Silver Flame Fegyverbolt (Jenna lakása)

Hasonló cípőben, akkor nem csak én voltam ilyen merész, megnyugodtam, mondjuk. Aztán a tarkó tetkómra kíváncsi, lenne pofám nem-et mondani a tetkóbemutatója után, amúgy se egy olyan helyen van.
-Persze. - fordulok meg a székkel, és dőlök hátra hogy azért majd lássa a rókafejet és elhúzom a hajam - Ez ez első számú.
Gondoltam vet rá egy pillantást aztán vissza, azért hagyok egy kis időt, aha, vissza is él vele, hallottam a neszeket hogy valamit helyezkedik, de amikor hozzám ért egy picit megrezzentem, ahhoz jötte a melegség a tarkóm irányába, egy picit libabőrös is lettem tőle és felsóhajtottam miközben megköszörültem a torkom, azért még ne játszunk a tűzzel ilyen bátran. Le is engedtem a hajam és szép lassan vissza fordultam, lekönyökölve az asztalra, megtámasztom az állam, kicsit összeráncolva a szemöldököm, mondanék még hozzá valamit de nem jön semmi, csak maradok így egy kicsit hátha de nem, nem jön az ihlet.
-Hajjaj. - sóhajtom halkan és igazítom meg az egyik zoknim a combomon kínomban, "kínomban", aztán vissza könyökölök és semleges arccal nézek rá.
Inkább jöjjön egy sör, ami nekem eltart egy kis ideig, neki kemény pár másodperc volt, meg is jegyzem ha valamilyen ilyen biológiai igénye van jelezze, mosolyra húzódik a szája, na megint kezdődik, kissé felvonom a szemöldököm és várom mi lesz ebből, nem akar visszaélni a vendégszeretetemmel, szívem egy vendégnek elég sok mindenhez joga van, mondjuk ahhoz amit te szeretnél ahhoz nem igazán. De ha már így felhozta a kaját, mikor ettem utoljára? Ja, reggel, azt is úgy hogy megvámolták, a kényszerítő erő két nagyra nyitott csillogó szempár volt.
- Most hogy mondod az lett volna a kövi dolgom a kávé után. Viszont - emelem fel a mutató ujjam - én vagyok a vendég látó és nekem kell biztosítani. -aztán dőlök hátra és teszem karba a kezeim és emelem fel az állam -De az előbbi pimaszságod miatt elfogadom. -még oldalra is fordítom a fejem ilyen gőgösen, de belemosolygok ebbe is, aztán felkelek és előkapom a szép kis stócot, a környék szinte összes kiszállító éttermének megvan az aktuális szórólapja, legalábbis ezek azok ahol jó a kaja, mindenféle van közte, a kínaitól az olaszig minden. Na nem azért mert nem tudok főzni vagy lusta vagyok vagy nem szoktam, csak mert csak, az üzletbe viszonylag sokszor rendelek kaját. Leteszem elé őket és szétterítem.
- Akkor válassz!
Amíg ezt megteszi letűnök az asztal alá, nem gondolunk rosszra, csak a rókámért megyek, oké. Óvatosan a kölyök alá nyúlok és felveszem az ölembe magamhoz ölelve, egyből nyöszörög egyet, vagy ez inkább morgolódás, de nem érdekel, megérdemli, amúgy is neki akarok jót, lassan oda sétálok a kis ágyikójához, vissza le térdre és mint egy kis gyereket olyan óvatosan teszem a helyére, szava nem lehet, királyi ellátásban részesül, még simizem egy kicsit a kis kómás fejét hogy vissza aludjon, csak azután kelek fel és sétálok vissza, de nem ülök vissza hanem megállok az asztalnál, szinte mellette.
-Sikerült? - érdeklődök.
Velem meg a kaja esetével vigyázni kell mert ha valami felajánlja hogy meghív nyomós oka kell legyen hogy ne fogadjam el, tudod, ha adnak vedd el. Közben kicsit beszélünk bundiról is és kínálja felém a cigijét, kicsit nézem a dobozt aztán őt és úgy veszem ki a szálat.
-Köszönöm. - artikulálom szépen a szót, aztán nézek is a gyújtó után ami az asztalon volt, aztán beugrik hogy kivágtam, nézek az ablak felé és kínosan mosolyogva megvakarom a fejem hogy b*zd meg. De kínálja a tüzet, el is fogadom, arra amit mond elmosolyodok miközben kifújom a füstöt.
-Jól gondold meg, időt kell szánni rájuk, nem is keveset az elején. Mondjuk idővel kifizetődik az biztos. -könyökölök a pultra hogy tudjak hamuzni és keresztbe teszem a lábaim.

Hát igen, tudtam én hogy merész leszek, ez is volt a célom, és jelzi is, hogy ez már elég a határon van, de egyelőre ennyi, csak jelzett, és mehet minden tovább. Mire visszafordul, már a helyemen ülök, és úgy nézek rá kíváncsian, de hamar megállapítom, hogy nincs probléma. Inkább a zokniját igazgatja, sajnos nem látom az asztal innenső oldaláról, de azért megnéztem már korábban, és megállapítottam azt is, hogy szép lábai vannak. Fel is idézem a lábait, hát igen. Végül az ételre először azt mondja, hogy ez az ő dolga, és már kezdenék ellenkezni, de végül elfogadja a meghívásom, "az előző pimaszság után". Mégis csak jó volt az, és valamennyire tetszett neki, különben nem emelné ki, nem akarna beszélni róla. A többi csak színjáték, tipikus nő, de engem nem ver át. Odahozza végül az ételeket, és ledobja elém, na köszi, és akkor most honnan tudjam hogy ő mégis mit szeret. Végignézek pár szórólapot, ő meg közben eltűnik az asztal alatt, mire önkéntelenül is mozgok kicsit a széken, beljebb húzom a lábam és ilyesmik, azért itt még nem tartunk szívem.
- Mit szólnál valami egyszerűhöz? - teszem fel a kérdést, hirtelen egy hamburgeres-pizzás szórólapon akadt meg a szemem. Ha azt mondja, hogy neki is megfelel, akkor szétnyitom, és nézelődni kezdek. - Én szerintem eszek egy pizzát, és kérek hozzá egy hambit. - mondom, és már meg is van a választásom. - Vagy ha szeretnél osztozkodni, akkor ehetünk egy óriás pizzát. - vonom meg a vállam, amikor felbukik az asztal alól, és mellém sétál.
- Én nagyjából bármit megeszek amúgy, úgyhogy ha valami mást ennél, nekem az is jó. Thai, kínai, olasz, bármi jöhet. - vigyorgok, hogy ne nézzen bunkónak, aki csak a gyorskaját zabálja.

Játszott egy kicsit amire megköszörültem a torkom stop táblaként, aztán megfordulok, csak néz ilyen, ilyen kíváncsi szemekkel hogy most mi lesz, nyugi van ennyiért nem harapom le a fejed és ez a nézés se volt csúnya, azt egyből fel ismerné ha gondok lenének.
Végül hagyom hogy állja a kaját, amúgy előbb utóbb lehet feldobtam volna én is a kaja kérdést, szintén rendelős ötletre, valószínű hogy ilyenkor neki állok valamit csinálni, a másik meg akkor azzal foglalkozok és addig? A rókicsek alszik, úgyhogy  ülne és nézne, meg nézne és még nézne is.  Elé teszem a szórólapokat hogy válasszon, addig rendbe teszem a kölyköm. Arra hogy csak így lehuppantam az asztal alá nem reagál  csak arrébb húzódik hogy elférjek, más magas labda ként csapta volna le, csak nem óvatosak vagyunk? De nem is baj, közben választott helyet, oké ez nekem úgy fél óra lett volna, vagy random húztam volna egyet.
-Nekem jó. - mire vissza érek a gyerek fektetésből sikerült válasszon, ügyes, én nézegetném egy óráig hogy honnaaaan minden oooolyan finoooom és folyna a nyálam, végül neki meg is van mit rendel, oké, onnan én úgy szoktam rendelni hogy lepjenek meg valami jóval, mert nem bírok választani, ismernek már - Oké, nekem egy pizza is elég. - de még feldobja az osztozkodás lehetőségét is mire odaérek - Ezért utálni fogsz, de nekem mindegy. - ezt minden férfi utálja, de tök bocs van, a nagyra nyitott ártatlan szemeim remélem feloldoznak ha egy "olyan" pillantást kapnék erre a válaszra.
-Az a nagy helyzet hogy dettó így vagyok vele, csak én általában nem tudok dönteni. A pizza mindig jöhet minden mennyiségben, úgyhogy akkor maradjunk annál.
Aztán nyújtózok a sörömért és megvárom a végső döntést de még a végére rakom.
-Amúgy mindig a vendég választ, íratlan szabály. - hárítom át a dolgot.
Közben rezegni kezd a telóm az asztalon, a hívó képe egy fekete hajú csaj kiöltött nyelvvel ahogy egy puszit nyomok az arcára, Oli, ugrok is érte, de lenyomom és lerakom magam elé a telefont, valószínű hogy most felfogom venni, de azt is tudom hogy nem fogja egy hamar feladni, majd elsunyizok neki egy sms-t.

Tetszik neki a pizza, és az osztozkodós ötletemnél közli, hogy utálni fogom. Már készülök megvonni a vállam, ismerek ilyet, aki utál osztozkodni, és ami kaját rendel az csak az övé, nem ad belőle senkinek, de nem ez a helyzet, csupán azt mondja, hogy neki minden. Végül mégis megrántom a vállam.
- Akkor legyen közös, van valamilyen feltét amit utálsz? - kérdezem, és amiket mond, azokat lehúzom a lehetőségek listájáról, és próbálok olyat keresni, amin van sok hús, tűrhető feltétekkel, nem olyanokkal, amik hazabasznak egy randit - gondolok itt a babra, a hagymára, és ilyesmikre. Otthon szeretem ezeket, sőt, de itt most diszkrétebbet akarok választani. Ha megegyeztünk, hogy mi legyen - például egy oliva-csirke-feta-bacon-gomba-sajtos pizza, ami egész jól hangzik. Fel is vetem az ötletet, és ha elfogadja, akkor elégedetten dőlök hátra. Közben csöngeni kezd a telefonja, de egyből kinyomja, azt hinném valami pasi, ha nem láttam volna hogy egy fekete hajú csaj, bár csak egy pillanatra láthattam.
- Ha gondolod, hívd vissza, addig megrendelem a kaját. - ajánlom fel, és a bal karomon lévő, látszólag karikához nyúlok, ami hologramos képet ad, és elkezdem bepötyögni a telefonszámot.
- Hova rendeljem? - kérdezem még gyorsan, mielőtt átmennék egy másik szobába, hogy nyugodtan tudjon telefonálni, ha viszont nem akarja visszahívni, akkor maradok. - Kérhetek még egy sört? - kérdezem még a távozásom előtt, vagy továbbra is az asztalnál ülve, miközben kicsöng.

Végül eldönti hogy legyen közös, nem reagálok rá különösebben már belegyeztem, a van e valami feltét amit nem eszek meg kérdésre csak megrázom a fejem, mondom hogy mindenevő vagyok. Felvetett pizzára pedig csak rá vágom.
-Tökéletes. - de ha más lett volna is valszeg ez a válasz, mert tök mindegy!!
Közben lenyomtam a telóm erre felajánlja hogy hívjam vissza, daaaah most itt ne már, az milyen, végülis ő is telefonálni megy, de az más.
-Nem szükséges, - vágom rá, pedig tudom lélekben hogy hamarabb szabadulok akkor, megint táncolni kezd  a teló az asztalon- Na jó.
Veszem a kezembe a telót, de még egyelőre lenyomom amikor vissza kérdez hogy hova rendelje.
-Az is elég ha a nevemet mondod. - legalább lehet leakad rólam a futár,  de azért még s címet is megmondom, furcsa, ha nem tudja a címem hogy talált meg, hmm, mindegy.
Közben megint neki állt rezegni a telóm, de kér egy sört amire annyi a válaszom hogy kiveszem a hűtőből, lekapom a kupakját és nyújtom, nem sietek ráérősen vagyok.
Aztán elindul és meg felveszem a telefont, utána esik le hova indult és szólnék utána hogy nenenene, de azzal még gyanúsabb lennék, így reménykedek hogy nem látja meg, és bement, kicsit lesápadtam, barátnőm már türelmetlenkedik a telefonba.
-A k*rva dobozod, kitúrta a róka és van nálam valaki és bement és - leülök a földre - A francért kellett neked ilyen sz*rokat adj. - úgy néz ki ő jól szórakozik ezen és részletes beszámolót kér majd és kérdezgeti hogy ki az , én meg eltolom magam a hűtőig és neki koppantom a fejem, miközben bombáz mindennel, pl tanácsokkal hogy csináljak úgy mintha nem tudnám meg ilyenek és röhög mint állat -De ezek sose váltak be!!! Rohadj meg! - még egy kis lógás a telefonon, de legalább békén hagy mára - Szia! - köszönök el kedvtelenül.
Majd fújok egyet és a kölyökre nézek aki álmosan pislog az ágyában.
-Tudtad, mi? Direkt csináltad. Egy démon vagy. - vágom oda neki.
Majd mászok el a sörömért és emelem le az asztalról, hát ezt asszem most én is lehúzom, el is feledkezek róla hogy a földön ülök, és várok hogy vissza jöjjön és hogy milyen arcot fog vágni, egyet elképzeltem, vigyorra fakasztott aztán egy kis nevetésre. Végülis poénnak nem semmi, csak ezt magyarázd ki, lehet nem is szükséges.

Végül megállapodunk, hogy jó lesz a pizza amit kitaláltam, és mondom is neki, hogy beszélhet amíg megrendelem. Ellenkezni kezd, de újra csöng a telefon, mire belátja, hogy az ötletem reális. Az első ajtó felé indulok, hogy ne maradjak a zárt térben, ami történetesen a hálószobája, bár ezt csak az után tudom meg, hogy beléptem. Becsukom az ajtót, kicsit fura érzés, de közben felveszik a telefont, én pedig diktálni kezdem a rendelést. Közben észreveszek egy titokzatos fekete-rózsaszín dobozt, aminek félrecsúszott a fedele, és az ágy alól lóg ki. Vigyor szökik az arcomra, van egy tippem hogy mi lehet. Az ajtó felé pillantok, nem úgy tűnik hogy követne, és odalépek a dobozhoz, eltolva a fedelét. Pontosan az van benne, amire számítottam, halkan felkuncogok, és közben leteszem a telefont, úgyis felvették a rendelésem. Hallgatózok, de nem hallok lépéseket, és úgy döntök hogy vagyok elég pofátlan, meg amúgy is visszafogtam magam,úgyhogy tüzetesebben is szemügyre veszem a tárgyakat, de nem nyúlok bele a dobozba, azért van egy határ. Viszont így is látom a nagyját, egy magazint, a borító alapján a PlayBoy női változata, egy bilincs, és egy kis játékszer. A korbácson és a seggrepacsizón meg se lepődök, a magazin talán a legmeglepőbb. Egyrészt... internet. Másrészt nemár, de végül megvonom a vállam. Éhezik a csaj, én pedig tálcán kínálom magam, vagy csak nagy az étvágya, mind a kettő jó jel. Végül visszateszem a dobozfedelet, és úgy ahogy a dobozt ahogy hagytam, valószínűleg tudni fogja hogy belenéztem, de egyszerűbb lesz mindkettőnknek tettetni, hogy nem történt semmi. Visszamegyek, és ránézek a csajra, akin látszik hogy totál kivan.
Egy hanyag mozdulattal lehúzom a cipzárt, és ledobom a kabátom, majd beállok abba a pózba, mint a címlapfiú volt, bár nagy különbség, hogy rajtam azért van nadrág, majd várom a reakciót.

Elmegy pizzát rendelni, na de hovaaa, a szobámba, a kis birodalmam ahova nem léphet be akárki, és nem lennék ilyen ha nem tudnám mit túrt ki a kis dög az ágyam alól, azt a titkos kis dobozt amit a legjobb barátnőm vett poénból szülinapomra mert mért ne, "mindenkinek kell egy ilyen", "egy kis titok", pedig az van egy pár csak nem épp ilyen. Megmondtam hogy eltüntetem de akkor berúgtam az ágy alá, ott is maradt, öreg hiba. Még utoljára nyújtom Mich után erőtlenül a karom hogy megállítsam de csukódik az ajtó és ennyi, vége mindennek. Leb*sztam a barátnőm aki amúgy élvezi a helyzetet és ezt várta mióta átadta, ugye milyen kedves és jó indulatú lány. Hallgatózok közben, jó a hallásom, azt még hallottam amikor beszélt, de már nem beszél, nagy a csönd, azt a k*rva életbe, le is húztam a söröm egyből. Közben eszembe jutott vajon milyen arcot fog vágni amikor kijön, eszembe jutott egy elég furcsa és szép lassan kitört belőlem a nevetés, de csak halkan, aztán amikor nyílt az ajtó egyenesbe vágtam magam a földön ülve felhúzott lábakkal az arcom alsó részén pihentetve finoman az ujjaim és figyelek hogy na most mi lesz. Csak figyelek kíváncsian amikor egyszerűen lekapja magáról a dzsekit és beáll egy pózba, egy pillanatig csak nézek rá furán, aztán hirtelen beugrik, az újság és kitör belőlem a nevetés, az előbbi elfojtott maradékával együtt. Mire abba hagyom és nagyjából kapok levegőt.
-Hát ez kínos. - jelentem ki mosolyogva és újra elkezdem a nevetést.

Miután pózba vágtam magam, én sem tudom, hogy milyen reakciót vártam, de szerencsére felnevetett. Reméltem, hogy ezzel majd oldom a dolog kínosságát, de megjegyzi, hogy kínos a dolog, mire megvonom a vállam.
- Nincs mit szégyellni rajta. De azért remélem nem gond, ha nem vagyok egy Mr. Október. - vigyorgok, és beleiszok a sörömbe, most visszafogottabban, mint korábban, és csak a felét döntöm le egyből. - Egyébként szólhattál volna, ha rosszkor jöttem, és megzavartalak. - húzom az agyát, ha nem vált be a feszültségoldás, inkább ráteszek még egy lapáttal, tipikus Michael. A lényeg, hogy ebből már nehéz jól kijöjjön, és én is szabadon szórakozhatok ezekkel, gondolom tudja, hogy nem fogom letámadni amíg kiér a pizza, szóval nem olyan beszólások ezek, csak ilyen marhulós agyhúzás. Sejthette, hogy ez lesz, ha elől hagyja a dobozát, nem is értem, hogy miért nem szólt utánam, hogy ne menjek be a szobájába. Lehet, hogy direkt csinálta, lehet hogy célozni akar valamire? Elég fatökűnek gondolhat ez esetben, hogy mindezek után se vetem rá magam, de mégis csak az első randi, azért egy kicsit kellethetem magam én is. Bár, már meghívott egy italra, ez a legtöbb csajnak elég, én meg pasi vagyok, szóval illene engednem neki ha nagyon akarja. Mindegy, azt már elérte, hogy félmeztelenül állok a konyhája közepén, innentől övé a terep, lássuk mit lép a kislány.

Amikor kijött és beállt eltört a mécses, elkezdtem röhögni, arra hogy kínos volt csak megvonja a vállát, hogy nincs mit szégyellni rajta, tényleg nincs, főleg hogy mióta megvannak azóta ott pihiznek a dobozban. Reméli hogy nem baj hogy nem úgy néz ki mint "Mr Október", látszik hogy nem nézte meg rendesen, hála az istennek., azért tetetett sértettséggel kijavítom.
-Az Mr. Június. -kuncogok még egy kicsit , gondolom az évszámot se nézte meg rajta- De még szerencse. - hiányos nincsenek tetkói, nem mintha ez alapfeltétel lenne amúgy...
Közben eszembe jutott valami arról a hanyag dzseki ledobásról úgyhogy magamhoz vettem a telóm, közben megjegyzi hogy szólhattam volna hogy rosszkor zavar.
- Először is mondtam hogy szóltam volna, másrészt akkor volt az a doboz utoljára kinyitva amikor megkaptam és megcsapkodtam a barátnőm, az újsággal. - azért még a végére tűzöm ezt is, vannak benne olyan dolgok amitől máshova lyukadhatnak ki a gondolatai - És ő volt a tettes, - mutatok Félixre - ő túrta ki a dobozt amíg tusoltam. -nem is tudom mért nem suvasztottam már rég be a gardróbba, már fél éve ott van az ágy alá berúgva.
Közben elindítok egy számot és várom a folytatást, a számhoz érintve a telefont kíváncsian figyelve, remélem nem veszi komolyan bár kinézem belőle hogy beszáll a játékba és tényleg neki áll tovább vetkőzni. Úgyhogy nem várok sokáig, felkelek a földről az üres üvegem is felveszem közbe és a pultra rakom, ugyan a zenét nem kapcsolom ki, még simán lehet beszélni mellette csak annyira hangos és imádom ezt a számot, nem nehéz kitalálni miért.

A megjegyzésemre visszavág, hogy az nem is Október, de tudja valaki itt a dolgokat. Hát persze, ezek után pont el fogom hinni, hogy nem nyálazta át azokat a lapokat figyelmesen. Mindegy, nekem azt mond amit akar, ha cikinek érzi és tagadni próbál, azt is elfogadom, bár nem tudom, hogy ez miért lenne gáz. A legtöbb nő csinálja, nem értem, hogy amikor szóba kerül, akkor hirtelen miért lesz mindenki prűd meg maradi. Na mindegy, nem fűzök hozzá semmit.
Ellenben ő igen, betesz egy egész sokat mondó dallamú számot a mozdulatomra, mire nézek rá kérdően, az egyik szemöldököm felhúzva.
- Az nem úgy van, hogy csak én adok, és nem kapok semmit. - mondom, és kinyújtom hátra a karom, megtámaszkodva a mögöttem lévő szék háttámláján, befeszítve a karjaim és a hasam, és hagyom, hogy a hajam lazán a szemem elé hulljon. Feszülnek azok a kockák, kár hogy nem csillog a bőr, az még hozzátenne a hatáshoz. Mindegy, egyelőre ez is megteszi, mutogatom én magam szívesen, szeretem is ha néznek, de azért ha most minden kártyát leterítek, nem marad semmi a következő alkalomra. Egyelőre így vagyok, és várom a válaszát, hogy mégis hogyan, és merre tovább, nem akarok elkapkodni semmit.

Bekapcsolom a zenét hogy folytassa amit elkezdett, várom mit reagál rá, hát nem kezd el vetkőzni, nem baj, nem is ez volt a terv lényege. De azért furán néz rám hogy ezzel mégis mire célzok így hirtelen, vissza fogom a kuncogást hogy a számra harapok, félre fogja a érteni, már mindegy. Egyből jelzi hogy az nem játszik hogy csak ő, ja hogy nekem is kéne, na hát ha ketten neki állnánk itt vonaglani meg vetkőzni annak meg lenne az eredménye is asziszem. Aztán elkezd feszítgetni, jaj ne már, komolyan, így is látom, nyugi, nem kell ráerősíteni, de azért egy végig mérés belefér, majd ártatlanul nézek rá amikor a tekintetem felér az arcához.
-Tényleg? - közben felkelek a földről.
Leteszem az üveget a pultra kicsit biggyesztve a szám, néha néha egy kutya szemes tekintetet vetve rá.
Aztán lassan felülök a pultra és felhúzom a lábaim törökülésbe és megvonom a vállam.
- Ha nem hát nem. - mosolygok, jó, néha pár pillanatra eltéved a szemem az övéről, de kontrollálom magam.
Így nem kapol maci ölelést, és most egy kicsit csönd lesz szerintem, de nem fogom bírni és belefogok nevetni, mindíííg ez van.

Nem társul be, és nem is akar partner lenni az adok-kapokban, ami tisztázza a dolgot, hogy egyelőre még ő se akar odáig eljutni. Nem gond, én is így gondoltam, ha egyből nyitná a lábát amúgy is meglenne a véleményem róla kapásból, szóval jobb is, hogy nem enged be egyből az ágyába. Így legalább tudom, hogy ő is valami komolyabbat keres. Mármint, most komolyan, átcsesztem, eltűntem már nem is tudom mennyi időre, aztán összefutottunk, pár hónappal később megjelenek a lakásán, és egyből lefekszik? Azért ez sokat elárulna a csajról, szóval így csak a tiszteletem nő az irányában.
Látom, hogy végigstíröli a testem, feszítek is hozzá, hogy még jobb legyen a látvány, bár anélkül is elég kidolgozott a testem. Próbálkozik a kutyaszemekkel, meg hogy ugyan mutassak még, de tudom, hogy nem gondolja komolyan. Ha tényleg ezt szeretné, akkor a korábbi tarkós rész után se úgy reagált volna, és most se csak ennyi lenne az egész. Viszont a méregetés közben már elég egyértelműen láthatja, hogy a nadrágom is formázódik, nem tehetek róla, beindít hogy beindítom. Inkább elfordulok az asztal felé - legalább a fenekem is megnézheti - és elveszem az üveget az asztalról, és lehúzom a söröm maradékát, majd visszafordulva megrántom a vállam.
- Remélhetőleg lesz még amikor nem így gondolod. - kacsintok rá egy félmosollyal, majd leülök a székre, elég lesz a bemutatóból.
- Egyébként miért kaptál ilyen csomagot a barátnődtől? Úgy érezte szükséged van rá? - vigyorgok, tudom hogy indiszkrét téma, de talán már megengedhetem magamnak, hogy ilyet kérdezzek.

Végül nem vetkőzik senki, így helyes. Aztán felülök a konyha pultra törökülésben, ahogy a kávét iszom néha reggel hogy a dög ne zargasson amikor tényleg nem az a nap van.  Nézzük egymást és várunk, mondjuk nekem több nézni valóm van, rajta talán valamivel kevesebb a ruha, nem talán tuti és ha már így van ne legyen kár érte, öv alá csak egyszer téved a szemem, oké, pedig nem csináltam semmit, de már kapom az őszinte szavak nélküli bókot. Hmm, lehet észre vette, mert megfordult, jó ebbe picit belepirultam, de miért?  Viszont hátulról sem rosszabb, kevesebb a nézni való de ugyanaz a szint és örömmel nyugtáztam azt is hogy nem hagyja ki a lábnapot, dicséretes, és ezt a gondolatot kicsit elnevettem magamban, mintha valami fittness-es gondolta volna.  Közben a jobb lábfejem mozgattam a zene ritkusára és vállból mozogtam egy kicsit, diszkréten "táncoltam", annyira imádom, meg ezt a gitárt benne. Kicsit megkésve de reagál arra amit utoljára mondtam, igen, ha ügyesek vagyunk biztos lesz,  gonosz kuncogás egy csintalan mosollyal a válaszom.
Aztán vissza a dobozkámhoz, kíváncsi miért kaptam, legalább megkérdezi és elmondhatom nem talál ki saját verziót, úristen. Megvonom a vállam, rázva a fejem.
- Nem tudok, azét mert akitől kaptam ilyen bolond, pont vele beszéltem amúgy telefonon és nagyon jól szórakozott. - mosolygok - Amúgy, az alapján amit mondott azért mert nekem nincsenek ilyen titkaim, nem csináltam olyat hogy legyen, nincs olyan amit ne mernék nyíltan megosztani, úgyhogy ő hozott nekem egy doboz titkot mint szülinapi aji. Csak az benne a baki ha valaki meglátja olyat feltételez ami nem igaz, nem vagyok ilyesmire rá szorulva. - ja, ha akarnám minden estére foghatnék valakit , igazgatom meg a pólóm - Egyébként is én az élő hús-vér dolgokra esküszök. Am ha jobban megfigyeled az újságot feltűnhetett hogy nem mai szám, 2007-es, júniusi, amikor születtem hogy azért legyen benne valami olyan is ami kapcsolódik. - diszkréten elárultam a korom, nem baj - Vadabb dolgokat tervezett amúgy bele csak félt hogy mit kap érte. - mosolygok és araszolok közelebb a hűtőhöz.

Egy kis ideig némán nézzük egymást, ezzel mondjuk ő jár jobban, mert neki több néznivalója van, de azért én se panaszkodom, nekem itt van a fantáziám. Elképzelem a melleit amiket ádáz módon takar a ruha, aztán lehet hogy nem is úgy fognak kinézni, de most nem az a lényeg. Elkapom a pillantását, ahogy derék tájt alá téved a tekintete, hát igen, ott is van mit nézni, el is fordulok, egyrészt hogy azért ne legyen ilyen feltűnő, másrészt hogy megnézhessen hátulról is. Ahogy visszafordulok, látom, hogy kicsit ég az arca, na igen, akkor egyértelműbb a dolog mint hittem. Terelem is a témát, nem épp nyugodtabb vizekre, ahogy a dobozról kérdezem. Egész bőbeszédűen válaszol, érthető, hogy poénnak szánták, bár elég fura a sztory, de nem is ez a legrosszabb. Amikor kijelenti, hogy nem szorul ilyenekre, mintha kést forgatna bennem, nem szorul rá, tehát nem szokott egyedül aludni. Nem mondom, hogy nem megérthető, de akkor is szar, hogy így nyíltan kijelenti. Mintha belém rúgna.
- Milyen merészebb dolgok? - próbálok mosolyt csalni az arcomra, és adni a lazát, de azért ha igazán megfigyeli, láthatja a szememen, hogy nem túl őszinte a dolog. A tartásom is változik kicsit, nem tehetek róla, ösztönösen mintha veszítettem volna az önbizalmamból.

Elmesélem a dobozom élettörténetét, kifejtem hogy miért kaptam és mi róla a véleményem. Közben meg csak annyit vettem észre mintha kicsit össze ment volna, mondtam valamit? Kicsit ráncolom is a homlokom és kezdek gondolkodni, de nem tudom mit mondhattam amitől leeresztett, ha megfeszülök se értem. Fel tesz egy kérdés, erőltetett mosoly, ajj ne már, engem akarsz becsapni, főleg ezekkel a szemekkel, mintha leoltották volna a lámpát. Nem leplezem hogy észre vettem, sóhajtok egy nagyot, kicsit unottan húzom a szám és oldalra döntöm a fejem.
-Nem mondott konkrétat, csak ennyit, úgyhogy bármire lehet gondolni ami kapható. - kicsit előre hajolok és kíváncsian nézek rá - Mit mondtam amitől így letörtél? - nem kertelek rákérdezek - Hmm? - ha nem akarna válaszolni noszogatom - Naa, légyszi, hátha tudok segíteni. - de nem vagyok valami türelmes úgyhogy ha továbbra sem születik meg a válasz hátra dőlök és karba fonom a kezem, az arcom is komolyabb lesz.
-Jól van, úgy sem nyugszom amíg nem tudom meg úgyhogy addig nem szólok hozzád amíg meg nem mondod. - lehet hogy ennek az erőltetésnek az lesz a vége hogy fogja magát és lelép de akkor se hagyom annyiban, velem tessék őszintének lenni és megmondani ha valami baja van, ha hazudik azt úgy is megérzem, hozzá is teszem mielőtt elkövet egy nagy hibát - És az igazat, tudni fogom ha nem és kevés dolgot utálok jobban minthogy belehantáznak a képembe. - konkrétan bizalom- vagy fogvesztéssel jár a kísérlet vagy rosszabb, attól függ mennyire áll hozzám közel az illető.

Feltűnik neki a hirtelen beállt hangulatváltozás, hát igen, mintha megfagyott volna a levegő, nem tehetek róla, túl őszinte tudok lenni. Főleg azokkal, akikkel hosszú távra tervezek, nekik elvből nem akarok hazudni. Mikor rákérdez, megvonom a vállam, és nem is kell tovább noszogasson.
- Hát, ez a nem vagyok rászorulva rész... mintha lenne valakid, vagy rendszeresen megoldanád hogy... "hús-vér dologhoz" juss, ha idézhetlek. - mondom ki őszintén, mi a fasznak kerteljek. - Egyáltalán nem ilyennek tűntél, de ez kicsit... nem tudom, meglepett. - mondom, mert nem akarom teljesen elbaszni, bár lehet, hogy ezzel már sikerült. Sóhajtok is egyet, és bedobok egy cigarettát a számba, és kiülök az ablakba, jól esik a hideg, ahogy végigsimítja a hátam, ahogy lassan végigfut rajtam a szél jeges érintése, és ahogy lenézek az alattunk elterülő városra, miközben kifújom a füstöt. Hirtelen hangulatváltás, és meglepheti őt is, hogy ilyen esetlennek lát, nem szoktam ezt az énemet mutogatni. Lehet, hogy ezzel vége is, ő a domináns hímet keresi, nem pedig az ilyet, mint amilyen most vagyok. Meg is csóválom a fejem, és próbálom összeszedni magam, ismerem már ezeket a helyzeteket, a cigaretta végére olyan leszek, mint korábban, maximum az a vége, hogy többet nem keresem a csajt. Persze, pezsegjen a vére meg minden, de ne mindenféle összevissza randomokkal bújjon ágyba, mert az olyan fajta kapcsolatban sem éri be egy fasszal. Nekem komoly, érett nő kell, és nem tudom, hogy a tizennyolc éves szépség most mit fog erre mondani, mennyire akad ki rám, meg ilyenek. Kíváncsian várom a folytatást.

Ennyi, meghalt, vége a jókedvnek, rá is kérdeztem az okára, szerencsére nem kellett b*sztatni ahogy válaszoljon, hanyagul megrántja a vállát amire felvonom a szemöldököm és kíváncsian várom a választ. Azon van kiakadva hogy nem vagyok rá szorulva az ilyen dolgokra....mintha lenne valakim, akkor most nem lennél itt sőt, ha csak alakulóm lett volna sem kapsz még egy esélyt. Rendszeresen, mi? Bárcsak ilyen könnyen menne. Nem ilyennek tűntem, milyennek? Pislogok majd unottan nézek rá, istenem milyen naiv lehet.
-Az nem egyelő azzal hogy fűvel fával, az hogy nem vagyok rá szorulva, és ha lenne valakim most nem lennél itt. Más részt nálam ez egy kicsit komplikáltabb dolog de, mindegy. -dobom magam hátra a falnak hogy koppanjon.
Mindenkinek vannak szükségletei, egészséges nő vagyok bazd meg, mit kezdjek vele?
-Nem ilyennek néztél, miért milyennek? - teszem fel a költői kérdést.
Ez a hülye izé ami a pasikban néha felböffen, hogy a csajban ár járt más is jajj, ha ez kell miért egy ilyet szúr ki mint én, keressen egy kis visszafogott szüzet, isten f*sza, én is többet nézem ki belőle. Meg kicsit úgy adja elő mintha neki nem lett volna más. Amúgy is hónapokig képes voltam naivan várni hogy majd hív, meg felbukkan, ha akarom bírom addig ameddig elhatározom magam, de ha egyszer egyedül vagyok és nincs is senki a láthatáron aki érdekel valószínű hogy bezárkózok, b*sszus, hogy lehet valaki ennyire. Mindegy, nem is érdekel, nem fogom ezen túráztatni magam. Sóhajtok egy nagyot, és bambulok, hallgatom inkább a zenét, hagyom hadd cigizzen, amúgy is lehet hogy eddig tartott az este.

Elmondtam mi van, nem kellett volna persze egyből félreértette. Csodálkozva néztem rá, ez még jobban meglepett, mint az előző.
- Félreértesz. - mondom, és kipöccintem az elszívott cigarettát az ablakon, ügyelve rá, hogy ne az erkélyre essen. Sóhajtok is hozzá, aztán ránézek a csajra. - Én se tudom, hogy mit hittem hirtelen. Beugrott egy hülye gondolat, volt egy rossz barátnőm és kicsit paranoiddá tett, ennyi. Végiggondoltam, és tudom, hogy te nem olyan vagy. - megvonom a vállam. - Azóta nehezen bízok másokban, de nem élhetek egy burokban, nem lökhetek el mindenkit aki közeledik felém. Meg kell tanulnom újra bízni, és tényleg meg akarom veled próbálni. Nem akarom most elbaszni ezt az egészet, egy hülye szar emlék miatt ami beugrott. -nézek rá, ahogy halkan mesélek neki az egyik exemről. Hát igen, az egy csúnya story volt. - A lényeg, hogy ne haragudj. Hirtelen nem gondolkodtam, és majdnem elkövettem nálad is azt a hibát, vagy el is követtem, amit az elmúlt időszakban folyamatosan mindig megtettem. Majdnem bezárkóztam, és elidegenítettelek magamtól. - bemászok az ablakból, és úgy nézek rá. - Nem vagyok tökéletes, és vannak hibáim, talán ez a legnagyobb. De benned meg tudnék bízni, közel tudnálak engedni, csak... mindegy. -rázom meg a fejem. - Ha adsz egy esélyt bebizonyítom, hogy nem vagyok egy retardált pöcs. - mosolygok végül.

Nekem szinte fagyasztanak a szemeim ő meg csodálkozik, min? Mi a f*szomon mikor az előbb burkoltan le r*bancozott, mondhatni, de én értem félre, oké hát hallgatom, nézek is rá ilyen "tényleeg?" arccal, és várom a magyarázatot. Ilyenkor kijön belőlem a rohadék, kihúzom magam megemelem az állam, kicsit lealázó tud lenni, ez azért van mert megsértett, nem nagyon, de azért sikerült. Hmm, egy exhez hasonlítgat, eddig jó, vajon ő is vörös volt és tetovált, paranoid lett, f*sza, akkor pacsi csak nálam inkább a túlélésre van programozva ééés most már olyan se vagyok, haladunk. Bocsánatot is kér, valamit enyhült már nem akarom annyira megölni a szemeimmel, és abban hagyom a kommentálást magamban, ami amúgy ilyen mini dühkezelés valami, nekem bevált hogy ne akarjam egyből a másik arcát tépni. Újabb esély, ácsi még ez se lett elb*szva, csak majdnem, viszont az szerintem fájni fog amit most mondok, főleg hogy egy mosollyal nem fog feloldani.
- Megbántottál de ez csak kis probléma ahhoz a tényhez képest hogy még nem tetted túl magad az exeden és addig...nincs értelme belefogni semmi újba amíg azt nem zárod le magadban. - vetem oda ridegen, ráadásul engem egy olyan csajhoz, már amit levontam a sztoriból, csak ne hasonlítson, egyáltalán nem ismer még egyébként sem.
- Én szívesem megpróbálom veled, de úgy nem hogy egy ilyen kísértet lebeg a fejed mellett. Mérgezed magad vele, senki nem ér annyit hogy tönkretegyen. -leszállok a pultról és át megyek a nappaliba lehuppanok a kanapéra - Mikor...jönnek...már..rá..az emberek, és arra is hogy kibaszottul nem vagyunk egyformák, kettő sincs ugyanolyan.
Támasztom a fejem és piszkálom a hajam.
-Ezzel az a baj hogy olyan mint a rohadás nem szűnik meg amíg nem vágod le azt a végtagot, sőt tovább terjed és tovább és tovább. -leteszem a fejem a támlára. először őt emészti aztán rám is átterjed ha belemegyek ebbe a kapcsolatba, és azt nem fogom hagyni, ezt nem, nem rég álltam rendesen lábra, nekem is van elég bajom, nem kell még ez is, olyan miatt szívni amit más k*rt el.

Megnyílok neki, erre belém rúg, tovább ostoroz, de végülis megérdemlem. Én basztam el ezt az egészet, elismerem, hirtelen megrémültem, amikor belebeszéltem a helyzetbe hogy Jenna is olyan, mint ő volt... de mindegy, kimondta amit akart.
- Tehát ha problémáim vannak, akkor nem érdekellek. - mondom halkan, és megrántom a vállam. Égni kezdenek a szemeim, de nem érdekel, visszatartom. - Végül is, már megszoktam... mindig elrúgtak maguktól az emberek, soha senkinek nem nyílhattam meg, soha senkire nem számíthattam. Nem tudom miért hittem, hogy most más lesz, miért reménykedtem még egyáltalán. - ülök vissza az ablakba, és fordulok kifelé. Olyan egyszerű lenne leugrani az erkélyről...
- Nem tudom miért hittem, hogy érdekellek, hogy te segítesz elfelejteni, túltenni magam rajta, hogy veled majd boldog lehetek... -lépek ki az erkélyre, és nézek le a városra. Hagyom egy kicsit gondolkodni, én is azt csinálom. Gondolkodok, hogy milyen érzés lehet, ahogy a szél belekap a hajamba, miközben lefelé tartok, milyen lehet egy pillanatra repülni, magam mögött hagyni minden gondot. Persze magamban nevetek. Tudom, hogy nem tenném meg, túl gyáva vagyok hozzá, inkább elfojtom majd ezt is magamban jó mélyen, és csak esténként fojtogat majd az érzés, tör elő a sötétben, mint mindig. Lesznek pillanatok, amikor felengedek, boldog vagyok, de ha beköszönt a magány, akkor nem lesz más. Remegő kezekkel veszek elő egy szál cigit, pedig már köszörül a torkom a hirtelen megnőtt mennyiségtől. Michael, érzelmi roncs, csődtömeg, tökéletesen bemutatkoztál. Esélyed mindet elbasztad, mint mindig, de nem baj. Egyszer úgyis vége lesz, egyszer mind meghalunk.
- Don't leave me here to pass through time, without a map or road sign, don't leave me here, my guiding light, cause I, I wouldn't know where to begin...I ask the kings of medicine. - éneklek halkan, állítólag egész kellemes hangom van, bár engem annyira nem érdekelt soha.

Eddig tombolt bennem a méreg de ahogy kimondtam azokat a valamiket, a dühöm, lecsillapodtam és valamelyest tisztult a fejem. Arra eszméltem csak fel igazán mit is mondtam amikor Mich kezd beszélni, itt már a fejemet fogtam hogy mit mondtam. Akkor nem tudtam egyenesen gondolkodni, most viszont bevillant a kép amikor az az idegen bejött az árvaházba és hazavitt, kihúzott a gödörből, miatta vagyok ilyen. Erre, mást meg tényleg elrúgok, gerinctelenség volt. Gondolkodj mielőtt beszélsz, arany szabály amit számomra szinte lehetetlen betartani és abból lesz ez, hogy már az erkélyen van, már egy térben sem bír maradni velem, összetörtem. Összeszorítom a fogaim, ezt most nekem kell helyre hozni, úgyhogy hajrá, bocsánatot kell kérnem. Oda is sétálok az erkélyhez és kinyitom az ajtót, összekulcsolt karokkal dőlök a félfának.
- Igen...pont ezt mondtam...mert mérges voltam és olyankor nem gondolkodom csak arra megyek hogy a másiknak fájjon. - vallom be - Nekem ez az egyik legnagyobb hibám és nagyon sajnálom, nem tudom hogy mondhattam ilyet. - kilépek az erkélyre, egy lépés közelebb - Be kell ismernem hogy amikor én ültem a gödör alján nekem is kellet egy segédkéz hogy ki tudjak mászni. - még egy lépés, még egy lépés választ el, ugyanis elég kis léptekben haladok - Most rajtam a sor és nem fogok megint meghátrálni. - óvatosan még közelebb lépek és át ölelem a fejem a hátára hajtva - Ez az ami tényleg szégyellni való, őszintén sajnálom. - ha nem lennék keményebb fából faragva talán még a könnyeim is megerednének, de nem hagyom nekik, kicsit szembeköptem magam azzal a pár mondattal, mondhatjuk hogy sír is a lelkem.
-Teljesen megértem ha nem bocsájtasz meg és látni se akarsz többet. - de nem engedem el amíg ő nem lök el és akkor elállok az útjából ,hagyom menni.

A magányomban és bánatomban is hallom, ahogy kinyitja az erkélyajtót. Nem fordulok hátra, továbbra is lefelé nézek, de abbahagyom az éneklést. Meghallgatom amit mond,  ő is volt ilyen, árvaházból hozták, ezt sem tudtam. Neki volt segítsége, ő számíthatott másra, és most szívszorító bocsánatkérést mond, miközben lassan hozzám sétál, és hátulról átölel. Ekkor jövök rá, hogy félmeztelenül állok az erkélyen, de nem érdekel, most melegséget érzek, olyat, amit már régóta nem. Megfogom a kezeit, amikkel körbefon, és tartom, miközben egy másik énekbe kezdek, végig itt tartva, magamhoz szorítva a lányt.
- Who let the cat out of a bag? Who told the world I was older? Who laughed at all I had? Who said the race was over? I am a small and gentle man, who carries the world upon his shoulders, kindly lend a helping hand, come over...And hold on to me, hold on to me, and hold on to me, hold on... And my behaviour is hard to understand , when I'm like a phone with no connection... But I'm still doing all I can, to try and get me some redemption. And I'm knee deep in sinking sand, crying out for your attention. Kindly lend a helping hand, for once defy convention, and hold on to me... - a végén pedig megfordulok, és ránézek, égő szemekkel, hálásan, melegséggel. Óvatosan megpróbálok végigsimítani rajta, hátrasimítani a haját, és közel hajolni, megpróbálom megcsókolni, lassan közeledve, mégis szenvedélyesen csókolva. Bármikor van esélye megállítani, bármikor jelezheti, hogy ne tegyem, és akkor megállok. Ha viszont engedi, akkor végigviszem a dolgot, és utána is magamhoz ölelem.
- Köszönöm. - suttogom ez esetben, és a nyakába fúrom az arcom. - És te se haragudj nekem, én is hülyeséget mondtam. - dünnyögöm.

Átöleltem de fel voltam készülve az elutasításra, nem öleltem olyan erősen csak épp hogy érezzen, de megérzem a kezeit az enyémen és hogy szorítani kezdi, amire én is szorosabbra veszem az ölelést ás mosolyra is húzódik a szám, sikerüüült. Közben elkezd énekelni amíg magamban ugrálok, egész kellemes, bár hogy az egyik fülem így a hátához tapasztom kicsit furcsa, kapom a basszust is, de ettől eltekintve kezdek ellazulni, eléggé be voltam feszülve de attól még nem engedem el. Aztán készül megfordulni, először hirtelen reflexből rászorítok és nem engedem de utána észhez kapok és elengedem, hátrálok egy kicsit és hátratett kézzel nézek rá nagy bűnbánó szemekkel, de ezek őszinték nem az amit cukiságból megjátszok, még talán a könnyek halvány csillogását is lehet látni benne, de nyem sírok, a nagy lányok nem sírnak, most nem. Kissé nehézkesen megy hogy a szemébe nézzek, amikor közelebb lép és elsimítja a hajam egy pillanatra lehajtom picit a fejem a szemeim is lehunyva, majd kinyitom őket, ha még közel van hozzám, egy kicsit elidőzök a szemeiben aztán lenézek az ajkaira, vissza, majd kis mosolyra húzom a szám, lábujjhegyre emelkedek és megcsókolom, illetve most már hagyom hogy megtegye sőt kicsit rá segítek, ehh van köztünk egy kis szint különbség. A szenvedélyes csók közben észre se vettem de már emeltem a fél lábam hogy rá kulcsoljam, nem, nem, hossz láb, vissza a helyedre, nem tudom mit szólt volna hozzá, lehet lefuthattunk volna egy újabb hasonló kört, amit nem szeretnék. A végén magához ölel megint, megköszöni amire csak megráznám a fejem hogy ezen nincs mit köszönni de helyette inkább bújnék, de megelőz, a hajamba nyomja az arcát, ezt én akartam, hasonlót, galád, de nem haragszom, csak megszorongatom kicsit.
-Nem áll jogomban haragudni. - és módomban sem - Mindketten hibásak voltunk egy kicsit.
Kezdem érezni a kinti hideget és picit kezdek reszketni.
-Nemm akarod ezt...bent folytatni? - kérdezem óvatosan elvékonyított hanggal kérlelve.

Végighallgatta az énekem, remélhetőleg figyelt is a szövegre, de amikor fordulnék, először egy pillanatra ellentart, hogy maradjak még, de utána hátralép, és nagy bűnbánó szemekkel néz rám. Ha még lenne bennem bármi megbánás, most mindet lenyelném, de nem, már nincs szükség ezekre, már csak egy csókot akarok, és ahogy hajolok, ő is nyújtózik, hogy sikerüljön a dolog. Ezek után magamhoz szorítom, és átölelem, és a bocsánatkérésemre jelzi, hogy mindketten hibásak voltunk, amiben teljesen igazat adok neki. A kérdésére pedig bólintok.
- Igazad van, kicsit hideg van. - mondom, és óvatosan elengedem, mintha félnék hogy elszökik, majd követem vissza a lakásba. Még jó, hogy rendeltünk kaját, egyrészt kezdek megéhezni, másrészt lehet, hogy a végén tovább maradok, mint eredetileg terveztem. Esetleg megnézhetnénk egy filmet, lefáraszthatnánk a kisállatot, aztán összebújnánk az ágyában, egész jó programnak tűnik, de nem vagyok telhetetlen. Ha bemegyünk, akkor hagyom, hogy ő döntse el hova menjünk, mondjuk most már szerintem elértünk egy bújunk a kanapén szintre, és nem a konyhában ücsörgünk egymástól távol.

A kis éneke után kicsit bizonytalanul indulva de csak elcsattan az első csók. A gyászos ótvar hangulatból sikerült eljutni addig hogy most az erkélyemen ölelkezünk. Ez szép és jó és sokáig így maradnék de közbeszól valami, a természet, de nem úgy, hanem a hűvös leheletével, ki is ülnek a libák a bőrömre és bújnék a testem minden felületével a másik meleg testhez majd felteszem a kérdést. Kicsit? Kicsit hideg? Inkább elég hideg, de csak azért mert nem öltöztem túl, na de ő se. Elég nehezen megy ez az elengedés de amint lehet villám léptekkel már a küszöbön belül állok, az ablakot is becsukom a konyhában.
-D.d.d.d.d.d! - adok ki didergő hangot miközben megrohamozom a kanapém és a rajta hanyagul pihenő plédet, amiben délután is szundiztam egy jót.
Lepattanok a kanapéra, felhúzom a lábaim és becsomagolom magam a vörös plüss anyagú takaróba fejig hogy csak az arcom látszik, ha be akar alá kéredzkedni először csak pislogok és alig észrevehetően megrázom a fejem, aztán csak engedek, hagyom hogy kényelmesen helyet foglaljon és bebújjon alá vagy mit tudom én, úgyis én igazodok majd hozzá. Az ölébe dobnám a lábaim, vajon már szabad, hmm, mindegy, amúgy se ezt akarom, mert ahogy leül inkább az egyik karját veszem magamhoz és ölelem, a vállára hajtom a fejem. Csak hogy nem soká csengetnek amire reflexszerűen kapom fel a fejem.
-Jaj, a kaja. - mondom mintha baj lenne hogy megérkezett végre.
Egy pillanat alatt átlendülök a támlán és már a telefonnál is vagyok, jelzek a futárnak hogy megyek, és bújnák a cipőmbe meg kapnám le a dzsekit az akasztóról, jól van na, megszokás hatalma.