Re: Stark pláza

by **Thorhalla** Kedd 29 Jan. 2013, 15:49

Résztvevő: Jet Li Tao

Tao elkerülte az ütközéseket, így nem ment neki senkinek sem, de az előtte levő srác igen, így hamarosan nem messze a bejárattól utol is érte. Sikerült elég közel kerülnie ahhoz, hogy megérintse a fiút a nyakán. Azon csak egy bőrkabát volt nem volt magas nyaka, az alatt pedig csak egy póló látszott, így Tao pontosan a fiú bőrét érintette meg. Megszorította, hogy így üsse ki a másikat, de valami teljesen más történt. A fiú a kezében rángatózni kezdett, nem menekülés szinten, hanem mint akinek görcsös rohama van, a szája habzani kezdett és így omlott a földre, ahol tovább rángatózott.
- Úristen, hívja valaki a mentőket, ez a férfi megöli azt a fiút! – sikoltott egy nő, aki ott állt a közelben.
Tao nem tudott már erre reagálni, egy nő parfümjét érezte az orrában, látta, emlékezett arra, hogy nemrég csókolózott vele a parkolóban. Látott egy távol keleti jól öltözött férfit teával a kezében, nekiment és elvette a tárcáját, az üldözte és… és most saját magát látta a földön feküdve rángatózva. Tao ezekkel az emlékekkel birkózva rogy térdre, mire az összes közelben levő ablak és üveg felület millió darabban tört össze hatalmas robajjal.

by **Sarah** Szer. 30 Jan. 2013, 23:03

Egy hangos reccsenésre leszek figyelmes, majd pedig ugyan azon nyomást kezdem el érezni a lábaknál és a fejrésznél is, valamint egyéb furcsa dolgokat... Furcsa de mégis ismerős dolgokat, de nem tudok rajtuk gondolkodni, hiszen néha még mindig érzem az áramütés miatti csípést, habár ez már messzemenően nem annyira erős, mint korában volt s nem is oly sűrűn jelentkezik. A mellkasi rész is sérül, de ezzel nem foglalkozok, az új kezeket kezdem el tesztelni, de mielőtt jobban belemehetnék minden elsötétül s egy kevés üzenetet még kapok róla, hogy meghibásodás történt, de nem érkezik meg az egész, félbemarad és innentől kezdve nem marad más a hidegen és a fájdalmon kívül. Egy jó ideig ugyan úgy fekszem tovább, parancsra várva, de nem történik semmi, ezért végül a kezeimet kezdem el mozgatni, tapogatózni kezdek, ösztönösen, ahogyan egyre több dologra kezdek ráeszmélni, amik eddig nem tűntek fontosnak, vagy... Vagy csak nem volt engedélyezve az, hogy foglalkozzak velük. Most, hogy nincs ami szabályozza a cselekedeteket és a gondolatokat, tulajdonképpen a kevés nyugodt tapogatózás után vergődni kezdek, megpróbálok felállni, vagy kúszni, bármit, de nem vagyok képes így nyugodtan megmaradni egy helyben. Legszívesebben ordítani lenne kedvem, de nem vagyok rá képes.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 31 Jan. 2013, 10:00

Sikerül végre átcsusszannom a tömegen, és mikor elérem a srácot, már azon gondolkodom, hogy mihez kezdjek vele: ellássam a baját, vagy vezessem a biztonságiakhoz, esetleg hagyjam futni, miután visszaszereztem a pénzemet. Ezek közül viszont egyikre sincs lehetőségem, mert megérintve rögtön összeesik a fiú. Ijedten rántom vissza a kezemet, attól tartva, hogy esetleg az én hibám volt, láthatóan a tömegben többen is ezt gondolják.
Mielőtt azonban magyarázkodni kezdhetnék, velem is különös dolog történik. Ahogy lepörögnek az emlékek, zavarodottan állok, és nehezen ugyan, de felfogom, hogy a fiú emlékeit látom, aki előttem fekszik. Mintha az érintésemmel megkaptam volna az emlékeit, aztán pedig...
Mire feleszmélek, már a földön térdelek, mellettem fekszik a fiú, és körülöttem millió üvegszilánk száll mindenfelé. A nagy robaj és az emlékek eltűnése miatt kissé kitisztul a fejem. Akármi is történt, egy dologban biztos vagyok: el kell tűnnöm innen. A biztonságiak annyira nem fenyegetnek, én már átrohantam a fél plázán kiabálva, és egy sem került elő, kétlem, hogy most hirtelen előbukkannának, de nem akarok kockáztatni.
Elkezdek felállni, mikor eszembe jut, hogy miért csináltam ezt az egészet.
-Csak a tárcámat akartam - hebegem a tömegnek, és félig-meddig magamnak is, hogy tudatosítsam, akármi történt a fiúval, nem én vagyok a hibás. - Ellopta a tárcámat. Kiabáltam is - teszem hozzá elég sután, és kiveszem a tárcámat a fiú zsebéből.
Ezután a további magyarázkodás helyett elrakom a tárcát, és sietős léptekkel elindulok a legközelebbi mosdó felé. Ha beérek, rögtön egy fülkébe sietek, ott aztán feltűnés nélkül tudom átváltoztatni a külsőmet. Ha a biztonságiak előkerültek, így már nem fognak felismerni, európai vonásokat állítok be, farmert és dzsekit, csak annyi időre, míg lelépek innen, és kiderül majd, hogy tényleg köröznek-e.
Ha mindez sikerül, akkor megpróbálok feltánés nélkül távozni a plázából.

by **Thorhalla** Csüt. 31 Jan. 2013, 11:31

Résztvevő: Jet Li Tao
Tao nem tud megszólalni, mert nem képes arra, hogy elkülönítse az emlékeket, már határozottan egyre jobban hiszi és tudja, hogy a földön fekvő fiú ő. Már emlékszik a nevére is, Jack Moore, a barátnője terhes és az abortuszra, vagy pirulákra, mit tudja ő… kellett a pénz. De az neki nem volt, azért folyamodott ahhoz, hogy megpróbálja elvenni annak a távol keleti férfinak a pénzét. Látja a családja képét, ahogyan Bronxban laknak, egy lepukkant házban, a keserves éveket, ahogyan csak a baseball az, ami reményt jelent a számára, kapott is egy ösztöndíjat a fősulira, de amikor a riválisai összeverték és eltörték az ujjait a karrierje is megszakadt, romokba került.
A szirénák hangjára riad fel, még mindig látja magát a földön, de a teste már nem mozdul, csak a habos nyálas szájat látja, még lélegzett, telejsen össze volt zavarodva. Egyenruhásokat látott, akik megérkeztek, mentősök hozzá. azt kiabálják, hogy még él. Kattanást hall maga mögül.
- Kezeket a tarkóra és szépen lassan álljon fel! – hangzott a parancs mögüle.

Stark pláza - Page 3 00120

Résztvevő: Mr. Smiley
Tapogatózással a földet, betont érezte, néhány újságpapírt, ami ott volt körülötte, illetve azt a fémet, ami kiesett a mellkasából. A sötétséget és a fájdalmat végül a megváltó tudatlanság és eszméletvesztés követi. Mikor magához tért már a lámpák fénye szűrődött be a sikátorba, ahol ő maga is feküdt. Reszketett a hidegtől, látott, egy hatalmas fémfejszerűséget vett észre maga mellett, üreges szemmel, hatalmas érzéketlen fémszájjal, fülek nélkül. Amit elsőként észrevett, hogy a ruhája szakadt volt, a gondolatai, szabadok, semmi sem kötötte meg azt, nem gátolta, arra tudott gondolni és úgy, ahogyan akart. A fémlábait látta, ahogyan hús és bőr nőtt rá. Ha felnyúlt a fejéhez ismét voltak fogai, szája, orra, a szemei visszanőttek és a sajátjai voltak, ahogyan a feje is megint ember formájú. Ez az állapot ismerős volt neki, lassanként emlékezni is kezdett a múltjára.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 31 Jan. 2013, 13:15

Hiába próbálok megszólalni vagy felállni, az emlékek újabb özönlésbe kezdenek, és egyre több részlet bukkan fel. Meglátom a barátnőmet, magunkat, ahogy az orvos közli a hírt, és ahogy dühömben a falba bokszolok. Látom a pályát, amin állok, és elátkozok mindent, amiért elbuktam az ösztöndíjat, a főiskolát, a jövőt. Magamban már tudom, hogy ezen a napon futott vakvágányra az életem. Tudom, hogy Jack Moore vagyok, a világ legnagyobb vesztese, aki előtt lehetőségek voltak, de eljátszottam őket, és most cserben hagyom a barátnőmet is, az utolsó embert, aki még számít rám. Ellopom a kínai pénzét, látom, hogy olyan vastag a tárcája, mint egy milliomosé, és mikor a teáért fizetett, kifigyeltem, hogy tele van kápéval. Beindul a gépezet, de utánam ered a pasas, megpróbál elkapni, és amikor hozzámér...
A szirénák felzavarnak, és a mentősök odarohannak hozzám. A földön fekvő férfit kezdik vizsgálni, aki én vagyok, de közben itt állok mégis. Hogy lehetséges ez?
-Én nem... Nem csináltam semmit! Csak a pénzt akartam! Nekem kell az a pénz! El akarta venni tőlem! Ott van a zsebemben... Az ő zsebében.
Az emlékek zavarosak, de tudom, hogy a pénz engem illet, megszereztem azt a pénzt! A kezemet a tarkómra teszem, mert tudom, hogy nem viccelnek a zsaruk, és úgy néz ki, mintha én lennék a rosszfiú, de igazából áldozat vagyok! Ez a fickó olyan vastag volt, nem számít neki semmit egy kis kápé, nekem viszont az életem múlik rajta!
Lassan felállok a földről, és közben újra a földön fekvőre nézek.
-Ott van! Nézzék meg a zsebét, benne lesz a tárca! Az engem illet!

//Kicsit zavaros a helyzet, remélem jól értettem a dolgot.//

by **Sarah** Pént. 01 Feb. 2013, 20:41

Nem sokra megyek a tapogatózással, csupán csak azt találom, amit már eddig is tudtam, hogy a közelemben van, beton, papírok és a korábban leesett fémlap, így pedig... Bár ha találtam volna is ugyan így alakult volna, de így pedig áttérnék az őrjöngésre, ezt viszont nem tudom megtenni, mert egy pillanatra úgy érzem, hogy... Nem is tudom, mintha az egész énem szűnne meg létezni, majd pedig, bár ezt nem vagyok képes felfogni, de elveszítem az eszméletemet és végre valahára nem érzek semmit... Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, mióta elájultam, de mire magamhoz térek, a korábbi fájdalomból semmi sem maradt, ellenben a hideg nem enyhült, ám most már vacognom kellett tőle, ami ellen nem próbálkoztam meg tenni semmit sem, mert... Nem tudom miért, próbáltam felfogni a dolgokat, hogy mi is történhetett vajon, de nem értem. Végül oldalra fordítom a fejemet és megpillantok valamiféle furcsa, fejhez hasonlító dolgot, aminek a messzemenően nem normális vigyorgásától nekem is vigyoroghatnékom támad, majd pedig még nevetést is hallatok, ami közben végigtaperolom a fejemet, s úgy tűnik, hogy minden megvan... Ettől függetlenül még egy jó darabig piszkálom, matatok és egyéb hasonló dolgot. Így továbbra sem tudom, hogy mi lehetett a... Ó! Talán... Nem. Mindenesetre is nagyon ismerős ez az egész így, ahogyan most van s ahogyan kicsit elgondolkodok rajta, furcsa emlékek kezdenek el lassan a fejembe szivárogni... Gyilkosság, a gyenge elpusztítása, szolgasors... Előtte szabadság, megint gyilkosság és... Nem látok értelmet, csak mint egy állat. Zavartan, hangosabban nevetve a zavartságtól próbálok meg felállni és felvenni azt a furcsa fejet a földről, hogy azt magammal szembe fordítva, s hosszan bámulva rá a sötétben... Nos... Nevethessek, egyre hangosabban, ameddig rá nem jövök, hogy miért, vagy nem emlékszem több dologra, talán hosszú lesz, talán nem, a lábaimmal meg nem is foglalkozok, még.

by **Thorhalla** Szomb. 02 Feb. 2013, 12:10

Résztvevő: Jet Li Tao

A két őr közül az egyik felráncigálja a földről Tao-t a ruhájánál fogva és a másik pedig a földön fekvőtől vette el a tárcát és nézett bele. Abban ott volt a személyi, ami Jet Li Tao-é.
- Oké, azt hiszem, hogy itt komolyabb gondunk van… ez a polgármester papírja – mutatta a társa felé.
Tao, ahogyan meglátta az arcképét, a saját arcát, kezdett beugrani, hogy kicsoda, mit keres itt, bár még mindig csak haloványan. A rendőr ekkor húzta hátra a kezét, hogy megbilincselje és Tao bőréhez ért a keze. A férfi fejét azonnal megrohanták az őr emlékei, egy átkozott unalmas munkanap, ahol már megint idióta kamaszok után kell rohangászni itt biztonsági őrködés közben, mert nem kap rendes állást, hiszen megint megbukott a nyomozói vizsgán. Egy lerobbant lakást lát, benne a dagadt feleség és két gyerek, akiknek semmi sem jó… így most már három emlék, a fiúé a földön, a sajátjai és a biztonsági őré is ott kavargott a fejében, nem tudta eldönteni, hogy melyik is a valóság és kicsoda ő valójában.
Egy hangos puffanás és az őr ájultan, halálra vált arccal esett össze.

//Igen most már jól értetted Smile

//

Résztvevő: Mr. Smiley

Smiley érezte, hogy a fájdalom lassanként elmúlt a testéből, azt érezte határozottan a mozdulatoknál, hogy még vannak benne fémek, a karjai, lábai, felső teste egy részében a csonterősítések és néhány izom, ín megmaradt annak, de jellemzően ismét szabad volt, ismét a saját húsa és csontjai voltak meg. Ahogyan a karjait és magát mozgatta érezte, hogy lehet, hogy frissek voltak a csontok és az izmok, meg minden, de ennek ellenére nem érezte, hogy mindez megterhelő lenne számára, vagy nehéz lenne a mozgás. Az egész természetesnek hatott, jobban mint az elmúlt pár évtizedben bármi is.
A sikátor vége felől mozgást látott, majd két személyt, akiken egyenruha volt, rajta Rendőrség felirattal. Mivel ott, ahol Smiley feküdt sötét volt, így nem láthatták egyelőre. Zseblámpával kutakodtak.
- Hahó, van itt valaki? – kérdezte az egyik, a hangja alapján férfi volt.

by **Sarah** Szomb. 02 Feb. 2013, 12:56

Ahogyan mozgok feltűnik, hogy még mindig van bennem néhány dolog, amik úgymond nem az enyémek, eredetileg nem a részeim, mégis természetesnek érzem, hogy ott vannak, csak úgy mint ezt az egész állapotot. Nagyon régen nem éreztem már ehhez hasonlót, ám ezzel nem állok le különösebben foglalkozni. Végignézek magamon, csak egy gyors felmérés gyanánt, majd pedig felveszem a földről a fémfej szerűséget, ami meglepően nehéznek tűnik, de nincs ezzel igazán problémám, így tűnik fel, hogy a frissesség ellenére, mennyire jól funkcionál a testem, meglepően jól, de ennek csak örülök. Egy darabig csak nevetve bámulom a fejet, ahogyan egyre több és több emlék jut eszembe az életemből, mind "szabadon" és attól megfosztva, bár így végiggondolva talán valójából soha nem is voltam szabad, mert eleinte ott voltak a gumifalak, amik meggátoltak attól, hogy bármit is tegyek, ezután pedig ez a fémbörtön, ez pedig mind... Apokalipszis hibája, meg fog fizetni azért, amit velem tett! Most viszont... Mozgást látok, amire a remegéstől kicsit akadozva fordítom a tekintetemet s két alakot tekintek meg, rendőrség, az egyik pedig beszél is, férfinek tűnik a hangja alapján. Lassú léptekkel indulok meg feléjük a hajdani fejemmel a kezemben, továbbra is nevetve, majd pedig kilépve a sötétből annak peremén megállok és egy finoman szólva is elmebeteg vigyort mutatok a két alaknak, továbbra is nevetve.
- Végre... Szabad vagyok. Szabad ebből a szánalmas fémtest börtönből. - Nem is igazán nekik intézem a szavaimat, inkább a fejre nézek beszéd közben, majd pedig egy íves mozdulattal vágom a földhöz magam mellett és indulok el előre lassú léptekkel.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 04 Feb. 2013, 18:15

A tárcába belenézve meglátják a személyimet. Ahogy tisztul a fejem, már kezdem felfogni a dolgot, hogy valójában nem a srác vagyok, aki a földön fekszik, hanem Jet Li Tao, és hamarosan meg is magyarázom nekik a problémát, ahogy elvisznek valahová, ahol bevallhatom, hogy ki vagyok valójában. Ekkor azonban az őr hozzám ér, és rögtön tudom, hogy valami baj lesz.
A következő pillanatban a kezemet elhúzom tőle, hogy ne bilincselhessen meg, elvégre semmi oka rá, én vagyok itt a biztonsági. Megfordulok, hogy megnézzem, mi van a fószerrel, mikor meglátom, hogy összeesett.
-Na remek, megint az egész nap adminisztrációval fog telni. Carla meg az én fejemet fogja leszedni, ha nem tudom elhozni a srácokat - jegyzem meg morogva a társamnak, akinek a kezében meglátom az igazolványt.
Minden összezavarodik, a fejem megfájdul, és nem értem, miért fekszik mellettem az őr, ráadásul csak zavarosan emlékszem arra, hogy két másodperce mit mondtam, mintha nem is az én szavaim lettek volna. Elfordítom a tekintetemet, a földre bámulok, ahol meglátom a srácot, mire újabb emlékek zavarják össze a gondolataimat.
-Ez egy félreértés! Én nem csináltam semmit - magyarázom ismét felnézve az őrre,akinél az igazolvány van, meg a tárcám.
-Az az én tárcám, ha félre tudnánk vonulni az őrszobára, mindent megmagyarázok.

by **Thorhalla** Kedd 05 Feb. 2013, 11:52

Résztvevő: Jet Li Tao

- Elnézést? – tette fel a kérdést tétován a biztonsági őr, amikor Tao úgy kezdett beszélni, ahogyan a társa.
A mentősök óvatosan haladtak el Tao mellett és jobb híján a lábánál húzták ki az eszméletlen őrt a férfi mellől. Eddigre látszott, hogy igencsak sokan jelentek meg már ott, sok civil állta körbe a helyet, hogy mi van itt. Több másik őr próbálta őket elterelni. A távolból már szirénák hangját lehetett hallani, hogy a rendőrség is közeledik. Tao kérlelni kezdte a férfit, aki erre már-már pánikolva emelte a fegyverét Tao-ra. Úgy tűnt, hogy nincs hozzászokva a mutáns elkövetőkhöz. Tao még látta, hallotta, hogy a másik meghúzta a ravaszt, de nem golyó repült a fegyverből, hanem valami a mellkasába csapódott. Sokkoló, ezt korábban sem tudta volna kivédeni, ahogyan most sem. Még érezte a sokkolást, majd minden sötét lett.
Valamivel később egy ágyban tért magához, valami irodaszerűségben, a tudata eddigre majdnem teljesen tiszta volt, csak egy-egy kép villant be a másik két személytől, de most tudta, hogy ez nem a saját emléke. Az ajtóban Dallas őrnagy álldogált.
- Látom maga nem tudja kerülni a feltűnést – csóválta meg a nő a fejét.

Stark pláza - Page 3 00120

Résztvevő: Mr. Smiley

Ahogyan Smiley elindult előre már hallani lehetett, hogy a két rendőr kibiztosítja a fegyverét, bár Smiley számára ez ismeretlen hang volt, nem igen valószínű, hogy találkozott volna valaha is ilyen lőfegyverrel élete során. Apokalipszis világában maximum a múzeumokban volt ilyesmi. Ahogyan a kiborg kilépett a lámpafénybe, már látta, hogy két férfi állt vele szemben, rendőrségi ruhában, pisztolyt szegezve rá. Amikor a fejet ledobta a földre, akkor az egyik hangosan kezdett káromkodni, de a másik még megőrizte a lélekjelenlétét.
- Álljon meg! Emelje fel a kezét, hogy lássuk! – mondta. – Ha nem teszi tüzet nyitunk!
Ha Smiley nem állt meg és nem tette, amit mondtak, akkor egyszerre nyitott tüzet rá a két férfi.

by **Sarah** Kedd 05 Feb. 2013, 15:05

Valami kattogást hallok, de nem ismerős a hang, nem vélem úgy, hogy bármiféle veszélyt jelentene, így csupán csak az agyam felszínéig jut el az a tény, hogy hallottam valamit, még csak nem is olyan szinten, hogy foglalkozzak vele, tulajdonképpen elengedem a füleim mellett, legalább is passzív vagyok. A fej és az, hogy a földhöz vágjam sokkal jobban lefoglal, bár nem csattan darabokra, pedig abban reménykedtem, hiszen a legszívesebben bele is taposnék még egyet. Folytatom az utamat előre a két férfi felé, vagyok pontosabban közéjük, rájuk sem tekintek, csak üresen bámulom a köztük lévő teret, az ott az én célom, csak menni előre, semmi más, ám egy pillanatra megtorpanok a fenyegető szavak hallatára. Reszketve és ettől még mindig szaggatottan tekintek arra a bizonyosra, egy kis ideig pedig tétlenül bámulom, vacogva, vigyorogva, miután pedig kiélveztem a látványát, ami nem sok idő, mivel semmi érdekeset nem látok benne, kissé oldalra biccentem a fejemet és annyit mondok az egészre, hogy:
- Ááá... Ááááááááá? - A végére felviszem a hangmagasságot, tovább nevetek, majd választ nem is várva lassan megyek tovább előre. Hideg van, fázok, pokolian kegyetlen, érzem ahogyan minden pillanatban fagyni akar a bőröm, húzódik a hidegtől... Minden kis csípő húzódást különösen élvezek, élek, érzem, hogy élek, imádom. Az, hogy tüzet nyitnak sem érdekel, bár a fegyverropogás magára vonja a figyelmem, de arra sem reagálok különösebben, veszélyes? Veszélyes lehet, nem érdekel, ha pedig fáj akkor fájjon csak! Azt akarom, hogy fájjon!

by **Godlaw / Tao** Csüt. 07 Feb. 2013, 20:02

A dolgok felgyorsulnak, ahogy a három emléktömeg összemosódik, a külvilág egyre zavarosabb lesz, a mentősök, a szirénák, az újabb őrök és a rengeteg bámészkodó egyre jobban felzaklat, és egyik karakterből esem át a másikba. Jótékony sötétség és csend borul az elmémre, miután apró szúrást érzek a mellkasomban.
A hely, ahol magamhoz térek, idegen, de legalább már a gondolataim az enyémek. Lassan helyükre kerülnek a dolgok, emlékszem ugyan, hogy úgy éreztem, mintha a tolvaj és a biztonsági őr lennék, de valamiért nem tudom elképzelni, hogy miért tehettem.
Egy női hangot hallok, hamar hozzápárosul a Dallas név.
-Nekem mondja?! - Kérdem fáradtan, miközben felülök az ágyon, és körülnézek a helyiségben.
-Az álca nem működik valami jól, ha igazoltatnak, és az eltűnt polgármester személyi igazolványát mutatom fel. A külsőm viszont változik az öv miatt, így egy hamis személyi nem is lenne elég. Gondolom nem elintézhető egy SHIELD-es felmentés vagy igazolvány, hogy hagyjanak békén.
Megdörzsölöm a tarkómat, aztán a halántékomat, hogy kicsit serkentsem az agyamban a vérkeringést, és hamarabb felélénküljek.
-De ez még csak a kisebbik gond... Gondolom már ön is rájött, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam használni a képességemet, mintha nem is lett volna soha. Viszont akit megérintettem, annak megkaptam az emlékeit, a személyiségét... Nem tudom mitől lehet. Talán a dimenzió utazás, talán a démonok, talán valami egészen más.

by **Thorhalla** Pént. 08 Feb. 2013, 10:04

Résztvevő: Jet Li Tao

- De bőven elég egy darab – mondta és odadobott egy új igazolványt. – Nem tudom, hogy próbálta-e, de egy darab külső van az övében. Ha újat akar, akkor ezt le kell cserélni, ami most volt, az pedig jó pár napnyi, de lehet, hogy hétnyi munkát vesz időbe.
A nő megköszörülte a torkát.
- Elfelejti Mr. Tao, hogy az egyezségben benne volt, hogy nem hősködik. Erre mit tesz? Azonnal megpróbálja leteremteni a rablót, aki kirabolja. A végén még magát fogják elítélni és megbírságolni súlyos testi sértésért. Ez még mindig Amerika.
Így belegondolva valóban igaza lehet a nőnek, hogy ketten is fel fogják jelenteni, vagy perelni azért, amit velük tett.
- Igen láttuk a felvételen, majd az X-eknél Dr. McCoy megvizsgálja, így őt keresse fel először. Jöjjön, kap egy fuvart az iskoláig.
Ezzel a nő kitárta az ajtót, hogy előreengedje Tao-t a szobából.

//Egyébként egyelőre 1db külsőd van a holoövedben, nem végtelen. Ugyanis azért a tökéletes hatás elég sok helyet foglal és nem csak a külső, de a hang is benne van. Szóval majd később szerezhetsz másikat bele, de most csak egy van. A képregényben is csak 1db külső van bennük és VH-n is ezért volt csak 1 külső Zyroéknak.//

Stark pláza - Page 3 00120

Résztvevő: Mr. Smiley

Ahogyan Smiley felteszi a kérdést a két rendőrnek több sem kell és tüzet nyitnak. Jeges hideg fájdalom mart a férfi mellkasába és gyomrába, ahogyan a lövedékek eltalálják. A lézernél hozzá volt szokva, hogy az eltalálja általában, égető és ennyi. Nem akasztja meg különösebben a támadást, se semmi. De ezek? A fájdalom erős és intenzív volt, Smiley alól pedig kifogyott a talaj és a hátára esett a lövések után. Érezte, hogy a szervezete és a teste lüktet.
- Hívd a SHIELD-et és a mentőket! – mondta az egyik rendőr. – Addig megbilincselem!
A férfi látta, hogy a rendőr az autóhoz rohan, míg a másik odaérkezik hozzá, a fegyvere még mindig a kezében a másikban pedig egy műanyagbilincs és ezekkel kezd leguggolni hozzá.

by **Sarah** Pént. 08 Feb. 2013, 20:41

Nincs alkalmam tovább haladni, ugyanis ami náluk van úgy tűnik, hogy fegyver, ráadásul nem az a fajta, amihez hozzászoktam már az előző életemnek köszönhetően, a börtön életemnek. Így amellett hogy kissé cseng tőle a fülem, fájdalmasan vágom magam hanyatt és tulajdonképpen élvezem a kínzó lüktetést, elmebeteg, fájdalmas nevetést hallatva, továbbra is érzem... Érzem...
- Élek... ÉLEK!! - Ordibálok magam elé tulajdonképpen ahogyan fókusz nélkül nézem az eget mosolyogva, a fájdalom miatt a vigyor már nem megy, túlzottan nehéz lenne megtenni, de ettől függetlenül felettébb élvezem a helyzetet, bármennyire is legyen fájdalmas. Tulajdonképpen csak annyit mozgok a földön, hogy a lüktetésekkel egyszerre rángatózok, de ezt leszámítva semmi különleges, egészen addig, amíg az egyik alak mellém nem ér és el nem kezd leguggolni. Egy véletlenszerű pillanatban a fókusz nélküli tekintetem átvált rá.
- Apokalipszisnek fizetnie kell. - Ezzel a leghamarabbi lüktetéssel egy időben megpróbálom elkapni azt a kezét, amelyben a fegyvert tartja, úgy mozdítani azt, hogy ha lő az mellé menjen, majd pedig nemes egyszerűséggel újabb lüktetésre felrántani magam, vagy őt rántani le és beleharapni a nyakába, abból pedig kiharapni egy igencsak termetes darabot. Hirtelen fel sem tudom fogni, hogy honnan jön az ötlet erre az egészre, ösztönös, képek villannak fel, lehetőségek... Ismerős helyzetek... Mégiscsak volt valami előnye annak a kínzó börtönnek, annak köszönhetően pedig, hogy véletlenszerű önvédelemféle rögtönzés gyanánt ilyesmivel próbálkozok, erősnek érzem magam. Ha ez összejön megpróbálok egyszerűen felállni, bármennyire is fájjon, számomra ez inkább áldás mintsem átok, s megpróbálom a fegyverfélét is magamhoz venni, bár fogalmam sincs, hogy miféle, de rá fogok jönni, rá bizony és nem félek attól, hogy megint megtámadnak vele, nem-nem, ha úgy kell lennie akkor úgy kell lennie, igen, had fájjon még jobban ha az kell, érezni akarom minden kis cseppjét, ezt pedig a tekintetem biztosan tükrözi.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 09 Feb. 2013, 13:37

//Okés.//

-Értem, egy külső. Majd beszélek Dr. McCoy-jal ebben az ügyben is, hátha tud segíteni ebben. És higgye el, nem akartam leteremteni, csak elkapni. Tudja, a képességemmel egyszerűen megállt volna, nem pedig habzó szájjal kómába esik... Amúgy jobban vannak már?
A bűntudat azért erős kifejezés lenne arra, amit a tolvaj iránt érzek, és egy kicsit az is zavar, hogy a biztonságiak sehol nem voltak, mikor tolvajért kiáltottam, csak akkor tűntek fel, amikor már engem akartak elfogni. De persze ez még nem ok arra, ami történ velük, és nem szeretném, ha komoly bajuk lenne.
Miután megkapom a választ a két szerencsétlen állapotáról, és elrakom a hamis igazolványt a vélhetően visszakapott tárcámba, felállok az ágyról.
-Köszönöm a fuvart, jól jön. És... Kaphatok egy kesztyűt? Nem szeretnék újabb kalandokat mások emlékeiben, pláne nem az X-eknél. Ki tudja, lehet, hogy mutáns képességek elszívására is kiterjed az új... Erőm.
Ez egy olyan opció, ami csak most jut eszembe, de érdekes felvetés lenne. Nem tudom, szokott-e ilyen előfordulni, de ez a legjobb a mutációkban: ahány mutáns, annyi fajta. Vannak persze hasonlóak, de még ha a hatás ugyanúgy is néz ki, a módszer eltérhet.

by **Thorhalla** Szomb. 09 Feb. 2013, 14:14

Résztvevő: Jet Li Tao

- Kómában vannak mind a ketten – mondta Dallas. – Majd idővel kiderül, hogy mi lesz velük.
A nő az egyik SHIELD-es furgonhoz kíséri le Tao-t, ott megkapta a kért kesztyűt is. A kocsival egészen a kúriáig viszik, ami igencsak más lett, minta mire emlékszik a férfi. Egy hatalmas erdős park vette körbe és a hely is igencsak modern lett. A helyi android, Veszély kísérte be Tao-t egészen a gyengélkedőre, ahol két diák is volt és megnyugtatta Veszély, hogy Mr. McCoy hamarosan érkezik és megvizsgálja őt.

Vége.
//Ott Z folytatja neked, Kira és Éva vannak még veled ott, együtt folytatjátok, így ne zavarjon meg ez.//

Stark pláza - Page 3 00120

Résztvevő: Mr. Smiley

Smiley érezte, hogy a bőre változik és nyúlványokat növesztett ott, ahol a lövések érték, a golyó kilökődött a szervezetéből. Amikor beleharap a rendőr nyakába a másik páni félelemtől üvöltve menekült el a szenvedő alak pedig hörögve maradt a földön a nyakát szorongatva. Ütőeret is ért a harapás, így valószínűleg belehal. A fegyvert sikerült elvenni, az előbb látott csápok pedig eltűntek a mellkasról – többet nem gyógyulsz ilyen gyorsan, csak kialakulóban a képesség, azért történt –. A rendőr lassanként elhallatott, Smiley pedig egyedül maradt, a távolból pedig szirénázó autók hangját lehetett hallani, amik közeledtek, de innen bármerre lehetett már menekülni.

Vége.

by **Cardas** Szer. 20 Márc. 2013, 02:18

Előzmény: Aaron szobája

- Nem, semmi gond, jókor jöttél! – mondom Beának, mikor bocsánatot kér azért, hogy ilyen váratlanul toppant be. - Épp azt fontolgattam, hogy ki kéne ruccanni valahova, és ennél jobb módok rá azt hiszem, keresve se találnék!
Becsukom magam mögött a szobám ajtaját, és már indulunk is.
- Gyalog menjünk valameddig, vagy inkább rögtön vonatozzunk vagy buszra szálljunk? - kérdem, mert nem tudom, hogy hogyan is akar a plázáig eljutni Bea, és volna-e kedve az út valamennyi részét sétálva megtenni. - Csak mert gyalog könnyebb szemügyre venni a várost.
~
Akárhogy is megyünk végül, de csak elérkezünk a plázába.
- Menjünk a mozihoz, és nézzük meg, mi mikor kezdődik? - kérdem.
- Vagy ha éhes vagy, akkor kiszemelhetünk egy éttermet is - ajánlom fel, és közben fejben kiszámolom a költségeket. Igen, beleférne, ha én állnám a kaját. - Tudod, hogy film közbe nehogy megéhezzünk - teszem hozzá.

by **Serena Davidson** Csüt. 21 Márc. 2013, 10:36

//Előzmény: Aaron Asbord szobája//

A lány elgondolkodott, hogy mégis hogyan menjenek.
- Úgyis kénytelenek leszünk buszozni, sétáljunk el a buszmegállóig, az is legalább tíz-tizenöt perc ide – mondta.
Szerette, hogy ilyen hatalmas birtok van itt az iskola körül még úgyis, hogy a belvárosban voltak. Örült, hogy sikerült egy ekkora területet szereznie annak, akié a birtok volt és nem reklamált senki azért, hogy egy kisebb erdőt tart New York kellős közepén. Hamarosan pedig az utazás után csak megérkeztek a plázába. Ez különleges hely volt így, ugyanis a hírek szerint Stark visszatért a Földre majd egy évtizedes távollét után, ugyan ő nem emlékezett arra, hogy itt lett volna, de a szülei még igen. Aaron kérdésén elgondolkodott, majd még eszébe jutott valami.
- Majd még az állatkereskedést is megnézhetjük neked – mosolyodott el. – Hátha találunk olyan hörcsögöt, akinek szimpatikus vagy.
Egy kicsit éhes volt, így ez, hogy egyenek valamit remek ötletnek tűnt.
- Először nézzük meg, hogy mi mikor van a moziban, aztán együnk valamit, ha még van időnk rá – kissé zavartan nézett körbe. – Még soha sem voltam itt, így szerintem te mutasd az utat.

by **Cardas** Pént. 22 Márc. 2013, 00:51

- Tényleg, jó hogy megemlítetted az állatkereskedést! – mondom a lánynak. - A hörcsög teljesen kiment a fejemből - most, hogy a veled való mozizáson jár csak a fejem, teszem hozzá gondolatban.
- Jó, én is így gondoltam – helyeselek arra, hogy előbb a filmvetítések időpontjának járjunk utána.
- Oké – egyezek bele, hogy mutassam az utat. A mozi a harmadikon van. Végre valami, amiben előnybe érzem magam Beával szemben! Mondhatni, hogy magamban jóval több hibát meg hiányosságot találok, mint a lányban, ami egy csöppnyit zavar, és olyan érzést kelt, mintha kissé hátrányban lennék. Így nem is csoda, hogy milyen örömmel élek a lehetőséggel, hogy én vezethetem őt körbe idebent a plázában.
Beával a mozgólépcsőre lépünk, és felmegyünk rajta a harmadikra, majd megkeressük a mozit, ami nem olyan nehéz feladat. Igaz, én sem voltan túl sokszor itt, de eligazodom az üzletek között. Odaérve tanulmányozni kezdem a vetítéseket:
- Azt mondja, hogy… az animációs mesét azt már lejátszották ma párszor, meg még fogják is, kora estig. De a másik kettőt, amit kiszemeltél, azokat ma még nem vetítették, csak fogják. A Csillagok háborúja hamarosan kezdődik, viszont az nem premier, a Karib-tenger kalózai pedig később lesz ugyan, de ma játsszák először… Ha az utóbbira mennénk, akkor volna időnk még elmenni enni is, és egy premierre ülnénk be. – mondom a véleményem.
- Te hogy vagy vele, melyikre szeretnél menni? – kérdem, majd gyorsan hozzáteszem. – De még van bő húsz perc a Star Wars-ig, van idő eldönteni. A meséről pedig ahogy látom, lehetetlenség lemaradni, mert ahogy befejezik, már játsszák is újra.

by **Serena Davidson** Pént. 22 Márc. 2013, 10:24

Bea alaposan nézte végig a helyet, hogy hol is vannak, még nem igen volt ilyen helyen korábban. Amikor Angliában voltak, akkor családi birtokon voltak leginkább és nem mentek be a nagyvárosba, Wakandában pedig minden annyira más volt, mint itt Amerikában. Ott a technológia és a zöldövezet szinte egybeforrt, hatalmas parkok, fák, vízesések, még az iszonyúan fejlett épületeken is megtalálhatóak voltak, arról nem is beszélve, hogy sok helyen belül is parkosak voltak az épületek. A pláza is inkább olyan volt, mintha dzsungelben járt volna az ember, nem pedig mindenhol beton és fémek. Ez a Stark pláza olyan idegennek tűnt számára. Végül mire felfogta, hogy mit néz és hol is van valójában már meg is érkeztek a fenti részre ahol a mozi volt, eléggé elveszettnek érezte magát itt, a szabadban soha sem, lehetett bármilyen dzsungel az a hely, mindig kitalált, vagy megtalálta, amit keresett, de ez? Összerezzent Aaron kérdésére.
- Akkor legyen a Karib-tenger kalózai – mondta. – Már, ha még lesz hely rá kellően hátul. Ha nem, akkor legyen a Star Wars. Szerintem mind a két esetben lesz még időnk enni is valamit.
Ha a fiú hasonló véleményen van, akkor elindul a pénztár felé, hogy megvehessék a jegyet és kiderüljön, hogy melyik filmet fogják végül is megnézni.
- És a film után, legyen bármelyik is, még állatkereskedésbe is megyünk – mosolygott.

by **Cardas** Vas. 24 Márc. 2013, 00:31

Beát vagy lenyűgözhette a pláza, vagy pedig nincs nagyon hozzászokva az ilyen helyekhez - gondom, mikor a kérdésemre összerezzen. Wakandában nem tudom, milyenek lehetnek a plázának megfelelő épületek, illetve a bevásárlóközpontok, de hogy nem ilyenek, az tuti.
- Rendben – mondom, mikor a kalózokat részesíti előnyben. Akkor abban is egyetértünk, hogy mit tekintsünk meg. Szuper!
Én megyek előre a pénztárnál érdeklődni, mivel őneki elég idegennek tűnik a hely. Egy kicsit ez magabiztosságot is ad nekem.
- Van még hely hátul is - fordulok Beához aztán. - Azt hiszem a hétvége esti mozizásra fognak a legtöbben becsődülni, de azért most is lesznek elegen.
Az állatkereskedésre én is elmosolyodom megint.
- Majd igyekszem a hörcsögök előtt a legjobb formámat hozni! - persze most is azon vagyok…
Miután megvesszük a jegyeket, jöhet a kajolás. Elég sok hely közül lehet választani itt a plázában.
- Fölfele láttad valamelyik éttermet, ami megtetszett esetleg? – kérdem, de aztán még hozzáteszem. - Vagy pedig nézzünk meg párat közülük, amennyire van időnk, és akkor amelyik a legszimpatikusabb?

by **Serena Davidson** Vas. 24 Márc. 2013, 09:41

Bea követte Aaront, amikor a fiú ment, hogy megvegye a jegyet maguknak. Elmosolyodott, amikor kiderült, hogy van hely még most és hátul is.
- Még szerencse, hogy most is volt időnk eljönni – mondta. – És nem pedig, amikor minden tele van emberekkel.
Igaz, mondta a fiú, hogy most is lesznek mások, de valószínűleg mégsem annyian, hogy mozdulni lehessen. Elgondolkodott, hogy merre is látott ilyesmit, de nem igen jutott az eszébe semmi.
- Nem igen tudom – vallotta be elpirulva. – Egyelőre a hely idegensége annyira letaglózott, hogy nem nagyon tudtam semmire figyelni. Hiányzik a megszokott dzsungel, vízesések innen bentről és a modernség. Wakandában teljesen máshogy néz ki egy pláza.
Valamit mégis mondania kellett volna, hogy ne tűnjön úgy, hogy teljesen passzív és mindent ráhagy a fiúra. Töprengett, hogy milyen ételt nem evett még, aztán végül csak beugrott neki.
- Thai, vagy indiai ételt még nem ettem, és szívesen megkóstolnám őket, nem tudod, van ilyen étterem itt a plázában?
Magában dicsérte meg kicsit magát, mégis kezdeményezett, de megvan az illúziója annak is, hogy még mindig Aaron irányítja a dolgokat.

by **Cardas** Hétf. 25 Márc. 2013, 02:46

- Igen, jó, hogy így összejöttek a dolgok. Hogy mindketten ráérünk, a filmek sem lehetnének jobbak, és hely is van rájuk! – randinak eddig tökéletes.
Mikor Bea elmondja, hogy miben tér el egy wakandai pláza az itteni példányoktól, körülnézek, mintegy hogy megbizonyosodjam róla, tényleg úgy van-e, ahogy mondja. Igen, minden bizonnyal sokkal fejlettebb lehet egy ottani.
- Könnyen beleszokik az ember ebbe a környezetbe – mondom neki, az amerikai plázák védelmében. – Legalábbis, ha a saját tapasztalatomról van szó – teszem hozzá. – Elég, ha párszor eljövünk ide, és már nem is tűnne annyira idegennek ez az egész.
Mikor megkérdi, hogy van-e ilyen étterem, kicsit gondolkodom.
- Indiai az tuti van, eggyel lejjebb. Thainak is kéne lennie, de azt nem tudom, hol találjuk... Körülnézzünk, hátha az is előbukkan?- kérdezem készségesen.

by **Serena Davidson** Hétf. 25 Márc. 2013, 10:07

- Nekem még az iskolát is nehéz megszokni, pedig itt vagyok már egy ideje – vallotta be. – Hiába van hatalmas erkélyem a belső kertre csak az illúzióját kelti a szabadságnak, de megadni nem adja meg.
Egy ilyen betondzsungel kellős közepette volt különösen honvágya nem csak az állandó forróság és meleg miatt, de hiányzott neki a nagy szabad síkság, a szavanna, vagy éppen a dzsungel és az, hogy végletekig szabad legyen. Igaz New Yorknak is megvoltak az előnyei, a legfőbb érv a város mellett itt volt vele, Aaron. És mint kiderült még Indiai étterem volt is a közelben.
- Akkor legyen indiai, legközelebb majd thai konyhát kóstoljuk meg – mosolyodott el. – Ha már ez a téma felmerült, még azt sem tudom, hogy mi a kedvenc ételed.
Közben körbenézett, hogy megkeresse a mozgólépcső lejáratát, ami lefelé viszi őket, ha ezt megtalálta, akkor lassan elindul arra, hogy Aaron is csatlakozhasson hozzá és közben még eszébe is jutott valami.
- A két ünnep között, vagy az újévben hazamentél már? – érdeklődött, ha igen a válasz, csak akkor folytatja. – Milyen anyukád új lovagja? Már ha találkoztál vele.

by **Cardas** Kedd 26 Márc. 2013, 01:02

- Sajnos néha nem úgy vannak a dolgok, ahogyan szeretnénk – mondom, és én is visszagondolok egy-két ilyen esetre az életemből. Azért jó lett volna, ha apám velünk marad, és nem kellett volna eljöjjünk tőle az Államokba…
Sajnálom Beát, hogy ennyire hiányzik neki az otthona. Én alkalmazkodóbb típus vagyok, könnyebben beleszokom egy idegen környezetbe, de ez nem mondható el őróla.
- Majd igyekszem elviselhetőbbé tenni az ittlétedet! -kacsintok egyet biztatóan, igyekezve jobb kedvre deríteni Beát.
- Oké, akkor mehetünk is! - mondtam, és elindultam előre, le egy emelettel, ahol azt a bizonyos indiai éttermet találni. Közben kapok egy kérdést is, hogy mi a kedvenc kajám.
- Mármint a hamburgeren kívül? – kérdek vissza mosolyogva. – Amiben fő szerepet játszik a tojás, azt kivétel nélkül szeretem. A rántottától a tojásos tésztáig mindent! És neked? – kíváncsi vagyok rá, biztos valami wakandai specialitást fog mondani, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda, de nem baj, legalább okosabb leszek, és tudom, mi a kedvence.
- Igen, hazamentem pár napra, és a Szilvesztert is otthon töltöttük – mondom, és örülök, hogy érdekli, mi is volt velem. – Hááát, mondhatni, hogy elmegy a fickó, bár talán női szemmel kecsegtetőbb látványt nyújt. De jó fej, meg minden… Amint kiderül, anyum egyik betegének a gazdája az. Tudod, érdekes módon a fickó kutyájának az első találkozásuk óta folyton van valami baja, de szerintem csak ürügyet keresett rá, hogy összetalálkozzanak anyummal az állatorvosi rendelőben. Úgy tűnik bevált a stratégia, mert már szépen összerázódtak! – lehet kicsit bőbeszédű vagyok most…

by Ajánlott tartalom