Silver Flame Fegyverbolt (Jenna lakása)

Bejött amire gondoltam, ahogy beérünk, egyből a nappaliba siet, és a kanapéra vágja le magát, miközben felkapja a pokrócot, és teljesen beteríti magát vele. Úgy néz ki, mint egy öreganyó, de persze több eszem van annál, hogy ezt kijelentsem. Leülök mellé, mire a karomat magához húzza, mintha már ki is sajátította volna. Közben a vállamra is hajtja a fejét, hát nem aranyos, most jönne az hogy átkarolom, de épp nincs szabad karom azon az oldalon. Nincs idő kényelmesen elhelyezkedni, mert megszólal a kaputelefon, mire felvonom a szemöldököm, de leesik, a pizzánk érkezett meg. Jenna már lendül is, kiugrik a pléd alól, és már a kaputelefonnál is van, mire én felkelek. Már öltözne is, mire megköszörülöm a torkomat, és mutatom neki a pénztárcámat.
- Megállapodtunk, hogy én fizetem. - mondom, és felkapom a kabátomat, miközben megvárom, hogy felérjen a futár. Nem fogok lemenni, az ő dolga a házhozszállítás, és ebbe a liftezés is beleszámít. Ettől függetlenül ha felér, azért ennek megfelelő jattot is kap, miközben átveszem a méretes kaját.
- Köszi. - vetem oda, mielőtt becsuknám az ajtót, és visszafordulnék a lány felé.
- Hol együnk? -teszem fel a kérdést, én kanapés kajálós vagyok, de lehet, hogy ő ragaszkodik a konyhához, kultúra meg rend meg miegymás, illetve felkészülök, hogy a kisállat is megérzi a kajaszagot, és megrohamozza a lábam.

Bevackoltunk a kanapéra, vagyis kezdtünk, egy hajszál választott el a teljes kényelemtől és persze ilyenkor érkezik meg a futár meg minden más ilyenkor jön ránk, tipikus, sejthettem volna. Fel is ugrottam mielőtt Mich igazából reagálhatott volna rá, már a dzsekim vettem amikor megköszörülte a torkát és tartja a pénztárcáját, és megismétli az megállapodásunk.
-Jól van na. - engedem le lemondóan a dzsekit a vállamról - Reflex. - dobom vissza hanyagul az akasztóra a dzsekim, majd fordítom a zárban a kulcsot hogy majd csak a kilincset kelljen majd lenyomnia és karbatett kézzel arrább állok.
Mire felveszi rendesen a kabátját már kopogtatnak is, ez a furát ismeri a járást ha nem lent szerencsétlenkedik a kapcsolót keresve, úgyhogy sejtem is melyik. Amikor Michael ajtót nyit ki is ül a csalódás kicsit szerencsétlen arcára, látszik hogy nem erre számított, nem valami őszinte a mosolya, de a jattnak örül és ahogy át adja a kaját és kifizették már sietősen lép is le.
Közben eloldalaztam a konyhába biztos ami biztos két tényér a kezemben és indulnék a nappali felé, amikor megszólít kb a két "helyiség" választó vonalán állok meg, hol együnk.
-Praktikus - fordulok kicsit a konyha felé - vagy kényelmes? - dőlök a nappali felé de végül csak megvonom a vállam - Egy kutya amúgy.
Megyek a nappaliba és elkezdem piszkálni a kis kör alakú dohányzó asztalt ami szét csúszik ilyen furi csillag alakban egy nagyobb asztallá (nem olyan nagy mint itt a giffben), ezen csak elfér az a doboz, igen el fog, és lerakom rá a tányérokat, na meg vissza szaladok még egy késért, na meg akkor már egy pár papír törlő sem árt szalvéta helyett. Na ezt a műveletet, már a késes részét, gondolom nem értékeli ha egy átlagos csak esetlengésével számol, de nem történt semmi. Közben a dög is kiszagolta az illatokat, de egyelőre csak a nóziját mozgatja meg a szemeit nyitogatja álmosan, majd akkor kezd idétlenül baktatni ha már leültünk.

Kifizetem a pizzát, mire mintha látnék egy kis csalódottságot a futár arcán, mire csak még szélesebb lesz a pimasz mosolyom. Sietősen távozik is, mire megfordulok, immáron normális tekintettel, és kérdően figyelem, hogy mégis merre vigyem a kaját. Először a konyhában állok meg vele, ahol a lány összekészül, és visszakérdez, mire megvonom a vállam.
- Legyen akkor a nappali. - mondom, és engedem hogy vezesse az utat, illetve figyelem, ahogy kinyitja az asztalkáját. Közben visszaszalad, mire megcsóválom a fejem. - Mondhattad volna mit hozzak. - sóhajtok, és leülök végül, majd mégis felpattanok, és utána sietek.
- Vihetek valamit én is? Inni, ketchupot, bármit? - kérdezem, és ha kapok igenlő választ, akkor ezeket viszem is magammal vissza. Odabent felnyitom a pizzát, és ránézek, hogy van-e egy olyan szelet, amit kinézett magának, és ha van ilyen, akkor azt adom neki először, különben csak úgy random választok egy helyet, ahol megkezdem a pizzát. Miután mindkét tányérra szedtem egy-egy méretes szeletet, hiszen családi pizzát rendeltünk, dobok az enyémre egy kis ketchupot még plusszba.
- Jó étvágyat. - mondom, és jóleső érzéssel harapok bele az ételbe, nem is figyeltem, hogy mennyire üres volt a gyomrom, és milyen jól esik a pizza.

Végül a nappaliban eszünk, le is pakolunk és aztán még eszembe jut egy két dolog, hmm nem biztos hogy kell de inkább legyen itt, meg inni is. Már amikor a késért visszaszaladtam már izél itt nekem hogy mondhattam volna mit hozzon a nagy dobozt, amúgy meg mintha tudná mi hol van. pörög megint, felpattan amikor megint megindulok kifelé, a ketchupért meg valami inni ért,  de gyorsan vissza fordulok és kedvesen mosolyogva a mellkasára teszem a kezem és kezdem tolni visszafelé.
-Nem, inkább - egy gyors mozdulattal lekapom a cipzárját, mármint nem úgy hogy elszakadjon - ezt vedd le - és lökök rajta finoman egyet hogy a kanapéra zuhanjon - és relax. - mosolyogva fordulok meg és indulok kifelé - Sör jó lesz, vagy valami mást?
Választól függően veszem magamhoz az innivalót és a ketchupot, bár ez utóbbi nekem nem kell, jó pizzát nem rontunk el, de neki ki tudja. Mire vissza érek már felnyitotta a dobozt és osztja az ételt, addig lekapom a kupakokat vagy öntök a poharakba, attól függ mit hoztam.  Majd a tányérral a kezemben felülök a kanapéra felhúzom a lábaim és a tányért beállítom ahogy szoktam, hogy a térdem támasztja az egyik felét a másikat a melleim, hehe na erre jók, amúgy legtöbbször inkább útban vannak.  Bár jobban megállna a tányér a bőrömön mint a póló anyagán, de még sikerül egyensúlyozni.
-Jó étvágyat! - mondom miközben hozzá kezdek
Közben el is felejtem bekapcsolni esetleg a tévét mert eszembe jutott még valami amit feltétlen fel kell hozzak és tudnia kell, még az elején mielőtt késő lenne. Kattog is az agyam egy kicsin ezen, mégis hogy kezdjek neki, nem akarom hogy félre értse.

Mennék neki segíteni, erre megállít, a mellkasomra teszi a kezét, és egy hirtelen mozdulattal lekapja a cipzárom, mire csak egy mosoly ül ki az arcomra.
- Vetkőztetsz? - nézek ártatlan tekintettel rá, miután visszalökött a kanapéra, és megindul kifelé, én pedig a fenekével szemezek.
- Bármit megiszok, de a sör is jó. -válaszolok neki hirtelen észbe kapva, majd úgy döntök, hogy jó vendég leszek, és lekapom magamról a kabátot, ahogy kérte. Mikor visszaér, hátradőlve várom, ha már nézni akart, hagyom neki, hogy kiélvezze a látványt, és közben magamban reménykedem, hátha viszonoz majd valamivel.
Ahogy leül, a mellén kezdi egyensúlyozni a tányér egyik felét, a másikat pedig a térdén, mire vigyorra húzom a számat.
- Ha most meglöknélek meg is ölnél, mi? - kérdezem, mielőtt beleharapnék a szeletbe. Mennyei, tényleg finom a pizzájuk, láthatja is az elismerést az arcomon.
- Ez tényleg jó. - mondom, és nem is rontom el végül az ízét a ketchuppal, remélem nem fog haragudni emiatt, hogy feleslegesen hozattam be. Közben ahogy ránézek, mintha valami zavarná, fel is vonom a szemöldököm, és várom, hogy mondja magától, vagy nem akar beszélni róla. Nem tudom mi lehet hirtelen a gondja, és amíg várok, addig le is öblítem az első pár falat pizzát egy korty sörrel. Most hogy belegondolok, egy dolog hiányzik igazán a pizzáról, valami ami csípős.

Amikor lekaptam a cipzárját egyből jön is a kérdés amit ignorálok csak mosolygok, azét az én kérdésemre hogy mit vigyek inni válaszol, sör, akkor sört viszek, kettőt kettőt, mert gyorsan pusztítja, ami persze nem baj, csak így halvány esély van rá hogy nem kell annyit rohangálni. Visszaérek és örömmel nyugtázom hogy jó vendég volt és nyugton maradt, nem sertepertél itt a nyakamban hanem tényleg kényelembe helyzete magát. Közben Félix próbál éledezni és lassan botorkál a kanapé közelébe. Közben felülök és elhelyezkedek ahogy szoktam, érkezik is a megjegyzés, tudtam hogy nem bírja ki, mi lenne ha meglökne.
-Ha nem is ölnélek meg tuti kapnál egyet. - ha nem kettőt, válaszolok a falat után.
Közben kifejezi véleményét a pizza minőségét illetően, "Ez tényleg jó.", hát hogy ne lenne, rendelek én sz*rt? Esetleg néha ha új helyet próbálok ki, de nem épp egy ilyen alkalommal lövöm el azt a lépést. Azért válaszolok ha már neki is szimpatikus a kedvenc pizzázóm.
-Te választottad,....és örülök.
Csak az a baj hogy ez baromi gyorsan tud fogyni és vissza kell vegyek hogy ne egyek olyan rohadt gyorsan mint szoktam, a megszokás miatt, a boltban sokáig nem tartottam se ebéd se kávé szünetet, sokszor még most se, ugyanúgy nyitva és ott kajálok, és minél gyorsabban el kell tüntetni a kaját, mire jön a vevő tudjak rá figyelni.
Közben zavar valami, nyeeeh nem igazi így a tányér, csúszkál az anyagon szép lassan, persze mindig el kapom de így rossz, törökülésbe engedem a lábaim és gondolkodom hogy ledobom a pólóm, úgyis van alatta egy sporttartó, miközben a az agyamban felúszó témán morfondírozok, amit észre is vett, szuggerálni kezd mikor kezdek bele, még finoman teszi de már próbál ösztönözni.
- Nyugi csak eszembe jutott valami amit el kell mondanom, de még amúgy sem tartunk. - még, csak az a baj hogy nem sikerült egészen felmérnem milyen sebességben haladunk és nem kéne addig várni hogy késő legyen.

Nem válaszolt a kérdésemre, inkább kisétált, mire megvontam a vállam. Kanapé, kabát ledob, kényelem, és vártam hogy visszajöjjön. Miután leül, pimaszul felteszem a kérdésemet, veszi is a lapot, és visszaszól. Ez után eszegetünk, én dicsérem a pizzát, ezzel az ő ízlését is, hiszen ő ajánlotta a helyet úgymond, vagyis nála volt félretéve a prospektus. Mindegy, a lényeg, hogy az első szeletet hamar betermeltem, nem tehetek róla, eteti magát, méghozzá durván. A lényeg, hogy mire oda jut, hogy felhozza azt amiről beszélni kell, már a második szelet fölött nézek rá kíváncsi szemekkel.
- Ez nem hangzik túl jól. - mosolygok őszintén, tényleg nem tudom mi ez a hirtelen téma. Van valakije? Vagy nem akar komoly kapcsolatot? Esetleg megszokott dugótárs, ilyesmi? Nem hiszem hogy csajpárti lenne, de még bedobhatja, hogy bixex. Vagy van valami betegsége? Elég sok lehetőség van, amik hirtelen átsuhannak az agyamon, és közben várom a folytatást, hogy mégis mi ez az egész. Ha nem akarja mondani, akkor egy kicsit azért noszogatom.
- Na, ha már elkezdted mondjad. - vigyorgok.

Ő épp elvette a második szeletét, én meg már több mint a felét bepusztítottam a sajátomnak így nem is baj ha megállok kicsit, hamár felhoztam a témát, lehet várni kellett volna még vele,de már mindegy, ki is fejezte hogy eddig nem hangzik túl jól, hát, remélem a végén megváltozik a véleménye mindkettőnk érdekében. Le engedem az ölembe a tányért és veszek egy nagy levegőt.
-Már említettem hogy nekem kicsit komplikált a "pár választás" - vakarom meg a tarkóm - főleg a hálószobát érintő részében, ami egy elég fontos alap mozgató egy kapcsolatban. "Kicsit" erősebb vagyok mint egy átlag ember, így elég egy kis figyelmetlenség és pfff gondatlan emberölés. - sóhajtok egy nagyot - Szóval az a lényeg hogyha nem vagy elég -nem az erős a jó szó, hanem a, ráncolom egy pillanatra a homlokom hogy beugorjon a szó - ellenálló, mármint ami a tested illeti aaaakkor asszem.... - kicsit lehajtom a fejem, nem is tudom mi lenne a helyes ennek a mondatnak a végére, általában itt bukik meg a legtöbb. Ez egy jó nagy sz*r rész ebben az erőben, biztos hasznos meg minden, de korlátoz is és most kimondtam, felállítottam az utolsó akadályt nézzük mi lesz a vége. Azért valahol a remény él bennem.

Végül csak kinyögi, hogy mi a probléma, mire mosolyra húzódik a szám - istenem, miért mosolygok ennyit? Majdnem fel is nevetek, de inkább elveszem a kést, miközben a másik kezemmel mutatom, hogy nyugi, majd feldobom, és ahogy pörög a levegőben meg esik lefelé beleütök, és a levegőben ütögetni kezdem a kést az egyik kezemmel, hogy pörögjön. Egyértelmű lehet a számára, hogy szét kellene vágja a kezemet, de közben csak eszek lazán, és ha mozdul akar, akkor is mondom, hogy maradjon csak. Miután végeztem a bemutatóval elkapom a kést a pengéjénél fogva, és mutatom neki, hogy sértetlen a kezem.
- Akkor szerencsés ember vagyok. - vigyorgok csillogó szemekkel. - Mert én viszont ellenállóbb vagyok, mint az átlag ember, meg gyorsabban is gyógyulok. ja, és én is erősebb vagyok. -teszem hozzá, próbálom úgy mondani, hogy ne hangozzon nagyzolásnak, de nehéz ilyen dolgokat úgy mondani. A lényeg a szándék, vagy nem is tudom.
- Úgyhogy ezzel kapcsolatban nem kell aggódj. - harapok ismét a pizzámba. - És bármi ilyesmi van bátran szólj, nem kell köntörfalazz, meg szépítgesd. - teszem hozzá, és kicsit közelebb húzódom. - Nem sok olyasmit tudnál mondani, amivel elijesztesz. - vigyorgok magabiztosan, bár remélem, hogy nem fogja túl nyomulósnak érezni.

Hát vázoltam a problémám, amire egy mosolyt kapok válaszul, na ez most mit akar jelenteni, felvonom a fél szemöldököm, majd követem a szememmel ahogy nyúl a késért, ösztönösen fordulok felé az egyik lában leengedve a földre, a másik felhúzva rajta a tányér. Mutatja hogy nyugodjak, oké, de vajon tudja milyen penge éles a nyomorult a kés? Vagy mos mi? Várok de amikor feldobja kapnék hogy megfogjam a levegőben, mozdulok is de megállok, én kivárom de ha valami katasztrófa lesz tőlem is kap. Elkezdi ütögetni a kést a levegőben, először a tárgyat nézem ahogy forog, felvonom a fél szemöldököm majd nézem a kezét, nem látok kibuggyanó cseppeket, pedig szerintem a kezébe kellett volna álljon az első ütéssel, akkor ezek szerint bírja, gondolom nem durvábbak a karmaim mint az a penge éles kés. Azért ugrok egyet amikor a pengénél kapja el a kést, nem szeretem annyira az ilyen játékokat, láttam már csúnyákat, bár azok csak arcoskodó piások voltak, de akkor is. Mutatja hogy egy karc sincs a kezén ez után a trükk után és kijelenti hogy szerencsés, amire csak bólogatok és végig hallgatom, akkor bírni fogja, nem kell kimondani a félbehagyott mondat csúnya részét.
-De ezt azért ne csináld többet, jó? - teszem hozzá kedvesen.
Azt is mondja hogy ne köntörfalazzak, öhm nem sűrűn szoktam, most is esetleg az újdonság miatt foghatom vissza magam és közelebb húzódik, nem tudnék olyat mondani ami elijeszti, mondjuk tény hogy olyan körökben mozog hogy nehéz lenne meglepnem, de ne becsüljön le, nem mintha szándékomban állna.
-Biztos vagy benne? - kérdezem pimaszul miközben vissza fordulok és felhúznám újra a lábaim, de nem akarok megint a tányérral szívni úgyhogy legyen gyerek nap, egy gyors és hanyag mozdulattal lekapom a pólóm és a kanapé mögé dobom. Azért van alatta még ruha, egy fekete sportmelltartó, így jobban látszódnak a tetkóim is, de ennek tényleg a kényelem volt a fő oke, fel is húzom a lábam és vissza az előbbi evésmódba.
Meg is jelenik a dög, ide ért, nahát, és húzta magával a pólóm is, mintha arra akarna utalni hogy vegyem vissza.

A kívánt hatást értem el, láttam ahogy megfeszül, és ez kicsit jóleső érzés volt. Jó tudni, hogy félt, meg ilyenek, aranyos tőle, de most tényleg nincs oka, és ezt hamarosan ő is beláthatja. Ahogy befejezem az egészet, láthatja, hogy a kezemnek semmi baja, majd szó nélkül végig is hallgat, aztán megjegyzi, hogy ne tartsak több ilyen bemutatót. Mintha lenne benne bármilyen veszély, vagy valami, láthatja, hogy semmi bajom. Mindegy, bólintok, hogy rendben, aztán közeledek felé. Erre visszakérdez, mire megvonom a vállamat.
- Nem hiszem, hogy próbálkozni szeretnél, de amúgy elég magabiztos vagyok benne, hogy nehéz lenne. - vigyorgok, és hozzáteszek még valamit. - Kivéve a nyílt elutasítást, nem vagyok értetlen meg ilyesmi, abból értek, ne érts félre. - nyugtatom meg, hogy nem vagyok egy mániákus. A legszebb, hogy ezután elkezd vetkőzni, ledobja a pólóját, én meg várom a folytatást, de sajnos nem érkezik. Ettől függetlenül végignézek rajta, szép hasfal, a melleiből nem sokat láttat a sportmelltartó, de ettől függetlenül megadom a kellő tiszteletet és figyelmet a megjelenő testrészeknek. Még így, sportmelltartóban is látszik, hogy szépek és nem kicsik, és remélhetőleg formásak is, bár ilyen testtel amilyen neki van, nem hiszem, hogy gond lenne a melleivel. Leteszem a tányéromat, és egész közel hajolok a tetoválásához, hogy kissé feszegessem a határokat, meg amúgy is, meg szeretném jobban nézni.
- Ez a tetkó tök jó. - nézek fel rá, és folytatom a vizsgálatát, követve a csápok vonalait az ujjammal, bár nem érek a bőréhez, de azért elég közel hozzá. - Milyen hosszúak a csápok? - kérdezem vigyorogva, ahogy az egyik eltűnik a nadrágja alatt.

A pimasz kérdésemre válaszol, végülis ezzel nem szállhatok vitába, aztán kiemel még egy dolgot, hogy a nyílt elutasításból azért ért, ez az opció momentán meg se fordult a fejemben, mármint az hogy abból ne értene, két falat közt válaszolok is.
- Még jó!
Majd vissza helyezkedek és ledobom a pólóm is, meg is mosolygom ahogy méregetni kezd, egy szavam se lehet, én is kb ezt csináltam nem rég. Legalább lejött mit reagál arra ha egy csajon azért van izom is. Amíg nézeget végzek is a szelettel, az utolsó falatnál hajol oda, mire csak kíváncsian felvonom a szemöldököm, jaaa hogy a polipomat nézegeti, le is engedem azt a lábam és kihúzom magam és a karom is elhúzom az útból hogy rendesen megnézhesse már amit így lát belőle, figyelem mit csinál, közben a másik kezemmel tartom ki a tányért magam mellett. Megdícséri.
-Köszi, ez a random tetkó amúgy. - az ideg tetkó inkább.
Ahogy követi az ujjával a csápokat kicsit húzódnék, emelem a csípőm, tudom hogy nem ér hozzá de mintha halványan érezném és picit csikiz, de csak a szám elé tartom a kezem és visszafogom magam, és jön mellé a tipikus kérdés már ha valaki kiszúrja.
-Elég hosszúak. - válaszolok röviden, esetleg túl hosszúak, de már csak mosolygok rajta.

Látszólag nem zavarja ahogy szemezek az ikreivel, helyes, azok után amit leművelt nincs is joga. Sőt, még mindig ott tartunk, hogy neki illene tovább vetkőznie, de mindegy. Ahogy közel hajolok, valamiért a közelségére ösztönösen reagál a testem, de most legalább hajolva vagyok, és nem látja, maximum érzi az állatias ösztöneivel, ha erre képes. Vajon képes? Mindegy, szóval követem a csápokat amíg el nem tűnnek a shortban, de a kérdésemre nem ad egyenes választ. Ekkor felnézek, és rákacsintok, szinte már az ölében fekve annyira közel hajoltam, és vigyorgok.
- Azért remélem majd bővebb választ is kapok egyszer. - kezdek lassan visszább húzódni, pedig olyan jó lenne elfeküdni az ölében. Esetleg még cirógatná is a hajam, beszélgetnénk tovább, szóval full kánaán, meg minden jóság. Úgy döntök, a korábbi bámulása miatt jön ennyivel, úgyhogy inkább átfordulok, és az ölébe dobom a fejem, ha már úgyis itt vagyok, és úgy nézek rá, hogy vajon milyen reakciót váltok ki belőle. Lehet, hogy hirtelen ugrás, de azok után hogy ennyit várt, megérdemli, hogy kicsit gyorsítsunk. Nem túlságosan, de azért kényelmesen.

Érzem is amikor közel hajol hogy valaki jobban is megnézné magának azt a bizonyos tetkót, na de türelem, mindent a maga idejében. ha a hátamnál lévő részt is megakarta nézni ahhoz előre hajoltam, legalább a tányért is leraktam közben és próbáltam úgy mozogni hogy körbe tudja nézni, egy bizonyos határig, ugyanis a polip egy kis része elbújik a ruha alatt amit meg is jegyez, mármint kérdez milyen hosszúak azok, amire választ is kapott. Jól éreztem, az erre érkezett válasza által alá lett támasztva, szeretne bővebb választ, hát ruhán keresztül bökhetek hol érnek véget a csápok, de inkább kihagyom. Ezt akkor kérdezi amikor a hasamnál nézi a tetkó folytatását és hátra vagyok dőlve, a támlán pihentetve a karjaim, szinte bemászott az ölembe, hát jó én hagyom, úgyis jelzek ha sok lesz. Aztán úgy fest vissza helyezkedik az eddigi helyére, húznám vissza fel a lábaim amiket leengedtem hogy ne legyenek útban és helyezkednék totál kényelembe amikor gondol egyet és fordul, mégis csak befekszik az ölembe. Egy pillanatig csak nézek aztán picit megvonom a vállam, kicsit lentebb csúszok a kanapén, kinyújtom a lábaim, a dög kap is az alkalmon és próbál felmászni, de még csak próbál és hátra hajtom a fejem a támlára, kezeimet alatt összefonva tartva, becsukom a szemem is egy kicsit és hallgatom a zenét ami amúgy halkan megy közben, ezt is szeretem, mindig éneklem halkan, ha nem vagyok egyedül nagyon halkan a csajok részét, és önkéntelenül is picit mozgok rá, ha nem más a lábam, meg a vállam megint.

Végül nem szól semmit arra hogy elfekszem, és cirógatni se kezd, csak kényelembe helyezi magát ő is, és halkan énekel a zenével. Fura, nem tudom mennyire érti a szövegét, vagy csak tetszik neki a hangzása.
- Tudod miről szól ez a szám? - teszem fel a kérdést végül, hiszen én beszéltem a németet, és nagyjából értem is a szöveget. Ha kérdőn néz rá, akkor ezt neki is elmondom.
- Tudod én beszélek németül. - mosolygok, és folytatom is a magyarázatot. - Az amishok beszélik a pennsylvaniai németet, de nekünk az irodalmit is megtanították, az angol mellett. - mondom, és ha gondolja, akkor nagyjából lefordítom neki a dalt, mire megvonom a vállam. - Egyébként még sose voltam az USA-n kívül, de egyszer elmennék világot látni. Kár, hogy kb sehova se érdemes... Európa, a maga visszamaradott mutánsellenes AIM korabeli felfogásával elég szar helynek tűnik, Ázsia ugyan ez, csak ott a kommunizmus a divat meg ilyenek, tehát hiába vannak tök szép helyek, a helyi kultúra meg felfogás mindent elront, és valahogy taszítóvá teszi az egészet. Talán Japán a legvonzóbb mind közül...- magyarázom elgondolkodva, majd felnézek a lány szemébe. - Te hova mennél el, ha megtehetnéd? Ha bármit választhatsz. - teszem fel a kérdést.

Belazultunk és a zene hallgatást megtöri, azzal hogy érdeklődik értem e a dalszöveget, megmosolygom, igen tudom hogy kicsit erős a szöveg, hisz Rammstein, ezért szeretjük.
-Bár nem beszélem a nyelvet, igen, utána néztem kíváncsiságból, bár a bandából kiindulva sejthető volt. -nyújtózok egy kicsit - De nem tehetek róla, szereteeem. - kicsit menyomom az utolsó szót.
Aztán közöl egy meglepit, beszél németül, jól van na, meg lepett kicsit, de nem egyenesedek fel vagy ilyesmi, magyarázza is miért tud németül.
-És 4 év alatt nem felejtettél? Állítólag ha nem használod, kikopik.
Aztán kezdi hogy még sosem járt országon kívül, hát én igeeen, egy rövid ideig, vagyis két rövid ideig.
-Azért ne legyél olyan biztos benne, - kicsit fentebb csúszok és felemelem a fejem, a karjaimat leengedve, az egyiket a mellkasára a másikat magam mellé - sokszor más az amit az adott helyről közvetítenek felénk, pont azért hogy ne akarjunk elmenni innen. - kopogtatok finoman a mellkasán a körmeimmel közben miközben oldalra döntöm a fejem és felidézem ezeket az emlékeket- Mondjuk én se jártam olyan sok helyen, csak Moszkvában és Amszterdamban, nem mondanám hogy olyan szörnyű volt. -mondjuk ezek rokon látogatások voltak,  ő a japcsikhoz nézne el, hát - Nem tudom, engem az annyira nem vonz, legalábbis egy hely kivételével, oda egyszer elmegyek az tuti. - mosolygok a gondolatra is.
Aztán felteszi a nagy kérdést, hova mennék ha bármit választhatnék, gondolkodok kicsit aztán megvonom a vállam.
-Fogalmam sincs, nincs így konkrét, sőt igazából ezen nem is gondolkodtam még. - persze ezt úgy hogy az rokonok lakta helyeket nem veszem bele, oda ha akarok simán elmehetek kis egyeztetéssel.

Közli, hogy igen, kíváncsiságból utána nézett, mire mosolygok. Igen, az internet világában hülye kérdés volt, manapság csak beírja a dalszöveget meg hogy "angol", és már olvashatja is az anyanyelvén, az ilyen régimódi dolgok, mint a "beszélem a nyelvet, lefordítom" már szinte égők is. Úgy tűnik meg is lepi, hogy beszélem, én pedig csak a gondolataimat tudom idézni válaszul.
- Az internet és a technika világában? Elég átállítanom a telefonomat németre, meg olvasni néhány német weboldalt, és meg is van oldva a szinten maradásom. - mosolygok, azt hittem ez a megoldás egyértelmű.
- Te amúgy beszélsz valamilyen nyelvet? - kérdezek vissza, szintén nem akarok lenéző lenni meg semmi, csak tényleg érdekel. - Tényleg, egész nap kb magamról beszéltem... ne haragudj, nem vagyok ennyire énközpontú egocentrikus barom. - vigyorgok. - Beszélj te is magadról nyugodtan. - nézek rá kiskutya szemekkel. Ezek után mesél arról, hogy járt Európában, illetve őt nem vonzza Japán, csak egy bizonyos hely. - Melyik? - kérdezek rá egyből, mert azért Japánban elég sok érdekes rész van.
Végül válaszol, hogy nem tudja hova menne, nincs ilyen "álomhely", és még bele se gondolt. Érthető ez is, nekem mondjuk lenne ötletem, de nem akarok megint magamról beszélni, elég lesz mára belőlem, és most ideje rá koncentrálni.
- Egyébként Rammstein... nem nagyon ismerem őket, de ahogy megfigyeltem a zenei ízlésed elég vegyes. Vannak kedvenc bandáid, műfajod, ilyesmik? - jön a következő kérdésem.

Válasz, internet, hát hogy is ne, de azért nem mindegy hogy rendesen használjuk és beszéljük is vagy csak olvassuk, de kinek mi kell hozzá.
-Értem. - válaszolok azért rá röviden.
terelődik rám a figyelem, beszélek e valamilyen nyelvet, hát.
-Ja, franciául, de nem használom, úgyhogy felejtem, ezért kérdeztem. - csak marhulni szoktam vele, ahhoz meg minimális szókincs is bőven jó. Aztán belegondolok hogy milyen jó lett volna ha úgy nevelnek hogy mindkét szülöm anyanyelvét beszéljem, akkor oroszul is beszélnék, egy picit tán tudtam is, de jött a "baleset"...Aztán kezd mentegetőzni hogy végig csak ő beszélt, nem is... vagy igen? Nem hiszem, feltűnt volna, mondjuk a megszokás, lehet hogy tényleg ő beszélt többet, fhu, tragédia.
-Uggyan, jó hallgatóság vagyok,...állítólag.  - mondom és fordulok kicsit felé, felkönyökölve a támlára, megtámasztom a fejem. Beszéljek én is magamról, erre egy pillanatra megvakartam a fejem, na és mit? A tragikus résszel nem akarom traktálni, pedig az egy elég meghatározó fejezet, ott dőlt el mondhatni elég sok minden.
- Mire vagy kíváncsi? - teszem fel a kérdést, kérdezzen bele konkrét dologba inkább és válaszolok is.
Utazós témánál vagyunk, elmondtam hogy én már jártam a határon kívül, muhaha, de ő még nem és Japánba menne, ami engem nem vonz, kivéve egy helyet amire rá is kérdez.
- Ott van egy olyan falu hogy Zao, találd ki milyen szent állatok lakják. - nem lehet nehéz, mosolygok is, még a végén valami beteg, rókafétises izének néz, összeszorítom a szám kicsit hogy ne nevessek a gondolaton. - Téged mi vonz Japánban?
Gyors és éles váltás, belekérdez mit szeretek, kedvenc banda.
- Aaa igazából nem nagyon van műfaj kikötés, szinte bármit meghallgatok, de a metálosabb bandákat szeretem, de vannak itt szimfonikusok is, de tényleg az alter dolgok inkább,  túl nagy a tárház. De főleg a régieknél ragadtam meg, azért ma már nehéz olyan bandát kiszúrni a tömegből aki egyedi. - legalábbis a stílusuk, ha nem lenne ilyen jó a fülem hogy hang alapján megkülönböztessem őket, nem is tudom -  Kedvenc bandám meg, hmmm, nehéz választani,  na jó megpróbálok, de ez se mai már, azóta fel is oszlottak, nem tudom mit mond neked az Asking Alexandria, jó kis brit srácok, na de nem a teázósak. - kökemény Jack D fanok, legalábbis voltak, egy évvel a születésem után alapultak, velük nőttem, ők maradtak nekem, az utolsó albumukat pedig máig pörgetem, pedig már rongyos, választok is valamit. Ohh, a telóm? Nyújtogatom kicsit a nyakam, a pulton, cuki, vajon hagyja hogy elmenjek érte?
-Ha engedsz felkelni mutatok is tőlük valamit. - de nem csak neki kell elengedjen, most látom hogy Félix mintha ölelné a lábaival a bokám úgy alszik, nem igaaz - Meg a gyereket is vissza kéne rakjam a helyére. -teszem még hozzá a felfedezésem örömére - Bekoalásodott, ami nem jó, nekem ravaszdi kell, nem egy drogos, lógós, kómálós bolhazsák. - a koalák azok.

Az internetes dologhoz sokat nem fűz, de elárulja, hogy beszéli a franciát, mire felszalad a szemöldököm, de nem mondok semmit. Pedig hagynám, hogy megmutassa a francia tudását, mondjuk itt a kanapén, de nem, inkább kicsit felemelem a fejem, hogy a pizza felé lessek, közel sem laktam még jól. Arra, hogy csak rólam van szó nem mond semmi különöset, látszólag nem zavarta őt a dolog. Mikor kérdezi, hogy mire vagyok kíváncsi, halvány mosollyal nézek rá.
- Rád. - mondom, és kacsintok, majd folytatom. - De amúgy tényleg, minden érdekel, szóval mesélj nyugodtan. Meg akarlak ismerni, és nem csak a tested. - ismét kacsintás. Amikor Japánról és a faluról beszél, halkan felnevetek, és lesandítok a kisállatra, hát igen, az elmúlt percekben nem nagyon foglalkozott vele senki.
- Van egy tippem. - vigyorgok, majd válaszolok a kérdésére. - Az egész kultúrájuk érdekes, és ahogy néztem, gyönyörű tájaik vannak. Bejárnám a falvakat, a pezsgő nagyvárosokat, különféle spirituális helyeket, és még ott a tengerpartjuk is... - álmodozok, ahogy elképzelem milyen lehet ott túrázni.
A zenére azt mondja, hogy nagyjából mindent meghallgat, ez jellemző a korosztályunkra, majd beszélni kezd valami bandáról, nem igazán ismerem őket, valami tucatbandának tűnik, akik a korszakukban híresek voltak, de évekkel később a kutya se emlékszik rájuk. Persze ezt nem teszem szóvá, nem vagyok hülye, hogy lefikázzam a kedvenc bandáját, főleg ismeretlenben.
- Nem ismerem őket. - mondom, és hajlítom a hátam, hasizomból felemelem magam, hogy fel tudjon kelni, miközben folytatom. - De persze, érdekel, hogy milyenek. - mondom, és veszek még egy szelet pizzát, majd hátradőlök a kanapén, miközben továbbra is gyönyörködök a fenekének látványában. A rókára pedig csak nevetek.
- Ilyen anya mellett tuti példás magaviselete lesz.

Beszéd közben a pizza felé les, ugye nem akar majd itt enni, ugye, mert az úgy vicces lenne, viszonoznám és a fejére tenném a tányérom, talán.  Aztán jön a jajj ő olyan sokat beszélt most meséljek én is, erre sose tudok mit mondani csak rá kérdezek mire kíváncsi, egyszerűbb is lenne ha kapnék rá választ de csak annyit hogy rám, úúú, nem gondoltam volna, hát jó te akartad. Helyezkedek kicsit és megköszörülöm a torkom.
- Akkor kezdem az elejéről, helyezkedj kényelmesen, lehet hosszú lesz. - kezdem a felvezetőt mintha egy mesébe kezdenék de kicsit megállok és gondolkodok honnan is kezdjem - Szóval Hawaii-n születtem, van egy bátyám, aki eltűnt nem rég,...megint - szokása, aztán jönne hogy a szüleim meghaltak, de ezt nem kéne ilyen random egyszerűen a plafont nézegetve mondani mint a világ legtermészetesebb dolgát -  a szüleim tini koromban elhunytak, így a nagybátyám "nevel..t", egyetlen épp-kéz láb rokon és megmentőm, ha ő nincs vagy maradok abban az intézetben vagy most Moszkvában lennék, rajta kívül még van 4 nagybátyám és 2 nagynéném, negyed vér orosz vagyok, hmm - gondolkodok mit mondjak még - amúgy sportolói karrierrel indultam, csak...abba kellett hagynom, - pedig szerettem, de ez van,- át estem egy király kis amnézián is, asszem... - végül a lezárás - ja, és szeretem a whisky-t, az édességet, a pizzát, a gyerekeket és a bundás dögöket...ja és a fegyvereket is, na meg a hangszerek hangját, főleg a gitárét, meg a hegedűét meg szinte mindét. - húzom el a szám a végén gondolkodva. - Azt hiszem röviden tömören ennyi. - nézek le rá kérdőn- Kihagytam valamit? - igyekeztem nagy vonalakban elmondani a dolgot, ilyen Kötelezők röviden stílusban.
Aztán jön japán, egyértelmű, engem a rókafalu érdekel, ahogy a szibériai rókafarm is nagy cél, valójában onnan akartam rókát hozni de így is támogatom őket némi összeggel, nem állnak olyan fényesen, tudom. Na de, őt más érdekli a kultúra, a szép tájak, első ránézésre nem ilyennek tűnt amúgy, úgy egyáltalán, most koppan szép lassan, de ez nem is baj.
A zene témához jutottunk, a bandám neve nem mond neki semmit, a zenéjük hátha, engedi is hogy felkeljek,  de mielőtt megcéloznám a telóm, próbálok úgy lehajolni a kölykömért hogy fél lábon állok, mármint azon van a súly hogy a másik ne mozduljon, különben tudom hogy megébred, mázli hogy hajlékony vagyok és rendesen megtudom csinálni a műveletet, ami kicsit lassú, sikerült végül az ölembe vegyem. A megjegyzésemre annyit mond hogy ilyen anya mellett jó gyerek lesz, fhuu jó lenne azt hinni, vissza is fordulok a válasz erejéig, mosolyogva, elgyötört tekintettel.
- De jó is lenne. - majd folytatom tovább az utam, megint vissza teszem a helyére, egy kicsit guggolok mellette és simizem hogy ott is maradjon és utána megyek a telómért.
Vissza fele úton már keresem is a számot.
-Talán ezt szeretem tőlük a legjobban. - mondom miközben egyszerűen fellépek a kanapé támlájára, leguggolok aztán ledobom magam és ülésbe érkezek, továbbra is a telóm nyomkodva, a klipje kicsit vad de azt nem is látjuk most, elég a zene, el is indítom, majd fordulok felé, felhúzom a lábaim és támasztom a fejem, figyelném mit reagál rá, csak közben becsukom hozzá a szemem és elmosolyodok, egy emléken ami megmaradt, gyerekkori kis hülyeség.

Nagy nehezen mesélni kezd, elmondja hogy honnan jött, meg ilyenek. Mint kiderül, ő se ápolja a kapcsolatot a szüleivel, sőt, árva is, még tinédzser volt amikor meghaltak a szülei. Gondolom, rosszabb elveszíteni, mint nem is ismerni, gondolok itt az apjára, de persze nem mondom ki hangosan, inkább kíváncsian figyelem. Negyed részt orosz, szép, én meg szidom itt Ázsiát meg a kommunizmust, csak gratulálni tudok magamnak.
- Mit sportoltál? - teszem fel a kérdést, egyrészt mert érdekel, másrészt így látja, hogy tényleg figyelek, és érdekel is. Az amnéziánál ráncolom a homlokom, nem tudom ezt hogy érti, de biztos oka van, hogy nem részletezi. A gitárnál magabiztosan mosolygok.
- Akkor még szerencse, hogy én pedig imádok gitározni. - mondom, már van is egy fix program ha átjön egyszer, játszok neki valami szépet. Még sosem írtam dalt, akár ezzel is próbálkozhatnék, de annyira nem vagyok sztár. Bár, lehet eddig csak nem ismertem a múzsámat, most pedig az ölében fekszem.
Nem megy egyből a zenéért, miután engedem felkelni, előtte a rókát viszi a helyére, óvatosan nyúl le érte, aztán pedig be a kenelbe, úgy, hogy a kis aranyos fel sem ébred. Ahogy ezzel megvolt, felkapja a telefonját, és már mutatja is hogy milyen számra gondolt, nem felelek amíg tart, lehunyt szemmel figyelek rá, hagyom hogy átjárjon, szóval átélem meg minden. Őszintén, nem egy nagy szám banda, pont mint gondoltam, tucatzene, az énekes se fog meg, a gitár is közhelyes, szóval ilyen megszokott kis tiniszám, még azt is mondanám, hogy unalmas.
- Nem rosszak. - mondom, amikor vége a számnak, és mosolygok hozzá. - Nem lennék rajongó, de el tudnám hallgatni. - mondom, és közben arra gondolok, hogy mennyi jobb és tehetségesebb zenekar süllyedt el az idők folyamán. Bár nem tudom, hogy ezek mennyire voltak sikeresek.

A végén várom a kérdéseket, már ha van neki bármi, és vaaan, hogy mit sportoltam.
-Tornásztam, meg jártam atlétikára is, de az előbbi jobban érdekelt, legalábbis jobban szerettem.
A kis hozzáfűzésemre meg elmosolyodik, wow valakinek lendítettek az önbizalmán, mit mondtam? Kivártam, úgyis felfedi a lapjait, és igen, a gitár, bár előbb mondta hogy a zenében találta meg magát, és ezek szerint nem csak hallgatja hanem teremti is, félmosolyra húzom a szám.
- Szívesen meghallgatnám egyszer. - de lehet többször is, de ne legyen túl hosszú a mű mert nem ígérhetem hogy végig tudja majd játszani ha jól tud.
Aztán elintéztem az alvó Félixet és megmutattam neki a csoda számom, a végén kinyitottam a szemem és vártam a reakciót, "nem rossz" , ismerem ezt a mondatot, nem lenne rajongó, mi számít rajongónak amúgy? Én már nem tudom eldönteni. Meg el tudná hallgatni, azaz elmegy kategória, legalábbis nekem ezek a szavak ezt jelentik, meg is vonom a vállam.
- Én bírom őket. - csak már ők se fiatalok, pedig kicsiként "szerelmes" voltam a gitáros bácsiba, fhuuu, kibírtam egy mosollyal pedig igazából vicces, mai szemmel.
Le is engedem az egyik lábam, a másikat a támlának támasztva tartom és egy hanyag mozdulattal dobom a telóm az asztalra, de nem koppan, inkább csúszik rajta, rutin mozdulat, de mégis felkelek, legalábbis a fél lábam a helyén tartom a kanapén mintha védeném a helyem és magamhoz veszem a söröm, reflexből emelem a másikat is és úgy huppanok vissza na de nem öntöm magamra a piát, nyújtom neki hogy kéri e. Viszont most nem tudom hogyan tovább, nem igazán szoktak random látogatók, "idegenek" érkezni hozzám, nem tudom hogyan tovább, csak iszogatom a söröm és nézegetem Félixet ahogy alszik, igazából az is lehet hogy kezdek fáradni én is, ne ne ne ha erre gondolok ásítanom kell, de időben elkapom és próbálom visszafogni.

Kissé felszalad a szemöldököm, amikor megjegyzi, hogy tornász meg atletizált. Nem csak sportos, és strapabíró ezek szerint, de hajlékony is. Jó kombináció, és úgy döntök ezt meg is jegyzem.
- Akkor hajlékony is vagy? - teszem fel az egyszerű kérdést, amit akár félre is érthet, ezt ráhagyom. Arra, hogy tudok gitározni, mosolyra húzódik a szája, és feldobja a lehetőséget, hogy szívesen meghallgatná. Én pedig nem vagyok olyan hülye, hogy ezt elutasítsam.
- Természetesen, bármikor. - mondom, és elgondolkodom. - Mondjuk az lenne a legjobb, ha nálam lennénk, mert akkor nem kell mindent áthurcolni ide, plusz a lakásnak egész jó az akusztikája is. - mondom, és ezzel kb fel is hívtam magamhoz, remélem élni fog a lehetőséggel. - Egyébként, még nem váltottunk telefonszámot. - mondom kapva az alkalmon. - Vagyis te megadtad már a tiédet, de az enyémet még nem tudod. - várok, hogy érdekli-e, ha igen, akkor megadom neki, ha nem, akkor ennyiben marad a dolog, bár az eléggé megbaszná a hangulatot.
Végül megmutatja a kedvenc bandáját, úgy tűnik levágta, hogy nem fogtak meg, de szerintem félreérti.
- Nem mondom, hogy rosszak, tényleg, és értem, hogy neked mi tetszik bennük. A műfajukon belül jók is, és tényleg el tudnám őket hallgatni bármikor, csupán azt mondom, hogy nekem nem lennének a kedvenc bandám. De ezt egy zenéből nehéz megmondani, szóval ha gondolod, még szívesen meghallgatnék pár számot.
~Persze csak ha nem zavarok...~

A kérdésére elmosolyodom.
- Nem álltam le az edzéssel úgyhogy igen. - meg nyugtat is, szükségem van rá, de kicsit gondolkodok és pimaszul visszakérdezek - Miért?
Amikor azt mondtam hogy egyszer meghallgatnám hogy játszik, én is úgy értettem hogy nála, nekem nincs gitárom meg ahogy mondja át kéne hurcolkodnia, de szerintem tudja is, csak rá akart erősíteni, azért válaszolok.
-Egyértelmű. - teszem hozzá lazán, majd jön a telefon számmal - Iiigen, ha felhívtál volna meg lenne, - incselkedek kicsit - csörgess meg és elmentem, jó? - gondolom naivan hogy majd mellettem fog megszólalni.
De mindegy, úgyis érte mentem amikor megmutattam egy számot a kedvenc bandámtól, ami nekem elég kellemes, neki semlegesnek tűnik, amire csak megvontam a vállam és hozzá tettem hogy én attól még bírom őket, majd egy hanyag mozdulattal megszabadultam a telómtól és ide hoztam a sörünket és vetettem egy pillantást a dögre. Aminek hatására mintha elkezdene magyarázkodni, kissé oldalra fordítom a fejem és felvonom a fél szemöldököm majd kuncogok.
-Hé, nyugi, nem zavarlak el mert nem szeretsz egy bandát amit én, relax, nem kell magyarázkodni. - lehet a teló hajítás, vagy vágtam valami fura arcot, nem tudom, és sikerült beásítani, a k*rva életbe, egyből kaptam is a szám elé a kezem, már amúgy se tudok harcolni ellene.
-Bocsi, kiszökött a szemét.- és igen fáradt vagyok, de figyelek,  és ha most elkezdünk AA-t hallgatni, valszeg lelazulok és behunyok, meg is támasztom a fejem a támlára könyökölve.

Mosolyog a kérdésemre, és megjegyzi, hogy nem áll le vele, tehát még mindig hajlékony. Pimaszul mosolygok amikor visszakérdez.
- Csak eszembe jutott, hogy milyen hasznos lehet a mindennapi életben a hajlékonyság. - térek ki a válasz elől, bár elég egyértelmű célzás is egyben, legalábbis szerintem.
Végül a telefonra terelődik a szó, azon belül is a telefonszámára, hát igen, odaszúr egyet, tény hogy nem hívtam, és védekezően felemelem a kezem. - Nem tehetek róla, hogy elrabolt a Hydra. Örülj, hogy te megúsztad.- mondom, majd végül előkeresem a számát, még szerencse, hogy lementettem még a halálom előtt a felhőbe, meg a címét is, ezért találtam most is ide. Egy jó csaj telefonszámát mindig elmentjük, ki tudja mikor jön jól. Most is ilyen a szitu, hogy szerencse, hogy eltároltam, tudom is hívni a lányt.
Az ásítására az órámra nézek, nem vagyok ott régóta, de nem is korán érkeztem, talán jelzés, talán nem, de azért lehet, hogy ideje lenne mennem. Persze, csak ha nem akarja, hogy itt aludjak...
- Későre jár, és tényleg nem akarok zavarni. - mondom egyszerűen, így megvan az esély hogy itt tartson, de ki is tehet illedelmesen, rá hagyom a döntést. Ha most távozok, akkor jó esélyem van a folytatásra, és ő is kipihenheti magát, de ha marasztalni akar... hát, én semmi jónak nem vagyok az elrontója.