Silver Flame Fegyverbolt (Jenna lakása)

Koppant neki.
- Miért, baj? - hülye kérdés, ha baj, ha nem, ez így lesz, vagy növessze meg ő is ilyen hosszúra - Ha már nem fenyegetnek ilyen veszélyek, visszanövesztem majd, jobban szeretem a hosszú hajat. - legalábbis eddig úgy volt hogy jobban szeretem, ha mégis megváltozik a véleményem, de ő ragaszkodik a hosszúhoz is visszanövesztem, nem nagy dolog, ez tényleg nem.
A mosogatós dologra annyi a válasza, ha össze fogunk költözni....ühüm, ha megtudunk majd egyezni, osztozni kell majd a házimunkán is, mert nem akarja hogy én csináljak mindent. Kíváncsi vagyok meddig fogja megtartani ezt a jó szokását, a legtöbben elég hamar "belefáradnak" és szép lassan, sunyin át csúszik az asszonyra az egész meló, ha mégse így fog történni, akkor valami különleges egyedet fogtam ki, ha mégis úgy lesz se lesz semmi, max akkor ha már úgy érzem, szándékosan csinálja a melót.
- Ja, de még nem költöztünk össze, - megnyomom kicsit azt a nemet - addig marad a régi szokás.
Hiába kacsingat, most megint beugrott hogy van itt egy égetően fontos dolog amit még nem fightoltunk le és nem is lesz egyszerű. De lemosom magamból a haragot, mint a tányérról a piszkot, aztán iszom az ovis dzsúszomat a pultra telepedve. Jön vissza, ide áll mellém, nézem, hajolna csókért, de addig esélytelen amíg ki nem végzem az innim, nem mintha sok időt venne igénybe, mikor hajol felém, én meg hátra, szívószállal a számban, már szörcsögni is kezd a doboz, kifogyott. Kicsit még szörcsögtetem, az utolsó cseppig, utána felemelem a fejem jelezve, hogy most már szabad a csók. Megjegyzés: a fogkrém-édeslötyi kombó nem gyere be, ettől független nem fintorgok közben.
De vajon meddig tudjuk még húzni az időt? Úgy döntöttem nem akarok megint én lenni az, aki felhozza ezt a veszélyes témát.

Mint kiderült, amíg nem költöztünk össze, addig "marad a régi szokás", azaz én csak ne mosogassak. Más megköszönné hogy milyen figyelmes vagyok vagy valami, legalábbis én biztos megköszönném. Mindegy, biztos a terhesség, ezen amúgy se sértődnék meg, hát még most. Inkább elfogadom amit mond, és ha így akarja, akkor így lesz. Viszont nem halogathatjuk a kérdést már sokáig, ideje lesz előhozakodni vele.
Fogmosás után, miután megkóstoltam az italát - megjegyzés, legközelebb nem fogkrémes szájjal kellene ezzel próbálkozni - úgy döntök ideje ledobni a bombát, és eldönteni hogy akkor ki költözik, és hova.
- Reggel nem beszéltük meg hogy mi legyen. - mondom óvatosan, így van alkalma passzív maradni, jelezve hogy nincs kedve megbeszélni most se a dolgot, és hagyjuk még, vagy folytathatjuk a beszélgetést - teljesen rajta múlik, hogy ebből hogyan tovább, várom is hogy mit mond erre, miközben ha engedi, akkor felülök mellé a pultra, és megpróbálom átkarolni.

Úgy néz ki eddig tudtuk kerülgetni a dolgot, most már meg kell beszélni. Reggel nem beszéltük meg, mivel feltűnt hogy világát nem tudta és nem azt válaszoltam amit gondoltam és ahogy láttam nem igazán volt abban az állapotban hogy meg tudjuk beszélni, félig alvó állapotban kitudnak csúszni érdekes gondolatok. Ráadásul felül mellém a pultra, nem fél, közel merészkedik hozzám, pedig épp vitázni készülünk.
- Igen, mert láttam, hogy nem egészen vagy magadnál és nem akartam, hogy meggondolatlanságokat vágjunk egymás fejéhez. - és mondanám, hogy ártsunk egymásnak, de nem bántanám és ő se engem, legalábbis fizikailag. Nyomorgatom a dobozt.
- Előbb utóbb úgyis meg kell beszélni. Mi legyen?
Nagyon nem akarok leköltözni oda, nem érzem ott jól magam, főleg nem egyedül. Az első pár alkalom, amikor lent jártam nagy hatással volt rám, főleg a karácsonyi incidens, nem épp pozitív irányban, azóta nem igazán szeretem azt a helyet. "Biztonságos", "béke van", 'senki nem bánt senkit", csak épp lincshangulat alakult ki egy baleset miatt, random vádaskodás, előkerült egy önbíráskodó is, megvédtük magunkat, abból is botrány lett, nagyon f*sza volt, tényleg. Főleg hogy egy idő után nem biztos hogy képes leszek magam vagyis magunkat megvédeni, aztán nekem ugrik valami barom, vagy kísérgetni kell mint egy óvodást, egyik se hiányzik, a technikai problémákat meg inkább hagyjuk.

Nem akarta hogy a kora reggel miatt ne gondoljuk át amiről beszélünk, ő is azt akarta hogy higgadtan meg tudjuk dumálni. Igaza van, ez jó hozzáállás volt a részéről, és ezért hálás is vagyok neki. Nyomorgatja a dobozt, látszik hogy ő se nagyon akar nekikezdeni, de tudjuk jól, hogy egyszer muszáj lesz. Végül kiböki a kérdést, én pedig megvonom a vállam.
- Tudod, hogy háború van, és idefent nem biztonságos. - kezdek neki óvatosan. - Tudod, hogy szeretném ha lent lennétek, ott nagyobb biztonságban vagytok. Ne az egy karácsonyi kalandunk alapján ítéld meg a helyet. - mosolygok, és megpróbálok adni egy puszit a nyakára.
- Amúgy is, van internet, van telefon, és bármikor feljöhetsz majd. Olyan lesz, mintha a kertvárosba költöznénk, és nekem nagyon sokat jelentene, ha nem kellene miattatok aggódnom. Ha valami történne veletek idefent miattam... nem élném túl. - fejezem be halkan, és ártatlan kiskutyaszemekkel nézek rá, hátha az még jobban segíti az ügyem.

- Nem biztonságos...már egy éve tart ez a hacacáré, mégsem esett még semmi bajom, nem tört rám senki, pedig mondhatjuk hogy nyitott ajtóval "vártam őket". - és nem hinném hogy azért mert tartanának tőlem, vagy nem vagyok elég fontos neki? Ez a gondolat kicsit fájt.
- Mindig ezt hajtod hogy lent biztonságos, attól még hogy elvileg békét hirdettek szerintem ugyanúgy mennek háttérben a dolgok, csak óvatosabban. Ha kitolom a képem a lakásból ugyanúgy bennem van a para, főleg hogy meg se védhetem magam mert mindjárt én leszek elővéve, vagyis mi, mert te viszel le. Tudod hogy nem bírom a 4 fal között sokáig, szükségem van a friss levegőre, ahogy Félixnek is. - és lent annyi sincs mint itt fent.
Nem nagyon járok le oda, nem szeretem, pokolnak neveztem el.
- Internet, telefon. na de milyen? Mint a tündér mese, és tuti akkor sz*rik be amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ha feljárkálhatok szabadon ahogy kedvem van akkor meg értelme sincs az egésznek, amúgy is szerintem van beleszólása a nagyoknak, ha átjáróházasdit játszok, ott a lebukás esélye, hogy megtalálják a várost. meg minden alkalommal szórakozni a szemkötővel meg a többi hülyeséggel...Nagyon nem gyere be. Főleg hogy úgy és akkor járnak be a lakásodba amikor akarnak. - karácsonyi incidens, legalábbis nekem az jött le akkor - A másik meg, ha állandóan dolgozol, egyedül eszem a meszet egész nap, szintén a 4 fal közt.
Ahogy beszéltem egyre nőtt a feszültség a hangomban, így itt inkább tartottam egy kis szünetet, amúgy is ledaráltam mindent amit akartam, legalábbis ami eddig eszembe jutott, ja még valami.
- Meg amúgy is, max 4 évig lehetünk lent, utána muszáj felköltözni, tudod, ovi, suli. Nem hinném hogy bármelyik van lent. - ha lenne se járhatna oda a gyerek, még a holttestemen keresztül sem.
Nem tudom hogy máshol hogy megy, de nem hiszem hogy egyből kapják fel a családját és viszik le, ha mindenki így tenne el se férnének.
Meg az üzletet se akarom itt hagyni, a lakásomat sem, látogatni se tudnak, az utolsó napokban meg ha váratlanul megindul a buli, hogy a francba jutunk fel?

Végigmondja az érveit, némán végig is hallgatom az egészet, pedig a legtöbb sületlenség. Ha végzett, akkor még várok egy kicsit, hátha folytatja, de mivel nem teszi, ezért elkezdem mondani az ellenérveimet, hogy kicsit tisztábban lásson.
- Nem egymástól kell félnünk, hanem az Omegától. Mint már mondtam, New York teljes alvilága nem jókedvéből költözött le. És ha ők nem tudták biztonságban tartani a családjukat, akkor én még annyira se fogom tudni. Eddig mindig úgy jöttem ide, hogy előtte biztosra mentem nem követnek, többször órákat barangoltam hogy biztosan kiszúrjam ha van valami. Ezt nem tudom minden nap megtenni. Másrészről én nem költözhetek fel, akkor elveszítenék mindent amit lent kiépítettem, a teljes karrierem, és mivel túl sokat tudok, ezért valószínűleg az életemet is. A szemkötővel nem kell szórakozni, megtudhatod hol a lejárat, és egyedül is járkálhatsz majd. Nem arról van szó, hogy ne legyél fent soha, arról, hogy nem mindegy ha feljössz egy kávéra, vagy ha állandóan a házadhoz rohangálok. - kis sóhaj, remélem nem veszi rossz néven amit most mondok. - Egyelőre valószínűleg még nem tudják hogy ki vagy, de ha sokat leszek veled, ha állandóan itt leszek, ha elkezdesz pocakosodni, és rád szállnak, nem foglak tudni megvédeni. És lent tudok "otthonról" dolgozni. Nem az a lényeg, hogy állandóan munkában legyen, de lent kell lennem, hogy ha kellek, elérhető távolságban találjanak, érted? Lehetek otthon, lehetek veletek, csak ha hívnak, menni kell. Ezzel nem tudok mit csinálni. - mondom, és segélykérően nézek rá.
- Én nem tudok felköltözni. Nagyon szépen kérlek, hogy ti gyertek le, hogy veletek lehessek.

Mindent bedobtam ami eszembe jutott, hogy mennyire nem lenne jó nekem ott és mennyire nem szeretem, meg ilyenek, hát nem jött be. Az elején még csak néztem, ezzel nem fog meggyőzni, aztán került képbe, hogy az életébe kerülhet ha ott hagyja a várost, remélem nem csak átb*szás, mert akkor ölni fogok ha kiderül hogy mégis, mert ezzel nyerte meg vitát. Így kénytelen vagyok én engedni és leköltözni, innentől abból amit mond nem sok semmit hallok, pontosabban fogok fel, bambulok a földre, már most kezdek kicsit belebetegedni a gondolatba, hogy oda kell költözzek, ott kell éljek, de ez van, el kell fogadni. Aztán vagy megszokom egy idő után a helyet, vagy számolom a napokat amikor végre felköltözhetünk.
- Jó. - mondom beletörődve.
Kaparászom a körmömről az amúgy is kicsit megkopott fekete lakkot, 1 perc néma csend, azt pontosan nem tudom megfogalmazni hogy mimre, de megérdemli.
- De amíg nem rendezem le a boltot nem költözök le. Próbálok majd haladni vele. - folytatom vérszegény stílusban.
Igazából ezen már gondolkodtam valamennyit, srác aki a japán negyedi üzletemet viszi már egy ideje nekem dolgozik és bízok benne, eddig legalábbis nem okozott csalódást és már rutinos, úgyhogy valszeg áthozom ide és a másik üzletbe kell keresni valaki mást. Azt annyira nem érzem közelinek, semleges plusz bevétel forrás, nem úgy mint ez, ami itt van, amit féltek, amivel viccelték már meg az agyam és majdnem infarktust kaptam, szóval oda felőlem, ha beleunok a keresésbe, küldhet ő is embert.

Végül sikerül meggyőznöm, de látom rajta, hogy nagyon nem füllik hozzá a foga. Kézzel lábbal tiltakozik a hely ellen, mert volt egy kellemetlen élménye, pedig egyáltalán nem olyan ott lent mint ahogy elképzeli. És amúgy is, meglesz a szabadsága, jön megy ahova akar, ott is vannak gyerekek, ott is vannak kismamák... Na mindegy, már meggyőztem, nem kell sorolnom tovább az érveket, viszont vigasztalni még megpróbálom azért.
- Ahogy biztonságos lesz fent, feljövünk. Én se lent akarom leélni az életem, gondolhatod. - mondom, és megpróbálom kicsit jobb kedvre deríteni azzal hogy lecsúszok a pultról, és megpróbálom ölbe kapni.
- És majd vehetünk szép nagy saját lakást, ahol kényelmesen elfér mindenki. Te, én, Michael Jr., és Félix. - vigyorgok, direkt használva ezt a nevet. Még nem találtuk ki mi legyen a neve, időnk se volt, nevét se tudjuk, úgyhogy addig így fogok rá hivatkozni. Kivételt képez persze ha Jennának nagyon nem tetszik, akkor leállok vele már most. Válaszától függően viszont megpróbálom megcsókolni, ha már így sikerült megegyeznünk, legalább egy csókkal szentesítsük a dolgot, hivatalos, le fog költözni és együtt fogunk élni. Szuper. Tegnap délelőtt valaki azt mondja nekem hogy összebútorozok Jennával és gyerekünk lesz egy éven belül, kiröhögöm.

Azért megnyugtat hogy nem szándékozik ott leélni az életét.
- Hát reméltem is! - mondom karbafont kezekkel, morcosan.
Azért örömében felkap a pultról, jó, nem vég önelégült fejet, az a szerencséje, otthon vagy legjobb esetben a vendégszobában töltené az éjszakát, én meg csak ülök az ölében ahogy tart, még mindig karban a kezeimmel, durcázok. Elkezdi mondani hogy veszünk szép nagy lakást, ahol kényelmesen elférünk, itt is kényelmesen elférünk, még külön szoba is van a gyereknek, sőt van még egy "feláldozható" szoba is, én, ő és...Michael Jr?...????!!
- Miért Michael Jr.?! - kérdezek kicsit élesen - Honnan veszed egyáltalán hogy fiú lesz? Tudod, a "nagyjátékos" pasiknak általában kis lánya lesz, a sors fintora. - húzom az agyát a végén, vajon mennyire veszi magára. És remélem nem veszi rossz néven, de én nem adom azt a szokást, hogy az első fiú gyereket az apja után nevezik el, mondjuk még neveken nem gondolkodtam, de biztos érdekes lesz olyat találni ami nem hangzik furcsán az ő vezetéknevével, az enyémmel egyszerűbb lenne, de úgy illik ha az apa nevét viseli a gyerek ha együtt nevelik, ha már nem vagyunk házasok.
- A napokban meg kell osztanom a hírt a többiekkel is, vagy parasztlázadás lesz ha később kiderül és azt senki nem szeretné. - hajtom a vállra a fejem sóhajtva, ha azóta nem tett le - Tényleg, éjjel pittyogott a telód, arra keltem.

Játssza a sértődöttet, de a gyerek névre amit kitaláltam már felkapja a fejét, úgy tűnik ezzel áttörtem a jégpáncélt - végül is ez volt a célom vele, nem pedig bármiféle komoly gondolat. A kérdés hangsúlya kicsit meglep, mintha ő viszont túlságosan komolyan vette volna.
- Természetesen erős fiú lesz. - jelentem ki magabiztosan. - És amíg nincs neve, addig így fogok rá hivatkozni. -teszem hozzá vigyorogva, játékosan még a nyelvem is kiöltöm rá. Felőlem aztán úgy nevezi el a gyereket amúgy ahogy akarja, amíg az nekem is tetszik. Végül felhozza, hogy meg kell osztania a hírt a többiekkel is, gondolom ez alatt a családot, meg a közeli barátot érti. Nekem ez ügyben egyszerűbb dolgom van, kevesebb embert érdekel mint az ő részéről. Viszont ez felvet más kérdést is, amire jobb lesz most nem kitérni. Azt hiszem megkérem majd a kezét, ha már kölykünk lesz, igazán illene össze is házasodni. Ne legyen már zabigyerek az első fiam, az annyira gáz - bár lehet én vagyok a maradi, engem akkor is zavarna. Persze jobb lesz kicsit puhatolózni mielőtt letérdelek elé.
- Pittyegett? - kérdezek vissza, és elindulok a hálóba Jennával a karjaimban, hogy megnézzem mi történhetett vele - de szerintem csak merül, ha valami fontos lenne akkor felhívtak volna, nem sms-t írnának.

Hát egyáltalán nem vette fel, simán ignorálta, mert neki erős fia lesz, és amíg nincs neve addig így fogja emlegetni, aztán ha tényleg fiú lesz majd jól rajta marad, aztán ha arcra olyan lesz mint az apja, nem a mostani, az eredeti, és véletlenül kiszúrják...mondjuk mire akkora lesz már elévül, nem tudom mennyi idő van az ilyenekre, de 10-20 évnél biztos nem több. Na mindegy, a lényeg nem tudom miért gondolja olyan biztosan hogy fiú lesz. De csak szívózik.
- Nagyon a fiúra hajtasz. És ha lány lesz? Nem fogsz neki örülni? - nem indult komoly kérdésnek, de aztán bele gondoltam, hogy nekem se örült az apám és utána se örült és nem esett jól, sőt most se nagyon, nem is értem hogy mi volt velem a baja, még érdekelt is volna amivel foglalkozik, ha nem tolt volna el, és szörnyű érzés, mert valószínű hogy az az egy baj volt velem hogy lánynak születtem, amiről nem is én tehetek. Ha Mich is ilyen lesz, nem tudom mit csinálok vele, de nem lesz szép az tuti. Bár nem sok mindent tudok tenni ellene, így is úgyis sérül a gyerek törékeny kis lelke ha rájön, hogy "apa engem nem is szeret", ez elszomorít, annyira hogy érzem ahogy gyűlnek a könnyek, de próbálkozok a vissza fogással. Biztos nem lesz olyan, nem olyannak ismertem meg.
- Ja. - leplezem a kicsit síróra álló hangom, lopva megtörlöm néha a szemem, ahogy haladunk be a szobámba.

A kérdésre, hogy ha nem lesz fiú nem fogom szeretni, gondolkodás nélkül válaszolok.
- Dehogy. - mondom, és ránézek. - Mindig is akartam egy lányt. Úgy gondoltam ha gyerekeim lesznek, kettő lesz - egy fiú, és egy lány. - mondom, és elmosolyodom. - Nekem mindegy milyen sorrendben. De ő fiú lesz. Hidd el, érzem. - kacsintok rá, ahogy besétálunk a hálóba. Leülök az ágyba, Jenna még mindig az ölemben, és felveszem a telefont az éjjeliszekrényről, tényleg van egy olvasatlanom.
Gratulálok apuka!- olvasható az üzenet, úgy tartom a telefont hogy Jenna is láthassa, nincs előtte semmilyen titkolnivalóm. Ez jól is jön, mert így kérdőn nézhetek rá, ha tényleg csak a nagybátyja tudja, akkor egyértelműen tőle kellett jöjjön, és ezt most a mutáns meg is erősítheti, ha felismeri a számot. Ha nem ismeri fel, akkor viszont kihallgatnak minket, ami nem jó, kurvára nem jó. A fejemben már cikáznak is a gondolatok, biztos hogy nem a családból van, szóval valaki külsős kell legyen, ami azt jelenti hogy akár már körbe is vehettek minket. Ha az Omega lenne, akkor nem vártak volna ennyit - már rég ránk rúgták volna az ajtót - kivéve ha akarnak valamit. Ettől féltem. A családomon keresztül akarnak majd hozzám férkőzni, tuti az lesz az első feltétel, hogy áruljam el hol van a lejárat. Addig használnak ki amíg van mire, aztán megölnek. Kurvára nem akartam ezt.

- Akkor jó! - nézek fel könnyes szemekkel - Már megijedtem.
Aztán jön azzal hogy ő érzi hogy fiú lesz, hát jó megérzései, meg tippjei lehetnek az embernek, de hogy érzi? Ő érzi?
- Na ne mond! Még én se érzek semmit, b*szki, pedig elvileg bennem növekszik! Még olyan kicsi, hogy...nagyon, - hirtelen semmi értelmeset nem tudtam mondani arra hogy nagyon k*rva picurka - de te már tudod mi lesz... - majdnem felidegesítettem magam, de csak majdnem, szuszá - De ha te mondod.
Közben beértünk a szobába, csekkolja az éjjeli pittyogás okát. Úgy tartja a telefont hogy láthatnám ha akarnám, nem tudom hogy direkt e, de szerintem illetlenség lenne elolvasni, az más ha megkér hogy olvassam fel mit kapott vagy valami, mert akkor kéri. Így viszont az arcát nézem, milyen hírt kaphatott. Furán néz rám.
- Baj van? - gondolom itt fogja megmutatni az üzenetet, ahogy meglátom csak sóhajtok - Ja igen, 00:00, tegnap volt a határ idő, ha nem mondom el, így tudod meg. Adam küldte, nyugi, de azért a nevét oda biggyeszthette volna. - hozzá teszem azért mert olyan izé furán nézett, kicsit mintha kezdett volna sápadni.
De nyitva hagytuk az ajtó és sunyin plusz egyel nőtt a csapat létszám, csak a halk susogó hangot hallottam ahogy pehely lépteivel felninjázott az ágyra, és már nézi is melyik oldalon tudna Mich karja alatt beférkőzni, ha egyikense se, no problemo, felugrik a vállára.

Könnyes szemekkel nézett rám, biztos azt hitte hogy nem örülnék neki ha nem lányt szülne. Nem viccelt, tényleg képes elsírja magát apróságokon is. Arra, hogy érzem hogy fiú lesz, egyből válaszol, mit érzek, nincs mit érezni, ő se érez semmit mert még nem lehet érezni. Megvonom a vállam.
- Lehet hogy most benned növekszik, de gondolj bele honnan került oda. Csak tudom milyen fiaim úszkálnak odalent. - jelentem ki magabiztosan, de igazából csak húzom az agyát. Örülnék ha fiú lenne, de nem fogok belehalni ha nem. Viszont az meglep, hogy máris úgy gondolok rá, mint aki teljesen belenyugodott. Pedig nem, valószínűleg az első este amikor hazamegyek egyedül rágódni fogok végig, hogy úristenúristen. Pedig ateista vagyok.
Az üzenetre visszatérve szerencsére hamar megnyugtat, hogy Adam küldte, pedig már készültem a harcra, hogy majd úgy kell leverekedjük magunkat a föld alá. Nem tudom mit szólt volna ha ilyen a költözésünk. De legalább az orra alá dörgölhettem volna, hogy na én megmondtam. Így utólag belegondolva kár hogy nem támadtak ránk.
Meglepve tapasztaltok egy kis plussz súlyt a vállamon, és odanézve látom, hogy Félix érezte magát magányosnak odakint.
- Anyád megöl hogy bejöttél. - mondom vigyorogva, és elkapom a rókát, játékosan lebirkózva az ágyba, persze Jenna térfelén, azért vigyázva nehogy baja legyen.

A válaszán kiégtem, egy pár másodpercig csak néztem a fejét.
- Hülye! - kicsúszott a dicséret és elkezdtek nevetni - Persze gondolom már neve is van mindnek.
A hülyéskedést megtörte az üzenet olvasás, hurrá, az első gratuláció, amibe apa majdnem belefehéredett, de nincs gáz. Közben Félix beköszön, sunyi módon, időm se legyen kizavarni mielőtt ide érne, és nem talált feltűnőbb helyet mint Mich válla, végülis onnan mindent lát amire kíváncsi. Mikor figyelmeztetik, hogy "anyád megöl", csak lazán rám néz, és ásít egy teljes pofásat, majd higgadtan üldögélne tovább.
- Fhu, azért ennyire ne vegyél komolyan. - rázom a fejem - Ha ilyen lesz a gyerek is, valamit nagyon elkurtam.
Alig fejezi be, az akár véletlen, vélemény nyilvánítását már kapják is el a grabancát jön a nyomorgatás játék, rúg, harap a dög és közben kattog, vagy csetteg vagy a frász tudja mi ez a nyikorgó hang, de már fogom is a fejem. Vissza viszem garanciálisan hogy elromlott, fura hangokat ad...nem, igazából mind ilyen, hangosak és büdösek, vagyis lenne ha nem fordítanék rá ennyi figyelmet, és kevésbé lenne az ha ivartalaníttatnám is, de nincs szívem szegényt kigolyóztatni, mégis csak egy büszke pasi, amilyen peckesen tud ülni és tekintélyt parancsoló álmos szemeivel körbemérni a szobát, neeem. Ú, majd azért mielőtt leköltözünk, szólok Mich-nek hogy vannak ilyen 5 perces üzemzavarok amivel szoba rendezést vállal, úgyhogy nem árt majd a törékeny tárgyakkal vigyázni, főleg amik igazán fontosak, például a gitárja. Amikor már túl lett tolva a játék Félix egy hirtelen mozdulattal kitör a kéz alól és már a földről néz hátra csapott fülekkel.
- Ha nem játszol, kifelé! - még az hiányzik hogy megint beszabaduljon a gardróbba, néz lehajtott fejjel és fülekkel - Kifelé!  - húzza össze magát jobban néz, nem akar kimenni, most már azért felállok, mutatok az ajtó felé és erélyesebben szólok rá - Kifelé! - végül csak elindul nagy nehezen, mormogva - Nem feleselsz! - ja, rendesen morgizik az orra alatt, mint aki motyog, beteg.
Ott rontottam el hogy az elején ki kellett volna zavarni, de levett a lábamról a cuki pofi, azt "awww, jól van maradjál", most meg már lassan alig lehet kirugdosni innen, pedig ez lenne a tabu szoba.
Miután sikerült kiparancsolni, megyek hogy becsukjam az ajtót, aztán arccal előre bele az ágyba, kis idő után oldalra fordítom a fejem hogy lássam.
- Biztos hogy fel vagyunk mi erre készülve? - hát persze hogy nem, egy kis állatot se tudok rendesen megnevelni, mindjárt most üt agyon a pánik és borul a bili.

Miután megbeszéltük hogy igenis tudom mi lesz a gyermek neve, Félix szakította félbe a beszélgetésünket, aki eléggé elszemtelenedett az utóbbi időben. Vigyorogva játszottam vele egy kicsit amíg meg nem unta, ekkor Jenna megpróbálta kiparancsolni, ami nem volt túl sikeres próbálkozás. Sokadik felszólításra viszont végre hallgatott rá a kisállat, és elhagyta a hálót, leendő gyermekem anyja pedig fáradtan dőlt le az ágyra, megkérdőjelezve a felkészültségünket a gyereknevelésre. Megvonom a vállam, és lefekszem mellé.
- A gyereket nem egyedül fogod nevelni mint a rókát. - nevetek fel, és kicsit megcsiklandozom hogy értse csak viccelek, majd betolom a karjaimat a fejem alá, és a plafont bámulva válaszolok.
- Igazából, nem mondanám hogy szülőalapanyagok lennénk, de szerintem menni fog. Utánaolvasunk pár fórumon, hogy legyen rálátásunk, rendesen felkészülünk, és egyszerű lesz mint az egyszeregy. Egyedül tuti kevesek lennénk, de együtt... - hatásszünet - akár még esélyünk is lehet. Jó csapat vagyunk, a gyereknevelésben is azok leszünk. - fáradtan ásítok egyet, pedig nemrég keltünk, és ittam a kávémat - biztos nem használt még eléggé.
- Ha valami nem úgy sikerül ahogy tervezzük, úgyis rád fogom, hogy te vagy az anyja, te rontottad el. - vigyorgok rá.

Egyre nehezebben megy a kizavarás, valamit kezdenem kell majd ezzel, még fiatal, hátha vissza tudom fordítani a folyamatot. Mondjuk általában nem ilyen szemtelen, akkor kísérletezik amikor itt van Michael, nem tudom mit gondol, pasik fogjanak össze elven azt hiszi hogy majd megvédi, eddig se tette.
Bevetettem magam az ágyba, kicsit elbizonytalanodtam a gyerekdologban, imádom őket, meg aranyosak meg jól el szórakoztatom őket, csak az más, mert az másé, meg max 1 órát vannak a közelemben, most meg ez átvált 0-24-re, és elméletben képben vagyok, de az gyakorlatban tök másként fest sokszor. Azért nyugtatni próbál Mich hogy nem egyedül fogom nevelni, na erre is kíváncsi leszek gyakorlatban, és megcsikiz, ugrok is egyet az oldalamra fordulva, felhúzom a lábam kicsit fenyegetően, hogy még egy ilyen és a földön találja magát. Maradok az oldalamon a fejemet támasztva, végig hallgatom.
- Ja, mindjárt sejtettem hogy rajtam csattan ha hiba van. A fórumokról meg annyit, sok hasznos dolgot találni, de erősen kell mérlegelni, hogy mi az ami nem full f*szság, olvasta már érdekes dolgokat, nem tudtam sírjak e vagy nevessek. Nekem van megbízhatóbb forrásom, van tapasztalat bőven, inkább az ő szavára adok, mint valami randomnak. Ezért is érvágás a szar net és telefonkapcsolat. - sőt még jobb lett volna ide hozni, de azt azért csak nem tehettem volna meg, így meg aztán végképp kizárt, ha egyedül maradtam volna és nagyon bepánikoltam volna, lehet ott ennék bő egy hónapon belül.
- Majd akkor kiderül mennyire vagyunk jó csapat, egyelőre meg bízzunk a legjobbakban. - felülök közben - Meg arra azért számíts ha megszületik, valszeg jönnek látogatóba, a két nagynéném legalábbis biztos nem hagyná ki. - még Mich-el se találkoztak, Adaman kívül senki, ezen is kiakadtak amikor utálójára elutaztam hogy miért nem vittem magammal, nekik meg magyarázhatom, hogy ezért mert nála azért nem így megy. Tuti ők kívántak valamit, már akkor is izéltgettek hogy házasság, gyerek, család mikor lesz? Anyád ilyenkor már el volt jegyezve, készült az esküvőre, biztos azért van mert összefirkáltattam magam és nem kellek egy rendes embernek se, de ezt mondjuk nem teszik hozzá, kicsit maradiak na.

Miután megcsikiztem, fenyegetően emeli fel a lábát, tudom hogy ez mit jelent, ha kinyújtja repülök lefelé. Elkapnám a lábát és megcsikizném a talpát, de most nem akarom túlfeszíteni a húrt, amúgy is elvileg "komoly" beszélgetést folytatunk, nem kellene az egészet elökörködni. Még a végén arra gondolna hogyan vehetne komolyan, ha még ennyire se vagyok képes.
A fórumokra közli hogy van megbízhatóbb forrása, tudom kire gondol, vagyis sejtem. Sokat hallottam a nagymamáról, és bár ezt nem mondom ki, én inkább hagyatkoznék a fórumokra. Totál más idők járnak, totál más a világ. "Ne nézzen tévét, büdös kölke, menjen ki az udvarba és ütögesse a másikat szaros bottal amíg az egyik szemét ki nem ütik, abból majd tanul. Az apja meg majd felpofozza azt amelyiknek kieset a szeme." Már nem ezeket az időket írjuk, már nem így kell gyereket nevelni, nagyon sok minden változott, és nem hiszem hogy az orosz nagyi nagyon up-to-date. Na mindegy, ezt majd lassan adagolom, nem kell mindent nyíltan kimondani.
- Remélhetőleg mire jönnek látogatóba, már biztonságos lesz fent. - mondom, és belegondolok a dolgokba. Remélem jól haladunk majd a visszaszerzéssel, és nem lesz totál káosz meg háborús övezet teljes New York a nagy rokonlátogatás alatt. Addigra már fent kell lennünk, vagy legalább arra az időre intézni egy kamulakást, legrosszabb esetben bérelünk egyet valahol a külvárosban, és azt mondjuk ott lakunk. Csak aztán ne akarjanak leveleket küldeni.

- Aha, egy év alatt nem sikerült, nem hiszem hogy 9 hónap alatt fogják megváltani a világot. - mielőtt félre értené azért kiegészítem - Ezzel nem titeket akarlak leszólni vagy ilyesmi, tényleg elég sz*r ellenséget fogtatok ki. - volt hozzájuk szerencsém egy rövid időre, mondjuk akkor a csapattársam is rá tett az idegemre, kedvem lett volna helyben széttépni, vagy legalább beleverni a hülye fejébe a "csendben" fogalmát, csakhogy nem voltunk abban a helyzetben így inkább otthagytam a francba.
- Jut eszembe, nem lesz gáz hogy leköltözök? Nem fognak pattogni rajta hogy innentől hasztalan vagyok mert nem viszem az infókat? - nem mintha annyira érdekelne, nem tudok mit csinálni a helyzettel, ha fenn maradok se tudok nekik lerohangálni idővel, mondjuk azt megtudnák oldani.
Megvárom a választ aztán kimegyek, kell valami édes, megint, nincs energiám, egész nap csak ennék és aludnék, vagy legalább az egyiket, de aludni nem akarok, úgyhogy...
- Neked még egy kávé? - nagyot ásított az előbb, észre vettem attól még hogy akkor nem reagáltam rá.
Lehet ki kéne vinni Félixet sétálni, azért van ennyire megbolondulva, a héten csak egy rövid sétára mentünk ki a parkba, akkor is főleg csak üldögéltem. Bedepressziózva fekszik a helyén, amikor közeledek felé azért felemeli a fejét, várja a simit. Utána kikel az ágyából megrázza magát és követ a konyháig, gyors kézmosás a mosiba, rá kell álljak, ahogy a fejét se puszilgatom többet, hiába tiszta a dög. Ha Mich kért még egy kávét előbb megcsinálom azt, utána kezdem méregetni a nasis polcot.

Arra hogy hová jutottunk egy év alatt és mi lesz a következő rövid időszakban csak megvonom a vállam. Egyrészt nem akarok belemenni, másrészt neki se kell mindenről tudnia. Főleg arról, hogy szép lassan elkezdjük visszafoglalni a területeinket hamarosan. Na nem mintha nem bíznék benne, csak nem akarom hogy aggódjon vagy valami. Ebben az állapotban amúgy se lenne egészséges. Arra, hogy mennyire lesz gáz ha leköltözik, csak megvonom a vállam.
- Nem a mi családunknak dolgoztál, szóval engem annyira nem érint. Ha nagyon akarják, úgyis megszerzik akit felveszel a boltba, teljesen mindegy. Téged is beszerveztek, mást is befognak, tök mindegy kit veszel fel. Ezért ajánlottam hogy tőlünk legyen valaki, aki legalább nekem kell elszámoljon, nem másik szervezetnek. - jelentem ki tárgyilagosan, hogy láthassa, tényleg csak jót akartam neki. Ezek után felkel az ágyról, elindul kifelé, én pedig lomhán követem, a kávé kérdésre pedig megvonom a vállam.
- Jöhet. - mondom egyszerűen, és amíg csinálja levágom magam a kanapéra, benyomva valami műsort, hogy addig is szóljon valami. Nem legyeskedek körülötte, még a végén hülyét kap, hogy miért nem tudom békén hagyni, nem kell körbeugrálni. A kávét azért megköszönöm ha lefő.

"Nem a mi családunknak dolgoztál", nem hát, hanem mindegyiknek...vagyis a nagy főnöknek, mi is a "hivatalos neve? Mindegy. Végül is ja, nem őt fogják p*csán rúgni ha mégis gond, de csak elnézik, sajnos nem tudom "haza küldeni" a gyereket hogy majd máskor jöjjön vissza, jó is lenne, időponttal meg minden, szóval ez van. Azt mondja hogyha engem beszerveztek akkor az alkalmazottamat is be tudják. Hát az igaz, de engem tán azért szerveztek be, mert enyém az üzlet, nem azért mert én ülök bent egész nap, igaz? Vagy valamit félre értettem akkor? Nem hiszem, mert elvileg az volt a lényeg hogy ne kerüljön az omegás gennyládák kezébe az üzlet, amit csak rajtam keresztül tudnak megszerezni ha minden igaz, amúgy csak szétverni és kifosztani tudják, ami amúgy önmagában is elég baj de lehetne rosszabb is, ha egy alkalmazottam is elég akkor viszont nagy gáz van és valami k*rvára el van b*szarintva a történetben. Amúgy is ők kényszerítettek rá, ha rajtam múlik semmi közünk nem lenne egymáshoz, én nem akartam elfogadni az ajánlatot csak aztán elkezdték b*sztatni a boltom és kénytelen voltam beadni a derekam. Az meg hogyha nem fogadom el az ajánlatot, nem találkozunk maffia városban és most nem lennénk itt hülyeség, elvileg minden elérhetőségem megvolt neki és azon volt hogyha nyugi lesz felkeres, hmmm azért kíváncsi lennék arra a verzióra hogy is történt volna valójában.
- Ühüm, hát arra gondoltam hogy a srác, aki a másik üzletben van, átjön ide, mert már tudja mi hogy megy, és rá merem bízni ezt az üzletet, mert képes önállóan boldogulni. - és azért ez a bolt a fő és ezt féltem, óvom - A kisebb üzletbe meg lehet beadom a derekam hogy adj egy embert, de azért a keresésnek is adok egy próbát.
Egyre lentebb csúszik a keresés, a hozzá kapcsolódó kedvemmel együtt a ranglétrán, ennek az lesz a vége hogy MEGINT beadom a derekam, ez mind nem történne így ha csak egy hajszálnyival lennék kevésbé lusta, meg kezd bogarat ültetni a fülembe.
Közben már haladok kifelé, és jöhet neki még egy kávé, idd helyettem is! Tényleg ez a legnagyobb halálom. Mielőtt neki állnék a kávé készítésnek, még megnyomorgatom a dögöt, kéz mosi, és csak aztán irány a konyha. Amíg lefő, addig van időm dönteni mi tetszik a nasis polcról, Félix ül mögöttem, vagyis már szinte a lábamra tapadva, mert egyre közelebb csúszkált ahogy telik az idő. Végül a vegyes asztalt gyümölcsös csomagot fogtam meg és fordultam volna, de akkor láttam meg hogy a hülye gyerek úgy belém bújt, hogy majdnem megtapostam, ugrottunk is mind a ketten, ő nyüszögött is egyet ijedtében jelezve hogy "ne lépj rám", tapasztaltuk már milyen is az amikor megtörténik, neki jobban fáj mint nekem.
- Hát ha hülye vagy. - rázom a fejem és kezdem a kávét elkészíteni.
Nem tudom miért rögzült ez a hülye szokása, általában fel vagyok készülve rá, de most elfelejtettem hátra nézni, mert a napokban már nem csinálta ezt, ráadásul hosszúnadrágban nem éreztem hogy cirógat a bundája.
Kávét beviszem a nappaliba, átnyújtom Michnek és felülök a kanapé karzatára egyelőre háttal, átemelem a lábaim és lehuppanok mellé ahogy szoktam, remélhetőleg nem önti magára a kávét, közben bontom a saját zsákmányomat is.

Végül csak belátta hogy igazam van, mint mindig, most is hogyha végiggondolta a dolgot, meglátta az igazságot. Pedig féltem, hogy a terhességtől majd meghülyül, és kötni fogja az ebet a karóhoz, "de az nem úgy van mert nem" vagy valami hasonló indokkal. Közben jön az, hogy a másik alkalmazottat hozná át ide, és a kisboltba keresne embert, erre viszont már nem mondok semmit, megvonom a vállam. A kisboltot asszem a Kéztől kapta, és a nyakamat rá, hogy a saját emberük ül benne, csak Jenna nem tud róla. De most nem fogok ezen rugózni, azt se tudom mit fognak szólni ha saját emberünket vitetjük oda, dehát Jennáé a bolt, elvileg nem kéne beleszóljanak. Amúgy is, a nagy az övék, legyenek azzal boldogok, kapnak onnan elég infót. Max ha húzzák a szájukat felveszünk valakit tőlük oda is, akin rajta tarthatom a szemem, hogy Jenna is megnyugodjon. Aki amúgy nem tudom miért aggódik ennyire a boltja miatt, de ha ilyen sokat jelent neki, akkor majd megpróbáljuk megszerezni a területet magunknak. Legalábbis én megpróbálom.
- Rendben, ha nem találsz senkit csak szólj. - bólintok, és ez után dobom le magam a kanapéra. Kapcsolgatok a csatornák között amíg készül a kávém, de nem találok semmi igazán jót, meg hát igazából nem is akarom nézni, csak kitöltöm valamivel az időt. Mire megérkezik a kávém, már a laptopon nézem a filmkínálatot, de Jenna érkezésére abbahagyom, és elfogadom a forró italt.
- Köszönöm. - veszem el és rakom az asztalra hűlni kicsit, és hagyom hogy Jenna kényelmesen elhelyezkedjen.
- Mit terveztél mára? - teszem fel a kérdést.

Kap még egy kávét, ez alapján jól megölhette agyilag a hír, lehet egész éjjel ezen kattogott. Tudom milyen érzés, több éjszakán keresztül éltem meg ugyanezt, de nekem nem volt mentőövem a kávé, az hogy helyettesíthetném valamivel meg a sok agyalnivaló mellett meg se fordult a fejemben, kisebb gondom is nagyobb volt annál hirtelen. Befoglaltuk a kanapét, kibontom a csomagot, közben érkezik a kérdés, mit terveztem mára.
- Semmi konkrétat nem terveztem, de nem igazán mozdultam ki mostanában úgyhogy, lehet egy séta nem ártana meg, Félix is meg van már buggyanva az állandós itthon üléstől. - dobok be egy falatot, aztán jön Félix hogy neki is, tudja hogy ebből kaphat, emelek is egy szem áfonyát, mire pitizni kezd, kicsit egyensúlyozik két lábon, aztán dobom is neki a gyümit amit a levegőben kap el. Közben eszembe jut hogy ez a kimenősdi nem annyira jó ötlet, legalábbis együtt.
- De ezt majd megoldjuk ketten, - teszem hozzá gyorsan - vagyis hárman. Nem akarom hogy gáz legyen.
Megismételjük a mutatványt közben.
- Házon belül a filmezésen, evésen alváson és ágytornán kívül nem tudom mi mást tudnánk csinálni.
Lassan le kell mondjak pár hobbiról is, bye bye lőterem, bye bye kondi és reggeli futás, bye bye buli, bár utóbbival könnyebben meg birkózok szerintem.
- Viszont...ha szerinted nem túl korai, tervezgethetünk, most van időnk gondolkodni, itt az egész nap. - legalábbis majdnem, este valszeg vissza kell menjen a föld alá, én meg még nem óhajtok vele menni.

Miután feltettem a kérdésem, felvetette hogy szívesen sétálna egyet, és Félixnek is jól esne ha kimozdulhatna, mire már hajtom is le a laptopot. Szinte be se fejezi, már nézek rá.
- Akkor séta? - kérdezem, nekem aztán mindegy hogy mit csinálunk, és több kedvem is van sétálgatni mint ülni itthon és rágni magunkat. Arra hogy megoldják hárman csak legyintek.
- Jól esne nekem is kicsit kiszellőztetni a fejem. És a városban talán nem zavarna téged se annyira, ha rágyújtanék, úgyis cigiznek elegen. - mosolygok, és nyúlok én is elvenni két szem aszalt gyümölcsöt ha szabad, az egyiket én eszem meg, a másikat a vélhetően kérdő tekintetű rókának adom, miután Jennához hasonlóan pitiztettem. Nálam is dolgozzon meg a jutalomért, nem akarom elkényeztetni.
- Aztán ha hazajöttünk ágytornázhatunk és filmezhetünk, meg ehetünk majd. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. - vigyorgok rá, és megpróbálok adni neki egy csókot, és végül felemelem az ágyról ha nem ellenkezett a séta ellen.
- Tervezni pedig odakint is lehet, szép az idő, és jól esne egy kis napsütés.

Kicsit megzavarodtam hogy vissza kérdezett, ez tükröződik is a tekintetemből, nem úgy volt hogy...megvakarom a fejem, nem csak gondolatban.
- D(e)...izé...-jegyzem meg halkan és látványosan töröm a fejem ahogy folytatja.
Azt mondta hogy egy órát szokott barangolni mielőtt ide jön hogy ne kövesse senki meg ilyenek, most meg...ne értem, így totál semmi értelme nincs az egésznek
- Öööö, okémmm, te tudod. - kicsit bizonytalanul válaszolok és úgy döntök nem töröm rajta a fejem inkább, téma tere.
- Amúgy nyugodtan rá gyújthattál volna az erkélyen, mondtam is. Kimész, behajtod magad után az ajtót, vissza jössz iszol egy pohár üccsit ami elnyomja az izét és puff, - csapom össze a tenyerem - ennyi, meg van oldva. Elfelejtettem volna mondani hogy már rohadtul nem kívánom, akkor sem ha előttem szívják és eszem ágában sincs rá gyújtani? - pislogok aranyosan - Különben Vuk rázza a ketrecet, khm. - teszem hozzá halkabban - Na, megyek átöltözök, aztán indulhatunk is.
Ezzel ha engedi felkelek a kanapéról, amikor megfordulok azért kicsit oldalra döntöm a fejem szobába menet, most...jó, hagyjuk! Örülni kell hogy kimegyünk a parkba, a friss levegőre, meg minden, tök jó lesz, vuhuu. De mit vegyek fel? Állok be a gardrób ajtajába és csücsörögve simogatom nem létező szakállam, az összehajtott ruhákat nézegetve, mintha így könnyebb lenne megválaszolni a kérdést amúgy, és nem is az hogy nincs mit felvegyek, pont hogy a bőség zavara.