A Hall

Az épület bejáratából közvetlenül ez nyílik Olyan nagy, hogy akár egy bált is lehetne itt rendezni. Belmagassága akkora, hogy látni a második emeleti ajtókat is. A Hall paslója márvány, akár a tükörképünket is látni lehet benne. A plafonról egy óriási csillár lóg le, ami a régi szép időkről maradt ránk, de a tulaj nem akarta kidobni.



Az eredeti topic.

A lány észreveszi, hogy nézem. Pillanatra a srác is meglepődik. A legnagyobb meglepetés akkor éri amikor válaszol.
- Igen, gyönyörű vagy. - mondja mosolyogva. - Persze, gyere erre kell menni. - kezével mutatja az utat. A sajátjához legközelebbi üres szoba felé indul.
"Mi ütött belém. Miket mondok itt. Nem szoktam ilyesmiket mondani. Azt hiszem tetszik neki de nem vagyok valami nagy szakértője a témának."
- Mi a képességed? - kérdezi kíváncsian a lányt.

//Előzmény:főbejárat

Mutat egy irányt, nézek, majd elindulok utánna.
~ Luxus környezet, hmm... Vajon mennyibe fájt megépíteni csak ezt a termet? Úgy tűnik mégsem lessz annyira pocsék itt élni mint először hittem. ~ Bólogatok magamban, a tekintetemen látszik hogy fejben elég messze járok a valóságtól, valahol középföldén. A kérdésre viszont már figyelek, s ismét egy kis tarkó vakarás.
- Őszintén szólva, nem tudom, és ha nem kap telibe egy motor akkor még most se lenne fogalmam róla hogy mutáns vagyok. Érdekes módszerei vannak az életnek. - Mosolygok.

A lány elmondja, hogy elütötte egy motor és túlélte. Talán regeneráló képessége van. Na mindegy úgy tűnik nem tudja mi a képessége. Tovább vezeti a szoba felé a lányt.
- Értem. Akkor nem is tudod használni. Majd itt megtanítják. - mondja mosolyogva a lánynak. Próbálja nem a lányt nézni minden pillanatban. Ez ugyan nehezére esik de sikerül elérnie. Ahogy elérjük a szobát kinyitom az ajtót és előre engedem.
- Úgy tűnik itt fogsz lakni. - mondom mosolyogva. Miközben utána indulok.

//Előzmény:Főbejárat//

Zsebre tett kézzel sétál ki a falból, a kanapéhoz siet, bűnbánó arccal.
-Sajnálom, hogy magammal hurcoltalak. Nem gondoltam volna, hogy tériszonyod van....-
Motyogja lesütött szemekkel, tényleg sajnálja. Főleg, hogy észre sem vette, egészen a Kúriáig kínozta szegényt.
-Szóltam a diákoknak, nem sokára itt lesznek. Legalábbis remélem...-
Ha engedi leül mellé a kanapéra, míg a gyerek seregletre várnak.
-Tényleg sajnálom, ígérem többször nem röptetlek meg....

//Előzmény: Jake Hamilton szobája//

Lefutottam a lépcsőn, így ha Jake is jött, akkor szerintem jócskán lemaradt mögöttem. Odalent Tyler is volt, illetve az anyám, vagyis a jelenkori és nem az, aki felnevelt, de ettől függetlenül nem tettem különbséget közöttük. Egyformán szerettem mindkettejüket. Tyler-re nézve egy szép vörös folt az arcán, elvigyorodtam, azt hiszem, hogy éppen most lett felpofozva. Anya nem sűrűn szokta ezt tenni, Jackie is csak kétszer kapott, illetve most Tyler bácsi.
- Sziasztok! Ugye jól gondolom, hogy a meglepetés az első kirándulás lesz?
Kérdeztem mosolyogva. Most nem kellett nem kimondanom, amit gondoltam, a többiek úgysem voltak itt és számomra nem nagyon tudnak semmilyen meglepetést előadni, mert úgyis tudom, hogy mit terveznek.


//Előzmény: Főbejárat//

Odabent leültem a kanapéra és Adia volt az, aki töltött nekem egy pohár vizet, mert még mindig reszketett a kezem ahhoz, hogy tölteni tudjak magamnak. Mostanra kezdtem valamelyest lenyugodni és a torkomban sem dobogott már a szívem tovább. Tyler-re néztem, aki igencsak nyomorult látványt nyújtott így bűnbánóan, igen ő az AIM uralma alatt nem volt itt, így fogalma sem volt róla, hogy mennyire nem szeretem.
- Mindig is volt – mondtam. – Azért nem közlekedünk Adia-val csápokkal, épületek között, hanem a földön közlekedem. Szia Steph!
A kérdése után elmosolyodtam.
- Megint csalsz - nevettem fel. - Igen, arról lesz szó.

//Előzmény:Csilla szobálya//

Belépek a hallba, ismét, még mindig, s körbe nézek, mint a legelső alkalommal, hiszen akkor elég gyorsan tovább siettünk s nem volt időm olyan nagyon körbenézni. Elég gyorsan felfedezem a többieket, ez igazából a legegyszerűbb, egy ilyen teremben a társaság elég feltűnő, közelebb megyek hozzájuk, majd megállok... Tőlük úgy kb 5-6 méterre...
- Sziasztok. - Intek nekik, elég hangosan szólalok meg ahhoz hogy ilyen távolságból is tisztán lehessen hallani. Ezután jönne egy amolyan alapszintű bemutatkozás, de valahogy így hogy nem mehetek közelebb, nos ez elmarad, csak nézek rájuk, majd másfelé terelem a figyelmem, szóval nézelődök tovább.

Muguramára tekintek ahogy közelebb lép majd tétovázni kezd. Még mindig önbizalmatlannak tűnik, legalább is nekem. Nem nagyon foglalkoznék vele, annyira nincs jó kedvem a történtek miatt, de végül is csak közelebb lép és így kénytelen vagyok szóba elegyedni vele. A mondandójára kicsit megvakarom a tarkóm.
- Ne kérj bocsánatot, igazából nekem kéne, én vittelek bele a dologba. - Mondom kicsit kellemetlenül. - Szerintem te rosszabbul járhattál volna... Ömm igen és igaz hogy te jöttél ide, de biztosra megyek mert a végén valakinek megint kedve támad vitatkozni. - Ahhoz pedig nincs kedvem jelenleg.
- Szóval megengeded hogy 5 méteren belül a közeledben legyek? - Nézek a fiura olyan tipikusan " Csak mond hogy ja azt megvagyunk " szemekkel.

Mikor jöttem lefele, a lépcsőn láttam hogy mindenki, a hallban gyülekezik. Ahogy le értem, a lépcső aljára meg láttam, Tyler a kanapén ülni egy pár diákkal.
- Sziasztok! Hello Tyler! Mi történt hogy mindenki itt gyülekezik? nézek szét miközben tetem fel neki a kérdésem és utána gyorsan vissza fordulok.

Lassan úgy tűnt, hogy mindenki megérkezik, még újoncok is voltak itt, egyedül Lucy-t nem láttam itt, meg Szöszit és Liam-ot, de nekik akkor elmondják a többiek. Lassan úgyis kezdett késő lenni és jó lett volna már most elmondani ezt, és visszamenni a fiamhoz, hiszen nem láttam szinte egész nap.
- Üdvözlök mindenkit! – kezdtem. – Az újaknak, akik még nem ismernek Serena Davidson vagyok, az iskola igazgatóhelyettese és az X-men vezetője.
Még mindig furcsa volt megszokni, pedig már a másik életben is nagyjából így volt, és előtte is, hogy a többiek elmentek és Zack-kel ketten maradtunk. És még Logan is támogatta az ötletét. Néha még felmerült bennem, hogy Jackie lehetséges, hogy emiatt nem jött vissza többé nem is keresett már. Igaz jobb is volt így, és könnyebb valamilyen szinten, hogy elfogadta azt, amikor elküldtem. Amíg válaszolok Jake-nek, hagytam, hogy Tyler Judy-nak tegye mindezt.
- Nem, nem ő a meglepetés Jake – mondtam, majd vártam néhány pillanatot. – Azért kértünk mindenkit, hogy jöjjön ide, mert Tyler-nek és nekem támadtam egy ötletem most délután. Mivel sok az újonc és a társaság még nem ismeri egymást eléggé, így úgy döntöttünk, hogy amolyan gólyatábort szervezünk, egy hétvége sátorozással Cape May-ben, ahol a társaság megismerheti egymást.

Mugurama válaszára elmosolyodok.
- Nem hiszem hogy a többiek tudnak róla, hiszen nem sokkal ezelőttig még én se tudtam. - Vonok vállat, majd a hozzám lépő srácra tekintek.
~ Huhú... Hányszor fogom még megszegni ezt a szabájt? ~ Kicsit nevethetnékem van tőle, még mindig ostobaságnak tartom, de végül is elviekben csak egy húzásom van.
- Gulyás Csilla. - Válaszolok, de nem vagyok benne biztos hogy hallotta, mert elég gyorsan tovább ment, bár annyira nem is érdekel a dolog, vagy igen, vagy nem. Miután a két " nagy " befejezi a szövegelést, kicsit csalódottan ölbe rakom a kezeimet.
~ Nincs buli.. ajjajjajaj... Öreg hiba. ~ Nem nagyon tetszik a dolog, de végül is első itteni kirándulás, és hát miért hagynám ki? Közelebb megyek, a többeik mellett szokatlanul gyorsan elsuhanva, majd Jackson bától nem messze megállok.
- Közelebb jöhetek? - Kérdem vigyorogva, és ha igen, ami elég valószínű, akkor már írom is a nevemet a lapra.
- Nincs sátram, szóval jól jönne egy. - A választ még megvárom, majd sarkon fordulok és vissza sétálok oda ahol eddig is álltam.

Szigorú tekintettel néztem Jake irányába, nem lesz buli, tekintve, hogy a kicsik is ott lesznek és nem azért megyünk, hogy szórakozzunk. Néhány éve ők még túlságosan fiatalok voltak, valószínűleg még képességük sem volt. Szerencsések, hogy nem akkor lettek mutánsok, amikor az AIM volt hatalmon, akkor nem így állnának hozzá, ahogyan a mostani picik is mások voltak, amikor láttuk őket. Mindannyian komolyak, nem éppen a bulizáshoz szoktak, akik már ennyire fiatalon is az életükért küzdenek majd.A közelebb léphetek kérdésnél érdeklődve néztem a lány irányába, majd a saját lányom húzott hátra
- Kislányom? – fordultam Zaphire irányába?
- Az érzéseinket befolyásolja saját maga irányába pozitívan, azoknak akik a közelében vannak. Nem akarok a hatása alá kerülni. Stephanie Davidson, vagy Zaphire.
Mutatkoztam be azért, megint a buli. Lemondóan sóhajtottam, ez a kirándulás legalább arra jó lesz, hogy megtanulják nem vehetnek mindent félvállról, mert a képesség felelősséggel is jár.
- Semmilyen buli sem lesz, nem szórakozni megyünk – mondtam. – Hanem, hogy végre mindenki megtanulja, hogy a képesség felelősséggel jár és James… Logan túlélőtúráit sem könnyű túlélni. Szóval mindenki veheti úgy, hogy testnevelésórára megyünk. Italt és egyéb illegális felszerelést senki se próbáljon meg hozni, mert egyrészt a házi szabályzat is tiltja, ne arról vegyetek példát, amit James-ről hallottatok.
Minden bizonnyal emiatt hiszik, hogy a szuperhősök is ihatnak, majd még James-el is kell beszélnem, illetve Hannah-val, ők ketten mégis diszkrétebben tudják kiszúrni, ha a fiatalok valami illegális van náluk. Vagy pedig Kaneda, talán ő a legjobb választás.
- Hank is jönne, ahogyan Sweety is, hiszen neki is van csemetéje – mondtam. – A gyerek közül pedig mindenki jön, és éppen ezért is várjuk el a teljesen normális viselkedést tőletek.

Zaphire szavaira össze húzott tekintettel nézek rá.
- Ez fájt... Azért nem kéne egyből úgy kezelni mint valami biológiai fegyvert. - Eléggé rosszul esik, hogy van aki egyből ezzel nyit, és azt hiszem ez látszik is. Sóhajtok egyet, felemelem a jobb karom, bár behajtva tartom, s a kézfejemet kicsit meglengetem az irányába.
- Amúgy én is nagyon örülök a találkozásnak. - Mondom kissé csalódottan, majd ( Mint azt korábban leírtam ) Lesétálok a lépcsőn, s vissza sétálok oda ahonnan elindultam, távol a többiektől, majd egy halk sóhaj keretében támasztani kezdem a falat, háttal. Kicsit még mérgelődik, de hála istennek, nem szokott sokáig haragos lenni.

Kopp... kopp... kopp.
Minden óvatoskodás ellenére, igencsak hangosan haladok az ajtótól a lépcső felé, karjaimban az alvó Gloriával.
Úgy tűnik megelőztek a vágyaim, egész kis fogadóbizottság időzik idebenn.
-Jó estét.-köszönök, kissé fáradtan, de barátságosan.
Most még amiatt sincs erőm aggódni, hogy a fáradtság az arcomra ül. Talán itt a világ vége: Sweetyt már nem érdekli a tökéletesség illúziója.
-Valaki engem emlegetett?- Mintha elkaptam volna a mondat végét. A "Mintha" természetesen nem zavar.
Gratulálok Sweety, végszóra érkeztél... Mintha boszorkányos képességeim lennének a megfelelő pillanatok megválasztásához. Vagy csak puszta mázli.

- Én is feliratkozom ne hogy, le maradjak valamiről is.
Miközben írom felfele a lapra a nevem el kezdtem gondolkodni hogy, hova tehetem a sátramat.
- Köszönöm Tyler! Remélem remek, kikapcsolódás lesz mindenki számára.
És mosolyogva távozok a hallból hogy, megkeresem még indulás előtt a sátramat és össze pakoljak.