Déli államhatár

Hiába próbálkozunk Constantinennal, úgy tűnik, hogy nem ez a megoldás a szituációnkra. Bár a csávó megpróbált össze olvadni, de úgy tűnik nem teljesen sikerül neki. Valami nem jó. Talán hiányzik valami? Vagy talán valami történt az egyik testtel az idejében és az túlságosan megváltoztatta. Ha az utóbbi, akkor igencsak nagy bajban vagyunk. Szerencsére Svan rájön, hogy "csak" hiányzik egy darabja és ezért nem tudnak normálisan összeolvadni. Nem jó, de lehetne sokkal kilátástalanabb. Megpróbálok valami rendszert keresni a rengeteg idővonalban, de eléggé lehetetlennek tűnik. Abban reménykedek, hogy van valami nyom arra, hogy hol lehet az utolsó darab. De úgy tűnik csak össze-vissza zavart kavalkád az egész. Ilyenkor bánom, hogy nem igazán érdekelt a fizika. Bár gondolom a középiskolás tananyag nem segítene sokat ebben. Közben meghallom a közeledő SHIELDeseket, ami elég hasznos lesz. Gondolom az ARMOR jön ki. Ők valószínűleg meg tudják majd oldani ezt. Vagy legalábbis kihoznak minket. Remélem. Ha nem, akkor igen csak nagyon komoly problémák lesznek itt. Ahogy körbenézek, hogy mindenki megvan-e észreveszem, hogy valami fura dolgokat motyog az ismerős férfi. //Ha sikerül Ervin varázslata// Ezután hirtelen eltűnik, a három társával együtt. - NEEEEEEEEEE! - kiálltom szinte rögtön miután felmérem a szituációt. Lehet, hogy most vesztettem el a legjobb nyomot a testvérem hol léte felől. //Ha nem sikerül Ervinnek időben eltűnnie// - Maga! Mit csinál? Azonnal hagyja abba! - üvöltök a férfira. Nem tudom mit tervez, de van hozzá pár kérdésem.

Hiro és társa sikeresen el verték a zombikat. Constantine válaszából kiderült, hogy végre célhoz értek és mikor az események fel pörögtek, Hiroék megnyugodhattak. Aztán kiderült, hogy mégsem, mert ahová kerültek, ott még mindig zavaros volt az idő. A szumós simán ki tudta volna dobni a bőséges vacsorát, amit ide kerülése előtt fogyasztott, de tartotta magát, mégsem illett mások előtt. Aki ismert volt, azt nyilvánvalóan felismerte, a többieken csak végig nézett. Ijesztő volt ez a jelenség, hogy ekkora hatalma lehetett az időutazónak, aki darabokra törte a világuk idejét, teljesen össze keverte. Hiróban az is fel merült, hogy nem tudhatta, kit mentettek meg, lehet, hogy csak még rosszabb lett a helyzet.
Észnél maradt, figyelte, hogy nem érte-e őket támadás. Egyik csapat sem lehetett védtelen, ha eddig eljutott, de ő a gyerekek elé állt be, hogy ők még véletlenül se sérüljenek meg. A véres vascsővel nem lehetett valami kellemes látvány, amúgy sem. Le nyűgözte, hogy benézhetett a történelembe. Jobban örült volna a rendnek, de elismerte, hogy ez különleges pillanat volt. A közeledő ügynökök miatt kezdett megnyugodni. A S.H.I.E.L.D. már sokszor rendet tett, most is rajtuk volt a sor.

Slavának minden eszébe jutott és végül hiába akarta meg rázni az időutazó karját, Godlaw ért hozzá először. A robotok elől sikerült meg menekülniük és a lány az émelygés közben nagyon elgyötört fejet vágott. Most jött ki rajta az egész, hogy majdnem meghaltak. Az idegeneket nézte, akik ide kerültek, az alteregókat, akik sebesülten feküdtek. Időutazó-darabkák, egy-egy ember, ezt még nem tudta fel fogni. Slava el pityeredett és le ült a földre, úgy várta az ügynököket. Megúszták, de még nem tudta, hogy mi következett. Olyan jól indult ez a nap, szép esküvővel, jó társasággal, aztán egyre csak rosszabb lett minden.

Mickey nem méltatta válaszra az öregembert. Akik a mutánsok sorsát emlegették korábban, azoktól nem vett komolyan egy ilyen ajánlatot és egyébként is csak gúnyolódásnak tartotta. Nem válaszolt rá, nem akart kötözködni, sem támadni. Nézte, hogy a férfit meg égette-e, mikor hozzáért. A mennyezet meg adta magát, de eddigre megint változott a világ és vele az idő is változhatott. Ma már harmadszor került teljesen más helyre. Válogatott társaságnak nézett ki, akikhez került, még több olyannal, mint akik ők találtak. A kutyaemberen látszott legjobban a mutáció, úgyhogy hozzá ment oda, mert végre talált fajtabelieket.
- Üdv! Maguk honnan jöttek? Mi Wakandából, most éppen.
Hogy ő sokkal messzebbről, azt később akarta el mondani. Az ő világában hamar bemérték az ilyen felbukkanókat és utána mindig ki lettek kérdezve. Ezt várta az érkező fegyveresektől is és aggódott, hogy mennyire fognak neki hinni másik világokról vagy hogy mit szólnak egy mutánsok uralta világhoz itt, ahol nem ők voltak hatalmon.

Váratlanul egyszerűen ment. Utoljára annyi minden történt, nem gondoltam volna, hogy az időutazó érintése már elég lesz a hazajutáshoz. De szerencsére vége volt. Nem kellett többet a fertőzés és a zombik miatt aggódnunk... vagy erdőkön átvágnunk.
A helyzet ismerős volt, bár valamiért most egy bázis közepén voltunk és a történelmi jelenetek egy fokkal érdekesebbek voltak. Meg mertem volna esküdni, hogy az afrikai rabszolgák között láttam egy houngant is (vagy aminek akkoriban hívták).
Nem sokkal később mások is érkeztek. Először ez x-ek, akik most egy nagy csapat gyereket is hoztak, aztán megint az a két férfi, akit utoljára is láttam, bár most a harmadik tag helyett két mutáns kíséretében. Első ránézésre nem láttam rajtuk semmi különöset, de aztán feltűnt, hogy az egyikük szokatlanul hasonlít Apokalipszisre. Legutóbb is pont így történt, ez már nem lehetett véletlen...
A csapatunk oszlani kezdett, a japán lovag azonnal a gyerekek védelmére sietett, így én is csendben megindultam a szürke nő felé. Igazából nem nagyon terveztem el, hogy mit fogok mondani neki. Az "Elnézést, meg tudná mondani, hogy nincs-e véletlenül Apokalipszisnek egy raktára a Déli-sarkon, amiben régi amuletteket tárol?" nem hangzott túl jól. Sőt, talán Apokalipszis említése sem volt jó ötlet... De valamit csak kellett mondanom, nem akartam túl sokáig rámeredni.
- Umm... látom megsérült - böktem ki végül, és elővettem a rumosüveget - Esetleg kitisztíthatnám a sebét? Nem volna jó régi fertőzéseket hazahozni...

Cody megindult a robotok felé. A fejében valahogy úgy képzelte el a képet, hogy lerepül a robot feje vagy nekivágódik a másiknak, de nem ez történt. Nagyon nem. Mikor ki lett védve a tíz tonnás erejű könyöklése érezte, hogy gond van. Mikor megragadták a torkánál érezte, hogy nagy gond van. A karmaival próbált valamiképp belemarni a robotkézbe, de megoldódott a helyzet. A gyomra felfordult, a torka fáj körülötte mindenféle korok történetei, de él és a jelenében van. Vagy nem. Most bele sem akar gondolni, hogy hol van. Szétnéz és megállapítja, hogy lát ismerős arcokat. Hármat. A véres vascsővel diákjai felé közeledő japánnak elé áll.
-Khm, khm. Azt javaslom maradjon ahol van uram. Távol a diákjaimtól azzal. Nem akarunk semmi bajt.
Ha nem nézne ki minden japán ugyan úgy akkor Cody talán fel is ismerné a másikat hisz sok harcművészetet néz. A sumo távol áll tőle, de talán a neve alapján ismerős lehetne neki a másik, de külsőre csak egy kövér japán fickó. Ha az nem erősködik akkor annyiban is hagyja. Az elektromos mutáns kérdésére kicsit kedvesebben reagál.
-Wakanda? Köszönöm. Mi épp Attilan-ról, de a Xavier iskola diákjai és tanárai vagyunk.*Itt felemelte a hangját, hogy mindenki hallja.*Én Cody Atkinson vagyok a Xavier iskola második számú igazgatóhelyettese és az X-men vezetőhelyettese. Mindenki nyugodjon meg és legyenek türelemmel. Múltkor mikor ez történt akkor is itt voltam. Hamarosan megérkezik a SHIELD és szakértő módon kijuttatnak minket ebből az idő anomáliából. Nekünk csak türelmesen kell várnunk.

Augustus Graves

A helyzet egyáltalán nem tűnik rózsásnak. A robot rájuk emelte a fegyverét és lőtt. Egyáltalán nem egészséges mentálisan ha az ember pár havonta halálos veszélybe kerül. Ő most is teljesen lesokkol. Látja ahogy a sugár közeledik felé majd ismét ott lesz mint legutóbb. Ha nem hányt volna már egyet akkor most megtenné. Így szerencsére ettől megmenekül, de a gyomra így is rosszalkodik. Elege van már ebből az egészből. Ő csak ott akart lenni az esküvőn, inni akart egy kis pezsgőt meg értékes kapcsolatokat kialakítani. Ehelyett a múltban rohangált, azt sem tudja mikor és űrlények meg robotok akarták megölni. Csak menjen haza, hogy elszívjon egy szivart és igyon egy whiskey-t. Az igazgatóhelyettesnek nem kell neki kétszer mondania, hogy maradjon nyugodt. Neki elege van már ebből a rohangálásból. Csak jöjjön a SHIELD és végezzék a dolgukat majd vigyék haza. Az érkezésük hangja megnyugtatja.

George Turner

George és a többiek hamar szétcsapnak az élőholtak közt. A földön fekvő páncélosnak így nem lesz semmi baja. Mikor pedig a mutáns kisasszony hozzáér a páncélos testéhez akkor ahogy a többiek mondták úgy tűnik hazakerülnek. Igyekszik azért teleportálás előtt visszaváltoztatni a pajzsát. Az enyhe rosszullétet ő is legyőzi és szétnéz. Egy ismert személyt azért felismer, aki pont elállja a japán Lancelot útját méghozzá érthető indokkal. Ő is odamegy és barátságosan megfogja a japán karját.
-Hiro úr! Szabadjon megjegyeznem, hogy a megjelenése hagy némi kívánnivalót maga után. Szerintem a továbbiakban bízzuk ezt a helyzetet az illetékesekre. Mr. Atkinsonra az X-mentől és Mr. Sziamon-ra a WAND-tól.
Mutat a másik nagyágyúra akinek ilyenkor joga lehet parancsolgatni. Ha a másik is egyet ért akkor nem is lehet semmi gond. Az igazgatóhelyettes pedig tájékoztatja őket egyrészt arról, hogy a múltkori hasonló esetben ő is részt vett, másrészt, hogy várjanak békésen és a SHIELD majd kijuttatja őket. Mivel olyan szakkifejezéseket használ mint időparadoxon George bizalmát el is nyeri a másik azzal kapcsolatban, hogy ért hozzá mit csinál. Ő türelmesen vár.

Tristan Winkehock

Úgy látszik a korcs isten fő korcsa nem akar előre menni. Kár pedig mint kiderül fel is robbant volna. A robbanás után mennek be és bár nem tűnik túl biztonságosnak, főleg ha az emberben még van pár plusz kiló fém, de nem volt mit tenni. Meg is látták a testet amiről Tristan is megállapíthatta, hogy igen az-az a test. A démon szokásához híven most is túl sokat beszél mire ő emlékezteti a leckére ami múltkor sem érdekelte úgyhogy talán most is felesleges lesz rá emlékeztetni.
-Emlékszik még mit mondott Nietzsche?
Majd az egyik korcs érintésére haza jutnak. Pont időben, mert leszakad a plafon meg a talaj. Meg kell hagyni a teleportálással járó kis gyomorproblémák kellemesebbek mint a halálos zuhanás és a törmelékekkel való eltemetődés amit viszont már nem élt volna túl. Ezt még igen. Egyelőre. Viszont a helyzetük nem túl rózsás. A korcs iskola korcs másod másod fő korcsa is itt van megint meg még páran. Az egyik fickón egyenesen WAND egyenruha van. Még csak ez kéne. A démon kérdésén elgondolkozik majd megrázza a fejét és suttogva válaszol.
-Még várjon. Könnyen újabb időutazást tehetünk. Majd ha eljön az idő.
~Milyen aranyos, hogy ő maga kérdezett rá, hogy feláldozhatja-e magát értem. Majd ha eljön az ideje és szükség lesz rá. Talán a fő korcsnak vehetem hasznát ha a SHIELD előtt kijelentem, hogy ki is ő. Bár kell majd egy jármű. Még jobb lenne ha itt lenne a múltkori mágus srác. Engem papírok nélkül ujjlenyomat alapján felismerhetnek ha rám keresnek és megtudják, hogy zsarunak beépült hydrás vagyok. Nem túl kedves helyzet. Ha lenne legalább egy értékes túsz.~