Sherrill, New York

Mikor elvitték a fát maga alatt vágó ügynököt és Wei beszélni kezdett, a doki megállapította, hogy a másik doktor és a tizedes között még lehet összetűzés. Wei-t kötötték a szabályok, Dr. Wayne pedig kissé provokatív volt megint. Kiderült az is, ki az érkező ügynök és mi lesz a feladata. Zield meg is lepődött egy kicsit, hogy az alelnök nem hozott saját testőrt. Még ilyen helyzetekben is lehettek őrültek, fanatikusok, akik támadást kísérelnek meg.
Wei nem sok mindent tudott mondani, de a korábbi kérdésekre sem nagyon tért ki. Tehát annyit tudott, amennyit már elmondott. Most a csapat jön. Zield alig várta, hogy indulhassanak. Amíg mindenki öltözködött, megint beszélni kezdett és közben mozgott, tornászott a védőruhában karközésekkel, láblendítésekkel, hogy szokja. A kiselőadás folytatódott a teherautón, amire ha tehette, Zield elsőként mászott fel.
- A társasan együtt élő fajoknál ugyebár a támadó viselkedés veszélyezteti az együttmaradást, ezért amikor felszínre jön, kezelni kell. Alfától az omegáig épül fel a rangsorrend, de előfordul a "háromszögesedés" is, ahol a gamma-egyed ugyan a béta alatt helyezkedik el, esetenként mégis egyenrangú az alfával. Milyen érdekes, nem? Amikor egy alacsonyabb rangú, nem hatalmon lévő egyed mégis megpróbálkozik, akkor jönnek a támadást gátló jelzések. Mint amikor a galléros páviánoknál az erősebb megfordul és a vörös fenekét mutatja a támadónak. Vagy a házityúk-kolóniában, ami összevisszaságnak tűnik, de valójában szigorú hierarchia szerint működik. Ugye van egy vezérkakas, amelyik védi a tyúkokat, de a tyúkok között is megvan a rangsorrend, hogy melyik melyiket csipkedheti. Az alfa közelében nem is veszekedhetnek, hiszen a főnök közbelépne. Messzebb, nagyjából 3 méterre viszont már mindent lehet, ott még a gyengébb kakasok is labdába rúghatnak. A kakasoknál nagyon sokat számít egyébként a fej alkata. Voltak kísérletek, hogy álarcot húztak egy vezérkakasra és el is vesztette az alfa szerepét.
Ha valaki nagyon akart, találhatott párhuzamot, de Zield igazából csak el akarta foglalni magát, azért beszélt, nem azért, hogy a jelenlegi helyzetre világítson rá. Egyelőre csak hipotézisekkel tudott dobálózni, így a további vizsgálatig már semmi konkrétumot nem tett hozzá ezekhez.

Szóval a tank nem jön a csatába. Nem jól kezdődik a buli, még kevésbé, hogy már most itt a parancsnoki sátor előtt is elég komoly nézeteltérés van. Egy ilyen incidens könnyen rányomhatja a bélyegét a hangulatra, és az akcióra is. A civilek, vagy a tudósok egyébként sem szoktak sem a veszélyes helyzetekhez, sem a fegyelemhez, vagy a csapatmunkához. Ha azt látják azoktól is, akiknek őket kellene biztosítani, hogy ellentétek vannak és nézeteltérések, az sokat ronthat az amúgy sem stabil helyzeten.
- Parancs asszonyom! - Kaegan nem fogja kommentálni a kapott parancsot. A feladat egyszerű. Bekíséri a VIP-t vigyáz a biztonságára, és ha beledöglik is élve hozza ki. Ezért kapja a zsoldját. Ilyen szkafandert még nem használt, így a beöltözés egy új tapasztalat. Igyekszik megfigyelni a részleteket is közben, hogy ez legközelebb már miden segítség nélkül mehessen számára.
A teherautónál utolsónak száll fel, és ha Miss Walding elfogadja, akkor segít neki a felszállásban, bár itt sokkal inkább felsegítésről lesz szó, sem mint arról hogy már a platóról nyújtaná a kezét a hölgynek. Ez a sorrend fontos, mert, amikor megáll az autó is ő fog kiszállni legelőször, hogy biztosítsa a terepet, és ha gond lesz, abba is ő másszon bele legelőször.
Maga az utazás Kaegan részéről csendben telik, hacsak valaki nem akarja őt belevonni beszélgetésbe, nem fogja rá keresni a lehetőséget. Itt a feladat az első, barátkozni később a kantinban kell.

Az ablakom kinyílt, és én ki is ugrottam egyszerűen, nem fogok a szoba előtt pacsizni a S.H.I.E.L.D ügynökökkel, és magyarázkodni. Lehet, hogy ők még nem ismertek el királynak, de attól még az vagyok, nem pedig egy rohadt bolti eladó, akit csak így bezárhatnak. Az utcákon nem volt túl nagy mozgás, de nem is számítottam másra. Ha néhány katona mégis elment mellettem – gondolom őrjáratok – akkor láthattam az arcukon a merő nem tetszést, ahogy rám néztek. Gondolom ez sokkal inkább szólt annak, hogy idekint sétálgatok, mint szerény személyemnek. Nem tettem meg túl nagy távolságot, épp azon gondolkodtam, hogy merre menjek, amikor megláttam egy teherautót, olyan igazi szép, testes fajtát, és néhány védőfelszereléses emberke mászott ki belőle. Ránézésre sugárvédő cuccnak tűnt, nem mintha értenék hozzá, ami azért aggasztóan kezdett hatni. Mi van, ha mégis elkaphatom ezt a valamit?
Miközben ezen gondolkodtam, szinte akaratomon kívül indultam meg az újonnan érkezettek felé, hátha ki tudok húzni belőlük valamit a helyzettel kapcsolatban. Ha elég közel érek, akkor napszaknak megfelelően köszöntöm őket, és megállok egy bizonyos távolságra tőlük. Én tudom, hogy nem vagyok beteg, de ezek még azt hihetik, hogy igen.
- Szép napunk van, nemde? – kezdeményezek könnyed beszélgetést.

A páncélos ügynököt végül elvezetik, ami azt jelenti, hogy végre neki láthatunk a dolgunknak. Ideje volt már, így is rengeteg időt pazaroltunk erre. Amikor beszélni kezdek a tizedestől kapok egy szúrós tekintetet, amire válaszul védekezően felemelem a kezeimet. Ha annyi adat lenne a fejében, mint nekem, ő is elfelejtené, hogy a jövőből jött. Ez mindenkivel megeshet. 20 perc alatt beöltözünk a védőruhába. Ebben is kicsit félek, mivel nekem ez is igen primitív technológia, de most megteszi. Felszállunk a a teherautóra és végre bemegyünk a fertőzött területre. Próbálok figyelni útközben, hátha elkapok a tekintetemmel valami gyanús dolgot, ám ez nehezebb volt mint amire eredetileg számítottam. Dr. Zield ugyanis folyamatosan beszélt. A publikációi alapján egy értelmes ember, de most ez nem látszik. Most már valami páviánokról zagyvál. A legrosszabb, hogy bogarat ültetett a fejembe a sok rizsával a terület igényről. Most már nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy meg fognak támadni. Remek. Tudom, hogy a pókérzékem jelezni fog bármi veszély közeledtére, de még így is feszült vagyok. Szemmel láthatólag nem csak engem idegesített a doktor zagyválása, a titkár nőt is irritálta. Vagyis asszisztenst. A kocsin ülve megpróbáltam valami magyarázatot találni, esetleg emléket erről az esetről, de semmi új ötletem sem volt. Akármi is történik, biztos érdekes lesz. Legalábbis remélem, mert egyébként nem érte volna eljönni.

Luther békésen várakozott a kis intermezzo alatt, aztán végigmérte az új testőrét. Egy kicsit aggódott. Jobban bízott egy civilnek tűnő szerződésesnek, mint egy páncéltalan SHIELDesben. Valahogy jobban megnyugtatja a több tonnányi vas, vagy a látszata annak, hogy valaki diszkréten őrzi. Nem tehetett róla. A végletek embere volt. Annak mondjuk örült, hogy nem tűnt szószátyár alaknak Lockhearth ügynök. Bár elnézve a hazmat ruhát sokat nem is szeretne beszélni, mivel akkor hajlamos lehet a sok műanyag bepárásodni. Azon elmélkedett, hogy hordott-e ilyet valaha a partiőrségnél. De arra jutott, hogy nem. Csak katonai vegyvédelmit. Az sem volt kényelmes, de ennél jobbnak tűnt így utólag. Bár sokkal stílusosabb volt. Ahogy elnézte a többieket, méretben egyezett az összes. Mert míg ő és Colona kitöltötte magasságra a többieken kissé harmonikázott az öltözet. Ez mulattatta kissé majd próbált moonwalkolni, de valószínűleg nem sok sikerrel. Elmosolyodott, ami valószínűleg nem látszott, majd követte a többieket a teherautóhoz. ~ Azért hogy nem futja egy terepjáróra. Kicsit fapados. De legalább ezt olcsóbb megsemmisíteni. Legalább spórolnak. ~ elmélkedik az úton és hallgatja a beszédes dokit. Érdekesnek tartja az okfejtését. És érti is. Amit kissé furcsának tart, mert a tudósokat ritkán érti. De most valamit mégis és ezért csendben halad és nézelődik. Próbál információkat gyűjteni. Reméli Colona is ezt teszi. ~ Miért is hoztam magammal?! Talán túl kedves vagyok vele. Remélem nem perel be szexuális zaklatásért... ~

Amióta ilyen beszédes kedvű lett, Zield sokszor találkozott már olyan szúrós pillantásokkal, mint Colona-é. Nem zavarta,, ő csak mondta a magáét. Így izgalmas volt az út és megint átadott egy kicsit az ismereteiből. Egy nagyon keveset. Amikor megálltak, a doki egy szakszerű ugrással távozott. Megnézte magának Chromixent, akivel a stadionban már találkoztak. Akkor az alak egész hamar összeesett, nem sokat sikerült megtudni róla. Az a fajta üzletember lehetett, akinek a bőre alatt is pénz van és ettől olyan rendkívül magabiztos. Akkor a felderítő csoporthoz akart csatlakozni, de mire felértek, már ájult volt, majomszerű mutációval Danny-től "kapta el". Aztán az alvilágban is ott volt. Először végig akarta aludni az egészet, aztán meg nagyzoló stílusban reagált mindig, mikor kellett. Pont ahogy most is. A fél város kihal, ha nincs ellenszer, ő meg szép napról beszél. A dokinak nem volt túl szimpatikus, sőt egy kicsit gyanúsnak is találta, hogy mindenhol felbukkan.
~Mit keres ebben az eldugott kisvárosban ő, aki már az előző fertőzésnél is ott volt? Talán köthető lenne a Hydra-hoz? Nem, a S.H.I.E.L.D-nek vele is foglalkoznia kellett a karanténkor és biztos, hogy leellenőrizték.
A gyanú megmaradt és a doki ennek szót is adott. Aegis esetéből tanulva hozzátehetett volna egy figyelmeztetést, de nem akarta. Ha a fickó valamit eltitkol, nem kell még nagyobb titkolózásra buzdítani. Ha elszólja magát, elviszik. Vagy hagyják itt meghalni, de érte nem olyan kár, mint az ügynökért.
- Üdv, Mr. Chromixen! A szép napot egy kicsit beárnyékolja ez a fertőzés, biztos hallott róla. De mindjárt kezdjük a vizsgálatukat - kezdte a doki egy kicsit gúnyosan. Nehéz lett volna elképzelni, hogy Sherrillben még legyen olyan, aki nem tud az esetről. Az utcán se volt senki és elég baljós volt a hely. A kórházban viszont már izgalmasabb volt a terep. A kezdeti stádiumot is láthatta a doktor, de ment Wei után, hogy a dolgok mélyére hatoljon. Zield észrevette, mit kérdeznek Ratentől, de nem tulajdonított neki nagy figyelmet. Lehetett inzulin vagy más, amit itt adnak be. A választ azért még meghallgatta, mielőtt továbbment. A teremben volt a lényeg. Ágyban fekvők, alig élők és egy halott.
~Tökéletes! Akut, idült betegek és egy teljes lefolyást átélt, kimúlt szervezet. Kezdjünk hozzá!
Zield összedörzsölte a kezeit egy kicsit, örült, hogy kutathat. Nem volt rá túl elrettentő hatással a sok beteg, inkább a tudósláz égett benne.
- Jónapot, doktor úr! Én Dr. Zield Jones vagyok az AIMVille-től. Megnézhetném a kórlapokat és az eddigi vizsgálati eredményeket?
Ha Zield megkapta ezeket, megpróbálta összevetni a biokémiai ismereteivel, korábbi betegségekkel, ismert vírusokkal a tapasztaltakat. Halkan pedig Wei-hez szólt:
- Mondta, hogy Ön is ismeri a stadionos ügy részleteit. Chromixen ott volt és most is itt van. Nem gyanús ez? Nem lehet, hogy köze van hozzá? Ha nem gond, megnézném az ő kartotékját is.
A doktor ezzel kezdte, utána pedig a két beszédképes beteggel akart beszélni. Persze az eredményektől függött, hogy valószínűsít-e valamit és az is, hogy mit akar kérdezni a fertőzöttektől.

Colona Walding  

A jegyzetfüzet és a toll mindig megbízható barát, tárerő és akkumulátor nélkül is kiválóan működik, ezért inkább ezeket vittem. Mielőtt felszálltunk volna a teherautóra azért a szemem sarkából még láttam, hogy az elnök úr, hát hogy is mondjam, kissé viccesre veszi a figurát. Egy halványka mosoly ült az arcomra, mert magáról az öltözetről nekem is hasonlók jutottak az eszembe. Az egyik ügynök egy elég jóképű alak, legalábbis amennyit a fejéből láttam felsegített. Na ezt elkönyveltem.
Az úton odafele semmi érdekes nem történt, azt láttam, hogy egy ügynök hasonlóan érez velem a doktor úr beszédözönére. Amikor az autóról leszálltam láttam, hogy egy férfi közelít felénk. Én gyorsan a katonákra nézek és nézem nem-e állítják meg, nehogy megfertőzzön. Közelebb jött hozzánk én tettem egy lépést hátra, nem akarok megfertőződni, habár rajtam van a ruha, akkor se. Én figyelmen kívül hagytam a kérdést, majd valaki más biztosan foglalkozik vele. Bementünk a kórházba, a sok undorító, izzadó, sápadt ember közé. Fujj....próbáltam minél távolabb maradni tőlük, mit ha szlalomoznék, úgy kerültem ki őket. Persze a többiek biztos hülyének néztek, tekintve, hogy a védőruhában semmi nem történhet velünk, de biztos, ami biztos. A betegeken tett észrevételeimet máris jegyzetelni kezdem. ~ Remélem az alelnök nem bánja meg, hogy elhozott, örülök neki, hogy itt lehetek, pedig még szinte csak most kezdtem nála. Próbálok majd bizonyítani, milyen szorgos kis nebuló vagyok.
Egy terembe léptünk, már nem volt menekvés, mindenhol lélegeztetőgépek és mellébeszéltek. Az undor jelei egyértelműen az arcomon voltak. Mindent leírtam, amiket láttam.
Majd közben egy valaki meghalt, legalábbis ezt mondta nekünk az egyik orvos. És valóban, a hátérben egy lepedővel terítették le a halott tetemet.Közben a nagy dumás doktor mint aki cukorkavásárra jött dörzsölte össze kezeit.
Láthatóan két ember még "egészen jó" állapotban volt. Eszembe jutott, vajon kihallgatták-e őket és ha igen nem találtak-e közös nevezőt a történeteikben. Ezt meg is kérdeztem. Ha nem engedélyezik-e nekünk ezzel a két épenmaradtal kommunikációt.



// ok átírtam..bocsi //

Az út a teherautóval kicsit fárasztóan telik. A dokinak be nem áll a szája, de igazán neki sincs lövése se mi folyik itt. Mire nem jó egy elit kiképzés? Kaegan inkább csak megpróbál amennyire tud a környezetre és az esetleges veszélyforrásokra figyelni. Ez a fajta társalgás a semmiről neki amúgy sem feküdne. Amikor a teherautó megáll, utolsókból lesznek az elsők alapon először száll le. Itt már nincs lovagiaskodás. Kibiztosítja a fegyvert, és felméri a terepet, mielőtt a többiek hozzákezdenének a leszálláshoz, majd csak egyszerűen kíséri a védendő személyt, amerre az menni akar.
A kórház sem rázza meg igazán. Buddhista révén a halálnak rá nincs semmilyen hatása sem. Még csak részvétet sem érez. Ez a karma törvénye. Mindenki úgy fog meghalni, ahogyan azt a karmája megírta előre neki. Nincs ezen nagyon mit túl spilázni. Egyszerűen csak kíséri a nagy kutyát, és biztosítja a terepet, mér fel mindenkit, akivel találkoznak, és próbálja még időben észrevenni a bajt, ha lesz. Ha nem, akkor meg elmondhatja, hogy mázlija volt, és nem keveredett harci helyzetbe egy turista csoporttal egy különösen veszélyes területen.

Az út alatt nem jutott eszembe semmi, így még jobban nőt az érdeklődésem. Vagy titkosítva volt és akkor valami komoly dolog történik ma, vagy pedig egy változás volt, amitől az egész új és semmi spoiler nélkül jöhetek rá a megoldásokra. Ahogy leszállunk az egyik ügynök rögtön biztosítja a fegyverét. Ennek az értelme megkérdőjelezhető, de rá hagyom. Ki tudja mikor támad hátba minket egy vírus. Fontos az éberség. Persze lehet, hogy hozzám hasonlóan őt is feszülté tette Zield. Sose tudjuk meg. A kórház előtt csatlakozik hozzánk még egy férfi, akinek igen kellemes hangulata van. Örülök ennek, meg minden, de majd megöl a kíváncsiság. Így szinte álmélkodva megyek végig a kórház folyosóin. Első ötletem az volt, hogy a regenerációs beteget nézem meg. Ám most, hogy van egy halott, inkább őt kéne megvizsgálni. Hm. Nehéz döntés.
- Napot, dr. Vayne, szintén AIMville. A tizedes említette, hogy van egy regenerációs képességű beteg. Én vele szeretném kezdeni a vizsgálatokat. Közben kérném, hogy a hullát készítsék elő a boncteremben. - mondom az orvosoknak. Próbálom elkerülni, hogy észrevegyék a biológiai képzést hiányát. Hátha találok valami technológiára utaló jelet. Hátha.

A társaság vegyesen reagál a közeledésemre, de a legnépszerűbb az érdektelenség. Az egyik – nőnek tűnő – személy viszont visszahúzódik. Nehéz megállapítanom ezekben a nevetséges ruhákban, és majdnem el is nevetem magam, ahogy megnézem őket, de végül csak mosolyra húzom a szám.
- Ne féljen drága, én nem fertőzök. – bíztatom, és furcsállom a viselkedését. Vámpírvéremből adódóan természetfeletti szépségem általában vonzza a gyengébbik nem tagjait, de épp ennek hála nem is érdekel a nő viselkedése.
- Ne is mondja. – sóhajtok a férfi szavaira színpadiasan.- Emiatt kell itt vesztegetnem az időt, mert néhány ember kettőt tüsszentett csúnyábban. – legyintek, mintha nem lenne nagy dolog ez a betegség. Próbálom beazonosítani a társaságot, de nehéz a ruházat torzításán át.
- Ne haragudjon meg, de én nem ismerem fel ebben a ruházatban, hogy kit is tisztelhetek önben. Egyébként – fordulok a díszes társaság felé - Raten Chromixen vagyok, Chromix-land jelenlegi királya. Örvendek. – biccentek, és mély levegőt veszek. Utálok belépni ebbe a kórházba, nem azért, mert félek a betegségtől – bár újabban kezdek tartani tőle – hanem az undor miatt. Ocsmány, beteg, szegény emberek. Se egy valamire való nő, se egy potenciális üzletfél. Viszont kellene egy kis vér. Úgy tűnt, hogy a társasággal együtt haladtunk tovább. Szívesen mentem elől, mivel én már ismertem a járást, de ha beszélgetést kezdeményeztek, nem utasítottam el. Végül mégis elváltak útjaink, amikor az egyik nővér feltette a napi rutinkérdést.
- Kérem, nézzék el nekem. Ritka mutáció, nem csak a testemre, de a véremre is hatással van. Hasta luego, hölgyeim és uraim. – köszöntem el a társaságtól, és mentem a véradagért.

// Bocs a sok kimaradásért.//

Dr. Vayne megcáfolja a kérdésemet, mivel szerinte a nanobotok bevetése itt értelmetlen lett volna és drága. Mielőtt válaszolnék Zield doki válaszol is neki erre az elméletre.
Aegis pedig váaszol a dokinak feltett kérdésemre, mire a tizedes letartóztatja, mert így megszegte a titoktartási szerződését.
- Kellett nekem kérdezősködnöm.
~ Most miattam kasztlizzák be Aegist. Szép volt Jinx, egy ártalmatlannak tűné kérdéssel ekkora port vertél fel.
Van aki helyesel erre a reakcióra, de szerencsére a többség az ügyöltársunk mellett áll, így már azt hiszem nekem közbe sem kel szólnom, elvégre a számomra idegen férfi már elmondta az érveket, amiket én is felsorakoztattam volna.
Azonban Aegis reakcója kissé nyers volt így a tizedesből a jóindulat, ha volt is az elhangzottak után, az eltűnt. És már az ezredest is hívja a kommunikátorán.
~ B@zki.
A zavargás közben kiderül, hogy még  fertőzés módját sem ismerik, sőt az is kiderült, hogy antitestek sincsenek, keletkeznek a vírus ellen a testben, így az könnyen halálos lehet a későbbiekben.
Zield doki, olyan kis előadást tart, amiből szabályosan semmit sem értek.
~ Mi a halálról karattyolsz? Egy mukkot sem étek.
De inkább nem szólalok meg, hogyne tűnjek tudatlannak.
Végül elviszik Aegist, aztán pedig bekísérnek minket egy helyiségbe, ahol magunra húzhattuk a védőfelszereléseket, ugyanis a kórházba megyünk és nem lenne jó ha mi is elkapnánk ezt a balhét.
Elindulunk a kórházba, ahol a helyzet nem túl jó. Kevés öntudattal rendelkező beteget láttunk csak, de nem ez volt a legrosszabb amit láttunk. Épp egy testet takartak be fehér lepedővel.
~ Ez várható volt, de mégse jó hír.
Az orvosoknak csak egy biccentéssel köszönök, miközben hallgatom őket. Vayne már boncolgatni is kezdene, de ehhez kell a helyi dokik beleegyezése is.
Ezek után bemutatkozik nekünk egy férfi, aki az imént csatlakozott hozzánk, bár nem volt nehéz összekeverni egy itteni beteggel a sápadt bőre miatt, de ki is tér rá, hogy neki a mutációja ezzel járt.
- Üdv Raten. A nevem Gina Sign, de inkább hívjon Jinxnek, mindenki így hív. A SHIELDtől jöttem. Nézze el nekem, ha én meg azt nem értem mi az a hasta leugo. ennek a szónak az értelmezését meghagyom a dokiknak.
Mondom enyhe mosollyal az arcomon, míg a két velünk érkező AIm-es felé mutatok. Bár nem tudom mennyire látszik át a mosoly ezen a hacukán keresztül.

Ebből az egészből Kaegan számára csak annyi derült ki, hogy itt mindenki nagyon fontos, nagyon okos, de igazán senkinek nincs semmi ötlete arra, mégis mit lehetne, vagy kellene tenni. Legalább eddig balhé nem történt. Túl sok derűre az sem adott okot, hogy külön félrehívva őt a nagy kutya rögtön a kivonási tervek felől kezdett érdeklődni.
- A terv a rövid távú vészteleportáció a város határán kívülre. Minden csoport vezetőjénél, aki a városban tartozik van egy szerkezet, ami annyit tud megtenni, hogy legfeljebb 2 kilométeres körzeteben, előre meghatározott pontokra telepoltárja azokat, akik viselnek egy bizonyos azonosítót magukon, aminek a frekvenciája a teleport készülékre van hangolva. Például ezekben a védőruhákban is van ilyen. B terv, ha a teleportáció valamiért nem sikerülne minden csoportnak van külön kivonási útvonala, illetve egy vészútvonal arra az esetre, ha az első valamiért nem használható. Mindig szigorúan a legbelső csapatok indulnak először, fix időpont van arra, hogy meddig lehet rájuk várni, amint a belső csapat elindult kifelé a következő pont fedezi őket, amíg a csapat át nem halad a ponton, ekkor az addig fedező is indul és így tovább, amíg ki nem érnek a városon kívülre. A teleportáció maximum 5-10 másodperc a parancs kiadása után, a másik pedig a gyakorlatok szerint 5-6 perc civil személyzet nélkül, 7-8, ha a járványügy is bent van.
Ennyi a kivonási terv, mondhatni majdnem mindenre gondoltak, hiszen három lehetséges menekülési út is áll mindenki rendelkezésére. Ha valakinek egyik se jön be, az kellemetlen, de az ilyen akciókban mindig van kalkulált kockázat.

Zieldet meglepte Raten válasza. Múltkor még egy klub tulajdonosaként mutatkozott be, most király. A doki ezt viccnek vette, ennyi erővel ő Jonesland királya volt, mondjuk, ha így nevezte el az otthoni laboratóriumát. A bemutatkozást viszont megismételte, mert kicsit máshogy nézett most ki és védőruhában amúgy is nehézkes volt a felismerés.
- Dr. Zield Jones vagyok, a stadionban találkoztunk.
Arra már nem mondott semmit, hogy mennyire félvállról vette ez a fickó a dolgokat. Mint aki biztos volt abban, hogy nem kapja el az ismeretlen kórt. A tudósok sem mertek ilyet kijelenteni. Ratennél nincs egóhiány, gondolta a doktor, de fölöslegesnek látta, hogy ezt tovább feszegesse. Jinx magát vádolta Aegis letartóztatása miatt, pedig a doki szerint nem kellett volna. Arra a kérdésre lehetett volna szűkszavúan, papírforma szerint is válaszolni. Zield is így tett volna, ha az ügynök meg nem előzi. Még a barátnője se tudott kihúzni belőle ilyen titkokat. Ennek mondjuk más okai is voltak mostanában, meg következményei is, de a dokit nem ez foglalkoztatta éppen. Az alelnök félrevonta alkalmazottját, ami Zield számára nem volt túl jó jel, de nem is kérdezősködött. Ha valakinek, akkor egy alelnöknek tudnia kell a dolgát és ha titokban akart tenni valamit, meglehetett rá az oka. Arra gondolni, hogy ő is a Hydra embere, már túl sok lett volna a dokinak.
A tizedes mondott néhány dolgot, amivel tisztázott pár kérdést, de Zieldnek még mindig gyanús volt ez az ember. A gyanúját viszont megtartotta magának, ahogy azt is, hogy először viccnek vette a címet.
~Egy modernkori király Amerikában. Ráadásul pont egy ilyen nyikhaj. Milyen érdekes, hogy a legutóbbi alkalom óta koronáztatta meg magát. Nem, nem őt akarják megölni. Inkább benne lehet a keze és nem is játsza el, hogy bánja. Figyelni fogom - gondolkozozz kimondatlan szavakkal a doki. Elhitte, hogy van ilyen mutáció és hogy Raten ezt hordozza magában, ezt nem tartotta gyanúsnak. Jinx viszont belenyúlt a tűzbe a félmondattal.
- Nem orvosi latin, bár hasonlít. Hastatus, ez sokszor előfordul, mint specifikus név. Tudja, van a generikus meg a specifikus név, a latin kettős nevek így állnak össze. Mint például az újvilági lándzsaorrú denevér, a Phyllostomus hastatus. Az úr viselkedéséből ítélve viszont ez valamilyen idegen nyelvű elköszönési formula lehet. De ha megbocsát, Jinx, rohanok a kórlapokhoz! - mondta ki Zield a nyilvánvalót és a tudni nem kívántat, mielőtt besietett a kórterembe.
A lapok önmagukban még nem sok mindent árultak el, de hordoztak plusz információt. Nem volt mindenki baktériumfertőzés-gyanús és a kezelési módszerek is sokfélék voltak. Persze figyelembe kellett venni az egyéni kórtörténetet, a meglévő betegségeket, gyógyszerallergiát, stb.
~A halott bizonyul a leggyengébb egyednek, vele végzett először a kór. Lássuk, azt mondja, hogy influenzagyanús, eltelítődött tüdő, magas láz. Fulladásos halál, ahogy az várható volt. A lázat nem tudták levinni. Semmi korábbi baja nem volt. A két beszédképesnél hasonló, csak az egyik kiütéses.
A doki válaszolt, de nem is annyira a betegnek szánta a szavakat, csak hangosan gondolkodott:
- A tüdő sok minden miatt vizesedhet. Vérnyomásproblémák, rák, gyulladás vagy akár májzsugor. Doktor, a csapolással nyerhetünk valamennyi időt a betegeknek? Megnézném a folyadékot is, amit ki lehet szívni a tüdejükből. És köpetek is kellenek. Ez a kiütés akár lehet allergiás reakció is, de nézzük meg a göböket is. A fő kérdés persze az, hogy mi okozta az egészet? Itt a rák és a gyulladás sem mindenek eredője, csak okozmány. Elmondják, hogy mit ettek az elmúlt napokban? Észrevettek bármi szokatlant? Idegeneket a városban, új beszállítót a péknél vagy akármi hasonlót, ami elütött a megszokott hétköznapoktól?
Ha Zieldet odaengedték a vizsgáló eszközökhöz, akkor neki is látott mindent mikroszkóp alá tenni és minden egyéb lehetséges módon megvizsgálni. Az eredményeket pedig megpróbálta egymással összevetni és a tudományos ismereteivel. Az első cél az volt, hogy találjon valami közös pontot, egyező tulajdonságot, amiből következtethetett. Azt kellett megtalálni, hogy a máskor természetesnek vett alapbetegségeket mi váltotta ki most a semmiből, hirtelen. A betegek válaszaival is igyekezett mindent összevetni, ha mondtak valamit. Utána át akart menni a tetemhez, de először még itt vizsgálódott nagy lelkesedéssel.

Kiderült, hogy a hozzánk csapódott ember valamiféle király. Ennek az igazában kételkedem (Mármint egy király 2024-ben? Komolyan? Ennyire primitív helyre jöttem?), de ha igaz, akkor az még jobb mint az alelnök. Majd még meglátjuk. De most dolgunk van, dolgokba kell tűket szúrni. Elvisznek a regeneráló mutánshoz, akiről kiderül, hogy egy kisgyerek. Nem nagyon fontos információ, hiszen a gyengébb immunrendszert ellensúlyozza a regeneráció. Bár ezt nehéz lenne elhinni, hiszen a fiú teli van véraláfutásokkal. Egy kis szobában van, egy öregemberrel.
- Hozzád. Ki az öreg? - bökök a fejemmel az öreg felé. Közben mindkettejük korlapját átnézem, hátha találok valami szembetűnőt. Szinte biztos, hogy mesterséges a cucc. Láttam influenzás tüneteket, de másik oldalt meg ott van a belső vérzéses fiú. Kíváncsi vagyok, hogy mi reagálhat ennyire különböző módon az egyes fertőzöttek testére. Bármi folyik itt, az biztos, hogy az elkövetkező évek orvosi könyveibe bekerül. Már ha a SHIELD nem titkosítja az egészet.
- Gondolom, már elégszer megszúrtak amióta itt vagy, nem igaz? Vettek már tőled vért? Láttál bármilyen furcsaságot? Esetleg félelmetes alakokat, idegeneket mostanában? Nem vetted észre, hogy a szüleid ijedtebbek voltak az átlagosnál?-- Nem hiszem, hogy sok, hasznos infót kapnék A gyerektől, de ki tudja. Ami biztos, hogy képesség blokkoló hatása is van, mivel anélkül ez a gyerek teljesen jól lenne. Ha sikerülne a újra aktiválni az X-génjét, akkor meg is lennénk. Még kérdezek pár kérdést, aztán lemegyek a boncterembe.
- Mikor jelentkezett a mutációd? Mikor lettél beteg? Voltál már beteg a mutációd jelentkezése után?- kérdezem, majd a válaszok után elköszönök és megyek boncolni. Nem sok mindent tudok csinálni, a gyenge erek miatt még vért se tudok venni. Eddig nem mennek jól a dolgok. Remélem a halottban találunk valami nyomot. Ha nem, akkor akár mehetünk is. Persze, csak akkor ha Zield sem talál semmit.

Finom nevetést hallatok, nem olyan lenézőt, csak amolyan vidámat, és mosolyogva fordulok vissza, és így nézek a nőre.
- Miss Jinx, a doktornak van igaza. Ez egy spanyol eredetű elköszönés, konkrétan a viszont látásra. Nézzék el nekem, az országomban a spanyol a hivatalos nyelv. – mosolygok még, mielőtt végleg otthagyom a csapatot. Még mindig undorodtam a kórháztól, de ezt próbáltam megjátszott vidámsággal palástolni, ezért fütyörészve mentem a megszokott helyre. A hideg, gyönyörű színű vér megragadta a tekintetem, és önkéntelenül is megnyaltam a számat, és a fogaimat. Éreztem, ahogy az egész testem bizsereg, és izgalmi állapotba jövök. Türtőztettem magam, megköszöntem a nővérnek, majd félrevonultam egy sarokba, ahol feltéptem a tasak tetején lévő kis kupakot. Alap esetben ide egy csövet dugnak, ami szép lassan csepegteti ki belőle az éltető nedűt, de most nem volt szükség ilyen apróságokra. Rátapasztottam a számat, és mohón nyeltem, s dolgom végeztével a tasakot is széttéptem óvatosan, hogy ne pazaroljak egy cseppet se, majd kinyaltam a műanyagból minden egyes maradékot. Éreztem, ahogy fáradt elmém kissé felélénkül. Nagyjából olyan volt, mint egy kialvatlan embernek a kávé. Dolgom végeztével leporoltam a ruhám – nem mintha lett volna rá szükség, de ez a színpadias mozdulat lassan már ismertetőjelemmé vált – és meg is igazítottam magamon, majd elköszöntem az alkalmazottaktól. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek, viszont ez a csoport amelyikkel találkoztam, érdekesnek tűnt. Egyelőre csak a kórház bejárata felé indultam el, ráérős módon.

A doki felvilágosít a szavak jelentéséről, Raten király pedig helyesel. Ciki vagy nem ciki én nem tudok spanyolul és ezt be kell ismernem.
- Ma is tanultam valamit. Viszlát Raten király.
Az utolsó szót csak udvariasságból tettem hozzá.
~ Nem szeretem a rangokat, mármint ami a vagyoni réteghez tartozik. A doki kifejezés inkább a tanultságra utal, ezért is használom szívesebben, mintha valakit grófnak, vagy királynak kéne szólítanom.
A csapat szétszéled és mindenki megy a maga után. Én nem túl feltűnőn, de Vayne doki közelében maradok, hogy hallhassam a fiú válaszait, hátha rájövök belőlük valamire, amire a doki elsőre nem.

A doktor megtudta Ratentől, hogy az országában a spanyol a hivatalos nyelv. Zieldnek egyre furcsább lett ez a dolog. Egy klubtulajdonos visszatér az alvilágból és kreál egy országot, aminek a királya lesz. Visszagondolt arra is, hogy valami furcsát kérdezett ettől és a másik férfitől az istennő. Hogy akarnak-e újra emberek lenni. Chromixen nem akart, azt mondta, maradjon minden úgy, ahogy volt. Zield ezt nem tudta összekapcsolni a királlyá koronázással, a sherrilli üggyel pedig még kevésbé, úgyhogy félre is tette elméje egyik kis fiókjába. Ha kell, majd előhúzza.
A betegektől semmi érdemlegeset nem tudott meg, semmi szokatlant nem tapasztaltak a járvány előtt. A spanyolnátha említése érdekes volt. Zieldnek eszébe jutott, mikor az AIMnél azzal a különccel társalgott, miután a kergemarhakór eredményei lettek átküldve a klónok adatai helyett. Itt most viszont az állt a kórlapokon, ami látszott is a betegeken. A doki fejben elemezni kezdte a helyzetet és visszagondolt arra a bizonyos járványra, majd szokásához híven hangosan gondolkodva kiselőadásba kezdett:
- Igen, az az influenza-A világméretű járványa volt. Az első. Többen haltak bele, mint a világháborúba és szóba is került, hogy valójában biológiai fegyver volt. A spanyoloknál jelent meg először és nem titkolták el, csak azt mondták, ártalmatlan a kór. Mikor elkezdtek meghalni a fertőzöttek, akkor kiderült, hogy nem az. A kulcs a 2,6-sziálsav volt, ami az orrban és a torokban is jelen van. Ehhez kötődött az a vírus és halálos elegyet alkotott vele. Az is a tüdőt támadta, gyulladással, ami ugye okozhat vizesedést. Néha órák alatt végzett az egyedekkel, de inkább pár nap alatt. Hívták háromnapos láznak is, úgyhogy jogos a párhuzam. És ami még érdekes, az a citokin hiperaktivitása. A vírusnak "besegített" az immunrendszer, ami ugye 20-40 év között a legerősebb általában. Túl erősen reagált és ez vitte el a fiatalokat. Sok öreg túlélte. Szóval ez érdekes, de ne álljunk meg itt! Az kell nekünk, ahonnan ez az egész indult.
A doktor átment a patológiára és amit ott látott, az már egyérteműen a keringésre terelte a hangsúlyt.
- Mint a leukémiánál, amit szintén okozhat vírus is. A csontvelő vérképzése megbolondul. Fehérvérsejtek minden mennyiségben, se a vörösvérsejtek nem jutnak helyhez, ezért jön a vérszegénység, se a vérlemezkéknek nincs meg a megszokott lehetőségük, így nincs, ami visszafogja a vérzést. De a belső vérzés ettől még nem lép fel automatikusan. Meg kell sérülnie egy belső szervnek, mint a lép vagy a máj.
A doktor próbálta összekötni ezeket a dolgokat. Eszébe jutott, hogy mit mondott a sunnyside-i örsön a patológus. Belülről voltak végigvágva az erek. Nem derült ki pontosan, mi történt akkor, de a klónokon próbált ki valamit a Hydra. Itt pedig élő, hús-vér embereken, ha ez ugyanaz a szisztéma. A doki elhatározta, hogy megkérdezi Wei-t, azt az esetet is ismeri-e és hogy ide lehet-e kötni vagy némi információt megosztani, ha szükséges. Ha megtalálta a nőt, annyit kérdezett, amennyi a letartóztatáshoz édeskevés:
- Tizedes, minden Hydra-hoz kötődő ügyet ismer?
Ha Wei igennel válaszolt, csak akkor jött a következő kérdés:
- Mikor a klónokat megtalálták, beszéltem a patológussal és azt mutatta ki a vizsgálat, hogy belülről vágta el valami az ereket hajszálpontosan, mintha szikével tették volna. Miller ugye azt kísérletnek tekintette, amit a Hydra a klónokon végzett, de mi van, ha itt bevetették élesben? Lehet, hogy Dr. Vayne jó nyomon járt. Nanoszondákkal is megnéztek mindent?
köA boncoláshoz előkészített tetemet nézve a doki még a másikhoz szólt:

- Dr Vayne, Önnek mi is a szakterülete pontosan? Sajnos nem ismerem minden AIMVille-es kollégám munkáját pontosan. Jómagam etológusként végeztem magatartás-genetika és viselkedés ökológia specifikációval, most az ökológiai kutatórészlegen dolgozom.
Könnyen lehet, hogy ez egyáltalán nem érdekelte a másik doktort, de Zield tisztázni akarta a dolgokat, mielőtt nekiálltak vagdosni. Aztán pedig ha lehetett és minden tiszta volt, megvoltak az eszközök is, a doki elkezdte felvágni a testet. A mellkas aljától indult lefelé, mivel a belső szervek érdekelték elsőként. A tüdőről már kiderült pár dolog, de a belső vérzés és a szervek leállása nem teljesen passzolt a képbe. És akkor még ott volt az eltűntek ügye is, amire se a tizedes nem mondott semmit, mikor kérdezték, se a betegek nem említették. De legyen ez a nyomozók, ügynökök dolga, gondolta Zield, miközben próbált akkora rész vágni, amin hozzáférhetett a hasüreghez.

Tisztes távolságból hallgatom a beszélgetést, de nem sok értelmeset hallok.
~ A felét nem értettem abból, amit a gyerek hadovált, de szerintem a lényeget kiszűrtem. Bár, nem tudom ez előrébb visz e valamivel. Szerintem a dokinak többet mondtak, a szavai, mint nekem.
~ Kb annyit értettem, hogy a szülei eltűntek, az öreg sakkozik, ő azóta tud képességéről, mióta leesett a tetőről és a dokik pedig a spanyol náthára gyanakodnak.
Miután a kis csevej véget ért. Követtem Dr. Vayne-t a boncterembe. bár én nem vagyok doki, de a vér, meg egy hulla látványa még nem rettenthet el. Elvégre több százat láttam már katonaként.

// Bocs, hogy rövid, de több nem jutott eszembe.//

Velem jött egy ügynök is, gondolom hasznos lesz, majd biztos lelövi a bacikat. Vagy valami. Egy pillanatra megfordul a fejembe, hogy hátha jó az emberekkel, de mivel meg sem szólalt, ezért ezt sem hiszem. A fiú nyilván örült nekem és meglepően sok információt tudott mondani. Nem hiszem, hogy értette volna, de akkor is hasznos volt. Spanyol nátha. Érdekes. Kicsit himlőre emlékeztet, de ahhoz, hogy ne lehessen felismerni, olyan technológiát kéne alkalmazni ami még otthon is high-technek számít, ha egyáltalán létezik. A legérdekesebb még mindig a mutációval való kapcsolata. Kéne még egy mutáns, akin megvizsgálhatnék. Biztos akad majd egy-kettő a városban. Felírom a kapott információkat, később biztosak hasznosak lesznek. Az eltűnt szülős részre viszont felkaptam a fejem. Lehet, hogy közük volt az egészhez. Persze, ezt nem jegyzem meg a gyereknek, gondolom rosszul esne neki. Biztos jó lehet, ha vannak szüleid. Mondjuk nekem is volt egy robot, akik etetett, szóval ja. Nem teljesen ismeretlen érzés.
- Mikor tűntek el? - teszem fel utolsó kérdésem. Erre még megvárom a választ, felírom a nevét és elköszönök a gyerektől. Itt az ideje boncolni.
Dr. Zielddel közösen kezdenék bele, de előtte még rákérdez a szakterületemre.
- Lehet, hogy ez Önnek meglepő, de elég sok munkáját és publikációját olvastam. - nem kell meg említenem, hogy elalvás előtti kellemes kikapcsolódó olvasmányként. Nem kell mindent tudnia.
- Mindenféle életsegítő technológiákon dolgozok mostanában, ám a legnagyobb projektem egy olyan rendszer, ami gyakorlatilag megjósolja a jövőt. - felelek a kérdésére. Közben elkezdem a boncolást. Ha közelben találok internettel rendelkező gépet, akkor rákeresek a boncolás menetére. Ha nincs internet, akkor csak az adatbázisba keresgélek gyanús nyomok után, ha pedig egyik sincs, akkor megkeresem a "királyt" és érdeklődök a mutációjáról. Ebben az esetben ott hagyom  a feljegyzéseimet. Ha sikerül megtalálnom egy "Hogyan kell boncolni" cikket, akkor az alapján elkezdem. Persze, csak ha Zield enged. Nem hibáztatom, ha nem.