F épület: Lakóhelységek

A lakóhelységek, egészen modernül berendezettek, de nem "otthonosak", mindegyik egyformán néz ki, révén a hely katonai létesítmény.

A kölykök hamar döntöttek. Mehetnek a szállásra. Helyes ezt akarta Cody is. Az a Felix névű srác veszélyesnek tűnik. Cody nagyon reméli, hogy azért a kölyök tudni fogja mikor kell a száját befogni. Nem lenne egy élvezet az amúgy sem vidám "osztálykirándulást" azzal fokozni, hogy egy egyiküket helyre kell tennie. De ha a helyzet így hozza akkor megteszi. A mostani megjegyzésre csak egy kis okítást ad.
-A megjegyzéseid is megtarthatod magadnak diák.
Majd többet nem is foglalkozik a kölyökkel. Nem adja meg neki ezt az örömet. Ehelyett inkább a tanárnővel foglalkozik.
-Mrs. Davidson mikor érkezett a szigetre? Van valami tapasztalata ami hasznos lehet?
A testtartása kimondottan laza. A bőröndjét egyszerűen hátra lendíti és mint egy könnyű táskát viszi. A szabad keze pedig a zsebében. Az elengedhetetlen napszemüvegét most, hogy nem a gépen vannak felveszi. Így már kevésbé lesz fura ha rajta is marad. A szállásukat látva elismerően füttyent egyet.
-Nézzenek oda! Úgy hiszem el vagyunk kényeztetve. Van TV és X-box. Szép.
~Szinte elfelejti az ember miért jött ide.~
Majd a szobájában lepakol és átöltözik. Legyen elegáns öltönyös úriember. Majd leül egy székre szemben az ajtóval és felteszi a lábát az asztalra.
~Hülye helyzet. Nem tudunk semmit és most itt vagyunk, hogy még többen ne tudjunk semmit. Ehhez pedig még jó arcot is kell adnunk.~

X-Men: Iskolák találkozása
16+

Remek-remek, ha már Anton egyetért nincs baj, Jason vállát pedig megütögeti, amikor elhaladnak mellette, ez van, most leszavazták, de fel a fejjel, még később is megöletheti magát a többi iskolással! Addig legalább lerakja a cuccát és nem vérezi össze.
Vigyorog, ahogy Anton feszül, kifejezetten jól illene az alánevetés a kutyaugatáshoz, és a tanárnő megjegyzéséhez, de a rajzmesternek elsőrangú szájzára van. Na majd ő is bekeményít, hogy sikerüljön.
Azon nem lepődik meg, hogy Miss Davidson hallotta őt, vet rá egy pillantást, amibe belesűríti, minden mondanivalóját arról, hogy mennyire kurvára nem érdekli, hogy mi a megszólítása a kutyafülűnek, aki viszont határozottan meglepő, hogy reagálni tud a suttogására. Hacsak nem a hátában lihegett, ami elég perverz egy kutyától aligha volt esélye erre, hiszen a kölyök nem először lát lupint, lévén az iskolában is van néhány, és az utcán is találkozni velük, ahonnan ő jött, tisztában van a képességeikkel, normális lépéstávolságon belül nem hallhatta volna. De hát mit vár egy ilyen perverz és talán pedofil alaktól, aki olyan szakszerűen fogalmaz, mintha a Kung-Fu Pandából tanulta volna a fenyegetés művészetét, csak éppen panda helyett diákot mond. Amikor elfordul róla a kutya figyelme és a tanárnővel beszél a földre köp. Csak összegyűlt a nyál a szájában.
- Ha nekünk nincs net, akkor ugye a többi diáknak sincs? - egészíti ki a szőke kérdését, ahogy Miss Davidson megadja a választ a hálózatra. - Mert elég rossz lenne, ha nekik megadnák a SHIELDesek a jelszót, mert az igazgatójuk mondjuk pusziba van velük, ahogy ez szokott lenni, aztán ők pontosan látnák, hogy mi hol vagyunk, és mit csinálunk ott, és valahogy rákapcsolódnának.
Ez a pokol. Itt van egy dzsungeljárta szigeten internet nélkül. Ennyire még New York sikátoraiban sem lehet védtelen és kiszolgáltatott az ember. Miért hozták ide őket? Határozottan biztosra veszi, hogy ez az egész Arcade műve. Kizárt, hogy józan, felelős felnőtt emberek ezt így bejátsszák. Bár nem annyira maga miatt aggódik, mint a rajzos miatt, rásandít, a vállára dobja a táskát, felmarkol egy kólát és valami ennivalót a hűtőből, aztán a saját szobájában ledobja a táskáját. Enni már átmegy az oroszhoz. Akár beengedi a kopogásra, akár nem.

felszerelés:

Sejti, Jason miért preferálná inkább az iskoalíciós találkozót, de őszintén szólva az ő lelki szemei előtt még mindig a gyilokmaci képe lebeg és ettől valahogy kevéssé kerül barátkozós hangulatba. Meg úgy egyébként sem egy túl barátságos figura. Nem mert orosz, hanem mert Anton. Much paranoia very wtf so szósöllájf. Kár, hogy az igazgatóhelyettes nem olyan doge-féle lupin. Mert ugyan ő a macskákat szereti, de a doge még aranyos, szóval...
Megrándul a szája a dupla igazgatói feddésre, bár egyik sem őt célozza. Egy időre sikerült kizökkennie ugyan a depresszív státuszból, de most valahogy újra befeszül a jelenléte és a már megszokhatott hallgatásba burkolózik. A köpésről valahogy az jut eszébe, amikor Felix az erdőben rá reagált így. Zsebre dugja mancsait, ha nincs wifi, nagyon mondanivalója sincs jelenleg, bár a neo kérdésének hála ismét Miss Davidsonra pillant.
Anton az a srác, aki régi cuccokkal jár, őskövületi mp3-akkal, tíz éves, senyvedő laptoppal és még telefonja sincs, mert szükségtelennek tartja. Ha ő internet hozzáférést kér, az meglehet nem azért van, mert nem tud nélküle élni, hanem mert esély van rá, hogy egy unalmas, tudatlan pillanatában holtan esik össze, mert az alteregója meghal valami halálos játékvilágban. Ezek a mai fiatalok!
Összenéz a neoval, ahogy az rásandít. Nem szólal meg, de valahogy ott ül a mézszín pillantásban véleménye a net témaköréről. Út közben figyeli merre haladnak, végigmustrálja a többi épületet, hátha lát más kölyköket... vajon errefelé szállásolták el a többi iskolát is? És már mind itt vannak? Cody füttyentésére konstatálja az Xbox létezését, hátrasandít a válla fölött, miután eltűnne a Felix melletti szobában. Tökéletesen elégedett a berendezéssel. Gyönyörű csapdarendszert fog bele rajzolni unalmas éjszakai perceiben, ha lesz egyáltalán olyanja.
A laptopot kipakolja és eldugja az ágy alá, a ruháit bedobja a szekrénybe, aztán visszahúzza a táskát a rajzkönyvvel együtt. Senki kedvéért sem válik meg tőle, pillanatnyilag ez a legfontosabb túlélőeszköze.
A kopogásra már a kilincsen van a mancsa, résnyire nyitja az ajtót, a cipőjével és térdével blokkolja, hogy esetleg benyomják, de aztán egy fokkal nyugodtabb lesz, ahogy Felix néz vissza rá a túloldalról.
- Elmentek már kintről? - Pislog ki nagyobbra nyitva az ajtót. Ha nem lát senkit, vagy csak Jason van még odakint akkor... - Nézzük meg az Xboxot. Az tud csatlakozni a netre és van youtube app alapbeállításon. Ha szerencsénk van, be van ütve a pass. - Mert neki ez fontos. Ha a neo nem ellenkezik, akkor kis csapatukat kivezényli a kanapéra, sáskajárja a hűtőt és levadássza a kontrollert, hogy tesztelje az elméletet. Amennyiben van net, úgy nemsokára nagyképernyőn senyvednek majd Murderworldös copyjaik. Ha meg nincs, hát... ő megpróbálta.

Fizikai felszerelés:

Rajzfelszerelések:

Akaratlanul is összerándul ahogy Felix meg ütögeti a vállát. Sosem kedvelte az ilyen balhés alakokat. Őszintén szólva reméli, hogy békén hagyják. Nem muszáj közösködniük, csak mert egy suliba járnak, meg egy szigeten szenvednek. Azt is reméli, hogy a szigeten sem fog össze futni, egyikükkel sem. Felixből simán kinézi, hogy ő fogja elkezdeni az öldöklést.
Zsebre dugott kézzel ballag a többiek után, aztán ahogy beérnek, be is foglalja az egyik szélső szobát. Gyorsan kipakolja a kevéske holmiját, aztán a hűtőből kivesz egy narancs levet, tölt magának egy pohárral.
Leteszi magát az egyik fotelba, nem igazán akar beszélgetni senkivel, így ha nem is szólnak hozzá, egy darabig elüldögél ott, aztán inkább beveszi magát a szobájába.

//Előzmények: Egyéb helyszínek//

Kissé felsóhajtottam, tényleg ez tűnt a legfontosabbnak és az irigység, ha nekik sincs, másnak se legyen.
- Nem Mr. Hasting, másnak sincs internet hozzáférése, nem csak önöknek - mondtam.
Ezek után már tényleg hagytam, hogy menjenek amerre szeretnének, így most már teljesen Cody-ra tudtam figyelni.
- Három napja - mondtam. - Volt szerencsém megismerni a többi iskola tanulóit is, ahogyan a tanárokat is, akik ide jöttek. Már korábban összedugtuk a fejünket ötletelni, hogy mi lehet ez, jó pár elmélet született is belőle. Ezeket a diákoknak még senki sem mondta, így majd hamarosan, amikor összeülünk, akkor fogjuk, fogják elmondani ezeket.
Ha nem volt több kérdése, akkor hagytam őt is, hogy menjen átöltözni, néhány perc pihenőt szerettem volna hagyni nekik, hogy kipihenjék magukat és felkészüljenek. Láttam Mr. Hastingot és Mr. Alistarov-ot, hogy a fiam játékát máris letámadták, azonban Jason nem volt sehol, így a szobájához mentem és bekopogtam.
- Ms. Davidson vagyok - szóltam be.
Csak akkor nyitom ki az ajtót, ha megengedi.
- Jól érzi magát? - érdeklődtem. - Ms. Hadiya is itt van, már kereste önt, bizonyára örülni fog, hogyha megtudja, hogy eljött.
A végén még egy bíztató mosolyt is megengedtem magamnak miközben a fiúra néztem.

A nagyszájú srác mint kiderült még paranoiás is. Összezártak egy csomó mutánsiskolát és kivételeznek majd velük mert miért is ne. Ha gondok is vannak akkor sem itt kell ezen a szigeten keresni Cody szerint. Viszont mindegy is. Ez most nem a fejtágítás ideje és haszna se volna annak. A tanárnő beszámolójára Cody bólint.
-Rendben van. Az iskolákról lehetne egy kis gyors bemutatót kapnom? Annyit tudok, hogy mutáns és varázsló vagy mágus iskolák. Látja még a megnevezésben sem vagyok biztos. Szóval Amerikaiak vagy külföldiek vegyesen?
Mégiscsak hasznos volna nem teljesen semmit se tudva odaállni és mondani heló emberek a Xavier suli igazgató helyettese vagyok. Ha más kérdést nem vetett fel a válasz akkor a szobájában átöltözött és pihengetett. Agyiakban felkészült a találkozásra. Első igazgató helyettesként végzett feladata. Ez elég komoly. Már csak azért is, hogy megmutassa Morsus igazgatónak, hogy megérdemelte a kinevezést.

X-Men: Iskolák találkozása
16+

- Helyes, köszönöm - biccen a válaszra, bár a sóhajt nem érti. Elég nagy, sőt, égbekiáltó butaság lenne az igazgatóhelyettes asszonytól azt feltételezni, hogy Felix irigységből sajnálja az internetet a többi diáktól, főleg, miután kifejtette, hogy egyszerűen csak nem akar taktikai hátrányba kerülni a Murderworldben. Úgy látszik a nevelőik, és értük felelős tanárok képtelen elszakadni attól, hogy egy osztálykiránduláson vannak, és csak arra nem képesek gondolni, hogy miként élik ezt meg a diákok, akiknek belerendeztek az életükbe. Mint Felix. Irigység! Nevetséges. Persze Miss Davidsonnak könnyű, mivel nincs ott, úgy látszik, komolyan sem kell vennie ezt az egészet, de azért nem várható el Felixtől, hogy ne akarja a legjobb helyzetben tartani a Xavier iskola diákjait, még az ódzkodó Jasont is, miközben ez a szabadulásuk kulcsa a dolgok jelen állása szerint, akármi is az a szigetes varázslat. Védenie kell a társait, akik ehhez az iskolához tartoznak. Ez az elvárása Arcade-nek, és ez a józan ész elvárása is. Ők egy csapat. Bár ez már úgy látszik, csak a neonak jelent valamit.
Antonnak nem kell magára vennie a köpést. Mindig köp, ha dühös, de nem verheti meg azokat, akik feldühítették a neot, szóval amióta az iskolában van elég gyakran. Szürke szeme értőn hunyorít Anton rápillantására, ez van. Hát ez van. Olyan ezt, mint a háború. Felfuvalkodott tisztek puffaszkodnak az irányítópult mögött, és le se szarják mi van a katonáikkal. Ez van.
- Hello megint - int Antonnak, ahogy megnyitja az ajtót, nem próbál benyomulni.
- Aha, szétszóródtak, mint kicsi Bill aki taposóaknára lépett... héhéhé, csak szófordulat, nem kell szó szerint érteni - emeli meg a mancsát, már-már szerény védekezésül, aztán bólint. Kiengedi Antont bentről, kényelmesen utánalépked, a festékszórót forgatja a zsebében, magához vette a táskából, közben egy tálkából eszik, akármi is volt a hűtőben, neki megfelel, abszolút nem válogató.
- Egy próbát megér - félig felugrásra készen letelepszik Anton mellé, ahogy az eszközzel próbálkozik, a villájával kotor a dobozban, és közben az ajtókat figyeli, hátha kijön valaki, összehunyorítja a szemét, ahogy Miss Davidson átmegy Jasönhöz, a fejét félrefordítva fülel, ha nem csukják be az ajtót.

felszerelés:

Az ágyon fekszik, és a plafont bámulja...bambul na. Sok mindent itt nem tud csinálni, még az intézetbeli szobája is sokkal kényelmesebb, mint amikbe most bezsuppolták őket. 
Kintről nem sok minden hallatszik be, négyen amúgy sem tudnának túl sok zajt csapni. Ezen az egészen gondolkodik, egész eddig elvolt, nos nem túl jól, de megvolt. Igazából annak is örült, hogy az előző "adásokból" kimaradt. Most meg belecsöppent a közepébe, és az eddigieket nézve, nem is szerepel túl jól. Hiába voltak önvédelmi meg túl élő órák is az iskolában, mégis egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát...és még csak nem is kerültek éles vészhelyzetbe eddig...
-Persze, szabad Tanárnő...-
Szól ki meglepetten és gyorsan felpattan, ahogy az igazgatónő belép a szobába. Elmosolyodik Hadiya említésére önkéntelenül is, majd szomorkásan nézz Ms. Davisdonra.
-Nem, nem igazán vagyok jól....ez az egész zavaros, és félek mi lesz a vége...nem vagyok egy harcos típus...-
Az ajkába harap, nem szokott ilyen nyílt lenni senkivel sem, és már meg is bánta amint kimondta.

Felszerelés:

Lemerevedik egy szívdobbanásra. Kizökkenve pokróc hangulatából a képtelenséget hallva, nagy szemeket meresztve pillant fel Felixre... aztán prüszkölve felnevet.
- Hülyeneo. - Vigyorintva lép el a fiú mellett, becsukja maga után a szoba ajtaját. Ha volt a zárban kulcs, akkor persze azt is ráfordítja, de ha nem, hát nem izgatja magát rajta egy gondolatnál tovább.
Ledobja magát a kanapéra, egyik lábát felhúzva, félig törökülésben konstatálja már, hogy kissé más ez a szerkezet, mint amihez ő szokott...
- Ez elég menő cucc. - Megforgatja az ujjai között a sisakot. Sosem látott még hasonlót, de ő különösebben nem mérvadó a kérdésben. Kifejezetten nem szokása elmélyedni a technológiai újdonságokban. Jobban szeret rajzolni és hát... ez egy meglehetősen időigényes elfoglaltság. Biccent Felixnek, vesztenivalójuk nem igazán van, maximum  szétfolyatja az agyát a cumó... ami mondjuk elég nagy veszteség lenne, de hát csak nem csináltak már gyilkos gyerekfegyvert a sisakból.
Pillantása oldalra villan, ahogy Miss Davidson Jason szobájához megy, aztán érdeklődését vesztve felteszi inkább fejére az érzékelőt.
- Öh. Ez elég fura. - Megkocogtatja ujjával a fejfedőt, amíg körbenéz a játékok között. - Tele van olyan játékokkal, amik még meg sem jelentek. Sőt. Van olyan, ami csak egy évtized múlva fog... - Micsoda pazarlás, hogy pont az ő fejére került ez! Nem egy nagy spíler az új cuccokban, de azt még ő is érzi, hogy ez rohadtul menő dolog. Ha iskolakirándulás lenne, lehet tényleg itt maradna beépülve a futurisztikus játékokba.
Ahogy megtalálja a netet, elégedett mosoly kunkorodik a száján, aztán a következő pillanatban megrándul, a tarkóján égnek állnak a szőke pihék. Koponyájában visszhangzik a tagadás, ő pedig csalódott nyögéssel húzza le a fejéről a cuccot.
- Pedig jó ötletnek tűnt... - Nos, azért várható volt, hogy nem agyasabb a komplett SHIELD-nél, de reménykedni azért szabad.
- Fogalmam sincs mit keresek itt. - Lemondón teszi vissza a sisakot a helyére és hátradől a kanapén, karba font kézzel füstölög az üres tévéképernyőt szemlélve.[/color]

- Elég sok iskola van itt - mondtam Cody-nak. - Nem tudnám gyorsan bemutatni őket, de lassan úgyis össze lesz hívva mindenki, ott megtudod a többit is. Egyébként Wakandából, Latveria-ból, Angliából, távol-keletről is vannak itt csoportok, iskolák, igencsak változatos diákokkal.
Ezek után hagytam, hogy menjen oda, ahova szeretne és mentem be Jason-höz. Megértettem, hogy ennyire aggódik, ahogyan valószínűleg a többiek is, csak nem mutatták ki. A kimutatás pedig jobb volt, mint az, hogyha elfojtották. Talán majd a közös beszélgetés segít valamennyit.
- Neked nem lesz semmi bajod - ígértem meg neki. - Hadiya sem szenvedett el semmilyen sérülést pedig ugye az adásban csúnyán megzúzta az a csapda a lábát. Az biztos, hogy ti nem fogjátok elszenvedni a sérüléseket, amik ott vannak. Az ellen pedig már készülünk tenni, hogy ne legyenek úgymond "flashback" emlékeitek, álmaitok.
Ekkor szólalt meg a hangosbemondó, hogy menni kellene. Jason-re pillantottam.
- Azt hiszem mennünk kell - mondtam.
Ezzel meg is fordultam, majd kimentem a többikhez.
- Remélem mindenki készen van, mert indulunk! - mondta. - Ugyanúgy megyünk, ahogy jöttünk, csak nem fordulunk vissza a főútnál levő elágazásnál, hanem tovább egyenesen megyünk majd.

//Folytatás: C épület: Étkező és pihenő//