Silver Flame Fegyverbolt (Jenna lakása)

Jenna megjegyzi, hogy a helyzethez képest milyen nyugodt vagyok. Ha látna belülről... majd szét szakad a fejem. Na mindegy, kívülről nyugodtnak tűnök, akkor talán ő is jobban megnyugszik, vagy nem tudom, remélhetőleg segít a helyzeten ez a kőkemény sziklaszilárd hozzáállás. Ártani nem árthat. Mindenesetre hagyja hogy átöleljem, aztán bedugja közénk a flakonokat, hogy szokjam a helyzetet. Erre már kap egy mosolyt azért.
- De nyugtass meg hogy nem kettő lesz. - mondom, ha nem érti akkor mutatok, hogy két flakont fog, bebaszna ha az első gyerekünk egyből ikerpár lenne. Ráadásul tervezés nélkül, nem akartam apa lenni, jaj szegény fejemnek...
Mikor mondja, hogy embert kell találjon aki viszi a boltot, megrántom a vállam.
- Ha gondolod, tudok megbízható embert, aki akár holnap tud kezdeni. - jön a javaslatom, sejtem hogy nem fog élni vele, pedig logikus lenne. Azt, hogy nagy hassal hogyan mutatna direkt nem kommentálom, ha nem mondok semmit, akkor nem mondhatok semmi rosszat, amin felkapja a vizet, nem? Bár lehet így meg arra fog bemérgesedni hogy nem mondok semmit. Oda kell majd figyelnem a hangulatingadozásaira ha tényleg olyan durvák lesznek mint mondta.
- Most rendeltük.. nem nézünk meg valami filmet? - dobom be, jó lenne egy kis gondolatelterelés szerintem neki is, legalább összebújunk, kicsit emésztjük, aztán majd kajával a hasban megbeszéljük a dolgokat.

Ugye nem kettő lesz? Ilyet nem szabad mondani, kérdezni, gondolni se, meg is pusztulnánk, kis is kerekedik a szemem.
- Nem! Vagyis...még nem tudom... De k*rva gyorsan kopogd le, hogy nem! Most azonnal! - én is!
Ebbe bele se gondoltam, baaaaszkii, egy pillanatra megint lesokkoltam. Nem, nem! Nem gondolunk rá, nem akarom bevonzani, most az össze hülye babonában képes vagyok hinni. Még talán abba is hogyha sokáig titkolom, meg takargatom a pocaklakót, néma lesz, volt egy ilyen hülye mondás. Plusz, minél hamarabb kéne színt vallani, mert már most lenne pár kérdésem. Jészusom! Inkább kiviszem ezeket a konyhába és gondolok valami másra, nyilván csakis olyanra amit az állapotom befolyásol, a munkáraaa. Pfff, alig vártam hogy szabaduljak tőle, erre ezen jár a fejem. Kezdem is mondani a magamét, erre kapok egy felajánlást.
- Öööö, sejtem milyen forrásból származik az a megbízható ember, úgyhogy nem szeretném. Nagyon max ha minden kötél szakad. - de ezt az utolsó kis mondatot igazából nem akartam hangosan kimondani, hoppá.
Aztán váltok megint, hol a kaja? Most rendeltük, azt mondja most, nem is! Én azt tök sok időnek érzem.
- De micsodát? - kapok fel valami keksz szerű történetet a szekrényből és csoszogok be a nappaliba, nyitom fel az asztalon pihengető laptopot s huppanok a kanapéra - Nincs semmi, semmi érdekes. - veszem át a számba a kezemből a nasit, hogy tudjak görgetni, aminek közbe nyoma is vész - Lóf*sz...legalábbis leszedve. Hmmm...- eszegetek miközben nézegetem az online ajánlatokat közben - Ettől sírok, ez nem jó...ettől meg nem fogok tudni aludni....- hasonlóan kommentálom a filmeket tovább - Talán...- közben gyűjtöttem 3 talánt, az egyik valami beteg regény alapján, úgyhogy lehet azt ki is zárom, mert nem hiszem hogy hajlandó lesz megnézni, bár kíváncsi vagyok hogy oldották meg a film változatot elég kuszás volt helyeként a történet, majd megnézem egyedül. Kettő marad, akció és vígjáték, innentől nekem 8. Azóta remélem ide portált mellém.

A vicces kérdésemre szinte kiakad, hogy kopogjam le azonnal hogy nem lesznek ikrek, és mivel most nem akarok szórakozni vele megteszem. Viszont a boltos felajánlásomat csípőből elutasítja, mire megvonom a vállam - én felajánlottam, ha nem kell neki, akkor nem kell. Nem tudom miért irtózik ennyire ettől az egésztől, a gyermeke apja is benne van, de azért a boltba be ne jusson az alvilág. Nem mintha nem vásárolna ott elég alvilági tag. Na mindegy. Ha nagyon nem talál mást úgyis belemegy, én pedig nem fogok erősködni, végül is az ő boltja, nem szólok bele.
A filmes kérdéssel kapcsolatban elkezd a laptopon keresgélni, a letöltött kalózfilmek között nem talál semmit ami érdekes, viszont megnézhetjük az online tékát, ahol szintén kevés arra érdemes dolgot talál.
- Megnézhetjük máshol is. - mondom, és odahajolok a laptophoz, hogy belépjek amazon primera és netflixre. - Milyen kategória érdekel? - kérdezem, és szűkítem a keresést a megadottakra, majd hátradőlök, hogy válasszon. Ismer, tudja hogy nekem szinte mindegy, kettőnk közül ő a válogatósabb. Ha talál valamit akkor megnézem mennyire felel meg az én kevéske elvárásomnak, és az alapján indítjuk, vagy keresünk tovább. A kanapén próbálok úgy helyezkedni hogy átölelhessem Jennát, kap is egy puszit a nyakára ha engedi.

Kajaaaa...De most filmet keresünk, hogy lekösse a figyelmünket. Én sikertelen voltam a keresésben, nem nagyon találtam semmi érdekeset. Közben oda jön és átveszi a gépet, belép a saját fiókjaiba, hátha ott többre megyünk. Milyen kategória érdekel.
- Olyan amin nevetni lehet, szerintem most ránk fér. De ne random teherbeesésről, kis gyerekről, meg ilyen dologról szóljon, most kicsit hanyagoljuk a dolgot, legalább arra a max 2 órára.
Próbál átölelni, kapok is egy puszit, mire kicsit össze húzom a nyakam, mert hirtelen ért, épp bele merültem a keresésbe. Amikor Félix úgy dönt hogy közbe avatkozik, már ott is van a kanapé mellett, felugrik és bújik be a karom alatt az ölembe, de ez nem elég, próbál kettőnk közé fészkelődni. Nekem persze ez még nem igazán tűnik fel, csak megszokottan vakarászom meg simogatom, miközben rá vagyok tapadva a képernyőre. Szerintem találtam valamit ami talán jó lehet mindkettőnknek, igaz horror vígjáték de jól tudok szórakozni más nyomorán, sajnos...de a legszebb öröm a kár öröm, nem? Semmi irigység vagy hasonló érzés nem rondít bele, aki azt állítja nem igaz, attól csak annyit kérdeznék hogy röhögött e már jót pofára esős failvideón, mert ha igen akkor inkább hallgasson mélyen. Úgyhogy meg van az esélyes győztes, nagy hülyeségnek tűnik. Fordítom kicsit Mich felé a gépet és rá nézek jelezve hogy találtam valamit, csekkolja le. Ekkor veszem észre a magát visszapuncsoló bundást. Igazítanám át a másik oldalamra, mire ellenállni kezd befürgül és a végén szét dobja magát, félig rajtam, félig Michaelen, halkan hangot is ad neki hogy ő innen nem mozdul, feltűnési viszketegségnek szoktuk ezt nevezni. Közben csóválja a farkát és úgy csinál, mint aki belehalna ha nem kapna egy simit.

Jenna elkezd keresgélni a filmek között, érthetően kikötötte hogy ne terhességes meg kisgyerekes film legyen, ezekhez valahogy nekem sincs sok kedvem. Közben érkezik plussz egy szereplő a kanapéra, Félix kezd kettőnk közé fészkelődni, amit annyira nem veszek jó néven. Állandóan Jennával van, ne akarjon kitúrni amikor végre én is ideférek. Úgyhogy feltűnésmentesen küzdök vele, látszólag csak vakargatásra használom, de azért akadály is a kezem, hogy ne tudjon befészkelni. Jenna végül egy horror vígjátékot választ, ránézésre elég gyengének tűnik, klisés karakterek, nulla story, de most jó lesz. Amúgy se tudnék most egy odafigyelős filmre koncentrálni. Ekkor már ő is észreveszi a kis vakarcsot, elkezd ő is "küzdeni" vele, aminek az a vége hogy eldobja magát rajtunk keresztbe, fele-fele arányban, hogy mindketten odaférjünk az urasághoz.
- A pofátlan mindenedet. - mondom vigyorogva, ahogy vakargatom természetesen úgy, hogy Jenna is hozzáférjen, nehogy már csak egy helyről kapja a jóságot szerencsétlen állat. Még a végén elszomorodik.

Félix nem tágít, makacs mint a gazdája, nem adja fel egy könnyen, végül győz is. Ez a kis mókamester tartotta bennem a lelket egész héten. Amikor nagyon el voltam szontyolodva és látszólag semmit nem tudott tenni ellene, még az alvós játékát is beáldozta, oda hozta, hogy nekem nagyobb szükségem van rá, egyem meg. Közben a nagy gyámbászásban rá kérdezek.
- Akkor jó lesz ez? - ha rá bólint, próbálom is felvenni a tévével a kapcsolatot, hogy azon nézzük majd.
Mielőtt elindítanám hozok inni, mindkettőnknek, meg ha már úgyis itt vagyok viszek még kekszet, nem mintha nem lennék tőle csak még éhesebb. Mikor ülnék vissza a helyemre, Félix mint akit kilőttek befekszik a fejemre, középre és büszke magára.
- Na, tűnés a helyemről. - de tudom, hogy úgyse mozdul ilyenkor, úgyhogy ahogy szabaddá tettem a kezem, fogom is meg, de nem teszem le amíg le nem ülök, mert rögtön ott terem újra, aztán lerakom és gyorsan le is dőlök, elfoglalva a maradék helyet, Nem tudom Mich hogy akarja nézni, én így fogom, kicsit még fájdogál a derekam, úgyhogy annyira nem jó hosszútávon ülni, viszont az oldalamon se olyan kényelmes így kicsit kitekeredve fekszek hogy a törzsem inkábba a plafon felé nézzen mint a tv fele. Dög azonban nem akarja feladni és felteszi a két mancsát, felváltva néz minket, hátra húzott fülekkel, ilyen izé remegő szemekkel.

Miközben a kis rókát szórakoztatjuk, rákérdez hogy akkor jó lesz a film vagy sem, mire bólintok.
- Persze, nézhetjük. - felelem, és még játszik kicsit a kisállattal amíg hoz inni és kekszet. El is felejtettem, hogy az előbb hozta ki a flakonokat, majd ezt is meg kell szokjam, hogy én kell csináljak dolgokat mert a hasa miatt nem fog tudni. Vagy nem illik. Vagy nemtom. Pedig már olyan jól elterelte a figyelmemet Félix, erre csak eszembe jut.
Mindegy, visszatér, persze előtte az állatka elfoglalja a fejét, ez a megszokott gazdi-bestia játék, amibe nem szoktam beleszólni, rendezzék csak le egymás között. Miután letette a rókát, megpróbál kicsit elfeküdni, de nem tűnik annyira kényelmesnek, úgyhogy elkapom a lábát, és felveszem az ölembe, hogy el tudjon feküdni rendesen a kanapén, miközben masszírozni kezdem a talpát. Stressz meg minden, jól jön ilyenkor egy kis nyomkodás. A rókával pedig nem törődök, tudja hogy engem nem hat meg az ilyesmivel, Jennánál kell próbálkozzon ha akar valamit - max felveszi a hasára, mint egy macskát, vagy én nem tudom. Hallgatag vagyok, nagyon sok kérdésem lenne, de nem akarom rázúdítani őket, meg amúgy is úgy volt, hogy filmezünk azért hogy ne ezen járjon az agyunk. Lesz időnk megbeszélni mindent még később is.

Akkor eldőlt mit nézünk. Előkészülök hozzá, kis nasi, hogy maradjon hely a kajának is, mondjuk olyan nincs hogy annak nincs hely, meg inni. Száműzöm Félixet a kanapéról, elfoglalom a helyet, felhúzott lábakkal kitekeredve. Mich ekkor az ölébe veszi a lábam és elkezdi nyomkodni, néha kicsit megrándulok, olyan mintha érzékenyebb lenne a lábam, csikiz, de valahol jól is esik úgyhogy nem tudom. Dög meg kuncsorogná vissza magát a kanapéra.
- Ezek után hogy van pofád...- erre belekezd a mesterséges szenvedésbe, mintha egyedül nem tudna feljönni - Jól van, gyere na! - húzódok egészen a kanapé támlájáig hogy mellé férjen, be is terül elégedetten mellém, viszont így nem nagyon tudom simizni hiába bököd az orrával.
- Azért ne legyél telhetetlen...
Közben rá jövök hogy hiba csúszott a gépezetbe, tök jól behelyezkedtem és nem érem el a lapost, hogy elindítsam a filmet. Nyújtom ki drámaian a karom, hátha Michael észleli és lesz oly kedves, mondjuk a keksz is ott van és azt se érem el, szóval lehet hogy nem fogja érteni mit is akarok most pontosan, hát mindkettőt. Ha előre hajol értük, meg kérem hogy hajtsa is le a laptopot. Aj, a taki, ott a kanapé másik karján, de már nincs pofám azt is elkérni. Elkezdjük nézni a filmet és úgy érzem kicsit álmosodok, azért néha felkuncogok, kb a film felénél már kicsit nehezemre esik nyitva tartani a szemem, már a nasit se nagyon majszolgatom, amit a hasamon találta a legalkalmasabbnak elhelyezni, mert ott mindenki eléri akinek el kell vagy lehet. Félix meg már húzza is a lóbőrt, néha ki nyitogatva a szemét amikor megmozdulok vagy hangoskodok.

Miután elhelyezkedtünk nem csak Félix szenved, Jenna is látványosan nyújtja a karját az asztal felé. Hiába, amilyen a gazdi, olyan lesz a kisállat, volt kitől eltanulja a lustaságot meg a pofátlanságot. Előrehajolok és elindítom a filmet, mire szól hogy a laptopot is hajtsam le, aztán mivel ismerem a lányt a kekszet is elveszem és a hasára teszem, hogy elérhető távolságban legyen, mert ha nem teszek így akkor kb fél perc múlva hajolhatnék előre megint. Miután ezzel megvagyok folytatom a masszírozást, látszólag jól esik neki, és már a film felénél járunk amikor megszólal Jenna csengője - megjött a kaja. Hát baszhatják a jattot az biztos, nem erre gondoltam amikor gyors kiszállítást kértem.
Persze én megyek ki érte, ahogy csengetnek már teszem is félre Jenna lábát, és indulok meg. Az ajtóban megállok egy pillanatra a kabátomnál, és kiveszem belőle a pénztárcám, és enyhén ingerült arccal nyitok ajtót. Kifizetem a kaját, és hozzáteszem hogy ilyen hosszú kiszállításért nem jár jatt, mire elkezd hőbörögni, hogy leterhelt a konyha, meg nagy a forgalom a városban, mire megvonom a vállam és rácsukom az ajtót. Nem félek hogy Jenna fukarnak tartana, tudja nagyon jól hogy bőkezű jattokat szoktam osztani, de ez azért már mindennek a teteje. Ettől függetlenül elégedetten viszem be a kaját a nappaliba, majd megyek ki kezet mosni.
- Nyugodtan kezd el nélkülem. - szólok a lánynak.

Pislogtam laposakat, aztán egyszer csak úgy maradt a szemem amikor megszólalt a csengő, olyat ugrottam hogy Félix is felkelt, néz is rám hogy "mit ugrálsz te szerencsétlen?". Mich kel is fel hogy az ajtóhoz menjen, közben lehesegetem Félixet, tudjuk mi a szabály, ha eszünk, neki semmi keresnivalója nincs ott, persze ritka kivételek akadnak, de ez nem az lesz.
- Hol a helyed? - adom ki a burkolt parancsot, nyűgösen vánszorog is oda, úgy is mindjárt aludni fog.
Közben Mich ajtót nyitott és kicsit összebalhézott a futárral, biztos új srác, a többi tudja hogy itt türelmetlen népek élnek. Bár ha netalán késnek és elnézést kérnek, azért oda szoktam szúrni egy kis jattot. A hőbörgés mondjuk más tészta, mire odafordítom a tekintetem, már rá is csapták az ajtót, ez gyorsan megoldódott. Hozza is befelé, mondja hogy el is kezdhetem.
- Evő eszközt azért hozok, - meg szalvétát hogy ne a kárpit bánja - meg nekem se ártana kezet mosni. - jókor jut eszembe, mikor már megettem majdnem egy zacskó kekszet, de attól nem vagyok betojva hogy Félixtől elkapok valamit, nem rég fürdettem és azóta nem jártunk kint, tiszta mint a patyolat. De azért kimegyek na, ártani nem fog, főleg hogy majd jobban oda kell figyeljek erre. A fürdőből a konyhába kanyarodok, kés, villa, olló..., jó, utóbbi helyett szalvéta, nagy adag, és mehetünk.
Heh, annyira izgi a film hogy meg se állítottuk, én mondjuk csak elfelejtettem, na mindegy, nem veszítünk sokat azt hiszem. Varázs asztalt szét pattintom és közelebb húzom, na arra majd jó lesz a nagy has, hogy arra rakjam a kaját. Neki is kezdek az evésnek, kicsit falánkabban mint amúgy, ha ő is azért oda nyögök egy "jó étvágyat"-ot, lehet hogy félig teli szájjal, igazán nőies. Hamar betermelem, nem mintha olyan rohadt sok lett volna, azért elég szokott lenni, most olyan, hát ettem, de nincs egészen tele a tank érzésem van, úgyhogy később tuti enni fogok. Ha végeztünk mind a ketten elkezdek összepakolni.

Ha már úgyis a wcn vagyok, könnyítek is magamon, aztán kézmosás, mehetek is enni. Jenna közben már hozott mindent ami kellhet, neki is lát úgy mint aki napok óta nem evett, szintén egy tulajdonság amit eltanult tőle a róka amúgy. Én komótosan töltök magunknak inni, és utána kezdem az evést, mondjuk tempóban engem se kell félteni. Alig pár haparásból megoldom az egyik tacot, be is vágok párat mire Jenna végez, ekkor nagylelkűen felajánlom neki is, hogy vegyen nyugodtan. Négy fős adag, az nyolc taco, jut belőle mindkettőnknek. Laktatóbb mint gondoltam, hárommal végzek amikor már érzem, hogy igazából ezzel kibírnám egy darabig, de azért még nem vagyok tele, úgyhogy eszem tovább. Kaja közben amúgy se szeretek beszélni, úgyhogy nézhetjük tovább a filmet, nem mintha valami nagyon jó lenne. Igazából elég lapos, agyonhasznált poénokkal dolgozik, valószínűleg egyedül nem néztem volna meg, de ha Jenna ezt választotta, úgy voltam vele, akkor nem kezdek el kötekedni. Ha meg már elkezdtük, akkor végig akarom nézni, kíváncsi vagyok a végére, hogy mennyire lesz igazam. Az elején megtippeltem a végkifejletet, és eddig minden igazolta a sejtésemet, szóval ha minden jól megy akkor bebizonyosodik, hogy 30 perc kellett nekem ahhoz, hogy tudjam a vége csattanót.

Nekem a filmnek az a része amíg ettem nagyjából kimaradt, de amikor becsatlakoztam nem éreztem úgy hogy lemaradtam volna, tényleg elég...kiszámítható, azért nézzük végig, hátha sikerül meglepjen a végén. Hátrébb húzódok és felhúzom a lábam török ülésbe, nem mondom hogy nem kívántam meg amit a másik eszik, de mint mondtam a kaja szent, nem nyúlunk a máséhoz amíg meg nem engedni, még úgy is csak óvatosan. De felajánlotta, azért először bizonytalanul vissza utasítom, aztán nem kell sokat várni hogy éljek az ajánlattal és elfogadjak egyet jól van na.Közben ahogy végez vége is a filmnek.
- Hát...nem estem hasra tőle, de egynek elment. - annyira vicces se volt, de nem tudom mit vártam.
Úgyhogy rendrakás, 10 perc se. Rövid mosogatás után, törölgetem a kezem és olyan fejet vágok mint aki nem tudja mit kezdjen az életével ezután, most hogy vége a fantasztikus filmnek és rend van. Ilyenkor mentünk ki rágyújtani, aztán valami. Nézek az órára, öntök magamnak inni, előveszek egy levél bogyót, bedobok egyet, elteszem, kicsit tényleg elnyomott a kaja.
- Szerintem elmegyek zuhanyozni. - lassan el is indulok a szobámba alvóst keresni...pedig még viszonylag korán van, de ez nem is jelenti azt feltétlenül hogy aludni fogok, a kicsit laposkás szemeim viszont lehet, de az is lehet hogy megébredek, de annak is max 1 órát adok, utána megint csíkba fognak állni a szemeim, még inkább.

Miután végeztünk a kajával, lassan a filmnek is vége, Jenna pedig egyből nekilát a rendrakásnak, természetesen segítek is neki amiben tudok. Mikor végzünk, közli hogy elmegy zuhanyozni, kicsit kiropogtatom a nyakam miközben visszakérdezek.
- Nem bánod ha csatlakozom? - dobom be a kérdést, bár nem várok sokat a zuhanytól azon kívül, hogy tiszta leszek. Látszik rajta hogy tiszta fáradt, valószínűleg a film közben be is aludt, elég hirtelen rándult amikor szólt a csöngő. Ettől függetlenül ha felébreszti a víz nem vagyok semmi rossznak az elrontója, elvégre nem találkoztunk egész héten, de ettől függetlenül ha nem akar semmit nem fogom húzni a szám. Igazából engem már az is elégedettséggel tölt el, ha végre alszik egy jót mellettem, ránézésre az most többet ér számára mindennél. Ha csatlakozhatok, akkor bemegyek én is a ruhámért, tartok itt egy szettet az itt alvásokra, a zuhany alatt pedig nem rosszalkodom ha nem kapható rá, de azért egy csókot mindenképp szerzek ha beengedett maga mellé. Ezen kívül főleg a tisztálkodásé a szerep, meg egy kis ölelkezés, aztán ki tudja merre mennek majd a dolgok.

Felvetem a zuhany ötletét, számítottam a kérdésre is, ha itt van, olyan nem létezik hogy egyedül álljak a víz alá. Válaszul csak a fejemet rázom hogy nem, nem baj, mosolygok, kicsit csintalanul és megyek ruháért, nem csak ételt vagyok képes megkívánni. Felkapok két kényelmes ruhadarabot és tűzök is a fürdőbe. Hajkötés közben megfordul a fejemben, hogy meg kell szabadulnom a hajzuhatagomtól, nem most még, de majd, előbb utóbb, de kénytelen leszek. Már most tudom, hogy hiányolni fogom.
Kis tollászkodás után beszállok a fülkébe, amikor már megfelel a víz és jó meleg. Jól is esik, az első pár perc azzal telik, hogy csak állok és jaaahj. Amíg két kezet meg nem érzek magamon és valaki meg nem fordít maga felé, jobb mintha elállta volna a víz útját, és csók. Na végre, nem mintha én annyira kapartam volna érte, be vallom, viszont ezután nincs megállás. Azért mégis csak régen láttam, ruhában sem, nem hogy így, úgyhogy felébredtek az ösztönök, a fáradtság is elillant, egy bizonyos ideig. Kicsit hosszúra is sikerül a zuhany, de a végén azért megmosakodtunk normálisan. Viszont ez után az ágyba vezetett az út, a zuhany alatt feléltem a rejtett tartalékokat is. Ha ő is jön oda kucorgok, aztán nem kell sok, már csak szuszogok elégedetten.

Természetesen engedi hogy együtt fürödjünk, merne nemet mondani, jönne is az agyhúzás - hiába ígértem meg hogy minimálisra veszem. Úgyhogy megyünk a ruhákért, már a hálóban elkezdem levenni a sajátom, amúgy is minek vigyem be a fürdőbe, csak kihoznám. Így legalább tovább csodálhatja testem, már a fürdőbe vezető úton is. Odabent aztán ölelkezünk, a megszokott hosszú zuhanyzásunk következik, lehet hogy pont egy ilyen eredményeképpen vagyunk ebben a helyzetben. De nem, most nem gondolok ilyenekre, elűzök minden gondolatot, aztán lassan el is felejtem egy időre ténylegesen az egészet, mire végzünk már fel vagyok dobva, és boldogan mászok be mellé az ágyba. Egyből helyezkedik, érezhetően aludni akar, úgyhogy egyszerűen hozzá bújok, és átölelem, miközben lehunyom a szemem. Elkezdenek visszakúszni a gondolatok, de szerencsére a kényelem és Jenna közelsége erősebb, mielőtt ismét elkezdenék agyalni a dolgokon már húzom is a lóbőrt.

Úgy aludtam végre mint akit lecsaptak, nem nyomott a teher, plusz ki is merültem rendesen, egyszer keltem fel éjjel, pisilni, aztán megint kidőltem, elég sokáig aludtam és még tovább fetrengtem. Feltéve ha Mich nem próbált meg kikelni mellőlem, mert akkor kaptam utána és rántottam vissza, ha csak nem volt valami jó alibije. Aztán rá másztam és rajta folytattam a pihit. Még jobb lenne ha nem lennék kicsit furcsán, koffeinhiány, meg enyhe reggeli rosszullét.
- Jó reggelt! -helyezkedek.
Nem soká felülök, simogatom a felső testét, gondolkodok, lehet hogy itt az ideje az összeköltözésnek. lenne időn összeszokni, mire jön a pici, meg könnyebb lenne az az időszak is amikor egy szimpla cipőfelvétel kihívásnak számít, elég gagyi lenne úgy felnevelni egy gyereket hogy nem élünk együtt, kb mindenről lemaradna. Mondjuk az összeköltözés se biztosíték hogy nem fog kihagyni fontos történéseket, a melója miatt. Kis merengés után azért előhozakodok a dologgal.
- Ha már így alakultunk, szerintem illene lassan ténylegesen együtt élnünk. Nem akarsz hozzám költözni? - kicsit félve kérdezem.
Közben majd ha Mich a telójára néz valszeg lesz egy üzenete amit pontosan éjfélkor kapott.

Kellemes alvás után arra kelek, hogy Jenna simogat, erre mindig jó érzés felkelni.
- Jó reggelt. - válaszolok mosolyogva. Elégedetten helyezkedek hogy mindenhol hozzám férjen, és még bőven az ébredési fázisom közepén vagyok, amikor bedob egy kérdést, amire hirtelen nem is tudok mit felelni. Mi alakult hogy? Miért... oh Rágcsáljon gyutacsot. Tényleg, gyerekünk lesz. El is felejtettem. Homlok ráncolva, álmos tekintettel ülök fel, láthatja rajtam hogy még nem tértem teljesen észhez, a nagy mozgás közben egy ásítást is el kell fojtanom.
- Szerintem jobb lenne ha ti költöznétek le. - mondom, miközben nyújtózkodni kezdek, és laposakat pislogok. Legalább a kávét megvárhatta volna. Ja tényleg, ő nem kávézik. Attól nekem még jól esne mondjuk, meg egy cigi is, megveszek hogy tegnap óta nem gyújtottam rá. Persze most ezzel előjönni, az olyan lenne mintha az orra alá akarnám dörgölni hogy nekem szabad, ráadásul nem hiszem hogy könnyű lesz meggyőzni hogy költözzenek le, nem akarom ezzel rontani az esélyeimet. Mindenre szükségünk lesz, hogy meghallgassa az észérveimet és elfogadja hogy a munkám miatt vannak dolgok, amik kellemetlenséggel járnak.

Úgy néz ki most én keltem hamarabb, ritka. Elégedetten terpeszkedik a simire, egészen addig amíg fel nem teszem a kérdést. Lehet kicsit koraira időzítettem, látszik az arctorzulásán hogy azt sem tudja hol van hirtelen, aztán elkezd feltápászkodni, mire mászok is le róla, mellé, lehet hogy hirtelen válaszolni se fog tudni normálisan. Sikerül fel keljen, most neki vannak olyan lapos szemei mint nekem tegnap este és mégis válaszol, jobb lenne ha mi költöznénk le.
- Akkor ezt nemnek veszem, oké. - mondom nyugodtan, még az vagyok - Ha magunkhoz tértünk, majd megbeszéljük a többit. - megadom a lehetőséget, hogy ne mondjon olyan meggondolatlanságot, amivel meghúzgálja az oroszlán bajszát. Fel is kelek, rutin, de ő lehet szívatásnak fogja érezni, kihúzom a függönyt, de hogy ne higgye azt, hogy haragszok, még ha úgy is van egy kicsit, megkérdezem.
- Kávé?
Választól függően, megyek a konyha felé és kapcsolom a gépet, aztán megyek a fürdőbe a reggeli mosakodáshoz. Mire megfésülködök már le is jött, kicsit a szaga még csábító, ami fura igazából, de legalább ez hadd maradjon meg nekem. Szaglászás közben elkészítem neki, ha közben kijött, az asztalra rakom a kávéját, ha nem beviszem neki, ágyba kávé, látod, nem haragszok! Aztán megyek a gardróbba normális nappali ruhát ölteni, ami alatt itthonira gondoltam, de nem az lett, farmer-póló kombó lett belőle, mikor kilépek egy pillanatra meg is állok hogy valami nem jó. Aztán lenézek, mindenségit, sóhajtva fordulok vissza átvenni valami kényelmesebbet, ami a nadrágot illeti. Utána vissza megyek az ágyhoz vagy ki az asztalhoz és leülök és nézem sebzett állat szemekkel.

Ahogy válaszolok a kérdésére látszik rajta hogy nem ezt a választ várta, de még ő se akar nagyon belemenni a komoly beszélgetésbe, inkább hagyjuk egyelőre a témát, de nem vagyok hülye, vissza fogunk térni rá. Azt nem gondolja, hogy külön fogja nevelni a gyerekünket - ha már az enyém, akkor mellette akarok lenni. Ha külön akarja nevelni, akkor akár el is válhatnak útjaink. De egyelőre még csak a kávéban gondolkodunk.
- Köszönöm, jól esne. - élek a lehetőséggel. Egy cigi is, de azt most inkább hagyom, még a végén csak felhúzza ha érzi rajtam a szagát. Hosszú távon nem biztos hogy menni fog, de egyelőre megadom neki még ezt. Ahogy kimegy kávét főzni én is követem, mennék fogat mosni de eszembe jut, hogy akkor érezni fogja rajtam a kávét ha megcsókol - nem akarom kínozni. Inkább a konyhában ülve várom meg amíg lefő, ő persze már mossa is a fogát - valamit valamiért. Nekem a koffeines reggeli jut, neki a szájhigiénia, tessék, mindketten áldozatot hozunk. Szerencsére nem látja, ahogy erre a gondolatra egy vigyor ül ki az arcomra - ezt hangosan kimondanám azt hiszem kapnék a pofámra.
- Jól aludtál? - kérdezem ha visszajön, látszik rajta hogy jót tett neki ez az este, sokkal jobban néz már ki szerintem. Még ahhoz képest is hogy most keltünk fel.

Nincs fetrengés ledobtam reggel a bombát, mindketten kikelünk az ágyból. A konyháig együtt, aztán amíg fő a kávé, mi is főhetünk a saját levünkben, ő a konyhában és a fürdőben. Én élek is vele, amíg rá nyomom a kefére a krémet már körül is körvonalazódott a fejemben nagyjából hogy mi is a nagy gond a leköltözéssel. Leköltözünk, én nem érzem magam ott biztonságban, nem tudok szabadon járni, nincs friss levegő, mármint annyi se mint itt fent, nem tudok rangom sétálni egyet Félixel, süttetni magam egy padon. A kapcsolat is el van vágva a fentiekkel, nincs segítség kérés, nincs tanács, nincs nyugtatás, bátorítás, mert az egy dolog hogy net, de mg telefonálni sem lehet. Ülhetnék állandóan egyedül a lakásban, 4 fal között, és talán egy héten lenne egy napunk egymásra, vagy sem, mint most kb, este úgyis bevágnánk magunkat az ágyba és alvás. Jó esetben néha kidughatnám az orrom a felszínre ha megengedik vagy nem tudom hogy megy, de biztos nem járkálhatnék úgy ahogy akarnék, aztán ha netalán feljutnék magyarázkodhatnék hova tűntem el és hallgathatnám a lebaszásokat mennyire aggódtak meg megijedtek hogy történt velem valami, pont erre vágyok. Szinte semmi nincs abban a tetves föld alatti pokolban és már bocsánat, lehet önző vagyok de szerintem most az lenne a lényeg hogy minél jobb, kényelmesebb legyen nekem. Majd ki mozdultak a fogaim úgy sikáltam őket és a gondolat végén egy nagy köpés volt a pont. A nyugalmat pedig a hideg víz hozta amivel arcon csaptam magam arcmosás közben, megtörlöm a képem, nagy levegő kifúj. Mintha mi sem történt volna arccal kisétálok és megcsinálom neki a kávét, fordulnék a hűtő felé amikor kapcsolok hogy tej nélkül szokta inni, csak cukor, akkor kész. Elé rakom és megyek öltözni, aztán leülök a szemben lévő székre, megsebzett tekintettel. Félix is úgy emelgette a fejét mintha érezne némi feszültséget, max egy picikét. Aztán megtöri a csendet.
- Jól, jobban is ébredtem mint a hét többi napján. - piszkálom a matrjoskát, ami a bal alkaromon mosolyog, ő a legújabb, még szokom, de lehet a kínlódás miatt ilyen érdekes, hogy nem tudom mit kezdjek magammal - És te? Tudtál aludni? - nem lenne csoda ha nem, br a reggeli fejéből nem az jött le mint aki álmatlanul forgolódva kattogott az éjjel.

Mikor visszatér a fürdőből, elkészíti a kávémat amit meg is köszönök - mondjuk megcsináltam volna magamnak, csak ő ért oda hamarabb, pont jókor jött ki a fürdőből. Miközben kortyolgatom megy be a hálóba átöltözni, én meg üldögélek itt egy szál boxerben. Ahogy visszajön tudom hogy nemsokára beszélhetünk a költözésről, látszik a tekintetén hogy úgy érzi magát mintha bántottam volna, hát ő nagyon nem akar leköltözni. A kérdésemre persze válaszol, szóval még nem erről beszélünk, rendben, nekem nem is baj, minél később kezdünk el veszekedni annál jobb.
- Melletted mindig jobban alszom mint egyedül. - felelem bólintva, és megcsóválom a fejem. - Mondjuk az éjszaka egy pontján felkeltem arra, hogy meg akart ölni a hajad, szerintem a tüdőmből húztam ki az egyik tincsed, rendesen éreztem ahogy a torkomon jön végig. Csoda hogy nem keltél fel rá. - nevetek fel. - Mondjuk akkor nem nevettem ezen. - teszem hozzá, és lassan elfogyasztom az egész kávé adagomat. Jól esett volna hozzá egy cigi, de ez van, jó lenne ha most már másra is tudnék gondolni, minthogy gyerek, meg cigi. Már én is kezdem unni.

- Nyugi, majd megszabadulok tőle és többet nem tör az életedre. - mondjuk nem szándékozok örökre rövid hajú maradni, de lehet annyira megszeretem hogy mégis az lesz, kicsi voltam amikor utoljára rövid hajam volt, az is csak egy baleset miatt. A zseni bátyám tüzeskedés közben felgyújtotta, azt mondta nem, de szinte biztos vagyok benne hogy szándékosan tette. Azt mondják cuki voltam, attól még nagyon sírtam és sokáig durcáztam miatta. Kicsit elnyelt az emlék, ha nem is a legkellemesebb, legalább erre is emlékszem. Visszatérek a jelenbe, enni kéne, tegnap ette utoljára, az már nagyon rég volt. Csapok is egy gyors reggelit, vagyis annak indul de aztán kezdek egyre komótosabb lenni, ha ő nem kérdez, valszeg csendben esszük végig. Kicsit olyan mintha húzni próbálnám az időt, érzem hogy nem nagyon fogunk tudni megegyezni, ha mégis valószínű hogy az valakinek a kárára fog menni, valakinek áldozatot kell majd hozni, már most kezdek kicsit belebetegedni, hogy én maradok majd alul. De egyelőre még tart a vihar előtti csend. Lehet hogy mégse kéne most rögtön mindent megbeszélni, rá ér, akkorra amikor...nem tudom, ez tök mindegy mikor jönne fel, nem végződne jól, ha csak nem sikerül meggyőznöm hogy jobb nekem itt.

Végül biztosít, hogy majd levágatja a haját, mire felvonom a szemöldököm, és úgy nézek rá kissé csodálkozó tekintettel.
- Miért vágatod le? - teszem fel a kérdést, miközben felkelek, és a mosogatóhoz sétálok a kis csészémmel hogy elmosogassam a kávé után, nem akarom hogy beleszáradjon. Közben Jenna reggelit kezd csinálni, én pedig úgy vagyok vele, ha eszünk, akkor majd utána megyek fogat mosni, annyit már várhat. Ennek hála viszont nem tudok neki se puszit, se csókot adni, és igazából reggeli szájszaggal beszélni se nagyon szeretek. Ezt Jenna tiszteletben is tartja, úgyhogy csendben reggelizünk meg, és mikor végeztünk kérdőn nézek rá.
- Elmosod az enyémet is amíg fogat mosok? - kérdezem meg, és ha igenlő a válasz, akkor megyek is ki biztosítani a reggeli szájhigiéniám, illetve szokás szerint ha már a wcn vagyok akkor élek is a lehetőséggel, hogy könnyítsek magamon, ami hamar átcsap egy üljünk le mert megindult a kávé pozícióba. Miután mindent kiadtam magamból amit így reggel kikellett, elégedetten sétálok ki Jennához, bár kicsit félek, hogy előbb utóbb el kell kezdjük azt a beszélgetést amit mindketten kerülünk.

Gondoltam hogy meglepődik.
- Praktikusabb, a rövid haj véletlenül se lóg bele olyan dolgokba amikbe nem kéne és nehezebb belekapaszkodni. De addig még van idő, úgy 9 hónap. - hogyha az elején nem lett volna egyértelmű mire gondolok. Plussz kevesebbet kell vele vesződni, hacsak el nem fekszem, itthon mondjuk amúgy se nagyon számít, na jó, de, megígértem hogy nem hanyagolom el magam, de lesznek rongyosabb időszakok. Akkor kapcsolok hogy e mi'csinál, de felesleges közbe avatkozni mert mire elhessegetném onnan 5x el van mosva, azért egy pillantással jeleztem hogy ez nem módi, tartogassa akkorra amikor tényleg szükség lesz erre. Amikor reggeli után is megkérdezi hogy elmosom e az övét is már tényleg elég furán nézek rá. Mikor kellett neked ebben a házban mosogatnod? Max 1x-2x mentem bele mert épp valaminek a közepén voltam vagy valami.
- Mért ne mosnám el? - kérdezek is vissza miközben szedem az asztalt, értetlenül megrázva a fejem, biztos...
Még nem kell körbe ugrálni, az még kicsit arrébb lesz. Mosogatás közben végig azon jár a fejem hogy kéne valami édes, valami ami nem csoki, nem is valami cukor de édes, ilyenkor nyúltam a kólához, de most szünetelek a kólával, a szénsav miatt. De készültem, vettem ilyen gyümölcslének csúfolt baromi édes dobozos gyerekitókákat, nem röhög, ez halál komoly, bontok is egyet és a pulton ülve szipókázom, még a dobozról is le rí hogy óvodásoknak találták ki. Másrészt ha az ovisok ihatják, akkor én is, sőt jobb ha ezt iszom mint más egyéb cukros vackot, de az lehet hogy tök mindegy. Nem mintha számítana, az íze jó és nyugodtan megtudom inni, ennyi. A pulton ülés meg már a megszokás, amikor Félix még kisebb volt és állandóan rajtam lógott itt tartottam kávé szünetet, most már b*szhatom ha olyan kedve van, simán felugrik röhögve. De most szerencsére el van magának a kis játékával.

Végül elmagyarázza hogy miért a rövid haj, így belegondolva elég logikus, és nem is értem miért nem esett le nekem egyből. Lényegtelen, Jenna már erre is gondolt, mondjuk biztos utánaolvasott a dolgoknak a nagy stressz közepette. Én is mehetek majd apukafórumokat bújni hogy mit hogy hogyan, meg mittudom én. Kaja után megkérem hogy mossa el az én tányéromat is, mire úgy néz rám mintha nem is ismerne. Már miért ne mosná el, jön a visszakérdezés, erre pedig megvonom a vállam.
- Ha össze fogunk költözni, akkor meg kell majd osztanunk a házimunkát, nem? Legalábbis én nem szeretném hogy mindent te csinálj. Besegítek majd a főzésbe, mosogatásba, satöbbi. Főztem már rád, tudod hogy jó vagyok. - kacsintok rá, miközben elindulok megmosni a fogam.
A WC-ről visszatérve Jennát a pulton ülve találom, valami gyereküdítőt iszogat, mire odasétálok mellé és adok neki egy csókot ha hagyja. Ez a legjobb módja annak, hogy megkóstoljam milyen amit iszik, nem fogy az üdítője, és nekem is kellemesebb így.