Sherrill, New York

Végül elég volt csak a SHIELD egyenruháinkat felvenni, mivel csak harapás, vágás útján terjed a kór.
Utánunk küldték az egyik dokit is, hogy ő szakszerűen vizsgálhassa meg az embereket, mivel elvégre mi nem látjuk, hogy van -e rajta seb vagy sincs, legalábbis a többiek szerint. Szerintem azért annyira nem lennénk bénák, hogy ne látnánk meg a sérülést egy meztelen emberen, de nekem nyolc.
míg a doki vizsgálódik addig én a többieket figyelem, mármint a karanténon bellieket és ha egy már emberhúsra éhes beteget látnék meg, mármint aki azt kiabálja, hogy húst akarok, vagy úgy vájja fogait másba. Akkor a harapdálót egyszerűen fejbe lövöm. meg persze figyelek közben arra, hogy hármunk közelébe se érhessen hasonló beteg.
Néha rápillantok még az órámra, hogy tudjam mennyi időnk van amíg még biztonságban el tudunk innen húzni

Immár elég lesz egy S.H.I.E.L.D egyenruha. Ennyivel legalább könnyebb a műsor. Jön a következő felvonás, amiben egy doki is bekapcsolódik a kivégzőosztag munkájába. Az ő dolga lesz majd megmondani ki van halálra ítélve és ki maradhat életben. Kaegannak már meg sem fordul a fejében, hogy itt zűr mentesen érnének véget a dolgok.
- Ha meg tudod oldani, szerintem jobb ha végig a gyémánt formádban maradsz.
Csak egy jó tanács Kira számára. Talán a gyémántot nem harapják át, vagy ha mégis, az akkor sem szerves anyag, amit képesek lennének megfertőzni. Balhé egészen biztosan lesz. Akiket kiszűrnek, hogy itt kell maradniuk nem mindenki fogja ezt csak úgy elfogadni és nyugodtan kitörhetnek a harcok csak azért is, mert valaki az ellenőrzésre várakozók között éppen most alakul át agyatlan élőhalottá.
Kaegan kibiztosítja a fegyvert és innentől hacsak a doki nem kezdeményez beszélgetést, vagy Kira, akkor már csak az ellenőrizendőket figyeli. Az utasítás elég egyértelmű volt. A fejlövés megállítja őket.

Zieldet egyik csalódás érte a másik után. Miközben ő kutakodott hátul, előtte már megoldották a kérdést és kiküldték, hogy a kötözködős kedvű Dr. Vayne tájékoztassa. A doktort viszont nem találta meg. Mivel vele nem tudott találkozni, a kocsiknál lévő orsovok és tudósok közül kérdezett meg valakit, hogy mire jöttek rá, mit tudtak meg. A teherautóra felszállt, mert annyit nem ért az egész vizsgálódás, hogy lemaradjon kapjon egy bombát a nyakába. Az asszisztenst ismerte még innen, de nem beszélgetett vele. Csak a válasz érdekelte és hogy kijusson innen. Amikor a kocsiba valami becsapódott és az kettészakadt, a doktor először bombára gondolt, egy elrontott hadműveletre, de mivel se tűz, se más hangjelenség nem volt, ezt hamar kizárhatta. A betonra esett és a sérülései nem voltak túl nagyok. Meglátta, hogy egy szuperképességű alak dobott egy kocsit. Zield igyekezett valami védett helyre bekerülni és közben kiabált:
- Dobjanak neki húst, ha valakinél van!

Miközben vetkőzöm, a nő egyértelműen megvetően néz rám, mielőtt válaszolna. A válaszát hallva megfeszülök, és majdnem nekiugrok. Érzem, ahogy elönti az agyamat egy vörös köd, és a düh uralkodik rajtam, de szerencsére időben lehiggadok, mielőtt még bármi meggondolatlant tehetnék.
- Értettem. – bólintok, miközben tűröm a vizsgálatot. Elmémben cikáznak a gondolatok, ezt egyértelmű, hogy nem fogom szó nélkül hagyni. Legközelebb, ha egy shieldes azt mondja, hogy maradjak a seggemen, átharapom a torkát, és a vérében fogok fürdeni, mielőtt még lenne idejük összeszedni magukat. Akkor kellett volna lelépnem, amikor még nem hemzsegett itt az összes nagyképű öntelt militarista szemét, amit ez az elfajult ország fel tudott vonultatni, díszegyenruhástól, fegyverestül, mindenestül. Mire végez velem az orvos, már majdnem azon vagyok, hogy leütöm őt is. Legalább levezetném a dühömet. De végül felöltözök inkább, kihúzom magam, és elindulok kifelé. Amennyiben jármű nem áll a rendelkezésre, hamar futni kezdek. A sötét nem zavar, hiszen tökéletesen látok benne. Próbálok elkerülni bármit, ami mozog, illetve mindenféle földön heverő testet is, és csak a kijutásra koncentrálok, miközben felkészülök mindenre. Reflexeimnek, és fizikumomnak hála nem kellene gondot okozzon, hogy kijussak a városból, de azért nem bízok semmit a véletlenre. Ha látok fegyvert a földön – például halott katonának hála – akkor megpróbálom megszerezni, de csak ha nem lassít nagyon, vagy ha nincs a közelében semmilyen gyanús test. Senkivel nem törődöm, csak önmagammal – hiszen velem se törődik senki.

Meglepésemre még is beengedtek, sajnos kávé nélkül. Megkaptam a két SHIELD ügynököt, ami inkább töltött el félelemmel mint nyugodtsággal. Nem a magam épségét féltettem, inkább a civilekét. El tudtam képzelni, hogy simán elkezdenek lövöldözni mindenkire, akire azt mondom, hogy fertőzött. Megvárom, hogy adjanak még valami utasítást, például hogy kell-e egy fertőzött tesztalany későbbre. Bár a SHIELDnek erre valószínűleg nincs szüksége, de a tiszteletre méltó elnök úrból simán kinézem. A vegyvédelmi ruha helyet ezúttal SHIELD öltözéket kaptunk, ami jobban védett a harapások ellen. Plusz még úgy tüntetett fel, mintha én is a hivatalos szerv része lennék, talán így jobban bíznak majd bennem az emberek. A gyémánt ügynöknek javasolják, hogy tartsa fent a gyémánt formát. Gondolom, ha képes lenne rá, akkor megtartaná. Nem javítom ki az ügynököt, annyira nem érdekel. Bent elkezdünk segíteni.
- Oké mindenki!- üvöltök a karanténban lévőknek. Keresni kell egy elzárt helyet, ahol mindenki nyugodtan levetkőzhet. Remélem hoztunk valamilyen függönyt. Ha hoztak, akkor felállíttatom és onnan üvöltök. - Mindenki egy sorba rendeződjön, vizsgálatra. A két fegyveres ügynök megvédi magukat. Tessék megnyugodni!- ha valaki belép, akkor elkezdem a vizsgálatot.
- Kérem vetkőzzön le. Megsérült mostanában?- mondom mindenkinek. Közben persze vizsgálódok, hogy van e valahol valamilyen seb a testén.

Zield meglepődött, mikor kiderült, hogy a S.H.I.E.L.D-nél már láttak ilyet. Arra gondolt, hogy a halál utáni jelenségek lehettek ismerősek annak a bizonyos őrnagynak, hiszen amíg a betegek éltek, addig senki nem értett semmit. Ezért is lett kihívva a csapat ide Sherrillbe. A doktor nem tudott elmenekülni, a fertőzött pedig gyorsan repült oda és leszabta róla a ruházatot. Ha a dokitól nem vették el a fegyvert, mikor beöltözött, akkor azzal próbált belelőni. Ha nem volt fegyvere, akkor a bunyós tapasztalatát és a testi erejét tudta bevetni. Tudta, hogy aki kocsikat emelget, az sokkal erősebb nála, de valemit tennie kellett. A fertőzött torka felé próbált célozni, hogy azt összezúzza, ezután pedig igyekezett visszajutni a kocsiba a többi ember közé. Remélte, hogy valaki idehívja az erősítést és hogy ő addigra nem lesz likvidálandó, fertőzött személy.

Elég hamar összeszedték a vizsgálatra váró embereket, már le is vetkőztették őket fehérneműre. Persze gondolom elsősorban ennek a két férfikollégám örül, de azért nekem is akad itt egy pár jó pasi akit nézegethetnék. Sajnos nem sokáig ábrándozhatok, mert a tömeg ideges és válaszokat akar, ezt a részt meghagyom a dokinak, nem akarok se pánikot kelteni, de pedig több infót átadni a kelleténél. Azonban amikor az egyik férfi jégvágóval hidegre teszi a másikat és szinte forradalmat kirobbantó mondatokat ordít. na minderre már nekem is lénem kellett, meg kellett akadályoznom, hogy elszabaduljon a pokol.
Gyémántosítottam magam és széttörtem egy asztalt vagy valami keményet magam mellett(nem élőt), hogy felkeltsem a figyelmüket és hogy tiszteletet parancsolónak tűnjek.
- Nem!!!. Itt nem tesz hidegre senki senkit világos?! Ha a saját gyereked vagy anyád is megsérült volna vagy beteg lenne is ezt mondanád haver? A harcban ti is megsérülnétek és ha valóban megöltök minden sérültet, akkor akár fel is robbanthatnátok magatokat. Most pedig mindenki higgadjon le és várja ki a sorát. vagy azon sem leszek hajlandó segíteni akin tudnék!!! Értve vagyok?!
Ordítom rá a tömegre és reménykedem benne, hogy ez elég volt ahhoz, hogy megakadályozzam a verekedést. Ha nem, akkor a gyémánt alakot arra kell, használnom, hogy kicsavarjam az emberek kezéből a fegyverként használható tárgyakat.
Ha pedig lehiggadtak akkor pedig újra emberi formát öltök, nem szeretek sokáig a gyémánt alakban lenni, mert elégé legyengülök tőle.

Végre lejutottam a kocsihoz, és gondolkodás nélkül pattantam fel. Ahogy elindult a kocsi, valami lassan gyanús lett – rossz irányba haladtunk. Egyre több gárdista, és shield holttest vett minket körbe, és nagyjából hat perc múlva meg is álltunk. Számoltam a másodperceket, hogy nagyjából tudjam, mennyi időnk van még a bombázásig. Azt mondták, fél óránk van kikerülni innen, és én most elvesztegettem legalább 15öt, ha beleveszem azt is, hogy vissza kell futnom. Miközben ezen gondolkodtam, és kalkuláltam, körbevették a járművünket, és elég… éhesen néztek ránk.
Először megvártam, hogy a katonák – ha volt ilyen a járműben – cselekedjenek. Ha voltak, akkor kiáltásra nyitottam a számat.
- Adjanak egy rohadt fegyvert! – kiáltottam el magam. Ha kaptam valamit, akkor először én is tüzelni kezdtem az élőhalottakra, de ha nem, akkor egy ideig a katonákat hagytam „játszadozni”. Ahogy reményvesztettnek érzem a helyzetet, kapott fegyvertől függetlenül, egyből elindulok, először amennyire a hely engedi futva neki, majd elrugaszkodva olyan nagyot ugorva, amekkorát csak tudok. A csontjaimnak hála nem hiszem, hogy súlyos következményekkel járna a földetérés.
Ha nem voltak katonák a járműben, akkor egyből futni kezdtem, nem törődve semmivel. Illetve ha át tudok mászni a sofőrhöz, akkor minden gyorsaságom felhasználva próbálom eltörni a nyakát, és kidobni a halottak közé, hogy legalább valamennyit lelassítson – természetesen elvéve a fegyverét a kilökés előtt, ha tudom. Ez esetben ez után kezdek futni a város határa felé.

Hárompercnyi élvezetes autóút után már meg is érkeztünk a raktár helységbe. Bent már várt minket olyan 400 ember, de szerencsére ebből csak százzal kellett nekünk törődnünk. Szinte rögtön elkezdtek kérdésekkel bombázni minket, ami nem volt nagyon meglepő.
- Rögtön elmehetnek, amint végzünk a szükséges orvosi vizsgálatokkal. A sérültek is elhagyhatják majd a területet, de kicsivel később. Sajnos a betegségre vonatkozó adatokat a SHIELD titkosította, így nem tudom megosztani magukkal, pedig szeretném. - mondom az összegyűlt tömegnek. Nem hiszem, hogy megnyugtatta őket, de legalább van valamijük. Minden rendben megy, egészen addig, amíg valaki a saját kezébe nem veszi a dolgokat. Innen már problémás lesz a dolog. Sign ügynök rögtön gyémánttá változott és elkezdett üvöltözni. Nem hiszem, hogy sokat fog segíteni, ez a várható reakció ilyen helyzetben. Szomorúan, de el kell ismernem, hogy jelenleg a megfelelő is. Még nincs meg a gyógymód, így a megfertőződött sérültek át fognak változni. Amit, tehetünk, hogy a sérülés fajtáját megvizsgáljuk és reménykedünk. A tömeges gyilkolásokat nem hagyhatjuk persze, hiszen ezzel változtatják át a zombikká a fertőzötteket.
- Oké, most már elég. Nem lesz több gyilkosság!- intek a SHIELD ügynököknek, hogy biztosítsák ki a fegyvert, látványosan - Ha valaki rátámad a másikra, akkor az szembenéz az itt lévő ügynökökkel, olyanokkal mint a bájos gyémánt nő itt. Szóval sorba rendeződni, szájat befogni, egymást nem legyilkolni és akkor mind megmenekülhetünk. Ha erre nem képesek, akkor menjek ki és próbáljanak ott szerencsét!

Zield most megtapasztalta, hogy ennek a fertőzöttnek a csontjai sokkal keményebbek az emberénél. Az ereje valahogy ezzel volt összefüggésben. A doki összezúzta a kezét és hányingere is lett, de ezzel együtt mégis megúszta a harapást. Hogy ez az érintés elég volt-e a fertőzéshez, azt nem merte biztosan letagadni, de remélte, hogy nem. Ha valahonnan el tudott venni egy fegyvert, akkor azt magához vette, ha nem, akkor anélkül kezdett el futni a fertőzöttől lehető legmesszebbre. Ha közben hallotta vagy látta, hogy újabb támadás jön, akkor igyekezett kitérni és lőni is. Nem gondolta, hogy ekkora bonyodalom, fegyveres harc és halálból visszatérők támadása lesz a vizsgálódásból. Már bánta, hogy nem hozta el a fegyvereit. Most csak túl akarta élni, szinte bármi áron.

Sign ügynök erő bemutatója meghozta a várt eredményt. Mi történik, ha egy ijedt és dühös megfenyegetsz? Hát ez. Nem mintha én olyan nagyon mást akartam volna csinálni, de én körülbelül annyira vagyok fenyegető, mint egy könyvmoly. Ezzel szemben a gyémánt nő látványa túl sok volt nekik. Egyszerűen lenyomták, sok liba disznót győz elvvel. Remélem véletlenül sem lőtt le senkit, akkor mind meghalunk. Úgy tűnik, hogy ezt a sorsot egyenlőre elkerüljük, mert ki akarják vitetni magukat velem. Csak én maradtam talpon, hála a kis beépített pókérzéknek.
- Rendben, menjünk. Szólok, hogy egy nagy tömeg jön, nehogy fertőzöttnek nézzenek minket. - ekkor, ha van nálam rádió, akkor beleszólok. - Nagy embercsoportot viszek, kérem ne lőjenek rögtön, de készítsenek elő egy vizsgáló szobát. Vagy sokat.- ekkor befejezem és Kaegen fegyverét forgató emberre nézek. - Hogyan tervezünk kimenni? Gyalog nincs elég időnk és nem hiszem, hogy van elég nagy járművünk. - semmi kedvem mondjuk velük maradni, egy része biztos fertőzött ezeknek és akkor csak idő kérdése.
- Azért egyezzünk meg egy-két dologban. Nem ölnek meg senkit, se a SHIELDeseket, se a sérülteket. Csak önvédelemből lehet támadni és az, hogy valakinek sebe van és lehet, hogy fertőzött, az nem számít annak. Ha esetleg valaki még is meghalna, rögtön kilapítjuk a fejét. Lövéssel, lábbal, kővel amivel akarják. Nincs kivétel. Érthető?- mondom, majd megvárom, hogy mit felelnek. Remélem megértették és nem kell tovább vesztegetnünk az időt ilyen butaságokon.

Ahogy lassan jönnek felénk a hullák, az egyik katona ad egy fegyvert – na végre! – majd lőni kezdik őket. Én is beállok a sorba, lassan pötyögtetve a golyókat, rövid sorozatokat adok le, és próbálok fejre célozni. Azonban túl kilátástalan a helyzet, ezért hamar az ugrás mellett döntök. Sajnos ritkán használom képességeim maximumát, ezért nem is tökéletes a mutatvány – ahogy leérkezek, kissé kibicsaklik a lábam, ráadásul a térdemet is felsértem. Szerencsére a csontjaimnak nem hiszem, hogy bajuk lenne, hiszen emberfelettien erős csontozattal rendelkezem.
A fájdalommal nem törődve próbálok futni, amilyen gyorsan csak tudok. Ha a fegyver nagyon hátráltat ebben, akkor egy kis pihenőre megállok – persze csak ha olyan helyen vagyok, hogy ez nem jelent problémát – és gyorsan ellövöm üldözőim lábát, mármint a leggyorsabbakét, majd eldobom a fegyvert. Ez után próbálok futni tovább, mindezt a város határához legközelebbi útvonalon. Hamar el akarom hagyni a karantént, méghozzá sértetlenül. Az is eszembe jut, hogy ha meglátják a térdsebem, azt hihetik, fertőzött vagyok. Remélem, hogy mire odaérek már begyógyul, és nem ad okot a kérdezősködésre.

Próbáltam tiszteletet parancsolóan ijesztő lenni. Sajnos ez nem jött be, pedig más nem igaz jutott eszembe az előbb. Mikor lenyomnak a földre az kissé meglep, de azét még nem változom vissza. A fegyver nem volt a kezemben így nem tudták azt kiverni onnan, amúgy se tudnék lőni ezekkel a megdagadt kezekkel.
A Dokit nem viszik földre, hanem megparancsolják, hogy mindet vigye ki.
~ Ez így marhára nem lesz jó. Ha kivisszük a városból a fertőzést, akkor marha nagy gáz lesz.
Egyenlőre a doki együttműködik velük, és szóval is tartja őket, legalább lesz időnk kitalálni, mit fogunk csinálni, mielőtt felrobbanunk a hellyel együtt. Nekem most jelenleg mozogni sincs esélyem, szóval maradok a seggemen, hátamon, legalábbis egyelőre. ha nem másznak le rólam, akkor finoman célzok rá.
- Szíveskednének elengedni, ha ilyen szépen meg egyeztek?

Sok lúd előbb utóbb sajnos disznót győz. Az idióták között meg aligha lehet észérvekkel célt érni. A doki meg kiviszi a fertőzötteket. Hát ez egyszerűen csodálatos. Na de ki nevezte ki itt ezt a dokit parancsnoknak? Jinx és Kaegan között nem volt hierarchia, de a doki csak védendő civilként szerepelt. Az egészért meg persze úgyis ők kapják majd a fejmosást.

A doktor nem számított kiteleportálásra, ezért próbált meg elfutni. Sorban tűntek el a kocsiban rekedt katonák és tudósok és az asszisztens is, csak őt hagyták itt. Zield nem kiabált, mert az múltkor is csak a fertőzöttek figyelmét keltette fel. Egyetlen dologban tudott reménykedni. Ha az a valaki, aki a teleportgépet kapcsolgatja, rájön, hogy itt felejtett valakit, aki nem fertőzött, hanem fel akarják falni, akkor kimenti. Egyébként nem látott esélyt ekkora túlerővel szemben. Azt se tudhatta, melyik fertőzöttnek milyen ereje van. Eszébe jutott, hogy Avalonban átjutott a túlvilágra, aztán vissza. A görög rendezvényen ugyanígy, de onnan is visszajött. És most egy rakás fertőzött végezne vele, ráadásul meg se tudná előtte a teljes igazságot? Zield nem akart meghalni. Keresett kiutat, de csak a teleportban tudott igazán reménykedni.

A helyzet egyre csak rosszabbnak tűnt, amíg ezek itt tárgyalnak, addig mi szépen kifutunk az időből. Ha nem teszünk valamit gyorsan, mind itt robbanunk.
A dokival akarják kivitetni magukat,aki egyenlőre húzza az időt. Az embereknek eszük ágában sincs elengedni, addig, amíg néhány hulla el nem kezdi megtámadni a társaságot.
Ekkor sikoltozva fut el mindenki.
Úgy érzem ideje kezembe vennem a dolgokat.
- Nincs sok időnk doki, keressen három egészséges embert, rakja fel őket a kocsira, én addig feltartom a hulláinkat, Kreagan, kérem fedezzen tűzerővel, de ha lehet engem ne lőjön ki. Amint szétvertem a fejüket utánuk megyek várjanak indulásra készen.
Mondom, majd amilyen gyorsan csak tudok a hulláinkhoz közelítek a gyémánt testemmel, és célzott ütésekkel próbálom szétverni azoknak az agyát. A frissen elhunytak, vagy az imént súlyosabban megsérültekkel is végzek, ha tudok a földön heverő testükön sétálok át, mert nem hagyhatom, hogy ők is újra éledjenek.
Minél gyorsabban próbálok végezni minddel és miután meggyőződtem róla, hogy nincs több hasonló beteg a közelben visszaalakulok emberré és futva sietek a kocsiig, futás közben pedig felkapom az elejtett fegyverem. Ha a kocsihoz értem és felmásztam oda kiálltok nekik, eddigre remélhetőleg már Kreagan is fent lesz a kocsin.
- Nyomás innen!

// Ha túlságosan előre írtam volna elnézés. //

Egyszerűen nagyszerű tervemet sajnos mindkét fél lefújja, pedig most kéne együtt működnünk, gyorsan. Pedig meddig tartott volna a SHIELDnek mindenkit beoltani a gyógymóddal? Mondjuk ha nem sikerült elérni a másik világ Vízióját, akkor érthető. Ez a majdnem haszontalan legfejlettebb emberi kéz által készített chip pedig folyamatosan jelez.. Zavaró. Hirtelen mindenki sikoltozni kezd és megindulnak felénk mint egy szökőár. Gyorsan le is tepernek a földre és elkezdenek taposni. Meg próbálok valahogy felállni. Ha a lábaimat  fel tudom emelni, akkor azzal próbálom kicsit visszatartani a rohanó tömeget, egy-két jól irányzott rúgással. Ha sikerül egy légzésnyi szünetet kapnom, akkor gyorsan hasra fordulok és megpróbálok felállni, illetve rajtot venni, hogy én is a tömeggel fussak egy kicsit. Akár még így is rúgok párat. Nem akarok sokáig a tömeggel menni, de nem hiszem, hogy tudnék ellene. Nem kell a föld legokosabb emberének lenni, hogy kitaláljam az okát a nagy rohanásnak. Remélem a SHIELDesek kézben tudnak tartani pár zombit. Ha sikerült felállnom, akkor valahogy a kocsi felé próbálok menni, hogy kijuthassak innen. Akármennyire is akarok segíteni, ebben a káoszban úgysem tudnám normálisan megvizsgálni az embereket. Biztonságosabb, ha csak SHIELDeseket viszek. Persze az sem elhanyagolandó, hogy csak nekik van elég lélek jelenlétük ehhez.

Ahogy fejre celzok, zavartan tapasztalom, hogy nem is olyan egyszeru a dolog, mint hittem, es nem is igazan talalok. Mindegy, a futashoz meg mindig ertek, ugyhogy el is kezdem szedni a labaim. Hamarosan viszont megallok, na nem pihenni, hiszen nem igazan faradok. Sokkal inkabb a labamnak adok idot, hogy begyogyuljon. Latom, hogy sorra jonnek elo egyre tobben ezek a k-rva elohalottak, dehat ugy is en vagyok az elohalott faj kiralya, ugyhogy nem felek. Persze azert nem hagyom, hogy tul koran ideerjenek, es amint begyogyult a labam, futok is tovabb. A kordonhoz erve egybol megallitanak.
- Raten Chromixen kiraly, Chromixland uralkodoja vagyok. Az ide tarto kocsit bekeritettek, en agyok az egyetlen tulelo. Serulesem nincs. - hadarom, mikozben leteszem a foldre a fwgyverem, ha meg mindig nalam van, es feltartott kezzel kozelitek a kordonhoz, hatra pislogva, hogy nem-e erkezik az engem koveto horda.
- Egy nagyobb csapat eloholt elol menekultem, megtennek, hogy biztonsagban vizsgalnak at?- teszem hozza.