Stark pláza

Marcus Bennett és Steve Smith

A páros ketté válik és Steve míg megindul előre a sötétben addig Marcus hátul marad Tyraval. Steve óvatosan halad a folyosón, ami minden bizonnyal a hátsó vészkijárathoz vezető folyosó. Marcus nem hall nagyon mást, mint ahogy Steve halad előre, majd az a rossz érzés fogja el, ami hamar meg is nyilvánul abban, hogy valaki hátulról elkapja igen tekintélyes erővel és befogja a száját, s mielőtt felfoghatná mi is történik szúrást érez a nyakán, majd minden elsötétül. Steve ebből se nem hall se nem lát semmit, mert ahhoz már túl messze van Marcustól, hogy eme sötétben láthassa és ha véletlen még alakokat ki is tud venni akkor is mivel a támadó Marcus mögött áll így egy személy körvonalait láthatja, de nagyon nehezen kivehetően.
- Vajon biztos ez volt a legjobb döntésed? – szólal meg egy mély hang a sötétből… valahol Steve előtt lehet a hang gazdája – Minden bizonnyal így tanítják a rendőr suliban is, igaz? – egy öngyújtó gyullad meg Steve előtt úgy 10 méterre és láthatóvá válik egy idősebb öltönyös férfi ahogy a szivarját gyújtja meg. a folyosó közepén áll és a egy lány alakja vehető ki aki egy elsősegély dobozt szorongat a kezében, s elég idegesen lengedezik mögötte a macska farka, de amennyire kivehető elég emberi a lány a macska farkát és a fényben néha látható macska füleit leszámítva és ismerős is lehet a képről.
- Mester – hallható a lány csendes hangja, mire a férfi int csak neki és az öngyújtó lángja mielőtt kialudna látszik, hogy a lány elrugaszkodásra készül, s a fény kialszik. Steve csak annyit érez, hogy valami irdatlan sebességgel húz el mellette és a huzatból ítélve nem golyó volt, hanem jóval nagyobb. Talán pont a lány lett volna.
- Nem kell félni… ellátja a lányt… ez is a dolga… - mondja csendesen a férfi, akinek a helye az izzó szivarvég miatt sejthető.

//bocsi a várakozásért//

Steve előrehalad, nem tudja mi történt Marcusszal.
Marcus hátul várakozik és unottan dobol az ujjával a padlón, majd idegeskedve pislog bele a sötétségbe... de hirtelen megragadják hátulról. Mielőtt bármit mondhatna, elsötétül előtte a világ, de azért annyi még átsuhan az agyán a sötétség előtt, hogy a k-rva életbe...
Steve megy tovább előre, semmit sem sejt a mögötte történő eseményekből, de túl a nagy csend.
Megáll.
Habozva szétnéz.
Ekkor egy öngyújtó villan fel a semmiben és egy öltönyös alak jelenik meg, meg egy lány, aki a fényben ismerősnek tűnik, mintha Tyra fényképén lett volna.
A fickó magyaráz valamit, Steve csak morog, mint egy kutya és fegyvere csöve végig a férfin és a lányon ugrál.
Az öngyújtó kialszik, valami sebesen közeledik és ő reflexszerűen lő, akár eltalálja a valamit, akár nem.
Kiderült, hogy a lány volt az... ha eltalálta, pórul járt... a lány. Ő nem. Lassan jársz, tovább élsz.
Ha Tyra ezért bosszankodna később, érthető módon, hiszen barátja lehet, hát majd lecsitítja... előbb megyünk/lövünk, aztán szabadkozunk.
- Ki a franc maga? Mi a francot akar? - és közben arasznyiról arasznyira halad előre, fegyverének csöve idegesen rángatózik a sötétben. A reflexei időközben még jobban kiélesedtek, immár a sötétséget is megszokta, minden apró neszre figyel és a háta mögé is próbál, nehogy meglepetés érje. - Marcus! Gyere ide! - kiáltja, de baljósan hosszú, mély, nyomott csend a válasz. - Mit csinált Marcusszal? - üvölti magából kikelve Steve. Kedve lenne belelőni a sötétségbe, hátha eltalálja a férfit, a rohadékot, de valószínűleg semmire nem menne vele. Eszébe jutott valami... lehet Sam bácsi az? Te jó ég! Csaknem! Ő nem ilyen ütődött, mint ez a barom.

Marcus Bennett és Steve Smith

Mire Steve lőtt addigra a lány már el is suhant mellette talán még a lába se érte addig a talajt, közben a sötétben az alak nyugodtan pöfékel úgy fest nem igazán zavartatja magát.
- Ki vagyok? Valaki aki szeret a háttérben maradni és nem kikotyogni a kilétét mindenkinek… Mit akarok? Fogalmazzunk úgy, hogy lezárni egy ügyet… és több hidegvér…- a férfi hangja halál nyugodt. – Jelentést… - adja ki a parancsot, mire az előző lány hangja hallható.
- Csak megtámadta, de azon kívül, hogy elverte nem bántotta jobban, a nyaka sértetlen.
- Csak üzenni akart nekem, kedves bátyám, hogy ha akar talál rá módszert, hogy jobban kínozzon – szólal meg egy másik lány hang egyenesen Steve feje fölül – És én nem is gondolnék arra, hogy teszek hirtelen mozdulatot azzal a pisztollyal… - érezhetően, hogy a második rész Stevenek szól… A villany felkapcsolódik a folyosón hirtelen erősnek tűnő fénnyel árasztva azt el. Amint Steve hozzászokik a fényhez, láthatja az alakot teljesen beöltözve úgy guggolni a plafonon, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. A ruházat alatt nem lehet tudni, hogy ki is lapul, hiszen még az arcát is teljesen elfedi a ruha, csak egy vörös szempár látszik ki. Steve ha hátra néz, akkor láthatja, ahogy a másik lány ott térdel a földön fekvő Tyra és Marcus közt és a sérült lány sebeit látja el. Közben a plafonon lévő lány a plafonhoz érint a mancsait és lefelé kezd lógni, majd talajt ér Steve előtt könnyedén. Talán egy karnyújtásnyira lehet.

Az egész jelenet Steve szemei előtt zajlott le és nem érti ki ez a férfi előtte. Továbbra se tudja mit akar igazából és, hogy mi céllal van itt, de biztos köze van Tyrához. Különben miért lenne itt?
A lányt nem találta el és a lány már Tyránál sürög-forog, a férfi pedig magyarázott neki ügy lezárásról.
- Maga se rendelkezne kellő hidegvérrel, ha csak úgy felbukkannak előtte. Miért intézte el Marcust? - veti oda emelt hangon. - Vagy ki volt, aki ártott neki? Mi ez az egész? - aztán megszólal még valaki, egészen közelről, ő megkeresve a hangforrását felnézett és még egy lányt látott.
- Marcusnak tényleg igaza volt... kiszabadult a fél állatkert - morogta. - Komolyan, mintha a Nyolcadik utas a Halált nézném újra... tisztára olyan... plafonon lóg - motyogja meglepetten, de a fegyver csöve most határozottan a plafonon lévőre irányul, ha elég közel vannak egymáshoz, talán még az illető orra hegyét is megérinti a fegyver csöve.
De a falon lévő is egy lány és biztos ő is macska, leugrott és ott állt Steve előtt.
- Mi a franc van itt? - kérdi cseppet sem barátságosan. - Gondolom nem jó pofizásból látja el Marcust is... biztos kér valamit cserébe... bökje ki! - és a lány válla felett célba veszi a fegyverrel az alakot. Nem lő, de a fegyvercső igen fenyegetően mered a nyugodtan álldogáló férfire.

Marcus Bennett és Steve Smith

A férfi nyugodt képpel hallgatja Steve szavait majd elmosolyodik.
- Néztem már szembe rosszabbal is, mint egy pisztoly a sok év alatt… és ha csak 5 dollárt kapnék minden alkalommal, akkor abból is milliárdos lennék... – Majd odébb lép és elnéz Steve és a lány párosa mellett Marcus felé. – Az ön előtt álló adott neki altatót… lesz egy kis fejfájása s ez minden. Hogy mi történik itt? Ha jól tudom rablás és hogy mit vél most látni és hallani az nem befolyásol semmit. Ön elkapta a rablókat, két tizenéves suhancot… A vezérük sajnos kórházi ellátásra szorul így őt egyenlőre nem tudta letartóztatni. – mélyet szív a szivarjába, majd kiveszi a szájából – Mi ez az egész? az ő érdekében – bök Tyra felé – jobb ha nem tud mindent. – De a többit esetleg az ön előtt álló lány elmondja… ne kérdezze a nevét… nem mondhatja meg. – ezzel megfordul. Steve előtt álló lányt úgy fest nem igazán zavarj a pisztoly… hidegség van egyedül a szemében, majd kis lépést tesz oldalra a lány és fejével tolja félre a pisztoly csövét.
- Belecsöppent egy már sok évtizede, de inkább évszázada tartó konfliktusba. Tyranak az élete hasonló, mint az enyém, vagy az övé – bök fejével a lány felé aki Tyrat és Marcust ápolja. Az egyedüli különbség, hogy engem fiatalon vett maga mellé a gazdám és tanított meg harcolni… túlélni… engedelmesen teljesíteni azt mi feladatom… Mi jut eszébe ha azt mondom vámpír? – a lány hangja halálosan nyugodt, miközben felemeli a kezét és Steve pisztoly tartó kezét megfogja és a padló felé irányítja a pisztollyal együtt.
- Erre nincs szüksége… Ha nem ad rá okot, akkor nem esik baja. – közben Steve láthatja ahogy az öltönyös férfi lassan megindul a vészkijárat felé teljes nyugalommal.

Steve csak döbbenten hallgatja a dolgokat.
Ezek tényleg ilyen hülyék?
- Jó, lehet nem ön és társai intézték el Marcust, ezt elismerem, de nyilván nem piknikezni jöttek ide! - vágja rá felháborodottan.
Meghallgatta a férfi és a lány szavait is és, ha a lány vámpír lenne és például esetleg hipnotizálni próbálja... amitől nem biztos, hogy lehet, mert nem tudja, hogy a vámpír tud-e hipnotizálni... de, ha mégis hipnotizálás forogna fent kockán, megpróbál ellenállni és a küldetésére koncentrálni.
Ha meg ez nem volt ilyen hipno trükk, akkor szerencséje volt.
- Fehér Tigris, mi? - veti oda. - Talán mégis többet tudok, mint hinnék és talán nem ártana csakúgy félre söpörni az útból. Most fogjak önökkel kezet, mert nem tettek el láb alól azért, mert belerondítottam a dologba? Hurrá! Adjuk át a Tisztességes, Segítőkész Ember díjat önnek! Vagy inkább mégis csak belevehet a buliva és lezárjuk Marcusszal... Tyra érdekében - nyomja meg az utolsó két szót.
- Nem önökért... csak Tyráért - és figyeli a lányt félszemmel és másik félszemmel a kijárat felé haladó férfit.
- A kis béna vezért tényleg nem kaptam el, mert megsebesült, de eleget hallottam erről a Fehér Tigrisről.

Marcus Bennett és Steve Smith

Hiába nem látszik a közvetlen Steve előtt álló lány arca, azért a hideg szemekben megcsillanó szomorúságot nem lehet nem észrevenni, mikor a „Fehér Tigrist” említi, s még a mögötte lévő lány is felnéz, aki Tyrat ápolta. Az ő arca félelmet és bánatot mutat.
- Semmit nem tud… - morogja csendesen a lány Steve előtt - …vagy már reszketne és menekülne… el messze, el a környékről.. a városból, de még az országból is és akkor is azt érezné, hogy nincs biztonságban. – a lány vár, míg nem hallja, hogy nyílik a vészkijárat majd becsukódik jelezve, hogy a férfi elment. Csak ekkor lép félre és sétál a falhoz, majd neki dől és tekintetét a két lányra fordítja.
- Fehér Tigris. – suttogja – csupán néhány évvel ezelőtt mikor meghallottam, hogy a városba érkezett ahol épp laktam akkor boldog lettem, hiszen tudtam, hogy hamarosan látni fogok a bátyámat. Most egyet jelent azzal, hogy rettegek, mikor fosztja meg az élettől és „ajándékozza meg” az örökléttel azt akiről tudja közel áll hozzám. Így ők ketten is célpontok, akár csak minden vadász és azok akik segítik őket. – bök a fejével a két lány felé. – Azonban pár hónapja eme „játéka”, hogy kínozzon új fordulatot kezdett, mikor csapdába csalt és vadászból, vad lettem… egy az éjszaka lényei közül… egy a vámpírok közül… - kényszerűen felnevet - …és azt hiszi, eleget tud ezek után is? Tudom az örökélet milyen jól hangzik… nincs idő, se öregedés… se gyerek.. se éhség.. de van helyette vérszomj… mint valami elcsépelt alsó kategóriás rémtörténet. – sóhajt egy nagyot, majd a folyosón lévő takarítószer raktár felé mutat – De ez mind mellékes magának… ami fontos az a két elkövető akik a szekrényben vannak és lehet Tyra számára hős aki iderohant, hogy megmentse. – majd leereszti a kezét és vár.

A férfi kisétált.
- El nem hiszem! Csakúgy kisétált! - mérgelődik Steve. - Hé, jöjjön vissza! - kiáltja, de úgy tűnik nem jött vissza.
A lány odalépett hozzá és mesélni kezdett hosszan, ő még mindig nem teszi el a fegyverét, de azért most már nem tartja úgy, meg nem görcsöl. Úgy tűnik, nem lesz itt már probléma, de, ha mégis történne valami, akkor időben próbál majd reagálni.
A mese érdekes, talán szép is, á azt azért nem, a másiknak biztos szomorú... Marcus tuti enne alatta popcornt.
Ezen Steve elvigyorodott és utána tovább hallgatta.
- Bocs, nem magán vigyorogtam, hanem Marcuson, eszembe jutott mit csinálna most... mikor tér magához? - mérgelődik, mert nem szeretné, ha Marcus sokáig fetrengene itt.
- Ami pedig Fehér Tigris haverját illeti, igazán sajnálom madárka, de MI ÉPPEN EZÉRT VAGYUNK! Hogy elkapjuk őket! Szeretem a hivatásom, akár csak Marcus. Kis srác korunk óta azért hajtunk, hogy az ilyen seggfejeket EGYSZER S MINDENKORRA ELTÖRÖLJÜK A FÖLD SZÍNÉRŐL! - üvölti a végén dühösen. - Hogy miért? Nem volt gyerekszobám. De nem is érdekel. Brooklynban nőttünk fel, az egyik legveszélyesebb környéken és láttuk amit láttunk és megfogadtuk, hogy mi egyrészt nem leszünk olyanok és aki ilyen, azt rács mögé vágjuk... vagy kinyírjuk, ha mást már nem lehet tenni.
- És higgye csak el, de nekem is fontos itt valaki - bök fejével Tyra felé. - Nem szeretném, ha rettegésben élne, de azt se, ha ön, vagy a társai... hogy miért? Ja, mert rendes vagyok minden hátsó szándék nélkül? Jé! Még vannak ilyenek a világon! Nem haltak ki. Szóval dugjuk össze a fejünket és kenjük el a száját... senki se lehet nyugodtan a csúcson, mindenkinek van gyenge pontja, sebezhető része... legyen az ember, macska, vámpír, más természetfeletti lény. Ezt még nem tanulta meg? A vámpír témához meg annyit, hogy ez mind szép és jó, de nem ez a fontos a vámpírnál, nem a vérszomj. Én már láttam vámpírt a Halál után vágyakozni, mert unta, sőt utálta az öröklétet. De hagyjuk - legyint.

//remélem most már gyakrabban leszel, szeretném befejezni.//

Marcus Bennett és Steve Smith

A lány hallgatja amit mond Steve, majd Marcus felé néz. Előhúzza a mobilját egy kis tokból, s félre húzza a száját, s aztán elrakja a mobilját.
- Pillanatok kérdése, hogy megához térjen. – feleli a lány nyugodt hangon, majd a másik lányra néz és biccent neki, aki nemes egyszerűséggel felkel és megindul a vészkijárat felé el Steve és a másik lány mellett.
- Nem fog rettegni… sokáig már nem… megtanul együtt élni vele és előnyére kovácsolni. És ha tényleg segíteni akar, akkor a jelentésnél is felejtse el a vámpír témát… ne kerüljön szem elé vele és akkor neki is tud segíteni. Mint ahogy most is… Minden jót… s hosszú életet! – Lassú léptekkel megindul a lány a vészkijárat felé, míg kintről szirénázás hallható, s Marcus is kezd magához térni egy kellemet fejfájás kíséretében… Tyra felől is némi nyöszörgés hallható, ami jelzi, hogy magához tér.

//Bocsánatod kérem, csak volt egy kis be nem kalkulált zúr, de már megoldódott//

A lány intézkedett és hamarosan szállingózni is kezdenek a kijárat felé.
Először az egyik, majd a vámpír, de még oda bökött pár mondatott Stevenek.
- Oké-oké, nem teszem bele a jelentésbe... de akkor ennyi? Nem akarja elintézni a nagy kutyát? Vagyis bocsánat... nagy macskát. Nem akarják eltenni láb alól, móresre tanítani? Mi megtudnánk tenni! Térjen észhez! Kell a segítség és közösen megoldjuk! - de, mintha süket füleknek beszélne, a vámpír lány is kisétál.
Marcus ébredezik.
- Hű.... azt a rohadt életbe! - fogja a fejét, ahogy feltápászkodik. - Mi a fene? Már megint berúgtam? De nem is vagyok az a piás fajta. Eléggé fáj... mi történt?
- Leütöttek, vagy ilyesmi - közli nemes egyszerűséggel Steve, majd oda megy hozzá és kezét nyújtja, Marcus megfogja és Steve felhúzza a földről.
- Miről maradtam le? - kérdezte Marcus.
Steve elkezd beszámolni neki, Marcus csodálkozva néz rá.
- Jól vagy, haver?
- Ja, ez történt, nekem elhiheted.
- És csakúgy kisétáltak?
- Ja.
- Mekkora barmok! Gyertek vissza, hé! - Marcus kirohan az ajtón, persze miután kinyitotta, vagy feltépte, de valószínűleg kint már senkit nem fog találni. Ha így van, csalódottan visszasétál, legyintve és fejét fogja, majd közli. - Elmentek.
- Ja... aha. Hé, Tyra, jól vagy? Persze hülye kérdés, biztos nem, de azért remélem már jobban vagy - néz a lányra Steve és leguggol mellé, segít, ha kell neki.
Marcus is oda sétál és fejét fogdossa továbbra is.
Mindketten hallják a szirénákat és várnak.

//oké, semmi baj, csak rákérdeztem mivan. örülök, hogy minden rendben.//

Marcus Bennett és Steve Smith

Steve szavai látszólag süket fülékre találnak, ahogy Marcus hiába ruhan banda után… Tyra erőtlenül kapaszkodik bele Steve nyakába és próbál úgy talpon marad amint sikerül neki. De érezheti Steve a lány súlyának jórészét ahogy kapaszkodik. Nem nehéz a lány és talán még ölbe is tudná kapni. A szirénák közelednek egyre jobban, miközben Tyra csendesen súg oda Stevenek reszkető hangon.
- Azt hittem végem… azt hittem… - Tyranak folynak a könnyei - … hogyan vált ilyenné? Hogyan lett belőle ilyen szörnyeteg? – a szirénákat közben még közelebbről lehet hallani és kis idő múlva fékcsikorgást és ajtónyitódásokat. Már nincsenek messze a kollégák. Tyra a levegőbe szagol lassan.
- Itt jártak ők is… megint ők mentettek meg… - suttogja csendesen inkább csak úgy maga elé.

- Hű, te kis sózsák! - mondja tréfásan Steve, ahogy érzi a lány a súlyát, persze korántsem olyan nehéz, ezért is volt tréfás hangvitelű.
Tyra kezd magához térni is, Marcus szintén.
- Fú. vazze... az asszony mit fog szólni!
- Mit szólna? Nem sikerült. De legalább megvagy. Azt nem tudom, hogy fenyegetett-e téged, vagy minket életveszély, de talán jobb is, hogy így alakult.
- Ja, hát erre gondolok... jó, hogy nem patkoltam el. Meg te se - mosolyog őszintén talán először Marcus Stevere... najónem, csak a mostani kaland során először. Sokat tréfálkoznak, baromkodnak, de tudnak ilyenek is lenni egymással... őszinték, rendesek, satöbbi, mint két igazi/igaz barát.
Steve bólint és hallgatja Tyrát, közben tovább tartja. Lefékeztek az autók, hamarosan itt lesznek.
- Mondták is, hogy ne vegyem bele őket a jelentésbe, ha jót akarok... én próbáltam rávenni őket, hogy kenjük el a szájukat, de semmi - sóhajtott Steve és Tyrát szemlélte.
Milyen jól néz ki!

Marcus Bennett és Steve Smith

Tyra halkan sóhajt, s léptek zaját lehet hallani.
- Testvér testvér marad, tegyen akármit is. – suttogja, de nem folytatja, mert egy rendőr jelenik meg hatod magában ajtóban mely Sam bácsi boltjából vezetett erre a folyosóra.
- Rendőrség fel a… - kezd bele de igen hamar abba is hagyja mikor meglátja a Steve – Marcus párost és a lányt Steve nyakában ellátott sebekkel – Mi történt itt Fiúk? Ki a lány? Kell neki segítség? És hol vannak a betörők? Egy férfi jelentette, hogy látta, ahogy fiatalok behatolnak a hátsó ajtó. – mondja nagyon levegővételnyi időt se hagyva a kollégáinak. – És a főnök meg üzeni, hogy a ha megint valamit nagyon elszúrtatok akkor addig akarja a képes feleteket látni míg leadjátok a jelvényetek és a fegyveretek… - kicsit elhallgat a rendőr - …pontosítok ezt üvöltötte utánunk – javítja magát miközben még vagy öten érkeznek közben, s a figyelem központjába kerül a kis trió, miközben Tyra megpróbál a saját lábain nagyon kapaszkodás nélkül megállni, hogy Steve jobban tudjon esetleg a kollégáival foglalkozni.

Navégre, megjöttek! Gondolja Steve, kárhogy nem érkeztek meg hamarabb. Végignéz a betévedőkön, aztán meghallgatja a szó áradatot és megvárja, míg becsődül a maradék rendőr sereg is.
- Esküszöm, mint egy jó kis vígjátékban... annyian tudtok jönni! De pont a balhé után - elengedi Tyrát, ha már a lány képes stabilan állni.
Marcus is közelebb lép a kollégákhoz.
- A főnöknek üzenem, hogy bekaphatja - mondja röviden és velősen Steve, lehet erős kijelentés, de nem érdekli. - Több folyik itt annál srácok, amit ti láttok. De csak annyit mondhatok, hogy igen, volt pár fiatal betörő, de már kereket oldtak... azon az ajtón távoztak... és már biztos eltűntek... ennél többet mi sem tudunk. Ezt a lányt pedig itt találtuk leütve... Marcus is belefutott valakibe és mire ideértem, már nem voltak sehol. Ennyi - magyarázott Steve.
- Így volt... akkorát ütött, hogy majd beszakad a fejem! - panaszkodott Marcus és mindketten a többi rendőrre néztek.
Steve magában arra gondolt, hogy miután pihentek egy rövidet, megkeresi a vámpír lányt... nem adja fel.

Marcus Bennett és Steve Smith

A kis rendőr csapat pislogva figyeli Steve kirohanását, majd legyintene.
- Fékezd a nyelved Smith and találjatok ki valami jobb mesét arra, hogy elbaltáztátok ezt a feladatot is… Gyerünk fiúk.. takaríthatunk utánuk – mondja az egyik és a rendőr csapat megindul visszafelé nyomokat összeszedni. Tyra csak áll és vár majd a falnak támaszkodik.
- Talán jobb is így… - mondja csendesen, majd erőt gyűjtve ellöki magát a faltól Steve felé – Köszönöm a segítséget – majd megtapogatja a zsebét – A mobilom kérem – mondja nyugodt hangon, miközben Steve szemébe néz. – A számom nem adom meg, hiszen már tudják – ha megkapta a mobilját, akkor „véletlen egyensúlyát vesztve Stevenek dől egy kicsit, de Steve érezheti, hogy nem neki esett a lány, mint várható lett volna, inkább odabújt.
- Remélem nem lesz túl nagy gondjuk, s tudom a nyomozás lezárásáig nem hagyom el a várost – mondja egy enyhe mosoly kíséretében és megindul kifelé a mobilt a zsebébe csúsztatva. Ha Steve és Marcus megpróbálnak a lány után menni, akkor a többi rendőrbe botlanak, akik faggatni kezdik őket, hogy mit is láttak pontosan.

//Kaland zárás//

Míg Steve és Marcus képtelenek átjutni kollégáikon addig Tyra kiér a Plázából és a parkoló felé ballag… Egy limuzin áll meg mellette és leereszkedik az ablak. Nem látni ki van benne, de Tyra megáll és anélkül, hogy odanéznek megszólal.
- Nem szívesen de megtettem remélem ez elég, hogy békén hagyd a bandát… - vicsorog Tyra.
- Igen… Egyenlőre elég – hallható egy mély hang a limuzinból – De ez nem jelenti azt, hogy szabad vagy Tyra… Ha kell újra megkereslek, hogy még nagyobb fájdalmat okozzak a húgomnak… - ezzel az ablak felemelkedik és Tyra reszketve, vicsorogva nézi…
- Aljas féreg – sziszegi maga elé, majd elbotorkál a motorjához, s elhajt. Mire Steve kiérhet már hűlt helye van, s nincs is ideje keresni, hiszen a főnöknek be kell számolnia a történtekről.

A rendőrtársak közönyös hangon közlik vele, hogy nyugi van és legközelebb jobb mesét találjanak ki.
- Pedig kábé ez a helyzet, fiúk - mondja morogva Steve, de ő is legyint.
Tyra neki esik, de aztán kiderül, mégse annyira esett neki és picit odabújt hozzá. Ha fáradt is volt Steve Smith, most azért ez az ölelés feltöltötte és pici forróság is lobbant benne egy rövid időre, de miután a lány elmászott tőle, már újra a régi volt.
A mobilt pedig Marcus odaadta.
- Oh, bocsánat, csak tudja, a nyomozás miatt... ott találtam kint - szabadkozott Marcus és nézte, ahogy a lány távozott.
Marcus Stevehez lépett.
- Heheheheeeee... azér csíp a csaj téged, mi, haver? - vigyorog kajánul, széles vigyorral, aztán letörli arcáról a vigyort és ad egy pacsit Stevenek, aki viszonozza. - Vicceltem... legalább ennyi jó dolog történt.
- Ja... kösz, hogy segítettél azért, jó, hogy itt voltál, haver. Most meg jön a rossz ráadás, a főnök... ha be is adnánk a vámpír sztorit, akkor is ordítana egy sort és nem érdekelné... mindegy, megyünk a vágóhídra.
- Ja... tényleg leakarod zárni az ügyet? Mármint tűzön-vízen át végigviszed?
- Azt kéne... akár kirúgnak most minket, akár nem. Majd fű alatt osonunk, ha megfosztanak az állásunktól és a baráti kapcsolatokra támaszkodunk - mondta Steve. - Együtt hajtunk...
- ... együtt halunk.
- Rossz fiúk örökké - fejezik be ketten és elmosolyodnak, majd napszemüveget felveszik és a kérdezősködő kollégák hadával mit sem törődve, megpróbálnak kimenni... bár biztos kell válaszolniuk, így rövidre fogják a dolgot, aztán elhajtanak a helyszínről, Tyrát pedig már nem találták ott.

//jó kaland volt, kösz . jól meséltél, remélem velem se volt probléma és remélem lesz folytatása . kösz mindent.//