Stark pláza

Kérdésemre, választ is kapok, ami jó tudni. Mint, látni a társaim megkönnyebbülését látni. De, hallom, hogy Mati egyedül akar a Orkokkal elbánni, én pedig kinyitom a számat, de aztán be is csukom. Meg tudom, hogy Lou nál, van sav permet bomba, ami szintén jó a trollok ellen. Mati, felhozza az ötletet, hogy a többieket is vegyük magunkhoz társnak.
- Én, Angiet választom valamint, Rachelt remélem nem probléma Lou. - Mondom neki, de még megvárom, hogy Lou mit is mond. Ha, gond vagy probléma, akkor szívesen lemondok Rachel ről, de ha nem gond vagy probléma, akkor össze dugjuk a fejünket.

- Akkor, Rachel legyen veletek. - Mondom Lou nak, minden féle sértödés nélkül, és közben egy terven próbálok gondolkodni.
- Csinálhatnánk azt, hogy én megsorozom az egyik trolt, a tűzlabdáimmal, míg Angie a bárdjával megpróbálja hátulról megtámadni. Nekem, legaláb is ez az ötletem. Neked, Lou van terved? - Mondom el az ötletemet Lou-nak, majd megkérdem tőle is a dolgot, mert szerintem talán neki is van terve, ami jóbb mint az enyém. Kérdésem után, hallom amint a kalandmester mond valamit, és aztán kifújom a levegőt. Aztán, gondolatban csókoltatom őt, amiért már kevesebb az idönk.

Csak figyelmessen szemléltem a fiatal társaságot, és azt ahogy reagáltak rám és a szavaimra. Persze láthatóan sikerült némileg össze zavarnom Martha barátait is, s láthatóan ő maga is kissé zavarba jött...
~ Ezek a fiatalok eszembe jutatják az én ifjúságomat is. Ohh igen azok a szép idők.... ~
Kicsit elkalandoztam a multamban... Mikor Martha feltett egy kedves és egyszerű kérdést. Rögtön vissza is tértem abba a realitás, ahol ez a fantasy találkozó és jómagam is voltam... Végül a feltett kérdésre is választ adtam...
- Hát persze örömmel veletek tartok. Már úgy is rámfér egy kis lazítás, a sok kutatómunka után. Nos akkor mutassátok az utat gyerekek. - mondtam az ifjú barátaimnak. Aztán ha elindultunk akkor lelkesen követtem is őket, és vártam az újabb bravuros fordulatot a mai napra...

//Najó, Darren 2 hete ígérte, hogy ír, azóta többször meglett rugdosva, tovább nem váratnálak Doctor, kérlek a írj a játékos/km keresőbe, hogy szeretnél játszótársat, vagy új kalandmestert magadnak.//

Most, hogy itt vagyok a földön, és láttam egy csomo olyandolgot, amit szerintem nem fogok el felejteni. Érdekes divatott, ami nállam a töri könyvekben olvastam, vagy is tanultam. Nehezen hiszem, hogy 2026 ot írunk, hisz még egy légi járműt se láttam, és a légi kikötőt se találtam pedig kerestem. Mindenki igyekszik valahova, senki nem ér rá nézelődni, csak az öregek. Mióta itt vagyok, munkám egyáltalán nincs, de járművem sincs, hogy minimum valami fuvar félét válaljak. Most, utam még is egy plázába vezet, amit egy bizonyos Stark ról neveztek el. Itt talán, nagyon ismert lehet, de az én világomban, egyáltalán nem. A kirakatok, televannak minden félével, de én csak a nézelődést engedhetem meg magamnak, hogy vegyek is valamit, azt nem. De, mit is vehetnék, ha lenne rá pénzem aszt nem tudom, de nem is érdekel. Majd, egyenesen az egyik padhoz megyek, hogy el is ülhessek. Valamit, gyorsan ki kell találnom, mert nem tudom, hogy mi lesz, mármint azon kivül, hogy éhen halok.

Zack éppen a plázában ténfergett, s nemrég jött be a frisslevegőről. Még a ciginek érződött a szaga, melyet kint szívott el. Nem volt nagy dohányos, mégis néha megengedett magának egy-egy szálat. A parfümboltnál nézelődött, mivel érdekelte az új illat, melyet olyan nagy energiával reklámoztak. Természetesen az is a Stark tulajdonát képezte, mint sokmás holmi. A könyvesboltot is megnézte, bár csak azért, miként tájékozódjon a mostani generáció érdeklődési köréről. Rengetek könyv hátán ott volt a Caldwell védjegy ennek azért örült. Amint kiért megpillantott egy ücsörgő leányt, akinek feltűnő pirszingjei voltak.
~ Na ez a beszéd! Látom te is kinézted. Na menj csak oda hozzá! - mondtam kissé szórakozottan, talán pont azért is tetszett a vad kinézet, mivel régebben nem nagyon láthattam ilyet. Zeltaren persze nem örült a parancsolgatásnak mégis odament.
- Szia! Eltévedtél? Tudtommal nem rendeznek itt ilyen sci fi találkozót. - jelentette ki, s Caldwell család sarja ismerkedésre próbálta bírni a lányt.
~ Teljesen elrontod, mond azt neki hogy király a ruhája! - adtam a tippet a gazdatest szerepét betöltő egyénnek.

Egy férfi, vagy srác jön hozzám, és köszön nekem, majd kérdi tőlem, hogy eltévedtem-e. Mire, csak egy fej rázással felelek neki.
- Nem, nem tévedtem el, csak jól esik egy kicsit itt üldögélni. - Mondom, majd megint mond valamit, mire el nevetem magam. Mondjuk, azóta nem nevettem ilyen jót, hogy ott hagytam a csapatomat az én világomban. Erre, jön ez a idegen, és meg nevettet. Mondjuk, az én világomban is van ilyen műfaj, csak nem értem, hogy miből gondolja, hogy egy olyan sci-fi találkozóra öltöztem.
- Bocs, csak ez eléggé mulatságos, mert nekem ez a hétköznapi ruhám, és nem valami jelmez féle. Egyébként, a nevem, Szatmári Anna. Benned, kit tisztelhetek? - Kérdem, majd magam mellé mutatok. - Gyere, és ülj le. Nyugi, nem harapok. - Nyugtatom meg őt, vagy biztosítom. Majd, a gyomrom is fel mordul, eléggé hangosan, és el pirulok szégyenemben, mert ma még egy falatot se ettem, de talán nem is hallotta, a korgást.

A leányzó természetesen bemutatkozott, s nem utasította vissza Zack társaságát.
~ Úgy látom innen zöld utat kaptunk. Zack most dőlj hátra, majd én átveszem. - jegyeztem meg Zack gondolataiban, már régóta nem öltöttem alakot, és már régóta kedvem támadt szórakozni. Gyanítom most se engedi meg, ugyanis ez az inkognitó olyan nagy marhaság.
~ Szerinted mi lenne, ha átadnám neked a stafétát? Valószínűleg egyből elrohanna. - világosított fel az ember kinek a testén osztozunk.
~ Öhhhm talán. Bár szívesen megmutatnám neki az orion övemet, hogyha érted mire gondolok. - szóltam ismét közbe, ám erre már nem érkezett konkrét reakció, csak egy vállvonás.
- Örülök, ha legalább más kacaghat azon, miként hülyét csinálok magamból. Remélem akkor nem zavartalak meg. Igencsak furcsa neved van. Az enyém Zack Caldwell. - mutatkozott be a férfi is, miközben rámosolygott a lányra. Én is és Zack is meghallottuk a korgást.
- Bocsánat, ám esetleg meghívhatlak valamire, számtalan jó hely van a közelben. - ajánlotta fel Szatmárinak az ifjú titán, bár nem tudta, miként reagál az egy ennyire hírtelen kérdésre.
~ Ha már megebédelteted, akkor legalább menny biztosra öcsi. - pimaszkodtam kissé, csakhogy hülyéskedjek kicsit Zackel.
- Az én kedvenc helyem, például a Retro hamburgerező az biztos tetszene, bár persze hogyha ismersz te is valami jó helyet akkor benne vagyok. - adta az ötletet Caldwell, aztán mindketten vártunk a reakcióra.

Miután, be mutatkoztam neki, ő elöbb még mond valamit, majd csak utánna mutatkozik be ő is. A neve, nem rémlik nekem legalábis nem. Nekem, a szavaiból nagyon az jönle, hogy nem szokot saját magán nevetni, de a hangjában nem fedezek fel gúnyt, vagy bármi mást. Az első mondatához, nincs mit hozzá fűznöm, csak elpirulva szégyenkezem, mert ki mertem nevetni, azért remélem a büszkesége még megvan.
- Nem dehogy is zavartálmeg, söt örülök egy jó társaságnak. - Mondom neki, egy őszinte mosolyal az arcomon. - Nagyon örvendek Zack Caldwell. - Mondom, miután ő is bemutatkozott nekem. Majd a gyomrom hangosan meg kordult, és Zack enni hív engem, az egyik itteni gyorséterembe, ami kicsit fura, de belemegyek, mert kajás vagyok nagyon.
- A Retro hamburgerező, nagyon jól hangzik, nekem megfelel. - Mondom, ha már fel ajánlotta, a helyet. Nekem aztán mindegy, hogy hol és mit, csak ehessek valamit.

A leányzó gyorsan belement a gyorsétkezde ötletbe, s ennek Zeck is örült, hiszen most kedve támadt megenni egy jó hamburgert.
- Na az akkor nagyon jó. Akkor mehetünk is. Jut is eszembe te amúgy itt élsz New York-ban, vagy csak átutazóban vagy itt? - érdeklődött útközben a férfi, aki közben vizslatta a bodegákat. Amint meglátta a logót, már volt fogalma a hely közelségéről. Az étkezde pontosan úgy, volt kialakítva, mint a 60-as években ábrázolták. Hatalmas pult, mindenhol neonokból font kiírások, fémtáblák, a lejátszóból pedig egy Little Richard bakelitlemez pörgött.  
~ Ez már igazán kedvemre való, emlékszel mikor én jöttem be ide? Fuuu mekkorát néztek a csajok. - merengtem el, bár néhány pipikét legszívesebben felcsíptem volna itt. A baj csak az volt, miként eléggé megvoltak tőlem rémülve.
- Nos mit ennél legszívesebben Anna? - érdeklődött a milliomos, aki maga is az étlapot mustrálta. A pincér persze mosolyogva várta a rendeléseket, tollal a kezében.

Hallom, hogy mond valamit, majd egy kérdést is meg ereszt felém, és én végig gondolom, hogy mit is mondjak. Mondjuk, annyira azért nem kell gondolkoznom, de azért mégis meg teszem.
- Csak át utazóban vagyok itt, de jövők ide majd máskor is, leggalább is ezt tervezem. - Mondom, közben utánna megyek egy ojan helyre, amit én csak a töri könyvekben láttam, képeken. Majd le ülünk valahova, és mind a ketten kapunk egy étlapot, amit ki is nyitok, majd a férfi kérdésére, a választékot figyelem, jó hosszan, majd ismét megszólalok.
- Nekem, jó lesz a négyes menü, sült krumplival, és hozzá szeretnék egy pohár sprayt ot, köszönöm. - Mondom a pincér nőnek, majd a étlapot vissza adom meki, és már csak a férfinek kell választania. Ha ő is meg van utánna már csak várnunk kell, hogy ki hozzák nekünk a kért ételt, hogy aztán el is fogyaszuk.

A leányzótól meglehetett tudni, miszerint átutazóban van, habár közölt olyan információkat is amivel kifejezte, hogy máskor is megfordul ebben a forgalmas nagyvárosban. A hölgy amint választott, Zack még egyszer átnézte azt, ugyanis megvolt benne az a szokás, hogy név alapján dönt. Minél jobban tetszik valaminek a neve, szerinte annál jobb dolog sülhet ki belőle, ám ezzel már néhányszor befürdött.
- Én a hetes menüt kérném, kis extra chilis szósszal, meg hozzá egy korsó barna sört. - mondta ki gondolatait a ney yorki férfi, aztán összekulcsolta kezeit, miközben nézelődött. Az egyik pincérnő elejtett, némi italt, melyet kiszolgálásra hozott. Szinte mindenki hátranézett a hatalmas csörömpölés közepette.
- Úgy tűnik nem mindenkinek megy a napja gördülékenyen. - jegyezte meg a fiatal ember, ki némiképp megsajnálta a pincérnőt.
~ Valami jobb témád nincs? Mindjárt elveszítsük a csajt! - próbáltam cselekvésre kényszeríteni barátomat, ki eléggé zavarban van, igaz a felkérés gördülékenyen ment, de Anna közelében olyan volt mint egy karót nyelt angol. Már csak egy dedikált Sherlock Holmes kötet kellett volna a kezébe, előtte pedig egy krumplis hal menü.
- Jut eszembe, királyak a pirszingjeid, mondjuk én a tetkókat jobban szeretem, valahogy olyan művészi, főleg ha gondos kezek csinálják. - dicsérte Anna testékszereit és várt Caldwell, hogy mit fog erre mondani a leányzó.

Le adom a rendelésem, majd a férfi is megteszi, de mint ahogy a filmekben is szokot lenni, én nem másitom meg a rendelésem, kitartok az mellet, amit kértem. Majd, meghallom a hátam mögül, hogy valami egy pár pohár összetőrt. Mindenki csak oda nézz, de egyikük se állnafel, hogy segítsen, csak szúros tekintettel figyelik szegényt. Én viszont, fel állok és oda megyek segíteni. Amint le térdelek, halk dünnyögést hallok tőle, de nem törődöm vele. A fő pincér meg jelenik, hogy szegénykét le hordja, amit valahogy nem tudok nem szónélkül hagyni.
- Hé maga nem az ő hibája, hogy nem figyeltem oda és össze ütköztünk, szóval ne vele veszekedjen balfék. - Kelek ki magamból, mire a fő pincér rá kérdez, hogy tényleg így tőrtént-e mire az nagyokat bólogat, és egy hálás köszönömet küld felém a tekintetével. Aztán, vissza ülök a helyemre.
- Bocs, csak úgy éreztem, hogy segítenem kell neki. - Mondom, aztán a srác a test ékszereimet dicséri, de neki a tetko jön be igazán. Ha, jól értem amit mond.
- Ha így van, akkor ez tetszeni fog remélem. - Mondatom közben, a pólóm bal úját fel tűröm, és meg mutatom neki a tetkomat is.

Rendes volt a lánytól, hogy segíteni próbált a pincérnőn. Okosan sikerült kijátszania a főpincért, ki már készült leszidni a dolgozóját. Mire visszatért Anna bocsánatot kért Zacktől, ki elősször csak szótlanul bámult maga elé.
- Semmi baj. Igazán örülök neki, miként egy ilyen segítőkész lányt hívtam meg ebédelni. - mondta ki véleményét Caldwell, majd később a lány megakart valamit mutatni. Mint kiderült a tetoválását próbálta, azzal hogy feltűrte a pólója ujját. A vállánál egy virágtetoválás volt, mely valami vízi növény lehetett a kinézetéből ítélve.
- Tetszetős kis tetkó. Gondolom fájt, bár amilyen kemény csajnak tűnsz neked lehet, hogy meg se kottyant. - jelentette ki a milliomos, és még egy kis bókkal is megfűszerezte a dolgot. Az ebédünket is kihozták, mint mindig jól nézett ki a kajájuk. Szép nagy hússal, valamint rásütött sajttal.
- Hát, akkor jó étvágyat! - szólalt fel Zack, aztán nekilátott az evésnek. Néha egy-egy korty sörrel is lekísérte a falatokat.
- Amúgy hogy ízlik? - érdeklődött a férfi, s várta a leányzó reakcióját. Amikor végeztek Zack rendezte a számlát, illetve szokása szerint némi borravalót is adott.
- Ez nagyon jó volt. De egy ilyen szép hölgy társasága nélkül átlagos napnak számított volna. - mondta mosollyal az arcán Zack.

A bocsánat kérésemet, el fogadja vagy legalább is nekem ez jönle a dologból. Mondata jól esik, mert ha az ellenkezőjét állítanám, akkor hazudnék. Mondatára, kicsit zavarba jövök mert talán kicsit túl sokat is dicsér, így ohatatlanúl is fel merűl bennem, hogy talán esetleg akar is valamit, de nyilván tévedek. De, majd minden kiderűl. Majd, mikor a tetkomat mutatom, megint kezdi és, erre már mondok is neki valamit.
- Tudod, ez valójában nem fáj, csak vannak akik szeretik túl dramatizálni ezt a tetkovarrás dolgot. - Mondom, közben a kaja is meg érkezik. - Jó étvágyat neked is. - Mondom, majd enni kezdek. Amint bele harapok, fel nyögök olyan finom ez a étel. - Isteni, sőt mennyei. - Válaszolok a srác kérdésére, majd ő rendezi a számlát, és a bórra valót is. Majd, mond valamit azaz bókol nekem. Mondjuk, hejes meg minden, de nekem kell egy kis távolság. Az igazat meg valva, talán lehet, hogy fel akar csípni, de nem lehetek ebben annyira biztos, és meg kérdezni sem merem nyiltan, mert félő, hogy félre értelmezem itt a dolgokat.

A leányzónak igazán ízlett az ennivaló, ennek persze csak örülni tudott Zack, hiszen ezzel az ízlését is dicséri. A bók elhangzott, ám válasz nem nagyon érkezett rá, az is lehet, miszerint még nem került a férfi olyan helyzetbe, miként a leányzó komolyan vegye.
- Remélem még itt maradsz, egy jó ideig, mert még nincs kedvem búcsúzkodni. - jegyezte meg Caldwell, aztán szépen megsimította Anna vállát. Persze mind ezt próbálta finoman, s megnyugtatóan csinálni, nehogy a lány megriadjon tőle. Gondolkozóba esett közbe, vajon hova is menjenek. Talán laza kis sétához van kedve az újonnan megismert személlyel.
- Talán egy könnyed séta érdekelni? - kérdezte a milliomos, aki várta a reakcióját a lánynak, miközben a kijárat felé szegezte szempárját. Amint beleegyezik rögtön rágyújt egy szál cigarettára, aztán a lány felé nyújtja azt, hátha ő is dohányzik.
- Én eleinte, amikor ide jöttem, szinte sorozatosan eltévedtem. GPS segítségével tudtam csak legtöbbször tájékozódni. Te biztos talpraesettebb vagy nálam. - dicsérte meg Zack útitársát, remélte ezt a kedves gesztust jobban fogadja, mint a bókot.

Brooklyn nem tartozott a kedvenc helyeim közé, de néha nekem sem ártott kikapcsolódni. Egy nap meló nélkül, és az élet máris szebbé vált számomra. Persze, bizonyos szinten szerettem azt amit csinálok, pláne azért, mert ez jelentette a megélhetésemet. Mérföldkőnek számított az életemben, mikor felszálltam arra a bizonyos hajóra, mely átlebegett az óceán hullámain, hogy utána kikössön velem Washington városában. A Stark vállalat tulajdonában lévő épületet már messziről észrevettem, s úgy gondoltam, ideje lenne harapni valamit. Abban biztos voltam, miszerint nem fogok annak a cégnek a gyors éttermébe menni, ahol én is dolgoztam a megélhetésem érdekében. Mivel még egyetlen egyszer sem jártam ezen a helyen, a bejáraton történő áthaladás után lassítottam az egyébként sietősnek számító járástempómon. Rengeteg ember, mindenki a saját dolgával foglalkozott. Talán kissé gyerekesen hangzik, mégis megálltam a játékboltok mellett, némán bámultam az ott bent lévőket, a gyermekeket, az anyákat, az apákat. Boldogan flangáltak a sorok között, mintha a legnagyobb problémájuk két játékból kiválasztani a megfelelőt lett volna. Egy halvány mosollyal nyugtáztam a látottakat, továbbálltam. Az étterem, ahová betértem, kellemes helynek minősült. Csupán ekkor vettem észre, hogy túl sok szabad ülőhelyet már nem lehetett találni.
~ Nem fogok idiótát csinálni magamból... megint.~ gondoltam, ezt köbvetően egy szimpatikus hölgy és férfi párosára akadt a tekintetem. A fickó éppenséggel a cigarettájával kínálta a leányzót.
- Szép napot! Nem szeretnék félbeszakítani semmit, ám az étteremben elég kevés hely van, és... Nos, nagy örömömre szolgálna, amennyiben megengednék, hogy helyet foglaljak itt.- köszöntöttem őket, jó képet vágva az egész kellemetlen szituációhoz.
- Ígérem, nem beszélek fölösleges hülyeségeket, ha csupán egymás társaságát szeretnék élvezni.- tettem még hozzá, utána vártam a reakciójukra.

Mindig is utáltam New Jersey-t, és igyekeztem mindig is kerülni. Bár erre nem sok esélyem volt , mivel a cunamik idején otthagytam New York-ot, és albérletben laktam Jersey-ben. Melót mostanában nem kaptam, a legutóbbi is csak egy dagadt maffiatag volt: semmi kihívás, és ezzel együtt kevés pénzt is kaptam érte...Ha mondjuk az árát a súlya alapján kapom, mindenképpen meggazdagszom. Ezekkel a gondolatokkal látogattam vissza a szülővárosomban lévő Stark Plázába. Nem volt sok pénz nálam, de mivel éhes voltam, meg kellett állnom egy gyorsétteremnél. Igazából csak nézelődni és egy új kalapot akartam venni magamnak, bár a hasam közbeszólt.
~Szokás szerint teltház van...Utálom a tömegnyomort.- míg magamban morogtam és megkaptam a spagettimet, az embertömeg közepén megláttam végre egy helyet.
Ahogy haladtam és közelebb értem, láttam, hogy 2 férfi és egy hölgy ült az asztalnál. Nem tudtam, hogy együtt jöttek-e bár a magatartásból legalább az egyik férfi ismerte a nőt.
~ Talán a harmadik, hasonló korú srác mostanság csatlakozott hozzájuk. Na nagy levegő, megnyerő modor és próbálok nem félre ülni a széken.
- Üdvözlök mindenkit, ugye nem bánják, ha csatlakozom?- mondtam majd levágódtam, és próbáltam kevésbé unottan elfogyasztani az előttem lévő ételt- És hogys' mint emberek, hogy telik a napjuk?-kérdeztem, és a villámmal elkezdtem feltekerni a spagettimet.

Szegény Zack, itt bókol nekem, gondolom azért, hogy fel csípjen, de én nem viszonzom a bókolást. De, nem ő tehet róla, egyszerűen rocker vagyok, és azok nem épp a bókolásról híresek, mármint az én dimenziómban, biztosan nem. De, még ők is élnek nemi életet. Zack mond valamit arról, hogy ő még nem akar búcsuzni, és közben érzem, hogy a hátamat simogatja.
- Ne izgulj, nem akarok sehova se menni. - Jelentem ki, és hozzá simulok Zackhez. Majd, fel hozza a séta lehetőségét.
- Inkáb, én még maradnék ha nem bánod, és meg innék veled egy kávét vagy kapucsínót. - Mondom, közben a kezem az ingjére teszem, és férfi izmos hasát simogatom lassan érzékien. Hallom, hogy most meg dicsérni kezd, hogy talán talpra esetebb vagyok nála, ami talán igaz is, de nem most.
- Ami azt illeti, tegnap óta vagyok itt New Yorkk ban, de úgy fogom fel ezt az egészet, mint egy jó kis kalandot. - Mondom neki, közbe, folytatom a hasa simogatását. Majd, egy férfi engedéjt kér, hogy ide ülhessen, mert máshol nincs már hely. Majd, bejelenti, hogy nem fog bele beszélni a társalgásunkba. Majd egy harmadik is meg jelenik, és ő is itt akarja el fogyasztani a ételét, majd egy kérdést tesz fel.
- Nem panaszkodom, eddig jól telik a napom. Magának? - Kérdezek vissza, de továbra is Zackhez bújva maradok.

A leányzó nem igazán a beszédjével, hanem tettekkel bizonyított a férfinak. Amikor kijelentette, miszerint még nem akar menni lassan hozzásimult udvarlójához. A férfit ez meglepte, de kellemesen érte eme meglepetés. Magához ölelte a lányt szépen finoman, már olyannyira jólesett neki egy ölelés, hogy azt akarta, miszerint soha ne legyen vége. A kérésre a férfi rögvest leintett egy felszolgálót.
- Nekem egy kávét legyen szíves! Egy cukorral, s tejjel! És te mit szeretnél Anna? - kérdezte Caldwell, miközben mélyen a gyengébbik nem szemeibe nézett. Szatmári lassan elkezdte simogatni a gavallérjának hasát, mire Zack mutatóujjával felszegte annak állát, s megakarta azt csókolni. Hirtelen egy másik férfi jött, ki helyhíján a gerlepár mellé szeretett volna leülni.
~ Hát ez nem igaz! Miért mindig velem esik ez meg? Azaz velünk. - helyesbítettem, mire az idegen elkezdett magyarázni.
- Semmi baj! Öööö foglaljon csak helyet. - mondta udvariasan, kicsit elszégyellve magáz a milliomos. Nemsokára megint megjelent valaki, ám ő nem várta meg válaszunkat csak úgy leült. Habár ugyan mindegy volt, miszerint egy vagy két idegen zavarja meg terveiben Zacket.
- Kellemesen. Na és önöknek? - kérdezett vissza illemtudóan az első férfi, majd Anna is válaszolt. Szerencsére a lányt nem zavarta meg a két ismeretlen közelsége. Hamarosan megjött a megrendelt forróital is, bár Zack inkább a lánnyal akart foglalkozni. Lassan hajába túrt annak, s megvárta, hátha most a lány lép előbb.

Kedves emberek voltak. Habár, a leányzó nem szólt semmit, csupán a férfi nyugtázta a mondandómat. Úgy tűnt, valamiben megzavartam őket, amit sajnáltam, azonban egyáltalán nem szerettem volna a földön csücsülve megzabálni a jövőbeli rendelésemet.
- Nagyon köszönöm, ez igazán rendes önöktől!- hálálkodtam, ezt követően egy mosolyt erőltettem az arcomra. A színészkedés nem állt távol tőlem, megtanultam az életem során jó pofát vágni mindenféle szituációhoz. Noha, tényleg jól esett, amiért nem hajtottak el melegebb éghajlatra. Éppenséggel, nyugodtan megtehették volna. Szerelmeseknek tűntek, ez volt aztán a romantikus szituáció.
~ Hűha, gratulálok Archi! Ideültél gyertyatartónak.~ gondoltam magamban, miközben magam elé emeltem a menüt, majd kinyitottam az étlapot, s lapozgatni kezdtem a választékok között. Túl sokat nem szerettem spekulálni, igazából a kukából halászott ételmaradéktól, melyhez még Londonban szoktam hozzá, mindenféle itteni étek kellemesebb ízvarázzsal szolgálhatott. Meglehet, a bőség zavarában találtam magamat, és óvatosan pillantottam át a menü felett, tanulmányozva az asztalomnál lévő személyeket. A fickó biztosan pénzes volt, ráadásul jóképű. A csaj pedig elég vadnak látszott, ennek ellenére vonzó külsővel rendelkezett. Furcsa páros. Egyikük sem tűnt nálam sokkal idősebbnek, maximum pár év eltérés lehetett köztünk. Ennek ellenére, semelyikük kezén nem fedeztem fel eljegyzésű gyűrűre utaló jeleket, tehát nem járhattak jegyben, következtetéseim szerint. Nem sokkal később egy újabb fiatal srác pattant le a még szabadon lévő székre.
~ Ez aztán spiritusz! Igaza van, hiszem ugyanolyan vendég, mint bármelyikünk. Határozott bátorság.~ merengtem.
- Szép napot!- köszöntöttem. Kérdést intézett a kis csapatunkhoz, mit az ifjú páros le is reagált előttem.
- Úgy hiszem, ez az étkezde megkoronázza majd a napomat. Tömegközlekedési eszközökön tölteni az egész délelőttöt, hát... maradjunk annyiban, hogy tudok jobb elfoglaltságot a szabadidőmben.- mondtam, majd megérkezett a pincér.
- Egy sajtos hamburgermenüt szeretnék, valamint négy korsó sört.- adtam le a rendelést.- Remélem, nem bánják vagy bánjátok, ha meghívlak titeket. Tudom, nem a legromantikusabb ital, sőt talán a spagettihez sem ezt szokás inni, ám kellemes társalgás mellé kétségkívül tökéletes.

Bár igazából tettem arra, hogy engednek-e leülni vagy sem, azonnal lehuppantam hozzájuk. Mivel ők is látták, hogy nincs sok választásuk ezért beletörődtek érkezésembe. Miután elkezdtem enni, és feltettem az emberek által legfellengzősebbnek tartott kérdésemet, válaszoltak is arra. Hát ahogy vártam azt, nem volt egy vitaindító, de azért kezdetnek ez se volt rossz. A párunk majdnem egyszerre le is reagálta, és igazából én kerültem legkésőbb az asztalhoz, mégis úgy éreztem, hogy én vagyok az a bizonyos harmadik kerék. Hát..sebaj, amíg éhes vagyok én ülhetek az ölükben is, de a földön én nem fogom elfogyasztani az ételem. Bár én sokkal jobb spagettiket készítek otthon, mégis megvolt a hangulata a plázás éttermeknek. Itt lehetett a legjobban ismerkedni, találkozókat összehozni stb. Talán épp így jöttek össze szerelmeseink is. Míg ezen merengtem lassan el is fogyasztottam az általam választott ételt. Szívesen vettem a felajánlást, így elfogadtam azt a korsó sört. Jó hideg és finom  volt, jól esett most számomra. Talán még a hangulatot is oldotta ez kis alkohol. Iszogattam, és közben eszembe jutott, hogy be sem mutatkoztam alkalmi partnereimnek:
- Ne vegyék faragatlanságnak, de úgy gondolom nem találkoztunk még, az én nevem Marko di Caino, és az állásom...háát..ezermester?- mondtam kissé bizonytalanul, hiszen nem akartam mondani, hogy fejvadász vagyok. Nem akartam kitárulkozni, hiszen nem tudom, milyen távon fogom tartani velük a kapcsolatot.- A személyükben kiket tisztelhetek?
Igaz nem is ártott volna valami kis meló, igaz, hogy engem a S.H.I.E.L.D. már azóta lekövetett mióta fejvadászként dolgoztam, így hát tárgytalan volt az egész. Míg vártam a válaszukat, megkívántam egy szál cigarettát, és csak 4 szál volt a dobozomban, azért megkínáltam őket. Szokásom szerint  a cigarettát szórakozásból szívtam, nem azért mert megnyugtat vagy akármi. Inkább az, hogy karikákat fújhattam, játszhattam a füsttel és a többi érdekesség. Tudom gyerekes és felesleges ezért venni, és pénzkidobásnak tűnhet, de amíg kedvez számomra a szakma addig arra költöm a "hatalmas" fizetéseket amire csak akarom. Ezután még rendeltem még egy kör sört és figyeltem a többiekre, és az események folyására.

Zackhez simulok, mire a férfi át ölel ami nagyon jól esik, de mégse mert ez nem én vagyok. Nem vagyok egy bújos kis cica baba, vagy még is, de eddig nem volt olyan férfi az életemben, aki ezt kihozza belőlem, mint ő és ez nagyon félelmetes nekem. Most nagyon gyengének érzem magam. Zack, el menne sétálni, de én akarom azt, hogy még maradjunk, és igyunk meg egy kávét, cagy valamit. Zack, ide is int egy pincért, és le adja a rendelését, majd én következem.
- Nekem, jöhet egy három az egyben féle kávé. - Mobdom, majd a pincér el is tűnik a rendelésünkel. Majd, ketten is csatlakoznak, akik szintén azért vanbak itt, hogy az éhségüket csillapítsák. Zack, bele megy abba, hogy ide üljenek, és nekem sincs ellene kifogásom, hisz nem szólok egy szót se, nem küldök el senkit. Így, ha úgy veszük én is bele egyezek a dologba. Aztán a második nak érkezet, bele kezd egy témába, amire mind a hárman válaszolunk. Közben, a kért kávék is meg érkeztek, majd Zack a hajamba túr, és úgy érzem, hogy meg akarom őt csókolni, amit meg is teszek. De, csak egy apró csókot elöszőr, majd egy hosszabbat, és szenvedélyesebben csókolom meg. Az elsőnek érkezet férfi, le adja a rendelését, meg négy sört mind a négyünk nek. Erre, nem tudtam mást mondani, mint hogy köszönöm, de csak miután leváltam Zack puha ajkairól. Aztán, a másik is megint meg szólal, vagy is be mutatkozik, és a munkáját is el mondja.
- Nagyon örvendek Marko, az én nevem, Szatmári Anna. - Mutatkozom be én is, Zack karjaiban. De, a munkámat nem hozom szóba, mert bár nem titok, de úgy se hinnének nekem, ha el mondanám, hazudni meg nem szeretnék. Nem tudom, hogy a sráccal, hogy is alakul majd, de ha egyszer el jut oda a kapcsolatunk, el mondom neki, de csak neki. De, az is lehet, hogy nem lesz több az egész, egy egyészakás kalandnál, de ha többet akar majd, én talán nem fogok ellenkezni, de csak talán.