Morsus óvoda

Feszült várakozással még megpihenek az ajtó előtt. A visszafelé úton, lassan lépkedve, a harag célja is változott. A Csirkéről Jonahra vándorolt. Ez viszont nem változtatott azon, hogy nem akartam benyitni oda. Nem akartam találkozni vele. Féltem egy kicsit, de főként fájt a találkozás lehetősége, mégis, hogy méltóságom cseppnyi szikráját megőrizzem, be kell mennem oda. Mosolyogva. Mintha mi sem történt volna.
A tálcán megcsörrennek az üdítők. Észre sem vettem, hogy megremegett a kezem. Francba.. Már az ifjúsági teremben is túlságosan elragadtattam magam... nem eshetek szét. Sem átvitt, sem szó szerinti értelemben.
Benyitok. Még mielőtt meggondolhatnám magam.
-Meghoztam az üdítőket- mosoly, bájos, mű, és nagyon amerikai. Odabenn meg csak a kölykök, és a felügyelő. A döbbenet eltünteti a mosolyom, és megremegteti a kezem, majd ahogy leteszem a tálcát, megkönnyebbült sóhajjal veszem tudomásul, hogy megmenekültem. De nem tudom, örülök-e neki. És nem tudom, most sírjak-e, vagy nevessek. A felügyelő aggodalmasan lép közelebb, de rá mosolygok. Eldőlt, teret adok a megkönnyebbülésnek, miközben elismétli a bemondottakat.
Nyaralni... ó.. bárcsak.. de ott lesz mindenki.. Ők is biztosan.
Glorira nézek. Mióta nincs Walter, a kislányom a nyugalmam középpontja. Ő pedig biztosan élvezné a partot.
-Megyünk, persze, mi is.. de most.. lehetne-e hogy ne kelljen felügyelnem?- Úgysem fogom kibírni hogy ne vigyázzak Glorira.. meg Namora.. meg.. tulajdonképpen mindenkire, de most hihetetlenül vágyom az egyedüllétre, és a wellnessre...
Elindulok, hogy gyorsan összepakoljak nekünk, majd visszatérve Glorival, és azokkal, akik még jönnének, jelentkezünk a vigyázóknál.

Azt hiszem el is aludtam ahogy figyeltem a többieket és a kicsiket. Ásítva nyitom ki a szememet és nézek körbe. Minden rendben van még mindig. Hála az égnek, nem tudom miért tört rám ez így hirtelen de mintha leszívták volna az energiámat. De nem történt semmi baj. Felügyelő is van és Sweeti is itt van. A kicsit is jól el tudták magukat foglalni, jól szórakoznak.
Egy nyugodt, békés helyre megyünk át. A Staten Island-ra ahol van egy ifjúsági tábor. A kicsit úgy is imádnak odakint is rohangálni és játszani, bár inkább Lusy biztos, hogy Elisabeth is élvezni fogja a tábort. Sokkal jobb is lehet ott a légkör főleg mert ott nem kell tartanunk annyira, hogy a démonok ott ránk támadhatnak. Bár tudom, hogy az iskola is biztonságos mégis csak jobb ha a gyerekek tudnak a szabad levegőn is lenni és az sem utolsó, hogy a várostól messze. Odamegyek az ikreimhez és mosojogva leguggolok hozzájuk.
- Gyertek össze kell pakolnunk. Megyünk táborozni.
Mosoj csillan az arcukra, kezüket megfogom és úgy megyünk ki az oviból, hogy össze pakoljunk a szobában az útra és az ottlevésre. Pár csomag csak, szabályosan minden rendben elpakolva, tisztán és egy másik táska melyben minden féle tisztító eszközt pakolok össze. Nem tudom milyen lehet a tábor de nincsenek szép tiszta emlékeim az ilyen szobákról. De lehet, hogy ez más, itt más lesz és tisztaság lesz. Remélem igazam lesz. Nem szeretem másra bízni a kicsieimet de ha takarítani kell a szobákat akkor nem szeretném ha addig bármilyen vegyszer közelébe is kerüljenek, nem tenne jót nekik ha esetleg rájuk csöppen a bőrkéjüket ki irritálhatja meg ilyesmi.
Minden esetre fő a felkészültség így már mindent bepakolva keresem fel a csoportot és megyünk velük át a Staten Islan-re.
FolytatásDiák és ifjúsági tábor

//Előzmény: Diák és ifjúsági tábor//

Meglepő gyorsasággal küzdötték le a kinti borzalmakat hőseink, de nincs miért örülnöm. A hírek, melyekkel hazahívtak minket, borzasztó dolgokról meséltek. Csak ledobtam a cuccokat, tőlem, aki szeretem a rendet, szokatlan módon, majd az ovi felé vettem az irányt. A vészjósló időkben talán a legfontosabb hogy mi, akik a kicsiket vigyázzuk, rendesen oda tudjuk tenni magunkat. Nem fért hát bele sem az hogy elveszítsem a fejem, sem az hogy sokáig legyek távol a kölyköktől. Glori is, talán most először, nyafogósan követelte barátját. Talán megijesztette hogy gyorsan, alig fél óra alatt kellett hazatérnünk...
-Csss... semmi baj kicsim. Megyünk már- és a kislányom megnyugodva bújik a karomba, ahogy elindulok, majd benyitok a kicsikhez. Azt hiszem többet nem is tehetek, minthogy vigyázok rájuk.. vagy mégis? Képességeim nem harcoshoz valók... tehetségem nem csatába szólít, de.. mint oly sokszor korábban, tenni szeretnék.. és hallani a sztorit teljes egészében.
-Sziasztok.-köszönök az ajtóból, majd beballagok, és leteszem Glorit. Nem sokan vannak már az én kis babócáim... mit babócák!.. már kész kis felnőttek.. Glori sietve, amint lábikója földet ért, Namohoz indult, miközben a lebegtetős trükköt bámulta szájtátva.
-Hűűű.. Leia hercegnő a kedvenc Disney hercegnőm!-mondta lelkesen, majd leült, tovább bámulva a trükköt.
-Akkor olyan leszek, mint egy jedi? De akkor.. Namo legalább admirális kell legyen!- valahogy nem fért bele az ő kicsi világába, hogy Namo névtelenebb, kevésbé hatalmas lény legyen, mint ő.. Nem.. neki kellett a legjobbnak, leghatalmasabbnak lennie.

Gloria nagy szemekkel, élénk figyelemmel várta, mi sül ki ebből a beszélgetésből. A filmes idézetre szélesen elmosolyodott, majd bólintott.
-El is fogom! Biztosan el fogom!- ígérte, s ki tudja, talán ez is épp olyan komoly, mint mikor azt ígérte, hogy Namoval fog úszni...
-Han.. Hűűű. igazi űrvagány lesz!- Nem tudom, kislányom honnan szedte ezt a szót, de könnyen lehet hogy a filmek és rajzfilmek számlájára kell írnom. Nem mintha felrónám neki, hiszen ez pusztán furcsa szó volt, s cseppet sem csúnya vagy ijesztő. Láthatóan élvezi a nagy filmélmény emlegetését, és ennek örülök. Addig is van időm ránézni a többi lurkóra. Vagyis csak pár pillanat, mígnem valami SHIELD ügy miatt teljesen rám marad a felügyelet.
-Ó, hát persze. Itt jó helyen van, ne aggódj.- bólintok, és miután jelenlegi hősünk távozik a színről, becsukom mögötte az ablakot, hogy a jövő hőseinek, kik éppen vidáman elnevetgélnek, biztonságát ezzel is őrizzem.
-Puppy az! Igen-Glori tökéletesen egyet értett Namo gondolataival.
-De akkor meg is tanul majd kétlábon járni?- ez illett volna a szerepéhez.
-Drágám, azt kétlem. Puppy nagyon jól megvan a négy tappancsán, de amilyen okos, négylábon is nagyon sokat segíthet a kalandjaitokon.-Szeretem ha játszanak Lenyűgöz a gyermeki fantázia végtelensége. Csodálom, imádom. Egyszer ebből is lehetne filmet forgatni.

//Előzmény:Gyengélkedő//

Kicsit zavartan és borzongva lép ki az ajtón. Az eddigi jó kedve kezd elmúlni, bár így sem volt nagyon vidám valahogy, de próbálta kihozni magából a legtöbbet. Ez a látogatás nem éppen kellemes emlékeket idézett fel benne.
-Meg van bár már elég nem használtam....-
Menet közben csendben van és inkább a folyosót nézegeti, nem mintha bármi érdekes látni való lenne benne. 
Körbe néz a helyen, ez tényleg valamivel vidámabb szoba.
-Akkor feltételezem vannak itt gyerekek is, nem is tudtam. Gondolom ők is mutánsok. Amúgy bocs ha ilyen szétszórt meg zavart vagyok és kösz, hogy elviselsz még így is...-
Beljebb sétál a szobában, szerte szét játékok hevernek, minden fajta és féle. 
-És te mit szeretsz csinálni? A bajkeverésen és a zenehallgatáson kívül persze.-

Már most tudom, hogy a papagájok imádni fogják azt a helyet. Jasonra már megint rájött a depi. Én nem fogom állandóan vidítgatni, nem vagyok én terapeuta. Ha tud szórakozni azon, amit csinálok, akkor jó. Ha nem, akkor meg úgyis meg fogja unni. Vagy nem. Mert ha egyszer szóba álltam vele, akkor lehet hogy bármit elvisel. Csóri kölyök, szar ügy csak így elveszteni az anyját. De barátokat kell neki találnia.
- Na, azzal például vadulhatnánk az udvaron vagy valami nagyobb helyen itt az épületben! Vannak deszkás haverjaim és egyszer-kétszer ki is próbáltam, csak hogy mondjam... Nem voltam olyan állapotban, hogy sokáig meg tudjak maradni a deszkán.
Papageno már az ajtót meglátva rikácsolni kezd. Valamit megérzett, nagyon tetszik neki. Benyitok és a madarak már szállnak is le a kezemről. Lefelé olyan szépen tudnak repülni. Én belevágódok abba csirkefotelbe és hanyatt fekve ejtőzök egy kicsit.
- Azokon kívül? Hát úgy már nincs sok idő, ezek kitöltik a napjaimat. De egyébként szeretek kint lenni. Más dolgokat, más embereket megismerni. Csajozni, lőni. A világból többet látni. Olyat is, amit más nem láthat.
Tényleg be kéne már iratkoznom valami ilyesmi órára. Idegen kultúrák vagy valami hasonló. Megnézem, merre járnak a kis kedvenceim. Az egyik a csirke lábát rángatja, a másik annál az idétlen békapolcnál van és piszkálja le a plüssöket. Ez jó buli. Felpattanok és odaugrok a cuccokhoz.
- Támadás!
Elkezdem Jason felé dobálni, amit találok. Repül a pingvin, a mikulás, a zsiráf, a tehén, a nem tudom mit ábrázoló piros plüss. Remélem, benne lesz a játékban és ő is talál valamit. Akár dobinvalót, akár fedezéket. Ha csak hagyja magát, az nem buli.

-Pedig nem nehéz, igazából csak egyensúly kérdése, persze olyan trükköket nem bírok csinálni, mint a profik...-
A papagájokat lesi vigyorogva, akik neki esnek a játékoknak. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire virgoncak, majdnem mint egy kutya, úgy elszórakoznak. Persze ilyen fajtákat sem látott még eddig. Lehet a fajtájuk tulajdonsága.
-Hát akkor ahogy látom, elég kalandvágyó vagy...ennyi erővel beléphetnél....-
A pingvin orrba találja, aztán a többi is sorba. Először kicsit meglepődik, majd elkapja a zsiráfot és visszaküldi a feladónak, aztán egy nagyobb építő kocka fából kerül a kezei közé, és hozzávágja, egy kicsit rosszul célozva, mert pont a legbecsesebb szerve felé repül, de ezt nem látja, csak újabb plüssöket vág hozzá, miközben egy nagyobbat maga elé tart pajzsnak.

Pont az orrát, telibe! Nem számított rá és már ezen elvigyorodok. Elkezdi visszadobálni a plüssöket. Jól van, jól van, megy a játék! Ezt szeretem én, mikor történik valami. Csillogó szemekkel sorozom én is azzal, amit találok itt, meg amit visszadob rám. Közben robbanások hangjait utánzom.
A papagájok felfigyelnek és rikácsolni kezdenek. Mikor Papagenot eltalálja a plüsstehén, akkor elmenekül. Papagena viszont a mellé pottyanó majmot kezdi húzni a fülénél fogva. Nemsokára már benn van a játékházban. Lehet, hogy kis is fogja belezni.
- Hú, bakker! Ez telitalálat volt.
Tököndobott egy fakockával. Nem túl erősen, de azért megéreztem. Jason kezd belejönni. Még pajzsot is talált. 
- Na, megállj! Most jön a nehézlovasság! Gyía!
Felpattank a hintalóra és erős mozdulatokkal hajtom magam a srác felé. A mikulást dárdaként előretartva böködöm, mint a filmekben a lovaskatonák. Nehéz egy hintalóval haladni, de pár centit mindig csúszok. Hol előre, hol oldalra, de nagyon vicces ez.

-Bocs! Remélem azért nem fájt túlzottan....-
Nevetve dobálja ami a keze ügyébe kerül, és kicsit azért megkönnyebbül, hogy nem ütött nagyot a kocka, azért nem akarja leamortizálni Charlest. De úgy látszik nem nagyon vette fel, mert a hintalóra pattanva, röhejesen halad felé, miközben a télapó figurát akarná használni fegyverként. 
Röhejesen halad, inkább hátrafelé, mintsem előre. Már szinte fuldokol a nevetéstől annyira abszurdan néz ki azon a hintalovon. Aztán kipördül oldalra, leguggol és felkapja az imént elmenekült papagájt és maga elé tartja. 
-Ha nem hagy fel a támadással Uram, kedvenc madara látja a kárát.-
Fenyegeti meg nevetve Charlest, miközben pajzsként maga elé tartja a madarat, aki a mikulás fejét bőszen csipkedi, ha az a közelébe ér.

- Nem hát, haver - mondom, mikor aggódni kezd, hogy túl nagyot dobott. Nincs nagy baj, még fogom tudni szaporítani a mutánsok népességét.
Jason egyre jobban szórakozik. Mindjárt megfullad, úgy röhög a nehézlovas támadásomon. Tényleg inkább hátrafelé haladok ezzel a lóval. Most viszont komolyra fordul a helyzet. Felkapja Papagenot és maga elé tartja. Szegény elmenekült az egyik plüss elől, most pedig egy másik van előtte. Épp eléri, úgyhogy a dárdának szánt mikulás sapkáját el is éri. Megpiszkálja a csőrével, aztán hátrébb húzódik, mikor megmozdítom a bábut.
- Ez...ez zsarolás! - mondom, feltartva a kezeimet és eldobva a plüss mikulást. Benézek a házba, hogy Papagena hogy halad és mindenfelé afrikot látok. Tudtam, hogy szét fogja szedni azt a majmot.
- Látja? Túl nagy áldozatokkal járt a harc. Kössünk békét, lovag!
Ezzel kezet nyújtok neki, amin persze Papageno átszalad és a fejem tetejére jutva elkezdi bökdösni a kobakomat. Közben fel-alá hajolgat, terjesztgeti a szárnyait és rikácsol. Most már én is nagyon röhögök.

-Legyen hát, akkor vége a harcnak...-
Nevet fennhangon és kipirulva a kis testmozgástól, mikor a papagáj átszalad a gazdája kezén a vállára és ott kezd rikácsolni és vadul csapkodni. Még mindig nevetve benéz a babházba és kiszedi az ott randalírozó másik madarat, aki láthatólag nem csekély alapossággal megölte szegényt plüsst.
-Szép kis felfordulást csináltunk....-
Vigyorog miközben a csatateret szemléli, mindenhol plüssök szerteszét dobálva és plüss darabok a papagáj által kibelezett majomból. 
-Szerintem itt az ideje lelépni, nem gondolod?-
Mielőtt valaki felelősségre vonja őket a rumliért, de túl jól szórakozott hónapok óta először, úgy hogy nem aggódik miatta túlzottan a felfordulásért.

Jason majd megszakad a papagájok mutatványától és én is nagyon jól szórakozom. A hím marad is a fejemen, mulattat. Biztos megint tele leszek sebhellyel, de nem baj. A srácnak meg elég benyúlnia a babaházba, hogy Papagena felszaladjon az ő kezén. Nem kaar a fejére menni, megáll az alkarján és ott illegeti magát.
- Szépet bizony! Ilyen a háború.
Komolyan csatatérnek néz ki, de hát a játék azért van, hogy játszunk vele, nem? Nem csak az óvodások járhatnak ide, legalábbis én így gondolom. Feldúltuk rendesen.
- Akkor mutatsz egy pár fogást a deszkával? Az udvaron vadulhatnánk vele.

/ Ha jó úgy, akkor folytatás itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1330p75-kert-es-erdo-a-birtok-korul /