Sherrill, New York

Mielőtt elindulhatnék a vérért, egy fiatalabb doktornő lép oda hozzám, és kérdésekről beszél. Istenem, nem lehetne vacsora után?
- Ugyan kedvesem, semmi probléma. – mosolygok a nőre, miközben elképzelem, ahogy feltépem a nyakát, és onnan szívom ki a vért. Egyrészt, mi az, hogy uram?! Jó, nem ismertek itt még el királynak, de azért akkor is kezd már tele lenni a hócipőm. Először ott az a Jinx, aki simán le-Ratenezett. Az emberek, akik nem köszöntek. És most még ez is. Arcátlanság, és mélyen sértő, ha valaki engem kérdez. Közben egy félreeső kis szobába megyünk, valaha raktár lehetett. Emlékszem, fiatalabb koromban hogy töltöttem az ilyen helyeken az időt női társaságban. Talán most is elszórakozhatnék az orvoskával – persze csak ha jól néz ki.
- Lássuk csak, az elmúlt két napban? Hmm… tévéztem… ja nem, olyat nem kaptam. Akkor biztos üzleti megbeszéléseket folytattam… ja nem, nem is telefonálhattam. Esetleg zenét hallgattam? Ugyan, hiszen azt se lehetett, a rádiókat se tudtam hallgatni. Mondja, elmentem egy szép kis étterembe egy magához hasonló szépséges hölgy társaságában? Nem, ezt se tehettem meg. Ja tényleg, már emlékszem. Ültem a szobámban, és vízhólyagosra rejszoltam a tenyerem unalmamban. – meguntam a megjátszott jókedvet, és udvariasságot. Meguntam a karantént, a kérdéseket, az embereket, és azt, hogy még a véremet se kapom meg időben. Vége az udvarias Raten királynak.

A dokinak szerencséje volt, Wei pontosan ismerte a klónos eseteket is. Így nem kellett titkolózni és bajlódni az óvatos szóhasználattal. A génállomány átírása emlékeztette a dokit a stadionban működő retrovírusra is, de meg lett mondva, hogy ez más. Ő maga is látta, hogy mások a tünetek, bár a szervek itt is leálltak. Minden teljesen tiszta volt a kisvárosban, mégis meglett a baj. A dokinak egy kicsit elrettentő ötlete támadt. Ezt már az itteni doktornak mondta el:
- Doktor Úr, átmeneti megoldásnak talán lehetne az immunrendszert gyengíteni. Tudom, ez úgy hangzik, mintha pont az ellenkezőjét akarnám, amit a betegek, de valójában nem. Ahogy az emlegetett 100 évvel ezelőtti kórnál, itt is azokat támadja jobban, akiknek erős az immunrendszere. Ha a nyirokszervekben tudjuk befolyásolni a T-limfociták termelését - persze úgy, hogy utána vissza is tudjuk állítani, hiszen ha kigyógyult a beteg, akkor szüksége lesz erős immunrendszerre - , azzal nyerhetünk egy kis időt a fertőzötteknek. Érdemes lenne a csontvelőt megvizsgálni, hogy éppen hogyan működik. A vértermelésre is hat a vírus és ugye az szoros kapcsolatban áll a vörös csontvelővel, ahol termelődnek a T-limfociták őssejtjei is. Namost a saját mechanizmusát fordítanánk ellene. Vagy ha a vörös csontvelőben nem menne, akkor a csecsemőmirigyben, ahol tovább érnek ezek, ott kellene csökkenteni a T-limfociták termelődését, mielőtt kapcsolódnak az antigénekhez és immunoblasztokká alakulva osztódással szaporodnak. Doktor, ez megoldható? Ha van hozzá eszköz, akkor szívesen segítek is!
Ahogy a doki átvonult a másik terembe, látta, hogy nagyjából mindenki ott gyülekezik. Az alelnököt és az asszisztensét is kereste a szemeivel, de csak a nőt látta, akit mindig elzavartak valahonnan. Nem foglalkozott ezzel, voltak itt ügynökök, akik fenntartották a rendet, rájuk bízta a dolgot.
Zield egyelőre hagyta dolgozni a kórboncnokot. Már a külső jegyek is mutattak olyat, amiről eddig nem volt szó, más részük pedig megerősítette az eddig látottakat.
- Aha, a vérlemezkék megfogyatkozása. Így nem alvad rendesen a vér és jönnek ezek a bevérzések és akár a hemofíliáig is eljuthat a beteg. Karmolást viszont a többieknél nem láttunk, ugye? Senkinél nem olvastam ilyet. Doktornő, fertőzött állatokról van egyáltalán információnk?
Zield segített megfordítani a halottat. Jó erőben volt, úgyhogy biztosan sikerült. A doki nézte a sas tetoválást és már próbálta megállapítani, mikoriak lehetnek a festések, de a halottnak nyilvánított ember felköhögött. A doktornővel együtt valószínűleg mindenki meglepődött. Mikor támadás érte a nőt, Zield igyekezett nyakszirten vágni a "hullát és visszanyomni a fejét a boncasztalra, másik kézzel pedig elkapni a kezeit és azokat szorítani. 
- Le kell kötözni. Tévedtek vagy sem, ez a test veszélyes. Vegetatív életfunkciók és ragadozó táplálkozás. Tizedes, azt hiszem, ha újabb halottunk lesz, azt megkötözve kell vizsgálgatni.
Mikor kint lövéseket hallott, akkor arra gondolt, hogy most jött vissza a fertőzést elterjesztő társaság. Ha a fegyvereit nem kellett belecsomagolni a védőruhába, akkor jól jöttek volna most. Az eltűntekről pedig még mindig semmi hír nem volt. Hacsak nem ők jöttek vissza lövöldözve.

A nő zavarba jön, de nem érdekel, Tudom, hogy nem tehet róla, sőt, arról is tudok, hogy nem méltó önmagamhoz a viselkedésem, de nem érdekel. Eléggé felhúztak, ráadásul nyűgös is vagyok ennyire közel a vérhez, miközben nem ihatom. Miközben elkezdi a mondandóját, már sóhajtok is, és épp készülök elnézést kérni, s noszogatni, hogy folytassa, rendesen fogok válaszolni, amikor lövés hallatszik.
- Úgy tűnik ezt a beszélgetést célszerű máskor folytatni, kedves… – elhallgatva nézek a nő névcímkéjére, majd kipótolom vele a mondatot. Felállok, és elfordulok tőle, miközben zavartan gondolkodom.
~A kölyök és a hülye játékszere, igazán elkészülhetne már, és itt lehetne… ~ morgolódok magamban, természetesen feleslegesen. Nem értem, hogy mi ez az egész, és remélem, hogy csak bepánikolt valaki. Megpróbálom felidézni, hogy hol váltam el a népes kis csoporttól, és arra indulok. Az alelnök biztos megfelelő őrizet alatt van, és nem lenne rossz a közelében tartózkodni, ha bármiféle probléma adódik. Biztos ő is megérti, hogy nem vetne jó fényt az Államokra, ha itt történne velem valami – ha elfogadtak Királynak, ha nem, odahaza akkor is az vagyok. Mondjuk kétlem, hogy rövid uralkodásom nagyon megrázná az embereket… de erről kívülállóknak nem kell tudniuk. Menet közben felbontom a zacskót, és jóízűen kortyolok az italba.

Mi is beérünk végül a boncterembe, ahol már a társaság nagy része összegyűlt. A boncoló orvos, már meg is kezdi a vizsgálatot, de látszik rajta, hogy nem idegenkedik a két másik Doki segítségétől sem. Szokásához híven Zield doki nem hagyhatta hozzáfűzés nélkül a dolgot. bár a fertőzött állatos teória nekem is eszembe jutott, elvégre vágott seben könnyű összeszedni valamit. Ehhez nem kell orvosnak lenni, ezt katonai pályafutásom alatt is ki tudtam deríteni.
Zield segít megfordítani a hullát, ami egyszer csak felköhög.
- Mi a franc?
Lepődök, meg mire a hulla nekiugrik a boncolni készülő dokinőhöz, és a védőruhán keresztül kiharap egy darabot a kezéből.
~ Ez nem emberi erejű harapás.
A Doki megpróbálja kezelésbe venni az élő hullát és lefogni azt, ha látom, hogy segítség kell neki, akkor átváltozom és segítek neki. Lehet kelleni fog az erő, és ha átharapna a dög a védőruhán, legalább én nem sérülnék vagy fertőződnék meg olyan könnyen.
Ezek után lövések dörrennek el. Hogy kilopakodok -e megnézni, mi folyik kint, az attól függ, hogy át kell -e változnom és segíteni a dokinak lefogni a zombinkat.

A gyerek azt mondja, hogy a többiekkel együtt tűntek el a szülei, másfél hete. Nem hiszem, hogy tudna bármit is róluk vagy hogy visszatudna idézni kis, átlagtól eltérő dolgokat. Ha tudja, akkor már megtette az orvosoknak. Elköszöntem tőle és átmentem a bonc szobába. Itt már majdnem elkezdte a profi, így nem kellett hiányos orvosi tudásomat villogtatni mindenki előtt. Rögtön az elején felkaptam a fejem, arra amire Zield is. Eddig ilyenről tényleg nem volt szó és a gyerek sem mondott, olyat, hogy egy állat támadta volna meg. Érdekes. Szeretném látni azt az állatot, aminek a mérge átüti a regenerációt. Nagyon durva technológia kell hozzá. Lehet, hogy valaki a jövőből felelős ezért? Megeshet. Csendben figyelem a boncolás további menetét. A tetkók nem érdekelnek, hacsak nem kapott tőlük vérmérgezést. De az se magyarázz semmit. Ekkor hirtelen köhög egyet. Na, még sincs még halott. Nem is állunk olyan rosszul. Legalábbis ezt gondolom, amíg meg nem harapja a boncolót. A harapás pillanatában hátra ugrok ijedtségemben.
- MI A SOKK?- kiáltom el magam és a SHIELD ügynökökre nézek. Ha nem pattannak, hogy lefogják a "hullát", akkor odakiáltok nekik is, hogy - MIRE VÁRNAK? FOGJÁK LE!
Ha sikerül lefogni, akkor óvatosan oda megyek hozzá. Ellenőrzöm, lehetőleg a bal csuklóján, hogy van-e szívverése. Kíváncsi vagyok, hogy szimplán amatőrök az orvosok itt, vagy profik és tényleg halott volt a test. De az lehetetlen. Remélem. Ezen felül még kint is lövöldözni kezdtek. Mi folyik itt? Az egész elég szervezettnek tűnik. Bárki is áll emögött, nem semmi szervező.

Valóban hiányzott a páncélos támogatás. A boncolásra váró hulla egyszerűen a védőruhával együtt harapott ki egy nagyobb darabot szerencsétlen nő karjából. Választhat, hogy a sokk viszi el, majd besegít a vérveszteség is. Közben kint is elkezdődött valami dráma, lövöldözésekkel, ami azt jelentette, hogy nem csak itt történnek drámai dolgok, de még az is lehet, hogy támadás érte a kórházat.
- Majd én.
Előhúzta a pisztolyt, kibiztosította és Walding kezébe nyomta.
- Fejre célozzon. Akit az nem állít meg, az ellen úgyse tehet semmit.
Kaegannak elég volt a gépfegyver. Elméletileg így sem maradt teljesen védtelenül a társaság, választ pedig egészen egyszerűen nem várt. Ha tényleg elharapóznak a dolgok, és kivonásra lesz szükség valamilyen váratlan támadás közepette, akkor valószínűleg alaposan meg fognak majd szenvedni, ha élve akarnak innen kijutni.
Kibiztosította a gépfegyvert is, majd kilépett a boncterem ajtaján, hogy megtudja, mi végre van a lövöldözés.

Nem szeretem, amikor így kell beírnom és helyretenni a társaságot...
Srácok... okés értem én h totál triviális lehet az egész, de zombik nem léteznek ebben a realitásban, mm sanszos h ebben a világban ilyen filmek sem voltak, se regények, se semmi, ergo nem tudtok róla. Ezt vegyétek figyelembe, illetve azt, hogy ez a világ tele van természetfeletti lényekkel, pl ott volt a démoninvázió, vagy vámpírok stb. Feltámadó halottak, akik éltek tovább, Bukáskor meghalt 4,5 milliárd ember is feltámadt a semmiből. Azonfelül orvosilag is van olyan hogy tetszhalál állapot, olyannyira lelassul a szív, hogy halottnak tűnik stb.
Szóval kérlek ne rontsuk el egymás játékát, hogy azt írjátok le, amit Ti tudtok, mert a karaktereknek az amit Kira és most Kaegan is leírt fix h nem fog az eszébe jutni. A 2 tudós remekül kijátszotta, és eléggé bután néz ki, hogy az egyszerű katona tudja, míg a zseni/szuperzseni és mindenki más hót hülyén áll a dolgokhoz. Szóval egy kis realitást vigyünk bele és elhiszem, hogy Ti már tudjátok, de ez ebben a világban új és ehhez tartsátok magatokat. Köszönöm.

Zield remélt egy kis időnyerést az ötletétől, aminek odakint az orvosok nekikezddtek. A patológust meghallgatta és amit mondott, az tökéletes volt arra, hogy ne számítson fontosnak ennek az egyednek a sebe. Zield viszont azt sem felehtette el, hogy a többivel ellentétben itt állat okozta sebről volt szó és ez volt az első halott. Ha ő kapta meg először, logikus, hogy ő hal meg először, csak addig elterjesztette a kórt. Ez se volt biztos, mert az immunrendszer beleszólt. Ha neki erős volt az immunrendszere, akkor meghalhatott még az első fertőzöttnél is korábban. Korai lett volna kikiáltani az első megfertőzöttnek ezt a tetováltat. Jinx segítségével lefogták a hullát, de Zield nem hagyta ennyiben.
- Doktornő, kezeltesse a sebét, én átveszem itt Wei tizedes felügyelete alatt. Meg tudja valaki bilincselni?
Úgy egyszerűbb volt, mint lefogni, bár a doki tudta, hogy itt már boncolás nem lesz. Ez az ember élt, csak furcsán. Mozgott, összehangolta a végtagjait, megtervezte a harapást, lélegzett, köhögött, hörgött.
- A tüdő vizesedésébe halnak bele, ugye? Megfulladnak. Neki mintha kiürült volna és sokkal élénkebb, de primitívebb is, ahogy felébredt. A legalapvetőbb életszükséglet a túlélés és a táplálkozásban látja ennek az útját. Hús kell neki, fehérje, zsír, az egyik legfontosabb tápanyagforrás. Az emberek nem így térnek vissza a halálból. Azt hiszem, alattomosabb a vírus, mint gondoltuk és itt a végkifejlet. Vagy még mindig nincs vége...
Erősen fogta, kivéve, ha valaki le tudta bilincselni. Zield közben látta, hogy többen ijedeztek. Természetes volt, hiszen az itt lévők közül ő és Chromixen tértek csak vissza a halálból tudomása szerint. Ahhoz is egy istennő és a férje kellettek, nem holmi vírus. Ez egy ijesztő helyzet volt és Zield talán a lényeglátása és az alvilági élmények miatt tudott azonnal reagálni, Jinx pedig a képzése miatt. A másik ügynök távozni indult, az asszisztens telefonált és fegyvert kapott. A doki megpróbált még néhány tanáccsal élni.
- Tizedes, kérem,  szóljon a másik teremben lévőknek, hogy ha újabb halott lesz, bilincset és szájkosarat tegyenek rá, de ne csak leplet. És vizsgáltassák meg a doktornőt. Erről az alanyról mit tudunk még? Miért van ennyi tetoválása? Nem tudom, számít-e, de lehet, hogy igen. Ez a sas valamilyen csoportnak a jelölése?
A doktor inkább vizsgálatokhoz kezdett volna, de amíg nem tisztult le a helyzet, addig nem lehetett. Kint ráadásul lőttek, ami még egy nyugtalanságra okot adó dolog volt.

A nőn látszott, hogy meg volt rémülve. Egy igazi, lovagias úriember most fogná a kezét, megnyugtatná, és biztosítaná, hogy megvédi. De én nem vagyok se lovag, se ember – úr még talán. Így nem is törődök vele, miközben ez a kis gondolat átsiklik a fejemen, amikor jóízűen iszom a vért. Inkább csatlakoztam a többiekhez, és érdeklődve figyelem a hullát, amit többet próbálnak lefogni.
- Pusztán kíváncsiságból, nem lenne könnyebb dolguk ha elaltatnák? – kérdezem az orvosoktól. Nem sok műtétet láttam, ahol az áldozatnak volt alkalma ellenkezni, de ennek minden perce érdekel most.
- Esetleg adhatnának neki enni. – javaslom, mikor a férfi húsért kezd hörögni. Szegény pára, nem csak élve akarják felboncolni, de még éheztetik is. Kegyetlenség ez, kérem szépen, és civilizálatlanság. És ez a modernkori USA hívja magát a nagy, civilizált, demokratikus fellegvárnak?  Kint közben egyre több lövés dördült, és miután a katona elhagyta a helyszínt, én a titkárnő felé fordultam, arcomon megnyerő mosollyal.
- Drága hölgyem, tud bánni vele? – kérdeztem, a fegyver felé intve. Arcomon őszinte kíváncsiság és érdeklődés tükröződött, miközben mélyen a nő szemébe néztem – amennyire a védőruhán át ez lehetséges volt.
- Ha nem, akkor ha gondolja, átadhatja nekem. Az enyémet sajnos elvették a pánikhangulatra hivatkozva. – folytatom, mintha a világ legtermészetesebb beszélgetése lenne. Próbálok nyugodtságot sugározni magamból, most az a legjobb, ha mindenki megőrzi a lélekjelenlétét, és a nyugalmát. És hogy szerezzek fegyvert.
Ha a férfival, akit boncolni akarnak, még ez után se bírnak, akkor – akár kaptam fegyvert, akár nem – odakiabálok.
- Ha mindenáron meg akarják ölni, tegyék meg gyorsan, de ne kínozzák szerencsétlent! - s közben sietve megindulok a boncasztal felé, és szükség szerint minden erőmet felhasználva segítek leszorítani az embert.
- Az isten szerencsére, csak van itt kloroform vagy akármi! – kiáltom el magam közben, ha így kell tennem.[/color]

// Bocs, de a légzésről, akkor még nem volt szó.//

A nemrégiben még hullának hitt csávó, nem is volt olyan erős mint hittem. Simán le tudtam fogni gyémánt alakban, bár így is próbált kapálózni,ahogy az adrenalintól túltengett testéből tellett.
A férfi felhörgött és egyre csak húst akart.
- Nyugi haver, mindjárt kapsz húst. Valaki elmegy a büfébe és hoz neked valami húsos szendvicset, de addig se zabálj kérlek a társaidból, mert nem vet rád túl jó fényt.
Próbálom kissé elpoénkodni a dolgot, bár tudom, hogy a helyzet komoly. Nem tudtam mi idézhette elő a tetszhalál állapotot, de tuti, hogy a fertőzés a sebeken keresztül terjedt. Szegény boncmesterre is hasonló sors várhat. Bár lehet normalizálódik az ipse, ha megevett egy adag sztéket.
A többiek körülöttem már a lövésről tanácskoznak, vagy az altatásról.
Ha senki se lő, vagy altató hatású dolgot sem találtak, amit bevethetnénk, akkor egy kisebb erejű ütést mérek az ipse tarkójára, hogy az éppen csak elájuljon. Elvégre nem akartam egy 500 kilónyi erejű ütéssel széttrancsírozni a fejét.
Ha az ipsét elaltattuk valamilyen módon akkor a fehér lepedő segítségével kötöm az asztalhoz az eszméletlent, de több helyen is szorosan átkötöm, hogy moccanni se tudjon ha felkel.
Ezek után pedig megpróbálok kilesni, hogy mégis mi a fene folyik odakinnt.

Van szívverése, tehát mégsem halott. Valószínűleg tetszhalál. Gondolom. Zield megint elkezdett primitív viselkedésről hablatyolni. Nem tudom, hogy ő hogy gondolja, de ha egy bonc asztalon ébrednék, akkor én se viselkednék teljesen racionális bolygót uraló főemlőshöz méltóan. De persze lehet, hogy bennem van a hiba. Közben az egyik ügynök kiment megnézni, hogy mi lehet a lövöldözés kint, ami viszonylag logikus gondolkodásra utal. Ennek szép kontrasztot ad az, hogy ez az az ügynök akinek külön kiadták azt, hogy őrizze a VIPet. Nagyon jó kezekbe vagyunk.
- Van szívverése, de nagyon lassú, azonnal ellátás kell neki. Oxigén maszk meg ilyenek.- mondom, bár tudom, hogy itt nincs semmi ilyesmi. Nem nagyon sietek, egyszerűen jobban járnánk egy halottal. Azt fel lehet vágni, anélkül, hogy mindenféle törvényeket megszegnénk. Nem fogom törni magam az ember életérért, de azért ezt nem reklámozom, így ha kell valakinek segítség, akkor segítek.
- Maga szerint mennyi altató van egy boncteremben? Kérek egy tippet. ÉS a lefogás mióta kínzás?- szólok oda az időközben megérkezett férfihoz. Nem értem ennyire civileket mért engednek be minden helyre. Mármint, ő nem is velünk jött. Lehet, hogy ő okozta. És most beengedjük ide. Az mondjuk igaz, hogy egy kis húst adni neki nem lenne rossz ötlet. Meg az altató is jó ötlet, de valakinek hoznia kell.
- Hol van a legközelebb valami durva altató?- kérdezem a boncmestert. Ha nem tud válaszolni a sokktól, akkor közelebb megyek és a szemébe nézve kérdezem meg. Ha választ ad, akkor bárkinél is van fegyver intek neki, hogy kövessen. A biztonság kedvéért. Ha van valaki aki jön velem, akkor elmegyek érte. És akkor közben hozok valami húst a büféből is, persze ha az egész nem pokol fent. Természetesen ügyelek közben a pókérzékemre is.

A no negbontotta a ruhajat, ami nem volt tul okos lepes. A korboncnok ki is akadt, es en nem is csodalkoztam rajta, de kifejezetten nem erdekelt a tortenet. Mikozben kivezetik, lemondoan csovaltam a fejem, es vegigneztem, ahogy az alelnok testorseget kapott. Szivesen kervenyeztem volna en is, de nem hiszem, hogy kifejezetten erdekeltem volna barkit is, igy egyelore neman tortem a fejem. Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy kovessem a not, de az emberi vonzodasnal az eletoszton -vagyis, esetemben a halottoszton- jobban dominalt, igy inkabb a csoporttal maradtam, a leheto legnagyobb biztonsagban. Ekozben volt idom elamulni a katonak szintiszta brutalitasan es kegyetlensegen, mikozben leutottek az artatlan ferfit.
- Ez eleg kegyetlen megoldas volt, nem gondolja? -neztem a nore, bar magamban igazat adtam neki, tenyleg celszeru cselekves volt, es elerte celjat.
-Azert remelem nem igy bannak az osszes beteggel. - tartam szet a kezem meglepodest eroltetve arcomra.

Zieldnek megint kezdett gyanús lenni Chromixen. Egy halálból visszatért, életveszélyes, embernek látszó, de nem pont úgy viselkedő, meghatározhatatlan lényt féltett inkább és nem a megharapott doktornőért aggódott. Viszont értelmes dolgokat beszélt. A doki sajnálta, hogy Jinx pont a legdurvább megoldást választotta, de már nem tudott közbelépni. Dr. Vayne pedig megint kötözködött, imádta játszani a sértett, emellett viszont tett is valamit, elment altatóért. Amikor az asszisztens kinyitotta a védőruháját, Zield lehajtotta a fejét és inkább már csak erre a fertőzött testre figyelt és Weire. A "halottra" bilincs került, úgyhogy már csak a fejét kellett volna nyomni, ha Jinx ütése után megint felébredne. A tizedes elmondta, mit csináljanak a többi halottal és megadta a válaszokat is. Zield végighallgatta és utána állt elő a javaslataival, kételyeivel:
- Mr. Chromixennel több dologban egyet kell értenem. Jinx, értékelem a segítségét, de eszméleténél többet megtudhatnánk. Például azt, hogy mire reagál, érti-e a szavakat. Nem volt sokáig halott, szóval az agyszöveteknek valamilyen szinten meg kellett maradniuk. Értelmes szavakat képes volt képezni, a szándékait közreadta, a legelemibbeket. Egyelőre ennyit láttunk, de elképzelhetőnek tartom, hogy többre is képes volna. A tüdő nem tisztulhatott ki, annyit nem köhögött, de lecsapolhatjuk. Ahogy Dr. Vayne mondta, oxigénmaszk kell és serkenteni kell a vérkeringést. Szerintem ébresszük fel, tényleg adjunk neki húst, de a legegyszerűbb formájában. Bocsánat, de a doktornő karja is nyers volt és ennek az embernek, bármilyen stádiumban is stagnál jelenleg, megfelelt. Tizedes, tudnak hozni nyers húst? Ha utána képes lesz beszélni, bővebben beszélni, talán elmond valami fontosat. Ha nem, akkor is végezhetünk vizsgálatokat, de úgy, mint élő szervezeten. És akkor vigyük is ki egy kórházi ágyra! Tizedes, nincs több börtönviselt a fertőzöttek között? Vagy olyan, akinek hasonló tetoválásai vannak? Lehet, hogy furcsa elképzelés, de létezhet olyan szer is, amit lehetséges időzíteni és a tetoválás festékanyagával a szervezetébe juttathatták. Ehhez persze feltételezzük a vírusfertőzés szándékosságát és az esemény évekkel korábbani előkészítését, ami nagy kiterjedésű bűnszervezetre utal. Amiről már volt is szó a mai napon, de ez nem az én szakterületem. 
A nemzeti gárdára Zield is felkapta a fejét, de inkább arra, hogy mit csinálnak. Értelmezni viszont nem az ő tiszte volt. A doki kutatni jött, a politikát meghagyta az alelnöknek, katonai témákat pedig az ügynököknek. Ha viszont odáig fajultak a dolgok, hogy itt is lövöldözés, támadás lett, akkor fedezéket keresett.

Nagyon gyorsan megoldódik a beteg lenyugtatásának módja, az ügynök leüti. Végül is hatásos. A doktor egy újabb teóriát ad elő. Hasonlóan a többihez, ez sem veszi számításba a miért?-et, de mostanra már meguntam folyton kijavítgatni Zieldet. Inkább bólintok a teóriájára és annyiban hagyom. Közben a titkárnő levette a védőruhát. Kíváncsi vagyok, hogy miért az alelnök ilyen buta nőt maga körül. Volt egy sejtése, de a végeredményen nem számított. Ahhoz képest, hogy eddig csak a CDCnek kellett volna egyszerűen segíteni, már ketten kiestek a kezdeti csapatból. Na mindegy, gyorsan meggyógyítjuk a vírust és akkor a kis titkárnőcske is újra vígan élheti életét. Szinte biztos vagyok benne, hogy ehhez itt fekszik a kulcs az asztalon.
- Mindenképpen szeretném megvizsgálni a folyadékot a tüdejéből, meg a festéket a tetoválásból. Aztán meglátjuk, hogy mire jutunk. - mondtam a dokinak, csak hogy tudja mit csinálok. Nem hiszem, hogy bármit is találnék a tetkóban, de megéri, hogy egyszer ellenőrizzem. Ha van a közelben orvos, akkor megkérem, hogy vágjon ki egy kis darab tetovált szövetet. Ha kapok, akkor megvizsgálom mikroszkóp alatt. Közben viszont gondolkodni kezdek. Idegesít, hogy ennyire semmi nincs információ. Egy hete vizsgálják őket a létező technológiájukkal és semmire nem jutottak. Ez valami nagyon fejlett. Vagy 2200 fejlett. Hm, lehet, hogy ez a helyzet. Valaki csak visszaküldte ezt a cuccot? Volt valamilyen jövőbeli cég, akik így akarják kiszedni a versenytársat. Nem kivitelezhetetlen. Viszont akkor az ARMOR felvehetett valamit. Már csak beszélni kell velük. Ekkor felpattanok és az alelnök után sietek. Ki kell mennem és vele a legegyszerűbb. Ha utolérem, akkor kérem, hogy engem is vigyen magával, mert fontos emberekkel kell beszélnem. Titkos SHIELD szervezet fontosságúval.

A doki kéréseire Wei tizedes intézkedett. Az életrekelt fertőzöttet átvitték egy rendes ágyra és odabilincselték, így a SH.I.E.L.D ügynöknő visszakaphatta a bilincseit. A tizedes kiosztotta, ki merre menjen. Vayne doki az elnökkel tartott, Jinx ment védeni őket, az asszisztensnek meg már mindegy volt. Chromixennek kellett vele tartania, hogy elkísérje valahova. A doktor pedig átment a CDC-sekhez, hogy az adatbázisból megtudja a kellő dolgokat. Nagyon járt a feje, hogy mi lehet ez az egész. A jelenségek eredetével foglalkozott, de hogy ki és miért csinálja ezt az egészet, az nem az ő dolga volt, hanem a bűnüldözőké. Ha megkapta a kellő információkat, akkor utána a lebilincselt beteghez ment, hogy próbáljon vele beszélni és megnéze, fel tudják-e ébreszteni, jó-e neki a nyers hús. Arra is gondolt, hogy emberhúst akar, mást nem fogad el, de erre még nem talált volna magyarázatot, csak hipotézis volt. Vizsgálatok hosszú sorának kellett következnie. Ha volt idő, még bement megkérdezni, hogy állnak az immunrendszer megrontásával.

A fura doki – bár, jobban belegondolva, mind a kettő az volt… Szóval, az egyik doki, a beszédes fajta, akinek folyton járt a szája, velem értette egyet. Tehát nem bánnak így minden beteggel – ez megnyugtató volt. Igazából már rég nem figyeltem arra, amiket hablatyolt, de ez megragadta a figyelmem. És az is, hogy Mr. Chromixennek szólított. Kezdett elegem lenni ebből a mérhetetlen tiszteletlenségből, amit irányomban tanúsítottak itt az Államokban. Éreztem, hogy hamarosan elpattan a húr, ami még egyben tart, és visszafog attól, hogy valami meggondolatlanságot kövessek el. A tizedes elszólása is csak most jutott el a tudatomig – az alelnök lemészároltatja az embereket? Akkor nem maradhatok – főleg nem a közelében. Ez az ember őrült, ha elrendeli egy teljes város kiirtását egy betegség miatt.
Eközben a nővérke hozzám szól. Szerencsére a megfelelő jelzővel illet, ezért meghallgatom a kérését – bár nem tervezem teljesíteni. Főleg az után, amikor a nő kiakad.
*CSATT* Nem tehetek róla. Reflexszerűen lendült a karom, és intettem arcon a nőt, miközben a másik kezemmel lerántottam róla a védőruhát, ha az meggátolt volna a nevelő célzatú atyai pofonban. Szerencsére visszafogtam a vámpír erőmet, így csak egy férfias legyintést kapott, nem törtem el az arcát. De azért biztos fájt.
- Szerintem vegyen vissza kedvesem, mert egyelőre a társaságból én vagyok Király, tehát az én jogom a méltatlankodás, és mások lenézése. Szerintem engem több atrocitás ért itt tartózkodásom alatt, és ha én nyugodt tudok maradni, akkor Ön is, amennyiben nem egy elkényeztetett kis k-rva. – mondom nyugodt hangon, miközben a kezemet vizsgálgatom. Lehet, hogy felsértette a fogával, vagy csak összevérezte – mindegy is, ha ez a helyzet, akkor egy törlőkendővel tisztogatom meg magam. Nyomorult kis liba. Ezek után biccentek az itt lévőknek, és nekiállok megkeresni Wei-t, úgy érzem, ő logikusan gondolkodó típus, és talán megérti, hogy a biztonságom fontos lehet az államoknak is. A Latin- és Dél Amerikai szövetség egy királyának halála – akármennyire is jelentéktelen az országom – mindenképp visszhangot verne. Ezt nem lehetne csak úgy eltusolni.