Silver Flame Fegyverbolt (Jenna lakása)

Leül a kád peremére, mire kinyúlok felé, és gyengéden, de határozottan magamhoz húzom, és megcsókolom, ha engedi, illetve magamhoz ölelem. Végül kiszáll, majd  beáll a zuhany alá, addig én a kádban mosom le magam, így valóban kényelmesebb, nem tartjuk fel, és nem is zavarjuk egymást a mosdásban. Szép lassan visszaalakul az emberi formájába, akármennyire is exotikus az állat formája, emberként mégis szebb és vonzóbb, de nem fog zavarni, ha mindig átalakul. Legalább ez is azt mutatja, hogy tényleg élvezi. A reggeli fürdés után kimegyünk, én nem nagyon takargatom magam, de ő igen, nem tudom mennyire lehet belátni a lakásba és mennyire kíváncsiak a szomszédok, mondjuk nincs takargatni valóm amúgy se, és Jennára is max irigykedhet a sok gyökér. Bevonul a hálóba, addig én összepakolom a ruháimat, nem mintha nagyon vonzanának, majd látom, ahogy a fürdőbe siet vissza fehérneműben. Nézem, ahogy ring a csípője, tényleg szép dolgokat rejtegetett az a ruha, ahogy sejtettem, és reméltem.
Bedob egy cigit a szájába, igaza van, nekem is jól esne. Felkapja a pokrócot, majd rám néz, közli, hogy így nem mehetek ki, ami csak kihívás a szememben, most már csak azért is megtenném, de rendben, nem akarok lázadni már az első reggel. Lazán a kabátomhoz sétálok, és feldobom magamra, így a törölköző - bőrkabát kombóban követem kintre.
- Bebújhatok? - kérdezem a lányhoz érve, a paplanra gondolva, és ha engedi, akkor hátulról átölelem, és magunkra terítem a paplant, így szívom el a cigarettát.
- Amúgy a füst nem zavarja a szaglásodat? - kérdezem, mert az állatoknak híresen jobb a szaglásuk, és úgy tudom hogy az ilyen alapú mutánsoknak is.

Behúz maga mellé egy csókért, aztán kicsit még pihenek félig rajta, félig mellette, az arcom a vállára téve, majd csak kikelek és lecsapom magam.
Utána felöltözünk, mármint ami engem illet, ő nem igazán akar de ez nem is zavar senkit, legalábbis engem biztos nem. Csak akkor amikor így akar kijönni a hidegre, azt már nem, szépen fel kell öltözni. Ezt megoldja egy kabáttal, jó és a vizes törcsi, és a meztelen lába? De ezt már csak akkor veszem észre amikor kijön utánam, pont akkor gyújtottam meg a szálam amikor jött a kérdés hogy bebújhat e, hova szeretnél? De máris nem vagyok olyan vicces hangulatban amikor megfordulok és meglátom, húzom is össze a szemöldököm.
-Ez neked felöltözés? Vizes törcsiben le fog fagyni.- ijesztgetem, közben inkább beengedem a takaró alá mert már az is több mint a semmi, legalábbis ennél.
Siettetem a cigizést, mert meg fog fagyni. Így viszont nem tudom megtapogatni a hideg kezemmel fölösleges, ráadásul vissza tudja adni. Még kint kérdez hogy nem zavar e a füst.
-Hmm, már nem, sokat tompított az orromon, de nem bánom, jobb így.
Utána betuszkolom a lakásba, a nappaliba, te szedem róla a kabátot meg a vizes törcsit is, lelököm a kanapéra és rá dobom a plédet. jég hideg a rohadt törölköző.
-Reggeli időőő....mit akarunk enni? - közben megyek mert a dög is ilyenkörül kapja a kajáját és már haldoklik úgyhogy neki gyorsan adok kaját közben.

Kimegyek, és megkérdezem hogy bebújhatok-e a pléd alá, mire megfordul, és összehúzza a szemöldökét, majd jön is a dorgálás, mint egy anyuka, mire csak mosolygok.
- Nem fázok... ha felmelegítesz. - vigyorgom, és ha beenged a pléd alá, akkor bújok hozzá hátulról, és elszívom a cigarettám, miközben hagyom, hogy nekem dőljön ha akar, és a másik kezemmel át is ölelem. Válaszol is, hogy sokat tompított az orrán, hát igen, az átlag embernek is romlik tőle a szaglása, gondolom hogy rá milyen hatással lehet.
Miután végeztünk betuszkol a lakásba, hogy minél előbb bent legyek, egészen a kanapéig, ahol vetkőztetni kezd, mire a testem ösztönösen reagál, mire a törölközőhöz és már láthatja, hogy felkészültem bármire, és már lök is a kanapéra, de csak rám dob egy plédet, majd jön a kérdés, hogy mit szeretnék enni.
- Bármit. - mondom, tényleg igaz, nem hiszem hogy tudna olyat tálalni amit nem ennék meg, miközben kényelmesen elhelyezkedek a kanapén, nincs értelme felajánlani a segítségem, úgy se hagyná, hogy bármit tegyek.
- Meg se érdemlem az ilyen jó reggeli kiszolgálást. - jegyzem meg, miután elfeküdtem keresztbe a kanapén, és várom a reggelimet.

Végül beengedem a plédem alá de viselje a következményeket, úgy szoktam cigizni hogy támaszkodok a korláton, na ez a szokás megmaradt és rá késztetem őt is hogy előre dőljön, ha rám nehezedik se baj elbírom simán, meg találhat benne előnyt, így hozzá nyomom az alfelem amit annyira "szeret". Elmondtam hogy tompult az orrom a cigitől, ezt mondjuk ő nem foghatja fel, milyen az amikor szimpla szagok marják az orrod, meg émelyegsz tőlük, és mi van azokkal ami már a normál ember tűrőhatárai is próbára teszi, persze azok még mindig képesek megkínozni, de már nem olyan durván mint régen. Meg ha van egy szivarozós nagybátyád valamit ki kell találj hogy bírd mellette, de persze nem akarom rá hárítani a dolgot, egyáltalán nem. Betaszigálom a lakásba és leszedem róla a fölösleges és a hideg dolgokat, készülne a folytatásra, de a.aa, lelököm a kanapéra és kap az ölébe egy félig meleg félig hideg plédet.
- Majd később harcos. - amúgy is most támadott le nem rég, nyugi van, helyette felhozom a reggelit, megeszik bármit, remek.
- Hát jó, akkor döntök én. - sóhajtok egy nagyot és fordulok a konyha felé, indulok is, a megjegyzésén csak mosolyogtam.
Kitaláltam mi lesz miután végig néztem a hűtőn aztán a spejzon, oké, olyan amit amúgy magamnak lusta vagyok megcsinálni de szeretek, zöldségek, hús, legalábbis nem a véres nyers formájában hanem baconként és tojás. Közben a mosogatást is igyekeztem letudni gyorsban, még hűlt is egy picit mire az utolsó bögrét raktam a csorgatóra. Aztán fordulok hátra, oda sétálok és ledőlök mellé amíg kérdezek.
- Ide hozzam vagy a konyhában? - férkőzök be a takaró alá is, hozzá nyomom a jéghideg lábaim.

Észreveszi, hogy ágaskodok, de lerendezi egy mondattal, amiből értek is, bár kissé csalódottá tesz. Felhozza a kaját, mire mondom, hogy bármit megeszek, és már megy is, hogy csináljon reggelit, én pedig kényelmesen elhelyeztem a csupasz picsámat a kanapéján, és csak egy pléddel takaróztam, ami jól esett a kinti hideg után. Kicsit össze is húzódtam alatta, és amikor odasétált, csak némán felemeltem a pokrócot, hogy bújjon be, majd magamhoz húztam őt is, hogy melegítsen.
- Együnk itt. - mondom, mert nem akarok kimenni a konyhába, itt össze lehet bújni meg minden, és nem kell messzire se menni, ha le akarjuk dolgozni a kaját. Persze nem akarok bunkó lenni, és itt tölteni az egész napot, de a reggel még mindig tart, én pedig élvezem minden percét. Örülök, hogy eljöttem a lányhoz, és így alakult a tegnapi nap, remélem hogy nem csak egyszeri alkalom, de nem úgy tűnik, hogy ő úgy vette volna. Bár ezt jó lenne tisztázni, hogy akkor miként állunk, de olyan gáz ezzel előhozakodni, és egyelőre várom, hogy megfelelő legyen a pillanat.
Ha visszajön az étellel, akkor hálásan átveszem, és felhúzom a lábamat a takaró alatt, ami alá őt is beengedem ha szeretné.
- Köszönöm. - mondom mosolyogva.

Kajacsinálás közben beindul a zene magától, úgy van beállítva hogy akkor induljon amikor már illene felkelnem ha nem tettem volna, a többi nap meg amikor fel kell. Ezt a számot szeretem bár felkelni nem nagyon kelnék fel rá ha ki vagyok dőlve, azért eltáncolgatok rá miközben teszem a dolgom. Aztán jönnek a továbbiak ettől az előadótól szintén, úgy néz ki a lista ezen részéhez ért, pedig elv össze-vissza kéne menjen, mindegy. Vissza megyek hozzá, emeli is a takarót hogy beférkőzhessek, bele is kulcsom az egyik lábam az övébe és válaszol hogy hol együnk, itt. Szóval ide kéne hoznom a kaját mikor épp bevackoltam magam a karjai közé a mellkasához bújva, nem sok kedvem van kikelni de attól még a pocak üres. Kis ficánkolás után, jelezve a kedvem szintjét a kikeléshez, mégis meg teszem és kimegyek a konyhába. Szerintem nem ehet valami keveset így nem sajnálom ki a tányérból az adagot, meg magamtól se, a tenyeremen és az alkaromon egyensúlyozom a két mélyebb tányért másikban az alkalmas evőeszközöket. Átnyújtom neki a tányért és arrébb hessegetem hogy le tudjak ülni én is.
-Jó étvágyat. Remélem ízlik.
Felhúzom a lábaim, most nem kell egyensúlyozzam a tányért mert az egyik kezem szabad hogy tartsam. Felhúzom a lábaim törökülésbe mert Félix jön és támad megint, pedig már kajált, de itt ül és vár, kulcsorog.
-Tünés, te már ettél, nem kell dagadt róka, sicc.
Ohh elfelejtettem az innit, na azt majd utána, most csend és evés, max a zene szól.

Egyszer csak elindult a zene, ezt az előadót ismertem, és szerettem is, ne felejtsem el megjegyezni ha visszaér. Gondolkodom, hogy illene egy nadrágot felvennem, de nem akarom, túl kényelmes és otthonos így, jó érzés, meglep, hogy ilyen hamar ennyire elengedem magam nála. Ahogy visszaér, emelem a plédet, mire már jön is, búj be, és ahogy magamhoz húzom se ellenkezik, és bújik hozzám, mire ösztönösen cirógatni kezdem a hátát. Végül egy sor vergődés után mégis kimegy a kajáért, marasztalnám, de ha már dolgozott vele ne vesszen kárba, meg gondolom ő is éhes. Ki is megy, és visszajön valami tojásos baconös cuccal, már az illata is mennyei, és ülök is fel, miközben már hesseget, hogy hadd üljön le. Miért, rajtam nem szívesen ülne? Na mindegy, egyre gondoltunk és én is fel akartam ülni amúgy is, ez meg is történik, és át is veszem a tányéromat.
- Mennyei az illata. - jegyzem meg, és ahogy megkaptam, enni is kezdek, fel se tűnt, hogy farkas éhes voltam. Végül is, tegnap alig fogyott a pizzából.
- Ez nagyon jó. - jelzem meg mikor már lenyeltem az első lapátolás eredményét, tudom, hogy nem illene így ennem meg minden, de annyira finom és jól esik és éhes vagyok és... szóval tömöm a pofám rendesen, épphogy a kultúráltság határán belül maradva.

Beviszem a kaját és elhelyezkedünk, már előre dicséri az illatát, remélem az íze is ennyire jó, mármint én szeretem nekem tuti jó, de neki. Kapok választ, úgy kezd el enni mint egy vadállat, szó szerint termeli befelé a kaját, nagy szemekkel pislogok de csak kuncogok és megrázom a fejem.
- Szólhattál volna hogy ennyire éhes vagy. - jó mondjuk a pizza nagyja megmaradt.
Amúgy ha tudom egyenesen a serpenyőt hozom be.
-Amúgy van még, és félre ne nyeld vagy valami. - azért figyelek nehogy itt fulljon meg mellettem.
Mondjuk örülök neki hogy így eszi, igaz nem tudom eldönteni hogy az éhség miatt vagy azért mert tényleg ennyire jó, mindegy. Mondjuk én is gyors evő vagyok csak technikásabb és nem annyira feltűnő.
-Hozok inni. - viszem a tányérom, ha addig befejezte kérdezem hogy jöhet e még belőle egy adag, nehogy már rajtunk maradjon és most egy üveg kólát hozok két pohárral, ne alkoholizáljunk már annyit. Amúgy dobozost akartam csak fent elfogyott a készlet, a boltban van lent a többi, de lusta vagyok érte lemenni.

- Én se tudtam. - nézek rá ártatlan szemekkel, és lapátolom tovább. - De szerintem az íze teszi... - folytatom két falat között. - Viszlek haza, mától te etetsz. - nézek rá, mikor már bejefeztem, mosolyogva.
- Hozhatod a rókát is. - teszem hozzá, és leteszem az üres tányért, miközben a kezemmel megtörlöm a számat. - Egyébként elnézést... - kérek elnézést a zabálás miatt, és lesütöm a szemem. Hát igen, így eszek ha tényleg éhes vagyok, hamarabb megmutattam mint terveztem. De felajánlotta, hogy van még, és valójában jól esne még belőle. Mikor mondja, hogy hoz inni, felpattanok én is.
- Segítek én is, és ha lehet, kérnék még enni. - mondom, és elindulok vele együtt a konyhába, nem zavar a ruhátlanságom, és nem hagyom azt se, hogy megállítson. - Nem vagyok én királyfi, hogy ki kelljen szolgálni. - mondom, ha nem hagyja, és akárhogy ellenkezik, követem a konyhába, illetve nem eresztem el a tányéromat. Odakint, ha engedi, akkor szedek még magamnak egy ugyan akkora adagot mint korábban kaptam, és úgy követem vissza a nappaliba, ahol egyszerűen leülök, és tovább fojtatom az étkezést, de előtte iszok egy pohár kólát is.
- Köszönöm. - mosolygok immáron sokadszor.

Asszondja nem vette észre hogy éhes, hát mondjuk ilyen nekem is szokott lenni, aztán az ízét okolja inkább hogy ennyire csúszik, és hogy haza visz és én etetem.
-Ez csak egy ...felturbózott rántotta. - mondom nagy szemekkel pislogva, mit ehetsz általában gyerek ha ez ennyire lenyűgöz
Aztán tovább viszi, vihetem Félixet is, hát minimum, majd valszeg itt hagynám, nem mintha kajak mennék, legalábbis mennék, csak sok a meló meg a többi, nem akarom feladni ezeket, amúgy se komoly, akkor miért gondolkodtam el rajta? Nyuuuh. Aztán bocsánatot kér és leszegi a fejét.
-Nem zavar. - hajoltam és közben a karjába kapaszkodva húztam őt is hogy adjak egy nyugi puszit az arcára.
Megyek hozok inni, gondoltam én, erre ő is felpattan hogy segít.
-Ebben mégis mit szeretnél segíteni? - mosolygok rá kedvesen majd indulok el de nem ennyi a dolog, követ, hirtelen megállok és neki dőlök háttal próbálom tartani, ő nem királyfi - Az enyém még lehetsz ahogy most a vendégem, mars pihenni. - de nem adja fel, végül sóhajtok.
- Legyen. - forgatom a szemem és rázom meg a fejem - A kaját ott találod. - mutatok a tűzhely felé, közben leteszem a tányérom és kihozom a spejzból az üveg kólát, meg előveszem a két poharat, először ezeket viszem be, utána vissza megyek magamnak szedni még egy kicsit és azzal jól is laktam, ezt még leöntöm egy pohár kólával és kész, határon voltam hogy túl egyem magam. Neki pedig elég durva az étvágya, ami nem baj, nem azért, csak hú. Megköszöni a kaját.
-Egészségedre.
Nyújtózok egyet majd lazán elengedem magam.
- Amúgy,...amikor felkeltem azt hittem leléptél. -nézek kicsit szomorú szemekkel.

Megjegyzi, hogy ez csak egy felturbózott rántotta, mire nagy szemekkel megrázom a fejem.
- Ez maga a mennyország. - mondom, majd amikor elnézést kérek az ékezési módszereimért, közel hajol, és ad egy puszit, mire nyújtom a nyakamat, hogy csók legyen belőle.
Végül elindulunk az inniért, de egy pillanatra megállít, és nekem dől, mire tányérostul átölelem. - Ha nem gond kérnék még enni. - mondom, és hagyom, hogy így maradjunk amíg szeretne, de megjegyzem, hogy nem vagyok királyfi, mire úgy válaszol, hogy még lehetek, ezt nem teljesen értem, de most nem kérek további magyarázatot.
- Nem, szeretnék segíteni. - kötöm az ebet a karóhoz, majd beérünk a konyhába, és szedhetek magamnak, nem akarok bunkó lenni, de látom hogy van bőven, és általában a nők azt szeretik, ha sok fogy abból amit csináltak, mert akkor tudják hogy jól sikerült meg minden, szóval nem féltem magam. Szedek is épp eleget, majd visszamegyünk, ő még kiszalad hogy hozzon magának, mire sóhajtok egyet. Nem szólt volna, csak azért is magának hozza be, na mindegy. Mire visszaér már a felét belapátoltam, és hamar végzek is az adagommal, majd hátradőlök, és magamra húzom, ha engedi, hogy kényelmesen elfeküdjünk.
- Sose tenném. - válaszolok, és megpróbálok adni az arcára egy nyugtató puszit. - Csak nem akartalak felébreszteni. - magyarázom.

-Ajj már.
Adok neki egy puszit a bánkódása enyhítésére, hé nem zavar ha zabálsz, és nyújtja nyakát hogy csókot akar, amit leintézek azzal hogy a szájára is kap egy puszit és elégedetten mosolygok. Aztán megyek ki, ő is, kicsi harc, a testemmel próbálom akadályozni de kijátssza és beölel, hé, nem ezért dőltem neked, finoman tuszkolni akarlak nem bújni, közben jelzi hogy kér még.
-Rendben kapsz még, sokat csináltam, hozom is csak csüccs vissza.
Aztán engedem is hogy szedjen magának mert nem bírok vele, szeretne segíteni, de miben? Ebben nem kell, ez gyerek játék, sima ügy, ne már, viselkedj már jó vendég módjára és csak mereszd a segged a kanapén a jogaid határait feszegetve, az isten szerelmére már. Még ő sóhajtozik amikor kimegyek magamnak is a kajáért, jó hogy már nem a nyúl viszi a puskát, valszeg hagyom hogy ő szaladgáljon. Egyszer majd lehet eljön az az idő amikor megmondom hogy ott van, hozd ide ha kell, de az nem most van. Aztán miután mindenki jól lakott felhozom a reggelt, hogy azt hittem elment, sose tenné, hát..jó, csak nem akart felébreszteni.
-Pedig nyugodtan megtehetted volna, akkor nem ébredek olyan kiábrándultan. -takarom el az arcom a takaróval, aztán leengedem annyira hogy lássa a szemem, merjem, ha már a téma küszöbén állunk, merem - És mond, te ezt mennyire gondolod komolyan? - dobpergés? A.aa, inkább ilyen dobbanások, vagy nem, végülis gondolom nem megjátszotta az eddigit, ha meg igen mert kellett neki egy kis törődés hát megkapta, csak tudjam hogy fel tudjak készülni és ne essek pofára.

Nem kapom meg a csókom, helyette csak egy puszit, aztán megyünk ki a konyhába, egy kis harc árán, de végül itt vagyunk. Szedhetek magamnak enni, aztán vissza, a nagyját be is tolom mire ő is szed magának, mert nem engedte hogy én tegyem, na mindegy. Ahogy végeztünk a kajával, egyből komolyabb témára terelődik a szó, és néz rám a nagy ártatlan bociszemeivel, most erre mit mondjak? Egyrészt kicsit sértő, hogy ilyet feltételez rólam, bár még nem ismer, meg korábban nem hívtam, de akkor is, nem használnám ki arra hogy megkapjam egyszer és csá, azt akkor már az elején tisztázom hogy csak ennyi lesz, és nem több. Nem szoktam átverni a nőket. Mellette viszont cuki ahogy néz, és nem tudok haragudni rá, inkább csak megpróbálok hozzábújni, és a nyakába fúrni az arcomat, miközben átölelem.
- Amilyen komolyan csak lehet. - mondom végül, és megpróbálom megcsókolni a nyakát, de most nem többet, ez nem az a pillanat, ez most a cuki meg miegymás, amit annyira szeretnek. Bár a vér távozik a fejemből, egyelőre még kontrollálom magamat.

Velem nem fog ilyen jól járni, én hagyom hogy kiszolgáljanak, mert ha én itthon megteszek mindent és körbeugrálom a vendéget, mármint ugrálnám ha hagyná akkor engem is és hagyom is, de ha megkérnek valamire azért nem halok meg, megcsinálom. na majd ezeket az üres tányérokat is ki kell vinnem és el kell mosni meg minden, de előtte felhoztam egy témát, egy komolyabban, amolyan tisztázás hogy ki hogy áll a dolgokhoz, mennyire komoly ez az egész. Igazából arra hogy azt hittem lelépett nyugtatást kapok, utána hozom fel, fel is ülök rajta és takarom az arcom, aztán csak a felét. Láttam egy pillanatnyi elhomályosulást, nem tetszett neki ez a kérdés, de sajnálom, így tiszta. Támad is, belenyomja az arcát a nyakamba, mire óvatos mozdulatokkal ölelem át én is és várom a választ. Komolyan gondolja, hát persze, amennyire csak lehet, az meg majd eldől.
-Helyes.
Viszont összehúzom magam és dőlök, rendületlen, tolom őt is, hogy legyen vízszintesben és meg rajta félig ülve fekve az oldalán élezgetve a körmeim, a bordákon. Aztán megtámaszkodok két kézzel mellette és csak kinyújtom a lában, előtte kicsit megnyújtóztatva, az egyiket vissza is hajtottam és kicsit hajolok felsőtestből is hátra, majdnem érte a talpam a fejem, ha akartam volna el is éri, utána elhelyezkedek rajta. eddig nem nagyon használta ki a hajlékonyságom adta lehetőségeket, vajon tud vele mit kezdeni a későbbiekben, nem mintha nem lenne mindegy csak úgy kérdezte még tegnap hogy hajlékony vagyok e.

Úgy tűnik elégedett a válasszal, elkezd visszanyomni a kanapéra, egy kicsit azért ellentartok, nem nagyon, épp annyira hogy lassú legyen és nem az, hogy hátrabaszom magam hogy nesze, csinálj velem amit akarsz, mint egy meghunyászkodó kiskutya. Pedig azt csinálhat velem amit akar, de ezt neki nem kell tudnia. A bordáimat kezdi karmolászni, érezheti ahogy rajtam ül, hogy mennyire élvezem a dolgot, majd elkezdi bemutatni a tornász képességeit, mintha azt mondaná, hogy nesze, tudod mire vagyok képes, kezdj vele valamit. Megfogom a lányt, és felemelem óvatosan, majd kibújok alóla, és hátulról hozzábújva elkezdem kibújtatni a ruhájából, felülről haladva lefelé, és ha már minden ruhadarab kikerült, akkor egyszerűen bebújok a lába közé, ha engedi, úgy, hogy az egyik vállamon legyen átdobva az egyik lába, majd karból is tartva azért, hogy ne legyen totál kényelmetlen, felemelkedek, miközben bevetem a nyelvemet. Ügyelek rá azért, hogy ne verje be a fejét, de így kényelmesen meg tud abban is támaszkodni, majd ha már kiélvezkedte magát, és kellő hangulatba hoztam őt is, egyszerűen leereszkedem, és... hoppá, ekkor jön a felismerés.
- Khm... Elfogyott a gumim...- vakarom a tarkómat kínosan, tény, hogy csak két darabbal hordok magamnál, általában előre vásárolok ha szükséges, és most nem gondoltam, hogy nagyon kelleni fog, ezek a vésztartalékok voltak.

Hátra döntöttem, kicsit ellen tartott de hagyta magát, nem tudom ha tényleg nem hagyná hogy ledöntsem sikerülne e. aztán karmolászom az oldalát, nem direkt volt, csak arra eszméltem föl hogy jelez, ez tetszik neki, hát akkor szerencsés mert sok karmit kap még. Aztán a nyújtózásom nagy hatást kelt, felébreszti, mint egy pisztoly lövés, egyből ugrik és vetkőztet, rendben, nem fogok ellenállni azt hiszem. Mondjuk furcsa volt amikor gondolt egyet és felkapott a nyakába, görnyedtem hogy és a fél kezemmel tenyereltem a plafonon, hogy ne verjem be a fejem és hogy tartsam magam kicsit, ösztönösen beindulnak az izmok és kezdek egyensúlyozni, reflex, nem tehetek róla, remélem nem szorítom meg nagyon a lábaimmal. Aztán idővel rájövök hogy nem nagyon akarok majd azzal foglalkozni hogy tartsam magam meg az egyensúlyt csak hogy muszáj, feszítenek a lábaim, csak tegyen le, vagy engedjen a kicsit lentebb, nem is kell változtatni az álláson, csak engedjen lentebb. Nem soká le is ereszt és húznám amikor megáll, hogy elfogyott a gumija.
-Nem baj, - kapaszkodok fel rá vagy csúszok le alá amelyik illik - nem fontos, - tapadok a nyakához de ha annyira ellenáll - de ha ennyire ragaszkodsz hozzá a szobámban van.

- Ha nem fontos...- mondom lassan, miközben lassan lecsúszik hozzám, és kap tőlem egy hosszú csókot, én pedig gyengéden vezetem a kezét, hogy cirógasson egy kicsit ő is odalent, ne csak én adjak mindig, majd végül, amikor a csók véget ér elveszem a kezét, és hátradöntöm, majd nemes egyszerűséggel becsusszanok a helyemre.- Akkor nem fontos. - mondom, és lassan mozogni kezdek, ahogy térdelek, a lánynak pedig a nyakamban vannak a lábai, illetve a kezemmel tartom meg a kellő magasságot, hogy Jennának ne kelljen tartania magát, miközben nemes egyszerűséggel élvezem a pillanatot, karmolászom néha, óvatosan harapdálom és csókolgatom a lábát, próbálom kitapasztalni hogy mit szeret, és mi tetszik neki, és feltérképezni hogy merre haladjak, még elég friss a dolog, és nem tudom hogy mikre gerjed, mik segítenek neki. Ha azt látom, hogy nem élvez valamit, akkor egyből változtatok, akár a pózon is, a lényeg, hogy mindkettőnknek jó legyen. Remélhetőleg az egész közben nem jön ide a kis rókája és harapdálja meg a csupasz seggem. Ha végeztünk, akkor nemes egyszerűséggel magamra húzom, és elfekszem a földön, miközben simogatom a hátát.

Belekezdünk de megszakítja egy kis technikai problémával amit jelzek hogy hagyjon figyelmen kívül, úgy is tesz, elég gyorsan elfogadja a dolgot és folytatja ahol abbahagytuk. Először is egy hosszú csókkal közben terelgeti a kezem, engedek neki és teszem amit szeretne, majd ledönt és a lényegre, a nappaliban...a földön...a szőnyegen...húú, bátor. Elis feledkezem róla hogy hol vagyunk és ez kinek a felség területe, lehet tényleg jobb lett volna ha ad a kis problémára és inkább bevonulunk a hálóba. De már mindegy, ahogy közeledik a dög próbálom feltartani azzal hogy rárakom az egyik kezem, csak kezdek aggódni hogy összeroppantom vagy valami és enyhítek a fogáson annyira hogy ki is szabadul átbújik alattam ahogy Michael megemelt mire rándulok is egyet ahogy csikiz a bundája, majd az ő lábai közt bújik át szaglászik egy kicsit és betámadja a mozgó lábát, kezdetnek a vádliját még morog is közben. Kicsit zavaró hogy rá is figyelnem kéne de nem megy, sőt beteg hogy a bundájának a cirógatása jó hatással volt a dologra, de ez volt az utolsó hogy volt esélye belepofátlankodni, bár engem most békén hagy, Michet támadja és harapja ahol éri jelenleg. Közben a lábaim kezdeném oldalra engedni terpeszbe ugyanígy a levegőben nyújtva és érzem hogy egyre inkább feszül ívbe a hátam mintha hidat akarna csinálni, közben magamban reménykedem hogy nem gondol egyet a mumus és harap rá a srác golyóira.

Szóval, hamar a lényegre is térünk, gumi nélkül, azt mondja hogy nem lesz gond belőle, én pedig ebben az állapotomban mindent elhiszek. Ahogy beengedett, kezdenék is elszakadni a külvilágtól, és elengedni magam, de valami kis kaparászást érzékelek, illetve a fenekemet csikizi valami. Lenézek, és rájövök, hogy valamiről megfeledkeztünk, és az nem más, mint Jenna kis rókája, aki nem tudom, hogy mit hisz most, ez játék, vagy csak védené a gazdáját, igazából nem is érdekel. Azonban a csiklandozás zavar, úgyhogy miközben tartom továbbra is a lányt, nemes egyszerűséggel felemelkedek állásba, ő pedig lassan szétnyitja a lábait, és elkezd hátradőlni. Csak én tartom, teljesen elengedi magát, én pedig úgy döntök, hogy elég egy kéz is ehhez, a másikkal cirógatni kezdem a mellét, kicsit megkarmolom a hátát, ilyesmik, este mintha tetszett volna neki a dolog, és természetesen továbbra is mozgok, nem állok le egy pillanatra se, ez alól az egyetlen kivétel, ha a lányon látom, hogy szeretné ha így tennék, de bízok benne, hogy erre nem kerül sor.

Sejtem miért gondolt egyet és váltott térdről és állt fel, bár így kicsit furi, amúgy szerintem mindketten megszakadnánk előbb utóbb, de így pehely súllyal. Igaz Félix nem adja fel és továbbra is támad immáron a lábát, nehéz eldönteni hogy játék vagy komoly a dolog eléggé vadul. Az egyik lábam végül vissza teszem a vállára, próbálok vele valamit kapaszkodni, tartani magam hogy ne csak ő bár nem úgy tűnik eddig mintha érezné a másik lábam meg szép lassan behajlik magától, a kezemmel max az ő egyetlen tartó karjába tudnék kapaszkodni így engedem magam, ívbe feszül a hátam de attól még tudok dőlni egy kicsit és mégis csak kezdek szorítani a csuklóját amivel tart, a másiki kezemmel meg karmolászni amit érek, így asszem a combját elérem. Aztán gondolok egyet is hasizomból felemelem magam, leengedem az egyik lábam, amelyik hajlítva volt és a derekára kulcsolom. Igazából ezt azért hogy mondjam hogy menjünk be a szobámba inkább de ezt a felénél elfelejtem, igazából itt esik le hogy olyan kicsit vagyok hozzá képest hogyha felhúzom magam a füléig akkor megszakad az amit épp csinálunk, az egyik kezemmel határeset hogy a nyakába/vállába kapaszkodok, a másik kezemmel meg a felkarjába, így még megcsókolni se tudom, főleg az aránytalanságom miatt hogy a lábaim hosszabbak mint a felsőtestem, vicces. De dolgozunk azzal amink van jobb híján ott csókolom ahol elérem és a karjáról át téved a kezem az oldalára kicsit a hátára. Félek hogy el fogom engedni magam, mondjuk a morgolódástól kicsit nehezen megy.

Miután felkelek a földről, és állva folytatjuk, már nem zavar annyira a kis dög, és ismét Jennára tudok koncentrálni, és a hullámzó melleire. Így, hogy a zavaró tényező kikerült a képből, egyből jobb az egész, és a lány helyezkedik is helyettem, nekem csak annyi a dolgom, hogy tartsam a ritmust, és a testét. Ettől függetlenül végigkarmolok a szabad kezemmel az oldalán, és megmarkolom a fenekét, miközben gyorsítok a tempón, ahogy érzem, hogy a végéhez közeledek. Miután végeztem, és átjárja őt a szeretetem, könnyedén a kanapéhoz sétálok, és leülök, úgy hogy még mindig ölelem a lányt.
- Kezdek kifáradni. - mondom, mert bár erős vagyok, az állóképességem messze nem akkora, bár nem tagadom, hogy tetszik a lány étvágya, és ezt meg is jegyzem.
- De örülök, hogy valaki végre lefáraszt. - csókolom meg a nyakát ha engedi, majd eldőlök a kanapén, húzva magammal, hogy továbbra is rajtam feküdjön. de azért mégis pihi van így, és be tudom tolni a karjaimat a fejem alá. Azon gondolkodom, hogy meddig maradjak, nem akarok még egy éjszakát itt tölteni egymás után, az olyan bunkó lenne, plussz váltásruhám sincs meg semmi, de itt se akarom még hagyni. Maximum ebédig maradok, döntöm el végül, de lehet, hogy előbb elindulok haza.

Ezzel a körrel is végeztünk, most kivételesen nem változtam át, na nem azért mert nem volt jó, remélem nem érti félre. A gyorsításnál erősebben kapaszkodom belé, majd amikor vége szakad a dolognak lustán engedem magam, vagyis kicsit tartom is de csak lógok, hagyom hogy tartson, leengedem a lábam is és helyette fentebb húzom magam hogy a vállára tegyem a fejem. Lehuppan a kanapéra és kijelenti hogy kezd fáradni, incselkednék hogy ˇcsak ennyit bírsz" , de nem merek, van akit érzékenyen érint, nem akarom megbántani, helyette csak pimaszul mosolygok és fészkelődök egy kicsit, elégedetten, főleg a második mondat után.
-Ugyan, még bele se kezdtem igazán. - incselkedek, gonoszan kuncogva.
Majd elfekszünk, én lehajtom a fejem a mellkasára és lehunyom a szemem, kezdek lassan szuszizni mint amikor elalváshoz közel vagyok, közben hallgatom ahogy ver a szíve. Figyelmen kívül hagyom hogy Félix küzd azért hogy feljusson a kanapéra, aztán mégis megbontja valami a pillanatot. Nem tudom ő mennyire hallja de én tisztán hogy a szobámban csörög a telefonom, ajj neee, elfelejtetteeem, húzódok össze morogva a mellkasába nyomva az arcom. Aztán csöng a rendes telefon is a rögzítővel, megint felmorgok de nem kelek fel felvenni, nem soká hallani is az üzenetet. - Ígértél valamit Drága, ha nem jössz, felmegyek érted, csókollak! - hallani egy kissé karcos férfi hangon.
-K*rva élet! - morgom a mellkasába, aztán mielőtt Mich felháborodva felugorhatna - Nyugi, csak a gazdám az...vagyis a nagybátyám.
Felülök tipikus kómás fejjel, kócosan, dörzsölve az arcom, mint aki frissen kelt, aztán vergődök egy sort.
-De én nyeeem, nyem akajooook, nyah nyuh nyih, göeh! - aztán megállok, kislányosan kicsit lehajtom a fejem - Morr...

Persze feltűnt, hogy most nem változott át, és kissé sérti is az önérzetem, de az igazi pofon csak ez után érkezik. Először kapok egy kis szurkálódást, vagyis egy üzenetet, mire csak vigyorra húzom a számat.
- Nyugi, alkalmazkodóképes vagyok, és hamar lekopik rólam a rozsda. - kacsintok rá, ebből már igazán kitalálhatja, hogy egy ideje tényleg elég ínséges időket éltem, de azt hiszem azoknak a napoknak vége lesz mellette. Kényelmesen elhelyezkedünk, és mindketten kezdenénk elaludni, amikor valami halk neszt hallok, de nem tulajdonítok neki túlzott jelentőséget, majd amikor elhallgat, akkor csöngeni kezd a vezetékes telefon, majd bekapcsol az üzenetrögzítő, és valami ismeretlen férfi szól bele, hogy Jenna ígért neki valamit, mire felugrik, én pedig kérdőn nézek rá. Mi van, sorszámot kell húzni hozzád baszod? Oké, hogy mondtad, hogy egészséges nő vagy, meg látom hogy van étvágyad, de ha ez most komoly... főleg, amikor azt mondja, hogy a gazdája, arra a szóra kihagy egy ütemet a szívem, mielőtt hevesen kezdene verni, majd miközben Jenna vergődik, én próbálom visszafogni magam, hogy ne mondjak semmi elhamarkodott dolgot, egyelőre adok neki egy esélyt, hogy megmagyarázza a dolgot. Gondolatban már azon vagyok, hogy vajon mit kaphattam el tőle.

Mivel tudom az igazat és hogy a nagybátyám, tehát rokonom és a fura stílusát is megszoktam már nem túráztatom magam rajta, nem is ijedek meg, le se vágom hirtelen hogy ja, Mich először hall felőle és neki furcsa lehet ez az üzenet, főleg az arcára van írva, de nem mond semmit.
-Tényleg a nagy bátyám, vér rokon, csak ilyen a stílusa....- sóhajtok, olyan jól tud időzíteni, imádom érte.
- Na jó, állandóan dolgozok vagy alszok vagy tök mindegy de sose érek rá semmire és őt hanyagolom a legjobban mikor ha ő nem lenne most Moszkvában lennék valahol, mert ő vett magához mint nevelő szülő amikor elvesztettem a szüleim, az apám öccse és sérti hogy sosincs rá időm és kiharcolta hogy szánjak rá egy délutánt, a mait, csak elfelejtettem. Úgyhogy bármit gondolsz, megnyugtatlak, csak egy elhanyagolt rokon....de rád van bízva mennyit hiszel el belőle. - mondom kissé lemondóan az utolsó mondatot, de végig nyugodt vagyok.
Ne csinálj olyat hogy magyaráznod kelljen, hát ezt nem is én csináltam, de mindegy, evvan.
Felkelek róla és elindulok először is megint a fürdő felé egy gyors frissítő zuhany erejéig, és hagyom a lehetőséget is ha nem hisz nekem és le akar lépni megteheti szabadon.

Magyarázkodni kezd, miközben rájövök, hogy mennyire hülye is vagyok. Mikor végigmondja, megcsóválom a fejem, és hirtelen mosolyogni kezdek.
- Miért ne hinném el? - kérdezem, és közelebb hajolok hozzá, de még a csók előtt mondom, mikor már szinte összeér a szánk. - Te kérdezted, hogy mennyire gondolom ezt komolynak... és azt mondtam, hogy a lehető legkomolyabban. Ez igaz is volt, és ha nem tudnék hinni neked, nem tudnék bízni benned, akkor semmi értelme nem lenne. - mondom, és megpróbálom megcsókolni, ha engedi, majd amikor felkel rólam, akkor először egy zsebkendőt keresek, letörölni magamat, majd belebújok a ruhámba, amíg a fürdőben van. Nem tudom, hogy kivárjam, vagy ne, végül úgy döntök bemegyek hozzá a fürdőbe.
- Akkor gondolom lekísérhetlek. - dobom fel, ő ismeri a nagybátyját, és tudja, hogy hogyan járunk jobban, titkolni akarja még előtte hogy itt aludtam, vagy felvállalja, övé a döntés, és nem lesz belőle sértődés. A válaszától függően várok, miközben méregetem a testét, most már szabad szabadon, vagy megyek ki, és indulok meg lefelé egyedül.