A Hall

Nem foglalkozok Zaphire szavaival, mert konkrétan már nem hallom őket, hallanám de nem rá figyelek és amúgy is távolodok. Reméltem hogy senki nem fog zavarni miközben aktívan végzem a kőművesi faltámasztó munkámat, nem vagyok társasági hangulatban, de ez a hogy is hívják... Jake, ja... Szóval úgy látom nem tudja mikor kell békén hagyni az embert. A szavait alap esetben valami bizar ízlésű bóknak venném, de nem ezek után, szóval a hatása elég negatívan hat. "Fáradtan" megdörzsölöm a homlokom.
- Kopj le, most! - Ennyit fűzök a sráchoz, elég durva hangnemmel, és remélem ebből megérti hogy nem akarom hogy a közelemben legyen.

Meleg fogadtatás. Igen, ez hiányzott nekem: az otthon békés melege. És lám, máris anyuci szerepben élvezhetem az életet.
-Kissé elfáradtunk.-nincs én és ő.. csak mi... még hogy csupán a párkapcsolatokban olvadnak össze a személyek..
- Volt egy igen hosszas tárgyalás, amit Glori nem élvezett túlságosan. Sajnos nem tudtam elhalasztani. A fickó.. nagyon rámenős volt.- E pillanatban az én hangom is kissé fáradttá válik. Nincs nehezebb annál, mint meggyőzni valakit, aki makacs, nyakas módon ragaszkodikaz elképzeléseihez.
Átnyújtom a leánykámat, örülök is, hogy van, aki egy kicsit leveszi a terhet a vállamról. Glori eddig édesdeden pihent, de most láthatóan kezdett felélénkülni, és ezzel mocorogni is.
-Namo?-a kis szőke angyalkám elmosolyodott, és máris igen izgatott lett. Ha akartam volna, sem tarthattam volna tovább a karomban, így engedve a kérésnek, átadtam.
-Mit csinált Namo?-kérdezte kíváncsian, én pedig újfent végignéztem a társaságot, ezúttal azonban alaposabban. Van valami a levegőben, valami, amiről épp most maradhattam le, de még súlyosan megüli a társaságot.
-Történt valami? -kérdezem komolyan.

Mikor átvettem Gloria-t egy nagy puszit nyomtam a feje tetejére és rámosolyogtam. Már éppen válaszoltam volna neki, amikor a bátyámról kérdezett, amikor a többiek a torkomnak ugrottak. Csak bánatosan néztem Razielre, majd Mugurama tekintetét álltam rezzenéstelenül, egy pillanatra lehetett szemernyi kétsége sem afelől, hogy nem félek tőle. Úgy sem, hogy tudom, hogy mit tett.
- Nézz magadra. Most is odamennél hozzá, csakhogy jól érezd magad, most is a hatása alatt vagy, mint egy drogos. Tudom ki vagy, de semennyire sem viselkedsz akként a tiszteletreméltó férfiként, akit ismerek. Most olyan vagy, mint egy rossz bohóc! Ha féltékeny is vagyok Jake, nem tartozik rád!
Márpedig valamilyen szinten tényleg az voltam. Neki könnyű, a képességével mindig mindent elérhet, míg mások nem. Próbáltam elterelni a figyelmemet és Gloria-ra figyelni. Ismét elmosolyodtam, de ez a mosoly csak a sógornőmnek szólt.
- Bizony Namor! Ajándékot csinált neked. Hamarosan felmehetünk megnézni, ha szeretnéd.
Sweety nénire pillantottam a képessége! Hátha megoldás lehet.
- Igen, az új lánynak, Csillának a képessége kicsit olyan, mint neked. Mindenkiben pozitív érzéseket kelt. A fiúk pedig… láthatod. Mint egy drogos rohannak utána és ott akarnak lenni vele, mert beleszerettek és azt hiszik, hogy ettől jobb lesz nekik, ha a szívük fájdalmát egy mutáns képesség mulasztja el. Nem tudnál valamit tenni, hogy semlegesítsd a hatását?

A fiatalokat nézve felsóhajtottam, nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajulhatnak a dolgok.
- Szerintem a legjobb az lesz, ha beszélek Hannah-val, hogy tegyen valamit – mondtam. – Éppen kirándulást szervezünk Sweety, a kicsiknek és a iskolásoknak is, érdekel titeket is?

Furcsálvla nézem Jaket, eléggé zavarodottnak látszik, de végül távozik és ez a lényeg. Kicsit lenyugszok, úgy vélem már nem lehet probléma, de mégis, elkezdenek itt civakodni, vagy valami ilyesmi. Muguramára is furcsállva tekintek a mondata után. Szép lassan elszáll az a kevés idegesség ami bennem volt, és átveszi a helyét egy amolyan agyi fáradtság, attól ami itt folyik. Kicsit elfajultak a dolgok.
- Oké, te féltékeny vagy és nem kedvelsz... - Nézek Zaphirera. - Nem tudom hogy miért... De tetszik vagy sem, itt leszünk pár évig, és hát tudod hogy van, vagy megszoksz, vagy megszöksz. - Első dolog hogy próbáltam bölcs lenni, és enyhe boldogsággal tölt el hogy képes voltam ilyen normálisan beszélni, és csak remélem hogy megérti és leáll a dolgaival. Ezután Muguramára tekintettem.
- Te is... - ~ Az a tekintet.... ~ Megrázom a fejem és folytatom. -... maradj távol, rendben? Elég volt ebből az egészből mára. - S ha magától nem megy arrébb, akkor én sétálok távolabb tőle. Végül Serenára nézek.
- Mikor fogunk menni?. - Remélhetőleg nemsokára.

-Szeretném!-Glori nagyon lelkessé vált. Úgy tűnik, neki is hiányzott a pajtása, és már nyoma sem volt rajta a fáradtságnak. Gloria a találkozás lehetőségétől szinte ragyogni kezdett.
-De én.. nem csináltam neki semmit.-szontyolodott el hirtelen, és kis ujját a szájára téve tanácstalanul tekintett fel.

-Valóban?- Az nem lepett meg, hogy új lány, egyúttal új probléma van a suliban, hiszen időről időre új diákok érkeznek, az viszont igen, hogy hasonló képességgel bír, mint én. Ez egyszerre ijesztő és lelkesítő. Ma, felnőtt fejjel már nem sok dolgot tanulhatnék tőle, de nem tudok nem arra gondolni, hogy mennyivel könnyebb lett volna a gyerekkorom, ha van valaki, aki hozzám hasonló.
-Akkor, ha jól sejtem problémás az irányítás.- Kissé színtelen a hangom. Gondolataim még most is egy másik élet lehetőségei körül járnak. Ha valaki ideje korán felfedezi a tehetségem.. talán meg lehetett volna előzni a bajt. Talán.. ma is otthon éldegélnék. Talán megkímélt volna számtalan fájdalomtól.
E gondolat nyomán örömtelenül kacagni kezdek, végül arcom a tenyerembe temetem. Ez nem lehet igaz. Mélyet sóhajtok.
-De.. biztos tehetünk valamit-nézek fel, ezúttal a srácokra. Tőlem várják a megoldást, és ha jól gondolom, tényleg tudok segíteni.
-Valaki vezényelhetne nekik egy sorakozót.. -sóhajtok.
-Csak hogy tudjam mennyi srácot kell észhez téríteni -Kellemetlen érzés fog el. Pedó tanárnéninek érzem magam. Hamarosan mehetek a mackó jelmezért. Jujj.
-Hannah.. igen, jó lenne ha lehetőség lenne a srácok védelmére, míg Csilla nem bír a képességével- Csilla.. ha jól rémlik, magyar... mint Kovács... Jajj.. Walter. Sírás szorítja el a torkom. Inkább elterelem a figyelmem róla. Ez nem az a hely és idő, ahol könnyezhetek.
-És jó lenne, ha addig a lány nem érintkezne a fiúkkal.-kegyetlen vagy Sweety.
-Anya?-Glori engem néz. Mintha megérezte volna a hangulatom változását. A pici lányt soha nem tudtam becsapni.
-Semmi baj, kicsim. A kirándulásra meg, jelentkezünk.-váltok gyorsan témát.

- Megszoksz vagy megszöksz? Ez az apám háza! A halála óta anyáé és az enyém! Így te vagy a betolakodó, nem én!
Mugamara-ra néztem és megráztam a fejemet, a jövőnek ehhez semmi köze sem volt, csak az, hogy ideér és felforgat mindent alig egy nap alatt. Mintha ő lenne a világ közepe. Szomorúan néztem rá, egy ideje itt volt, de semmit sem tudott rólam. Akkor tudná, hogy nem a jövő zavar.
- És nem, nem a jövő a bajom, csak felfordul a gyomrom attól, amit veletek csinál! Apa… apa és anya mindig arra tanított, hogy megvédjem az embereimet. De tőle nem tudlak titeket… Voltam az X-men vezetője itt a jelenben, felelősséggel tartozom irányotokba is, mert naivak vagytok és semmit sem tudtok a világról… és ezzel a viselkedéssel magatokat teszitek sebezhetővé!
- Most nem kell felnőttnek lenned Steph – szóltam a lányomra.
Rosszul éreztem magam miatta kissé, amennyit tudtam a jövőről, hogy tényleges család nélkül nőtt fel, mindig arra lett nevelve, hogy… hol fogom elrontani?
- Megkeresem mindjárt, de szerintem már tudja, hogy mi van itt lent – néztem Sweety-re.
Hálás voltam Sweety néninek, hogy tesz ez ellen valamit, bár kétlem, hogy Csilla örülne neki. Próbáltam Gloria-ra mosolyogni, de én is sírás közelében voltam és el kéne a mamájáról terelni a figyelmet.
- Nem baj, hogy nem csináltál neki semmit. A lányoknak nem kell, a fiúk szoktak minket ezzel kényeztetni. És Namor is téged így. Adj neki egy puszit viszonzásul, fog neki örülni, de nem tőlem hallottad ezt.
Néztem a kislányra huncutul, ismerve őt és a mamáját, semmit sem lehet elég korán kezdeni. Még Sweety nénire néztem.
- Ugye nem gond, ha most felviszem a kis hercegéhez?

Nos, úgy látszik hogy a szavaim csak olajként szolgáltak a tűzre, amire igazából nem számítottam mivel le akartam zárni a témát.
- Ssssszánalmas nőszemély... - Jegyzem meg, elég halkan ahhoz hogy senki se hallja. Nem gondoltam hogy valaki ennyire ellenezni fogja az ittlétem, a szavaira végül látható reakcióként csak intek, amolyan " mondjad csak, lesz@rom a sírásod " jelleggel. Serena is megszólal, bár választ nem ad a kérdésemre, még egyszer meg már nincs kedvem megkérdezni, ami pedig vele szemben meglep az... Elég passzív, nem úgy mint az akivel ezelőtt találkoztam, szerintem ebben a teremben mindenki fekvőtámaszokat nyomna ha itt lenne. Ezen kicsit elmosolyodok, majd fel nézek a mennyezetre, behunyom a szemeim és valami jó zenére gondolok.
~ A jól bevált módszer. ~ Elmélkedek magamban, mindig beválik ha el akarom terelni a figyelmem, jelen esetben egy hisztis kislányról, legalább is a szememben az.

//Előzmény: Botanika és a kert//

Laura érkezik a hallba, vélhetőleg Marli társaságában.
- Sziasztok skacok! - köszön oda a díszes társaságnak. Épp valami balhé lehet folyamatban. Legalábbis szikrázik a levegő és nem tőle.
- Mi a fennforgás? - kérdez rá. Tekintete közben a tanárnőre vándorol tovább.
- Készülünk talán valahova? - faggatózik tovább. Marlival való foglalatosság miatt teljesen megfeledkezett a mai programról.

Az új lányra emeltem a tekintetemet, amikor megszólalt és a lányomat szidta. Szánalmas? Azok után, amiken az a lány átment és nem csak azért védem, mert a saját lányom, hanem, mert ismerem. A szájáról le tudtam olvasni, hogy mit mondott és a mozdulat, ahogyan legyintett.
- Csilla fejezd be! – szóltam rá szigorúan. – Egy kis tisztelet azért mindenki megérdemel! Majd ha szenvedtél annyit, mint az a lány, aki látta a szüleit is meghalni úgy, hogy nem tehetett semmit, utána gondold meg, hogy a lányomról mit beszélsz. És örülj, hogy az anyja nem hallotta és látta ezt!
Nos igen, akkor nem lett volna kellemes helyzetben, a jövőbeli énem igencsak más.
- Amúgy egy-két napon belül indulunk – mondtam még. – Lucy, kirándulásra megyünk, sátorozásra. Ha szeretnél jönni, kérlek iratkozz fel.
Ekkor csöngettek a főbejáratnál.
- Bocsássatok meg, megnézem ki az – mondtam.
Kicsit még örültem is, hogy ezt a nyomasztó légkört itt hagyhatom pár percre.

//Folytatás: Főbejárat//

//Előzmény:Főbejárat//
Kicsit érdeklődően összevonom a szemöldököm a lányom szavain, úgy tűnik tényleg rengeteg minden változott mióta elmentem. Kíváncsi vagyok mennyire illeszkedem bele az új környezetbe a régiekkel, meg az új vezetéssel. Majd beszélnem kell velük, hogy jelezzem, hogy élek és virulok és ez tényleg az én házam. Mármint semmi különöset nem kérnék zsebpénzen kívül, örülök, hogy folytatták, amit én elkezdtem.
- És az X-men mióta nem menti meg a világot? Mi ez, egy iskola? - Kérdezem félig nevetve, mert tudom, hogy egy iskola és azt is tudom, hogy én nem annak kezeltem, pedig nem lett volna rossz ötlet. Egyáltalán nem. - Egyébként a szoba miatt ne aggódj, biztos van valahol még egy üres szoba, amit berendezhetek mondjuk egy menő irodának, vagy még menőbb szobának, vagy "akármit is fogok én itt csinálni" szobának. - mondom neki szórakozottan elmélkedve.
Hallgatom Serenát, ahogy szerénykedve magyaráz, sokat azért ő sem változott ezek szerint, és ez kis melegséggel tölt el, nem tudtam volna visszajönni egy idegen, hideg környezetbe, ahol minden más. Ahogy meséli Jackie-t kicsit megkönnyebbülök, nem is gondoltam rá egész idáig, de azért mégis jó, hogy már nincs itt az az...
- Hát, ismersz, nem szeretem kerülgetni a forró kását. Az a srác egy őrült volt, ami önmagában nem baj, mert a legjobb barátaim is őrültek voltak, de ő idegesítő őrült volt. Meg DJ is. Tuti fejére ejtették gyerekkorában. - valltam be őszinte véleményemet. Közben Serena invitálására bementem a Hallba és körülnéztem - Kevés ember tud felidegesíteni, de hát ő...
Nem tudtam befejezni a mondatot, mire egy újabb (vagyis nem is annyira) alak jelent meg a Hallban, Serena idősebb énje. Ez a találkozás, már ennél nem lehetne családiasabb. Mikor megszólít a kúria szépfiúja néven hátranézek, hogy van e mögöttem valaki.
- Ó, tehát rám gondoltál? - teszem fel a költői kérdést színészkedve, de ugyanakkor egy mosolyt eresztek meg a kérdőjelem után. Odamegyek hozzá és átölelem röviden. - Ezt most azért is kapod, mert ilyet utoljára pont húsz éve kaptál tőlem. - mondom és elválva rámosolygok mind a két Serenára.
- Veled mi a helyzet öregasszony?- kérdezem az idősebbtől egy kis csípős humorral fűszerezve.

//Előzmény: Főbejárat//

Még Steph után néztem, ahogyan visszarepült az emeltre, nem csodáltam, hogy nem akart bejönni a korábbiak után a hallba, főleg, hogy még Csilla is odalent volt. Kissé szigorúan néztem Donaldra.
- Még megmentjük a világot – mondtam. – Csak, mikor te is eltűntél nem maradt harcosunk. Senki, aki harcolni tudott volna, így időlegesen jótékonysági szervezetbe mentünk át, akik a bajbajutottatokon segítenek. Nemrég lettünk újra harcképesek, amikor Bestia, James és Serena is visszajöttek. Iskola és óvoda – javítottam ki mosolyogva.
Beérve a hallba a többiek még mindig a másik felén voltak és éppen még a tábort beszélték meg.
- A vége felé már Serena félt is tőle, ezért küldte el – szólt közbe Adia.
Vettem egy mély levegőt és kényszerűen bólintottam a Jackie témára. És még a jövőbeli énem is megjelent, hogy köszöntse a lányunk apját. Ami még mindig érdekelt, hogy miként lesz a lányunk apja. Vagyis, hogyan fogom rávenni, hogy az legyen és miért pont ő.
- Fiatalok és többiek! – szóltam hangosan a hallban levőkhöz és távolabb léptem az egymást köszöntő párostól. – Szeretném bemutatni nektek Zaphire apját, az egyik, ha nem a legjobb barátomat a kúria tulajdonosát, Donald Millar-t, avagy Azareus-t.
Nem hiszem, hogy emlékeznek rá a kamaszok, de volt Donald X-men vezető, Bosszú Angyal vezető, Amerika kapitány és még a SHIELD igazgatója is korábban.


//Előzmény: Főbejárat//

Odaléptem Donaldhoz és átöleltem én is, tőlem is kapott egy puszit.
- Milyen régen láttalak utoljára – mosolyogtam. – Huszonhárom éve! 2045-öt írunk már otthon.
Az öregasszonynál felemeltem az ujjam, és mint ahogyan a mesékben a banyák fenyegetően ráztam meg felé a kezem, mintha éppen megátkoznám.
- Csupán alig hat évvel vagyok időseb nálad vénember! Velem minden rendben, önvédelemre és kardvívásra oktatom a nebulókat és a SHIELD-nek dolgozom. Azonfelül nagymama lettem nemrég. Öregszünk, de még mindig csak harmincnak érzem magam és nem közel ötvennek. Ha még Johnny Storm is ezt mondja, akkor pedig lehet benne valami
Nevettem fel. A vállára tettem a kezem és lágyan mosolyodtam el.
- A világ a közelmúlt eseményei miatt megváltozott, nem is mertem remélni, hogy valaha újra látlak, Steph-nek is nagyon sokat jelent és nekem is Donald.

- Értem. - mondom egyszerűen miután végighallgattam Serena helyzetleírását, valami ilyesmire is számítottam. Nem baj, sőt jobb is, ha az X-men nem egy katonai szervezet. Főleg, ha nincsen olyan erejük ami képes felvenni a harcot, de most hogy már ez van, erős társnak fogok bizonyulni az X-men oldalán. Ahogy Serena bemutat elmosolyodom, és kicsit zavarba jövök, bár ennek egy kis jelét se mutatom. Vigyorgom egy kicsit, majd biccentek a fejemmel a többiek felé.
- Hát ennyit elég is tudni rólam, most pedig rohanjatok órára, vagy szívjátok el a dugi füveteket, mielőtt megtalálom... és húzzatok gumit! - míg a diákok szétszélednek a fiatal Serenához fordulok. - Tudom, hogy kell bánni a tinikkel, nem? Egyébként...nem számítottam arra, hogy X-men vezető leszel, majd mindenképpen meg kell beszélnünk, hogy mi lenne itt a feladatom, egészen új erők birtokába jutottam, amik elég hasznosak lennének a csapatba, én meg úgyis ráérek.
Az idősebb Serenához fordulok, érdeklődve hallgatom végig. Érdekes milyen folyamatok játszódtak le, amíg nem voltam itt.
- Szóval a SHIELD ilyen jó szövetségesünk lett, hogy már közös tagok is vannak? Ez érdekes, remélem már nem orrolnak rám, a három évvel ezelőtti események miatt. - mondom, majd megáll bennem az ütő.
- Nagymama? - kérdezem és az arcom is elfehéredik, és próbálok nem iszonyatosan rémült fejet vágni, miközben Stephanie felé fordulok. - Ki volt az? - kérdezem egy csöppnyi elfojtott méreggel a hangomban. Ha valaki megrontotta a kislányomat, akkor nem fogok jót állni magamért, a föld mélyéről is előkaparom azt a szemetet, aki bántotta!

Donald szavai után még a kamaszokra néztem és megráztam a fejemet, majd vissza Donaldra.
- Nincsen dugi fű és közös szoba sincs – mondtam. – A figyelmet szerencsére Hannah fenntartja és figyeli őket.
Kissé zavartan néztem rá, mikor az X-men került szóba, ami azt illeti én sem számoltam vele, hogy az leszek. Mikor elfogadtam sem éreztem magam megfelelőnek, most sem. De Jackie egyenesen kiborult. Akkor kértem meg, hogy hagyjon egy kis levegőt nekem és jobb lenne, ha egy időre elmenne.
- Igazat megvallva én sem hittem, nem is érzem magam alkalmasnak rá. De Zack szerint olyasvalaki kellett vezetőnek, aki ért az emberek nyelvén és meg tudja őket nyugtatni és képes bánni a mutánsokkal is. Persze megbeszéljük, mivel tudod majd lefoglalni magad, ha gondolod, taníthatsz is valamit, nem jön rosszul a plusz tanár.

Közös tagok? Ó, ha tudnád Donald, de az Árny Angyalokról nem is beszélhettem neki. Pedig Logan és én is mindkét helyen ott voltunk, plusz ő még a sima Bosszú Angyaloknál. Mosolyogva bólintottam.
- A korábbi Bosszú Angyalok alapították újra a SHIELD-et, velük pedig jóban volt a csapat mindig is. Logan, Hank és én is mindkét helyen vagyunk. És a SHIELD-től több mutáns is átjár tanítani hozzánk, akárcsak Zack tanítványa. De majd úgyis beleszoksz ebbe.
A nagymamára ismét mosolyogtam, majd hangosan nevettem fel, ahogyan láttam, hogy elsápad és a lányunkat keresi a tekintetével, hogy azt hiszi, hogy ő az. Nem tagadom, ha ő lett volna, én is így fogadom és letekerem az úriember fejét, aki ezt tette volna vele, még gyerek volt ehhez. Jó fél perc kellett, hogy abba tudjam hagyni a nevetést, hogy megszólaljak.
- Nem, nem a lányunk miatt vagyok nagymama. Namor miatt. Feleségül vette Gloria-t és van egy csodás kisfiúk.* Hidd el, ha valaki Steph-et bántotta volna, már nem lenne életben. Különben, nem hiszem, hogy orrolnának rád a SHIELD-nél. A többségüket valószínűleg nem is ismered, noha sokan már akkoriban is ügynökök voltak, mint az aktuális igazgató is, amikor Dorten és te vezetted őket.

*itt lett egy nagyobb retcon, Namor soha sem vette feleségül Emily-t és gyerekük sem volt, Gloria Kovacs az egyetlen ilyen személy.

- Én legyek a legújabb Sötét varázslatok kivédése tanár? - kérdezem szórakozottan, majd kicsit komolyan hozzáteszem- Naná, miért ne. Bár félek nem vagyok valami jó oktató. - mondom és kicsit elmerengek a dolgon. Azt se tudom mit taníthatnék én ezeknek a gyerekeknek, lehet csak rosszat tanulnának tőlem. Egyesek szerint egy nagy kölyök vagyok, de mondjuk vezettem csapatot. Csakhogy felnőttekkel, és mindegyik szét is oszlott. Hogy tudnék én kamaszokkal bánni? Nehezen képzelem el az egészet, de lehet benne valami. Majd meglátom. Az idősebb Serena megosztja velem az X-ek és a SHIELD kapcsolatát.
- Zack át szokott járni? Na ennek örülök, szívesen beszélnék vele újra.- mondom és kicsit elnosztalgiázok a fejemben. Jól elvoltunk együtt. Miután az idősebb Serena jól kinevet, lenyugszom és átgondolom, a mögé simítom a hajam, ami előreugrott a nagy ijedtemben.
- Jah huh, hát ez csak átmeneti agymenés volt... bocsi. Átgondolva, a lányom tökösebb, bármelyik fiút lenyomta volna küzdelemben. - mondom mosolyogva, és kifújom magam. Azért a vérnyomásom majdnem Hulkká változtatott. - Mikor kidobtak a SHIELDnél elloptam az Invadert, a bazinagy hajójukat, és el is vesztettem valahol. Egyszer leparkoltam vele a mozgássérült parkolóban, aztán mikor kijöttem a boltból már ott sem volt... Hihetően hangzik, ugye? - kérdezem mosollyal az arcomon.

Érdeklődéssel hallgatom ezeket a neveket, amik egy bizonyos bútorgyártó cég termékeire emlékeztetnek. Nagyon távol állnak tőlem ezek az északi isten dolgok, na meg a mágia. Arra ott van Zack, ő majd varázsolgat, amíg én maradok két lábbal a földön. Persze nem szó szerint.
- Érdekes ez a C... Tshilla vagy, hogy kell kiejteni. Akarod, hogy beszéljek velük? Talán meg lehet oldani az ellentéteik okát. Mi a képessége a lánynak, hogy még itt is kiközösítik? - Kérdezem nyugodtan, nehéz elképzelni, hogy a lányom rosszban legyen bárkivel, olyan barátságos. Biztos megvan rá a jó oka, hogy ne kedvelje, de az is lehet, hogy meglehetne oldani.
- Hé, ha nem ijesztettelek volna halálra az első esténken, akkor most lehet itt se lennél.- mondom jókedélyűen. - Valld be, tök romantikus volt az az este, hasgörccsel meg repülő szönyeggel együtt.
Majd jövő Serena bevallja, hogy mennie kell, nem vagyok túl boldog ettől, hiszen most jöttem haza, miután szó nélkül leléptem, de ha menni kell, akkor menni kell.
- Ha menned kell, akkor menj nyugodtan, majd kséőbb beszélünk. - mondom egy mosollyal fűszerezve a mondandóm.- Addig is berendezkedek újra.

Vettem egy mély levegőt.
- Éppen az, hogy nem közösítik ki. A képessége az, hogy aki közelében tartózkodik pozitív érzéseket érez irányába. A fiúk pedig egyből beleszerettek, még ha tagadják is. A közelében akarnak lenni, mert azt hiszik, hogy ettől nekik jó. A lányunk meg ismeri a jövőből, így próbálta a fiúkat távol tartani tőle, de nem lett jó vége, mert mindenki féltékenységnek vette és, hogy azért ellenszenves a lánnyal, mert ismeri a jövőt. Már intézik, hagyd rájuk, pihenj le inkább, rád fér.
Ismét felnevettem, ó igen, romantikus volt. Főleg, amikor Peter Castle is ott volt és történt a kisebb „baleset” a mobillal és a két férfivel.
- Az volt, főleg, amikor lenyomtad a torkán a zsebtolvajnak a telefonját, de előtte ráhívtad a rendőröket, hogy keressék meg a telefon alapján a fickót. – kacsintottam rá.
Bólintottam, úgyis igen gyakran jártam erre.
- Szinte minden nap benézek, így biztosan találkozunk még.
Ezzel lenyomtam a teleport karpercen a megfelelő gombot és máris a saját lakásomban voltam.

//Folytatás: Serena Davidson lakása > Pegazus főépület//

A villanás után néztem csak hátra, Serena elment és már csak mi maradtunk.
- Segítsek szobát keresni, vagy boldogulsz egyedül is? – kérdeztem.

//Folytatás: Első emeleti folyosó//

Elmosolyodok a kis nosztalgia miatt, majd kifújom magam. Sok az új információ és hirtelen kell visszazökkennem ebbe a környezetbe. Tényleg fáradt vagyok kicsit, de inkább szellemileg, olyan gyorsan és hirtelen történik minden az eddigiekhez képest. Szibériában minden nyugalmas volt, még a jégtörőkkel való harc is kellemes bemelegítésnek tűnt inkább. Biccentettem az idősebb Serenának.
- Akkor később. - mondtam és, miután elteleportáltam a fiatalabbhoz fordultam.
- Ha mutatsz egy szép nagy üres szobát, onnantól átveszem. Kérlek vezess főnökasszony. - mondom és elindulok utána amennyiben elvezet az új szobámhoz. Közben felvetem a témákat, amik eddig foglalkoztattak, de nem hoztam fel őket, had örüljenek a visszatérésemnek.
- Szerinted mit tudnék én itt tanítani?- kérdezem kíváncsian, nekem is van ötletem, de ha már ő a főnököm mondja meg mire van szükség aztán én azt vagy elfogadom vagy nem. - És meg kell beszélnünk... tudod... Stephanie fogamzását, hogyan oldjuk meg. Ha jól számolom két év és meg kell születnie. - mondom kicsit zavarban vöröslő fejjel, majd komolyra, kicsit halkabbra válik a hangnemem. - Ő az egyetlen gyermekem, ezáltal az egyetlen rokonom is... nem akarom elveszteni. Jobb ha kitaláljuk mi legyen, mielőtt késő.

Egyik szemöldökömet felvonva nézek Serenára, nos nem értem miért nekem szól be, de ahogy gondolja, már valahogy nagy ívben tojok az itteniekre, olyan mint egy rossz dráma regény, ahol mindenki csinál mindent de valahogy semminek sincs értelme. Az egyetlen válaszom a mondatára egy szúrós tekintet, majd sarkon fordulok és lelépek a helyszínről.
~ Itt tényleg mindenki ennyire dilis? ~ Vakargatom a tarkóm, valahogy mégse olyan jó ez a hely mint ahogy elsőnek ígérkezett, úgy kezelnek mint egy közveszélyes fegyvert, egy olyan dolog miatt amiről pár órája tudok, beletaposnak a lelkembe és még én kapok lebaszást, pokolba az egésszel.