Sherrill, New York

New York állam legkisebb lakosú városa, alig 3500 fő lakik itt, a népesség 33%-a 18 év alatti. Csak családi házak találhatóak benne, ezeknek a zöme emelettel sem rendelkezik. A hely igencsak csöndes és idillikus, már-már utópia szerű.

előzmény itt: tárgyalók

A tárgyalóban az események félbe szakadtak, mikor engem és Ulysses-t is berendelt a SHIELD egy akcióra.
Egy helikopterrel vittek el minket Sherillbe, ahol eddig karantén volt, mivel nem egyszerű járványról volt szó, valószínű valamilyen mesterséges járvány, legalábbis én így hívom, míg mások bioterrorizmusnak vagy minek.
Az akcióhoz két AIMvilles is volt, az egyiket fel is ismertem, őszintén nem örültem a találkozásnak. Tudtam, hogy elsősorban nem az ő hibája volta dolog, de azért mégiscsak tehetett arról, ami velünk történt azon a kellemetlen találkozáson a hydrával. Minden esetre, legközelebb nem próbálom meg fedezni a dokit.
megérkeztünk a karatén szélén lévő járvány ügyiekhez érkeztünk, akik nem foglalkoztak azzal, hogy megérkeztünk, talán fel se tűnt nekik. Ha a többiek megindulnak, akkor én is követem őket kifelé, de nincs kedvem túlzottan kezdeményezni jelenleg.

Pár hónapnyi ittlét után már magabiztosan mondhatom, hogy megszoktam az itt létet. Megtanultam kávét főzni meg minden ami kell. Egy M.I. nélkül is. Az egyetlen gondom a járművekkel van. Hogy él még bárki is? Robbanó motoros. Robbanó motor. Egyszerűen nem értem. "Hé, tudod milyen jármű kéne? Egy olyan aminek az elejében egy kis robbanás van!" Alig várom, hogy valaki akinek nincsenek fontosabb feltalálandó dolgai, végre elavulttá tegye ezt a technológiát. De addig is ki kell bírnom. A repülő technológia is nevetséges és veszélyes, de ezt legalább nem kell gyakran használnom. Kivéve most, amikor a SHIELD felkért, hogy menjek és segítsek valami bioterrorizmussal szemben. Kíváncsi vagyok hogy a korai 21. századi emberek mivel háborúztak. Hoztam mindent, ami kellhet, tabletet amivel fotózhatok is ha látok valami/valaki érdekest. Eddig ez nem valósult meg. A csapattársaim elég unalmas társaságnak tűntek. Itt volt dr. Zield, akinek publikációi kellemes esti olvasmányok voltak, két SHIELD ügynök, meg az alelnök. Hogy ő mit keres itt, az egy jó kérdés. Az igazat megvallva nem nagyon tudtam szemügyre venni a társaságot mert folyamatosan az életemért aggódtam. Szinte minden pillanatban vártam, hogy megadja magát a szerkezet. Ahhoz képest, hogy az egyik legmodernebb technológiával a SHIELD rendelkezik, ez a repülő még így is múzeumi darab nekem. Mire megérkeztünk, szinte rögtön lerohantam a hajóról, és mély levegőt vettem. Leszállni erről a helikopterről igencsak megnyugtatott. Senki sem köszöntött minket. Ennyi azért elvárható lett volna. Megvárom a többieket és velük együtt indulunk majd be a városba. Legalábbis gondolom. Innen nehéz lenne megállapítani a dolgokat.

Dr. Zield Jones felajánlásán végre kapott a SH.I.E.L.D. és felkérték, hogy segítsen egy járványt kivizsgálni. A doki utánanézett mindennek, a városnak, a környéknek, a tünetekből következtethető dolgoknak és úgy ült fel a helikopterre. Mostanában igen beszédessé vált, kiselőadásokat tartott ha kellett, ha nem. Sokak szerint agyára ment, amiket átélt az elmúlt hónapokban, de az utolsó csepp az volt, mikor a Hydra-sok szájbarúgták, amiért elkezdett beszélni. Azóta csak azért is mondja a magáét, az ebédlőben és jóformán bárhol. Titkos eredményeket nem árul el, inkább olyanokról beszél, amiket nyugodtan publikálhatna is, ha szakítana időt a cikkezésre.
Az ide vezető léigút során a madarak párválasztásáról beszélt a többi utasnak, összekapcsolva a násztáncot, a lugasépítés az emberek viselkedésével, a táncba hajló randikkal és így tovább. Ha senki nem verte szájba, akkor az előadás egészen a leszállásig tartott.
Akik már találkoztak Zielddel, azoknak feltűnhetett, hogy nagyon megnőtt a haja és a szakálla. Ezen kívül még furcsa lehetett, hogy egy fehér köpenyben érkezett a felszállóhelyre és végig rajta volt az orvosi ruha. Mikor kiszálltak, Zield körbenézett és látta a védősátrakat, a szögesdrótot és a speciális ruházatú járványügyiseket. Izgatta, hogy mi mehet itt, a segítségen felül kutatni is jött. Végiggondolta, mi lesz itt és mivel semmi nem történt, újra belekezdett a mondókájába:
- Szóval a territoriális viselkedés adott területre korlátozódik. Ahogy az állatok, mi emberek is megjelöljük az életterünket és az ellenséggel szemben fellépünk. Lehet, hogy ez a járvány egy ilyen megjelölés és egy bizonyos csoport jelzése arra vonatkozólag, hogy ők akarják maguknak a területet. Először ezt, aztán a többit, szépen sorban. A territoriális viselkedés főként társat kereső célzatú, de a fajtatestvérek tartós együttélését is szolgálhatja. Szóval akik nem fertőzödtek meg, azok között szét kellene nézni. Ha ugyanis ők vígan élik itt az életüket, akkor rendelkezhetnek ellenanyaggal és tudhatnak a fertőzés eredetéről is. Más dolog lesz kiszedni belőlük, mert biztos nem mondják el csak úgy puszira... Ha egyáltalán megtaláljuk őket és nem ők jelentik azt a száz eltűnt embert. Persze nem zárhatjuk ki azt is, hogy természetes úton létrejött epidémiáról van szó. A belső szervek leállása mindenképp arra utal, hogy a véráram nem szállít megfelelő tápanyagot, nem látja el őket. Láttunk már ilyet és ott pár óra kellett a halál beálltáig. A magas láz viszont egy új tényező. Ugye a hipotalamusz hőcentrumát stimulálják a pirogének. Namost ezek akkor indulnak be nagyon, ha kórokozók ellen kell védekezni a szervezetnek. Könnyen lehet, hogy a láz okozta kiszáradás nagyban hozzájárul a szervek leállásához is. El kell jutnom egy alanyhoz és megnézni.
A doktor megnézte, honnan jönnek védőfelszerelésekkel és arra indult. Nem akarta kitenni magát a veszélynek, fel akart szerelkezni. Hogy a többiek követték-e, azzal most nem foglalkozott. Vegyületek, hatásmechanizmusok, ismert fertőzések és azok lehetséges válfajai pörögtek a fejében.

A doktor nézelődött. Őrizetlenül nem volt olyan védőruha, amibe belebújhatott volna, bár amúgy sem tette volna ezt meg szó nélkül. Az egyik sátorhoz odament, de nem engedték be, nem volt rá parancsuk, hogy beengedjék. Jobb híján visszament a többiekhez várakozni. Amíg Wei tizedes megjött, a doki folytatta a kiselőadást.
- Erős itt a territoriális védelem. Ugyebár meghatározott életfolyamatok céljára bizonyos csoportok kisajátítanak egy területet, ún. "reviert" és ha egy fajtestvér megsérti ennek a határait, akkor intoleranciával, határozott fellépéssel űzik el onnan. Jelen esetben ez teljesen rendben is van így, hiszen a S.H.I.E.L.D. tartja itt fenn a rendet. Azt viszont sajnálom, hogy még nem tudnak rólunk. Jut eszembe, Jinx, rendbe jött a múltkori eset óta? - kérdezte végül a doki az ügynöknőt, akit múltkor hasba lőttek. Ha itt volt, nyilván rendben volt, de azért egy kis figyelmességet megengedett magának a doktor. Félig-meddig miatta került bajba múltkor a nő, bár a doki helytelen tetteit utánozni nem volt kötelező és azok a katonák amúgy is magát az ördögöt testesítették meg. Ha máshogy nem, Zield szemeiben mindenképp.
Mikor megjött Sophia, Zield bólintott neki és elindult utána. Körbenézett, majd amikor látta, hogy itt egyelőre nincs mit tenni, ez csak szállás, elkezdett beszélni:
- Dr. Zield Jones vagyok az AIMVille-től. Szeretnék mihamarabb hozzálátni a vizsgálatokhoz, a helyszíni esettanulmányhoz. Annyit tudunk, hogy Sherrill-t lezárták és kint van a járványügy, de könnyen lehet, hogy szándékos megfertőzésről van szó. Az érintettek száma 2400 főre tehető, azaz majdnem az egész város. Csillapíthatatlan láz, belső szervek leállása. A gazdatestet és a terjedés módját még nem ismerjük. És van 100 eltűnt is. Az ellenanyag elkészítéséhez ez kevés, de néhány hipotézist már fel lehet állítani. Ezek között persze lehetnek tévesek, de minden így indul. Talán fontos lehet, hogy a város népességének nagy része fiatalkorú, 18 év alatti, hiszen ebben a korban a szervezet még nem találkozott elég kórokozóval, hogy a megfelelő immunválasz kialakuljon a leggyakoribb epidémiákra. Úgy néz ki, itt olyanról van szó, amit még nem láttunk, de természetesen mindenképp gyengébbnek számít a szervezetük, tehát tökéletes alanyok egy célzott megfertőzésre. Ráadásul egy nyugodt kisváros életét megzavarni még feltűnőbb, mint egy nagyvárosban körbeköpni a bacikat és ezt felkaphatja a sajtó is, rémületet keltve, ami megint csak a terroristák egyik célja. Ha ezzel állunk szemben. Ja, és a láz. Ugyebár ez nem feltétlenül egy rossz dolog, hiszen bizonyos, kisebb hőmérsékletet igénylő patogéneket meg is tud fékezni és egyes immunválaszokat felerősít. Persze vannak veszélyei is, például a szervek leállásában is közrejátszhat, úgyhogy meg kell nézni, jelen esetben mi a célravezető. Nem alakultak ki olyan jelenségek, mint a legutóbbi, stadionbeli fertőzésnél? Képességek megjelenése, cseréje, eltűnése?
A doktor ezzel szusszant egyet és megvárta, hogy a többiek mit mondanak. Ha később megint szóhoz jutott, akkor sürgetve Wei-hez szólt:
- Kérnék akkor egy védőruházatot és lássuk az alanyokat. Hullák is vannak már?

Mivel mindenki leszállt én is így tettem. A doki persze rögtön elkezdi lökni a dumát, persze a szavainak csak egy részét értem, mert én nem szoktam az orvosi szótárakból idézni semmit. Mondjuk az én számból elég furán is hangzana.
A doki elindul, hogy védőruhát szerezzen, de a kollégák nem engedik be a sátorba.
~ Nyugi doki, nemsokára megkapja az új köntösét.
Fordul meg fejemben a gúnymondat, amit végül nem mondok ki.
Mikor a doki visszatér megint fojtatja a rizsázást. mikor meghallom a nevem, akkor arra már felfigyelek és a kérdésre, ami halványan dereng válaszolok is.
- Teljesen. Több százszor lőttek már meg, két töltény nem volt elég ahhoz, hogy megöljön.
Mondom, mosolyogva. Persze azt már nem teszem hozzá, hogy az a több száz lövedék visszapattant a gyémánt bőrömről. mondjuk az a kaland jó kis lecke volt, hogy ne csak a képességemre hagyatkozzam. Ezért is van most rajtam a SHIELD egyenruha is. A fegyvereim is nálam vannak, de azok inkább a tavaszi kabát takarásában vannak rejtve.
Ezek után odajön hozzánk egy húszas éveiben járó nő, aki elvezetett minket egy sátorhoz, amelybe lepakolhattunk, én le is tettem azokat, de az egyenruha az Eagle-el maradt nálam. Biztos ami biztos.
A nő kérdésére nem tudok válaszolni, mert már a doki egy kiselőadás keretében el is magyarázza az információinkat. A stadionos rész kissé megüti a fülem.
- Stadion? Mit tud még doki, amit mi nem?
Akár válaszolt akár nem, én is hozzáfűzök még pár szót a doki mondandójához, ez kérdés keretében amit a nő felé célzok.
- A fertőzöttek testében nem voltak nanobotok? Csak mert elképzelhető hogy ily módon fertőzték meg őket, mivel nem természetes betegségről van szó.

Ahogy lelépünk a helikopterről, a doktor úr rögtön beszélni kezd mindenféle viselkedés tani dologról, amihez nem értek. De még így is marhaságnak tartom a nagyrészét. Egy megjegyzést azért még teszek, mert érdekel a doktor válasza.
- Elnést, dr. Zield, de mért védené cagy támadná meg bárki ezt a kis várost? Tudtommal nincs értékes nyersanyag, kevés lakosa van és még érdekes esemény sem történt itt. Hacsak nincs egy titkos katonai támaszpont, akkor nem látom értelmét. Persze egy ilyet idetelepíteni irtózatos baromság lenne.- persze odahaza simán tettünk óvoda alá genetikai kutató központot, de mi leszartuk a civileket. Egy olyan vezetőség, akiket érdekelnek az emberek, valószínűleg nem lenne ilyen ostoba. Mondjuk lepődtem már meg.
Nem sokkal később megérkezik egy tizedes, aki Weiként mutatkozik be. Rákérdez, hogy mit tudunk és a doktor gyorsan el is mondja. Ezután már a nanobotok is szóba kerülnek, úgyhogy azt hiszem ideje hogy közbe szóljak.
- A nanobotk drágák ahhoz, hogy egy teszthez felhasználják. Ráadásul előre programozhatóak és tökéletesen tesztelhetőek laborbeli körülmények közt is. És igen, szerintem ez csak egy teazt, már ha elfogadjuk, hogy nem természetes eredetű. Egy kisváros tökéletes hely egy kontroll kísérletnek. Kellően elzárt és még adatot gyűjteni is könnyebb. Szerintem egy nagyvárosi metróban szabadon engedni sokkal nagyobb pánikot kellt.- fejezem be gyors eszme futtatásomat. Ezután a többiekkel tartok, remélhetőleg a védőruhákhoz.

Aegis többek között a sportpályás fiaskó miatt is jobbnak ítélte ha már a leszállás után közvetlenül beöltözik a saját külön bejáratú CBRN védelemmel ellátott felszerelésébe. Bár többnyire csak „a páncél” néven szokta emlegetni. Ez volt a legfőbb oka hogy némileg lemaradt a többiektől, de a körletnek kijelölt sátornál sikerül beérnie a többieket.
- Lemaradtam valamiről? – Kérdezi a többiektől odaérve.
- A doktor nagyjából összefoglalta, amit tudunk, de én még kíváncsi lennék pár dologra. Például hogy találtak-e valami szokatlant a környéken, vagy a helyiek nem jelentettek valami ilyesmit? Természetesen a fertőzésen kívül? Elég kicsi a város, így könnyen feltűnhetett ha az elmúlt napokban itt járt valaki aki ismeretlen, vagy történt valami teszem azt a bányában, vagy az üzemben. – Kérdezi a tizedestől a páncélzat által torzított hangján. – És hogy a betegek között van-e olyan, akit még ki lehet kérdezni?- Fejezi be a faggatódzást, majd Jinx-hez fordul.
- Nemrég a New York-i sportpályán rendezett jótékonysági ünnepség alatt a HYDRA végrehajtott egy biológiai támadást egy módosított Hagyaték vírus törzsel. De gondolom ha ez ugyanaz a cucc lenne nem csődítettek volna ennyi szakértőt a helyszínre.

A doktor Jinx válaszára csak nagyon bólogatott. Több százszor lőtték meg ilyen fiatalon, tapasztalt ügynök lehet, gondolta magában. Dr. Vayne szavaira nem is reagált, csak lemondóan legyintett. Nem emlékezett pontosan, hogy ez az ember milyen szakterületen kutatott, bár úgy emlékezett, hogy műszaki tudományokban volt otthon. Amit kiragadott, az pedig egy teljesen lényegtelen elem volt. Mikor Zieldre rájön a beszélhetnék, akkor nem az számít, hogy ki mennyire érti, amit ő mond. A jelenlegi helyzet megoldásában pedig szintén nem volt ez számottevő tényező. Egyszerűen jólesett neki elmondani.
Jinx felvetését érdekesnek találta a doktor, mivel már ő is találkozott ezzel a klónoknál. Vayne viszont nem nagyon hallhatott ilyesmiről, hiszen ha lett volna fogalma a Hydra-ról, akkor tudta volna, hogy nekik a pénz nem akadály. Már bizonyították, hogy a legjobb hi-tech dolgokat vonultatják fel. Itt persze még nem volt biztos, hogy közük van hozzá, de a doki fejében sokat járt ez a szervezet. Talán túlságosan is sokat... 
A tizedes válaszai egy kicsit tisztázták a dolgokat és adtak plusz információt. A doktor figyelt és igyekezett kikövetkeztetni ebből dolgokat. Egy apróságra rá is kérdezett, ahogy kezdte a fehér köpenyére húzni a védőfelszerelést.
- Nincsenek antitestek? Mármint úgy érti, hogy a B-limfociták nem képesek a kórokzók ellen megfelelő anyagot termelni. Ha teljesen eltűnnének az antitestek és még egy darab lgA sem lenne, akkor se nyál, se nyák, se orrváladék nem termelődne. De ezt biztosan említette volna és úgy a regenerációs képesség sem működne, úgyhogy nyilván az előbbi esetről van szó.
A doktor most csak hangosan gondolkodott. Zield óvatosan pedzegette meg az információkat az előbb, lényegében arra szorítkozva, amit a hírekből lehetett tudni és a gyémántképességű ügynöknő is így tett, vigyázva, hogy ne teregessenek ki semmi olyat, amit nem szabad. A doki egy kicsit csodálkozott azon, hogy ha Jinx annyira képben van a Hydra-val, amennyire a nagykövetségen mondta, akkor a stadionos eset részleteit nem ismeri. Ő viszont a belső protokollt nem tudta, hogy ki mihez férhet hozzá, így nem is mondott többet. Aegis viszont megtette és azonnal fordult is a kocka. Zield most láthatta élőben, hogy valósul meg az, amit a titoktartási papírra írtak erre az esetre. Mégis próbálkozott menteni a helyzetet:
- Wei tizedes! Tudom, hogy ez az eljárás, olvastam és tudomásul is vettem. De én is láttam, hogy ez az ügynök már több alkalommal is nagyon sokat segített a páncéljával és a tapasztalatával és most is lényeges kérdéseket vetett fel. Nem lehet kivételt tenni legalább ennek az ügynek a végéig? És egyébként a belső szervek leállásában van valamilyen szabályszerűség, hogy melyikkel kezdődik? Az ütemezést meg tudták esetleg figyelni? Ha a vörös csontvelő, mint elsődleges nyirokszerv leáll, akkor onnan már nyílt útja van a továbbiaknak. 
A doktor közben be is öltözött, valószínűleg elsőként és allig várta, hogy mehessen kutakodni az eredmények között és alanyokat vizsgálgatni. Közben eszébe jutott még valami.
- A levegő vagy a víz összetételében érzékeltek bármilyen különbséget azokon a helyeken, ahol volt fertőzött? Vagy az élelmiszerekben volt valami különös? És ezek az eltűntek a hírek szerint még megfertőzödtek mielőtt felszívódtak vagy erről sincs információ?

Dr. Zield legyintésére csak vállat vonok. Ha nem képes válaszolni, akkor nekem sem kell figyelnem rá. Gondolom ezzel megállt a közös eszmecserénk. Legalábbis addig amíg tudósok békülését nem csinálunk. Vagyis nem vizsgálunk meg pár holtestet. Az mindig feldobja a hangulatot. A tizedes sok hasznos információt mondott, de azok alapján nem valószínű, hogy valami technológiai fegyverrel van dolgunk. De nem lehet nagy cucc megtanulni az egész vírus-dolgot, aztán megnézni, hogy hogyan lehet használni jóra. Úgy hogy maradok. Újonnan megszületett elhatározásomba elkezdem felvenni a védőruhát. Nem lesz ez rossz. Ám az egyik ügynök, egy eléggé kezdőnek mondható páncélban, elkezd hablatyolni valami Hagyaték vírusról és Hydráról. Ez úgy hangzik, mint valami szuper titkos dolog. És az is. Ez a szintű amatőrség eléggé aggasztó.
- A titkárnővel vagyok. Ha nem képes egy egyszerű titoktartási szerződést betartani, akkor nem akarok a közelébe lenni amikor fegyverezett. Még akkor is, ha egy 13 éves meg tudja építeni a fegyvert.- szállok bele én is a vitába. Közben persze elraktározom a memóriámba, hogy utána kell néznem a vírusnak is meg a Hydrának is. Egyébként az ügynöknek viszonylag szerencséje van. Otthon márt megmérgezték/lelőtték/megkínozták volna. Na mindegy, ez a kor ilyen kedves. Közben befejezem a védőruha felvételét. Ahogy elkészülök, a tizedesre nézek.
- Ha vannak bezárt/ágyhoz kötött/halott egyedek, akkor mutassa az utat.- mondom egy széles mosollyal az arcomon. Nem őrült mosoly, csak gyerekes kíváncsiság.

A tizedesnek igaza volt abban hogy Aegis megszegte a titoktartási szerződést, de kissé túlreagálta a dolgot.
~ A S.H.I.E.L.D. meg a drágalátos kis titoktartása. Rejtett szobákat építenek a stadionokba és egy egész hadsereget tolnak a képünkbe anélkül hogy bárki is észrevett volna bármit a dologból mert senki nem tud semmiről, még arról sem amin már 80 éve kotlanak. Ha néha elmondanának valamit talán valakinek feltűntek volna a dolgok mielőtt tömegkatasztrófává fajulnak.~
- Lassabban a testtel tizedes. – Szólal fel higgadtan. Egyelőre nem vette le a páncélját, de nem is tett hirtelen mozdulatokat, nehogy a két S.H.I.E.L.D. ügynök lövöldözni kezdjen ijedtében. – Mielőtt bárkit hátra kísér és lelövet. Igen felfedtem hogy egy terror szervezet egy ami nem rég nyílt támadást indított New York ellen, korábban is akciózott a város ellen. Olyan civileknek akikkel ettől függetlenül is aláíratták volna azokat a szerződéseket az ügy végén és nem egy utca közepén kiabáltam ki egy megafonnal. És a két információ amit kiadtam a már így is publikus incidensért hogy HYDRA volt a felelős és hogy egy bizonyos vírussal hajtották végre. Ahogy az alelnök úr mondta neki és a kísérőjének már így is titoktartási kötelezettsége van, dr. Vayne-t pedig azért hívtuk ide, hogy segítsen kideríteni hogy mivel állunk szemben, azt pedig könnyebb ha tudjuk hogy mi volt a dolgok előzménye. Ha mindenképpen jelenteni akarja akkor tegye de előtte hívja vissza az embereit és hagyja hogy elvégezzük itt a dolgunkat, ráérünk utána is egymás torkának esni egy mondaton aminek az információ tartalma alig volt több a semminél, amit már az internetes összeesküvés gyárosok fele kikövetkeztetett a segítségem nélkül is.

A tizedes válasza a doki kérdésére csak még jobban kíváncsivá tett. Már úgy mennék vizsgálódni. De nem, még mindig az amatőr ügynökkel kell bajlódnunk. Remek. A kapucnis pulcsis, keki vászonnadrágos nagydarab ember előlépett. Eddig azt hittem, hogy valami nagy koponya, aki megengedheti magának az ilyen kinézetet. De kiderült, hogy az alelnök. Kijavít, hogy nem titkárnő, hanem asszisztens. Számomra mind a kettő csak egy másik ember személyes szolgája, de ez csak én vagyok. Ezt majdnem közlöm is vele, de az alelnök egyet jelent a kormány által finanszírozott szupertitkos kísérletekkel, akár jogszabályok nélkül is. Igazi tudomány. Így inkább megtartom magamnak. Ehelyett bocsánatot kérek a hölgytől.
- Elnézést hölgyem.- Az alelnök úr egy igen értelmes monológot mondott, de az ügynök már a viselkedése miatt is bajba került. Na mindegy, ez nem rám tartozik, csak jó lenne ha tovább engednének végre. A tizedes mondandójából viszont megakadtam valamin.
- Tényleg? Nagyobb hozzáférésem van? Mitől...- ekkor jövök rá, hogy valószínűleg nem tudnak az ARMOR-ról. Meg a jövőből is jöttem. Néha kimey a fejemből, hogy csak mert néhány dolog nem stimmel, nem jelenti azt, hogy a nagy dolgok nem fognak. Kár, hogy sosem érdekelt a történelem. A tinédzser énem figyelmi kritériumának nem felelt meg. Vagyis nem segített hatalmas halálrobotot és lézereket építeni. Jobban belegondolva mintha lett volna valami a Hydráról. Valami támadás meg vírus meg valami bázis... Nem harcoltak Pókemberrel, így nem érdekelt. Próbáltam valamit felidézni erről a városról. De semmi. Biztos semmi fontos nem történik itt. Vagy nem történt meg otthon. Remélem az utóbbi, mert akkor még érdekesebb lesz ez mint gondoltam. És lehet még szerzek plusz finanszírozást is. Meg a kor hülye jogaitól nagyobb szabadságot. Az utóbbi maga lenne a mennyország.

Hosszú és kicsit idegőrlő munka részt venni egy karantén fenntartásában tulajdonképpen bármi konkrétabb információ nélkül. Persze érthető okai vannak ennek. Aki nem tud semmit, az nem szivárogtat ki semmit. Ennek a melónak is meg vannak a szépségei, és a nehézségei is. Az újabb utasítás ismeretében Kaegant az őrposztjáról leváltották, és a parancsnoki sátorhoz hívatták, ahol éppen zajlott az élet. Egy páncélos fickónak támadt valami nézeteltérése a vezetőséggel, és nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy a vége az lesz, hogy letartóztatják.
Kaegan egészen egyszerűen azt tette, amit a jó katona szokott, ha odarendelik valahova, ahol az éppen zajló eseményekről nem tud semmit. Csendben várta, hogy a páncélossal véget érjen a vita, és sorra kerüljön ő is. Arról persze volt elképzelése, hogy azért hívták a parancsnoki sátorhoz, mert valami új parancsot, vagy feladatot fog kapni.

A doktor hallgatta, hogy a kosztümös hölgy és dr. Vayne is már elhurcoltatnák az ügynököt. Ekkor állt elő a civil ruházatáról kissé nehezen, ám arcáról egyértelműen felismerhető Eastwood. Lényegretörő és higgadt választ adott, határozottan, mint egy jó államférfi. A doktort ugyan nem elsődlegesen a bizonyíték érdekelte, az a hatóság dolga volt. Őt a vegyületek, a biokémiai kutatás vonzotta. Ha a Hydra-ra lehet ezt bizonyítani, az jó, de önmagában semmit nem old meg, amíg a hi-tech nácik szabadon mászkálnak. Legfeljebb egy kicsit közelebb kerül a S.H.I.E.L.D. az előállításukhoz. Az alelnök szava döntőnek látszott, de Aegis öntudatoskodása megint belerondított a dologba. Zield eddigre már felöltötte a ruhát és azzal a műanyag tenyérrel temette a szkafanderes arcát a kezébe.
~Ezt most miért kellett, már majdnem rendben volt minden. Most tutira elviszik.
Arra nem számított, hogy az ügynök harcba bocsátkozna. Legfeljebb megpróbál elrepülni, de az is felért volna egy öngyilkossággal. Ő ebbe már nem akart beleszólni, mert itt nagyobb hatalmak és elvek döntöttek. Inkább arra reagált, amit Wei mondott az antitestekről. Mivel Aegis előtt már újabb infó nem igazán fog elhangzani, gondolkodom hangosan, mondta magában a doki.
- Akkor itt akár hapténekről is lehet szó! Ezek olyan anyagok, amik önmagukban nem váltanak ki ellenanyagtermelést, tehát már korábban is jelen lehettek a szervezetben. Csak félantigének, észrevétlenül lapulhatnak. Egész egyszerű poliszacharidokra vagy lipidekre gondolok, amik viszont később kapcsolódhatnak megint csak ártalmatlannak tűnő fehérjékhez, amik azonban carrier-fehérjék. Ezek hordoznak valamilyen kórokozót, de csak a hapténnel együtt válnak immunogénné és végső soron becsapják a szervezetet, ami nem tud antitesteket termelni. Legfeljebb túlreagálja és allergiás tünetek alakulnak ki, ami egybevághat az itt tapasztalt lázzal. Meg kell vizsgálni, hogy az érintettek mit ettek a fertőzés elleni időszakban. De egyelőre ez még csak hipotézis, más ok is elképzelhető.
A doktor már nem tette hozzá, hogy minden vágya elindulni, mert biztos a többiek is így voltak, csak szegény Aegis-t le kellett rendezni. Zield sosem nevezte volna amatőrnek azok után, amiket látott. Talán rossz napja volt és ennek meglesznek a következményei, de ettől még nem kell elfelejteni, amit korábban tett, gondolta a doki. Mozgott egy kicsit a védőruhában, hogy szokja és közben látta a sátorhoz érkező ügynököt, aki csendben várt.

Unottan feküdtem a szobámban, miközben egy kedves kis dalt dúdolgattam. Napokkal ezelőtt, amikor ide érkeztem, még nem tudtam, hogy ennyi időt kell itt eltöltenem. Alapvetően már a tárgyaláshoz se volt nagy kedvem, de úgy gondoltam jó lesz kicsit kimozdulni, és nem csak egy ügynököt küldeni, aki a nevemben beszél, úgy éreztem ideje személyesen képviseljem magam. Hát, nem volt jó ötlet. Itt ragadtam valami rohadt betegség miatt, pedig a S.H.I.E.L.D. pontosan tudja, hogy mi vagyok, és hogy nem hatnak rám a betegségek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a véradag, amit minden nap felküldtek a szobámba. Ettől függetlenül nem hagyhattam el a várost, ráadásul a fegyveremet is elvették.
~Maradjon a szobában, felség.~ szajkózták egyre csak, amitől már legszívesebben a falat kapartam volna. És vámpír létemnek hála még alaposan le se ihattam magam… Ezt most megelégeltem, felpattantam az ágyamról, és kinyitottam az ablakom, ha ki tudtam, és kiugrottam rajta. Ha nem, akkor az ajtóval próbálkozom, mint egy átlagember. Tulajdonképpen az felségesebb is.
Nem tudom még, hogy hova akarok menni, vagy hogy mit akarok tenni, de az biztos, hogy négy fal közé bezárva nem viselnék el még egy napot. Legalább egy pakli kártyát adtak volna, vagy valami, de nem, elvárták tőlem, hogy egyszerűen ott üljek, és nem tudom, számoljam a pislogásaimat…