Előadó tanterem

//Előzmény: A birtok//

Mostanra már egészen jól voltam, csak még mindig kicsit gyengének éreztem magam a korábbiak után. Feszülten figyeltem, hogy a Professzor mit is mond, noha ez a téma főleg a fiatalságnak volt fontosabb, én pontosan ismertem a témát már. Bár szomorúan láttam, hogy a célközönség egy részét egyáltalán nem érdekelte az, ami itt zajlott. Még meg is fordult a fejemben, hogy odamegyek és felébresztem Mr. Wright-ot, hogy legalább tisztelje meg a professzort annyival, hogy kevésbé látványosan unatkozik, amikor kékes fény jelent meg. Felsikoltottam és ijedtemben próbáltam azonnal lebukni az egyik asztal mögé és onnan meglesni, hogy mik is jelentek meg most itt a helységben. Roppant furcsa lények voltak és még a hideg is kirázott attól, amit mondtak. Veszélyben vagyunk, megmenteni minket, Evolucionisták? Vajon mennyi közük lehet a korábbi támadónkhoz?
- Miféle veszélyben vagyunk és mit, hogyan akarnak segíteni? – kérdeztem végül.
És persze még mindig ott volt egy másik kellemetlen kérdés. Soha senki sem segít önzetlenül senkinek sem, főleg nem egy ilyen helyzetben, az emberi természet már csak ilyen volt. bár ők közel sem tűntek emberinek.
- Mit kérnek a segítségükért cserébe? – kérdeztem még.
Próbáltam figyelni őket, hogy mikor szándékoznak támadni, ha így lenne, akkor próbálok kitérni előlük.

felszerelés:

~Roxan~

Összehívtak minket, ahova szintén nem elsőként érkeztem, nem tehetek róla, ha akarnék esetleg nem késnék,  tanuljunk egy kis mutáns etikát az igazgatótól, remek, jobb dolgom nem is lenne. Elkezdi a műsort és felvezeti, ha jól értelmeztem, ha vissza élünk az erőnkkel olyanok leszünk mint a bully-k, caha, ahonnan én jövök az normális jelenség, azaz nekem az a normális hogyha azt csinálom, akkor szabad? Legalábbis rá foghatom hogy nekem ez a normális? Tudja hányszor futottam? Az a helyzet ha most haza mennék, kicsit visszaélnék a hatalmammal, szét rúgnék pár s*gget, hacsak nem lázadnának fel az emberek és kezdenének fáklyákkal meg vasvillákkal kergetni, az mondjuk szopi lenne, de szerintem megtudnék lógni, nagyon kéne az a cucc ami emberré tudna visszaváltoztatni, rohadt sz*r így z élet.  
Na mindegy, lényegében eldöntöttem magamban hogy ez egy bullshit és csak azért ülök még itt mert kötelező, mondjuk ha megmondanám hogy ez a téma nekem nagyon nem pálya és kimennék, mi lenne? Kivágnának a suliból? Toleránsabbnak tűnik az öreg annál, igazából az a probléma hogy é nem látok semmit a világban amiért érdemes lenne jónak lenni, a szabályok meg pfff azért írják hogy valaki megszegje, nem? Ehh, készülnék hogy felnyújtsam a kezem és valamilyen ürüggyel elhagyjam a termet, legyen az akár az hogy hív a természet vagy akármi, remélem kiszúr a hátsósorból. Aztán megjelentek valami izzó alakok, és valami veszélyről beszélnek és hogy ők segítenek nekünk túl élni, ingyen és bérmentve mi? Valószínű. Ezt ismerem, jön egy pár bizarr alak, nem soká polgárháború lesz mint a múltkor, és nem tűnnek valami gyengének, ilyen fura érzésem van mióta megjelentek, úgyhogy sajnos én szegény gyönge kis diák megint nem leszek képes megmenteni a napot, sorry.  De azért kivárom a végét, lehet ez nagyobb bulinak ígérkezik mint a másik.

Felszerelés:

Gail harcot lát, egy szőke lányt a fején a cerebroval és a kiborgot, akit mindenkinél jobban utál és akitől retteg... Taot, ahogy őrültként nevet. A lények rezzenéstelenül figyelik a diákokat. Serena az egyetlen, aki kérdezz tőlük.
- Megvédünk titeket azzal, hogy megsemmisítjük a homo sapiens sapiens fajt. Azért, hogy élhessetek, az emberiségnek halnia kell.
Felelik az Evolucionisták. Látszólag a középső szólal fel és a többi csak némán áll. De nehéz pontosan megmondani, mert a hangját a maszk furcsán torzítja.
- Nem szívességet teszünk nektek. Engem és a testvéreimet erre választották ki az istenek.

Egyelőre senki sem kérdezett semmit sem, csak én. Pont az egyik leggyávább személy? Még akkor is, ha én voltam a legidősebb a teremben. A legfurcsább az volt mégis, hogy Mr. Wright és Roxan nem szóltak be ezeknek a lényeknek. A korábbi viselkedésük után ez lett volna, amit az ember „elvárt” volna tőlük. Éreztem, hogy a szavaik után elsápadok, elsőre abban sem voltam biztos, hogy jól hallottam azt, amit mondtak, kellett néhány másodperc ahhoz, hogy a sokkon túljussak.
- Felejtsék el! – mondtam éles hangon.
A hangom talán még magasabb is lett a pániktól, mint szerettem volna. Éreztem, hogy megremegek.
- Meg ne próbálják kiirtani az emberiséget! – szólaltam meg újra. – Ilyen módon nem kell a védelmük! Nem ölhetnek meg alig pár száz fő miatt több mint hétmilliárdot! Még egyet sem!
Még önmagamat is meglepett az, hogy milyan eltökélten szóltam ezekhez, nem hittem volna, hogy ilyet merek.
- Az istenük nem tudom, hogy milyen kegyetlen személy lehet. Távozzanak innen és hagyják békén a diákjainkat!
Szólni kell az Angyaloknak, ők talán képesek arra, hogy megállítsák ezt a vérontást, amire ezek készülhetnek.

felszerelés:

~Roxan~

Nem tehetek róla komoly legalább 2 oldalú iskolaundorom van, főleg az ilyennél amikor téríteni próbálnak, jó ezért vagyunk itt, részben, meg ilyenek de na, akkor is. Úgyhogy megpróbálok lógni, konkrétabban kilógni erről a "gyűlésről", ami óra. Már meg van a tervem, hozzá is kezdenék, fel is emeltem a kezem, legalábbis úton volt, amikor megjelentek ilyen bizarr alakok érdekes kisugárzással. Megint jól indul, és elvileg ez a suli menedék, meg véd minket, na ja, látom, nem rég vagyok itt de ez már kapásból a második "idegen látogatás". Igaz, ezek azt állítják nekünk akarnak jót, aha, persze, de valaki rá kérdez mégis hogyan tervezik ezt, amire a válasz, kipusztítják az emberi fajt, hát, végülis az nekem nem annyira fáj, tehát ehhez semlegesen állok, de a szőke csajszi, nem ugrik be neve, fellázad és ellenkezik, hmm, ő nem az a nyugodt fajta? Annak néztem, mondjuk elég rossz bőrben volt, lehet csak valami betegség vagy ilyesmi miatt volt annyira "csöndes". Egyébként úgy látom tényleg vegyes a vélemény ezt a dolgot nézve, van aki mintha még támogatná is, egy punk srác, de a csajok egyből ellenük fordulnak, nem, nem, szegény emberkék, végülis, én se egy embertől kaptam az első rúgást amikor kb a halálomon voltam és épp átváltoztam, ezért is sz*rok én rájuk hogy mi lesz velük. De azért kivárom a műsor végét, azért sejtem mi lesz az, készülök, felmérem merre az ajtó, ha futni kéne, de egyelőre hátradőlök a széken, kicsit lentebb csúszok és a tarkómon összekulcsolom a kezeim.

Jonah egy mentális ébresztés fogadja, egy józanító hang, amitől azonnal érzi, hogy ébren van. Xavier szól hozzá:
~ Mr. Wright szükségem van magára. Ezek a lények többek és erősebbek, mint bármi, amit valaha láttam. Ha bármi történik a maga dolga lesz feltartani őket ameddig a diákok kimenekülnek.
Majd Xavier előregurul.
- A nevem Charles Xavier és ők a tanítványaim, az X-men. Ebben az iskolában én arra tanítom a homo superiort, hogy hogyan uralja és használja az erejét arra, hogy védelmezhesse a mutáns és az emberi fajt. A célunk a közös lét a homo sapienssel, nem az kihalásuk.
A lebegő alakok meredten nézik a félő lányokat, akik távozásra szólítják fel a lényeket.
- Ez akadályozza a túléléseteket. Te szólsz a teljes mutáns faj nevében?
Xavier szinte kerüli az utolsó kérdést, látszik rajta, hogy Magneto szörnyűségeit juttatja eszébe.
- Megkérdezhettem, hogy mik vagytok akkor ti? Honnan jöttetek?
- Mi megfigyeltük a fajotokat az első mutáció óta, pont, ahogy megfigyeltük a homo sapienst előtettek. Az emberiség kiirtása szükségesen veszélybe hozza a bolygót. A fajotoknak fel kell erre készülni. Az emberi atomerőművek összeomlanak, a vízraktárak elfertőződnek, az étel adagok csökkenek. A túlélő emberek fertőzéseket hordathatnak majd. Fel kell készülnötök.
- Mi adja meg nektek a morális jogot, hogy megtegyétek ezt?
Kérdi Xavier aggódó hangon. Gail látja a néhány ezer mutánst egy haldokló bolygón és sötét alakokat, mint Tao és Magneto hatalomért küzdeni.
- Nincs olyan, hogy moralitás. Csak túlélés. Vadásznak rátok. A gyengébb fajok megpróbálnak majd megölni titeket... ezt már tudnotok kéne hisz már megtörtént.

Nem tűnt úgy, mintha ezek a lények olyan nagyon távozni szerettek volna, de szerencsére legalább Gail ugyanúgy volt a helyzettel, mint én. Nem értettem, hogy mi alapján minket választottak, főleg, hogy Roxan úgy tűnt, hogy teljesen érdektelen és nem is érdekli, hogy mit mondtak ezek a lények. Mr. Wright pedig, inkább nem szeretném tudni, hogy mi zajlik a fejében. De szerencsére már a Professzor is közbeszólt és ő is távozásra szeretné bírni ezeket a lényeket, amik viszont tovább erősködnek.
- A mutánsoknak nincs nemzetük, nincs vezetőjük senki sem fog a nevükben szólni – mondtam.
Persze bizonyára találnánk, aki önként és dalolva elvállalná ezt a feladatot, de szerencsére nem volt ilyen alapvetően.
- Nem, nem fogják kiirtani az embereket! Azzal mindenkit megtesznek, a mutánsokat is. tudják hány mutáns van a bolygón? Pár száz, ha az emberiséget kiirtják, azokat, akik hozzáértően képesek a civilizációt, technológiát fenntartani… nem is beszélve arról, hogy pár száz egyed létezése rövid úton a kihaláshoz vezet. Mi is emberek vagyunk, ha tetszik önöknek, ha nem!
Megráztam a fejemet a további szavaikra.
- Nem fog előfordulni, az emberek és a mutánsok békésen, egymás mellett fognak élni. Majd meglátják.

felszerelés:

Jonah szavaira még Xavier is rémülten fordult felé.
- Mr. Wright!
üvölti dühösen majd visszafordul az Evolucionistákra. Azok mind Jonah köré lebegnek.
- Ha te akarsz a mutánsok vezér lenni gyűjtsd őket mind össze, hogy együtt vezetésed alatt túléljék az atom okozta telet, amiből majd kiemelkedik a királyságotok.
Az egyik szélső látja Gail reakcióját és hangja bizalmatlanná válik:
- Miféle vezér kiben nem bízik a népe?
Xavier homloka összeráncolódik, egyértelmű, hogy a mentális erejéhez nyúl. A lény tudatába nyúl majd ordítva zuhan ki a székéből. A szavak, amiket kimond felfoghatatlanok.
- Az örökkévalók tudásához kevés vagy Charles Xavier.
Mondja az egyikük megvetően. A professzor sokkot kapott, habot köp fel és remeg kitágult pupillákkal.

És a lehető legrosszabb forgatókönyv kezdett kialakulni, hogy Mr. Wright magára vállalta azt, hogy ő fogja összefogni a mutánsokat. A Professzor és Gail is rögtön rászóltak, én inkább a kék lényekre és megremegtem a nukleáris tél hallatán. Miből gondolnák, hogy mi túlélnék egy efféle dolgot? Nem voltunk mindenhatóak, ugyanazok okoztak nekünk gondot, mint az embereknek. És a lények pedig a bizalmat emlegetik. Nem tudom, hogy honnan jöttek, de egy biztos, hogy a bolygó lakóit nem ismerték, egyáltalán nem.
- Soha sem fogtok olyan személy találni ezen a bolygón, akiben mindenki bízik! - mondta. - Még a kitalált istenfigurákban sem!
Ahogyan a Professzor felkiáltott és kiesett a tolókocsiból azonnal próbáltam odasietni hozzá, és óvatosan tartani a fejét hogy ne verje be a padlóba és ne szenvedjen fejsérüléseket. Jelenleg többet nem tudtam tenni érte, csak remélni, hogy a roham hamar véget ér.
- Menjenek, amit maguk akarnak nem kivitelezhető, soha sem állítanak elő olyan mutánst, akiben mindenki bízik. Maguk egy utópiát akarnak, de az csak a könyvekben létezik. Itt soha sem fogják megkapni, amit akarnak... és abban is biztosak lehetnek, hogy egy vadidegenben sem fogunk soha megbízni, sem olyanban, aki az emberek kihalását opciónak találná!

felszerelés:

Xavier lassan ébredezett. Feltolta magát a földről.
- Kérlek titeket. Figyeljetek rám. Hiszem, hogy az álmom lehetséges és a mutáns és ember tud majd békében együtt él...
A lebegő alakok félbeszakítják.
- Nem. Az álmod lehetetlen. Már több kiirtásotokra kész terv és fegyver létezik. te és a diákjaid nem tudjátok vezetni a mutánsokat. Még egymásra sem tudtok hallgatni.
Kák villámok fedték be az alakokat és egy villanással eltűntek.
- NE! NE! Várjatok!
Üvöltötte Xavier, de nem figyeltek rá. Csalódottan lehajtotta a fejét.

- Az emberek egymást is kiirtanák és arra ugyanúgy megvannak a fegyvereik - mondtam.
Bármennyire nem tetszett a válasz, így volt. Elég volt csak megnézni, hogy mit csinálnak az emberek a közel-keleten, vagy éppen az atomkísérletek, még Koreától is, az oroszok, illetve még megannyi dolgot lehetett volna sorolni. Így továbbra is úgy véltem, hogy helytelen volt a megállapítása ezeknek a lényeknek és nem látták a valóságot. Csak, amit akartak. Fanatistának tűntek, olyanok voltak, mint pár éve az Iszlám Állam, akik a teljes világot fenyegették. Úgy tűnt, hogy legalább a Professzor jól van, mert közben teljesen magához tért és még próbált is a lényekkel beszélni. Akik végül el is tűntek. Csak abban reménykedtem, hogy nem ahhoz a társasághoz fognak menni, akik a börtönben vannak, vagy megszöktek, mert ha ő közülük valaki, a vezető elvállalja, mert megfélemlítette a többieket, akkor nagyon, de nagyon rosszul fogunk járni. Talán hiba volt az, hogy Mr. Wright-ot nem engedtük erre a feladatra. Vagy, ha megtalálják és újra megrontják az apámat.
- Mi lesz, ha Tao-t megtalálják? - kérdeztem. - Ő bizonyára igent mond... talán tényleg igent kellett volna mondanunk időhúzás szempontjából...
Nem örültem annak, hogy ezt kimondtam, de aggódtam, hogyha valakit találnak, akit a céljaikra használhatnak, akkor mindenki meghal a bolygón.

felszerelés: