Bálterem

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~

Tony hamar kiszúrja, hogy mi is a helyzet. A kis raszta lány hamar ránk talál, meglepően félénken. Úgy emlékeztem mint egy határozottabb nőre, de nem nekem fog fájni ha ma egy kicsit megzavarja a fejét a vonzerőm. De ahogy nézem barátom még csak fel sem veszi a kesztyűt vagy csak nagyon bemelegítésben van. Semleges válasz, semmi testbeszédbeli támogatás. Visszatartom, hogy elmosolyodjak a reakciójára és kezembe veszem a beszélgetést.
- Megtisztel Cherry. - Nem vigyorgok mint egy tejbetök, de kedves hangon szánom köszönésnek a mondatomat, de nem hagyom, hogy a bűvészünk eltűntesse a kalapba a hangulatot ezzel a semmilyen ötlettel. Szóval gyorsan mentek is az ő kontójára.
- Kikérem magamnak Antoine! J'aime egy petit danse... - Játszom az úrt, teljes komolysággal, majd belehörpintek a vizembe és visszateszem.
- Persze csak amint készen áll rám a parkett. De ha a hölgynek van a tarsolyában egy kevés hangulat oldó, akkor szívesen átkutatom a zsebeit és előkerítem a pipámat. - Közlöm játékos könnyedséggel, mikor végig gondolom, hogy mennyire kéne visszafognunk magunkat a vaslady miatt. Minden esetre ennek a bulinak jót tenne pár ködösebb tekintetű diáktárs mert eddig elég langyos.

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~

Az üdvözlés szívélyes, aminek természetesen kifejezetten örülök, bár nem is számítottam olyasmire, hogy el leszek zavarva de benne lehetett volna a pakliban, volna, minimális eséllyel, mert ugyan ki ne bírná rasztás búrámat? Ami olyan masszív hogy szerintem le tudnék vele ütni valakit? Ha már más nem ez eléggé fenyegető gondolat lehet ahhoz, hogy csak bólogasson az illető és ne kockáztasson. Ó de hol is jártam? Ja igen az üdvözlések, szélesen elmosolyodom a hatásukra majd pedig a feltett kérdésemre hallgatom a választ és vigyorgok még egy jót a " nincs ötletünk " tagadására. Igazából tök nyugisan várok ki mindent amit eme kettő mondani akar és csak aztán szólalok meg jómagam is.
- Na de hol hagyta a modorát Sir Alex? - Teszem fel halálosan komolyan a kérdést pár másodpercre kihívóan mozdulatlanra dermedve, de végül barátságosan elvigyorodom.
- Nem nagyon tudok ebben amúgy már segíteni, sajnos megb@sznák a pofámat érte, már megtehetik. - Vigyorogva beszélek de kicsit kellemetlenül vakargatom meg közben az arcomat, mert azért az eléggé kellemetlen lenne, ha itt kerítenék nekik valamit valahonnan azt konkrétan diploma előtt basznának ki ezért a suliból.
-... De ettől függetlenül próbálhattok kutakodni, viszont figyelmeztetlek titeket, karatéztam ám! - Vadhalálos fenyegetés. - Plusz a combomra van erősítve egy vadászkés meg pár dinamit, de ne kelljen ezeket használnom, valamiből vinni kell a bizniszt azt méregdrága árú ez havonta. - Amúgy azt értem, hogy azért nem akar valaki táncolni mert nincsenek sokan, de az hogy a hangulatot oldani kéne hozzá az nekem valahogy idegen, de mondjuk tény hogy kicsit láma dolog, hogy sem alkohol sem más nincs itt. Szóval, akkor most itt vagyunk éppen ötlet nélkül azzal kapcsolatban, hogy mit kéne csinálni amíg nem lesz kicsit teltebb a terem vagy valami egyéb. Uh. Gondolkodás közben magamhoz veszek valami véletlenszerű kaját és azt kezdem el rágcsálni, amúgy egész finom.
- Van egy jó ötletem, mivel hárman vagyunk ebből ti ketten pasik, az lenne a legjobb, ha a csapat egyetlen női tagja... - Elhallgatok, mint aki valami eget rengetően hihetetlen dolgot készül közölni, majd pedig folytatom pár másodperc után.
- Kihúzná magát a gondolkodásból és így minden munka az erős férfiakra maradna. Rendben? Ezt meg is beszéltük! Ne hozzatok szégyent a csapatra! - Még vigyorogva fel is mutatom nekik a hüvelykujjam bátorításnak és magamhoz veszek még egy falatot véletlenszerűen, remélvén, hogy az ugyan az mint amit az előbb ettem... Eh, nem ugyan az, de még ez is jó.

~ Stephanie Davidson / Zaphire és Danny Long ~

Az, amit mond jogos, ebből a szempontból Zack tényleg izgalmasabb kérdés, bár ennyire mélyen nem tanultam még a multiverzum dologról, viszont azt hallottam, hogy a multiverzum őrzője egy másik Serena. Mondjuk mertem volna fogadni rá, hogy egy Davidson. Az még nem teljesen tiszta, hogy ez az őrző pontosan mit csinál, de az biztos, hogy nagyon fontos.
- Az jogos.
Továbbra is jót mosolygok azon, hogy hogy látja Gunnyt, nagyrészt azért, mert egyáltalán nincs messze az igazságtól. Másrészt viszont a gyerekeknek lehet, hogy tényleg túl durva amit csinál, de én az első sokk után kezdem megérteni, hogy tényleg erre van szükségem ahhoz, hogy a legjobban tudjam segíteni az X-ment. Nagyapa edzései kiskoromban nyilván közel sem voltak ennyire kemények, és ő sokkal barátságosabb is volt, mint Gunny valaha, de benne is ugyanúgy megvolt ez a harcos szemlélet, talán csak kevésbé állatiasan.
Az nagyon jól esik, hogy láthatóan őszintén örül annak, hogy jól haladok a sulival.
- Ja, valószínűleg meglesz jövőre. Van mit pótolnom, de meglepően jól tanítanak. - válaszolom a diplomával kapcsolatban.
A reakcióját megvárom, de jelen pillanatban sokkal jobban érdekel, hogy ő mit csinál mostanában.
- És neked mivel telik az időd mostanában? Már a díszítésen kívül. - kérdezem.

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~

Nem bírom megállni, hogy fel ne nevessek Alex francia kísérletén.
- Vous êtes un monsieur réel. - mondom neki. - Il n'y a pas une chance de moi à côté de vous.
Alicia is felveszi a kesztyűt, amin szintén jót mosolygok. Alex viszont nem olyan irányba viszi el a beszélgetést, mint gondoltam. Tény, hogy elmaradt a cigi, amit a múzeumban ígértem Aliciának, de nem igazán lehet hibáztatni azért, hogy nem akarja a diploma előtt kockáztatni, hogy lebukjon.
- Annak úgyis csak punnyadás lenne a vége. - mondom. Egy kis alkohol jobb lenne ebben a helyzetben, pláne ha még bulizni akarunk, de most muszáj lesz abból gazdálkodni, amink van. A terem csak nem akar telni, de közben Aliciának mintha lenne valami ötlete. Ez a nagyon kihívó megfogalmazás már kicsit gyanús, de mégis érdeklődve várom, hogy milyen szerepet szán magának a csapat egyetlen női tagjaként. Aztán persze megkapjuk a jól megérdemelt pofára ejtést is. Tényleg nem tudom, mire számítottam.
- Ejnye, mi lesz itt az emancipációval? - kérdezem. - Viszont akkor ne panaszkodj, ha kitalálunk valamit!
Az utolsó mondatot egy sejtelmes félmosollyal nyomatékosítom, mintegy visszavágásként az előző megszólalására. Felveszek egy sütit, hogy segítsen a gondolkodásban. Az első gondolatom persze rögtön az, hogy mintegy ötletszerűen felkérem Aliciát táncolni, jó példát mutatva a népnek, de ezt addig nem akarom meglépni, amíg Alex nincs kivel elfoglalja magát. Csak nem jön az isteni szikra, de annak semmi értelme, hogy még egy párszor körbetáncoljuk a "Mit is csináljunk?" kérdést, úgyhogy amíg jobb ötletem nincs, bedobok egy elég kézenfekvő kérdést:
- Egyébként mik a terveid most, hogy kilépsz a "Nagybetűsbe"? Hazamész vagy maradsz Amerikában? - kérdezem Aliciát. Nem tudom hogy vannak a dolgok Kubában, de például botanikát biztos jobban tanulhatna itt. Pláne itteni középsulis diplomával. Nem tudom, hogy tényleg ez-e a terve, de nagyon kézenfekvőnek tűnik.

Valamiért Tony úgy hiszi kifog rajtam egy kis cifrázással, mivel egy elégedett mosolyt váltok és megismétlem amit a telefonom válaszolt, kicsit gépies hangon.
- J'ai google dans ma poche, Tony. - Ez a kis húzásom viszont eszembe jutatta mit tehetnék a buliért és a következő pillanatban már rá is kapcsolom magam a DJ Pultra.
- Lassan feldobhatnánk a bulit, ha a hölgy combjai még mindig úgy érzik berobbanthatnák a bulit. - A kijelentéssel előzékenyen mutatok a parkett felé és váltok a számlistán. Kezdésnek valamit ami felhívja magára a figyelmét
- Remélem táncos lábú. - Ha esetleg kicsit szégyenlősebbek lennének a többiek akkor egy kis moonwalkkal behátrálok én a táncparkettre. Szép lassan kezdek együtt mozogni a ritmussal, enyhe kéz mozdulatok és vállból tartom a basszust. Egy kis shuffle közben pedig fa arccal elkezdem a kezemben törölgetni a szemüvegemet mielőtt visszatenném. Remélem ez bejön, de megvan az önbizalmam ahhoz, hogy egy fél számot letáncoljak egyedül is. Azért remélem, hogy mellém gyűlnek az emberek. Ha már én is ilyesmire vállalkozok a buli érdekében.

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~

Oké azt hiszem kezdünk itt nagyon elharapódzni a.... Lényegtelen, cifra nyelv, francia talán, igazából nem nagyon érdekel, hogy miféle, de így a végére már felvonom az egyik szemöldököm.
- Rendben van uraim azt hiszem önök túlzottan belemennek itten a külföldibe, maradjunk ha lehet az angol szavaknál, nem ezeknél a... Poche... Google... Tony... - Idézek pár szót félkomolyan és az utolsó két szónál rájátszott értetlenséggel, konkrétan az utolsó mondatból ami megmaradt és ebből kettőt tökéletesen értek de amúgy kötekedésnek tökéletes. Amúgy kíváncsi vagyok, hogy komolyan beszélnek-e valamiről, vagy csak véletlenszerűen mondtak valamit, mert ha igen és esetleg értenem kéne ki tudja, hogy milyen okból kifolyólag hát az öh, felettébb kellemetlen lenne. Kicsit pörögni kezdenek az események, Alex buliról beszél Tony pedig még a megjegyzésemhez fűz hozzá valamit amire elvigyorodok.
- Állok elébe. - Fordulok is ezzel az irányába kihívó tekintettel, igaz emögött nem sok alap húzódik meg, igazából remélem hogy blöffölt, de ezt egy pillanatig sem mutatom ki, azonban Alex irányába is érdeklődve tekintek ahogyan a zene megváltozását követően egyszerűen elkezd a táncparkett felé moonwalkolni.
- Haza... Ugyan! - Kezdek bele mosolyogva, még hogy haza, magamban már egy ideje eldöntöttem hogy minden ami otthon van leszámítva a haverokat az mehet felejtés sötét süllyesztős foszlányába.
- Ami azt illeti x-men tagként szeretnék majd ténykedni és tanítani itt, tudok eleget a növényekről ahhoz, hogy több téren is hasznosnak mondhassam magam, meg hülyén jön ki de itt otthon vagyok. - Ezen szavak után kicsit gondolkodva megvakargatom az állam. Jobban otthon vagyok itt mint ténylegesen otthon, ha úgy nézzük végül is jóban vagyok az emberekkel, jó társasággal vagyok körülvéve akiket bírok, megvan minden ami arra ösztönözne, hogy itt folytassam.
- Szóval maradok itt fárasztani titeket tovább, és ne merjetek majd magázni. - Vigyorodok el ismét, miközben a táncparketten csörgő srácot nézem és egy kis fájdalmas kifejezés is az arcomra kerül a vigyor mellé mert szerencsétlen kb egyedül ropja.
- Majd egy év múlva felteszem ezt a kérdést én is, le is van vésve. - Bökdösöm meg a fejem búbját.
- De most rövidtávú tervek! Csatlakozom a mikrofonséróshoz mielőtt elmegy az életkedve, jössz? - Nyújtom a kezem Tony felé, nem felkérően, inkább... Nem nagyon tudom leírni, hogy hogyan, de biztosra veszem, hogy értelmezni tudja, választól függően pedig egyedül vagy remélhetőleg a társaságában robbanok vagy robbanunk be a táncparkettre bár a magassarkú miatt majdnem orra esve, de eléggé hamar felveszem a ritmust és nyitok egy kevés stílusos öh... Oké nem vágok egy darab táncmozdulat nevet sem, de ezek a ritmusra történő oldalra húzások azzal a tipikus " arc előtt kar elhúzás és V mutogatás az ujjakkal " mozdulattal ilyen viszonylag lassú ritmusnál eléggé jónak érződik, nyitásnak, még jó hogy az ilyen táncokban legalább otthon vagyok és ez nem formális megint, bár annak is megvannak a maga szépségei de az előző bálokon épp elég formális cuccos volt, meg ez a zene legalább jó is.

~ Stephanie Davidson / Zaphire és Danny Long ~

Húha! Szokta olvasni a dolgozataimat! Lehet, hogy jobb volt, hogy ezt nem tudtam, nem lettem volna nyugodtabb, ha akkor is tudom, hogy ő javítja. Na mindegy, nem szerepeltem le nagyon, szóval ez rendben van.
A bankrablásos sztorit hallottam, de örülök, hogy mostanra rendbe jött.
- Ja, azt hallottam, hogy elég sűrű volt neked az élet, amikor a Négyes eltűnt. De végül csak sikerült mindent megoldanod. - mondom mosolyogva. - Örülök, hogy sikerült kiheverned. És gratulálok a szakvizsgádhoz! Ezt még nem is hallottam, hogy megkaptad az eredményt.
Amikor azt mondja, hogy most majd lesz ideje pótolni, eszembe jut, hogy az én nyaram hogy fog kinézni. jó eséllyel hasonlóan, mint a tavalyi. De most nem akarok még ezzel foglalkozni, hamarosan úgyis csak Tian körül fognak járni a gondolataim.
Amikor megváltozik a zene, felkapom a fejem. Újra elmosolyodom.
- Ó, a DJ-nek eszébe jutott, hogy itt buli készült! - mondom. - Gondolom ilyesmire sem volt időd év közben. Van kedved elkezdeni a pótlást?
Ezzel a parkett felé mutatok. Remélem ez nem jelent gondot neki, és nem veszi nyomulásnak.

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~

Hmm, ez az Alicia nem semmi. Nagyon tudja húzni az ember agyát az biztos, de még nem teljesen értem, hogy mit akar valójában. Igazából én se igazán tudom, de az a "filozófiám", hogy ilyenkor hagyom menni a dolgokat maguktól. Aztán majd lesz valami.
Alex következő válaszára újra kiszakad belőlem a nevetés, Aliciának viszont úgy látszik, kezd unalmas lenni a dolog. Ennyit arról, hogy a nők szeretik a franciát. Mármint... hagyjuk.
- Bocsi, csak jól esik időnként az anyanyelvemen megszólalni. És ha az ember beszélgetőtársa Google fordítót használ, az külön élmény.
Közben Alex akcióba lép, és elkezdi beindítani a bulit. Van egy olyan érzésem, hogy rendesen megtalálta magát itt a srác. Valahogy az elején nem néztem volna ki belőle ilyen vagányságot. Alicia viszont még marad egy kicsit, hogy válaszoljon a kérdésemre. Nagyon egyértelműen vágja rá, hogy nem megy haza. Nem tudom, milyen a családi helyzete, de ezek szerint valami gond lehet. De most nem akarom ezzel elrontani a bulit, hogy ezt firtatom. Nem akkora meglepetés, hogy ő is X-men tag akar lenni, végülis az X-men elég menő dolog. Néha van egy olyan érzésem, hogy egyedül én nem akarok csatlakozni a csapathoz. Bár igazából amíg egyetemre járok, talán bele is fér... Bár a képességemnek nem tudom milyen hasznát vehetném ott. De ezt majd ráérek végiggondolni jövőre ilyenkor. Amikor végez, visszavigyorgok rá.
- Csak el ne felejtsem. Az ilyen komoly, végzett X-men tagokkal beszélve rááll az ember szája a magázásra.
Ezután megfogom a kinyújtott kezét, és hagyom, hogy magával húzzon a tánctérre. Mozgok a zenére, ahogy érzem, van elég mozgáskultúrám, hogy ne nézzek ki úgy, mit egy idióta, és ezzel tisztában is vagyok. Én nem távolodom el Aliciától, de nem is lépek még közelebb, hagyom, hogy ő szabja meg a távolságot. Közben remélem, hogy a példánkat mások is követik, ha már így beindítjuk a bulit.

Ki hitte volna, hogy én fogom megindítani a bulit a suli bálon. De ennyit tehetek a srácokért egy ilyen év után, pont ezért lépek már melbourne mozdulattal közelebb a pulthoz, majd egy jelentőségteljes mozdulattal átcsettintem a számot valami pörgősebbre, ami már mindenkinek szólhat.
Majd ugyan azokkal a mozdulattal vissza sasszézok Tonyékhoz. Megspórolom neki az égést ami azzal járna ha erre a szép egzotikus lánykára máris rá hajtana. Kell neki az idő, a partiból meg egy kis hangulat. A következő kényelmes lábmunka során pedig letiltom a telefonok alkalmazásait azoknál akik véletlen megültek azokat nyomogatni az asztaloknál. Csak a hívás indítás és fogadás marad meg, az üzenetek megvárni. Elfintorodok táncolás közben és egy kis közelebbi interakcióval megpróbálom két partnerem arra rávenni, hogy utánozzák pár egyszerűbb mozdulatom. Elég lassan mutatom, hogy a fehérek is ráérezzenek, de azért megtartom a magam mozdulataiban a felsőbb osztályú rutin eszenciáját. Egy kis csettintés és csúsztatott láb mozdulatok a zene ütemével. Határozottan cifrázom vállból, ha úgy érzem megértették már.
Lelkesen mutatom a világnak, hogy ez milyen remek móka, alsó ajak kitolva, néha ráharapok az fejmozgatások közben ha azt mondja, hogy "shake it, shake it".
Majd kijelentem mi volt a zseni az egészben Alicia felé bátorítóan:
- Ez is elég endorfint szabadít ám fel ha jól csinálja. - Közben a mozgást nem hagyom abban, figyelek, hogy ne állhasson le az élet. Néha még elkiáltok egy refrént is hátha ismeri más is.

~ Stephanie Davidson / Zaphire és Danny Long ~
Nem igazán értem, hogy miért titkolta szinte, hogy tanul, de végül annyiban hagyom a dolgot, amikor sikerül rávennem, hogy bejöjjön velem táncolni. Nem érzem azt, hogy elsőre nagyon lelkesedett volna az ötletért, de elengedem a dolgot, mivel azért nagyon nem kellett könyörögni. Felügyelni végülis innen is tud, és akkora tömeg azért nincs, hogy nagyon komoly erőfeszítést igényeljen a dolog. Szembe fordulunk egymással, és elkezdünk táncolni, ahogy a zenére lehet. Nyilván látszik, hogy kevés a rutinom, ez azért eléggé kimaradt a kamaszkoromból, de annyira csak nem lehet bonyolult, ügyetlen meg távolról sem vagyok, szóval valamit talán kihozok a dologból. Közben Steph témát vált, én pedig gyorsan válaszolok is a kérdésére.
- Ja voltam kint párszor, tényleg szép. Bár nekem azért kicsit túl csöndes, jobban szeretem a nagyvárost. Eddig el se tudtam képzelni, hogy ne a város belsejében lakjak, szokatlan még egy kicsit.
Ahogy beszélek hozzá, szinte magam sem veszem észre, ahogy közelebb lépek. Eszembe jut ugyan, hogy nem jó ötlet, de csak egy pillanatra. Hozzá még nem érek, de ahogy táncolunk, gyorsan közelebb kerülök hozzá, mint ahogy egyszerű baráti táncnál szokás. Visz magával a zene és a lendület, nem gondolkozom, de nem is vagyok erőszakos.

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~

- Minden magázás egy jeggyel kevesebb a félévéből fiatalember. - Szólok vissza csípősen picit azért is magázódva, de egyértelműen szórakozva Tony szavaira, majd pedig a figyelmem egy jelentős részét átveszi a kicsit hamis táncparkettördögösködés, de legalábbj ól megy a tánc még az első zene alatt és úgy tűnik, hogy többeket is sikerül a parkettre csábítani. Helyes-helyes! Gyülekezzenek csak, így fog felpezsdülni a hangulat ami lássuk be ránk férne, ránk alatt pedig mindenkit éltek és jó látni, hogy jelenleg mindenki egészen jól érzi magát. Megvagyok elégedve azzal a teljesítménnyel amit produkálok Tony kellemes társaságában, egészen addig amíg a zene át nem vált. Na ezen a ponton beáll egy olyan probléma, hogy ezt a számot nem vágom, de nagyon nem, életemben nem hallottam, az előzőt sem, de ebben a ritmust sem tudom kivenni, felettébb kellemetlen, de még nincs veszve semmi, mert mint derült égből villámcsapás, úgy vágódik be a társaságunkba a harmadik, már szinte elveszett bárány.... Oké eddig is itt volt, de ez így jobban hangzott. A lényeg, hogy a mozgásából nem nehéz levenni a lapot, egyáltalán nem, én meglepően jó diákként kezdem szép lassan átvenni a mozgást, nagyjából valamilyen szinten a saját stílusomra formálva azt, főleg a profizmus hiányának köszönhetően, de legalább így egyedi és nem teljes másolat, csak túlnyomó részes másolat. A lényeg, hogy gyorsan kapcsolok és váltom a mozgást, bár az a gyorsan annyira nem gyorsan, szép fokozatosan átváltok erre a hangulatra, igaz az előző jobban tetszett, de ez most nem egy olyan dolog, ami itt bárhogyan is bele fog szólni a hangulatba. Eléggé koncentrálok, így amikor viszonylagos idő után megszólal picit zavartan tekintek Alexre aki megtöri a nemlétező csendet ami legalább is részemről így be honolt a tájra. Pár másodpercig csendben gondolkodok a folyamatos mozgás közben azon, hogy mit is akart ezzel mondani, de nem tart sokáig hogy leessen és az amúgy is ékes mosolyom kicsit szélesebbre húzódik a számon.
- Mesteri. - Jegyzem meg amúgy felettébb könnyeden, lassan pedig úgy érzem, hogy jobban akarom csinálni amit a saját testem diktál és nem amolyan viszonylag begyakorolt, friss mozdulatokat, DE! Ez így most éppen tökéletes azt hiszem több pontból is, váratlan irányba húz eddig a mai este kíváncsi vagyok, hogy tartogat-e még valamilyen különlegességet.

~ Stephanie Davidson / Zaphire és Danny Long ~
Ahogy közelebb lépek, észreveszem, hogy Steph elég hamar odébb lép. Nem kapok észbe rögtön, lépnék utána, de még csak az egyik lábamat teszem újra közelebb, amikor észreveszem magam, és gyorsan visszalépek. Valószínűleg nem tudom teljesen jól álcázni, hogy mennyire zavarban vagyok, bár megpróbálom. Istenem, nagyon nem vagyok normális! Már megint úgy kezdtem hajtani Stephre, mintha nem tudnám, hogy barátja van. És az a szar, hogy szinte észre se vettem, nem is gondolkodtam. Ha csak egy pillanattal tovább tart ez az egész, lehet, hogy meg is csókolom itt, a diákok előtt! Abból lett volna a szép botrány, nem is beszélve arról, hogy Johnny ropogósra sütne. Ilyenkor egy hülye majomnak érzem magam, aki nem tud magának parancsolni. Ennyit a jó buliról. Igyekszem a biztonságos távolságot tartani, miközben még megpróbálom fenntartani azt a látszatot, mintha nem történt volna semmi.
- Ja, hát én se érzem magam valami jól tőlük. Bár ebben a helyzetben muszáj mindent megtennünk, hogy megvédjük a diákokat. Szóval, lehetne rosszabb is.
Igazából egyre inkább szeretném itt hagyni a bulit, de kínos lenne ilyen hirtelen lelépni.

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~
Alicia felveszi a kesztyűt, ami egyértelműen jó jelnek tűnik, és a parkettre lépve is minden elég jól halad egészen a számváltásig. Nekem sem nagyon van meg, hogy ezzel a számmal mit kéne kezdeni, és láthatóan Alicia is megakad kissé, de mire elkezdenék valamit mozogni a ritmusra, visszaér Alex. A srác nagyon együtt él a bulival, ami nem is csoda, hiszen egyértelműen ő diktálja a tempót. Alapvetően mindig is hasznosabbnak tartottam a képességét az enyémnél, de hogy most hirtelen szórakoztatóbb is lett, az már szinte csalás. Ráadásul a zeneválasztással már-már tisztességtelen előnyre tett szert. Nem akarok nagyon vad sztereotípiákba belemenni, de ebben a táncban holmi egyszerű fehér emberként nem vehetem fel vele a versenyt. Becsületemre legyen mondva, azért próbálkozom. Ő a tőle megszokott módon, kissé leereszkedően próbálja mutatni, hogy hogy is kéne ezt csinálni, és megszoktam már annyira a stílusát, hogy az ilyesmit tudjam tolerálni tőle. Azért vagyok csak egy pillanatig kicsit mérges Alexre, amiért elvonta Alicia figyelmét, de ez nem komoly és nem tart sokáig. Hiba lenne túlságosan beleélni magam bármibe, és túl komolyan venni ezt az egészet. Igyekszem minél gyorsabban elsajátítani a mozdulatokat, majd ha az alap megvan, próbálom szabadon alakítgatni a dolgot. Lehet, hogy Alex "szakavatott" szemének nem fog megfelelni a dolog, de az ő véleménye egy pár fokkal kevésbé érdekel. Aliciára nézek, hogy hogy megy neki a dolog, és közben igyekszem szemkontaktust teremteni vele, és rámosolygok. Semmi komoly szándékom nincs ezzel, csak hogy fenntartsam a kapcsolatot. Majd talán egy másik számnál, ahol jobban érzem a ritmust.

Kicsit a srácok elvesztik a tempót, beletart míg felveszik a Jacksonék dallamát, talán kicsit magas lett a léc így kezdésnek. Lehet túlságosan csak magamra figyeltem, de ez megtörténik ha az ember kivételesen jól érzi magát. Itt vagyunk a suliban és se óra, se fejmosás. Nincs a nyakunkon világvége és elvetemült nemezis, ritka szabad pillanataink egyike mikor élvezem az életet és mikor a vége fele közeledik a szám hirtelen lekapcsolom a fény nagy részét. Kicsit sejtelmesebb fényt adva az eseménynek. Aki még mindig csak a fejét tömi annak így sem okoz majd gondot a dolog. Én viszont kicsit feldobnánk a kis mókánkat, ha már vettem a fáradtságot, hogy belekezdjem jól is fogom csinálni. Elkéne még pár diszkógömb vagy stroboszkóp, de amúgy sem vagyok egy fénytechnikus. A srácok kénytelenek lesznek ezzel megelégedni és a kis hófehér népség kedvéért beteszem a legfehérebb számot ami eszembe jutott. Igaz retro diszkó.
A szám első sorainál kicsit leveszem a szemüvegem, hogy megtörölgessem miközben Alicia tekintetével kívánok találkozni. Csak amolyan előlegezően, sokat és semmit mondó magabiztosággal. Nem tudom, hogy akarok-e tőle valamit, de a lányok szeretik ha értékelik őket. Túlzásba azért nem fogom vinni. Az viszont érdekesen fog kinézni ha szép lassan kihúzom Monsineur Tony alól a szőnyeget a lajhár tempómban.
- Remélem ez eléggé hazai terep. - Mosolyodok még el a kis számváltásomhoz, mikor épp Alicia szemébe nézek lehetőség szerint. Majd lassan elkezdem hozzá felvenni a visszafogott tempómat. Többnyire irányváltásokkal és csúsztatásokkal, visszafogottan felső testből, itt-ott beleadva vállat.

~Alicia Havana, Alex Wilder és Antoine Alanian~
Bár verbális kommunikáció éppen nincs, azért tekintetekben megy még oda-vissza a dolog és lassan átváltunk egy újabb számra, amit legalább ismerek is és amitől nem sokkal a meghallása után röhöghetnékem van de erőteljesen visszafogom magam és csak pár másodpercig hajtom le fájdalmasan vigyorogva a fejem, megtorpanva és megdörzsölve a szemeimet az egyik kezemmel. Valóban jó lett a buli, ki gondolta volna, hogy éppen ez lesz egy ilyen kis különleges alkalom. Könnyedén veszem fel a zenéhez a megfelelőnek ítélt mozdulatokat és kezdek el mozogni a tempóra miközben felváltva bámulásos technikával beszélgetek a srácokkal, bár megmondom őszintén, hogy kezdenek zavarba hozni mivel lassanként fel is fedezek náluk valamit meg nem is, ezért pedig annyira nem rajongok, de hirtelen nem tudok mégsem negatívan állni a dologhoz már csak a hangulat miatt sem. Talán nem valami tiszta érzés de ez az egész egy kissé imponálóan hat és hirtelen úgy vagyok vele, hogy majd ketten eldöntik hogy miként is vannak ténylegesen, végül is ez egy férfi feladata, nemde? Hagyom a tekintetemnek, hogy mindent eláruljon anélkül, hogy rosszul érezném miatta magam, mivel ma este végre rendesen jól érzem magam és talán nem a legmegfontoltabb lépéseket teszem éppen de ez valahogy most tejesen hidegen hagy. Alex szavaira csak telibe mosolyogva bólintok és figyelem, hogy miként alakulnak tovább az események, vagy lesem éppen, hogy ki meri meglépni az első nagyobb lépést amiből remélhetőleg összetűzés nem lesz, az tönkre vágná a hangulatot, ugyanakkor úgy vélem, hogy annál azért kulturáltabb emberek vagyunk.

Elérkezett hát a várva vált alkalom. Itt a Bál. Biztosan sokan leszünk, így nem nagyon akartam elkésni. Arra gondoltam, hogy mihamarabb bemegyek, elfoglalok egy félreeső helyet a svédasztal mellett, aztán majd lesz valahogy. A jelmezen eléggé sokat gondolkodtam, és végül az arcfestés mellett döntöttem. Nem kellet sok, és könnyen beszerezhető volt. A nagyobb hatás kedvéért még a hajamat is befestettem zöldre. Aztán egy eléggé jól összeállított öltözet és én voltam a démonok démona. Na jó, annyira azért nem csináltam meg jól, de szerintem tőlem ez profi munka volt. És csak remélni tudtam, hogy a hajamból, kitudom majd mosni a festéket!

Jelmez:

Hát lassan megérkeztem a bálterem elé. Tudtommal csak ilyen nagyobb összejövetelekkor nyissák ki ezt az óriási termet, biztosan a takarítása miatt. A megfelelő képen volt feldíszítve és az ételek is ínycsiklandozóan emberi testrészeknek tűntek. De a málnaszörp tetszett a legjobban. Mikor megérkeztem már néhány diák is bent volt a teremben, de látszott, hogy még nagyon sokan hiányzanak. Vannak ismerős és ismeretlen arcok is, de egyszer egyikhez se megyek oda. Majd meglátom mi lesz.
A parketten még senki se táncol, de az este még nagyon fiatal. Ha kibírom éjfél után talán elég önbizalmat szedek össze, hogy az egyik lányt Talán! felkérem táncolni. Még nincs kiszemelt, de a szép lányiknak már addig biztos akad kivel mulatni. Majd meglátjuk. Addig is élvezem a málnalémet.

~ Akali, Szlávik~

Hosszasan civakodtam magammal, míg rávettem magam, hogy elmenjek a bálba. Mivel ott találkoztam először Medvével nem vonzott a gondolat, de viszont imádtam beöltözni a szokottól eltérő viseletekbe, így végül mégis elmentem. A jelmezemen nem kellett sokat bíbelődni, csak mű démonszarvakat kellett csinálnom, mivel sárkány szárnyakkal és farkincával már rendelkeztem.
Az arcomra az indián jelet festettem, amit kiérdemeltem még régen, hogy viselhessem, bár nem sokszor van fent rajtam, mivel nem túlságosan szeretik a tanárok, meg azt se ha indián szerkóban flangálok, de itt vélhetőleg ez senkit sem zavar majd.
Viszonylag hamar megérkeztem, és ellenőrizhettem, hogy a dekoráció remekül sikerült, elég félelmetes volt a halloweenhoz. Mivel nem voltak még itt a heverjaim, ezért megpályáztam a svédasztalt, hogy leteszteljem a szörpöt, aminek elég jó színe volt és elvettem egy szendvicset is.
Észrevettem egy srácot, aki teljesen egyedül volt és egy démoni figurának, jokernek öltözött.
Odaszólok neki.
- Jó lett a jelmezed.

~ Akali, Szlávik~

- Szia. A tiéd még jobban sikerült. Szinte olyan mintha igaziak lennének a szárnyaid. - Próbálok illedelmesen válaszolni a megszólításra. - A nevem Szlávik. Nemrég jöttem Oroszországból. Neked mi a neved?
Tetszett a lány. Nem gondoltam hogy más is ilyen hamar fog érkezni. Lehet mégse fogok ma hamar elmenni aludni?
- Mióta tanulsz itten és mi a képességed, bár nem tudom hogy ezt meg illik-e kérdezni. - mondja kicsit zavarban a fiú. A lány jelmeze többet mutat mint takar. Nem is tudta hogy az iskolában megengedett az ilyen viselet, igaz ez egy bál.
- Mit vársz az estétől? - kérdezem miközben a táncparkettet nézem, nehogy a tekintetem elkalandozzon. Bár még csak tizenhat éves vagyok, de a hormonjaim már eléggé aktívak. Ez az este nekem eléggé jól kezdődik, csak ilyen is maradjon majd!