Stark Pláza

by **Morsus** Csüt. 10 Május 2012, 17:18

Brooklyn legnagyobb bevásárló központja 400 üzletházzal 3 emeleten.

by **Morsus** Csüt. 10 Május 2012, 18:01

- Pláza, étkezde: Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
Az éttermeknél a csapat kénytelen egy közös asztalon osztozni Gail és Kate érkeznek utoljára oda, mivel ők ismerik egymást az iskolából. Amikor megindulnak az utolsó két szabad helyre (három lenne, de Jonah egy széken a lábait tartja) Gail megremeg és elejti a tálcáját. Rosszul lesz, mintha valami rosszat érezne. Furcsa nyomást érez a fejében, a migrénjei előtt szokott hasonlót átélni.

- Shield kisbusz, brooklyn utcáin: Miller
A Nick Fury kódnéven lévő Miller egy buszban ül pár társával, akikből egy most megy el ételért. A gépekkel éppen lehallgatnak egy épületet a közelben. A források szerint ezek a terroristák kapcsolatban lehetnek Apokalipszissel, a mutáns bűnözővel.

- Brooklyni Múzeum: Steph /Melissa, Halla
Steph tegnap egy érdekes cikket talált az újságokban egy 5 részes ereklyéről, amit ebbe a múzeumba hoztak. Ennek a misztikus ereje állítólag bármiféle átkot képes visszafordítani. Így a trió kicsit álcázva magát megindult, hogy megkeressék az öt darabos ereklyét.

- Brooklyn egy lerohadt épülete: Constatine
A férfi egy fülese vezette ide. Szerencsére sikerült egy pisztolyt is szereznie, mert egy ideje a képességei ismételten nem hajlandóak működni. A romos házban elvileg a harmadik emelet 35-ös szobában vannak a drogkereskedők.

- Brooklyni kormányzati iroda: Sakura
Sakurának új papírokat szereztek és most, Anita Smith néven titkárnőként dolgozik a kormányzónak. Ezt Hood és Xavier érte el, hogy tudják követni a férfit és megfejteni a hirtelen jött gyűlöletét a mutánsok ellen. A kormányzó kisétál az irodából a Sakura mellé.
- Ms. Smith itt az ideje, hogy siessünk a következő utunk a plázába vezet, mert valami idióta adományt kell átadnom.

- Birtok titkos része: Rorshach, Tao és Sarah
A triót Skarlát hívta ide. Ez egy régen használt raktár mára nagy része beszakadt. Amikor bejönnek Skarlát után Hood sétál be.
- Örülök, hogy eljöttetek - mondja és leveszi a fém sisakot ezzel felfedve hosszú fehér haját. - Azért hívtalak titeket ide, mert ti megértettek engem. A népünk veszélyben van és Xavierék ezt megpróbálják letagadni. Egy esélyünk van. A kezünkbe kell venni az ügyet. Az emberek nem fognak hirtelen megkedvelni minket. Azt mondom, ha félnek tőlünk mutassuk meg nekik, hogy okkal teszik. Állítsuk le ezt a vadászatot egy kemény csapással. Vágjuk le a kígyó fejét. Érdekel az ajánlatom?

- Xavier birtok folyosói: Tyler
Zack és Tyler Xavierhez sétálnak be.
- Komolyan mondom kezdek beleőrülni ezekbe a falakba. Lehet, hogy nekem is ki kéne szöknöm, mint Constatinenak.
A szavai megakadnak amikor az ajtó kinyílik és meglátják Charlest véres homlokkal a földön feküdni.

by **Quentine Constantine** Csüt. 10 Május 2012, 18:25

Akármit is adtak be a SHIELD-nél, mikor legutóbb elfogtak, hatott. És nem csak akkor, hanem azóta állandóan, a képességeim nem működnek rendesen, pedig mindenféle nyugtató és drog kiürült már a szervezetemből azóta. Az igazat megvallva, örülök is, hogy nem működnek a képességeim, mikor ott használtam őket, úgy éreztem, mintha nem lennék egészen önmagam. Hosszan gondolkodtam az angyalról, aki azt mondta, nem tudják, mit kezdjenek velem, és visszaküldtek. Amit eleinte csináltam, talán javított valamit az image-emen, de nem vagyok benne biztos, hogy koponyafejjel, világító kézzel, lángolva hatékonyan terjesztettem az igét. Pedig még egy démonnal is harcoltam, igaz, nem öltem meg.
Akárhogy is, a hírem már megvan, a kezem még világít, és bár nem működnek a képességeim, az ellenségeim ezt nem tudják. Plusz van egy pisztolyom. Mi más kellhetne még?
Az ajtón át bemenni legalább akkora hülyeség lenne, mint rálőni Atlantisz királyára, úgyhogy ezt a részt most passzolom, a szomszéd lakásba csöngetek be, a 34-esbe. Az a vicces, hogyha az ember azt mondja, rendőr, rögtön az igazolványát kérik, hogy elhiggyék. De ha csak kérdéseket tesz fel, egyből rendőrnek nézik mindenféle igazolvány felmutatása nélkül is.
-Azért jöttem, mert úgy tudom, a 35-ös szomszédok nem túl kellemes társaság. Itthon szoktak lenni ilyen tájban? Esetleg megengedné, hogy feltegyek pár kérdést róluk? - Kérdem akárkitől, aki ajtót nyit nekem. Remélem beenged, aztán már mehetek is az ablakhoz.
Ha nincs válasz a szomszédból, akkor alaposan körülnézek, hogy nincs-e kíváncsiskodó szem a folyosón, aztán előkapok egy könyvtárkártyát - ja, a bankkártyámat nem fogom szétbarmolni -, és a jól bevált módszerrel megpróbálom kinyitni az ajtót. Bent aztán majd felmérem a terepet, és az erkély vagy ablak felé veszem az irányt, hogy a tűzlépcsőnél átmászhassak a 35-ösbe.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 10 Május 2012, 18:49

Rothadás, lassú bűzölgő rothadó testek vagyunk, ahogy ezen a "főhadiszálláson" várakozunk. Túl hosszú ideje vagyok itt, senki nem mondta el a szabályokat, nem tiszták a célok, és azt sem tudom biztosan, ki az ellenség. Összezavarodtak a dolgok. Mi van, ha most nem azért hoztak ide, hogy szórakozzanak? Mi van, ha innen nem visznek haza? Egyáltalán van még otthonom? Ha ezzel a rothadó gépszörnyeteggel hazamennék, senki nem ismerne fel, nem is merülne fel bennük, hogy láttak már valaha. Ha én látnék egy ilyen szörnyet, nem hinném barátságosnak. De itt nem kérdezték a nevem, és én nem mondtam, szólítsanak annak, ami vagyok, egy Idegen. Idegen ennek a világnak, Idegen itt mindenki számára.
Mikor hívást kapunk, már nem is gyanakszom, csak örülök, hogy végre elmehetek valahova. Sarah, akit démonnak mondanak, talán nem a legjobb ember, akit valaha láttam, de ő sem tartozik ide, ez legalább közös bennünk. A többiektől úgy tudom, hogy Rorschach őrült, tudathasadása van vagy mi, nem valami biztató, de láttam harcolni, tudja kezelni a dolgot, és még egyikünket sem támadta meg, szóval nem veszélyes őrült. Legalábbis ránk nem.
Skarlát és Hood titokzatos figurák, a szökéskor nem sok figyelmet fordítottam rájuk, el voltam foglalva a hazajutásommal, de most, hogy úgy néz ki, tovább kell itt időznöm, ők is érdekesebbek lettek.
-Ahonnan én jövök, talán nem szereti mindenki a mutánsokat, de nem regisztrálják őket, nem támadnak rájuk az utcán, és főleg nem rabolja el őket a shield. Akármiért is vált ilyenné ez a világ, változtatni kell rajta, és ha ők ránk küldik a shieldet, mi sem prédikálhatunk csak békésen. Meg kell mutatnunk, hogy van helyünk ebben a világban, és nem engedjük, hogy eltiporják a jogainkat, különben mi tiporjuk el őket. Hallgatlak, Hood.

by **Sarah** Csüt. 10 Május 2012, 20:20

Nem érzem mostanában túlságosan jól magam, tennem kéne a dolgomat, mint démon, amiért itt vagyok ezen a földön, azonban most, így körözöttséggel a fejemen, nem tudom ellátni a feladatomat, hiszen képtelenség úgy kimenni az utcára, hogy ne botoljak bele valakibe, aki kép alapján felismer s jelent, bár eddig ez nem történt meg, hiszen nem mentem ki, s csak remélem hogy odalent nem néznek már ide felfele csúnyán, hogy „ mi lesz már te lány?... „, annak kissé tartok a következményeitől, bár az ördög jó arc, de tuti hogy az ő türelme is véges, ha ennek az ügynek vége, meg kell örvendeztetnem őt sok-sok félvér lélekkel, s talán e miatt vagyok még most is itt, na meg persze szimplán csak hívtak, én pedig jöttem, nem mintha különösebben bíznék azokban akiket itt eddig megismertem, de még nem estek nekem azzal a céllal hogy elvágják a torkomat, így úgy vélem hogy rendben vagyunk, egyenlőre, amíg ki nem derül valakiről hogy félvér, onnantól kénytelen leszek neki esni, persze nem mintha sajnálnám, mostanában így is kissé unatkozok, és zavar annak a ténye, hogy esetleg utánam küldenek valakit, hogy „ emlékeztessen „ a dolgomra, holott jelenleg más problémái miatt nem vagyok képes tenni amit tennem kell. Eleinte, mikor beléptem a nem igazán jó állapotban lévő terembe, finoman fogalmazva lövésem sem volt hogy miért is kell ide jönni, s kissé kellemetlen érzés a bizonytalanság, de Hood szavait hallgatva, azt hiszem ez még hasznomra válhat, minél hamarabb véget vetünk a Shield dolgainak, annál hamarabb tudok ismét a pokol szolgálataiba állni, bár az orromra lett kötve, hogy ne nagyon folyjak bele a világban történő dolgokba, ezért is nem ölök meg unalmamban átlag embereket, vagy segítek bárkin is, hiszen az valaki másnak a dolga, és nem tartozik rám, illetve túl sok figyelmet terelnék azzal magamra, mert előbb vagy utóbb kiderülne hogy én állok a dolgok mögött, azonban ez most úgy tűnik hogy jelen helyzetben már nem igazán lehetséges, azonban ezt pedig én nem kötöm most senkinek sem az orrára, amíg teszem a dolgom, addig az alvilágban úgyis meg lesznek velem elégedve, nekem pedig ez a fontos, na persze ez is csak azért mert amíg nekik jó, addig nekem is, szóval végül is ja, ezt is magamért teszem.

Nos, itt vagyok egy pláza éttermi részénél, nem is tudom hogy miért, hiszen én igazából nem is ehetek semmit az itteni dolgok közül, és az illatok, annyira kellemesek, olyan szívesen megkóstolnék valamit, de nem tehetem, ez pedig kissé elszomorít, habár őszintén szólva, már hozzászoktam ehhez, és ezért nem szoktam inkább ilyen helyekre járni, és tényleg, miért is vagyok én most itt?... Áh megvan, mondhatni el lettem hívva, bár ebben már nem vagyok biztos, igazából nem nagyon figyeltem és így kissé ködös a dolog, már megint… De azt hiszen hogy így történhetett, mi más okom lenne rá hogy egy ilyen emberekkel teli helyre jöjjek, ahelyett hogy festegetnék, vagy rajzolnék otthon? Most mindenesetre is itt vagyok Gaillel, akit mondhatni hogy kedvelek, annyira még nem figyeltem meg hogy ő miként viszonyul hozzám, de részemről tetszik benne az, hogy meddig képes elmenni a céljai érdekében. Részemről nem nyúlok semmilyen ételhez, és kissé kellemetlenül érzem magam a bámuló emberek miatt, kiknek itt-ott elkapom véletlenül a tekintetét, és hát igen, tényleg nem vagyok egy mindennapi látvány ilyen öltözetben, de sokkal jobban esne, ha legalább nem túl feltűnően néznének, aztán pedig legalább nem próbálnának úgy tenni, mintha nem azt tennék, az ilyen meglehetősen tud irritálni. Megindulunk egy asztal felé, konkrétan végigfutva a tömeget, az egyetlen olyan asztalhoz, ahol még van két szabad hely, nem szoktam erre járkálni, így hát nem tudom hogy ez ennyire mindennapos-e, mármint a tömeg, az pedig hogy egy teljesen idegen társasághoz kell most oda menni, kiket meg kell említsek: még nem néztem meg annyira, inkább nézelődök másfelé, hogy tereljem a kellemetlen gondolataimat, szóval a lényeg hogy nem igazán tetszik a dolog, de most kénytelenek vagyunk, és bár tiltakozok, a lábaim úgy gondolják hogy nem akarnak megállni. Azonban végül úgy tűnik, hogy mégis meg kell, de valami olyan ok miatt, amire nem igazán gondol az ember egy átlagos napon, az a bizonyos ismeretlen ok, mikor látszik valakin hogy baj van, de nem tudja hogy micsoda, s emiatt kénytelen megállni, felé fordulni, s feltenni egy bizonyos kérdést, mire csak remélheti hogy a másik tudja a választ, azonban ez nálam most kissé késik, ugyanis sikeresen elvesztem a történések kissé kusza fonalát, túl sok ez most így hirtelen, és beletelik egy jó percbe, mire sikerül felfognom hogy mi is történik itt eléggé közel hozzám.
- Mi a baj? - Kérdem aggódva, és remélem hogy tudja rá a választ, máskülönben nem tudom hogy mi tévő legyek, jó nem mintha azzal többre mennék, de talán tudnék segíteni, talán.

by **Ko-Rel** Pént. 11 Május 2012, 09:01

- Brooklyni Múzeum
Nem tudom, hogy mennyire tűnt jó ötletnek az, hogy kimenjünk csak így a világba. Mármint ők ketten s Thorhalla a testemben. Igaz az az ereklye, vagy tárgy, miről Steph talált híreket, hosszú idő óta az első olyan reménysugár, mit meg kellett ragadni. Noha mindez nem változtatott azon, hogy őt kifejezetten nehéz volt álcázni a hajam miatt s bármikor lebukhattunk. Nem szerettem volna visszatérni a börtönbe, mikor végre kiszabadulhattunk onnan. S mennyire, de mennyire szerettem volna, ha végre visszakaphattam volna a saját testemet is. S ehhez tényleg ki kellett jönnünk ide, még ha nem is nálam volt az irányítás szerencsére. Mivel a várost mindeddig nem nagyon sikerült megismernem s még mindig idegennek számítottam, főleg emlékeim nélkül, így mindig, ha Steph végre kimozdulhatott rabságból, akkor érdeklődve figyeltem s tanulmányoztam a várost, mi oly idegennek s oly primitívnek tűnt számomra, de még mindig nem tudtam, hogy miért. S azt sem, hgoy ki vagyok, egy ismeretlen személy egy idegen testben, s nevemnek is csak annyit tudok, hogy egy nyakláncon láttam egy nevet, mi nem is biztos, hogy az enyém, hanem lehet, hogy attól kaptam, kinek fontos vagyok, voltam. A múzeumhoz érve szólaltam csak meg.
~ Ugye jól emlékszem, hogy régen itt dolgoztál? ~ kérdeztem.

Stark Pláza 00120

Az irányítás Steph-nél, az ért dőlt Melissa.

by **Tyranis** Pént. 11 Május 2012, 09:16

- Pláza, étkezde
Jonah éppen a székén ült, míg a szemben levőn a lábait tartotta fenn, kényelmesen. Éppen a csokis shake-t szürcsölgette a műanyag poharából. A Collegitalos zakója volt rajta, de körülbelül ennyi volt rajta, ami sejtette, vagyis tudatta, hogy hova járt, a külseje ezenfelül teljesen meghazudtolta őt. A zakó kigombolva, alatta egy fehér póló, rajta egy Magneto fejjel és ráírva a következő szöveg: ”Magneto-nak igaza van!”. szemüveget hordott, rózsaszín punk haja virított a tömegben, egy rövidnadrág volt rajta és acélbetétes bakancsok. Iskolaidő volt, aki ismerte a "Collegiate School" iskolarendjét, az ország egyik, ha nem a legelitebb bentlakásos fiúiskolájának rendjét, akkor tudhatta, hogy a srác nem lehetett volna itt. Már megint kiszökött és Jonah tudta, hogy csak idő kérdése, hogy a paparazzik, vagy a média megint rátaláljon, amilyen híres volt és folyton a híradóban, illetve az újságokban szerepelt, nem csak az apja révén. Ez már-már elvárható lett volna. De nem törődött vele kivételesen, élte az Aranyifjak életét. A tálcaleesésre, csak felemelte a fejét, majd rájött, hogy ő miért is érkezett, nem a shake miatt, hanem, mert éhes.
- Mikor ér már ide a szendvicsem? – kiáltott a pult felé. – Emlékeim szerint negyed órája rendeltem!
Várakoztatják, mintha a világ minden ideje az övé lenne, a lányokra nézett, akik a tálcával szerencsétlenkedtek, az egyik nem is volt annyira rossz, de ügyetlen, a tálca az övé volt. Egyelőre még türelmes volt, a jelenlegi lustasága felülmúlta a hiperaktívságát, így hangosan tovább szürcsölve a shake-t várakozott arra, hogy végre megkapja azt, amit rendelt.

by **Thorhalla** Pént. 11 Május 2012, 11:40

- Shield kisbusz, brooklyn utcáin
Egy újabb nap, amikor szinte semmit sem sikerült megtudnia arról, hogy miért is vadásznak rájuk és még mindig nem volt meg a nyaklánca sem. Einar pedig már igencsak kezdett türelmetlenkedni, nem csak amiatt, mert nem tudott mit tenni, ami dühítette is az asgardit, hanem Halla. Amiket Steph mondott nem voltak túl bíztatóak ezzel kapcsolatban. Még mindig nem barátkozott meg ezzel az új külsővel és a jellemmel sem. Várta, hogy végre visszakaphassa a saját életét, mint régen. A pisztolyát tisztítgatta a várakozás közben.
- Üljünk itt és hallgassuk le ezeket, mert a „mutáns istenséggel” állnak kapcsolatban – morgott félhangosan. – Mennyivel egyszerűbb volt pár hónapja, amikor simán beküldhettük volna a halkirályt és a viking bigét. Szupehumánt, szuperhumán ellen… alul vagyunk fizetve…
Játszotta a szerepét tovább, az ilyesmi általában be szokott válni és jó néhány hasznos infó is elő szokott kerülni, hátha most is. azért persze a feladatra is figyelt, hátha ott is mondanak valami hasznosat és megtudnak valamit Apokalipszisről, aki ellen Halla és Namor is kevesek voltak…

- Brooklyni Múzeum:
Vegyüljünk el s álcázzuk magunkat, ezt komolyan gondolta?! Látta, hogy miként nézek ki? Két méter hosszú vörös valami. S ez csak a hajam volt! Ezt mégis miként álcázzam bárminek is? Szinte bizonyos, hogy ennek a csinos valaminek az arca ott van kinyomtatva minden halandó őr járművében, vagy gépében s csak arra várnak, hogy letartóztathassák. A többiekkel együtt. Halandó ruhákat kaptam, mikbe belebújhattam, valamit a szememre s persze a mindennapos pirulák, mik miatt talpon tudok maradni s nem dőlök ki amiatt, mit betegségnek neveznek. A hajamat jobb híján kontyokba fogtam végig a fejemen, vagyis gondolatokkal így igazítottam be, belőle tincsek lógtak mindenfelé, így máris nem ért a földig csak a fenekem alá. A hátam részénél hosszú lelógó részt hagytam, s mögötte volt a kardom is, mit így a hajam takart s nem volt látható. Ha más világból, országból érkezett személyeknek akarja, hogy kiadjuk magunkat még működni is fog, noha nem túl bizakodóan álltam mindehhez. Egyrészt szinte biztosra vettem, hogy le fogunk bukni s a másik, hogy mindaz, mit arról a tárgyról írtak, csak mese. Noha hallottam már meséket s legendákat hasonlóról, de az Asgardon volt s nem pedig itt Midgardon. Hacsak nem annak a féreg nagybátyámnak a keze van mindebben, akkor kételkedem benne, hogy valós lenne, mit arról a tárgyról állítanak. S mivel csak Stephanie ismeri ezt a helyet, hova mentünk, így rábíztam magam, hogy vezessen ő.

- Brooklyni Múzeum
Ez így igencsak nehézkes lesz, vinni kellett Halla-t is, mert ő volt csak az, aki értett is a mágiához, de ő meg továbbra sem volt hajlandó megszólalni semmilyen más nyelven csak Asgardiul. Így pedig le fogunk bukni. Én egy fekete parókát vettem fel, hogy ne ismerjenek fel és még sminkkel is rásegítettem az átváltozásra. Veszélyes feladat, ugyanis oda kell visszamenni, ahol évekig dolgoztam muzeológusként. Ha lebukunk, akkor nem csak ketten kerülünk börtönbe, hanem hárman és bele sem mertem gondolni. De ha meglenne az az ereklye és tényleg arra szolgálna, aminek tartják, akkor szabadok lehetnénk és végre visszakaphatnám Halla-t is, nem mintha Medúza olyan rémes társ lenne, de neki is az lenne a legjobb, ha legalább a saját testében lenne. A napszemüveg mögül a szemem sarkából Medúzára néztem, ugyanaz a test, a vörös haj, törékeny alkat, ahogyan én látom így, nem Halla-ként, annyira más arckifejezése volt, mint az ő testében Halla-nak. Ég és föld.
~ Igen, valóban itt dolgoztam ~ válaszoltam. ~
Ha megérkeztünk a bejárathoz, akkor én vettem meg a két felnőtt jegyet magunknak és belekarolok Halla karjába és így vezetem őt odabent.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Sheila Kerst** Pént. 11 Május 2012, 16:24

Pláza, étkezde

Hihetetlen, hogy itt hagytak a lányok. Rendben, nekem is köszönhető, hogy "haza kellett menniük", mert már megint ellehetetlenítettem a helyzetet a viselkedésemmel. Valószínűleg két emelettel feljebb próbálják tovább a cipőket. Ő bajuk.
Amikor lejöttem az étkezdébe, már elég éhes voltam, szóval jó alaposan megraktam a tálcám. Gondolnom kellett volna a mértékletességre, nem maradt túl sok pénzem. Valójában már aggasztóan kevés az az összeg, ami a tárcám mélyén lapul.
A velem szemben ülő, kifejezetten feltűnő srác úgy pöffeszkedik itt, mintha a világ ura lenne. Nem kéne foglalkoznom vele, de ahogy szétterpeszkedve szürcsöli a shake-jét, nagyon komoly önuralmat kell gyakorolnom, hogy ne oktassam ki azonnal a jó modorról.
Megigazítom a vékony kis krémszín pulcsimat, amit direkt ehhez a halványsárga fölsőhöz vettem, és igyekszem összehúzni magam a lehető legkisebbre. Azt hiszem, ha nem lenne ennyire sznob ez a gyerek, már rég beszédbe elegyedtem volna vele. De nem. Köszönöm, nem kérek belőle.
Még egy fiú ül az asztalunknál, egyszerűen nem találtam máshol helyet, hiába igyekeztem. Nem figyeltem még meg különösebben, inkább a kajámra összpontosítottam. Most se nézem meg magamnak, előtte még befejezem a burgeremet.
Feltekintek, és szembetalálom magam újabb két idegennel, akik szemlátomást az asztalunknál lévő két üres székre pályáznak (Hihetetlen, hogy ez a kis punk kisajátít a lábának egy külön széket, amikor gombostűt se lehet leejteni ebben a tömegben!).
- Jaj nekem! - sóhajtok halkan, amikor a tálcáját cipelő lány megremeg. Kiesik a krumpli nyitott számból, és mire észbe kapok, már állok, és kihúzom az egyik szabad széket (nem, nem azt a bizonyos harmadikat), és megpróbálom a csaj alá tolni.
- Gyorsan ülj le, mielőtt komolyabban megsérülsz! - utasítom kedvesen, majd felvillantom legszebb mosolyomat.

by **Vipra Phertelmer** Szomb. 12 Május 2012, 13:50

A nap csodálatosan indult sikerült rátalálnom arra a gátra ami eddig engem hátráltatott. Olvastam olyasmit, hogy az ember álarc mögé bújva olyanokat is meg tud csinálni amit normál módon nem tenne. Ezt tulajdonképpen egy Batman képregényben olvastam mikor egy új Robin került színre. Az én álarcom a kabát a szemüveg az új frizura. Azonban a legjobb maszk nem volt más mint a saját arcom. Sokkal bátrabb és magabiztosabb képet vágtam. Mikor sikerült lerendeznem pár utcai suttyót úgy döntöttem ideje megismerkednem életem értelmével. nem tudtam pontosan hol lehet de valószínűnek tartottam, hogy a plázában van a barátnőivel. Mikor megérkeztem a plázába egyáltalán nem zavart a sok ember jelenléte ami jó érzés volt. Kis keresgélés után sikerült rátalálnom Gail-ra. Csodálatosan festett mint mindig. Szerettem volna odamenni hozzá, hogy végre megismerhessük egymást azonban az időt nem tartottam megfelelőnek. Még a végén valami nyomulós nagyszájú segfejnek nézett volna. Azért úgy döntöttem egy ideig csak a nyomában maradok feltűnés nélkül. Éveken keresztül figyeltem úgy hogy észre sem vett ez a pláza gyerekjáték volt. Mikor meghallottam hogy enni akarnak ezért kissé belehúztam, hogy megelőzhessem őket. Sikerült kifognom egy helyet ahol egymás hegyén hátán voltak az emberek. Csak egy asztal volt szabad vagyis csak részben. Egy rózsaszín hajú srác ült ott vagyis tehénkedett ugyanis mindkét patáját a mellette lévő széken pihentette. Szép lassan odaslattyogtam majd egy határozott mozdulattal kirántottam az egyik üres széket majd levágtam magamat. Pár pillanat múlva a szemem sarkából észreveszem, hogy valaki közeledik az asztalhoz. Sajnos nem az jött akit vártam de azért még maradt két szabad hely. Egy kis várakozás után megláttam Gailt ahogy kezében a tálcával mögöttem közeledik felénk. Hirtelen Gail rosszul lett a tálca esett ki a kezéből. Villámgyors mozdulattal kifordultam a székkel majd felpattantam és megragadtam a vállánál nehogy elessen.
-Csak lassan kislány. Ne aggódj mindjárt jobban leszel.- majd segítek neki leülni az egyik székre amit a mellettem ülő lány húzott ki neki. Tudtam a szem betegségéről és hogy néha rosszul szokott leni.

by **Ammon Einarson** Szomb. 12 Május 2012, 19:43

- Brooklyni kormányzati iroda -

Anita Smith. Nehéz hozzá szokni, hogy másképp szólítanak de muszáj. Az érkezőre emelem fel a fejemet majd biccentek a mondata végén és állok is fel a székből az előttem lévő gépet kikapcsolva közben.
- Igenis Kormányzó Úr.
Válaszolok tiszteletteljes hangvételben és még gyorsan a szék felé visszafordulok, hogy a zakómat és a táskámat leakasszam a háttámlájáról. A zakót felkapom, utána pedig a vállamra akasztom a táskámat. Ezzel így készen is vagyok az indulásra hacsak nem kér még valamit, hogy hozzak. Egyébként pedig ha megy követem a cél felé. Ez esetben a pláza és az átadás.
~Nagyon egyhangú az öreg meg kell hagyni. Egy agyonlőtt teve több kedvel adná át mint ő..~

- Pláza étkezde: Gail -

Ma se öltöztem ki különösebben. A kapucnis pulcsi feltűrt ujjával kicibzározva és a kapucni hátra lehajtva, a gatya most kivételesen egy fekete farmer de a cipő az edző cipő már a maga megszokott módján. Ami talán furcsa, hogy míg a gatya fekete a többi ruhadarab fehér, mint a pulcsi az az alatti rövid ujjú, mint a cipő. Már csak egy asztal van és elnézve az ott ülőket ebből nem lesz jódekéjű kajálás. Sóhajtok egyek és a tálcámra nézek. Ha ezt most látná az edzőm evés közben guggoltatna érte. De most nem vagyunk a teremben és a szabadidő az szabadidő. Elmosolyodom kicsit saját magamban történő megbeszélésen de lefacsarodik róla. Hirtelen olyan mintha elhagyna az erőm, megremegek és kiejtem a tálcám a kezeim közül ami hangosan koppan a földön. A rosszullét kezd kerülgetni és mintha nyomnák a fejemet. Ráteszem a kezem a fejemre és becsukom a szememet, Kate kérdésére nyitom csak ki újra és nézek rá. Próbálok egy kis mosolyt felvenni de nem az jön le róla, hogy minden rendben, hanem pont az ellentettje.
- Semmi baj. Csak egy kis fejfájás. Tudod, sokat ütik.
Perifériából pont elkapom, hogy valaki erre jön, na remélem nem le szidni akarnak, hogy eldobtam a tálcát a placc közepén és takaríthatják fel. És végül tényleg nem. Kezében székkel jön oda és leteszi mögöttem. Leveszem a kezemet a fejemről, közben még valaki sietett ide és megfogja a vállam. Nem ülök le a székre viszont, kezemet a vállamat fogóra teszem és megfogom azt majd elemelem a vállamtól.
- Nincs semmi bajom, nincs miért aggódni.
Jesszusom mi ez a hirtelen izgalom itt, mintha valami veszedelmes támadás ért volna. Pedig csak egy kicsit megszédültem, na bumm, megesik. A nyomás inkább idegesítő, hogy most jött rám mikor kicsit lazítanék de elmúlik ez. Elmúlik ahogy szokott.. Bár ez a legfurább szituációk közé tartozik. Ketten ugranak a kis ügyetlenségemre és még széket is hoznak. Ennyire rá lenne írva az arcomra, hogy tényleg nem érzem jól magam? Ránézek arra aki megfogta a vállam. Fura, kicsit ismerősnek tűnik.

by **Ultimate Guru** Szomb. 12 Május 2012, 20:21

Sikerült. Egyelőre szükségem lehet erre a többi hitetlenre, de sikerült. Szabad vagyok, és beépültem egy olyan csoportba, amelyet megfigyelhetek, majd szükség esetén kiiktathatok.

Istenem… Nevezz naivnak, de én úgy gondoltam, már társként tekintesz rájuk.

Valóban naiv vagy.

Nem látsz tán a szemedtől, Walter? Nézz körül! Van itt egy gépember, akiben több az élettelen fém, mint a hús – ha nekem kéne ilyen testben élnem, inkább választanám a megváltó halált!

Ez az asszonyállat pedig egy Pokolból jött démon, az Úr legyen irgalmas hozzánk! A kinézete és a természete egyaránt a Sátán szolgáira emlékeztet!

Csak nekem tűnik úgy, vagy te frankón gyűlölsz minden bigét, Rorschi?

ELHALLGASSATOK! Elég ebből… Elég. Megérkezett Hood.

Szótlanul vártam, amíg végre megjött az egyetlen ember, akiben valamelyest megbízok itt. Végtére is… segített az erőm használatában is, és én nem vagyok hálátlan azzal, aki megérdemli.

Türelmesen végighallgatom Hood mondandóját, majd a fémembert, és végül elfordítom a fejem Hood irányába.

- Tartozom neked, ezt te is tudod. Sokat segítettél az erőm használatában, és bízom benne, hogy még fejleszthetjük a képességemet. Ezzel a hatalommal kívánom majd megbüntetni a bűnöseket. Akikről beszélsz, szintén bűnösök a szememben, így megteszek mindent, amíg az egyezik a céljaimmal. Isten színe elé küldöm, aki megérdemli.

Stark Pláza Navtel15

by **Tyler** Kedd 15 Május 2012, 17:25

Birtok

-Ha meg lenne a testem, a falak nem lenének akadály a régi erőmmel..... Soha nem hittem, hogy hiányozhat ennyire az a test....-
Jegyzi meg Morsus megjegyzésére, igaz eléggé színtelen hangon. Mióta megszöktek a SHIELD-től, jóformán ki sem mozdul innen. Más dolga sem volt, mint ezt a roncs halmazt valahogy helyrepofozni, biztonsági rendszert kiépíteni, megjavítani és ez még csak a jéghegy csúcsa volt. A többiek nem igazán foglalkoztak vele, egyedül Morsus és a Prof volt akivel, úgy ahogy elvolt eddig is. A többiek inkább csak egy robotnak tekintették.
-Uram isten!-
Kiállt fel, majd azonnal Charles-hoz rohan, az életfunkcióit ellenőrzi.
-Most történhetett nem rég....-

by **Morsus** Szomb. 26 Május 2012, 19:11

- Pláza, étkezde: Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
Gail hirtelen látja, hogy Jonah fulladozik. Majd a fejfájása elmúlik és ahogy az unatkozó Jonah a shakebe iszik az jéghideg, Amikor nyel egyet valami a torkán akad és fulladozni kezd. Akaratlanul is leesik a székről. Gail ezek után egy autót lát szétesni.

- Shield kisbusz, brooklyn utcáin: Miller
Az egyik shieldes unottan néz majd bólint.
- Szép idők voltak. Amikor ezek a mocskos mutánsok egymást ölték és nem nekünk kellett mindre vadászni.
- Halkan fiúk.
Mondja a lehallgatót figyelő ügynök.

- Brooklyni Múzeum: Steph /Melissa, Halla
Steph határozottan vezeti Hallat a folyosón. Jól ismeri a helyett és tudja hová tartanak. A terembe érkezve egy üveg mögött van egy fémláda. A jelek furcsák és a leírás alapján ezt a feliratot vikingek készítették Afrikában, ahol a misztikus ereklyéket találták. Állítólag a láda kinyithatatlan volt. A tudósok mai napig nem jöttek rá hogyan feszíthetnék fel sérülés nélkül.

- Brooklyn egy lerohadt épülete: Constatine
A nyomozó nem kap választ, így betör az ajtón majd a tűzlépcsőn átmegy a szomszédos lakásba. AZ ablak nyitva van és mikor behajol egy kéz megfogja és berántva az egyik falnak vágja.
- Amikor hallottam, hogy egy mutáns detektív járja a várost reméltem Zackie-boy volt akkora barom, hogy élőbújón, de be kell veled érnem.
Mondja Hellstorm levéve a zakóját.

- Birtok titkos része: Rorshach, Tao és Sarah
Magneto ezek után megemeli a fémet a csapat alatt és megindulnak ki a birtokról.

- Pláza előtt: Sakura, Rorshach, Tao és Sarah
Sakura kocsija békésen gurul és a szenátor unatkozva nézi a tájat. Az autó megáll és hirtelen a kísérő rendőr autó az egyik házfalba csapódik. Mire Sakura és a szenátor reagálnának az autó fémteteje felszakad. Egy fém lapon áll Magneto, Skarlát Boszorkánymester, Sarah, Rorschach és Tao.
- Szenátor! A mocskos megjegyzései és hadjárata megalázta a fajunkat. Most eljött az idő, hogy feleljünk.
Mondja nagy szavakkal Hood.

- Xavier birtok folyosói: Tyler
Xavier él, de eszméletlen.
- Mi a francot csináljunk?
Kérdi Zack majd elő rántja a mobilját.
- Felhívom Stephéket! Hol van Tao vagy Constantine?

by **Ko-Rel** Vas. 27 Május 2012, 02:03

~ Brooklyni Múzeum ~
Jobb híján továbbra is csak figyeltem s szellemalakban haladtam Stephanie mellett. Igyekeztem mindent megfigyelni s ismerős pontot keresni, hogy ki lehetek, honnan jöhetek, de semmit sem sikerült felismernem s még mindig nem tudtam semmit sem. Kezdett idegesítő lenni, hogy csak vagyok, bármi nélkül, s csak annyit tudni rólam, hogy nem vagyok mutáns, sem ember. De, hogy mi lehetek már nem tudni. Ahogyan követtem őket egy terembe értünk be s ott is alaposan körbenéztem, szobrokat, tárgyakat s festményeket, bármik is voltak ott, míg végül ahhoz a tárgyhoz érkeztem én is mit kerestünk s mihez érkeztünk. Odaléptem hozzá s először kívülről vettem szemügyre, csak Stephanie s Thorhalla rajzain, írásain láttam talán hasonló jeleket, de számomra nem mondtak semmit sem. A leírt szöveget szerencsére annak hála, hogy már tanultam angolt el tudtam olvasni.
~ Vajon miként nyílik? ~ kérdeztem. ~ Kipróbálok valamit. ~
Tudtam, hogy választ nem kapok, mert itt furcsán venné ki magát, ha a levegőnek beszélne. De valamit talán én is megpróbálhattam. Ezt én tudtam szerintem a legjobban megtenni hisz nekem nem volt jelenleg fizikai testem.
< ~ Kérlek teljesítsd kívánságom s had térhessek vissza a saját testembe! ~ >
Suttogtam a saját anyanyelvemen s szellemtestemmel belenyúlok a ládába s utána lépek is felé, hogy a szoborba érjek s a lehető legnagyobb „testfelületemmel” álljak bele, hátha szerencsénk van s ettől már aktivizálódik az, hogy az átkot feloldja. Átok, ebben nem hittem, valamiért úgy hiszem, hogy tudományos magyarázata is van ennek, de mivel ők ketten hittek benne, így inkább úgy véltem, hogy nem adok hangot ennek a gondolatomnak s bízom benne, hogy igazuk lesz.

by **Tyranis** Vas. 27 Május 2012, 03:34

~ Pláza, étkezde ~
Nem igazán foglalkozott azokkal, akik ott ültek körülötte, általában soha sem kötöttek belé, mindig megúszta amiatt, hogy felismerték, és akik belekötöttek volna nem mertek kockáztatni amiatt, mert féltek, hogy bármikor felbukkanhatnak a testőrei. Az egyetlen előnye volt ez az Aranyifjú számára ennek az életnek. Türelmetlenül nézett a szendvicses irányába, hogy mikor is lesz hajlandó végre az kihozni a rendelt ételt, míg körülötte mindenki azt a lányt kezdte babusgatni. Hihetetlennek találta, kíváncsi lett volna, hogy hányban volt hátsó szándék ezt illetően, mert ennyi szamaritánus biztosan nincs egy helyen. Annyira még nem fordult ki a világ magából. Legalább a széke megvolt továbbra is és ennek felettébb örült, hogy senki sem ment oda hozzá, hogy elvegye azt. Unottan ásított egy nagyot, nem fogta vissza magát, majd valami furcsára dologra eszmélt, a kezében a shake pohara mintha hidegebb lett volna, mint eddig. Mivel amúgy is némileg fagyott az ital ezért volt feltűnő, mert eddig nem fázott ennyire a keze, mint most. Nem is igen foglalkozott ezzel, biztosan azért van, mert éhes, és akkor szokott fázni az ember, és a szendvicsét még mindig nem hozták ki! Ez kezdett immáron felháborító lenni, hogy meddig várakoztatják. Ismét szürcsölt a shakeből, majd ahogyan nyelt egyet valami megakadt a torkán. Próbált újra nyelni, de nem sikerült, szívószállal ivott, így ez nem történhetett meg, próbált levegő után kapni, de nem sikerült neki, ahogyan fulladozni kezdett leesett a székről és elterült a padlón, a pohara nem sokkal mellette ért le és ha még nem volt benne teljesen fagyott a csokis shake, akkor az kiborult a padlóra. A torkához kapott és próbálta kaparni, bár nem valószínű, hogy sikerülne, a feje is egyre vörösebb lett, ahogyan nem kapott levegőt.
- Se…segí…tség! – hörögte. – Ment…őt… o… orv…o…ost!

by **Sarah** Vas. 27 Május 2012, 05:33

Úgy tűnik hogy mindenki benne van, és feltételezhetően nem csak nekem éri meg a dolog, az ősz hajú pedig több információt nem ad, hogy esetleg mire készülünk, mit akarunk most csinálni, vagy hogy egyáltalán hogyan tovább? Ellenben már emelkedünk is, egy nagyobb fémdarabon, és repülünk, először kissé szokatlan és hamar elvesztem az egyensúlyomat a fémlapon, azonban a farkam beakasztva a szélébe végül sikerül azt valamilyen szinten stabilizálnom, majd pedig miután sikerül hozzászoknom, lassan de biztosan elengedem azt is, kicsit furcsa még mindig, és úgy letekintve megfagy bennem a vér és kissé megszédülök, se korlát, se semmi, és hát így kissé összeaszok tőle, így finoman fogalmazva, de igyekszem ezt nem nagyon kimutatni, amúgy ha ezt a kevés… Nos, talán tériszonyt leszámítjuk, akkor meg egészen élvezhető. Szép lassan összetekerem magam alatt a farkincámat, egy kényelmes, karfás széket formálva belőle, lábaimat keresztbe teszem, majd pedig rákönyökölök az egyik „karfára” és úgy figyelek tovább, máris kicsit biztosabbnak érzem, és egészen kényelmes, hála a pokolnak hogy sok benne az izom, így lehet sokáig tartani kényelmetlenség nélkül, különben ez eléggé pokolian fárasztó lenne. Végül megérkezünk úgy tűnik a célállomáshoz, egy jármű már repül is, a másiknak pedig felszakad a teteje és… Nocsak, mink van itt a konzervben, finoman elmosolyodok, kezdetben, ez egy kicsit később, ahogyan az ősz beszél, átmegy démoniba, majd pedig utána Hoodra tekintek.
- Lehet az enyém a megtiszteltetés, hogy kicsinálom? - Kérdem finoman, majd a válasz után bólintok, és ha igen, akkor a tőlem megszokott rugós mozdulattal ugrok át a jármű csomagtartójára, és próbálom meg kiragadni a farkam segítségével az uraságot. Az hogy mit teszek eztán utána, a válasz maradékától függ, az egy dolog hogy jött egy igen, vagy nem, de ha élve kell nekünk, akkor csak a derekánál körültekerve felhajítom a fémlapra, mármint ha nem itt helyben van rá szükségünk, hanem elvisszük, ha pedig megölhetem… Hát, először inkább tenném magamévá, régen éreztem már férfiú érintést, „olyan” érintést, s az ördög óta hiányzik már az-az érzés, itt az utcán azonban nem sok kedvem van hozzá, ezért ha az ítélet helybeli kivégzés, akkor átszúrom a férfit a testén két olyan ponton, ahol nem helyezkedik el létfontosságú szerv, annál fogva a magasba emelem, majd a két pont között lévő távot keresztbe hasítom a farkam éles részével, s eztán egy könnyed nyomással kifordítom azon keresztül a dolgokat, eszembe jut hogy esetleg megfürdök a vérében, de ahhoz inkább lenne estefelé kedvem, mintsem napközben. Szóval három lehetőség van, egyik jobb mint a másik, nekem bármelyik jó, a lényeg… Hogy ölni akarok.

Egészen sokan gyűltek ide, valamiért annyira az nem lep meg, de zavar, nem szeretem ha tömeg van körülöttem, igaz tudom, egy jó emberről van most szó, ki nem néz ki túlságosan jól, mármint állapotilag jelenleg, de állítja hogy semmi baja sincs, én pedig hiszek neki, ő jobban ismeri a maga testi dolgait, mint bárki más, és így, mivel orvos sem vagyok, én nem vonhatom kétségbe a szavát, legalább is számomra a logika ezt diktálja. Természetesen ehhez nem viszonyulok mindig így, egyáltalán nem, de mint személy, kit többnek tekintek egy átlag embernél, adok a szavára, s tiszteletben tartom azt, mint őt magát is, s azt hiszem, hogy már elegen foglalkoznak vele, én pedig így elhátrálhatok a tömegtől, bele egy másikba… Nem szeretem az ilyen helyeket, nem, visszatérve pedig, nem hiszem hogy ha olyan baj lenne, akkor hogy azok akik ott vannak, bármivel is többet tehetnének, mint én, hacsak nem kiderül valamelyikről, hogy fiatal kora ellenére esetleg képzett orvos, ami nem tűnik lehetségesnek, legalább is végignézve rajtuk nem, akkor máshogy cselekedtek volna, igen… Kissé távol maradok, mint reménykedő, de passzív szemlélő, nincs szükség rám, nem is tudnék mit csinálni, és így is elegen segítenek már ott, és lehet már ezt mondtam, de csak útban lennék nekik, tudom milyenek az emberek, biztos hogy csak útban lennék. Egy halk puffanásra leszek figyelmes, mely gyorsan eltereli a figyelmem Gailről, és sikerül is megtalálnom a hang forrását, ahogyan az a földön fekszik. Egy rózsaszín hajú személy, testalkatból ítélve fiú vagy férfi, és valahogy… Csak.. Csak nem?... A tőlem telhető leggyorsabb módon sietek oda, megnézni hogy mi van vele, vagy hogy ki is ő, s meglepve tapasztalom hogy ez bizony tényleg az a bizonyos, az, kiről annyi hír terjeng az interneten, a tévében, de még a rádióban is, abban a kevésben, melyet autókázás közben lehet hallani, az aranyifjú, sosem hittem hogy én valaha összefuthatok egy ilyen személlyel, még ha az éppen ilyen állapotban is van, mindenesetre is megtisztelve érzem magam, a lelkem legmélyén, de hozzászólni nem merek, ahhoz nem vagyok elég bátor, ha biztosra tudom venni egyből, hogy ki is fekszik itt a padlón, talán idejönni sem mertem volna, csak a távolból próbáltam volna meg jelezni valakinek, hogy itt fekszik egy személy.
- V..Valaki! Fuldoklik! - Próbálok riasztani valakit, nem ordítok, de azért igyekszem felemelni a hangomat, bármennyire nehéz is, itt most egy nagy emberről beszélünk, és ki tudja, hogy mit vesztene a világ így, az eszembe sem jut hogy telefonálni kéne, nem, fuldoklik, látszik rajta, a reakciója, a torkát babrálja, mire a mentők vagy egy orvos ide érne, megfulladna, remélhetőleg van itt egy, aki tud vele mit kezdeni, én nem bírom felszedni a földről, pedig tudom hogy vannak az ismert fogások, de tartok tőle hogy eltörne a kezem, ha megpróbálnám felszedni a földről, így ha más nem, a félős jelenlétemmel próbálom benne tartani a lelket, nem sok, de hátha működik…

by **Sheila Kerst** Vas. 27 Május 2012, 08:14

Pláza, étkezde

A lány, akinek segíteni szerettem volna, nem fogadta el a széket, amit gyakorlatilag a feneke alá toltam. Egy biccenéssel jelzem, hogy semmi baj, nem fogok erőszakoskodni. Meg hát különben sincs semmi fogalmam arról, hogy ilyen helyzetekben konkrétan mi a teendő, csak hasra ütésre próbálok kitalálni dolgokat, amik talán megkönnyíthetik a bajba jutott helyzetét.
Apropó bajba jutottak... így súlyt le a karma, édeseim. A sznob rózsaszín hörögve zuhan le a padlóra (a harmadik szék végre felszabadul!), és elképedésemre elkezd fuldokolni. Segítséget kér. A másik lány, aki a szédülőssel érkezett, most odarohan hozzá. Előtte mond valamit, de azt már nem hallom, mert gondolkodás nélkül tolom be a kezemet a táskámba, hogy előkotorjam a telefonomat. Jó, talán ha elég hangosan kezdenénk el ordibálni, a biztonságiak csak kiszúrnák, hogy valami gáz van és hívnának valami orvost... De nem! Erre most nincs idő.
- Megtaláltam! - kiáltom diadalittasan, majd előrántom a telefonom a táskámból. Azonnal tárcsázom a 911-et. Ha felveszik, elmondom, hogy mi történt: hogy egy fiú fuldokolva összeesett a Stark Plázában, és hogy nem igazán tudunk mit kezdeni vele, csak diákok vagyunk, nem ismerünk semmi életmentő fogást. Elmondom azt is, hogy a srácnak már vörös a feje, ahogyan én meg tudom állapítani életveszélyes állapotban van. Sürgősen kell az étkezdéhez valaki. Viszont nagyon nagy a tömeg, ha kell - mondom -, felállok egy asztalra, hogy megtaláljanak minket.
Ha nem kérdeznek mást, akkor lerakom a telefont, viszont ha még valamire szükségük van, próbálok válaszolni. Ha kell, átadom valaki másnak a telefont, felnőtt idegennek is akár, ha tudja, mit kell csinálni. Ha megkértek, hogy tényleg álljak föl egy asztalra, akkor megteszem.
Büszke vagyok magamra, hogy idejében kapcsoltam, de még mindig pánikolok - pedig nem én hörgök olyan félelmetes hangon az étkezde padlóján fetrengve.

by **Thorhalla** Vas. 27 Május 2012, 11:45

~ Shield kisbusz, brooklyn utcáin ~
Szóval egy rasszistája máris volt, nem volt jó arány, legalább is abból a szempontból, hogy így miként mehetnének majd vissza a SHIELD-hez dolgozni, ha egyszer ennek vége lesz. Legalább is nem nagyon látta, hogy hova mehetne később dolgozni, hacsak nem csap fel valamilyen zsoldos csapatba a tehetségével. Megvakarta a tarkóját, amikor a harmadik ügynök leintette őket.
- Mondtak már valami érdekeset? – kérdezte unottan.
Továbbra is csak megjátszott unalom volt, ezt leszámítva figyelt és fülelt.
- Már csak egyvalamit nem értek – folytatta kissé halkabban. – Mitől volt ez a hirtelen váltás… mármint ezek nekünk dolgoztak, ők voltak veszélynek ki téve, nem mi. Kordában voltak tartva, mi változott meg, hogy hirtelen levadásztuk őket?

~ Brooklyni Múzeum ~
Halla is jött szerencsére, így hamarosan megérkeztünk abba a helységbe, ahol a láda is volt. Érdeklődve léptem oda, hogy megnézzem mit írnak róla az ismertetőben. Afrikában találták meg, ahol elvileg viking dolgokat találtak. A tanulmányaimból nem emlékeztem arra, hogy ott is jártak volna-e korábban a vikingek. Az köztudott volt, hogy Bizáncban, Konstantinápolyban voltak viking zsoldosok, ők voltak Amerika első igazi felfedezői és, hogy nagyon délen is jártak Európában, de az tényleg nem rémlett, hogy Afrikában lettek volna leleteik. Lehetséges lett volna, hogy Asgardi és nem is kifejezetten viking ez a láda? Próbáltam a rúnákat elolvasni rajta, beszéltem az óészakit, és minden ma létező dialektusát, svédet, norvégot, dánt, feröerit és izlandit, ezeken felül pedig még az Asgardit is, remélhetőleg elegendő lesz ahhoz, hogy ezt el tudjam olvasni. Medúza kérdésére alig láthatóan megvontam a vállamat, fogalmam sem volt róla. Biccentettem, hogy próbálkozzon, amivel tud, révén ő anyagtalan, hátha többre jut, mint mi Halla-val. Amíg ő azzal foglalkozik és majd Halla ki utóda, hogy mivel én próbáltam lefordítani a rúnákat, hátha elárulnak valamit ezek.

~ Brooklyni Múzeum ~
Miután beértünk a helységbe én is a tárgyhoz léptem. Most is örültem volna a saját testemnek, hogy tudjam érzek-e asgardi jelenlétet a tárgyból vagy sem. De mivel ebben a testben teljesen halandó voltam, így kizártnak tartottam, hogy bármi ilyesmi megtörténne. Akárcsak a halandó énem én is próbáltam elolvasni a tárgyon a feliratokat s megérteni, hogy mit jelenthet. A halandók nyelvét elolvasva tárgyakat találtak ott s akkor hagyták ott a vikingek mindezt. De milyen ereklyéket ezen felül. S igencsak érdekesnek tűnt, hogy nem voltak képesek kinyitni ezt. Igaz emberek, így annyira meg sem lepődhettem ezen. Mialatt Stephanie is azzal próbálkozott, hogy elolvassa, inkább azon töprengtem, hogy miként nyithatnám ki a ládát. Nem tudom, hogy miként próbálkozhattak korábban, de valamivel biztosan nem. Körbenéztem, hogy ne legyen körülöttünk senki, majd közelebb hajoltam a tárgyhoz, hogy halkan mondtam ki asgardi nyelven.
< - Nyílj ki! >
Bíztam benne, ha Asgardi varázstárgy, akkor ez hatásos lesz.

by **Ammon Einarson** Vas. 27 Május 2012, 19:35

- Pláza előtt -
Gond nélkül megérkezünk a pláza elé. Bár nem is hiszem, hogy lesz itt gond. Egy egyszerű átadás lesz és annyi. A szenátor mintsem változva hozzáállásán bambult csak végig kifelé. Mintha semmi ösztönzése se lenne úgy egyébként is. Az autó megáll és a kilincsért nyúlnék, hogy kinyissam az ajtót és kiszálljak mikor az egyik rendőrautó ami kísért minket a házfalba csapódik bele.
- Mi a..
A kocsi teteje felszakad és kilátás nyílik az ötösre aki egy fém lapon áll. Hood szavait hallván meghűl bennem a vér.
~ Ezek vadállatok. Nincs ki mind a négy kerekük az tuti! Miért hoz össze a sors ilyenekkel?~
A kocsi tetejét jól feltépték így nem kell már az ajtónyitással vacakolni. Megragadom gyorsan a szenátor karját és elkezdem húzni miközben felkelek.
- Menekülnünk kell Szenátor úr!
Ennek így semmi értelme! Ki kéne derítenünk, hogy mi van a háttérben nem nekimenni fényes nappal nagyközönség előtt. Ezzel csak kiprovokálják és igazat adnak neki! Idióták. Nem lehet baja. Na jó baja lehet de nem halhat meg. Lehet, hogy ezzel is már ellőtték az esélyeinket.

- Pláza étkezde: Gail -

- FUL-
MI A? Hiszen nem is. Nem is fulladozik, én meg majdnem elüvöltöm itt magam. Teljesen nyugodtan ül ott. Még a fejfájás is elmúlt? Értetlenül nézek a még nyugodtan ülőre. Mi a fene volt ez. Miért láttam úgy, hogy fuldoklik? Ennél nagyobb rendben nem is lehetne, úgy elvan nyúlva ott mint egy kis király. Belekortyol az italába és elkezd fuldokolni és leesik a székről. Kitágulnak a pupilláim és rémülten nézem a földön fekvőt ahogy fulladozik. E... Ez valami rossz vicc ugye? Nagyon rossz vicc. Megint ugyan azt látom? Mi ez valami kabaré? Kate odasiet hozzá és egy autó szétesik... EGY AUTÓ SZÉTESIK?! Közelbe nincsen autó én meg látok egyet szétesni? Kapkodva a fejemet körbe nézek értetlenül. Az előbb hamarabb láttam, hogy fulladozik mint elkezdett volna most meg ez a kocsi.
~Szedd össze magad, csak behallucinálod! Kate nem elég erős, hogy segítsen a fulladozónak. Neked kell! Nincs rinya!~
Megrázom a fejemet, össze kell szednem magam. Biztos csak a fejfájás miatt haluztam. Tuti, hogy ez volt. Nem eshetek szét miatta, főleg, hogy valakinek segítség kell ténylegesen! Oda futok hozzá és felültetem. Megfogom az egyik kezemmel, hogy megtartsam a másikkal pedig háta közepénél hátba vágom nyitott tenyérrel. Elvileg ennek működnie kell. Túlságosan is mással voltam elfoglalva mikor volt a kis elsősegély oktatás az edző teremben és csak ez maradt meg valamennyire. Kétszer háromszor vágom így hátba és remélem felköhögi de ha meg semmi hatása akkor Kate felé kapom a fejem.
- Kate, ismersz valamilyen fogást vagy bármit ami segít? Ha igen akkor csak magyarázd és megcsinálom.
Ideges vagyok, a hangomból is kihallatszik. De bármennyire is a fejfájásra akarom kenni és hogy behaluztam, nem hagy nyugodni, hogy előbb láttam meg mint, hogy megtörtént volna. És az a kocsi is. Mi a fene történhetett vele, mi fog történni vele?

by **Vipra Phertelmer** Hétf. 28 Május 2012, 22:01

Gail nem fogatta el a széket de azért én még a vállán tartottam a kezemet nehogy valami gond legyen. A földre esett ételel nem foglalkoztam az a takítók dolga. Egy kis idő után mintha jobban lett volna de az arckifejezése másról árulkodott. Az a rózsaszin hajú srácot figyelte és teljesen meg volt rémülve. Én is megnéztem de semmi olyat nem láttam rajta ami okot adott volna az ilyetségre. A következő pilanatban a srác belekortyolt az italába és elterült a földön. A feje mindegy egyes levegövételi probálkozásnál megváltoztatta a színét. Az egyik lány a telefonjával volt elfoglalva, hogy segítséget hívjon míg Gail a sráchoz sietett. Néhány határozott erős mozdulattal hátba vágta és megkérte a barátnőjét tud-e valami mást. Ha a hátbaverés nem sikerült gyorsan odalépek meléjük fölálitom a jómadarat és a jó öreg Heimlich fogást alkalmazva elsősegéjt nyujtok. Volt szerencsém az iskolában tanulni róla és most élőben is használhatom.

by **Godlaw / Tao** Kedd 29 Május 2012, 13:31

Magneto technikája több, mint tetszetős. Eszembe jut fiatalkorom, a találkozás a másik világban, az otthonomban, a mappa, az Igazság I. oldalai... Amit otthon sosem tettem meg igazán, most megtehetem: Magneto oldalára állva valóban érvényt szerezhetek a szavainknak.
A kocsi fölé érve megvárom, míg az felnyílik, Sarah kérdésére bólintok, de azért pontosítok.
-Élve, ha lehet, a nyilvános megaláztatás hatásosabb, ha szenved közben - szólalok meg gépies hangon, mivel valaki, akinek elegendő hatalma van, hogy bemocskolja a mutánsokat, annak ahhoz is elegendő a hatalma, hogy visszavonja a mocskolódást. Csak azután érdemli meg a halált.
-Intézem a kísérőt - teszem még hozzá monoton, szenvtelen hangon, és képességem segítségével megpróbálom Sakurát elválasztani a szenátortól. Mivel valószínűleg bőven nincs 300 kiló a tömege, könnyen ki tudom emelni a kocsiból, aztán egy telekinetikus csapással a falnak csapódott rendőrautó után küldöm, ott gyűjtjük a szemetet.

by **Quentine Constantine** Kedd 29 Május 2012, 14:55

Az erő, ami a falhoz csap, nem tűnik emberinek, de legalábbis semmiképp sem hétköznapinak.
-Edward... Köhh... Hellstorm - köhögöm ki, miközben feltápászkodok a földről, és leporolom a dzsekimet. - Régi jó cimborám, az ember azt hinné, ha már ennyi bérgyilkost küldtél rám, fontos vagyok a számodra. A lelkembe taposol, hogy csak másodiknak tartasz a listán.
Miközben a zakóját veszi le, előkapom a stukkerem, és három golyót eresztek belé, ki tudja, mennyire lesz hatásos, láttam én már sok mindent ezen a világon és egy másikon. A fickó mutáns, efelől nem sok kétség van, szóval akár túl is élheti.
-Bocs, hogy ilyen hamar eldurrantam, de tudod annyira izgatott vagyok, csak pár drogost vártam, erre rögtön veled találom szembe magam, ez az igazi extázis!
Ha esetleg a golyó nem okozna neki sok problémát, lelkiekben felkészülök valami ellentámadásra, és mivel az erejével már büszkélkedett, attól tartok, közelharcra kell számítani. Ebben az esetben igyekszem távol maradni tőle, ha nekem ront, megpróbálok elugrani, kifordulni a támadás elől, és valamilyen tereptárgyat találni a lakásban, ami egy ideig feltartóztatja.

by **Tyler** Csüt. 31 Május 2012, 12:41

-Még él, de eszméletlen....-
Kérdően pillant Zackre, majd megvonja a vállát.
-Soha nem szoktak szóba állni velem, nem tudom merre lehetnek....-
Azzal visszafordul Xavier felé, megnézi mozgatható állapotban van-e. Majd térdelve körül néz, van-e behatolásnak nyoma, vagy dulakodásnak, vagy bármi nyomnak. Ha van gyorsan elteszi, megvizsgálja, és utána felkapja Xaviert ha mozgatható állapotban van.
-El kell vinnünk a gyengélkedőre....és szereznünk kell egy orvost. Az én ismereteim, nem hiszem, hogy elegek lennének az ellátására. Lehet nagyobb baja is, utána pedig ellenőrzőm a biztonsági rendszert történt-e behatolás, és miért nem riasztott ha igen.-
Eléggé kétségbeesettnek tűnik Zack.
-Nyugodj meg, szerezz valahonnan egy orvost...a töbi csak másodlagos...egyenlőre.-

by **Ultimate Guru** Pént. 01 Jún. 2012, 22:00

Ez nem jó ötlet. Hogy bízhatunk ebben a félkegyelműben?

Csakis Istenben bízunk, Walter. De egyelőre követjük az utat, amely talán több erőhöz juttat minket. Látni akarom, mire készül Hood.

Ami azt illeti, én is. Nem szívesen hagynám itt ezt a vidám kis cserkészcsapatot. Úgysem engednének csak úgy el. Vagy kinyírnak, vagy levadásznak, ha dobbantanánk, ezt te is tudod, Walt.

Hmm…

Most csak az egyensúlyunkra koncentráljatok, ostobák! Nem is olyan egyszerű megállni ezen a fémlapon, ahogy Hoodnak megy… Fenébe!

Egyelőre csak figyelem, ahogy felszakad az autó teteje, és Hood nyíltan megfenyegeti a szenátort. Lerí a mocskos politikus tekintetéről, hogy bűnös, de még el kell döntenem, megérdemli-e a halált.

A démoni kinézetű nő a farkával akarja kivégezni a szenátort, és ha Hood hagyja, én sem avatkozom közbe. Igazi ördögfattya… és úgy is viselkedik. Akármit tesz vele ez az undorító asszonyállat, nem lépek.

Rorschach! Nem hagyhatjuk, hogy megölje! Ez egy vérszomjas őrült!

A sorsa Isten kezében van.

Egyébként meg pihenjetek. Láthatóan Mikrobi pajtásunk is élve akarja a csókát.

„Nyilvános megaláztatás”…? Ez sem hangzik jobban.

Na jó, addig is én leugrom a szenátor kísérőjéhez, és megpróbálom megakadályozni, hogy elhagyják a járgányt. Te jó ég, hány éves lehet ez a kiscsaj? Nagykorú már egyáltalán? Mindenesetre – ha még nem hagyták el az autót – a képességemmel mindenképp zárva szeretném tartani az ajtókat, hogy azokon ne juthassanak ki.

- Szasz, cicám. Javaslom, ne nagyon ugrálj, és akkor te megúszod. Nekünk csak a szenátor kell.

by Ajánlott tartalom

Stark Pláza

Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza

Re: Stark Pláza