Trapezohedron (Föld)

Vízió teremt a talajból egy modern holografikus felületet Pók számára, hogy tudjon kommunikálni, eddigi reakciói alapján érdeklődőnek tűnik, talán segítőkész is, nem volt agresszív a városban sem. Nem bízok benne, de egyelőre ő tűnik kevésbé nehéz esetnek.
~ Még az androidok se tudják a pontos választ arra, hogy hogyan is győzhető le Aian, de legalább az világos, hogy a két realitás között nem nyílt rés, kapu, csak látható az egyik világ a másik számára, de nincs átjárás. Ez jó hír, csak azok tudnak átjutni akiknek megvan az eszközök és csak azok jelentenek veszélyt az én világomra. Később talán a tapasztaltabb angyalok képesek lesznek megoldani a problémákat, de a legtöbb amit én most tehet, hogy segítek az itteni ellenállásnak.
Vízió felajánlja, hogy beszerzi a fegyvereket, amikre szükségünk van, ellenőrzöm a felszerelésem, ruházatom, hogy mi van nálam jelenleg, a kesztyűm a karmokkal rajtam van-e.
- Két rövid kard, ha ebben a világban létezik olyan, akkor szamuráj kard, katana, ha nincs bármilyen kard megfelel, ami elég rugalmas és könnyű gyors forgatáshoz. Másra nincs szükségem, köszönöm.
Ha nincs meg az alapvető felszerelésem, akkor ehhez kérek még karmokkal ellátott kesztyűt is, hogy a már megszokott módszerekkel is támadhasska ah szükséges. Majd várom, hogy a többiek hogyan reagálnak és mit kérnek a géptől, ez sok mindent elmondhat róluk.

Szeráfnak forgott a gyomra és szinte lángoltak a szemei Ramirez szavaira. Már eleve az idegesítette, hogy a fickó még életben volt. Most pedig egy ellenálló oldalán kell harcolnia. Legszívesebben most azonnal megölte volna. Az viszont tudatosult benne, hogy Vízió azonnal közbelépne. Lehet, hogy rá is hatna a halálra való képtelenség, ami ebben az univerzumban van, de nem így akarja kipróbálni. A másik oka Andrew elviselésére pedig az volt, hogy együtt van esélyük a saját univerzumuk megmentésére. Igaz, hogy Szeráfot csak saját fajtája érdekelte, de ha az egész Földet akarják leigázni ezek a furcsa lények, annak a mutánsok is meginnák a levét.  Kénytelen-kelletlen muszáj volt egy számára undorító ellenállót megtűrni.
- Ramirez, ez kérdés volt, nem időhúzás - mordult rá Andrew-ra. Vízió válaszából kiderült, hogy egészen közel járt az igazsághoz, mikor először illúziónak gondolta a másik Földet. A fizika törvényei nem borultak fel. Egy másik bolygó ilyen látható közelségben való jelenléte tényleg pusztulást okozna. Tehát a valóság megrongálódott annyira, hogy csak "átláttak" a Rákuniverzumba, ahogy onnan is "átláttak" hozzájuk. Pók kézjeleiből Szeráf is csak néhányat értett, mert a közös edzések során többször látta azokat. A terminál viszont segíthetett a tudományos képzettségű mutáns gondolatait megértetni a többiekkel. Pók már kért is egy mintát Vízió testéből és egy fegyvert. Ramirez is elmondta, mi kell neki. Szeráf végiggondolta és ő is kérte a maga felszerelését:
- Tűzálló ruha, hosszú pengéjű kés és könnyű lőfegyver, nekem ezek kellenek. Ahol a foglyok vannak, ott találjuk az univerzumok közötti átjárás "megfelelő módszeréhez" szükséges eszközöket, amiket említett?

Vízió nagyon fejlett technológiával rendelkezik, ehhez hasonlót eddig nem láttam, még a Negatív Zónában sem, vagy a toronyban. A falakba épített hálózatot használja és materializálja a fegyvereket. Végignézek, hogy a többiek milyen fegyvereket kaptak konkrétan, az akció után lehet velük is számolnom kell majd. Elveszem a két kardom és a hátamon elrendezem azokat, hogy könnyen tudjam majd előrántani és azzal a lendülettel támadni is, ha szükséges.
~Nehéz lesz velük együtt dolgozni, végig figyelnem kell arra, hogy ne tegyenek semmilyen lépést ellenem, anélkül, hogy én arra számíthatnék Nem csak a környezetre, az ellenségre de a saját társaimra is figyelnem kell folyamatosan. Ilyennel még nem találkoztam, ez túl mutat az átlagos paranoiás óvatosságomon.
- Nincs kérdésem, indulhatunk.
Válaszolok, figyelek a hangsúlyra, hogy a többesszám ellenére csak a magam nevében beszéljek. Szeráfot ignorálom, hogy ne zavarjon a feladat teljesítésébe, majd később foglalkozok vele. Ha elindulunk akkor szokás módon figyelek a környezetre, nem ismerem ezt a világot ezért mindenre ami gyanús lehet, kitűnik a környezetből próbálok igen érzékeny lenni, de bízok Vízió érzékelőiben. Ezen kívül most a két másik mutánst is szemmel tartom, ha lehet akkor hátul maradok és néha hátra is nézek.

Szeráf nézte, mit csinál az android. A kért eszközök valahogy a falból bújtak ki. Tényleg bámulatos az a technikai tudás, amivel itt rendelkeznek, gondolta magában a mutáns. Pók kérését igazán teljesíthette volna az android, hiszen amit a hatkarú mondott, az igaz. Ma már szinte minden emberi testrészt lehet helyettesíteni, Vízió pedig csak egy robot. Abból valami csúcsszuper fajta, de nem halna bele egy kis mintába. A technológia titkát akarja megőrizni, ez a valódi indok. Nem bízik bennük. Ők egyáltalán bízhatnak benne? Vagy Ramirezben? Szeráfnak nem tetszett ez az egész helyzet, ami kialakult. Ettől függetlenül haza akart menni és ezért ment bele.

Víziónak már nem tett fel több kérdést, csak magához vette a kést és megforgatta egy párszor. A pisztolyt is megnézte és eltette, hogy kéznél legyen. Ha Pók és Ramirez elindultak, akkor Szeráf ment mellettük vagy ha úgy nem fértek volna el, akkor mögöttük.

Pók mintát akar szerezni Vízióból minden áron, de az android nem ad neki és ennek kifejezetten örülök, nem tudom, hogy mit akarna egy darabbal, de abban biztos vagyok, hogy a szerzett tudás az nem a jó oldalra kerülne. Mindenki elszerelkezik és elindulunk, most már Szeráf is jóval együtt működőbbnek tűnik. Ahogy elhagyjuk a barlangot és sivatagos, homokos részre érkezünk meg, a távolban piramis alakú modern épületek sorakoznak. Pár másodpercig csak messzeséget figyelem.
~ Ez lenne New York, az itteni világban? Víz nélkül, egy sivatag közepén. Ez a világ nagyon más mint az enyém. Az emberek is mások, a történések is, a fontos személyek is, nem látom értelmét, hogy miért pont két ennyire más világ került egymáshoz közel.
A homovihar lassít, nem tudok benne rendesen figyelni, végig minden lépésemet megfontolom, nehogy olyan pontra lépjek, ahonnan nincs vissza. Nem tudom így pontosan megállapítani, hogy követ-e valaki vagy valami. Végig hátul haladok és figyelek minden kis rezdülésre, de szerencsére a homokvihar minket is elrejt, így nyugodtan haladhatunk. Amint megállunk, az egyik sziklának támaszkodok és kifújom magam, ahogy tudom, szép egyenletes, lassú levegővételekkel.
- Melyik épületbe kell bemennünk konkrétan Vízió?
Kérdezem az androidot, ezúttal az ő által mondott adatokban biztos vagyok benne. Körülnézek a sziklás részen, hogy honnan és hogyan figyelhetne valaki. Ha az android kiadja a parancsot és megyünk tovább, akkor én is haladok a többiekkel, kicsit hátrébb.

A furcsa módon összeverődött csapat elindult ezen sivatagos vidéken. Mikor Szeráf megtudta, hogy New Yorkban van, eléggé meglepődött. Nyoma sem volt az ő általa ismert amerikai metropolisznak. Látott óriási épületeket, de azok inkább hasonlítottak piramisokra. A technológiát látták, tehát ezek komoly energiával rendelkező épületek lehettek. Az éghajlat, a homok meg egyáltalán ahogy az épületeket felhúzták, az mind nagyon különös volt. Ahogy ők látták a másik univerzum jelét a Földről, úgy látszott innen az ő világuk.
Szeráf elég sokat edzett, de ettől a sivatagi járkálástól kimerült, ahogy a többiek is. Ramirez megint kérdezősködött. Szeráf várta a választ és ő is körbenézett addig. Réseket keresett az épületen, amik bejáratnként szolgálhatnak. Ő akár repülve is bemehet és Pók talán tud a falon mászni. Ramireznek meg marad az ajtó, hacsak Vízió nem talál ki valami mást. A fiú éles szemeivel azt is nézte, látni-e valamit az épület védelmi rendszeréből. Nem ágyúcsövekre számított, hiszen itt nagyon fejlett technológiát használtak. Egyszerűen bármi olyat keresett, amiről sejteni lehet, hogy fegyverként vagy riasztóként szolgálhat. A biztonság kedvéért meg is kérdezte:
- A védelmi rendszerről mit tudunk? Melyik részen vannak a foglyok és az átlépés eszközei?
Az android válasza szerint próbálta kitalálni, hogy mi is lenne a legjobb taktika, miközben ő is igyekezett összeszedni magát. Bent nem volt ilyen nehéz a levegő, így szinte már várta, hogy behatoljanak. A megoldások és a hazajutás kulcsai amúgy is ott voltak.

Vízió szavait a szrányas mutáns tudomásul vette. Itt nem tartottak az élő szervezetek támadásától, csak a gépekétől. Megjegyezte azt is, amit Aian tiszteletéről mondott az android. Nehéz volt felfogni, hogy itt senki nem próbálkozik támadással és épp ezért nem is tartanak ettől a bentiek. Ez viszont nyilván azt jelenti, hogy támadás esetén olyan hatalmat vetnek be, ami mindent képes elsöpörni. Remek kilátások... Az épületet megnézve megint az az érzése volt, hogy Egyiptomba kerültek, pedig tudta, hogy ez New York. Furcsák itt az építkezési szokások, gondolta magában. Amennyire ő tudta, az ilyen épületeket a halott uralkodóknak emelték és ez még inkább érthetetlen volt egy olyan világban, ahol nincs halál. A filozófia nem érdekelte Szeráfot, csak a feladat teljesítése.
Szeráf még a sziklaperemről megnézte az embereket, akik befelé és kifelé igyekeztek. Elsődlegesen azt figyelte, hogy az ő hármasuk mennyire lógna ki a tömegből. Ugyanolyannak kell látszani, be kell olvadni. Nézte, hogy vannak-e rajtuk bogarak vagy nagy sebek. Ha voltak normálisan kinéző humanoidok és mutánsok is, akkor talán nem lesz gond. A torz lények közé Pók még beillik, de a szárnyas és a Fekete Párduc nem annyira. Ha úgy látta, hogy nem szúrják ki őket egyből, csak akkor indult el. Lent, az épületnél táblát keresett, ami az építmény térképét mutatja, azon is persze az alagsor érdekelte a legjobban, de mindent megnézett, ha talált ilyet.

A sziklapárkányról lenézve egy egyiptomi épületegyüttes tárul elém, mivel elég sok időt töltöttem Afrika megismerésével, nem csak Wakandával kapcsolatban, hanem az egész kontinensről, főleg a küldetésem miatt ezért nagyon gyorsan felismerem a helyet.
~ Ennek a hallotti templomnak nem szabadna itt lennie, ha ez New York környéke, akkor lehetetlen, hogy itt legyen. Vagy lehet, hogy ide szállították és újra felépítették, esetleg az egyiptomi kultúra itt nem Afrikában, hanem a keleti partokon jött létre. Különös. Más ez a világ, mint a miénk, nem csak az emberek, minden. Logikus, hogy igen nagy vallási kultusz fűződik Aian nevéhez, elvégre megölte a halált, és örök életet adott ezzel mindenkinek.
Végignézek a lent lévő tömegen, elsősorban azt vizsgálom, hogy mennyi ember van odalent, illetve, hogy vannak-e őrök, vagy láthatólag fegyveres erők. Legyenek azok gépek, rovarok, emberek, szörnyek, elég sok mindent láttam már eddig, most próbálom az összes tudásom összeszedni. Ezután így magasabbról vizzgálom meg az épületet, hogy látok-e olyan részt, akár a közeli szikláknál vagy az épület oldalán, ahol titkos be vagy kijáratra utaló nyomok lennének. Eközben Szeráf elindul, nem beszéltünk meg tervet, nyilvánvaló, hogy miért, egyikünknek sem szimpatikus a helyzet. Én is elindulok a völgybe, de egy másik útvonalat választok, igyekszem úgy mozogni, hogy rálássak az épületre, de elkerüljem az esetleges őröket.
- Rendben Vízió, megteszünk mindent, amit tudunk. Ha sikerül az akció hogyan jelezhetünk?
Kérdem még az akció előtt, hátrafordulva az android felé. Ha választ kapok, akkor normál tempóban indulok el, saját tervem szerint, Pók és Szeráf mellett elhaladva, amikor már felé veszem az irányt mint ők, még megszólalok.
- Váljuk szét, úgy kevésbé vagyunk feltűnőek.

Hárman külön megyünk, ez jobb megoldás mert egymást sem hátráltatjuk, már csak az alapvető ellenérzés miatt sem. Figyelem a tömegben felbukkanó alakokat, itt is vannak mutánsok, ugyanúgy mint nálunk, ez segíti az álcázást. A rovarszerű, csápos és más kinövéssel rendelkező alakokról gyorsan elkapom a tekintetem, ha tehetem. Más esetben nem lenne bajom, hogy valakinek külső elváltozása van, vagy akár egy idegen faj tagja, de ez nem természetes elváltozás, hanem valamilyen bizarr elváltozás. Ahogy haladok a tömegben, néha hátra-hátra nézek és figyelem az alakokat, arcokat, hogy nem követ-e valaki, vagy a viselkedésem és mozgásom nem gyanús-e valakinek. Végül sikerül eljutnom egészen a bejáratig, ahol nagyon ismerős páncélos őrök állnak két oldalt.
~ Olyanok mint a kree légiósok, ha nem konkrétan kree légiósok. Aian nálunk meghódította a Shi'ar birodalmat, lehet ebben a világban a Kreet is. Képzett harcosok és nagyon erős fegyvereik vannak, nem szabad azelőtt lebuknunk, mielőtt deaktiválnánk a védelmi rendszert, nem tudnánk kijutni.
Egyelőre nem akarok szembekerülni az őrökkel, ha tehetem akkor észrevétlenül megpróbálom körbejárni az épületet, távolabb a bejárattól, vagy szemmel más utat keresni. Ha találok ilyet akkor ellenőrzöm, közben próbálok úgy mozogni, hogy ne legyek túl gyanús.

/ Bocs a késésért, elfeledkeztem erről a kalandról. /

Szeráf is eljutott az épületig. Őszinte sajnálatára egyet kellett értenie Ramirezzel. Jobb ötlet volt elvegyülni és külön-külön közelíteni, mint egyszerre. Pók már meg is próbált bemenni. Szeráf olyan öt-hat emberrel hátrébb maradt. Megvárta, hogy a hatkarút nem állítják-e meg. Voltak itt mutánsok, de egy dologban ők mégis különböztek tőlük: nem voltak torzulásai. Se csápok, se vörös szem, semmi hasonló. Pók elég fura teremtmény, így ő talán nem akad fenn az ellenőrzésen akkor sem, ha az őrök nagyon szemfülesek.
A másik rejtély az volt, hogy hogyan kerülnek ide a kree harcosok. A páncéljuk pont olyan volt. Ha Aian itt legyőzte a halált és tényleg olyan hatalmas, akkor leigázhatta ezeket hódító és igen agresszív űrlényeket. Most pedig őt szolgálnák? Szeráf egyelőre nem foglalkozott ezzel. Ha Póknak sikerült bejutnia, akkor a tömeggel ő is bement és szétnézett az épületben. Belső térképet keresett.
Ha viszont Pókot megállították az őrök, akkor ő kint maradt és úgy tett, mintha megállna nézelődni. A szemeivel viszont Andrew-t kereste és ha találkozott a tekintetük, akkor a szemeivel a bejáratnál zajló incidencre mutatott. A fejét nem mozdította, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést.

Miután Pók, az előörs sikeresen bejutott, Szeráf is követte. Bent az épületben még mindig nem ment oda hozzá, de szemmel tartotta. Kicsit távolabb állt és körülnézett. Látta, hogy itt díszszemlére vannak állítva a lázadók, akiket ki tudja, mikor kaptak el. Mivel nem tudnak meghalni, lehet, hogy már több száz éve itt szenvednek lógó belekkel, összeverve, megnyúzva és a Nap sugaraitól megégetve. A fiút ez hidegen hagyta, nem érdekelte, hogy kik ezek és min mennek keresztül. Ő azért volt itt, hogy megkeresse a hazafelé vezető utat, amihez az eszközök valószínűleg beljebb, a sziklába vájt részben vannak.
A falakat nézve Szeráf azt látta, hogy egy macskafejű istennőnek emelték ezt a templomot. Talált egy olyan képet, amin meg is volt nevezve az illető.
~Szehmet. Milyen világ az, ahol egy X-Men tagot istenítenek?
Persze tudta, hogy itt minden más, Szehmetnek nem igazán lehet köze az X-Menhez, akik valószínűleg nem is léteznek a Rákuniverzumban. A "hős" ellenállók itt robotok, androidok, nem renegát mutánsok.
A fiú azt kutatta a szemeivel, hogyan lehet megközelíteni a beljebb lévő részt, ami az épület általuk megcélzott részére, a hegy gyomrába vezet. Nézte, hány őr van ott és hogy megy-e arra valaki. Ha látott ilyet, azt figyelte, milyen módon ellenőrzik és hogyan engedik tovább.

Megpróbálom körbejárni a templomot, de nem járok sikerrel, egyszerűen a fal mind a két oldala a sziklában végződik. Meg lenne hozzá a megfelelő felszerelésem és képességem, hogy átmásszak, de túl feltűnő lenne. Amikor visszafordulok észreveszem Szeráf tekintetét, amit követek is. Pók minden gond nélkül elsétál az őrök között. Ez érdekes, ezek szerint a bejutás sokkal könnyebb lehet, mint gondoltam, de később ez nem fog számítani. Nyugodt tempóban megyek a többiek után, hogy ne legyek túl feltűnő. Határozott léptekkel megyek át a kapun én is, az őrök nem állítanak meg. Bent az igen nagy méretű udvaron körbenézve sok szenvedő, halál nélkül pokoli kínokat átélő, undorító fogolyt látok.
~ Ezért kell segítenem Víziónak, ezeknek az embereknek már késő, de másokat még menthetek, attól, hogy ilyen sorsra jussanak. De az akciónak mindenképpen sikeresnek kell lennie, különben mi hárman is itt maradhatunk, ha Vízió és az ellenállók nem képesek semmit tenni.
A kép előtt megállok és néhány másodpercig nézem, Szehmet az, Heka édesanyja. Nem sokat hallottam róla, azt tudom, hogy régen az X-Men tagja volt, igazi hős. Furcsa, kifordult és eltorzult ez a világ, ez is alátámasztja, hogy egy ilyen helyen, az ő képe van a falakon. Lassan körbenézek és további utat keresek, lehetőleg nem túl feltűnőt még beljebb a templom kertjein keresztül, az épületek felé.
- Én tudom ki ő, a képen, pontosan. De ebben a világban teljesen más, mint a miénkben, ennek nem vesszük hasznát. Ez a realitás a miénkhez később kifordult. Menjünk tovább.
Válaszolok Szeráfnak. Nem várok csak haladok tovább, lehetőleg teljesen nyugodtan, úgy, hogy ne legyek feltűnő.

Beljebb megyünk a templomba, belülről az épület igen modern felépítésűnek látszik, a falon az egyiptomi jelek holografikusan vannak kivetítve, a folyosók burkolata fém, és a fényforrások is jóval fejlettebbek, mint a megszokott. Őrök itt bent egyáltalán nincsenek. Szokásos óvatos mozgással haladok, miközben minden apró kis részletet megfigyelek. Végül egy nagyobb központi részhez érünk, ahol egy térkép is van. Hátranézek és megjegyzem az útvonalat, ahonnan jöttünk.
~ Most kellene, hogy itt legyen Heka, ő biztos el tudná olvasni ezeket a jeleket és sokkal könnyebb dolgunk lenne. Így viszont csak véletlenszerű próbálkozásra, vagy valamilyen rögtönzött tervre van esély.
Közelebb lépek a térképhez és valamilyen konzolt vagy irányítópanelt keresek a szememmel, az egyik falnál oldalt, vagy valahol a kivetített ábra környékén, esetleg a szobroknál. Valószínűleg annak a jeleit sem fogom tudni értelmezni, de egy próbát megér. Ezen kívül a térképen, a különböző járatok irányából, a termek nagyságából, elhelyezkedéséből, egymáshoz viszonyított helyzetéből próbálom kikövetkeztetni, hogy mi merre lehet, hol lehetnek a fontosabb részek, irányítóterem, esetleg a börtön.
- Ha nem sikerül valami hasznosat kiderítenünk, kénytelenek leszünk egyenként végigpróbálni az összes lehetőséget. Az túl feltűnő lenne.
Még egyszer körbe nézek a terembe, hogy látok-e bármilyen biztonsági vagy riasztó rendszert. Valószínűleg a technológia olyan fejlett, hogy nem veszem észre, még ha van is, de ösztönösen megpróbálom. Ha semmit nem találunk akkor most először a szaglásom próbálom a kereséshez használni, hogy érzek-e valamit, ami nyomra vezetne.