AIM Birodalom

Az ülés tovább folyik a megszokott ütemben. Vagyis senki sem szólal meg. Nyilván a csenddel próbáljuk laposra nyomni dr. Stronghollt. Végül az államminiszter töri szét ezt a próbálkozásunkat. Úgy tűnik ő még nem unja ezt az egy helyben álldogálást, így maradunk ahol vagyunk. Telepatát még mindig nem akarunk használni és a mostanában nem díjazzák a kínzást. Nem hibáztatom őket, az inkább csak a kínzónak nyújt szórakozást, mintsem információt szerez. Ezt a gondolatmenetemet Johanne töri meg, amikor javasolja, hogy egyszerű igazság szérummal megoldható a helyzet. Primitív, de hatásos. Éppen helyeselnék, amikor végre a vádlott is megszólal. De nem mond semmit. Megint. Nagyot sóhajtok, mert ez a titkolózós játék már eléggé unalmas lett. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van jobb dolga.
- Mivel úgy tűnik, dr. Strongholl elvesztette azon képességét, hogy egyenes válaszokat adjon segítség nélkül, ezért szeretném javasolni, hogy alkalmazzunk egy kis igazságszérumot és legyünk túl rajta. Ellenvetés? - Remélem mindenki belátja, hogy ez a legjobb lehetőségünk. Mi Megtudunk mindent, ami érdekel minket, aztán pedig eldöntjük mi legyen. Kész, meg van oldva. Nem kell ezt fölöslegesen túlbonyolítani.

Zield értelmetlennek találta a hagyományos tárgyalási módszereket a továbbiakban. Strongholl nem volt együttműködő. A többiek humánus módszert akartak, az igazságszérum pont ilyen lehetett. A doktornak genetikusként eszébe jutott valami:
- Mielőtt befecskendeznénk, el kell végezni egy vizsgálatot a doktoron. Ha feltételezzük, hogy befolyásoltság alatt áll, annak előidézője tehetett lépéseket, hogy ne lepleződjön le. Például módosíthatta Dr. Strongholl génállományát úgy, hogy az igazságszérum alkalmazása (ami várható lépés volt részünkről) a halálát okozza. M.O.D.O.C. ,ellenőrizze le, hogy a használni kívánt szerrel szemben van-e bármi a szervezetben.
Megvárta a választ és Whitehoz fordult:
- Maga egy nagyon fontos tényről nem beszélt még: miért tette mindezt? Mi volt a célja?

Mindegyik tanács tag arra a döntésre jut, hogy kell az igazságszérum, hogy megkapják az egyenes válaszaikat amiket akarnak, hiába van már meg nekik láthatóan az összes válasz a szérum hatása alatt hogy miket fogok mondani az más kérdés de nem fogják megkapni azt a választ amit akarnak. Azt, hogy manipuláltak. A szérum pedig már úton is lesz ide de addig is van még "esélyem", hogy egyenes választ adjak nekik.
- Hát legyen, mivel tudom, hogy önök teljes mértékben reménykednek, hogy van egy reális érvem, indokom a tetteimre ki kell hogy ábrándítsam önöket mert nincs. Aznap este a nőt saját két kezemmel fojtottam meg és törtem el a nyakát. Saját akaratomból dobtam a tóba a testét is és mentem utána haza. Nem éreztem semmit. Az egyetlen pont amit bánok az az, hogy túl éltem a lövöldözést a rendőrökkel.
Elhallgatok végül. Végig ahogy beszéltem nem voltam zaklatott vagy épp mániákus. Nyugodtan, kimérten mondtam el mindent amit akartam. Persze biztos vagyok benne, hogy egy szava sem fog tetszeni nekik ebből és még mindig számukra nem lesz egyenes válasz adása ez de hiába is reménykednek mást nem fognak kapni mint a visszaigazolását a tetteimet igen is elkövettem. De ezt már eddig is tudták. Az hogy nekik ez nem egyenes válasz már nem tehetek.
- Az igazság szérum ezen nem fog változtatni, ugyan ezek lesznek a válaszaim. A nőt tiszta tudattal támadtam meg és öltem meg, a rendőrökre önként támadtam mikor le akartak tartóztatni. Vagy talán teljes részletességgel szeretné a tanács hallani, hogy mit tettem? Hogy mennyi ideig küszködött a nő a kezeim között?

A tanács többsége egyetért az igazság szérummal. Helyes, végre kaphatunk valami válaszfélét. A két Jones még megpróbálja őt vallomásra bírni, de engem már nem érdekel. A bitfej sorsa nem tud megmozgatni. Már csak a válaszok érdekelnek. Amit meg is kapunk. Vagyis fogjuk rá. Nincs oka. Nincs célja. Nem  volt értelme. Aha, nem. Nem hiszem, hogy ennek az ország bármilyen vezetője csak úgy megölne bárkit is. Igazából senkiről sem hiszem el. Volt dolgom egy-két szadista emberrel. Ők szórakozásból öltek. Találkoztam különböző feltörekvő vállalkozókkal. Ők a versenyelőnyért öltek. Jómagam egy tudós vagyok. Én a haladásért ölök. A legnagyobb cégvezetők sem öltek ok nélkül. Kényelmesség, unalom, titoktartás, bármi. De mindig volt okuk.  Még a teljesen őrültek is hangokat vagy bármi mást követve ölnek. Vagy egyszerűen nincs fogalmuk a világról és azért ölnek. Az is egy ok. Mint mindenkinek. Pont ez az egy ember lenne, akinek nem volt? Ugyan.
- És nem-racionális indok?- kérdem tőle. Közben várom az igazság szérumot. Kicsit gyanús, hogy a szérum említésére el kezd beszélni. Nem vonok le messzemenő következtetéseket, de mindenképpen gyanús.

A doktor szavaira M.O.D.O.C hozzákezdett az ellenőrzéshez. Amíg az eredményre vártak, Whité volt a lehetőség, hogy válaszoljon. Zield az érzékeit is latba vetve próbálta megállapítani, hogy igaznak lehetett-e venni, amiket mondott vagy azok egy részét. A lelkiállapot, az érezhető fizikai folyamatokat figyelte a férfiben. A válaszban nem látott értelmet. Indok nélkül és érzés nélkül, mint egy gép, úgy ölte meg az illetőket, ezt akarta állítani. Most viszont teljesen logikusan beszélt és egy érzelmi tényező mégis felbukkant. Ghost felvetése is igaz lehetett, erre a doktor nem mondott semmit, a mágiához nem sokat értett. Johanne válasza sem tisztázta a helyzetet. A doktor arra kérdezett rá, amiben jelen körülmények között még talán kaphatott valamilyen értelmes választ:
- Azt mondja, bánja, hogy életben maradt és nem lőtték agyon a rendőrök. Ha akkor is halálvágyat érzett volna vagy valamilyen racionális okot, ami értelmet ad a halálának, akkor nem a hatóság képviselőire lőtt volna, hanem maga oltja ki az életét. Tehát mi az, ami megváltoztatta azóta a véleményét? Miért bánta meg a túlélést?
A doktor közben arra gondolt, hogy White minden lépésének utána kell járni, ami megelőzte a bűncselekményeket. Ez majd későbbi téma lesz, nyomozást igényel, mivel tőle valószínűleg hiába vártak erre vonatkozóan válaszokat.

Újabb kérdések merülnek fel bennük. Vagy inkább ugyan azok újra és újra de most csendben maradtam. Nem mondtam nekik semmit, nem adtam választ hiába jött az egyik a másik után. Már azért is maradtam csendben mert nem tudtam, hogy mégis mit mondjak nekik nem racionális válasz alatt, vagy hogy miért bánom azt, hogy túléltem. Hosszú percekig ismét a csend ül le a teremre. Már nem is zavaró, egyébként is szeretem a csendet és hosszú távon úgy is hozzá kell szoknom valószínűleg.
Megjön végül a szérum lekerül az asztalra a szükséges kellékekkel együtt még a beadáshoz majd a futár el is megy.
- Mr. Jones, sosem oltanám ki a saját életemet.- adok végül választ a férfinak teljes nyugodtsággal miután már a szer az asztalon van már. - Csupán sajnálom, hogy így alakult a történet. Ami pedig a nem racionáls választ illeti Dr. Vayne, megtettem mert meg tehettem... - kuncogok egy kicsit - Nem is, inkább meg kellett tennem, hogy megnyugtassam ma- harapom el a szót végül - Na de mindegy is, nem igaz? A szérum itt van, ha kívánják beadhatják nekem de nem fog változtatni semmit sem.
Megnyugtató, hogy Johanne paranoiája megvan az esetlegesen fenállható befojásoltság miatt vagy tudathasadás miatt és nem akar kutakodni a fejemben. Erősen kétlem, hogy egyébként is találna bármit azon kívül mint amit ez a személy letakar de sosem árt ha nem kerül ez tesztelés alá. Inkább jobban tartok MODOC vizsgálgatásától mondjuk, mintsem az ő telepáciájától jelenleg de az a nyamvadék gép se fog semmit se találni úgyse. Kicsit fészkelődök a székben de az is inkább azért van, mert nem vagyok teljesen biztos benne, hogy se a szer se az a gép nem tud mégis csak felfedni valamit. Nincs meg a 100%-os biztonság érzetem ezektől és emiatt kissé kezdek idegesebb lenni ahogy egyrészt a szert beadják már nem sokára a sok várakozás után és MODOC is nemsokára meglesz minden vizsgálatával és választ fog adni a fennmaradó kérdésekre.

A doktor válaszként ismét hallgatást kapott, amit ő is alkalmazott már. Az AI jelezte, hogy megjött a szérum és a mutáns alkalmazott behozta a hozzá tartozó eszközökkel együtt. MODOC szakvéleménye szerint nem állt fenn veszély és Johanne megvilágításában is volt ráció. A doktor már számos szérumot adott be, többek között azt is, ami lemmingoiddá tette őt és Hannát, most sem kívánt külön személyzetet egy ilyen egyszerű művelethez. Az egyetlen, amire figyelni akart, az az volt, hogy Strongholl ne támadhasson.
- Köszönjük! - köszönte meg a mutánsnak a segítséget és MODOCnak az információt röviden.
- Egyetértek, beadom én.
Whitehoz ment, figyelt rá, hogy ha hirtelen mozdulatokat tenne, legyűrje. Lekezelte a felületet és beadta a szérumot, ha semmi nem jött közbe. Az előbbi válaszokból leszűrte azt, hogy hogy White tétlen szemlélőként nézte a tényt, hogy életben maradt. Nem volt annyira fontos a saját halála bármilyen megfontolásból, hogy kioltsa a saját életét, pedig ez bekövetkezik néha azoknál is, akik úgy gondolták, ők soha nem teszik meg. Az elharapott félmondat már mutatott egy keveset és a doktor úgy vélte, lehetett eredménye a szérum alkalmazásának.
Whitenak nem mondott semmit, amíg el nem telt az az idő, amennyinek el kellett telnie, hogy hasson a szérum teljes bizonyossággal. Akkor folytatta a kérdéseit Zield:
- Tehát Dr. Strongholl, milyen jellegű nyugtalanságot akart magában gyilkossággal orvosolni? Miért, mi alapján választotta ki pont azt az áldozatot? Amikor a rendőrökkel tűzharcba bocsátkozott, mit akart ezzel elérni?
A kérdésekre lehetett egészen egyszerű, köznapi válaszokat is adni. Például nem tudom, nem emlékszem vagy az utolsóra azt, hogy ő csak nem akart bilincsbe kerülni. Zield a szérum hatása alatti White szájából akart mindent hallani, szóról szóra.

Zield úgy dönt beadja ő maga nekem a szert. Vállalja ezt a feladatot. Remek, mert így legalább ennyivel is kevesebbet kell itt üldögélni kusba amíg meg nem jön a kis csipet csapat doki aki majd ezt megtenné. Bár ez sem változtat azon, hogy nem tudom, mit várhatok a szertől de kétlem, hogy különösen, ennél nagyobb bajba tudna keverni mint aminek a közepén ülök most.
A két őr aki eddig csak csendben állt mögöttem most asszisztálva a doktort lefognak, hogy amíg beadja a szert ne tudjak semmit se csinálni, ha akarnék se. Nem láttam e nélkül sem sok esélyt bármire is, hogy tegyek. Bilincsek, két őr mögöttem és egy terem jó pár mutánssal. Bármit is tennék a végkifejlet csak egy újabb beutaló lenne a kórházba, vagy rosszabb. Szóval most szépen viselkedek és nem ellenkezek vagy feszülök be amikor lefog a két őr.
A szúrás némi kellemetlenséggel jár de ez se rosszabb mint mikor a magam vérét vettem le régebben így rezzenés nélkül ülöm végig az egészet. Aztán érkezik az ismételt várakozás. Bár az a fél perc ami eltelik csendben még inkább nekem élménydúsabb mint sem nekik ahogyan a szer kifejti a hatását. Olyan mintha csak berúgtam volna enyhén, ellazulok kissé.
Eltelik gyorsan, legalább is hirtelen ugrik az idő át azon a fél percen amíg teljesen kifejtette a hatását a szer majd Zield fel is teszi a kérdéseit sorban. Eddig minden kérdést amit feltettek időpocsékolásnak éreztem, hogy válaszoljak nekik. Nem láttam értelmét az egésznek, hogy itt üljek, hogy bombázzanak a kérdéseikkel és egy cseppet sem volt kedvem az egészhez. De most, az egész olyan minta kisöpörték volna. Eddig helyzetem cseppet sem zavart, de ez is megváltozott most.
Ahogy a kérdéseit hallgattam a doktornak felnéztem rá. Aztán a többi teremben lévőre néztem, ahogy mindenki figyelt és várta, hogy válaszoljak én pedig kutakodtam a kérdéseik válasza után. Le néztem magam elé egy pillanatra ahogy gondolkoztam de. De egyszerűen mintha hiába való lett volna.
Felemelem a fejemet végül és Zield szemébe nézek.
- Nem tudom, hogy miféle nyugtalanságról beszéltem. Nem tudom... Én nem vagyok pszichopata, hogy egy gyilkosság bármi jó érzést keltsen bennem. Azt sem tudom, hogy miért támadtam rá a rendőrökre. Dr. Jones, én azt sem tudom, hogy hogyan kell egy pisztolyt elsütni, én nem vagyok képes rálőni valakire, soha sem lennék rá képes. Sosem törnék senki életére, hiszen az életekért dolgozok.
Végig Zield-re nézek majd mikor abbahagytam elnézek a többi tanácstag felé. Mondanom kell nekik is. Úgy érzem, hogy el kell mondanom nekik amit tudni akarnak ha nincsenek is meg a válaszaim.
- Ezek a tettek. Ezek a borzalmas cselekedetek nem az enyémek, én sosem követnék el ilyen gyalázatos tetteket.

Az őrök lefogták a kihallgatás alatt lévő minisztert. Nem volt nehéz dolguk, Dr. Strongholl hagyta magát, nem próbálkozott semmi őrültséggel, ostobasággal, mert a helyzetében annak minősült volna bármi hasonló. A szérum hamar kezdett hatni. Végre megérkeztek az őszinte pillanatokhoz. Hiába az őszinteség, ha valaki nem akar beszélni. A szer szerencsére ezt is megoldotta. Dr. Strongholl érzésekről is beszélt, tényekről is, megnyílt végre, nem bizalmatlankodott. A válaszokon gondolkodni kellett. Dr. Strongholl szavai arra engedtek következtetni, hogy csak a teste követte el a tetteket. Az elméje blokkolva volt vagy meghasadt és megjelent benne egy másik, kialakult személyiség. Az első eset támadás, a második betegség. MODOC pedig nyilván mindent rögzített. Az biztos volt, hogy egy újabb biztonsági rést találtak, mert se agymosott, se pszichiátriai betegségben szenvedő miniszter nem volt szabad alkalmazni és nem engedhették meg még egyszer, hogy ilyen történjen. Tudathasadás esetén feljegyeztek már olyan eseteket, mikor az egyik személyiség rendelkezett bizonyos képességekkel (mint itt a pisztoly használata), a másik pedig nem, ebből még semmi nem derült ki.
- Érzett magában egy másik tudatot vagy másik ént? Ha igen, mikor fordult ez elő első alkalommal és hol?
A doktor az érzelmi hozzáállást is észrevette. Dr. Strongholl minősítette a tetteit, nem csak tényekként emlegette őket. Elrettentették. Zield más volt ilyen szempontból, ő sok verekedésben vett részt régebben és amióta a Hydra fenyegetését közvetlen közelről érezte, fegyvereket is használt. Nem a gyógyítás volt a célja, hanem a megismerés, a kutatás és nem is emberekkel foglalkozott elsősorban, hanem állatokkal. Sok olyan orvost ismert, aki Stronghollhoz hasonlóan gondolkodott. A kérdés most az volt, milyen másik ént vagy tudatot kellett keresniük, aki ezt a gondolkodást időlegesen megváltoztatta.

Dr. Jones felé fordulok vissza elsőre ahogy felteszi a kérdését nekem. Furcsállom azt ami az arcomon is látszik. De Miss Tao -nak jobb kérdése merül fel. Erre már inkább tudok választ is adni.
- Igen asszonyom,- biccentek - tisztában vagyok vele, hogy a korom miatt a veszélyeztetettebbek közé tartozom. De soha sem merültem bele jobban abba, hogy némely túlkalkulált statisztikákat magamra vegyek, még úgy is, hogy magam is készítek hasonlóakat.
Elhallgatok egy kis időre miközben át gondolom a feltett kérdést. Ahogy gondolkozok és felmerülnek ilyen esetek gondterheltebbé válok. Felfedezhető aggódással a hangomban szólalok meg ismét.
- Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam voltak ilyen esetek. Egyszer, emlékszem, hogy a fürdőszobámban lévő tükröm össze volt törve. De a szilánkok el voltak takarítva. A kezemen pedig ragtapaszok voltak mert össze vágta valami.
Elhallgatok egy kicsit a mondatom végén. A szavakat keresem. Kutakodva a fejemben válaszokért is, mert ahogy jobban és jobban bele gondolok egyre talán elkeserítőbb dolgok jutnak eszembe és értetlenül állok saját tettelenségemmel szemben. De most elmondhatom itt végre, el tudom mondani itt végre.
- Jópár alkalommal volt a lakásomban hamutál, csikkekkel benne miholott nem dohányzom én magam és nem is invitáltam senkit sem akinek ez a szokása meg lenne. - mondom - Az igazat megvallva az incidens napjára csak annyira emlékszem míg nem jöttem el a munkából. Tudom, hogy haza mentem de utána már nem emlékszem rá, hogy mi történt. Vagy másnap a rendőrökkel. A kórházról is elég homályosak az emlékeim de azt feltehetőleg a sérüléseim miatt amiket elszenvedtem. Az amit tudok az esetről azokat a rendőröktől vagy a hírekből tudom.
Fejezem be a mondatomat kissé halkulva a végére már. A másik kérdés amit feltett Miss Tao könnyebb a válasz adás rá. Végül csak egy pici szünetet tartottam mielőtt válaszoltam volna erre a kérdésre is az előző után.
-Anyám depressziós, némileg kihatott ez a családra de másnak nem volt orvosi szintű figyelmet igénylő problémája. Jelen állapotukról nem tudok mondani sokat, mind ketten öregek otthonában vannak már jó pár éve. Lehetőségem pedig nem volt meglátogatni őket az utóbbi nyolc, talán kilenc évben is most már. Az utóbbi hónapok jobban megviseltek, a királyságnál történtek, a kórház és a börtönben eltöltött idő. De ez előtt nem tapasztaltam semmi ilyesmit.

Veronica kérdésére csak a vállamat vontam. Nem vártam én semmit se dr. Strongholltól, csak hogy mondjon végre valamit. Egy pillanatra még a pszichopatát is játssza, de annak gyorsan vége volt, hiszen megjött a szérum. Dr. Jones be is adja, legalább haladunk vele. Ennek a remek kis folyadéknak hála már beszél is. És végre haladunk is. Emlékezett kiesései vannak. Feltűnnek tárgyak, amikre ő nem emlékszik. Ez elég durva. Ha még a gyilkosság tisztázva is lesz, akkor ezért kell majd elítélnünk. Egy ilyen fontos pozíciót felelőtlenség ilyen szétszórt és szétesett állapotban betölteni. A tény, hogy nem szólt az egész birodalom jó hírébe került.
- Dr. Strongholl, megtudhatnánk miért nem szólt valakinek ezekről az emlékezett kiesésekről? Ez egy komoly mulasztás, ami könnyen sokkal nagyobb problémát is okozhatott volna.- mondom, miközben hidegen nézek a férfira. Lehet, hogy a többieknek ez a legutolsó probléma, de nekem ez a legfontosabb. Mind sebezhetőek vagyunk, hiszen többé kevésbé emberekből áll ez a tanács is. Könnyen támadhatóak vagyunk, ezzel számolni kell. De az, hogy ne próbáljuk minden létező eszközzel vissza verni, már bűn.

Zield végighallgatta Stronghollt és a többieket is, akik reagáltak. A helyzet már kezdett tisztulni. A személyiségek nem ismerték egymást, pedig voltak olyan esetek, hogy feljegyeztek ilyeneket. A legtöbbször valóban nem tudtak egymásról, Zield rögtön a kivétellel kezdte. A tükörben Strongholl megláthatta egy pillanatra, hogy akit lát, az idegen, nem ő az és ott találkozhattak egymással a személyiségek. Az emlékezetében sajnos nem maradt meg több. A gyógykezelés során majd elő kell hívni azt a személyiséget és akkor többet fognak tudni. Könnyen lehet, hogy az követte el az agressziót, a tükrös eset alapján agresszív lehetett.
- A lényeget már hallotta, Dr. Strongholl. A pozíciójára sajnos nem alkalmas így és a mulasztással is foglalkoznunk kell. A kezelésre természetesen lehetőséget biztosítunk. Kollégáim kérdésein felül nekem az a kérdésem, hogy mielőtt a szérumot megkapta a mai napon, pontosan miért nem akart felelni a kérdésekre? Az emlékezetkieséseket akarta titkolni vagy van még más is, amit nem mondott el az esetekkel kapcsolatban?
A miniszterek további feladatait majd megvitatják akkor, ha Strongholl nem lesz itt. Nem volt könnyű eset és a nyilvánosság elé adandó információkat is alaposan ki kellett dolgozni, hogy ne legyen az elkerülhetetlennél nagyobb a baj.

A kérdés, hogy eddig miért nem mondtam senkinek se semmit ezekről az esetekről jobban gondolkodóba ejt mint gondoltam volna. Keresem a választ de nem megy rögtön a válasz rá de erre mindannyian kíváncsiak is a jelenlévők közül.
- Nem tudom, hogy miért nem mondtam ezt eddig el senkinek sem. Sose jutott eszembe egyik eset sem napközben vagy bármikor is. Úgy éreztem, hogy semmi baj nincsen, hogy minden a helyén van és rendben.
Kicsit kezdek idegesebb lenni. Nem igazán amiatt, hogy jönnek a kérdések egyre csak egymás után inkább a képtelenségem arra, hogy mindent megválaszoljak a tanácsnak és azért mert nem tudok válaszolni. Aggodalommal tölt el egyre jobban csak.
- Természetesen tudom, hogy nem maradhatok így a pozíciómban, nem is akarok vagy kérném ilyenre önöket. Hogy a kérdésekre miért nem válaszoltam a szérum előtt sajnos nem tudok válaszolni ismételten csak. Egyszerűen. Egyszerűen nem tudom, nincsen semmi sem hiába kutakodok a válaszért.
Kissé idegesen fészkelődni kezdek a székben majd felnézek a mellettem álló Dr. Jones-ra.
- Meddig tarthat még a hatása a szérumnak? Ha elmúlik, akkor megint vissza kerülök ugyan abba az állapotba amiben előtte lehettem? Tudnak ezen segíteni? - kérdezem kissé idegesen, aggódva - El tudnak érni egy pernamens hatást? Nem akarok a saját testem rabja lenni megint. Ezek a kezelések amit említenek biztos segíteni fognak ugye?
Össze kulcsolom a kezeimet és az ujjaimat össze szorítom, a kezemet nézem ahogy fürkészem a saját gondolataimat, emlékeimet, hogy mit tudnék mondani még, mi az amit tudok még. Felemelem végül a fejemet, hirtelen felkapva mikor eszembe jut valami.
- Egy táska. Van egy táska a házamban. Vegyvédelmi jellel rajta és veszélyes, életveszélyes! Nem tudom, hogy mi az vagy, hogy mi van benne pontosan de abban biztos vagyok, hogy halálos! A rendőröknek szólni kell, voltak a házamban, nem? Ha össze szedték akkor veszélyben lehetnek!
Össze szorítom a kezeimet. Halvány az egész. Tudom, hogy egyszer láttam ez is olyan mint amiket eddig is említettem már. Mégis miért van valami ami ennyire veszélyes az én házamban? Minek tartanék én olyant. Miért lőnék rá valakire vagy ölnék meg bárkit is.. Nem akarok vissza kerülni abba az állapotba. Nem akarom, hogy elmúljon a hatása ennek a szernek. Félek, hogy mi fog történni akkor. Félek, hogy ismét nem tudok tiszta fejjel gondolkozni és irracionálissá válnak tetteim.