Testnevelés- és edzőtermek

Amikor épp nem a szabadban vannak az efféle órák, akkor ezekben a termekben zajlanak a földszinten, vagy a -1. szinten az alagsor fölött.

16+

- Én is a farkadra gondoltam, hülyegyerek. Az a nagy baja, hogy csak gondolunk rá, de igazából nem is létezik? - nevetett és nevetett, amíg összezárult a nyílás, igazából hihetetlenül viccesnek találta magát.

Akkor. Másnap reggel már kevésbé. Szép dolog valakit képen keresztül hergelni, de ettől még neki nem lett jobb, sőt. Nem jutott semmi. A srác nem jött le, az este elment. Pedig amúgy sem voltak vele konkrét tervei, de felmerült benne néhány szórakoztató lehetőség. Mi baja lett volna tőle? Csak egy kis fogdosás, nem mintha bejönne neki a srác, az érzés kedvéért. Unalmas mindig a sajátjával, bár nem az unalmas a legjobb szó, hanem inkább az egyhangú. Kell a változatosság.
Amúgy is, hogy gondolja a kis cerkapöcs, hogy ő lehívja, aztán meg jól nem jön. Mégis mi a péló baja van ennek? Kötéllel kellett volna lerántania, az jobban bejött volna, vagy mi?
Ahogy egész nap nézegeti a hátát, az elfordított fejét, az iszkoló körvonalat, a mozgásienergiajelző csíkokat a nyomában, a hűlt helyét, na meg a karikás, fancsali, kócos képét, már ha elkapja a képét erős ingert érez arra, hogy tényleg így cselekedjen. Jó ég, csak egy kis móka volt, miért kellett ebből késős, durcázós melodrámát csinálni? Bár a durca öltöztet, holott a legtöbb ember egyszerűen csak levetkőzi tőle a maradék "jó" kinézetét, az oroszoknál úgy látszik, hogy fordítva van.
Na jó, kösz nem, ebből ő nem kér. A durcára ismer egy igen hatékony megoldást, mégpedig a józanító pofont, gyakran volt szerencséje hozzá az életébe és szerinte a szöszinek sem fog megártani. Csak el kellene kapnia, mondjuk az órákról nemigen tudnák ezt elrendezni, de mire valók a klubbok.
Az izzadt és mozgalmas teremben eltűnik. Középmagas, jó alakú, élénk. Ő az a típus, aki ruganyosan mozog a bokszzsákok között, na meg az emberek között is, akik gyakorlatokat végeznek, egymást püfölik, vagy éppen egy zsákkal birkóznak. Mint a kis művész. Felmerül benne a kérdés, hogy így nem csapja-e szét a kezeit, az ujjait, a bütykeit meg úgy alle cuzammen az egészet, de nem ezt fogja feltenni először. Megszorítja a kesztyűjének csuklórészét és megkezdi a hadműveletet. A zsákot közelíti meg hátulról, ahogy leng-leng a nekicsapódó kölyökerőtől, egyszercsak nem leng tovább. Megfogja hátulról és oldalról, a fejét mellette kidugva bámul rá a szöszire.
- Nem köszöntél.

16+
A másnap reggel egy külön fogalom. Szinte mindig rossz köntösbe bújik és ha még ráadásul hétfővel koronáztatja meg magát, eluralkodik a nyomott hangulat. Korai ébresztés, felemás gondolatok, elővánszorgó, sötétben elfojtani vágyott emlékek, a szokásosnál is unalmasabbnak tűnő órák... most komolyan, melyik őrültnek jutott eszébe hétfő reggelre történelmet rakni?! Mintha még mindig aludna. Nagyon-nagyon rossz ötlet.
Kissé ironikus a tény, hogy csak olyan személyről lehet úgy istenigazából tudomást sem venni, akire mindenki másnál jobban fókuszál az ember. Elkerülni egy félresikló, öntudatlan pillantást, nem reagálni, ha az aurájába kerül, semmibe venni a hozzá kapcsolódó zajokat, a hangját, a figyelmét... kizárólag úgy lehet hatékonyan tenni mindezt, ha legapróbb idegszála is a feladatra összpontosít, következésképpen nincs mutáns a tanteremben, aki jobban fókuszálna a neora a rajzosnál.
Mérhetetlenül bosszantó. Az egymásba kavarodó, zavaros és zavarba ejtő gondolatok, melyek a múlt éjjel olyan élénken üldözték egymást a fejében igencsak kreatívan túlgondolva a minduntalan felidézett eseményeket, szinte elfogadhatónak tűntek az ágyban fekve, "már úgyis mindegy" alapon játszadozva. Most a nappal szürke, borús fényében valahogy egészen más megvilágítást kap minden... Felix megmondta, hogy azt csinál, amit akar, ő pedig engedte neki. Végül pedig ő is azt tette, amit akart.
Önmagában még nem is ez, ami kiveri a biztosítékot. Felix szórakozott, ő pedig kényszerűen bár, de élvezte. A probléma ott van, hogy nem is egyszer és az istenért nem tudott másra gondolni egész éjszaka. Most meg elaludt és nem reggelizett, amiből egyenesen következik, hogy egy rohadt éhes és morcos zombi. Átok messze a vacsora (miért nincs itt ebéd?!) és az egy órás pihenőidő is csak 4-kor esedékes. Valahogy túléli... talán.

Nem, az egy óra nem segített túl sokat. Majdnem kidobta a taccsot felkelés után, annyira szédült, de a testmozgástól kezd kicsit felélénkülni. Segít a figyelmét bármi másra fókuszálni, amiben nincs legalább egy fél X. Csak két óra. Kibírja. Végez, lenyúzza magáról a zöld rövidnadrág, fekete trikó párosát, lezuhanyzik, aztán sáskajárja a konyhát. Ah, igenigenigen...
Zavartan megáll, ahogy a billenés után természetellenes gyorsasággal torpan meg a bokszzsák. A mancsaira pillant, mintha elbizonytalanodott volna saját energiatartalékaiban. Nem visel nagy, puffancs bokszkesztyűt, a kezeit csak fásli és egy vékonyabb, ujjatlan, tépőzáras fekete kesztyű védi. Nem embert soroz, szóval szükségtelen ennél nagyobb védelem, plusz amúgy is meg kell erősödnie a mancsainak. A felbukkanó arcot meglátva ezt tán nem ártott volna jobban is meggondolnia.
Megdermed, pupillái kitágulnak, a világos pillák megrebbennek, ahogy találkozik vele a pillantása. Olyan hatékonyan kerülte egész nap, hogy most hirtelen adrenalinlöket a váratlan közelség.
- Tévedés. Köszöntem, mint mindenki másnak. - Mikor reggel belépett az első órára. Amolyan mindenkinek szóló "jó reggelt" fajta, ami senkié sem igazán.
Visszafordul a zsákhoz, folytatja az edzést, mintha mi sem történt volna. Így már a neo testén is rezonálhatnak az ütései, bár az ereje végtelenül elhanyagolható hozzá képest.
- Mi kéne? - Szinte semleges hang.

16+

A kitüntetett mellőző figyelem erősen irritálja. Nem mintha olyan gyakran lett volna szerencséje ilyesmihez, mert még egyáltalán nem volt, de nem vágyott erre az újfajta tapasztalásra. Egyszerűen se füle, se farka, állandóan érzi a tarkóját viszketni a szöszitől, ahogyan az azt lesi, hogy mikor fordul felé a figyelme, mert addigra neki valahol máshol kell lennie. Ez az egész egyszerűen csak rohadtul idegesítő és frusztráló.
Valami ilyesmit készül az arcába mondani, meg azt, hogy ne legyen ennyire gyerekes, meg blablabla, blablabla és blablabla, de végül egészen másfajta üdvözlő szóra nyílik a szája. Miért is rótta fel a személyes köszönés hiányát? Nem mintha amúgy nem szarná le, hogy ki köszönt meg ki nem köszönt...
Ja igen. Nem akarta megijeszteni, és ajtóstul rontani abba a bizonyos házba, aminek a falait gumiból öntötték, és ahova nem jó bezárva lenni, hello Anton belső lénye.
- Ch, mindegy - sziszegi bosszankodva. Rajta szürke atléta feszül, szó szerint, mert már legalább egy fél éve kinőtte, de a dereka még éppen a helyén van, csak nem szabad lehajolnia, mint a csajoknak miniben. A válla karmolt, foltos, heges, szúrás, vágás, égés, horzsolás, ha lebarnulnak valamikor a fehér hegektől úgy nézne ki, mint valami posztmodern alkotás. A lábszárát takarja, fekete, bő pamutnadrág, a lábfeje mezítláb, a bal kisujjának utolsó porcát valami elvitte, szóval ott nem nő köröm, a kis rózsaszín húsvég úgy integet a sötétzöld gumipadlón, mint valami egzotikus kis mélytengeri szörnyeteg.
- Egy korty tequila, mondjuk, de beérném ginnel is, vagy ha már rádnézek, akkor a vodkát is igen kívánom - őrült büszke magára, szofisztikáltan fogalmazott. Megveti a lábát, a törzsének fogja a homokzsákot és ellentart a püfölésnek. A mozdíthatatlan, el nem lengő homokzsák a lengő, engedelmes homokzsákhoz képest baromi nagyot üt vissza, tízből kilenc kéz nyöszörög, ha ilyesmit kell püfölnie.
- Nem jöttél le. Ez azért elég pofátlan, miután lyukat nyitottál a mennyezetemben. És mi bajod van? Olyan vagy, mint a fúriacsajok a havibajban, mindenki tudja, hogy mi a helyzet, mert a puszta jelenlétükkel fájnak, de mit lehet tenni -sajátos rezonanciát ad a hangjának az, hogy a homokzsákon keresztül átveszi a kölyök kiadott erejét. Valami idióta fizikai törvényszerűség biztos van erre.
- És zavar a durcás képed. Hagyd abba. Minek a nyafi?

16+
Még csak nem is akar frusztráló lenni. Él azzal az egyetemes tévképzettel, hogy ha egy problémára teszünk magasról, akkor az idővel megszűnik létezni. Persze a neot történetesen nem tudja és nem is akarja kitörölni a létezésből, de elérheti, hogy ne foglalkozzon vele, nem? Nem? Hát persze, hogy nem. Pedig Felix talán jobban tenné, ha nem akarna olyan lényekbe mászkálni, akiknek a helyes zavaros kis elméjét illene gumiszobában tárolni.
Nem köszönt neki külön? Nem. Felix sem köszönt neki külön. Gyerekes gondolat erre fogni? Óh, igen.
Nem veszi a fáradtságot, hogy végignézzen a másikon, megmarad a porszürke szemeknél, mielőtt visszaszerzi a fókuszát a tömör, élettelen vöröszsákos valóságra.
Hogy lehet felvont szemöldökkel laposan nézni? Rejtély, de a szöszi ügyesen produkálja.
- Hát persze, mert pont a to do listemen volt, hogy dezintegráljon valami f.szom számítógép, csak hogy kiszolgálhassalak. Whoa... - Hirtelen mintha nem is a zsákot ütné, hanem valami nagy melák góliát hasfalát. Lerázza a kezét, frusztráltan néz a neora. Nyilván nem fogja elengedni a nyomoronc zsákot, csak mert megkéri. Rövid ismeretségük során még egyszer sem csinálta azt, amire kérte. Lehet ildomos lenne lassan bevezetniük a fordított pszichológiát. Technikát vált inkább, hátha akkor leveszi karjairól a teher egy részét. Nem tökéletes sem a tartása, sem az ütési módszere, sem a mozgása, de lényegesen jobb, mint az előző két hétben. Viszonylag gyorsan tanul, de messze még a profizmus.
- Hogymivan? - Mereszt nagy szemeket Felixre, egy, a többinél lényegesen nagyobb és izomsajdítóbb ütést követően megáll, tenyere és alkarja elfekszik a zsák felületén, féloldalasan lép ki mögüle.
- Mert nem pofátlan betörni valaki szobájába, aztán sértegetni, fújkálni, földre teperni, fojtogatni, felpofozni, rajzani... -  A csendes, sziszegő szórengeteg megáll egy szívdobbanásra, elgondolkodva oldalra pillant, kurvanagy kérdőjelek a feje felett. Mintha szóújított volna. De a rajzzal felajzani sokkal hülyébben hangzik. Francokat, mindenhogy hülyén hangzik. Vállat von, elégedetlenül szusszan, de a másodpercnyi gondolkodás kizökkentette annyira, hogy ne folytassa a háborgást.
- Nézd, Felix, hulla vagyok és ma még nem ettem, szóval kurvára nyűgös hulla ráadásul, te meg... - Végre veszi a fáradtságot és végignéz rajta. Nyilván valamit be akart szólni, de helyette elidőzik inkább a rengeteg hegrajzolaton. Az ő bőre is sok ütleg maradandó nyomait viseli, de azért ehhez képest az övé piskóta.
- Miért zavar egyáltalán? Nem mintha kötelező lenne nézned.

16+

Az emberek a legtöbb dolgot nem akarják, amiben aztán valamiképpen részük lesz, vagy mert ők cselekszik meg hülyén, vagy mert valaki más megcselekedteti azt velük. Rossz dolog a szöszi bőrében lenni, de mindenkiében rossz, akinek van egy kis kritikai érzéke önmaga és a világ iránt, ahol a rossz dolgok csak úgy megtörténnek, akármilyen is optimistán, jót bevonzón, egyéb pszichoblabla módon a lehető leghelyesebben állnak is a dologhoz az egyének, akiknek éppen nincs szerencséjük.
Meghunyorogja azt a lapos szemezést. Menő. Majd gyakorolja a tükör előtt, mint a szőke tette biztos. Lehet, hogy valahol pihen egy rajz, ahol így áll a szemöldöke, és ez képessé tette... nem, valószínűleg ez nem így működik.
- Akkor ne kérdezz olyat, hogy mi kéne, ha egyszer előre tudhatod, hogy nem fogsz tudni rá értelmes, helyes, megfelelő választ adni - van valami vontatott önelégültség abban, ahogy beszél, miközben összeadja az erejét a homokzsákkal, és nagyon kemények lesznek. Vajon ha a homokzsáknak lenne személyisége mit szólna egy ilyen típusú megerősítésnek? Örülne? Nem örülne? Gátolná az ambícióinak betöltésében, hogy ő lengve adja ki a bokszolók edzőpartnerét? Miért gondolkodik égbekiáltó hülyeségeken?
- Ez elég gány, megkérhetnél valakit, hogy mutassa meg hogyan kell, ha nem megy - persze ne őt. Semmiképpen sem őt. Konkrétan bárkit, de őt ne, akkor se, hogyha az iskola minden fajzata őt kergeti, és csak nála, a neonál lelhet menedéket és bokszleckét, akkor se. Túlságosan sok lehetőséget adna vele arra, hogy szopassa, az meg kinek kell? Őt szórakoztatná, Anton meg nyöszörögne. Benne is van jó érzés, amíg nem mászik önként a szájába, addig nem rángatja oda.
- Először is - egy kicsit előrébb lép a maga zsákoldaláról, de messze vannak még ahhoz, hogy félúton találkozzanak, mint valami romkomban. Kicsit lehalkítja a hangját, a mélységtől mormogóvá válik, egy kicsit rosszabbul érthető, nem olyan tiszta.- nem betörtem, hanem elrejtőztem, mert kergettek. Amúgy se a te szobád, nem fizetsz érte. Nem sértegettelek, hanem kritizáltalak, mert hülyén beszélsz. Még mindig. A fújás művészet, földre azután tepertelek, hogy fejbe vágtál, a fojtás ehhez tartozik, a pofon a hisztire ment, és tízmilliomodszorra: nem vagyok sáska, hogy rajzzak! Mi a pöcs bajod van ember? - hörren.
- Amúgy is, ezt mind szépen megbeszéltük, békésen elváltunk, csövi. Nincs okod ma ilyen seggenszúrt nyúlként viselkedj, és nem állhatom, ha valaki rajtam pörög - és főleg, ha csak elméletben teszi, szóval csak ne tegye.
Kicsit izzadt a vállán és mellkasán, bár őt nem egy zsák izzasztja, mivel született agresszív, nálánál mindig nagyobb ellenfeleket keres, és hát egy mutánsiskolában aki keres, az talán is.
- pélóért jössz edzeni, ha nem ettél? Láttad a szabályzatot? Enni és inni kötelező rendesen azon a napon, amikor boksz van, ez nem a hadsereg. Azért zavar, mert idejársz. Nem tudlak kikerülni, ahhoz nem elég nagy ez a kúria - legalábbis neki nem. Számtalan rossz tulajdonsága van, de a legrosszabb talán az, hogy képtelen, egyszerűen csak képtelen nem tudomást venni a felé áradó indulatokról. Uralni akarja őket, mert az ad neki biztonságérzetet, ha pontosan tudja, hogy ki, mennyire és miért gyűlöli őt, és mi ennek a várható következménye az adott személyiséget felületesen ismerve. Ez kell neki. És Antonka nem fogja elborítani a kontrollhálóját.
- Lépjünk le. És elbeszélgetünk. Újfiú vagy, ez egyszer elnézem a bűneid.

16+
Felnyög a hülye válaszra, égnek emeli pillantását, mintha ugyan a magafajtával még foglalkoznának az istenek. Bár... miért is ne? Még elég fiatal és viszonylagosan lightos bűnei vannak, akár törődhetnének is vele. Nem vesz tudomást a másik önelégült fejéről, sem a bokszzsák lehetséges érzelemvilágáról. Püföli, mert jól esik. Vagy mert minden ütéssel közelebb kerül a vacsora. Hhh...
- Én kérek elnézést, hogy nem megy minden zsigerből, mint egyeseknek. - Csúnyán néz fel, nem igaz, hogy mindig be kell szólni, legalább egy minimálisan visszafoghatná magát. Nincsenek tévképzetei.
- Valakivalaki. Gyere, Felix, mutasd meg, figyelek. - Meglapogatja a bokszszsák oldalát, ahogy kitámaszt. Nyilván a másik jobban csinálja nála, kemény harmadik alkalomra az ember fiából nem válik bokszisten ugye.
Becsületére legyen szólva, némán hallgatja végig a mormogó szavakat és igencsak figyelnie kell rájuk, hogy értse mit akar a másik. Mély sajnálatára elég jó bár, nem beszél anyanyelvi szinten, így időnként tud rendkívül megerőltető lenni az angol. Járnia kéne oroszra, hogy legalább néha halljon valami otthonit, de egyszerűen csak nem tudná belepasszírozni az órarendjébe.
- Na egyrészt. Szomorú hírem számodra, hogy még nagyon sokáig így is fogok beszélni, ha irritál ne hallgasd. Egy hónapja vagyok az államban, ha meg kellett volna keresnem a csodálatos tündérkeresztanyát, aki varázsütésre elintézi a dolgot, kérlek, oszd meg velem hova menjek kuncsorogni. Én örülnék a legjobban, ha ez így működne, cseszdmeg. - Ez igencsak komolyan sérti az önérzetét. Tudja magáról, hogy jól beszél, nem is fél megtenni ráadásul, miért kell ezzel basztatni állandóan?
- Megbeszéltük, békésen elváltunk és ennyiben is maradtunk volna, ha nem akciózol éjszaka. Legalább miután megkértelek rá. Belehalnál, ha egyszer az életben azt csinálnád, amire kérnek? - Halkan fújtat, ahogy minden szó is csendes a szájából. Érződik rajta az indulat, de nem eléggé ahhoz, hogy körbemásszon a teremben. Így is csak idő kérdése, míg valami tanerő kiszúrja, hogy nem csinálnak semmit.
- Ez értelmetlen. Úgy viselkedsz, mint aki azt akarja, hogy lehetőleg mindenki a környezetében rajta pörögjön. Nem jó, ha megkapod, nem jó, ha nem kapod, mit akarsz mégis, hm? - Előre hajol, kvázi bemászik a másik arcába. Túl sok feszültség vibrál a bokszzsák oldalán, ha az kicsit érzelmesebb lény lenne, már visítana, mint a kolbászkák a serpenyőben.
- Akkor talán be kéne vezetniük az ebédet. Komolyan vicc, miért nincs itt ebéd? Ez valami hülye amcsi szokás? - Irritáltan fúj, visszalép a zsák elé, tüntetőleg azt tünteti ki inkább kétes értékű figyelmivel. Bosszúsan pillant vissza a szavakra. BŰNEI?! Mi az isten.
Nem válaszol azonnal, összeszűkült szemekkel vizsgálja a másik vonásait.
- Nekem mi hasznom ebből? - Enyhén félrebiccenti az állát, a kézfejével törli meg a homlokát, nedves szőke tincseit hátrafésüli a mozdulat folytatásaként, mancsa megáll a tarkóján. Halkan sóhajt.
- Van kajád? Vagy cigid? Bármelyikkel megvehető vagyok jelenleg.

16+

Hülye kérdésre hülye válasz, hülye válaszra még hülyébb válasz jár, így alakul ki a tápláléklánc, és nem érzi magában a megváltókomplexust Felix ahhoz, hogy ezen az örök igazságon változtasson, ha Anton maga alatt vágja a fát, ő jó kiscserkészként segít neki fűrészelni, mert ezt teszik a barátok.
Barátok, hm. Fura szó.
- Elnézve - mert kegyet gyakorolni nem szégyen, elvigyorodik, aztán gyorsan megkomolyodik a tekintete, súlyos pillantást vet a fiúra.
- Mondom valaki. Nem akarod, hogy én edzzelek - utolsó fuldokló után vetett mentőöv gondolat, mielőtt elsüllyedne a sötét és hideg óceánban, ha így folytatja a kis orosz. Lehet, hogy jól csinálja a bokszolást, de hiányzik belőle az empátia, a tanítási készség és a türelmesség azok iránt, akik máshogy csinálják, mint ő, vagyis rosszabbul.
- Az, hogy nem tudsz máshogy beszélni, nem jelenti azt, hogy jó is ez így, vagy nekünk el kellene viselni azt szó nélkül. Ez Amerika, nem Oroszország, ergo, amíg akcentusod van, más vagy, és ezt vállalod is. Ezért kijár a szóbeli pofon. És nem, ez egyáltalán nem olyan igazságtalan, mint eltiltani a rajzolástól, mielőtt ahhoz hasonlítanád - ha lenne ezen a világon tündérkeresztanya már fejjel beletunkolta volna az orbitális tök-kocsijába, amiért ennyi szar van a világon, pedig ő a pálcájával huss, mindent megoldhatna. A szemei érzéketlenek a nyelvi problémára. Lehet, hogy ez van, de éppen az "ez van" adja meg a támadási felületet.
- Ne legyél röhejes, azért vagy idegbeteg, mert éjjel csak jót tettem veled? Hagyjál már az idióta kérésekkel, minek kellene azt csinálnom? Kinek lenne az jó? Csak kéregetsz a vakvilágba, de semmi haszna, értékelhető dolog nem lett volna abban, bocs, de ilyen kérést akkor se fogok teljesíteni, ha nem halok bele, mert faszság, hülyeség, gyökérség, teljesen felesleges, és még amit akarsz. Majd ha kérsz valami értelmeset, pl. most kérhetnél kaját, akkor azt csinálnám, amit kérsz - forgatja meg a szemét, és tol egy kicsit a homokzsákon, bár lassan, nem lökésszerűen, csak hogy kimozdítsa a kölyköt a stabil pufogásból, amúgy meg jöhet az arcába, mert azt már megszokta, hogy ott vannak dolgok.
- Nem mindegy hogyan pörög. Látod? Most a kutya se figyel rám, mert így akarom. Te viszont nyavalyogsz, mint akinek odacsukták a farkát az ajtóba, csak mert foglalkoznod kellett vele - pörgés és pörgés között tehát jól árnyalta a különbséget, és azt is, hogy mit akar. Legalábbis szerinte.
- Én le szoktam lépni kajálni. Mindenki lelép kajálni - vonja meg a vállát, ez ilyen amcsi szokás, fakultatív viszony a leírt órarendhez a testi igények javára.
- Az a hasznod, hogy nem verem bucira a fejed - mordul felbosszantott hangon, elengedi a homokzsákot, előrelép, egy tenyerével lök egyet Anton mellkasán, mintha csak kihívást intézne felé és terelgetni a megszokott páros ringek felé, ahol közel az ajtó, ahol ki fognak lépni.
- Van hát, mégis mit gondolsz, kivel beszélsz? Éhező, szomjazó, uncsi Tónival? Bocs Tóni - int oldalra.

16+
- Kegyes vagy, nagyúr. - Színpadra született, meg is hajolhatna a szerep kedvéért, de őszintén szólva a bemutatás is egészen megkísérti. Önuralomból épp csodák-csodájára kiváló, nem teszi egyiket sem, ellenben felvonja a szemöldökét arra a súlyos pillantásra.
- Miért nem? - Igazából tényleg nem akarja, hogy Felix eddze, erősen kétli, hogy el tudná viselni a szerencsétlenkedését, vagy ő maga nem baszná fel magát a lekezelő, esetenként igencsak alpári modorától, de kivételesen még kíváncsi is a másik véleményére önnön képtelenségeit illetően.
Gyorsan elfutja a méreg megint, esze ágában sem volt a rajztóltiltáshoz hasonlítani. Köszönőviszonyban sincsenek egymással a témakörök és ennyire azért messze nem gyerekes.
- Egy szóval sem állítottam, hogy jó így. Tanulok. Felesleges baszogatnod miatta. - Elfintorodik. - És pusztán a rend kedvéért, Oroszországban is kicsinálják azt, aki más. Most, hogy mondod, végül is egész otthonos itt. - Mintha némi gúny íze lenne a dolognak? Nem, egyáltalán nem érzi magát otthon sem a suliban, sem az államokban, sem a nyelvben és legfőképp nem saját fajváltásának témakörében, de az állandó csesztetés pont semmilyen szinten sem hiányzott otthonról.
Elnyílik a szája, tipikusan produkálja az "ilyen sincs, csak a mesében" arcszerkezetet. Megbillen az egyensúlya, ahogy a homokzsák mozgolódni kezd, arrébb is lép tőle.
- Félve kérdem, mindenkivel így viselkedsz? Hogy nem jelentettek még fel szexuális zaklatásért, vagy valami? Senki nem szokott neked nemet mondani? Eszedbe jutott már, hogy ezen a bolygón nem mindenki meleg és netán kissé kínos a szitu? Ez tök gáz. - Kissé mintha kipirosodott volna az arca. Ha akarja, ha nem, zavarba jön, ha épp mélyebben is belegondol a dolgokba. Egyszerűen csak szürreális az egész rajzos mizéria. Hüvelyk- és mutatóujja közé csippenti orrnyergét, megmasszírozza inkább, hátha akkor elmúlik gyors ütemben éledező fejfájása.
A mozdulat közben sandít oldalra. Összevonja a szemöldökét és alaposabban is körbenéz. Tényleg senki nem figyel rájuk. Fura. Bár valószínű, hogy igyekeznek inkább nem figyelni, mert nem akarják átvenni az ő szerepét a célkeresztben.
- Van némi kontrollmániád. - Leveszi a lényeget. Nyilván az a gond, hogy őt még nem irányítja őfőneósága. Aha. Hahaha. Nope.
- Mih... hova? - Nagyon gyorsan válik érdeklődővé az amúgy semleges-irritált pillantás, kajával még a vadállatokat is gyorsan lehet szelídíteni. Kizárt dolog mondjuk, hogy ezek a városba járkálnak tápolni esetleg. Lehet a konyhán kapnak délben is valamit önkiszolgálási alapon? Vagy what? WHAAAT?
- NA! - Kizökken a gondolatok közül, ahogy löknek egyet rajta, csak úgy a miheztartás végett hátrál tőle néhány lépést. - Kibaszott agresszor. - Morog az orra alatt, nem biztos, hogy a másik hallja egyáltalán. Nem is érdekli, fújtatva fordít hátat a neonak, zsebre dugja kesztyűs mancsait, ahogy kifele irányul. Véletlenül sem a ringbe. Bár ha nagyon muszáj, megküzd vele, viszont erős a gyanú, hogy az messze nem fog megfelelni a boksz-szabályoknak errefelé.
- Tényleg? - Sandít hátra, hagyja maga mellé érni a srácot. - Cigivel nem rugdosnak ki innen? - Elgondolkodik. - Piád is van?
Nem akadékoskodik tovább, átengedni Felixnek a hovamegyünk típusú irányíthatóságot.

16+

Vigyorog. Tetszik neki a nagyúr megszólítás. Mondjuk főleg a nagy miatt, az úr szó mindenkit megillet, aki elmúlt már huszonöt, szóval nem annyira nagy szám, de a nagy mindig jó. Minél nagyobb, annál jobb. Hatalom, erő, erőszakosság, test, eddig még senkit sem látott, akiknek kárára lett volna a nagyság.
- Én mondjam meg neked, hogy te miért nem akarsz velem edzeni? Wtf? - emeli meg a szemöldökét, rápillantva a fiúra. Ő csak megállapította, hogy a másik nem akarna. Az már Anton dolga eldönteni, hogy a lehetőségek közül, amik előtte állnak melyik miatt nem. Azt tudja magáról a neo, hogy ad okot arra, hogy valaki ne akarja, de az nehogy már az ő dolga legyen, hogy meghatározza, pontosan ki miért. Azért is hallgathatná a nyafogást, hogy miért döntötte el róla, blablablabla.
- Na látod, ha meg nem jó, ne panaszkodj. Ami szar, azt basztatják. Te is basztatod azt, ami szerinted szar, szóval ne legyél képmutató punci - bár a képmutatóság is megszokott. Oroszország hallatán csak vállat von. - És Oroszországban is ennyit picsogtál azon, hogy jaj ne basztassatok, tanulok? Vagy más?
A gúnyt nem veszi fel. Nem szokta felvenni, ha nem akar verekedni, és most hiába vannak bokszon, annyira nincs kedve. Fáj a válla és a háta a korábbi kedvtelen verekedéstől, szóval ezt a konfliktuslehetőséget most szkippeli, inkább elnézi azt a nagyon buta fejet. Elmosolyodik, de valahogy trágár, frivol és kaján éle egyszerre van ennek a mosolynak.
- Mindenki meleg? Bárki is meleg? Ki a pélót érdekel, hogy ki meleg, ki nem meleg, hol érzed magad, a 2010-es években? Utoljára akkor volt ez kérdés. Nem emlékszem, hogy a nyelvem a füledbe vagy a szádba dugtam volna, hogy bármilyen szexuális zaklatás történjen veled. Megérintetem egy rajzot. Ez neked nem fájt. Ez egy mondhatni teljesen aszexuális aktus volt közöttünk, nemiségtől, őt, még szextől is függetlenül, de akkora segget kerítesz neki, amibe már nyugodtan beleteheted, szóval ha akarod, tőlem aztán - vonja meg a vállt egy kicsit lendületesebben. Szerinte is szürreális, hogy az ő hibája volna az, mi több, ő buzulna attól, hogy a kölyöknek áll azért, mert simogatják. Az övé nem állt. Szóval még önző is.
- Mondta a fiú, aki fegyvert rajzolt a falára, és lyukat nyitott a padlón, hogy magas lóról beszélhessen - dobálja vissza a kontroll-labdákat. Ő legalább nem szégyelli.
- Egyesek a kajáldába. Addig verik az asztalt, amíg kapnak valakit. Mások a gyengélkedőre, mert elájulnak, miután leesik a vércukruk, bár ők nem pontban délben, hanem valamennyivel vacsora előtt, mert elfogy a kraft, mire odaérnek. Aztán vannak azok, akik a szobájukba, mert felhalmoztak a hétvégén, meg a szülők küldtek nekik. Meg vannak a kicsit vadak, akik leharapják a verebek fejét, amit elkapnak az udvaron. Mondta a rajzagresszor, passzívagresszív - derül, ez a "mondta" lesz az új kedvenc megszólítása, ha erről a kis tökről van szó. Hátulról már nem löködi, sima, kicsit imbolygó, gusztustalanul laza járással ott van a sarkában, ejtett vállai jóval alacsonyabbnak mutatják, mint amilyen. Erősen olyan kisugárzása van, mint aki alig várja az egyenlőtlen harcot, de csak nyugi-nyugi, nem veri péppé a szőkét, csak egy kicsit.
- Piám nincs, az a szar robot begyűjti az összeset, és megissza. Hányinger, azt mondom. De a cigit, főleg ha darabokban hozod be nem szúrja ki - halkítja le a hagngjét, aztán kisurrantja a kölyköt az ajtón. Minden szökésnek csak az a titka, hogy nem szabad körülpislogni, hogy figyeli-e őket valaki, mert az gyanús. Nem hagyja hezitálni, és már az öltözőben is vannak, bár neki csak a cipője van itt, ebben a ruciban jött el órák után a szobájából. Csak a kesztyűt veszi és teszi vissza a polcra, mert az kincstári darab és nem a sajátja. Majd egyszer vesz egyet. Majd egyszer.

16+
Sokaknak kárára van a nagyság. Leginkább azoknak, akik nem érdemlik meg, vagy netán egyenesen kérik maguknak. A hatalom általában azok kezében van a legjobb helyen, akik nem vágynak rá, de ez még nem jelenti, hogy másnak nem állhat jól. Felixhez igazából illene, bár lehet csak mert a neo fílinget látja belőle, ki tudja.
- Arra voltam kíváncsi, szerinted miért nem akarnék veled edzeni. De tökmindegy. - Megvonja a vállát, végül is nem számít, a végeredmény pontosan ugyanaz marad. A kis orosznak nem kell megmondani semmit. Azt szereti csinálni, amit ő akar, lehetőleg akkor, amikor ő akarja. Más kérdés, hogy általában ezt nincs ereje, vagy pozíciója, netán elég pofátlansága biztosítani. Ebben kifejezetten különböznek. Valahol mélyen ez egészen lenyűgözi a másikban függetlenül attól, hogy rá nézve erősen zavaró tényező.
- Francokat, ami szerintem szar, azzal nem foglalkozom tovább. - Mert csak mert basztatja, nem lesz kevésbé szar. Nincs megváltókomplexusa, nem hisz abban, hogy csak mert belekezd valami orbitális szívatásba, a másik fél varázsütésre megjavul.
- Nem, megtanultam keresztülnézni az embereken. - Lapos pillantása szerint ezúttal is valami ilyesmi volt a terv, Felix pedig durván keresztülhúzgálja a kis számításait, mint ahogy a falát is óhajtotta a maga művészi lila fújkálmányával.
Kifejezetten nem tetszik a mosolya. Szívesen megütné érte. Nagyon-nagyon szeretné megütni érte...
Betikkel a szeme alatt egy izom.
- ENGEM érdekel, ha áll tőled, bazdmeg! - Ez tán túl hangos volt, befogja egy pillanatra a száját. Mély levegőt vesz, lehalkítja a hangját kicsit. - Nem mintha nem közöltem volna, hogy miért kérem, hogy állj le. Ez innentől fogva szexuális zaklatás, ha tetszik, ha nem tetszik. Persze, nyilván az én hibám, hülye voltam, nem kellett volna odaadnom, bocs? Undorítóan alpári tudsz lenni. - Csak úgy mellesleg. Nem tudja elképzelni, hogy bármilyen nézetben tekinthető az normálisnak, vagy tök jogosnak és megkérdőjelezhetetlennek az, ha valakit bármilyen módon akarata ellenére izgatnak. Jézusom.
- Oké, egy pont oda. - Elhúzza a száját, de kivételesen még igaza is van. A különbség csupán, hogy ő nem egy iskolát, pusztán a saját életterét próbálja uralni. Nos. Felix élettere nyilván az egész iskola.
- Ez most a legkevésbé sem győzött meg arról, hogy nem katonai kiképzés folyik itt. - Utal vissza a korábbira, mert hát az éheztetéses tűréshatárkitolás kifejezetten erre hajaz. Ne felejtsen el feltankolni a hétvégén. Elégedetlenül nyög fel az újabb kiutalásra, inkább ejti a témát. Vicc. Hogy került megint ebbe a szituációba? Lehet egyszerűbb lenne, ha csak hagyná neki, hogy megverje és túl lennének rajta. A fájdalomhoz már hozzászokott, az igazán nem jelentene újdonságot.
- No comment. Sosem hallottak még a túlzott szigor hátulütőiről? - Nincs problémája a kisurranással. Vagy legalábbis nem látszik rajta bűnbánat, netán hezitálás emiatt, olyan lendülettel halad kifele, mintha küldetése lenne rá, de minimum ez lenne a normális eljárás. Minden csak a határozottságon múlik, hm?
Már az öltözőben reccsen a tépőzár, lenyúzza magáról a kesztyűket, bár a fáslit nem. Az a sajátja és egyáltalán nem bánja, ha plusz tartás van a csuklóin, amíg lenyugszanak az ízületek.
- Hova megyünk? - Belebújik a vörös, magas szárú tornacsukába, lazán köti meg a padon ülve, majd feláll. Részéről mehetnek.

16+

A nagyságot fel kell érni ésszel, ami nem feltétlenül okosságot jelent, hanem egyfajta lélekállapotot. Egy szerény, visszahúzódó, jótékonykodó lélek nem lesz feltétlenül jól működő hatalmi pozícióba, hiába rendelkezik minden közhasznú pozitív tulajdonsággal. A hatalom se nem jó, se nem rossz, viszont erős fogást kíván magán, mert síkos természetű, akik pedig túlságosan tiszták nem biztos, hogy elég erősek.
- Ha a véleményem érdekel kérdezd egy kicsit kevésbé szemrehányóan, elutasítóan és a többi - egy árnyalatnyi zavar játszik a hangjában, mintha valami istentől elrugaszkodott, beteges és perverz dolog lenne az ő véleményét kikérni, az álláspontját megkérdezni, tehát nem bízhatna abban, hogy nem a személye elleni támadás ez. Mert amúgy tényleg nem bízhat ebben, de a kis rossz érzés hamar megfullad az ego tengerében és ez teljesen rendben van.
- Hazudik a szád - mosolyog fanyarul és saját tapasztalásból. Anton szerint szar, amit ő csinál, és ezt mindig a szemére lobbantja, neki nem tud sóderozni.
- Jah, gondolom nagyon hatékony. Kiszúrni a szemed, kiköpni a nyelved, bedugni a füled. Konfliktusmegoldás level up, gracca - bök a hüvelykujjával felfelé. A keresztülnézés csak az arisztokraták, és sznobok életlehetősége, ha egy hozzá hasonló megpróbál keresztülnézni azon, aki zavarja, akkor is szopni fog, meg ha nem néz keresztül rajta, akkor is. Ez így működik az ő életvalóságában. Az iskola pedig nagyon nem az, de hát... sajnálhatná a kölyköket, hgoy nem tudják milyen lesz kint, de igazából gyanítja, hogy sose kerülnek úgy igazán ki.
- Wow, csendesen - nem mintha szégyenkezne, vagy valami, de éppen elosonni készülnek, nem jó plusz figyelmet magukra vonni némi oroszos kifakadással. Rohadt ruszkik. - Komolyan ezen lovagolsz? Hogy nem hagytam abba valamit, amit élveztél? Bocs kölyök, de ez baromság. Élvezted. Pont. Ha nem élvezted volna, nem csinálom. Ha az élvezésed szexuális zaklatás... ööö, mi van? Az élvezés szexuális zaklatás? Jaj. Ne. Neee. Ezt azért már mégse. Köszi - vigyorog az alpáriságra, igyekszik a neo, de nem mindig sikerül elég közönségesnek lennie ahhoz, hogy megugorja valakinek az ingerküszöbét. A pontnak is örül, nem mintha rászorulna, teljesen biztos az igazában, de azért nem árt.
- Pedig nem. Plázacica kiképzés folyik, azért nincs ebéd, mert szép vékonynak kell lennie a csajoknak, hogy felszedje őket valaki és kiteljesedjen az életük, szóval szolidaritásból senki sem eszik - rögtönzi az elméletét, mert nem akar belemenni abba, hogy mennyire nem katonai ez a hely. Például ott lehet inni. Sőt, kötelező.
- Néha nem tudom, hogy értik-e a különbséget, a nevelés/tanítás/hős vagyok, azt csináljátok, amit mondok hozzáállás között - vallja meg úgy tényleg őszintén szólva. Amekkora bunkó, elég részletes megfigyelést végez ezen a világon ahhoz, hogy hiteles legyen.
- Hozzám - kicsit megborzong, ahogy izzadt bőrrel kilép a folyosóra, de volt már rosszabb is. Ő le se ült, szabályosan begyűrte a mezítlábát a cipőbe, se zokni, se semmi, be se köti. Ha ennél lazább lenne, szétesne, de bízik a testében. Nagyon lehangolná, ha szétesne.
- Benyomsz egy energiaszeletet, vagy egy babkonzervet. Van egy kis kétszersültem is, meg egy sonkám. Bár a szaga nem jó, azért hidd el, nincs semmi baja annak sem - meg egyéb egységcsomagos készkaják. Tartósítószer és energia. Szereti biztonságban tudni magát, nem mintha megengedhetné magának, de tudja, honnan szerezzen mit ahhoz, hogy cserébe ilyesmit vegyen magának odakint Salem peremén. A jó kapcsolatok aranyat érnek akkor is, ha leszámolt az életével. Szaporán lépked, nem akar senkivel találkozni a folyosón, hosszúra nyújtott térölelő lépéseihez nem árt, ha a fiú összeszedi magát, de hamarosan bekulcsolja magát az ajtón. Éjjel a sötétben nem adott ilyen sivár képet.

//folyt. köv. szoba?

Cody-nak nem voltak túl jó tapasztalatai ezekkel a mai bálokkal kapcsolatban. Igaz felügyelő tanárként nem is lehet annyira élvezni a dolgot mint mikor résztvevő rajta az ember, de mintha amúgy sem lett volna akkora élmény mint Cody idejében. Ezek a mai fiatalok még táncolni sem szoktak. Így, az igazgatóhelyettes úr elintézte, hogy ne kelljen ott lennie és legyen egy kis szabadideje. Ezt a szabadidőt pedig testmozgással tervezte kitölteni. Mások kiöltöztek vagy jelmezeket vettek fel a bálra Cody meg az edzéshez használt gönceit kapta magára. A pólón még a festékfolt is ott maradt amit Alethea kisasszony okozott. Talán valami jó praktikával hirtelen kezelve még megmenthető lett volna, de ehelyett a sivatagban feküdtek ki tudja meddig. Persze edzésre még tökéletes főleg ilyen magányos alkalmakra. Lesétál hát az edzőterembe kezében egy vizes palackkal mert ott állnak rendelkezésére megfelelő eszközök, hogy megterhelje magát viszont ott már van valaki. Gyorsan végignéz a lányon, akit annak pozitúrája miatt nem ismer fel majd elindul egy gép felé és odaköszön neki.
-Szép jó estét! Hogyhogy nem a bálon?

Föl lett ismerve a lány is, aki lassan már kész nő. Mivel Cody kicsit beletemetkezett a papírokba, órákon kívül kevés időt töltött a diákok közt. Így csak éppen köszönni tudott neki. Mindenesetre a másik kis alkotása ha nem is ment teljesen ki a fejéből, de egy vicces kis emlék. A megjegyzésre megrázza a fejét.
-Nem szabad hagyni magad. Egyszer vagy fiatal. Ki kell évezni!
Süti el az ilyenkor kötelező tanácsokat és kezdd el ő is bemelegíteni. Hála a sportolói múltjának és hogy még manapság sem hanyagolja el az edzéseket elég hajlékonynak számít. Közben meg azért hallja a lány kérdését.
-Nem teljesen, de úgyis csak edzéshez veszem fel.
Tényleg nem zavarja a dolog. Balesetek megesnek, túl nagy problémát nem okoz az a póló és biztos benne, hogy a lány nem szándékosan csinálta. Közben Alethea elkezdi a bokszzsákot püfölni. Ezzel kapcsolatban szerencse, hogy Cody nem tud mert most biztos elmosolyodna. Van egy olyan rossz szokása a tanároknak, hogy mindig a saját tárgyukat tartják a legfontosabbnak vagy leghasznosabbnak és ez igaz Cody-ra is.

A lány mondatára Cody bólintott.
-Valóban nem. Hívhatnám fel a szüleiteket meg felesleges papírmunka lenne vele. Inkább hagyd  az ilyen meglepetéseket, de bálról van szó nem birkózó meccsről.
~Ha én tudok önuralmat erőltetni magamra akkor ő is. Neki pedig csak a sima idegesítő alakokat kell elviselnie. Hát még ha néhány ember csak úgy is szúrná a szemét.~
Az ajánlatra ő is felnevetett.
-Persze. Pár tininindzsa teknőcöt, hogy a korszaknál maradjunk.
Persze lehet ezzel olyat mondott amit nem ismer a lány. Az ilyesmi inkább az ő generációja. Bár ha a terminátort ismerte akkor ki tudja. Az biztos, hogy meg tudja lepni őt. Mint most is a visszavágással. Fel is röhög.
-Az ilyesmi nem az én műfajom. Akár hiszed akár nem régen én voltam a mókamester, aki a felügyelők munkáját megnehezítette. Most meg én vagyok a felügyelő és nincs egy mókamester sem. Még táncolni sem szokás, sokan például csak ülnek és nyomkodják a telefonjukat. Változnak az idők.
Nem mintha az ő idejében nem telefonoztak volna, de akkor is biztos benne, hogy akkoriban nagyobb bulik voltak. Ugye mindenki a saját generációját tartja a legtöbbre. Cody a karjával köröz miközben a lányt figyeli. Szakmai ártalom, de ha nem is annyira a box a szakterülete, de muszáj beleszólnia.
-Mozogj is! Táncold körbe! Használd a lábaidat is! Mint méhecske a virágot.

-Ha lehet másképp próbáld lenyűgözni.
Cody-nak mindig óvatosabbnak és visszafogottabbnak kellett lennie ugyanis egyrészt erősebb mint az átlag, másrészt vadabb is mint az átlag. Ha valaha lesz gyereke akkor valószínűleg nem engedheti majd meg magának, hogy ilyen könnyen vegyen majd egy verekedést. A lány az ismereteivel ismét csak meglepi a tanár urat.
-Nocsak! Általában a diákok csak furcsán szoktak rám nézni mikor a saját gyerekkoromból mesélek dolgokról. Remélem te nem abból a szörnyű filmből vagy a még szörnyűbb rebute-ból ismered őket mert akkor nagyot csalódok.
A tanár úrnak a következő mondatával sikerül a lányt meglepnie. Kicsit rosszul is esik neki, hogy nem nézték volna ki belőle, de nem mutatja jelét.
-Pedig így van. Valamivel le akartam lazulni mikor épp nem sportoltam valamit. Deszkáztam, BMX-eztem, futottam, már akkor harcművészetet tanultam és mikor épp nem csináltam semmit akkor bajt kevertem. Most alig látok sportolókat és futókat meg bajkeverőket is. Nem mintha utóbbiak hiányoznának, de azért remélem élvezitek az itt töltött éveket és szereztek néhány jó emléket.
Ő is mikor még csak tanult itt akkor a legszebb emlékeit szerezte. Meg a legrosszabbakat is, de arra vigyáz, hogy azoktól megmentse a diákjait. Egyszer fiatal az ember ki kell használni. A tanácsot a lány egy komolytalan megjegyzés kíséretében, de megfogadta. Cody pedig bólogatott.
-Úgy lesz az valahogy.
Majd abbahagyva a bemelegítést odasétált az egyik kondigéphez és elkezdett rá súlyokat pakolni. Mikor már elég súly volt rajta, hogy számára is megterhelő legyen az edzés nekiállt edzeni. Az adott rudat a mellkasához húzta majd vissza. Ha nem volna itt ez a terem akkor ő nem nagyon tudná megterhelni magát.

A lány magyarázatára Cody bólogatott. Ismeri az aktáját természetesen hisz bár nem diákok hátterének olvasása a hobbija, de mikor veszélyes feladatra vállalkozókról van szó akkor utánuk néz.
-Ha engem kérdezel jók is voltak azok. Manapság már nem lehet olyan ötletes történeteket találni. Meg mindent túl gyerekbaráttá és sterillé tesznek. Mindenbe kell egy másmilyen bőrszínű szereplő és mindkét nemnek szerepelnie kell. Meg néha fel is cserélik az eredeti szereplő nemét. Például abban az új Micimackóban. Mintha a gyerekeket érdekelné az ilyesmi. Csak egyszerűen tönkreteszik a történetet.
Na, ez a tipikus régen minden jobb volt szöveg, de Cody szerint régen tényleg minden jobb volt. A ki nem mondott kérdésre, hogy élvezik-e az itt töltött időt nem kapott választ hanem egy kérdést amin ha tudott volna akkor jót mosolyog.
-Már nem deszkázok és nem is BMX-ezek. Futni szoktam, meg a jövőben majd tervezek venni egy versenymotort. Egyébként viszont egy érett fiatalember vagyok, aki mikor nem a munkájával törődik és nem is sportol a családját látogatja. Elég szoros kapcsolatot ápolunk.
Aminek lehet az-az oka, hogy lupine-ok, lehet, hogy egyébként is így lettek volna. Ha a mutáció az oka akkor sem panaszkodnak érte. Ez egy pozitív ajándék. A lány megjegyzésére a súlyokkal kapcsolatban Cody felnevet.
-Egyáltalán nem. Egy elefántot lazán megemelek. A célom, hogy tíz tonna fölé menjek és sikerüljön a Hubble űrtávcső.
Mutánsként az embernek lehetnek kicsit extrémebb céljai mint az átlagos sportolóknak. A lány tekintetét nem veszi észre magán.

- Én se sokat nézek, de amit igen az általában szörnyű szokott lenni. Előre sajnálom a bátyám gyerekeit. Szerencsére még egy évesek sincsenek. Nekik azt hiszem olyan műsorok vannak amikben színes formák vannak meg ilyenek bár nem értek hozzá.
Cody-nak nem kell még olyan kicsi gyerekekkel foglalkoznia. Meg ugye más gyerekeket általában könnyű lenyűgözni főleg ha valakinek kiskutyaszemei és aranyos fülei vannak. A megjegyzésre Cody kicsit felnevetett.
-Azért a motor jobban hangzik mi? Az ilyesmikért is megérte ide járni. Szinte mindent el tudok vezetni földön, vízen, levegőben. Ha lehetőséged lesz te se hagyd ki. Máshol szerintem nem tanítanak meg, hogy kell elvezetni például egy Blackbird-et. Bár robotpilótával is működik, de van benne valami izgalom ha te irányítod.
Bizony. Sport, nagy járművek és lövészet. Cody kedvenc órái ezekhez tartoztak. Meg ugye a veszélytermiek és önvédelemmel kapcsolatosak. Cody már akkor is és azóta is tele van energiával amit szinte muszáj neki levezetnie. Csak ugye számára ez nem olyan egyszerű. Egy kocsit olyan könnyedén kap fel mint más egy vekni kenyeret. A lány megjegyzésére bólint.
-A teleportálás is jó képesség. Őket bírtam mindig meg akik képesek a telekinézisre. Bár olyan mutációval én biztos ellustulnék. Ennek ellenére nagyon menők.