Silver Flame Fegyverbolt (Jenna lakása)

Egy 2 szintes épület alsó részén kialakított fegyver üzlet, itt szinte minden megtalálható ami önvédelemre, vadászatra vagy ölésre...stb. szolgál, tartozékaikkal együtt, különleges fegyverek beszerzését és kisebb javításokat is vállal. Egyetlen dolgozó van egyenlőre aki egyben a tulaj is, Jenna. (hétköznap: 08-20, szombat:09-16, vasárnap:zárva), állandóan szól bent a zene tűrhető hangerővel, mindig valami rock(keményebb metáltól az akusztikus számokig).
Épület pincéje a raktár, az emelet pedig a lakórész, egy egyszerű 3 szobás lakás, amerikai konyhával, tágas nappalival, egy irodával ahol a hivatalos dolgokat intézi és 2 lakószoba (+fürdő, spejz....).

Bővítés, részletesebb kinézet és elrendezés:
Kívülről egy kétszintes kocka épületet lehet látni, viszonylag nagy ablakokkal amiket persze függöny takar és egy fedett erkéllyel.
A fal sima fehér egy nagyon enyhe szürkés árnyalattal. A bolt az alsó szinten van, nagy üveg ablakok, itt különböző fegyverek vannak kitéve főleg a különlegesebbek és a tulaj kedvencei és az ablak mellett egy egyszerű üveg, mind ezek felett áll a bolt neve -SILVER FLAME- a betűk olyan mintával vannak ellátva mintha ezüst lángokkal égnének.  Az üzlethelyiség egész nap, polcok üveg dobozok a falon, nagy kaliberű fegyverek és kardok vannak bennük. A kisebb pisztolyok a pultban ami szintén üveg, itt van a pénztár gép a telefon stb ami még kell, a kávégép is elengedhetetlen. A pult mögött a falon van még pár fegyver de itt már főleg polcok vannak a lőszereknek és az egyéb kiegészítőknek.  A pulttól nem messze egy üdítőautómata is van balra, 2székkel meg egy kis asztallal ha egy ismerős vagy a nagybátyja meglátogatja az üzletben egy kávé erejéig. Az üzletben minden üveg golyóálló, és a vitrinek egy csippel nyílnak ami olyan mint egy kis pendrive, amit Jenna magánál vagy a széfben tart.
A pult mögött van egy ajtó ami egy kisebb részbe vezet ahol a széf van, amiben a különleges dolgokat, a papírokat/adatokat és a bevétel egy részét tárolja, +egy mosdó és itt szokta elvégezni a kisebb javításokat, nevezhetjük műhelynek a helyiséget.
Innen tud kimenni a lépcsőhöz ami lefelé a raktárhoz vezet, felfelé pedig a lakására.
A lakásba belépve rögtön a nappali az első helyiség ami egy légtérben van a konyhával (jobbra), mindössze egy hosszú pult választja el a két helyiséget.
Szintén jobbra majdnem a konyha mellett van az irodája, itt és a nappaliban (pult mellett) van kijárat az erkélyre. Az irodától pár lépésre van a fürdőszoba, mellette külön a mosdó. A szobák a nappaliból balra nyílnak, pontosan kettő (Kylenak és Jennának).
A raktár meg raktár, polcok dobozok mindenhol, rendszerezve és felcímkézve az összes érkezett, kifogyó vagy fennmaradt dolog.

Marcus

Éppen támasztom a pultot és valami idióta netes játékkal játszok a laptopomon, e nélkül már rég megevett volna az unalom. Elég pangós nap van, szinte alig tévedt be ember, még egy ismerős se, azért néha a pulttól nem messze lévő székekre sandítok, hátha megjelenik valami ismerős rajtuk, de sajnos nem. Kicsit fáradtabb is vagyok mint szoktam, hiába szorongatok a fél kezemmel egy energiaitalos dobozt ami már egy ideje kifogyott, csak még nem egészen fogtam fel. Billy Talent próbál javítani a puttyadáson, nem sok sikerrel, már csillog villog és gyönyörű rendben van minden, unalmamban már többször is átpakoltam mindent. Szeretek egyedül lenni de most jól esne ha beugrana egy ismerős vagy legalább egy vevő, akárki!

Jenna

- Napot! - Köszönök ahogy belépek. Majdnem két méter magas vagyok, alapból egy mázsa felett, erre jön még rá a rakás implantátum. Hajam tüskésre nyírt és zselézett, szemeim nem látszanak a napszemüveg alatt, arcom simára borotvált. Egyszerű fekete halálfejes pólót viselek, ami alatt látni, hogy a csontvázam jó része, a karjaim és kezeim meg a lábaim egésze titánium implant. Egyszerű szürkeárnyalatos terepnadrágot viselek katonai surranóval. Szám sarkában egy félig elszívott márkás szivar. Én vagyok a Nagyfiú az akciófilmekből, akit állandóan géppuskával vagy golyószóróval ábrázolnak. És most kivételesen a filmek nem is tévednek olyan hatalmasat.
Az eladónak rögtön feltűnhet, hogy hozzáértő vagyok. Az átlag fegyvereket szinte csak súrolja a pillantásom. Minél ritkább vagy minél durvább tűzerejű egy játékszer annál tovább nézem. Arcvonásaim azonban végig közömbösségről árulkodnak. Az eladót azonban már tüzetesebben megnézem magamnak. A legértékesebb az egész szobában és az egyetlen ami nem eladó. Na de nem is azért jöttem, hogy csajozzak. Bár nagyon szép madárka a kicsike.
- Van itt az implantban valami spéci. - Pattannak fel a fedőlemezek és búvik elő tűz kész állapotban a 7.62-es. Az Arc 2.0 halkan felzümmög ahogy életet lehel a csúzliba. - Az a bajom vele, hogy állati hangos, képzelheted. Mintha egy Stryker próbálná lebontani a terepet. Próbáltam hagyományos hangtompítót tenni rá, de akkor nem fér be ínaktivizálódásnál a tokba. Valami teleszkópos-hangtompítós csövet tudnál rá bütykölni?
Egyből a tárgyra térek, ez az én stílusom. Rátámaszkodom a pultra, így jól megvizsgálhatja a kicsikét. Gyorstüzelő, reaktormeghajtású, de ettől függetlenül a jó öreg klasszikus M60.

-Viszont!
Válaszolok a köszöntésre, közben megállítom a játékot és bedobom a pult alatti kukába az üres dobozt miután összeroppantottam. Végre egy élő ember, emelem is föl a tekintetem.... hát láttam már nagydarab embereket de ez most így első látásra sokkolt egy kicsit. Visszazökkentem magam hogy ne sarkig nyílt szemekkel bambuljak rá de biztos megszokta már. Eddig még biztos nem járt itt mert arra emlékeznék, az is mutatja hogy jól körbejárja a boltot, már elsőre látszott rajta hogy nem kezdő a témában, pont a ritkaságokat szúrta ki, de tudom hogy csak nézelődik, konkrét kérdéssel készül, azért hátha megtetszik neki valami. A pultban heverő kicsikékre egy pillantást se szán, nem úgy mint nekem amire a reakcióm az hogy karba fonom a kezeim. Elég jó a szemem ahhoz hogy lássam mi ragadja meg éppen a tekintetét, azért zavar hogy nem veszi le a napszemüveget, de eltekintek tőle. Már a szivart is elnézem, én is néha rágyújtok bent, elég erős a levegőelszívó hogy ne lehessen érezni később. Amikor elindult a pulthoz vártam a kérdését de valami egyszerűbbet...., amikor oda ér bele is kezd a mondandójába közben alig fogom fel amit látok, átalakul a karja egy tömegpusztító fegyverré a pultomon, láttam hogy nem egészen ember de erre nem számítottam és pislogok rajta egyet, közben próbálom felfogni amit mond és visszatartani az állam a koppanástól, sose láttam még ilyet élőben. Kicsit ijesztő a cucc, tüzetesebben megnézem magamnak a pultra könyökölve, lehetetlennek tűnő kérés de azért próbálok segíteni. Mire sikerült egy esélyes lehetőséget kiagyalnom, felemelem a tekintetem a karjáról.
-Hát...-húzom el a szám- én biztos nem tudok neked össze rakni megfelelő szerkentyűt, viszont beszélhetek egy céggel, biztos érdekesnek fogják találni az új feladatot..... Nem hallottam még teleszkópos hangtompítóról, megragadtam a hagyományosnál de, szerintem megoldható a megtervezése, de eléggé időigényes folyamat és nem ígérhetek semmit.
Válaszváró szemekkel és egy halvány mosollyal az arcomon várom a véleményét az ötlethez. Őszintén szólva most elég amatőrnek érzem magam, máshol az ilyesmi normális????...mert úgy érzem akkor inkább nyugállományba megyek.

~Jenna és a váratlan vendég esete~

Szombat, szeretjük mert rövid nap, főleg a mai. Sikeresen behunytam a pult mögött arra keltem fel hogy felborultam a székkel hisz hintázás közben bóbiskoltam be a döggel és egy újsággal az ölemben. Ha nem tudnám hogy éber alvó vagyok ki lennék hogy vajon azóta járt e bent valaki, de nem, már lappangás van és amúgy is max fél óra volt. Mindegy ez így tűrhetetlen, 2 órával hamarabb zárok ha tetszik, ha nem, technikai okokból, kinyírt az éjjel a dög a nyűglődésével, még úgy is hogy ki van paterolva a nappaliba. Mert ha ő felsége nem alszik, akkor senki ne aludjon, nem fog kics*szni velem többet.
Bezártam, kiraktam a táblát és felmentem, beájultam a kanapén, röpke pár óra feltöltődő  alvás erejéig, miután sikerült lefárasszam a dögöt és lefogni magam mellé hogy hagyjon aludni. Azt követte az hogy, kapcsoltam egy kis zenét és elvonszoltam magam a zuhanyig, közben nem tudtam mi bajom van hogy nehezebb a jobb lábam. Ja, hát persze, szokásos, a kicsi úgy követi az anyját hogy a farkába kapaszkodik, itt jobb híján a gatyám aljába kapaszkodik és csak azután tudatosult bennem hogy amíg aludtam, Félix is. Akkor ezt az energiát jól be kell osztani mert ma se fogok, vagyis fogunk. Összeszedtem magam, felkaptam az itthoni kényelmest és indultam kávét csinálni, közben filózva hogy milyen filmet nézzünk este, mert bulizni se erőm sincs se kedvem és nem bírnám hogy nem tudom mit csinál az uraság épp itthon egyedül, magányosan...ölne a bűntudat. Amíg elég nagy nem lesz nem lehet itthon hagyni hosszútávon, vagyis lehet, csak én nem vagyok rá képes.
Szóval kávé, sétálok a konyha felé és épp rendezném a hajam hogy felkössem amikor összerezzenek a hirtelen csengéstől amit a kaputelefon ad ki magából, nos Oli (barátnő) telefonál, Adam nem csenget, csak rám töri az ajtót vagy a fentin kopog, a vevők szerintem szintén telefonálnak. KI lehet az ilyenkor?
Nos hát, mindjárt megtudjuk, a szemem dörzsölgetve lépek a kis cucchoz a falon, először a kinti képet kapcsolom be, hmm arcra hirtelen nem sikerül beazonosítani, talán a szeme, de ááh, tuti nem, úgyhogy felveszem és beleszólok.
- Collins lakás, miben segíthetek? -várom kíváncsian a választ miközben felkapom az ölembe a kis bundást aki szemet vetett a lábamra és épp leakarja a vadászni.
Azt tuti fix hogy most nem fogok lemászni a boltba, főleg nem így, itthoni pólóban, shortban, hosszú zokniban.

Most, hogy letudtam mindent, megvolt a lakásfelújítás, ami azért elég fárasztó feladat, főleg ha az ember egyedül csinálja, hiába olyan kofferbivaly erős, mint jómagam. Amit csak tudtam szétkaptam, de még a villanyt is be kellett beszereljem, mert a régi kábelek nem bírták volna a rendes feszültséget. Szívás volt, de azért megoldottam, és most egész jól működik, bár egyedül nem ment volna, úgyhogy kaptam segítséget természetesen. Na mindegy, mostanra már megy minden, és végre idefent is járkálhatok. Nem mondom, hogy az első utam, de azért elég hamar kötöttem ki Jenna háza előtt. Idetelefonálhattam volna előtte, de végül úgy döntöttem, hogy véletlenszerűen jelenek meg, és remélem, hogy nem alkalmatlan az időpont. Hónom alatt egy plüssróka, ami emlékeim szerint hasonlít arra, amit odalent vásárolt, illetve egy csokor virág, ami ilyen univerzális meg-akarlak-fektetni ajándék. Vagyis kedves gesztus, úgy értem.
Nem találtam egyből a bejárati ajtót, helyette a boltnál álltam, és gondolkodtam, illetve nézelődtem. Végül kiszúrtam az ajtót, odaléptem, és becsöngettem, mielőtt meggondolhatnám magam. Gondolom, hogy nem fog megismerni, ezért meg sem lepődök, amikor úgy köszönt, mint egy idegent.
- Szia Jenna. Legutóbb abban maradtunk, hogy majd keresselek meg. Mondtam, hogy ha elül a por, és ha újra feljöhetek, akkor beköszönök. - kacsintok a kamerába, és várom, hogy így már megismer-e.

Miután halálra ijedtem a csengetéstől és a kamera sem segített sokat hogy rá jöjjek ki is a váratlan vendégem, beleszóltam. Oké, lehet hogy elutasítottam de akkor jó helyre kapcsoltam azt a szempárt, a hangjáról egyből megismertem, ettől független azért eléggé meglepődtem, egy pillanatig csak pislogtam, a kacsintásra még a fél szemöldökömet is felvontam egy pillanatra és jött a nagy kérdés, na most mi legyen? Aki így érkezett váratlan annak oka volt hogy miért tett úgy és általában az volt a vége hogy haza kullogott, na de ez nem az a film.
- Am...- tartottam egy rövid szünetet, megdörzsölve a homlokom - jól van, akkor beengedlek, de nem számítottam látogatóra, előre szólok.
Na nem azért mert feje tetején áll a ház, rend van meg csilli-villi, meg az se hogy nincs itthon semmi olyan amivel meg tudnék valakit kínálni csak na, látszik...rajtam.
Közben megnyomom a gombot újra kissé hossza mire hallani is lehet a zúgó hangot ahogy kinyílik a lenti ajtó, közben végig nézek magamon, sóhajtok, mindegy, azért remélem nem ismeri az ilyen pólók trükkjét, bár tök mindegy ez is.
Kinyitom közben az ajtót és felkapcsolom a mini lépcsőház lámpáját, mivel onnan kapásból fel lehet látni a bejárati ajtóra gondolom nem fog eltévedni. Kezemben a dög aki egyből be is pörög és kezd izegni mozogni. Ha ezt most leteszem rá ragad Mich-re és vagy leesnek vagy ő sérül de biztos hogy jó vége nem lesz. Végül csak le csitítom valahogy, finoman megkoppintom az orrát, amire ahogy szokta beékeli a fejét a karom és az oldalam közé. Mire lejátsszuk ezt a kört szerintem fel is ért a srác.
- Szia! - pislogok rá "enyhe" meglepettséggel és méregetem az új arcát, őszintén szólva nem gondoltam volna hogy kajak eljön egyszer.
Ekkor esik le hogy az ajtóban állunk, oké, tényleg nem vagyok formában, be engedem, visszazárom az ajtót az ajtót, igen reflekszből fordítom a kulcsot már, és lerakom Félixet megfeledkezve arról hogy most fogja magát és mint egy kis véreb körbe szagolja az idegent. Nem jött üres kézzel, ehm, ezt sose tudtam hogy kezelni, Ad-nél csak kiveszem a kezéből, köszi és ennyi, most reflexszerűen megvakartam a tarkóm.
- Igazán nem kellett volna, elég lett volna ha csak magadat hozod, de köszönöm! - mosolygok, egyelőre ennyi ellenszolgáltatásra számíthat, nem tudom hogy szokás, itt így, bocsi.
Ha oda adta a csokrot és a plüsst, utóbbival óvatosan kell bánjak mielőtt valaki kisajátítaná, el is viszem őket, de még előtte.
- Aaakkor ezt vízbe teszem, addig foglalj helyet. - jeleztem a konyha felé, ahol leülhet a pulthoz, majd elindulok a szobám felé, közben egyszer arrébb taszítva finoman a lábammal a mellettem ugráló kölyköt. - Nyem, ez az enyém!
Az ajtó mellett találhatta az akasztót ahova feldobhatta a dzsekijét/kabátját, a cipőjéből meg ha akart kibújhatott, de a konyhában csempe volt a nappaliban meg laminált, kis szőnyeg szigetekkel úgyhogy simán bemehetett úgy is.
Közben körbenézhetett, a falon vannak képek, a szüleimről, a családról, akadt egy két tájkép is, meg egy "dicsőség polc" a régi érmeimmel meg kupáimmal, a pult végén egy magad üveg szekrény van ami a plafonig ér és mindenféle tömény van benne, alul az olyanok amit itt is simán be lehet szerezni a boltban, kicsit magasabban a különlegesebbek, külföldről hozottak. Rövid időm belül vissza is érkeztem, becsuktam a szoba ajtóm kitessékelve Félixet megint, ott biztonságban lesz a plüss barátunk, a csokrot pedig a közvetlen ajtó melletti komódra tettem, a kis emléktárgyak közé. Átöltözni, nos, nem öltöztem át és amúgy se azért mentem, lehet hogy nem illik így? Ah, nem stresszelem most ezen magam, beköszönni jött, úgyhogy vissza sétálok az asztalhoz, ahol a kis dög pofátlankodik körülötte, fel sóhajtok.
-Bezárjam? Gondolom zavaró hogy ezt csinálja. - mondjuk most csak ül a lábánál közel és úgy néz rám mintha nyúzni akarnám vinni , de a választól függően fogok cselekedni hiába ezek az ártatlan szemek, majd végre vissza oda ahonnan indultam.
-Szóval, nekem szükségem van egy kávéra úgyhogy azt még össze dobom, - kezdem szét kapni a kávéfőzőt, közben hátra kérdezek a vállam fölött - te is kérsz?
Majd ha ez megvolt amíg készül leülök vele szemben és sóhajtok egy kicsit de látványosat a fejemet támasztva érzéstelen arccal, felmérem az új pofiját, szokatlan, önkéntelenül meg is jegyzem.
- Az eredeti jobb volt, de ez se rossz. - elmosolygom végül - Na jó viccet félre, mi a helyzet? Hogy hogy ilyen hirtelen? - könyökölök a pultra.
A ház berendezése meg egy egyszerű modern, kihívó színeket és formákat mellőzve, egyszóval normális kis lakás.

Látom, hogy nem a legjobb döntés volt váratlanul beállítani. Számítottam rá, hiszen nem vagyok hülye, váratlanul beállítani nem csak rizikós, de illetlen is, viszont ki akartam használni a meglepetés erejét, és reméltem, hogy több lesz a pozitív felhangja a történetnek, mint a negatív. Végül beenged, bár szól, hogy nem számított látogatóra. Nem tudom, hogy ez jelzés arra, hogy nem szívesen lát, vagy inkább kérés, hogy legyen ideje átöltözni, de úgy döntök, hogy nem sietek felfelé, hagyok neki időt, ha el szeretne készülni, igazítani magán, vagy bármi. Mikor végül felérek a megfelelő emeletre, látom, hogy már nyitva van az ajtaja, ez talán ellensúlyozza az előző érzést, hogy nem lát szívesen. Ha még csukva lenne az ajtó, és várakoztatna, az csak erősítené ezt az érzésemet, de ez egész megnyugtató. Ismét köszön, látszik hogy zavarban van.
- Szia. - mosolygok vissza rá, és türelmesen várok, hogy merre tovább. Beinvitál, vagy egyszerűen itt akar társalogni velem, de hamar észbe kap, és szól, hogy fáradjak beljebb. Így is teszek, miközben átnyújtom az ajándékokat, ha jobban ismerném puszit is adnék hozzá, de nem akarok semmit elsietni. Egyelőre tartjuk a távolságot, az is nagy szó, hogy bejutottam a lakására. Azt mondja, hogy elég lett volna ha csak magamat hozom, tehát mégse volt rossz döntés felkeresni. Nem tudja, de ezek a szavak egyrészt megnyugtatóak, másrészt jól eső, meleg érzést hagynak maguk után. Kezdek egy kicsit felengedni.
- Úgy gondoltam, hogy ez a minimum, és reméltem, hogy jól emlékszem a kis kölyökre, próbáltam olyat választani, ami rá emlékeztet. Nem tudom mennyire szereted a plüssöket... - elharapom a mondatot, végül is, gondolom úgyis odaadja a kis dögnek, hadd játsszon vele, meg amúgy is ez kicsit olyan, mintha lenne egy tesója. Hellyel kínál, és elviszi a plüsst, tehát még nem adja oda neki, vagy csak nem előttem. Látom, hogy a kisállat körbeugrálja, úgy tűnik ha Jennának nem is, legalább neki tetszik az ajándék. Körbenézek a lakásban, és helyet foglalok az asztalnál, miközben visszafut hozzám a kis róka. Kinyújtom felé a kezemet lassan, hadd szimatoljon meg, ha olyanok mint a kutyák, nem igazán értek a rókákhoz. A lényeg, hogy próbálok barátkozni vele, és ha engedi, akkor meg is simogatom. Ahogy Jenna visszaér, válaszul csak megrázom a fejemet vigyorogva, eleven kis dög, az biztos.
- Nem zavar, és amúgy igencsak aranyos. - mondom, egyrészt tényleg jópofa, másrészt milyen lenne, ha egyből azzal kezdeném, hogy utálom az állatát. Nem vagyok hülye, nem fogom magam alatt vágni a fát.
- Egy csészével elfogadok, köszönöm. - bólintok, és ha a kisállat itt marad, akkor leülök a földre törökülésben, és játszani kezdek vele, ha hagyja. Mikor a nő visszaér, elfogadom a kávét, és hagyom, hogy felmérjen, megnézzen magának.
- Sajnos az eredetivel most nem lehetnék itt. - mondom, és megvonom a vállam. - Kész lett az arcom, és meggyógyult. Gondoltam nem lettem egy szörnyszülött, és szerettem volna betartani az ígéretem. Odalent nem volt sok esélyünk beszélni, ezt is szerettem volna bepótolni. Megértem, ha programod van, vagy zavarok, tudom, hogy bunkó dolog csak így hívatlanul beállítani, de nem akartam késlekedni, nehogy azt hidd megint eltűntem. Ha gondolod, távozhatok. - válaszolok a kérdésére, és vetem fel illedelmesen a távozás lehetőségét. Nem akarok piócaként rátapadni. Ha viszont nem utasít ki, akkor folytatom. - Rajtad viszont nincs mit változtatni, minden tökéletes. - kacsintok, majd visszakérdezek. - És veled mi újság?

Beengedtem, átvettem az ajándékokat, a plüsshöz még hozzá tette hogy próbált olyat választani mint Félix, hátnem sokat látott belőle a ketrecben és nem épp szokványos a picúr színe már ha egy közönséges rókát nézünk, de végülis, megnézem jobba a plüsst, mondhatjuk amennyire egy plüss képes hasonlítani egy élő példányra.
- Hmm, mellé mérném de akkor nincs olyan isten aki egyben elveszi tőle, kicsit akaratos...-mint a gazdája - amúgy plüss mániás voltam, csak történt egy két dolog. - elégtek ugyebár amikor apám gondolt egyet és felgyújtotta vagy robbantotta a házat, ettől független félmosolyra húzom a szám.
Majd hellyel kínálom és elrakom a csokrot méltó helyére, a játékot pedig biztonságba.
A kicsi még, úgyhogy csetlik botlik, tisztességesen futni nem tud, még szerencse, , de oda botorkál és egyelőre még nem szabdalja Mich nadrágját de ha nem szentelne neki figyelmet valszeg ez lenne a következő, így viszont csak körbe járja meg szaglássza magának, majd a kezétől egy pillanatra elhúzódik majd óvatosan megszagolja és magától alá bújik mintha ő lenne a kis herceg aki méltónak találta arra hogy simogassa és megengedte, rövid időn belül pedig jönne hogy birkózzon vele és kezdené a csipkedést amiért mindig kapja a letolást.
Közben vissza érek és látom hogy kijönnek, vagy csak Michael türtőzteti magát, meg is kérdezem hogy el tegyem e az uraságot de szerencséje van és nemleges a válasz és az hogy aranyos.
-Igen, de tudnád ez a cuki bunda milyen ördög fiókát rejt. -mosolygok és megrázom a fejem.
Közben feltettem a kávét két személyre. Csésze? Az mit jelent? Csak azért mert én bögrével iszom, tudom hogy nem valami egészséges, de ha nem teszem kidőlök. Mire megfordulok már a földön ül vele, pislogok csak vissza fordulva a dolgomhoz, nem mintha baj lenne, csak furcsáltam hirtelen. Félix szereti ha gyilkolják, harap rúg vág, ad ilyen furi nyüglődő hangokat és remélem a nagy izgalomban ki dől, ezer hálám üldözni fogja ha sikerül kifárasztani. Így nem parancsolom vissza a székre ha nem akar hanem oda megyek hozzájuk és leguggolok, a térdemen támasztom a karom és a fejem és minden úgy ahogy az előbb meg lett írva és válaszol is.
-Tudom. - húzom ki magam kicsit és felteszem a vallató kérdéseim, és kezdi is a mentést - Hé, hé, félreértés ne essék, nem azért mondtam hogy nem számítottam vendégre, relax, ha programom lenne már nem lettem volna itthon mire jössz vagy már az ajtóban közlöm és nem engedlek fel. - állok fel közben mert hallom hogy jön le a kávé - Amúgy a mumusnak köszönheted hogy itthon találtál, kinyírt a héten és dolgozni alig volt erőm nem majd bulizni. - edzeni se voltam, nem lesz ez így jó kis haver.
A bókra meg csak pimaszul elmosolyodtam.
-Ne ítélj könyvet borítóról. -mondom dallamosan, mert én nem csak a külsőségekre gondolok itt csak, mert olyan vagyok mint az a kis sátán ott a kezed alatt, nézek is a kis rókára, majd indulok meg a konyhába.
Kinyitom a szekrényt és kiveszek két bögrét, ja bögrét, az egyik kisebb valamivel mint a rendes, azt kapja ő, azon egy mindeféle színű furcsa szögletes rókafej van, az enyém meg a fekete boxeres bögre, neki próbálom megsaccolni mennyi az emberi adag kávé, lehet több lett, mindegy, max nem issza meg, magamnak is egy jó adagot, majd letettem a pultra, közeben előszedegetve a cukorszórót, meg azt a cukorszórót amiben csoki van, neeem vagyok éedes szájú, meg a két kiskanalat, közben oda fordulok a hűtőhöz.
-Tej, tejszín vagy valami más, ami vélhetően van is? - kérdezem miközben kiemelem magamnak a tejet és azt is amit mond is ha kér valamit és azzal ülök vissza az asztalhoz.
Közben feltette egy kérdés, vagyis vissza kérdezett.
- Kicsit fáradt vagyok, Félix olyan mint egy gyerek felemészti az energiáim, szinte semmit nem csinálhatok egyedül, nyugodtan, aludni se hagy mert nem engedem be a szobába. - közben oldalra nyúlok az egyik fiókba egy hamusért és ki kéne nyitni az ablakot is, körbe menjek? Eh, lusta... na sebaj, megoldom, feltérdelek az asztalra nyújtózok kicsit és ki is nyitom, közvetlen az üvegszekrény mellett, és magam elé húztam a már asztalon pihenő cigis dobozt és gyújtót, közben beszélek - De ettől a kis malőrtől eltekintve, minden a legnagyobb rendben. - emelek ki egy szálat, majd nyitva hagyom a dobozt és felé fordítom ha kell vegyen belőle, közben hátra dőlök és meggyújtom, vissza teszem a gyújtót és keresztbe teszem a lábam a bögrével a kezemben amibe bele is iszok közeben. - Bár attól annyira nem vagyok feldobva hogy közöm lett a maffiához, - húzom el kicsit a szám - és azt a helyet se igazán bírom, legalábbis eddig amit láttam belőle. - ezeket már elgondolkodva vagy elmerülve a kávéban mondom és csöndben maradok és csak füstölgök.

Úgy tűnik, hogy a plüssrókával nem lőttem mellé, sőt, mindkettejüknek jó ajándék lehetett volna.
- Nem baj, legközelebb majd hozok neki is egyet. - vigyorgok válaszul, miközben eltűnik a kapott cuccokkal. Beszél róla, hogy nem olyan aranyos a kisállat, mint amilyennek tűnik, gondolom milyen lehet amikor bevadul, vagy ha épp figyelemhiányban szenved. Nekem is volt gyerekként egy kutyám, az is hasonló tüneteket produkált, bár ő élvezte az életet odahaza, és számomra is elviselhetőbbé tette akkoriban. Szerettem vele a réten futkározni, és most valahogy erre emlékeztet a kis vakarcs.
- Örülök akkor, hogy nem zavarok. - mosolygok, mert nekem így jön át a dolog. Tényleg necces volt, és könnyedén félre sikerülhetett volna, de összességében akkor mégiscsak jó ötlet volt, hogy benézzek hozzá, ráadásul így most már tudja, hogy tartom a szavam, és tényleg érdekel. Vagy azt hiszi, hogy most nem találtam egy másik csajt helyette, nem tudom, hogy mire gondolhat, mivel magyarázza a korábbi eltűnésem - mert a SHIELD story úgy tűnt nem nyűgözte le.
- Ha gondolod, lefáraszthatom. - ajánlom fel, ahogy az egyik ujjamat kinyújtva húzni kezdem a földön, figyelve, hogy odakap, illetve üldözni kezdi-e. Amennyiben igen, akkor így játszok vele egy darabig, legalábbis amíg a kávé készül.
- Köszönöm, de csak cukorral iszom. - válaszolok, és amikor megkapom, akkor hálásan nézek rá, miközben belekortyolok a gőzölgő italba. Hallgatom ahogy beszél, és elfogadom a cigarettát is, odaülve az asztalhoz. Remélem nem érzi úgy, hogy visszaélek a vendégszeretetével.
- Nem olyan rossz a maffia tagja lenni. - vonom meg a vállam. - Főleg most, hogy úgymond béke van, és csak az OGY az ellenség. Odalent full béke van, valamelyest rend, mégis nagyobb a szabadság, mint idefent. Én szeretek odalent lenni. - vonom meg a vállam, és visszafordulok a kis csöppség felé, aki valószínűleg eddigre már észrevette, hogy nem foglalkozom vele.

-Ahogy gondolod, de úgyis csak megeszi. -mondom elfeledkezve.
Legközelebb??? Állok meg egy fél pillanatra, hát okéé.
Na eljutottunk a konyháig és lenyugtattam hogy nem zavar, sőt már a kávé is a kezében van, nagy szó, ha zavarna tudod ki kínálgatná. Azért kicsit furi, mármint a viselkedése, meg ahogy beszél, nem egészen ilyennek gondoltam, vagy csak az új környezet? Nem tudom, nekem is kötöttebb a viselkedésem valamivel, nem úgy mint amikor valami közeli ismerős van itt, éppenséggel csak kb az öltözék stimmel, de úgy látom nem zavarja úgyhogy azt így el is felejtem. Felajánlja hogy lefárasztja, igen igen, naah mintha ezért jött volna..., inkább meghagyom a szabad választás lehetőségét.
-Ahogy érzed, - vetem oda lazán a vállam megvonva-  nem muszáj.
Megkapta a kávéját, annyi hogy a cukrot azt magának kellett belepakolni amennyi jól esett, közben elő vadásztam a tejet amit szinte rögtön vissza, morci a hűtőnyitásra meg is állt és hegyezte a fülét, de nem kap semmit, mondjuk lehet ha kapna valamit amin elrágódhat egy darabit lenyugodna, de olyan jól el szórakozik vele Mich hogy nem vagyok szívtelen, hagyom hogy kijátsszák magukat. De egy cigihez csak van joga, úgyhogy a szekrényből kiveszek egy kisebb csontszerű rágókát és csak leejtem a földre, Félix már cserkészi is befelé.
Az ablaknyitó módszeremre nem igazán reagál semmit, akkor nincs baj, megkínáltam cigivel és kifejeztem az érzéseim...a maffiával kapcsolatban.  Ő, az ellenkezője, látja benne a jót, hát mondjuk ha rég ott van és megszokta ez lehet neki a normális meg a jó, ott szabadság van meg jólét, nekem nem tűnt fel, bár tény hogy békés egyelőre.
-Hát én nem tudom, tagoknak biztosan más.
De már fordul is vissza Félixhez aki még a csonttal birkózik,  iszom tovább a kávém csendben, közben feltűnik hogy amúgy szól a zene, csak baromi halk mert a csengőnél reflexből nyomtam le, nézek is a telóm után, a cipős szekrényen pihen a kaputeló mellett, alatt. Felkelek és elmegyek addig, valamelyest hangosítok a zenén és nézem a tucat nem fogadott hívást, na igen, azért halkítottam le, szerencsére az erkélyem alatt vijjogásról már leszoktak, sóhajtok egyet,  és feléjük nézek, társalgáshoz megfelelő halkságot azért megtartva adok hangerőt a zenének majd lerakom a telefont és forgolódok a székkel, nem szabadott volna ilyet venni anno, és nézelődök, mintha nem is a saját lakásom lenne kívülről úgy néz ki, állítólag.

Visszafogom magam, és nem gügyögök oda a kisállatnak, hogy úgyse enné meg, úgy érzem az már sok lenne. Ehelyett inkább játszogatok vele, a gazdája megadja nekem a lehetőséget, hogy lefárasztom vagy sem, rám van bízva. Játszok még vele egy darabig, majd amikor a nő már a székben forog észhez kapok, nem a róka miatt jöttem.
- Igazából amikor New Yorkba érkeztem nem vont munkám, otthonom, semmilyen lehetőség nem állt előttem. Nincsenek papírjaim, legalábbis semmi olyan, amivel igazán el tudnék helyezkedni, és nem volt pénzem arra, hogy tanuljak. Ők befogadtak, munkát adtak, és gondoskodtak rólam. Ennek köszönhetem, hogy még mindig élek, és most itt lehetek. - mondom, hogy lássa én hogy látom a dolgokat. - És miután a Hydra elrabolt, hazamehettem, hiába volt rajtam vérdíj, senki sem akart kiadni, elárulni, mindenki ugyan úgy köszöntött engem, mint azelőtt. Idefent egy millió dollárért egyesek még a saját anyjukat is kiadnák, a Családon belül viszont nincs ilyen. Szerintem ez több, mint tiszteletre méltó. - mosolygok, és remélem nem érti félre.
- És gondolj bele, odalent vetted őt is. - biccentek a kis róka felé, miközben odahajolok a hamushoz, nem akarom már az első alkalommal lehamuzni a padlót. A füstöt is próbálom a nyitott ablak felé fújni, nem vagyok én neveletlen, csak általában szarok az illemre. Most viszont más a helyzet, be akarok vágódni, úgyhogy ideje volt elővenni, és leporolni a kenyérrekenhető Michaelt.

Hadd játsszon, ha napi szinten a gatyáján csüngne lehet nem lenne ilyen lelkes...ó dehogy nem, én is az vagyok ha nem vagyok fáradt és főleg nem miatta. Lazulok a zenére, kényelmesen elnyúlok a viszonylag kicsi székben és kezdek kicsit forogni, nézem a polcom, az első diák olimpiám, amit aranyéremmel vittem, hajszálon múlt, néha hiányzik a versengés, bár nem emlékszem pontosan milyen érzés is volt ott állni, rohadt amnézia.
Még egy pillanatig a képen ragad a tekintetem de hallom hogy hozzám kezd beszélni Mich tovább, akkor lassan vissza fordulok és lekönyökölök az asztalra a bögrémet bizgerálva, fel fel nézve rá. Jó, ő tényleg másként látja el is árulta az okát miért, érthető, őt felkarolták mondhatni.
-Jó, persze, a te esetedben így érthető és tudom onnan hoztam a kis társam is...-dőlök hátra és húzom fel a fél térdem a pult szélének nyomva picit hintáztatom magam - mondjuk ha nem ott találom, akkor elmentem volna Szibériába hogy hozzak egy kölyköt, de nem ez a lényeg. Rajtad segítettek, oké, engem mondhatjuk belerángattak és lehet hogy tök jó hogy néha zsebbe esik egy két dolog - főleg pénz - de eeeh, meg ez a folytonos jelentgetés, mindegy ez van. - nyomom el a cigim és dőlök vissza ugyanúgy, az utolsó kortyot lehúzva a bögréből és egy kicsit maradok úgy hátra hajtott fejjel és egyensúlyozom a bögrét miközben a tarkómon összefontam az ujjaim.
Igazából az fáj hogy én ebből az egész genyózásból kiakartam maradni pártatlan, se maffia, se hídra, se SHIELD, se senki, szépen az aranyközép úton, aztán jöttek és lelöktek róla, köszi.
Majd tisztességesen vissza ülök és kihúzom magam, elég a bohóckodásból.
-Na de hagyjuk ezt, ez majdnem olyan mintha a munkáról beszélnénk, de neee, beszéljünk inkább a vicces arc tetkódról, az honnan jött? - fogom is vissza a nevetést ahogy rá gondolok - Majdnem megöltél vele. - engedek egy kis nevetést - Arra gondoltam felültettél egy tetkós csajt és bosszút állt. -na tippelj 3-at miből indultam ki, hehe.

Eltereli a témát, ne beszéljünk a "munkáról", mondjuk érthető, én inkább csak azért hoztam fel, hogy egyáltalán beszéljünk valamiről. Mindegy, az arctetkóimra tereli a szót, és fel is dob egy abszurd ötletet, mire felnevetek.
- Bírnád a storyt, mi? Az arctetkós lány aki bosszút állt, igen, valóban vicces történet lehetne belőle. Igazából lázadás volt az egész, egyfajta bemutatás a SHIELDnek. Az egymillió dolláros arc, és láttad hogy nézett ki. Kár, hogy a körözési képeimen nem virítanak még kint a tetoválások. - vigyorgok, és elnyomom a dekket. - De igazából tudtam, hogy új arcot akarok már akkor is, és ezért gondoltam rá, hogy megtehetem. Nem gondoltam, hogy pont akkor fogok összefutni veled. - csóválom a fejem, és beletúrok a hajamba. - Plusz arra gondoltam, hogy ha elkapnak, és bevisznek a zsákban, akkor még egyszer utoljára szembeköpöm a status quo-t, a rendszert, meg úgy az egész lópélót. - ráncolom a homlokomat. - Nem tudom érted-e mire gondolok. Mindegy, a lényeg hogy az arctetkók eltűntek, de a többi mind megvan hiánytalanul. - vigyorgok. - Illetve nyelvpiercingen gondolkodom még, de az csak egy ilyen apró gondolat az elmém mélyén. Egyébként látom neked is van tetoválásod. Honnan jött? - teszem fel a kérdést, hát igen, a tetoválásokról mindig is lehet beszélni.

Na, helyben vagyunk egyből változott a hangulat, csak elég volt azt felhozni amikor egy picike hiányzott hogy ne röhögjem arcon, még hozzá tűzni egy aranyos beszólást egyből bújik a szög a zsákból, de csak egy kicsit és legalább megtudtam mire volt az jó és nem kell tovább találgatnom vajon miért is köpte szembe egy csillámpóni.
-Jaa, értem, csak , - hajtom le egy pillanatra a fejem aztán fel - fura volt, igazán....bátor. - kuncogok - Jobb is hogy eltűntek, nem tudtalak volna komolyan venni. - kuncogok újra - A többivel, már amennyit láttam belőlük, nincs is semmi baj. - kényelmesedek el újra és szegeződik egy pillanatra a tekintetem a nyakán lévőre.
A nyelv pc-re csak felvonom a fél szemöldökömet, érdekes gondolat, pasikon szerintem kicsit olyan... na nem vagyok rasszista meg nem ítélek el senkit, csak, jajj.
-Ahha, vannak. - nézek a karomra, már amennyi kilátszik a felkaromon a tetkómból, mondjuk a maffia városban vagy hol is láthatta egy picit azt is ami a hasamon van - Úgy indult hogy az első jó bevételemnek annyira megörültem hogy csináltattam egy kicsit, egy rókásat, tudom, meglepő. - csúszik is a keze a tarkómra ahol van, mintha nyújtóznék is egyet - Akkor Ad szólt hogy nem fogok megállni, a tinta ilyen, egyszer kell rá szánd magad,rá függsz. Nem hittem neki és most - húzom fel a karomon a pólót - a karomon végig színházi maszkok, ezt tán a vegyes érzelmeket fejezi ki amiket az emberek olykor kiváltanak belőlem, de játszik az is hogy mindenki egy szerepet játszik amit a társadalom úgymond megír neki, ilyesmi. - engedem el a pólóm ujját - A polip meg - megvonogatom a vállam és nézek oldalra - csak úgy megtörtént. - mondom kuncogva, mert kajak - Nem voltam részeg vagy ilyesmi, szimpla agymenés éss megtörtént, lett, azóta se hiszem el amúgy hogy én csináltattam ilyet, de egy úgymond kitörésnek tökéletes volt. -vissza gondolok és kicsit húzom a szám - Eléggé fájt is. - főleg a kényesebb helyeken.
-Ami a testékszereket illeti, egy tabu pont volt, azon kívül állandóan jött valami fellángolás hogy nekem az kell, de végül sose csináltattam meg szerencsére. Az orromba akartam egy karikát sokáig, meg a szemöldökömbe...a számba is ha már így belejöttünk. Végül maradtam csak a tekóknál, de azzal még nem álltam le...úgy érzem. - rövid mosoly szünet.
-Neked mennyi tinta is van a bőröd alatt? - érdeklődök kissé oldalra döntve a fejem, biztos több mint nekem, de ez nem egy verseny, nekem úgyis több lesz, de a kérdés után jönne a muti őket rész, nem kéne, ha vissza kéri ugyanezt én nagyobb bajban vagyok, kicsit mélyre érnek annak a polipnak a csápjai, sajnos.

Úgy érzem nem pont a bátor szó az amit keresett, de most hagyom elmenni a fülem mellett, nem akarok akadékoskodni, vagy bármi ilyesmi. Egész jó a hangulat, minek csesszem el. Arra, hogy nem tudott volna komolyan venni, csak mosolygok, nem mondom ki, hogy én nekem más jutott az eszembe. Gáz lenne, ha kizökkentené őt bizonyos helyzetekben. Persze még nem tartunk ott, de az lesz majd a cél, szerintem ezt ő is tudja, de azért mégse kellene kimondani. Egyelőre.
Közben elmeséli a tetoválásait, amiket figyelmesen hallgatok, majd mosolyra húzom a számat, és bólintok.
- Igen, ez ilyen, az első az csak a kezdet. Nekem is a karomon volt az első - mondom, és elgondolkodok egy pillanatra. A teljes storyt biztos nem mesélem el. - A két rózsa és a koponya, nos, a maffiába lépésemre emlékeztet. - az első gyilkosságom, és a két srác, akiket valószínűleg nyomorékká tettem. - Illetve édesanyám, akit hátra hagytam mikor New Yorkba jöttem. Már amennyire emlékeztem, és körül tudtam írni a szalonban. Egész jól hasonlít rá mondjuk. - mondom, és hagyom hogy megnézze őket, bár valószínűleg már látta ezeket. Ez után a kabátomhoz nyúlok, és lassan lehúzom a cipzárt, felfedve hogy nem hordok alatta pólót, így megnézheti a mellkasi tetoválásom. (a karon nincs mint a képen, csak a mellkason, ahogy a profilképén is látszik). Ez után átfordulok, hogy a hátamat is megnézhesse.
- A sas a szabadságom, a közepében pedig a zeném, amiben megtaláltam önmagam. - magyarázom. - A hátam még közel sincs kész, még akarok hozzá jó sok mindent. - vigyorgok, és ha elég időt hagytam, akkor visszafordulok, visszadobva magamra a kabátot. - Van még pár, de most még nem vetkőzök tovább. - zárom a bemutatóm.

Arra hogy nem tudnám komolyan venni csak mosolyog, akkor nem mosolyogna, azt hiszem. Aztán tetkó mese idő, én elmondtam szépen röviden tömören az enyémeket, egyet villantottam fel, aztán át passzoltam a labdát. Kezdi is és meg is mutatja az alkarén lévőt,, az asztalon támaszkodva közelebb is hajolok, közben a hozzá tartozó sztorit, maffiával kapcsolatos dolog, nem gondolom tovább, elég ennyi, és az anyja, amikor ott tart hogy hátra hagyta egy pillanatra felnézek rá, kissé villámló szemekkel, majd vissza le a tekintetet, erre kicsit érzékeny vagyok, meg van az okom hogy miért, de biztos neki is arra hogy elhagyta. Nyelek is egyet ezzel, túl lépve a fortyogáson ami indult volna a fejemben. és barátságosabb tekintettel dőlök vissza és nézem ahogy húzza le a cipzárt, tényleg amúgy nem értem miért ült eddig dzsekiben de rá bíztam, hát meg kaptam a választ. Az az egyetlen felső ruházata, amint lehúzta a cipzárt, a tetkóra próbáltam koncentrálni de azért néha szökött a szemem egy picit, elfeledkezve sóhajtottam egyet és fészkelődtem egy picit. Aztán fordult hogy a hátát is megmutassa, itt már nem kalandozok annyira, de nem lát úgyhogy picit jobban el mertem engedni magam és picit harapok a számba, de amint vissza fordult ebből nem hagyok nyomot.
- Aha, nekem is a célpontok közt van a hátam. - aggódom, lehet hogy van olyan kis furi csillogása a szememnek, ami ilyen esetekben szokott, azt nem tudom kontrollálni, remélhetőleg nem tűnik fel neki - Amúgy szépek mind. - teszem hozzá ahogy fordul vissza és akaratlanul is követem a szememmel a cipzárt egy kicsit, majd leplezem egy félmosollyal.
Aztán hozzá teszi hogy van még pár de nem vetkőzik tovább, még(!), csak pislogok párat ugyan azzal az arckifejezésemmel, kicsit nem illett oda, max kicsit bizarrnak tart és nyúlok megint a cigiért, közben azért kicsúszik.
-Még? - de nem nézek rá hanem a gyújtásra figyelek, de végül azért csak mosolyra húzódik a szám és kissé kérdőn nézek rá - Oké, nem szóltam.- mert asszem erre nincs jó válasz, sőt egyáltalán válasz.
-Ja , és zene, milyen értelemben találtad meg magad benne? Ez nem egészen tiszta. - terelés megint .

Úgy tűnik, hogy a vetkőzésem jó ötlet volt, meghozta a kellő hatást, de próbálok úgy tenni, mint aki nem vette észre. Pedig most jöhetnék a hülye dumáimmal, a magabiztossággal, de visszafogom magam. Nem akarom most megfektetni, még nem, azt akarom hogy ő is úgy akarja mint én, kicsit éheztetni előtte, de azért mutogatva az árut, hogy mit kaphatna meg ha engedném. És úgy láttam tetszik neki az áru, jobban is mint gondoltam, az, hogy a mellkasomra és a hasamra irányul a tekintete, több mint kedvező, mert nem látja ahogy figyelem, hogy mit néz és milyen tekintettel. Ezért is fordulok meg, hogy kicsit mosolyoghassak, amíg nem látja. Nem tudom, hogy mennyire számít náluk az állatias vonás, állítólag a kutyák például érzik a hangulatunkat, meg ilyenek. Hát, ha ő érzi hogy milyen hangulatban vagyok, akkor baszhatom a higgadtságot és hogy visszafogom magam. Amúgy is érzem, hogy kezd feszülni a nadrág.
Mikor visszafordulok, megjegyzi, hogy ő is szeretne tetoválást a hátára.
- Milyet szeretnél? - kérdezek vissza, hogy ne csak én legyek a középpontban, éreztetni próbálom vele, hogy ő is érdekel, nem csak testi szinten. [color=teal]- Köszönöm. [/colot] - mosolygok a dicséretre, örülök hogy tetszenek neki. Közben én is a számba dobok egy cigit, ezúttal a sajátomból, és kinyújtom felé a lángoló öngyújtóm, mert látom, hogy az övé nem akar most meggyulladni. Ha elfogadja, akkor meggyújthatja a cigarettáját a kezemből, majd az enyémhez emelem, és a sajátomat is meggyújtom. A visszakérdését figyelmen kívül hagyom, bár erős a kísértés hogy kacsintsak egyet, de nem akarom átlépni a határokat. A következő kérdésre viszont mosolyogva válaszolok, miután beleszívtam a cigarettámba.
- Amikor New Yorkba jöttem, még a démonok előtt. - mondom, és kifújom a füstöt. - Tudod, én nem itt nőttem fel. Mi a pélót kertelek, amish vagyok. - nevetem el magam. - Amikor 18 lettem, akkor eljöhettünk otthonról, hogy bejárjuk a világot, és döntsünk, hogy visszamegyünk vagy sem. A nevelőfater nem igazán szeretett, anyum is szenvedett, lényegében teher voltam otthon, nem igazán kívánatos. Meg amúgy se feküdt az az élet. Szóval itt maradtam, minden nélkül, amisként végzettségem se nagyon volt, hiába tanítottak otthon, az nem igazán ér fel egy diplomával. Az egyetlen dolog ami tartotta bennem a lelket a zene volt, a régi klasszikusok, főleg a Pink Floyd, ami a hátamon is van. Az első munkám is zeneboltban volt, itt lettem eladó, és az első megtakarításomból is gitárt vettem. - magyarázom.

Túl estünk egy kis feszültségen, igen, nem csak én, bár őt annyira nem értem, nem csináltam, oooh szóval észre vette....vagy nem tudom, de megéreztem úgyhogy ha nem is igazán akart mutatni belőle semmit, az ilyesmiben hátrányban van velem szemben, úgy "kiszagolom" ezt is mint a hazugságot és a többit. Így most mondhatom egálban vagyunk, ha én is ezerrel leplezném ezeket a kis jeleket ő talán észre se vette volna, de így akaratlanul is hagytam neki, amúgy én vagyok az ilyesmiben előnyben a komoly érzékeimmel, ennyiből igazán jó ilyennek lenni. Jeleztem hogy én is akarok a hátamra valamit, nyehehe, nem úgy, tetkót, rá is kérdez.
-Ha megálmodtam volna már ott lenne, -válaszolom hirtelen - még nem tudom. - mondom elgondolkodva kicsit a számat húzva- De rajta vagyok. Neked már meg vannak az ötleteid?
Közben a cigi a kezemben és a gyújtanám, a kis megjegyzésemhez pedig vissza térve nem reagál rá, ami nem tudom hogy jó vagy rossz, de most jó, a gyújtó meg játszik velem és nem akar működni, ilyenkor a szokásos mozdulat hogy kib*szom az ablakon. Indítanám is a mozdulatot , tekintetem a cél felé fordul de meg állj, és érzékelem az erős fényt közel, azaz a tüzet amit tart, hagyom hogy meggyújtsa a cigim aztán felegyenesedek de azért egy igazán gyors mozdulattal ki vágom az ablakon a kis sz*rt, k*rva anyját hogy nem működik, de úgy teszek mintha nem történt volna semmi és teszem is fel a következő kérdést. Mondhatjuk hogy részletes választ kaptam, amikor mondja hogy amish...lenne, nevetnék én is, de nem tudok, csak pislogok mint a halacska a zacsiban, viszont így válasz is kaptam hogy hogy hagyta el az anyukáját, megnyugtató választ már abban az értelemben hogy nem egy tiszteletlen pöcs aki sz*rba se nézi az őseit, szimplát, nem találtra a helyét otthon, van ilyen, abban a közösségben meg főleg, nem csoda hogy ez az élet jobban csábította.
-Ühüm. - mosolygok, neki se indult egyszerűen.
na még egy dolog, 18 volt amikor eljött, vajon azóta mennyi idő telt el, csak a kora miatt, néha elfelejtem hogy még csak a húszat érintem majd, de hogy kérdezzek rá.
-Mit gondolsz hogy fogadnának ha haza állítanál, mennyi idő után? - húzom kicsit jobbam magam az asztalhoz és magam alá a széket és lendületesen pakolnám keresztbe a lábam, ami közben sikerült is meg rúgni - Hopsz, bocsi. - húzom magam alá a lábam inkább a szék lábtartójába akasztva, kis tudakolás után, már ha sikerült megtudni amit akartam feldobok még egy kérdést, miközben a hamusba teszem a cigit, elveszem a bögréket az asztalról és kifordulok félig.
-Egy sört? - tudom baromi nőies - Vagy valami mást? - tartom magam és a hangsúlyra is figyelek hogy semmi kis jelzése ne legyen, kicsit nehéz volt, magától így jött volna ki ha nem figyelek oda rá, kínos. A válasz után felugrok, bögrék a kagylóba, és ha sört kért a hűtőből kivettem kettőt, ha valami mást akkor az üvegszekrényre mutattam hogy akkor ott a választék, ja meg a borok a spejzban, meg a pezsi amit amúgy egyszer törésre szánok mert meginni biztos nem fogom, nem bírom.

Elmondja, hogy még nem tudja milyen tetoválást akar, mondjuk érthető, valószínűleg akkor már rajta lenne a dolgon. Ez a baj az enyémmel is, hogy annyi féle ötletem van, és nehéz választani.
- Az a baj, hogy kicsit bonyolult a helyzet, mert nincs egy egységes egész, amit már kitaláltam volna. Illetve szeretek olyankor tetováltatni, amikor történik valami, amit érdemes megörökíteni, vagy amire emlékezni akarok. Viszont emiatt a hátamon is puzzle-darabkákként fognak megjelenni a részletek, mégis figyelni kell rá, hogy ne egy katyvasz legyen a végén. Érted amit mondok? - nézek rá, mert nem tudom mennyire vagyok követhető. Elfogadja a tüzet, majd egy elegáns mozdulattal kihajítja a gyújtót az ablakon, mire önkéntelenül is vigyorogni kezdek. Tetszett, meg kell vallanom, van benne egy kis lázadás, szarok a világra, és egy csipetnyi düh, pont amiket szeretek.
- Négy év sok idő... - gondolkodom el. - És amúgy se szokás. Magam mögött hagytam őket, ők is továbbléptek, nem lenne fair senkivel szemben. - vonom meg a vállam. Igazából nem is hiányzik az a közeg, mindig éreztem, hogy nem vagyok oda való, és a végére már nem is szerettem otthon lenni. Jó érzés a magam urának lenni.
- Ismerkedsz? - vigyorgok amikor belém rúg az asztal alatt, amikor pedig sörrel kínál, még pimaszabb arckifejezéssel nézek rá. - És még le is akarsz itatni... ravasz lány vagy te. - nevetek, de végül bólintok. - Viszont elfogadom, köszönöm. - mondom, és felhajtom a kabátom ujját, az anyag kialakítása engedi, és szokásom is, amikor nincs hideg.

Neki sincsenek tervei, de ő eseményhez köti, vééégülis, sokan csinálják, nekem csak jön egy tikk és megyek varratni random. Meg az hogy egy egész legyen, hát, az szinte lehetetlen, ha csak nem egy témára építi, pedig ha ilyen eseményekhez köti szerintem nehéz úgy kivitelezni hogy tényleg jó legyen minden tekintetben.
-Aha, - bólogatok - világos. Mondjuk én sok olyat láttam már akiknek nincsenek összehangolva a tetkói és mégis rohadt jók együtt. Szerintem nem kell illjenek , pont az a jó benne, káosz. -szeretem ezt a szót, olyan szépen cseng mint a káröröm - De kinek mi. - azért a véleményt tiszteletben tartom na.
Az hogy kihajítottam az engedetlen kis eszközt, mire vigyorra húzódik a szája, ne máár, akkor nekem is kell, próbálom vissza fogni, kicsit lehajtom a fejem , össze húzom a szám, majd fellesek, újra le az asztalra, majd beharapom a szám, becsukom a szemem egy pillanatra de mosolyra húzódik a szám és végül felemelem a fejem kicsit oldalra döntve,  most jönne az hogy rá szólok hogy ne csinálja. De mit ne ? Ne mosolyogjon? Az milyen lenne, így csak megrázom a fejem.  
Majd puhatolózom a korát, 4 év, aaaah csak 22 éves, az jó, viszont kérdeztem úgyhogy meghallgatom a választ , de csak bólogatok hogy érthető a dolog és ezzel így le is zárva. A nagy helyezkedésben sikerült is belerúgnom amire egyből reagál, amit én se hagyok válasz nélkül.
-Nem szabad? -kérdezem tettetve a komolyságot és készülök eltolni magam az asztaltól mintha komolyan gondoltam volna, de a rövid készültség után vissza eresztek és megkínálom valamivel. Jó ez az arc már sok jót nem sejtet, kivárom ülve a választ, kissé felvonom a szemöldököm is hogy na ne kíméljen, majd vissza teszem a fél karom az asztalra már ami arról van úgy hogy kicsit koppanjon a bögre, komolyan lehajtom egy kicsit a fejem, majd felugrok az asztaltól.
-B*ssza meg, lebuktam. - lerakom a bögréket és szép lassan vissza fordulok és a pultnak támaszkodok megvárva a komoly választ,. Elfogadja! 4 kecses lépés, asszem,  a hűtőhöz és kiveszek két üveget, nem érzem a csavarós és a hagyományos kupak közt a különbséget, lekapom róla mintha ott se lenne szabad kézzel és leteszem elé.
-Tessék. -ahogy megemeli az üveget, koccintom is hozzá az enyém, megszokás, addig nem bírom elkezdeni - Egi! - iszok egy kortyot, majd kapcsolok. - Amúgy poharat kérsz? - kérdezem kicsit kínos hangnemben- Elfelejtettem megkérdezni. - szipogok párat - Én ilyen barbár módra szoktam, üvegből, csak azért. - magyarázkodom de a fele se komoly, csak hogy ne halljon még meg a hangulat, közben elfeledkeztem a dögről. Le lesek az asztal alá, ott durmol kiterülve. Felegyenesedek érzelemmentes arccal.
-Miért? - kérdezem tárgyilagosan - Én ezzel nem - rázom a fejem és kaparászom le az üvegről a címkét - nem maradok itthon. - majd dőlök hátra és morgok egy rövidet - De muszáj.  
Nagy levegő, kifúj, és nézem a reakcióját felvont fél szemöldökkel, eltakarom az arcom a fél kezemmel majd sóhajtok és amúgy most megfejelném az asztalt, egyedül szoktam, kicsit beteg de beválik fezsültség kezelésnek, majd tovább viszem a mozdulatot és hátra túrom a hajam.
-Jaj, istenem. -mosolygok barátságosan - Bocsi, néha szoktam ilyet.

- Persze, nem is azt mondom, hogy legyenek összehangolva. - bólintok, mert látom hogy félreértette. - Csak az a lényeg, hogy jól mutassanak együtt. Tehát ne az legyen, hogy más színvilág, téma, szóval mindenben elüt, és hülyén néz ki a végeredmény. Persze, a káosz jó, és menő, de a diszharmónia nem, amikor olyan, mintha digitálisan lenne odakeverve, tudod. Amikor teljesen látszik, hogy kontár munka, mintha valami kezdő, béna tetováló műve lenne. - mosolygok.
Miután kihajította az öngyújtót, látom hogy próbálja visszafogni hogy mosolyogjon, direkt nézem pimaszul mosolyogva, folyamatosan keresem a szemkontaktust, hogyha felnéz pont a szemembe nézzen, és így biztos legyen, hogy végül ő is vigyorogni fog. Örülök, hogy ilyen hatással vagyok rá. Amikor visszakérdez, szintén mosolygok, és rákacsintok.
- Ha nem lenne szabad, akkor most nem ülnék itt. - nézek rá csillogó szemekkel. Utána felnevetek, amikor rájön hogy lebukott, és végignézem ahogy a hűtőhöz sétál, miközben felmérem hátulról. Hát igen, még mindig tetszik a látvány, és kicsit helyezkedek a székemben, hogy kényelmesebb legyen a nadrág. Miután megkapom az italt, hálásan nézek rá.
- Köszönöm. - vigyorgok, és koccintok vele, a poharas kérdésre válaszul felemelem az üveget, és egy hajtásra kiiszom. Tudom, nem túl illendő, de most mégis úgy érzem illik a hangulathoz, és meg is szomjaztam. Sóhajtok egyet ahogy végzek, és vigyorgok.
- Tökéletesen megteszi, köszönöm. - dőlök hátra a székben, és végignézem ahogy a rókához beszél, majd bocsánatot kér.
- Nem gond, megértem. - mosolygok, és a fejemmel az asztal felé bökök, ami alatt a kis csöppség alszik. - Nehéz vele? - kérdezem együttérzéssel a hangomban.

-Ja, ééértem, az tényleg nem, ezért kell megválogatni a művészt. -és ezt pont én mondom, ehhez azért jön egy kis vallomás, kínosan elmosolyodok - Jó, mondjuk az vicces hogy ezt pont én mondom, simán megszívhattam volna, csak random böktem egy szalonra, de mázlim volt és ügyes volt a srác, pedig a tarkómon aztán tényleg nem vettem volna észre rögtön ha elcs*szi. - mondjuk az egy elég egyszerű minta, sz*r lett volna ha nem bírja megcsinálni normálisan - Mind a 3 tetkóm ő varrta. -teszem még hozzá.
És most itt bazsalygunk mint két kis ovis az asztalnál, itt örülünk egymásnak, mondhatni. Aztán lezártam a vigyorpárbajt, a visszakérdésemre kacsint amire felvonom a fél szemöldököm, na nem rosszallóan és bele is rúgtam, egy csöppet sem volt szándékos, a szándékosat jobban megérzik és nem kérek érte bocsánatot, szóval  ismerkedtem, igen, rá is kérdez. Kérdésre kérdés a válasz, de mielőtt ez haladhatna tovább több és több kérdőjellé, pedig jó játék, lezárja, amire kicsit közelebb hajolok de tényleg csak egy kicsit , mosolyogva.
-Akkor tűrjed. - suttogom a végén széles mosolyra húzva a szám és viszonzom a kacsintást.
Igen, észre vettem, hogy csillogtatja a szemét, az enyém is produkálhat vagy -hatott hasonlót, legalább nem csak érzek hanem látok is dolgokat és legalább nem az az érzésem van mint az elején hogy valójában állatkázni jött és tök jó barátok leszünk esetleg, nem mintha azzal baj lett volna amúgy.
Aztán bögrék el, sörök elő, ahogy oda adtam, koccantak az üvegek én nyugisan bekortyoltam, és kérdeztem a poharat amire válaszul csak lehúzza az  egész üveget, szép lassan elemeltem a számtól az üveget, leengedtem az asztalra és pislogtam párat. Jam, láttam már ilyet, de ilyen gyorsan, csak így kivégezni egy sört.
-Oké. - jegyzem meg vékony hangon és iszok bele megint a sajátomba - Amúgy nyugodtan szólhatsz ha szomjazol vagy éhhalál szélén vagy, vagy bármi ilyesmi.... - mondom miközben mindenfelé nézek halál kedves hanglejtéssel, majd a végén vissza rá és bájosan mosolygok egy rövid ideig, ez állítólag ijesztő egy kicsit, szóval vissza normálisba - Még egyet? -kérdezek rá azért biztos ami biztos, ha nem felel semmit esetleg amit az előbb mondtam.
Aztán lenézek a rókámhoz és kiakadás szimuláció, 3, 2,...de a végén bocsánatot kértem azért, bár visszagondolva nem tudom miért, de megérti, jaj de jó, jön is a hozzá tartozó kérdés.
- Nem az, hmm, hogy mondjam,...- ráncolom a homlokom- ez kicsit olyan lehet mint a gyerekeknél a dac korszak, most amiben van, szed szét mindent, túl sok az energiája, mindig a középpontban akar lenni. Meg az is hogy új helyre került, legalábbis ahogy láttam még nem szokta meg, túl sok az új inger, főleg lent az üzletben. De majd megszokja vagy kinövi,  ez csak ideiglenes felállás, - felhúzom a vállam tartom egy kicsit majd hirtelen vissza engedem - még kis kölyök. - mosolyodok el.

- Mondjuk én is így voltam vele, nem ismertem a művészt, az interneten se néztem utána, szóval teljesen a sorsra bíztam magam. - mosolygok, majd felvonom a szemöldököm. - Van a tarkódon tetoválás? - kérdezem finoman, és oldalra döntöm a fejem. - Megmutatod? - kérdezem, és várom a reakciót. Ha odajön, és félrehajtja a haját, akkor úgy, ha csak megfordul, akkor közelebb hajolva simítok végig finoman a vállán, ahogy megnézem az említett tetoválást, egész közel hajolva, érezheti a leheletemet is a tarkóján. Egy kis agyhúzás sose árt, de most nem akarok tovább menni, maximum ha ő reagál úgy, de nem hiszem, hogy ennyi elég lenne hozzá.
A tűrésre csak szenvtelenül vigyorgok, tűröm én, ne félj. Sőt, te hogy fogod tűrni, az a jobb kérdés. Az, hogy lehúzom a sört mintha meglepné, remélem nem érti félre, és nem a rossz értelemben leptem meg vele. Sőt, jelzi hogy szóljak ha éhes vagy szomjas vagyok, mire óvatos mosoly úszik fel az arcomra.
- Nem akarok visszaélni a vendégszereteteddel, és amúgy is váratlanul jöttem. Maximum ha te is éhes vagy, ha gondolod, a vendégszereteted viszonzásául meghívhatlak vacsorára, és hogy ne hagyjuk itt a kisrókát, akár rendelhetjük is. - mondom, egyszerű kérdés, simán elutasíthatja. Viszont ha elfogadja, akkor látszik hogy nincs velem problémája, és nem zavarom, ráadásul azzal paraszt módon bebiztosítom, hogy még egy ideig maradhassak. Nem tudom, hogy mennyire feszegetem a határokat, de eddig bejött az, hogy bíztam a szerencsémben. Miután válaszolt, és nem arra utalt, hogy igazán húzhatnám már el a belem, akkor kinyújtom felé a cigarettás dobozom, hogy viszonozzam a korábbi cigarettát, miközben a kisállatról beszél. Ha elfogadja, akkor meg is gyújtom a felkínált szálat, majd én is bedobok egyet a számba, és rágyújtok.
- Viszont látszik rajtatok, hogy igazán szeretitek egymást. Még a végén meghozod a kedvem, hogy nekem is legyen egy kisállatom otthonra. - vigyorgok.