AIM Birodalom

Maga az AIM Birodalom a Karib tengeren. Már önálló államként működnek, Barbuda sziget fővárosa és a központi része, hihetetlen fejlett technológiával készült, épült a hely.

Egyre inkább idegesítő volt a világ hozzáállása az országomhoz. Jó, pénzért vettem, jó, nem a középkorban jártunk, de attól még elfogadhatnák egy új ország megalapulását. Bezzeg amikor Izrael lépett be a képbe, akkor mindenki egyből elfogadta – ha a palesztinokat nem számoljuk. Mindegy, felesleges idegesítenem magam, most az a lényeg, hogy legalább az országon belül megőrizzem a jó hírem, ezért is jöttem személyesen az AIM birodalomba, hogy képviseljem az országomat. Nem tetszett ez a betegség, ha nem fékezzük meg minél előbb, akkor az nagyon visszavetheti a turizmust, amitől az egész ország függött. Na meg ha már itt vagyok, akár az országról is tárgyalhatok pár AIM-es politikussal. Egy szóval, nagy reményeket fűztem ehhez a tárgyaláshoz, és jelenleg csinos testőröm – és asszisztensem – Alexa is velem tartott.
- Muszáj volt páncélban jönnöd? Nem lehetne valami kevésbé brutális módja annak, hogy a közelben legyen? Mondjuk összepakolni egy kis táskába, hallottam már ilyen megoldásról. Vagy az is elég lenne, ha a kocsiban várna, és magadhoz tudnád hívni. – húztam a számat, az említett lányra nézve. Nem vet jó fényt egy politikai tárgyalásra, ha teljes fegyverzetben masírozunk be, és ez az ügy különösen kényes volt. A lány válaszára csak legyintettem egyet, és annyiban hagytam a témát. Kifogást találni, azt mindig tud, de megoldást már nem annyira. Ezen kívül ő volt az egyetlen, akinek elnéztem, ha nem használta a királyi megszólításom. Nem tudom miért, talán a bizalmi kör, amibe tartozott, vagy csak a két szép szeme teszi. Az egyenruhás férfi kinyitotta nekünk a tárgyaló ajtaját, mire végigsimítottam kellően elegáns öltönyömön, felöltöttem egy álmosolyt, és könnyed, ruganyos léptekkel indultam meg befelé, fiatalos energiával.
- Szép napot kívánok! Raten Chromixen vagyok, Chromix-land királya, ő pedig a csinos biztonsági főnököm és személyi testőröm, Alexa Fisher. Fogadják hálával vegyes tiszteletemet, és köszönöm, hogy maguk elé tárhatom országom ügyét. Kérem nézzék el a hölgy fellépését, a páncél viselése egyáltalán nem támadó jellegű, csupán azért ragaszkodik hozzá, hogy biztosíthassa a tárgyalás alatt érintettek biztonságát. – kezdem egyből, miközben kezemet nyújtva, sugárzó arccal lépek a bent lévők felé.

Végre elkészült a páncélom, de már dolgozok a fejlesztésén. Jó pár ötlet, és tervrajz kidolgozása van elkészülőben, amiket már alapból belezsúfoltam volna a cuccba, ha a főnök nem sürget annyira, hogy legyek kész minél előbb. Ezért most ez a teljesen alap bádoglemez szolgál a védelmünkként, ami nem csak elavult, de tökéletesen tökéletlen is. Mindegy, elég jó fizetést kapok ahhoz, hogy ne húzzam a számat ilyenek miatt, ráadásul Raten fizeti a páncél minden költségét. Nélküle még egy ilyen alapot se tudtam volna megépíteni, úgyhogy inkább hálás kéne legyek. Pedig annyi ötletem van!
Miközben a tiszti egyenruhás AIM katonát követtük, megint előjött az unalomig ismételt téma. Az egyik első bővítés, amit be kell iktassak, hogy a páncél másképp is hordozható legyen, ne csak a testemen. Már dolgozom a dolgon, de nem egyszerű megvalósítani, pár zúzódás és vágás is bizonyítja, amiket szerencsére eltakart a páncél.
- Értsd meg Raten, nem olyan egyszerű a dolog. A páncél minden apró eleme mozdítható kell legyen, egymásba csúsztatható, és utána visszaállítható, miközben az egész működőképes kell maradjon. Ezen kívül, a testre felépüléshez a számítógépnek komoly kalkulációkat kell végeznie, hogy ne vágja át a kezem, mert az nem olyan pózban áll, mint azt ő szeretné. Képes kell érzékelje, hogy mi hol van, és az szerint felépülni. Ha pedig kint hagyom a páncélt, minket pedig támadás ér, értékes másodperceket vesztegetünk azzal, hogy a páncél megtaláljon minket, berepüljön, majd felvegyem. Te akartad, hogy Joshua minél előbb bevethető legyen, és én el is készítettem, de ez azt jelenti, hogy nem volt mindenre időm. – magyaráztam türelmesen, miközben a mennyezetre fordítottam a tekintettem. Értetlen, nyafogós, elkényeztetett kis köcsög.
Ahogy beértünk a tárgyalóba, egyből munkába kezdett, és azt tette, amihez a legjobban ért – fosta a szót. Amikor engem mutatott be, ügyetlenül felemeltem a kezem, és intettem, de ettől eltekintve csöndben hallgattam.

Hmm-m. Nem mondom, nem mindennap történik királyi látogatás amihez szerencsém lett Dr. Vayne-el együtt. Az hogy vissza rendeltek minket a birodalom fővárosába csak az ügy fontosságát bizonyította. Bizonyíthatta, igazából nem tudom eldönteni. Valahol érdekel a dolog de még csak most érkeztem vissza ide így semmi részlethez nem tudtam hozzá jutni az alapon kívül, hogy egy járvány ügyében lesz a megbeszélés most. 
A terem ablakánál állva nézek ki rajta a városban gyönyörködve miközben várakozok csendben. Halálos vírus a közeli szigeten, sosem jó hír az ilyen ha nem te csinálod... Bár ez most olyan részlet amibe nem kellene elmerülnöm túlzottan. A kezeim a hátam mögött vannak. Jobbommal a bal csuklómat, bal kezemmel meg a kalapomat fogom.
Az ajtó nyílására elsőre csak a vállam felett nézek el hátra az ajtó felé majd végül meg is fordulok mikor meglátom, hogy kik is érkeztek meg. Kis, visszafogott mosollyal az arcomon nézek rájuk és határozott léptekkel megyek oda az érkezettekhez.
A király által nyújtott kezet megfogom határozott szorítással bemutatkozása végén miközben a bal kezemben tartott kalapomat a mellkasomhoz fogom és enyhén meg is hajolok, előre felé dőlök egy kissé inkább a helyes kifejezés.
- A miénk a megtiszteltetés! Bár csak nem íj körülmények között lehetnénk. - teszem hozzá szomorúbb hanglejtésben. - Az én nevem Dr. Bryant Strongholl, a Birodalom Egészségügyi minisztere. - Majd elengedem a kezét és hátrébb is lépek egyet.
A zavartan integető testőrre csupán egy pillantást lopok. Jobban foglalkoztat a király.. A foga és a csillogó szemei önmagában még nem is "egyedi". Inkább az, hogy egy furcsa kisugárzása van neki.
Nem hittem volna, hogy valaha is lesz hasznom abból, hogy ennyi király meg királynő között forgok "sikeresen"... Így bele gondolva kétlem, hogy ahhoz képest ahánnyal találkoztam mennyien voltak azok akikkel kezet is fogtam. ...Upsz. Már megint elkalandoztam...

Visszarendeltek New Yorkból az új állam fővárosába. Megint valamilyen vírus. Úgy tűnik a 21. század elején nagyon szeretett ismeretlen vírusokkal megfertőződni. Ezen felül valahogy megint engem választottak ki erre. Legalább dr. White itt van, akinek ez még szakterülete is. Gondolom valahogy értelme van, hiszen én lennék a védelmi miniszter. De mindegy. Amíg várunk a tárgyalóban, addig én a tabletemen nézegetem a pókfelszerelésem legutóbbi kísérleteit. Bőven van még mit fejleszteni. Például a 2 perces tapadást. Meg persze a saját képességeimet. Minden hibája ellenére azért elhoztam a teljes felszerelést, ki tudja mikor találom magam zombik közt megint. Itt fekszik mellettem egy táskában, kivéve a speciálisan kezelt öltözéket, ami rajtam van, a ruhák alatt. Sajnos ez kevésbé kényelmes, mint szerettem volna. De elég most ebből, fókuszáljunk a feladatra, hiszen megérkezett őfelsége. Hogyan lehet valaki király a 21. században? A testőre kíséretében jött, aki egy elég szép páncélt hord. Mármint a korhoz képest. Ezt is egy régi ARC hajtja, ami elég sebezhetővé teszi. Ám összevetve nem annyira rossz.
- Dr. Erwin Vayne, védelmi miniszter. Örvendek a találkozásnak, felség. – mutatkozok be dr. White után, majd egy bólintással külön üdvözlöm a hölgyet is. Az őfelsége kicsit ismerős, de nem tudom miért. Ha fontos lett volna előző találkozásunk, akkor biztos emlékeznék rá. De ez mindegy, hiszen van egy halálos vírusunk amit meg kell állítanunk. - Mr.Chro-- megköszörülöm a torkomat gyorsan, hátha senkinek tűnt fel a nem megfelelő viselkedésem. Szerencsére nem én lettem a külügyminiszter. - Őfelsége, országa orvosai megtudtak már valamit a vírusról?- kérdezem végül. Remélem nem követek el túl nagy diplomáciai baklövést.

Alexa integetésére érzem, hogy kissé idegessé válok, nem vártam tőle ennyire amatőr megnyilvánulást, de egy rosszalló pillantáson kívül nem kap már megrovást – ez az első eset, hogy ilyen diplomáciai helyzetben van, ha ez lesz a legnagyobb baklövése, akkor nincs baj. A fogadtatás viszont már meglep, a Sherillben történtek után nem hittem volna, hogy valahol még súlya lesz a királyi címemnek, és most kellemesen csalódtam az AIM-ben. Sőt, szimpatikus volt a két miniszter is, intelligens, udvarias embereknek tűntek. Dr. Erwin kérdésére bólintok, és intek Alexának, aki a hálózatra köti a direkt erre a célra magunkkal hozott adattárolót, miközben kivetítve megjelentek a feljegyzések. Nem igazán értettem hozzá, de azt mondták, itt tudni fogják miről van szó, ezért egy mosoly keretében intek az ittlévőknek.
- Ez minden, amit tudunk a vírusról. Kérem, kezeljék bizalmasan, de tekintsék át figyelmesen. ÉS szóljanak, ha bármiben segíthetek. Az országom veszélyben, és csak maguk mutattak hajlandóságot a segítségre. Nem tudom hangsúlyozni, milyen sokat jelent ez számomra. – mondom, miközben hátralépek, és hagyom, hogy mindent áttanulmányozzanak. Szerintem elég jól adom eddig a kétségbeesett uralkodót, aki idejött segget nyalni, és akinek számítanak az emberek. Mármint igen, tényleg számítanak, hiszen üzleti befektetésként elég veszteséges a helyzet, de csak a pénz miatt fontos a dolog, az emberek halála pont nem izgat. A seggnyalás pedig még annál is jobb, mióta beléptem a terembe, felváltja csiklandozzuk egymás ánuszrózsáját. De hát ezt nevezik politikának.
Mikor kávét és péksüteményt hoznak, Alexa kérdően néz rám, és én alig észrevehetően bólintok. Egyen, igyon, abból nem lesz baj.

Az integetésem elég esetlenre sikerült, és ezt Raten a tudomásomra is hozta egy megrovó nézéssel. Mindegy, majd legközelebb rendesen bemutatkozom. Miközben a szóváltás folyik, és „őfelsége” seggét nyalogatják, majdnem elhányom magam. Úgy kezelik, mintha tényleg egy tiszteletre méltó államfő lenne, akit a nép választott, vagy erre nevelték, vagy akármi. De nem, ez egy felfuvalkodott kis pojáca, akinek annyi pénze volt, hogy nem tudta mire elbaszni, és vett egy rohadt országot, mindenféle tudás, vagy arra való méltóság nélkül. Hogy lehet tisztelni egy ilyen embert? Mármint, elvileg én tisztelem, de csak papíron. Valószínűleg a saját alattvalói is megvetik, és most csak azért lobbizik itt, hogy elnyerje a szeretetüket. Vagy csak fél, hogy kiapad a pénzforrás. Végül is, számára az egész ország egy befektetés.
Mikor arra kér, hogy csatlakoztassam az adathordozót, azt késlekedés nélkül megteszem. A férfival ellentétben, engem érdekel hogy mi lesz az emberekkel. Fura ez a Raten, amilyen kívánatos kívülről, annyira taszító belülről. Azért lefeküdnék vele, de szigorúan csak szex, semmi érzelem.
Közben sütit, és kávét hoznak, én pedig Ratenre pillantok, majd miután engedélyezte, boldogan kérek magamnak egy finom, erős feketét, meg egy sajtos kis minikiflit. Próbálom úgy enni, hogy az etikettnek megfeleljen, nem túl mohón, nem morzsálva, szépen úrihölgyesen. Remélem sikerül.

Nem érkeztek üres kézzel se a vendégek. Hasznos és használható anyagot nyújtanak át nekünk. Hogy pontosak legyünk a testőre az adathordozót előveszi és rákapcsolja a bekészített gépre. Csendben odasétálok a gép elé és helyet foglalok előtte. Rögtön belemélyedek az adatokba. az olvasásba. A külvilágot szinte teljesen sikerül lekapcsolnom ahogy haladok előre a feljegyzésekben. Néha hümmögök egyet mintha épp valami érdekeset olvastam volna majd felvont szemöldökkel fojtatom a sorok olvasását és így tovább. Amikor a vírus struktúrájához érek és azt veszem szemügyre már nem hümmögök és sok arckifejezésem sincs csupán egy kifejezéstelen arc, szemeimben a monitor fénye tükröződve bámulom.
~ Vérzéses sokk és teve himlő. Mindez embereken jelent meg és 24 órás, 100% os halálozási rátás.~
Hátradőlök a székben, beletúrva a hajamba meg megvakarom a tarkómat majd felkelek a székből.
- Nagyon érdekes... - motyogok el csak ennyit miközben a titkárnő által behozott nasi felé veszem az irányt és legfőképp a kávét célzom meg.
- Azt had kérdezzem meg, hogy észleltek-e bármiféle "válogatást" a vírus viselkedésében. Nem, kor, faj, vallás. Akármi ami arra utalna, hogy vannak akiket nem támad meg.
Kortyolok bele a kávémba a végén. De persze csak akkor kérdezem mindezt meg ha ezt nem tudtam kifejteni az adatokból amiket kaptunk.
~ Érdekes körök lesznek ezek.. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki és hogyan hozta létre ezt a vírust mert a természet keze aligha volt benne. Már a tevehimlő után... És nagyon hamar akarom elvetni azt az ötletet, hogy egy mutáns teve alakban kapta el a vírust és mikor emberré vissza változott elmutálta a himlőt is és földi poklot szabadított el. Kiábrándító lenne...~

Úgy tűnik Mr. Chromixen hozott magával adatokat, ami szerencsés, hiszen egy laikuson keresztül megtudni az információkat fájdalmasan lassan ment volna. Ahogy felvillant az adatok rögtön képben voltam. Mindent tudtam, amit kellett. Az egész világossá vált. Rájöttem, hogy egy hologramot nézek. Körülbelül ennyire futotta a képzésemből. Még a jövőbeli oktatásom se segített. Mivel a vírus nem lőtt lézereket és nem volt szuperhős sem, így kimaradt az egész. Azért nem voltam teljesen elveszve. 24 órás lefolyásával ez a vírus iszonyat gyorsan öl, de ennek ellenére elég lassan, hogy fertőzzön. Valószínűleg emberi kéz által teremtett. Ez persze rögtön felnyitja a dolgokat az alapvető emberi tényezőknek.
- Felség, van olyan ellensége, aki képes lenne genetikailag módosítani egy vírust? Esetleg oka, hogy genetikailag módosítson egy vírust?- közben tovább kutattam az adatokban hátha megláttam valami rendszert benne. Az adatok között gondolom ott vannak a fertőzötteké is. Hátha egy helyen voltak vagy ugyanazt ettek. Dr. White is hasonlóan gondolkodik, nem is várok mást. Minden őrültsége ellenére, Dr. Jones is mondott néha értelmes dolgot. Csak ki kellett hámozni a fehér zajból. Dr. White után én is felteszek egy-két kérdést a felségnek.- Érzékeltek valamit a légi szenzorjai, felség? Esetleg valami jelentett furcsa robbanás? Bármilyen robbanást? Gáz szivárgást? Akármit? Talán a testőre tud valamit bármilyen biztonsági problémáról? Kérem, mondjon el mindent!- Megint elraggattattam magam.-- Mármint, ha szíveskedne elmondani, gyorsabban haladnánk.- próbálom gyorsan kijavítani a hibámat.

A kérdés kissé elgondolkodtatott, de hamar feleltem rá, amúgy se volt miért húzzam az időt vele.
- Tudtommal nincsenek ellenségeim. - feleltem mosolyogva, ami igaz is volt. Persze a hátam mögött lehettek ilyen emberek, de még nem fedték fel magukat. - Ráadásul nem is ismerek senkit, akiből kinéznék hasonlót. - mondtam végül, majd elgondolkodtam, és azért hozzá tettem a következő mondatot. - Hacsak nem a Latin- és Dél Amerikai szövetség keze van a dologban. - halkan, szinte suttogva mondtam el ezt a mondatot. Elég komoly vád, és nincs semmilyen megalapozott gyanúja. Remélem, hogy köztünk marad ez a feltételezés.
Elkezdtem gondolkodni, és próbáltam felidézni mindazt, amit a vírusról hallottam. Alexra néztem, és láttam, hogy ő is így tesz, majd a Doktorokra néztem.
- Alexa, javíts ki ha tévedek, de tudtommal nem egy válogatós fajta a vírusunk. - néztem a nőre, aki egyből felelt, így nem kellett tovább magyarázkodnom. Ez után Alexa következett, egy bólintással adtam engedélyt a válaszadásra, miközben törtem a fejem. Lehet, hogy tényleg az elszakadásunk miatt uszítottak ránk egy ilyen vírust? Nem lepődnék meg, ha ez lenne az igazság.
- Egyébként... és ez főleg önnek szól, Dr. Erwin. Kérem, most ne foglalkozzunk ilyen apróságokkal, mint a birodalmi etikett. Az országom jövője a tét, nem érdekelnek holmi megszólítások és az alapvető udvariaskodás. Ne ezen járjon most az agyuk, ha kérhetem, hanem a megoldáson! - milyen meggyőzően adom az aggódó királyt, aki félreteszi az egóját a népéért. Kár, hogy nincs itt semmilyen kamera. A nép biztos imádná.

Biztos hogy vannak ellenségei, nem tudom miért tagadja. Egy ilyen férfinek? Több kell legyen, mint barátja. Mindegy, nem szólok bele, inkább tovább iszogatom a kávémat. Egész finom. Egyébként én se ismerek senkit, nem mintha bárki is kérdezett volna. Mindegy, most professzionális testőri feladatokat látok el. A férfi következő szavaira viszont felszalad a szemöldököm. Tényleg, a Latinok keze lehet a dologban, ez nem tűnik valószínűtlennek. Vajon csak azért, mert Chromix-land ki akar szakadni, ilyen messzire mennének? Nem igazán ismerem őket, de ha Raten elképzelhetőnek tartja, akkor lehet benne valami.
- A vírusunk, ahogy felséged fogalmazott, tényleg nem válogatós fajta. Tudtommal ha egy családban - nemtől, kortól függetlenül - valaki lebetegedett, akkor utána a teljes család elkapta azt. Sőt, azt hiszem mutánsokat is megfertőzött. -mondom, és bár feltételes módban beszéltem, ha rákérdeznek a doktorok, akkor jelzem, hogy biztos vagyok az információkban. Miután a robbantásokról kérdeznek, egyből a királyra nézek, majd miután engedélyt ad rá, válaszolok.
- Volt egy kisebb robbanás, valami gázvezeték sérült meg, de a környéken senki sem fertőződött meg, tehát szerintem a vírussal nem kapcsolható össze az incidens. - mondom, miután egy pillanatra elgondolkodtam. Még szerencse, hogy jó a memóriám, és nem kell külön jelentéseket átnézzek a kérdés megválaszolásához. Ez után viszont leesik az állam, amikor Raten félreteszi az egóját, és hagyja... nem, külön kéri a jelenlévőket, hogy szarják le a rangját. Ilyet még sose láttam tőle, sőt, tudtommal a családját leszámítva csak nekem nézi el, ha nem őfelségézem - és nekem is csak négyszemközt!

Szóval válogatás nélküli volt. Ez nem jó hír. Mármint nekik. Revelánsnak reveláns de nem mondanám azt, hogy nagy külömbséget tenne.
Elmerengek az adatokat nézve közben. A többiek szavaira csupán fél füllel figyelek. Nem sokat mondhat a kormányzó azon kívül amit már elmondott. A testőr is ugyan azon a lapon említhető ezen a téren.
Eléggé elszoktam attól, hogy ki kell deríteni, hogy kitől is ered a fertőzés. Már mindig is a sajátjaimon ügyködtem így ez az idő során a háttérbe szorult. Most ahogy olvastam az adatokat viszont felmerengenek az emlékek és a  fontos tényezők. Már az fontos, hogy tudjuk mivel is állunk szemben amiről szépen kaptunk adatot de egyenlőre csupán ezen felül egy felköhögött gázvezeték robbanásról meséltek. Ami az elmondottak alapján még köze se volt a kiindulási pontnak.
- Azt had kérdezzem még meg, hogy a gázrobbanást időben hova kerül? Voltak előtte már megfertőződések?
Közben az adatok között kezdek el keresgélni. Keresni, hogy hol regisztrálták az első fertőzést. Statisztika, hogy az első góc milyen ütemben növekedett, terjedt és hogy miket jegyeztek fel az ottani tudósok a környezetről. Hasonlatosságok és eltérések. Azonos élelmiszerfogyasztók, munkatársak, látogatott helyek. Ilyenek. Remélem van feljegyzett adat erről is az adathordozón amit adtak. Kétlem, hogy ezeket mind meg tudnák most így nekem válaszolni.

Készségesen válaszolgattak a kérdéseimre, sőt, Mr. Chromixen még a formális megszólítástól is eltekint, amire egy mosolygással egybekötött bólintással reagálok. Abban igaza van, hogy eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódnom mostantól. Visszafordítom figyelmemet az adatokra. Úgy tűnik, hogy a gázrobbanásnak nem volt köze az esethez és támadás sem érte az országot. Legalábbis olyan amiről tudnának. A Latin- és Dél Amerikai Szövetség keze sem zárható ki, nem igazán nehéz egy ilyen vírust a szigetre juttatni. Ezt viszonylag gyorsan ki kéne zárnom, hogy fókuszálhassak. Próbálok vissza emlékezni, hogy az elkövetkezendő években jön-e valami nagyon high-tech találmány arról a környékről. Nem feltétlenül ebből a szövetségi országból, hanem a csak földrajzi területről. Esetleg felfedeznek-e valami titkos laboratóriumot. Ha ezekre megvan a válaszom, akkor én is újra az adatokba merülök. Legfontosabb az első fertőzés és ezzel együtt a zéró páciens megtalálása. Felmerül bennem a karantén elrendelése is. Nem igazán tudom, hogy van-e felhatalmazásom rá, de Védelmi miniszterként gondolom kéne, hogy legyen.
- Dr. White, mit gondol, mennyire gyorsan és milyen messzire terjedhet? – kérdezem a kollégámtól. A gyors lefolyás miatt valószínűleg elég az embereket elkülönítve 24 órás megfigyelés alá helyezni, de sosem lehetünk elég biztosak.

A doktorok nem igazán jutnak előrébb, mint az otthoni tudósok/orvosok, és kezdem úgy érezni, hogy felesleges volt ezért ide látogatnom. Lehet, hogy ha otthon maradok, és beindítok valamilyen jólét-kampányt, akkor azzal többre megyek, mint ezzel az egész tárgyalással. Eddig legalábbis nem tudnak semmilyen ötletet felmutatni. Mindegy, lehet én vagyok túl türelmetlen, lényegében még az információink is alig adtuk át, ezért adok nekik még egy kis időt a gondolkodásra. Dr White kérdésére Alexa gyorsan válaszol, ami alapján még nekem is egyértelmű, hogy nem lehet bármiféle köze a dolognak a fertőzéshez - tehát megint felesleges időpocsékolás volt ez a kör. Egyre türelmetlenebb vagyok, de ennek semmilyen jelét nem akarom mutatni, inkább ismét elmosolyodom, és a jelenlévőkre nézek.
- Kérem, ha bármiben segíthetünk még, akkor mondják minél előbb, hogy mire van szükségük. Mint látják, minden adat itt hever, de ha szükséges, akkor az országomba is ellátogathatunk, ahol maguk vizsgálhatják meg a betegeket, vagy a helyszínt - bár a mi laboreredményeink is biztos vagyok benne, hogy elég pontosak. - mondom, csak hogy jártassam a szám. Igazából semmi ötletem sincs, mivel gyorsíthatnám ezt az egész folyamatot, de ez jó ötletnek tűnik - talán észrevesznek valamit, amit a mieink nem, vagy ők maguk megfertőződnek, ami pedig egyfajta motiváció lehet.

Dr. White kérdése elgondolkodtat, de szerencsére ismét segít a kitűnő memóriám, ezért gyorsan válaszolok a kérdésre.
- Az első beazonosított beteg hat órával a robbantás után halt meg, és a sziget másik felén. Ekkor már előrehaladott stádiumban volt, legalább tizennyolc órája kellett hogy beteg legyen. Ezért tartom teljességgel lehetetlennek, hogy köze legyen a dologhoz. - feleltem határozottan, majd elhallgattam. Az én dolgom a biztonságuk biztosítása, illetve hogy feleljek, ha kérdeznek. Se több, se kevesebb, nem kezdeményezhetek, illetve nem mondhatok semmit, ami Ratennek nem tetszene. Ezért nem is szólalok meg, amikor az ellenségeiről beszél. Pedig tudnék pár jelöltet felsorolni, bár nem név szerint, viszont a királynak igaza van - a felesleges vádolás nem vezet semmire, sőt, diplomáciailag felelőtlen, és hibás magatartás lenne. Nem mintha érdekelne a diplomácia egy ilyen helyzetben - kurvára leszarnám azt, a kibaszott emberek élete fontosabb, mint a szavak megfelelő kiválogatása. A terjedéses kérdésre izgatottan várom a választ - félek, hogy nem fog tetszeni amit hallok. Tényleg, mi van, ha világszintű járvány indul meg? Ha nem tudjuk megállítani, és mit tudom én, mondjuk csak Madagaszkár éli túl az egészet. Bár nem tudom, hogy Madagaszkár miért élné túl, csak úgy eszembe jutott ez az ország.

Hiába a sok adat amivel szolgálnak. Nem érzem, hogy túlságosan messzire jutnánk ha csak az ottani tudósok adatait turkáljuk, turkálom át töretlen. Sőt kétlem, hogy csupán ebből bármire is jutok. Mármint persze sok dolog benne van. Például egy elképzelhetetlen eset egy halálos, embereket megtámadó tevehimlő képében.
A holografikus képernyőmre nézek miközben a kávémat szürcsölgetem, nem sokkal azután, hogy szöveges üzenet érkezik rá. Méghozzá Ghost-tól. Egy pillanatra megáll bennem a vér folyása de hamar lerázom magamról és az üzenetet küldő pillanatnyi kizökkentését átveszi a "javaslata". Nem hiszem, hogy sok indokunk lenne, hogy megtagadjuk a javaslatot. Erős pontot közöl. Innen nem sokat tudunk tenni és bármennyire is a túlélési ösztönöm sípol mint a mikró mikor kész, hogy a sziget közelébe se menjek, muszáj lesz.
Nincs ínyemre az, hogy bármilyen halálos veszélynek tegyem ki magamat de kénytelen leszek.
Halkan, leplezett sóhajt ejtek meg majd  Dr. Erwin-re nézek aki valószínüleg már szintén elolvasta az üzenetet. Tekintetemben a nemtetszés és a menés is tükröződik de rá hagyom, hogy mind ezt közölje is a vendégeinkkel. Egyrészt az utazás vissza másrészt egy teljes karanténra is szükségünk lesz. Nem beszélve arról, hogy valami olyan helyen kell felállítani majd a kutatóbázisunkat ami még nem fertőződött meg, de legalább is elkülöníthető tökéletesen. A védő ruhák kellemes találmányok de több a kérdés mint a válasz, hogy be valzoljak akármilyen védőfelszerelésben egy fertőzött területre a kondíciómban.

Nem jutok túl sokra, szinte az egész terület tele van laborokkal, ahonnan elindulhatott a dolog. Mr. Chromixen biztosít, hogy „elég” pontos adatokat adtak a tudósok. Ez a világ legfejlettebb emberi városában nem tűnik nagyon meggyőző állításnak. Ahogy az adatok között kutatok hirtelen megjelenik az üzenet a főnöktől, ki kell mennünk a helyszínre. Az egyetlen dolog, amit igazán el szerettem volna kerülni. Látom, hogy Dr. White is körülbelül annyira lelkes mint én, amit megértek.
- Felség, úgy döntöttünk Dr. White-tal, hogy a helyszínen fogjuk megvizsgálni a vírust. Kérem, szóljon, hogy megyünk és készítsék elő a laboratóriumot. – szólok az uralkodónak és közben elő keresem a kommunikációs eszközöm, ideje értesíteni a megfelelő embereket. Kérek négy darab védőruhát, a miénkben egy kicsit jobban bízok. Mellé még kérek egy-két tudóst és orvost, nem árthat az erősítés. Legyen inkább egy egész csapat. Ezután jön a nehezebb dolog. Bár nem kaptam egyenes választ, de Dr. White tekintete elég baljós volt. Meg egyébként sem kockáztatunk, elég ha mi játszunk a halálos vírusokkal. Így hívom a megfelelő embert. Egy teljes karantént rendelek el, nem hagyok inkább semmit a véletlenre. Bárki, aki el akarja hagyni a szigetet egy napos várakozás után teheti csak meg. Meg persze természetesen a sziget körüli vizek és légtér teljes felügyelete is szükséges.

A miniszterek közlik, hogy terepszemlét szeretnének tartani, tökéletes, pont amit én is szerettem volna tőlük. Dr. Erwin valamit még csinál a számítógéppel, nem tudom, hogy pontosan mit, mintha pötyögne rajta valami üzenetet, de pár pillanattal később bejön egy egyenruhás férfi(?) . Miután tisztelgett irányomba, a tudomásunkra adta, hogy készen áll egy magánkép, ami elvisz bennünket a szigetemre. Komor tekintettel bólintottam, és elindultam a férfival, amennyiben a többiek is követtek minket. Ha senki sem beszél, akkor én is csöndben maradok, majd a géphez érve az egyenruhás tovább beszél, mire magasra fut a szemöldököm.
- Hogy érti, hogy karantén? – kérdezem, hiszen számomra új ez az információ, majd meglepettségem haragba kezd átmenni.
- A szigeten lévő személyzet nem akar majd úgy sem távozni, hiszen ott laknak, viszont a ki-be utazók elég befolyásos, tehetős emberek. – legalábbis remélem, teszem hozzá gondolatban.
- Ezek a férfiak és nők nem tudják csak úgy elnapolni üzleti tárgyalásaikat, és fontos teendőiket! Nem fognak beleegyezni egy karanténba, és a világ legjobb ügyvédeit tartják magánhadseregként! Remélem értik, hogy nem tarthatják őket az akaratuk ellen egy helyben! – folytatom, miközben önkéntelenül is a fejemhez nyúlok. Ha ezek az emberek mind rám fognak támadni, az nem csak nekem lesz kellemetlen, de a sziget jó hírét is tönkreteszi, mármint azt, ami a vírus után megmaradt. Alexa mondandóját alig hallom, hirtelen haragomban fel se fogom amit mond, csak vakon bólintok rá, és igazat adok neki. Ő a biztonsági főnök, ajánlott hallgatni a tanácsaira.

Az egyik doktor, asszem Vén a neve, vagy micsoda, közli hogy ki kívánnak menni a helyszínre. Ennek nem örülök, hiszen végre kiszabadultam a víruszónából, és magammal hoztam Ratent is, ami teljesen opcionális volt a védelme szempontjából. Nem ellenkezek, főleg mert látom a főnökön, hogy ő is menni akar, de azért nem örülök a dolognak. Be is jött valami katona, mármint az egyenruhája alapján tuti nem civil, és biztosított bennünket, hogy a gép indulásra kész. Remek, tehát még nem is azzal megyünk, amivel jöttünk, és a mi irányításunk alatt áll. Tehát ha ki akarnának nyírni minket valahol nemzetközi vizeken, elég felrobbantani a gépet. Na nem baj, majd kirepülök Ratennel ha azon múlik.
Ahogy a főnök indul, egyből követem, nem érdekel hogy a két férfi jön-e, de sejtem, hogy velünk tartanak ők is. Amikor a többi egyenruhással találkozunk, kicsit megfeszülök a páncél alatt, ha ki akarnák iktatni Ratent ez lenne a legjobb alkalom rá. Szerencsére nem támadnak, én pedig felengedek valamelyest, amíg meg nem hallom a védőruha szót. Sőt, azt a javaslatot, hogy az emberei maradhatnak, a saját javunkra formálnám. Miután kiakadt, kihasználom hogy cikáznak a gondolatai és az indulata uralja, úgyhogy előrelépek az egyenruhások és Raten közé, és átveszem a szót.
- Őfelsége és én itt maradnánk az embereinkkel, nem hiszem, hogy segíthetnénk a tudósok munkáját. Ha szükséges, bármilyen engedélyt ki tudunk állítani nekik innen is, és nem hiszem, hogy növelnünk kellene a fertőzés esélyét, különösen a Király tekintetében. Mint biztonsági főnöke, határozottan ragaszkodom ezen álláspontomhoz. - nézek a férfira szigorú tekintettel, mire egyetértően bólint. Nahát, ez könnyebben ment, mint reméltem.

//Mivel pont a 2 tudós nem írt, így nem tudok itt sem kört váltani, legkésőbb csütörtök írok, ha korábban ír Saku és Darren, akkor korábban kaptok új kört//