Re: Erdők

by **Danny Long** Szomb. 10 Jan. 2015, 01:49

Miután elmondtam Ralfnak a dolgot, úgy tűnik, hogy megértette, legalábbis nem indul el a fa felé. Elkezdek mászni Rachel után, és néhány méter után észlelem, hogy Ralf mégis követett.
~ A francba, te idióta! - gondolom, de most már nincs értelme elkezdeni vitatkozni. Ismerem Ralfot annyira, hogy tudjam, ha egyszer eldönti, hogy nem hallgat észérvekre, nem gondolja meg magát. Valószínűleg úgysem fog tudni sokáig mászni, és talán a kőlény lesegíti majd valahogy. Legalábbis remélem, mert fogytán az időnk. Ha felérek, átdobok pár indát a másik fára, onnan pedig, ha átjutok, leeresztem az energiamező belsejébe. Még föntről szólok le.
- Peter! Próbáld Alexet a derekánál és a hóna alatt rögzíteni az indákkal! Először próbáljuk meg őt kihúzni, aztán kitaláljuk, hogy Nighttal mit csinálunk! Mondjuk az is kérdés, hogy ha sikerül rögzíteni, lesz-e elég erőnk felhúzni. Lehet, hogy le kéne vágni az indát, és egy ágon átvetve lentről kéne húzni. De először próbáljuk meg, hogy egyáltalán tudjuk-e elég stabilan rögzíteni szerencsétlent, hogy ne essen le rögtön!
- Nyitott vagyok alternatív ötletekre! - mondom közben Rachelnek, mert az én elképzelésemben elég sok a bizonytalan tényező.

by **Jack Gammer** Szomb. 10 Jan. 2015, 07:05

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #20 - 2025.08.01

Úgy tűnik, itt aztán tényleg nem végzi el magát semmi, hacsak nincs benne a keze a helyi szexi vörös mutáns lánykának. Ez volnék én, ha ezen a ponton még valaki nem tudná. De most tényleg, aki még ezt se tudja, az mit olvasott eddig? Biztos nem a bejegyzéseimet, az fix. Na jó, akkor csak neki, csak most, meg amúgy máskor is, néhány szóban hogy hol is tartunk most. Jó kis nyári szünet volt ez az új mutáns suliban, túlságosan is jó, sejthettem volna, hogy valami be fog kavarni. Az, hogy fél tucat diáktársammal együtt elrabolt egy Arcade nevű őrült fickó és a Murderworld nevű valóságshowjában való részvételre kényszerített minket, nos, végül is elég nagy kavarásnak tekinthető. Először azt hittem, egy jó vicc az egész. Amikor megkaptam az X-Menes cuccot meg az új vizort, még kicsit örültem is, az király volt. Mintha évekkel ezelőtt történt volna, azóta túl vagyunk már pár dolgon a srácokkal. Pontosan, mióta a csapat másik hölgy tagja, Alicia motiváció gyanánt fel lett robbantva, egyedül maradtam 5 kannal, a banda név szerint Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue és Peter Calm. Nem akarom bántani őket, jólelkű kisfiúk ezek, de az estém nagy része körülbelül azzal telt, hogy a seggüket mentettem ki a bajból. Én, a 15 éves kislány, akit elvileg mindenki másnak kellett volna megvédeni. Na igen, ennyit a mai sztereotípiáinkról. Megvoltak a bemutatkozások, több kevesebb sikerrel és utána indulhatott a buli. Tulajdonképpen annyi volt a dolgunk, hogy napkeltéig kibírni, túlélni, kihúzni. Ez talán egy sima erdőben még oké is lett volna, de természetesen a hopp mesterünk volt olyan kedves, hogy telepakolja különböző finomságokkal a salemi erdőt. Kezdésnek kaptunk egy hatalmas lézerlövő mutánsvadász Őrszemet. Több se kellett nekünk, felhúztuk a nyúlcipőt, rohantunk is, amerre láttunk. Két legyet is ütöttem egy csapásra, hiszen leráztam a robotot és ideiglenesen megszabadultam öngyilkos hajlamú csapattársaimtól. Kivéve Ralfot, vagyis Ralfit, aki nem tudott elszakadni tőlem. Így kezdődött kettőnk aranyos kis romantikus regénye.

Kiértünk egy sziklás részre, ahol megálltunk és vintage pillanat jött, Ralfi stílusosan orra bukott, ezt egyszerűen nem tudom ki hagyni. Gyorsan megbeszéltük, hogy mivel ő vízzel tocsogni és nem pusztító optikai lézereket tudtam lőni, én voltam a főnök, hogy az elsődleges feladatunk menedéket keresni, ami egész jól is ment végül és hogy az első szabály a nem nyúlkapiszka, amit természetesen nem sikerült betartani. Mielőtt nagyon elmerenghettünk volna, merre tovább, szó szerint megmozdult a föld és előbukkant egy aranyos ki kőlény, aki az este további részében bizony nagy segítségünkre volt. Az elején nagyon félt tőlünk, rettegett, de Ralfi azonnal a szívébe zárta és az én bizalmamat is hamar elnyerte. Értette, amit mondtunk, de válaszolni nem nagyon tudott. A beceneveink nem tetszettek neki, a nevét nem tudtuk meg, de ez annyira nem zavart minket a kommunikációban. Megbökdösött minket, megsimogattuk, úgy tűnt egész jól épülgetnek a bizalmi csatornák. Olyannyira megbarátkoztunk, hogy amikor rejtekhely után érdeklődtem, volt olyan cukorfalat, hogy elvezessen minket egy barlanghoz. A pár méteres beugró lakatlan volt, biztonságos, jól védhető, kellemes és meleg, több se kellett, rögtönzött kis családunk azonnal birtokba vette. Remek kis hely volt, ahol végre eltölthettünk egy pár nyugodt percet. Pihengettünk, cseverésztünk, kőbarátunk még frissen növesztett almával is kínált minket, amit hálásan elfogadtunk és étel-ital kombinációnak is bőven megfelelt az ilyen nehéz időkben. Jól elvoltunk, még az égen felbukkanó furcsa szivárvány sem ugrasztott ki minket a vackunkból. Arcade is érezhette, hogy túl jó dolgunk volt, mert új feladatot kaptunk. Három társunkat elfogták és az Őrszem lábánál raboskodtak. Jutalom fejében kiszabadíthattuk őket, vagy különben óránként kivégzésre került volna egy szerencsétlen. Természetesen egyikünk se akarta, hogy bajuk essen, de nem volt megfelelő tervünk az akció kivitelezéséhez. Ezzel egy darabig meg is lettem volna, még eszembe nem jut valami használható ötlet, de Ralfinak már tervei voltak. Előadott egy furcsa kiborulós előadást, aminek a végén elkezdett ordibálni, amire az erdőből érkezett állatias üvöltés volt a válasz. Namármost, egészen meggyőző kis műsor volt, de egy csöppet túlzásba vitte és utólag már biztos vagyok benne, hogy csak kamuzott, olyan gyorsan kizökkent belőle később. Oké, most már én is értem, hogy valószínűleg úgyse lett volna sokáig nyugtunk, jobb volt ez így, hogy kezébe vette a mókát. De azon a ponton csak annyi jutott eszembe, hogy ennyi volt a nyugalmunk, hála neki. Naná, hogy adtam neki egy hatalmas, tökéletesen időzített és célzott pofont. Egész jót tett ez nekünk, ő magához tért, én lenyugodtam, újra rendben volt minket. Kivéve, hogy valami odakint vadászott ránk. Ralfi borzalmasan bonyolult taktikai manőverekkel állt elő, én pörkölök, ő üt, aztán vagy harc vagy futás, ehhez aztán kellett a stratégiai képzés. Na jó, nem bántom, a kis tini gladiátor beállása tök aranyos volt, ahogy a seprűnyélre hajazó ággal és az övével harcállásba feszült. Még romantikázásra is jutott egy hangányi időnk. Megfogta a kezem és óvatosságra intett. Hát nem édes? Na jó, nem ejtettek a fejemre, tudtam ám, miről volt itt szó, azért még mindig nyomta a sódert rendesen. De engem se kellett félteni. Végigsimítottam az arcát, pont a pofon helyén, ami baromi jól vöröslött az arcán és viszonoztam az aggódást. El ne felejtsem majd valahonnan beszerezni ezt a felvételt. Mármint a pofont. Életem eddigi legszebbje volt. Szívesen látnám a videó táramban.

Na de vissza az akcióhoz. Nem volt több idő lelkizni, mert jött az ellenfél, egy hatalmas, habzó szájú, vicsorgó medve. Nem tűnt lehetetlen feladatnak, de azért izgultam, mi lesz. Túl messze volt az állat, hogy leteszteljem rajta a sugaraimat, közelebb kellett csalogatnom. Ilyenkor a legokosabb dolog, természetesen ingerelni kell a nagy vérszomjas mackót. Be is vált, támadott a dög. Amikor lőtávolba ért, nem tétlenkedtem, megkínáltam egy sugárral. Bömbölt, perzselődött, fájt neki, ez jó jel volt, így volt itt keresnivalóm, de ez még kevés volt a leterítéséhez. Inkább csak annyira volt elég, hogy magamra vonjam a figyelmét, szóval elugrottam a rohama elől és már futottam is a fák felé. Mintha láttam volna ott valami mozgást, ami elterelhette volna rólam a figyelmét, amíg feljutok egy fára, vagy ilyesmi. De erre végül nem volt szükség, mint kiderült, hiszen az erősítés lapult a bokorban. Antoine lépett elő egy új csajszi társaságában, ilyen is ritka, hogy valaki az erdőben csajozik be, de nem is rossz teljesítmény. Ralfi is utolért minket és már mondta is a taktikát, bekerítés és leterítés, tiszta sor volt. Négyünk ellen a mackónak már nem volt sok esélye, frankó csapatmunkával fölé kerekedtünk. Pár perc alatt bevittünk annyi kisebb találatot, hogy a medve nem bírta tovább, összeesett. De mielőtt elgondolkodhattam volna, melyik részét lehetne megsütni, váratlan fordulat jött, mackó uraság igazi urasággá változott. Egy idősebb, őszülő hajú, ráncos, vékony testalkatú férfi hevert a földön. A testén rengeteg sérülés volt, nem csak amiket mi okoztunk, hanem több napos, hetes, hónapos hegek, kínzások nyomai. Plusz a lapockáján még volt valami furcsa szerkezet, ami szerintem a fickó vad természetéért volt felelős, de ezt nem tudtam biztosra megmondani, hiszen fogalmunk se volt, mi lehetett az. Minden esetre gyorsan megszabadítottam tőle, ezzel sokat nem árthattam neki. Arcade egyik beidomított fegyvere lehetett szerencsétlen, vajon ránk is hasonló sors várt, ha valahogy nem sikerül megszöknünk innen? Inkább bele se gondoltam. A fickót hiába ébresztgettük, teljesen ki volt ütve, de elnézve az állapotát, sokkal jobb volt neki eszméletlenül. Kis nyúlszívű kőbarátunk is előbukkant ismét, aki a harc első pillanatiban kereket oldott, de most újból csatlakozott hozzánk. Egészen szép kis csapat gyűlt össze, nagyjából mi voltunk azok, akiket még nem fogtak el, na meg néhány váratlan adalék. És most merre tovább, kérdezhette bárki jogosan.

Mielőtt bármerre is indulhattunk volna, természetesen a srácok intézkedtek, hogy megint legyen valami gubanc. Pár percre kénytelen voltam kivonni magam az eseményekből, mert ez a sok futkorászás, lövöldözés, hadakozás kifárasztott egy picit, pedig még hosszú este elég néztünk. Amíg én nem dirigáltam, addig Ralfi és Antoine elérkezettnek látta az időt egy kis vitatkozásra, ami totálisan fölösleges volt. Antoine olyan szempontból hiába győzködött mindenkit, hogy nem a segítői szándékkal volt a baj, hanem a kivitelezés módjával, amire továbbra sem érkezett semmi jó ötlet, úgy pedig nagyon egyszerű prédikálni. Ralfi pedig olyan szempontból hiába győzködött mindenkit, hogy ez a kérdés már el volt döntve. És ezt hamarosan ő is beláthatta. Arcade megunta a várakozást, szabályosan beleküldött Ralfi vállába egy fémdarabot, majd kioktatta, hogy ideje indulni. Meggyőző volt, az biztos. Ezzel el is dőlt a kérdés, szóval nem tudom Antoine mit okoskodott és vitatkozott tovább a földön heverő Ralfival, nem sok választ várhatott már szerencsétlentől. Az minden esetre aranyos volt, hogy mindketten a „lányok biztonságáért aggódtak”. Nem tudom melyik műsort nézték eddig, de az este eddigi részében a női nem tartotta életben a tökfejeket, és lássuk be, ez azóta se nagyon változott. De ez a csapatösszetartás imádni való volt. Nehéz volt eldönteni, hogy Ralfi és Antoine barátok, ismerősök, vagy halálos ellenségek voltak. Simán otthagyta volna a srácot elvérezni. Talán nekem is azt kellett volna. De az eddigiek után egyszerűen nem volt hozzá gyomrom, csak úgy magára hagyjam szerencsétlent. Előreküldtem Antoinet, az új csajszit, meg kis kőbarátunkat az Őrszem felé, én meg visszaindultam Ralfihoz. Kértem engedélyt Arcade-tól, de választ nem kaptam, szóval ezt úgy vettem, hogy oké. Ő sem akarhatta, hogy Ralfi kinyúljon, különben egyből kinyírta volna. Nem, csak meg akarta leckéztetni, szórakozni egy kicsit az ő kárára, ennyi. Bevallom, fogalmam se volt, hogy azzal, amit csinálok, inkább segítek, vagy ártok, de valamit tettem kellett, mert Ralfi roppant mód rossz bőrben fetrengett a földön. Kezdésnek kihúztam a vállából azt a vackot, majd beégettem a sebet a sugaraimmal. Piszkosul fájhatott és nyomot is hagyott, de úgy tűnt, működött a dolog. Sőt, Ralfi mintha egyből jobban is lett volna. Az elején azt hittem, könnyes búcsú után kénytelen leszek otthagyni, de végül is összeszedte magát annyira, hogy némi támogatással ő is velünk jöjjön. Nehéz volt, ez nem vitás és a cipekedés végére megint csak kifulladtam, de magánál volt annyira, hogy ketten együtt elbotladozzunk a többiek után.

A hátralévő időt és az eddigi helyszíneket is igyekeztem megfelelően számon tartani a fejembe, így nem volt probléma követni a többieket az Őrszemig. A monstrum nagy szerencsénkre inaktív volt, de így is volt gond. Egy gömb alakban fénylő energiapajzs akadályozta meg a gép lábánál lévő három szerencsétlent a szabadulásban. Mire odaértünk, Antoine már elindult. Nevezhetjük bátor lépésnek, inkább maradnék a botornál, de sok választásunk nem volt. Hiába pásztáztam körbe, semmiféle külső energiaforrást nem láttam, amit szétverhettünk volna, szóval a megoldás odabent kellett, hogy legyen. A benti három jómadár azonban semmit nem észlelt, szóval egyelőre el kellett fogadnunk, hogy a pajzs marad. Antoinenak óriási mákja volt, hogy a kilépésére nem sütötte meg az Őrszem, sőt, még a kivégzésig visszaszámláló óra is megállt. Ezzel tudtunk trükközni, de azért csak bizonyos keretek között, nehogy kivívjuk Arcade haragját. Ha már nála tartunk, vakmerő lépésre szántam el magam. Előzőleg nem láttam sok bejutási vagy kijutási pontot a pajzson, szóval megpróbáltam a műsorvezető segítségét kérni előléve a bokorból, de süket fülekre talált a kérdés. Mindegy, legalább nem büntetett meg. De magunkra voltunk utalva. És a forrásaink is fogytak. Ralfi még mindig rossz bőrben volt, az új csajszi meg már a földön pihengetett, neki is lehetett sérülései, sőt, ő volt a legrosszabb állapotban, mint később kiderült. Antoine volt az egyetlen segítségem, de ő legalább dolgozott velem a probléma megoldásán. A bentiek továbbra sem nyújtottak sok segítséget, valószínűleg ha ki tudtak volna maguktól jutni, már megtették volna. Kikapcsolni nem tudtuk a cuccot. Áttörni se próbáltam volna meg, aligha működött volna. Valahogy meg kellett kerülnünk. A csajszi már említette az elején és én is észrevettem, hogy az Őrszem lába belelógott az energiamezőbe és néhány fa lombkoronája is. Ez adott számunkra némi reménysugarat. Antoine elkezdte dobálni, de sok értelmét nem láttam, hiszen a bent leeső kövek és ágak még nem bizonyították, hogy emberek is képesek lennének erre. Az egyik lehetőség az volt, hogy a pajzs csak embereket nem enged át, akkor pedig a fenti részt is bukhattuk. A kecsegtetőbb lehetőség az volt, hogy odafent volt valamiféle nyílás, rés, kimaradás, amit használhattunk a menekítéshez. Akárhogy is, a bentieknek nem volt hozzá elég erejük vagy mászni valójuk, hogy kijussanak. Mi pedig nem tudtunk repülni, maximum a másik csajszi, aki ezen a ponton már véresen köhögött, valószínűleg belső sérülések miatt. Senki nem mondott semmi okosat, használhatót vagy egyáltalán bármit, szóval kénytelen voltam ismét kezembe venni a dolgokat.

Három ötletem volt, de az utolsót, a pajzs lézerrel való lövöldözését már szinte helyből elvetettem, nem tartottam esélyesnek, hogy lenne lövésem egy ilyen energiamező ellen. A csajszi segítségére már nem számíthattam, hogy berepüljön felülről és kihozza, vagy legalábbis átadja a képességeit Peternek. Sőt, miközben beszéltem hozzá, a fejrázás közben még hányingere is támadt, öklendezni kezdett és egy nagy adag vért hányt fel. Na ez már tényleg nem hiányzott. Próbáltam olyan pozícióba helyezni, hogy nagyjából kényelmesen tudjon létezni, de ha itt végeztünk, akkor neki kellett valahogy segítenünk, ha nem akartuk, hogy itt patkoljon el. A ruhám meg mostanra szépen nézett ki. Az előző csaj darabkái, Ralfi vére, ennek a csajnak a hányásos vére, mind-mind ott virítottak már rajtam. remek érzés volt, mondhatom. Egyetlen ötletem maradt még, ami beválhatott, kis kőhaverunk segítségül hívása. Emlékeztem, hogy a barlangban fát tudott növeszteni magából, de tudtam, hogy roppantul sokat kértem azzal, hogy egy egész ilyen mászókát kértem tőle. A kérésemre azonban lelkesen bólogatott és azonnal munkához is látott. Lassú, idő- és energiaigényes folyamat volt, de más lehetőséget már nem láttam, ez tűnt az egyetlen lehetséges járható útnak, Antoine is egyetértett. 20 kemény és feszült várakozással teli percbe telt, de ott volt a be- és talán kijutási lehetőségünk a szemünk előtt. Hálás is voltam az apróságnak, óvatosan megöleltem és mivel nem ellenkezett, nem húzódott el, nem ijedt meg, ezért még egy puszit is nyomtam a fejecskéjére. Úgy tűnt örült a hálálkodásomnak, még nekem is dörgölőzött, legalább ennyit vissza tudtam neki adni, de ez még mindig semmi volt ahhoz képest, amiket ő tett értünk. Most, hogy kész volt a mászóka, sőt, Antoine javaslatára még indák is kerültek rá, ideje volt bemenni az oroszlán barlangjába.

Vagy mégsem? Oké, bevallom kicsit túlbecsültem testi erőnket, mikor azt hittem annyi elég lesz a kihozásukhoz, hogy bemegyünk, felkapjuk őket és irány kifelé. Ahogy néztem ezt a tákolmányt, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy innen a földről át tudtunk volna vezetni indákat a fán, be a pajzs mögé, rákötözve a jómadarakra és simán kihúzzuk őket. Ehhez inkább egy daru kellett volna, amivel éppen nem rendelkeztünk. Peter közben elkezdte összegereblyézni a bent lévőket, legalább az a folyamat haladt. Mielőtt elkezdtünk volna mászni, fintorogva néztem Antoine felé.
- Oké, értem a problémád, kivételesen tényleg mondasz valamit. A földről se itt, se ott nem fogunk tudni semmi használhatót csinálni. Na jó, akkor mit szólnál, ha kezdésnek felmásznánk mi ketten, ahogy én is mondtam és te is mondtad. Ha Peter elboldogul odabent, akkor csak addig megyünk, a tetejéig. Leeresztjük az indát, ő rájuk kötözi, kihúzzuk őket bentről és leeresztjük őket idekint. Egyesével eltart majd egy darabig, de talán bírjuk majd erővel. Izzasztó lesz, de vagány csaj vagyok, erős legény vagy, valahogy megoldjuk. Úgy látom te is hasonlóra gondoltál, szóval lássunk neki. Ralfi, Antoine jól mondja, jobb ha te itt maradsz lent és őrködsz, ne mászókázz azzal a sebbel, vagy lerúglak, komolyan.
A terv lyukacsos volt, mint egy ementáli, de csak ennyink volt. Valóban, odabent lemászni fölösleges lett volna, alulról kevesebb esélyünk volt kiemelni a srácokat, mint felülről, az indák segítségével. Így is kérdéses volt, mennyire bírtuk erővel a dolgot, de meg kellett próbálnunk. De csak mi ketten, Antoine és én voltunk ehhez megfelelő állapotban. Antoine visszafogottabban közölte Ralfival, mire alkalmas most és mire nem, de én szokásomhoz híven megmondtam a tutit és nem is vicceltem. Miután megvoltunk a konzultációval, ahogy felajánlottam, elsőként kezdtem el felfelé mászni. A fa stabilnak tűnt, de azért óvatosan másztam, minden lépést többször is átgondolva és ellenőrizve felfelé. A nyomomban remélhetőleg hamar elindult Antoine is, és ha Ralfi tényleg akciózni kezdett volna, nos, én szóltam előre. Már az elején láttam az arcán, hogy nem tetszett neki a kijelölt feladata, de nem gondoltam volna, hogy ennyire önfejű lesz. Már csak az hiányzott, hogy felhúzza magát x méteres magasságba és ott üssön be a sérülése majd zuhanjon le. Nem ezért szenvedtem ennyit az életben tartásával. Szóval ha valóban elindult a nyomunkban, akkor intettem Antoinenak felülről, hogy húzódjon kicsit arrébb, és egy jól irányzott rúgással visszateremtettem Ralfit a földre, amikor éppen nem figyelt.
- Azt mondtam maradsz.
Simlis vagyok, nem fogok olyankor támadni, amikor figyel a srác. Nem mászott még sokat, nem eshetett nagyot, éppen ez volt a lényeg, hogy ne is engedjem 1-2 méternél magasabbra. Nem fog neki tetszeni a dolog, de az ő érdekében tettem. Azért ha már túlságosan magasra jutott, vagy nem találtam a lerúgáshoz megfelelő szöget, akkor nem bántottam. Viszont ha minden összeállt, akkor különösebb lelkifurdalás nélkül visszateremtettem Ralfit a földre, a helyére, hogy őrködjön. Keményen kell bánni ezekkel a gyerekekkel, csak abból értenek. Nem akartam felengedni a srácot, hogy aztán lezuhanjon, szóval inkább most egy kis fájdalom, mint később egy nagy. Az ő érdekében tettem, tényleg.

Remélhetőleg a kis akcióm után már csak Antoine és én másztunk tovább. Nem volt egyszerű mászás, de rendben volt az építmény, és a fákra való felmászás sem volt tőlem túlzottan idegen, szóval nem volt különösebb probléma. Azért ha mégis akadt volna, vagy a fával, vagy valami külső tényező hatására, és mégis zuhanás lett volna a vége, akkor igyekeztem először is újra megragadni a fát valahol, hogy ne essek le, vagy ha már nem volt mit tenni, akkor a lehető legkisebb sérülésekkel földhöz csapódni. Egyik sem tűnt túlságosan csábítónak, ezért különösen ügyeltem mászás közben. Sajnos a környezetemre annyira nem tudtam, az Ralfi dolga lett volna, ezért a mulasztásért még minimum két pofon járt. Azzal minden esetre tisztában voltam, hogy Arcade helyében tuti most dobtam volna ránk a meglepetést, amire már a megérkezésünk óta számítottam, de amivel sokat nem tudtam kezdeni, amíg nem ütötte fel a fejét. Egyelőre a feladatra koncentráltam. Odafent valóban megtaláltuk a sokat emlegetett lyukat, a lombkoronák és az energiamező itt-ott történő találkozása remekül kirajzolta a rést. Mikor elértünk egy stabil részre, ahol megvethettük a lábunkat és az indákat, bólintottam Antoine felé, hogy itt jó lesz, helyezkedjen el, mert most jön a gyúrós része. Újdonsült kollégámat se kellett félteni, már intézkedett is az indák ügyében és eresztette is őket lefelé. Innen nekünk már csak húzni kellett. Persze, problémás egy terv volt, de kifogytunk a lehetőségekből.
- Ha lennének alternatív terveim, nem itt tartanánk. Figyelj, elég erősek az indák, meg fogják őket tartani, a többi már csak rajtunk múlik. Felhúzzuk, átkötjük a kötelet, odaát leeresztjük, ismétlés. Egyikőtök se a szívem csücske, de nem akarom, hogy bárki más meghaljon, hidd el nekem. Menni fog ez. Gyerünk.
Persze én se nagyon hittem el, hogy ez működni fog, de ha már eddig eljutottunk, akkor kár lett volna meghátrálni. Vártunk, amíg Peter odalent rákötözte az első halacskát a horogra, utána pedig rajtunk volt a sor. Az indák elég erősnek tűntek, a kérdés az volt, mi elég erősek voltunk-e a művelethez. Elég stabilnak tűnt a pozíciónk, volt támaszunk, volt helyünk, már csak húzni kellett a szerencsétlent. Ketten voltunk, bár biztos Antoine volt az erősebb, de azért én is beleadtam mindent, hogy kihúzzuk a srácokat onnan. És ha valami csoda folytán sikerült kihúzni az elsőt, akkor már csak az ágra kellett vonszolni őt, átkötni az indákat a kinti részre, és leereszteni odaát. Majd szusszanni egyet és ismétlés. Ha egyszer sikerült, akkor nem volt lehetetlen és másodszor is mennie kellett. Ha pedig az is megvolt, az eszméleténél levő Peter már tényleg nem jelenthetett sok problémát, ő még segíteni is tudott nekünk odalent. Elég macerás munkának tűnt, de kijelenthetem, eléggé kifogytunk már ezen a ponton a lehetőségekből. Ha valami gubanc volt a tervvel, akkor most máson volt a megoldáskeresés sora, mert én egyelőre kifogytam. De ha mégis működött a dolog, valami elképesztő csoda folytán, akkor türelmesen megvárom, míg szentté avatnak a srácok. Persze az eddigiek alapján botorság lenne azt hinni, hogy nálunk bármi mehet zökkenőmentesen. De egy lány álmodozhat, nem?

Hát ha Arcade látványos megoldást akart, akkor tőlünk bizonyosan megkapta, akármennyire is időigényes művelet volt. Már a külön növesztett fa és indák is megérhettek egy misét. Na de hogy mi Tarzan módjára felmásztunk és a növesztett növények segítségével darusan igyekeztünk kihúzni a három szerencsétlent az energiapajzs mögül, na erre már tényleg nem lehetett panasz. Elismerem, rengeteg buktató volt a tervben. Nem volt rá garancia, hogy az erőnk elég mindhármuk kihúzásához. Az indák elszakadhattak. Jöhetett valami meglepi. Bárki bármikor lezuhanhatott valamerre. Én csak arra tudtam figyelni, hogy ne én legyek ez a valaki. Antoine is elég stabilnak tűnt. Ralfit viszont nem voltam hajlandó felengedni játszani, még csak az hiányzott, hogy a fafejűsége miatt most patkoljon el. Nem, ez most Antoine és az én közös projectem volt. Ha nem működött, akkor elkezdhettünk agyalni a következő próbálkozáson. Ha viszont igen, akkor remélhetőleg kimentjük mindhárom jómadarat, összeszedhetjük magunkat, visszamehetünk a barlangocskánkhoz és nyugiban kivárhatjuk, amíg ez az erdei pokol véget ér. Úgysem ez fog történni. De jó lett volna. Hiányzott már a nyugi. Ennyi kaland bőven elég volt egy estére egy magamfajta kislánynak.

by **Thorhalla** Szomb. 10 Jan. 2015, 10:14

Résztvevők: Ralf Shaw, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows

Ralf úgy döntött, hogy mászik és nem szól, miközben Antoine az indákat hozta fel Peternek, hogy azokat használj a többiek körbenyalábolására. Ralf végig látta, hogy a az a valami villog továbbra is, sőt egyre gyorsabban. A fájdalmai miatt nehezen haladt és többször kellett megállnia sűrűn levegőt venni, ezeket az időpontokat használhatta volna Rachel, hogy lerugdossa a fáról. Odalent már mindenki észlelte és meghallotta a mozgást a bokorból, majd az idősebb sérült férfi tántorgott elő, akit nem is olyan régen mentettek meg.
- Valami… valami pislákol odabent – mondta.
A kezével arra a helyre mutatott. Eddigre egyébként mindenki észrevehette a pislogó valamit, ami most már pityegést is kiadott. Úgy hat-hét perc telt el azóta, hogy Ralf először észlelte mindezt, mert ő a sérülése miatt nagyon lassan tudott csak mászni, ahogyan odalent Peter is lassan tudta csak Antoine kérését teljesíteni. A pityegés egyre hangosabb lett, majd fehér fény ölelt körbe mindent. Az utolsó, amit mindenki még észlelt mielőtt elvesztette volna az eszméletét az volt, hogy egy gép hangot hallanak.
„Game over!”
A következő emléke mindenkinek az, hogy a suli gyengélkedőjén ébredtek, senki sem úszta meg kisebb műtét nélkül. A fáról leesve Antoine csuklója tört el, Rachelnek a bokája ugrott ki, Ralf pedig az egyik bordáját törte. Mind a hárman agyrázkódást is szenvedtek. Zack-nek visszavarrták a nyelvét, de ettől kezdve némi beszédhibával képes csak beszélni. Angela életveszélyes sérüléseket szenvedett, Peter lábát össze kellett varrni. Alex-nek újra kellett tanulnia beszélni, ő mikor a kaptártudatos Őrszem „elméjébe” nézett agyvérzést kapott, a rögöt pedig csak késve tudták eltávolítani. Ezenfelül mindenki kisebb-nagyobb égési sebeket kapott. Alicia furcsa mód életben volt, semmi baja nem volt, bár a viselkedése némileg megváltozott, ezt mindenki tapasztalhatta miután kijutott a gyengélkedőről. Az idős férfi, akit megmentettek, a medvemutáns, ő a Vietnámi háborút megjárt veterán volt, Jason Greene. Hónapokkal ezelőtt tűnt el az egyik idősek otthonából, most már lehetett tudni, hogy elrabolták. Ami a kis lényt illette, Krakoa volt a neve, a lény valóban értelmes volt, nem tudta, hogy honnan került ide, csak annyit tudott, hogy valami dzsungelben élt, majd ide került. Mivel nem volt hova mennie ő itt maradt és beköltözött a birtok területére. Bestia és Emma szerint, ha megnő, akkor legalább tizenöt-húsz méteres is lehet majd.
Néhány naptól, néhány hétnyi kényszerszabadság után mindenki távozhatott a gyengélkedőről, a youtube-n mindenkit megtalálhatta a videókat a Murderworld-ről és saját honlapja is volt ennek. Egyiket sem voltak az adott oldalak üzemeltetői levenni, mert elemzők megállapították, hogy a felvételek csak CGI-k és nem a valóság. A rendőrség hiába nyomozott, a tanári kar kérésére a SHIELD is megtette, de nem jutottak előrébb Arcade elfogását. Még a SHIELD elemzői szerint is csak remek CGI-k voltak a videók, amit mindenki tudott, hogy nem, hiszen megélték és elszenvedték a sérüléseket a fiatalok.

Vége a nyitánynak.

by **Valdemar Seymour** Szer. 23 Márc. 2016, 20:49

folytatás innen

Erdők - Page 6 10371435_1239617992733763_4483613791444926836_n

16+

Nagy hazugság lenne azt állítani, hogy csak Anton túlérzékeny, egyébként nincs is a neoval semmi baj, ha valóban rendelkezik a lélek narancsos vészvillogókkal, akkor az biztosan elmondható, hogy ragyogó fényviszonyok közepette szeret a neo tartózkodni. De hát a fényes vonzza a fényességet, nem? Szereti a jól megvilágított helyzeteket, a rivaldafényt, a tudás villanykörtéjét, már amikor valaki más ráébred a saját hülyeségére, és olyan animésen megjelenik a körte a feje felett.
- Cg, valami jobbra gondoltam a telefonnál, hogy teljes legyen a háromdé bullshit élmény - pislant lustán, elnézi azt a heget, a gondterhelt arcot és értetlenül megcsóválja a fejét. Néha neki is kedve lenne a gondolatokat manuálisan bejuttatni Anton fejébe, de hát állítólag civilizált ember, úgyhogy ezt nem teszi meg.
- Pedig néha nagyon úgy beszélsz, mint aki teljesen hülyének néz - nem feltételezi Antonról, hogy ezt n tudná magáról, pedig lehet, hogy kéne. Átható a tekintete. Az is lehet, hogy nem állt szándékában. De attól még megcsinálta. És neki ezzel mit kéne csinálnia? Ha nem reagál rá az butaság, ha meg reagál fennakadnak a szemek. Nagyon nem érti ezt az civilizált ember dolgot.
- Már mondtam, tettek: te vagy a legtapizósabb lény, akit ismerek Csápin kívül, aki már lassan végez a suliban. Ezzel nincs baj, én szeretem, ha fogdosnak, de ha valaki, aki fogdosni szeret patáliázik azon, ha őt megérintik... - az hülyeség. Hazugság. Nem létezik. Neorendszerben legalábbis egyáltalán nem, de ő nem is valami bonyolult lélek. Ha annyi félét kéne éreznie egy-egy dologgal kapcsolatban, mint Antonnak, akkor jó eséllyel nagyjából azonnal felfordulna.

Rengeteg jó kis kérdése van még, raktárokon innen, és azokon túl is, szürke szemei kerek kis gombokká nyílnak.
- Jézusom, miért kellene többet jelentenie először a kefélésnek, mint egy kefélés? -nem tűnik úgy, mint aki nevetne, inkább egy kicsit rémültnek. Annyira fel nem tudja fogni ezt a gondolatot, hogy még a romantikussága miatt sem tudja kicikizni, mert nem látja benne a romantikát.
Zavaros szemeit jobb inkább a faragásra szegezni, annak nincsenek ilyen kínzó problémái, bár így, hogy eszébe jutott, a felálló lombos farok-forma-fanyúlvány alá fúr neki egy segglyukat. Hátha romantikázni akar, vagy valami.
- Aha - vágja rá azonnal, egy gondolatnyit sem tétovázva a kérdésben. - Mert szerintem az apád egy péló. Nem azért büntet, nevel, bánt, mert azzal el akar érni valamit nálad, ez nem kiképzés, nem nevelés, szóval nem hasznos. Ő csak azért csinálja, mert nem vagy olyan, mint ő. Nyilván a tehetség nem múlik el attól, ha nem rajzolsz, és a képesség sem, hogyha nem használod, vagy betöri a fejed. Így tehát ez egy kurvára felesleges hiszti, pörög az arcán, mint egy túl gazdag négyéves. Segítenék neki felnőni, mondjuk egy nevelő célzatú veréssel - lehet, hogy valamiért nincs benne tisztelet a felnőttek legtöbbje iránt, de az ominózus apacsakegyvan kategória hamisgyőztese sokkal mélyebbre került a tisztelet-színvonal alá, mint ahogyan az egyáltalán lehetséges lett volna, ha simán csak emberi módon viselkedik. Pedig elméletileg minden brutalitásnak a lényege valahol az, hogy tiszteletet és félelmet ébresszen önmaga iránt. Leginkább félelmetes tiszteletet.
- Nagyon nem, mert az, hogy a rajzaid életre kelnek nem egy gond az agyaddal. Gond akkor lenne, ha nem kelnének, mert érted, a tested alkalmas az életrekeltésre, szóval ezt nki csinálnia kell - vagy valami ilyesmi, nem? Teljesen logikus a maga bájtalan módján.
- Ha akkora területet világít meg a bomba, akkor oda kell nézned, szóval te is megvakulsz és megfejelsz engem. Azt hiszem nem tudok olyan katonai szemcsit szerezni, amivel bele lehet nézni a fényrobbanásba - tűnődik el, már jórészt a talpán állva, pályára állítva Antonkát maga körül, tökéletes. A lelkesedés átmelegíti a faragástól kihűlt ujjait a kis elbaszott kezdeményt a bokor alá hajítja.
- Megtetszett az ötlet - tökéletes ok arra, hogy siessenek, nem? - Igazolnom kell a felvetésem. Ne legyenek kétségeid, fogom is - az idő szerinte még _nagyon_ nem alkalmas a vízbemenetelre, de kész elismerni, hogy tévedett. Ha a nyikhaj nyikitáknak megy?!
- Akar a fene, csak kíváncsi vagyunk. Na. Mókolj már - topog, az ő cuccát, nem volt nehéz összerakni, révén ami fontos volt a hátiból az már a fába vándorolt, a maradékot meg elő sem vette, némi falatot leszámítva, szóval menjünkmármenjünkmármenjünkmár. - Jó lesz. Aztán majd kérünk valami meleget a konyhán, biztos adnak, neked olyan jófiú fejed van - vigyorog kicsit gonoszan, ritmikusan megindul a tónak.

by **Noah Fischer** Pént. 25 Márc. 2016, 11:06

16+
Megrándul a szája, nagyon kellemetlen élt kap a pillantása a bullshitre. Szent meggyőződése, hogy ha felvette volna a másik, amit beszélnek, maximum alapos belemagyarázással tudta volna igazolni a maga igazát. Végül is, mostanra lényegtelen. Nevetséges az egész szituáció. Teljes komolysággal néz bele az átható pillantásba.
- Hát hidd el, hogy nem így van, ha mondom. Elhiheted, hogy kerek perec a szemedbe mondanám, ha hülyének tartanálak és még csak véletlenül se jutna eszembe kiejteni a számon, hogy kedvellek. - Utálja a hülye embereket. Leginkább azért, mert ő nem tartja magát annak. Még akkor sem, ha vannak bizonyos dolgok, amiket nagyon nem ért még magával kapcsolatban és idő kell, amíg realizálja mit, miért és milyen hatással tesz... mint például a mostani téma.
- Várj, fogdoslak? - Hol? Mikor? Miért? Whaddafakk? Látszik a mézszínekben a zavartság árnyéka. Nem hülyének néz, próbál visszaemlékezni, mikor fogdosta konkrétan. Valahogy nem tudja ebbe a kategóriába sorolni azokat, amiknek valamilyen funkciója is volt, mint amikor leállította valamely tevékenységben. Vagy legalább próbálta. Megrázza a fejét. - Mindegy, nem foglak... fogdosni. - Bizonyára nem lesz nehéz megállni, hm? Hát persze.

Némán figyeli pár pillanatig a neo rémült arcát. Miért ennyire idegenek az érzések ezzel a témával kapcsolatban?
- Sosem szeretkeztél még? Tudod, amikor nem a szexért magáért csinálod, hanem mert a másik személyre van konkrétan szükséged, nem egy lyukra, amit betömhetsz? - A kíváncsiság felülírja a zavartságot, nem pillant le a fallikus faragványra, inkább tovább fürkészi válaszokért a másik arcát. Aztán az apja befurakodik a képbe és ettől valahogy öngyilkolják magukat a szexuális jellegű gondolatok.
Csendben hallgatja végig az okfejtést és néma marad néhány hosszú, furcsán sajgó szívdobbanásig még utána is. Egy pillanatra hirtelen olyan megmagyarázhatatlan biztonságérzet szállja meg a neo mellett, hogy kedve lenne egy kicsit... csak egy kicsit... mit is?
- Miért nem tudott senki olyan lenni otthon, mint te? - Valaki? Bárki? A hangja halk, érzékeny alig-gondolat, a kérdés költői. Ha lett volna olyan, mint a neo, talán lettek volna barátai és nem fejlődik ilyen antiszociális kis köcsöggé. Vagy a faterja őket is kicsinálta volna, mint a rajztanárt...? Nos, már mindegy, ugye.
A teste alkalmas az életrekeltésre? Ez valahogy indokolatlanul perverzül hangzik. Megvonja a vállát.
- Hét éves korom óta kell pszichológushoz járnom, biztos nem vagyok normális. - Ha Felix felismerte magától is, igazán felesleges ezen mit titkolnia. Kezdetben az anyja ragaszkodott hozzá, amikor még érdekelte a saját fattya, később meg egyszerűen csak állandósult. Ment, mert rutinná vált, az apja pedig eleget keresett ahhoz, hogy jelentéktelennek tűnjön ez a kiadás. Fukar soha nem volt, de szerető szülő sem.
- Óh. Valamiért azt hittem a víz alól nem vakít annyira. - Őszintén szólva marhára nem ért hozzá, tényleg ma használt először gránátot, ráadásul a fényelőset nem is próbálták még. - Tényleg? - Vidul fel egy pillanat alatt aztán összevonja a szemöldökét. - Dee... úgysem robbannak ezek a víz alatt, nem? Szóval végül is mindegy. - Pályára áll és utána pillant az érdemtelenül elhullott faragványnak.
- Hhh. Nem voltak kétségeim. - Neoból van, ha selejtnek tartja magát, ha nem, egy magafajta kismutánsnál akkor is lényegesen jobb fizikai adottságokkal rendelkezik. A fürdőzés ilyen időben még egy orosznak sem különösebben nyári élmény, de elég nagy tapasztalata van benne, kénytelen volt elmenni a tavaszi, meg őszi táborokba. Rosszabb időben is úszott már, minden csak megszokás kérdése.
- Nyugivan. - Gyorsan összekapja magát, nem tart kb semeddig se. - Miafranc... - Villan fel kissé szemrehányóan a mézszín figyelem, kihúzza magát, ahogy felegyenesedik, tüntetőleg vonul irányban. - Genetikai védelmi mechanizmus, jó? Kevesebben baszogatnak.

by **Valdemar Seymour** Pént. 25 Márc. 2016, 23:23

16+

- Tipikus orosz sztálinka, leninke, trockijka, a dolgok nem úgy működnek, hogy elhiszem, ha mondod, miközben valami mást élek meg, legfeljebb a fajtalan népmesékben - mert ugye ahol a piroskát felcsinálja a farkas...
- Szó sem lehet róla, ne hagyd abba - vigyorodik el szélesen, ahhoz nem kell mélyfilozófia, és parasztlázadás, hogy körvonalazható legyen, hogy ez neki miért is jó.

Amiért a bolygón kívüli humanoidok is "idegenek" az emberi fajnak. Egy más számítási rendszerből érkeznek az űr végtelen feketeségén keresztül, minden, amit magukkal hoznak egyfajta sötét másság, amivel nem tud mit kezdeni egy korlátolt elme. Felix pedig korlátolt elme.
- A szeretkezés semmiben sem tűnik extrábbnak a kefélésnél őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi értelme van egyáltalán. A másik személy is a szexért van ott, mi másra lenne még szüksége tőlem? - még mindig nem nevet. Lehet, hogy kéne. A nevetés feloldaná a feszültséget és nem látszana butának tőle, ebben a helyzetben teljesen legális volna kinevetni a másikat. Elvégre... mindegy, legális, de nem érezné magát jobban tőle. Sőt. Igazából semmiben sem lenne több, a kérdés megmarad, az értetlenség is, még ha oly keveset is számít ebben a széthullott, nyomorúságoktól szabdalt világban.
Az erdőbe azonban nem pofátlankodott még be semmi csúfság, csak Anton apját idézték meg, ám a lidérc a távollétével tüntet egyelőre, gyáván, és nagyon helyesen.
- Hmmm? Felteszem azért, mert már csimasz-korukban vízbe fojtották, leölték, hóban hagyták volna őket, ha olyanok, mint én - vigyorra biggyed a szája sarka, kifejezetten rossz gyerek volt, már amikor gyerek volt, nem egy fiatal ragadozó, egy sáska, egy kullancs, egy élősködő, egy tolvaj és ezek mindenféle arányú keveréke.
- Pszichológushoz járni menő dolog lehet, úgy nézem az interneten, hogy mindenki jár, aki egy kicsit is számít ebben az országban, szóval jó vagy ezzel a nem normális dologgal - neki nem sokat jelent. A köreiben annyira nincsenek jelen a pszichológus dolgok, hogy megvetni sem tudja őket úgy, mint a nagyonkemény legények. Fogalmi hiányosságai vannak a tárgykörben, amiket még pótolnia kell.
- A víz elég átlátszó, de nemtuom... igazából fizikán mindig olyan, mintha a fejemen ülne a tanár, és így próbálna bolygóul beszélni, pedig ugye a bolygók nem beszélnek... ezek nem robbannak fel, szóval ja, de ... nem tudom - utál nem tudni dolgokat, akkor már irány fürdeni!
- Nekem vannak - bőven elég ok a kisbolygóvonszolásra, addig úgysem nyugszik, amíg a saját bőrén nem tapasztalja, hogy milyen kikúrt hideg az a tó, de ő elbírja akkor is, mert ő nagyon kemény. Tényleg keményt. Meg is mutatja. És hátha Anton is ihletet kap a vacogó libabőrei láttán valami kevéssé ruhásított képre.
- Teljesen nyugodt vagyok - biztosítja pattogó hangon, vidáman indul neki mellette, szinte rugókon jár, de nem siet előre, mégiscsak gyerekes volna, ugye.
- Okos kis genetika, bár nem tudom... ilyen fejjel népszerűbb is lehetnék, és akkor nem tapadnának rád az olyan furák, mint tegnap Vörhenykettő. Nincs semmi baj a jófiú fejjel - álszent vigyora életteli.

by **Noah Fischer** Szomb. 26 Márc. 2016, 11:54

16+
- Mi az istenért hazudnék? - Most komolyan. Sokkal kínosabb az igazság, egyszerűbb lenne ha hülyének nézné és megszabadulna tőle rövid úton, minthogy megpróbálja bebizonyítani, hogy márpedig nem nézi annak. Lol? Mindegy.
- Hhh... - Inkább nem körvonalazza. Nem gondol bele, mert a másik vigyora a téma kombinációjával önmagában is zavarbaejtő, hát ha még meditál is rajta. Majd. Maaajd. Ha egyedül lesz valószínűleg.

- Rád, nem csak a farkadra. - Nagyon egyszerű válasz, bár nyilvánvalóan túl bonyolult érzelmi skálát takar. Hogyan értesse meg, hogy nem a szexért kell szexelni, hanem a másikért? Egy közösségi érzetért? Valamiért, amitől fontossá válik, hogy mindent megkapjon a másik személyből teljes egészében... Felesleges magyaráznia igazából. Nem válaszolja meg a kérdést, mert nem tudja pontosan, neki miért lenne fontos, de az. A neo meg ritkán sem hajlandó megérteni olyan dolgokat, amik "csak úgy" vannak és tökéletesen ellenkezőek a saját pszichológiájával.
- Na persze. - Megforgatja a szemét. - Jobb orosz lettél volna, mint én. - És az apja nyilvánvalóan imádta volna vele ellentétben, főként mert nem egy kis nyomorult, buzeráns művészke fattya lett volna, hanem valaki olyan, akinek tényleg lehet tanítani is. - Mi az a "csimasz"?
Elneveti magát. Komolyan? Méghogy menő... a hangja helyes kisállatként, puhán ugrál el a fák között.
- Pszichológushoz az jár, akiről lemondtak a szülei, mert annyira elbaszott, hogy már nem tudnak mit kezdeni vele. Nagyon nem voltam menő vele soha. - Ennek épp az ellenkezője igaz, főleg így az orosz felfogásban. Nem túl nyitottak, finoman szólva sem, a mai napig valami lenézett áltudomány a pszichológiáé. Majd ha Felix utána néz, miért annyira megvetendő ez, tán másképp fog gondolkodni a dologról.
Pislog párat a hasonlatra, aztán prüszkölve felnevet.
- Neeee... elképzeltem... - És mint olyan, egy ráérős percében meg is fogja rajzolni, egyszerűen nem megy nem csinálnia. Antonnál olyanok ezek a rajzok, mint a Végtelen Történet könyv. Milliónyi szálra fut szét, ha az ember félrepillant egy percre.
Felvonja a szemöldökét. Kétli, hogy a másik ne bírná ki a hidegvizet minimum csakazértis alapon... abba még bele sem gondolt különösebben, hogy ehhez esetleg tán le kell vetkőzni és kifejezetten nem akart a bagzó neoval ilyen szituációba kerülni? Nos, a hidegvíz tesz róla, hogy ne forrjon fel nagyon a vérmérséklet. Ugye-ugye.
- Pft. - Nyugodt, mi? Nyugodtan hiperaktív, úgy mondaná inkább. Nem időzik sokat, nincs miért pattogni, kifejezetten nagyon közreműködő.
- Hhh... mondtam már, hogy Vörhenykettő rád tapadt, csak nem figyelsz, mert lepattintós szösziket vadászol, amikor a vörös önként az öledbe ülne... - Hirtelen hallgat el, kissé fintorgó kifejezés költözik az arcára. - Oké, ezt lehet nem akartam hangosan kimondani.

by **Valdemar Seymour** Szomb. 26 Márc. 2016, 14:17

16+

- Miért hazudik bárki? - vonja meg a vállát, ez a kérdés sokkal életszerűbb, mint a miért ne. Az ember hazudik. Az amerikai hazudik. Az orosz hazudik. A szőke hazudik. A fekete hazudik. A földi hazudik. Nem kell rá ok. Arra kell nyomós ok, hogy az ember ne hazudjon valakinek a szemébe.

- Fogalmazz egyértelműbben - várható volt, hogy ezt fogja mondani, nem? Nem? NEM?! De, Antonnak már van ennyi neoismerete, hogyha az valamit nem ért, akkor egy fél mondatból nem fogja jobban megérteni, legfeljebb elkezd ideges lenni, butának érzi magát, és ha úgy érzi, hogy buta, lekever másoknak egy akkorát, hogy ők is butának érezzék magukat. Veszélyesen elkomorodik a tekintete. - Mi a baj a farkammal? - mert a "nem csak a farkadra" kifejezés amúgy elég pejorítva, ha nem érti, miért is van ez mondva neki. KIfejezetten büszke rá. Jó kis farok az, főleg egy 16 évesnek. Antoné se rossz, de az övé mégiscsak egy kicsit jobb, ugye. Attól, hogy még nem látta, ami mellesleg nem Felix hibája, nem kell így beszélni róla.
- Szerintem nincs is olyan, hogy jó orosz - vérbeli amerikai, az orosz mindig az ellenség volt, az most, és az is marad a közeli és távoli jövőben egyaránt, a fél-oroszoknak lehet még mentsége mondjuk, mint Antonnak. Nem sok, de azért valamennyi, bár ez a beszédprobléma, hajjajjaj sokat ront a pozitív összeképen.
- A csimasz kölyökgyerek - mert nyilván vannak nem kölyök gyerekek, és nem gyerek kölykök. Elnézi, ahogy a másik nevet, és egy kicsit csodálkozik rajta, ám mert a nevetése vidám és finom nem szólja meg az okszerűtlenségét.
- Oroszok, még a pszichológushoz járást is el tudjátok rontani... a pszicho menő, minden cégvezető és filmsztár jár, és nem lehet, hogy mindről lemondtak a szülei, amikor kőgazdagok - őszintén el van hűlve a világ működése felett.
Egy kis mosoly a szája szélén, ahogy a csimaszpajtás nevet, egészen biztos, hogy nem akarja magát lerajzolva látni egy tanárral a fején, bár... mindennek megvan a maga egzotikuma, és végre vele foglalkozik Anton mindenféle más érdemtelenség miatt.
Ha a hideg víz lohasztása igaz volna, már a középkorban kihalt volna a népesség úgy teljes egészében.
- Hadd emlékeztesselek rá, hogy Vörhenykettő már ott volt, mire én egyáltalán csatlakoztam vidám kis kompániátokhoz, szóval... ja és akkor menekült el, amikor konkrétan lehetőséget kapott az ölembe ülni, vagy legalábbis mellém, szóóóóval szerintem annyira lepattintós vagy, hogy már így a tekinteted, és vhiüüüüü lepattan a tényekről - mutatja is a kezével, ahogy repül a repül a tekintet Anton vállának, aztán az ujjait lebegtetve visszapattan. - Ne aggódj, tudom, hogy az ölemen jár az eszed, ha nem is mondod... ezen az ösvényen balra, és még egy kicsit és ott a nagy égett fánál le a tó.

by **Noah Fischer** Szomb. 26 Márc. 2016, 16:13

16+
Felnyög, a kérdés egyszerűen olyan, ami nyer és visz mindent, a házat, a kocsit, a nőt... mégis mit lehet erre válaszolni? Legyen makacs tökfej, ha ez tetszik.

Megrebbennek a szőke pillák, ahogy a másik tekintete elsötétedik. Isten az égben, megint sikerült alaposan belekeverednie valamibe, aminek a végén úgyis ő issza meg a levét és még csak élvezni sem fogja egyikük sem. Ha nem magyarázza el, a neo dühös lesz, ha elmagyarázza akkor is, mert nem tudja jól elmagyarázni. Mégis mi a francot lehet ilyenkor csinálni? Még csak elkerülni sem tudja az ilyen helyzeteket, valahogy mindig itt kötnek ki.
- Semmi baj a farkaddal, Felix. Nem azt mondom, hogy bármi baj lenne vele, hanem hogy nem csak a farkadból állsz, vágod? Van saját személyiséged, gondolataid, vágyaid, miért olyan ördögtől való ötlet, hogy valaki többet akarjon belőled egy gyors menetnél? De oké. - Emeli fel a kezét. - Felfogtam, hogy te ezt nem akarod, de én igen. Nem leszek együtt olyannal, akinek csak a farkam, vagy a seggem kell, ezt megadhatja bárki más a bolygón. Az űrben. Akárhol. - Ennél egyértelműbb már még hogy legyen? Nem tud. Ahogy az se biztos, hogy ezzel nem rázta meg végleg a pofonfát, de most még mit kellene csinálnia? Mennyire frusztráló...
Vállat von, szerinte nincs olyan úgy egyáltalán, hogy jó ember, de ez csak az ő véleménye. Aki jónak tetteti magát, az is hazudik. A kapcsolatok csupán azon múlnak, hogy a másik "rossz" dolgait képes-e tolerálni a partner, vagy sem. A neo toleranciaszintje elég sokat nőtt egy hét alatt, legalább már nem küldi el vissza anyjába a beszédproblémákért.
- Ah! - Világos. Mennyire... aranyos szó. Mosoly rándul a száján, ami aztán hamar nevetésbe torkollik. Számára nincs benne semmi okszerűtlen, egyszerűen csak bámulatos, különböző helyeken mennyire más a felfogás ugyanarról a dologról.
- Nagyon máshogy gondolkodnak errefelé. - Belerúg egy kis kavicsba, elnézi, ahogy előrébb pattog az ösvényen és eltűnik az avarban végül. - Nálunk a gyengeség jele, ha valaki a saját pszichoproblémáival nem tud megküzdeni. Egyből őrültek házára asszociálnak, meg ilyenek. - Ilyen felállások mellett nem is csoda, ha mindig egyedül volt a kölyök, elvégre ki akart volna vele barátkozni? A problémás parasrác. Jobb békén hagyni.
Anton gyakorlatilag állandóan a neoval foglalkozik, csak hát... időnként muszáj azzal is, hogy elkerülje.
- Áh, nos... azt akarta, hogy vezessem be a szociális életbe, vagy mi. Én. Nyilván nem az emberismeret a mutánsképessége. - Sajnos még nem látta képességhasználaton, úgyhogy fogalma sincs, mire képes a csávó. Minden esetre "vidám"-nak biztosan nem címkézné azt a kompániát, oldalra sandít, elnézi a másik kezét a válláig. Tapilény. Kivételesen még csak fel se rója neki, a szemrehányó pillantás magának a témának szól. - Nehéz értékelni a "közeledését", ha egyes neok bolygóromboló üstökösként csapódnak be a képbe. Nem mintha értékeltem volna. Milyen ember nem szereti, ha lerajzolják? Mintha valami takargatnivalója lenne. - Felderül a tekintete. - Ú, biztos van valami kis titka, amit rejtegetnie kell! Uhuhuhu~ - Helyes kis cicamosoly költözik a képére, természetesen mostmár szeretné kideríteni, hogy a vörös árkon-bokron túl van. Óh, hát...
- Csak szeretnéd. - Mordul, de így sétálgatós, erdőben andalgós állapotban ezúttal sokkal kevésbé agro a témára. Jót tesz neki, ha csinál valamit és nem csak egy topikra fókuszál épp. - Ha? Mitől égett le? - Jól megnézi magának, ahogy odaérnek, következésképpen nem a lába elé figyel és sikerül megbotlania. Oh, helló lejtő.

by **Valdemar Seymour** Szomb. 26 Márc. 2016, 16:45

16+

Mindig jobb beszélni, mint nem beszélni. Nem beszélni nagyon-nagyon rossz ötlet a neo érdeklődését hallva. Automatikusan vonja magával a vallatás precíz fogalomkörét, és kétsége ne legyen Antonnak, ha kénytelen volna megverni őt, akkor kénytelen lenne megverni.
- Jó-jó, vágom, hogy vannak ilyen dolgaim, de minek kellenek ezek a szexhez? Oké, hogy szűz vagy, de ugye tudod, hogy a szexhez kell farok és segg, elsősorban, már persze, hogyha nem nővel vagy, bár némelyik szereti - tanácstalanná válik a tekintete, bár logikus hogy itt botlottak értelmezési nehézségekbe. Anton még szűz. Biztos úgy gondolja, hogy a szex az olyan kézfogós dolog. Nagyon szomorú lenne, de nem zárható ki.
- Miért nem akarsz szexelni? Miért csak... izé, azt a gondolatátviteles baszást akarod? - ez olyan dolog lehet, mint a gésa, beszélgetős k-rva, tiszta sor, varázslat, már csak azt kell kideríteni, hogy Anton szerint miért jobb az, lebeszélni róla, és mehet a móka.
Tényleg nincsenek jó emberek. Vagyis, egy viszonyítási ponthoz képest lehet valaki jobb vagy rosszabb, de az egyetemes jóság soha nem is létezett, hogy örökérvényű, mindenre kiterjedő fogalma legyen a jónak.
- Hát tényleg elég máshogy - bólint kivételesen egyetértőn, a pszichokérdés a továbbiakban nyert néhány plusz pontot. Ha az oroszok szarnak tartják, akkor a neo máris egy kicsit kevésbé hajlamos arra, hogy ő ne ítélje el. Ilyen egyszerűen működnek a dolgok az őrültekházában. Szereti az őrültekháza szót. Olyan érdekesnek hangzik.
- Mi a franc, nem látta, hogy csak két hete látott téged? Ő már régebb óta itt van, just sayin, bár nem egy veterán azért ő sem. Lúzer - ingatja meg a fejét, ez eddig is nyilvánvaló volt, de most már gáz is lett. - Hé, a jelenlétem egyáltalán nem káros bármilyen értékelésre, oké? Egyébként szerintem rossz ember. Meg vörös is. A vörösök furák - a hajszínrasszizmus, az nagyon megy, főleg saját tapasztalat... mi a fene? Mit hall a neofül? A felháborodás azonnal kiül az arcára, keményen tarkón legyinti Antont.
- Itt vagyok ám, hé?! Ne ilyen lelkesen a kis zsebhokimester titkaira, miközben az én farkam meg nem elég jó neked, oké? ?? ? ?? - grrrrrrrrrrrrrr.
- Hééé, feltétlenül itt akarsz meghalni? - kapja el a nekibotló kölyök hátipakkjának tetejét, majdnem olyan jó, mint egy kölyökmacska tarkója, azzal egyenesíti ki, aztán követi le a lejtőn.
- Mondtam, hogy le, te... - mérgelődik, szinte megijedt. Anton olyan törékenynek tűnik, magához képest. - Egy srác tavaly azt mondta, hogy belecsapott egy villám a Bukás idején, de lehet, hogy csak a szája járt.

by **Noah Fischer** Szomb. 26 Márc. 2016, 20:40

16+
Nincsenek kétségei a verést illetően. Csak éppen ez az egyetlen dolog, ami mostanra nem hatja meg különösebben. Vannak hatékonyabb eszközök is ellene.
- Hogyne tudnám... - Bár jah, meleg pornót most nézett először kemény fél percig, ez nem tekinthető különösebb műveltségnek a témában, de minden esetre tökéletesen tisztában van a technikai alapfeltételekkel és ezt történetesen még mindig mérhetetlenül weird dolognak tartja, de most messze nem ez a lényeg. - Mert teljesen más dologról beszélünk, ha ezekre nincs szükség, akkor az valami lelketlen kefélés csak azért, hogy beleverd valakibe. Erre tényleg akárki megfelel, aki épp kéznél van. - Rendkívül frusztrálja a gondolat, hogy csak úgy... "használják". Vagy esetleg éppen ő használjon így valakit, egyszerűen csak túl kevés ahhoz, hogy ne fagyjon le az agya a puszta gondolattól is. Nem szereti, ha hozzáérnek, semmilyen okból se csinálják, ha nem ő akarja. A neo pedig... nos, Felix egy külön kategória és még nem tudott vele dűlőre jutni.
Kissé frusztráltan fúj.
- Nem nem akarok szexelni. Olyannal akarok szexelni, akinek nem jó bárki más, oké? Nem valami egyszerhasználatos tárgy vagyok, amit el lehet dobni, ha az ember ráun... - Mint ahogy nem kellett volna olyan kölyöknek se lennie, akit eldobnak, mert más, hm? Az élet kegyetlenül működik. - És én sem kezelek így másokat. - Nem biztos, hogy erről le lehet nevelni, nagyon alapvető gondolati különbség van kettejük között a témában. Számára ez még valamiféle értéket képvisel akkor is, ha senki másnak nem az.
Tiszta őrültekháza az egész. Ő nem szereti ezt a szót. Túl sok olyan filmet és sorozatot látott, ahol a tébolydában természetellenes horrordolgok történnek a kiszolgáltatott betegekkel.
- Huh? - Pislog fel, összevonja a szemöldökét. - Nekem azt mondta, hogy most érkezett az iskolába és még nem ismer senkit. - Nem tűnt úgy, hogy hazudna... vagy mégis? Ha igen, simán benyelte, vagy hát... nem gondolkodott különösebben a kérdésen és azért jár néhány vörös az iskolába, nem feltétlenül vehette észre két hét alatt.
Elvigyorodik a kikelésre. Micsoda előítéletek!
- Nem vörös a rókaképű haverod is? - Csak úgy nem mellesleg, nem lehet minden vörös rossz, ha egyszer haverkodik vele. Nem? - Owowowowo. - Behúzza a nyakát, ellép a neo mellől, rásimogat a tarkójára, már biztonságos, karnyújtáson kívüli távolságból pillant fel szemrehányóan. - Az ő farka aztán abszolút nem érdekel, nyugodj már le. Az érdekelt, mivel lehet zsarolniáááh... - Valahol ezen a ponton bukik fel, aztán megmarad a meglepett kiscicapózban, ahogy táskán ragadják. Nagy szemekkel bámul le a várt gurulási iránypályára.
- Öh. Kösz. - Kissé óvatosabban folytatja az utat. - Nem figyeltem. - Kifejezetten életveszélyes, ha Felixre fókuszál, túl sok figyelmét emészti fel és még neki áll feljebb, miután tarkón vágta? Wtf. Féltékeny, önérzetes neonka.
- Honnan tudja, nem is volt még itt a suli a bukás idején. Ez biztos olyan helyi legenda. Vagy hazudik. Nincs ennek a helynek valami horrorsztorija, vagy ilyesmi? - Óh hát. Ezek szerint még nem hallott Salemről...

by **Valdemar Seymour** Szomb. 26 Márc. 2016, 21:24

16+

- Lelketlen kefélés, wtf, hogy kerültek ide ilyen vallásos dolgok, meg a miafaszomok? - merednek ki a szemei a fejéből, de tényleg, csak azért nem lesz csiga, mert az élet nem teremtett kocsányokat a szürkék alá, mivel az arca túlságosan lapos ahhoz, hogy jól álljo neki. Nem gúnyolódik. Őszintén, teljesen, vadidegen fogalomkörként éli meg a lelketlen kefélés tényét. Eddig nem gondolta volna, hogy az, amit csinál lelketlen. Hogy valamit rosszul csinál. Mire fel lehet ez rossz? Vagy miii?
Visszafúj. Nagyon frusztráltan. Éppen csak egy kicsit dühösen.
- Hát jobb ha tőlem tudod, hogy rohadtul nem egyszerhasználatos tárgy az, aki úgy szexel, hogy olyanokkal is csinálja, akiknek nem csak ő kell. Csak mondom. Nincs olyan ember ezen a világon, akinek egyetlen egy ember kéne. Csak mondom. És attól, hogy valakinek több olyan embere is van, aki érdekli, még nem kezeli tárgynak őket. És rohadtul tárgyiasítja őket az, hogy így gondolkodsz róluk, szóval, de. Csinálod Anton - nem szereti a képmutatókat. Főleg akkor nem szereti őket, ha amúgy kedveli őket. És most nyilvánvalóan eléggé megsértődött, mert minden, ami számára természetes és jó dolog volt, azt Anton leminősítette valami sátántól való rossznak, amiben csak szenvednek a lelkeik, amik ugye így elméletileg léteznek, és csinálnak dolgokat, illetve nem csinálnak, mert a kefélés az lelketlen dolog. Mert azt is csinálniuk kéne, hogy szeretkezés legyen belőle.
Feszülten rándul a szája sarka, bosszúsnak látszik, bár a bosszankodás az arcán alig feltűnő, neki egyszerűen nagyon jó bosszankodó arca van.
- Lehet összekevertem valakivel. Átlagarc, átlagtermet, béna duma, van egy tucat - emeli meg a vállát kecsesen, ez igazából valószínűbb, mint az, hogy bármelyik srác is hazudott volna.
- Attól, hogy a haverom, még fura. A vörösökben nem lehet megbízni. Benne se - ezt mondjuk Anton nem árt, ha megjegyzi, meg is hangsúlyozza, hogy a későbbiekben emlékezzen. Ha esetleg a Vörhegy, már az eredeti megkörnyékezné, mert cuki. Mert ő már csak ilyen.
- Nem vagyok nyugodt - toppant az ösvényen, pedig az előbb még mennyire nagyon hogy az volt! Miután az ő farka nem kell Antonnak, mert mivel másé is tetszik neki, ezért Anton tárgy, már Anton szerint az ő szemében, így szerinte teljesen jogos a dühöngés, ha másokra vetegeti a figyelmét, de ez még nem ok arra, hogy hagyja elzakózni a másikat, a karnyújtáson kívüli távolság pedig az ő gyorsaságával nagyjából a halottnak a csók kategóriának felel meg.
- Nincs mit - kissé megenyhül. Cuki a lóbált szőke. Így kéne tartani, úgy kb. mindig. - Miért akarod amúgy megzsarolni? Mi kell tőle? - megszerzi ő, nem para.
- Ezt nem kérdeztem, már vagy egy éve volt, még azt se tudtam, hova szarjak ebben a kúria-erdő-fémpicsa-őrszemek-semmit sem lehet körben. Simán elhittem, de szerintem sem a bukás. Lehet, hogy már a boszorkányégetések idején megégett. Tudod, salemi boszorkányok, nem vagyok egy nagy fej, de azért ez alap horror.

by **Noah Fischer** Szomb. 26 Márc. 2016, 23:35

16+
- Jaj ne már, ennek most semmi köze a valláshoz. - Akár vicces is lehetne a másik meredt feje, de őszintén szólva nincs kedve nevetni, nincs ezen semmi nevetséges. Inkább frusztrált lesz tőle, hogy nem tudja megértetni magát a másikkal. Miért annyira érthetetlen ez? Jó, persze más felfogás, más kultúra, minden másmásmás, de mégis? - Csak nincs benne érzelem, nincs kötődés, csak a kielégülésről szól... - Ez azért elég egyértelmű, már korábban a neo által is visszaigazolt tény, nyilván nem véletlenül kap frászt a kapcsolódó érzelmek gondolatától is.
Lebiggyed a szája a dühös fújtatásra. Nagyon-nagyon nem ezt akarta elérni. Tényleg nem.
- Felix, ne csináld már. - Közelebb csúszik, felbámul a dühös szürkékbe. - Azt próbálom elmagyarázni én hogy érezném magam tőle, nem téged ítéllek el... csak nekem ez így nem megy, oké? Nem akartalak megbántani. Ne haragudj már. - Kifejezetten rosszabbul érzi magát ettől most. Nem akarta megsérteni. Nem kellene ilyesmiről beszélniük és nem lenne gond, miért nem lehet soha elengedni ezt a témát, ha állandó ütközőpont közöttük? Jól ellennének enélkül is.
- Mhm... - Lehet. Nem tudja, nem is érdekli az az a vörös-e akinek lennie kéne, vagy nem kéne. Elkedvetleníti a másik bosszankodása. Minek ment bele a témába egyáltalán, nonszensz.
- Nem áll szándékomban. - Hiszi a neo, vagy sem, rohadt nehezen bízik meg bárkiben is, mert egy paranoid kis dög, a múltját tekintve valószínűleg teljesen jogosan. Még mindig a tarkóját fájlalva felpislog, szemrehányó helyett összezavarodik a mézszín tekintet arra a dobbantásra. Miafranc... aztán hirtelen eltűnik a fejéből minden gondolat egy átmosó adrenalinlökettel, a szíve sokkal hevesebben ver, mint ami még tolerálható lenne. Ne hagyja lógva. Plíz.
- Még semmiért, de olyan sunyi feje van, lehet egy nap jól jön. - Megvonja a vállát és megigazítja a felgyűrődött dzsekit. Őszintén szólva kissé elment a kedve a kutakodástól, úgyhogy hagyja a francba az egészet. Ennyit azért nem ér a dolog.
- Mh. Nem hallottam róluk. Milyen boszorkányok? - Nem lehet mindenki olyan átok kulturált boszi témakörben. Főleg, mert ez különösebben nem az alaptudás része, legfőképp nem Oroszéknál. A boszorkányüldözés egy dolog, Salem meg egy másik, amit nem náluk követtek el, ergo leginkább horrorsztorikból tudott volna róluk informálni mondjuk... baráti körökben? Nem csoda, ha alulművelt.
- Nem sok horrort láttam. - Vallja be végül megvakarva a tarkóját. Valahogy ott bizsereg még a neo fantomfájásnyi kéznyoma.

by **Valdemar Seymour** Vas. 27 Márc. 2016, 00:30

16+

- Hát de a lélek... - nyünnyög valamit igen elégedetlenül, de végül elharapja a végét, inkább erősít a szemmeresztésre, hátha akkor jobban érti, ha a fejéből kilógnak a szemei, aránylag kevés erre az esély, de legalább megpróbálta.
- És az miért baj? Arról kell szólnia. Azért van ott mindenki. Azt szeretnék. Ezért jó nekik. Mert kielégülés és boldogság - harapja rosszkedvűen. Mintha a kielégülés valami "csak" dolog lenne. Látszik, hogy Anton még maszturbálni is csak rohadtul hiányosan és rendszertelenül maszturbál, akkor, hogyha vaaki mondjuk... rákényszeríti.
Ellaposodik a pillantása, morózus feje majdnem olyan barátságos, mint a grumpy caté, csak sokkal kevésbé puha, és simogatásra kívánatos. Megfontolja a szavakat, lepillant Antonra, de a sértettség még mindig ott ül a szürke ködben, amit a szemeinek becéz az anatómia, noha az írisz úgy veszi körül a pupillát, ahogy az éji pára füstgomolygása a "titokzatos fekete alakot" egy viktoriánus fantáziálás margóján.
- Ha te rosszul éreznéd magad attól, hogy valami olyat csinálsz, ami nekem tetsző és jó és természetes, az azért egy elég durva elítélése annak a dolognak - feleli végül csendesen. Megfontoltan. Dühösen. Haragszik. Nagyon haragszik, és biztos benne, hogy joggal haragszik, de megengesztelhető. Mindig megengesztelhető.
A vörösök mindig számot tartanak az érdeklődésre, vagy ha ők maguk nem, a környezetük babonasága éri utol őket. Például az ilyen szájhagyomány útján terjedő óva intelmek, mint amilyenek a neoé Anton felé. Jobb, ha óvatos a vörössel. És jobb, ha leveszi a gondolatait a másik vörösről. Nem mintha bármit tenne ellene, de azért mégiscsak. Még a végén azt hinnék, hogy nem is érdekli ez a téma, ami szemen szedett hazugság volna.
- Aki megzsarol valakit, az utána könnyebben válik zsarolás, erőszak áldozatává, mivel bemutatkozott ezen a téren - nem mintha ellenére volna a zsarolás, hiszen ő maga is hajlamos rá, de őszintén szólva akinek jófiú feje van, legalább egy kis ideig nem képe megpróbálnia jófiúnak lenni?
- Olyan égetnivalóak, mint a boszorkányok általában - annyira ő sem penge boszorkány témában, de ezt azért magabiztosan kijelentheti, valamelyik helytörténeti órán vették ööö... valamikor.
- A lényeg, hogy a boszorkányokat vízpróbával szokták felderíteni, azaz megkötözve bedobják a tóba, ha elsüllyed akkor ártatlan, kihúzzák, ha túléli jó, de ha lebeg a felszínen, akkor bűnös, mert kiveti a víz és jól megégetik. Nézd, ott a tó, a Boszorkányúsztató.

by **Noah Fischer** Hétf. 28 Márc. 2016, 09:21

16+
Rendben, lehet nem volt jó ötlet felhozni a lélektelenség kérdését, bár ez kifejezetten csak egy kifejezés. Persze, hogy a legrosszabbakat kell megtanulnia közülük, hm?
- Lehet, hogy túl elrugaszkodott, de én ennél többet akarok... ez baj? - Elbizonytalanodik Felix rosszkedvét látva, a lénye nem áll meg a harapós hangulat előtt, inkább elcsendesül. Hogy lett ebből az egészből valami általános rossz, ha arról beszéltek neki mi kell ahhoz, hogy szexeljen valakivel?
Elveszik a pillantása a lehetetlen szemekben. Egészen megejtő a látvány, olyan földöntúli gondolatokat teremt, melyek megkívánnák maguknak a papírt és ceruzát. Mennyi-mennyiféle pillantás... a neo dühe feszültté teszi. Nem olyan ugrásra kész, harci típusú, inkább amolyan belső feszülés a mellkasában.
- Sajnálom... - Elfordítja a tekintetét. Komolyan nem akarta megbántani, nem erről szólt az egész. Szerinte nagyon sarkos kifordítása ez a szavainak, jógázni sem jógázik, mert idiótán érezné magát tőle, de ettől még nem ítéli el azokat, akik csinálják? Talán nem ugyanaz a példa párhuzama, de a világ egyszerűen nem olyan fekete és fehér, ahogy a neo sértettségében lefesti azt. A szex meg kicsit más kategóriát képvisel a rajzosnál, mint mondjuk valami random hobbitevékenység, amit baráti szinten együtt űznek a felek és kellemetlen, ha a másiknak nem tetszik. Antonnak ez nem hobbi, ha a neonak az is.
A vörösöké a boszorkányosság előítélete, adná magát már a következő téma fényében is, hogy tovább meditáljon rajtuk, de ennyire azért nem érintette meg a titkok kamrája effektus.
- Mi bölcsesség. - Néz fel, még csak nem is hangzik gúnyosan, merengő pillantása elkalandozik a másik arcán. Akár vissza is kérdezhette volna, tapasztalat-e, de elég valószínű, hogy az.
- Ahha. - A boszorkányégetésekről azért még ő is hallott, nincs különösebben előrébb a témában. - Ó, én azt hittem a megkötözötteket hagyják elsüllyedni és abban a tudatban halnak meg, hogy a parasztok nem fogják azt gondolni, hogy boszorkányok voltak. - Mert mi mást tanulna meg, mint a dolgok kegyetlenebbik oldalát? Oroszék nyilván szeretik megfogni a véresebb történelmi részeket.
- Ebbe dobálták a boszorkányokat?! - Mereszti a szemét, mintha arra számítana, hogy minimum most fog kimászni egy, hogy bosszút álljon az őslakók leszármazottain... vajon kísértetjárta ez a hely? Még nem hallott semmi ilyesmit. Sosem látott szellemet. Vajon vannak szellemek? Biztos vannak. - Nem tűnik para helynek - Jegyzi meg csak úgy a miheztartás végett. A tisztás ölében elhelyezkedő tavacska nem fest nagyobbnak egy uszodai medencénél, ellenben kifejezetten csalogató látványnak tűnik így, hogy a tavaszi nap sugarai rávetülnek a víztükörre, s az ilyen távolságból szinte izzani látszik. Csalóka kép. Egészen biztosan nem olyan meleg, mint aminek első ránézésre tetszik. Nem-nem, inkább kurvahideg.
A tótól nem messze gubbaszt egy régi fűrésztelep tákolmánya. Lakni nem laktak errefelé, de a régi, mostanra elrozsdált eszközök érdeklődve figyelik az érkezőket. Anton ledobja a táskáját egy fa tövébe, pillantása körbejára a környéken, amíg lehúzza magáról a dzsekit. - Itt nem szoktatok tábortüzet rakni? Elég jó hely. - Vagy legalábbis neki bejön.

by **Valdemar Seymour** Hétf. 28 Márc. 2016, 14:20

16+

Egyes kifejezések nagyon rossz érzéseket keltenek az emberben, még ha olyan könnyedek is, mint mondjuk a lélek, vagy a farok, vagy a maszturbálás, vagy a rámászással fenyegetés. Egyesek arra robbannak, a neot a lélek-kérdés zavarja.
- Ja. Elég nagy baj - nem rest nyílegyenesen Anton szemébe nézni, miközben kimondja, hogy a többet akarás baj, pedig egészen biztos, hogy az egyetemes igazságok minisztériumában valami egészen mást tanítanak erről a témáról, de még ha megkérdeznének bárkit is a suliból... nos nem fognak megkérdezni erről senkit.
- Ja - ismétli magát, még bólint is egyet, valahogy jobb kifejteni ezt a gondolatot, ha már birtokolja Anton egész figyelmét, még ha némiképpen zavarbaejtő is az, ahogyan a szemébe bámul. - k-rva nagy baj, hogy neked valami több kell, mint valami, ami nagyon jó, és amivel valaki rád figyel. Mintha érted annyira kurvára el lennél kényeztetve a jó dolgokkal, hogy válogathatsz közöttük, hogy neked ez a jóság nem elég jó, neked valami szentéletű faszságjóság kell valaki olyantól, aki azt se tudja, hogy a világon vagy, de persze egyszer csak majd te leszel neki az egyetlen, aztán meg igazából ugyanúgy szexre vágyott, mint én, csak becsomagolta, mert látta rajtad, hogy hazugságra vágysz - mindent megértett a témából, ami fontos volt, és nagyo-nagyon el is szomorodott tőle. A dühe csendes tajték, kikotorja az írisz a szegélyére, ott gyűlik fel a hab, ahol a fehérjével összeér a szín. Moderálja magát, persze, de a sértettség már csak olyan, hogyha be is áll egy csendes sarokba, mindenki megérzi a jelenlétét.
Tiszta sor, ő nem elég jó Antonnak. Mégis mire fel?!
- Gyakorlat teszi a mestert - emeli meg a vállát a kimondatlan háttértartalmat visszaigazolva.
- Volt biztos olyan is, de megpróbálták őket azért kihúzni. Csak hát ha nem voltak elég gyorsak, akkor boldogan mentek a halál pélóára. Vagy a mennybe - végül is, ugyanaz a kettő, vagy nem? Valami hasonló, mit számítanak az árnyalatok?
- Elég mély ahhoz, hogy ebbe dobhassák, de még nem úsztam le az aljára csontvázakat keresgélni - és valószínűleg most túl hideg lesz ahhoz a víz. Őt nem csapja be a csillogó tükör napfényjátszi játéka, tudja, hogy a legszebben a leghalálosabb fegyverek csillognak a napon és a bombák is ontják magukból a fényességet, mintha legalábbis valami jóságot adományoznának nem rajongó szemlélőiknek.
- De talán nem - lendületesen indul meg a tó felé, a táskáját ledobja, habozás nélkül nekivetkőzik, gyors, egyenletes mozdulatokkal, egy hosszú pillantást vet a fűrésztelepre, elgondolkodik rajta, hogy érdemes lett volna benézni, akad-e ott most éppen olyan pásztorórára kiéhezett pár, akik a rozsdás acélfogakat vágyják szex közben, de hát... Majd máskor.
- Nem igazán. Most, hogy mondod, nem is tudom, hogy miért kerülik, de itt még nem voltam partin.

by **Noah Fischer** Hétf. 28 Márc. 2016, 23:06

16+
Megköszönné, ha ennyiben hagyná a témát. Jobb kifejteni az egész gondolatot? Kétséges. Konkrétan lecsupaszítva a tényeket a mindenféle sallangtól, a neo berágott, mert a szöszi nem fekszik neki hanyatt. Komolyan? És most tegyük félre egy percre azt a nem létező elítélést, mert elég konkrétan nem erről van itt szó. Mindig így reagál, ha valaki nem hempereg előtte kénye-kedvére? Nem csoda, ha annyira frusztrált, erőszakos és soha nem érzi magát elég jónak, holott ez egyszerűen csak nem igaz. A nagy számok törvénye alapján léteznek olyanok, mint Anton, nem is kis számban ráadásul. Lehetetlen, hogy Felix most találkozik hasonlóval először. Még ha neoéknál más is a szokás, elég régen van az iskolában ahhoz, hogy tapasztalja mindezt.
A figyelme teljes mértékben az övé, szemei elkerekednek az utolsó szavakra, a pupillák jószerivel felzabálják a mézszín íriszeket.
- Mennyire kiábrándult vagy... - Szinte gyengédnek tetszik a hangja, mintha belekeveredett volna egy pillanatra a másik lehetetlen íriszeibe. Sokkal könnyebben oldódik fel bennük, semmint az még könnyűszerrel indokolható lenne. - Nem fogok veled lefeküdni azért, mert hiányoznak a jó dolgok az életemből. Ha lefekszem veled, az azért lesz, mert téged akarlak, ha tetszik ez neked, ha nem. Mit vársz amúgy is? Egy hete ismerlek. Egy héttel ezelőtt azt se tudtam, hogy feláll egyáltalán a saját nememre. Adj már egy kis időt... - Még saját magában sem tudta lerendezni a dolgokat, hogy a fenébe kellene értelmes válaszokat adnia? Fogalma sincs mit kezdjen a neoval, akkor sem, ha annak mindenre rendkívül egyszerű megoldása van. Az élet NEM ennyire egyszerű.

Nos, ennek fényében említhette volna a bagoly mondja szöveget is, de inkább csak ejti a kérdést a boszorkányok kedvéért... bár erősen kétséges, hogy ők idióta tizenévesek miatt akarnak forogni békétlen hullámsírjaikban.
- Minket is simán kacsaúsztattak volna. - Egészen biztos benne legalábbis, hogy képességeik kimerítik a boszorkányosság fogalmát függetlenül attól, hogy vörösek-e, vagy sem. Bár lehet a neot még nem fojtották volna vízbe, ő meg az életrekelő rajzok viszont megérdemelnének pár éjféli misét.
Hirtelen kiegyenesedik séta közben, mint valami prédát szimatoló kistestű vadállat, pillantása fixálódik a tavon.
- Akkor itt a remek lehetőség. - Ó, hogy túl hideg a víz az ilyesmihez és a kis agyacskáik befagynak a túl kemény koponyáikba? Részletkérdés. Nos, legrosszabb esetben majd keresnek legközelebb... miért tervez egyáltalán következő alkalmakkal?!
Halkan hümmög, ő őszintén szólva sokkal jobban értékelné, ha lenne odalent ilyesmi, bár nem örülne valami alapos hullafertőzésnek, de... az milyen sztori már? Együtt úszkálni a boszorkányhullákkal. Hmh. Oké, talán nem épp életbiztosítás, de alaposan elhempereg fantáziaföldén a gondolat. Eszébe sem jut, hogy valakik esetleg pont itt csinálnák. Jellemző.
Felnyög a megjegyzésre, pillantása a vetkőző neora rebben és meg is áll ott egy hosszú szívdobbanásig. Jelenleg nagyon-nagyon messzinek tűnik az az időszak, amikor még tudta, hányadán áll a saját... preferenciáival. Megköszörüli a torkát.
- Lehet, hogy itt kísértenek a boszik szellemei és félnek idejönni. Ú, vagy a kis csontvázaik lehúznak a mélybe, ha belemegyünk és sosem kerülünk elő. Vaaagy a tábortüzet máglyarakásnak nézik és a rossz faji emlékek bosszúért követelnek és belekergetik a kölyköket. - Sokkal kevésbé vetkőzik hatékonyan, mint a neo, a gondolatai elkalandoznak és a multifunkciója így fekete íriszdózis nélkül nem az igazi. A pólójától szabadul meg először, aztán az övtáskától, a nadrágtól. Fakó bőr, ruganyos forma, sok-sok apró heg, ami egyszerűen indokolatlannak tűnik annak fényében, hogy tudottan nem harcedzett, nem harcolt háborúban, semmi katonai fogság és kínvallatás-kiképzés. Mind közül valószínűleg a bal kulcscsont alatt lévő durva forradás a legszembetűnőbb, mely folytatólagosan látszik a hátán is. Elég konkrétan keresztülszúrták valami hengeres dologgal.
- Csak ön után. - Int előzékenyen a tó felé, a képén angyali mosollyal. Nem, a fekete alsónadrágtól nem szabadult meg, ha valakinek esetleg kétségei lettek volna.

by **Valdemar Seymour** Kedd 29 Márc. 2016, 00:31

16+

Jobb rosszabb, megtartani, elmondani, a világ olyan gyorsan változtatja az álláspontját ezekben a kérdésekben, hogy azt a neo nem tudja követni, úgyhogy csak mondja.
Az iskola soha nem az életre készít fel. És Antonnal ellentétben, ő nem hasonlítgatja össze a korábbi partnereivel a szituációjukat. Ahhoz sokkal paranoidabbnak kéne lennie, vagy valami speciális perverznek, de egyszerűen csak nem érdeklik Anton vonatkozásában azok, akiket megkapott, és azok, akiket nem, sem az ő okaik, hogy miért nem. Nincs itt és most jelentősége Anton vonatkozásában ennek. Csak az ő nemjének, aminek még mindig nem látja hasznát és értelmét, pedig mindent megtesz, hogy Anton helyébe képzelje magát.
Mord pillantást vet a tágra tátott szemekbe, a lágy hang mindig összezavaró. Főleg, ha neki címzik.
- Az élet kiábrándító - de ezt Anton is megtapasztalta már. Nincs biztonság, nincs béke, nincs családi szeretet. A kiváltságosok persze megóvatnak az ilyesmitől, de ők nem azok.
- A kettő nem zárja ki egymást. És ez még mindig azt jelenti, hogy nem _akarsz_ lefeküdni velem, mert nem vagyok elég jó neked. Egy hét! Egek Anton, ez már egy világ - és még több is. Kész szerencse, hogy eddig nem történt valami katasztrófa, amiben mint meghalhattak volna.
Az élet lehetne ilyen egyszerű.

- Ja. Gondolom úsztatták is, akiket el tudtak kapni, volt erről valami óra. Persze az én fajtám leverte volna őket a picsába - csak a miheztartás végett. Már egy rendes neonak. Nem olyan haszontalan korcsocskának, mint ő nem pattoghatott volna egy rakás falusi boszorkányégető kurafi. Antont meg megvédték volna.
- Azt hiszem arra azért nem a legalkalmasabb az idő, hogy fejjel lefelé búvárkodjak. Meg nem elég tiszta a víz, és nem hoztam zseblámpát elég nagyon ahhoz - nem mintha félne, vagy valami, de az ilyesmi fel sem merülhet, nem is érdemes felhozni sem, még csak gondolati szinten sem.
Nyúlánk alakja erős. A sors talán kíméletlen volt vele, de igen jót tett ez a fejlődésének, a végtagjai nem nyurgultak meg hirtelen, az izomzat dinamikusan fejlődött rájuk, a kamaszokra jellemző hórihorgasság helyett a háta egyenes, a vállai máris jócskán szélesek. A dereka és csípője persze karcsú, mint egy korabeli fiúnak, de a hasának izmoltsága és a combjainak erőssége jócskán túlmutat a kölyökformán. Az energiabombája nem járt tesztoszteronbombával, egészen normálisan, visszafogottan szőrösödik a hasán, a lábán, és a hóna alatt, na meg az ölén, amikor ledobja az alsóját tisztán látszik, a mellkasa és álla még szinte teljesen sima. Összerázkódik a hűvösben, de ez azért még nála sem a világvége, visszafordul Anton felé a torokköszörülésre a szemlélődésből.
- Nem hiszem, hogy a szellemektől félni kéne... vagyis, állítólag disznó dolgokat tudnak tenni az emberrel, de minek? Egy kis máglya miatt a 21. században? - több félnivalója volt eddig élőktől, mint a holtaktól. - Szerintem csak még senkinek sem tűnt fel. Tele van jó helyekkel az erdő - lustán figyeli a másik nem különösebben alapos vetkőzését. Nem kérdez rá a sebekre, tudja már róluk, amit tudni érdemes, és Anton alighanem örökre kidobta a lehetőségek közül azt, hogy ő azokat tapogatni fogja, úgyhogy talán ideje lemondani róluk. A biztatásra a víz felé fordul, és azzal a lendülettel bele is gázol, elég hangosan teszi ahhoz, hogy a lába körül felcsapódó víz hangja elnyomja a sziszegését, ahogy a hideg folyékonyság körülöleli. Nem mélyül hirtelen, de egy pár lépés után azért már eléggé ahhoz, hogy megmerítse benne a felsőtestét, mélyre gugguljon, aztán a víznek rugaszkodva úszni kezdjen.
- Üdítő! - kiáltja vissza a válla felett, a száját szigorúan megfeszítve, nincs helye a kékülésnek!

by **Noah Fischer** Kedd 29 Márc. 2016, 19:48

16+
Minden gondolkodó létforma hasonlítgat. Tudat alatt működik, a már megélt tapasztalások fényében látjuk az új, vagy régi-új dolgokat, ez adja ki a valódi tudást, az életbölcsességet, a képességet, hogy hasonló szituációkra egyre jobban és hatékonyabban reagáljunk. Aki nem képes hasonlítást végezni az az a személy, akinek az adott témában még nincsen tapasztalata és ez jelen szituációban kifejezetten Anton.
Egyetértő hallgatása felel meg a mord pillantásnak, az élet kiábrándító. Tapasztalták mindketten, ebben nincs semmi új és mégis vannak számára olyan területei, amelyekből még nem sikerült kijózanodnia. Elkomorodik a pillantása.
- Kiforgatod a szavaimat, sosem mondtam olyat, hogy nem vagy elég jó nekem. Azt mondtam, azt akarom, hogy először valami több legyen egy szimpla kefélésnél. Ha akarsz valamit, dolgozz meg érte. Ha időpazarlás, mert egy hét már az egész világ, keress valaki mást. - Teljesen komolyan beszél, tőle szokatlan nyíltsággal a témában, még akkor is, ha egy része pokoli zavarban van az egésztől, a mézszín szemek szenvedélyesen villognak a fa árnyékban. Ne vegye félvállról. Nem beszél állandóan faszságokat, még akkor sem, ha a neo annak titulálja az egészet. Feleslegesnek...
Az élet lehet, hogy egyszerű, de a benne élők közel sem azok.

- Kétlem is, hogy tudtak volna mit kezdeni veletek. - Ő Felixet sem tartja haszontalan korcsnak, ha az apját meg tudná verni, akkor egy rakás paraszt sem jelenthetett volna túl nagy kihívást. Már szerinte. Nem igazán ért a lázadó parasztokhoz, meg inkvizítorokhoz.
- Na jó, a búvárkodás már valószínűleg tényleg hardcore lenne. - Nem, a legkevésbé sem óhajt olyasmit érzékeltetni, hogy a másik netalántán... félne? - Egyszer hallottam pár srácról, akik bukósisak nélkül mentek télen motorozni. Rosszul voltak utána és valahogy a kórházban kötöttek ki, ott meg közölték velük, hogy annyi idejük van, hogy felhívják a családjukat és elköszönjenek tőlük, mert annyira roncsolódott a hidegtől az agyi vérkeringésük, hogy már nem tudnak mit tenni értük... - Néha olyan lelkes kíméletlenséggel tud beszélni egyébként végtelenül drámai dolgokról, hogy szinte szentségtörés. Még csak az sem mondható, hogy nem gondol beléjük mélyebben. Nyilván nem véletlenül maradnak meg neki az ilyen történetek.
A neo formája egyszerűen csak irigylésre méltó, ha az életútjáról ugyanez nem is mondható el. Valamit valamiért, hm? Egyszerűen csak összezavaró a látványa. Nem mintha nem látott volna meztelenül más srácokat, de nos... egyik sem akarta megfektetni, ami pedig így egészen más fűszerezést ad a jelenségnek. Egyszerűen csak _muszáj_ tavi borzalmakon flesselnie.
- Akik "visszatérnek" az életbe haláluk után, általában valami elég konkrét céllal jönnek vissza. Kétlem, hogy ha az a bosszú, updatelődnek a helyi trendből. - Mint, hogy a bosszú már nem divat pl. Ami egyébként nem igaz, az egyszerűen csak nem tud veszteni komplikált vonzóságából.
Ha tetszik, ha nem, a lemondás nem Antonnál keletkezik, hanem a neonál. Akinek a figyelme egyébként messzemenőkig zavarbaejtő. Elég vérkomolyan másra kell koncentrálnia ahhoz, hogy ez ne legyen akadályozó tényező. - Hát, valaki beszélt róla a suliban, azért tudtam, hogy van tó egyáltalán. - Megvonja a vállát, arra már nem figyelt, milyen kontextusban pletykáltak róla, vagy hogy egyáltalán kik voltak azok. Néha csak abszolválja az információt, nem feltétlenül méri be a forrást is.
Elnézi, ahogy a másik belegázol a boszorkánysírba, a szája helyes félvigyorra rándul a kiáltásra. Bolond neo.
Nem követi a másik példáját, ráérősen sétál bele a vízbe. Nem titkolja, hogy ő maga is kurvára hidegnek találja, bár nem is kap szívrohamot tőle, egyszerűen csak kellemetlen ez a hőmérséklet. Hosszan mordul, ahogy már csípőig ér a víz, a vérkeringése gyors ütemben lassul és hűl le, a testén végigszánkázik a libabőr. Belemeríti mancsait csuklóig a vízbe, hagyja, hogy felül is lehűljön kissé, utána vizezi be a hasát, a mellkasát, a karjait, az arcát. Lustán simítja hátra a szőke tincseket, s azok kivételesen a víznek hála meg is maradnak hátrafésülve.
Hagyja magát hozzászokni a vízhez, ahogy végre belemerül állig, bár nem engedi elgémberedni az izmokat, rögtön úszni kezd.
- Nem állítom, hogy nem rohadt hideg. - Ó nem, hazudna. Ennyire azért ő sem keménycsávó, bár messze nem viseli meg olyan mértékig az embertelen hőmérséklet, mint egy magafajta, nem különösebben edzett kölyöknél illendő lenne.
- Gyere, versenyezzünk. - Vigyorint, mielőtt elúszna a part közelebbi vége felé. Tudja, hogy valószínűleg nincs sok esélye a neoval szemben, de attól még lehet fun.

by **Valdemar Seymour** Kedd 29 Márc. 2016, 21:49

16+

Ahhoz, hogy össze tudja hasonlítani, le kéne fektetnie. Anton, mint jelenség teljesen különbözik a neo minden korábbi tapasztalatától. Ez a különbözés egy részről igen izgalmas és vonzó. Más részről ebben a beszélgetésben a számára már hihetetlenül megalázó és dühítő.
De ugye megígérte, hogy nem lesz mérges. Vagy legalábbis nem fog dühöngeni.
- Nem én forgatom ki a szavaid. Nem veszel tudomást arról, amit jelentenek - hogyan fejezze ki mégis azt, hogy dühös? Ordítani nem szabad, dühöngeni nem szabad, lökdösni, fogdosni, szájon vágni nem lehet. Az élet egy nagy szopás, hogyha a neo valakinek a kedvére próbál tenni. - Ha egy hét alatt nem tudtad eldönteni, hogy elég jó vagyok-e neked, miközben én tisztán látom, hogy te nekem igen, szóval, ez végső soron még mindig azt jelenti, hogyha nem jövök be neked, nem vagyok elég jó, egy hét alatt, ami egy hosszú idő, és én el tudtam dönteni, hogy mit akarjak tőled. Tehát el tudtad te is dönteni. Nem ütöm meg a mércéd. Nem nekem kell mást keresni, te keresel valaki mást - kiköp oldalra, bár ez inkább rossz szokás, most a megvetése nyála is ott sistereg az ösvény melletti gazon. Ha látni fogja azt a rohadék, aki végül elég jó lesz Antonnak beleölögeti a boszorkányúsztatóba. Rohadék elitisták, sose lesz elég jó nekik.

- Ja, főleg mert csapatban járunk - a magányosság a tett és a hatékonyság halála, na meg a boszorkányoké és mutánsoké is az lehetett.
- Mi a péló....? Ha ennyire súlyos, akkor hogyan tudtak még elköszönni? - erősen megmered ezen a történeten, még ha le nem is blokkol tőle, a szituáció neki átélhetetlen. Már nem a pokoli hideg, hanem a felhívott és elbúcsúztatott család. Ha már ilyen állapotban lenne, ő valószínűleg instant belehalna a gyengesége feletti szégyenbe, és amúgy sincs senki, aki kíváncsi lenne a végső percek nyivákolására.
Mert a végső percekben mindenki nyivákol. Még a katonák is, akikhez volt szerencséje a haláluk óráján és még azon is túl.
Bárcsak volna valami abban az összezavartságban. Termékenyítő gondolat, több kislányos zavarnál, vágyakozás, és valami egészen más. Mikor lett belőle ilyen figyelemért epekedő szűzidomár?
- A Bukás áldozatai is visszatértek, és mégsincs konkrétabb céluk annál, mint hogy éljenek. Ha megégetett boszorkány lennék a 21. században, én biztos, hogy állandóan grillkaját akarnék - mert miért pont azt ne. Amilyen sokáig voltak halottak azok a nőstények, kurvára éhesek lehetnek már.
A figyelme átható. Semmi nem kerülheti el égboltszürkére világosodó tekintetét, a kép még azután is megül a pupilláján, hogy a tó felé fordult és a vízbe gázolt tanulságos hümmögéssel. A suliban sokmindent beszélnek, ennyi erővel a tó is lehetett volna csak legenda, úgy, mint a tündérek, amik éjszaka kisuvickolják az ember cipőjét, és megfoltozzák a szakadt ruhadarabjaikat.
Hamar belátja, hogy ez egy kurvára hülye ötlet volt, de innen már nincs megállás, a mélyebb víz felett lebegve gondol arra, hogy most megfoghatná valami a bokáját... aztán a vízzel ismerkedő Anton felé fordul és úgy lebeg tovább a felszínen, hát... nagyjából békában. Nem egy agyoniskolázott úszó, a mellúszásnak valami visszafogott kézkavarását végzi, hogy mozogjanak az izmai, ahogy a lábával is így mozog, de közel sem szépen és precízen. A víz felett magasan feltartott fejjel figyeli a bevizeződést, Anton bordáinak visszafogott citerázását, a vállainak vékonyságát, a maga részéről úgy véli, az öle miatt többet nem kell aggódni, biztonságosan visszahúzódott a félelem farok-tárgya a gyomra alá a blek melegébe.
- Ja. Egy-két jégkocka még kéne - húzza a száját valami meghidegült mosolyra, egy kissé meglágyul a szája.
- Veszítenél, sokkal erősebben mozog az egész testem, mint a tied - nem csap rögtön a vízbe, na meg a lecsóba, erőteljesen előrelöki magát Anton mellett, éppen csak súrolva az oldalát, nem igazán ügyelve a tisztes távolságra. Véletlenek.

by **Noah Fischer** Szer. 30 Márc. 2016, 17:52

16+
Többször is fellángol benne az indulat, hogy közbevágjon, látszik az arcán, a hirtelen légvételtől megemelkedő vállakon, mellkason, hogy kifejezetten erőt próbáló csendben maradnia és hagyni a másiknak végigmondani a mondókáját. A neonak nem kell ordítania ahhoz, hogy Anton érezze a dühét, az éppúgy szárnyakat bont benne is. Nagyon sok mondanivalója lenne még a témában, de egyszerűen beléfagyasztja a szót az a köpés. Komolyan ezen a szinten vannak? Megveti? Mert nem kefél vele...?
- Ezt elég gyorsan eldöntötted... - "Helyettem". Az alatt az egy hét alatt, amikor egyébként egyetlen percig sem érdekelte a mostani alkalmon kívül, Anton mit akar és mit nem akar a témában, mert az pélóág, baromság és egyéb szofisztikált jelzők. Ugye. Valójában meg nem érdekli most sem, mert ő maga hiába nem hozott döntést erről, Felix megtette azt helyette. Hűvös hangja érzéketlen, a nyílt tekintet bezárkózik, ő pedig elfordul inkább a tisztás felé. Ha már kibaszott elit klub lett, legalább legyen olyan távolságtartó kis köcsög is. Legszívesebben felállna és itthagyná a picsába a megvetésével együtt.

Halkan hümmög. Egészen biztos benne, hogy neoéknál valami egészen másfajta érzés lehet egy csapatnak lenni. Neki pusztán annyi tapasztalata van ebből, amikor tornaórán, vagy egyéb tanulmányi játékokban beválasztották egybe. Átlagos teljesítménye tett róla, hogy ne maradjon utoljára a megalázó csapatkapitányos kiválasztási ceremóniában, de nem volt soha senkinek az első vágyálma sem.
- Fogalmam sincs. Állítólag mire kórházba kerültek, már nagyon rosszul voltak, szóval gondolom fokozatosan állt le a létfenntartás, ahogy nem jutott elég oxigén az agyba. Nem értek hozzá igazából. - Vállat von, nem emlékszik arra sem hol hallotta, de mivel tényként maradt meg benne, valószínűleg a hírekben volt. Felix családos gondolata visszhangot ver a szöszi fejében. Ő valószínűleg... rajzolna még egyet utoljára inkább.
- Mmmh... vajon adnak grillkaját a konyhán? - Elmélkedik, ahogy felsimítja hasán a pólót, sikerült megragadnia a gondolatmenetből a lényeget. Elég rég evett már s a cigi pozitív hatása is kezd elmúlni, így kifejezetten vonzóbb lehetőség a meleg étel, mint a hideg tó.
Ki mondta, hogy a tündérek legendák csupán? A mai világban könnyen lehet, hogy élnek, csak mondjuk... nem itt. Lehet csak az izlandiak cipőit hajlandóak suvickolni, mert azok a mai napig képesek úgy építeni az útjaikat, hogy a kis tündérlakokat megőrizzék az utókornak.
Tapasztaltan és módszeres kíméletlenséggel szoktatja magát a vízhez, engedi a testének, hogy a hirtelen sokk helyett fokozatosan, bár gyorsan hűljön ki. Mondhatnánk, hogy otthon van a vízben, de igazából teljesen átlagosak az úszási képességei. Valaki egykor, nagyon kölyök korában megtanította hogyan kell és az évek múltával olyasmivé vált, mint a biciklizés: sosem feledett.
Halkan nevet a megjegyzésre, kellemes hangjába beledidereg a tó kísérteties hidege. Oldalra sandít, ahogy a másik súrolja, megemeli az állát, a pillantása szemvillanásnyi idő alatt válik kihívóvá.
- De kíváncsi vagyok, mennyivel vagy jobb. Ha előbb úszod le oda-vissza a tavat, minthogy én elérnék a túlpartra, kapsz valamit ajándékba este a képhez. Tetszeni fog~ - Már ha ráver egy teljes hossznyit, ugye. Tekintve azonban, hogy nem egy úszóbajnok és a táv elég nagy, meglehet lesz az kettő is.
- Na? - Nem úszik egészen a partig, csak addig, amíg a lába épphogy érint egy elrugaszkodásra alkalmas kiszögellést. Egészen játékos mosoly költözik az arcára.

by **Valdemar Seymour** Szer. 30 Márc. 2016, 19:58

16+

- Nem én - javítja ki, rosszul ragozottnak vélve tévesen az elhangzottakat. Minden, amit mondott azért hangzott el, mert Anton már eldöntötte az ő feje felett, hogy az egy hetes vágy valójában semmit nem ér, és neki semmi szüksége nincs az olyan alakokra, mint Felix. A neo nem hozott döntést. Az, hogy le akarja fektetni a rajzoskát nem döntés, hanem vágyakozás, kívánság. Dönthet úgy, hogy Anton tiltakozása ellenére erőszakoskodik vele. Vagy enged neki, és nem teszi ezt.

Neoéknál a csapat a létezés alappillére. Mint egy falkára való vadállat, akik mindig együtt járnak. Mint a farkasok, amiknek bár a természete vad és megzabolázhatatlan és marják egymást is, ha azt követeli meg tőlük a hierarchia, végső soron mégis együtt maradnak, mert úgy a leghatékonyabbak.
- Elég brutális ilyen hülyén meghalni - mindig is akart egy motort. Már persze, lopott már robogót, kismotort, száguldozott vele, vezetett katonai járművet, de egy menő, fényes, sikkes, új motor mindennél többet érne. Igaz, egész életében nem volt annyi drága holmija, mint amennyit egy ilyen vágymotor kitenne.
Hogy kanyarodott ilyen gyorsan a saját hasznára és vágyára valakiknek a haláláról? Rossz-rossz ember, méghozzá nagyon.
- Nem hiszem, azért nem szeretetszolgálat, hogy ezzel bajlódjanak, de van egy grill, szóval ha veszel húst, fűszert, szén talán van ott, akkor csapathatod neki. Tűzjelző van, vizes mutánsok vannak, a kolesz nem fog leégni - nézi a hassimítást. Mint amikor az ember egy üveg mézet nyalogat kívülről? Sose evett még mézet, de egészen biztosan valami ilyen érzés lehet.
Tündérek nem léteznek. Ha elég sokszor gondolja ezt, kihal az összes és igazolja a tézist.
Anton az ész kettőjük között, tiszta sor, a neo meg kibírja, ha nagyon hideg, fekete sörényét be sem vizezi, ha egy mód van rá, amennyire tudja védi, nem hiányzik a hideg a feje búbjára, ha már a háta közepén ott van, levakarhatatlanul, meg amúgy sem ismeri a helyes fürdőzés lassú alapszabályait, szerinte ha gyorsan túlesik a fájdalmas részen, majd idővel elmúlik az, maga tanulta, sose tanították, a vízbe is úgy lökték, nem eresztették ésszel.
Szereti, ha nevet, a víz szétviszi a hangot, mint egy puha felhőt, betölti a koponyáját, körülcsapong körülötte, egészen melegebbnek tetszik tőle a környezet, pedig a reszketés a hangban éppen a fagy jele, de pihegést idéz, tavaszt, meleget, a természet és a művész lágy, láthatatlan ölét.
- Sokkal jobb vagy - mordul mélyen, egészen rekedten, határozottan, átnéz a tó túlfelére, sóhajt, mintha semmi sem volna ez, nem kihívás, még irányba is áll, mint aki beadja a derekát, de aztán pont mikor egy játékos, kora tavaszi szellő csökkenti a hőérzetet a víz alig hullámos, játékos felszínén akkor kell a fülébe csendülnie ilyen szavaknak.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy tetszene - a hangja kimélyül, és nem vacog, még csak meg sem remeg. Maga alá húzza a lábát, átfordul, a hátával lendül a part felé, a pillantását Antonon tartja, és van ebben a szürke tekintetben valami állatszerű. Ahogy visszatükröződik benne a tó hullámzása, az ég kékje, a Nap erő nélküli, mégis meleg sugara, az erdő szürkéje, barnája, a föld, az ég és a víz. Egy dolog az, amikor a nyuszi azt mondja a farkasnak, hogy nem ehet belőle, mert a medvének tartogatja magát. Mit tehet a farkas szegény, kisebb, mint a medve, ráadásul magányos farkas a szentem, hát engedi a nyulat, ahogy akarja. De amikor a nyúl a kis bolyhos mancsát a farkas szájába rakja, hogy kóstolgassa, amíg a medvére várnak, ajándékot kínál, amit még élvezne is szegény lompos farkánál fogva vezetett ordas, az már egy egészen más dolog.
- Inkább kimászom. Túléltem. Hero vagyok. Menjünk vissza.

by **Noah Fischer** Pént. 01 Ápr. 2016, 03:56

16+
Nem válaszol. Nem ragozott rosszul semmit és pont ennyi értelme van vitatkozni is ezen, ha Felix türelmetlensége hozza meg a maga döntését, ha nem.

- Jah. Értelmetlen. - Már akkor is ezt gondolta, mikor először hallotta. Arra nem emlékszik hol, de a gondolatra kristálytisztán. Az ember megáll és elgondolkodik azon, mégis mi értelme volt ennek... semmi. Abszolút semmi.
- Mh. Majd egyszer. - Nem most fog tehát grillkaját enni, de jó tudni, hogy a lehetőség adott. Majd ha amcsikompatibilis jobb idő lesz, hátha akarnak szervezni valami sütögetést a kertben és akkor sáskázhat. Mert látja ő a problémát, ha ő kezd el sütni, fix hogy köré gyűlik majd az éhes gyerekfalkasereg.
Felelőtlen a nevetése, fogalma sincs, hogy különösebb hatása lehet, pedig valóban kellemes hangja van. Kár érte, hogy ritkán hallani és az esetek többségében jellegtelen, érzések nélküli. Órákon olyan. És másokkal. Ha a neon kívüli környezetre reagál, egyszerűen csak... semmilyen.
Széles vigyorrá szelídül a vidámság, hunyorgón pillant a másikra. Tudja, hogy sokkal jobb. Nem szokta érdekelni, ha más jobb nála, de kivételesen szeretné látni akcióban. Mennyire elég, ha mindent belead? Nyilván semmire sem, de legalább elmondhatja, hogy mindent megpróbált.
Észre sem veszi, hogy valami nincs rendben. Egy másodpercig. Szemöldökei összefutnak aztán a kimélyülő hangra pillantása a túlpartról a neora rebben. A mosolya valahogy megkopik, gyakorlatilag néhány szívdobbanás alatt leolvad az arcáról. Belenéz az állativá vált lehetetlen íriszekbe és fogalma sincs mi történt. Az előbb még kezdett megint jó lenni, most pedig...
Elnémul, egészen kellemetlen csend ereszkedik a szőkére, viszonylagos mozdulatlanságban tölti azt a pár másodpercet, mintha arra várna, a farkas ezúttal vajon átharapja-e tényleg a torkát. Mit csinált? Valami rosszat mondott, vagy így... mi történik...?
- Óh... - Mintha csak most érte volna el a hideg az íriszeket, valahogy lefagy a pillantás. Beleragad a mézbe a villanásnyi csalódottság és megdermed a fagyos hangulattól. - Oké. - Elnézi, ahogy a másik kimászik a vízből, s mintha csak ezen a ponton realizálná, hogy a neo komolyan lépni akar, elindul kifelé ő is. Megkérdezhetné, mi a baj, de úgy érzi, már tudnia kellene és csak újabb parttalan vitát szülne az egész. Mintha folyamatosan tojáshéjakon lépdelne...
Nem szól többet és nem néz Felixre sem, kimászva gyorsan megtörölközik a pólójával, felajánlja a neonak is, egyébként a kisgatyával együtt dobja be a táskába. Visszaszedi a cuccait - bár felülre csak a dzseki kerül -, és éppolyan szótlanul megy vissza vele a kúriába is. Mégis mit mondjon? Azt sem tudja legutóbb mit baszott el. Talán jobb, ha egyszerűen csak... csendben marad. Egyedül akkor töri meg önszántából ezen fogadalmát, amikor beérnek. A folyosón fiatalok egy csoportja zsivajog keresztül, Anton pedig - frusztráltan a tehetetlenségérzettől - feltúrja tarkóján a kissé még nedves tincseket.
- Hát... köszönöm. - "Élveztem" ezt akarta mondani, de érzi, hogy ez nemigen nyerné el a másik tetszését a körülményeket tekintve. - Majd találkozunk. - Bizonytalan intéssel indul meg az emeletre vezető lépcső felé. Inkább zsebre dugja a mancsait. Hirtelen valahogy egy rakás mutánssal körülvéve végtelenül magányosnak érzi magát.

// Folytatás: Felix Hasting szoba //

by Ajánlott tartalom