Konyha

Akva nem lepődött meg, hogy Szlávik nem tudott mit mondani az elrablásra. Amikor eltűnt a teljes csapat és sokáig nem tudta senki, hol vannak, az iskolában is rossz volt a hangulat. Kivéve Jonah Wrightot, aki csináltatott magának pólót az emberrablás kigúnyolására. Ő külön állatfaj volt, Akva utálta.
- Magántanár az jó, mert utána szabad vagy. Én sosem jártam, de voltak többen, akiket ismertem és így tanultak egy ideig. Szerintem nem az volt a gond nálad, hogy magántanárhoz jártál. Félsz a lányoktól? Attól, hogy kinevetnek vagy elutasítanak?
Akva az utolsó húsdarabokat is felvágta és elkezdte belerakni azokat a forró olajba, amibe már fűszereket is szórt.
- Szép munka, haver! Felvágod még kisebb darabokra őket? Aztán mehetnek is a vízbe. Meg a petrezselyem is.
Szlávik találhatott egy pár zacskó petrezselymet és ha öntötte, Akva mondta, mikor elég a krumpli mellé.
- Én két szék között is találok lányt. Volt már ilyen - mondta Akva viccesen.
- Jól kell bánni velük. Ne mondd ki mindig, amit gondolsz, hogy bizonytalan vagy, hanem mutasd erősnek magadat! Dícsérd meg a szemüket, a frizurájukat és kérdezd meg, mit csinálnak este. Hívd el őket akár vívni, akár sétálni a kertben és kérdezgess. Szeretnek beszélni magukról. Mindent azért nem magyarázhatok el, rá kell érezned. Figyi, ha van valaki, akit kinéztél, szólj és úgy már könnyebb. Három éve idejárok, elég sok diákot ismerek már.
Akvától sokan kértek segítséget és szokott is segíteni. Cserébe viszont néha kér szívességet.
- Neked hogy tetszik a suli azon kívül, hogy nagy és könnyű benne eltévedni? Bírod a tanárokat? Van kedvenc vagy olyan, akit nem tudsz elviselni?

Eddig bele se gondolt, de lehet tényleg fél az emberektől, én ebbe a lányok is beletartoznak. Hogy kinevetnek vagy elutasítanának az könnyen meglehet, mivel egyáltalán nem csinált még ilyet. Még a fiúkkal csak-csak szót tudott érteni, hisz ő is ebbe a csoportba tartozott, de a lányok teljesen másképp viselkedtek.
Közben felvágta a krumplit kisebb darabokra és oda tette őket főlni. A petrezselymet megmosta mielőtt felaprítottam volna. Kicsit csáléra sikerült, de amúgy megfelelő méretűekre vágódtak egy kis erőfeszítés után. Aztán annyit öntöttem a krumplihoz amennyit Akva ajánlott.
- Lehet hogy kicsit félénk vagyok, de az idővel remélem elmúlik. Egyszer még csak ismerkedni szeretnék itt, aztán gondoltam csak a csajozásra. Én úgy vagyok vele, hogy majd lesz valahogy. A lányok majd csak fognak jönni, még fiatal vagyok és van időm.
Végig hallgattam hogyan lehet a legjobban a lányok kedvében járni. Csak az alapokat vázolta fel, de szerintem ha izgulni fogok, mindenről el fogok feledkezni. A lámpaláz mindig a legrosszabbat hozza ki az emberből.
- Kiszemelt még nincsen. Sok szép lánnyal futottam már itt össze, de félek, hogy ha magamra haragítom az egyiket, még végül egy kórházban fogok magamhoz térni, mert rám esett a levegőből egy szobor, vagy valami ilyesmi. - ezt persze csak viccként mondtam. De azért láttam a múltkor itt egy lányt aki simán kitéphette volna az egyik fát a parkban gyökerestől. - A tanárokkal eddig jól kijövök. Megtanulom amit megkel, és békén hagynak. Kedvencem nincs, de még csak most kezdődött a suli. Ha vége lesz, lehet hogy el se akarok majd menni

- Hallgatás beleegyezés, haver! Na, figyelj, nem esznek meg. Próbáld ki, ismerkedj, hívd el őket. Ha négy leráz, az ötödik nem fog. Sokáig kell próbálkozni és lesz eredmény - mondta Akva.
A vízben főtt az egyik rész és közben Akva már a fűszeres olajban forgatta a húsokat. Az illatok alakultak és betöltötték a konyhát.
- Te tudod. Hány éves is vagy?
Akva ránézésre nem tudta eldönteni, azt sem tudta, melyik osztályba járt a fiú. Megkérdezte, nem tartott ettől. Van aki korán kezdi, más nem olyan korán.
Akva elnevette magát Szlávik viccén.
- Páran meg tudnák csinálni, de akkor repülnének az iskolából vagy komoly büntetést kapnának. Ritkán van itt verekedés. Olyan erőink vannak, amik halálosak, vissza kell fogni. Tehát ne félj, se a lányoktól, se a fiúktól, ezer évben egyszer van verekedés és azt is hamar leállítják. A védelmi rendszert, Veszélyt ismered, ugye? Ha egyedül is lennél, ő, a mesterséges intelligencia azonnal közbelépne és nem hagyná, hogy komoly baj legyen.
A fiú forgatta a húsokat, ami megsült, azt a másik oldalára fordította. A készeket kipakolta egy edénybe. Ott sercegtek és gőzt eresztettek.
- Jól csinálod. Nekem pont az ellenkezője. Nem tanultam túl jól és mindig elkaptak, hogy legközelebb írjam meg a házi feladatot, ne csak a kettesre hajtsak, nézzem át azt a leckét, stb. Nem utálnak, csak rossz így bemenni az órákra. Szonár például laza órán kívül. Ő azerbajdzsánból jött, az ott van valahol Oroszország környékén, azt mondta.
Akva nem volt jó földrajzos, ennyi maradt meg neki. Minden tanárról tudott valami pletykát, el is kezdett mesélni néhányat.
- Vannak a tanárok között is nagyon jó nők, az ő óráikra szívesen járok. Emma Frostot ismered? Telepata és szilikonos. Aztán az irodalomtanár, Stephanie Miller se rossz, de pszt! Ő a S.H.I.E.L.D. főnök-atyaúristen felesége, a főmágus. A pasik között meg vannak nagyon nagy arcok. Logant nem kell bemutatnom, meg Bestia, a zsenik zsenije, óriási koponya. A legjobb, mikor csimpaszkodik a csöveken és a többi kezével-lábával mind csinál valamit. Egy van, akit utálok, nagyon, az a nagyképű Jonah Wright. Sokszor ő tartja a veszélytermi órákat és legszívesebben őt ütném az ellenfelek helyett.
Akva kibeszélte a tanárokat és közben a húsok szépen sültek, a krumpli is puhult.
- Előveszed a tányérokat? Szósz kell hozzá? A hűtőben van többféle is, nézd meg, ha gondolod!

- Hát lehet, hogy igazad van. Majd megpróbálkozok, de nem szeretnék ilyen tempóban haladni. Csak azokat szólítanám meg, akik tényleg tetszenek. Amúgy 16 éves vagyok. És pont a szülinapomon buktam otthon le. Még szokom a zsivajt és a sok embert. Kicsit hiányzik a hazám.
Lassan kiveszek néhány tányért és evőeszközt. Leteszem a legközelebbi asztalra őket és a hűtőből a kiveszek néhány szószt. Én mondjuk, magában csak borsozva fogom enni, de ha Akvának van kedve hozzá, akkor ne kelljen a hűtőhöz menni még.
A sült hús és a krumpli nagyon finomnak nézett ki. A petrezselyem még jobban kihangsúlyozta a hús vadító ízét. Nyugodtan ettünk az asztalnál, közben a tanárokról gondolkodtam. A legtöbb szimpatikus volt, de persze gondoltam, hogy vannak köztük eléggé kibírhatatlanok.
- Ki az a Jonah Wright? Én hirtelen nem tudom, hogy kicsoda, de lehet, hogy tanít, és csak azért nem vettem eddig észre hogy milyen, mert még csak most kezdődött az év.
Jó hogy találtam egy barátot, és az is, hogy kibírta mellettem ilyen sokáig. Azt hittem egy-kettő elkergetem, de úgy látszik nem untattam annyira. Tetszik ez a vacsora, és legalább nem magam vagyok.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy majd valamikor a veszélyteremben te vagy valamelyik barátod nem mutatná meg, hogy pontosan hogyan is kellene ott alkalmazkodni? Ettől a tantárgytól félek a legjobban. Remélem, hogy belejövök, de egyszer nem tudom, mit kellene ott csinálni.
//Bocs a késésért, csak nagyon húzós hetem volt.//

Akva két kézzel szórta a tanácsokat. Szlávik megköszönte, de egyelőre nem kért ebből. Még nem volt bátorsága ismerkedni a lányokkal, Akva nem is erőltette a témát hosszasan. Az orosz diák fogja tudni, kihez kell fordulni, ha már elég bátornak érzi magát a lányokhoz. A víztestű fiúnak nagy szüksége volt erre, minden vágya egy barátnő volt és még egy, egy másik, utána egy következő. Amíg nem talál olyat, aki mellett nem keresne másikat. Embere válogatja, más évekig jár a suliba és senkije nem akad.
- Készen van!  - kiáltott fel vidáman és egy nagy tálba rakta a húsokat, a krumpliról leszűrte a levet. Alátétekre helyezte a tálakat az asztalra és leült, szedett. 
- Jó étvágyat, haver!
Akva a hűtőből kivett egy turmixot, táplálék kiegészítőt. Visszaült és falta a húst és a krumplit. Nagy adagot evett, mert kellett neki a sok edzéshez a fehérje. Szlávikra nézett és meg volt lepve.
- Hogy úsztad meg eddig a veszélytermi órákat? Általában Wright vezeti és kötelezők. Betegséget szimulálni nem nagyon lehet, mert itt azt azonnal észreveszik. Ahogy elnézlek, te makk egészséges vagy. Szonárt meg lehet kérni, hogy tartson könnyebb edzést a Veszélyteremben külön. Csináltunk már ilyet. Jó az, haver! Majd meglátod, milyen izgalmas!
Akva bátorítani próbálta az orosz fiút. Evett és beszélt egy kicsit az órákról, ahol szerette játszani a nagy fiút.
- Nem kell rögtön Hulknak nekimenni egy programmal. Vannak egyszerűbb szimulációk, utcai harcok egyszerű emberekkel és ha Szonár ott van, ő adja a parancsokat. Megkérdezzem, hogy ráér-e holnap?
A péntek este már későre járt, hétvégén voltak még veszélytermi órák. Az igazgatóhelyettest meg lehetett ilyenre kérni.

A hús egyszerűen remek volt. Bevallom, amikor azt mondta, hogy tud főzni, nem hittem neki. Valahogy a nagy testépítős fiú szerepébe nem illik a fejembe a konyhatündér szerepe. Biztos ezt is csak csajozás miatt tanulta meg, hiszen a szakács szakkörbe inkább lányok járnak és nem fiúk. Legalább is eddig ezt gondoltam.
- Hát az órákat tényleg nem hagytam ki, de általában csak elbújtam vagy menekültem. A közelharchoz nem értek, és vívókardot meg nem mertem kérni. Szóval eddig eléggé defenzív voltam, és a képességemmel nem tudok valamilyen erős démonokat megidézni. Fizikálisan a legerősebb egy macska, aki nem mindig követi a kéréseimet. Elijesztésnek van egy szép nagy pókom, de az meg még a lénynek se tud ártani, mert növényevő.
Nem tudom, hogy a többi gyenge képességű mutáns hogy bírja, de nekem az önvédelem nem nagyon megy. Jól jönne egy kis gyakorlás, de hétvégén meg lehet kérni egy tanárt is erre? Rendben, akkor megpróbálom.
- Nagyon jó volna, ha megkérdeznéd nekem. Bármikor jó volna, csak azért néhány tanácsot is közben, ha kapnék, az még jobb volna. A négy fal között töltöttem szinte az egész életemet. Igaz nem vagyok annyira satnya, de a víváson kívül más sporthoz nem értek, kivéve, ha a sakkot nem számítjuk.
Az utolsó falatokat ettük éppen. Nagyon finom volt, ezért habzsoltam be olyan gyorsan. Most már nem csodálom, hogy sok barátnője van. A lányok a mi korunkban még nem nagyon tudnak főzni, persze csak ha nem járnak ilyen szakkörre.
- Mit szoktál még hétvégenként itt csinálni? Én eddig csak a szobámban gubbasztottam, de ha van valamilyen jó hely vagy ilyesmi, akkor kipróbálnám szívesen. A városba tudtommal még nem mehetek ki, mert csak 16 vagyok, szóval valamilyen iskolai dologra gondoltam.

Sokan tartották a főzést a háziasszonyok feladatának, de már régen is és a mai műsorokban is a rengeteg férfiszakáccsal lehetett találkozni a tévében és az éttermekben. A főzőszakkörre is sok fiú járt, nem csak lányok. Semmi nőiesség nem volt ebben Akva szerint. Szerette a gyomrát és tudni, hogy mi kerül elé az asztalra.
- Akkor valamit csak csináltál! Figyelj, lehet, hogy a tanárok nem örülnek, de ha elbújsz és úgy éled túl, akkor is túlélted. Az utcán sem muszáj mindenkinek harcolni. Valaki jobban tud futni, rejtőzni, az is hasznos - mondta Akva.
Hallgatta, miket tudott előhozni Szlávik. A macskán nevetett, a pókot pedig trükkökhöz tudta volna elképzelni. Ahogy Szlávik mondta, ijesztéshez, a lányok ijesztgetéséhez.
- Ezeket majd mutasd meg. Tök vicces képesség! Ilyen vicceset még nem is láttam a suliban, pedig három éve idejárok - mondta nevetve és evett tovább.
A hús tényleg jól sikerült. A krumplin Akva még sózott egy kicsit és az állagával nem volt megelégedve. Legközelebb tovább főzi, gondolta magában.
- Neked is van öklöd, amivel üthetsz, lábad, amivel rúghatsz. Vannak tárgyak, amiket fel lehet használni. Logan órái nagyon jók, azt ajánlom, ha akarsz közelharcot tanulni. Jó, mondom majd Szonárnak, hogy neked kell egy kis segítség és egy egyszerűbb feladat. Mesélsz a vívásról? Ez a párbajtőr vagy másféle?
Akva nagyon szerette a sportot, a sportműsorokat is. Mindig nézte a nagy versenyeket, ha ráért. Szlávik még nem fedezett fel semmit az iskolából, Akvát kérte meg, hogy mondja el, mit lehetett itt csinálni. A fiú hamar megette a vacsorát és utána megitta a turmixot. Üdítő nem is kellett neki. Felállt, a tányérokat visszatette a mosogatóba és válaszolt:
- Húúúú, itt minden van, ami csak érdekel. Ha szeretsz olvasni, a könyvtárban van a helyed. A kertben és az erdőben lehet szabadtéri edzéseket tartani. Én szoktam például fára mászni és ott futok, a jó levegőn. Növényház, zeneterem és a közösségi szoba. Te melyik emeleten laksz, az elsőn? Mindegy, mind a kettőnek a végén van egy, tévével, társasjátékokkal, ilyenekkel. Ott szoktunk meccset nézni. Holnap baseball lesz este. Jöhetsz, ha gondolod, leszünk páran.

- Igen, főleg párbajtőrvívást tanultam, de egy kicsit rendes kardvívást is tanítottak nekem. Ez abban tér el, persze a kard másságától, hogy nem csak szúrni, hanem vágni is lehet vele. De természetesen ez nehezebb.
Elgondolkodtam azon, hogy látni szeretné a kis kedvenceimet. Nem gondoltam, hogy ennyire sajátos a képességem. Bár nem nagyon van még haszna, de ha rendesen megtanulom irányítani, akkor, talán erősebb démonokat is képes leszek megidézni.
Aztán elő bújt belőlem a kisördög. Mi lenne, ha megviccelném? Remélem nem nagyon haragszik meg rám. – Szóval szeretnéd látni? Rendben. – Szerencsére, már mind a ketten befejeztük az evést, ezért ez a kis csíny, nem fogja megzavarni a vacsorát – Akkor gyere elő Arachné!
Kiteszem a kezem és megidézem az ökölnyi nagyságú pókot. Nagyon szép kék és piros a mintája. Aztán démoni nyelven megszólítom ~ Egy kis fonalat fúj az arcába.
A fonál pontosan olyan, mint a földön lévő pókháló. Legfeljebb olyan érzése lehetett tőle, mintha bele sétált volna egy egyszerű pókhálóba.
- Bocsi, ne haragudj, de nem bírtam kihagyni. – nevetek egy kicsit. – Ne légy dühös rám ezért, nagyon jól éreztem veled magamat, és kicsit felbátorodtam.
Segítek neki elmosogatni és a szárítóba tenni a tálakat.
- Akkor holnap meccs? Szívesen megnézném veled, csak nem nagyon tudom még a játékszabályokat. Jól éreztem magamat és nagyon jól tudsz főzni. Akkor holnap találkozunk, mert már eléggé elfáradtam, és ha lehet, megkéred akkor a tanárt, hogy tartson nekem egy kis magánórát? Persze ha a pókháló miatt nem, azt is megértem.

/Szása/

Akva a vívósportot tévéből ismerte. A kardhoz nem sokat értett, olyat nem igazán mutattak a sportműsorokban, inkább a hagyományos vívást.
- Az komoly dolog. Szoktam nézni ilyen meccseket is, mikor olimpia van vagy valamilyen nagy mérkőzés. Oda is kell a jó kondíció, nem?
Akva érdeklődött, vívóval még nem találkozott itt az iskolában. Mindig jöttek újak és hoztak valamilyen új színt az iskolába. Ez a képesség is érdekes volt. Vicces, inkább vicces, mint hasznos, kíváncsi is lett a fiú. Nézte a pókot, ami nagyon színes volt. Ilyet nem látott a legkoszosabb diákszobában sem a sarokban. Különleges pók volt. A démoni szavakra Szlávikra nézett és mikor az arcába fújta a pók a hálót, azonnal odakapott és kezdte letépni magáról.
- Fúj, a büdös ...ba a rohadt szemétje! - káromkodott és köpködött, mert a szája is hálós lett. Felkapott egy vágódeszkát, hogy azzal agyonüsse az állatot.
- Ha most leütöm, tudsz újat előhívni? - kérdezte meg, mert még tudott uralkodni az indulatain. Jól esett volna leütni a pókot, ami megtréfálta. Szlávikot nem ütötte volna. Tudta, hogy ő csinálta valamilyen titkos jelszóval.
- Ilyet még egyszer ne csinálj, jó? Nem tetszett a trükk - mondta dühösen.
A mosogatás közben megnyugodott, elfoglalta magát és eltűnt a dühe. Beszélgettek és egy ilyen trükktől nem gondolta meg magát.
- Igen, holnap megnézzük. Ha Szonár ráér, előtte próbálok meg intézni egy órát a Veszélyteremben. Lehet, hogy már ragtapasszel megyünk meccset nézni. Na jó, nem. Volt már ilyen is, de most könnyebbet fog adni biztosan, mivel te még új vagy.
Akva nevetett, mikor a legutóbbi különórára gondolt. Celinenel és Charlie barátjával voltak, mindenki kidőlt, senki nem fejezte be a harcot. Veszély, a rendszer küldte az orvosokat, hogy az ájult, sérült diákokat vigyék a gyengélkedőre. Ő még szurit is kapott a fenekébe, hogy ne fájjon és hogy a vízteste helyreálljon.
- Nem bonyolult, majd ott elmondjuk. Egyszerűbb, ha látod, mint ha itt elkezdem a levegőbe dobálni a bázist, a dobóhibát és fogalmad sincs az egészről - mondta Akva, hogy holnap magyarázza el.
- Ez a főzés úgy jött nekem egyébként, hogy megismertem egy lányt, aki járt a szakkörre. Én is mentem vele és volt hozzá érzékem. Azóta már nem jár ide, én viszont így megtaláltam a gyúrás mellett a másik hobbimat. Tésztát is tudok már gyúrni, nem csak izmot - mondta viccesen és nevetve.
Végeztek és Akva elköszönt Szláviktól.
- Igen, holnap. A szobádban leszel? Majd átkopogok vagy te is jöhetsz. Bárki megmondja, hol lakok.
Ezzel befejezte és elment a szobájába ő is pihenni és hagyta Szlávikot is aludni. Jót főztek és megismert egy új arcot, aki bizonytalan és kissé félénk diák volt. Mégis barátok lehettek, mert érdeklődő volt a kis orosz.

Folytatás

/ Elissa /

Előzmény:

Szonár inkább már csak egy mosollyal válaszolt, hogy a lányt ne is emlékeztesse tovább a kellemetlen átvizsgálásra. Ezen a mágikus erejű diákoknak át kellett esniük. Elisának minden új volt, amióta feljött a csatornából és Arkannak valamint mindenkinek az iskolában toleránsnak kellett lenniük ezzel szemben.
- Remek! Akkor rögtön az étkezőbe megyünk, jó? Ma van sonkás-körözöttes kenyér paprikával, lekváros-vajas zsemle vagy gyümölcssaláta, ezt biztosan tudom, de még más is akadhat, ha mást szeretsz jobban.
A kövezett úton kellett keresztülmenniük, így a kertet közben Elissa megnézhette. Tágas birtok volt, erdős vagy füves részekkel, modern technológiával már a kertben és az épület előtti területen is. Az igazgatóhelyettes szívesen indította útjára az ide érkező diákokat, beszélve nekik az iskola helyiségeiről, múltjáról, jelenéről és a célokról. Örömmel töltötte el, hogy Elissa is kezdte jobban érezni magát. 
- Tehát regeneráció. Jól jön, sokszor adódhat olyan helyzet, amikor kell. Itt az iskolában nem igazán, mert vigyázunk egymásra. Van egy védelmi rendszerünk, Veszély a neve. Ezzel ellentétben a Veszélytől óvja meg az itt tartózkodókat. Az iskola területén mindent érzékel és rögzít, ha vannak olyan diákok, akik nem bírnak magukkal és verekedni akarnak vagy ha valaki balesetveszélyes próbálkozásokat tesz és megsérülne akkor beavatkozik, hogy ne legyen baj. Nem is szokott semmi ilyen történni.
Szonár most már azt is tudta, hogy egy fejsérülés okozta a traumát. Elissa fiatal korára már nehéz életet tudhatott maga mögött. Az látszott rajta, hogy képes volt túlélni ezeket lelkileg is. A csatornalakók vezetője biztosan azért küldte fel, mert elég erősnek érezte, hogy megálljon a saját lábán. Az ottani élet keménynek hangzott, Szonár el akarta mondani, hogy ő is ismeri a bújkálást és az illegális tartózkodást.
- Öt évvel ezelőttig, mikor még vadásztak a mutánsokra, akik nem regisztráltak, én nem voltam hajlandó erre. Menekültünk a feleségemmel, hasonlóan éltünk. Segítettünk más mutánsokon is. Engem elfogtak, börtönbe zártak és így kerültem kapcsolatba az X-Mennel, akik közül többen ott voltak a mutáns börtönben. Később is együttműködtünk és csatlakozni akartam, hogy nagyobb eséllyel segíthessek másokon. Olyan nehéz sorsokat láttam. Így több a lehetőségem. Néha jólesik azt hinni, hogy már alig van feladatunk, de mindig vannak újabb bajban levők, akikért el kell menni.
Szonár hivatásból volt itt, feladta a régi, szeretett állását és eljött X-Mennek. Itt taníthatott, ami eleinte nagy kihívásnak számított. Még nem csinálta korábban. Beletanult és már több mint fél éve rábízták az iskola igazgatásának a helyettesi részét is.
- Nem tudom, hogy mennyire vagy hozzászokva ahhoz, hogy itt minden elérhető. A konyhában valóban azt választasz, amit akarsz és ha kérsz, tudok készíteni mást is. Ingyen, szívességből, nem kell semmit tenned érte.
Tovább hallgatva igazi renegát, bújdosó társadalom vázolódott fel. Nagyon jól rejtőzködtek, hogy még az X-Men sem talált rájuk eddig. A S.H.I.E.L.D. biztosan tudott mindent, ők mindig mindenről tudtak, csak nem foglalkoztak a kérdéskörrel eddig.
- Az iskola legerősebbjei és a támogatóink mindent megtettek, hogy itt biztonságban folyhasson a tanulás és az élet. Találhatsz magadnak elfoglaltságot, hogy ne érezd olyan szorítónak a helyzetet. Iskolai végzettséggel te egyáltalán nem rendelkezel, ha jól értem, ugye? Gondolom, azt be akarod pótolni nálunk.
A csatornában esetleg tanulhatott dolgokat olyanoktól, akik műveltebbek voltak, sokkal többet Szonár nem tudott volna elképzelni. A korábbi életéről pedig semmit nem tudtak meg. A legegyszerűbb volt elmondatni vele.
A díszesen berendezett aulán lefordulva pár folyosón átmehettek és a konyhába érkeztek. Szonár vett magának egy szendvicset és a hűtőből egy üdítőt. Elissának intett a kezével,hogy válasszon, amit szeretne.

Szonár még csak nem is sóhajtott. Az az időszak már régen elmúlt és nem akart a múlton keseregni. Azért mesélte el, hogy Elissa értse, mik mentek idefent és tudja, hogy Szonár ezzel megküzdött már.
- Már béke van. Fenyegetések, ügyek mindig vannak, de nem ilyenek. Most már nyugodtan tanulhatnak a diákjaink és többnyire kisebb ügyekben megyünk segíteni.
A lány szavai egy igazi túlélő szavai voltak. Menekülő életmóddal nem lehetett nagy főzést rendezni, azt kellett enni, amit a legkönnyebb volt. A táplálkozás minősége ezért nem is lehetett túl színvonalas, mert nem az volt a lényeg, hanem az életben maradás. Szonárnak nagyon rossz volt arra gondolni, hogy voltak odalent, akik békeidőben is úgy éltek, mint a háború alatt. Mint amikor Vietnamban nem szóltak egy egységnek, hogy vége a hadműveletnek és még hónapokig védték az erdőt elszigetelve, nélkülözve. Benne volt a hírekben egyszer.
- Értelek. Most már érdemes lesz odafigyelned, hogy mit eszel. Sokat segíthetsz a testednek, ha jól táplálod! Ha gondolod, én is adhatok tanácsot, de a könyvtárban van szakirodalom is. Itt pedig valóban mindent megtalálsz.
Szonár már evett és az újabb kérdésre állt csak meg egy pillanatra. Lenyelte és beszélt az X-Menről részletesebben.
- Melyik szervezetre gondolsz? A S.H.I.E.LDre, akiknél voltál? Nem, velük csak együttműködünk. A nagy X az X-gén jele. Minden mutánsnak más a génállománya, amiből a teste felépül. Az emberekben nincs ilyen, hogy X-gén, nekik más a testük. Ezt mutatja a jelünk, hogy mi azok vagyunk, akiben ez megjelent és hogy azokon akarunk segíteni, akik hordozzák az X-gént. Az összetartozás és összefogás jele.
Szonár úgy próbálta elmagyarázni, hogy a lány minden genetikai és általános orvostudományi ismeret nélkül is megértse. A tanulmányokat be lehetett pótolni, még ennyi idősen is biztosított lehetőséget az iskola.
- Fiatalokat láttál, gyerekeket, de van olyan tagozatunk, ahol felnőttek, 18 év felettiek is tanulhatnak. Szívesen látunk, mint rászorulót és kaphatsz szobát is. A képességedet mennyire tudod uralni?
Szonár gondolt arra, hogy a lány csatlakozhatna az X-Menhez is, ha már mindent tisztán lát és tudja, mire vállalkozik. Ehhez tudnia kellett, mennyire mozog otthonosan a képességhasználat terén. Ilyen sanyarú sors után befogadják, de nem ártana, ha ő is teljesítene cserébe kisebb feladatokat. Rendes lánynak tűnt, a szándékai felől nem volt kétség. A családjáról kérdezett volna, csak ez érzékeny terület és a S.H.I.E.L.Dnél sem mondtak semmit. Biztosan nem véletlenül.
- Tehát el tudnád képzelni, hogy itt nálunk tanulsz még néhány évig? Van elképzelésed, hogy mivel szeretnél utána foglalkozni?

Szonár az evés közben nagyon is figyelt Elissára. Odafigyelt arra, amit mondott. Egy ilyen hányatott sorsú és jó szándékú lány megérdemelte ezt.
- Persze, ez így van! Nálunk is vannak órák a testedzésre és órákon kívüli lehetőségek is. Van egy Veszélyterem nevű helyiségünk. Nem olyan ijesztő, mint a neve. Az a lényege, hogy bármilyen helyzetet, szituációt be tudunk programozni és ha teljesen élethű. A veszélytermi órákon azt hiheted, hogy a sivatag hősége perzseli az arcodat vagy igazi ninja harcosokkal kerülsz szembe és meg is lehet így tanulni a harcot. Ez mindenkinek kötelező, mert önvédelemre szükség van. Van bokszklubunk is, lehet íjászatot tanulni és még sokféle sportot. Majd adok egy listát és kiválaszthatod, melyik tetszik a legjobban a választhatók közül. Ha csak futnál és fára másznál, a kertben, az erdős részen azt is meg lehet tenni egyedül vagy társakkal. Itt mindenre van lehetőség.
Látta a lányon, hogy nem fotelben töltötte az elmúlt éveit. Edzett volt és az iskolában meg is tarthatta a kondiját. Szonár is rendszeresen edzett, nem csak a Veszélyteremben, hanem azon kívül is. Jót tett ez a testnek is és a léleknek is, az X-Meneknek pedig készen kellett állniuk mindig a bevetésre, még jobban kellett nekik a kondi.
- Sok szempontból fontos, hogy ember vagy mutáns valaki. Ránk egyes gyógyszerek, betegségek máshogy hatnak, mint az emberekre. Erkölcsileg, lelkileg én sem keresek különbségeket. Az régen rossz, ha valaki rangsorolja a fajokat, láttunk erre példákat és szerencsénkre már elmúlt az a kor.
Voltak még olyanok, mint Apokalipszis és mások, mint az a csoport, amelyik elrabolta a diákokat és kísérletezett a génjeikkel, hogy az embereket tartsa meg és a mutánsokat kiirtsa. Vagy Oroszország, ahol komoly rendeleteket hoztak a mutánsok ellen. Majd egyszer ez is szóba kerülhet, most nem akarta mondani. Az A.I.M. Kora elmúlt, nem volt egész világra kiterjedő fajüldözés.
- Úgy értem, ismered-e pontosan a határait. Életmentő lehet bizonyos esetekben, ha tudod, meddig mehetsz el.
Rozsomák sokszor oldotta meg úgy a helyzeteket, hogy pontosan tudta, mennyit fog kibírni és bevállalta a legnagyobb lövéseket, támadásokat, amíg a többiek mással foglalkoztak, így fedezte őket. Ha többet vállalt volna, mint amennyit kibírt, egy remek tanárral kevesebb lenne az iskolában.
- Értelek. Persze, nem akarlak siettetni, van időd bőven. A beiratkozással majd lesz egy kis munka, fel kell vennem néhány adatot, utána kapsz egy szobát és órarendet is. Lesz lehetőséged mindent megismerni ebből a sok meglepetésből - mondta Szonár mosolyogva, mikor befejezte a szendvicsét.

Szonár lassan vezette be a lányt az iskolai élet rejtelmeibe. Nem ecsetelte tovább a Veszélytermet. Azt látni kell és utána könnyű. A csatornából mesterséges intelligencia által programozott szimulációk közé kerülni, ezt nagyon nehéz elképzelni és nem akarta fárasztani a lányt vele. 
- Lehet, hogy ez fog még fejlődni, Elissa. A mutánsoknál van, hogy egy élethosszon keresztül fejlődik a képesség. Van olyan óránk, ahol segítünk megismerni teljes mértékben az adottságokat, ez a Képességfejlesztés, majd meglátod. Sok külöböző diák van itt, elképesztő képességekkel is.
Szonár az emberekkel, mutánsokkal, tanárokkal, X-Men tagokkal szeretett inkább foglalkozni. Órákat tartott, helyettesített, kérdésekre válaszolt, edzéseket vezetett és koordinálta a felvételiztetést és persze küldetésekre ment, mikor kellett. A papírmunka, ami ezeken felül volt, az a kötelező rossz volt, az unalmas adminisztráció. Tudta, hogy ezt is meg kellett csinálni és nem is hanyagolta el.

- Igen, elmondtál mindent. Csak néhány apróság, tudod, a szokásos iskolai papírmunka. A szobaszám kijelölése és rögzítése a rendszerben, az órarend, a tanárok hozzárendelése, ilyenek. Elárulom neked, ezt a részét én se szeretem, de azért vagyok igazgatóhelyettes, hogy kézben tartsam ezeket.

Szonár egy nyugodt mosollyal fogadta az összegzést. A képesség használatát tanulni egy életen keresztül lehet és amikor fejlődik, meg kell tanulni a fejlettebb változatát is használni. Ez szó szerint egy életen át tartó tanulás lehet a mutánsok számára.
- Mikor én kiskamasz voltam Azerbajdzsánban, messze innen, én is azt hittem, hogy annyi a képességem, amennyi akkor volt. Többet hallottam, messzebbről meghallottam a hangokat. Később sokkal kisebb zajokat is meg tudtam hallani, majd a szívveréseket is és megtanultam "olvasni", mit jelentenek. Még később kifejlődött valami olyasmi, mint a denevéreknél. Sötétben is tudok tájékozódni a hangok visszaverődésével. Tehát szerintem neked is fog még fejlődni a képességed és segítünk megismerni azt.
A személyes példa mindig érdekes volt a diákoknak, mert azt érezték, hogy a tanár átérezte az ő gondolataikat, kérdéseiket. Vagy problémáikat, ha valaki problémának látta a képességét.
- Fogok adni egy házirendet kinyomtatva és kapsz majd egy iskolai accountot is, azzal mindent elolvashatsz a belső oldalunkon. Előzetesen annyit, hogy a pincében van a Mágusterem, ami a legerősebb védőmágiával van védve, azt nem érdemes megpróbálni kinyitni. Mágiaoktatás van, ha felveszed, akkor lehet ezt is tanulni, csak az a terem nem nyitott mindenki számára. 
Szonár elgondolkodott egy pillanatra. Ez a lány már nem volt tini, érett volt, csak tapasztalatlan a fenti világgal kapcsolatban. A szívét viszont nagyon jónak érezte és mivel a csatornában is része volt egy csapatnak, ami a túlélésben segített a többieknek, fel kellett tennie egy kérdést.
- Elissa, az X-Men, amiről beszéltem, tulajdonképpen nyílt csapat. Mindig várjuk a jelentkezőket, akikben buzog a tettvágy, hogy segítsenek más mutánsokon vagy akár nagyobb eseteknél is, ha a helyzetek úgy kívánják. Később, ha már megismerkedtél a fenti világgal, a várossal, az iskolával, esetleg elgondolkodhatnál rajta. Sokan csatlakoznak a diákjaink közül végzés után. A te döntésed, én nem szeretnék semmit rád beszélni vagy erőltetni, csak megemlítem, hogy van egy ilyen lehetőség is.
Szonár újra mosolygott egyet, olyan bátorítósat és felállt az asztaltól. Kidobta a szalvétát, amivel szájat törölt, ezután ivott, a poharat elmosta és a mosogatóba tette lecsöpögni.

- Igen és abból sok mindenre rá lehet jönni. Nekem idő kellett, mire megtanultam, hogy dobognak a szívek, ha fél valaki, ha hazudik, ha ideges. Most sem határtalan a képességem, de elég sok mindent leszűrök ebből - sztorizott Szonár a képességéről.
A számítógépes dolgokhoz előfordul, hogy nem értenek a diákok, akik az iskolába jönnek. Itt viszont megtanulhatják és meg is kell, mert az élet már nehezen képzelhető el elektronika, informatika nélkül.
- Persze, lesz segítség. Vannak, akik még nem ültek gép előtt korábban és segítünk felzárkózni. Akad egyébként olyan az iskolában, akinek a tiltott azt jelenti, hogy annál izgalmasabb megpróbálni. A következmény persze mindig megvan és annak már nem szoktak ennyire örülni a rosszcsontok.
Szonár biztosra vette, hogy Elissával nem lesznek ilyen gondok. A lány mondta is és minden azt mutatta, hogy úgy lesz, ahogy mondta. Őt felküldték a csatornából, a folyamatos harc és nélkülözés világából. Nem azzal fog szórakozni, hogy szabályokat hág át, mint az elkényeztetett fiatalok unalmukban. 
- Igen, persze. Várostérképet találsz a könyvtárban, az iskoláé több helyen ki van függesztve. Ha szeretnéd, nyomtatok neked egy sajátot, mikor regisztrállak a rendszerben. Jó, én örülnék, ha egy nap egy csapatba tartoznánk! A jó felderítőkre mindig szükség van. 
Szonár befejezte az agitációt, nem erőltette a témát. Úgyis a jövőbeli eseményről volt szó. Még meg is kellett szoknia a lánynak az iskolát, a várost, a fenti világot, ahogy ő nevezte. Feladatok jöttek és utána lehetett a lehetőségekkel foglalkozni.
- Mehetünk! Először lesz egy rövid utunk az irodámba, ott megcsinálom a szokásosakat, amit ilyenkor kell és utána mutatom a szobát.
Szonár felállt az asztaltól és kinyitotta az ajtót, előre engedve Elissát. Ha vele tartott a lány, akkor az igazgatóhelyettesi irodáig mentek el és ott Szonár felvette a rendszerbe, adott neki házirendet, ha kérte, iskolatérképet is és felkísérte az emeletre, hogy az öngyógytó mutáns kialakíthassa a szobáját.

//Alicia//

A szabad foglalkozás egy jó dolog, főleg ha három órát tart, mert előtte-utána nincs órád. Rengeteg olyan dolgot lehet csinálni amit normális szünetekben nem. Például úszni. Teljesen felszabadultá tesz, na meg éhessé. Főleg, ha egymás után húzod le a métereket. Eredetileg azért mentem úszni, mert egyrészt az órák lefárasztottak, nem unalmasak voltak, csupán ha az ember intenzíven figyel akkor az agya fárad. Csak a szüleim szerint nem tanulok eleget. A másik ok pedig részben pont, hogy hozzájuk kötődik. Kaptam egy e-mailt a bátyámtól, hogy érdeklődtek tőle, hogy mi van velem. Vagyis pontosabban a nagyszülőket érdekelte inkább. Hogy miért húzott fel a dolog? Fogalmam sincs. Talán nem viselem jól, hogy semmibe vesznek a saját szüleim. De legalább a beteg nagyszüleimet érdekli, hogy mi van velem. Szóval ezért mentem úszni, aztán a végére már éreztem és az idő is elrepült, csak a korgó gyomrom miatt döntötte a konyha meglátogatása mellett.
A hajamat nagyjából megszárítottam, ami körülbelül azt jelentette, hogy éppenséggel nem csöpögött belőle a víz, de azon túl nem törődtem vele. Ezt is csak azért csináltam, mert illetlenség lenne csöpögő hajjal mászkálni. Figyelni kell arra aki takarít az iskolában. A nedves haj viszont kellemes hatással van rám. Nyugodtabban tudom lereagálni a dolgokat.
- Hello. - köszöntem a bent levőnek szűkszavúan. Nem ismerem a csajt, bár lehet, hogy a folyosón vagy valamikor már láttam. Nem olyan nagy ez a hely, mint egy univerzum, szóval nem lehet ritkán találkozni az emberekkel. Max ha nagyon magányos alkat, de akkor is látod az órákon vagy legalább az évnyitón/évzárón.
A lényeg ami lényeg, hogy odasétáltam a hűtőszekrényhez és kerestem valami könnyebb ételt, hisz mégsem akarom nagy emésztési feladattal ellátni a gyomromat. Akkor mehetnék is aludni evés után. Így meg aztán majd valami nyalánkságot is ehetek utána. Valami gyümölcsöt, vagy fagylaltot.
A kis salátámmal, mármint maga az adag nagy volt, hisz növésben levő lány vagyok és aktívan sportolok, leültem egy szabad helyre és neki is láttam az elfogyasztásának.

/ Rosemary /

Még mindig szokatlan ez a sok különböző ember. A korábbi iskolámban nem volt ennyi.. hm, hogy is fogalmazzak, hogy még gondolatban se bántsam meg az amúgy szerethető és kedves embereket? Jelenleg, csak a furcsaság szavunkat használhatom eme jelenség leírására. De, gondolom ez normális érzés, elvégre alig néhány hete tudok róla, hogy magam is mutáns vagyok. Egy szó, mint száz, kavargó érzéseimmel eljöttem a konyhába, hogy egy pohár, üdítő Tea mellett elmélázzak saját gondolataimban. Erősen küzdenem kell, hogy megszokjam a tudatot, hogy közéjük tartozom. Szó sincs róla, hogy ellenük lennék, hiszem magam ellen lennék, pusztán a tény, hogy furcsák vagyunk. Miközben kortyolom a teámat, lehunyom a szemeimet és gondolatban a múltban járok. Felidézem magamban a szüleimmel való közös teázást, a Müezzin délutáni énekét, amellyel imára hívja a muzulmánokat. Persze, anya és apa küldenek e-mailben képet és gyakran írnak, de hiányoznak. Sosem voltam korábban bentlakásos iskolában, így ez az egész élmény új még számomra. Egy újabb korty tea, miközben arra gondolok, hogy mennyire hiányoznak az anyámmal töltött közös órák, amikor a konyhában főztünk. Mintha a hangját is hallanám, amikor azt mondja, hogy: Hello.
Reflexből válaszolok rá s szinte bele se gondoltam,abba, hogy hol is vagyok, amikor kimondtam a következő szavakat.
- Szia anya. - A következő pillanatban kinyitom a szemem a körvonalazódik előttem, hogy kissé elkalandozhattam emlékeim fordos tengerének hullámain, mert a sulim konyhájában találom magamat egy lánnyal, aki éppen valami salátát rekvirál magának a hűtőből. Alig hallható, de érezhetően zavart kuncogást követően, mentegetőzni kezdek.
- Bocsi, csak elkalandoztam egy kicsit. Éppen anyámékra gondoltam, amikor a köszöntésed úgy hatott, mintha ő köszönt volna. - Mondom majd zavaromat igyekezvén leplezni egy újabb korty tea után, ismét megszólalok.
- A nevem, Alicia Juliet Silberson, örülök, hogy megismerhetlek.

//Alicia//

Hogy is mondjam, vicces választ kaptam az üdvözlésre. Néha szokatlan számomra, hogy vannak akik szorosabban kapcsolódnak a szüleikhez. Azt hiszem én megtanultam laza érzelmi kötelékeket kötni és "önfenntartó" lenni, bár ez azzal is járhat idővel, hogy nem lesznek közeli barátaim. Remélem azért azt valahogy el tudom kerülni. Azért szeretnék valamikor férjhez is menni. Majd egyszer valamikor.
- Semmi gond. Különben sem tudok róla, hogy lenne egy körülbelül velem egykorú lányom. - válaszoltam egy mosoly keretében. Nem akartam rossz benyomást sem kelteni, meg neki is jobb, ha nem erősítem a pillanatnyi zavarodottságot benne. Nem vagyok gonosz ember.
- Az én nevem Rosemary. Rosemary Hummingbird. De hívhatsz Szirénnek is. - mutatkoztam be én is, hisz mégiscsak így illik. Meg egy kicsit megspékeltem valami hirtelen kitalált névvel. Igazából találó is, bár nem igen énekeltem a tusolón kívül még. A folytatással vártam néhány falatnyi időt.
- Gondolom nem vagy itt olyan rég óta. Mármint abból ítélve, hogy ilyen intenzíven jelentkezik a honvágyad. Honnan jöttél? - Remélem nem növelni fogom a honvágyát hanem épp csökkenteni azzal, hogy beszéltetem egy kicsit a lakhelyéről. Mármint az iskolán kívüli lakhelyéről. Ha ennyire erősen kötődik hozzá akkor biztos kellemes emlékei vannak a hellyel kapcsolatban, így biztos szívesen is beszél róla. Elméletileg.

// Rosemary //

Nagy szerencsémre nem kerekített túl nagy feneket annak, ahogyan vissza köszöntem neki, így nem lett semmilyen kellemetlen következménye a dolognak. Szavaiból legalábbis azt szűröm le, hogy egyáltalán nem vette a szívére.
- Ennek örülök, hogy nem csinálunk belőle problémát. - mondtam, immáron sokkal nyugodtabban. A Szirén beceneven meglepődök.
- Szirén? Csak nem valami lányegyüttes tagja vagy? - kérdezem őszinte kíváncsisággal, elvégre mi másért lenne valakinek Szirén a beceneve, ha nem azért, mert szépen énekel?
- Jól gondolod, nem vagyok itt elég ideje, hogy ne hiányozzon a Nílus és a családom. Amerikában születtem, de a szüleim munkája révén Egyiptomban élünk. Salem össze sem hasonlítható Kairóval. Ma például azon kaptam magamat, hogy azt hittem elaludtam és már késésben vagyok, mert nem hallottam, hogy imádságra hívták volna a muszlimokat. Tudod ki az a Müezzin? - kérdezem fellelkesülve, hogy beszélhetek az otthonomról. Persze megint a hazai dolgok járnak a fejemben, de így talán közelebb érezhetem magamhoz, hogy beszélek róla valakivel.

//Alicia//

A lánybanda érdekes felvetés volt, bár semmi közöm nem volt hozzá. Lehetséges, hogy vicces és szórakoztató dolog lenne, de egyelőre azt sem tudom, hogy énekelni tudok-e, hangszeren pedig semmin se tudok játszani. Pedig jó lenne.
- Nem, dehogy vagyok. Inkább a szírének vízzel kapcsolatos oldala miatt bukkant fel, mint becenév. - válaszoltam miután sikerült a nevetést elnyomnom. Nem lett volna túl jó látvány, ha mindenhol salátadarabkák lettek volna, csak mert kitört volna bennem a nevetés vulkán.
- Nem. - feleltem egy gyengére sikerült fejingatás után. Nem tehetek róla, hogy ennem is kell közben, na! - Nem sokat tudok más kultúrákról. Mit kellene tudnom róla? - egy kis tanulás sosem ártott, mellesleg a lányon is látszott, hogy jobban érzi magát. Éljen! Megvan a napi jó cselekedetem. A plusz információk pedig jól jöhetnek, hisz lehet, hogy még találkozom ezzel a lánnyal és akkor majd szükség lesz rá, vagy csak a beszélgetés későbbi részében, mikor visszautal rá. Sosem lehet tudni.