Stark pláza

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Amint a félig-meddig megismert asztaltársaimmal ültünk, hirtelen hatalmas csattanásokra lettem figyelmes, és azonnal a hatalmas zaj irányába fordultam. Ahogy láttam, a bank pénzét akarták meglovasítani. Az asztalra egy névjegykártyát hajítottam, majd angolosan távoztam:
- Köszönöm a társaságot! Remélem máskor is találkozunk!- mondtam majd a tolvajok után eredtem.
Szerencsére, ha az ember szegényebb környéken nő fel, megtanul gyorsan futni, vagy verekedni. Szerencsére én mindkettőben jó volt, ezért is éltem túl sokáig. Utol is értem az utolsó kettőt akiknek elgáncsoltam, majd futottam tovább a többiek irányába. Nem valószínű, hogy kispályások, felfegyverkezve és szervezetten támadták meg a bankot, szinte másodpercek alatt már menekültek is a zsákmánnyal. Sajnos gyorsabban futottak így az órámra koncentráltam, és a mutatók egyre gyorsabban kezdtek rajta pörögni: Tikk..Takk..tikktakktikktakk.Felgyorsultam saját magamhoz képest már kétszeres sebességgel közelítettem meg a betolakodókat és eléjük sikerül vágnom, mielőtt az ajtót elérték volna.
- Szép napot uraim! Jöttek kiváltani a lottónyereményüket? Vagy hitelt vettek fel? A mai világban nem valami okos dolog..-mondtam, majd újra sebességbe kapcsolva, próbáltam megközelíteni őket.
A másik kettő is felzárkózott közben, akiket azelőtt fellöktem, nagy rohanásomban. Körbeszaladtam rajtuk, majd egy gyomros próbáltam bevinni, hátha attól a földre terülnek...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Igazán jól szórakozott Zack, ráadásul még nem is annyira tett be neki a két új vendég. Anna is leadta közben a rendelését, mely nem is olyan későn meg is érkezett. A milliomos, hamarosan még egy csókot is kiérdemelt, mely elsőnek egy kisebb adagban, aztán egy kiadós szenvedélyes csókban teljesedett ki. A férfi sem volt rest, közben végig finoman a leányzót simogatta. Az elsőként csatlakozott vendég, még sörre is meghívta a jelenlévőket. Zack úgy vélte a mai nap igazán kellemesen telik.  
- Nos köszönöm Mr... Bocsánat, csak kissé furcsa, miszerint nem is ismerjük egymást, mégis meghív minket. Nem is baj, ez igazán szép szokás. - mondta ki a kedves szavakat Caldwell, azonban még mindig furcsállta a pasast. Az ilyen túl kedves viselkedés, gyakran a pszichopatákat jellemzi, bár az is lehet, miként csak simán jóravaló ember, bár az előbbi elképzelés viccesebb volt. Az utolsónak becsatlakozott pasas, végül bemutatkozott, eztán Anna viszonozta a dolgot.
- Örvendek az én nevem pedig Zack Caldwell. Ha nem tévedek akkor Olaszországból jött, vagy csak a felmenői azok? - mondta ki a saját nevét is, s egy kis utólagos kérdéssel is megfűszerezte azt a szerelmes férfi. A kellemes hangulatot lassan hatalmas robaj zavarta meg.
- Ez meg mi az ördög lehetett!? - fakadt ki a milliomos, bár Márko, már el is tűnt a helyszínről.
~ Végre egy kis akció! - kaptam fel a fejemet, s szinte felpattantam a gazdatest tudatában.
~ Az első dolog, miszerint biztonságba viszem Annát, ezt a piti ügyet inkább bízzuk a rendőrségre. - vitatkozott a gondolataiban élő Sing-el, aztán elkapta a gyengébbik nem kezét. Szerencsére gyorsan kisikerült érni. A TAXI, amit pedig leintett el is vitte a szerelmeseket a veszélyes környékről. Zack pedig rögtön megadta a saját címét a sofőrnek.

/Ha nem baj, én ide csak ennyit írok kalandba és ki is csatlakozok, de persze majd egyszer simán lenne kedvem később egy, másik kalandhoz/

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Archibald Sawyer (amennyiben nem gond)
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A meghívásomat mindannyian elfogadták, s meg is köszönték. Ez jól esett, bizonyos esetekben eléggé nehezen építettem ki a kapcsolataimat, viszont ez a három, a közelmúltban még ismeretlen ember, igencsak kellemes társaságnak bizonyult. Meg is tudtam mindannyiuknak a nevét, a leányzót Szatmári Annának, a gazdagnak tűnő úriembert Zack Caldwell-nek, a magát ezermesternek tituláló férfiút pedig Marko di Caino-nak nevezték. Érdekes, egzotikus neveknek találtam ezeket, pláne a hölgyeményét és az ifjabbnak tűnő srácét. Zack, nos ő inkább származhatott az én nemzetiségemből, vagy valamelyik rokoni nyelvcsaládból.
- Semmiség, fogyasszák egészséggel! Jobban pezseg tőle a vér.- mosolyodtam el, finoman célozva arra, hogy az alkohol bizonyos esetekben a párkapcsolatok kialakulását is elősegítette. Legalábbis, a másik nemre való ráhangolódást mindenképpen. Zack még kitért arra, miszerint Marko neve valószínűleg olasz gyökerekhez köthető.
~ Valóban. Hallás alapján erre nem lehetett rájönni egykönnyen, bizonyára tanult egy fickó.~ gondoltam magamban, miközben arra vártam, hogy kihozzák a rendelésemet. Az események nagyon gyorsan kezdtek pörögni, hirtelen riasztó éles hangja ütötte meg a hallójárataimat. Az emberek kétségbe estek, fülsüketítő sikítozások, gyanús alakok, minden, ami kellett egy enyhébb káosz kialakulásához. Anna és Zack letűntek a színről, ám már a másik asztaltársunk sem volt a közelben, viszont hagyott maga mögött egy névjegykártyát, és a nagy felfordulás közepette, mintha egy elköszönő monológot tudtam volna visszaidézni az emlékeim között, mely tőle hangozhatott el.
~ Hogyan szívódott fel ennyire gyorsan? Fene essen bele, a nyakamat rá, miszerint az előbb még itt ült az oldalamon!~ töprengtem, ezt követően gyorsan kapkodtam a tekintetemet, kutatva a feltehetően külföldi származású egyén után. Valami nagyon különleges, vagyis inkább megmagyarázhatatlanul furcsa volt abban a férfiban. Elgondolkodtam rajta, hogy talán ő is közülünk valónak számított, s a mutánsok csoportját gyarapította. Amikor észrevettem, már a bűnözőkkel hadakozott. Villám gyorsan ugrottam fel a székről, nem törődve a hamburgermenüvel, az események közepébe vetettem magamat. Marko egyértelműen megpróbálta elzárni a menekülési útvonalukat, figyelemreméltó, mondhatni emberfeletti sebességre tett szert.
~ Meg kell kockáztatnom, hogy felöltöm a mutáns formámat! Elrettentésnek sem lesz utolsó, valamint a közelharcban is nagyobb hasznát tudom venni.~ merengtem, azután ökölbe szorítottam a kezeimet, majd elkezdtem átlépni Blacktear formába. A testem lassan alakult át fekete masszává, így a támadással még várnom kellett.

//Nem tudom, hogy történt-e már hasonló vagy sem...de most ez van. Signor di Caino eljött veletek játszani, ami tök oké. Elkezdődött a kalandja, tök oké...belesodródtatok...válogassátok meg a barátaitokat . Viszont több JK vagy NJK nem tud csatlakozni az események sodra miatt. Más. Ami miatt visszatartom a Sign-Szatmári párost, a szerepjáték. Egy pánikoló tömeggel feltöltött plázából, ne négy szóban próbáljatok meg kijutni. Én nagy híve vagyok a privát, meg romcsi játékoknak. A magam béna módján olykor még segítem is. De no. Ebbe belekeveredtetek. Lehet menekülni, csak ki kell játszani. Néhány körötökbe bele fog telni. Máshol emiatt nem maradtok le semmiről.

Kérnék mindenkitől spoiler tag alá felszereléslistát. És tökre elhiszem, hogy mindazzal a felszereléssel jártok plázázni

Sign, és Clockwork urakat szeretném kérni a feltételes mód használatára. Terveztek, el akartok érni valamit és nem megteszitek. Az NJK-k kvázi irányítása, mozgatása is ide tartozik. És légyszíves ne módosítsatok posztot az első reposztot követően. Erre kérlek a jövőben figyeljetek oda. Love and Peace. És most...I wanna play a game//    

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Marko sikeresen megindul a menekülők után. Ügyesen lavíroz az ellentétes irányba menekülő emberek között. Azonban sztenderd sebességével nem éri utol a menekülőket. Ellenben amikor felgyorsít...külső szemlélők számár olybá tűnhet, hogy Usain Bolt latin testvére siet a menekülők után. Két "hátsót" utol is éri és még sikeresen el is gáncsolja. Legalábbis meg is botlanak, de Markonak nincs ideje megnézni a végeredményt, mert folytatja az útját. Hosszú léptekkel még meg is előzi a maradék hármat, alig hat-hét méterrel. Miközben mögötte lassan kinyílik a fotocellás ajtó, szembefordul a három...valójában négy menekülővel. És bájcsevegni kezd. Ezt a rablók arra használják ki, hogy leküzdjék a fennmaradó távot. De az ajtók közben záródnak. Beindult a bejáratok melletti piros villogó is. Valószínűleg ez jelzi a főbejáratok lezárását. A három első futó nekicsapódik a vastag üvegtábláknak. Az első átjut, a másik kettő nagyjából Markoval egy vonalba kerül és néhány másodpercig értetlenül nézi az ajtót. Az egyik lemaradó, majd a másik is érkezik mindkettő pisztolyt fog Clokworkre.
- Ezt elkúrtad öcsi! - dörmögi az egyik a maszk alól. Közben Marko észreveheti a háttérben érkező kék inges, fekete nadrágos biztonsági őröket.
Közben felharsan a hangosbemondó hangja:
KEDVES VENDÉGEINK, KÉRJÜK RENDEZETTEN SIESSENEK A PLÁZA HÁTSÓ RÉSZÉBE. A BIZTONSÁGI ŐREINK URAI A HELYZETNEK, A RENDŐRSÉGET ÉRTESÍTETTÜK.
Zack és Anna megkezdi távozási kísérletét, miközben Archibald megkezdi átalakulását amit sikeresen abszolvál is. Mielőtt megindulna fel tudja mérni a pozíciókat. Három biztonsági őr áll, mind hátat fordítanak neki. Még csak rántani szándékoznak fegyvert, de nem vették elő. A következő sorban két maszkos fegyvert fog a bezárt kapunál álló Clockworkre, aki mellett mindkét oldalon egy-egy maszkos forgolódik...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


Meglepetésemre túljártak az eszemen a rohadékok. Mondjuk ha nem tartanék mindig nagy beszédeket küldetéseim közepén, talán nem használnák a gonoszok saját előnyükre. Fiatalság, bolondság mondhatják sokan...Zöldfülűnek számítottam még, ilyen hibák benne voltak a pakliban. Na de most eléggé belekeveredtem a dolgoknak a közepébe, amit az egyik bankrabló nyomatékosított is bennem:
- Ezt elkúrtad öcsi! -dörmögte amolyan igazi gengszter módján.
~ A hangja megállt volna a maffia világának cigarettával és alkohollal elkoptatott hangjai között. De ők nem olaszok, az olaszok tudnak igazán hatásos belépőkkel operálni.- gondolkodtam el, büszkén gondolva felmenőimre. Viszont ha így folytatom, a felmenőim után küldenek, szóval ideje valami tervet szőni.
A tényállás: ketten szemből fegyverrel, ketten mellettem álltak arra készen, hogy megöljenek. Az asztaltársaim közül úgy tűnt, hogy mindenki lelépett, de az áruházban rekedhettek, hiszen én sem voltam olyan gyors, hogy elérjem a kijáratot, mielőtt bezárult.
- Nyugalom uraim! Ki mondta, hogy nem segíteni akarok Önöknek?
Mondtam miközben megpillantottam a fegyveresektől egy-két méterre lévő poroltó készüléket. Ha sikerülne eltalálnom, a nyomás miatt ha nem is robban fel, de a kiömlő anyag elvonhatná a figyelmüket attól, hogy eltaláljanak. Miközben tervemet szövögettem, megláttam a háttérben a nemrég megismert Aaront..nem Archibaldot, bár bemutatkozásra nem volt sok idő. Hirtelen valamiféle átalakulásba kezdett, biztos voltam benne, hogy mutáns. A mostani helyzetemben jól is jöhet a segítsége. Így hát belevágtam a tervembe kicsit kiegészítve: ha fedezékbe kerülök lelassíthatnám az időt, hogy a hatósugáron kívül tartózkodó őrök és Archibald ha nem is lefegyverezni, de segíteni tudnának. A hatalmas kabátom mögül előrántottam golyószórómat, és egy sorozatot a poroltókészülék irányába lőttem, és azzal a lendülettel be is ugrottam egy pult mögé.
~ Sose hozz kés egy pisztolypárbajra! - gondoltam.
Nem vártam meg az eredményt és azonnal megpöcögtettem órámat, ami először úgy tűnik mintha megállna, de csak az idő lassul le: tikk takk tikk takk...járt a fejemben, és reménykedtem tervem megvalósulásában.

Felszerelés:

Csak, hárman mutatkoztunkbe, vagy lehet én nem figyeltem eléggé, ami nagyon is zavaró nekem, de végül is mindegy. Még Zack is meg köszöni a sört, ami rendelve lett, de az elfogyasztására, már nem került sor, mint ahogyan a kávé elfogyasztására sem, mert közben valahonnan, csattanást vagy mit lehet hallani. Ami azt illeti, engem nem zavar a dolog, révén az én dimenziómban is szoktak lenni ilyen rablások, csak azokban én nem vettem részt. Mind két férfi a rablók után tervezi venni az utját, míg Zack mást gondolt. Ő, inkább szintén ki akar jutni, mint a többiek, de nem egyedül, hanem velem. Bele egyenesen a menekülő tömegbe, ami a legrosszab ötlet amit eltudok kébzelni, hisz a menekülő tömeg a legveszélyesebb dolog, mert könnyen eltaposhatnak bárkit, hisz volt már rá példa, hogy valakit eltaposhatnak, vagy szét választják az embereket egymástól. Nem tartom jó ötletnek, hogy a tömeggel tartsunk, bár igaz nincs nállam semmi amit kilophatnának, csak egy csipogó, de azért se kapnának a zsebesek többet. Vagy amit kapnának, az se lenne elég. De, nem hozom fel a dolgot, inkább Zackre bízom magam.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A tervem, miszerint kifelé menetel lesz a legegyszerűbb eljárás, már ott megdőlt, mikor a bejáratok közül egyet bezártak. Így a tömeg még inkább a hangosbemondó által is megjelölt hátsó ajtókat vette célba.
~ Még hogy urai a helyzetnek, ezt esetleg a naiv birkák képesek bevenni. - futattam le ezen elképzelésemet tudatomban, ám tudtam miszerint magamban való zsörtölődés sohasem megoldás. Annával karöltve próbáltunk menekülni a hátsó kijárat felé, mely tolakodással, valamint mások közti átpasszírozással járt. A távolba visszapillantva, látni azt is miszerint nem egyszerű az ügy. Habár elég homályosan veszem ki a személyeket, de mintha nem lenne minden rendben. Ezt talán nevezhetnénk megérzésnek is.
- Jól vagy? Remélem nem ütötted meg magad? - érdeklődtem a lánytól, amikor a sor teljesen lelassult, mint hacsak az autópályán keletkezett volna dugó. Erősen gondolkoztam az átalakuláson, mely már erősen mocorkált az agytekervényeimben, szinte olyan volt, mint mikor a western filmeknél a hősnek viszket az ujja. Igazán nem akartam volna itt hagyni viszont Szatmári, ám az ő megvédése érdekében biztos nem fogok vacillálni.

(Mivel most E/1 személyben írok, így elmagyarázom, hogy senkinek se legyen furcsa. A karim ugye Sign, de ő közben Zack Caldwell NJK alakban, ám mivel ezen fajta NJK-t nem irányíthatom ilyen szinten, így most is Sign irányít, ép csak nincs átalakulva. Remélem ezt sikerült vázolnom. )

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


A világ egyik pillanatról a másikra ismételten megváltozott számomra. Sikerrel vettem fel azt a formát, amitől valószínűleg a normális polgárokat kirázta volna a hideg, ám én szerettem alkalmazni ezt a különleges átváltozást. A mutációm befejeződött, azonban a helyzet egyre inkább kritikussá kezdett válni. Szerencsére, a ruháim nem estek le rólam, inkább lebegtek rajtam, habár az első lépésem megtevésekor a cipőmből kifolytam. Nem gond, ebből még előnyt is származtathatok majd. Viszont, az anyaszült meztelenkedés kívül esett a programtervemből.
~ Az olasz ürge nem gatyázik! Jól belekeveredett ebbe, ideje előállni valamiféle elképzeléssel.~ merengtem, miközben az őrökre terelődött a figyelmem. Nagyon reméltem, hogy nem kezdenek majd el lövöldözni rám, el is mondtam volna nekik a szitut, hogyha nem lettem volna éppen egy fekete masszatömeg, amely igen nehezen kommunikálhatott. Elcsusszantam a biztonságiak közeléből, majd megpróbálva a leginkább hangtalanul közlekedve a két fegyveres fickó felé lavírozni. A leghátsót akartam először betámadni, viszont ekkor feltűnt, miszerint Marko egy sorozatot adott le a golyószórójából, fel kívánta robbantani a közelben lévő poroltót.
~ Állat, így még inkább mögéjük nindzsázhatok, a robbanások pedig amúgy sincsenek rám hatással, pláne nem a poroltóké.~ bizakodtam, hiszen ezen alakomban a hőhatások nem voltak befolyással a létezésemre. Megközelítettem az első prédámat, majd egyik folyékony nyúlványomat, mely valaha a bal kezemként funkcionált, próbáltam rátekerni a nyakára. Ezzel egy időben a másik "karommal" megkíséreltem belefolyni az orrüregeibe, valamint a szájába. Ha ezt sikerült volna kiviteleznem, úgy a torkára tekeredett részem halmazállapotát szilárdítani kezdtem volna, s addig fejtettem volna ki nyomást a fickóra, ameddig eszméletét nem veszíti. Természetesen, véglegesen megfojtani, megfullasztani nem állt szándékomban, a gyilkolás kívül esett a módszereim köréből.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Clockwork komoly agymunkába kezd, de sajnos hiába KERES poroltót vagy pultot, itt a bejáratnál nem talál ilyesmit. Néhány méterre a vele szemben álló rablók és az érkező biztonsági őrök között azonban felfedezhet egy sornyi márvány alapú, háttámla nélküli, fa ülőlappal rendelkező padot. A mögé még sikeresen beérhet. Ettől függetlenül lövéseket is leadhat, ha úgy tartja kedve. Mindeközben Zack és Anna menekülni próbál. A vészkijáratok felé tartó úton bele is ütköznek a tömegbe. A kijáratokat biztonsági őrök zárták el és felügyelik. A folyosó amire a releváns páros keveredett nem volt túl szűk, de a bezsúfolódott emberek miatt hirtelen nyomasztóvá válhatott. Mögöttük viszont halk puffanással záródtak az ajtók, majd megszólalt egy kézi kihangosítón át jól hallható férfi hang.
- Kérem nyugodjanak meg. Ez a helyiség egy atomrobbanást is kibírna. A rendőrség kiérkezéséig itt biztonságban leszünk! - jelentette be egy biztonsági őr. Ezzel egy időben a biztonsági őrök nyugtatni próbálnák a bennragadt rablókat, miközben újabb kék ingesek érkeznek, de elszabadulnak az események. Miközben Clockwork cselekszik, Blecktear elcsusszan az őrök között és az éppen hátrafelé forduló, hátsó rablót veszi célba. Nem látja az arcát csak a kikerekedő szemeit, ahogy a massza elkapja és megtámadja. Gyakorlatilag kiáltani sincs ideje. Ezzel párhuzamosan az eddig a bezáródott ajtónál forgolódók is meglepetten néznek a társukat elborító különös lényre, de nekik van annyi jelenlétük, hogy felemelik a fegyvereiket és egy-egy lövéssel megkezdik a tüzelést az éppen fojtogató és néhány másodperc múlva áldozatát elengedő Archibaldra.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Bár kerestem, de sajnos nem találtam poroltót, így hát maradt a lövöldözés, de ezzel legalább lehetséges, hogy talán el tudom vonni a figyelmüket a háttérbe érkező Archibaldról. Ő sikeresen meg is támadott egyet, miközben én nekem sem a poroltós, sem a képességem nem működött.
~ Nagyszerű, nem elég, hogy a képességem se jó, ráadásul egy kis tűztől se tudná a személyzet megmenteni a plázát poroltó híján.. Sebaj, majd legközelebb lehet nem leszek ilyen béna.
Mikor a futás közben végre legalább egy fedezéket találtam, miközben ilyen pesszimista gondolatok jártak a fejemben. Miközben a kabátomban kerestem a gyújtómat és a cigarettámat., hátha meglesz, és kicsit megnyugszom. A harc hevében, jól esik az embernek rágyújtani, már ha rá tud egyáltalán. Ezek után próbáltam a fedezék mögül lőni az ellenségeimre, lehet, hogy az legalább nem krepál be. Szerencsére azért rendelkeztem jó pár tárral, így ha feljebb valók is úgy akarják, akkor elég lesz erre a néhány pitiáner bankrablóra. Közben Archibald felé fordult az összes, lehet, hogy ki bírom használni, ezt és meglephetem őket a fedezék mögül. A legjobb lenne egy helyen tartani őket, mert akkor legalább nem kéne több irányba koncentrálnom. Dehát az élet nen kívánságműsor... A komolyabb melók mellett egyszerűbbnek tűnt, de meglepően alulteljesítek ma.. Legalább a lövöldözés közben egy kellemes olasz tarantella dallama járhatott a fejemben, arra még van eszem azért.

Hallom Zack kérdését, és hogy agódik, hogy nem e ütötem meg magam. Szerencsére, nem ütötem meg magam, hisz akkor már érezném a fájdalmat, amit nem érzek.
- Ne aggódj Zack, minden rendben. - Jól esik, hogy törődik velem. Ami biztos, hogy követjük a tömeget valahova, egy bunkerbe vagy mibe, ami aztán be is zárul. Majd valaki egy kézi kihangosítóból, hogy ez a legjobb hely, és itt maradunk míg a rendőrség ide nem ér.
~ Remek, örülök neki. Itt leszünk, míg a rendőrség nem jön meg, ami sokáig is el tarthat, lévén itt nem siklókkal közlekednek. - Gondolom magamban, némán. De, ha már várnom kell, hát akkor meg teszem. Várok, de nem értem ezt az egészet, hogy miért pont ide jöttünk, azonkivül, hogy ez egy bunker, hacsak nincs bomba a támadoknál.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A fickó szemében nem láttam mást, csupán a megszokott félelmet, azt a rettegést, ami abból származott, hogy nem tudta hová tenni a mivoltomat. Valljuk be, senki nem örülne neki, amennyiben egy ismeretlen eredetű, fekete massza belemászna a képébe, rátekeredne a nyakára, majd megpróbálná hatástalanná tenni. Pláne, miközben valamiféle nagy bizniszt akartak volna végrehajtani. De, semmi gond. Pontosan ezt a célt szerettem volna elérni, legközelebb majd nyilvánvalóan elgondolkozik rajta, hogy folytassa-e a bűnözést. Habár, egyes emberek menthetetlennek bizonyultak ilyen szempontból. Nagyon nehéz valakit visszahozni a sötétségből, ha már egyszer magáévá tette a sötétség.
~ Egy kilőve.~ gondoltam magamban bizakodva, nem sokkal később azonban rám szegeződött a többi fegyver is.
~ Hopp, ez baj...~ jutottam a következtetésem végére. Ilyen helyzetben sok mindent nem tehettem, megkíséreltem elvenni az ártalmatlanított fickó fegyverét, majd próbáltam elég gyorsan "elfolyni" onnan, hogy találjak valamiféle fedezéket. Lehet, folyékony halmazállapotban voltam, ettől függetlenül nem tettek volna jót a testemen áthaladó golyók. Amennyiben találok majd valamiféle fedezéket, úgy elbújok mögé, s ismételten emberi formát öltök. Minden bizonnyal érezni fogom magamon a kezdeti gyengeséget, amely a mutáns képességem alkalmazásával járt. Biztos hely meglelése esetén legjobb tudásom szerint megkísérlek leadni pár lövést a bűnözőkre, feltéve, hogyha képes voltam eltulajdonítani a férfi stukkerét.
- Marko! Jól jönne itt egy kis segítség! Hálás lennék érte, hogyha küldenél pár golyót a seggükbe!- ordítottam az ideiglenes társamnak.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A fejlemények egyre érdekesebb fordulatot vettek, mikor a háttérben puskaropogás hallatszott. Ösztönösen lehúztam a fejem, nem féltem mégis szinte valami reflex szerű késztetés rögtön erre vitt rá, azonban a lövések hangja egyre megszokottabbá vált. A szűkös utazásunk során, szerencsére mint kiderült Annának semmi baja. Ennek nagyon örültem, hiszen ebben az eszeveszett helyzetben már bármi megtörténhetett. Kissé megpróbáltam biztonság érzetet adni, a lánynak vállának megsimogatásával. Hirtelen újfent felharsant a bemondó, mely a helység biztonságára utalt, s mindenkit nyugalomra intett. Nehéz volt neki, hinni miközben a hátunk mögött lövöldöznek, de nem akartam hangosan kifakadni, nehogy pánikot keltsek másokban.
- Amikor New York-ba jöttél erre számítottál? Kissé őrült ez a város. - mondtam a gyengébbik nemnek, aztán megpróbáltam őt átölelni, hátha az segít neki.

//Általában sikeresebbek lennének az akciók, ha magát a cselekvést részleteznétek a bullshitelés helyett. Például nem "kilő a fedezék mögül", hanem "A fedezék mögött fekve könyökeire és térdeire helyezi a súlyát, majd feljebb küzdi magát, hogy kileshessen egy pillanatra. Megpróbálja felmérni a terepet és behatárolni merre kell lőnie a sikeres találathoz. Ha ez megvolt, akkor megfordul a hosszanti tengelye körül, hogy a hátára kerüljön. Hasizomból akarja felhúzni magát, hogy a fedezéke mögül, a fölött tudja fosni a golyót..."...nem pellengérre állítás a cél. Csak ez a második hely, ahol a szellemi maszturbáció akció helyzetben több sort kap, mint a néhány pillanatnyi és egyébként az életben maradáshoz sokkal fontosabb esemény.//

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter (egy mínusz)
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Miközben Clockwork rágyújt, Blacktear egy gyors "hátraarc" után elkezd fedezékbe folyni. A legközelebb egy márvánnyal borított pillér nyújthat számára védelmet. Hiába áll mögötte már egy biztonsági őr, aki a társaival együtt szétfutott a lövöldözés kitörésekor, elférnek ketten is. Néhány, a folyékony testén áthaladó golyó, látható foszlányokat szakított ti testéből. Ezen sérülések mértéke azonban nem érte el azt a szintet, hogy komolyabban megérezze szilárddá válásnál. Archibald lassan vissza is alakul emberi formába s közben azt tapasztalja, hogy a kezében maradt a testébe került pisztoly. Eközben már Clockwork elkezdett lövöldözni a fedezéke mögül. A jelenlegi helyzetben egyikük sem látta át a harcteret. Azt azonban hallották, ahogy a biztonsági őrök pánikszerűen rádióznak, a kiabálásuk egybe folyik. A Thompson kerepelése mellett azonban hallani lehet pisztolylövéseket is, amik tompa puffanással végződnek. Zack és Anna biztonságban érezhették magukat, ahogy a többiek is. Az idilli állapot akkor változott meg amikor kintről tompa csattanások egy, kettő, három és négy, majd egész sorozat következett be. Az emberek összerezzentek, néhány felsikkantottak. Voltak, akik közelebb álltak a belső ajtóhoz, leguggoltak.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 3 gengszter
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Ahogy a lövöldözés kezdett elfajulni, a fedezékem mögött szívtam cigarettámat és eszembe jutott valami: a cigaretta füstje látszódik a fedezék mögül. Talán ha a fedezék szélére ragasztom egy rágóval a bűnözők azt fogják hinni, hogy a fedezékem annak a részéről fogok lőni. Viszont én eközben átsunnyogok a a másik részére, és onnan lephetem meg őket ezzel. Szerencsére Archibald és a teszetosza őrök is időt tudnak nyerni nekem szerencsés esetben. Mivel a támadók nem állhattak tőlem olyan messze, talán még a képességemet is tudom használni. Remélem azért  Zack és Anna is jól vannak, őket már rég elveszítettem mikor elrohantam az asztalunktól. A tömeg már jó ideje elvonult, bár nem tudom miért nem engedték el őket. Lehet, hogy további veszélyes elemeket keresnek a pláza másik részén. Én már csak remélni tudom, hogy nem esett bajuk. A következő pillanatban próbáltam is beindítani a tervemet: a félig leégett cigarettámat kivettem a számból és gyorsan el kezdtem egy rágót rágni. Azután fogtam és próbáltam odaragasztani a fedezékem széléhez. Nem figyeltem, hogy teljes-e a siker, de igyekeztem jól meghúzódni a fedezékemben, és kúszni a másik oldal felé. Ha odaérek, próbálom lelassítani az időt: kiugrom a fedezékemből és minél hamarabb megcélzom a 3 lelassult bűnözőt. Bár a golyók ettől nem lesznek gyorsabbak, viszont ha visszaáll az idő gyorsasága, akkor már célon lesznek, és ezzel kisebb lesz az esélyük, hogy kitérjenek azok elől. Próbálom úgy lőni a golyókat, hogy ha nem is halálosak, de legalább megsebesüljenek tőle az ellenfeleim.  Így mindenkinek egy jó széltében szórok a fegyveremből. Ha ez bejön, jobbra fordulhatnak a dolgok. Közben Archibald is igényelte a segítségemet így hát belekezdtem a műveletbe:
~ Show time!

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter (egy mínusz)
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


- Csak egy rohadt hamburgermenüt akartam...- morgolódtam, miközben a ruhámra tekintettem. Pár helyen ki volt szakadva az anyag, valószínűleg azokon a réseken találatot kaptam az imént. A kezeim remegtek, hiszen általában a sötétségben osztottam igazságot a bűnözőknek, túlságosan sokszor nem keveredtem tűzharcba. Habár, valószínűleg az emberek legtöbbje összecsinálta volna magát, amennyiben pár golyót a képe felé indítottak volna egy fegyverből, tehát én még viszonylag jól is tűrtem a dolgot. Szomjúságot éreztem, ez egyértelműen a mutációs képességem használatából eredt. Nem érződött nagyon elviselhetetlennek, egyelőre. A szám azért rendesen kiszáradt. Ekkor terelődött a figyelmem a márványoszlop mögött álló biztonsági őrre, ki ugyanazon fedezéket találta, akárcsak szerény személyem.
- Mizu?- kérdeztem tőle költőien, majd megláttam néhány felületi sérülést a testemen. Ettől függetlenül úgy tűnt, komolyabb sérülést nem szenvedtem el az összecsapás során. A plázában lévő, riadt emberekre tekintettem.
~ Szegények nem voltak erre felkészülve... Nem szeretném, ha bárkinek baja esne. Remélem, hogy Marko kieszel majd valami jó tervet, neki nagyobb esélye lenne kiiktatni a szemétládákat, kemény kötésű alaknak néztem.~ töprengtem, viszont tétlen én sem maradhattam. Leguggoltam. A kezemben maradt a pisztoly. Noha, életemben először került a markomba lőfegyver, már olvastam róluk régebben a krimi regényekben. Úgy tudtam, ki kellett biztosítani, mielőtt bárki használatba vette volna. Megkíséreltem elolvasni az esetleges mini szövegeket a pisztolyba gravírozva, már ha találtam ilyeneket, valamint végigtapogattam az ujjaimmal, hátha felfedezek majd valamiféle kallantyút, amellyel élessé tehettem volna a lőfegyvert. Ha pedig már alapból ki volt biztosítva a stukker, a rabló által, úgy békén hagytam a pöcköt, nehogy a végén újra biztonságos üzemmódba helyezzem azt. Az olvasó tudásomra, valamint a tapintásomra hagyatkoztam, s reméltem a legjobbakat. A biztonsági őrre pillantottam.
- Nézze, van egy ötletem! A mai napon hőst faraghatunk Magából, azonban ehhez természetesen szükségem van a segítségére. Nem tűnik beszari alaknak, ezért számítok Önre.- próbáltam először lelkileg hatással lenni a férfira, kivel egy búvóhely mögé evett minket a fene. Bíztam benne, miszerint sikerült némi önbizalmat, bátorságot vernem a fejébe a dicséretemmel.
- A barátom odakint van, egyedül három bűnöző ellen. Mire elszámolok háromig, Ön bukjon ki jobb oldalt, én pedig balon, s tüzet nyitunk rájuk együtt. Így megzavarhatjuk őket.- vázoltam az ürgének a tervemet. Guggoló pózban maradtam, hiszen úgy véltem, ezáltal kisebb találati felületet nyújtanék majd az ellenségeinknek. Kimondtam a három számot, ezt követően kifordultam a márványoszlop mögül. Megkíséreltem bent tartani a levegőt, a bal szememet lehunyni, a jobbal pedig a célzóba pillantani, befogni a pisztolycső végén levő pöcköt a hátulsó kettő közé a tekintetemmel. Az ujjamat ráfeszítettem a ravaszra, megpróbáltam leadni öt lövést, s úgy szerettem volna kivitelezni a dolgot, hogy csak lábra, avagy karra biztosítsak találatot. A sikerem közel sem volt biztos, ám hamarosan kiderül minden.

Nem tudom miért, de nem erre számítottam, mikor kifeléindultunk a gyors éteremből. Az ember, vagy legalább is én azt hittem, hogy minimum az utcára zavarnak ki minket, hogy ott várjunk, míg megjön a rendőrség, ehelyet egy bunkerben kell várni. Nem vagyok krausztro fóbiás, de talán a tömegben akad ilyen ember. Mondjuk nem ismerek senkit, de nem is érdekel. Zack első kérdésére válaszolok, hogy nem ütöttem meg magam, majd egy biztonsági igyekszik nyugtatni a itt lévőket. Zack, a vállamat simogatja, hogy megnyugodjak vagy valami, de eleve nem is vagyok ideges, de azért jól esik ez a gesztus tőle. Majd, ismét kérdést kapok tőle, amin gondolkodnom kell. Közben, át ölel védelmezően.
- Én, nem számítottam semmire. De, hagyd ezt abba, mert nincs erre szükségem. - Mondom neki, az utolsót kicsit mérgesen, mert mérges vagyok. Mérges rá, mert elcsábított, és mérges magamra, mert hagytam ezt meg történni. Ez, nem én vagyok, ez valaki más. Valik, aki nem én vagyok. Majd, lövéseket is lehet hallani, és a golyók becsapódását. Mint mindenki, én is össze rezzenek, és a kezemet a fülemre tapasztom. Nem tudom, hogy kint mi történik, de ebből itélve nem sok jó az biztos. Látom, hogy mások össze kuporodva gugolnak, és sikolyokat is lehet hallani. Közben, már meg is bántam, amit Zack nek mondtam utoljára.
- Bocs Zack, de ez nem én vagyok, nem vagyok egy ilyedős félős nő, akit átkell ölelni, ha ilyen szitu van. Nem vagyok egy gyenge nő. - Mondom neki, már sokkal higattabban. Tudom, hogy ő csak jót akart vele, de ezzel csak puhánnyá tesz, aki védelemre szorúl.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter (egy mínusz)
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A plázában, még mindig állt a bál, s semmilyen jelzést nem kaptunk arra, miszerint elhagyhatjuk ezen épületet. Sok ember arcán látszott a félelem, vagy a kimerültség, ami nem is csoda. Nem erre számíthattak, mikor idejöttek enni, vásárolni, vagy dolgozni. Sok ember ezek után biztos elgondolkozik azon, hogy mikor jöjjön ide legközelebb. A hatalmas zűrzavarban akarva, vagy akaratlanul is Anna kissé idegesebben állt hozzám. Igaz én nem hibáztattam, merthogy elég stresszes a helyzet, s ez sok mindenkiből kihozza a rosszabbik tulajdonságait.
- Rendben van. Ha nem, hát nem. - mondtam kissé sértődötten, ám beletörődtem. Néha tudtam, miszerint túlságosan gyengéden állok a gyengébbik nemhez. Sajnos ez már nem a lovagok kora, de ezért nem hibáztathatom a lányt. Ismételten eldördültek a fegyverek, melyek hanghatására egyből összehúzta magát a legtöbb ember. Valaki még hisztérikus sikításba is kezdett, másnak pedig sikerült elhánynia magát. Úgy éreztem mintha csak a második világháborúban, egy londoni bunkerben várnám a bombázás végét. A félelem szaga érezhető volt a levegőben. A hosszú eltöprengésemet Anna szakította félbe egy kellemes bocsánatkéréssel.
- Bocsánatkérés elfogadva. Rendben van én ezt megértem, mégse futok össze ilyen erős egyéniségekkel a női részről. Nem vagyok szexista, vagy ilyesmi, csak lássuk be mások vagyunk. Elismerem kissé én is túlontúl romantikus alkat vagyok. Remélem nekem is megtudsz bocsájtani? - kérdeztem tőle, aztán vártam mit reagál az én kis beszédemre.
- Tudod... ha ezt túléljük remélem azért meglátogatsz engem. Túlságosan is beléd habarodtam, hogy hagyjalak csak úgy elsétálni... ez egy kicsit olyan tipikus filmes, mi több nyálas szöveg lett. Talán megpróbálkozok eztán a romantikus háborús filmekkel. - mondtam egy vigyorral az arcomon, s próbáltam jobb kedvre is deríteni a leányzót.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter (4 mínusz)
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Előugrottam hát a rejtekhelyemről, és meglepetésemre nem felém, hanem a másik irányba, Archibald-ék felé szegeződtek a fegyverek. Több sem kellett nekem, és elkezdtem megszórni a rablókat hátulról. Erre nagyon alkalmas volt Thompson-om, de akár messzebbi célpontokat is jól el tudtam találni vele. Mire feleszméltek az ellenfeleink már a földön feküdtek. Bár nem néztem meg, hogy élnek-e, biztos voltam benne, hogy ártalmatlanná tettem őket. Mikor végeztem az egésszel, a félig leégő cigarettám irányába nyúltam, és próbáltam befejezni amit elkezdtem. Közben megszólalt a Pláza hangosbemondója, miszerint a rendőrök kiszabadították a tömeget.
~ Na persze, még hogy ők!-gondoltam kissé bosszúsan, és azon gondolkoztam, hogy lelépek, de aztán újonnan megismert barátom, segítségem irányába vettem az utam.
Mire odaértem, a biztonsági őr is rágyújtott egy cigarettára, hiszen nem mindennap kerül ő sem ilyen helyzetbe.
- Szép lövés!-veregettem meg Archibald vállát, széles mosollyal az arcomon- Ne vedd magadra! Tökéletesen sikerült megakadályoznunk ezeknek a szemeteknek a célját.-mondtam, majd folytattam- Ahogy látom, te mutáns vagy. Mi volt ez a vízzé-higannyá akármivé válás? Mert állat volt az biztos!-fejeztem be mondandómat, és invitáltam, hogy üljünk le egy, még egyben maradt padra. Úgy is jönnek a rendőrök kikérdezni minket. Nem nagyon szerettem a rendőröket: mivel volt olyan időszakom amikor, kisebb lopásokból tartottam fenn magamat, de az csak gyermeki túlélés miatt volt. A másik, hogy sokuk még a mai napig is korruptak. Mondjuk ők már a mai technika mellett nagyon ügyesek is, meg kell mondani. Viszont mivel én is az igazságszolgáltatás területén dolgoztam, kollégáimnak kellett tekintenem őket, de azért nem a bizalmasaimnak. Míg elbeszélgettünk, és jöttek a rendőrök, megkínáltam egy cigarettával, és azon gondolkoztam, hogy a szerelmespárunk épségben van-e

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- 4 gengszter (4 mínusz)
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


Sikerült megtudnom a biztonsági őrtől, hogy a fegyver már tűz kész volt, ezért nem kellet tovább keresgélnem a kibiztosító pöcök után, habár hiába is tettem volna, ugyanis nem találtam efféle dolgot pisztolyon.
- Kösz a tippet!- suttogtam az orrom alatt. A tervemet felvázoltam a fickónak, aki egy bólintással nyugtázta, s ezáltal közölte velem, megértette az imént elhangzott dolgokat. A remegő hang, melyet nem is olyan régen hallhattam tőle, valamint ez a néma egyetértés csöppet sem bizonyult számomra biztatónak, azonban nem akadt jobb segítségem abban a pillanatban. Ezt követően gyorsan folytak le az események, hangos lövések zaja töltötte be a hallójárataimat, valamint lőpor szaga csapta meg orromat. Egyáltalán nem voltam hozzászokva, hogy éles eszközzel tüzeljek másokra, ráadásul még a bennem túltengő adrenalin és idegesség is közre játszott abban, minek köszönhetően egyáltalán nem sikerült senkit eltalálnom. A heves lövöldözésben, kissé félénk társam sikerességét sem tudtam figyelemmel kísérni. A dolgot még inkább fokozta, hogy pár másodperccel később felénk is golyók záporoztak, mik elől visszabújtam a márványoszlop takarásába.
- Rohadnátok meg!- szitkozódtam, habár ez nem hatotta meg túlságosan a rablókat. Viszont, egy másik, eltérő fegyverhang szintúgy beszállt a szimfóniába, azután kísérteties csendbe burkolózott a környezetünk. Óvatosan kipillantottam a fedezék mögül, a három banditát a földön heverve láttam, csatlakoztak a korábban általam eszméletlenné tett társukhoz. Marko elintézte a gondot. A szívem hevesen dobogott, a kezeim kocsonyamód remegtek, ettől eltekintve szinte sértetlenül megúsztam a történetet. Ő kérdéseket intézett hozzám, s egy viccnek szánt dicsérettel illetett.
- Öhm... Hát, izé... Ja, igazából tényleg az vagyok.- mondtam, miközben fancsali képpel a hajamba túrtam.
- Ez a képességem. Megvan egy ideje, pár gázos arcnak már sikerült megtölteni a gatyáját tőle, de ilyen élményben most volt részem először. Te sem voltál semmi! Gondolom, te nem először keveredtél efféle szituba.- jelentettem ki, meg persze viszonoztam a bókot, amit a közelmúltban kaptam. Leültünk egy padra, rágyújtottunk egy szál cigire, s vártuk a rendőrök kérdéseit.
- Na, most akkor mi lesz velünk? Szuperhősök lettünk vagy bűnözők? - kérdeztem Markot, azután kifújtam a füstöt, nevettem egyet.
- Szép kis szabadnap...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- Rendőrök, kommandósok, biztonságiőrök...
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Archibald kérdésére így feleltem:
- Hát most akadályoztunk meg egy rablást, és hogy sok embernek baja ne essen..Szerintem ez nem tartozik a bűnözői világhoz. - mosolyodtam el, majd azt tanácsoltam, hogy tegye a földre a fegyverét.
Én már jó ideje a talpam alá raktam a puskámat, és vártam, hogy a rendőrök végre "uralják" itt is a helyzetet. Úgy néztem ki rajta, mint valami gördeszkás, de közel sem voltam olyan ügyes. Mikor tovább beszélgettünk egy gondolat jutott az eszembe, és bár már adtam az éttermi részeknél egy névjegykártyát, gondoltam, hogy a nagy zűrzavarban mindenkinek az volt a legkisebb dolga, hogy foglalkozzon vele.
- Igazából fejvadász vagyok..A kormánynak dolgozom. Igazából épp szabadnapon vagyok, bár ez egy ilyen meló. Volt olyan is, hogy egy hónapig "szabadnapos" voltam. Nem mondom, nem volt rossz a semmittevés, de úgy gondolom az ember munka és küldetések nélkül nem edződik. Ráadásul a képességemet is fejlesztenem kéne. Most se úgy alakult a helyzet, ahogy szerettem volna, ha nem jössz akkor lehet, hogy kilyuggatnak ezek a barmok..-mondtam hálásan, majd mikor berontottak a rendőrök feltettem a kezemet és így üdvözöltem őket:
- Fánkot biztosurak?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A hős és az ő tövisei...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Marko di Caino
- Zack Caldwell/Sign
- Szatmári Anna
- Archibald Sawyer
- Rendőrök, kommandósok, biztonságiőrök...
- Aki hallja, látja mi történik és reagál rá.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


Viszonylag hamar kezdtem visszanyerni a nyugalmamat, egyébként sem voltam soha idegbajos típus, ráadásul keveredtem már korábban kemény ügyekbe, noha kétségkívül ez tűnt ezidáig a legdurvábbnak. Talán életemben nem esett ilyen jól az a szál cigi, melynek már a végén jártam, tekintetem a márkajelzésre tévedt, ami a szűrő felett csücsült az égő, fehér rúdon. A gyomrom kissé felkavarodott a korábban elfogyasztott sörtől, viszont rövid időn belül szükségem lesz majd rá, hogy fogyasszak valamiféle folyadékot, lehetőleg alkoholtól menteset.
- Jaja, azt hiszem, igazad lehet.- jelentettem ki, ezt követően letettem a stukkert a padlóra. Azon töprengtem, jól jöhetne a jövőben, amennyiben komolyabban megtanulnám kezelni a lőfegyvereket. Meglehet, jó hasznát tudnám egyszer venni az elkövetkezendőkben, hogyha efféle szituációkba keverednék. A mai nap volt a példa rá, miszerint a világ történései kiszámíthatatlanok, akármikor történhettek váratlan események, ahol valakiknek kezükbe kellett venni a kormányt, visszarántani azt a helyes útra.
- Szóval a kormánynak, mi?- néztem Markora. - Nem tűntél annyira védtelennek, de örülök, amiért valamilyen hasznomat tudtad venni. Csak jó rálátásra volt szükséged, gondolom. Mellesleg, szépen kelepelt a hangszered!
Egy kicsit meglepődtem, amikor beszédtémába hozta a képességét.
- Ezek szerint, nem a jó cipődnek köszönhetted, amiért annyira sebesen tudtál mozogni, ugye? Őszinte leszek, egy pár másodpercre felmerült bennem a gondolat, hogy mutáns vagy... Igazából, még mindig nem tudom, mi is vagy valójában.- ráncoltam a homlokomat, majd egyik szemöldökömet feljebb vonva, kérdő arckifejezéssel fordultam Marko felé:
- Mi vagy valójában?
A kommandósok nem gatyáztak sokat, ránk ordítottak, felszólítottak, hogy lehetőleg kerüljünk minél távolabb a fegyverektől. Di Caino megjegyzése hallatán alig tudtam visszafogni a röhögést, erősen az ajkaimba kellett harapnom, nehogy kirobbanjon belőlem a hahota.
- Hé, ez kicsit erős volt! Remélem nem arra játszol, hogy bűnözők helyett az NYPD lője szét a seggünket.- vigyorogtam, s teljesítettem a rendfenntartó szervek követeléseit.