Utcák és utak

- SALEM -
Résztvevők: Emily Emerald; Cody Atkinson; Rain Akerman


Miután elindulunk, a gondolataim a tervünkön, de leginkább a csapaton járnak. Mert miből is élünk: vagyok én anyagelszívással, amivel keményeket tudok ütni, de csak egy rövid ideig. Nem vagyok járatlan a harc terén, de a körülményeket nézve nem hinném, hogy ez sokat érne. Aztán itt van Atkinson tanárúr, aki bundás és látszólag nem kispályás. Valószínűleg ő itt a legképzettebb, de belőle is csak egy van, az ellenségből meg gondolom sok. Végül itt van Ake, akiről sokat nem tudok. Mondjuk ő végig kint volt és tekintve hogy még él, biztos tud valamit, plusz nála van fegyver is. Ahogy elnézem, itt én vagyok a leggyengébb láncszem, de hasznos akarok lenni. Nem tudom mit gondolnak rólam, nem hinném, hogy sokat hinnének rólam, de be fogom bizonyítani, hogy érek valamit.
Egy térre érve Atkinson tanárúr észrevehet valamit, mert fedezékbe parancsol minket, én pedig egy közeli kapualjban vonulok félre. Tekintettel arra, hogy nem találtam kellő fegyvert, így csak egy téglát tudok megragadni, de amint meglátom az ellenséget, kétségekbe vonom a hasznosságát.
Legalább tíz vagy több páncélos katona menetel végig téren, szervezetten, felfegyverezve. A biztosítékot a két robot viszi ki, amik szerintem könnyűszerrel összetörhetnének bármelyikünket.
Nekem meg van egy téglám...egy darab téglám...sokat érek vele.

Cody koncentrált, hogy az érkező katonákat meghallja.
~Túl sokan vannak. Főként a robotokkal. A gyerekek ügyesek, de nem eléggé. Ha két hozzám hasonlóan képzett személy lenne itt akkor is gondot okoznának a robotok miatt. Rain-re szükség lesz ha a robotokat meg akarom próbálni hatástalanítani. Innen messziről nem kezdhetünk harcot mert a ő tűzerejük túl nagy. Ha több fedezék lenne akkor megpróbálhatnám megtörni őket és párat levadászni, de ahhoz meg túlságosan is egy tömbben vannak. Pár kocsi elhajításával az alakzatukat meg lehet törni, de akkor meg jönnek a robotok és közben tűz alá vesznek. A saját stukkerem a páncélok miatt ki van zárva, hogy hasznos lenne. Fegyver és ember hátrányban vagyunk. Ha lelépünk akkor mögöttünk elérik a templomot és mészárlást rendeznek. A templomban sérültek vannak akiknek az elszállítását nem tudjuk megoldani köztük Vaszilij és Tiana is. Ez szinte biztos, hogy egy vesztes helyzet, de mit veszítsünk el? A templomot meg kell védeni mert ott sok az ártatlan. Ha más nem föltartóztatjuk őket.~
-Várjatok míg közelebb nem érnek. Messziről kicsinálnak minket.

Atkinson úr kérdésére, hogy én csináltam-e a rést a robotra helyeselően bólintok.
- Igen, le tudtam teleportálni egy kisebb darabot róla.
A vállon veregetésre kicsit megrezzenek, nem vagyok hozzá szokva ehhez, úgy dicséreten felül, hogy az férfitól érkezik és nem is tudom, kétesen is fogadom de próbálom magamat normálisan tartani reakcióban és egy kis mosolyt adni inkább visszajelzésbe a férfinak. Ezek után már csak az van amit kell tennünk, megyünk tovább és hamar Atkinson úr ad is jelzést nekünk, hogy vegyünk fel fedezéket mert érkeznek a katonák. Az egyik betonból készül virágos ágyás mögé feküdtem be, a fegyvert élesre állítottam át és vártam, hogy mi is meglássuk a katonákat. Ami hamarosan meg is történt. Bátorság ide vagy oda, most mind kiszállt belőlem ahogy megláttam a két robotot is és a rengeteg katonát.
A testpáncélokat vagy legalább egy részét az öltözetüknek a katonáknak le tudnám teleportálni de nem mindről, a két roboton talán tudnék rést nyitni mint a másikon de attól még nem fogja felrobbantani magát, lehet , hogy igen de nem hiszem.
A várakozás "parancsra" hallgatok és várok hasalva csak kicsit kidugott fejjel oldalt, hogy lássam a katonákat a fegyver célzókáján át nézve. Még is mit fogunk tudni csinálni ha közelebb is érnek? Egy párat lehet, hogy leszedünk de, hogy mindet?

Cody megfigyelte, hogy a diákok merre bújtak el majd feszülten kivárt. Nem épp élete legszebb pillanatain és legjobb döntésén lett túl miközben a katonák léptei egyre közeledtek és a megfelelő pillanatban elfordultak. A céljuk ezek szerint akkor jól sejtette, hogy a templom lesz. Most háttal voltak nekik. Háttal és ők meglepetésből támadnak. Ennyinek is örülni kell. Ha sikerül Rain-el felvenni a kontaktust akkor a Cody-hoz legközelebbi robotra mutat majd imitálja azt a mozdulatát amivel az előző robot hátát is megtépdeste. Ha a fiú megértette a parancsot akkor Cody nem is lesz rest megpróbál emberfeletti gyorsaságával rárontani a neki háttal lévő robotra és ha Rain megértette mit akar és sikerül is megcsinálnia megint akkor az előtte felnyíló nyers borítás nélküli vázat elkezdi tépkedni és cibálni. Közben reménykedik, hogy a többi diákja is okoz akkora kavarodást, hogy ne mindenki őt akarja lelőni. Reméli, hogy sikerül megint ugyan azt elérnie mint az előző robotnál és ez is önmegsemmisít. Egy robbanás talán szétszórja a HYDRA katonákat és párat talán meg is öl. Viszont akkor a diákoknak is időben fedezékbe kell vonulniuk.

- SALEM -
Résztvevők: Emily Emerald; Cody Atkinson; Rain Akerman

Ez a nap egyre rosszabb és rosszabb. Mikor elhatároztam, hogy maradok nem gondoltam volna, hogy ennyire pocsék lesz a helyzet. Egy egész hadsereggel állunk szemben, amiben ráadásul robotok is vannak, mi pedig hárman vagyunk és szinte alig van valamink. Atkinson tanárúr ereje, Rain fegyvere és az én ökleim, mindössze annyi előnnyel, hogy a katonák háttal állnak nekünk. Jó esetben el kellene futni innen amíg lehet, de a sereg látszólag a templom felé halad, ahol csak sérültek és gyávák vannak. Muszáj leszünk küzdeni.
Atkinson tanárúr jelez valamit Ake-nak, mintha azt kérné, hogy támadja meg az egyik robotot. Nem tudom, hogy mennyi esélye van ellene, de talán van valami tervük. Ha Ake támadásba lendül, akkor felszívom a közeli fal anyagát és a megkeményített ökleimmel megpróbálnám bezúzni a fal egy részét és a kisebb darabokkal elkezdeném dobálni a katonákat. Pocsék egy terv, haszna is max annyi, hogy elvonom pár katona figyelmét a többiekről, de ha ők így jobban tudnak támadni, akkor megéri.

Nem láttam Atkinson úr jelzéseit és nem is reagáltam rá így, de semmire sem. Rémülve figyeltem csak a csapatot, lélegzetet vissza tartva ahogyan elvonulnak elöttünk lassan. A katonákból csupán egyel volt komolyabb harcunk míg a másikokon csak rajtuk ütöttünk. A robot viszont nem volt egyszerű a harc és még fel is robbant amit én épp megúsztam és Atkinson úr viszont másik két társunk nem, és most kettő van belőle és egy tucatnyi katona. Még is mit tehetnénk ellenük mi?
Szorongatom a fegyvert a kezemben, bármi is történik a templomban az nem a mi hibánk, nem az én hibám! Miért lenne, senki sem kérheti ezt tőlem, hogy megállítsak egy sereget és hárman vagyunk akkor is...mindannyiunkra juk négy katona és egy robot is.
Nem akarom, hogy észre vegyenek a katonák, bármennyire is szerencsések voltunk eddig ennyi fegyveres megöl minket. Bebújva a fedezékem mögött csak mozdulatlan fekszek és fél szemmel nézem ahogyan haladnak el a Hydra katonák a templomhoz.

Cody mutogathat Rain-nek, de hiába. A fiú leblokkolt.
~Pont a legrosszabbkor. Ez egy nagyon jó pillanat lett volna. A pokolba hisz mégiscsak egy gyerek! Ez az egész ügy nyomorult. Gyerekeket nem fogok arra kényszeríteni soha, hogy harcoljanak és az életüket kockáztassák.~
Mikor a HYDRA emberei elég távolt értek akkor Cody odasétált Rain-hez. Nem tűnt idegesnek.
-Rain! Nyugodj meg és figyelj rám jól. Ezek a katonák a templom felé mennek ahol sérültek és civilek vannak. Ha odaérnek akkor mészárlást fognak rendezni és megölik Tiana tanárnőt és Vaszilij-t. Nem kényszerítelek, hogy velem tarts.~Pedig a te erőt nélkül nem tudom, hogyan intézzem el a robotokat.~Ha úgy érzed erre nem vagy képes akkor is meg kell tenned valamit. Átadod a fegyvered Emily-nek te pedig visszamész a kúriába. Útközben kerüld el a katonákat és ott tégy jelentést, hogy mi a helyzet. A döntés a tied, de siess.
Ezek után Emily-hez fordult.
-Láttad mivel állunk szemben. Ugyan az a helyzet veled is mint Rain-el. Döntsd el, hogy velem jössz-e.
Aztán akárhogy is döntenek, Cody a katonák után ered.
~Pár kocsit rájuk hajíthatok messziről. Azt talán lelassítja őket.~

- SALEM -
Résztvevők: Emily Emerald; Cody Atkinson; Rain Akerman


A képességem elsütését készen tartva várok, hogy elkezdődjön a támadás. Atkinson tanárúrnak és Ake-nak van valami terve, én pedig majd magamra vonom az ellenség figyelmét. Gyenge ötlet, de más nincs, így várok...csakhogy nem történik semmi. Az ellenséges katonák zavartalanul mennek tovább a robotjaikkal együtt, ráadásul egyenesen a templom felé, ahol a sérültek vannak. Ake pedig leblokkol, rá várunk, de nem tesz semmit. Elmentek neki otthonról vagy mi? Ha nem lennénk körülvéve katonákkal, akkor lekevernék neki egy akkora sallert, hogy az nem igaz. Mégis mi a halál történt?
Amint a katonák eltűnnek és Atkinson is megmozdul, odamegyek Ake-hoz, de nem szólalok meg; a srác szemmel láthatólag fél. Nem tudom, mi rémíthette meg ennyire, de még gondolkodni sincs időm, mert a tanárúr ismét egy kérdéssel fordul hozzám.
- Magával megyek. - közlöm, de azért én is félek. Nem akarok úgy járni, mint akiket visszahoztak a templomhoz sérülten, legkevésbé meghalni nem akarok, de valamit muszáj tenni.
Ha megkapom a fegyvert, ha nem, elindulok a tanárúr után, a templom irányába.

- SALEM -
Résztvevők: Emily Emerald; Cody Atkinson; Rain Akerman

Miután a tanárúr helyre teszi Ake-t, elindulunk a templom irányába. Sajnos Ake totál lefagyott, így a fegyvert se adta oda, de talán jobb is így. Nem nagyon értek az ilyesfajta fegyverekhez, plusz ha észhez tér, akkor jól jön majd neki. Csak remélem nem fog újra lefagyni, amikor szükség van rá, mert lehet a következő eset már halállal záródhat.
A tanárurat követem, mikor egy gondolat bevillan nekem és ezt szóvá is teszem.
- Atkinson tanárúr...van valami terv? - teszem fel a kérdésem, mert a helyzet aggasztó. Még ha Ake észhez is térne, akkor is csak hárman lennénk a sereg ellen, de most se fedezék, se előny, plusz a templomban ragadtakat is védeni kell. Kezdem megkérdőjelezni magamban, hogy jó ötlet volt-e ma felkelni.
Még a templom közelbe se érhettünk, mikor zajra leszek figyelmes. Csatazaj, tehát elkéstünk, előbb értek oda. Akkor viszont miért nem hallok sikolyokat? Csak német nyelvű kiabálást veszek ki a zajokból, így előrébb rohanok, majd egy olyan dolgot látok meg, amitől tátva marad a szám.
- Azta... - bököm ki a csatát figyelve. A HYDRA katonák nemhogy nem jutottak el a templomhoz, hanem még meg is támadták őket. Nem is akárhogy. Nem is akárkik.
Ha Atkinson tanárúr is ideér, kérdően ránézek, közben pedig arra gondolok, És most mi lesz?

Atkinson úr oda jön hozzám miközben a katonák lassan eltűnnek előlünk. ~Csak maradj itt a biztonságban, nem kell menni a katonák után, nem kérhet senki, hogy megölesd magadat egy tucatnyi katonával~ De azt se akarom, hogy Tianát bántsák meg a többit a templomban, de hárman öngyilkosság ennyi katonával szembe szállni.
Kis idő után amit szó nélküli magam elé bámulással töltöttem el végül felkelek a földről és a többiek után megyek, megállok Emily mellett aki a harcot nézi. Megérkeztek az X-ek, és még mások is az iskolából és harcolnak a katonákkal.
- Hehe, így már mindjárt esélyesebbek vagyunk.
Motyogom az orrom alatt majd leguggolok egy fedezékbe és a Hydrás katonák kezéből kezdem kiteleportálni a fegyvereiket egyesével, ha még van náluk egy párét el tudom szedni így és ha sikerül akkor mellettem landolnak. Ha fegyver nincs náluk már mert le lettek közben fegyverezve a többiek által akkor sisakot meg páncéljuknak részeit célzom meg.
- Így már rögtön van értelme. - motyorászok tovább magamnak.

- SALEM -
Résztvevők: Emily Emerald; Cody Atkinson; Rain Akerman


- Wow - bököm ki, miközben leesett állal figyelem a harcot. Így máris jobbak az esélyek, az erősítés felbukkanásával megfordult a mérleg. Távol vannak ugyan, de jobbára ki tudom venni, hogy kik harcolnak, talán négy felnőtt és két diák. Ha erősebb lennék, én is ott küzdhetnék közöttük, nem pedig csak figyelném az esetet. Majd legközelebb.
Időközben felbukkan mellettem Ake is, akit látszólag megnyugtatott az erőviszonyok gyors kiegyenlítődése.
- Jobban vagy már? - kérdezem tőle egy kis aggódással a hangomban. Nem lenne jó, ha újra rosszkor blokkolna le a srác, még a végén megsérülne...vagy meghalna. Egyiket sem akarom, ha már együtt vagyunk benne az egészben.

Cody elmondta a helyzetet Rain-nek és elindult a HYDRA katonák után. Rain továbbra sem tűnt nagyon megbízhatónak. Cody ezt az egész helyzetet gyűlölte, hogy ilyesminek tesznek ki egy gyereket. Főként mivel neki is meg kellett ezt tapasztalnia csak sokkal több áldozattal. Ha nem tesznek semmit akkor is sok áldozat lesz és így is lehet, hogy ők lesznek az áldozatok. A harci zajok hallatán sietve megindul.
~Ez lehetetlen. Még nem lehetnek ott. Ez nem lehet!~
Hála az égnek tényleg nincs is így. A felmentősereg jött meg. Cody felnevet örömében. A helyzet kezd megoldódni. Emily kérdésére elővonja a kardjait.
-Két oldalról beszorítjuk őket.
Ha Rain trükkje beválik és kapnak fegyvereket is akkor még jobban felnevet.
-Tud a srác nem? Két tűz közé szorítjuk őket. Végig maradj fedezékben, erre figyelj. Bénításra van állítva ne félj.
A fegyvereket természetesen átállítja bénításra mielőtt odaadná. Majd ő is keres egy megfelelő helyet magának és tüzet nyit a HYDRA embereire.

- SALEM -
Résztvevők: Emily Emerald; Rain Akerman; Cody Atkinson


A harcot figyelve kissé feleslegesnek érzem magam. A lentiek bátran harcolnak a katonákkal, pedig van aki még nálam is gyengébb mutáció terén. Még Ake is tesz valamit, ellopja a katonák fegyvereit, pedig korábban ő blokkolt le. Még ha kezelni is tudnám bármelyik fegyvert, akkor se lőhetnék, mert lent közelharc van. Semmit se tudok tenni.
A harc gyorsan végetér, a katonák mind a földön hevernek, akárcsak a két robot.
- Szép volt. - dícsérem meg Ake-t mosolyogva, belül azonban kissé irigykedem. Bár én is tehettem volna ilyen dolgot az álldogálás helyett.
- Nincs semmi baj högyem...asszonyom... - mondom a vörös bőrű nőnek, a megnevezésnél kissé összezavarodva.

Jött a felmentő sereg. Néhány tanár és jó pár diák. Cody mikor látta, hogy közelharcba keverednek legszívesebben ő is ment volna. Egyenesen közéjük rohant volna és rendet vágott volna köztük, de nem volt erre idejük. Egy perc se telt el és a megzavarodott katonákat likvidálták a kollégák és a diákok. Tamara helyzetjelentésére Cody farka csap párat örömében. Emily zavarát megmosolyogná viszont most nincs idő ilyesmire.
-Ügyesek voltak mind. Látszik, hogy ők is a mi iskolánk tanulói. Tiana tanárnő és az egyik diákunk a templomban van. Nincsenek komoly sérüléseik. A tanárnő csak kimerült. Henry kocsmájában már komolyabb sérülések is voltak. Tudok valamit még segíteni?
Teszi meg ő is a kis jelentését és ajánlja fel egyből a szolgálatait mert azt azért érzi, hogy itt még nincs vége ennek. Van még dolguk az biztos. Méghozzá nem is kevés.

Jó pár kis fegyvert, pisztolyt elteleportáltam a katonáktól akiket így még meg is zavartam ezzel és hamarosan el is lettek verve az X-ek és más diákok által. Kissé túlságosan is bele lelkesültem az egész teleportálgatásba és kis fejvájás keretében fogtam közre ujjaimmal az orromat és leguggoltam a fegyverrel támaszkodva. Emily-re felnézek és egy fáradtabb mosolyt húzok az arcomra.
- Jókor jöttek, másképp nem tudom mit csinálok.
Mondom őszintén. Az érkező X-men tagot meglátva mintha csak eldobtam volna minden bajomat pattanok vissza állásba. Kipúpozott mellkassal és nagy vigyorral fogadom Tamara szavait majd a kérdésére egyértelműen választ adok.
- Hát persze - mutatok egy tumbs up-ot - teljesen!
Bár a teljesen kissé túlzás látva, hogy lilulva van a kezem és a tüskés bokor is megtette a maga könyörtelen hatását de semmi igazán komoly.

Kaptunk dícséretet Tamarától, hogy tudtunk segíteni az embereknek. Büszkén állom a szavait, leszámítva az előbbi kifagyásomat. De már előtte is a kocsmában segítettünk az ott lévőknek, hogy ne lőjjék le őket és hallva, hogy ennyi volt az összes katona már és csak a sérülteket kellene megkeresni semmi ellenvetésem nincsen rá. Amikor kérdőn néz ránk, hogy mi mit is fogunk tenni mi, hogy a többiek már elindultak persze én is fogok menni segíteni a többieknek, hisz veszély már nincsen szóval nincs ok aggodalamra.
- Segítünk persze!
Mondom lelkesen, nem is törődve, hogy mindannyiunkra vonatkozóan jelentettem ki. Valahogy biztos vagyok benne, hogy Atkinson úr és Emily sem döntene másképp. Még megvárom a többiek válaszát, hogy mit mondanak és utána akkor indulásra is veszem, hogy besegítsek a többiekkel a többi x-mennek és diáknak az iskolából a város átnézésében és keresésben még lehetséges sérültek után.
Remélem, hogy mindenkinek sikerült menedékbe húzódnia mint a templomban lévőknek. Jó lenne ha nem találnánk túl sok sérültet vagy rosszabb.

- SALEM -
Résztvevők: Emily Emerald; Rain Akerman; Cody Atkinson


A napnak nem is lehetne jobb vége. Amennyire zavaros volt nekem ez a nap, már nem vágyom másra, csak egy fürdőre és egy hosszú alvásra. A dícséret nagyon jól esik, igaz sokat nem tettem érte...sőt, igazából semmit se tettem. Csak sodródtam és bújkáltam, cselekedni nem cselekedtem. Szinte csak kolonc voltam, egy egyszerű szemlélő, semmi több.
- Igen...nagyon jól teljesítettek. Én pedig semmit se tettem. - motyogom magam elé halkan, leszegett fejjel. Pár lépéssel eltávolodom a többiektől, miközben a vörös hölgy felvázolja a további terveket. Engem azonban csak a saját hasztalanságom foglalkoztat, a dícséret okozta öröm pedig mintha sose létezett volna. Soha nem tettem semmi hasznosat, semmit az ég adta világon. Pont ezért hagyott el a barátnőm, ezért néznek rám a nevelőszüleim úgy, ahogy...ezért vesztettem el a családom. Mert hasznavehetetlen vagyok.
Még a beszéd befejezte előtt visszaérek a többiekhez, az arckifejezésem nem tükröz semmit.
- Szívesen segítek. - közlöm, majd a kiadott parancs szerint fogok cselekedni.

Cody büszke a diákokra. Volt ő is annyi idős mint ők, sőt a kinézete miatt még rosszabb helyzetben is volt náluk meg azért is mert az egy olyan kor volt. Viszont tudja, hogy nekik is megvannak a maguk problémáik és ez az iskola azért van, hogy megvédje őket és felkészítse arra, hogy rendes emberek legyenek. Emily motyogását ha más nem ő biztos meghallja a fülei miatt. Mikor elmondják miben lehet segíteni akkor természetesen mindenki segít. Cody megnézi ki milyen irányba megy és egy olyan utca felé mutat ahova nem mentek szétnézni.
-Arra menjünk akkor.
Mikor kicsit magukra maradnak akkor megszólal.
-Tudjátok vannak emberek akik úgy gondolják, hogy attól emberek ahogy kinéznek vagy gondolkodnak és mindenki más aki máshogy néz ki vagy gondolkodik nem ember. Éltem már meg pár dolgot és én úgy tapasztaltam, hogy ez egy teljesen feleslegesen feltett kérdés hogyha tényleg mint fajról gondolkozunk. Sokféle alakkal és lénnyel összefuthattok és ami igazán fontos, hogy ki milyen személy. Ti akik voltatok elég bátrak idejönni és hajlandóak voltatok segíteni másoknak mert úgy éreztétek, hogy így helyes sokkal többet értek mint ezek a páncélos idióták akik azon vannak fennakadva, hogy másokat elítéljenek. Nem igaz?
Néz Emily-re főként.