Az Új Ellenállás területei

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

A biccentésekre hasonló visszaköszönést kap a társaság tagjaitól, bár pont a Shaw mellett ülő férfi nem köszönöm még egyszer, hiszen már megtette az előbb, amikor a férfi leült közéjük. Királylány elmosolyodik a kérdésen, egyelőre kérdéses, hogy őszintén vagy kicsit magára erőltetetten.
- Háát... Hallottam, hogy ellőttél pár fapoént Dunn előtt, meg adtad neki a lázadót.
Szándékosan kissé provokálóan mondja, hogy ezzel megpiszkálja Ralf önérzetét és lássa erre hogyan reagál. A válasz után, amikor Ralf megjegyzi, hogy azért röviden elmondja a történetét és figyeli, hogy a lány kíváncsi-e rá, már hangosan felnevet.
- Persze, mond csak.
A lány a könyökét az asztalra teszi és állát a tenyerébe támasztja, így hallgatja végig a rövid kis történetet, ami láthatóan nem igazán köti le. Szokványos történet lehet neki ez, hiszen az Új Ellenállásnál sokan leszerelt flottások és van köztük jelentős számú fiatal is, Ralf közöttük nem különleges ezzel.
- Ahha. Van itt egy-két flottás még, ismerkedhetsz velük is, elsztorizgatni a régi szép időkről. Már ha vannak jó történeteid.
Mint az előbb most is leginkább támadó, provokáló hangon mondja, mintha nem is érdekelné az amit Shaw mond, de mégis érdekli. Ralf utolsó hosszabb monológja után Királylány felveszi a poharát és beleiszik, majd látványosan visszateszi az asztalra.
- Nem tudom, hogy van-e bármilyen gond a fodrászával. Gondolom rohadt mázlista csaj vagy pasi lehet. Ti birodalmiak szoktátok tudni még azt is, hogy milyen kedve van ma reggel Zsarnoknak. Te viszont rosszul járnál, ha csak úgy beszólnál neki, kár lenned érted.
A lány végül megáll egy pillanatra és elgondolkozik, hol az egyik barátjára, hol Shawra nézve.
- Figyelj, hagyd a nagyzolást. Beszélj inkább arról, hogy mi érdekel, miért jöttél ide, ilyesmik.
Láthatóan az eddigiek nem igen nyűgözték le, de ettől még nem zárkózik el az ismerkedéstől.

- Fapoén? Fa poén? Fa… poén… vérig sértesz. – lepődök meg először, majd kissé kételkedően ismétlem a szót, amit nem hiszek el, hogy tényleg használt, majd teljesen megsértődve mondom utoljára. Igen, az arcjátékommal teljesen rájátszom a mondandómra. Szeretem a színpadias embereket.
- Tudod, végletekig büszke vagyok a poénjaimra… – nagy a kísértés, hogy elmorzsoljak egy képzeletbeli könnycseppet, de nem teszem. Csak szomorúan görbítem lefelé a szám. Talán túljátszom a szerepem? Természetesen. És erre vajon hogy fog reagálni a lány?
- Egyébként meg mindenki lázadó itt, nem? Ellenállás, azaz lázadás. Ha adom a lázadót, az csak azt jelenti, hogy már asszimilálódtam. Másrészről nem hiszem, hogy sok ex-flottás szeretne beszélni velem. A csapatom nem volt soha népszerű… csak hatékony. – vonok vállat a lány szavaira. Ez tényleg így van, nem igazán pacsiztunk le senkivel abban az időben. Amikor minden nap a halálba küldenek, nem igazán érdekel mások lelki nyomora. A következő mondatára viszont már látványosan elvigyorodok.
- Kár értem? Ugyan, ezt te se gondoltad komolyan szívem. Annyira azért nem vagyok szimpatikus, és olyan rég nem is ismerjük egymást. Egyébként mi, birodalmiak még soha nem is láttuk a csáveszt. Szerintem egy kezemen megszámolnám, hogy hányan kerültek testközelbe vele. Viszont eddig is full komoly voltam, nem akarok nagyzolni. Ha az ember már az első ismerkedésnél eltúlozza a dolgokat, mi marad később, amivel felvághatna? – nevetek, és végigsimítok a hajamon.
- Amúgy is, a túlzott őszinteségemről ismer, aki ismer. Nem szoktam kamuzni. A flottánál egy olyan csapat tagja voltam, akiket mindig a legvéresebb ütközetekben vetettek be, az ellenséges vonalak mögött. Feláldozhatóak voltunk, de valahogy mindig túléltük. Most azért vagyok itt, mert Dunnék – vagy valami névtelen kis fickó – összeszedett, miután konfrontálódtam a milíciával. Azért segítek nekik, mert van valami, aminek a helyrehozásában kell a segítségetek. Aztán meglátjuk. – megkérem Samet, hogy jelenjen meg, és nyúljon a poharamért. Azt mondták, hogy nem használhatom itt, de nem érdekel. Tök jól néz ki, és ha sikerül kezet formáltatni vele, ami a számhoz emeli a poharam, akkor még iszok is.
- Egyébként tök menő technológiáitok vannak. Úgyhogy még az is lehet, hogy utána is maradok. – teszem hozzá, ha sikerült innom.

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

Ralf színészkedése láthatóan nem hatja meg Királylányt, kicsit unottabban támasztja csak az állát a kezére.
- Jól hallottad, fapoén. - mondja határozottan, elvágva Shaw játékát.
A folytatásnál már némileg érdeklődőbb és a szemein is látszik, hogy figyel. A személyes téma már jobban felkelti az érdeklődését és az említett osztag is jobban hangzik, mint az eddigi témák. Amint Ralf befejezi a lány kicsit elhallgat, mintha elgondolkodna a most hallottakon.
- Azt hiszem mindenkinek meg van a saját története, a legtöbbeknek mondjuk közel sem olyan érdekes mint a tiéd. A Milíciával, hogy sikerült összefutni?
Amennyiben választ kap a kérdésre, vagy annak megfelelő reakciót, rögtön feltesz még egy kérdést, mielőtt az italába kortyolna.
- És a kezeden azok, szintén egy kaland szerzeményei?
Ezután Shaw minden gond nélkül előhívja a szimbiontát, ami egy kart formál magából és a pohárért nyúl. A csapos nem tűnik fel és nem utal semmi arra, hogy a korábbi szabályt be is tartatná valaki, valószínűleg nem is figyelik őt. Azonban az asztalnál ülők kissé megállnak a szimbionta megjelenésére és elhallgatnak. Nyilván nekik közel sem olyan természetes ennek a látványa. A csendet végül Királylány töri meg, aki kíváncsian hümmög egyet.
- Nem is tudtam, hogy közéjük tartozol...
Érezhető egy kis negatív él is a hangjában, ahogy a közéjük szót kiejti. Mintegy magyarázatot várva pillant Ralfra.

Nos, hallgatóságom nem méltányolja túlságosan a színészi játékom. Nem baj, van már így is épp elég rózsa az öltözőmben. Úgy tűnik, hogy felkeltettem az érdeklődését, aminek örülök. Egyrészt végre valaki, aki nő, és lehet vele beszélgetni, másrészt ez egy jó start. Csak nem kéne elbaszni.
- Ők találtak meg engem. Úgy volt, hogy lesz egy közös üzletünk, de nem igazán jött össze. Mikor találkoztam velük, hirtelen harminc mordály szegeződött rám, ami – akárhány ütközetet jártál meg – frusztráló érzés. Miután felszólítottam őket, hogy a további tárgyalás érdekében eresszék le, nem igazán tettek semmit, amivel könnyítettek volna a helyzetemen. Úgyhogy megpróbáltam az egyik tagnak orrát és nyakát szegni a kedvével együtt – aki a lapockáim közé nyomta a stukkert – de nem voltam elég gyors, és leszedtek a mozdulat felénél. Utána már itt ébredtem. – mesélem el a teljes igazságot. Olyan érzés, mintha évek teltek volna el azóta, hogy reggel felébredtem itt. Eléggé nyüzsög ez a hely. Mikor MR-ről kérdez, kissé elkomorodom, és lehervad a vigyor a képemről.
- Ez.. hosszú történet. Ez az, amit meg akarok javítani. Spéci cucc, szerintem még nem igazán láttatok hasonlót. Ha elkészülök vele, juttasd eszembe hogy mutassam meg. – beszéd közben sóhajtok egyet, majd az ajánlatnál már újra mosolyogva kacsintok a lányra. Vajon meddig fog még lehúzni ez az eset a múltamban?
Ne és most jön a trükkös rész. Sam láthatóan mély benyomást tesz a hallgatóságra… túl mélyet, és rossz értelemben. Zavartan nézek végig az asztalnál ülő társaságon, mire Királylány megszólal. Felvonom a szemöldököm, és utasítom Samet, hogy húzódjon vissza.
- Közéjük? Mármint… Őrületre gondolsz? Dunn hurcolt oda, és az ő kérésére vállaltam el egy küldetést, amihez járt Sam. Az őrmester alá tartozom jelenleg, és az Ellenállást segítem. – mondom meglepődve. Láttam, hogy valami nem volt rendben az őrmesterrel már korábban is, de ez most több mint gyanús. Jó, persze, feltűnt, hogy nem az ellenállásnak dolgozom, hanem közvetlen Őrülettől jött a parancs, és nem úgy tűnt, hogy Dunn túlságosan pártolná a dolgot, de erre felesleges lenne kitérni. Úgy érzem, népszerűségem épp eléggé megcsappant már ezzel a kis bemutatóval, nem akarom tovább rontani a státuszom.
- Miért, kik azok az ők? – itt az idő, hogy én kérdezzek. Túl sok a vakfolt ebben az egészben, és talán most pótolni tudom a hiányos információim.
- És miért utálja mindenki látványosan Samet? Azt hittem, Őrület hozzátok tartozik. Nekem úgy tűnt, hogy Dunn felettese a tag. És neki teljes páncélja van, nekem meg csak egy kis karom.

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

A teljes történeten amit Shaw elmesél a lány már meglepődik, mivel érzi annak komolyságát.
- Oh, nem a legkellemesebb bekerülési történet, amit hallottam. Nem voltál kicsit meggondolatlan? Mégiscsak a Milícia.
Ahogy Ralf arra gondol, hogy mintha az ébredése óta évek teltek volna el juthat eszébe, hogy valójában nem tudja mennyi idő telt el konkrétan. Az ébredése után nem tudott még meggyőződni a pontos dátumról és időről, egyáltalán azt sem tudja, hogy konkrétan hol van a bázis, a kontinenst kivéve. Tehát még igen sok a fekete folt, abban az időközben, miután lelőtték és mielőtt idekerült. MR-el kapcsolatban Királylány csak bólint, hogy hosszú történet, aztán a pohara alját szándékosan az egyik fém bügyökhöz koccintja.
- Mindenképpen szólni fogok. - biztosítja egy mosollyal Ralfot.
A kacsintást is viszonozza, aztán elnéz oldalra, mintha meg sem történt volna. A szimbionta a parancsra ismét visszahúzódik Ralf testébe és nem mozdul onnan. A férfi szavaira, egy másik, az asztalnál ülő katona az arcát a tenyerébe temeti, de a többiek is láthatóan meglepődnek, talán kicsit hitetlenkednek is. Ismét Királylány az aki végül reagál az elhangzottakra.
- Hű, téged aztán rendesen behúztak a csőbe. Te nem az Ellenállásnak dolgozol akkor, hanem a Sivarynak. Tudod, a Sivary, a mostani szövetségesünk, szükségünk van egymás erejére, segítjük egymást de kérdéses meddig. A Sivary most fog államot alapítani Ausztráliában. Őket nem érdekli Zsarnok vagy a Birodalom, a Földet akarják elfoglalni, amennyit csak lehet belőle. És nem csak egy Lovasuk van, hanem három-négy ha minden igaz. Az a szar meg a kezedén ki fog fordítani téged. Mentálisan átalakít és hülyét csinál belőled. Dunn se alájuk tartozik, csak tartja velük a kapcsolatot. Neked ezeket nem mondták el?!
Sorolja fel egyre feszítettebb hangon a tényeket. Aztán a kérdés után elcsendesül. A feszült hangulatot oldva szív egy slukkot az inhalátorából. Az asztalnál ülő többi férfi pedig Shawra figyel és várja, hogy hogyan alakul a beszélgetés.
- Szerencséd, hogy csak a karod, különben szóba se állnék veled. - mondja visszatérve a társalgási hanghoz.

Királylány visszakérdez a történet végén, ami nem csak azt mutatja, hogy figyel. Lehet, hogy aggódik értem? De aranyos.
- Mondtam, én ilyen vagyok. A gondolkodás lelassít, kiszámíthatóvá tesz. Ha mindig a leglogikusabban cselekszel, akkor hamar rájönnek, ezt hogyan használják fel ellened. Ha viszont teljesen random vagy… nincs mire felkészüljenek. – vigyorgok végül a lányra. Az ajánlatomra pedig visszamosolyog – istenem, milyen édes a mosolya – majd rám kacsint, és biztosít, hogy így lesz. Zsír, ez egy randi, leszervezve. Bár utána zavartan fordul el. Mintha önkéntelen lett volna, és őt is meglepné. Nem baj, behálóztam, most már csak türelmesen kell fárasztani, mielőtt a partra húznám. Na és ez után jön a feketeleves, Sam, és mindent elbaszok. Ciki.
- A Sivary? Úgy tűnik, hogy nem vagytok túl jó véleménnyel róluk. Viszont mostmár úgy érzem, késő kiszállni. Ezt a küldetést végigcsinálom, aztán megmondom Dunnak, hogy nem dolgozom ezeknek az alakoknak, és átjelentkezek az Ellenálláshoz. Ez a sza.. izé, szóval Sam nem lesz rám hatással. Túl megnyerő és tökéletes a személyiségem ahhoz, hogy egy ilyen kis izé átformálja. – mosolygok magabiztosan, és hogy nyomatékosítsam, ismét kacsintok egyet, majd felemelem a poharam, és biccentek a lány felé.
- Egészségedre. - maga vagyok a megtestesült nyugalom, és magabiztosság. Tényleg nem félek Samtől, és egy pillanatra elgondolkodom, hogy vissza kéne adjam a küldetés végén, de végül elvetem az ötletet – egyelőre. Semmi gyanúsat nem tapasztaltam eddig, úgyhogy nincs mitől féljek.
- Ne fenyegess, mert még a végén én magam tépem le a karom. – mosolygok a lány szemébe nézve. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál erre a mondatra. Közben teljesen leégett a cigim, úgyhogy gyújtok egy újat.
- Viszont úgy érzem, megfagyasztottam a hangulatot. – kissé kínosan feszengek a helyemen, hogy lássák, tényleg kellemetlenül érint a dolog. – Elnézést érte.

~ Karakter: Shera Wardez / A Halál Angyala, Miranda Calm, Ignacy Rotblat-Rostowski, Stein, Elaane Leandle / Álom; Helyszín: Afrika, Hetes főbázis; Kaland: Hőség ~

Mind a négyen éppen a bázison vannak, amikor a náluk lévő kommunikátoron vagy a közelben lévő konzolon riasztás érkezik. Mindegyiküket azonnali hatállyal az egyik eligazítóba hívja a riasztás, a lehető legsürgősebb fokú. Felszerelve kell érkezniük, bevetésre készen, lehetőleg azonnal. Ha mindannyian időben elindulnak, megszakítva a folytatott cselekvést, a bázis meglehetősen fejlett kialakítása miatt két percen belül eljuthatnak a kijelölt helyre. Elaane már ott várja őket ekkor, nyilván közel ezer kilométer óránkénti sebességgel könnyebben haladt. Amint mindenki belépett az átlátszó falú és ajtajú helységbe, az átlátszó felületek elhomályosodnak, majd elsötétednek. Egy kör alakú asztal emelkedik ki a padlóból, sima fekete színű, kissé csillogó. Holografikus panelek és irányítok jelennek meg felette és a háttérben a falon egy világtérkép vetül ki. Az egyik oldalsó fém ajtó kinyílik, oldalra húzódik a falba és egy fekete egyenruhás tiszt lép be, mögötte két technikussal. Mindhárman azonnal az asztalhoz rohannak és átveszik az irányítást. Másodperceken belül munkának látnak, néhány másodperccel később a tiszt néz fel és egyenesedik ki. Folex százados az, aki a csapat felettese, ő felel értük végső soron.
- Üdvözlöm önöket. Köszönöm, a sietséget. Gyors reagálású erőként azonnali hatállyal be kell vetnünk az osztagot. Máris tisztázom a részleteket.
A kivetített képeken két légijármű jelenik meg, birodalmi siklók, szabványos technológia, ha valaki jobban ismeri a HPI-s technológiát azt is megállapíthatja, hogy szállítójárművek, komoly védelemmel és fegyverzettel ellátva, de mégis civilnek minősülnek. Egymás mögött haladnak egy irányba. Az elöl haladó belsejében felvillan egy sötétvörös gömb. Ezután egy másik sikló is megjelenik a képen, de ez már a sajátjuk, az Új Ellenállásé. Szintén fegyverzett és páncélozott, de személyszállításra alkalmas. A következő pillanatban egy vörös négyzet jelenik meg az Atlanti óceán felett, ami nagy sebességgel Afrika irányába halad. A rendszer pontosan követi a mozgását. Folex ekkor a célpont jelölő ikonra csap kézzel.
- Ez a két repülő egy nagyon különleges szállítmányt hordoz. Kulcsfontosságú a jövőbeni terveinkhez, értették? Meg kell szerezniük bármi áron. Bármi áron. A szokásos HPI-s szabályparadoxonok miatt ez nem egy katonai konvoj, habár katonai anyagot szállít. Nagyon ritka a Birodalmon kívüli szállítás, talán az egyetlen tíz éve. A terv szerint a mi hajónk mögé kerül a két siklónak, majd a légkörből a felszín közelébe kényszeríti azokat, egészen addig amíg kénytelenek leszállni. Itt jönnek maguk a képbe, a lehető leggyorsabban meg kell szerezni a csomagot és ki kell vinni onnan. Egy nagyjából két méter átmérőjű fekete gömböt kell keresniük, az első sikló rakterében. Azt biztosan tudjuk, hogy nem hívhatnak Flottás támogatást, nem lesznek azonnal magukra térváltó ellenfeleik. Azonban nem tudhatjuk milyen védelemmel állunk szemben. Az akció kezdete két percen belül. A dokkoknál már várja magukat egy hajó. A célterület a Drox, a kupolán kívüli külváros, közel a határhoz. Mindent elmondtam maguknak, amit én is tudok, nincs több információnk. Van kérdés? Sok szerencsét.
Maximum egy kérdésre hajlandó még válaszolni a százados, utána elküldi a csapatot. Szorít az idő, utol kell érniük a két siklót, mielőtt átérnek az óceánon. Szerencsére a bázis Afrikában van, így előnyben vannak, de muszáj azonnal lépniük. A dokkokhoz innen egy mozgó platformmal lehet eljutni. Másfél perc eljutni oda. A saját siklójuk már ott áll, most szerelik fel rá a gyorsítóhajtóművet, a rámpánál Elaane vár.

Az irányító, fényjelzőkkel már most felszállásra utasítja a pilótát, holott a hajó még nincs kész, csak félig van rajta a kiegészítés, valamint az osztag tagjai sem szálltak fel. Ennek ellenére a rámpa csukódni kezd és a gép megindul előre. A feszültség a rohanásban szinte tapintható.

~Ignacy Rotblat-Rostowski őrmester~
Éppen üldögéltem a laborban, és az egyik szétszerelt fegyverrel szemezgettem. Apró darabok feküdtek előttem az asztalon, a lecsupaszított váz pedig kis talpakon pihent.
- Gyerünk már, a terveződ boldogságára! - morogtam magam elé a szitkot. Már napok óta próbáltam rájönni, hogyan erősíthetném fel a hatását, úgy, hogy ne menjen a pontosság és erősség kárára. Ha koncentráltabbá tettem a sugarat, jelentősen veszített erejéből a fegyver, és én egy veszteségmentes megoldást akartam alkotni, ehhez különféle anyagokkal és vezetőkkel kísérleteztem. Nem fűztem nagy reményt magam elé, ez inkább amolyan mellékcselekvés volt, amit  szabadidőmben folytattam. A laborban rajtam kívül még egy személy tartózkodott. A férfi maga volt a tökéletesség, arcszerkezete nem csak megnyerően sármos külsőt kölcsönzött neki, de még a HPI-s tömegből is kilóghatott vele. Minden nő szíve megdobbanna a közelében. Szeme most különféle adatokat tanulmányozott, a piros írisz elgondolkodva meredt az írásokra. Mindig is szerettem önmagamat bámulni, de most hamar felhagytam vele. Ha nő lennék, tuti dugnék magammal. De ez csak a képzeletemben játszott, a valóságban sokkal visszafogottabb voltam - igazából nem is nagyon tudtam, hogyan bánjak egy nővel. Persze, volt már alkalmam rá - de nem voltam az a nőcsábász fajta.
Épp az előző exem emlékein rágódtam, amikor az előttem lévő konzolon megjelent egy üzenet. Első ránézésre láttam, hogy nem tréfa dolog, a legnagyobb fokozatú riasztás érkezett, és azonnali hatállyal az eligazítóba hívott.
- Bevetésre kell mennünk. - néztem önmagamra, aki szórakozottan biccentett. Kitoltam magam alól a széket, és szórakozottan mozgattam át izmaimat, amik elmacskásodtak az előző pár óra tétlen gondolkodásban. Levettem a fehér laborköpenyt, és az ajtó melletti tárolóhoz léptem. Gyakorlott mozdulatokkal vettem ki harci ruhám, az Ellenállásnál rendszeresített tiszti páncélzatot. Egy avatar-m puska, és egy gyorsítós pisztoly volt még itt, amiket szintén magamhoz vettem. A gránátok a mellényzsebben, még a combomra erősített tartóba dugtam egy amazon típusú kést. Ez után elköszöntem a klónomtól, és sietve indultam meg egyenest - az épület pedig úgy változott, hogy irányváltás nélkül jussak el a célomhoz. Biccentve köszöntöttem a már ittlévőket, és tekintetemet az eligazítóra szegeztem.
- Ignacy Rotblat-Rostowski őrmester eligazításra jelentkezik.- álltam meg a teremben feszes vigyázzban, majd ha engedélyt kaptam rá, akkor pihenő állást felvéve álltam oldalra. Imádtam a katonásdit játszani, ezért is élveztem ennyire az ellenállás kötelékét. Ettől a kis közjátéktól eltekintve végig fokozott figyelemmel követem az eligazítást, majd felteszem a kérdésem.
- Ki vezeti az osztagot? - kérdem, hiszen ezt még fontos tisztázni. Nem tudom, hogy a többiek milyen tisztségben vannak, és kinek milyen a rangja, illetve hogy a vezetőség hogy határozott. Amint megkaptam a választ hálásan biccentek, és szó nélkül indolok tovább, amennyiben nincs semmilyen hátráltató körülmény. A többiekkel együtt haladok, s mikor meglátom az induló gépet, módosítom izmaimat - úgy, hogy a ruhám ne sérüljön - és szaladni kezdek. Elsősorban a láb és gerincizmaim változtattam, azaz testem a futáshoz legfontosabb részét. Felugrom a rámpára, és ha van olyan, aki lemaradt, akkor kezemet nyújtva lendítem fel magunkhoz.
- Alighanem érdekes kaland lesz. - jegyzem meg mosolyogva a hajón. Izgatott vagyok, bár kiképzésem volt bőven, ez az első éles terepgyakorlatom.

~ Karakter: Miranda Calm / Mira; Helyszín: Afrika, Hetes főbázis; Kaland: Hőség ~

Az edzőteremben voltam, hogy fejlesszem a lövési képességeimet, a feketeség (képességem teljes használata) közben. Ugyanis, a fény se nagyon jut be a pajzsomon, csak a tiszta oxigén. Így hiába a sisakomba épített célzó hogyha egy barátot lövök le, mert nem ismerem fel időben. Tehát lövőtáblákkal gyakoroltam, hogy csak az ellenséges egységekre lőjek plazmafegyvereimmel, mert ugye a dolgok kijuthatnak a pajzsomon, csak be nem.
Ekkor pittyegni kezdett a kommunikátorom és olvashattam az erős vészjelzést rajta.
Meg is indultam, ha esélyem volt rá, akkor repülve megtéve az utat. Valószínű a többiek lehagynak majd, legalábbis a társaim közül ketten biztosan. Kissé utánuk néztem korábban. semmi személyes ügy nem volt benne, csak tudni akartam, kinek ne nyújtsak kezet bemutatkozáskor, ha nem akarom pondróként végezni.
Hamar oda is érek a többiekhez és hallgatom a parancsot. Aminek a végén csak egy gondolat fut át a fejemen.
~ Ez tuti csapda. túl régóta nem volt már effajta szállítmányozás. Kb mióta megszülettem nem volt.
Felteszik a kérdést, hogy van -e kérdésünk, amire szinte egyszerre válaszolok a szárnyas nővel, aki kissé valamiért nem szimpatikus nekem, bár lehet ez csak a képessége miatt van. mármint, hogy tudom mit tenne velem, ha hozzám érne, akár páncélon át is.
- Nincs uram.
Bár ezután a másik társam feltesz egy kérdést, amire azért még megvárom a választ, mert őszintén szólva: érdekel.
Ezek után rohanunk is vagy ha tehetem repülök is a géphez, ami már indulásra kész.
Én gyorsan be is repülök a becsukódó ajtó résen, még mielőtt odacsukna engem is.
A társam megjegyzésére csak röviden reagálok.
- Az tuti.

~Stein~

Stein magányos üldögélt az egyik kocsma félreeső részén. Valamiért soha senki sem ivott vele. Ez őt azonban nem zavarta, mert sosem volt egyedül. Most is látta maga mellett Lublaya szellemét, aki az egyik üres üveggel játszadozott. Ekkor jött a risztász. Rögtön felállt és elindult az el igazítóba. Nem volt ínyére az egész katonásdi, de mostanra még nem zavarta annyira, hogy teljesen elege legyen belőle. Viszonylag gyorsan lépkedett kikerülve, akadály nélkül közlekedve a falakon. Az eligazításon ott volt az egész csapat. 3 igen csinos nő, és egy viszonylag erős csávó. Nem volt olyan régen itt, hogy tudja kik ők, de nem is nagyon zavarta ez a tény. Egy nyelvöltéssel viszonylag gyorsan feltudta mérni ki-mennyire méltó. Egyenlőre igazán kimagasló dolgot nem látott, bár az a csávó majdnem kevésbé volt ember mint ő. Maga a misszióról üvölt, hogy csapda, ezt még Le Louche megjelenő és becsmérlő tekintete nélkül is tudta. Mivel nem volt kérdése, így hanyagul tisztelget egyet és elindult a hajóhoz. Útközben végig nézett rendesen a csapatán és örömmel konstatálta, hogy nem is néznek ki rosszul. Bár sietősen ment a hajóhoz, de elég biztos volt, hogy nem hagyják itt a csapatot. Ahogy beért a repülőbe helyet foglalt.
- Helyes.- mondta, miközben széles vigyor ült ki az arcára és megnyalt a száját. Végre egy kis akció, gondolta. És HPI-sek ellen! Tökéletes test és nem olyan rossz regeneráció. Meg persze lehetséges csapattárs halál. Lenne tőlük is mit ellopni. Eközben a tekintete a szárnyas nő idomain nyugodott.

~ Karakter: Shera Wardez / A Halál Angyala, Miranda Calm, Ignacy Rotblat-Rostowski, Stein, Elaane Leandle / Álom; Helyszín: Afrika, Hetes főbázis; Kaland: Hőség ~

A bázison belül Miranda és Shera egyaránt tudnak repülni, Stein állatias képességeit használja, Ignacy a testét alakítja át sikeresen, Elaane alapvetően gyors, így mindannyian időben képesek a célhoz érni. Az eligazítóban Folex fejével Ignacy-ra bök a kérdése után.
- Maga van a legnagyobb rangban őrmester, ön után következik Wardez, tehát ön vezeti az akciót. De mindenképpen szeretném ha megmaradna a kooperatív vezetés, önirányítás. Öt különleges katonáról van szó, nem holmi közlegényekről. Remélem megértette.
Választ meg se várva adja ki a százados az osztag útját. Újra képességeiket, adottságaikat használva indulnak meg a hangárokhoz, ahova időben meg is érkeznek. A gép rámpája az utolsó beszálló után becsukódik, éppen van elég ideje fellépni. A sikló belső tere teljesen ki van szedve, minden üres, nincsenek meg a szokásos termek, helyette a padló és a felső részek helyére egy nagyobb rácsszerű, vastag platform van berakva, még a pilótatér is egyben van. Egyértelmű, hogy könnyűvé, szállításra alkalmassá akarták tenni a gépet, drasztikus módon. Bent két raj, huszonnégy fegyveres katona van elhelyezve, valamint kiborgok állnak kikapcsolt állapabotban a gép aljához rögzítve.

Feltámadottak, átprogramozott darabok. Az Új Ellenállás nem rég szerezte meg őket, amikor ismeretlen földalatti bunkereket tört fel és rabolt ki. Ezek voltak benne, a tesztek alapján a legtöbb HPI-s fegyvernek egyszerűen ellenállnak. A gyalogosok képzett légi osztagosok, standard közepesen nehéz páncélzatban. Az egyik fedélzeti szakember rögtön az érkezőkhöz siet. Különleges székeket erősítenek a gép oldalához, amelyekre mindenkit, még Sherát is leültetik, külön rögzítve a szárnyait. Ekkor van ideje mindenkinek ellenőrizni a felszerelését, ami mindenkinél tökéletesen működik. Álom nekiáll egy darab szövettel tisztítani, fényezni a fegyvere csövét a feszültség levezetése érdekében. A sikló néhány másodperc múlva megmozdul, elkezd előre csúszni a hangárban, és hallani a fémes hangot, ahogy az extra hajtómű is a helyére kerül. A fedélzeti szakember ezzel egy időben rohan oda a csapattagjaihoz.
- Pár másodperc és elindulunk. Kapaszkodjanak, mert a lehető legnagyobb sebességgel fogunk érkezni. Elrepülünk a két sikló mellett, a földre kényszerítjük őket, a Drox közelében, kidobjuk magukat és onnantól a maguk dolga minden. Vészhelyzet esetén felvesszük magunkat. Ki itt a parancsnok? Szóljon ha valami gond van, megpróbáljuk teljesíteni a kéréseit.
Még vár egy kicsit, majd visszarohan a gép orrához, ahol a pilótákkal együtt magára csuklya a széke mechanikus elemeit. Ha nincs más parancs, akkor a gép hirtelen kilő. A sebesség mindenkit nagy erővel oldalra ránt, felborítja a nem rögzített tárgyakat. Az oxigénmaszkok maguktól csatolódnak mindenki arcára, megakadályozva az eszméletvesztést, a belső erőterek tompítják a nehézségi erőket, hogy senki ne szenvedjen sérülést. Ha valamelyikük figyel tudhatja, hogy pontosan öt másodperc múlva már kellő magasságban vannak, megfelelő helyen, az óceánra ennyi idő alatt értek ki. A sikló nagy távolságból kezdi bemérni és befogni a két célpontot, bőven a horizont vonal mögül. Az Új Ellenállás birodalmi fegyverei képesek hatni más birodalmi célpontokra. Először csak figyelmeztető lövéseket ad le a saját gépük, majd zavaró és elfogó sugarakra váltanak át. Belülről bénítják meg a két szállítót. Alig egy perc alatt ez meg is történik, majd megint mindenki egy hatalmas rántást érez, ahogy a gép megfordul, mivel eddig a célpontokkal szemben haladtak, de most elmentek mellettük, utánuk kel fordulniuk. Mindegyik repülő lassítani kezd, a belsőpajzsok lekapcsolódnak, a maszkok is, ez a sebesség már mindenki számára elviselhető. A magasság csökken, néhány száz méterre, az ablakokon át már látszik az afrikai vadon, hegyek, folyók, erdők amik mellett elszáguldanak és távolban a Drox hatalmas kupolája. Az első és a hátsó rámpák ekkor egyszerre nyílnak ki és láthatóvá válik a két, egymás mögött haladó, lapos, fekete birodalmi sikló. Az egyik mögöttük, a másik előttük van, ők felettük vezetik őket. Szinte csak egy karnyújtásnyira vannak a siklók és láthatóan leszállásra készülnek. A fedélzeti hangja ebben a pillanatban hallatszik a kommunikátorokon keresztül.
- Harminc másodperc.


~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

A fiatal nő a magabiztos kijelentésen most is elmosolyodik és nyitott tenyérrel Ralf felé mutat, mint egy élő példaként.
-  És te sem készül fel semmire, így könnyű meghalni...
Türelmesen, kis mosollyal az arcán várja meg a választ. Utána amikor a Sivaryra terelődik a szó kényelmetlenül is, Királylány már nem reagál ennyire szívélyesen a kacsintásra amit kap, csak a férfi kezét figyeli még egy kis ideig, utána elhúzza kissé a szája szélét.
- Az a baj, hogy nálad sokkal erősebbeket is megváltoztatott már. Szedesd le, amint lehet, ha szeretnél az maradni aki vagy.
Közben az ő itala is elfogy, ami miatt halkan sóhajt, aztán keres magának még, de ekkor már Ralf is látja, hogy a lányon már érződik az ital hatása, már biztosan nem teljesen józan. Végül ismét teletölti a poharát és így már tud Ralfal koccintani.
- Egészségedre neked is. Na jó... nem fogok parázni Sam miatt. Egyébként miért pont Sam? Háború után furcsán hangzik ez a név.
Ezen elgondolkozik magában a lány. Ralf utolsó mondatára az egyik asztalnál ölő férfi válaszol csak.
- Pontosan. Tönkre tetted a hangulatot, és ezért el kell menned az asztaltól. Most... Be ne vedd. Elég ha meghívsz mindenkit egy körre.
Mondja harsány hangon, érezhetően komolytalanul az első felét, majd komolyan az utolsó mondatot.

~Ignacy Rotblat-Rostowski őrmester~
Miután mindenki felszállt, becsukódik a rámpa, és végignézek az embereken. Elvigyorodom az első mondatomra kapott reakciókon, majd szórakozottan túrok a hajamba.
- Tehát, én vezetem az akciót, de nem kell senkinek sem fognom a kezét, ami elég jó. Viszont ha valamit elrontotok, akkor engem lógatnak ki a tökömnél fogva az ablakon, úgyhogy légyszi, mindenki figyeljen oda. – mondom, majdnem elnevetve magam. Tetszik, hogy végre terepre megyek.
- Ha valaki nem ismerne, Ignacy Rotblat-Rostowski őrmester vagyok. – mutatkozom be, valószínűleg feleslegesen, de nem tudom nem járatni a szám, túl izgatott vagyok, hogy csöndben üljek. Végignézek a hajó belsején is, szinte minden mozdítható, feleslegesnek ítélt dolog hiányzik, de ezeket kiborgok váltották fel.
Izgatottan lépek közelebb az egyikhez, és vizsgálom meg. Első ránézésre látom, hogy egy Feltámadott, bár valószínűleg nem sok embernek mondana valamit ez a név. Szinte észre se veszem az egyszerű embereket, lenyűgöznek a robotok, és minden figyelmem nekik szentelem, amíg ki nem gyönyörködöm magam. Ha társaim eközben beszélnek hozzám, nem reagálok, nem hallok semmit. Miután befejeztem a szemlélődést, nézek a katonákra, és szórakozottan intek a rajnak.
- Ah, sziasztok! Ti vagytok a golyófogók? – ugratom őket, remélem nem veszik komolyan. Ez után válaszolok az ötösnek is, ha kérdeztek valamit. Amikor le kívánnak ültetni, intek, hogy felesleges, és a lábszáramból nő ki egy-egy csontkinövés, amik belefúródnak a padlóba, így egyhelyben tartva. Mint már mondtam, nincs kedvem ülni. Ezt hamar megbánom, amikor elindulunk, de inkább élvezem az utazást. Előredőlök, és a kezemmel is megkapaszkodom, hasonló technikát használva. Pont jókor teszem, mert ekkor elindulunk, én pedig boldogan felnevetek. Kicsit meglep, ha én is maszkot kapok, mint a többiek, de nem ellenkezem, ez is csak a mérnökök zsenialitását tükrözi. Sajnos nincs menetszél, ami borzolja a hajam, de így is élvezetes ahogy az erő végighat a testemen, és próbál hátrarántani. Kicsit olyan, mintha a Sivary egy deszkáján utaznék, csak sokkal gyorsabban tesszük mindezt. Alig pár másodperc múlva a pilóták már harcolnak is. Előremehetnék, hogy figyeljem, de hagyom, hadd élvezzék, és tegyék a dolgukat. Mire lassítunk, visszahúzom kapaszkodóim, és felállok.
- Ez már buli! Aki akar, ugorhat, nem tartok vissza senkit. – mondom a csapatnak, majd hátrarohanok, és futásból kivetődöm a nyíló rámpán. Menet közben ha nincs jatpackem – nem szokásom hordozni – szárnyakat növesztek, és a levegőben repülve élvezem ezt az egészet. A mai eddig olyan, mint egy gyereknap. Zuhanórepülésben közelítem meg az egyik siklót, olyan sebességre gyorsulva, amilyet csak biztonságosnak tartok – és egy kicsit még gyorsabban, de nem sokkal lépve át a határt. Kell az adrenalin.
A siklók tetején akarok landolni, a korábbi technikával kapaszkodva meg rajta. Itt végre már mozog a levegő, viccesebb.

~ Karakter: Miranda Calm / Mira; Helyszín: Afrika, Hetes főbázis; Kaland: Hőség ~

A i a parancsnok kérdésre hamar választ is kapunk és miután leszögezzük a csapat önállóságot, már nincs semmilyen ellenvetésem se. A Ignacy bemutatkozik bár nem idegen nekem a férfi, mivel minden társamnak utána néztem korábban.
Mikor köszön biccentek és társnőm bemutatkozása után én bemutatkozom.
- Mira, Miranda Calm.
A repülő belseje kissé eltért a megszokottól, de hogy üres az nem is lett volna furcsa, de az, hogy tele van feltámadott robotokkal, az már inkább idegesített.
A kapitány odasietett hozzá, hogy leellenőrizze minden rendben van -e. Rögzítettek mindenkit akit kellett, még Shera fémszárnyait is.
Miután kilökődünk egy nagy rántás és a sisakomra máris egy oxigéncső csatlakozott. Ritkán vettem le ezt a sisakot, főleg mivel jobban láttam benne, ha aktív volt a képességem, elvégre az emberi szem kevésbé lát vak sötétben.
Vagy 5 másodperc alatt érünk a megfelelő magasságba eléggé gyorsan. Ezek után a hajónk a két célhajót próbálja befogni, majd a földre kényszeríteni.
Az oxigéncső leold és mi is felállhatunk végre, hogy akcióba lendülhessünk a kapitány már ki is ugrott aztán a halál angyal.
Én sem akartam kimaradni, így kirepültem, a páncélom segítségével. Próbáltam gyorsan, de becélozhatatlanul cikázva repülni az egyik szállító felé, közben persze figyelek, hogy ne találhasson el az ellenség és hogy a társaimnak se legyek útban.
Megpróbálom plazmafegyveremmel becélozni az egyik szállítóhajó tetejét, persze azon a részen ahol valószínűleg a rakomány van, de a társaimat attól még nem veszélyeztetem a lövéseimmel.
Ha túl sok lenne a lövedék, vagy veszélyes lenne a dolog, akkor aktiválom a képességem és felvonom magam köré az aura pajzsot, de ezt csak akkor teszem meg, ha feltétlen szükséges.

~Stein~
Úgy tűnik, hogy a csapat másik férfi tagja fogja vezetni az egészet, nem mintha ez bármennyire is befolyásolná Steint. Felszállunk a gépre és a férfi gyorsan végigméri a kevésbé fontos játékosokat. Vannak itt sima közkatonák, valószínűleg lelövetni magukat, meg nagy és csúny kiborgok is. Elég unalmas. Leült és becsatolta magát.
- Ó, a Halál Angyala, milyen ijesztő. Egyébként én Stein vagyok, örvendek. - mondom, még mielőtt felgyorsulnánk. Semmi extra dolog nincs az egészben. Maximum csak a főnök úr képessége, hogy széket növesszen semmiből. De mindegy is, hiszen már ott is van a csipet-csapat a célterületen. Egy kis hajócsata után már akár indulhatunk is. Miután mindenki kiugrik, Stein még gyorsan végignézi, hogy hova is került. Egy vállvonás után ő is kiugrik, igyekezve a célhoz közel érkezni. Előkészíti a kis beépített ágyúját valamint az összes ösztönét. Innentől vadászat van. Régóta kinézet már egy szép kis HPIs testet. Tökéletes idomok, tökéletes megjelenés és még regeneráció is. Mindent összevetve nem rossz pakk. Mellé még mondjuk a főnök úr jobb karja valamint valamelyik nő finomabb testrészei s boldog férfiként sétálna el főhősünk. Igen, ez tökéletes lesz.

~ Karakter: Shera Wardez / A Halál Angyala, Miranda Calm, Ignacy Rotblat-Rostowski, Stein, Elaane Leandle / Álom; Helyszín: Afrika, Hetes főbázis; Kaland: Hőség ~

Mindenki sikeresen el tudja hagyni a siklót és az események tovább folytatódnak. Folytatás: itt

Úgy tűnik, hogy kezdem leitatni a csajt. Nem rossz. Közben arról beszél, hogy szedessem le Samet. Nagyon erőlteti a témát, nagyon nem tetszik nekik ez a szimbionta. Utolsó szavai alapján olyan, mintha ismert is volna valakit, akit megváltoztatott egy ilyen. De az biztos más volt, nem olyan, mint Sam. Samy szelíd, jámbor, és készséges. A koccintás után viszont mintha már kicsit elkezdene oldódni, ami jól hangzik. Nem lett volna kellemes, ha teljesen lehúzom a társaságot, és ott ragadunk a melankóliában.
- Nem tudtam, hogy nő vagy férfi. A Sam az olyan unisex név. Gondoltam ez lesz a legjobb választás. - felelem mosolyogva, majd ismét a szemébe nézek.
- Miért, tudnál neki egy jobb nevet? Felőlem lehetsz a keresztanyja. - ajánlom fel nevetve, majd gyorsan elkomorodom.
- De ha ennyire szeretnéd, a küldetés végén leszedetem. Tényleg. - mondom a nőnek, és hátrasimítok a hajamon. - Legközelebb amikor találkozunk, már nem lesz Samy, csak én. Na mit szólsz? - ajánlom fel, majd odaintek a csaposnak.
- Még egy kört, és ne azt a k-rva robotot küldjed ide, hanem te hozd ki! - szólítom fel a tagot. Hagyományos, régies hangulatot akarok, nem ezt az újmodern szart, ami annyira jellemzi zsarnok birodalmát. Elvégre ez az ellenállás, nem? Akkor miért követik ennyire az ő ideáljait?
- Egyébként visszatérve az előbbi témára... - terelem el a szót mostmár végleg Samről - lehet, hogy nem készülök fel semmire, de azért nem olyan egyszerű minket ex-flottásokat elintézni, ezt te is tudod. Főleg ha van miért élnünk. - az utolsó mondatnál a lehető legmélyebben nézek a nő szemébe, egy kis félmosollyal az arcomon, és várom a reakcióját.

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

Ralf belenézve Királylány szemébe már maga is láthatja, hogy a nőn kezd kijönni az alkohol hatása, a pohárnyi italok, amiket az előbb megivott most kezdenek igazán hatást kifejteni rá. A névvel kapcsolatban megjátszott komolysággal ad választ.
- Jó de miért pont Sam? Én még soha nem hallottam ezt a nevet, mintha nem is létezett volna, azt meg főleg nem tudtam, hogy uniszex.
Úgy tesz mintha Ralf egyenesen letámadta volna a magyarázattal és most neki kellene amiatt védekeznie. Shawnak eszébe juthat, hogy a Sam nevet valószínűleg csak a birodalomban ismerik jól, mivel ott maradtak meg Zuhanás előtti nevek és azok onnan terjedtek szét a Földön, a Sam a tények alapján kevéssé ismert. A lány arca miközben a férfit hallgatja hirtelen megkomolyodik és kissé sértetten húzza fel a pisze orrát.
- Nem leszek senkinek az anyja, ne is próbálj kényszeríteni.
Jelenti ki, nagyon komoly hangon, mintha élethalál kérdésről lenne szó, vagy a személyét sértené. A kijelentésre, hogy legközelebb Ralf már nem fogja a szimbiontát magán viselni Királylány elmosolyodik.
- Megígéred? - kérdezi szinte csillogó szemekkel.
A csapos nem reagál az igen csak hangos és provokatív rendelésére Ralfnak, tovább foglalatoskodik a saját dolgával, vendégeket szolgál ki a pultnál. Fél perc múlva azonban tálcán érkeznek az italok, hét pohár kék színű folyékony vexillium. Nem a pultos hozza ki, de egy élő személy, egy normál fekete pincérruhás alkalmazott. Az asztalnál ülő férfiak láthatólag nagyon becsülik az érkező italt, Shaw kap néhány vállveregetést és hangos dicséretet tőlük a vagyona és a nemi szerve méretére. Ralf végül elmondja az utolsó részt is amit szeretne és mélyen a nő szemeibe néz. Látja, hogy ez különösebben nem érinti meg a partnerét, elmosolyodik ugyan, de ez is csak az egyik korábbi gúnyos mosolya, nem több annál.
- Van miért élni? Enni, inni, aludni és dugni? Ja bocsánat, te ex-flottás vagy, akkor csak aludni és dugni.
Kacsint a végén Ralfra, majd megemeli a poharát és beleiszik.

A Samre adott magyarázatom nem elég jó. Úgy tűnik, hogy a számomra triviális információ számára teljesen ismeretlen. Nem lepődöm meg, volt már ilyen korábban is, főleg a flottánál. Erős a kísértés, hogy megvonjam a vállam, elnevessem magam, és azt mondjam biztos Sam sugallta a dolgot, de inkább nem teszem. Félek, hogy nem találná viccesnek. Inkább hamiskás mosolyra húzom a számat, és úgy válaszolok.
- Mondtam, hogy különleges vagyok. - felelem végül titokzatosan, majd hirtelen védekezően emelem fel a kezeim a nő reakcióját látva.
- Dehogy akarlak kényszeríteni! - mondom, döbbent tekintettel. Hiszen ilyenről szó sem volt. - Csupán felajánlottam, semmi több. Ne haragudj. - mondom, és bedobom a bociszemeket, amiket még nem teszteltem rajta, bár sejtem, hogy nem lesz semmi haszna. Szinte válaszul, az ígéretemre ő is csillogó szemeket produkál, mire a legkomolyabb tekintetemet veszem elő.
- Engem senki nem fog átformálni az akaratom ellenére, még Sam se. És mivel másképp félek, hogy nem is akarnál találkozni velem... érzékeny búcsút veszek Sammytől, és menjen vissza a rohadt kis lovasaihoz, és keressen magának más palimaradat. - mondom, majd megrendelem az italokat, mire a közönségem olyan boldognak tűnik, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül.
- Csapos! Mostantól minden 5. percben küldjön egy kört, amíg valaki ki nem dől közülünk! - kiáltom még egyszer oda boldogan, majd Királylányhoz fordulok, aki elég lekezelő stílusban beszél éppen.
- Látszik, hogy félreértettél drágám. Aludni? Mi a jó abban? Egy álomvilágba kerülsz, ahol semmi nem valódi, és még onnan is kirántanak. Nem, az alvás a gyengék sportja, akik nem elégedettek az életükkel, és inkább másikba menekülnének. Nem szeretek aludni. Dugás? A dugás már jobb, de az is hamiskás. Az is egyfajta álomvilág, ahol nem számítanak az élet problémái, nincs holnap, és nincs tegnap, csak a most, ahol két (vagy több, de most azt hagyjuk) ember fonódik össze egy szinte örökké tartó pillanatban, és nem számít semmi más, ők kerülnek a középpontba, nincsenek következmények, nincsenek bűnök és hibák. Mivel másabb ez, mint az álom? És ugyan úgy, ennek is vége lesz. Nem, én nem a dugásért élek. - mondom, végig a nő szemébe nézve.

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

Ralf válaszára a lány rendkívül lekezelő módon sóhajt egyet és tekintetét a poharára emeli.
- Te és a nagy különlegességed...
Eltűnődve, megjátszott csalódottsággal nézegeti tovább a poharát és aztán lassan iszik belőle. Erre az egyik asztalnál ülő, láthatóan volt flottás hangosan felnevet. Shaw ekkor már érezhető, hogy a nő szándékosan játszik vele, túl gyorsan ingadozik ahhoz az érzelmek között, hogy ez az ital hatása lehetne. Amikor Ralf azt hiszi, hogy a védekező szavaira ismét lekezelő választ kap, Királylány meglepő módon felnevet, nevetés közben gyorsan a szája elé kapja a kezét és utána csak kuncog még néhány másodpercig.
- Nagyon cuki vagy, amikor azt hiszed meg fogsz bántani valamivel. Mondtam, hogy lazulj el, nem a hadbíróságon vagy.
A szimbiontával határozott kiállása is elnyeri a nő tetszését. Ralf lassan rátalál a hanggal amivel tetszeni tud a beszélgetőpartnerének. Királylány határozottan bólint arról, hogy Sam mehet vissza a Lovasokhoz.
- Ez a határozott hozzáállás már tetszik. Szájhős.
Az utolsó szónál gonosz módon elmosolyodik és fürkészi Ralf arcát, hogy mennyire is gondolta komolyan amit előbb mondott. Az öt percenkénti rendelésre már a csapos is felkapja a fejét, láthatóan a folyékony vexillium eladásának lehetősége elfelejteti vele a korábbi kihágások egy részét. Nyugodt hangon kiállt vissza.
- Rendelhetsz ötpercenként még egy kört, amíg valaki ki nem üti magát, de akkor most adj meg valamilyen számlát, vagy készpénzt tegyél le. Utólag nem fogom senki zsebéből kivenni.
Nagyon határozott benne és bár, mint minden bárban itt is távozás után kell fizetni, láthatóan a csapos kételkedik abban, hogy Ralfnak lenne elég pénze ilyen mennyiségű drogot megfizetni, ezért kéri előre. Shaw tudja hogy az előbb nyerte meg a főnyereményt a szerencsejátékon, így bőven van elég pénze erre. Ha leteszi az előleget, akkor meg is kapja amit akar. A rendelés láthatóan ismét elnyeri az asztalnál ülők tetszését és Shaw megint kap pár férfias dicséretet. A hosszabb monológot Királylány figyelmesen hallgatja végig, ismét az asztalra könyököl és a kezén támasztja meg az állát. Mélyen belenéz ő is a férfi szemébe, azonban Ralf láthatja, hogy amit mond nem igazán nyűgözi le a nőt.
- Túlértékeled az egészet. Volt már olyan dugásom ami nem esett jól, és nem azért mert a pasim rossz volt, profi volt, nekem volt sz.r érzésem. Nem volt meg az álomvilág érzete, csak hagytam magam és vártam a végét. Aludni azért alszom mert fáradt vagyok és utána kipihenten ébredek, nem menekülök sehova. Már megint a farkad hosszát ecseteled.
Az utolsó szavakat ezúttal Királylány egészen elnézően mondja, minimális nemtetszéssel a hangjában. Rögtön ezután az összes italt, ami még a poharában van megissza egy hajtásra, majd nyúl is az egyik üvegért, hogy megint töltsön magának. Ekkor a mellette ülő férfi, aki láthatóan a barátja megfogja a kezét. Királylány megpróbálja elrántani, de a férfi ekkor még szorosabban fogja meg őt.
- Azt mondtad ma nem akarsz hányni. Figyelj, már így is sokat ittál.
- Igazad van. Még szeretnék ismerkedni.
Fordul ezzel vissza Ralf felé.

A lány válasza olyan magasra teszi a labdát, hogy lehetelten nem leütni. Próbálom megállni, nagyon nehéz, küzdök ellene... nem sikerül.
- Még nem is láttad, hogy mekkora a különlegességem. - válaszolom. A nő láthatóan próbálkozik velem, hol teljesen maga alá hajtja az ital, hol pedig józannak tűnik, ami már kezd gyanús lenni. Nem baj, meghagyom neki ezt a játékot, nem veszem el tőle. Ez után felnevet, végre olyan mintha tényleg komolyan nevetne, nem pedig megjátszott mosoly, vagy ilyesmi lenne.
- Ugyan, ha a hadbíróságon lennék, akkor nem érdekelnének ennyire, hogy milyen hatást gyakorolnak a válaszaim a hallgatóságra. - mondom, majd ismét hátra dőlök. Mikor ismét a szimbiontáról beszélünk, és szájhősnek nevez, most rajtam a sor, hogy elnevessem magam, majd mosolyogva nézek félre, végül ismét a lányra.
- Ha akarod, felőlem te magad lehetsz az, aki kitépi belőlem ez az izét, mikor visszajöttem. - mondom végül, majd ismét elfordítom a fejem. Mikor a csapos számla iránt érdeklődik, előveszem a birodalmi váltót, és odadobom neki.
- Szólsz ha elfogyna, bár erősen kétlem. - utasítom végül, majd visszafordulok a lányhoz, és mikor válaszol a monológomra, megcsóválom a fejem.
- Ismét félreértesz, ez nem erről szól. Lehet akármilyen jó a sex, nem éri meg soha csak azért élni. Lehet akármilyen pihentető az alvás, miért éljek azért, hogy pár nap múlva lefeküdhessek aludni? Élni a körülötted élő emberekért éli meg, a holnapért, és a múltért. Önmagadért, és a szeretteidért. Hogy azokkal lehess, akik számítanak, hogy belenézhess annak a pasinak vagy nőnek a szemébe, akiért tűzbe tennéd a kezed, és hogy ott lehess mellette, és tudd, hogy ő is ott lesz melletted. Van aki azt mondja, hogy az élet szenvedés, de néha... jó ételek, jó zene. De nem. Az élet a múlt, a jelen, és a jövőd, ami meghatároz téged, és ami előre visz. Persze ez az én véleményem, és tiszteletben tartom, ha nem értesz vele egyet. De nekem sokkal többet ér egy jó beszélgetés, mint egy akármilyen dugás. Kivéve, ha az egyik következménye a másiknak. - foglalom össze az életfilozófiám, majd végignézem, ahogy megpróbálják lebeszélni az ivásról. Mikor visszafordul felém, dobban egyet a szívem, de nem mutatom ki.
- Ezt örömmel hallom. - nem mondok többet. Felesleges lenne, most csak ennyi számít. Hagyom, hogy most ő kezdeményezzen, kicsit ő vezessen. Ha megteszi, nyert ügyem van. Ha nem, akkor folytatom a puhítását.

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

A lecsapott képzeletbeli labdára Királylány felkuncog, ismét a szája elé teszi az egyik kezét ekkor, aztán elveszi és gonoszul elmosolyodik.
- Nem láttam, de annyira reklámozod, hogy szerintem be se férne a számba.
Érezhetően kacér hangon beszél, és rá is kacsint Ralfra. A korábbiakon felül ez a rész azért feltűnik az asztalnál ülő többi férfinak is, akiken rögtön láthatja Ralf, hogy közülük egynek nem igazán tetszik ez, de a többi viszonylag örül a hallottaknak. Ralf következő megjegyzésére, a bírósággal kapcsolatban nem érkezik szinte semmilyen válasz a beszélgetőpartnerétől, csak az azutáninál sóhajt fel most már érezhetően megjátszott unottsággal a lány.
- Megint csak a szádat jártatod. Szólj ha kiszedetted a szimbiontát és el is tüntetted, én nem akarok hozzányúlni.
Megint kissé lekezelően, de ezúttal figyel arra, hogy Shaw is érezze, valójában nem akar lekezelő lenni, ez csak az eszköze. A csapos a birodalmi váltót fordulás közben félkézzel elkapja, azonnal megnézi és el is fogadja. A legjobb minőségű pénz a Földön, nyilván többet fog levonni belőle mint az aktuális fogyasztás, de ez megszokott, főleg ilyen helyen, ekkora összegeknél.
- Szólok, szólok. Felét már el is költötted, drága az anyag.
Zárja ezzel a pultos, aztán visszatér egyéb teendőihez. Ralf elmondja a monológját, ami után Királylány finoman megvonja a vállát.
- Hát... ez elég nyálas volt. Persze, nem azt mondom, hogy csak magáért él az ember, sokat számítanak a körülötte lévő, meg van hogy beszélgetni is jobb, mint dugni, főleg ha görcsöl az egész hasam, de azért az alapvető vágyak mozgatják az embereket. Az alapok. Amúgy megleptél, azt hittem valamilyen klasszikus birodalmi dumát fog ellőni, olyan zsarnokit. Mondjuk, hogy az ember igazából csak a gondolkodásmódja és az emlékei és tök fölösleges és amúgy is tökéletes lények vagyunk, nem az ösztöneink uralnak. Kapsz egy jó pontot.
Ezután áll be egy kisebb csend kettejük között. Ralf már nem kezdeményez, kivár, közben a hangosabb beszélgetési mód miatt hall néhány más beszélgetést is, főleg az asztaltól, de másik társaságok felől is. A téma főleg valamilyen új páncélzat, a szokásos beszélgetési témakörökön felül. Királylány néhány másodpercig körmével piszkálja az egyik üveg záróját, utána felnéz egyenesen Ralfra.
- Gondolom hallottad, hogy leléptem otthonról és így kerültem ide, meg ilyesmik. Nem kell elhinned, amit mondanak, közel sincs annyi gondom, mint ahogy beállítják. Nincs jobb dolguk mint rajtam ugrálni.
Mondja kissé zavartan a lány és próbálja leolvasni Shaw arcáról, hogy mit is hallhatott róla a férfi, de jobban örülne neki, ha ő mondaná el, ezt érzi Ralf is.

A lány ismét édesen nevetgél, miközben kacérkodva válaszol, egy kacsintás keretében. Olyan aranyos, egyem meg, tényleg tetszik a csaj. Megvonom a válaszára a vállam, és őszinte mosollyal válaszolok.
- Viszont sok beszédnek sok az alja, lehet épp túlkompenzálok. Biztos, hogy ez is átfutott az agyadon. - nevetem el magam, és annyiban is hagyom a témát. A szimbiontás téma kezd kicsúszni a kezem közül, ezért nem is feszegetem tovább, inkább csak elmosolyodom.
- Feltétlenül így lesz. - ígérem meg, majd a csaposra nézek, aki biztosít, hogy szólni fog, illetve tudatja, hogy a pénzem fele már elment - cink, de nem igazán izgat. Ha teljesen leürülök, eladok egy kis vexit, és ismét vastag leszek. A rövid kis beszédem után a csaj válasza lebeg közöttünk, nem reagálok rá semmit, hagyom, hogy most ő terelje kicsit a beszélgetést. Direkt várok, nem töröm meg a csendet - ha ő kezd el beszélni, akkor kész, vége, megnyertem magamnak. Érdekes módon egyből személyes témával kezd. Ez tetszik.
- Felejtsük el amit hallottam, és inkább mond el azt, ami az igazság. Az sokkal jobban érdekel... - mondom, és kicsit előrébb is dőlök hanyag tartásomból, hogy lássa, nem csak a szám jár. Tényleg érdekel a story, főleg az ő szájából, és csillogó szemekkel nézek rá, úgy várom a folytatást.
- Már ha szeretnéd elmesélni... - teszem hozzá, ha nem kezd bele egyből a mesébe. Ha továbbra is tudni akarja, hogy mit hallottam, akkor elmondom amit Dunn mesélt, és utána ismét megkérem, hogy mondja el a saját nézőpontjából. Ha viszont nem akar belemenni a témába, és ezt látom is rajta, akkor nem erőltetem a dolgot.

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Titkos földalatti komplexum ~

Ralf még válaszol a férfiasságát illető megjegyzésre, és annyiban is hagyja a témát, de beszélgetőpartnere direkt feszegeti ezt még egy kicsit.
- Sok errefelé a flottás, új fiú. Ismerem ám a kis trükkjeitek.
Kacsint még egyszer Ralfra Királylány. Az utalásból Shaw már tudhatja, hogy a lány arra gondolt, hogy a birodalmi férfiak, a génkezelés miatt képesek akaratukkal változtatni, növelni a nemi szervük méretét, csak pumpálniuk kell rajta kis koncentrációval. A nők is ugyanígy képesek a vaginájuk vagy a melleik értékeit, kedvük szerint változtatni bizonyos keretek között. Közben eltelik öt perc és az egyik felszolgáló megint hoz egy kör folyékony vexilliumot. Ezt most is megfelelő örömmel, hangos kiáltásokkal reagálják le Ralf asztalánál ülők. Lassan a szomszédos társaságoknak is kezd feltűnni, hogy mennyi vexilliumot fogyasztanak annál az asztalnál, így Shaw végre élvezhet egy kis figyelmet is. A korábbi figyelmeztetés miatt Királylány most nem iszik többet, valószínűleg még egy pohár után már úgy érezné magát mintha "repülne". A saját történetének elmondásával kapcsolatban még egy kis ideig habozik és a poharát, böködi, de utána belekezd.
- Hát... tudod... nem olyan hibátlan és tökéletes az élet ha a Vex-be születsz, nemesként. Mindenki azt hiszi, hogy el vagy kényeztetve, eltékozlod a szüleid vagyonát, a segged is ki van nyalva, és mégis több pénzed lesz. Szóval te vagy a világ legszerencsésebb embereinek egyike. Ez így is van amíg nem kezdesz el felnőni, akkor jön a nyomás. Mindenki elvár tőled valamit, de nem ilyen kis dolgokat, hogy viselkedj úgy mint egy nemes, ó nem, mindenki az életedet döntően befolyásoló vagy a mindennapjaidat befolyásoló változtatásokat akar. Ha nem azt teszed ami társadalmilag elvárt... b.szhatod az anyád. Gondolkodtál már rajta miért olyan egységes, hasonló és emiatt stabil a vexi nemesség? Mert mindenki kényszerített szerepben él. És a többi fiatal is... lehetetlen valamit is kezdeni velük, nincsenek barátaid, nincsenek kapcsolataid, se veled egykorú vagy idősebb vagy fiatalabb korosztályban. K.rvára el van magával telve mindenki és az igényei az égben vannak. Az egyik este álltam egy pohár pezsgővel a kezemben, kint egy híd szélén és azon gondolkodtam, hogy vagy eldobom az életem, vagy lelépek végleg. Mivel nem vagyok depis alkat, inkább leléptem és kis hánykolódás után ide kerültem. Az meg nem igaz, hogy minden pasi rám van szállva. Kamu az egész, maximum megnéznek a folyosókon és otthon kiverik rám. Ebben a tízes egységben is csak te voltál elég tökös, hogy próbálkozz.
Beszéd közben Királylány ismét széles érzelmi palettát vonultat fel, saját sorsával kapcsolatban egészen elszomorodik, de a Ralfnak szánt megjegyzésén már szinte nevet, közte pedig minden fokozot szinte kivehető rajta. Végül mégiscsak beleiszik még egy pohár italba.
- Túl sokat picsogok azt hiszem...