvoda Csibe

Az eredeti topic.

by **Serena Davidson** Szer. 12 Okt. 2011, 10:08

//Előzmény: A hall//

Alig léptem be a helységbe, de odabent már láttam, hogy a két rosszcsont Namor és Zam egyaránt az elmúlt fél évben hatalmasra nőtt Puppy-t nyúzza. Az a blöki persze élvezte is, még évek telnek el, mire akkora lesz, mint Lockjaw, de most is szép nagyot nőtt, még kész csoda, hogy éppen nem arra használták, hogy lovagoljanak rajta. Már így is rajtakaptam őket egyszer, anya és Ko néni, akárcsak Sweety néni rosszul lettek volna, ha látják. Zack bácsiról és Hannah néniről nem is beszélve. Kíváncsi voltam, hogy Namor másik húga, Doria vajon mikor jön el, hogy megnézze magának Zam-et. Nem hiszem, hogy nagyon látta volna korábban ilyen picinek a későbbi élettársát.
- Nézzétek kit hoztam nektek? Mondtam neki Namor, hogy csináltál ajándékot, mutasd meg szépen.
Mosolyogtam a picikre, majd Gloria-t odavittem a fiúk mellé és ott tettem csak le.

A megnőtt Puppy
Morsus óvoda 551708-pu1

Namor Zammel együtt éppen a kutyájával játszott, amikor kinyílt az ajtó, felnézett boldogan Zaphire-ra, majd szélesen vigyorodott el, amikor meglátta a kis barátnőjét a másik lány karjaiban. Azonnal hagyta ott Puppy-t és jött közelebb, csak az ajándék szóra torpant meg, majd rohant a szoba másik végébe és egy nagy papírt kapott fel az ottani alacsonyan levő asztalról, miközben minden zsírkrétát és ceruzát levert az asztaltól. Visszafutott Gloria elé és mosolyogva nyújtotta át a papírt.
- A tied! – mondta. – Te és én! Hiányoztál.
A képen a tengerpart volt lerajzolva és kézen fogva ketten álltak, egy fekete hajú kis fiú és egy szőke hajú kislány.

by **Ko-Rel** Szer. 12 Okt. 2011, 10:21

Egész délután a szokásához híven Zam Namor-ral játszott, illetve még házi feladatot is kénytelen volt írni. Már elég idős volt ahhoz, hogy iskolába járjon, így Attilan-ról időnként, a héten többször is átjárt egy kree tanár hozzá, akivel mintha odahaza lett volna tanulnia kellett. Annak ellenére, hogy emberek között élt, még mindig nem felejtette el a mamája, hogy mit is kell tanulnia. A nitrogénmaszkja most is éppen fent volt rajta, letelt az az idő, amíg anélkül lehetett. Ő is felkapta a fejét, amikor a két lány belépett.
- Sziasztok! – köszönt integetéssel.
Még mindig erős kree akcentusa volt, annak ellenére, hogy már igencsak régóta élt itt az emberek között. Mielőtt megkapta volna Gloria az ajándékot a kislány felé fordult.
- Merre voltál egész nap? – kérdezte a kislányt érdeklődve.

by **Serena Davidson** Pént. 14 Okt. 2011, 13:28

A kicsiket figyeltem, ahogyan játszottak, amikor még idefent is lehetett hallani a csengetést. Néhány pillanatig még nem mozdultam a helyemről, majd végül felkecmeregtem és az ablakhoz léptem, hogy megnézzem ki lehet az. Nem igen számítottam most már senkire sem, és szerintem más sem. Az még a legvadabb álmaimban sem szerepelt, amit láttam. Ott volt ő teljes életnagyságban és csöngetett a főbejárat ajtaján. Élt! És itt volt, amikor azt hitem, hogy nem fogom többé látni.
- Maradjatok itt, mindjárt visszajövök!
Mondtam a piciknek, kinyitottam az ablakot és azon repültem ki, még becsuktam magam mögött, hogy nehogy valamelyik kimásszon utánam, majd apám felé kezdtem repülni.

//Folytatás: Főbejárat//

//Előzmény: Főbejárat//

Pár perccel azok után, hogy a piciket magukra hagytam ugyanúgy az ablakon át jöttem vissza hozzájuk.

by **Sweety Love** Kedd 18 Okt. 2011, 19:06

Gloria hangulata egyre fényesedett, ahogy haladtak az ovi felé, a végére már dudorászott is, és szinte táncolt, az ajtó előtt pedig még egy pillantást vetett cinkos barátnőjére, vagy fülig érő tökvigyorral köszöntötte a társaságot
-NAMOOO!!!-kiáltotta már "messziről", egyértelművé téve, ki hiányzott neki legjobban, majd meglátott egy másik jó barátot is
-Zamzam! Sziasztok!-már nyoma sem volt semmiféle fáradtságnak, de nem ám. A kislány mintha erőt merített volna a viszontlátásból.
-Hű...de megnőttél Puppy- a nagyra nőtt kutya lenyűgözte a kislányt, és köszöntésül kapott pár simogatást, de Glori nem vitte túlzásba, sokkal jobban érdekelte Namo és az ő nagy ajándéka, így Zamnak is csak felületesen válaszolt.
-Unalmas helyen anyával. Valami bácsit kellett leráznia, aki nagyon akart venni tőle parfümöt.- az ajándék sietős Namonak hála érkezőben volt, s mire a mondat végére ért, meg is kapta, és nagy szemekkel nézte.
-Mi vagyunk? Óóóóóbámult a papírra, s kislányokhoz méltó fantáziájával szinte érezte is a tengert, mintha maga is ott lett volna.
-Ez nagyon szép.-mondta csendesen, majd szégyenlősen feltekintett. Itt volt az ideje a viszonzásnak, amit kedvenc barátnője kitalált. Egy lépéssel közelebb került Namohoz, majd gyors puszit adott az arcára
-Köszönöm-mondta elpirulva, szégyenlősen nevetgélve. Anya biztos nem így csinálná, de Glorinak nem volt tapasztalata ebben.

by **Ko-Rel** Kedd 18 Okt. 2011, 21:14

Zam még pár pillanatig figyelte Gloria-t és kérdezte volna, hogy mi is az a parfüm, amikor a kislány már odarohant a „szőke”, aktuális esetben fekete hercegéhez. Az ablak felé nézett, ahol végül Zaphire érkezett vissza, így a nagylányhoz ment oda, hogy hátha őt ki tudja faggatni, ha már Gloria úgyis mással volt elfoglalva.
- Mi az a parfüm? – kérdezte a lány.
Időnként még mindig nem tudott mindent, révén hat éves korára igaz szépen beszélte az angolt, amit tudnia kellett tudott is, és az ilyen számára egzotikus szavak és tárgyak még mindig nagy különlegességnek számítottak. Feltűnt neki, hogy a visszatérő lány mikor távozott az ablakon szomorkás volt, most viszont ennek nyoma sem volt már.
- Mitől lettél hirtelen ilyen vidám? – kérdezte.
Az érzések között már egészen jól elboldogult, egy kisebb széket is odahúzott magának és arra ült le, hogy úgy hallgassa meg Zaphire-t.

by **Serena Davidson** Kedd 18 Okt. 2011, 22:07

Lehuppantam a földre, majd Zam-re néztem a kérdése után. Furcsa őt így látni, hogy még nincs tisztában a dolgokkal, később mennyi mindent tanítgat és mond majd nekem. Az idők változnak.
- Nos, a parfümöt az emberek arra használják, hogy illatosabbá tegyék magukat.
Hogyan lehetett volna egy kree kisfiúnak jobban elmondani ezt a dolgot? A másik kérdésre szélesen mosolyogtam tovább.
- Apa hazajött végre, nagyon régen nem láttam már, és örülök neki, hogy itt van.
Úgy gondoltam, hogy megérti, hiszen ő sem látja minden nap az anyukáját, sem Kane bácsit, akire már most úgy tekint, mintha az apja lenne.
- Ugye jól tudom, hogy nemrég anyukáddal és Kane bácsival voltatok kirándulni?

Puppy még arcon nyalta Gloria-t, amikor a kislány megsimogatta és megdicsérte, hogy milyen nagyot nőtt. Utána letelepedett a két fiatal mellé. Namor diszkréten mosolygott tovább és bólogatott, amikor a kislány kérdezte, hogy tényleg ők vannak-e rajta. Amikor Glori közelebb lépett hozzá kissé meglepetten nézett a leányra, majd zavartan, mikor a puszit kapta, de a pajtása pirulására csak szélesen kezdett el vigyorogni, mintha egy hatalmas győzelmet aratott volna egy világraszóló háborúban. Megfogta Gloria kezét, majd hirtelen felindulásból megölelte a kislányt, így próbálva kilendíteni őt a zavarból. Pár pillanattal később elengedte őt.
- Érted bármit, bármikor – mondta. – Olyan jó lenne, ha egyszer te is tudnál velem a víz alatt is úszni, levegő nélkül. De innen senki sem tud – a végére picit szomorkásnak hatott a hangja.

by **Sweety Love** Csüt. 20 Okt. 2011, 18:09

-Jajj-lepődött meg a pici lány, és ezzel Namo el is érte a célját, mikor hirtelen megölelte. Gloria persze nem orrolt meg a meglepetés miatt, hanem kissé ügyetlennek érezve magát, nevetgélni kezdett. Nem igen tudta, mit kéne tennie. Kislányként nyilván az ölelés természetes dolog, de volt egy olyan érzése, hogy ez most kicsit más, hiszen az előbb nagylányosan viselkedett azzal a puszival, így most nem tudta, mennyire kellene nagylánynak lennie. Végül nem is döntött, csak próbált vidám maradni, így a dolog lényegében magától megoldódott. Amúgy is szerette Namot és mikor megérinthették egymást. A bármikorra csak bólintott. Tudta, hogy Namo komolyan gondolja. Tudta hogy az ő legjobb barátja nem csak erős, de igaz is, de a fiú szomorúsága egy kicsit lelombozta. Nem tudta, mit is mondhatna, vagy tehetne. Ő sem tudott levegő nélkül úszni, így végül ábrándos reményeinek adott hangot.
-Szeretném, ha majd.. ha nagy leszek, és lesz képességem, akkor veled mehetnék úszni.-fogta meg Namo kezét, majd megismételte, egy kicsit magabiztosabban, a vágyak helyett döntést hozva önmagában, amiért, tudta már kislányként is, hogy mindent meg fog tenni.
-Ha nagy leszek, és lesz képességem, veled fogok úszni.

by **Ko-Rel** Pént. 21 Okt. 2011, 10:21

Zam felnézett Zaphire-ra és bólogatott a lánynak, amikor ő magyarázni kezdte a kérdéseit. Jól érezte a kisfiú, hogy van valami komolyabb oka annak, hogy a lány boldog és most már meg is tudta, hogy mi lehetett az. Nem tudta, hogy milyen lehet egy apa, és annak örülni, soha sem volt neki ilyen. Még ott sem, ahol vigyáztak annak idején rá, amíg anya nem volt vele. Talán egyedül Kane volt az, akire ilyen módon tudott gondolni, de még ő sem volt itt ilyen szemszögből itt túlságosan régen. Zam lelkesen bólogatni kezdett, hogy igen így volt, hogy velük ment el valahova.
- Igen, voltunk – mondta boldogan. – Kint a városból, erdőben és a tenger is közel volt. Olyan, mintha az apukám lenne. Így tudom, hogy mit érzel.
Felelte mosolyogva és lelkesen a kisfiú, mert így már tényleg értette. Néhány pillanatra a másik két pajtására nézett, majd vissza a lányra.
- Fognak együtt úszni? – kérdezte végül.

by **Serena Davidson** Pént. 21 Okt. 2011, 10:44

Annyival jobban szerettem a gyerekek között lenni, mint a többiekkel. Ide sokkal inkább közéjük valónak éreztem magam a korkülönbség ellenére is. Végül is ők voltak a barátaim és társaim később. Figyeltem a bátyámat és a későbbi legjobb barátnőmet, hogy már most is milyen aranyosak együtt. Még gyermeki barátság, ami később mély és elválaszthatatlan szerelem lesz. Irigyeltem őket, soha sem tudtam tagadni, ahogyan Zam-et és Doria-t is. Bár ők pont a bátyám miatt nem lehetnek normálisan soha sem együtt. Kis híján könnyek szöktek a szemembe Gloria ígérete után. Zam kérdésére összerezzentem, majd rámosolyogtam.
- Fognak bizony! – mondtam halkan.

Namor a kislány nevetgélésén csak mosolygott tovább, mintha valami alamuszi módon még tetszett is volt neki, hogy sikerült zavarba hoznia Gloria-t. Mikor a pajtása felhozta, hogy ha nagy lesz és vele szeretne úszni Namor hirtelen jött rossz kedve is elmúlt és csillogó szemekkel nézett a kislányra. Hagyta, hogy megfogja a kezét, majd újra elmosolyodott, ahogyan másodjára is biztosította erről. A kisfiú pedig ígéretnek vette.
- Akkor már várom, hogy nagyok legyünk! – jelentette ki szilárd meggyőződéssel.
Néhány pillanatig csöndben maradt, mert elgondolkodott, majd végül eszébe jutott, hogy mit is akart mondani a kislánynak.
- Volt itt nemrég apa és másik anya – mondta lelkesen.
Másik anya Lady Melissa volt számára, révén még pici volt és nem értette volna a mostohaanya kifejezést. Apukájával élt együtt a néni és szerették egymást, így másik anya lett.
- Apa mondta, hogy lesz testvérem, egy lány.

by **Sweety Love** Hétf. 24 Okt. 2011, 17:47

-Én is várom-vigyorgott Glori, bár valahol haloványan tartott attól, hogy milyen lesz nagylánynak lenni. Nem tudta elképzelni magát olyannak, amilyen anya volt, nem is igazán értette, hogyan kellene nagyként viselkednie, mégis örömmel ejtette a szavakat, mert boldoggá tette, hogy Namo arca felderült. Ezzel pedig a lányos zavara is eloszlott, s alig várta, hogy Namoval, és ha kedve van, Zammal játszani mehessen. Namo azonban még tartogatott meglepetést.
-Tényleg?- a másik anyuka, és Namo apukájának említésére Glori szemei elkerekedtek. Ő maga ritkának találta a látogatásukat, és olyankor mindig félt egy kicsit attól, hogy elviszik Namot, hiszen egy apuka és egy másik anyuka ezt biztosan megtehette, ha akarta.
-Hűűűű, testvéred?-Glori egyszerre csodálkozott, és nyugodott meg. Ha másik anyának, és az apukának lesz másik gyereke, biztos itt marad majd Namo. A másik anyának is lesz akkor gyereke, és Első, kedvenc anyunak is marad. Maga a testvérke születése ezen kívül nem dobta fel. Neki nem lett, így nem is tudta elképzelni, milyen, úgyhogy újabb felvetődő gondolata szaladt a nyelvére.
-Ugye neked nem kell elmenned, hogy apukáddal várd?

by **Ko-Rel** Kedd 25 Okt. 2011, 10:39

Zam csak felpillantott újra a mellette ülő Zaphire-ra, majd a két játszópajtására pillantott. Kíváncsi volt, hogy mikor is fejezik be egymás köszöntését és mikor kezdhetnek el játszani. Hamarosan úgyis itt lesznek a felnőttek és ágyba zavarják őket. hiszen újra kinézett az ablakon, már sötét volt odakint, és ilyenkor mindig elő szoktak tűnni, hogy ágyba tegyék őket, ha fáradtak, ha nem. Fülelt lelkesen, hogy Gloria kérdésére Namor mikor és mit is fog válaszolni, hiszen attól függött, hogy ő mikor tud majd beleszólni. Nem akarta hagyni, hogy újabb témát vegyenek elő, révén most éppen senki sem volt itt a többi gyerek közül, hogy velük játsszon, Zaphire meg nagynak számított a szemében. Így maradt a két pajtása. Ahogyan Namor válaszolt, ő akkor bökte ki a kérdést.
- Mit játszunk ma? – érdeklődött.

by **Serena Davidson** Kedd 25 Okt. 2011, 10:49

Namor továbbra is lelkesen bólogatott, hogy lesz testvére. Bár itt a legtöbbekre úgy tekintett, mintha azok lennének, hiszen szinte folyamatosan együtt voltak és egy házban éltek, egy fedél alatt, azok a gyerekek nem mondhatták el ezt magukról, akikkel olykor a parkban szokott találkozni. De az a tény valahogy mégis feldobta, hogy lesz testvére, nem is a testvértény inkább, hanem, hogy a papáját boldognak látta. Korábban mindig tartózkodó és komor volt, csak egy-egy alkalommal mosolygott, de amióta másik anyu ott volt vele és elmesélték a testvérét, sokkal gyakrabban volt jó kedve. Gyerek révén nem tudott még semmit a szerelemről, sem az ilyesmiről, így úgy vélte, hogy a testvérke híre az, ami a papájának is jobb kedvet adott.
- Testvér, és papa is boldog mióta mesélte – mesélte. – Régen szinte sosem mosolygott, most meg sokat.
Magyarázta az elképzelését Gloria-nak. Az utolsó kérdésen elgondolkodott, nem tudta, erről nem volt szó, erről nem hallott. Megrázta a fejét, soha sem mondta a papája, hogy menjen vele a mamával, akárcsak pár napra is.
- Nem kell – felelte. – Gondolom, egyszer majd elhozza megmutatni.
Zam-re nézett a kérdése után, majd mosolyogva Gloria-ra.
- Mit játsszunk? – tette fel lelkesen a kislánynak a kérdést ő is.

by **Sweety Love** Vas. 30 Okt. 2011, 17:19

Glori komoly arccal figyeli Namot, remélve, hogy eloszlatja a nyugtalanságát, s nem is történik másként, habár Glori nem érti, hogy miért nem örült korábban apukája annyira Namonak, mint most az új jövevény érkezésének. Ezt a gondolatot azonban megtartotta magának, nem akarta tönkre tenni a kialakult jó hangulatot.
-Jó, majd akkor megnézzük.-vigyorodott el, majd Zamzamra nézett.
-Puppy csata!-kacagta vidáman, és már futott is a legközelebbi plüsshalom felé, ahol először óvatosan letette a rajzot, majd felvett egy plüssöt, és a kutya felé dobta, hátha eltalálja vele. Persze Glori kis gonosz tervet eszelt ki, mihelyt látta, hogy legalább Namo beszáll a játékba, a következő plüss már őt célozza.

by **Ko-Rel** Hétf. 31 Okt. 2011, 09:33

Ahogyan a pajtásai végre kijelentették, hogy most már jön a játék, attól a pillanattól kezdve Zam részéről Zaphire mintha meg is szűnt volna létezni, ő már nagy volt és nem tartozott éppen a játékvilágba. A kis kree azonnal lepattant a székéről és hátulról cserkészte be a mostanra nagyra nőtt kutyát. Lassan haladt próbálva kihasználni azt, hogy Puppy valószínűleg éppen Glori-ra és Namorra fog figyelni. Odaólálkodott a kutyus mögé és rávetette magát, persze finoman és óvatosan; Zam azzal tökéletesen tisztában volt, hogy erősebb az embereknél, és Namort kivéve a többi gyereknél is ezen a helyen, így úgy próbálta megtenni ezt, hogy ne okozzon fájdalmat Puppy-nak. Igaz a kutyust úgyis gyakran használták hátasnak, amióta megnőtt és lebírta a gyerekeket.
- Most dobd! – kiáltott Glori-nak.
Igyekszik addig lent tartani a kutyust, amíg a plüss nem koppan a fején.

by **Serena Davidson** Hétf. 31 Okt. 2011, 09:51

Puppy csatára most már tényleg elvigyorodott, látta, hogy Zaphire is hátrébb húzódik és Zam ráugrott Puppy-ra lefogás címen, mire a kutyus megpróbálta őt lerázni magáról, de Gloria első plüsse már telibe találta, mire a kutyus nyüszítve feküdt le a földre s a mancsait a szeme elé vitte jelezve, hogy legyőztetett és most tekintse mindenki halottnak.
Namor persze beszállt a játékba és indult ő is a plüss halom felé, de ekkor Gloria őt is megdobta. Néhány pillanatra megtorpant vérig sértődve és duzzogva.
- Csaltál – mondta.
De annyi esze volt, hogy ne várja meg a következő plüsst, ami eltalálja, bevetődött a plüss halom mögé fedezékbe és egy puha állatkát vett fel és azzal próbálta Gloria-t megdobni, hogy elégtételt vegyen az előző dicstelen és aljas találatért.

by **Serena Davidson** Kedd 01 Nov. 2011, 08:39

~ Úgymond KM reag ~
Szépen lassan ténylegesen beesteledett a kúria és a város felett is. akik most érkeztek az iskolába, azoknak már találtak szobát, és be tudtak költözni oda. A kicsiket az óvodából a szülők lefektették aludni és az egyik tanár a helységeket is körbejárta a gimnazisták után. Este 10 órakor lámpaoltás, mindenkinek kortól függetlenül. Részben, mert másnap reggel korán az egész iskola indul is táborozni.
Másnap reggel, akármennyire nem tetszett senkinek sem, reggel 6 órakor kellett felkelnie mindenkinek, a bepakolásokkal végeznie kellett mindenkinek és még a reggelin is túl kellett lenni időre. Mivel igencsak messze ment a csapat, így reggel 7kor indult a társaság, hogy dél környékére meg is érkezzen a tábor helyszínére.

//Folytatás: Belleplain tábor//

by **Ko-Rel** Kedd 01 Nov. 2011, 13:51

Sajnos a játékot nem tudták végigjátszani révén, hogy jöttek a felnőttek, hogy le kell feküdniük aludni, mert holnap kirándulni mennek. Hiába kérdezte, hogy anyukája jön-e velük nemleges választ kapott. Pedig szerette volna, ha a mamája is megy, és végre együtt lehetnek. Igaz, akkor már ő maga Hala-t, vagy Kree-Lar-t nézte volna meg, de ha ezek nem voltak lehetségesek, talán még Attilan-nal is beérte volna. A technológia hiánya kissé zavarta még mindig, főleg, hogy a Kék Körzetben olyan szép látványa volt az űrre, meg előtte is az űrhajón, ahol élt. Ezt hiányolta főleg itt a Földön. A saját kis szobájában a fürdés és vacsora után még bepakolta azokat a holmikat, amiket mindenképp vinnie kell, mert nem mehet el nélkülük, majd még szinte le sem tette a fejét, de már aludt.

//Folytatás: Belleplain tábor//

by **Serena Davidson** Kedd 01 Nov. 2011, 17:46

~ Zaphire + Namor ~
Zaphire volt az, aki végül véget vetett a gyerekek játékának, mert odakint kezdett igencsak késő lenni és ezeket a gézengúzokat pedig ideje volt ágyba dugni. Igaz ő maga nem bírt volna mindannyiukkal egyszerre, így Puppy segítségét is igénybe vette, hogy a kutyus Zamet terelgesse a szobájáig, amíg ő maga leadta Glori-t a mamájánál és a bátyját pedig a saját anyukig cipelte el, ahova a kutya is már vele ment. Namor igaz duzzogva feküdt le, mert ő még játszani szeretett volna, mert Gloria is későn ért oda, de ezt most nem hagyták. Zaphire pedig ment vissza a saját, vagyis az apja volt szobájába, gyorsan bepakolt, még különválogatta azokat a dolgokat, az apja ruháit főleg, amikre a férfinak szüksége lehet, majd ő maga is ment lefeküdni aludni, mert reggel ő is a koránk elől között kelt, többek között saját maga a kicsiket is összeszedte és vitte le a kocsikhoz, és hasonlókhoz, amikkel elindulnak a táborba.

//Folytatás: Bellaplain tábor//

by **Sweety Love** Vas. 12 Feb. 2012, 22:35

És felpakoltak a helikopterre. Gyűlöltem érte őket. Gyűlöltem, mert nem hagyták, hogy jóvá tegyem a hibát. Hogy jóvá tegyem, hogy hagytam elrabolni Zamot. Nem voltam harcos, de ez az én feladatom lett volna.
Egyedül, csendesen, duzzogva ültem, s ha szólt is hozzám valaki, hát nem hallottam meg, vagyis úgy tettem, mint aki nem hallja. Noha bőröm vissza halványítottam, mielőtt Zam anyja akár csak véletlen is megláthatott volna, a mímelt, újbóli rosszullét jó eszköz volt a kezemben.
Glorihoz sem szóltam a haza úton. A kicsi megérti. Kemény gyerek, és ott van neki Namor.. a jövendőbeli férje. Tanulja csak meg a kölyök, hogyan kell vigyázni a lányomra.
Persze jól csinálja. Így nem is aggódom.
Aggódtam.

Azóta a nap óta gyakran elmerengek az eseményeken.
Elmerengek azon, mit tehettem volna másként. Mit tehettem volna még meg, mit kellett volna megtennem.
S elmerengek azon, hogy hol hagytam az erőmet.
Hová tűnt a csaj, aki egy vadi új pradaval volt képes kiállni a barrikádokra?

Glori csendesen játszik Namoval. Néha rájuk téved a pillantásom.
Ők lennének, akik miatt a domináns Sweety Love egy kis szub családanya lett? Vagy Walt volt az, akiért lélekben átalakultam?
Talán észre sem vettem a sok elvárást és gondolatot, amit ő ültetett el bennem. Ironikus lenne ez nekem, aki oly büszke arra mennyire érti az érzéseket. Ha ez a gond, akkor... akkor talán újra randevúzni kellene.

by **Thorhalla** Pént. 30 Márc. 2012, 11:53

Résztvevő: Marli

Marli-t kintről bevitték az óvodába, hogy ott játsszon, ahol szem előtt volt. Itt a kúriában nem tettek különbséget vele csak azért, mert démon volt. A hónapok alatt, amióta itt volt szerzett barátokat a többi gyerek személyében és végre olyan gyerekkora volt, amit valószínűleg szeretett volna. Nem bántották, rendesen kapott finom ételt, puha ágyat, senki sem bántotta, kedvesek voltak vele és még játszani is játszhatott egész nap, ahogyan a kedve tartotta. És a legfontosabb talán, hogy szabad volt, mindennel saját maga rendelkezhetett, nem szabtak meg neki semmit, mint a pokolban. Most is éppen az óvodában volt és játszott, amikor hirtelen álmos lett és szinte pillanatok alatt nyomta el az álom. Egy sivár, kietlen réten riadt fel. Egyedül volt, nem látott egymást sem, semmilyen élőlényt. Körülötte megégett fű, a bokrok még lángoltak, forróság, ahogyan a földből láva is kifolyt a megégett fekete talajra. Nem látott semmit sem, az ég is fekete volt, a koromfekete felhők eltakarták a napot és hamu szállt alá az égből. Végül előtte egy lángokból álló alak emelkedett ki a lávából, hirtelen a semmiből.
Morsus óvoda 819505-hellstorm007

- Egy gyermek, akit kiragadtak a családi fészekből és emberek közé került. Elveszik a méltóságodat, azt, hogy démon vagy… háziállatnak tartanak, ha nem is mutatják. És még az anyádat sem láthatod – a kezét nyújtotta a kislány felé. – Én segíthetek, hogy az álmaid valóra váljanak, csak szolgálj engem és visszakapod az anyádat is!

by **Shadow** Szomb. 31 Márc. 2012, 14:36

A napjaim szépen telnek és élvezem a szabadságot, amit kaptam. Nagyon más itt idefent, mint odalent, s tisztán érzem mennyire másképp bánnak itt velem. Nem vagyok korlátozva, nem kell félnem rettegnem, s kapok finom ennivalót is. Bár néha hiányzik, hogy Árny nem bukkan fel… legalább kérdezgethetném egy kicsit, hogy tud e valamit anyuról, mert itt senki nem tud róla semmit jó eséllyel. Teljesen úgy éltem mint a többi gyermek itt, s senkit nem érdekelt minek is születtem. Itt úgy mond engem se, hiszen nem számított. Boldog voltam szinte teljesen és játszottam amikor akartam, vagy esetleg a képességem próbálgattam. Szóval úgy telt a napom ahogy akartam, teljesen úgy. Na jó azért nem mindenbe mert a délutáni és esti pihenők, alvások nem mindig tetszettek főleg valami jó játék közben.
Mai nap se telt máskép csak most valami történt. Hirtelen álmosodtam el és éreztem, hogy le kell feküdnöm így csak elterültem és már el is nyomott az álom… bár csak ne tette volna… bár csak ne…
Hirtelen riadtam fel egy olyan vidéken amihez képest a pokol barátságos helynek látszott elsőre. Fel is pattantam és kapkodtam a fejem körbe, hogy hol vagyok
- Árny?! te vagy az? – kérdeztem bele a semmibe, s nagyon reménykedtem, hogy ő lép elő, mert valamiről beszélni kíván velem, de nem… nem ilyen helyre hozna ahol tudja, hogy félek és nem is kicsit. A vidék sivár a bokrok még égnek alattam a fű már kiégett, s forró láva folyik a földön. Az ég fekete, a felhőktől, s a szívemet rettegés uralja egyre jobban és jobban. A hamu esőtől reszketni kezdek, s félelemmel teli tekintettel nézek körbe, hogy lássam ki az aki ide hozott, majd meglátom ahogy előttem a lávából kiemelkedik egy alak és felsikítok ijedtemben. Hátrálni kezdek míg tudok, de a félelemtől szinte a földbe gyökereznek a lábaim. Szavai, mint megannyi éles tüske úgy szúródik belém, s rázom a fejem…
- NEEEEM ők nem szeretnek… - kiáltok fel tiltakozóan - … megmentettek, s anyám az életét áldozta értem, hogy megmeneküljek! – könnyeim folynak… anyum említésével keményen betalált az alak – és ők nem veszik el a méltó… - képtelen vagyok kimondani, de hangom reszket, s mikor felém nyúl félve nézek fel rá… szavai akár a méreg úgy hatolnak bele a szívembe, lelkembe. láthatom újra anyumat. – ééén…. één…. – reszketek a nagy alak előtt anélkül, hogy tudnám mit tegyek… egyik oldalon anyum, hogy újra vele lehetek a másikon azok akik szeretnek a Morsus házban, akik vigyáznak rám úgy, mint a többi ott lévőre…

by **Morsus** Hétf. 02 Ápr. 2012, 22:26

Az égen mennyei fény jelenik meg és Kerub lassan lelebeg Marli mellé finoman megérintve a vállát.
- Ez a gyermek már megtehet bármit, amit csak akar. Nem kell ezért szolgálnia senkit. Ez az iskola egy ember álmából született, aki sose kötött alkut az ördöggel.
A fény megnyugvást és jóérzést kelt Marliban, Kerub maszkja eltűnik és a démonra néz.
- Ez az én síkom. Én vagyok az Élet Avatárja, Mint, mind ezen a világon ez a gyermek az én védelmem alatt van. Soha nem fog téged szolgálni, soha nem fog senkit se szolgálni. Te, pedig ne teszed be ide a lábad, mert ha mégis próbálkoznál, olyan poklot kapsz tőlem, amitől sírva próbálsz menekülni. Takarodj!
A felkiáltására a démon minden erejét elveszti és a világ vissza alakul normálissá. Zack civilben áll és kedvesen Marlira mosolyog.
- Jól vagy?

by **Thorhalla** Kedd 03 Ápr. 2012, 08:43

Résztvevők: Marli és Zacharias Morsus

- Az anyádat visszakap…
Nem volt ideje a démonnak tovább folytatni mindezt, mert Zack ebben a pillanatban érkezett meg a szobába. A férfi felismerhette a démont, ahogyan meglátta. Vagy valaki valamit nagyon elrontott, vagy pedig olyan dolgok készültek, amiknek nem lett volna szabad megtörténnie. Ugyanis a démon nem volt más, mint Dormammu. Akinek már kétszer is a halálát keltették, egyszer az angyalok eljövetelekor, a másik pedig Szellemlovas volt, még augusztusban. De mindezek szerint mindkét pusztulását túlélte. Marli az álomból és a rászórt átokból felriadt, ahogyan a démon elvesztette itt az erejét. Még egy pillanatnyi forróságot érzett a páros, majd a démoni jelenlét teljesen eltűnt a helységből és Zack érezhette, hogy a kúria területéről is. Immáron egyedül voltak újra teljesen.

Morsus óvoda 00120

És akkor én végeztem is.

by **Shadow** Csüt. 05 Ápr. 2012, 16:02

Figyelem a démon szavait, bár nem mond sokat mégis a megkezdett szó mélyen lelkembe talál. Egyedüli szerencsém, hogy fény támad és valaki érkezik aki úgy fest elűzi ezt a démont teljese erről a helyről. Nem tudom, hogy ki az, de a szavai erőt adnak, érzem, hogy már biztonságban vagyok, s mikor a démon elmegy és felébredek akkor meglátom Zack bácsit. Nyomban megölelem és magamhoz szorítom.
- Jól vagyok Zack bácsi, de úgy féltem. Ugye nem jön vissza? ugye nem mondott igazat? – faggatom egyre jobban a sírás határán állok és ölelem ahogy csak tudom, hogy érezzem, hogy nem vagyok most egyedül, ami nagyon sokat segít most rajtam.

by Ajánlott tartalom

Morsus óvoda

Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda

Re: Morsus óvoda