Falu

Az elágazásnál George is belement abba amibe a többiek. Jó érvek szóltak mellette amiket ő is kiegészített.
-Ott talán a katonákat lerázni is több lehetőségünk lesz.
A szimbionta nagy szája George-ot is zavarta, de ő azért igyekezett a témánál maradni és higgadtan mérlegelni a helyzetet. Lionhart mondatára, hogy nem a saját realitásukban vannak George elgondolkozott.
-Kifejtené kérem, hogy ez mit is jelent?
A saját realáitás egy olyan fogalom volt ami több kérdést is felvetett George-ban. Akkor hol vannak, hogy jutnak haza és mit jelent a saját realitás. Avalont? A helyzetük is problémákat vetett fel mikor meglátták a várost. Eléggé kilógnak onnan.
-Rendben. Van valakinek ötlete, hogy honnan szerezzünk információkat? Ilyen ruházatban nem ülhetünk be egy kávézóba.
Ő általában olyan ruhákat visel amikben annyira nem is lógna ki ebből a korból, de most nem azokat hordja. A szimbionta igyekszik valami formát felvenni amit George fel is ismer, de csak a fejét rázza.
-Carson úr! Bár nem a történelem tudományának professzora vagyok, de azt meg tudom mondani, hogy ez a külső több szempontból sem segíti a feltűnésmentes elvegyülésünket. Egyrészt mert ez középkori viselet és nem viktoriánus másrészt pedig mert egy pestisdoktor abban az időben, értem ez alatt a középkort is feltűnést kelthetett és főleg egy olyan helyen ahol nincs jelen az adott járvány pánikot is eredményezhet. Mindenesetre elismerésem, hogy próbálkozik.

Úgy tűnik mindenki másnak is elege van a szimbiontából. Mondjuk már az is meglep, hogy Lionheart eddig tolerálja. Talán lehetséges, hogy a legutóbbi találkozásunk óta kicsit türelmesebb lett. Már majdnem szeretném, ha nem lenne. Közben a nő megállapítja, hogy nem a saját realitásunkban vagyunk. Eddig azt hittem, hogy Avalon sem a mi realitásunk, de úgy tűnik rosszul gondoltam. Gondolom majd valami mágikus hablattyal tudunk kijutni innen, amihez kell egy nagyon erős mágus. Gondolom az MI:13-nél már észrevették, hogy nagyon eltűntünk és már keresnek minket. Milyen kár, hogy ebben nincs benne Nitaris. Annyira sajnálom. Még majdnem félórát kell sétálnunk mire a lakott területre érünk. A szimbionta rögtön felvesz egy pestis-doktor jelmezt húz magára, amin nem tehetek más, mint elmosolyodok. Igen, valahogy még a bőr és izom nélküli koponya is el tud mosolyodni. Legalábbis úgy tűnik.
- Jó próbálkozás, de hagyj segítsek én.- mondom miközben visszaváltozok emberré. Miután újra emberi formában vagyok, gyorsan körülnézek. Ha nem látok kutyát vagy más jó szaglású állatot akkor varázslok egy illúziót, ami elfed minket a szemek és a fülek elől. Ennek elégnek kell lennie valamire.- Nem tart sokáig úgy hogy gyorsan keressünk egy szabót. Nincs sok időnk.

Jó látni, hogy Lionheart még a régi volt. Ebben a nem túl derűs szituációban is képes arra gondolni, hogy mennyire nem szereti a kollégáját. Megnyugtató, hogy ki tudja hol is képes erre. Nem tudom, hogy Niteris mit akart csinálni, de sikerült egy madárijesztő zsákot húzni a saját fejére. Nem teljesen vagyok benne biztos, hogy ezt tervezte. Nem igazán látom, hogy ez, hogy segít a mostani helyzetben, de nem ítélkezek. Úgy is megfogom sütni, amint nem üldöznek minket. Élvezze ki az utolsó perceit vagy óráit. Csak pár utcát kellett sétálnunk és elértünk egy forgalmasabb főutcához. Rengeteg bolt volt, borbélytól a hentesig minden, amire szükséged lehet. Nekünk egyenlőre ruhák kellettek. Szerencsére szabó is volt, úgyhogy arra felé vettük az irányt. Viszonylag könnyen be is jutottunk. Először körül nézek, hogy van-e kész öltözékük. Ha van, akkor csak elterelem valahogy a szabó figyelmét. Mondjuk úgy, hogy hátra megyek és felborítok egy szekrényt vagy asztalt, ha van. Ha sikerült, akkor gyorsan megfogjuk a ruhákat és már itt sem vagyunk. Ha nincs kész öltözék, kicsit okosabbnak kell lennünk. Megpróbálom levenni csak magamról az illúziót amikor nem figyel a boltos.
- Jó napot, öregfiú! Azért tértem be remek üzletedbe, mert szeretnék valami szép és divatos ruhába fektetni. Nem soká esküvőre megyek, és szeretnék jól kinézni.- tudom, hogy így csak nekem lesz ruhám, de több mint a semmi. Azzal már lehet jutni valahova.

Nem mindenki jött be a boltba, amit nem nagyon értek. Mit gondolnak, mi lesz? Majd mágikusan lesz ruhájuk. Oké, az annyira nem lehetetlen, de akkor sem kéne erre számítani. Nem igazán tudtam, hogyan magyarázzam el a ruházatunkat a szabónak, de szerencsére ő maga talál magyarázatot rá. Mivel van, pár kész ruhája viszonylag gyorsan tovább mehetünk. Jól átnézem a lehetséges ruhákat. Bashir már kiválasztotta a sajátját és azzal nincs is baj, de nem igazán tudom elképzelni magam hasonló ruhában. Az a kis kalap nem igazán nézne ki jól rajtam. Bár ha nincs más, akkor végül is nem a világ vége. Meg fontosabb dolgunk is van. Már majdnem beletörődök a sorsomba, amikor meglátom a szekrény tetején a cilindert. Ezzel végre hibátlan lett az én ruházatom is. A fizetést is gyorsan megoldottuk. Bashir egyszerűen Jedi elme trükkel átverte a szabót. Nem szép dolog, de szükséges.
- Ti nem akartok álruhát? A mágiámnak sajnos elég valós és szűkös limitáció vannak.- mondom a remélhetőleg még mindig láthatatlan többieknek. Nem tudom, mi a tervük, de én kész vagyok itt hagyni őket, ha nem hajlandóak álruhát ölteni. Akár mit is csinálnak, én elkezdek keresni egy újságot vagy kikiáltót, bármit ami kicsi kontextust adhat a  helyzetnek. Ha nincs ilyen a közelben akkor a kocsmába indulok. Ott biztos lehet helyi pletykákat hallani.

George valami oknál fogva úgy gondolta, hogy ha ő nem megy be az üzletbe hanem kint marad akkor majd a többiek szereznek neki is ruhát hisz még Angliában halhatták a méreteit mikor kabátot kért. Közben a szimbionta próbál közeledni. Ha nem látott volna a másik lelkébe George akkor is elhúzódna az átkarolási kísérletre, de így főleg.
-Nem nevezném magam hősnek. Mondhatni egy korábbi rendszer katonai képzését kaptam meg mágikus tudással kiegészítve és ezt használom saját helyzetembe kényszerítve.
Az ajánlatot hallva nagyon nagy szerencséje van az illetőnek, hogy George-on ott a sisak mert különben százszor halt volna meg attól a pillantástól.
-Mint mondtam a saját céljaim miatt vállalok küldetéseket. Nem hiszem, hogy azok amikre te mennél egyeznek az elveimmel és nem is kívánok alannyá válni. Nem hiszem, hogy ezen gondolkoznom kell.
A kiérkezőkre kérdőn néz ami mondjuk sisakban nem látszik. A mondatra felsóhajt ahogy a szimbionta reakciójára.
-A tudomány nem szkander verseny, hogy egymás karját méregessük, hogy közönségesebb példát ne hozzak. Példát vehetnének Liebermann Leó-ról. Egyébként azt hittem intézik a mi ruhánkat is hisz Carson úr talán problémákat okozhat ha mutatkozik. Mindegy az én hibám is, hogy nem vetettem fel.
Majd a pajzsát egy sétapácává változtatva besétált a szabóhoz.
-Jó napot uram tudna valamit öltözetet ajánlani?
Majd igyekszik kiválasztani egy neki tetsző darabot. Ha ez sikerül és nem adódnak problémák megpróbál kint csatlakozni a többiekhez.
-Azt hiszem Carson úr félreérti a helyzetet. Mi egy hölgyet keresünk akit elraboltak és úgy látszik mi is a sorsára tervezünk jutni. Elsődleges feladatunk hát a környezetünk megismerése amire nincs is jobb módszer mint elvegyülni a helyiek közt és igyekezzünk másoktól segítséget kérni, hogy megérthessük a helyi rendszert külföldről érkezett*Itt Bashir-ra mutat.*barátunkkal aki meg szeretné ismerni ezt a helyet.
Mosolyodik el. Úgy véli nem rossz ötlettel állt elő.

//Vasárnap lesz új kör.//

//Csütörtökön lesz új kör.//

Niteris megpróbál elképeszteni minket, Gawain pedig a szemünkre veti, hogy miért nem hoztunk neki ruhát. Hát, jogos, hogy eszünkbe juthatott volna, de már mindegy. Ő is bemegy, Niteris pedig abba hagyja a ruhám másolását. Elgondolkodok, hogy visszamegyek egy újért, de nem ér annyit. Inkább csak egy bóknak fogom fel. De az biztos, hogy feszíti a türelmem határát. Ahogy Gawain visszatér előáll egy elég jó ötlettel, amit én támogatok. Cserébe Lionhearth és Bashir támogatja az én kocsmás ötletemet. Szerencsére a közelben volt is egy, ahova gyorsan betértünk. Ahhoz képest, hogy milyen kort írunk eléggé hangulatos kocsma. Kicsit emlékeztet a pubokra, amik itt-ott felbukkantak otthon. Kicsit nosztalgikus hangulat fog el ahogy odamegyünk a pulthoz. A csapos rögtön megkérdezi, hogy mit kérünk, de mielőtt választhatnánk Niteris sikeresen összeverekedett már valakivel. Mintha az egyik haverom bátyját látnám. Alig lépett be a kocsmába már verekszik. Ha jól tudom már halott. És ha Niteris nem fejezi be, ő is az lesz hamarosan. Valaki rosszba köt be és hirtelen rájön majd, hogy a fagyi vissza tud nyalni. Ha marad viszonylag emberi formában, akkor hagyom, hogy harcoljon. Ha viszont elkezd teljes szimbiontaként viselkedni akkor gyorsan közbe lépek és Lovassá változva lefogom a láncaimmal. Eléggé szépen vége lesz a bujkálásnak, de nem hagyhatom, hogy ártatlanokat öljön. Ha nem kell közbe avatkoznom, akkor kérek egy sört magamnak. - Gyakran történik ilyesmi it?- kérdem a kocsmárostól miközben a verekedés felé bökök.

George elég könnyen meg tudta szerezni a kívánt ruházatot és könnyedén vissza is térhetett a többiek közé. Az ötlete elnyerte a többiek tetszését is. Lionheart megjegyzésére ő is bólintott.
-Talán nem is baj. Ha valami baj lenne akkor bejöhet hozzánk és figyelmeztethet. Esetleg valami sürgős ürüggyel felvehetjük a nyúlcipőt is. Hiszek benne, hogy ki tud találni valamit.
Így öltözve sokkal inkább hasonlított a hétköznapi önmagára. Főként, hogy az arcán látszódtak az enyhén kevély vonásai is. A kocsmába érkezve a hangulat őt magát nem nagyon ragadta magával. Főként mivel nem jár ilyen helyekre szórakozni és diák korában sem saját akaratából ment hanem Alfie barátja unszolására. A kocsmáros kérdésére bólintott.
-Egy vörösbort kérnék.
A törvény amit hall egész logikusnak hangzik. Ő is egyet ért vele. A kérdés sem nagyon lepte meg őt.
-Helyes észrevétel uram. Nemrég érkeztünk és külhoni barátunknak*Mutat Bashir-ra.*igyekszünk a helyi állapotokat bemutatni. Úgy véljük ez egy jó hely erre. Segítene elmagyarázni az itteni szokásokat vagyis inkább azt, hogy miképp működik ez a város.

Még egy ideig nézegettem a harcot. Nem igazán növel Niteris megítélésén. Elkezd egy bunyót egy sima ember ellen és még lehet, hogy nagyon meg is verik. Így jár az, aki keresi a bajt. Miután meggyőződtem, hogy Niteris nem csinál semmi nagyon nagy hülyeséget, visszafordulok a csaposhoz. Úgy is hallom az üvöltözést, ami egy szimbionta megjelenését követné. Belekortyolok a frissen kapott sörömbe és rögtön érzem a sör kicsit más, de így is finom ízét. Gondolom erre felé még nem divat a vizezés. Amint lenyelem a kortyot, elismerően megemelem a korsóm a csapos felé, hogy jelezzem neki milyen finom is az. Nem tudom, hogy ez szokás-e erre felé, úgy, hogy remélem nem leszek nagyon udvariatlan. A büntetés említésére kicsit felvonom a szemöldököm. Megpróbálok visszaemlékezni a viktoriánus törvényekre, hogy ennek hogyan kéne mennie. Ha nem jut eszembe, akkor vetek egy kérdő pillantást Bashirra. Persze, nem várom el, hogy most azonnal válaszoljon, csak, hogy tudja, hogy nekem ez kicsit furcsa.
- Mire kell itt figyelni? Van olyan helyi kiskirály akibe nem illik belekötni?- teszem hozzá Gawain kérdéséhez.

George-nak csalódnia kellett az italában. Azt nézve milyen gyakran jár el effajta szórakozóhelyekre valószínűleg sokáig megmarad benne a rossz minőség emléke. Persze nem csak ez az ami felejthetetlenné teszi ezt a helyzetet. A fogadós nem érti a kérdést és ő el is kezdené magyarázni egy szinonimával viszont olyasmi történik amire nem számítottak. Természetesen a szimbionta az aki a bajt keveri ismét. Méghozzá most meg is csinálta magának az biztos. Geroge itt született énje ezt látva valószínűleg maga is menekülőre fogná, de Sir Gawain nem ilyen volt és az emlékeivel együtt az akkori hevessége is felhorgadt. Kardot ránt és előidézi a pajzsát.
-Megmutattad magad szörnyeteg.
Úgy indul a szimbionta felé, hogy a mögött egy fal legyen vagy hasonló és mond egy mágikus szót amitől remélhetőleg a pajzsából egy mágikus hullám hátraveti a szimbiontát és ő maga pedig előző életbeli tapasztalataira alapozva a kardjával igyekszik rész találni a másik védelmén és egy döféssel halálos sebet ejteni a másik szívén vagy torkán.

//
//

Úgy tűnik a kiskirály fogalom nem igazán ismert ezen a környéken. Akárki is legyen ez az úrnő, úgy tűnik kézben tartja a dolgokat. Gawain éppen elmagyarázná neki, hogy mit is értünk ezalatt, amikor hirtelen sikoltozás tör ki. Nem igazán kell sokat gondolkodni azon, hogy mi lehet az oka. Még gyorsan kortyolok egy nagyot a sörömből, aztán a odafordulok a gyilkos szimbionta felé. Éppen megpróbálja visszailleszteni a kettétépett áldozatát. Erre még el is mosolygok. Olyan kis szerencsétlenül nézz ki, ahogy megpróbálja valahogy elrejteni a gonoszságát. Persze nem sikerül neki, de az most mindegy. Közben felveszem a szellemlovas alakomat, hiszen valószínűleg emberi alakban nincs sok esélyem egy teljes erejű szimbionta ellen. Ha sikerül időben átalakulnom, akkor rögtön láncokkal kapok Niteris felé. Megpróbálom lefogni a lábait, hogy ne tudjon elmenekülni. Nem akarom a harcot sokáig húzni, így a célom az, hogy a vezeklő pillantással gyorsan megszabadítsam a bűneitől. De persze előbb le kell fognunk valahogy. Ha nem sikerül a lábát, akkor megpróbálom égő láncokkal körbe zárni. A pokoltűz nem éget, mint a rendes, de ezt ő nem tudja, szóval legalább valamennyire megállítja. Közben figyelek magamra, Gawainra, Bashirra és persze a többi vendégre is. Még akár Niteris-t is menekülni hagyom, hogy embereket mentsek, hiszen kint vár ránk Lionhearth. Nem igazán van esélye elmenekülni.

George hirtelen haraggal nekitámad a szimbiontának és sikerül is azt a falhoz lökni viszont a támadás elmarad hisz ellentámadást kap. Nem az első eset, hogy ilyesmi történik a tanár úrral viszont a legveszélyesebb. Egyből ledobja a savas ruháit. Ha szükségét érzi akkor a láncingtől is igyekszik megszabadulni. Természetesen figyelve arra, hogy az anyag ne kerüljön a bőrére. Szerencse, hogy kesztyű van rajta. Az igazán nagy gondot az okozná ha az anyag találkozna a tanár úr bőrével ugyanis az anyag pontos ismerete nélkül nem is tudná miképp közömbösítse. A szimbionta menekülőre próbálja fogni, de a szellemlovas szerencsére időben közbeszól. Szinte be is fejezhetnék ezt az egészet, de ekkor váratlan esemény történik. Lionheart repül be az ajtón. George egyből odamegy az ablakhoz megnézni mi az.
-Professzor úr, kérem nézze meg a hölgy állapotát!
A pajzsát a kezében tartja felkészülve arra, hogy ha kintről például puskák sülnek el akkor gyorsan annak fedezékébe kerüljön. Bár van egy olyan érzése, hogy rosszabbra kell számítaniuk. Talán menekülőre is kellhet, hogy fogják, bár egy sérülttel egy ismeretlen környezetben nem lesz az olyan könnyű.