Falu

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” Az emberben miért nincs halálvágy, ha elfáradt, miért nem kívánja éppen úgy a halált, mint az álmos ember az alvást?!”
- Berkesi András



~ Ködnél ~
Chris mire megérkezett a ködhöz már senkit sem látott ott, mivel túl későn indult Niteris után. Egyre kellemetlenebb érzése volt a köddel kapcsolatban, a társát sehol sem látta már, hogy hol lehetett. De az érzés továbbra is megvolt, hogy a köd úgymond hívta magához. Hirtelen női kacajokat hallott a fejében, lengén öltözött gyönyörű nők képe villant az elméjébe, ahogyan egy hatalmas ágy felé húzzák igencsak alulöltözve és őt magát bontogatják ki a páncéljából, láncingből és ruhájából. Ismét pár pillanatig tartott, a következő, amit észrevett, hogy ott áll közvetlen a köd előtt. Innen ha hátranézett teljesen belátta a faluig menő részt, pár száz méter lehetett, nyomok voltak a homokban és az itt kicsi hóban, mindegyik a ködbe befelé vezetett.

Niteris páncélt alkotott a doktoron, majd belevetette magát a ködbe. Azt sem látta, hogy merre megy, szó szerint ha a kezeit felemelte nagyjából 15-20 centire az arcától, akkor azokat sem látta. Próbálta tartani az irányt és ügyelni arra, hogy ne fusson bele a többiekbe, de ezt nehéz volt kivitelezni és nem is sikerült. Az egyik lépés után valaki hátának csapódott és mind a ketten a földre zuhantak. Ekkor már kint volt a ködből és ő maga is megláthatta az épületeket.
A társaság egyelőre várakozott, semmilyen gyanús volt itt, mágiaérzékelés sem hozott túl nagy sikert, itt nem volt olyan erős a manaháló, mint odakint. Így Darren is visszaváltozott emberi alakba, a motor is eltűnt. Lionheart és Bashir is nézelődött, ahogyan a többiek. A professzor George szavaira bólintott, a kort nagyjából, egészen jól belőtte a fiatal lovag.
- Igen, annak tűnik, Viktória korabelinek – értett a professzor egyet. – Nagyon fu…
Nem tudta folytatni, valaki nekiment hátulról és a férfi a földre esett egy nagy nyögéssel. Ha odanéztek a többiek, akkor láthatták, hogy nem csak a doktor fekszik a földön, hanem egy másik feketemasszás férfi is rajta.*

~ Falu határán ~
Bill rosszulléte tovább fokozódott, elvesztette az eszméletét és belerogyott a hóba.

~ Faluban.
David eszméletlenül esett össze a házak között egy kevésbé látható helyen.

* Úgy jött le, hogy rendes valódban vagy rajta a dokin, ezért írtam így.
//Mind a ketten magukhoz térnek, hogyha írnak…//

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” Csak a bolond álmodozik arról, ami nem lehet az övé.”
- Az első lovag c. film



Chris úgy döntött, hogy megpróbál kiabálni, de semmilyen eredménye nem volt, nem válaszolt a szavaira senki sem. Ezek közben lépett be a ködbe, azonnal tapasztalhatta ő maga is, mint az előtte levők, hogy a köd annyira sűrű volt, hogy semmit sem látott benne, maximum úgy a kezét, hogy közvetlen az orra elé emelte. Ennek ellenére haladt tovább, egészen addig, amíg az egyik lépésnél át nem esett valamin, így a következő pillanatban Niteris-en landolt, aki ennek hála újra a földre esett, és a fiú is megláthatta a furcsa, talán az előzőnél is furcsább helyet. Plusz még valami roppant furcsa, ismerős érzés töltötte el a pajzsos fiatal férfi miatt, mintha ismerné, de abban biztos volt, hogy soha sem látta még.
Niteris és Bashir nekiláttak feltápászkodni a földről, miközben Niteris beszélni kezdett, ahogyan a Merlin nevet említette Lionheart elővette a fegyverét és támadóállásba helyezkedett, noha még nem támadott. George varázsolni kezdett, noha a képessége nem pontosan erre való, de azért a pajzsa gonoszoknak ártó varázslatát feltudta használni, és igen, határozottan gonosz volt mind a lény, mind pedig az, aki a lényt hordozta és nem jó szándékkal érkeztek. Ám mielőtt ezt elmondhatta volna, a ködből még valaki kilépett, átesett Bashir-on, illetve Niteris-en, így a páros ismét a földre zuhant.
- Allah szent nevére! – mondta a professzor. – Kezd elegem lenni ebből!
George-t azon nyomban egy ismerős érzés kerítette a hatalmába, ha a fiatal férfira nézett, aki most kizuhant, azonnal tudta, hogy ő is egy a Lovagok közül, noha nem tudta egyelőre, hogy kicsoda, az biztos, hogy a volt társa.
- Najó – szólalt meg Lionheart. – Maguk kicsodák és hogy a fészkes fenébe kerültek ide?!

//Yay, végre együtt minden játékos \o/ //

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” A tényekkel nem lehet vitatkozni. A tények makacs dolgok.”
- Angol közmondás (Facts are facts.)



Egyelőre a kis csapat még mindig ott volt, ahol. Ahogyan kimondta George, hogy nem megbízható Niteris, Bashir úgy pattant fel, mintha nem is kétszer zakózott volna az elmúlt fél percben és inkább a társai irányába húzódott. Lionehart bólintott nagyon kicsit George felé, hogy pontosan érti, hogy mire is gondolt a fiatal férfi, előtte azonban Niteris irányába fordult.
- Hazudsz! Egyrészt, mert ez az izé egy szimbionta, csak az nem ismeri meg ezeket az East Side-i eset, vagy Vérontó óta, aki nem élt akkor, vagy semmilyen médiát nem néz… Másrészt, ha tudnád, hogy hol vagy és tudnál Avalonról, akkor pontosan tudnád, hogy Merlin nem fog semmit sem tenni, hiszen ezer esztendeje a lánya az, aki átvette a helyét – sziszegte a nő. – Rendben, akkor a srác velünk jön vissza a ködön ez meg itt…
Ekkor nézett hátra, ha más is megtette, akkor láthatták, hogy nem volt köd a hátuk mögött, hanem csak egy erdő. Eközben Darren újra felvette a Szellemlovas alakját és ránézett Niteris és a doki lelkére. Azonnal láthatta, hogy a mind a ketten velejéig romlottak és számtalan bűnt követtek el, az egészen picitől a gyilkosságokig, így ő maga is meggyőződhetett arról, amit George mondott. közben Chris is próbált magyarázkodni, de láthatóan Lionheart is úgy volt vele, hogy ő rendben van.
- Azt hiszem, hogy el kellene tűnnünk… - motyogta Bashir és a városból kivezető út felé mutatott. – És minden ráér később…
Ez azaz út volt, ami pontosan oda vezetett, ahol most a társaság is álldogált. Ha néhány pillanatra csöndben maradtak, akkor sűrű lépteket lehetett hallani a macskaköves úton és határozottan Viktória idejebeli ruhákban levő és fegyverekkel ellátott őrség közeledett az irányukba gyalog.

a katonák:

Egyelőre még a csapat volt magasabban és éppen ezért takarásban, így még nem láthatták meg őket a katonák.

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” A jelek - néha észrevétlenül, néha egészen jól láthatóan - körülöttünk vannak. Körültekintő értelmezést kívánnak azonban, ha irányadó térképpé akarjuk alakítani őket.”
- Paulo Coelho



Most, hogy felhozta Niteris azt, hogy megátkozták, való igaz, hogy furcsa mágikus személynek érezte őt mind George, mind pedig Darren. Még egyikőjük sem érzett korábban ilyesmit – avatarral egyikőtök sem találkozott – furcsa és egyedi volt, ám mégis tudták, hogy mi ez. De abban biztosak lehettek mind a ketten, hogy a férfi nincs elátkozva és hazudik erről, vagy éppen nem tudja, hogy egy istenség választotta őt avatarjának.
- Senki sem fogja – mondta Bashir. - Rémálom egy istenség, akinek a hatalma a legtöbb istenét felülmúlja… röviden, megszívta.
Közben arra jutottak, hogy haladni kéne a fedezék felé, amit meg is tettek, még kellő időben be is értek a fák és bokrok közé, ott megtudtak lapulni. Alighogy ezt megtették a szuronypuskás katonák meg is érkeztek arra a helyre, ahol nem sokkal korábban a társaság állt. Közben, ahogyan Chris ránézett George-ra hirtelen egy másik arcot látott a fiatal férfi arca helyén, akit így már meg is ismert, Sir Gawain volt, és azt is tudta, hogy Gawain fiatalabb nála és némileg atyáskodóan bánt vele korábban. Ez csak egy megérzés volt, néhány pillanatig tartott. Közben Darren sikeresen létrehozta a varázslatot, aminek a hatására egy tapasz jelent meg Niterisék szája előtt, a hatása pedig az volt, hogyha meg is próbált szólalni a doktor, vagy Niteris, akkor csak némán tudott tátogni.
A katonák nekiláttak viharlámpával világítani, most tűnhet csak fel mindenkinek, hogy a föld sáros volt, így szép nyomokat hagytak.
- Többen vannak, ahogyan az űrnő jósolta – mondta az egyik.
- Szétszóródni, meg kell őket találni és az úrnő elé vinni őket! – ezt a legdíszesebb egyenruhájú mondta. – Kövessék a nyomokat, még nem lehetnek messze!
Ezzel el is indultak a nyomokat követve pontosan arra, amerre a társaság lapult a bokrok között a sötétben.

//De öltél Rémálomál az Álomsíkon és az is teljesen valós volt, így azért számoltam bele //

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” Az emberi természet egy nagy és sötét erdő, és senki nem képes rá, hogy egy kurta emberöltő alatt kiismerje.”
- Jo Nesbo



Szerencsére hamar felmerül a lehetőség, hogy haladjanak befele az erdőbe, még akkor is, hogyha ott nagyon sötét van. Ebbe mindenki belemegy, így el is indulnak arrafelé. Mivel ezek után Niteris valószínűleg jelzi, hogy csöndben marad – a reag alapján – így bólint és Darren letudta róla venni.*
A társaság annak ellenére, hogy sötét volt az erdőben tudtak haladni, néhányszor fordult csak elő, hogy valamilyen kiálló gyökérben megbotlottak. Így eléggé sárosan ugyan, de sikerült lehagyni a keresőiket. Nekik azért is ment lassabban, ugyan volt lámpásuk, de a nyomokat követni kellett. Ami feltűnhetett mindenkinek, hogy itt ezen a részen azért nem volt olyan hideg, mint korábban a falunál, itt jócskán pluszok voltak és nem kemény tél, de a leheletük azért még látszott.
Úgy tíz perc-negyed óra telhetett el, amikor a társaság egy szélesebb úthoz érkezett. Mivel nagyjából a Viktoriánus korban lehettek nem lehetett nagy meglepetés, hogy földútról volt szó. Helyenként fáklyák, vagy lámpások égtek, ezek bevilágították az utat, ahol jelen pillanatban senkit sem lehetett látni, hogyha kilestek. Egy nagyobb központi elágazásnál voltak, három irányba is vezetett innen út.
Az egyik a város irányába ment, az látszott innen a fényei miatt is. Kanyargós úton tartott lefele irányba. A második egy világítótoronyhoz, legalább is úgy tűnt, hogy az a sötétben csak egy nagyon magasan levő fénypont volt látható. A harmadik pedig mindkettőtől ellentétes irányba méginkább befele az erdőbe, legalább is a sötétben így tűnt.

//Bocsánat, nekem úgy jött le, hogy mindenképp kapja, mert túl sokat beszél.//
* Ha mégsincs így, hogy csöndben maradna, akkor fent marad értelemszerűen. Szóval Niterisen múlik, hogy melyik az igaz.

Kree Invázió 2 – A rejtélyes látogató

” Ó, több veszélyt rejt a te két szemed, mint húsz kivont kard!”
- William Shakespeare



Mivel sötét volt, így nehéz volt látni, hogy ki mit csinál, így Niteris könnyedén tudott hátrahagyni erőteljesebb nyomokat és papír fecniket is a földön anélkül, hogy ezt bárki észrevette volna. Azonban, ahogyan távolabb kerültek a katonáktól, akkor szólalt meg és kezdett hosszasan nyavalyogni, legalább is a társai többsége így vélte. Elsőként Darren szólalt meg, majd Lionheart is.
- Mi lenne, ha befogná végre mielőtt lebuktat minket?! – kérdezte dühösen Niteristől. – A legtöbb helyen nem szeretik az idegeneket, azt sem tudjuk, hogy a saját realitásunkban vagyunk-e!
Amíg beszélt elővett egy kártyát, ami kicsit vastagabb volt a megszokottaknál, majd felsóhajtott és eltette.
- Nem működik… ennek még Asgardon is kéne… esélyes, hogy nem vagyunk a saját realitásunkban – mondta.
Egyébként halkan, suttogva beszélt, hogy ne vonja senki figyelmét magukra. Ekkor hozta fel Darren, hogy menjenek a városba és járjanak a dolgok végére. A nő bólintott, ahogyan Bashir is felmutatatta a hüvelykujját jelezve, hogy jó ötletnek tartja.
E szerint a társaság el is indult arra és újabb negyed óra-húsz percet kellett haladni mire először egy külső farmszerűséghez értek, ahol több ház is állt, majd ezen túljutva el is érkeztek a gótikus, viktoriánus város széléhez, ahol már lovas kocsi is látszott és az utcán is többen voltak. Szerencsére nem volt városfal, így bejuthatott a városba a társaság, azonban az öltözetük igencsak kirívó volt, de még senki sem vette őket észre, mert épp egy sötét sikátorban voltak.

város: