Titkos város

//Értelemszerűen nem tudok kört váltani, kedden, vagy előbb lesz új kör, ahogyan írtok.//

Szerencsémre a kis csapat követ engem a lépcsőn le, aminek az alján remélem megtaláljuk végre a lányokat. Még hogy csapda, meg szirének, mi? Végre valahára az az ostoba sárkány beláthatná, hogy nem vagyok tökkelütött és tudom, hogy mit csinálok. A lépcső aljára érve meg is látom a folyosót, azonban hirtelen egy kattanás hallatszik, majd a lábam alól eltűnik a lépcső és lezuhanok egy verembe és egy adag szennyvízbe pottyanok, valamint a zajokból ítélve mindenki más is. Szinte azonnal felpattanok és elkezdem fürkészni az egész helyet, hátha megint olyan szörnyek rontanának ránk.
- Talán mégis csapda. - mondom csak úgy magamnak, és már szinte érzem, hogy ezért is engem fognak hibáztatni, főleg az a sárkány. Ez határozottan nem az én hibám, ha ő megy elől, akkor ő aktiválja a csapdát, szóval nem én vagyok a felelős. - Ötletek kijutásra? - teszem fel a kérdést, majd megvárom a kis "hősies" kompániám válaszát.

//Ma sem tudok kört váltani, ne várjatok egymásra, mivel Timofei ki tudja h mikor lesz legközelebb... én meg vasárnap remélem h tudok írni.//

Hisztizett. Ezzel tökéletesen tisztában volt és ezért utálta magát. Mégis úgy vélte, hogy ez kijárt neki. Mélyen, legbelül, irányítani akarta az eseményeket. Azt azonban már régen megtanulta, hogy igazából csak saját magát tudja irányítani...azaz nem. Tudatában van képességeinek és annak, hogy meg tudja változtatni a körülötte lévő világot. Kezdett nagyon-nagyon dühös lenni. Az ad-hoc társaira, a támadó démonokra, a gyerekekre akiket még mindig keresnek, saját magára...s ahogy az ajtó feltárulni látszik, leginkább azokra a különös, csúnya őrökre akik épp rájuk akarnak támadni. Érzi ahogy forr a vére, jobb ujjai elkezdenek járni, ahogy felkészíti magát és az univerzumot az ereje használatára. Minden egyes lépésre, ahogy feléjük közelítenek, egyre nő a dühe. kezét hirtelen előre tartja és a dühtől eltorzult arccal idézi meg vérének hatalmát.
- Mere khoon kee aag apane shareer ko bhasm! - mondja az átkot ami szabad fordításban annyit tesz, hogy a Vérem tüze eméssze testeteket.

Kimondta a varázslatot és várta a hatást, ami nem maradt el csak nem az történt amit várt. A következő szempillantásban már a trutyiban térdelt és ajkából vér csöpögött. Ezt valami miatt előbb észlelte mint azt a fájdalmat ami folyamatosan lüktetett az arcában. Nem érti mi történik vele. Tágra nyílt szemekkel zihál, miközben körbetekint a társain. Látja, hogy más sincs sokkal jobb állapotban mint ő, sőt. Akad olyan is, aki sokkal rosszabbul járt...de mivel is. Nincs ideje gondolkodni. Gyorsan felméri, hogy neki van a legjobb esélye a támadása folytatására. A dühét és elszántságát megpróbálja összpontosítani. Mindeközben körbecikázik a tekintete és felméri ellenfeleiket akik láthatóan rosszul reagálnak valamire, remélhetőleg az ő varázslatára. Így tudatában van, hogy folytatnia kell. Így most széttárja karjait és arra koncentrál, hogy minden irányba terjessze gyűlöletét és varázsát a környéken, hogy így megint az összes "orcra" hasson a rontása.
- Mere khoon kee aag apane shareer ko bhasm! - Folytatta a skandálást. - Mere khoon kee aag apane shareer ko bhasm!

Aashirya tágra nyílt szemekkel kémlelt körbe. Nem igazán hitte el amit tett. Bár ő tette és a végén már tudatosan használta az erejét, ettől függetlenül meglepte a hatásfoka. Aztán azért tekint körbe, hogy nézi-e valaki a társaságból vagy az életben maradott ellenségek közül, ne adj isten valamelyik hulla. Lassan feláll és elkezdi tisztogatni a ruháját bár valószínűleg nem túl nagy sikerfokkal. Úgy tesz, mint aki nem tehet semmiről de szemével felméri a többiek állapotát. Először Malacushoz siet és megpróbálja úgy helyezni az eszméletlen testét, hogy ne fulladjon bele a nedves aljzatba. Aztán Darrenre pislant, de ő csak egy démon. Inkább a kijárat felé tekint. Kelletlenül néz Svarogra. Még nem döntötte el róla, hogy jó vagy rossz. Démon vagy csak nagyon szerencsétlen genetikájú hibrid poronty.
- Nem tudjuk kivinni őket. Nem sétálnék tovább a csapdába, de...nincs más út.

//1 főre nem tudok kört váltani és ennek így nem sok értelme van, így 1-3 körön belül befejezem majd a kalandot. Pénteken lesz az új kör.//

Svarog benézett az ajtón lévő kukucskálón, és meglátta a cellában lévő két leányzót, akiknek a kezeit a falhoz bilincselték. Dragunov döbbenten látja, hogy bizony ezek a lányok annyira emberiek, mint ő most.
Persze, mert egy tündér az anyjuk. A sárkányember megcsóválja a fejét, mikor arra gondol, hogy tulajdonképpen ő is egy ilyen fantasy lény.
Óvatosan benyitott, és csöndesen belépett, ügyelve a csapdákra. Hátrasandított a nőre, mikor kiszúrta, hogy a lányok semmit sem fognak fel a körülöttük lévő világról.
- Nincs valami trükkje a láncokra - suttogja. - És valahogy felrázni őket? Ha egy mód van rá, nem akarok cipekedni, és valahogy vissza is kell jutni a mi világunkba.

//Értelemszerűen nem tudok váltani, Paci is jelezte h nem tud írni, így szombaton lesz új kör.//

The End
Résztvevők: Aashirya Nakti Singh, Darren Cain, Borisz Dragunov / Svarog és Malacus Quai

Fogalmam sincs, hogy mi történhetett velem, de amikor kinyitom a szemeimet valami érdekes helyen találom magamat. Fura, pittyegő dolgok vannak rám kötve, de ha jobban megnézem, akkor ez valami gyógyító helyiség lehet, vagy mi. De egyáltalán mi a pokol történt és hogy kerülök ide. Az egyik pillanatban abban a veremben vagyok, majd valami izé belém rúg, aztán pedig itt vagyok. Elveszthettem az eszméletemet, de most igazából két dolog érdekel: Mi van a lányokkal, sikerült-e a többieknek kiszabadítani őket? És vajon aki idehozott engem, az barát vagy ellenség? Fogságban vagyok, vagy megmenekültem? Mondjuk, ha ellenség lenne, akkor nem vesződött volna annyit, az életben tartásommal, szóval megmenekültem.
Ha valaki bejön, akkor igyekszem minél több információt megtudni tőle, majd minél előbb elhagyni a helyet, ahol vagyok és visszatérni a kötelességeimhez.


///Sajnálom, hogy a kaland nagy részében offline voltam ///