A Hall

A teám már kihült, és már szinte alig volt Benne. Majd meg érkezik, Aaron és Alicia is, akivel most találkozok. - Szia Alicia, azt hiszem mi most találkozunk elöszőr, a nevem: Szabó Éva, és magyarországról származom. - Csak tudnám, hogy milyér mondom én ezt? Őt biztos nemérdekli, hogy honnan is származom. Na, meg aztán ha jól látom, a mutáns lány mintha harci kezdő pozicióba menne át, a tanár elöt. A filmekben általában, ilyenkor bunyo idő szokot folytatásként és hát... Nos, nem tudom ki kell várnunk a dolgok alakulását. De, akár még az is meg tőrténhet, hogy nem lesz belőle semmi. Vagy, talán esetleg, még is.

Beszélgetés közben feltűnik, hogy egyre többen érkeznek, egyre nagyobb a társaság, hát jó, futó pillantást vetek mindenkire, hogy tisztában legyek kinézetükkel, bár nem fűzök egyikükhöz sem kommentárt, nincs időm, de mégis, az egyiket, aki lebotorkál a lépcsőn kicsit hosszabb ideig nézem.
~ Hogy az anyámba lehet így kinézni? Még járni se tud normálisan a fogyatékosa, nem csodálom olyan frizurával én már elástam volna magam a kertbe. Hogy esne pofára. Ez mit vétett a sors ellen? És mit érezhet reggel mikor felkel és tükörben néz, látja milyen ocsmány a feje... francért nincs nyilvános akasztás.
- Nem mondanám.- válaszolom gyorsan Csillának- Voltam pár helyen igaz, de ha nincs valami jó indok arra, hogy én elinduljak, akkor nem megyek sehova.
~ És ez tényleg így van... ez a poén, ha én kitalálom, hogy az egy szar hely képes vagyok elküldeni mindenkit apicsába és inkább maradok otthon. Nem mintha nem mindennel ezt csinálnám, jó leszarom, nem ezzel kellene foglalkozni.
Kiderül a Gulyás család költözésének az oka anyagi problémák, hát nem hallom örömmel, igazából nekem fogalmam sincs, hogy milyen lehet ha valakinek nincs elég pénze valamire, ezzel problémával egyelőre még szerencsére nem találkoztam.
- Értem, nem sértésnek szánom de abban a tengeren túli "porfészekben" még Bruce Willis is majdnem éhen halt nem is olyan rég. Szóval megértem, hogy nem ment olyan jól. Egyébként odamehetünk hozzájuk, ha gondolod.
És akkor már meg is indulok feléjük.

A bók kissé meglep, igaz mindenkinek szól, de mégis elpirulok rajta, valószínűleg még mindig a ruha miatt, továbbra is zavarban vagyok miatta. A következő pedig ami eléggé egyértelműen kiböki a szemem, hogy Liam megint bűvészkedik... Oké régen találkoztam vele utoljára, de annyira nem érint kellemesen, hogy megint ezt csinálja... Oké most hazudtam, már egy ideje hiányzott ez a kis érdekessége. Viszont valaki hozzám szól, én pedig érdeklődve fordítom felé a tekintetemet és hát Éva az, aki... Hmm, akivel azt hittem, hogy már beszéltem korábban, de valószínűleg összekeverem valakivel.
- Alicia Havana, kubai vagyok. - Válaszolok én is bemutatkozásként, majd pedig vissza terelem a figyelmemet a trükkre, ami... Nem lep meg annyira, mint vártam, de azért még mindig lenyűgözőnek találom, van tehetséges hozzá az biztos.
~ Csak tudnám, hogy hogyan csinálja az ilyen dolgait, mint például ezt a rózsás trükköt Beának... ~ Viszont a gondolatmenetem megszakad amikor a fülemnél kezd el "matatni" és a semmiből előkerül egy rózsa amit én kapok. Nos erre már eléggé erőteljesen elpirulok és egy pár másodpercig zavartan nézek rá, amíg átveszem.
- Köszönöm... - Nyögöm ki nagy nehezen, majd pedig a rózsát kezdem el nézni, hogy valamilyen szinten ezzel elrejtsem a zavaromat... Emlékszem, a legutóbbi ilyen húzása semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem, érdekes változás, talán engem lep meg a legjobban. Az utolsó kérdésére nem is reagálok, végül is nem beszélhetek más nevében is.

Bár igaz hogy Bea már köszönt Aaronnak, de én még nem. Ezt most gyorsan poltolnám, amikor is Liam a kezembe ad egy szép rózsát nekem, amit meg is köszönök. - Köszönöm Liam. - Mondom neki kicsit el pirulva. Majd leteszem, mert még éhes vagyok, ezért fel állok és indulok a teritet asztal felé. Azaz indulnék, csak Aaron mellet állok meg, aki ekkor tetfel egy kérdést amire még vállaszólni sem tudtam. - Szia Aaron, régen találkoztunk. Mindjárt vissza jövök, csak még hozok ételt. Igen, te kérsz valamit? - Meg várom a válaszát, majd indulok az asztal felé, és meg rakom a tányéromat. És ha esetleg Aaron is kért valamit, akkor a tányérommal együt viszem oda neki. - Egyébként, mi van veled? Csak mert az óta az óra óta nem láttalak. Aaron felé fordulok, és az arcára nyomok egy csókot, és csak ennyit mondok neki. - Örülök hogy itt vagy, közöttünk. Egyébként, ügyes a srác szerintem. Neked mi a véleményed?

Bál. Egy Karácsonyi bál van épp ma este a kúriában s én túl sokáig gondolkodtam azon, hogy el e menjek, vagy sem. Túl sokáig ücsörögtem az ágyon s néztem magam elé, vagy olykor épp magamat a tükörben, azon gondolkodva, miért menjek el rá? Igaz, már elég ideje meg volt hirdetve, már elég idő eltelt azóta, hogy én eldönthessem, igen elmegyek, vagy maradok egyedül ma este a szobában miközben mások talán jól szórakoznak? Elvégre, mit veszítenék ezzel? Semmit. Lehet még a végén barátokra is lelek, egy kellemes társaságra s így színesebbé tenném mindennapjaimat. Nem csak órákra járnák s amikor van időm vagy a tornateremben vagy a parkban gyakorlom az akrobatikát, hanem kellemes személyekkel is tölthetem az időt, akikkel beszélgethetek vagy netán szórakozhatnánk is. Miért is ne?
Szaporán vettem a lábam, s alig jutottam levegőhöz, ahogy próbáltam átviharzani a tömérdek folyosón. Késtem. A bál már legalább egy órája elkezdődött s én még csak most érkezem. Megfordul fejemben, lehet e késni egy ilyen bálról? Talán csak akkor, ha valaki a végére érkezik, amikor már minden vendég elmegy, kialszanak a fények és elhalkul a zene. Akkor kések. De most még nem. Nagyon izgultam, elvégre soha életemben nem voltam még egy ilyen bálon. Csak a tv-ben láttam, vagy épp képeken, s ott mindegyik bál fényűző volt. A hölgyek csodaszép ruhákban, a férfiak öltönyben s minden úgy nézett ki, mint egy mesében. A cirkuszban soha nem volt részem ilyenben, de még itt sem. Édesapámtól régen kaptam egy gyönyörű ruhát, amit pont ilyen alkalmakra kell felvenni, legalább is remélem. Féltve őriztem egy nagy dobozban, szép összehajtva, hogy ne gyűrődjön. S most volt az első alkalom, hogy magamra vettem. Bárcsak láthatna benne... Biztos nagyon büszke lenne rám. Az ékszerek, melyek a ruhához illőek voltak, nem voltak értékesek. Egy olcsó kereskedőtől vette, mégis úgy néztek ki, mintha igazi gyémántokkal volna kirakva. Vörös hajam kontyba feltűzdelve, néhol egy-két rakoncátlan hajtincs csiklandozta nyakam. Nem tudtam magam úgy sminkelni mint az igazi lányok, pont ezért óvatos és szerény voltam ez téren. Mint kiderült, illik a ruhához és úgy egyébként a teljes kinézetemhez. Piros, lakkozott cipőt vettem fel hozzá, ami bár nem magassarkú, de nagyon szép.
Ahogy közeledtem a hall-hoz, lépteim lelassultak és én is próbáltam összeszedni magam. Szívem mellkasokban hevesen dobogott az izgalomtól, elvégre fogalmam se volt arról, hogy fog alakulni a mai este. Lehet egyedül végig ücsörgök a sarokban, de az is lehet hogy talán valakibe belehabarodok és egy tökéletes párt fogunk alkotni. Az utolsó gondolatnál enyhén elpirultam, ahogy a szégyen felmerült bennem. Talán túl sok romantikus tinifilmet nézek. Jobb lesz leszállni a földre. Elérkeztem a hallba ahol szétnéztem. Mint a filmekben, itt is ragyogóak voltak a fények s a vendégek is nagyon bájosan néztek ki, mindenki a maga módján. Felcsillantak a szemeim s kezdtem magamba szívni a hangulatot, hagytam hogy teljesen átjárjon rajtam. Szemeimmel figyeltem a vendégeket, elég sokan voltak. Néhány ismerős arc, akikkel órákon vagy a folyosón találkoztam, de volt ott akit egyáltalán nem ismertem. Teljesen eluralkodott rajtam a feszültség, hirtelen fogalmam se volt hogy mit csináljak. Pont ezért odaléptem az egyik asztalhoz amin poharak voltak és töltöttem magamnak egy italt, hogy annak segítségével összeszedjem magam és a gondolataim.

Nadja kinézete a bálon:

/Annyi a különbség hogy a ruha hátul nem olyan hosszú/

Csilla még visszakérdez arra, hogy mi motiválhat engem az utazásra, igazából történetesen én magam sem tudom, de ezt nem mondhatom mert akkor totál fogyatékosnak tűnnék, jó akkor mondok mást, végülis az is igaz.
- Mi vett rá az utazásra? Úgy tudtam, hogy ott vannak a világon a legszebb nők, de te erre már szépen rácáfoltál.
~ Ez konkrét volt. Akurva életbe.
Közben megérkezünk a nagyobb társasághoz, én megállok valahol a szélén, hogy ne legyek túl tolakodó és megvárom, amíg végeznek a beszélgetéssel, hogy legyen egy kis szünet, ideje lenne bemutatkoznom vagy valami ilyesmi. Ha senki nem szül hozzám addig akkor gyorsan meg is ejtem a dolgot.
- Sziasztok. Én vagyok az újfiú, Tony Price. Remélem nem gond ha csatlakozok.
~ A francokat gond, engem úgyis mindenki szeret, vagy ha nem is szeret legalább bírja a képem.

Szóval... Akik bármit is hozzáfűztek Liam kérdéséhez, avagy folytassa-e, vagy legyen más... Avagy mindenki, leszámítva engem... Ó minek is írom ennyire körbe? A lényeg az, hogy eldöntötték, hogy legyen még pár trükk, erre pedig ennyi, nincs róla véleményem, ellenvetésem, vagy ilyesmim, mert minek? Ha lenne bármi, akkor valószínűleg az egészre nemet mondtam volna. Szóval csendesen figyelek, nézem, ahogyan előkerül az energiaital, meg persze a többieket is, közben pedig a pirultságom is elszáll szépen lassan, amit a rózsás húzásnak köszönhetek, s kicsit megkönnyebbülve tapasztalom, hogy igazából senkinek sem tűnt fel, vagy csak nem akarta senki sem szóvá tenni, bármelyik is legyen, örülök neki. Az energiaitalt elnézve eszembe jut a mai állapotom, valószínűleg nap közben én is jó hasznát vettem volna egynek, talán most is kérnék egyet tőle, de az a habfürdő még mindig ébren tart, ki tudja még, hogy meddig. A szótlanságom egészen addig tart, amíg egy számomra teljesen ismeretlen srác oda nem ballag hozzánk Csillával, akinek a jelenléte máris magával hozza a tőle már megszokott furcsa érzéseket... Nem igazán szeretem amikor ez van, de hát elvileg nem tud vele mit kezdeni, szóval hagyom is, mert hát... Mit kezdjek vele? Szóval az új srác bemutatkozik, ez alapján pedig valószínűleg senki más sem ismeri közülünk, valószínűleg.
- Alicia Havana. - Mutatkozok be neki is röviden, majd pedig ismét a bűvésztrükköt kezdem szemlélni ami még... Mindig nem halad, bár nem is igazán azért érdekel, mert bűvésztrükk...

Úgy tűnik jól válaszoltam, miszerint szeretnék még trükköket látni, mert Bea is így vélekedik.
– Féltem, hogy nem fogsz eljönni – mondja a lány. Kicsit zavarba jövök ettől, ennyire hiányoztam volna? Mielőtt azonban reagálhatnék rá, Éva megkérdi, kérek-e valami az asztalról. Mivel nem akarok kizökkenni a Beával folytatott beszélgetésből, csak hanyagul felelek neki: - Köszi, nem vagyok éhes.
Mikor Évi elmegy bespájzolni, már nyugodtan felelhetek Beának:
- Túl sokat veszítettem volna, ha nem jöttem volna – milyen diszkrét felelet, ezen még magam is elmosolyodok. Ekkor a lány ruhájára esik a pillantásom, és eszembe jut, hogy Bea nem éppen a mi éghajlatunkhoz van szokva. – Nem fázol egy picit ebben, az amúgy gyönyörű ruhában? - kérdem.
Ekkor visszaérkezik Évi, és nyomban hozzászól. Vagy nem tudom, lehet inkább letámadásnak lehetne titulálni.
- Hát, az óra óta semmi különös dolog nem történt velem, ezért jöttem ide, kicsit feldobni az unalmas napokat – felelem, aztán visszafordulnék előbbi beszélgetőpartneremhez, de ekkor váratlanul egy, khm… csók csattan az arcomon. Ezt miért kaphattam? Na ettől zavarba jövök, mit ne mondjak. A levegő is lehűl körülöttem, és el is pirulok. Nem is értem annyira, mit kérdez utána Évi, hanem csak beleegyezően rámondok egy igent.
Eztán eszembe jut Bea, és úgy érzem, meg kell magyaráznom az előbbi jelenetet, még ha magam sem vagyok egészen tisztában vele. Úgy fordulok, hogy Évi ne láthasson, és kissé komikusan sápadt-meglepődött arcot vágok, mellé pedig a két kezemet nyitott tenyérrel emelem föl, az ártatlanság jeléül.
Ezután Liam elkezdi a trükköket. Megpróbálok azokra koncentrálni. Ahogy azokkal a kártyákkal bánik, már művészetnek mondható. Aztán én jövök, húzok el lapot, és alaposan megjegyzem (treff király), majd visszaadom.
Már az hinném, folytatódik a trükk, de egy másikba is belekezd Liam, amíg Évi kever. Ahogy az lenni szokott, most sem jövök rá a varázslat nyitjára, bár talán nem volna az annyira jó, már nem volna varázslat.
Ekkor felbukkannak még ketten, hm, szép nagy számban vagyunk már. Kezet nyújtok a fiúnak, és bemutatkozom: - Aaron Asbord vagyok.
A lánynak is odaköszönök, ha az emlékeim nem csalnak, ő Csilla. Még a táborban – milyen rég is volt – figyelmeztettek, hogy miben rejlik a képessége, ezért kicsit aggódva álldogálok tovább.

Egymás után megrázom a két fiú kezét, közben a nevüket és az arcukat is megjegyzem, a többieknek is gyorsan elmentem a nevét és az arcát, hogy később bármikor megismerjem őket. Jónak tűnik a társaság, egy kis ideig csak némán figyelem őket, ki mit csinál, mit mond, hogyan reagálnak egymásra, fontos ez ha az ember új társaságba kerül, hogy tisztában legyen a helyzettel. Az egyik srácot Aaront talán, igen őt, már két csaj is nyúzza, elég kellemetlennek néz ki a helyzet, magamban mosolygok is ezen, hogy, hogy az anyába nem veszi észre magát az egyik, de Liam ügyesen leszereli, igen úgy tűnik, hogy ő figyel. Már éppen kezdenek kialakulni bennem a körvonalak, mikor meghallok egy enyhén nagyképű és hangos szöveget, odakapom a fejem és meglepetésemre egy régi osztálytársat pillantok meg.
~Ő itt? Szóval ide repült miután kirúgták, húha, szóval ő is mutáns. Érdekes fejlemény.
- ROPPANTUL SAJNÁLOM MR. WRIGHT, HOGY EZT PONT NEKEM KELL KÖZÖLNÖM, DE AZT HISZEM AZ ÖN ÁLTAL EMLÍTETT POSZTOT MÁR VALAKI MÁS LEFOGLALTA.

Jonah válaszol, még én is mondanék erre valamit félhangosan de már nem tudok, ahogy elvigyorodik nekem is önkéntelenül felkúszik az arcomra egy széles vigyor, egy biztos most már nem lesz unalmas az ittlét. Ahogy a kezét nyújtja én egyből elfogadom, szokásos erős kézfogásommal.
- Én is örülök a találkozásnak. -majd közelebb húz magához és valamit a fülembe súg, gyorsan válaszolok is- Kösz a figyelmeztetést, majd megoldom.
~ Lokális ribanc, csekk. Jó érzékem van ehhez, mindig megtalálom őket, jó mondjuk nem tudom mit csodálkozok ha saját magamról van szó, ha már a fél iskola végig ment rajta akkor én miért ne... Isten adja meg hogy ne telepata legyen.
Wright még felhozza, hogy valószínű, hogy kerültem ide, nos én mindig kicsit szolidabb voltam bizonyos tekintetben mint ő, annyira hülye soha nem voltam, hogy kirúgassam magam, nem az én stílusom. Bár most lehet direkt arra fogok játszani, ha annyira mégsem tetszik a hely, mindenesetre azonnal lereagálom a dolgot.
- Nos engem, önnel ellentétben nem távolítottak el, miután kiderült mutáns kilétem, kis megfontolás után jobbnak bizonyult hogy itt folytassam a tanulmányaim. Bár az utolsó héten tanúsított kicsit szabad magatartásom miatt, valószínű lapátra kerültem volna én is, miután elment Mr. Wright valamennyire kötelességemnek éreztem a hangulat feljavítását, bár én nem vagyok nagy trükkmester, de átmenetileg elég volt az is, hogy elengedjem magam. Egyébként két napja érkeztem, eddig a beköltözéssel és az egyéb dolgokkal foglalkoztam.
Tartok egy kis szünetet, ha valaki reagálni szeretne.
- Ki kellene mennem egy kicsit levegőzni. Jön valaki?