Cape May Harbor - Kikötő

- El fogja bírni? - kérdezte hitetlenkedve. "Ez a kövér faszi hogyan bírna el egy embert..". Közben kényelmesen elhelyezkedett a székben, és a táskájában kezdett kotorászni, és elővett egy ásványvizes palackot, majd elkezdte kortyolni, a vizet és eltette. Ismét ránézett a tervekre , majd a térképre, majd elkezdett bóklászni, hogy jobban megnézhesse a helyet.
- Minden tisztelettel, nem akarok pofátlannak tűnni, de... tolókocsival, vagy análkül gondolta? -kérdezte válla fölött.

Caine nyugodtan megvárta míg Orionnak válaszol a férfi. Közben azonban belül forrongott. Gyorsan alkalmazta a légzőgyakorlatot, hogy lenyugodjon.
- Hát....ha lábon lövik kedves Edward, akkor megnézem, hogy cipel egy tolókocsis férfit, de ez a része engem nem érdekel. Viszont...egyet áruljon már el! Ha maga szerint nem tudunk semmit se....legalábbis a hozzáállásából ez jön le, akkor miért minket keresett fel?! Ha maga szerint nem vagyok képes megcsinálni egy ilyen akciót - bökött a fejével hanyagul tervre - akkor, miért kéri ki a véleményemet és miért alkalmaz? Tudja, lövésem sincs, mi baja van velem. Szarul csináltam valamit?
Caine újabb légzőgyakorlatot alkalmazott, akkor tudatosult benne, hogy időközben vadul járkálni kezdett. Megállt és mélyen Edward szemébe nézett.
- Szóval, örül, ha ezt jól megcsinálom, akkor miért nem mást keresett?

- Nem volt idő kutatni. Kellett valaki aki tud robbantani. - feleli a férfi hanyagul a kölyöknek. Aztán Orionra néz.
- Tolókocsistól ha kell. - feleli határozottan. - Ha meglőnek is megoldom valahogy. Nem az első hasonló helyzet lenne. - fejezi be nyugodtan.
- Félre ne érts kölyök. - néz Caine-re. - De te amatőr vagy. Lehet, hogy lelkes de amatőr. Majd akkor arcolj ha bizonyítottál. Nekem csak azt bizoyítottad eddig, hogy nem vagy tök hülye és baromi nagy szád van. A szád nem zavar amíg van mögötte valami. - fejezi be teljesen semleges hangon. - Ha esetleg ütni akarsz valamit itt vagyok. Mondja miközben ellép a térképet tanulmányozó Orion elől. Laza tartásban álla semmilyen harci alapállást nem vett fel.

- Mindjárt gondoltuk, hogy megoldja. Caine, viselkedj már, kis ásszel, mintha lenne - közben tisztes távolságba került a két férfitől, hogy még véletlenül se érje őt semmiféle nemvárt támadás.
Mindezek ellenére egészen érdeklődve figyelte a kibontakozó helyzetet, de reménykedett benne, hogy nem tesznek nagy kárt egymásban.
"Ehh... pasik... mág jó, hogy nem akarják összemárni, kinek milyen hosszú. Án itt szápen megállok, ás megnázem ki nyer. Nem mintha Edwardnak sok esályt látnák , túl dagadt ehhez... de aztán ki tudja."

Caine csak egy pillanatra nézett Orionra villámló szemmel. Majd Edward felé fordult. A kezeit ökölbe szorította és tett egy lépést a férfi felé. A karját éppen ütésre emelte, ám előtte haragosan végigmérte a férfit. Ekkor villant be neki valami. Leengedte az öklét és gyanakodva méregette a férfit.
- Át akarsz verni - közölte nemes egyszerűséggel. - Mint te is mondtad, nem vagyok tök hülye!
-Csak úgy beállítasz hozzánk, és felbérelsz minket. Azt állítod katona vagy, pedig egyáltalán nem úgy nézel ki. Ide teszel elém egy komplett tervet, ami azt bizonyítja mégis csak katona vagy, hacsak nem más készítette a terveket. Most pedig itt állsz előttem holt nyugodtan és arra vársz, hogy megüsselek. Nem foglak - fejezte be tömören. Majd folytatta a fel-alá járkálást. Még egyszer átnézte a tervet és a térképet, majd tovább járkált nyugtalanul. Fel volt pörögve, lehet mégis csak jót tett volna neki egy kis bunyó vagy esetleg egy edzés feszültség levezetésként.

Adam elmosolyodik a férfi szavain. Leveszi a pulóverét. A hasa furcsán merev. A kezei dagadnak az izmoktól.
- Igazad van. Figyelj mert csalok. - mondja közben hasa apadna kezd és a pólója oldalán hasított lyukakból kezek sarjadnak. Közben arca is változik és a bőrszíne is feketére vált. Haja visszahúzódik a bőre alá. Mosolyogva néz rátok.
- Látod kölyök nem minden az aminek látszik. - mondja immár négykarú néger férfiként. Egyik keze végén vastag kötés van a kézfej helyén. - Ha nagyon ideges vagy bunyózhatunk, de számíthatsz rá, hogyha istenesen megütlek elfekszel. - mondja végül vigyorogva. Aztán csak néz rájuk. Várja a reakciókat.

-Erre.. nem számítottam...- pislogott teljes meglepettségében.
Igyekezett rendezni arcvonásait, és ismét koncentrálni akart a tervekre, de nem tudta levenni a szemét a két veszekedőről.
- Nos akkor... tányleg el fogja bírni... tolókocsistól... - Aztán közelebb ment, megszemlélni a két extra végtagot, szerette volna megkérni, hogy vegye le a pólóját is, hogy megnézhesse, hogyan kapcsolódnak a karok a gerinchez, de ettől most inkább eltekintett.
Lassan odébb állt , és leült az egyik székre, kíváncsian figyelt, ez így már sokkal izgalmasabb verekedésnek ígérkezett, persze, csak akkor, ha tényleg összekapott a két férfi.

Caine teljesen ledöbbent, csak bámulta az átalakult Edwardot. Sűrűn pislogott, majd megrázta a fejét.
- Tudtam. Tudtam, hogy valami nem stimmel veled, Edward... ha tényleg így hívnak.
A srác furán nézte a férfihoz közeledő Oriont. "Ennek teljesen elment az esze! Mindjárt kap egy jó nagy maflást, aztán talán helyre zökken agyilag."
- Hatásos bemutató nem mondom, de úgy látom az egyik kézfejedet elvesztetted - jegyezte meg. Majd elmosolyodott, valami az eszébe jutott. Nyugodtan és mosolyogva állt Edwarddal szemben még mindig és lazán vállat vont az utolsó megjegyzésre. Nem félemlítette meg különösebben az alakváltó.

Adam leveszi a kötést, majd szép lassan kézfejet növeszt.
- Erre gondolsz? - kérdezi mosolyogva. Felmutatja neki a kézfejet és megmozgatja az ujjait. - Öcsi soha, de soha ne bízz a szemedben. Ugyanígy változik meg a csatatér is ahogy az én testem. Ezt ne felejtsd el Kölyök akkor életben maradsz. - fejezi be a nagydarab férfi. Közben pedig figyeli a fiú arcát. Aztán Orionra néz.
- Talán érdekesnek találsz? - kérdezi tőle mosolyogva. Közben magában beír egy piros pontot a srácnak. Éles szeme van. Azonnal kiszúrta a hiányzó végtagot, de ez csak előny. Adam úgy gondolja a fiúval lehet mit kezdeni. A másik majd a terepen villant. Legalábbis reméli.

Albert csónakja hófehér habokat hasít ki a jeges tengervízből, miközben Cape May kikötője felé halad. Néha rá-rá tekint a zsebében lapuló olcsó, eldobhatónak szánt telefonára. Johnson telefonjára várt napokig és most is arra számít, hogy előbb hívja, mint ahogy odaérne. Majd a Blackberry-ét is szemügyre veszi. Két darab emailja érkezett percekkel korábban, de most, a feladókat látva inkább nem olvassa el őket. Inkább visszacsúsztatja kabátjának belső zsebébe a készüléket.
Miután a csónak kiköt, Albert táskájával a bal vállán felsiet a mólóra, ahol már várja egy fekete furgon. Beül a sofőr mellé, majd egyenesen a háromszázötvenhetes raktárhoz hajtanak, ahol egy ipszilon fordulóval a bejárathoz tolat. Albert a raktérbe megy, ahonnan egy fekete sporttáskát vesz elő. Azzal együtt sétál be a raktárba.
- Jó napot uraim. És hölgyem. Van egy jó meg egy rossz hírem. A jó hírem, hogy az autójuk elő állt. - A kis monológja alatt az egyik asztalhoz sétál és kivesz a sporttáskából három üveg, szénsavmentes ásványvizet. - A rossz hírem, hogy azonnal indulnunk kell. Tessék vetkőzni és a táskában lévő, hát nélküli ruhákat felvenni. Nem lehetnek méretproblémák, mivel ugye, nincs hátuk a ruháknak. Nosza. Én adom a pénzt, én mondom mikor vetkőztök.

Adam csak figyeli a szótlan párost. Az égzengésre kinéz az ablakon.
- Valaki megint a szart keveri. - morogja halkan mágiára gyanakszik. A zavaró bizsergés is ezt súgja. Nem tudja mi az, de majd kiderül. Főleg ha fontos. Egyenlőre nem foglalkozik vele tovább őt ez nem érinti most. Aztán előveszi az út közben beszerzett telefont.
- Értesítem a megrendelőt. - mondja, majd tárcsázza a kapott számot.
- A helyszínen vagyunk. - csak ennyit mond a kagylóba és le is teszi. Aztán int a csapatnak.
- A megrendelő mindjárt itt van. Amíg nem vagytok terepen az ő szava olyan mint az enyém. Capisce? - néz rájuk a férfi vidáman. Albert váratlanul gyorsan érkezik.
- Jó napot. - feleli a férfi. - Készen vagyunk. Emberek mozgás. - mondja, majd elkezd beöltözni. Ha kell két kezét visszahúzza a testébe és eloszlatja az anyagukat a testfelületén. A vázizmok és már csontok között. Aztán felveszi a ruhát.

A furcsa jelenség hatására érdeklődve kipislantott az ablakon, de amint tüzetesebben kezdte megvizsgálni a mennydörgést, az abba is maradt.
-Persze, ártettem- válaszolta Edwardnak. Még egy ideig nézegette az eget, amíg a megrendelő meg nem érkezett.
Végigmérte a férfit, majd a kocsit.
- Jó napot- vette át a ruhát és elkezdte felvenni.
Ha esetleg legeltetni akarták volna a szemüket - bár ezt nem feltételezte egyikükről sem- akkor csalódniuk kellett, ugyanis egy szinte teljesen férfi testet láthattak. Műtéti hegek már nem látszódtak, viszont a hormonok nehezebben hatottak a csípőjére, így az még egészen nőies, kerekded maradt.
-Ha megkárhetem, inkább uram. - állt pár pillanat múlva teljesen menetkészen, és várta két társát.

Caine csöndesen nézte a jelenséget, miközben fel-alá járkált. Csak bólint válaszul Adamnek, majd a tervekhez lépett és azokat nézegette. Mikor beviharzott a megrendelő, felkapta a fejét és ránézett.
- Jó napot! - köszönt. "Hölgyem? Ez meg ki a francnak..."
Orionra esett a pillantása és mindent értett, vagyis majdnem mindent.
A kölyök a szemöldökét ráncolta, a ruha láttán, amit a kezébe nyomtak. Végül vállat vont és felvette, elvégre a pénz beszél.

Albert nem szándékozott bámészkodni. Amint letette a táskát és a többiek öltözködni kezdtek, ő a táblákhoz sétál és egyesével szemügyre veszi őket. Az UV lámpák segítségével még látja is, a fóliákon lévő rajzokat. Hümmög egy párat. ~ Erősen túlbecsüli a feltételezhető őrséget...nem, baj, nem baj. Legalább óvatos. ~ Elmélkedik egy sort, majd lassan megfordul. Amint végzett mindenki az asztalra tett üvegekhez sétál. Egyet-egyet dob mindenkinek.
- Tessék csak meginni őket. Íztelenek. De tíz perc múlva úgy kiüt majd titeket, mintha meghaltatok volna. Úgy hogy, ha kérhetem. Fáradjatok ki, ott vár egy autó. Van benne négy koporsó. Hármat foglaljatok el legyetek oly kedvesek. Az oxigén palackokat majd a gépen kapjátok meg. Hátha ki akarja nyitni valaki a koporsókat. És még mielőtt elfelejtem. A két úr iratai. Szóval rakjátok ki az asztalra. Azok kellenek a hamisításhoz. Miszter Johnsoné már nálam van...

Adam felkapja az üveget és meghúzza. Aztán Albertre néz.
- Mire kellenek a palackok? Nem leszünk végig tetszhalott állapotban? - kérdezi gondolkodva. Közben pedig már azon agyal vajon mit hagyott ki a listáról.
- Kéne egy puska. Valami ami hatékony és képes kilőni egy plasztik lövedéket. Vagy babzsákot. Mondjuk egy félautomata sörétes puska vagy egy nagy kaliberű pisztoly. A lényeg, hogy pici legyen. Ha még megoldható. - mondja a férfi közben elindul kifelé. Ezek az eszközök nem különlegesek a legtöbb mezei fegyverboltban is lehet ilyesmit szerezni.
- Gyerünk emberek! Indulunk, mozgás! - mondja vidám mégis parancsoló hangon. Érdekes módon a hangját neme emeli fel. Mégis érződik a tónuson, hogy tulajdonosa parancsoláshoz szokott személy. Aztán elindul kifelé.

Vonakodva bár, de elvett egy üveget. Előkereste iratait, és letette az asztalra, majd elindult kifele a palackkal a kezében. Közben figyelte miről beszél Edward és a megbízó.
"Tuti egy egász fegyverboltot megvetett már a taggal... sebaj, nem az án pánzem"
Elkezdte megbontani az üveget, majd beleszagolt. Mivel nem érzett semmit, vállat vont, és belekortyolt. Meglepődött, hogy tényleg íztelen volt.
Tempósan szedte lábait Edward után, hogy beérje a férfit a kocsinál.
- Legalább megszokjuk az árzást... - kortyolgatta nyugodtan tovább a löttyöt.

Caine előkereste az igazolványát és kitette az asztalra, majd gyanúsan méregette a palackot. Lecsavarta a kupakját és beleszagolt, kissé meglötyögtette. A szemöldökét ráncolta, egyáltalán nem tetszett neki ez az egész. Élénken éltek benne a mestere tanításai - amiket még Spanyolországban szerzett- és valószínűleg már sosem fogja elfelejteni őket, annyira belé vésődtek.
A mestergyilkosnál a kölyök nem mert belekóstolni egyik edény tartalmába sem. Mindig több méreg és mérgező alapanyag volt a rejtekhelyen, mint élelem. Ha pedig volt étel azt biztosan valakinek szánták és nem jóakaratból.
Caine azóta - csak úgy, mint a mestere - mindig leellenőrizte azokat az ételeket, italokat, amiket nem ő készített.
Legszívesebben ezt a folyadékot is megvizsgálta volna fogyasztás előtt, de erre nem volt lehetősége. A többiek után sietett az autóhoz és kelletlenül, de kiitta a palackot.

Albert inkább nem kezd bele kiselőadásba a nyomáskülönbségről, a nem élő szervezet szállítására tervezett rakterekről és a különböző szintű alvási fázisokról és ezek okozóiról. Inkább kikíséri a "kedves" alkalmazottait és megvárja, amíg beszállnak a fém ládáikba s magukra csukják a fedeleiket. Aztán rájuk csukja a furgon ajtaját és a biztonság kedvéért vagy csak megszokásból, de rájuk is fordítja a zárat. Aztán visszamegy a raktárba. Előkerül a táskából egy pár gumikesztyű. Ezeket felveszi. Mobiljával lefényképezi "Orion Norgoth" és "Santiago Sánchez" iratait. Aztán az üres vizes palackokat veszi kezelésbe. Óvatosan megfogja őket s alaposan megtörölgeti azt a területet, amit korábban megfogott. Ezt követően műanyag, vízhatlan zacskókba teszi a palackokat, majd ezeket felcímkézi és behelyezi a táskába. Ezt követően fordul csak a paratáblák felé.
Először a neonlámpákat szereli le és pakolja egy kupacba az egyik asztalra. Ezt követően a fóliákat csípteti ki és húzza le a táblákról. Zsebéből kést vesz elő és körülbelül A4-es méretű lapokra szeleteli őket. Az így keletkezett lapokat is egy stócba rendezi, majd összegyűjti a laptopokat.
Néhány kattintás után, aktiválja a laptopok Windows telepítőjét. Pár perc múlva már a formatált merevlemezkre települ a legújabb operációs rendszer, ezzel is elkezdve azt a folyamatot, amelynek végén a teljes hdd újraíródik és az adatok nem lesznek visszakereshetőek. ~ Időlegesen jó lesz. ~ Jegyzi meg magában. A többi papírt is összeszedi és a felaprított fólia mellé gyűjti őket. Ezt követően körbejárja a raktárat. Belülről bezár minden zárat és lakatott, ami esetleg még nyitva volt, azt a bejáratot leszámítva, amin érkezett. Ezután eszébe jut, hogy majdnem elfelejtette a két lúzer iratait. Ezért visszasiet értük és zsebre vágja őket. Majd lekapcsolja a raktár biztosítékait és kilép az ajtón. Bezárja maga után a bejáratot és beül az autó utasfülkéjébe. Egyenesen a reptérre hajtanak, ahol a sofőr intézi minden papírmunkát s felügyeli a légzőkészülékek elhelyezését. Aztán ellenőrzi a bepakolást is.
Miközben a félholtakat bepakolják, Albert hivatalosan is becsekkol. Kicsit különös az eljárás, mert tehergépen utazik Mexikóba. De mivel kifizette a VIP várót és szolgáltatásait, így senki nem kérdez semmit. Csak elvégzik a szokásos papírmunkát és kedvesen mosolyognak a kopasz, még mindig télre öltözött férfira, aki élvezi a csinos hölgyek ajakmozgását és tekintetét, még ha tudja is, hogy nem a személyének szólnak. Csupán a VIP váróval járó szolgáltatás.

*Kaland előzménye itt.*

Amint beültem ismét Leon autójába vegyes érzelmek kavarogtam bennem. Egy részről majd kiugrottam a bőrömből az izgatottságtól, vártam már nagyon az új életet, a remek harcokat és az új kihívásokat... Más részről pedig ott kavargott bennem valami, amit egészen eddig magamnak sem vallottam be. Azt hiszem hiányozni fog Jersey. Mármint túlzsúfolt volt, magányos voltam, de valahogy mégis a szívemhez nőtt ez a hely...
~ Érthetetlen igaz? ~
Egy apró sóhajjal tereltem el a figyelmem a félig borongós, félig majd kicsattanó gondolataimról, amik ha így folytatom egy idő után szétfeszítik a fejem, és akkor aztán soha nem jutok el New Yorkra. Azonban ahogy a figyelmem az ablakon túl elsuhanó táj felé fordítottam hamar fel is tűnt, hogy mintha nem arra mennénk amerre kell... Bevallom a gyanú ismét felütötte a fejét bennem, nagyon makacs kis dög volt és hajlamos akár poraiból is föltámadni, mint valami mocsok kis főnix... Azonban Leon pont azelőtt szólalt meg, hogy átmentem volna berserkerbe a hátsó ülésen.
A férfi szavaira ellazulnak az izmaim és kissé elgondolkozom. Elég nehezen nyílok meg az emberek felé, magamról beszélni pedig nem igazán szeretek, de azt hiszem nem titkos az, ki is vagyok, így nem fog megártani senkinek, ha kivételesen elárulok pár dolgot magamról.
- Nos rendben. LA-ben születtem 2004 áprilisában. A szüleimet nem ismertem soha, úgy tűnik nem igazán kellettem nekik így ott hagytak egy Caleb nevű fickó ajtaja előtt. Ő nevelt föl és neki köszönhetem azt, hogy az lettem aki. Ő tanított meg arra hogyan kell autót szerelni, meg efféle dolgokra. Az iskolában voltak kisebb gondjaim egyes tanáraimmal, így végül nem tanultam tovább. 12 évesen kezdtem el érdeklődni a harcművészetek után, és onnantól fogva nem volt visszaút, az egész berántott magába és nem is engedett el. - ennek az emléknek a hatására halovány mosoly ül ki az arcomra, de aztán még folytatom, had legyen kerek a történet.
- Végül Jersey-be akartuk költözni Calebbel, de sajnos elszakadtam tőle és egyedül költöztem át. Végül sikerült melót találnom, meg bunyózhattam is, szóval beilleszkedtem amennyire lehetett. - meséltem el Leonnak a kissé finomított, illetve bizonyos részleteket nagyvonalúan elhagyott, ám alapvetően igaz történetem, amíg kocsikáztunk és meg nem érkeztünk a kikötőbe.