Knowhere

A helyzet egyre rosszabb kezdett lenni. Miller csak a lenti szinteken lévő dronokat tudja irányítani, de azért örömmel lejött. Jelly egy kicsit megnyugodott, de próbálta nem mutatni, hogy fél.
Beleverték a fejét egy fémfalba, közbe pedig eltörték a karját. Ugyan, mitől is féljen? Egy celestial technológiával felerősített badoontól. A Doktor ötletében azonban volt ráció, egy nagy erejű hangra volt szükség. Valószínűleg az ajtót ütlegelő badoonak hála a kibernetikus beültetéseknek fejlettebb lehetett a hallása. Jelly érdeklődve pillantott Villámra.
- Doktor, már csak azt kellett volna mondania, hogy megfordítja a polaritást. Azonban, támadt egy ötletem. Figyelj, tudom, hogy gyors vagy - suttogta. - Arra lennék kíváncsi, hogy képes lennél e hangrobbanást előidézni? Közben meg Nestor elterelhetné a másolataival a figyelmét. Ha valakinek van valami jobb ötlete, akkor csak szóljon, most is csak improvizáltam.

Az ötletelésnél a doki tényleg elég sokat néz ki ezekből a kis drónokból, de azért jobb ha a realitás talaján mozgunk.
~ Persze egyből robbantsák is fel, amikor az a saját technológiájukkal ötvözve, valószínű nem is támadnák meg.
Mint Miller szavaiból kiderült igazam volt, bár más miatt, de legalább Miller is csatlakozik, majd hozzánk az akciónál. Jelly kérdésére csak felvonom a szemöldököm mielőtt válaszolnék.
- Túl sokat nézel ki belőlem, 120km/óra nem egy hangrobbanás, amúgy ha tudnám is, kéne egy reptérnyi táv minimum, hogy fel tudjon akármi is gyorsulni hozzá. Amúgy Jelly, az előbb vesztettük el Nestor klónjait, míg átvették felette az uralmat és velünk bunyózott rémlik? Az elterelést pedig...
Már éppen mondanám, hogy az elterelést vállalnám, de Miller már megteszi helyettem így ránk csak a mentés marad.
- Hmm. Úgy tűnik, ma nem én leszek a csali. Szerintem induljunk a rabokért.
Mondom és meg is indulok elől, hogyha ellenséges rabokba bukkannánk, akkor én még a reflexeimmel gyorsan ki tudjak térni a támadások elől. Nem akarom megismételni a mai Jellyvel történt félresikerült mentési kísérletet.

A kymmelian eddig csak várakozott. Sajnos nem sikerült törhető üveget találni, csak a folyadék érhetett valamit a fiolában, maga a fiola egyszerű tároló volt. Hármat sikerült készítenie. A foxiai hozta a formáját és kihajtotta magának azt a pofont, amit már Kam is majdnem lekevert neki. A kree legalább nem árammal adta, mint azt a lótestű tette volna. A veszekedés sehová nem vezetett és Kamnek sem tudtak semmi jót mondani az őrök. A régmúlt badoon-kree viszonya már a múlté volt, ezzel nem volt érdemes foglalkozni. Töltés zsebretette az üvegeket és elindult a foxiai után.
- Ez egy idegesítő kis alak, de itt várni a halált nála is rosszabb. Én kimentem.
Kimnt és kész volt áramot vezetni bárkibe, akit ellenségesnek talált vagy fedezékbe bújni, ha támadás jött.

A látottakból úgy ítéltem meg, hogy ez a társaság sokkal inkább híve a harcias megoldásoknak, mint bármi másnak. Persze meglehet, hogy így elsőre tévesen ítélem meg őket.
~ Nos igaz, a mennyezet vagy a falak beomlasztása a szörnyre, talán nem volt a legjobb javaslat, de a drónokat azért még átnézem amint lehetőségem lesz rá. Biztosan van rá mód, hogy ki szélesítsük a felhasználási lehetőségeiket. Sokat könnytelenének a rabok begyűjtésében. De van itt még egy érdekesség. Vajon van ennek az állomásnak védelmi rendszere? S ha igen, milyen jellegű és működőképes-e egyáltalán? Mind ezek is érdekes kérdések, de jelenleg egy megrongálódott ajtót kellett kinyitnunk, hogy az odabent rekedt rabokat elvigyük máshová. Na meg Mr. Miller is egy érdekes ember. Amint lehet többet kell róla megtudnom. ~
A gondolatmenetemet az zavarta meg, mikor Mr. Morrow tett egy megjegyzést a felvetéseim kapcsán. Melyre csak elmosolyodtam, de különösebben nem reagáltam rá. Úgy éreztem jelenleg nem sokat tehetek ezen a helyen Már azt se nagyon értem, amit az utóbbi időkben a TARDIS is művelt.
~ Kezdenek túl gyakorivá válni a váratlan és véletlenszerű célállomások az utazásaim során. Bizonyára ez sem ok nélkül történik... Mintha valami más befolyásolná, hogy hova és mikor érkezzem. De bármi is az oka, azt nem mondhatom, hogy eseménytelenek az utazásaim. Remélem azt is megtudom majd, hogy Mr Morrow miért hasonlított az ő világából egy hogy is fogalmazott.... TV sorozat szereplőjéhez... Talán idővel erről is többet fogok majd megtudni... De a másik fontos kérdés az az, hogy még ha sikerül is begyűjteni az összes foglyot, akikből nem tudom mennyi van..... Vajon hova zárjuk el őket és hogy akarják őket elszállítani innen? ~
Ismét elmerültem kicsit a gondolataimban, de közben figyeltem a környezetemre is és persze én magam is elindultam Villám után, közben azon elmélkedve mit is tehetnék még és miképp könnyíthetem meg a rabok összegyűjtését. Viszont azon is elkezdtem gondolkozni, hogyan semlegesíthetném a Celestial technológia okozta interferencia zavarokat, hogy a TARDIS-al el tudjak majd menni, vagy esetleg a jelenlegi dolgunkat megkönnyíteni vele. S a haladásunk közben még a környezetet is vizsgálgattam. Hátha akadna valahol valami hasznos, vagy használható, esetleg hasznos eszközöket, vagy bármi mást.

Úgy tűnik, hogy a folyosón levő rabokkal való kapcsolatfelvétel nem lesz lehetséges addig, amíg valahogy el nem távolítjuk az útból a szörnyet. Ez drónok nélkül különösen nehéz feladat lesz... Miller személyes segítsége azonban nyilván nem fog rosszul jönni. Igazából csak egy pillanatra lepődöm meg azon, hogy előbb ért fel, mint mi, de nem pazarlok sok gondolatot erre. Nyilván jobban ismeri a helyet, mint mi, és azon sem lepődnék meg, ha lennének olyan képességei, amik lehetővé teszik, hogy jóval gyorsabban közlekedjen, mint mi. A Doktor és Jelly bedobnak néhány ötletet, de többnyire rosszak, vagy lehetetlenek. Amikor Jelly felveti, hogy Villám okozzon hangrobbanást, gúnyosan elmosolyodom, bár ez kívülről alig látszik. A tudós, aki mindenhol a fizikát hívná segítségül, elfelejtett egy olyan apróságot számításba venni, mint a realitás... Azt a mondatát, hogy Nestor vesse be a másolatait, már teljesen ignorálom, az ilyen "ötletekkel" foglalkozni fölösleges foglalkozni. Miller vet véget a szócséplésnek, és kezébe veszi az elterelést. El kell ismernem, hogy bátor, és meglehetősen jól kivitelezett akciót hajt végre. Ritkák az olyan tábornokok, akik nem restek belevetni magukat a csatába, ha arra van szükség. de úgy tűnik, Miller ilyen. Ezzel nagyot nőtt a szememben. A mi dolgunk most az, hogy kihasználjuk a lehetőséget, amihez jutottunk. Nestor nem is késlekedik, hanem kiadja az utasítást. Ő halad elől, én alig fél lépéssel lemaradva mellette, harcra készen. Egy kicsivel a föld fölött lebegek, és testemet vékony rétegben körbeveszem kozmikus energiával, hogy a kilépőknek elvegyem a kedvét a támadástól. Ez a látvány többnyire elég félelmetes az egyszerű bűnözőknek ahhoz, hogy kétszer is meggondolják, hogy megkockáztatják-e az összetűzést.

Ahogy közeledünk a meggyötört ajtó felé, csak arra eszmélek, hogy hirtelen ki nyílik és egy Kymellian jelenik meg az ajtóban. Nem sokkal később egy a Földön élő róka fajra hasonlító lény repül ki az ajtó mögül és nekicsapódik a folyosó falának. Ezután a kérdéses helységből egy dühös női hangot lehetett hallani, ahogy feltehetően az imént kirepült Rókaféle után kiabál.
Kicsivel később, ahogy közelebb megyek, végre sikeresen beláttam a helységbe is, ahonnan két Kree férfit és egy nőt, egy Badoont és egy Shi'ra férfit véltem felfedezni, akiken valamilyen egyenruha volt. Így levonva a helyzetből adódó következtetéseket rájöttem, hogy a Kymellian és a Róka szerű lények valószínűleg rabok lehettek és a másik öt személy, pedig azok, akik őrizték őket. Majd az is feltűnt, hogy odabent egy gyengélkedő volt. Feltehetően, ők is boldogulni próbáltak itt, ahogy nyilván rajtuk kívül sokan. S abból, ahogy az egyik Kree férfi üdvözölt minket, azt szűrtem le, hogy velük nem lesz nagy bajunk. Bár nem erre számítottam, de mégis csak ez a jobbik lehetőség, amivel szembesülhettünk. Most úgy sem ők képezték a legnagyobb gondunkat, hanem a Celestial Badoon. Jómagam oda siettem a folyosó falnak csapódott Róka féléhez, hogy felsegítsem és eloltsam az égő hátsó farkát.
- Jól van? - kérdeztem tőle, miközben próbáltam felmérni az egészségi állapotát, majd bemutatkoztam.
- A Doktor vagyok, ne mozogjon sokat, segítek felállni. - azzal megpróbáltam a séta botos segítségével elég erőt kifejteni, hogy magamat is megtámasztva felsegítsem a sérült Foxait és neki támasszam a falnak.

A lényeg, hogy sikerült elterelni a celestial badoon figyelmét, és ők pedig bemehetnek, hogy kihozzák az őröket. Jelly ötletét természetesen lehurrogták, és hát nem is volt a tervhez semmi erőforrás.
Úgy mint másolatok, hangsebességgel közlekedő űrlovag, valamint repülőgépkifutópálya méretű folyosó. Miller magára vállalta, hogy eltereli a teremtmény figyelmét, a Galaxis Örzői pedig SWAT-ot megszégyenítő taktikával berontanak. Nestor egy ordítással köszöntötte őket.
- Rakjátok le a fegyvert, és senkinek nem esik bántódása! - kiáltotta, de a köszöntésükre, egy lófejű teremtmény lépett ki, valamint egy különös, rókára emlékeztető teremtmény... repült ki, maga után füstcsíkot húzva és a falnak csapódva. A Doktor felsegítette, és kiderült, hogy a lény élt. Yalvisként mutatkozott be, és valami Treweroról, bolygóról vagy városról beszélt.
Öt őr volt még az egykor gyengélkedőnek használt helyiségbe. Jelly feléjük fordult, és megszólalt.
- Jól vannak? - kérdezte tőlük, bár azt sem értette, hogy miért dobták ki szerencsétlen rókát. A teremtményre nézz, aki a hatósági erőszakról beszél.
- Jó, egy kétlábon járó róka arról beszél, hogy hatósági erőszak áldozata lett. A Doktor meg a TARDIS után te már csak egy átlagos napi program vagy.

A kymmelian valóban majdnem a halálba rohant, annyira elege volt már mindenből és mindenkiből. Az összes társa az agyára ment, mint általában bárki, aki körül vette. Nem volt csapatjátékos, ebben igaza volt a foxiainak és a ma történtek is csak egyre idegesebbé tették. Szerencséjük volt, a lépések távolodtak és csend lett. A verekedés hangjaira Töltés hátranézett. Meglátta, mekkorát kapott a róka és előtte repült ki a foxiai az ajtón, amit Kam kinyitott. Még oda is pörkölt neki a kree. A kymmelian bólogatott egyet, hogy ez az, ezt érdemelte a bosszantó bolhazsák. A lény volt fontosabb, Kam utána nézett, de már csak a távolodni látta. Egy csapat idegen jött ide és megadásra szólította fel őket. Nem nehézfiúk voltak, hanem jól felszerelt csapat. A róka tovább szövegelt. Kam fellélegzett, hogy végre nem neki beszél, hanem talált új partnereket. 
~A Galaxis Védelmezői. Ők el tudnak bánni a badoonnal és a kísértettel, talán még a drónokkal is. Velünk mit csinálnak? Megint megkapom a rabláncot és elvisznek másik börtönbe. Csöbörből vödörbe. Nem bírom én ezt sokáig már~gondolkodott némán, amíg Yalvis szövegelt.
Letette a fiolákat lassan, hallgatott a kreere. Az őrt kérdezték, Kam rábízta az összefoglalást. Próbálta magát visszafogni, hogy ne rohanjon megint a biztos halálba. A Védelmezőknek bárki örülne, kivéve rabokat, akik valami másban reménykedtek. Már nem tudta, mi lett volna roszabb, meghalni itt vagy hogy elhurcolják és máshol csukják le élete végéig. A szökésben akkor lehetett volna bízni, ha jól ment volna neki az együttműködés. Ezt sajnos nem mondhatta el magáról. Felemelte a kezeit és reménytelen hangon tette fel a kérdést:
- Velünk mit fognak csinálni?
A választól függött, hogy ő mit tett.

Én haladok elöl egészen az ajtóig, ahol átadom a lehetőséget Nestornak az ajtó nyitására, de ere nem lesz szükség, ugyanis az ajtó magától kinyílik, és egy bundás teremtmény zuhan ki az ajtón, majd bele is lőnek még a szerencsétlenbe egyet, csak, hogy biztos legyen a dolog, amitől kigyulladt a bundája.
Nestor nem tétovázik feltartóztatja az ajtóhoz legközelebb állót a megadásra. Én bepillantok és ekkor látok meg benn egy ordibáló kree nőt, az 5 őrt és a lóarcú lényt.
Szerencsére az őrök felismertek minket és letették a fegyvereiket, mert máskülönben csúnya tűzharc lett volna kilátásban szerintem.
~ Na ha egoista lennék azt mondanám, hírnevünk van, de ők hívtak minket.
Végül bilincsbe tette a két rabot és megkezdődött a tanácsozás.

Az ajtó, ami mögött a szkenner szerint a rabok vannak, még azelőtt kinyílik, hogy odaérnénk. Az, hogy kijönnek elénk, annyiban mindenképpen előnyös, hogy nem lesz idejük helyezkedni, ha harcra kerül a sor. Egy kymeliai lép ki elsőként. Rabruhát visel, de az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy nem azért jött ki, hogy harcoljon. Mögötte valami szőrös lény repül ki, és csapódik a falba, majd pedig meg is gyullad. Ezek szerint a rabok között sem felhőtlen a viszony, de most ennél fontosabb az, hogy aki elintézte a kis lényt, annak mi lehetünk a következő célpontjai. Hamar kiderül azonban, hogy nem erről van szó: a többiek, akik a teremben vannak őrök, vagy legalábbis az őrök ruháját viselik, és látható a megkönnyebbülésük, amikor megpillantanak minket. Nestor el is kezdi kikérdezni őket, míg a Doktor a szőrös lényt veszi kezelésbe, aki, mint kiderül, még él, ráadásul rögtön fecsegni kezd. Yalvisként mutatkozik be, és nem kell sok, hogy biztos legyek benne, hogy nagyon nem fogom kedvelni.
- Most a rabok sérelmei érdekelnek minket a legkevésbé, úgyhogy fogd be, és némán adj hálát az isteneidnek, hogy itt vagyunk, és nem hagyunk meghalni! - förmedek rá, és remélem, hogy ezzel sikerül belefojtanom a szót.
- Figyeld a kymeliait! -adom ki az utasítást Villámnak, majd csatlakozom Nestorhoz. Az egyenruhások megkönnyebbülése valóban őszintének tűnt, de nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy nem álruhás rabok, akik arra várnak, hogy lankadjon a figyelmünk, így nem ért, ha figyelek rájuk, még akkor is, ha jelen helyzetben mindenképp érdekükben áll, hogy közös erővel menjünk tovább.

Töltés megvárta, amíg az őrök mondtak el mindent. Ők kapták a kérdést, az ő tisztjük volt jelenteni, nem a raboké, mindent rájuk bízott. Az összefoglalás tömör volt és lényegében elmondtak majdnem mindent. A kísértetről még nem esett szó. A kérdésére nem kapott választ és egyre idegesebb lett. Megint belebokszolt a falba, ha nem lőtték agyon közben és utána kiabálni kezdett:
- A rohadt életbe! Van valami furcsa szar ezen a hajón, amit kísértetnek hívtak a többiek, de inkább egy jól felszerelt személy lehet az, akit a rendszer soha nem érzékelt. Gránátot dobott be hozzánk, a drónok felléptek, mint immunrendszer a falak szakadása ellen. Elmenekültünk előlük, az volt az egyetlen jó módszer. A badoon, amit a barátjuk üldöz, elvette a fegyvereinket, ellebegtette és igen, magába olvasztotta a drónokat, amik megint jöttek, mert sétült a hajó, azaz a Celestial teste. Figyeljenek, én építész vagyok és baromira nem akarok itt várni, mert örökké csak várunk! Tehát mondják meg, mit akarnak velünk csinálni?
Kamnél ez volt az utolsó kérdés. Ha most kiábrándítóan reménytelen választ kapott, akkor rohant a halálba, mert nem bírta idegekkel.

Mikor meghallom, hogy csak öt őr van kicsit elkomorodik az arcom.
~ Komolyan 5 őr? A majdnem titzenötszörörs túlerővel szemben, az laza menet lesz.
Mondom magamban szarkasztikusan, míg a többiek arckifejezését lesem. Nestorról úgy látom van egy terve, amit hamar meg is oszt velünk. Nem a leghumánusabb, de nagy túlerő ellen nem volt túl sok túlélhető opció.
- Azt még előbb meg kell érni Nestor! Vágjunk bele!
Mondom, majd a parancsot követve zárom a sort és várom a fejleményeket, és felkészülök az esetleges támadásra és/vagy védekezésre.

Az őröktől hamar megtudjuk a kellemetlen igazságot: rajtuk kívül minden társuk halott, egyetlen feladatunk a bűnözők kikatatása maradt, ami így jócskán nehezebb lesz. Ahogy Nestor rám néz, tekintetéből kiolvasom, hogy drasztikus lépésre szánta el magát. Ennek ellenére egy kissé meglepődöm, amikor kimondja, hogy mire készül a badoon szörnyeteget akarja fegyverként használni. Mocskos dolog, de akárhogy is nézzük, ez háború, ahol hatalmas túlerővel szemben kell győzedelmeskednünk. Azt viszont még mindig nem tudtuk meg, hogy a badoon hogyan olvad össze a celestial technológiával. Csodálkoznék, ha ez lenne a celestial immunrendszer alap önvédelmi mechanizmusa. Valami van még a háttérben, amit nem értünk, és ez aggaszt. Nem is beszélve arról, hogyha a szörny képes végrehajtani a remélt pusztítást, még akkor sem valószínű, hogy akár csak a felét megtalálja, az pedig még kevésbé, hogy sikerül leszedniük, tehát a végén valószínűleg még vele is meg kell küzdenünk. Ha pedig azzal is számolunk, hogy feljebb ellenünk is fel fog lépni az immunrendszer, nem sok az esélyünk. Valami mást kell kitalálnunk, de jelenleg nem tudok miből gazdálkodni, így csöndben haladok a csoporttal, ha senki nem renitenskedik.

//Mivel se Tao, se Danny és valszeg mindenki rájuk vár, így szerdán lesz új kör.//

~Jó magaviselet. Akkor én sosem fogok szabadulni, de ha most kiadom magamból a dühömet, amit nagyon szeretnék, akkor itt lőnek agyon és kész, nincs tovább. Eddig túléltem, menekültem a halál elől, most meneküljek a biztos halálba?~
A kymmelian egy sor káromkodást mondott el a saját nyelvükön és az eleve folyós nyálából még köpött is egy nagyot a falra. A továbbiakban haladt, amerre mondták. Zavarta, hogy fegyvert szegeztek rá és már nem félig-meddig társként kezelték, mint a kree őrök. Most képes volt megint a túlélésre koncentrálni. Egy csekélyke esély volt abban, amit a Galaxis őrzője mondott. Azt a kevés esélyt akarta megragadni. A celláknál figyelt és ha támadás jött, fedezéket keresett.

Miller szólalt fel és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor meghallottam az újabb tervet.
~ Ez jobb de annyiban rizikós, hogy bármikor ellenünk fordulhatnak a pitiánerebb bűnözők.
Mikor hallom, hogyan vannak elhelyezkedve, nem nyugtat meg az ötlet, hogy szétváljunk, bár így elég nehézkes lenne valóban az ajtóban félreugrani, ha tüzet nyitnának a rabok mégis.
Kisebb csapatokra oszlunk én intek a két Kreenek, hogy kövessenek. Próbáltam egy tempóban menni az ajtóhoz, mint a többi csoport. Vártam Nestor jelét és mikor az megérkezett, én a fegyvert amit régebben szereztem(ha nála van még egyáltalán), amit a felépülésem után vettem fel a földről. Azt most magam elé tartottam(persze csak ha van nálam)
Ha nincs akkor is a terv szerint ordítom el a megbeszélt sablonszöveget!
-Itt a  Galaxis Védelmezői, mindenki feltett kézzel sétáljon ki szép lassan! Ha megadják magukat, nem esik bántódásuk! Aki nem dobja el azonnal a fegyverét, vagy ellenállást tanúsít, arra tüzet nyitunk!
Kiáltom és készen arra, hogy esetlegesen lőjek(ha van fegyverem), és vagy ha a rabok nem dobnák el a fegyvert hanem céloznának, akkor gyorsan ugrok el az útból, remélhetőnek nem az egyik kree-nek. Ha megadják magukat akkor próbálom komoly arccal inteni feléjük, hogy jöjjenek ki a helyiségből. Minden esetre nem fogok nekik hátat fordítani ha megadták maguk akkor sem.