New Jersey-i kompkikötő

Egy rövid ideig zavartan próbálom összeszedni a gondolataimat, és ebből az állapotból a hideg érzete ránt ki. Ekkor jövök rá, hogy teljesen meztelenül guggolok a hóban, testem már alap állapotában is szép vörösre fagyott. Körülnézek, hogy keressek valamit, amit legalább magam köré csavarhatok, vagy egy, a többitől kissé távolabb álló HYDRA-st, akit könnyű szerrel le tudnék szerelni, és elvenni tőle a ruháit. Ha találok valamit/valakit, ha nem, felmérem a terepet, és meghallom Ben hangját, ahogy leadja az információkat, majd int, hogy mennünk kell. Jobb ötletem nem lévén - itt már úgy sem tehetünk semmit - ahogy éppen vagyok (ruhástul, vagy anélkül) Ben-t követem, így legalább átmelegszem egy kicsit a mozgástól - remélhetőleg - és kevésbé fogom érezni a hideget.
- Nincs több ötletem. - szólok oda Ben-nek, ha elég közel vagyunk egymásból, és bár arcomon nem látszik, van bennem egy kis kétségbeesés, hogy nekünk itt a vég.

Elindultunk az épület felé, és ahogy lopakodunk, hát nem Shannon közelít meg minket? Valószínűleg nem fogta fel a jelzésemet, na mindegy. Ahogy odaérünk a kapuhoz, látjuk, hogy egy hevenyészett lánccal zárták le a helyet, nem túl vastag, de nem is vékony darab. A puskámmal könnyedén megoldanám a dolgot, de az hangos lenne, ezért jól jön a nő ereje, és segítsége. Intek neki, hogy tépje el, és haladjunk befelé. Ha halljuk Ben hangját, akkor megtorpanok, és Shannon javaslatára csak nemet intek a fejemmel.
- Nem úgy néznek ki, mint amik nem omlasztanák a fejünkre az épületet. Nem, ha be akarunk jutni, akkor valakinek a robotok figyelmét kellene elterelnie, ami nem javasolt, tekintve, hogy a két legnagyobb harci potenciállal rendelkező emberünket is legyűrték. Két dolgot tehetünk, vagy az egész akciónak vége, és megpróbáljuk menteni a saját bőrünket, vagy minél gyorsabban elfoglaljuk a k-rva kikötőt. A robotokkal való harc lekerült az étlapról, az komplett öngyilkosság lenne. Viszont a k-rva életbe, ha elfoglaltuk a kikötőt, akkor is harcolnunk kell ezekkel a szarokkal, de legalább nem kell attól tartanunk, hogy kitör az ellenfél, és hátba lőnek. Gyerünk, befelé gyorsan mindenki! – adja ki végül a parancsot. Ha nem hallják Ben hangját, akkor csak simán int a többieknek, hogy haladjanak tovább. Abban az esetben, ha nem tudnak a feléjük tartó robotokról, akkor jelzi, hogy halkan haladjanak, ha viszont tudnak,  akkor átváltja a fegyverét, és a puskagránátot felhasználva remélhetőleg be tudja omlasztani a hidat, ami a víz fölött halad – mindkét bejáratnál. Reméli, hogy ez időt ad nekik felkészülni a robotok ellen.

Meg látom, hogy Shanon közeledik, felénk tart. Meg hallom, hogy Shanon mond valamit, aztán meg fordulok, és akkor látom, hogy egy robot áll mögötünk talán eléggé mesze van tőlünk, és valamiért, nem tud közelebb jönni. Ha, látok valami furát, Ha van fent mondjuk felhő, és el tér a színe, vagy az ég nem olyan kék, mint amilyennek meg szoktam, abból már tudni fogom, hogy egy védőpajzs alatt vagyunk. És a hangra is ekkor kapok magyarázatot. A helységbe belépve, megcsap a meleg, és még a szemüvegem is be párásodik, így le kell vennem, hogy meg törölhessem azt. Ha, van rajtam kabát, akkor is legfejjeb csak a cibzárt húzomle, hisz bent meleg van.
~ Miaz? Mostmár nem csak meg szállnak minket, de még azt hiszik, hogy a fütés ingyen van? Talán, ahonnan ők jönnek, és ahol én is voltam, ott talán ingyen van , de itt biztos, hogy nem. - Gondolom magamban, majd a megtörölt szemüvegett vissza teszem a fejemre. Meg szólalni nem merek, de azért a fegyvert készenlétbe helyezem, arra az esetre, ha lövöldözni kell, valamint kéne találnunk fedezéket nekünk is, főleg a kiképzőnknek, és Briannak. Hiszen ők teljesen védtelenek, így emberi alakban.

Megtaláltam a levetett ruháimat, és a lehető legóvatosabban lopóztam odáig, természetesen előtte jeleztem Ben-nek, hogy nem hagyom végleg itt, csak nem vagyok oda a hidegért ilyen állapotban. Megindultunk a többiek felé, hogy beérjük őket, és sikerre vigyük a küldetést, amiért tulajdonképpen idjöttünk.
- Sajnálom, hogy nem voltam valami hasznos. - szabadkoztam Ben-nek, egy fedezék rejtekében, majd elértünk el egy folyosót, egy időben a csapat maradék részével, így újra együtt volt mindenki, ilyen pedig utoljára a helikopterben volt.
- A képességblokkoló, amit használnak, tartós hatású, - tekintek Ben-re. - szóval ha le akarjuk zárni, akkor elő kéne keríteni a tagot, akinél a távirányító van. Egyébiránt pedig én is - legalábbis a másik felem - használhatatlanná vált, nem hiszem, hogy megint elő tudnám rángatni magamból. - ragadtam magamhoz a kezdeményezés jogát - talán most először.

Ahogy Shannon épp letépi a láncot, a robot mintha megtorpanna odakint, és nem akar tovább jönni felénk. Ami az elhanyagolható infó, az igazi felüdülést az jelentette, hogy támadni se nagyon akart – igazán fellélegeztem ettől.
- A robot megállt, gyerünk befelé, halkan. – mondom a többieknek alig hallhatóan, de azért biztosra megyek, hogy a társaim meghallják amit mondok. Ez előnyt ad nekünk, ha nincsenek összeköttetésben azzal a szarral, akkor meglephetjük őket. Kézjelekkel osztom szét a lányokat, Shannont küldve előre – a kifinomult érzékszerveinek hála neki van a legjobb esélye előbb észrevenni az ellenséget. Utána jövök én, és ha hallgatnak rám, akkor Éva zárja a sort.
- Teljes készültség, ha valami mozgást láttok, azonnal jelezzétek. – szólok nekik, és intek, hogy induljunk meg befelé. Alap esetben tűzparancsot adnék mindenre, ami mozog, de most nem okozhatunk halált, ami nagyban nehezíti a dolgunkat. Mivel a robot megállt odakint, nem omlasztom be a hidakat, még jól jöhetnek, ha pucolnunk kell – ráadásul túl hangos lenne, egyből leleplezném magunkat. Jelzem a csapatnak, hogy fésüljünk át minden szobát – nem akarom, hogy hátba támadjanak minket – és csak alapos felderítés után haladjunk tovább. Közben folyamatosan fedezem az elől járó Shannont, Évának pedig szólok, hogy hátrafelé figyeljen, nehogy mégis meglepjenek minket.

Tomas, kérésére hátra nézzek, de egyenlőre egy HYDRA balf....t sem lehet látni mögöttem, de ez még nem azt jelenti, hogy megnyugodhat az ember. Én, legalább is én ezt gondolom. A fegyvert, azért még mindig készenlétben tartom, hogy ha esetleg mégis fel bukannának, és akkor csak a lábukra kell célloznom, és meghúzni a ravaszt. Bár, egy kissé furának tartom, hogy belépünk ide, és az első reakció, hogy hatalmas itt a csend, és semmi fegyvert eldobni, vagy társai. Az, nagy pojén lenne, ha kiderűlne, hogy le léptek hátra hagyva a társaikat, vagyis inkább cserben hagyva a társaikat. Mindegy, ez már a többi sz....zi HYDRA-s dolga, és nem az enyém. Az lenne a dolga, a többi itt tartozkodónak, hogy ezt a helyet őrizze, közben pedig azok valahól bújocskát játszanak velünk. Szerény személy szerint, ha nem arról lenne szó, hogy az életünk lenne a tét, vagy pedig valami hasonló, talán még jó játék is lenne.

A nő egy ideig csak várt, én pedig nem sürgettem. Bár sietnünk kellett volna, nem akartam feleslegesen feszültséget teremteni, és ezzel a munka rovására menő ingerültséget okozni. Ehelyett körbe kémleltem, és a szemem sarkából próbáltam a robotot is szemmel tartani, nehogy csak egy trükk legyen ez az egész hírtelen nem tudok továbbmenni dolog. Közben egy terv is kezd kialakulni a fejemben.
Ha Shannon éles érzékeinek hála megközelíthetjük az ellenséget anélkül, hogy tudnák a közeledésünket, akkor könnyedén okozhatunk meglepetést. Egy elbarikádozott ajtót gond nélkül robbanthatok be a puskagránátommal, és még bőven van nálam egyéb taktikai is. Mondjuk egy vakítót dobok be a robbanás után egyből, és utána berontunk rájuk – akár még leadott lövés és komolyabb sérülés nélkül is leszerelhetjük őket.
Ezen kívül pedig egy füst is van még nálam, ha eldurvulna a helyzet. Ezzel szintén meglepetést okozhatunk, letámadhatjuk őket, de a fedezékben vonulásunkat is biztosíthatja. Ha az ellenség egy szobába zárkózott, az előny mindenképp nálunk van. Ha viszont szétszóródtak, és meg kívánnak lepni minket… nos, csak remélem, hogy Shannon előbb kiszúrja őket, mint ők minket.
Mikor végre megindulunk, hagyom, hogy a nő előrébb járjon, mint mi – így a halk lépteink nem zavarják annyira az éles hallását, illetve fedezékbe is könnyebben vetődhet, mintha mögötte állnánk, és elállnánk az útját – persze csak ha szükség van rá. Ha hallom Ben és Brian lépteit mögöttünk, akkor villámgyorsan fordulok a puskám felemelt csövével, de amint látom, hogy ők azok, biccentek, és fordulok is vissza. Szívesen megkérdezném, hogy mi történt, főleg azért, mert Bent elsőre meg se ismertem emberi alakjában, de most nincs erre idő, és Shannont is fedeznem kell. Majd elmesélik, ha végeztünk. Ha túl hangosan beszélnének, akkor jelzem, hogy maradjanak csöndben. Bent elméletileg nem utasíthatom, de jelenleg csak megfigyelő, és mint ilyen, nem akadályozhatja a munkánkat – ezt a tudtára is hozom, ha kell. Majd a SHIELD-nél kérdőre vonhatnak, akár ki is csaphatnak függelemsértésért, de ezt az akciót sikerrel akarom zárni, és eddig nem muzsikálunk túl jól. Már nincs helye a jópofizásnak, és a beszélgetésnek. Ha valaki erre vágyna, akkor menjen ki szépen az épület elé, és üljön le ott a hóba. Ha szépen megkéri, lehet a robot is csatlakozik egy kis teázásra.

Ben lejelent egy újabb fejleményt, és azon kezdek gondolkodni, hogy minek is? Eddig semmi érdemleges nem történt, és kezdem azt hinni, hogy magunkra maradtunk, azok meg, a rádió túloldalán, csak jegyzetelnek, és frissítik az adatbázisaikat. Nem ütköztünk különösebb ellenállásba, és Ben megpróbálta elkendőzni kételyeimet, amiért alig tudtam értelmes cselekedetet felmutatni. Van bennem erő, ez tény, de nem megy olyan könnyen, mint Ms. Cole-nak, és nem vagyok egy vezető alkat sem, mint Mr. Burton. Sóhajtottam egy nagyot, és újabb szakaszt tettünk meg, nem sokkal később pedig beértük a csapat maradék tagjait, akik épp egy ajtó berobbantásán, és az esetleges benntartózkodók lefegyverzésén, sarokba szorításán ügyködtek. Shannon ment elöl Burton-nel, Éva pedig fedezte a duót. Ide csatlakoztam be én is, tekintve, hogy ha megmaradt a ruhámban valahol, akkor csak egy kis kézi fegyver volt a tulajdonomban.

Bent, az épületben nagy csönd honolt, és jó magam hátra felénézzek, hogy az ellenség ne tudjon meglepetés szerűen hátba támadni. Hírtelen, egy villanás és a robot vagy mi eltünik a szemem láttára. Csak, egy nagyon néma wow-t engedek meg magamnak, bár láttam már régen is így eltünni ilyen hülye gépeket, azon a küldetésemen. Ezért sem kéne, hogy ez meg lepjen. Még is megtőrténik. Hátra nézzek kicsit, hogy miért nem megyünk tovább, hisz a válasz eléggé egy értelmü, elvan barrikádozva. Tekintetem, ismét vissza fordítom oda ahova kell így ismét a kinti területet figyelem.

/ Bocsánat, de most csak ennyit tudok írni, talán majd a következő körben többet írok./

Ben meghúzza magát hátul. Képességei híján nem igazán tud közrejátszani a dolgokban, így most ő is csak a csapatra számíthat. Éva, hol erre, hol arra néz, mintha valamit vizslatna, de nekem nem tűnik fel semmi különleges. Visszafordulok a többiek felé, hogy felmérjem, hogyan és merre fogunk tovább haladni, mikor Shannon közli, hogy a HYDRA-sok valószínű tudnak a képességeiről, és megpróbálják meg, illetve összezavarni. Gondolkodom, hogy hogyan mehetnénk tovább, és egy részben elkeseredett ötlet jut eszembe.
- Dühítsetek fel. - bököm ki minden kertelés nélkül, de csak annyira hangosan, hogy a csapat tagjai hallják. - Nem tudom, hogy működni fog-e, de egy próbát megér, és ígérem, hogy amennyire csak lehet, megpróbállak titeket elkerülni. - néztem végig a többieken, hogy mennyire támogatják-e az ötletet, bár egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy sikerül.

Szerencsére újonnan érkezett társaink elhallgatnak, és gond nélkül folytathatjuk a felderítést, mikor Shannon lép hozzám. Elmagyarázza, hogy blokkolják a képességeit, és a hallása semmit sem ér. Valahogy úgy képzelem el, mintha egy kutyasípot fújnának folyamatosan. A szaglása is hasztalan, sőt, a zavarásnak hála kevesebbet ér, mint egy átlagos ember. Amikor befejezte szó nélkül hátraküldöm Benhez, vagy mögé, és jelzek a többieknek, hogy maradjanak. Ha nem látok kamerára utaló nyomokat a közelben, akkor megpróbálok a barikád közelébe osonni, és hallgatózni, hátha hallok valamit a túloldalról. Ha az alján szűrődik át fény, akkor az árnyékokat is figyelem. Próbálom minél jobban felmérni, hogy mi vár a túloldalon. Ez után visszaosonok a többiekhez, és fojtott hangon beszámolok arról, amit tapasztaltam.
- Brian, jobb lenne ezt egyelőre nem kockáztatni. Túl szűk a hely, és ha eldurvul a helyzet esélyünk sincs fedezékbe vonulni. Sajnálom, túl nagy a kockázat, ezt én határozottan ellenzem.- nézek az öreg férfira, majd a többiek felé fordulok.
Ha nem találtam a túloldalon mozgásra utaló jeleket, akkora fegyverem átváltom a puskagránátokra, és egy vakítógránátot is felakasztok a hevederre. Ismertetem a többiekkel is a tervem, és ha senki sem ellenzi – főleg Ben - akkor a többieket fedezék mögé küldöm, és rálövök a barikádra, majd ha sikerült lyukat robbantanom rajta, akkor egyből bedobom a vakítót, és a robbanása után azonnal szaladok utána, remélve, hogy a többiek követnek. Shannont azért küldtem a lehető leghátrébb, hogy a kifinomult érzékeire a lehető legkevésbé legyen hatással a szomszéd szobában robbanó gránát.
Amennyiben mégis úgy tűnt, hogy az ellenfél a túloldalon van, és a barikád túl vékony ahhoz, hogy komolyabb sérülés okozásának a kockáztatása nélkül átrobbantsuk, akkor egy másik tervet kell kieszelnünk. Ez esetben kénytelen vagyok megkérni Briant, hogy jöjjön velem a barikádhoz, ahol megállítom, és teljes erőből pofon vágom. Egy átlagos embernek egy ilyen atyai kézlegyintés után általában vérezni is kezd az arca, s nem kétséges, hogy az én kezemet is sikerül felsértse, ha mással nem, hát a fogaival. Remélem ez eléggé feldühíti.

Sikeresen átrobban a barikád, és különösebb gond nélkül jutunk el az ajtóig. Miközben futunk, azért folyamatosan ellenőrzöm, hogy ne támolyogjon mögöttünk egy ellenség, de szerencsére semmi ilyennel nem találkozunk. Ahogy megérkezek az ajtóhoz, vállamat a falnak támasztok, és ellenőrzöm a készleteimet, majd gyors kézjelekkel jelzem a társaimnak, hogy ha ki tudom nyitni az ajtót, bedobok egy vakítót, és ahogy az robban, haladunk tovább. Mivel van még nálam négy darab, nem kell spóroljak vele, és remélhetőleg különösebb nehézségek már nem várnak ránk a foglalás közben – ha mégis, ennek az eldobása után három vakítóval és egy füsttel fedezhetem magunkat, és ha jól tudom, Shannonnál is van még EMP.
Ha ki tudom nyitni, akkor csak résnyire tépem fel az ajtót, és gurítom be a gránátot. Próbálok olyan gyors lenni, amennyire csak tudok, és várom a tompa pukkanást. Tekintve, hogy egy fal választ el minket, most nem kell különösebb óvintézkedéseket tennünk, és a sötétített üveg is sokat visszafog a fényből. Ahol én álltam, az ajtó tövénél, elméletileg nem voltam látható csak amikor odafutottam, tehát meg kellett lepje őket az eset. Ha begurult, és felrobbant a gránát, akkor szélesre tárom az ajtót, és bevetődök rajta, egyből felmérve a helyzetet. Így, hogy én lépek be először, és a többiek hátrébb vannak, én vagyok a legsebezhetőbb, de legalább láthatják, ha csapda, vagy ha bekerít az ellenség, és kigondolhatnak egy másik tervet.
Ha nem nyílik az ajtó, akkor pedig a zsanérokat tartó falat célzom meg puskagránáttal. Nem állíthat meg semmi, ezt most már végigcsinálom. Ha berobban a fal, a terv kb ugyan az, repül a gránát, fedezzük a fülünk és a szemünk, majd ugrunk utána. Természetesen ezt el-jelelem a többieknek is, amennyiben ez a helyzet.

A hátam mögül, hallom, hogy Brian kéri tőlünk, hogy húzzuk fel őt, gondolom azért hogy át tudjon változni. A robbanás, ami hátúlrol érkezik, nem ér váratlanul, és még a fülemet is időben be tudom dugni.
~ Persze, milyen jó ötlet, hogy így adjuk tudtára a HYDRÁ-nak, hogy jövünk. Szerintem, már fel is készültek arra, hogy támadhassanak, ha belépünk oda. - Gondolom magamban, és azért hátra nézek, és a többiek után megyek majd ismét a meg felelő irányba nézve lesem, hogy nem e akarnak minket hátba támadni e esetleg. Valamiért, úgy érzem, hogy meg kell fordulnom, és lám jól teszem, mert azt látom, hogy Tomas kéz mozdulatokkal jelel nekem/nekünk, tehát jól tettem, hogy meg furdultam. Tomas, jelelése után, jó magam bicentek, hogy meg értettem, és ennyi.

Burton felvázolja a tervét, és a csapat egyelőre úgy dönt, talonba teszi a dühítésem. Fújok kettőt, mint a felbőszült bika, mert ez így nagyon nem lesz jó, de megerősítve, hogy bízom Tomas ítélőképességében, csőre töltöm a fegyverem, és a fülemre tapasztom a kezem, mikor eldobja a villanó gránátot. Ahogy a csapat megindul, utánuk megyek, és Ben fedezi Burton-t, én megmaradok Éva mellett, és közben próbálok Shannon-ra is figyelni. Ha esetleg HYDRA-st látok, megpróbálom a lehető legkevesebb lövéssel - leginkább eggyel - harcképtelenné tenni, de nem ölöm meg. Leginkább vállra, combra célzok, bár ezek igen kis felületek, és most arra is oda kell figyelnem, hogy ne veszítsem el a fejem, nem biztos, hogy jól jönne most; a baj viszont az, hogy jelen pillanatban elég sok dolog dühít. Először is az, hogy belém is belém vezették azokat a nanitokat, aztán ott van, hogy ha nagy gáz üt be, Ben is hatástalan, Shannon érzékei hiába élesek, most vajmi keveset érnek. Az emberi tényezőre vagyunk utalva, plusz a HYDRA túlerőben és nem saját technológiát használ. Folytahtanám még a listát, de így is terjedelmes, és csak a legjobb tudásom szerint próbálom fenntartani a légzésem. Ezzel pedig az a baj, hogy nem megy, egy ilyen helyzetben ugyanis az ember szervezete tele van adrenalinnal, és elég nehéz nyugodtnak maradni. Egyébként is, de most hatványozottan.

Miután, Tomas el mutogatja a tervét, meg is csinálja azt. Amint lehet, befogom a fülem, és várok. Tomas elöbb megy be a helyiségbe, és én csak most veszem észre, hogy mintha az elöbb álltakvolna, de mostmár nem. Ha a többiek el indulnak, az ajtó felé én is követem őket, és ha nem kapok rá utasitást, hogy maradjak kint, és figyeljek, akkor én is bemegyek velük, ellenkező esetben a feladatomat teljesitem. Ha, belépek akkor körbe nézek a helységben, és egyenesen a fel borított asztal felé indulok, hogy megnézzem hátha bújkál ott valaki. Fegyveremet, tüzelésre készen fogom, és ha bújkál ott valaki, akkor megadásra fogom fel szólitani, ha nem teszi, akkor legfejjeb kap egy figyelmeztetőt vagy esetleg a lábába, vagy a karjába. Minden esetre, lassan indulok az asztal irányába. Szinte, érzem amint a nyaki ütőerem, úgy ver mintha a szívem lenne ott és ki akarna tőrni.

Burton behatol, és az ajtó azzal a lendülettel be is vágódik mögötte, minket kizárva. Egy percig zavartan nézek, közben pedig érzem, hogy a testemen egy fura bizsergés fut végig. Sejtem, mit jelent, de nem vagyok benne biztos. Igazából két dolog fut át az agyamon: elsőként, hogy a nanobotok csak ideiglenesen blokkolják a képességeket, a másodszor pedig, hogy a belénk juttatott nanobotokkal nem csuőn leblokkolták a képességeket, hanem képesek azt akár irányítani is, illetve, kedvük szerint előhívni, elzárni. A többiekre villantok egy-egy pillantást, majd Tomas után vetem magam az ajtón át, és első dolgom egy fedezéket keresni, ami jól rejt, de én könnyen kilátok, és fel tudom mérni a terepet, és esetlegesen tüzelni is tudok, ha szükség van rá.