Florida

---Timofei Produnov (aki most mutáns nem robot ) ---
Egy viszonylag kényelmes vonat egyik kabinjában üldögélek, az ablakon kinézve pedig az eddig történt eseményeken gondolkozom. Mégis hogy kerültem én ide? Jó, pontosan tudom, hogy hogyan kerültem ide, de akkor se értem, hogy miért pont én? Lehet, hogy a sok lopással felhívtam magamra a figyelmet, vagy éppen tudomást szereztek a leégett laborról, meg a szökött mutánsokról, de a lényeg, hogy begyűjtöttek. Nem sok választásom volt, így akarva akaratlanul, de belementem a kis játékukba, hogy valami szupercsapat tagja legyek. Timofei Produnov, a S.H.I.E.L.D. egyik újonc ügynöke, vagy mi a szösz. Mondjuk a Produnov ügynök nem is hangzik rosszul és állítólag semmi gond nem lesz ezen a kis "kiránduláson". Aminek viszont felettébb örülök, hogy kaptam pár új ruhát, amik sokkal kényelmesebbek és jobbak, mint azok, amiket összelopkodtam. Erre a küldetésre civilben kellet jönni, szóval néhány remek civil ruházatot magamra kaptam, bár most visszagondolva egy golyóálló öltözet vagy egy fegyver jól jött volna. De nem, én úgy gondoltam, hogy ha majd rám lőnek, akkor majd elteleportálok vagy valami ilyesmi, de most már késő bánat. Ami meg a fegyvereket illeti, inkább elkerülöm őket, ha meg majd valami fegyveres szituáció akad, akkor azt majd a fegyveresek elintézik helyettem.
Lazán üldögélek, a nagyon menő ügynök-mobilomat pedig a zsebemben nyugtatom, nehogy valami baja essen. Esküszöm az a cucc, valami állati, minden hasznos bizgentyű van benne, ami csak kell. Bár ami engem az utazásban felettébb zavar, hogy tudom, hogy van itt valami megfigyelő szerkezet, amivel egy kacsa figyel engem. Tudom és kész, ez pedig nagyon idegesítő. Amikor közöltem néhány feljebbvalóval, hogy rettegek ettől, csak kiröhögtek. Remélhetőleg minél előbb megérkezünk arra a helyre és minél előbb kiszállhatok ebből a megfigyelő konténerből.

Felszerelés:

//Előzmény: Triskelion, Manhattan//

A hat hónap után egy békésebb feladatot kapott a csoport és ismét ő maga lett megbízva a csapat vezetésével. A vonaton olvasta el az aktákat, amiket kapott a többi új tagról, nem kevés személyt zúdítottak a nyakukra ezúttal. Jó néhánynál lett volna kitétele, hogy nem igen tudja, hogy mit keresnek itt. bár akkor Lyesmith miatt is reklamálhatott volna, akit pedig helyettesnek nevezett ki Danvers. Az úton átnézte azokat az adatokat is, amiket Danvers adott nekik a megkeresendő személyekről. Annak örült, hogy Danielle-t láthatja, minden egyes alkalommal megkönnyebbült, hogy egyben látja és nem pedig csak a levágott fejét, ahogyan a jövőben is volt. mint mindig jellemzően csöndes volt az úton, de ha az újoncoknak volt kérdése, akkor arra természetesen felelt. A képességblokkolóját bekapcsolva tartotta, hogy senki képességét ne blokkolja itt a közelben. Végre megkapták azt is, amit már elég régen kellett volna, korábban nem fejezhették ki aggályaikat az újoncokkal kapcsolatban, de most volt pár olyan személy, hogy Danvers megemlítette ezt is nekik. Az órájára nézett, a szerint néhány perc kellett, hogy megérkezzenek.
- Hölgyek, urak, lassan megérkezünk, álljanak neki készülődni – mondta.
Saját magának a felszerelései a táskájában voltak, vagy épp a kezén, így olyan sokat nem kellett pakolnia, de ha megérkezik a vonat, akkor majd leszáll és egyből Danielle-t fogja keresni az állomáson.

felszerelés Jon:

Hát ez dög unalom, ráadásul egy rakat retardált barommal lettünk összeengedve. Hát ezért öltem meg Ian-t, Rustin-t, intéztem el Mephisto-t és Kovacs-ot egymagam?! Szánalmas… Legalább ha elismernék, hogy miattam van rend ezen a bolygón. De nem! Még csak meg sem tudhatják, senki azon a hármon kívül, akik ott voltak. Plusz Hela, de ő nem számít. Egy biztos, hogy én nem akartam ezekkel egy levegőt szívni a kabinban, így hát kerestem egy másik helyet, ahol leülhettem, vagy pedig odakint a folyosón ültem le a kupénk mellett a földre. Ahogyan megláttam Tyler-t és Emma-t a legszívesebben megkérdeztem volna, hogy mi az csaknem meglettek az elgurult szteroid tabletták? Mind a kettő szánalmas és gyenge és még ez volt vezető helyettes. Meh! Egyáltalán a hajasbaba is minek van itt?! Nem tett semmit szinte… okés a múltban valamennyit, de csak, mert a hal belezúgott. Ha már itt tartunk Jon is egy soha sem létezett személybe. Idiótákkal vagyok körbevéve! Aztán van itt egy nagyra nőtt gyerek, egy ruszki idióta, ezt a Kofy-t össze kéne vele engedni, ha már úgyis kommunizmust akar, akkor hajrá húzzanak a SZU utódállamaiba és alapítsák meg újra. Aztán a testvéréről ne is beszéljünk, aki semmire sem jó. Miért is nem mehettem Európába a többiekkel? Nem fair, hát ezért küldtem el annak idején a fenébe Changot is? volt egy érzésem, hogy ez valamilyen büntetés volt Danvers részéről, vagy túl sokáig vélte úgy, hogy béke van és ki akarja robbantani a harmadik világháborút. Felpattantam, amikor meghallottam végre Jon hangját, hogy készüljünk. Végre! Némileg megszabadulhatok az idiótáktól, ha már legalább nem egy helységbe leszek összezárva velük, ami jelenleg a vonatot takarta…

felszerelés Steph:

John Redbow

A fiú békésen üldögél és már fordulna Melissa felé amikor az megszólít egy másik lányt. Zavartan odanéz Hoodra, az pedig felé fordul. A fiú mosolyog majd lassan feláll és elmegy, hogy beüljön Steph közelébe.
- Szóval. Nem tudom mi történt a múltkor. Állítólag fontos dolgok. Tudna segíteni?
Kérdi zavartan az indián fiú miközben az adatokat nézi a ki gépén bár inkább csak azért, hogy ne tűnjön hülyének. Néha oda pillant és néha vissza Stephre.

felszerelés:

Zack

A vörös fiút egy szendviccsel sétál be a fülkébe Jonhoz. A folyosón úgy nézték őt, mint valami rémet.
- Valószínűleg a rendőrség fog minket fogadni, látva hányan telefonáltak pánikolva mikor megláttak engem.
Mondja a fiú unottan. Egy könnyed mozdulattal guggolásban landolt a széken Jonnal szemben.
- Nem tudom miért nem jöhettünk egy magángéppel. Kevesebb zaj lett volna.
Jegyzi majd meg hátra söpri a vörös hajait.
- Néztem a srácokat. Én a kanadaival kezdeném. Ő lesz a legtöbb futás és rajta fogunk először kifulladni. Mit gondolsz?
Kérdi teljes komolysággal.

felszerelés:

Hood

A beszállás óta szenved. Csak szótlanul néha sziszegve lemorogja az embereket. Két gyerek fakadt sírva már tőle. Nagyrészt az egyik fülkében ül és az ablakhoz szorítva magát az egyik lábát karolja át. Ennek hála a szárnyai teste nagy részét elfedik. A krétafehér denevérlény Miller megjegyzésére kiakadva morog egyet.
- Én ezt nem bírom tovább.
Mondja dühösen és kivesz egy doboz cigit a zsebéből. Abból kiveszi az öngyújtóját és a szájába vesz egy szálat, amit meggyújt majd vissza csomagolja az egészet a zsebébe. Kicsit nehézkesen. Mérgesen füstölög tovább.

felszerelés:

~Ralf Shaw~

A pár napot, amit a SHIELD-nél voltam, próbáltam hasznosan tölteni. Amennyiben nem zavarta, kerestem Dr. Melissa társaságát, hiszen nem titok, hogy orvos kívántam lenni, de ehhez sokat kellett még tanulnom, ezért próbáltam a gyakornokává válni, illetve tanulni tőle. Ha úgy ítéltem meg, hogy nem zavarom, akkor próbáltam feltenni neki különféle kérdéseimet, és próbáltam lenyűgözni a szorgalmammal. Ezen kívül ezek arra is jók voltak, amennyiben ténylegesen tudtam tanulni tőle, hogy eltereljék a gondolataim.
Tudtam, hogy itt, terepgyakorlaton, és a SHIELDnél eljöhet az a pont, amikor fegyvert kell használnom, de próbáltam erre nem gondolni. Hittem benne, hogy lehet józanul, és erőszak nélkül is megoldani problémahelyzeteket, bár nem voltam hülye, és tudtam, hogy van amikor ez kevés. Van, amikor cselekedni kell, amikor egy ember halála megmenthet százakat, vagy ezreket is. De ettől függetlenül lélekben már doktor voltam, aki nem válogat az emberek között, és a gyilkost ugyan úgy próbálja megmenteni a haláltól, mint a lelőtt rendőrt. Mindannyiunknak joga van az élethez, és a vezekléshez.
Éppen ezért, ha tudtam, akkor kábítópisztolyt kértem, bár nem voltam túl gyakorlott a pontos lövésben, ez mégis úgy érzem, hogy jól jöhet, illetve egy sokkolóbotot szerettem volna kérni magamnak, hogy biztonságban érezzem magam. A vonaton próbáltam tanulni, bár még nem jártam az orvosira, már elkezdtem a neten fellelhető egyetemi jegyzetek nézegetését, és készültem rá, hogy minél jobban teljesíthessek majd. Próbáltam dr. Melissa mellé ülni, hogy ha valamit nem értek, akkor rákérdezhessek, vagy ha olyan dologgal találkoztam, ami magyarázatra szorul, akkor feltehessem a kérdésem, amennyiben ezek nem zavarják, és szívesen válaszol. Mikor láttam, hogy a szárnyas tag rágyújt, kikapcsoltam a tabletemet, elnézést kértem, és átsétáltam a fickóhoz, hogy én is rágyújtsak. Gondoltam ha már ő megteheti, akkor én is.
- Remélem nem fognak ránk szólni. - mosolyogtam barátságosan a fickóra, ha megpróbált megrémíteni, akkor csak halkan nevettem. - Jól van, értem a célzást. - jelzem, hogy békén hagyom, és nem kezdek beszélgetést.

Felszerelés:

Andrew Ramirez

A béke még tart, de a nyugodt időszaknak vége. A SHIELD új mutánsokat akar felkutatni, begyűjteni, taktikailag furcsa módon ehhez új, friss képességgel rendelkező és régi, tapasztalt ügynököket állított össze. Bár talán Danvers abból a szempontból választott személyeket, hogy a Különítmény legerősebb tagjai titkos akcióra mennek és aki marad, azt mind elküldi küldetésre. Logikus. Az aktákat már korábban átolvastam. Volt egy-két meglepetés. Hehe. A két Hudson egyéb neve furcsán hasonlít két régi rivális nevére és biztos vagyok benne, hogy felismertek engem is. Micsoda véletlen. Az orosz tolvaj és a kísérleti alany változónak tűnik, jobb lesz odafigyelni. A küldetés előtt gondosan összekészítettem a felszerelésem, csak fel kellett szerelkeznem. Az úton átnézem a célpontok aktáit. A három vezető ki lett jelölve, így túl sok döntést nem kell meghoznom. Az utazás nagy részét azzal töltöm, hogy nézelődök és magam elé vetítem a HUD-on az egyik filmet, ami le van mentve az elmémben éppen. A vonaton Reena Reynolds mellé ülök. Nem szólok hozzá, csak végignézek rajta, hogy egyben van-e.
~ Mentálisan nem stabil, kiképzett katona és gyilkos, de nem hétköznapi ember. Milyen ironikus. Valakitől erőszakkal elveszik az átlagos életet, valaki pedig erőszakkal eldobja magától. Legalább ha mellette ülök nagyobb eséllyel észrevehetem, ha valami baj van, esetleg bekattan és próbál valakit megsebesíteni. Ha nem veszem időben észre, legalább reagálni tudok, nekem ismerős érzés, nem kezdek el gondolkodni mi baja lehet. Lehet csak a gyógyszerek miatt nem omlik össze. Egyelőre jobb ha óvatos vagyok és később adok neki több bizalmat.
Az utat csöndesen és türelmesen töltöm el. Amint érkezik a parancs, hogy készülődjünk, hamarosan megérkezünk, felállok, elhagyom a kabint és az egyik ajtóhoz sétálok. Amikor csak tehetem felmérem a körülöttem lévőket, meg kell szoknom a csapatot.

Felszerelés:

Lev Hudson

Amióta megengedtem a S.H.I.E.L.D.-nek hogy felvegyenek, minden király. Oda kellett volna csörögnöm Obamának, hogy dobjon még nekik pénzt, de a mostani is elég állítólag. Lazán levágom magam a luxusvonatban, kinyújtózok, feldobom a napszemüvegem, villantok egy mosolyt a szőkeségre az ablaknál, hátradőlök, előveszem a jegyzeteim. Lazán átnézem amiket felírogattam és kiegészítem. Természetesen tökéletes vagyok, mindenről tudok és a jegyzetek is feleslegesek, mégis leereszkedem a halandók szintjére, betartva szokásaikat. Van itt néhány jó srác. Végülis nem lennék a társaságban, ha nem felelnének meg. Kész is vagyok. A jegyzeteket elrakom a zsebembe és előkapom a telefonom, fülhallgató a fülbe és be is rakok egy számot. Teljesen új és király. SMS-t küldök néhány havernak.
Hétvégén buli nálam. Hozok cuccot meg piát. Nyolckor csengő, elvisszük a kocsikat is. Ha királyok lesztek Kofy-val viszünk ügynök csajokról videókat.
Két srác rá is gyújt az út végén. Én sem gondolkodok sokat, előcsapom a doboz cigarettám, egy szálat pattintok a számba, lehúzom róla az ezüst csíkot, előkapom az aranyozott gyújtom és rágyújtok. A fülhallgatót elrakom, ideje isteni módon leszállni a vonatról. Semmi nincs Floridában ami akár a határaimat karcolgathatná, laza lesz a küldetés.

Felszerelés:

Connor Hudson

Kofy nyugodt, kimért végig, az első lépésétől az utolsó pillantásáig. Arca merev és alig lehet leolvasni róla valamit. A testvére mellé ül, szerencsére a luxusvonat székei elég nagyok és kényelmesek. Még mielőtt elvállalta volna a gyakornokságot mindent alaposan átnézett, a szerződéseket is, hogy tudja mire számítson és milyen módon tudja a lehető legjobb eredményeket elérni saját maga számára. A küldetésről, célpontokról, társak aktáiról is korábban tájékozódott, ilyesmire már nem gondol. Már mérlegelt eleget, nem túl veszélyesnek de határozottan hasznosnak találta a küldetést. Még nem tudja hogyan de valamilyen formában bele fog illeni a tervébe. Mivel hallani akarta mindenki beszélgetését, ezért nem foglalja el magát különösebben az úton. Képeket, propaganda plakátok tervez a telefonján, néha körülnéz a kabinba, kimegy valamilyen ennivalóért a büfékocsiba, a testvérének is hoz valami innivalót a sajátján felül. Amint mindent elfogyasztott ismét végigpörgeti a fejében a körülötte lévők képességét és képzettségét. Végül eljön az ideje a leszállásnak.
- Menjünk. A munka nem vár meg.

Felszerelés:

Az ablakon bambulok kifelé, mikor már végeztem az akták átolvasásával. Gyakornokokat kell toboroznunk, ami nem is tűnik annyira vészesnek. Egyenlőre. 
Persze köztünk is vannak újoncok, vagy legalábbis, akiket nem nagyon ismerek. Itt van rögtön a doktor nő, aki láthatólag Emmával beszélget, aki csodával határos módon előkerült a fene tudja honnan. Aztán itt nekünk a dinó fiú, a denevér ember, meg a másik aki leginkább egy ördögre hasonlít. Aztán a testvér pár az orosz meg a másik kettő.
Kicsit zsong a fejem a sok infótól. 
Jah és persze a lány aki veszélyesebb, mint ahogy ki néz. Körülbelül úgy bámulja a tovatűnő tájat, mint a húgom a kedvenc fiú énekes bandáját látná meg a szobájában hirtelen.
-Szia Tyler vagyok...Ha van bármi kérdésed vagy ilyesmi és tudok, szívesen segítek...-
Valahogy emlékezetet a húgomra egy kicsit, és az sem árt ha megismerkedek a többiekkel is majd szép sorjában.
Biccentek felé barátságosan. Közben fél füllel Johnékat hallgatom. Le kérem a szupergyorsassággal rendelkező jelölt aktáját és a támadásról szólókat is. Hátha találok valamit.

Felszerelés:

Figyelte a többieket, hogy ki mit csinál, de egyelőre szótlan maradt. Most ez számára nem a lazulás időpontja volt, révén ő felügyelte a teljes csapatot, hogy mi van velük. Legutóbb kis híján meghaltak Mephisto miatt, most nem akart ekkora buktát, mint akkor. Pillanatokkal később még a fülesében is meghallott egy hangot. Azt tudta, hogy folyamatos az összeköttetés és azt is kitalálta, hogy ez egy teszt a többiek számára, hogy kit lehetne felvenni és kit nem. Amíg a nő beszélt saját maga is felvette a holmiját, hogy elinduljon, hogy leszállhasson a vonatról, amint megálltak. Odalent már látta Danielle-t is, ő maga elég gyakran látta a lányt valószínűleg civil ruhában, hiszen elég gyakran találkozott vele. Amikor már mindenki hallotta az adást, akkor szólalt meg, ha Marquez ügynök befejezte a beszédet. Idefelé már kitalálta a pár óra alatt, hogy miként nézzenek ki a csapatok, hogy ki hova menjen. Zack szavaira egyelőren nem felelt külön, hanem majd csak együtt a többiekkel.
- Három külön csapatban megyünk és nem egy felé – mondta a többieknek, ha mindenki egy helyen volt. – A vonaton már előre szétosztottam a csapatokat, amit mindjárt mindenki megtud. Ha pedig kérhetem Mr. Morsus nem vagyunk olyan jóban, hogy tegeződjünk.
Közben, ha leszálltak, akkor Danielle felé vette az irányt.
- Szia! – köszöntötte a lányt, ha mindenki odaért, akkor folytatta, ezúttal úgy, hogy a Triskelion is hallja. – A három csapat:
Miller: Reena Reynolds, Andrew Ramirez, Timofei Produnov és John Redbow (James Hudson a célpont)
Lyesmith: Emma Flower White, Connor Hudson és Charles „Hood” Waver (Roberto Decosta célpont)
Tyler: Lev Hudson, dr. Melissa McKenzie, Ralf Shaw, Zacharias Raphael Morsus (Jean-Paul Beaubier a célpont)
- Danielle, rád bízom, hogy melyik csoporttal szeretnél menni, és White, Lyesmith elvileg mind a ketten profik, elviselik egymást, nem akarok hallani egyetlen szót sem!

Milyen remekül elvoltam odakint addig, amíg a nagydarab vörös… indián idióta oda nem jött. Nem ez volt az, akit a hajas baba elhagyott félúton a múltban? Ah, de! És ahogyan Hela mondta valóban nem emlékezett semmire, vagy legalább nem is nem hiszem, hogy bármire, mert akkor úgy hozta volna fel. Úgy néztem rá a kérdése után, mint egy idiótára.
- Épp az eligazítóban voltunk, vártuk, hogy a hajas baba, te és a többiek be gyertek, amikor odalentről Rick Jones véletlenül leteleportálta Millert, a dokinőt, Ramirezt és engem. Chang el akart vinni minket valami küldetésre, de akkor lett meg Kovacs, így inkább őt hoztuk be, Chang-ot meg kidobtam a SHIELD-ből. Miért volt más is?
Egyelőre nem akartam az erőmet arra fecsérelni, hogy a fejébe nézzek, féltem, hogy a benne levő vákuumtól megfájdul a fejem. És felmentő seregként egy kellemes férfihang – bár Clintnek jobbna örültem volna – a Triskelionból. Úgy tűnt, hogy a dínó nem hallotta csak én. Ha rajtam múlik, akkor Emma-t kirúgjuk a fenébe és a többieket is. ahogyan megérkeztünk a táskámat felkaptam a hátamra és leszálltam.
- Szia Dani! – köszöntöttem az unokahúgomat.
Majd előállt Jon a tervével, na ne! Ez most szándékosan szivat? Igen, határozottan.
~ Menj a fenébe! ~ üzentem telepatikusan. ~ Mert te nem akarsz az ex-szeretőddel menni, ne sózd az én nyakamba! ~
Ezt nem fogja megúszni ennyire könnyen, arról gondoskodom.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

John Redbow

John bólogat Stephnek.
- Aha... oké. Nem tom én nem értem mi volt.
Majd lényegében ül és próbálja összerakni az arrogancia mögötti sztori értelmét. Miller addigra beosztja őket és mikor száll le meghallja Reena szavait és picit zavartan mellé lép.
- Aaa... "dinó" én lennék.
Mondja szégyenkezve.
- De hívj Johnnak.

felszerelés:

Zack

Mivel Jon elégé ignorálta így ő is őt. Csak egy benyögést kapott mikor szálltak le.
- Ó oda ne rohadjak. Valaki elfelejti, hogy előbb voltam spandexben, mint te egyenruhában kisherceg. Khm.. bocsánat kisherceg uram.
Ezzel tiszteleg is egyet. Mikor beosztotta csapatot megindult feléjük.
- A kommunista, a vörös hajú, a piros villámos és az ördög. Oké Vörös Osztag fogjunk magunknak egy francia-kanadait.
Csapja össze a kezeit és mosolyog egyet. A táskáját felveszi és rámutat Melissára.
- Szivi elvileg te vagy az eszünk. Te fogsz dumálni a sráccal. Ha más nem legalább szép látvány rémissze el.
Mondja és egy mosollyal várja a többieket. Daninek csak int egyet.

felszerelés:

Hood

Hood meglepődik Ralf szavain. Szemei sárgán fénylenek a fiúra majd kiveszi a hüvelyk és mutatóujja közé a cigit. A füstöt lassan kifújja.
- Ki fog ránk szólni? Te vagy az első, aki megmert szólítani, amióta itt vagyunk.
A hangja talán pozitív, de az arcán még mindig düh és csalódottság van. Hood a nevekkel még küszködik. Szóval a beosztás után mikor kiszáll az első dolga nagyot nyújtózni, amivel hatalmas fesztávját is felmutatja. Majd meggyőződésesen megy Reena felé, mert az hiszi ő Steph. Mikor hallja őket beszélni úgy dönt még se ő az és a fekete hajú lányhoz sétál. A csíkét elköpi valahova és a társasága fölé tornyosul.

felszerelés:

Andrew Ramirez

A filmnézés kellő elfoglaltság. Senkivel nem kommunikálok, csak figyelek. Tyler Jackson jön közelebb és felajánlja Reenanak a segítségét.
~ Nem kellene hozzá szólnia, ha jól érzi magát egyedül. Vagy talán téved és pont egy minimális beszélgetés tesz jót neki. Sosem tudni igazán, csak sejteni lehet. De hamarosan itt az ideje egy kis akciónak! Alig várom már Miller tervét.
Nem várok túl sokat a teljesen friss gyakornokoktól, még nem tudom mire képesek és eddig nem láttam semmi olyat, amiből következtetéseket tudok levonni. Lehet zseniálisan fognak teljesíteni, lehet reálisan és lehet nem megfelelően. Annyi biztos, hogy van köztük aki egyedi, de hogy ez jó vagy rossz-e az csak relatív. Mindenesetre örülök hogy én maradtam az egyetlen őrült gyilkos pszichopata. Legalább erre tudok építeni. Egyébként jó látvány, hogy bárhová nézek zöld a célkeresztem és a minimap is tele van zöld nyilakkal, jelezve a sok baráti egységet a közelben. A vonat megállása után felállok a csomagommal és megindulok kifelé.
- Üdvözlöm Danielle, mindig jó látni.
~ Főleg ha nincsenek vele az Omega egységek és még a feje sincs a kezemben.
Az üzenet is érkezik a kommunikátoron, világos, tíz perc van stratégiát kidolgozni.
- Vettem.
Egyelőre maradok hátul a többiek után. Nem kell csalódnom, ahogy vártam Miller máris előállt egy tervvel. Úgy tűnik hasonló profilú és kezelhetőségű személyeket oszt be csapatokba, aztán egyszerre mindhárom célpontra küldi őket. Csatlakozom Millerhez, úgyis az ő csapatában vagyok. Még egy lépést sem teszünk máris kommunikációs hiba lép fel. Megfogom az arcom és őrült módon nevetgélek kicsit.
- Hehehe. Ajánlom a Jurassic Park című filmet, az bemutatja a dínókat.
Elég félelmetes, hogy nem tudta. Logikus mégis váratlan, ezek szerint egy filmet, sorozatot vagy játékot sem ismer, hogy a zenealbumokról ne is beszéljek. Várom, hogy összeálljon a csapat és elinduljunk.

Felszerelés:

Lev Hudson

Elég csak gondolnom rá, máris érkezik az üdítőm. Beleiszok, szürcsölöm, közben olvasgatok. Érdekes esetek Floridából, főleg a városból ahova megyünk. Tök laza hely az egész keleti part, Florida a leglazább party hely. Néhány eset mindig van, hírek, bűncselekmények, bármi ami előkerül a netről. Hibátlan képességeimmel néhányat gond nélkül ki tudok válogatni, felesleges lenne ebben kételkedni. A zene is jól szól a leszállás előtt, ha nem lenne egy cigi a számban énekelném a szöveget. Lazán kiveszem a szálat a számból és karikában kifújom a füstöt. Ideje leszállni. Az ajtóból lassan lépek a peronra, megigazítom a napszemüvegem, beletúrok a tökéletes isteni hajamba és balra igazítom, a cigit kiveszem a számból és egy mozdulattal elpöckölöm az egyik kukához. A következőt kapom is elő, dobom be a számba és rágyújtok.
- Csé.
Köszönök a csajnak. Azzal hogy a SHIELD meg az itt lévő ügynökök parancsokat osztogatnak nekem és azokat be kell tartanom nem is foglalkozok. Megengedem nekik, hogy utasítsanak és csinálom amit mondanak, ez a játék része, ha nem tetszene nem lenne így. Megemelem a szemüvegem és végignézek a csapatomon.
~ Egy jó csaj, maga a sátán és egy fiatal srác. Nem rossz, jó bulinak tűnik. A kórházban amúgy is jól lehet bulizni.
A félig elszívott cigit odanyújtom Kofynak, amikor említi.
- Majd csekkolunk.
Odasétálok a csapathoz, megnézem meg vannak-e. A sátán jó arc mint mindig.
- Hello. Jó buli lesz.

Felszerelés:

Connor Hudson

Kofy leszáll a vonatról, biccentéssel köszön Danielle ügynöknek, majd figyel a kommunikátorból érkező parancsra. Oldalra fordulva látja, hogy Levi a második szálra is rágyújtott, pont most.
- Már akció van.
Az odanyújtott szálat két ujjával eloltja, aztán ledobja a földre. Miller parancsai után a Stephanie felé veszi az irányt, ott áll meg a nőnél, végignéz a többieken, közben a karjait maga előtt fonja keresztbe. Nem tudja hogy mit várjon a vámpír kinézetű mutánstól és a két tapasztalt ügynöktől. Itt az ideje hogy tapasztalatot gyűjtsön és tanuljon. Egy tűzmanipulátor begyűjtését nem gondolja nehéz feladatnak, főleg hogy egy másik tűzmanipuláló is van a csapatban. Továbbra is karba tett kézzel áll és vár, közben a nap felé néz enyhén hunyorítva. Nem foglalkozik mások megjegyzéseivel.

Felszerelés:

Szóval Reena...biccentek neki, jelezve, hogy számíthat rám. Majd felkelek, ahogy a vonat meg áll és a többiek nyomában leszállok és üdvözlöm Daniellet. Természetesen nem reagálok az üzenetre amit csak hárman hallunk. Remek még az újakra is figyelnünk kell, ráadásul értékelnünk őket? 
Az egy dolog, hogy bevettek a Különítménybe, de hogy még parancsokat is osztogassak....mindenesetre nem vagyok hozzá szokva. De nem jelenti, hogy nem fog menni. Egyre jobb lesz, az egyik a testvér párból az instabil, a doktornő vele lesz a legkevesebb gond valószínűleg, Morsus és Ralf. 
Ha se SHIELD-nek, se Jonnak nincs egyéb utasítása akkor, intek a többieknek, hogy induljunk. Lekérem a legrövidebb utat a kórházba.
-Nem szeretném ha valaki önálló akcióba kezdene, kerüljétek a feltűnést, már amennyire lehetséges. Ez csak egy egyszerű "begyűjtő" akció, remélhetőleg az is marad.-

Felszerelés:

---Timofei---
Viszonylag hamar begurulunk az állomásra, majd meg is pillantom a feltehető főnököt odakint. Kissé csalódott vagyok, mert én valami vagyányabb ügynökre számítottam, meg kb két felfegyverzett nehézfiúra a háta mögött, erre meg kapok egy nyári ruhás csajt. Remek. Hamarosan meg is szólal a fülembe elhelyezett izébizé, amire nem is emlékszem már, hogy mikor is tettem be.
– Itt a Triskelionból Daniel Marquez ügynök, én leszek az összekötőjük az akciójuk során. Információink szerint megérkeztek a célállomásra. Amint lehet, szeretnék tájékoztatást kapni Miller ügynöktől, hogy szétválva, kisebb csapatokban indulnak-e majd a célszemélyek felkutatására, vagy együtt maradva, egyesével, egymás után. Természetesen megbeszélhetik egymás között, hogyan látják helyesnek, illetve a parancsnok dönthet egymaga is, mások véleményét figyelmen kívül hagyva, de a végső szó mindenképpen Miller ügynöké. A központ várja a döntésüket legkésőbb 10:15-ig. Köszönöm, Triskelion vége. - okés, nagyjából felfogtam amiről szó van, szóval egyszerűen leugrok a vonatról és a többiek közé állok. Hamarosan az egyik fejes, valami Jon beoszt a csapatjába. A csapattársaim valami Reena, Ramirez, meg valami Redbow. Meg is keresem a "szupercsapatot", majd igyekszem néma maradni. Nincs mit mondanom, szóval lehet engem békén hagyni és elmondani, hogy mégis mit kéne csinálni.

~Ralf Shaw~

dr. Melissa türelmesen válaszolgatott a kérdéseimre, amiért végtelenül hálás voltam neki. Örültem, hogy tanít, és hogy nem hajt el, sőt, talán tetszett is neki a szorgalmam, és az irány, amit választottam magamnak. Néha úgy éreztem magam, mint azok a diákok, akiket mindig is utáltam, akik versengtek a tanár figyelméért, de ez már régóta nem érdekelt. A tudás volt a fontos, és hogy minél előbb megszerezzem.
A cigiző démon válaszolt, mire megvontam a vállam, és elmosolyodtam.
- Nem lehet, hogy a modorod teszi? A kinézeted még nem is lenne zavaró, ha kicsit barátságosabb testtartást vennél fel, meg talán mosolyoghatnál is. - biztatom barátságosan, miután beszívtam a füstöt, majd a mondat végeztével kifújtam. Miután beérünk az állomásra, összeszedem a cuccaimat, és bepakolok a kis táskámba, majd zsebre dugott kézzel szállok le a vonatról. Kellemes az idő, így a pulóverem is a táskámba teszem, miközben a kommunikátoron keresztül hallom, hogy melyik csapatba lettem beosztva. Boldogan állok dr. Melissa mellé, és nézek a csapatunk vezetőjére. Amikor elmondja, hogy kerüljünk a feltűnést, pislogok kettőt, majd bátortalanul jelentkezek, de nem várom meg, amíg felszólítanak.
- Elnézést, hogy érti, hogy kerüljük a feltűnést? - mutatok a démonra, meg dr. Mellisára. Én se vagyok egy átlagos darab az aranysárga szemszínemmel, de hozzájuk képest szinte már átlagosnak számítok.

Jon rezzenéstelen arccal nézett Morsus-ra, nem igen hatotta meg az, hogy a férfi milyen volt, ki sem hozta a béketűréséből, eleget volt Steph közelében. Még azt sem rótta fel a férfinak, hogy átkozottul tévedett abban, amit mondott. Lent hagyta, hogy Danielle megölelje a köszöntésnél és vissza is ölelte az unokatestvérét. Steph telepatikus üzenetére sem reagált, ismerte őt, hogy imád drámázni, így ezért is hagyta figyelmen kívül.
- Csak a feladatomat teljesítem – mondta a lánynak. – Tudod, hogy nekem ez a munkám hivatásos katonaként.
Valahogy ez a tény mindig eltűnik, hogy ő a légierő tisztje. Danielle-t kivételesen tegezte, nem úgy, mint a többieket.
- Akkor velünk jössz – bólintott. - Van valami oka annak, hogy ennyire ragadszkodsz Mr. Hudson-hoz? - kérdezte érdeklődve.
Jon átadta minden gond nélkül a készüléket, hogy megadja a lány a koordinátákat. Az adatokat mérlegelte, amiket kaptak egy üveg ásványvizet pedig örömmel elfogadott a lánytól.
- Elsőként javaslom, hogy keressük meg a fiú mostohaapját, a sheriffet és őt tájékoztassuk, hogy ne legyen gond abból, ha csak a semmiből felbukkanunk.
Steph és Tyler irányába fordult.
- Ha bármi gond van, akár a feladattal kapcsolatban, vagy valakivel jelentsék mindketten – mondta nekik.
Végül a sajátjai felé fordult, akik velük mennek.
- Fogjunk egy taxit és menjünk a sheriffhez – mondta.
Ha nincs senkinek kifogása ez ellen, akkor el is indul remélhetőleg a többiekkel együtt. Két taxit fogott, hogy mindannyian beférjenek és a sheriff irodájához vitette magukat.

Felnevettem gúnyosan a fickó szavaira. Majd úgy mértem végig, mint egy férget.
- Ebben baromira tévedsz izéke – mosolyodtam el gúnyosan. – Ő már abban született és előbb kezdte, mint te. Sőt, ha az ük nagyapja nincs, te sem lennél valami olyan ocsmányság, mint most… bár lehet, hogy embernek még rondább lennél. Azon felül ne felejtsd el, hogy egy nagy nulla vagy itt. Egy senki, egyetlen szó rólad és takarodhatsz vissza oda, ahol felvesznek egy ilyen valamit, mint te…
Utaltam arra, hogy az öreg Őrmi ott volt a második világháborúban és szerepe volt abban Bucky Barnes-al, hogy az X-gén kikerült a világba. Bár kétlem, hogy ez a tahó egyáltalán olvasott volna bármit is, pedig ezt a világon mindenki ismerte Kovacsnak hála. Még Tyler-re néztem. A választ, még ha mondott is már nem figyeltem, meg sem hallottam, teljesen kizártam, nem érdekelt, hogy mit felelhet.
- Sok szerencsét az ego bajnokhoz – feleltem.
Danielle ölelését hagytam, amikor leérkeztünk. A csapatok pedig megvoltak, Danielle kérésére átadtam én is a kommunikátort, hogy bevihesse a helyszíneket.
- Oké kuzin… bocs Főnök – mondtam még Jon-nak az intő szavak után.
Engem nem zavart a meleg, jó volt tűz manipulátornak lenni, ennek hála még skandinávként is bírtam.
- Nos akkor, White, Kofy és Hood – néztem rájuk. – Indulás, taxizunk a helyszínig.
Ha kiértünk oda, akkor egyet intettem le mindünknek és a Danielle által megadott környékre vitettem magunkat.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph: