Manhattan

~Roxan~

Kizúztam a teremből és elkezdtem szedni a mancsaim a folyosón mikor hirtelen megálltam valami gépes morgás szerű valamire ami a teremből jött és vissza néztem furán, vártam mi lesz, lehet nem kéne. Aztán ki robbant a terem így simán, lila fénnyel, akkor meg van az üstökös gazdája. A robbanás hatására ijedtemben hanyatt-homlok kapcsoltam max sebességbe miközben az ellenkező irányba fordultam.
-Hü, pasztmek! - kíséretében.
Közben csikorgott a csukám, ehmm csak csikorgott volna a kemény kanyarokban de erre a lábra cipőt venni, embeer, bohóccsukát max a karmok miatt, de jó így természetesben, nem is ez a lényeg. Út közben elég sok robbanást hallottam, bizony ez az a pillanat amikor a lógás igenis életmentő tud lenni, na meg a gyorsaság amim van.
Ki repültem az ajtón ilyen rögbis vállal lökős mozdulatokkal nyitva a suli ajtót, nem hinném hogy bárkinek fájna ha kitörne egyik is. A szép bárányfelhőket egy bazi fém monstrumok takarta el, űrhajóizéf*szomok, mi a bánatot keresnek ezek itt? Na iszkiri mielőtt berobbantják az egész kócerájt és benn marad a macs...patkány. Megindulok az utcán valamerre, remélhetőleg jó irányba, amerről ritkásabbnak tűnik ezeknek a sz*roknak elhelyezkedése, a füzet meg cerka nem fontos, elb*szom a p*csába, csak foglalják a kezem.  Keresek valami biztonságos helyet, akár egy sikátor is megteszi és akkor megállok szusszanni a bazi bűzlő konténer mellett, hisze egy ilyenben ez alap kellék, nem? Ja, és cigiszünet, rakétázás, utána meg...hát majd majd eldől, ha lőnek futok az tuti, össze vissza mint a mérgezett egér.

/Eh... Kilenc nap csak elég volt /

Roxan Kiért a suliból és pár utca után látja, hogy az űrhajók befejezték a támadást. Kisebb hajókon megindulnak lefelé. Sajnos egy kisebb hajót sem lát pontosan, hogy felmérje miféle alakok közelednek. A lánynak végre van ideje rágyújtani. Közben az iskolából sikolyokat hal és az ajtón kifutókat lézer sugarak égetik csontokká.
Kira A kocsival hajtott el ez volt a mázlija. Próbált minél messzebb jutni, de ez rossz ötlet tűnek, mert, ahogy ment kifelé Manhattanből a lézerek elkezdtek rá összpontosulni. Sőt két kisebb űrhajó, olyan autó méretűek követni kezdték őt, hogy berepüljenek elé. Hogy biztosan ne jusson ki a városból.
Willt kezdik agyonnyomni a romok, a gömbjei és a kezei csak feltartani tudják a rá esett romokat.
Elisabethet telibe találta repesz a ház robbanásából. A jobb karját szétvágta. Látja, hogy bent rengeteg a sérült. Azt is látta, hogy az kávézó lángokba borul majd a nagy hajókból kisebbek indulnak meg mindenfelé.
Killbane még a földön fekszik, amikor az első rendőr autók megérkeznek és fegyveriekkel rálőnek a kishajókra, amik gyorsan és kegyetlenül robbantják darabokra a kocsikat. A férfi még nem bír felállni. A robbanás tejesen összezavarta. A két rendőr autót és a rendőröket cafatokra robbantotta egy egyszerű sugár a hajókból. Majd landolnak és az ajtóik kinyílnak.
Oscar és Vipra csak figyelik az eseményeket majd a hajóból denevérszárnyas emberi alakok repülnek a hely felé. Ez emberek páni félelemben rohannak be és felöklelik őket. Mindkettő a hátára esett. Oscarnak az arcát vágta be és Vipra a vállára esett.
Sona megérinti a monitort és az bekapcsolódik. A jelek felismerhetetlenek. Nem tudja mi micsodát jelent,d e érti mit kell nyomnia, de ha párszor megpróbálja akkor az ajtó oldalra elhúzódik és lefelé egy fém lépcső vezet. Mikor belép a lány akkor a plafon automatikusan világítani kezd. A lépcső egy csigalépcső, ami hosszasan vezet lefelé valahová.
Mopetu látja az alakokat átlépni a házra majd körbe néznek és az egyiküket mond valamit. nem érti, de valami "jel" volt a szó, amit mondott. Utána az osztag tűzet nyit és a falak egyike félig rádől az egyiptomira. Látja a szétlőtt lakásba besétálni az idegeneket. Mozgásuk katonai, kézjelekkel kommunikálnak és mindig figyelik merre lépnek.

Vipra

Ezer ördög és pokol....most akkor idegenek támadnak?! Az ég az egyik pillanatról a másikra űrhajóktól kezd el hemzsegni, pedig még azt se tudom, hogy hogy kerültem ide. Ez nekem zavaros. Minden tele van ezekkel a hajókkal, és kétlem, hogy 18gramm cukorért jöttek volna el idáig. Ekkor észreveszem, hogy valamilyen alakok kezdenek közelíteni a gépektől, és hirtelen mindenki elveszti a fejét és visítozva rohanni kezdenek. Én is megmozdultam volna, de pár (tonna) járókelő fellök engem és balszerencsémre a vállamra esem. Az említett testrész eléggé fájni kezd, de remélem nem tört el a karom. A kezeimmel ösztönösen védni kezdem a fejemet, nehogy eltapossanak, de még így is be fogok szerezni pár lila foltot. Ha az áradat kicsit csökkenni kezd, akkor én is elkezdek sprintelni lehetőleg messzire az "idegenektől" vagy miktől. Lehetőség szerint megpróbálok egy biztonságos helyre húzódni, például egy épületbe vagy valami hasonlóba.

~Roxan~

Kiértem a suliból és csak futottam ahogy a lában bírta amíg egy szimpatikus helyet nem találtam, ami végül egy sikátor lett.  Kukucskáltam amíg turkáltam a zsebemben a cigit, remélem a kíváncsiság nem öl meg, mint azt sokan mondják. Nos, sikerült rá gyújtani közben sikolyokra dugom ki a fejem, a kifelé rohanókat egyszerűen elhamvasztják ezek a tetvek.
-Azt a k*rva anyját!- jegyzem meg.
MI a franc történik, leigáznak minket, pedig úgy tűnt már nem támadnak, robbantgattak eleget, de nem, először a házak aztán az emberek,  kifüstölték őket mint a patkányokat, höhö, most meg irtanak.  Csak azt nem értem engem út közben hogyhogy nem szedtek le, túl gyors voltam, hmmm, van előnye ennek a létnek akkor.
Asszem nem merem innen kitenni a lábam amíg le nem áll ez a hacacáré, jó helyen vagyok itt, helyet is foglalok itt egy rekeszen és cigizek. Nem rakétázom el ahogy terveztem, ha ez az utsó cigim legalább hadd élvezzem ki. Ha elkezdenek erre mozgolódni viszont találnom kell valami jobb búvóhelyet. Az épületeket elv már nem lövöldözik, úgyhogy ha látok a közelben egy viszonylag épp házat, elég ha az alsó emeletei épek, megpróbálok belógni a hátsóajtón sunyiban és ott várni egy kicsit.

~Kira~

Gyorsan megindulok és először úgy tűnt el is tudok menekülni innen, de ahogy hajtok kifelé egyre több hajó figyelme összpontosul rám. Csak lőtték a kocsit és én nagyon nem élveztem a lövedék elkerülős játékot amibe kerültem. Két kisebb hajó nem messze elém ereszkedett le. Vagy satuféket nyomok és szitává lőnek, vagy hagyom a kocsit a fenébe és menekülök. Az utóbbi mellett döntöttem. megnyomtam a gombot ami lehúzta a hátsó ablakot.(van ilyen autó igen), kikapcsoltam az övet telekinetikával az ülések felé emelkedtem és hagytam, hogy a kocsi haladjon tovább nélkülem, míg ln kislisszantam az autó hátsó ablakán. Teljes sebességgel és némi pajzzsal indultam meg visszafelé a városba, a romok felé, cikázva. A terv az volt, hogy a robok közt takarásban haladok és eltűnök a hajók szeme elől.

~Sona~

A kis monitor az érintésemre bekapcsolódott, és érthetetlen nyelven jelek jelentek meg rajta. Nem voltam egy zseni de valahogy rájöttem miket kellett nyomkodni. Csak össze vissza nyomkodtam és egy idő után kinyílt az ajtó, oldalra csúszott és egy lefelé vezető fém lépcső vezetett lefelé.
~ A filmekben ezek a lépcsők vagy a rejtélyek megoldásához, vagy pedig sok bajba keverik a főhősöket. Remélem most az előbbi lesz.
Jegyzem meg magamban, miközben belépek az "ajtón". Ahogy az első lépcsőfokra lépek a plafon világítani kezd, mint valami hatalmas lámpa.
- Legalább látok, de nem lesz rövid az út úgy látom.
Jegyzem meg mikor megpillantom a nagy csigalépcsőt. Megindultam lefelé, hogy lássam, hova vezethet.

~Mopeteu Zakataka~

Amikor az ember hirtelen elveszíti a lába alól a talajt, akkor nem biztos, hogy után lépést tud tartani az eseményekkel. Főleg, ha azok hirtelen bepörögnek. Egyik pillanatban még boldogan úszkáltam, aztán hirtelen emlékek cikáztak át az agyamon. Belefájdult a fejem, és meg is szédültem, miközben rájöttem, hogy ez az egész nem én vagyok. Én mutáns vagyok, Apokalipszis kiválasztottja, egy egyiptomi fiú, nem pedig egy újgazdag burzsuj. Még fel se fogtam az egészet, hirtelen valamiféle ufók kezdték ellepni a város légkörét, én pedig zavartan bámultam ki a fejemből, erre megjelennek itt, nálam is. Köpni nyelni nem tudtam, amikor egyszerűen rám robbantották a falat. Viszont egy ütés a fejbe be tudja indítani a gondolatokat. Ahogy a törmelékek alatt fekszem megpróbálom szabadon engedni az erőmet, és villámokat szórni az idegenekre, pedig általában békés vagyok. De amikor betörnek, rádrobbantanak egy falat, akkor azért elpattan a cérna, főleg ha közben még dühös is vagy, hogy miért nem vagy a Xavier suliban, és miért nem a feladatodat végzed, amit Apokalipszis rád bízott. Egyáltalán mi a pélót keresek itt? Ha sikerül a támadásom, akkor utána próbálom a törmelékeket fedezéknek használni, mielőtt újra támadnék. Addig tervezem szórni a villámaimat, amíg vagy ők, vagy én holtan fekszünk. Elég biztos vagyok benne, hogy amúgy is végeznének velem.

~Oscar Bryde~

A parkban üldögélést megszakította a város légterének hirtelen változása. Ahogy felnéztem, láttam a megannyi ufo-t, amint lassan teljesen megszállták, és kisajátították a levegőt. Elég hamar tisztázták, hogy nem békés szándékkal érkeztek, és lőni kezdtek lilás, lézerszerű lövedékekkel. Korábban már tapasztaltam, hogy az erőm még mindig megvan, azonban egyelőre nem akarok védekezően fellépni. Nem tudjuk, hogy mi ez az egész, és hogy a Kormány képes elsimítani, esetleg békés úton akarja intézni, vagy mi legyen. Az önjelölt hősködés nem az én stílusom, én gondolok a következményekre is. Egyelőre várok, hogy katonai gépek is megjelenjenek, és felvegyék velük a harcot, nem akarok én lenni az első, aki visszaüt. Az emberek viszont pánikolni kezdenek, engem is elsodornak, és a földre visznek. Csúnyán bevertem az arcomat is, de most nem sajnálkozok, és nem fetrengek a földön sem. Inkább megpróbálok felrepülni a tömeg fölé, és úgy várakozni tovább, hogy mégis mikor támad vissza a kormányunk, mikor veszik fel velük a harcot. Számítok arra is, hogy a repkedésem nem jó ötlet, de nem akarok a tömegben maradni, ahol össze-vissza lökdösnek és eltiporhatnak. Nem tudom, hogy az engem körülvevő fény védelmet ad-e, de megpróbálom azért megidézni, illetve arra gondolok, hogy milyen jó lenne egy védőburok, próbálok ilyet idézni. Még nem ismerem az erőm, de ez jó pillanat lehet tesztelni.

Roxan egyetlen cigijét gyújtja meg, de az inkább olyan, mintha csakis papírból lenne, se íze se füstje. Ezek után látja, hogy furcsa zöld alakok vonultatják ki az embereket a házakból. Az egyikbe pedig ő közben bemászik. Kinézve a konyhából, ahova bejutott látja, hogy katonai szinten az űrhajók felügyelik a hatósági erőket és lelövik őket és közben a lények érthető szavakkal kísérik az embereket az utcára. Az egyik ilyen alak kezd besétálni a lakásba, amiben most Roxán is van. Nem tud kimenni az ablakon a lények nézik a sikátort éppen.
Kira kiugrik a kocsiból és hall pár robbanást majd még többet és egy lila ruhás alak a háttérben felrepül az űrhajókhoz, de neki nincs sok ideje ezt nézegetni, ahogy helyet keres magának és végre egy romos háznál eltud rejtőzni az utcára érkező idegenek elől.
Elisabeth a földön fekszik mikor egy zöld lény belerúg.
- Indulj!
Parancsolja furcsa hangon és közben egy holokijelzőt figyel.
- Egy maradt a romok alatt!
Parancsolja és pár másik zöld alak megindul a kávézóba, hogy leszedjék a szenvedő Willről a romokat. Elisabethet pedig ütve rúgva egy tucatnyi másik emberhez lökdösik az utca közepén.
Killbane látja a zöld alakokat kisétálni. Az űrhajó, amivel jöttek taktikusan a rendőrségi épület felé repül el és azt támadja meg a lények pedig az embereket kezdik összegyűjteni a házakból.
Mopetu a villámok meglepetésként érik a zöld lényeket, akikből több fekve marad. Pár pedig fedezékbe bújuk és onnan lőnek pár lézer sugarat. A sugár ereje hatalmas egy méteres átmérőjű területet szinte lávává olvasztanak egy pillanat alatt. Úgy fest a tégla és a fém valamivel jobban ellenáll ennek, de nem sok más. Most döntetlenül áll az egyiptomi fiú apár még talpon lévő zöld alakkal szemben.
Vipra próbál menekülni a parkból, de az emberek hátrálnak vissza hozzá. A park minden irányából furcsa zöld idegenek sétálnak be fegyverekkel. Ha valaki nem hátrál azt egy lövéssel csontokká perzselik. Egy helyre gyűjtik őket, mint a bárányokat.
Oscar elrepül és látja, hogy az egyik hatalmas űrhajó becélozza őt, de mire lőhetne a gépezetet mintha gyűrődne össze. Lassan egyre kisebb lesz majd darabokra robban. Több kisebb hajó repül fel erre és Oscart célozzák be, de a hajók akaratlanul is egymásnak ütköztek és felrobbantak. Egy mély férfi hang szólalt meg a doktor mögött a közeledő többi űrhajóhoz.
- Nem tudom kik vagy mik vagytok, de ez az én fajtám bolygója és az is marad.

Sona Egy nagy séta után végre megérkezik legalulra és egy hatalmas labor fogadja. Automata karokkal rendelkező egy kamera szemű robotok lebegnek és felügyelnek mindent. Rengeteg sci-fi inkubátort lát, amik felnőtt ember méretűek és furcsa gyártősorokat, de a lépcsőről nehéz megmondani miket hegesztenek ott a robotok.

~Roxan~

Rágyújtottam hogy majd jó lesz tőle, legalábbis jobb, erre mintha szívnám a fűrészport vagy nem tudom, üres hüvelyt, papír tekercs sz*r, k*rva anyjába he, b*szom földhöz az égő fost. ÁÁáh, még ezt is elveszik, tuti ezek a b*zik hekkeltek valamit és ezért volt sz*r, mi f*szok ők? Valami antidohányos b*zeránsok vagy mi a tököm, a tetves k*rva anyjukat. Na jó, innen lelépek, gondolom nem soká akciózni fognak valamit. Na, bemásztam egy ablakon, nyitva volt úgyhogy kaptam a szerencsén, a konyhába kötöttem ki, ha nem szorítana az idő szerintem leülnék flamolni, simán, amúgy is kajás vagyok egy kicsit, hmm, jól van na, nézzünk körbe kicsit, hátha van valami rágcsa, kezdeném nyitogatni a szekrényeket és szaglászni. Közben kilátok az utcára, vezetnek mindenkit ki a házból mint az állatokat a karámból, a fakabátokat meg bombázzák, nem kár értük, de most nyerhetnének ők, most az egyszer, mégis mi a hóhért akarnak ezek tőlünk? Átveszik a hatalmat és szolgát, rosszabb esetbe tenyészállatot csinálnak belőlünk, tetszik igazán fényes jövőkép. Közben az egyik megindult befelé, hú b*zd meg, ugrok az ablak felé, már majdnem ki lendültem amikor vissza rúgtam magam mert megláttam hogy ahol álldogáltam ott már nézelődnek hasonló zöld alakok. Remek, keresni kell valami búvóhelyet ahonnan menekülni is tudok, függöny mögött? ÁÁh az sose jött be, ajtó? Háát, talán. Na nyomok egy bukferencet és keresek valami épp kézláb búvóhelyet, szekrénybe vagy ilyesmibe tuti nem bújok, ott sarokba vagyok szorítva totálisan. Gyere Köcsög, szét kapom a fejed hogy észre se veszed, készülök ha túl közel jönne meglepjem, vagyis megpróbáljam, rárúgni az ajtót vagy valami.

~Kira~

Az események rapid tempóra váltanak, és alig van időm bármit is felfogni, csak egy cél lebeg a szemem előtt, mégpedig az, hogy túléljem a mai napot. Az ablakot sikerült letekernem és kirepülnöm rajta. Nem törődtem a kocsival csak repültem a fedezéket nyújtó romok felé cikázva a levegőben.
Repülés közben hallottam több robbanást is, ami a hátam mögül hallatszott, valószínűleg a kocsim belement az egyik hajóba. Sajnáltam ugyan, de az életemet még inkább féltetem, így nem törődtem a veszteséggel, hanem csak repültem. Egy lila valami húzott el nem messze tőlem, de nem volt nagyon időm megfigyelni. Hamarosan menedékre leltem egy romos háznál. Ahonnan most már viszonylag nagyobb biztonságból tudtam figyelni az eseményeket. Persze ügyeltem arra, hogy nehogy meglássanak, és hogy pajzzsal kivédjem az esetlegyes lövedékeket. Jelenleg felmérem a terepet és az, hogy felmérjem az opcióimat, menekülési útvonalakat, vagy bármi mást ami segít rajtam ebben a szorult helyzetben.

~ Sona~

Hosszas séta következik lefelé a lépcsőkön és közben az agyamban kattognak a kerekek, nem vagyok egy parás fajta, d ami ma történik az minden csak nem normális, és nem rémlett volna, hogy bepiáltam volna vagy valami, hogy hülyeségeket lássak. Szépen haladtam lefelé, majd lassan más tónusú fényt pillantottam, ami jelezte nekem a folyosó végét. Kikukucskáltam, de hamar vissza is húztam a fejem. Elképesztő, hogy rövid idő alatt mennyi mindent láthat az ember lánya.
~ Azt a k**va élet. Csápos robotok, gyártósor, amin fogalmam sincs mi készül, felnőtt méretű inkubátorok, csápos robotok és repülő kamerarobotok. Mi a franc ez? Valami sci-fi filmbe kerültem volna? Remélem nem csap át horrorba, bár már kezd az az érzésem leni, hogy ezt az egészet én csak álmodom. Bár álomban sem szerencsés meghalni úgy hallottam, de ami ezt a helyet illeti, sosem örültem még, hogy mutáns vagyok, de kideríthetem mi folyik itt és ha a robotok meg akarnának támadni, akkor a sikítóhullámom valószínű rövidre fogja őket zárni vagy hogy is hívják, mikor szikráznak és leesnek? Fogalmam sincs, de ha ez egy álom akkor nem tök nyolc a dolog?
Ezen így felbátorodva, kémfilmbe illőnek képzeltem magam és bár próbáltam elkerülni a kamera robotokat, de megpróbáltam minél több dolgot kideríteni. Felméretem, mennyien vannak és milyen elhelyezkedésben, hogy esetleg van e esélyem belopakodni és megnézni, hogy mit gyártanak azon a szalagon és, hogy mik vannak azokba na kapszulákban, habár ha engedhetünk a filmes ismereteimnek, akkor már tudtam a választ.

Roxan bebújik a szekrénybe, amennyire tudja összehúzza magát. Ez annyira sikerül, hogy már úgy érzi az egész szekrény óriásivá nőtte ki magát. Sőt az egyik doboz még neki is dől. A doboz olyan nagy, hogy teljesen betakarja a lányt, mint egy kétméteres szekrény. Mire kimászik látja, hogy a zöld lény hatalmas feje néz rá majd érdektelenül otthagyja ő.
- Itt nincs semmi csak egy patkány.
A lány most fogja fel, hogy teljesen átalakult egy apró rágcsálóvá.
Oscar mellett lebeg Magneto. Pár lövést felfog majd hátulról hátba találják ketten. A mágnesesség ura lángoló háttal megfordul és szétrobbantja a támadó hajókat. A földről viszont lőni kezdenek és egy a fiatal doktort oldalba találják. A fiú zuhanni kezd.
Kira sikeresen elrejtőzik és várja mi történik mire egy sárgás fényű alak becsapódik mellé. Hatalmas árkot hagy maga körül a meztelen fiú, akinek nincsen meg a bal karja és az arca nagy része húsig égett le. Még így is a teste sárgás fényt áraszt ki.
Willt megtalálják az érzékelők.
- Cél. Tűz!
Parancsolják és hárman meglövik a romokat. Azok robbanva találják el a kupacot és benne életéért küzdőp mutánst. A robbanás után a fiú a földön fekszik égett sebekkel, de már nem érzi a lábait. A három gömbje emelkedik a skrullok elé és az egyik nevetve elővesz egy puskát.
- A kedvenc részem.
Ezzel lőni kezdi a gömböt ameddig az élénk vörösre nem hevül majd szét robban.
Elisabethet beviszik a tömeg és sorba állítva letérdeltetik őket miközben a kezeiket a tarkójukhoz kell tartaniuk.
Killbane pont felemelkedne mikor az idegenek ránéznek. Azok lőni kezdik. A férfi vissza zuhan. A bőre kemény, de még így is érezte és megperzselte a sugarak ereje. Egy félszemű zöld lény rálép a mellkasáéba és a fegyvert a szeméhez emeli.
- Fejezzük be a programot.
Majd egyetlen lövéssel kirobbantja a férfi agyát.
Mopetu fedezékét szétlövik és ahogy ugrik el a repeszek elől az egyik sugár az arcát találja el. A földre zuhan, de már csak kacarászást hall. Nem látja mi történik. Az arca érintésre tiszta vér.
- Ez majd jó mulatság lesz újra.
Mondják a kacagó hangok és hallani a ropogást, ahogy lépkednek a romok közt.
- Jah.. láttad Ler'x fejét? Sírt mikor meghalt. Puhány kree-b*sszó.
Viprát és a mindenkit letérdeltetnek és a kezüket a tarkójukra fogják az idegenek. Egy ideig nézik Viprát.
- Hát ez?
- Mutációs alfaj.
- Undorító.
Sona lassan lopakodik. A robotok száma nehezen megmondható túl sok soron dolgoznak. A kapszulában emberi lények állnak össze. Mindegyikben mások, de nagyrészt pont ugyanannyira álltak össze. A bőr most nő rájuk. A sorokon müzlis dobozok, lámpák és egyéb teljesen hétköznapi dolgokat építenek a robotkarok.

~Roxan~

Szóval biztonságos hely keresés, azt hittem az már elég ha bejutok egy lakásba, ha már befejezték az épületek darálását csak nem mennek fel a lakásokba, legalábbis egy üres lakásba, mert ahova felmásztam úy fest egy lélek sincsen. De hamarosan lett kapásból kettő, én meg a zöldördög. Nem tudom mi a tosznak jött fel ide, vagy mért nem járt már itt hamarabb hogy aztán nyugodtan elburkolgassak meg lazítsak fent amíg ők kijátszadozzák magukat. Na mindegy, kiugrani sem tudok, mintha szándékosan bekerítettek volna, vagy cicáznának velem, a köcsögök akik még a cigim is mintha megbuherálták volna, na engem nem kaptok el ilyen könnyen kis haver. Keresek búvóhelyet a búhóhelyben, nyeh ez az ajtó sz*r, f*sznak kell üveges ajtót venni, e mögé meg nem tudok bebújni. Óh f*szom, bújhatok a buzi szekrénybe, remélem nem használ erős öblítőt meg parfümöket és mos rendesen mert ha büdös lesz itt bent nekem  kanyec, és ha túl élem visszajövök bosszút állni az tuti. Próba cseresznye, bebújok és összehúzom magam, próbálok olyan kicsi lenni amilyen csak tudok, főleg hogy közeleg a takony, ~takarooodj! Húzom össze magam erre rám dől egy doboz...MI a f*sz, ki tart a szekrényében ekkora dobozt? Ehh, Narnia vagy mi a rák? Mekkora ez a rákos szekrény? Kibaszott tardis vagy mi a tököm, amit a kockák mondogattak. Aztán rám nyitja a g*ci az ajtót.
-Húzz anyádba! - és rúgnám el amikor meglátom mekkora.
Ehh, veled meg mi lett haver, nem fair, óriás lett, csödbe is maradok és lesek hogy etz mi. Szándékosan szopatnak vagy én nem tudom de ez miii? De pozitív hogy ott hagy, nem kellek mi? De azért jó volt kiijesztgetni belőlem a sz*rt is te pöcs. Eztán veszem észre mintha megnőtt volna a lakás, megyek vissza ahol előbb voltam, valami tükröződő felületet ha találok meg is nézem magam. ~Mi a k*rva anyja?!!! Tényleg patkány lettem, b*zdmeg!
Ne máár, most kajak ezt kell, ezt kell csinálni velem, jó ez valakinek, hogy fulladna meg, most mit kezdjek így magammal, rohadt életbe, megyek akkor csinálok patkány dolgokat f*szom eszek szemetet meg fertőzök mindenkit a g*cibe, ha ezt akartátok akkor rohadjon is ki a beletek. Megyek is amerre csak látok és tovább.

~Sona~

Lassan belopakodok a laborba, sikeresen kikerülve a kamera robotokat. Olyan sok volt ott a robot, hogy meg se tudtam számolni őket. Aztán meglátom mik vannak a kapszulákban és a szám elé kell tennem a kezem, hogy ne kezdjek el sikítani a látványtól.
~ Atya ég. Ezek klónokat vagy embereket tenyésztenek és....nggh.. még nincs rajtuk bőr se rendesen. Azt hiszem mindjárt hányok.
Látványtól forgó gyomorral kezdem el keresni a táblát, vagy jelet a falon vagy akármit, amiből megtudhatom ki áll e mögött. Mert ha valami ismeretlen jel akkor gondolkodás nélkül sikítok és lerombolom ezt a helyet a fenébe. Meg ha találok táblát talán megtudom minek tenyésztenek embereket kapszulákban.

~ Kira~

Nem sokat látok itt, de hamar rá is jövök, hogy jól tettem, hogy nem merészkedtem kijjebb, mert pár másodperc múlva valaki mint egy meteorit csapódott be mellettem. Miután megállt, krátert hagyva maga után a földben, láthattam meg a férfit, akinek nem volt meg fél karja és fél arcáról hiányzott a bőr és mindezekkel együtt sárgán világított. Mivel én magam kék fényben szoktam úszni így nekem ez nem volt annyira új, de a szinválasztás miatt nem voltam benne biztos, hogy nem radioaktivitás miatt sárga épp a srác és gondolom a földet érés miatt nincs félig arca, de a karja hol a fenében van?. Megnéztem egyelőre csak távolról, hogy él e még. Főleg azt néztem, hogy lélegzik e még. Ha ezt nem látom akkor erőmmel megpróbálom meg mocorogtatni és nézem reagál e rá valamit, ha semmit akkor magamhoz röptetem és megnézem, hogy van e pulzusa. Persze közben figyelek hogy az űrlények ne támadjanak ránk ha meg kiszúrtak volna pajzsot vonok magam köré és új fedezék felé repülök, hogy ne lássanak és ne is kaphassanak el, vagy ölhessenek meg.

/Én voltam a hülye és még vártam. Bocsi./

Roxan villámgyorsan fut végig a városban. Látja, hogy az embereket mind kivégzik a zöld lények. Az egyik pedig Roxánra pillant.
- Minek csináltunk ilyet? Direkt mondta az admirális, hogy ne legyenek állatok.
Mondta csalódottan. Majd vissza fordult a sorba állított emberekhez, akik között Elisabeth is volt és mindet kivégezték. A lilás sugarak fényeitől váltak még pillanatig sikoltó szenes húscafatokká az emberek. A skrull megnéz egy lila holoképet.
- Mindjárt végzünk ezzel a fázissal. Már csak pár kisebb ellenállás maradt aztán új fázisba kezdünk.
Mondja a katonáinak, akik megkönnyebbülnek ettől.
Willre tűzet nyitnak a zöld lények, de a golyók megvédik őt. Ám azok csak két sugarat fognak fel és a vezérük hanyagul fejbe lövi ameddig a mutáns képessége a többi sugarat hárítja.
Viprát összegyűjtötték majd tarkón lőtték a többiekkel együtt a parkban.
Mopetu csak a kacarászát hallotta majd a furcsa bugását a lézer fegyver és utána semmit. Még ellenkezni sem tudott a lézersugár ellen.
Kira éppen a pulzusát nézte Oscarnak mikor az idegen lények berohannak puskákkal. Az első lövés a fiatal világító fiút találta el, aki azonnal szörnyet halt és kifakult emberi tetemként zuhant Kira ölébe. Majd a lények hezitálás nélkül tűzet nyitottak Kirára. Mind a négy zöld lény kegyetlenül támadt egy másodpercnyi időt sem hagyva a lánynak.
Sona rosszullét közeli állapotban kutat a helyen,de semmiféle táblát nem lát csak egy idő után vesz észre pár irányító panelt, amiken főleg azt jelzik milyen állapotban vannak a testek odabent. A feljegyzések szerint 90%-osak. Benézve már látja, hogy bizony van rajtuk bőr csak a szőr nem növekedett ki a testükre. Önmegsemmisítőt nem talál csak test megsemmisítést és alany kiengedését. Ezt mindenkire vagy egyesével kiválaszthatja őket a hosszú sorból. Az alanyokat csak kódnév és szám alapján jegyzik. Alattuk a nemük és párnál jegyezve, hogy mutáns vagy mutálodott.

/A kaland újra kezdődik. Remélhetőleg ti már értittek miért. Nem kötelező újra jelentkeztek, de szívesen látlak titeket. Elfogadom a három mostani karaktereiteket elfogadom, hogy még egyszer hoznátok őket, mivel ez is lehetséges. Ekkor lesz egy, akivel eddig játszottatok és rohangál a városba és egy, akinek minden új lesz, mint nektek a kaland elején /