Park a város felett

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”Ha egyetlen kis gallyat arrébb teszel a természetben, azt veszed észre, hogy megmozdul az egész világ.”
- John Muir



Másnap délelőtt diszkréten a környéken megjelentek a javítógárda emberei, tényleg emberek és néhány robot/android, akik végigjárták a környék lakásait, hogy nincs-e javítanivaló a lakásokban, mert állítólag kaptak több helyről is bejelentést. Így Erwin megkapta a választ az előző este feltett kérdésére, hogy valóban lehallgatták a lakását is többek között.
Ennek ellenére könnyedén megtudta tenni, amit akart, hogy a parkhoz közeli étteremben ebédelt, ezt tehette a földön, vagy pedig a magasban is, mert a park úgyis a város felettiek egyikéhez tartozott. Oda feljutni pedig könnyű volt, bárki mehetett rövidtávú teleporttal az építmények aljából. Odafent hatalmas parkok voltak és állatkertek is, ahol viszonylag szabadon lehettek a bolygó utolsó állatai. A parkoknak volt külön egzotikus része, ahol más bolygókról származó növények is otthon kaptak, és a Föld növényei is, amiknek jelentős része ezeken a parkokon kívül máshol nem volt megtalálható.
Erwint senki sem követte, sok térkép és terminál volt kitéve, így hamar megtudta találni azt a helyet, ahova mennie kellett. Gyönyörű világító lilás fák voltak – lásd topicnyitó reag – alattuk sok ember, főleg párok sétáltak, de jelentős mennyiségű ember volt itt, akik csak gyönyörködni jöttek. Igaz volt is min gyönyörködni. Pár perc nézelődés után Erwin ki is szúrhatta az egyik padon ücsörgő világosbarna hajú férfit, akinek a ruházata és kinézete is stimmelt arra, amit Miller mutatott neki előző nap. A férfi nem viselkedett feltűnően, egy holografikus könyvet olvasott éppen.

a férfi:

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”Minden vezetés fő gondja elkerülhetetlenül az: Ki fogja az Istent játszani?”
- Frank Herbert: Dűne Istencsászára



Erwin meg is érkezett a helyszínre, majd odament a padhoz, ahol a kontaktot látta. Az meglepetten pillantott fel, mintha nem is számított volna arra, hogy társasága akad.
- Persze, üljön csak le – mondta.
A kezével még a pad másik felére is mutatott egyfajta kedves gesztusként. Úgy tűnt, hogy a kezdeményezett beszélgetésbe bele is ment a férfi, mert a kérdés után bezárta a könyvet, amit éppen olvasott.
- Valóban – értett egyet. – Ezek a gyönyörű fák pedig pontosan ezt az időt szeretik. Szerencsések vagyunk, hogy a kree-k efféle egzotikumokat is hoztak a városba. Nem gondolja?
A szavaival egy időben Erwin telepatikus üzenetet is kapott a férfitól.
~ Miller már mesélt önről nekünk ~ „mondta”. ~ Mit gondol, miben lehetne az Ellenállás segítségére? ~
Közben végignézett a fákon és ismét hangosan szólalt meg.
- Az állatkertben járt mostanság? – érdeklődött. – Nemrég egzotikus állatok érkeztek oda. Gyönyörűek!
~ Megengedi, hogy szétnézzek az elméjében, hogy megbizonyosodhassam a megbízhatóságáról? ~
Ezt is szinte teljesen egyszerre mondta mind a kettőt, eléggé nagy gyakorlata lehetett benne, mert egy pillanatra sem látszott meg rajta, hogy telepatikus erőket használt volna.

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”Minden emberi elme, amit valaha is megnéztünk - elsősorban is beleértve az ember saját elméjét, amelyet "belülről" tudunk megnézni -, nem csupán a természetes kiválasztódás, de az óriási mérvű kulturális átalakítás terméke is.”
- Daniel Dennett



Valószínűleg a férfi nem is várta el ugyanazt Erwintől, amit ő maga nyújtott, mivel a kérdések – szóban elhangzott szavai - között hagyott elég időt ahhoz, hogy a gondolati részre Erwin tudjon mind hangosan, mind gondolatban válaszolni. A férfi is elsőként a hangosan elhangzó szavakra felelt.
- Az irodalom is, amihez hozzáférhetünk úgyszintén remek – mondta. – Bár nem a kree-re gondolok, azt még ő is úgy vélik, hogy pocsék. A shi’ar izgalmasabb, bár főleg a házasság és a harcok állnak a középpontban, meg a vallás. Furcsa, hogy ilyen fejlett birodalmak ennyire vallásosak lennének még mindig…
Közben, amíg ezt mondta alatta természetesen a telepatikus üzenetet is elkezdte mondani.
~ Remek, úgyis szükségünk van olyanokra, akik értenek a modern technikához ~ üzente. ~ Kevés a tudós, akit sikerül megszereznünk magunknak, a legtöbben félnek a megtorlástól, a családjaikat is féltik.
Ezek után egyezett bele Erwin, hogy a férfi a fejébe nézzen bele, aki meg is tette mindezt. Ebben is gyakorlott lehetett, mert a fel sem tűnt neki, hogy kutakodnak az elméjében. Jó néhány percig tartott mindez, közben, hogy ne keltsenek gyanút teljesen általános témákról beszélgetett, bár látszott, hogy ez így kissé kimerítő volt a számára. Amint végzett, akkor szólalt meg telepatikusan is.
~ Rendben van, ön teljesen tiszta ~ üzente. ~ Van egy szerkezetünk, amit meg kéne vizsgálni. Soha sem látott senki ilyet, gyanítjuk, hogy arra jó, hogy kijussunk a Megapoliszokból észrevétlenül, de megerősítésre lenne szükség ezzel kapcsolatban. Eltudna jönni velem megvizsgálni ezt? ~

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

” Mi lehetett volna.
Ez már nem volt fontos.
Ami van - az számít.”
- Frank Herbert: A Dűne - Káptalanház



Darren ugyanaz.

Zield napja teljesen átlagos volt, úgy döntött, hogy kimegy a város feletti parkba sétálni. Talán kivételes nap volt, de teljesen egyedül ment. Napokkal korábban kapott egy levelet, úgyszintén kint az utcán, valaki nekiment és a zsebébe csúsztatta azt, hogy ne szóljon a levélről senkinek, majd az elolvasás után semmisítse meg, nem kockáztathattak, hogy a kree-k észreveszik ezt. Ide kellett jönnie a parkba kora délután, egyedül és a helyet is megadták, hogy közel a lila, világító fákhoz. Ide feljutni pedig könnyű volt, bárki mehetett rövidtávú teleporttal az építmények aljából. Odafent hatalmas parkok voltak és állatkertek is, ahol viszonylag szabadon lehettek a bolygó utolsó állatai. A parkoknak volt külön egzotikus része, ahol más bolygókról származó növények is otthon kaptak, és a Föld növényei is, amiknek jelentős része ezeken a parkokon kívül máshol nem volt megtalálható.
Ha Zield figyelt, akkor észlelhette, hogy senki sem követte, sok térkép és terminál volt kitéve, így hamar megtudta találni azt a helyet, ahova mennie kellett. Gyönyörű világító lilás fák voltak – lásd topicnyitó reag – alattuk sok ember, főleg párok sétáltak, de jelentős mennyiségű ember volt itt, akik csak gyönyörködni jöttek. Igaz volt is min gyönyörködni.
Zield csak annyi tudott, hogy jöjjön ide és nézelődjön a fák közelében, majd megkeresi őt valaki. Így nem is volt más dolga, mintsem várakozni.

//A jelentkezés alapján úgy vettem, hogy egyedül vagy itt és nem a családoddal.//

Kree Invázió – Sötét Jövő Prológus

”Mindenkinek kell egy kis csendes szoba, ahol nyugodtan tervezgetheti, amit szeretne, anélkül, hogy abban bárki megzavarná őt.”
- dr. Stephanie Miller



- Megvan a maga bája ennek is – mondta a shi’ar művészetre. – Eléggé olyanok, mint az ókori rómaiak voltak. Legalább is a nevek hangzása, a módszer, hogy leigázzák a népeket, majd integrálják őket. Nem úgy, mint Nagy Sándor, aki meghagyta a kultúrákat olyannak, mint amik voltak.
Közben valóban ellenőrizte is Erwin tudatát, majd az egész végén lényegében egy munkát is ajánlott neki, hogy segítsen az ellenállásnak. Végül bele is egyezett mindebbe, hogy menjenek és nézzék meg.
~ Rendben van, kövessen ~ üzente. ~
Ezzel fel is állt és el is indult, ha Erwin csatlakozott hozzá, akkor továbbra is mindenféle témában beszélgetett az úton, hogy semmilyen gyanút ne keltsen továbbra sem. Lementek a parkokból az utcákra, az egyik kevésbé lakott negyed irányába. Ott elindult az egyik épület felé, amikor félúton voltak, akkor megérintette Erwin kezét ott, ahol szabad bőrfelület volt és hirtelen a semmiből előbukkanó épületet látott meg a férfi is. Ebbe léptek be, majd a következő pillanatban egy bászerű helységben votlak, ahol kellemes zene szólt és sok másik ember, illetve mutáns is bent volt.
- Üdvözlöm a Csendes szobában, a főbázison – mondta.

Zield egyelőre várakozott, hogy megérkezzen, aki ide hívta. Közben láthatta, hogy főleg családok, párok voltak, akik itt voltak a parkban, nagyon kevés volt az egyedülálló személy. Azok is főleg az idősebbekből kerültek ki, vagy kamaszok voltak. A szél kellemes volt, annak ellenére, hogy elméletileg január volt, a Felsőváros körüli pajzsnak hála mindig optimális hőmérséklet volt a városban. Úgy tíz perce lehetett itt, amikor észrevehette, hogy egy mutánsnak tűnő fiatal lány, a biztonsági erők egyenruhájában tart egyenesen felé.

a lány:

Amint oda ért, akkor meg is állt Zield előtt.
- Jól érzi magát? – kérdezte. – Amiatt értesítettek, mert jelentették, mintha megszédült volna. Kérem adja ide a kezét, had nézzem meg a pulzusát.
Ha Zield önként adta, akkor önként, ha nem, akkor a nő nyúlt utána meglehetősen gyorsan, az eredmény az lett, hogy a nő hozzátudott érni a bőréhez/szőréhez mire a világ elmosódott. Egyszerre érzékelte a parkot és egy teljesen másik helyet.
- Úgy látom, hogy tévedtek, ön tökéletesen jól van – mosolyodott el megkönnyebbülten a valóságban. – Bocsásson meg, hogy zavartam.
Ezzel már el is indult visszafelé.
[i] ~ Mindkét helyre figyeljen doktor ~ ezt a bárszerű helységben hallotta. ~ Lehet, hogy nehéz, de próbálja meg. Lilian vagyok, engem küldtek összekötőnek önhöz. Ez itt a Csendes szoba nevű hely. Nem láthatja egyelőre a többiek arcát, meg kell győződünk róla, hogy megbízható… igaz az, amit önről hallottam, hogy ellenzi a kree-k itt létét?

//Mind a ketten a másik helyre írjatok.//