Fellegvár Csillaga

Little SW - Prológus





Ismeretlen világ

”Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban…”
- Csillagok Háborúja



Nagyon távoli múlt
~ Körülbelül 10.000 éve ~
Nagyjából 10-12 ezer évvel korábban a Kree-k éppen hódításaik csúcsán voltak, megannyi expedíciót küldtek ki az űrbe, hogy új erőforrásokat, meghódítandó területeket szerezzenek maguknak. A Szerencse Csillaga nevű űrhajó is ennek az expedíciónak a része volt. Évszázadokig haladtak fénysebesség feletti tartományban, a személyzet hibernálva, hogy új területeket találjanak. A nagyjából ezer fős legénységet, akik főleg katonák és tudósok voltak vészjelzés ébresztette. Arra ébredtek, hogy egy megmagyarázhatatlan oknál fogva a hajó kiesett a hipertérből – valószínűleg lakható bolygót észlelt - egy hatalmas aszteroida csapódott nekik. A legközelebbi bolygó felé zuhantak és már megakadályozni sem tudták mindezt.
Alig százan élték túl a becsapódást, roppant sajnálatos módon szinte mindannyian katonák, tudósok közül csak exobiológusok élték túl ezt, mérnökök nem. A kree-k meg tették, amiért erre küldték őket. Elsőként szövetségeseket kerestek, majd hódítottak…

Távoli múlt
~ Körülbelül 5-600 éve ~
Nagyjából 5-600 éve az univerzumban éppen egy békés átmeneti időszak volt, amikor a kree-skrull-shi’ar tengelyhármas nem háborúzott egymással. Béke nem volt, csak fegyverszünet, olyan szinten, hogy képesek voltak egymás közt és más fajokkal egy technológiai megállapodást kötöttek, hogy a még fel nem fedezett űrbe küldenek expedíciókat és kolonizálnak közösen bolygókat. Az egészet a Fellegvárban fogták össze, ott volt ez a közös megegyezés, amihez a Birodalmak is áldásukat adták. Ekkora már nem igen emlékeztek arra sem, hogy nagyjából tízezer éve a kree-k már tettek ilyet. Akkor a legtöbb hajó elveszett és soha sem hallottak róluk többé. De az univerzum hatalmas és sok volt a kíváncsi faj. Rengetegen jelentkeztek önként, onnan kerültek a Fellegvár Csillaga nevű hajó utasai is, ez csak egy volt a megannyi hajóból, amit szétküldtek az univerzumban. Az egyik részen már ekkor is eljutottak az univerzum szélére a Kyln-hez, de most a többi részre is kíváncsiak voltak. A Fellegvár Csillaga nagyobb hajó volt, nagyjából háromezer főnyi tudóssal, katonával, civilekkel (családokkal). Mivel ekkora személyzetet fenntartani hosszútávon igencsak lehetetlen volt, így mindenki vállalta, hogy lehetséges, hogy a remek hajtóművek ellenére is évtizedeket, századokat, vagy évezredeket töltenek majd hibernációban, mire lakható területre érkeznek.
A hajó indulása előtt hibernáltak a hajó több szintnyi fedélzetén mindenkit, majd a hajók szépen egymást követően ugrottak a hiperűrbe, hogy fénysebesség feletti sebességgel haladjanak az ismeretlenbe. A Fellegvár Csillaga a Mesterséges Intelligencia irányítása mellett több mint fél ezer éve rótta a galaxisokat, szektorokat, naprendszereket, hogy megfelelő életre alkalmas helyet találjon. Nagyjából háromszáz éve érkezett olyan részre, ami még felderítetlen volt. Folyamatosan gyűjtötte az adatokat, dolgozta fel, hogy majd a felébredők megkaphassák és visszaküldhessék a Fellegvárba azokat, mit sem tudva arról, hogy az évekkel ezelőtt már elpusztult.

A jelen
~ Ismeretlen csillagköd ~
A Fellegvár Csillaga egy érdekes Galaxisba érkezett, az egész galaxis tele volt kék csillagokkal, ami meglepően szokatlan volt. Így a Mesterséges Intelligencia, aki időközben magát Alea-nak nevezte el magát a következő éveket ennek a galaxisnak a megismerésével szándékozott foglalkozni. A galaxis szélére igyekezett, hogy onnan kezdve haladjon befelé, majd át a másik végébe. Egészen addig nem próbált kilépni a hipertérből, amíg a legszélső csillagrendszerig nem jut. Azonban nem így lett, éppen egy csillagködön haladt át, amikor valami egyszerűen kirántotta a Fellegvár Csillagát a hipertérből, majd hajó szinte minden hajtóműve egyszerre mondta fel a szolgálatot, meghibásodtak. A rendszerben egy hatalmas gázóriás és néhány hold volt csupán, ebből az egyik volt lakható övezetben, így Alea arra irányította a hajót. Annyit még képes volt megtenni mielőtt minden rendszer teljes, vagy közel teljes mértékben leállt, hogy „letette” a hajót az erdős, dzsungeles holdon. A hajó jelentős része elpusztult, ezrek haltak meg pillanatok alatt a hibernációban, csak egy kis fedélzetnyien maradtak meg. Továbbra is mindenki hibernálva volt, Aela pedig a rendszereinek utolsó tartalékával nekilátott annak, hogy felébressze a hibernáltakat, ezáltal megmentve az életüket mielőtt ők is meghalnak…

Most
Mindenki nagyjából egyszerre ébredt fel, az első amit felfogtak, hogy hideg van és sötét, mindannyian fáznak, a kezeik, lábaik és a le van szíjazva. Ez néhány pillanattal később feloldódott és immáron szabadon tudtak mozogni. Vagyis majdnem, mert amint próbálták ezt tenni, akkor a végtagjaikkal valami kemény fémes anyagba ütköztek. A fejükkel egy magasságban – ahol volt egy kisebb áttetsző rész – kintről bizonyos időnként vörös fény szűrődött be ebbe a koporsóféleségbe, ahol jelenleg voltak. Fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, mikor vannak, hogy kerültek ide, vagy egyáltalán kik ők maguk. A „koporsón” belül ekkor egy női hang szólalt meg.
- Az ébresztés folyamata kész, sztáziskamrák nyitása megkezdődött!
Sípoló hang hallatszott, ahogyan a kinti és a benti nyomás kiengyenlítődött, majd a kamra ajtaja kinyílt és egy sötétebb szoba tűnt fel mindenki előtt, ahol több másik ilyen kamra is volt, amikben úgyszintén voltak mások – azaz látják egymást a játékosok.

a helység:

Mindannyiuk ruhája, haja – esetekben tollazat – vizes volt, a férfiak arcán hosszabb szakáll volt, a hajuk, tollazatuk és bundájuk is sokkal hosszabb lett, Abi-t kivéve. Ami azonnal feltűnhet a mindenkinek hogyha végignézett a másikon, hogy az egyforma feketés ruhán volt név, így erről a sajátjukat is megtudhatták.

a ruha, csak nektek van kesztyű és bakancs is hozzá:

Most, hogy már kint voltak egyre halkuló riasztó hangját is hallani lehetett a helységben levő egyetlen csukott ajtón túlról.

//Mivel van pár újonc, vagy olyan, akinek évek óta nem meséltem. Nincs sorrend, mivel jelenleg felszerelésetek sincs, így nem kell felszereléslista. A ruhában van fordítógép, így mindannyian megértitek a másikat bármilyen nyelven is szólaljatok meg, mivel senki sem írt nyelvismeretet csak a sajátját ismeri.
Egy kérésem van összesen, mivel nagyon sokan vagyunk (aminek szívből örülök) a reagotok elején kérlek tűntessétek fel a karakterek nevét. Köszönöm!//

Little SW - Prológus





Ismeretlen világ

”Tedd, vagy ne tedd, de ne próbálkozz!”
- Yoda



Lassanként kezdte mindenki összeszedni magát, a két spartoi, a shi’ar és a sárkány kissé nehezebben ébredt. Ők még mindig fáztak és lassabban tudtak mozogni, mint a többiek. Egyelőre ugyan nem tudták, hogy miért, de ők voltak a hidegvérűek, ezért a hibernáció állapotából és annak mellékhatásaitól lassabban tudtak csak megszabadulni. Arra valóban mindenki kezdett rájönni, hogy ugyan nem tudják, hogy hol vannak, kik maguk, de amint ránéznek tárgyakra egyre jobban ugrik be minden. Tudták, hogy mi a sztáziskamra, mire való, mi az ajtó, mi lehet odakint. Amit annak idején tanultak – legyen az tapasztalás útján, vagy tényleg tanulás – azok szépen lassan beugrottak nekik. Ez igaz volt arra is, akinek volt képessége annak beugrott, így Silenus is tudta, hogy napfényre van szüksége, Qui, hogy miként tartsa vissza a telepátiáját, hogy ne árasszák el a gondolatok a fejét. Miin azt, hogy miként kell és tud alakot váltani, de egyben azt is, hogy itt most hirtelen nagyon rossz ötlet lenne. Ezeknek köszönhetően Miin és Abi kezdte megismerni azokat a fajokat, akikkel körül voltak vége. A teljesen humanoidokat – embernek kinézőket – és az összeégett kree-t nem ismerték meg ugyan, de a többieket és saját magukat igen.
Néhányan felvetik, hogy ki kellene menni innen, mert nem biztos, hogy jó ötlet az, hogyha itt maradnak, van, aki úgy vélte, hogy ez nagyon nem jó ötlet. Többen oda is léptek az ajtóhoz, hogy megnézzék azt. Nem volt rajta kilincs, de egy panel igen, ami még működött, ezt pedig többen el is kezdték babrálni. Közben Claye megszólította azt a személyt, aki felébresztette őket. A terem közepén egy hologram jelent meg, vibrálva, mint aminek kevés az energiája.

- Igen itt vagyok – szólalt meg az ismerős női hangon. – A nevem Alea, a Fellegvár Csillaga nevű expedíciós hajó mesterséges intelligenciája vagyok. Az energiám fogy, így nincs sok időm. Az, hogy nincsenek emlékeitek a gyors ébresztés mellékhatása, de muszáj volt, hogy életben maradjatok. Van rá esély, hogy visszatérjenek, de nem feltétlen történik meg. Odakint lélegezhető légköre van a holdnak, amire lezuhantunk. Az érzékelőim szerint nem volt más túlélője a közel háromezer fős legénységnek, csak ti. A hajónk 600 standard éve indult a Fellegvárból sok különböző faj expedíciójaként, az űr idegen régióiba indult, egy csillagködbe belépve minden rendszerem tönkrement és lezuhantunk. Ekkor indítottam be a… a… vészkzzz…
A hologram megremegett, majd szertefoszlott a riadó zaja és a vörös fények is kialudtak, az ajtó pedig ebben a pillanatban nyílit ki, majd a panel lekapacsolt. A helység energiája elfogyott. Kintről forró levegő tódult be a kabinba, ahol a társaság volt. A forróság elég volt ahhoz, hogy a hidegvérű lények is teljesen felébredjenek. A levegő Desmondot kivéve mindenki számára ideális volt, ő kissé fulladozott, kevés volt a nitrogén a légkörben ahhoz képest, ami számára elég lenne. Így sűrűbben kellett kapkodnia a levegőt, de attól szerencsére nem kellett tartani, hogy megfullad. Odakintről elsőként éles világosság volt, ami látszott, ez pár pillanatra mindenkit elvakított. Amint a szemük a benti sötétség után hozzászokott a fényekhez láthatták, hogy az eget egyelőre elfedte a sűrű füst, odakint a hajó roncsai tőlük némileg távolabb lángoltak ez okozta a forróságot. Mást nem láttak, mert a roncsok eltakartak mindent, ami támpontot adhatott volna arra nézve, hogy milyen helyre is zuhantak le.