Fellegvár Csillaga
1 / 2 oldal • Megosztás
1 / 2 oldal • 1, 2
Fellegvár Csillaga
A Fellegvár Csillaga nevű hajónak a maradványai.
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Fellegvár Csillaga
Little SW - Prológus
Ismeretlen világ
Résztvevők: Solam, Qui Genua Non, Adrasteia, Desmond, Yiros, Ja'ar Heins, Silenus,
Nerus, Tasu, Q’ayem Kor, Claye Jaro, Abi és Heiwanna Miin Klodov
Legkésőbbi körváltás: 2017. június. 21. (szerda)
”Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban…”
- Csillagok Háborúja
Nagyon távoli múlt
~ Körülbelül 10.000 éve ~
Nagyjából 10-12 ezer évvel korábban a Kree-k éppen hódításaik csúcsán voltak, megannyi expedíciót küldtek ki az űrbe, hogy új erőforrásokat, meghódítandó területeket szerezzenek maguknak. A Szerencse Csillaga nevű űrhajó is ennek az expedíciónak a része volt. Évszázadokig haladtak fénysebesség feletti tartományban, a személyzet hibernálva, hogy új területeket találjanak. A nagyjából ezer fős legénységet, akik főleg katonák és tudósok voltak vészjelzés ébresztette. Arra ébredtek, hogy egy megmagyarázhatatlan oknál fogva a hajó kiesett a hipertérből – valószínűleg lakható bolygót észlelt - egy hatalmas aszteroida csapódott nekik. A legközelebbi bolygó felé zuhantak és már megakadályozni sem tudták mindezt.
Alig százan élték túl a becsapódást, roppant sajnálatos módon szinte mindannyian katonák, tudósok közül csak exobiológusok élték túl ezt, mérnökök nem. A kree-k meg tették, amiért erre küldték őket. Elsőként szövetségeseket kerestek, majd hódítottak…
Távoli múlt
~ Körülbelül 5-600 éve ~
Nagyjából 5-600 éve az univerzumban éppen egy békés átmeneti időszak volt, amikor a kree-skrull-shi’ar tengelyhármas nem háborúzott egymással. Béke nem volt, csak fegyverszünet, olyan szinten, hogy képesek voltak egymás közt és más fajokkal egy technológiai megállapodást kötöttek, hogy a még fel nem fedezett űrbe küldenek expedíciókat és kolonizálnak közösen bolygókat. Az egészet a Fellegvárban fogták össze, ott volt ez a közös megegyezés, amihez a Birodalmak is áldásukat adták. Ekkora már nem igen emlékeztek arra sem, hogy nagyjából tízezer éve a kree-k már tettek ilyet. Akkor a legtöbb hajó elveszett és soha sem hallottak róluk többé. De az univerzum hatalmas és sok volt a kíváncsi faj. Rengetegen jelentkeztek önként, onnan kerültek a Fellegvár Csillaga nevű hajó utasai is, ez csak egy volt a megannyi hajóból, amit szétküldtek az univerzumban. Az egyik részen már ekkor is eljutottak az univerzum szélére a Kyln-hez, de most a többi részre is kíváncsiak voltak. A Fellegvár Csillaga nagyobb hajó volt, nagyjából háromezer főnyi tudóssal, katonával, civilekkel (családokkal). Mivel ekkora személyzetet fenntartani hosszútávon igencsak lehetetlen volt, így mindenki vállalta, hogy lehetséges, hogy a remek hajtóművek ellenére is évtizedeket, századokat, vagy évezredeket töltenek majd hibernációban, mire lakható területre érkeznek.
A hajó indulása előtt hibernáltak a hajó több szintnyi fedélzetén mindenkit, majd a hajók szépen egymást követően ugrottak a hiperűrbe, hogy fénysebesség feletti sebességgel haladjanak az ismeretlenbe. A Fellegvár Csillaga a Mesterséges Intelligencia irányítása mellett több mint fél ezer éve rótta a galaxisokat, szektorokat, naprendszereket, hogy megfelelő életre alkalmas helyet találjon. Nagyjából háromszáz éve érkezett olyan részre, ami még felderítetlen volt. Folyamatosan gyűjtötte az adatokat, dolgozta fel, hogy majd a felébredők megkaphassák és visszaküldhessék a Fellegvárba azokat, mit sem tudva arról, hogy az évekkel ezelőtt már elpusztult.
A jelen
~ Ismeretlen csillagköd ~
A Fellegvár Csillaga egy érdekes Galaxisba érkezett, az egész galaxis tele volt kék csillagokkal, ami meglepően szokatlan volt. Így a Mesterséges Intelligencia, aki időközben magát Alea-nak nevezte el magát a következő éveket ennek a galaxisnak a megismerésével szándékozott foglalkozni. A galaxis szélére igyekezett, hogy onnan kezdve haladjon befelé, majd át a másik végébe. Egészen addig nem próbált kilépni a hipertérből, amíg a legszélső csillagrendszerig nem jut. Azonban nem így lett, éppen egy csillagködön haladt át, amikor valami egyszerűen kirántotta a Fellegvár Csillagát a hipertérből, majd hajó szinte minden hajtóműve egyszerre mondta fel a szolgálatot, meghibásodtak. A rendszerben egy hatalmas gázóriás és néhány hold volt csupán, ebből az egyik volt lakható övezetben, így Alea arra irányította a hajót. Annyit még képes volt megtenni mielőtt minden rendszer teljes, vagy közel teljes mértékben leállt, hogy „letette” a hajót az erdős, dzsungeles holdon. A hajó jelentős része elpusztult, ezrek haltak meg pillanatok alatt a hibernációban, csak egy kis fedélzetnyien maradtak meg. Továbbra is mindenki hibernálva volt, Aela pedig a rendszereinek utolsó tartalékával nekilátott annak, hogy felébressze a hibernáltakat, ezáltal megmentve az életüket mielőtt ők is meghalnak…
Most
Mindenki nagyjából egyszerre ébredt fel, az első amit felfogtak, hogy hideg van és sötét, mindannyian fáznak, a kezeik, lábaik és a le van szíjazva. Ez néhány pillanattal később feloldódott és immáron szabadon tudtak mozogni. Vagyis majdnem, mert amint próbálták ezt tenni, akkor a végtagjaikkal valami kemény fémes anyagba ütköztek. A fejükkel egy magasságban – ahol volt egy kisebb áttetsző rész – kintről bizonyos időnként vörös fény szűrődött be ebbe a koporsóféleségbe, ahol jelenleg voltak. Fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, mikor vannak, hogy kerültek ide, vagy egyáltalán kik ők maguk. A „koporsón” belül ekkor egy női hang szólalt meg.
- Az ébresztés folyamata kész, sztáziskamrák nyitása megkezdődött!
Sípoló hang hallatszott, ahogyan a kinti és a benti nyomás kiengyenlítődött, majd a kamra ajtaja kinyílt és egy sötétebb szoba tűnt fel mindenki előtt, ahol több másik ilyen kamra is volt, amikben úgyszintén voltak mások – azaz látják egymást a játékosok.
//Mivel van pár újonc, vagy olyan, akinek évek óta nem meséltem. Nincs sorrend, mivel jelenleg felszerelésetek sincs, így nem kell felszereléslista. A ruhában van fordítógép, így mindannyian megértitek a másikat bármilyen nyelven is szólaljatok meg, mivel senki sem írt nyelvismeretet csak a sajátját ismeri.
Egy kérésem van összesen, mivel nagyon sokan vagyunk (aminek szívből örülök) a reagotok elején kérlek tűntessétek fel a karakterek nevét. Köszönöm!//
- Csillagok Háborúja
Nagyon távoli múlt
~ Körülbelül 10.000 éve ~
Nagyjából 10-12 ezer évvel korábban a Kree-k éppen hódításaik csúcsán voltak, megannyi expedíciót küldtek ki az űrbe, hogy új erőforrásokat, meghódítandó területeket szerezzenek maguknak. A Szerencse Csillaga nevű űrhajó is ennek az expedíciónak a része volt. Évszázadokig haladtak fénysebesség feletti tartományban, a személyzet hibernálva, hogy új területeket találjanak. A nagyjából ezer fős legénységet, akik főleg katonák és tudósok voltak vészjelzés ébresztette. Arra ébredtek, hogy egy megmagyarázhatatlan oknál fogva a hajó kiesett a hipertérből – valószínűleg lakható bolygót észlelt - egy hatalmas aszteroida csapódott nekik. A legközelebbi bolygó felé zuhantak és már megakadályozni sem tudták mindezt.
Alig százan élték túl a becsapódást, roppant sajnálatos módon szinte mindannyian katonák, tudósok közül csak exobiológusok élték túl ezt, mérnökök nem. A kree-k meg tették, amiért erre küldték őket. Elsőként szövetségeseket kerestek, majd hódítottak…
Távoli múlt
~ Körülbelül 5-600 éve ~
Nagyjából 5-600 éve az univerzumban éppen egy békés átmeneti időszak volt, amikor a kree-skrull-shi’ar tengelyhármas nem háborúzott egymással. Béke nem volt, csak fegyverszünet, olyan szinten, hogy képesek voltak egymás közt és más fajokkal egy technológiai megállapodást kötöttek, hogy a még fel nem fedezett űrbe küldenek expedíciókat és kolonizálnak közösen bolygókat. Az egészet a Fellegvárban fogták össze, ott volt ez a közös megegyezés, amihez a Birodalmak is áldásukat adták. Ekkora már nem igen emlékeztek arra sem, hogy nagyjából tízezer éve a kree-k már tettek ilyet. Akkor a legtöbb hajó elveszett és soha sem hallottak róluk többé. De az univerzum hatalmas és sok volt a kíváncsi faj. Rengetegen jelentkeztek önként, onnan kerültek a Fellegvár Csillaga nevű hajó utasai is, ez csak egy volt a megannyi hajóból, amit szétküldtek az univerzumban. Az egyik részen már ekkor is eljutottak az univerzum szélére a Kyln-hez, de most a többi részre is kíváncsiak voltak. A Fellegvár Csillaga nagyobb hajó volt, nagyjából háromezer főnyi tudóssal, katonával, civilekkel (családokkal). Mivel ekkora személyzetet fenntartani hosszútávon igencsak lehetetlen volt, így mindenki vállalta, hogy lehetséges, hogy a remek hajtóművek ellenére is évtizedeket, századokat, vagy évezredeket töltenek majd hibernációban, mire lakható területre érkeznek.
A hajó indulása előtt hibernáltak a hajó több szintnyi fedélzetén mindenkit, majd a hajók szépen egymást követően ugrottak a hiperűrbe, hogy fénysebesség feletti sebességgel haladjanak az ismeretlenbe. A Fellegvár Csillaga a Mesterséges Intelligencia irányítása mellett több mint fél ezer éve rótta a galaxisokat, szektorokat, naprendszereket, hogy megfelelő életre alkalmas helyet találjon. Nagyjából háromszáz éve érkezett olyan részre, ami még felderítetlen volt. Folyamatosan gyűjtötte az adatokat, dolgozta fel, hogy majd a felébredők megkaphassák és visszaküldhessék a Fellegvárba azokat, mit sem tudva arról, hogy az évekkel ezelőtt már elpusztult.
A jelen
~ Ismeretlen csillagköd ~
A Fellegvár Csillaga egy érdekes Galaxisba érkezett, az egész galaxis tele volt kék csillagokkal, ami meglepően szokatlan volt. Így a Mesterséges Intelligencia, aki időközben magát Alea-nak nevezte el magát a következő éveket ennek a galaxisnak a megismerésével szándékozott foglalkozni. A galaxis szélére igyekezett, hogy onnan kezdve haladjon befelé, majd át a másik végébe. Egészen addig nem próbált kilépni a hipertérből, amíg a legszélső csillagrendszerig nem jut. Azonban nem így lett, éppen egy csillagködön haladt át, amikor valami egyszerűen kirántotta a Fellegvár Csillagát a hipertérből, majd hajó szinte minden hajtóműve egyszerre mondta fel a szolgálatot, meghibásodtak. A rendszerben egy hatalmas gázóriás és néhány hold volt csupán, ebből az egyik volt lakható övezetben, így Alea arra irányította a hajót. Annyit még képes volt megtenni mielőtt minden rendszer teljes, vagy közel teljes mértékben leállt, hogy „letette” a hajót az erdős, dzsungeles holdon. A hajó jelentős része elpusztult, ezrek haltak meg pillanatok alatt a hibernációban, csak egy kis fedélzetnyien maradtak meg. Továbbra is mindenki hibernálva volt, Aela pedig a rendszereinek utolsó tartalékával nekilátott annak, hogy felébressze a hibernáltakat, ezáltal megmentve az életüket mielőtt ők is meghalnak…
Most
Mindenki nagyjából egyszerre ébredt fel, az első amit felfogtak, hogy hideg van és sötét, mindannyian fáznak, a kezeik, lábaik és a le van szíjazva. Ez néhány pillanattal később feloldódott és immáron szabadon tudtak mozogni. Vagyis majdnem, mert amint próbálták ezt tenni, akkor a végtagjaikkal valami kemény fémes anyagba ütköztek. A fejükkel egy magasságban – ahol volt egy kisebb áttetsző rész – kintről bizonyos időnként vörös fény szűrődött be ebbe a koporsóféleségbe, ahol jelenleg voltak. Fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, mikor vannak, hogy kerültek ide, vagy egyáltalán kik ők maguk. A „koporsón” belül ekkor egy női hang szólalt meg.
- Az ébresztés folyamata kész, sztáziskamrák nyitása megkezdődött!
Sípoló hang hallatszott, ahogyan a kinti és a benti nyomás kiengyenlítődött, majd a kamra ajtaja kinyílt és egy sötétebb szoba tűnt fel mindenki előtt, ahol több másik ilyen kamra is volt, amikben úgyszintén voltak mások – azaz látják egymást a játékosok.
- a helység:
- a ruha, csak nektek van kesztyű és bakancs is hozzá:
//Mivel van pár újonc, vagy olyan, akinek évek óta nem meséltem. Nincs sorrend, mivel jelenleg felszerelésetek sincs, így nem kell felszereléslista. A ruhában van fordítógép, így mindannyian megértitek a másikat bármilyen nyelven is szólaljatok meg, mivel senki sem írt nyelvismeretet csak a sajátját ismeri.
Egy kérésem van összesen, mivel nagyon sokan vagyunk (aminek szívből örülök) a reagotok elején kérlek tűntessétek fel a karakterek nevét. Köszönöm!//
- template nélkül:
Nagyon távoli múlt
~ Körülbelül 10.000 éve ~
Nagyjából 10-12 ezer évvel korábban a Kree-k éppen hódításaik csúcsán voltak, megannyi expedíciót küldtek ki az űrbe, hogy új erőforrásokat, meghódítandó területeket szerezzenek maguknak. A Szerencse Csillaga nevű űrhajó is ennek az expedíciónak a része volt. Évszázadokig haladtak fénysebesség feletti tartományban, a személyzet hibernálva, hogy új területeket találjanak. A nagyjából ezer fős legénységet, akik főleg katonák és tudósok voltak vészjelzés ébresztette. Arra ébredtek, hogy egy megmagyarázhatatlan oknál fogva a hajó kiesett a hipertérből – valószínűleg lakható bolygót észlelt - egy hatalmas aszteroida csapódott nekik. A legközelebbi bolygó felé zuhantak és már megakadályozni sem tudták mindezt.
Alig százan élték túl a becsapódást, roppant sajnálatos módon szinte mindannyian katonák, tudósok közül csak exobiológusok élték túl ezt, mérnökök nem. A kree-k meg tették, amiért erre küldték őket. Elsőként szövetségeseket kerestek, majd hódítottak…
Távoli múlt
~ Körülbelül 5-600 éve ~
Nagyjából 5-600 éve az univerzumban éppen egy békés átmeneti időszak volt, amikor a kree-skrull-shi’ar tengelyhármas nem háborúzott egymással. Béke nem volt, csak fegyverszünet, olyan szinten, hogy képesek voltak egymás közt és más fajokkal egy technológiai megállapodást kötöttek, hogy a még fel nem fedezett űrbe küldenek expedíciókat és kolonizálnak közösen bolygókat. Az egészet a Fellegvárban fogták össze, ott volt ez a közös megegyezés, amihez a Birodalmak is áldásukat adták. Ekkora már nem igen emlékeztek arra sem, hogy nagyjából tízezer éve a kree-k már tettek ilyet. Akkor a legtöbb hajó elveszett és soha sem hallottak róluk többé. De az univerzum hatalmas és sok volt a kíváncsi faj. Rengetegen jelentkeztek önként, onnan kerültek a Fellegvár Csillaga nevű hajó utasai is, ez csak egy volt a megannyi hajóból, amit szétküldtek az univerzumban. Az egyik részen már ekkor is eljutottak az univerzum szélére a Kyln-hez, de most a többi részre is kíváncsiak voltak. A Fellegvár Csillaga nagyobb hajó volt, nagyjából háromezer főnyi tudóssal, katonával, civilekkel (családokkal). Mivel ekkora személyzetet fenntartani hosszútávon igencsak lehetetlen volt, így mindenki vállalta, hogy lehetséges, hogy a remek hajtóművek ellenére is évtizedeket, századokat, vagy évezredeket töltenek majd hibernációban, mire lakható területre érkeznek.
A hajó indulása előtt hibernáltak a hajó több szintnyi fedélzetén mindenkit, majd a hajók szépen egymást követően ugrottak a hiperűrbe, hogy fénysebesség feletti sebességgel haladjanak az ismeretlenbe. A Fellegvár Csillaga a Mesterséges Intelligencia irányítása mellett több mint fél ezer éve rótta a galaxisokat, szektorokat, naprendszereket, hogy megfelelő életre alkalmas helyet találjon. Nagyjából háromszáz éve érkezett olyan részre, ami még felderítetlen volt. Folyamatosan gyűjtötte az adatokat, dolgozta fel, hogy majd a felébredők megkaphassák és visszaküldhessék a Fellegvárba azokat, mit sem tudva arról, hogy az évekkel ezelőtt már elpusztult.
A jelen
~ Ismeretlen csillagköd ~
A Fellegvár Csillaga egy érdekes Galaxisba érkezett, az egész galaxis tele volt kék csillagokkal, ami meglepően szokatlan volt. Így a Mesterséges Intelligencia, aki időközben magát Alea-nak nevezte el magát a következő éveket ennek a galaxisnak a megismerésével szándékozott foglalkozni. A galaxis szélére igyekezett, hogy onnan kezdve haladjon befelé, majd át a másik végébe. Egészen addig nem próbált kilépni a hipertérből, amíg a legszélső csillagrendszerig nem jut. Azonban nem így lett, éppen egy csillagködön haladt át, amikor valami egyszerűen kirántotta a Fellegvár Csillagát a hipertérből, majd hajó szinte minden hajtóműve egyszerre mondta fel a szolgálatot, meghibásodtak. A rendszerben egy hatalmas gázóriás és néhány hold volt csupán, ebből az egyik volt lakható övezetben, így Alea arra irányította a hajót. Annyit még képes volt megtenni mielőtt minden rendszer teljes, vagy közel teljes mértékben leállt, hogy „letette” a hajót az erdős, dzsungeles holdon. A hajó jelentős része elpusztult, ezrek haltak meg pillanatok alatt a hibernációban, csak egy kis fedélzetnyien maradtak meg. Továbbra is mindenki hibernálva volt, Aela pedig a rendszereinek utolsó tartalékával nekilátott annak, hogy felébressze a hibernáltakat, ezáltal megmentve az életüket mielőtt ők is meghalnak…
Most
Mindenki nagyjából egyszerre ébredt fel, az első amit felfogtak, hogy hideg van és sötét, mindannyian fáznak, a kezeik, lábaik és a le van szíjazva. Ez néhány pillanattal később feloldódott és immáron szabadon tudtak mozogni. Vagyis majdnem, mert amint próbálták ezt tenni, akkor a végtagjaikkal valami kemény fémes anyagba ütköztek. A fejükkel egy magasságban – ahol volt egy kisebb áttetsző rész – kintről bizonyos időnként vörös fény szűrődött be ebbe a koporsóféleségbe, ahol jelenleg voltak. Fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, mikor vannak, hogy kerültek ide, vagy egyáltalán kik ők maguk. A „koporsón” belül ekkor egy női hang szólalt meg.
- Az ébresztés folyamata kész, sztáziskamrák nyitása megkezdődött!
Sípoló hang hallatszott, ahogyan a kinti és a benti nyomás kiengyenlítődött, majd a kamra ajtaja kinyílt és egy sötétebb szoba tűnt fel mindenki előtt, ahol több másik ilyen kamra is volt, amikben úgyszintén voltak mások – azaz látják egymást a játékosok.- a helység:
- a ruha, csak nektek van kesztyű és bakancs is hozzá:
//Mivel van pár újonc, vagy olyan, akinek évek óta nem meséltem. Nincs sorrend, mivel jelenleg felszerelésetek sincs, így nem kell felszereléslista. A ruhában van fordítógép, így mindannyian megértitek a másikat bármilyen nyelven is szólaljatok meg, mivel senki sem írt nyelvismeretet csak a sajátját ismeri.
Egy kérésem van összesen, mivel nagyon sokan vagyunk (aminek szívből örülök) a reagotok elején kérlek tűntessétek fel a karakterek nevét. Köszönöm!//
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Fellegvár Csillaga
Solam
Az erős fények, a hideg, és a nedvesség együtt olyan érzést kelt bennem, mintha most születnék meg. Igen, ilyen lehet a születés pillanata. Nem emlékszem a sajátomra, de most újra átélem. Hm, csak egyszer szokás megszületni. Valami itt más. Nem csak a születésemre nem emlékszem, hanem a két születésem közötti időre sem. Pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy fontos dolgok történhettek. Valahogy megnőttem ilyen nagyra, pedig kicsiként szokás születni. Vajon én eleve nagyként születtem, és mindig is itt voltam, ebben a második születési kamrában? Miért nem emlékszem semmire? Egész életemben aludtam? Nem, ha aludtam volna egész életemben, nem tudnám, mi az alvás maga, hiszen nem is létezne azon kívül más.
Tehát elfelejtettem mindent. Akármi is az a minden, most nem tudom. Vajon sok idő lesz újra megtanulni? Mennyi idős lehetek? Meddig élek összesen? Nem érzem magam öregnek.
Sztáziskamra, így nevezi a testetlen hang a második születési kamrámat. És most kinyitja a kamrát, hogy megszülethessek. Na akkor gyerünk, szülessek meg!
Ez lenne a hely, ahová megszületek, kékes, és minden fémből készült. Rájövök, hogy ismerem a fémet, és a kék színt, sőt, minden színt, meg az anyagokat is. Nem mindent felejtettem el. Ahogy kutatok magamban, felismerem, hogy csak azokat a dolgokat felejtettem el, amikhez közöm van. Ez megnyugtató. Elvégre több olyan dolog van a világban, amihez nincs közöm. A nagyrészére ezeknek tehát emlékszem. Csak még nem tudom, hogy emlékszem rá. Komplikált.
Többen is egyszerre ébredünk fel. Megnézem az arcukat, hátha ismerem őket, hátha emlékszem rájuk, de nem ismerős egyik sem. Kis táblák vannak a testükön, kicsi betűkkel. Ismerem a betűket, és tudom, hogyan kell őket elolvasni. Tudatosan vagyok tudatlan. Még komplikáltabb.
Elolvasom a saját táblámat, és megjegyzem a nevemet: Solam. Remélem nem írták rosszul, mert akkor mostantól mindig rosszul tudom majd a nevemet. Kikelek a kamrából, és teszek néhány lépést. Biztos sokáig feküdtem, ha volt időm mindent elfelejteni, úgyhogy először megmozgatom a testemet. Nagy vagyok és kék. Emlékszem a testemre, az arányaimra, a négy ujjamra, és a hajamra is. Az arcomra viszont nem annyira.
Az ajtó felé indulok lassú, megfontolt léptekkel, és megnézem, ki lehet-e nyitni. Tudom, hogy ajtó, tudom, hogy mire való. Ez jó, egyre több dolgot tudok, csak úgy magamtól. Működik a tudatos tudattalanság. Most nézzük, működik-e a kilincs. Vajon miért akarok kimenni az ajtón? Kint jobb, mint itt? A bezártság rossz? Ezen a helyen nincs valami, ami kell nekem?
-Solam vagyok, és ki akarok menni, mert ott van... Ég. - Ezt hangosan is kimondom. Fontos, hogy legyenek céljaim, és ez az első célom. Tudom, hogy az ég fontosabb, mint elsőre hallatszik. A többiekre gondolok, és most már rájövök, hogy hiába egyszerre keltünk fel, mások vagyunk. Talán nekik más céljaik lesznek.
-Segít valaki kimenni? - Kérdezem a többiektől, miközben az ajtóval próbálkozom.
Az erős fények, a hideg, és a nedvesség együtt olyan érzést kelt bennem, mintha most születnék meg. Igen, ilyen lehet a születés pillanata. Nem emlékszem a sajátomra, de most újra átélem. Hm, csak egyszer szokás megszületni. Valami itt más. Nem csak a születésemre nem emlékszem, hanem a két születésem közötti időre sem. Pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy fontos dolgok történhettek. Valahogy megnőttem ilyen nagyra, pedig kicsiként szokás születni. Vajon én eleve nagyként születtem, és mindig is itt voltam, ebben a második születési kamrában? Miért nem emlékszem semmire? Egész életemben aludtam? Nem, ha aludtam volna egész életemben, nem tudnám, mi az alvás maga, hiszen nem is létezne azon kívül más.
Tehát elfelejtettem mindent. Akármi is az a minden, most nem tudom. Vajon sok idő lesz újra megtanulni? Mennyi idős lehetek? Meddig élek összesen? Nem érzem magam öregnek.
Sztáziskamra, így nevezi a testetlen hang a második születési kamrámat. És most kinyitja a kamrát, hogy megszülethessek. Na akkor gyerünk, szülessek meg!
Ez lenne a hely, ahová megszületek, kékes, és minden fémből készült. Rájövök, hogy ismerem a fémet, és a kék színt, sőt, minden színt, meg az anyagokat is. Nem mindent felejtettem el. Ahogy kutatok magamban, felismerem, hogy csak azokat a dolgokat felejtettem el, amikhez közöm van. Ez megnyugtató. Elvégre több olyan dolog van a világban, amihez nincs közöm. A nagyrészére ezeknek tehát emlékszem. Csak még nem tudom, hogy emlékszem rá. Komplikált.
Többen is egyszerre ébredünk fel. Megnézem az arcukat, hátha ismerem őket, hátha emlékszem rájuk, de nem ismerős egyik sem. Kis táblák vannak a testükön, kicsi betűkkel. Ismerem a betűket, és tudom, hogyan kell őket elolvasni. Tudatosan vagyok tudatlan. Még komplikáltabb.
Elolvasom a saját táblámat, és megjegyzem a nevemet: Solam. Remélem nem írták rosszul, mert akkor mostantól mindig rosszul tudom majd a nevemet. Kikelek a kamrából, és teszek néhány lépést. Biztos sokáig feküdtem, ha volt időm mindent elfelejteni, úgyhogy először megmozgatom a testemet. Nagy vagyok és kék. Emlékszem a testemre, az arányaimra, a négy ujjamra, és a hajamra is. Az arcomra viszont nem annyira.
Az ajtó felé indulok lassú, megfontolt léptekkel, és megnézem, ki lehet-e nyitni. Tudom, hogy ajtó, tudom, hogy mire való. Ez jó, egyre több dolgot tudok, csak úgy magamtól. Működik a tudatos tudattalanság. Most nézzük, működik-e a kilincs. Vajon miért akarok kimenni az ajtón? Kint jobb, mint itt? A bezártság rossz? Ezen a helyen nincs valami, ami kell nekem?
-Solam vagyok, és ki akarok menni, mert ott van... Ég. - Ezt hangosan is kimondom. Fontos, hogy legyenek céljaim, és ez az első célom. Tudom, hogy az ég fontosabb, mint elsőre hallatszik. A többiekre gondolok, és most már rájövök, hogy hiába egyszerre keltünk fel, mások vagyunk. Talán nekik más céljaik lesznek.
-Segít valaki kimenni? - Kérdezem a többiektől, miközben az ajtóval próbálkozom.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Fellegvár Csillaga
Desmond
Nedves, hideg, és sötét. Pocsék érzés, egyben mégis valamilyen beteg módon kellemes. A sötétség kedvelését még megértem, esetleg még a hidegét is, de a nedveset miért? Miért kedvelem én ezt....én? Fogalmam sincs, ki is vagyok, vagy hogy hogyan kerülhettem ebbe a szük, hideg, nedves fémkoporsóba, vagy egyáltalán mikor. Sőt, arról sincs fogalmam, mi történhetett ezelőtt, mit tehettem, ki voltam, de az álldogálással semmire se megyek, szóval...
A női hang után lassacskán ki is jutok a koporsómból, ahogy számtalan másik...nos, egyed. Elég furcsa lények vesznek körül, ezért magamat is szemügyre veszem a biztonság kedvéért.
~ Asszongya, fekete ruha, névtábla, szóval Desmondnak hívnak, legalább is azt hiszem. Öt ujj mindkét kézen, két láb, az arcom meg...rohad? ~ az arcom tapogatása közben érdekes dologra bukkanok. Mintha lerohadt volna az arcom, az orrom meg eltűnt, ez pedig valamiért fura. Nem tudom, hogy mi vagyok, de valami azt súgja, hogy eltérő az átlagtól.
- Üdv, Solam. Desmond vagyok. - mutatkozom be a Solam névre hallgató egyedre, akinek a fajtáját nem is tippelgetem. Gőzöm sincs arról se, hogy én mi vagyok, pláne nem hogy ő mi. Aztán ki tudja, lehet hogy itt én teljesen átlagos vagyok, ő meg fura. Vagy fordítva. Vagy mindketten furák vagyunk...mindegy.
Teszek pár bizonytalan lépést, majd Solam felé indulok, aki az ajtóval küszköd.
- Na, nézzük, mivel is van dolgunk. - közlöm a magam rekedtes hangján, majd elkezdem vizslatni az ajtót. Kilincs, kapcsoló, érzékelő, vagy bármilyen müködtető mechanizmus után kutatok, esetleg pár kábelt keresek. Ki tudja, mi hogyan müködik egyáltalán ezen a....itt.
Kéne valami....valami.
Nedves, hideg, és sötét. Pocsék érzés, egyben mégis valamilyen beteg módon kellemes. A sötétség kedvelését még megértem, esetleg még a hidegét is, de a nedveset miért? Miért kedvelem én ezt....én? Fogalmam sincs, ki is vagyok, vagy hogy hogyan kerülhettem ebbe a szük, hideg, nedves fémkoporsóba, vagy egyáltalán mikor. Sőt, arról sincs fogalmam, mi történhetett ezelőtt, mit tehettem, ki voltam, de az álldogálással semmire se megyek, szóval...
A női hang után lassacskán ki is jutok a koporsómból, ahogy számtalan másik...nos, egyed. Elég furcsa lények vesznek körül, ezért magamat is szemügyre veszem a biztonság kedvéért.
~ Asszongya, fekete ruha, névtábla, szóval Desmondnak hívnak, legalább is azt hiszem. Öt ujj mindkét kézen, két láb, az arcom meg...rohad? ~ az arcom tapogatása közben érdekes dologra bukkanok. Mintha lerohadt volna az arcom, az orrom meg eltűnt, ez pedig valamiért fura. Nem tudom, hogy mi vagyok, de valami azt súgja, hogy eltérő az átlagtól.
- Üdv, Solam. Desmond vagyok. - mutatkozom be a Solam névre hallgató egyedre, akinek a fajtáját nem is tippelgetem. Gőzöm sincs arról se, hogy én mi vagyok, pláne nem hogy ő mi. Aztán ki tudja, lehet hogy itt én teljesen átlagos vagyok, ő meg fura. Vagy fordítva. Vagy mindketten furák vagyunk...mindegy.
Teszek pár bizonytalan lépést, majd Solam felé indulok, aki az ajtóval küszköd.
- Na, nézzük, mivel is van dolgunk. - közlöm a magam rekedtes hangján, majd elkezdem vizslatni az ajtót. Kilincs, kapcsoló, érzékelő, vagy bármilyen müködtető mechanizmus után kutatok, esetleg pár kábelt keresek. Ki tudja, mi hogyan müködik egyáltalán ezen a....itt.
Kéne valami....valami.
_________________
Re: Fellegvár Csillaga
Qui Genua Non
Hideg... hideg van, és sötét... Nem értem hol vagyok, és mi történt velem. Emlékek... ismerem ezt a szót, és tudom hogy mit jelent. De nincsenek. Próbálok visszagondolni, de nem jut eszembe semmi... nincs vissza. Hangok.. furcsa hangok, mindenhonnan, és sehonnan sem szólnak. Hangok... gondolatok! Tényleg, tudok olvasni mások gondolatai között. Úgy tűnik nekik sincsenek emlékeik, mindenki zavartnak tűnik. Megszüntetem a kapcsolatot, nem akarom hallani mire gondolnak, én is épp elég zavart vagyok. Ez a jó szó? Zavart?
Kinyílik a sztáziskamra, úgy tűnik így hívják azt amiben voltunk, és megláthatom a korábbi hangok forrásait. Mindenki máshogy néz ki, ebből arra következtetek, hogy én sem olyan vagyok mint ők. Mindannyiunkon ruha van, ugyan az a fajta, és mindegyiken másfajta írás van. Felolvassák, és azt mondják az a nevük. Vajon tényleg a nevet szokás a ruhára írni? Mi van akkor, ha ezek tisztségek? Lehet hogy én voltam a qui genua non-ja a csapatnak. Nem... Ha így lenne, akkor tudnám mi az a qui genua non, hiszen azt is tudom, hogy mi az a ruha, és szép lassan kezdek rájönni a dolgokra. Emlékek nincsenek, tudás van. Az egyik tag ki akar menni, a kék színű, azt mondja Solamnak hívják. A másik... Desmond, pedig követni kívánja. Emlékszem hogy kell beszélni... megpróbálok.
- Ne! - mondom, magam sem tudom miért ilyen hangosan. - Senki sem emlékszik dolgokra... nem tudhatjuk, hogy veszélyes vagy sem. - mondom, és próbálok gondolkodni. Miért ne lehetne kimenni? Miért akarom megállítani őket? Mi az hogy veszélyes? A veszélyes az egy rossz dolog. Olyan ami árthat. Ami rosszat tesz.
- Levegő! - ugrik be egy szó, és ki is mondom. - Amit belélegzünk... az levegő. Igaz? - nézek a többiekre kissé bizonytalanul. - Honnan tudjuk hogy kint is van... levegő? - kérdezem. Valamiért arra gondolok, hogy lehet nincs kint. Nem tudom miért. Nem emlékszem teljesen hogyan működik a levegő, de azt tudom, hogy nincs mindenhol. Nem is levegő.. vegyület. Mi az a vegyület? Kémia.. keverék, gáz.. nem tudok magammal lépést tartani, cikáznak a gondolataim.
Hideg... hideg van, és sötét... Nem értem hol vagyok, és mi történt velem. Emlékek... ismerem ezt a szót, és tudom hogy mit jelent. De nincsenek. Próbálok visszagondolni, de nem jut eszembe semmi... nincs vissza. Hangok.. furcsa hangok, mindenhonnan, és sehonnan sem szólnak. Hangok... gondolatok! Tényleg, tudok olvasni mások gondolatai között. Úgy tűnik nekik sincsenek emlékeik, mindenki zavartnak tűnik. Megszüntetem a kapcsolatot, nem akarom hallani mire gondolnak, én is épp elég zavart vagyok. Ez a jó szó? Zavart?
Kinyílik a sztáziskamra, úgy tűnik így hívják azt amiben voltunk, és megláthatom a korábbi hangok forrásait. Mindenki máshogy néz ki, ebből arra következtetek, hogy én sem olyan vagyok mint ők. Mindannyiunkon ruha van, ugyan az a fajta, és mindegyiken másfajta írás van. Felolvassák, és azt mondják az a nevük. Vajon tényleg a nevet szokás a ruhára írni? Mi van akkor, ha ezek tisztségek? Lehet hogy én voltam a qui genua non-ja a csapatnak. Nem... Ha így lenne, akkor tudnám mi az a qui genua non, hiszen azt is tudom, hogy mi az a ruha, és szép lassan kezdek rájönni a dolgokra. Emlékek nincsenek, tudás van. Az egyik tag ki akar menni, a kék színű, azt mondja Solamnak hívják. A másik... Desmond, pedig követni kívánja. Emlékszem hogy kell beszélni... megpróbálok.
- Ne! - mondom, magam sem tudom miért ilyen hangosan. - Senki sem emlékszik dolgokra... nem tudhatjuk, hogy veszélyes vagy sem. - mondom, és próbálok gondolkodni. Miért ne lehetne kimenni? Miért akarom megállítani őket? Mi az hogy veszélyes? A veszélyes az egy rossz dolog. Olyan ami árthat. Ami rosszat tesz.
- Levegő! - ugrik be egy szó, és ki is mondom. - Amit belélegzünk... az levegő. Igaz? - nézek a többiekre kissé bizonytalanul. - Honnan tudjuk hogy kint is van... levegő? - kérdezem. Valamiért arra gondolok, hogy lehet nincs kint. Nem tudom miért. Nem emlékszem teljesen hogyan működik a levegő, de azt tudom, hogy nincs mindenhol. Nem is levegő.. vegyület. Mi az a vegyület? Kémia.. keverék, gáz.. nem tudok magammal lépést tartani, cikáznak a gondolataim.
_________________
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Michael Nikostratos | Out: Maximiliam Myzzrim, Mopateu Zakataka | VH: ifj. Tell Vilmos | FSK: Pherol Tandes, Ignacy Rotblat-Rostowski |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, King Raten Chromixen, Alex Fisher
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Michael Nikostratos- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1063
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 39
Join date : 2014. Mar. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: King Raten Chromixen
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW, FSK
Re: Fellegvár Csillaga
Adrasteia
Hatalmas hördüléssel kapok levegő után, mint akinek a fejét sokáig víz alá nyomták, majd hirtelen elengedték. Mindkét kezemet ökölbe szorítva kiütök magam elé, miközben felpattannak a szemeim.
- Jelenteni kell a..., hogy... mi... - Igen. Jelenteni kell, de kinek és mit? És kik azok a mi? Ezek szerint valami rutin mélyebbre ivódott bennem, mint a tulajdon nevem és az, hogy mi a fenét keresek én itt. Mindenkinek van a ruháján valami azonosító. Név? Kizárt dolog. Ez valami elfuserált börtönnek vagy kísérleti helyszínnek tűnik, akkor pedig katonai azonosító lehet. Én Adrasteia vagyok a felirat szerint. Adrasteia, az A, azaz én vagyok az első. Jól mehetett a kísérlet, ha nem a hullaházban végeztem, hanem mások is vannak itt. Kísérlet. Ki kísérletezett és mit? És hová lett?
- Ég? Nem akarok tüzet. A tűz rossz, rossz, rossz... Nem szeretem a tüzet. Ég. Minden ég, a tűz rossz. - Zavartan pislogok magam köré, ahogy kikászálódom a micsodából, ahol eddig voltam. Ébresztés. Akkor volt altatás is. Minden kísérlet altatással kezdődik. De mi az a sztázis? Eksztázis? Hát én nem örülök az biztos.
- Ez a hang. Ti is hallottátok? - Első lépés meggyőződni róla, hogy nem csak hallucinálok vagy nem hallok olyan hangokat, amik nincsenek is. Ugye nem őrültem meg? Az amnézia az egy dolog, de elég zavart vagyok az tény. Ez egy elmegyógyintézet lenne? Nem rémülök meg a gondolattól, mert, ha itt valaki veszélyes őrült, akkor mindannyian ugyanolyan veszélyesek vagyunk. Hiszen össze vagyunk zárva.
- Amíg kapok bent levegőt, addig jó itt. Biztosítani kell a... Mi az a biztosít? - És miért akarok folyton olyan dolgokat csinálni, amikre nem is emlékszem? Ki a fene voltam ez előtt? Mintha rutinból akarnám megoldani a helyzetet, valami kódex alapján. Egy olyan kódex alapján, aminek már csak a fedlapja van meg, de a szerző és a cím elmosódott.
Hatalmas hördüléssel kapok levegő után, mint akinek a fejét sokáig víz alá nyomták, majd hirtelen elengedték. Mindkét kezemet ökölbe szorítva kiütök magam elé, miközben felpattannak a szemeim.
- Jelenteni kell a..., hogy... mi... - Igen. Jelenteni kell, de kinek és mit? És kik azok a mi? Ezek szerint valami rutin mélyebbre ivódott bennem, mint a tulajdon nevem és az, hogy mi a fenét keresek én itt. Mindenkinek van a ruháján valami azonosító. Név? Kizárt dolog. Ez valami elfuserált börtönnek vagy kísérleti helyszínnek tűnik, akkor pedig katonai azonosító lehet. Én Adrasteia vagyok a felirat szerint. Adrasteia, az A, azaz én vagyok az első. Jól mehetett a kísérlet, ha nem a hullaházban végeztem, hanem mások is vannak itt. Kísérlet. Ki kísérletezett és mit? És hová lett?
- Ég? Nem akarok tüzet. A tűz rossz, rossz, rossz... Nem szeretem a tüzet. Ég. Minden ég, a tűz rossz. - Zavartan pislogok magam köré, ahogy kikászálódom a micsodából, ahol eddig voltam. Ébresztés. Akkor volt altatás is. Minden kísérlet altatással kezdődik. De mi az a sztázis? Eksztázis? Hát én nem örülök az biztos.
- Ez a hang. Ti is hallottátok? - Első lépés meggyőződni róla, hogy nem csak hallucinálok vagy nem hallok olyan hangokat, amik nincsenek is. Ugye nem őrültem meg? Az amnézia az egy dolog, de elég zavart vagyok az tény. Ez egy elmegyógyintézet lenne? Nem rémülök meg a gondolattól, mert, ha itt valaki veszélyes őrült, akkor mindannyian ugyanolyan veszélyesek vagyunk. Hiszen össze vagyunk zárva.
- Amíg kapok bent levegőt, addig jó itt. Biztosítani kell a... Mi az a biztosít? - És miért akarok folyton olyan dolgokat csinálni, amikre nem is emlékszem? Ki a fene voltam ez előtt? Mintha rutinból akarnám megoldani a helyzetet, valami kódex alapján. Egy olyan kódex alapján, aminek már csak a fedlapja van meg, de a szerző és a cím elmosódott.
Lanka Raved Hock- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 42
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Jan. 13.
Re: Fellegvár Csillaga
- Q’ayem Kor -
Semmi sem lehet jobb annál mikor kényelmetlenül ébredsz fel. Hideg volt, sötét és vacogtam kissé tőle. Az első riadást a leszíjazottságom okozta de az hamar eloldódott magától én pedig mozdulni próbáltam rögtön de nem volt hely hol emelni a lábamat. Egy panel volt csak előttem amin ki lehetett látni, a vörös fény és a sötét váltogatta egymást. ~Hol a fenében vagyok?~ Az üres fejemben kongott végig a kérdés, semmire sem emlékeztem, se hol, se mikor. Még a miértre sem. A női hang legalább tisztázott két dolgot a rengeteg kérdésekből. A koporsónak tűnő doboz amiben vagyok egy sztázis kamra volt, jólvan akkor nem feltámadtam valami nyakatekert indokért hanem felébresztett a gép, sztázisban voltam. Az ajtaja kinyílik sípolással fűszerezve. A sötét szobában látszott, hogy voltak itt jó páran rajtam kívül még, ugyan ilyen kamrákból előjőve. Én is kikászálok belőle, teljesen elvagyok ázva, a hajam is és a szakállam is ami mindkettő kissé megvadult érzésre, ujjaimmal helyre terelgetve a szálakat nézem a többi kamrából kilépőt is majd magamra nézek. Ugyan az a fekete gönc van rajtunk. A kis névtáblára nézek rá ami a ruhámon van. "Q'ayem Kor"... Nem mond semmit, még egy kicsit sem ismerős...Fontosabb dolog. Hogyan kéne ezt felolvasni? A többieknek a beszélgetése érdekes irányt vett. Legalább ugyan azt a nyelvet beszéljük, ez már jó legalább. Bár a legtöbben még kicsit se hasonlítunk egymásra.
Távozás vagy sem kérdése merült fel párban, ahogyan a levegő kérdése is. Már az egy jó kérdés, hogy van-e kint meg most épületben vagyunk vagy gépben. Gép... Körbe nézek, az ajtó megvan, más út vajon van-e innen kifelé. Keresek a tekintetemmel körbe a teremben ahol vagyunk bármi után ami veszélyforrás lehet, tűz, valami szivárog esetleg, valami ami veszély érzetét keltené esetleg ahogy ránézek. Megköszörülöm a torkomat.
- Bármit akarunk csinálni, itt nem maradhatunk. Vizesek vagyunk, nincs mivel megvédeni magunkat szükség esetén. Számomra a sötétség a villanó vörös fénnyel semmi biztonság bizonyosságát nem nyújtja.
Ha nincs is semmi ilyesmi a helységben ahol vagyunk az se biztos, hogy mi olyan barátok lennénk itt. A veszély forrását pedig a többi itteni is jelentheti, jobb tartani inkább tőlük egy tisztességes távolságot mint sem megjárni.
Semmi sem lehet jobb annál mikor kényelmetlenül ébredsz fel. Hideg volt, sötét és vacogtam kissé tőle. Az első riadást a leszíjazottságom okozta de az hamar eloldódott magától én pedig mozdulni próbáltam rögtön de nem volt hely hol emelni a lábamat. Egy panel volt csak előttem amin ki lehetett látni, a vörös fény és a sötét váltogatta egymást. ~Hol a fenében vagyok?~ Az üres fejemben kongott végig a kérdés, semmire sem emlékeztem, se hol, se mikor. Még a miértre sem. A női hang legalább tisztázott két dolgot a rengeteg kérdésekből. A koporsónak tűnő doboz amiben vagyok egy sztázis kamra volt, jólvan akkor nem feltámadtam valami nyakatekert indokért hanem felébresztett a gép, sztázisban voltam. Az ajtaja kinyílik sípolással fűszerezve. A sötét szobában látszott, hogy voltak itt jó páran rajtam kívül még, ugyan ilyen kamrákból előjőve. Én is kikászálok belőle, teljesen elvagyok ázva, a hajam is és a szakállam is ami mindkettő kissé megvadult érzésre, ujjaimmal helyre terelgetve a szálakat nézem a többi kamrából kilépőt is majd magamra nézek. Ugyan az a fekete gönc van rajtunk. A kis névtáblára nézek rá ami a ruhámon van. "Q'ayem Kor"... Nem mond semmit, még egy kicsit sem ismerős...Fontosabb dolog. Hogyan kéne ezt felolvasni? A többieknek a beszélgetése érdekes irányt vett. Legalább ugyan azt a nyelvet beszéljük, ez már jó legalább. Bár a legtöbben még kicsit se hasonlítunk egymásra.
Távozás vagy sem kérdése merült fel párban, ahogyan a levegő kérdése is. Már az egy jó kérdés, hogy van-e kint meg most épületben vagyunk vagy gépben. Gép... Körbe nézek, az ajtó megvan, más út vajon van-e innen kifelé. Keresek a tekintetemmel körbe a teremben ahol vagyunk bármi után ami veszélyforrás lehet, tűz, valami szivárog esetleg, valami ami veszély érzetét keltené esetleg ahogy ránézek. Megköszörülöm a torkomat.
- Bármit akarunk csinálni, itt nem maradhatunk. Vizesek vagyunk, nincs mivel megvédeni magunkat szükség esetén. Számomra a sötétség a villanó vörös fénnyel semmi biztonság bizonyosságát nem nyújtja.
Ha nincs is semmi ilyesmi a helységben ahol vagyunk az se biztos, hogy mi olyan barátok lennénk itt. A veszély forrását pedig a többi itteni is jelentheti, jobb tartani inkább tőlük egy tisztességes távolságot mint sem megjárni.
_________________
REN: Hjuchia Sakura, Ammon, Chars Westwal
__________________________________________________________
SW :: Q’ayem Kor , Rime
Ammon Einarson- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1381
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 3
Join date : 2011. Aug. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate
Re: Fellegvár Csillaga
- Ja'ar Heins -
Hideg van és minden nyirkos. A levegő párás és kellemetlenül hűvös. Ja'ar magához térve, hatalmas lélegzettet vesz, mintha valami felszakadna a tüdejébe. Mikor megtörölné arcát mely tiszta víz, képtelen rá, le van szíjazva... Ettől természetéből fakadva megpróbál megszabadulni mert kellemetlenül érzi magát. Feszegeti a szíjat, ám próbálkozását egy hang szakítja meg, mellyel egy időben a szíjak is feloldanak:
- Az ébresztés folyamata kész, sztáziskamrák nyitása megkezdődött! - szólalt meg a kedves női hang.
Ja'ar feje fölött lassan kinyílik egy ajtó, de itt is csak sötétség fogadja akár csak az előző "bábjában". Most hogy gondolatait nem a hideg és a szíjak foglalták le, felmerült benne a kérdés, hogy hol van? Kicsoda ő? Mit keres itt? Miért volt bezárva? Töprengő arccal lassan felült amitől kicsit meg is szédült, ezért csak ült a kamra szélén miközben észre vette, hogy a sötétben más alakok is mocorognak. Ez újabb kérdéseket szült. Ismeri őket? Ők tudják ki ő valójába? Kik ezek? Ja'ar tenyerébe hajtotta homlokát amikor észre vette hogy ruháján egy név áll: "Ja'ar Heins" szóval a betűkre emlékszik, csak úgy akár az olvasásra. Pár perc leforgásáig minden koncentrációját arra összpontosította, hogy valami emléke legyen. A teremben közbe nagy lett a mozgolódás és elkezdtek egymással beszélni, ki hangosabban, ki csak halkan mormolt maga elé.Beszéd.Vajon ő is képes rá?! Ja'ar elméje ismét új kérdésre terelődött amire talán könnyen megtalálja a választ.Így hát kinyögte az első dolgot amit tudott jó hangosan szinte kiabálva,mély morgós hangján:
- ITT CSAK NEKEM NINCS SEMMI EMLÉKEM VAGY MÁSNAK SINCS?!?! - hangjából és annak stílusából ha más nem is ,de egy dolog világossá válhatott mások számára. Ja'ar sosem lehetett egy szívmelengető lény.
Hideg van és minden nyirkos. A levegő párás és kellemetlenül hűvös. Ja'ar magához térve, hatalmas lélegzettet vesz, mintha valami felszakadna a tüdejébe. Mikor megtörölné arcát mely tiszta víz, képtelen rá, le van szíjazva... Ettől természetéből fakadva megpróbál megszabadulni mert kellemetlenül érzi magát. Feszegeti a szíjat, ám próbálkozását egy hang szakítja meg, mellyel egy időben a szíjak is feloldanak:
- Az ébresztés folyamata kész, sztáziskamrák nyitása megkezdődött! - szólalt meg a kedves női hang.
Ja'ar feje fölött lassan kinyílik egy ajtó, de itt is csak sötétség fogadja akár csak az előző "bábjában". Most hogy gondolatait nem a hideg és a szíjak foglalták le, felmerült benne a kérdés, hogy hol van? Kicsoda ő? Mit keres itt? Miért volt bezárva? Töprengő arccal lassan felült amitől kicsit meg is szédült, ezért csak ült a kamra szélén miközben észre vette, hogy a sötétben más alakok is mocorognak. Ez újabb kérdéseket szült. Ismeri őket? Ők tudják ki ő valójába? Kik ezek? Ja'ar tenyerébe hajtotta homlokát amikor észre vette hogy ruháján egy név áll: "Ja'ar Heins" szóval a betűkre emlékszik, csak úgy akár az olvasásra. Pár perc leforgásáig minden koncentrációját arra összpontosította, hogy valami emléke legyen. A teremben közbe nagy lett a mozgolódás és elkezdtek egymással beszélni, ki hangosabban, ki csak halkan mormolt maga elé.Beszéd.Vajon ő is képes rá?! Ja'ar elméje ismét új kérdésre terelődött amire talán könnyen megtalálja a választ.Így hát kinyögte az első dolgot amit tudott jó hangosan szinte kiabálva,mély morgós hangján:
- ITT CSAK NEKEM NINCS SEMMI EMLÉKEM VAGY MÁSNAK SINCS?!?! - hangjából és annak stílusából ha más nem is ,de egy dolog világossá válhatott mások számára. Ja'ar sosem lehetett egy szívmelengető lény.
Zeta-8- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 3
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Apr. 06.
Re: Fellegvár Csillaga
Claye Yaro
Hideg és sötétség. Nem jó érzés. Ahogy a fejében lévő üresség és a nedvesség sem. Az sem, hogy nem tud mozogni. Volt már ilyen helyzetben és néha élvezte, de most nem. Nem érti ezt az egészet. A hangot hallva nem sokkal lesz okosabb. Ezek szerint aludt. Viszont semmi mást nem ért. Miért van itt, mi történt és ki ő. Nem tudja a válaszokat és ez őt zavarja. A koporsója kinyílik és ki esik. Itt több lény is van és ugyan olyan ruhát hordanak mint ő. A névtáblájára néz és el tudja olvasni ami rajta van.
~Ez a nevem? Csak az én névtáblámra van írva, vagy másoknak is ugyan ilyenje van.~
Ahogy szétnéz hamar megállapítja, hogy másoknak más névtáblái vannak. A szeme megakad egy szőke nő névtábláján, sőt inkább a melleken amiken van a kis fémlap. Figyelme kicsit el is kalandozik és egy nem túl kedves szinte kiáltás juttatja eszébe, hogy ez nem az a helyzet.
-Szóval ti sem értitek mi folyik itt? Én szeretném tudni. Aki felébresztett minket! Hallasz? El tudod mondani mi történt?
Közben maga is a környezetét pásztázza. Keres valamit ami ismerős neki és úgy érzi segíthet a helyzetükön.
Hideg és sötétség. Nem jó érzés. Ahogy a fejében lévő üresség és a nedvesség sem. Az sem, hogy nem tud mozogni. Volt már ilyen helyzetben és néha élvezte, de most nem. Nem érti ezt az egészet. A hangot hallva nem sokkal lesz okosabb. Ezek szerint aludt. Viszont semmi mást nem ért. Miért van itt, mi történt és ki ő. Nem tudja a válaszokat és ez őt zavarja. A koporsója kinyílik és ki esik. Itt több lény is van és ugyan olyan ruhát hordanak mint ő. A névtáblájára néz és el tudja olvasni ami rajta van.
~Ez a nevem? Csak az én névtáblámra van írva, vagy másoknak is ugyan ilyenje van.~
Ahogy szétnéz hamar megállapítja, hogy másoknak más névtáblái vannak. A szeme megakad egy szőke nő névtábláján, sőt inkább a melleken amiken van a kis fémlap. Figyelme kicsit el is kalandozik és egy nem túl kedves szinte kiáltás juttatja eszébe, hogy ez nem az a helyzet.
-Szóval ti sem értitek mi folyik itt? Én szeretném tudni. Aki felébresztett minket! Hallasz? El tudod mondani mi történt?
Közben maga is a környezetét pásztázza. Keres valamit ami ismerős neki és úgy érzi segíthet a helyzetükön.
_________________
Reneszánsz:
Adrian Sommerfield, Samuel McShuibhne, George Turner, Srir Gur, Leon Gross, Augustus Graves,Otrus Vubalh Fass, Tristan Winkelhock, Lisa Kaur
Végtelen háború:
Gustav Simonsen
Little SW
Claye Jaro, Chuhk G'vaamnohrk, Rhirt Trakk, Jivi Ako
Összes karim
Re: Fellegvár Csillaga
Yiros
Fázott... Ez volt az első érzése.
Aztán a testét szorító béklyók, a sötétség. Egy pillanatig nem kiáltott, olyan békés volt. A testét fedő vörös bunda amúgy is megvédte a hidegtől. Hisz ez volt a feladata. Ezért alakult ki évmilliókkal korábban.
Lehunyta a szemét, kifújta a levegőt és várta, hogy véget érjen ez a rémálom. Nem ért véget, és ő nem aludt el. A következő pillanatban a testét fedő bőrszíjak meglazultak és eloldódtak. Egy női hang bejelentette, hogy felébredtek és a sztáziskamra ahol voltak kinyílik.
Ekkor felnyílt a kamra, és ő padlóra zuhant. Végignézett magán, fekete, testhez álló ruhát hordott. Egy táblán kiolvasta a nevét: Yiros, a Trewero második szintjéről.
~Mi az a Trewero? ~ kérdezte magától tanácstalanul.
Semmi több, ahogy körülnézett másokat is meglátott, akik szintén vizesek voltak és a sztáziskamrákból szabadultak ki. És a hangjukból ítélve ők sem tudtak semmit.
Egy férfi azt mondta, hogy el kell hagyniuk a hajót.
- Ki tudja, hogy mennyi levegőnk van - állt mellé. - Ahhoz, hogy kiderítsük, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hogyan jussunk oda vissza, előbb élnünk kell.
Őt lepte meg a legjobban, hogy milyen hamar átvette a kezdeményezést. A külsejük alapján több különböző helyről jöttek.
Vagy egy bolygóról, ahol sok faj él egymás mellett? Lehet már otthon vannak?
Megvakarja a fülét, és felnyög, próbálja magát arra rábírni, hogy befejezze a gondolkodást, mert a feje megfájdul.
- Szóval előbb innen jussunk ki, nézzünk körbe a hajón és nézzük meg, hogy működőképesek e a rendszerei
Aztán odaszól a többieknek.
- Jobb lenne ha együtt maradnánk, és vezért választanánk. A káosz táncát ostoba halottak járják. Biztos van itt valahol egy komputerterminál, ami alapján rájöhetünk, hogy mi a fene történt.
Ez a mondás okvetlenül is kitört belőle. Hol hallotta már ezt? Úgy érezte, hogy gyakran hallotta. A népének egy mondása volt. Ki is a népe?
- Szóval szerintem először vezért válaszunk, van önkéntjelentkező?
Fázott... Ez volt az első érzése.
Aztán a testét szorító béklyók, a sötétség. Egy pillanatig nem kiáltott, olyan békés volt. A testét fedő vörös bunda amúgy is megvédte a hidegtől. Hisz ez volt a feladata. Ezért alakult ki évmilliókkal korábban.
Lehunyta a szemét, kifújta a levegőt és várta, hogy véget érjen ez a rémálom. Nem ért véget, és ő nem aludt el. A következő pillanatban a testét fedő bőrszíjak meglazultak és eloldódtak. Egy női hang bejelentette, hogy felébredtek és a sztáziskamra ahol voltak kinyílik.
Ekkor felnyílt a kamra, és ő padlóra zuhant. Végignézett magán, fekete, testhez álló ruhát hordott. Egy táblán kiolvasta a nevét: Yiros, a Trewero második szintjéről.
~Mi az a Trewero? ~ kérdezte magától tanácstalanul.
Semmi több, ahogy körülnézett másokat is meglátott, akik szintén vizesek voltak és a sztáziskamrákból szabadultak ki. És a hangjukból ítélve ők sem tudtak semmit.
Egy férfi azt mondta, hogy el kell hagyniuk a hajót.
- Ki tudja, hogy mennyi levegőnk van - állt mellé. - Ahhoz, hogy kiderítsük, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hogyan jussunk oda vissza, előbb élnünk kell.
Őt lepte meg a legjobban, hogy milyen hamar átvette a kezdeményezést. A külsejük alapján több különböző helyről jöttek.
Vagy egy bolygóról, ahol sok faj él egymás mellett? Lehet már otthon vannak?
Megvakarja a fülét, és felnyög, próbálja magát arra rábírni, hogy befejezze a gondolkodást, mert a feje megfájdul.
- Szóval előbb innen jussunk ki, nézzünk körbe a hajón és nézzük meg, hogy működőképesek e a rendszerei
Aztán odaszól a többieknek.
- Jobb lenne ha együtt maradnánk, és vezért választanánk. A káosz táncát ostoba halottak járják. Biztos van itt valahol egy komputerterminál, ami alapján rájöhetünk, hogy mi a fene történt.
Ez a mondás okvetlenül is kitört belőle. Hol hallotta már ezt? Úgy érezte, hogy gyakran hallotta. A népének egy mondása volt. Ki is a népe?
- Szóval szerintem először vezért válaszunk, van önkéntjelentkező?
_________________
Bíbor Kísértet
Ez nem csak holmi játék! Ha a valóvilágban betörsz valahova, ott lepuffantanak.
Rozsda (Zoé)
Nem senyvedek a hús izzadtságszagú börtönében, a testemet információk alkotják. Ha nem is borulsz le előttem, akkor legalább add meg tiszteletet, jó?
Bíbor Kísértet- Bannolt
- Hozzászólások száma : 154
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Aug. 18.
Karakteradatok
Főkarakter: Svarog
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz
Re: Fellegvár Csillaga
Heiwanna Miin Klodov
Valami.... valami történik... minden... sötét... hideg... nedves... vörös fény... legalábbis ami beszűrődik résnyire nyílt szemeimen, amiket aztán lecsukok teljesen.
Nem nagyon fogom fel a dolgokat... csak töredékeket. Minden olyan nehézkes. Hallom a szívem, ahogy lassan lassan ver egyet. Nagyon lassan, miközben átjár a hideg érzése teljesen. Nem vacogok, de nem is esik jól. Próbálok mozdulni, de az se jön össze, valami lent tart majd elereszt.
Lassan mozgok, de nem is nagyon akarok. Teljesen kimerültnek érzem magam, még a gondolkozás is lassan megy. Hol vagyok, és miért? Ki és mi vagyok? Üresség, és semmi más. Tudok dolgokat, mert ahogy kinyílik az ajtó és szemeim kinyitom felismerek dolgokat, de egyenlőre minden csak újabb kérdéseket vetne fel.
Mások is vannak itt és ahogy magukhoz térnek jobban, már csak beszélnek és beszélnek. Eltérő lények vagyunk és a jelek szerint mindenki sokkal jobban bírja eme ébresztést, mint én. Nekem melegre lenne szükségem, ezt ösztönösen érzem, de egyenlőre szemeim visszacsukom és csak hallgatom, miket is mondanak, majd mikor már talán egy kicsit elcsendesülnek nyitom ki újra a szemeim. Körbe pillantok a helységben, majd a többieken és lassan pofim elé rakom mancsaim és megdörzsölöm egy kicsit.
-Örömmel hallom, hogy beszélni senki se felejtett el, max azt, hogy eme tevékenységet lehet normál hangerőn is művelni, főleg, hogy egy kis teremben vagyunk mindannyian. – teszem meg a nem teljesen kedves megjegyzésemet anyanyelvemen, majd felküzdöm és erősen kapaszkodva elhagyom a kamrámat, de csak annyira, hogy lábaimon megálljak úgy ahogy kapaszkodva, kezeimmel, és farkammal is támasztva magam. Nem érzem túlzottan jól magamat. A tűz gondolata a meleg már jól esne, de nincs, így valami más forrás kellene.
-Nem lát valaki egy melegítőt? – teszem fel csendesen a kérdést, majd végig nézek magamon és a fekete ruhán, amit viselek. Heiwanna Miin Klodov... Hát nem egy rövid név féle ez.
Minden esetre a többieket figyelgetem inkább, hogy ki milyen, mit akar, vagy egyáltalán mi derül ki a kinézete és a viselkedése alapján számomra, már amit egyenlőre képes is vagyok felfogni amellett, hogy arra koncentrálok, hogy stabilan ácsorogjak.
-Nem tudom ki hogy van vele, de egyenlőre higgadjunk le, mindenki vegyen egymély levegőt. – kezdek bele - Valaki vagy valami felkeltett minket... ugye? – pillantok körbe próbálva nyugodt hangon beszél és folyamatosan - Talán közöl velünk dolgokat és ad némi irány mutatást is, hogy a szükségleteinket kielégítse, Kitudja mire van szükségünk, amire nem emlékszünk, gyógyszerek, hőtartó melegítő/hűtő ruházat, eszközök, elsősegély készletek, stb... kérlek nyugodjatok meg és türelem.
Valami.... valami történik... minden... sötét... hideg... nedves... vörös fény... legalábbis ami beszűrődik résnyire nyílt szemeimen, amiket aztán lecsukok teljesen.
Nem nagyon fogom fel a dolgokat... csak töredékeket. Minden olyan nehézkes. Hallom a szívem, ahogy lassan lassan ver egyet. Nagyon lassan, miközben átjár a hideg érzése teljesen. Nem vacogok, de nem is esik jól. Próbálok mozdulni, de az se jön össze, valami lent tart majd elereszt.
Lassan mozgok, de nem is nagyon akarok. Teljesen kimerültnek érzem magam, még a gondolkozás is lassan megy. Hol vagyok, és miért? Ki és mi vagyok? Üresség, és semmi más. Tudok dolgokat, mert ahogy kinyílik az ajtó és szemeim kinyitom felismerek dolgokat, de egyenlőre minden csak újabb kérdéseket vetne fel.
Mások is vannak itt és ahogy magukhoz térnek jobban, már csak beszélnek és beszélnek. Eltérő lények vagyunk és a jelek szerint mindenki sokkal jobban bírja eme ébresztést, mint én. Nekem melegre lenne szükségem, ezt ösztönösen érzem, de egyenlőre szemeim visszacsukom és csak hallgatom, miket is mondanak, majd mikor már talán egy kicsit elcsendesülnek nyitom ki újra a szemeim. Körbe pillantok a helységben, majd a többieken és lassan pofim elé rakom mancsaim és megdörzsölöm egy kicsit.
-Örömmel hallom, hogy beszélni senki se felejtett el, max azt, hogy eme tevékenységet lehet normál hangerőn is művelni, főleg, hogy egy kis teremben vagyunk mindannyian. – teszem meg a nem teljesen kedves megjegyzésemet anyanyelvemen, majd felküzdöm és erősen kapaszkodva elhagyom a kamrámat, de csak annyira, hogy lábaimon megálljak úgy ahogy kapaszkodva, kezeimmel, és farkammal is támasztva magam. Nem érzem túlzottan jól magamat. A tűz gondolata a meleg már jól esne, de nincs, így valami más forrás kellene.
-Nem lát valaki egy melegítőt? – teszem fel csendesen a kérdést, majd végig nézek magamon és a fekete ruhán, amit viselek. Heiwanna Miin Klodov... Hát nem egy rövid név féle ez.
Minden esetre a többieket figyelgetem inkább, hogy ki milyen, mit akar, vagy egyáltalán mi derül ki a kinézete és a viselkedése alapján számomra, már amit egyenlőre képes is vagyok felfogni amellett, hogy arra koncentrálok, hogy stabilan ácsorogjak.
-Nem tudom ki hogy van vele, de egyenlőre higgadjunk le, mindenki vegyen egymély levegőt. – kezdek bele - Valaki vagy valami felkeltett minket... ugye? – pillantok körbe próbálva nyugodt hangon beszél és folyamatosan - Talán közöl velünk dolgokat és ad némi irány mutatást is, hogy a szükségleteinket kielégítse, Kitudja mire van szükségünk, amire nem emlékszünk, gyógyszerek, hőtartó melegítő/hűtő ruházat, eszközök, elsősegély készletek, stb... kérlek nyugodjatok meg és türelem.
_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"
Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov
lil SW: Riku Blackclaw (Chu Raioni)
lil SW: Nyu (kép+adatlap)
˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
Shadow- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 788
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Reputation : 64
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol
Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Fellegvár Csillaga
Abi
Abi ébredezni kezd, egy sötét koporsó szerű kamrában találja magát, hideg és sötét van. Mindene vizes és úgy érzi mintha az ízületei megszilárdultak volna. Nagy fekete szemeit vékony hosszú ujjaival letörli és apró bizonytalan léptekkel sétál ki a kinyíló hibernálókamrából. A sok különböző más faj egyedeinek látványa nem riasztja el, ismerős érzést kelt benne. Most jön csak rá hogy egyáltalán nem emlékszik semmire, de semmire, mintha amnéziás lenne, az alapvető dolgokra igen, de a személyes emlékei nincsenek meg. Gyorsan végignéz magán, végigtapogatja a ruháját, a névtáblán az "Abi" felirat áll. Amíg az alacsony kis szürke összeszedi magát, addig a többi lény kommunikálni és tevékenykedni kezd. Ő maga gyorsan az ajtóhoz siet és ha rá kerül a sor megpróbálja a vezérlőpanelt nyomkodni, vésznyitót vagy hasonló kioldót keresni. Ha az nem működik és az ajtót a többiek sem tudják kinyitni, akkor a hosszan költői jelzőkkel hosszú körmondatokkal beszélő sárkány-humanoidra mutat vékony ujjával. Halk, zizegő hangján szólal meg, amelyet a fordító alakít át közös nyelvre.
- Azt hiszem aaa... Heiwana ki tudná tépni az ajtót.
Abi ébredezni kezd, egy sötét koporsó szerű kamrában találja magát, hideg és sötét van. Mindene vizes és úgy érzi mintha az ízületei megszilárdultak volna. Nagy fekete szemeit vékony hosszú ujjaival letörli és apró bizonytalan léptekkel sétál ki a kinyíló hibernálókamrából. A sok különböző más faj egyedeinek látványa nem riasztja el, ismerős érzést kelt benne. Most jön csak rá hogy egyáltalán nem emlékszik semmire, de semmire, mintha amnéziás lenne, az alapvető dolgokra igen, de a személyes emlékei nincsenek meg. Gyorsan végignéz magán, végigtapogatja a ruháját, a névtáblán az "Abi" felirat áll. Amíg az alacsony kis szürke összeszedi magát, addig a többi lény kommunikálni és tevékenykedni kezd. Ő maga gyorsan az ajtóhoz siet és ha rá kerül a sor megpróbálja a vezérlőpanelt nyomkodni, vésznyitót vagy hasonló kioldót keresni. Ha az nem működik és az ajtót a többiek sem tudják kinyitni, akkor a hosszan költői jelzőkkel hosszú körmondatokkal beszélő sárkány-humanoidra mutat vékony ujjával. Halk, zizegő hangján szólal meg, amelyet a fordító alakít át közös nyelvre.
- Azt hiszem aaa... Heiwana ki tudná tépni az ajtót.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate
Re: Fellegvár Csillaga
~Silenus~
Hideg. Sötét. Ahogy magamhoz térek szinte rögtön felszökik a pulzusom a magasba. Nem tudom miért. Talán mert nem tudom, hogy hol vagyok. Vagy hogy ki vagyok. De azt tudom, hogy a sötét és zárt hely nem jó. Nem érzem jónak. Nem érzem megfelelőnek. Ösztönösen megpróbálok kijutni innen. Nem az első alkalom hasonló helyen, de ott sem éreztem jó magam. Valami kezelés volt az. Valami Köd. Az megváltoztatott engem. Talán újra oda kerültem? Erre a gondolatra még jobban megijedek. Nem tudom miért, de az biztos, hogy nem szabad még egyszer a Ködbe visszatérni. Ösztönösen tudom, hogy nem szabad. Szerencsére nem sokáig maradok bent. Elengednek a kötelek és kinyílik az ajtó. Úgy tűnik valami sztázis kamrában feküdtem. Legalábbis ezt mondta a hang. Nem tudom, hogy bízhatok-e benne, de megnyugtat. Nem tudom mi az a sztázis, de tudom, hogy a Köd nem ott talált rám. Miután kicsit lenyugszok, körbe nézek. Sokan vagyunk. Mindenkin egyenruha, egy kis táblácskával. Az enyémen Silenus áll. Ez a nevem? Gondolom ez a nevem. A többiekén más van. Nem hiszem, hogy csak egy Silenus lenne. Ha nem is a nevem, megteszi annak, hiszen senki más ruhájára nincs ez írva. Nem igazán értek semmit, de valami hiányzik. Valami, amit megszoktam magam körül. Mintha egyedül lennék. Pedig sokan vannak körülöttem, de valahogy egyik sem megfelelő. Nagy levegőt veszek. Úgy tűnik senki sem emlékszik semmire. Nem szabad hagyni, hogy a káosz uralkodjon. Gondolom az rossz? Rossznak érződik.
- A nevem Silenus. Szerintem ki kéne mennünk. Azt tudom, hogy valami nem jó itt. Kint jobb lesz.- mondom a többieknek annyira magabiztos hangon amennyire tudom. Túl sok a kérdés. Kell lennie valaminek, ami adhat válaszokat. Megpróbálom megvizsgálni a kamrát. Ott keltünk Biztos fontos.
Hideg. Sötét. Ahogy magamhoz térek szinte rögtön felszökik a pulzusom a magasba. Nem tudom miért. Talán mert nem tudom, hogy hol vagyok. Vagy hogy ki vagyok. De azt tudom, hogy a sötét és zárt hely nem jó. Nem érzem jónak. Nem érzem megfelelőnek. Ösztönösen megpróbálok kijutni innen. Nem az első alkalom hasonló helyen, de ott sem éreztem jó magam. Valami kezelés volt az. Valami Köd. Az megváltoztatott engem. Talán újra oda kerültem? Erre a gondolatra még jobban megijedek. Nem tudom miért, de az biztos, hogy nem szabad még egyszer a Ködbe visszatérni. Ösztönösen tudom, hogy nem szabad. Szerencsére nem sokáig maradok bent. Elengednek a kötelek és kinyílik az ajtó. Úgy tűnik valami sztázis kamrában feküdtem. Legalábbis ezt mondta a hang. Nem tudom, hogy bízhatok-e benne, de megnyugtat. Nem tudom mi az a sztázis, de tudom, hogy a Köd nem ott talált rám. Miután kicsit lenyugszok, körbe nézek. Sokan vagyunk. Mindenkin egyenruha, egy kis táblácskával. Az enyémen Silenus áll. Ez a nevem? Gondolom ez a nevem. A többiekén más van. Nem hiszem, hogy csak egy Silenus lenne. Ha nem is a nevem, megteszi annak, hiszen senki más ruhájára nincs ez írva. Nem igazán értek semmit, de valami hiányzik. Valami, amit megszoktam magam körül. Mintha egyedül lennék. Pedig sokan vannak körülöttem, de valahogy egyik sem megfelelő. Nagy levegőt veszek. Úgy tűnik senki sem emlékszik semmire. Nem szabad hagyni, hogy a káosz uralkodjon. Gondolom az rossz? Rossznak érződik.
- A nevem Silenus. Szerintem ki kéne mennünk. Azt tudom, hogy valami nem jó itt. Kint jobb lesz.- mondom a többieknek annyira magabiztos hangon amennyire tudom. Túl sok a kérdés. Kell lennie valaminek, ami adhat válaszokat. Megpróbálom megvizsgálni a kamrát. Ott keltünk Biztos fontos.
Ervin Bludheim- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 138
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Mar. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: dr. Erwin Vayne
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Fellegvár Csillaga
-Tasu-
Hideg, nedves, sötét... ezeket bárki elmondhatja. Valami olyan részletet kéne észrevennem, amit mások nem. De hogy miért, azt már nem tudom. Nem mintha később ezt bárkinek elmesélhetném. Persze jobb dolgom nincs, a kötelek ellen küzdeni értelmetlen. Egy női hang biztosít róla, hogy mindjárt kinyílnak a kamrák, ami aztán meg is történik. A terem, amibe érkezek, telve van idegenekkel. Nagyon kellemetlen. Egyiket sem ismerem fel. Még... még magamat sem ismerném fel. Ettől azonnal rosszul leszek. Mintha egy tartalmas éjszaka után egy hajó rakománya közt aludtam volna. (Nem tudom, csináltam-e eddig ilyet, de biztosan ilyen érzés). Észreveszem magamon a névtáblát. 'Tasu'... Idétlenül hangzik. A többiekéhez képest elég rövid. Biztosan kevés idő jutott az elnevezésemre... vagy csak senkit nem érdekelt. Talán ezért is gyömöszöltek be egy vízi-koporsóba.
Lassan kezdem megjegyezni a többiek nevét is, ami egy kicsit megnyugtat. Engem is érdekelni kezd az ajtó túloldala. Nekem semmi tervem nincs, de a többiek szemlátomást kijuttatnak innen, ha elég időt adok nekik. Az ajtótól pár méterre megállok, és várom, hogy valaki kinyissa. Ha ez megtörténik, úgy harmadik vagy negyedikként igyekszem kilépni. Nem szeretnék lemaradni semmiről, de azért az első pofont sem én szeretném megkapni, ha netán bajba kerülnénk.
//A tömegnyomás hatására én is az E/1 elbeszélés mellett döntöttem
Lehet, hogy még idétlenül hangzik, de majd remélem belejövök//
Hideg, nedves, sötét... ezeket bárki elmondhatja. Valami olyan részletet kéne észrevennem, amit mások nem. De hogy miért, azt már nem tudom. Nem mintha később ezt bárkinek elmesélhetném. Persze jobb dolgom nincs, a kötelek ellen küzdeni értelmetlen. Egy női hang biztosít róla, hogy mindjárt kinyílnak a kamrák, ami aztán meg is történik. A terem, amibe érkezek, telve van idegenekkel. Nagyon kellemetlen. Egyiket sem ismerem fel. Még... még magamat sem ismerném fel. Ettől azonnal rosszul leszek. Mintha egy tartalmas éjszaka után egy hajó rakománya közt aludtam volna. (Nem tudom, csináltam-e eddig ilyet, de biztosan ilyen érzés). Észreveszem magamon a névtáblát. 'Tasu'... Idétlenül hangzik. A többiekéhez képest elég rövid. Biztosan kevés idő jutott az elnevezésemre... vagy csak senkit nem érdekelt. Talán ezért is gyömöszöltek be egy vízi-koporsóba.
Lassan kezdem megjegyezni a többiek nevét is, ami egy kicsit megnyugtat. Engem is érdekelni kezd az ajtó túloldala. Nekem semmi tervem nincs, de a többiek szemlátomást kijuttatnak innen, ha elég időt adok nekik. Az ajtótól pár méterre megállok, és várom, hogy valaki kinyissa. Ha ez megtörténik, úgy harmadik vagy negyedikként igyekszem kilépni. Nem szeretnék lemaradni semmiről, de azért az első pofont sem én szeretném megkapni, ha netán bajba kerülnénk.
//A tömegnyomás hatására én is az E/1 elbeszélés mellett döntöttem
Lehet, hogy még idétlenül hangzik, de majd remélem belejövök//
Re: Fellegvár Csillaga
Little SW - Prológus
Ismeretlen világ
Résztvevők: Solam, Qui Genua Non, Adrasteia, Desmond, Yiros, Ja'ar Heins, Silenus,
Nerus, Tasu, Q’ayem Kor, Claye Jaro, Abi és Heiwanna Miin Klodov
Legkésőbbi körváltás: 2017. június. 28. (szerda)
”Tedd, vagy ne tedd, de ne próbálkozz!”
- Yoda
Lassanként kezdte mindenki összeszedni magát, a két spartoi, a shi’ar és a sárkány kissé nehezebben ébredt. Ők még mindig fáztak és lassabban tudtak mozogni, mint a többiek. Egyelőre ugyan nem tudták, hogy miért, de ők voltak a hidegvérűek, ezért a hibernáció állapotából és annak mellékhatásaitól lassabban tudtak csak megszabadulni. Arra valóban mindenki kezdett rájönni, hogy ugyan nem tudják, hogy hol vannak, kik maguk, de amint ránéznek tárgyakra egyre jobban ugrik be minden. Tudták, hogy mi a sztáziskamra, mire való, mi az ajtó, mi lehet odakint. Amit annak idején tanultak – legyen az tapasztalás útján, vagy tényleg tanulás – azok szépen lassan beugrottak nekik. Ez igaz volt arra is, akinek volt képessége annak beugrott, így Silenus is tudta, hogy napfényre van szüksége, Qui, hogy miként tartsa vissza a telepátiáját, hogy ne árasszák el a gondolatok a fejét. Miin azt, hogy miként kell és tud alakot váltani, de egyben azt is, hogy itt most hirtelen nagyon rossz ötlet lenne. Ezeknek köszönhetően Miin és Abi kezdte megismerni azokat a fajokat, akikkel körül voltak vége. A teljesen humanoidokat – embernek kinézőket – és az összeégett kree-t nem ismerték meg ugyan, de a többieket és saját magukat igen.
Néhányan felvetik, hogy ki kellene menni innen, mert nem biztos, hogy jó ötlet az, hogyha itt maradnak, van, aki úgy vélte, hogy ez nagyon nem jó ötlet. Többen oda is léptek az ajtóhoz, hogy megnézzék azt. Nem volt rajta kilincs, de egy panel igen, ami még működött, ezt pedig többen el is kezdték babrálni. Közben Claye megszólította azt a személyt, aki felébresztette őket. A terem közepén egy hologram jelent meg, vibrálva, mint aminek kevés az energiája.
- Igen itt vagyok – szólalt meg az ismerős női hangon. – A nevem Alea, a Fellegvár Csillaga nevű expedíciós hajó mesterséges intelligenciája vagyok. Az energiám fogy, így nincs sok időm. Az, hogy nincsenek emlékeitek a gyors ébresztés mellékhatása, de muszáj volt, hogy életben maradjatok. Van rá esély, hogy visszatérjenek, de nem feltétlen történik meg. Odakint lélegezhető légköre van a holdnak, amire lezuhantunk. Az érzékelőim szerint nem volt más túlélője a közel háromezer fős legénységnek, csak ti. A hajónk 600 standard éve indult a Fellegvárból sok különböző faj expedíciójaként, az űr idegen régióiba indult, egy csillagködbe belépve minden rendszerem tönkrement és lezuhantunk. Ekkor indítottam be a… a… vészkzzz…
A hologram megremegett, majd szertefoszlott a riadó zaja és a vörös fények is kialudtak, az ajtó pedig ebben a pillanatban nyílit ki, majd a panel lekapacsolt. A helység energiája elfogyott. Kintről forró levegő tódult be a kabinba, ahol a társaság volt. A forróság elég volt ahhoz, hogy a hidegvérű lények is teljesen felébredjenek. A levegő Desmondot kivéve mindenki számára ideális volt, ő kissé fulladozott, kevés volt a nitrogén a légkörben ahhoz képest, ami számára elég lenne. Így sűrűbben kellett kapkodnia a levegőt, de attól szerencsére nem kellett tartani, hogy megfullad. Odakintről elsőként éles világosság volt, ami látszott, ez pár pillanatra mindenkit elvakított. Amint a szemük a benti sötétség után hozzászokott a fényekhez láthatták, hogy az eget egyelőre elfedte a sűrű füst, odakint a hajó roncsai tőlük némileg távolabb lángoltak ez okozta a forróságot. Mást nem láttak, mert a roncsok eltakartak mindent, ami támpontot adhatott volna arra nézve, hogy milyen helyre is zuhantak le.
- Yoda
Lassanként kezdte mindenki összeszedni magát, a két spartoi, a shi’ar és a sárkány kissé nehezebben ébredt. Ők még mindig fáztak és lassabban tudtak mozogni, mint a többiek. Egyelőre ugyan nem tudták, hogy miért, de ők voltak a hidegvérűek, ezért a hibernáció állapotából és annak mellékhatásaitól lassabban tudtak csak megszabadulni. Arra valóban mindenki kezdett rájönni, hogy ugyan nem tudják, hogy hol vannak, kik maguk, de amint ránéznek tárgyakra egyre jobban ugrik be minden. Tudták, hogy mi a sztáziskamra, mire való, mi az ajtó, mi lehet odakint. Amit annak idején tanultak – legyen az tapasztalás útján, vagy tényleg tanulás – azok szépen lassan beugrottak nekik. Ez igaz volt arra is, akinek volt képessége annak beugrott, így Silenus is tudta, hogy napfényre van szüksége, Qui, hogy miként tartsa vissza a telepátiáját, hogy ne árasszák el a gondolatok a fejét. Miin azt, hogy miként kell és tud alakot váltani, de egyben azt is, hogy itt most hirtelen nagyon rossz ötlet lenne. Ezeknek köszönhetően Miin és Abi kezdte megismerni azokat a fajokat, akikkel körül voltak vége. A teljesen humanoidokat – embernek kinézőket – és az összeégett kree-t nem ismerték meg ugyan, de a többieket és saját magukat igen.
Néhányan felvetik, hogy ki kellene menni innen, mert nem biztos, hogy jó ötlet az, hogyha itt maradnak, van, aki úgy vélte, hogy ez nagyon nem jó ötlet. Többen oda is léptek az ajtóhoz, hogy megnézzék azt. Nem volt rajta kilincs, de egy panel igen, ami még működött, ezt pedig többen el is kezdték babrálni. Közben Claye megszólította azt a személyt, aki felébresztette őket. A terem közepén egy hologram jelent meg, vibrálva, mint aminek kevés az energiája.
- Igen itt vagyok – szólalt meg az ismerős női hangon. – A nevem Alea, a Fellegvár Csillaga nevű expedíciós hajó mesterséges intelligenciája vagyok. Az energiám fogy, így nincs sok időm. Az, hogy nincsenek emlékeitek a gyors ébresztés mellékhatása, de muszáj volt, hogy életben maradjatok. Van rá esély, hogy visszatérjenek, de nem feltétlen történik meg. Odakint lélegezhető légköre van a holdnak, amire lezuhantunk. Az érzékelőim szerint nem volt más túlélője a közel háromezer fős legénységnek, csak ti. A hajónk 600 standard éve indult a Fellegvárból sok különböző faj expedíciójaként, az űr idegen régióiba indult, egy csillagködbe belépve minden rendszerem tönkrement és lezuhantunk. Ekkor indítottam be a… a… vészkzzz…
A hologram megremegett, majd szertefoszlott a riadó zaja és a vörös fények is kialudtak, az ajtó pedig ebben a pillanatban nyílit ki, majd a panel lekapacsolt. A helység energiája elfogyott. Kintről forró levegő tódult be a kabinba, ahol a társaság volt. A forróság elég volt ahhoz, hogy a hidegvérű lények is teljesen felébredjenek. A levegő Desmondot kivéve mindenki számára ideális volt, ő kissé fulladozott, kevés volt a nitrogén a légkörben ahhoz képest, ami számára elég lenne. Így sűrűbben kellett kapkodnia a levegőt, de attól szerencsére nem kellett tartani, hogy megfullad. Odakintről elsőként éles világosság volt, ami látszott, ez pár pillanatra mindenkit elvakított. Amint a szemük a benti sötétség után hozzászokott a fényekhez láthatták, hogy az eget egyelőre elfedte a sűrű füst, odakint a hajó roncsai tőlük némileg távolabb lángoltak ez okozta a forróságot. Mást nem láttak, mert a roncsok eltakartak mindent, ami támpontot adhatott volna arra nézve, hogy milyen helyre is zuhantak le.
- template nélkül:
”Tedd, vagy ne tedd, de ne próbálkozz!”
- Yoda
Lassanként kezdte mindenki összeszedni magát, a két spartoi, a shi’ar és a sárkány kissé nehezebben ébredt. Ők még mindig fáztak és lassabban tudtak mozogni, mint a többiek. Egyelőre ugyan nem tudták, hogy miért, de ők voltak a hidegvérűek, ezért a hibernáció állapotából és annak mellékhatásaitól lassabban tudtak csak megszabadulni. Arra valóban mindenki kezdett rájönni, hogy ugyan nem tudják, hogy hol vannak, kik maguk, de amint ránéznek tárgyakra egyre jobban ugrik be minden. Tudták, hogy mi a sztáziskamra, mire való, mi az ajtó, mi lehet odakint. Amit annak idején tanultak – legyen az tapasztalás útján, vagy tényleg tanulás – azok szépen lassan beugrottak nekik. Ez igaz volt arra is, akinek volt képessége annak beugrott, így Silenus is tudta, hogy napfényre van szüksége, Qui, hogy miként tartsa vissza a telepátiáját, hogy ne árasszák el a gondolatok a fejét. Miin azt, hogy miként kell és tud alakot váltani, de egyben azt is, hogy itt most hirtelen nagyon rossz ötlet lenne. Ezeknek köszönhetően Miin és Abi kezdte megismerni azokat a fajokat, akikkel körül voltak vége. A teljesen humanoidokat – embernek kinézőket – és az összeégett kree-t nem ismerték meg ugyan, de a többieket és saját magukat igen.
Néhányan felvetik, hogy ki kellene menni innen, mert nem biztos, hogy jó ötlet az, hogyha itt maradnak, van, aki úgy vélte, hogy ez nagyon nem jó ötlet. Többen oda is léptek az ajtóhoz, hogy megnézzék azt. Nem volt rajta kilincs, de egy panel igen, ami még működött, ezt pedig többen el is kezdték babrálni. Közben Claye megszólította azt a személyt, aki felébresztette őket. A terem közepén egy hologram jelent meg, vibrálva, mint aminek kevés az energiája.
- Igen itt vagyok – szólalt meg az ismerős női hangon. – A nevem Alea, a Fellegvár Csillaga nevű expedíciós hajó mesterséges intelligenciája vagyok. Az energiám fogy, így nincs sok időm. Az, hogy nincsenek emlékeitek a gyors ébresztés mellékhatása, de muszáj volt, hogy életben maradjatok. Van rá esély, hogy visszatérjenek, de nem feltétlen történik meg. Odakint lélegezhető légköre van a holdnak, amire lezuhantunk. Az érzékelőim szerint nem volt más túlélője a közel háromezer fős legénységnek, csak ti. A hajónk 600 standard éve indult a Fellegvárból sok különböző faj expedíciójaként, az űr idegen régióiba indult, egy csillagködbe belépve minden rendszerem tönkrement és lezuhantunk. Ekkor indítottam be a… a… vészkzzz…
A hologram megremegett, majd szertefoszlott a riadó zaja és a vörös fények is kialudtak, az ajtó pedig ebben a pillanatban nyílit ki, majd a panel lekapacsolt. A helység energiája elfogyott. Kintről forró levegő tódult be a kabinba, ahol a társaság volt. A forróság elég volt ahhoz, hogy a hidegvérű lények is teljesen felébredjenek. A levegő Desmondot kivéve mindenki számára ideális volt, ő kissé fulladozott, kevés volt a nitrogén a légkörben ahhoz képest, ami számára elég lenne. Így sűrűbben kellett kapkodnia a levegőt, de attól szerencsére nem kellett tartani, hogy megfullad. Odakintről elsőként éles világosság volt, ami látszott, ez pár pillanatra mindenkit elvakított. Amint a szemük a benti sötétség után hozzászokott a fényekhez láthatták, hogy az eget egyelőre elfedte a sűrű füst, odakint a hajó roncsai tőlük némileg távolabb lángoltak ez okozta a forróságot. Mást nem láttak, mert a roncsok eltakartak mindent, ami támpontot adhatott volna arra nézve, hogy milyen helyre is zuhantak le.
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Fellegvár Csillaga
Solam
Az ég gondolata most már eléggé izgatottá tesz, hogy kijussak innen, és mások is csatlakoznak az lelkesedésemhez. Desmond rögtön segíteni kezd, ő nyilván barátságos, egy másik azt mondja, nem szabad kimenni, mert nincs levegő. Erre eddig nem gondoltam, de a levegő természetesnek tűnik, mindig van, tehát majdnem biztos vagyok benne, hogy téved. De csak majdnem. A többiek közül páran szintén ki akarnak menni, de van, aki először beszélgetne a testetlen hanggal. Hát, engem nem zavar, ha beszélgetni szeretnének vele, de attól én még kimennék. Egyedül a Qui nevű próbál győzködni róla, hogy ez nem jó ötlet, ő viszont nagyon fél, látom a szemében.
A testetlen hang hamarabb válaszol, minthogy sikerülne kijutni innen, és kiderül, hogy ő egy mesterséges intelligencia. Vagyis robot, de inkább Aleanak hívja magát. Alea hamarosan meghal, de előtte meghallgatom a meséjét, mert nem illendő egy haldoklóra fittyet hányni, ebben teljesen biztos vagyok. A meséje szerint a Fellegvárból jöttünk, ami biztos messze van, mert hatszáv év után értünk csak el idáig. De a jó hír, hogy van kint levegő, tehát akár lehet élet is kint, lehetnek helyiek, akik majd segítenek hazamenni. Hazamenni... Ez jó célnak tűnik. Alea halála után kinyílik az ajtó, és kellemes meleg meg fény jön be. De amikor megszokja a szemem a fényt, látom, hogy nem az égből jön. Lángok és füst, ezek veszélyes dolgok.
-Nehéz lenne most vezetőt választani, öhm... Yiros. Mi alapján döntenénk? Nem tudjuk, ki a legbölcsebb - vetem fel a szőrös kis lénynek, aki tetszik amúgy.
-Na, én most kimegyek - közlöm nyugodtan az ajtó kinyílása után a többiekkel, és még Desmondra nézek, mert ő volt korábban a leglelkesebb. Valaki mondjuk az ajtó kitépését is javasolta, ő is biztos nagyon jönni akar.
Közben azon jár az eszem, amit valaki mondott a felszerelésekről, amikre szükségünk lehet. Igaza van, egy csomó minden kell az életben, és mivel messze vagyunk mindentől, amit ismerünk, talán időbe telik, mire megtalálom a természetben a fontos dolgokat. Igaz, hogy itt még nem annyira van ég, mert a tűz és a roncsok minden beborítanak, de azért lehetnek itt hasznos holmik.
-Körülnézek, talán vannak olyan részek, amik épen maradtak, és találok benne élelmet, szerszámokat meg ilyesmit. Jó nagy hajó volt... - Teszem még hozzá, miután kijövök, és végignézek a roncsokon. - Eltarthat egy darabig. De az égő részeket kizárhatom, oda úgysem megyek be.
Megvárom, hogy a többiek közül esetleg csatlakozik-e valaki hozzám, mert egyedül kicsit ijesztő ez a hely, de szerintem valaki biztos jön majd, és akkor együtt elindulunk.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Fellegvár Csillaga
- Q’ayem Kor -
A merengés segített, ahogyan járatom az agyamat az emlékeimet keresve bár azokból semmi sem ugrik be ellenben mintha tudásomból térnének vissza szépen részletei. Fegyverek, típusaik és használatuk. Mozgás, harcmodor és hasonlóak. Mintha egy kiképzési leírást olvasnék, folyamatában bepattannak dolgok de még így is rengeteg ködös rész marad. Már attól nem tartok, hogy probléma lenne önmagamnak a megvédése ha szükséges a helyzetünkben de nem viselkedett senki sem még ellenségesnek, hogy okot adjon bármi féle erőszakra. Végig nézek a többieken és számolok. Nem vagyunk sokan, az egyik megszólította azt aki beszélt hozzánk az ébresztésünkkor és válasz is érkezett. Alea-ként mutatkozott be a hologramm nekünk, felvázolta a szituációnkat amibe bele kerültünk és némiképp a miképpjét is.
Szóval Fellegvár Csillaga az űrhajó amin vagyunk. A sztázisból való felkeltésünk pedig túl gyors volt és ez sértette az agyunkat... Nem éppen egy olyan szituáció amiben jól érzem magamat de ha választásom nekem lett volna is inkább az életemhez ragaszkodok mint a személyes emlékekhez. Főleg, hogy úgy fest funkcionális maradtam, ahogy a többiek is első ránézésre az életvitelünkhöz és esélye is van az emlékek visszatérésének. Elnézve, hogy pár dologra már így is emlékszek ha nem is mindenre, de valamennyi emlékem bizonyára vissza fog térni ha nem is személyesek de hozzáértéseim, motorikus dolgok is megvannak.
Az idő mióta pedig úton voltunk, borzasztóan soknak fest. 600 standard év, bár nem tudom megmondani, hogy ez most mennyit is takar, hogy sztázisban voltunk az utazáshoz csak azt jelentheti, hogy nagyon sokmindenkink nem is lehetett a hazánkban ha ilyen hosszú évekre, év századokra eljöttünk. Remélem, hogy lesznek közöttünk majd olyanok is akik több informális emlékkel fognak rendelkezni. Sajnálatos módon a hologramm kifut az energiájából vagy csupán a sérülés miatt kapcsolt le de legalább azt már megtudhattuk, hogy lezuhantunk. Végig nézem a többieket ahogyan mozgatni kezdtem magamat közben, hogy kiszedjek minden elgémberedést az izületeimből ha volt egyáltalán bennük közben számolok. 13-an vagyunk, már amennyien ki is jöttünk, úgy fest ilyen kevesen éltük túl a zuhanást.
A hologrammal együtt a vörös vészfény is lekapcsolt majd minden más is, az ajtó pedig kinyílt ugyan azzal az időzítéssel és forró levegő csapott be. Kissé kellemetlen volt de nem volt probléma lélegézssel se pedig égetni sem kezdett el a hő vagy a beáramló levegő. Élhető holdna nevezte a hologramm, akkor feltételezem mindannyiunknak az lesz, remélhetőleg. Megnézem, hogy a kapszula, sztázis kamra amiből kiszáltam a körül volt-e valami szekrény vagy láda, tároló amiben esetleg lehetnek dolgaim elrakva. Ha van akkor azt még átnézem mielőtt még bármerre is elindulnék, vagy nagyon a többiekre fordítanám a figyelmem.
Kimegyek az ajtóhoz mostmár. A fény elsőre elvakít a roncs sötétjéből de mikor kitisztul a látvány nem túl kecsegtető, de azért elképesztő. Mindenhol körülöttünk csak a hajó roncsait látni, lángokban a legtöbb és az eget is teljesen befedi a füst. Szerencsére a lángok messzebb voltak így nem tűnik közvetlen veszélyforrásnak, ám nem hiszem, hogy sokáig kéne húzni az itt időzést, hogy ez megváltozhasson. Sok felvetés érkezett persze közben a többiektől de nem látom értelmét, hogy bármelyiken is most kellene leállni vitát fojtatni. Már ők szabadon vitázhatnak rajta amennyit szeretnének viszont mint felszerelés érdekesebb. Nem mintha sok fogalmam lenne mi kellhetne nekünk most itt vagy később egy jó fogású bármi bizonyára hasznos lesz ha szükség úgy kívánja, hogy agyon csapjak valamit.
- Várjá, jövök veled. - mondom Solam-nak aki céltudatosan menne felfedezni a roncsokat. Egyrészt mert hasznot is látok benne, más részt meg nem fél attól, hogy az ég majd lekapja a földről amint kilép az épp-majdnem-koporsónkból mint egy pár másik. Az tuti, hogy itt nem maradhatunk és bár a meleg levegőtől biztos hamar megfogunk majd száradni azért valami más is jó lenne, mondjuk ami védelmet is nyújt, mint...mint egy páncél. Talán van esélyünk raktárt találni amin lehetnek még ép felszerelések is. Már ha tényleg rengetegen voltunk a hajón akkor valaminek biztosan kellett maradnia.
A merengés segített, ahogyan járatom az agyamat az emlékeimet keresve bár azokból semmi sem ugrik be ellenben mintha tudásomból térnének vissza szépen részletei. Fegyverek, típusaik és használatuk. Mozgás, harcmodor és hasonlóak. Mintha egy kiképzési leírást olvasnék, folyamatában bepattannak dolgok de még így is rengeteg ködös rész marad. Már attól nem tartok, hogy probléma lenne önmagamnak a megvédése ha szükséges a helyzetünkben de nem viselkedett senki sem még ellenségesnek, hogy okot adjon bármi féle erőszakra. Végig nézek a többieken és számolok. Nem vagyunk sokan, az egyik megszólította azt aki beszélt hozzánk az ébresztésünkkor és válasz is érkezett. Alea-ként mutatkozott be a hologramm nekünk, felvázolta a szituációnkat amibe bele kerültünk és némiképp a miképpjét is.
Szóval Fellegvár Csillaga az űrhajó amin vagyunk. A sztázisból való felkeltésünk pedig túl gyors volt és ez sértette az agyunkat... Nem éppen egy olyan szituáció amiben jól érzem magamat de ha választásom nekem lett volna is inkább az életemhez ragaszkodok mint a személyes emlékekhez. Főleg, hogy úgy fest funkcionális maradtam, ahogy a többiek is első ránézésre az életvitelünkhöz és esélye is van az emlékek visszatérésének. Elnézve, hogy pár dologra már így is emlékszek ha nem is mindenre, de valamennyi emlékem bizonyára vissza fog térni ha nem is személyesek de hozzáértéseim, motorikus dolgok is megvannak.
Az idő mióta pedig úton voltunk, borzasztóan soknak fest. 600 standard év, bár nem tudom megmondani, hogy ez most mennyit is takar, hogy sztázisban voltunk az utazáshoz csak azt jelentheti, hogy nagyon sokmindenkink nem is lehetett a hazánkban ha ilyen hosszú évekre, év századokra eljöttünk. Remélem, hogy lesznek közöttünk majd olyanok is akik több informális emlékkel fognak rendelkezni. Sajnálatos módon a hologramm kifut az energiájából vagy csupán a sérülés miatt kapcsolt le de legalább azt már megtudhattuk, hogy lezuhantunk. Végig nézem a többieket ahogyan mozgatni kezdtem magamat közben, hogy kiszedjek minden elgémberedést az izületeimből ha volt egyáltalán bennük közben számolok. 13-an vagyunk, már amennyien ki is jöttünk, úgy fest ilyen kevesen éltük túl a zuhanást.
A hologrammal együtt a vörös vészfény is lekapcsolt majd minden más is, az ajtó pedig kinyílt ugyan azzal az időzítéssel és forró levegő csapott be. Kissé kellemetlen volt de nem volt probléma lélegézssel se pedig égetni sem kezdett el a hő vagy a beáramló levegő. Élhető holdna nevezte a hologramm, akkor feltételezem mindannyiunknak az lesz, remélhetőleg. Megnézem, hogy a kapszula, sztázis kamra amiből kiszáltam a körül volt-e valami szekrény vagy láda, tároló amiben esetleg lehetnek dolgaim elrakva. Ha van akkor azt még átnézem mielőtt még bármerre is elindulnék, vagy nagyon a többiekre fordítanám a figyelmem.
Kimegyek az ajtóhoz mostmár. A fény elsőre elvakít a roncs sötétjéből de mikor kitisztul a látvány nem túl kecsegtető, de azért elképesztő. Mindenhol körülöttünk csak a hajó roncsait látni, lángokban a legtöbb és az eget is teljesen befedi a füst. Szerencsére a lángok messzebb voltak így nem tűnik közvetlen veszélyforrásnak, ám nem hiszem, hogy sokáig kéne húzni az itt időzést, hogy ez megváltozhasson. Sok felvetés érkezett persze közben a többiektől de nem látom értelmét, hogy bármelyiken is most kellene leállni vitát fojtatni. Már ők szabadon vitázhatnak rajta amennyit szeretnének viszont mint felszerelés érdekesebb. Nem mintha sok fogalmam lenne mi kellhetne nekünk most itt vagy később egy jó fogású bármi bizonyára hasznos lesz ha szükség úgy kívánja, hogy agyon csapjak valamit.
- Várjá, jövök veled. - mondom Solam-nak aki céltudatosan menne felfedezni a roncsokat. Egyrészt mert hasznot is látok benne, más részt meg nem fél attól, hogy az ég majd lekapja a földről amint kilép az épp-majdnem-koporsónkból mint egy pár másik. Az tuti, hogy itt nem maradhatunk és bár a meleg levegőtől biztos hamar megfogunk majd száradni azért valami más is jó lenne, mondjuk ami védelmet is nyújt, mint...mint egy páncél. Talán van esélyünk raktárt találni amin lehetnek még ép felszerelések is. Már ha tényleg rengetegen voltunk a hajón akkor valaminek biztosan kellett maradnia.
_________________
REN: Hjuchia Sakura, Ammon, Chars Westwal
__________________________________________________________
SW :: Q’ayem Kor , Rime
Ammon Einarson- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1381
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 3
Join date : 2011. Aug. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate
Re: Fellegvár Csillaga
Desmond
A többiek lassan felébrednek, összegyűlünk, majd mindenki elkezdi mondani a magáét a kijutással kapcsolatban. Én mondjuk Solammal vagyok, innen mihamarabb ki kellene jutni, bár néhányan nincsenek hasonló véleményen. Valaki még a levegőhiányt is felveti, amire elején nem figyelek, de a mesterséges intelligencia szavai már hatnak.
Fellegvár Csillaga, utazás, expedíció, mindez hirtelen zavaros, de van értelme. Ha lennének emlékeink, akkor esetleg tudnánk azt is, hogy pontosan mi merre hány méter. Meg akkor legalább lenne valami fogalmunk a csapatösszetételről, ki miért is jött. Én személy szerint nem tudom, mivel is foglalkoztam, bár a gépek közelségének nyugtató hatása, valamint az ébredési körülmények beteg szeretete arra utalhat...hogy nem tudom. Még kásás az agyam.
- Menjünk. - közlöm, de amikor kiérünk a maradványból megcsap a hőség, bár furcsamód nem nagyon zavar. A levegő azonban már igen, meg kell támaszkodjak, mialatt levegőért kapkodom.
- Pokol. - mondom két levegő között, egyben a tájra, egyben a látszólag csak engem érintő fuldoklásra. Rohadt nehéz a légzés, de túlélem. Azt hiszem.
A többiek lassan felébrednek, összegyűlünk, majd mindenki elkezdi mondani a magáét a kijutással kapcsolatban. Én mondjuk Solammal vagyok, innen mihamarabb ki kellene jutni, bár néhányan nincsenek hasonló véleményen. Valaki még a levegőhiányt is felveti, amire elején nem figyelek, de a mesterséges intelligencia szavai már hatnak.
Fellegvár Csillaga, utazás, expedíció, mindez hirtelen zavaros, de van értelme. Ha lennének emlékeink, akkor esetleg tudnánk azt is, hogy pontosan mi merre hány méter. Meg akkor legalább lenne valami fogalmunk a csapatösszetételről, ki miért is jött. Én személy szerint nem tudom, mivel is foglalkoztam, bár a gépek közelségének nyugtató hatása, valamint az ébredési körülmények beteg szeretete arra utalhat...hogy nem tudom. Még kásás az agyam.
- Menjünk. - közlöm, de amikor kiérünk a maradványból megcsap a hőség, bár furcsamód nem nagyon zavar. A levegő azonban már igen, meg kell támaszkodjak, mialatt levegőért kapkodom.
- Pokol. - mondom két levegő között, egyben a tájra, egyben a látszólag csak engem érintő fuldoklásra. Rohadt nehéz a légzés, de túlélem. Azt hiszem.
_________________
Re: Fellegvár Csillaga
~Silenus~
Lassan tisztulnak a gondolataim. Rengeteg dolog még így sincs meg, de ahogy körbenézek, legalább a tudásom kezd vissza jönni. A fejem tele van virágokkal, bogyókkal, fákkal és hasonló dolgokkal. Fejemben keringenek a kémiai reakciók és a biológiai folyamatok. Gondolom ezzel foglalkoztam, ha már ennyi ehhez kapcsolódó tudásom van. Ha a minket felkeltő mesterséges intelligencia igazat mondott, akkor érthető, hogy ilyen ismeretekkel itt vagyok. Kíváncsi vagyok a többiekre. Biztos mindannyian a szakmánk legjobbjai vagyunk, ha ilyen nagy és veszélyes küldetésre küldtek minket. Akárhogy is volt, ha tényleg 600 éve jöttünk el, akkor nem hiszem, hogy sokan emlékeznének ránk. Persze, lehet, hogy valamelyikünk faja tovább élhet, de mindenkit hibernáltak. Ha valakinek ez rövid idő lenne, akkor minek hibernálták volna. De ezen ráérünk gondolkodni később, egyenlőre ki akarok jutni innen. Az biztos, hogy kint jobb. Nem is kell sokáig várnom, hiszen úgy látszik, hogy a hajó leáll. Szerencsére nem ragadt be az ajtó, hanem rögtön kinyílt. Forró levegő áramlott be, ami csak jobban arra ösztönzött, hogy kimenjek. Szerencsére mások is így gondolták, így nem kellett egyedül mennem.
- Megyek én is ha nem baj.- mondom nekik, majd kilépek utánuk a roncsok közé. Nem igazán tudom, hogy mit keresek, de talán felszerelést? Jegyzeteket? Valamit, ami ismerős lehet.
Lassan tisztulnak a gondolataim. Rengeteg dolog még így sincs meg, de ahogy körbenézek, legalább a tudásom kezd vissza jönni. A fejem tele van virágokkal, bogyókkal, fákkal és hasonló dolgokkal. Fejemben keringenek a kémiai reakciók és a biológiai folyamatok. Gondolom ezzel foglalkoztam, ha már ennyi ehhez kapcsolódó tudásom van. Ha a minket felkeltő mesterséges intelligencia igazat mondott, akkor érthető, hogy ilyen ismeretekkel itt vagyok. Kíváncsi vagyok a többiekre. Biztos mindannyian a szakmánk legjobbjai vagyunk, ha ilyen nagy és veszélyes küldetésre küldtek minket. Akárhogy is volt, ha tényleg 600 éve jöttünk el, akkor nem hiszem, hogy sokan emlékeznének ránk. Persze, lehet, hogy valamelyikünk faja tovább élhet, de mindenkit hibernáltak. Ha valakinek ez rövid idő lenne, akkor minek hibernálták volna. De ezen ráérünk gondolkodni később, egyenlőre ki akarok jutni innen. Az biztos, hogy kint jobb. Nem is kell sokáig várnom, hiszen úgy látszik, hogy a hajó leáll. Szerencsére nem ragadt be az ajtó, hanem rögtön kinyílt. Forró levegő áramlott be, ami csak jobban arra ösztönzött, hogy kimenjek. Szerencsére mások is így gondolták, így nem kellett egyedül mennem.
- Megyek én is ha nem baj.- mondom nekik, majd kilépek utánuk a roncsok közé. Nem igazán tudom, hogy mit keresek, de talán felszerelést? Jegyzeteket? Valamit, ami ismerős lehet.
Ervin Bludheim- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 138
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Mar. 28.
Karakteradatok
Főkarakter: dr. Erwin Vayne
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Fellegvár Csillaga
Qui Genua Non
Mindenki olyan... élénk, és fürge. Én valamiért nem... kavarognak a gondolataim, nem vagyok túl összeszedett, és a végtagjaim is nehezebben mozognak. Nehezebben, azt hiszem, mint szoktak. Fázom, még mindig, a többieket mintha nem zavarná - egyedül az egyik nő kért melegítőt. Nem rossz ötlet. Lassan kezdenek visszatérni az emlékeim, csomó mindent tanultam, és sajátítottam el. Páran ki akarnak menni, amire bedobtam hogy nem kellene, de megszólal a mesterséges intelligencia, és elmondja hogy mi történt velünk. Így már hülyeségnek tűnik a korábbi felvetésem, az MI nyíltan kijelentette, hogy kimehetünk. A legtöbben már indulnak is, de én még nem érzem úgy, hogy ezt kellene egyből megtegyük. Az egyik tag mintha keresne valamit, ez jó ötlet, biztos van valamiféle ruházatunk, amit viselhetünk az ébredés után. Én is keresgélni kezdek tárolókat, szekrényeket, ha nem találok, akkor valamiféle panelt keresek, amin lehet térkép a hajóhoz, hogy nagyjából tudjuk, hol lehettek a felszerelések. Arra, hogy válasszunk vezetőt nem reagálok - kolosszális marhaságnak tartom, ebben a helyzetben ez kellene a legkisebb problémánk legyen. Nem ismerjük egymást, nem tudjuk ki a legalkalmasabb személy ilyen tisztség betöltésére, ebben a szituációban vezetőt választani illogikus és banális hozzáállás lenne a részünkről.
A keresgélés után, ha találok valamit, akkor jelzem a többieknek is, illetve megpróbálok felvenni magamra valami melegebb ruházatot. Ezen kívül a telepátiámat is próbálgatni kezdem, rajtunk kívül értelmes életformák nyomait keresem, gondolatokat. A társaim elméjébe nem hatolok bele, nem tudom pontosan miért. De azt hiszem hogy illetlenség lenne. Nem szeretnék illetlen lenni, és úgy mutatkozni be, mint valaki, aki nem tiszteli a személyes tereket. A kutakodás közben nem félek, hogy egyedül hagynak, úgy gondolom a képességeimmel megtalálnám őket ha szükséges, szóval könnyedén beérem a társaságot ha itt hagynak.
Mindenki olyan... élénk, és fürge. Én valamiért nem... kavarognak a gondolataim, nem vagyok túl összeszedett, és a végtagjaim is nehezebben mozognak. Nehezebben, azt hiszem, mint szoktak. Fázom, még mindig, a többieket mintha nem zavarná - egyedül az egyik nő kért melegítőt. Nem rossz ötlet. Lassan kezdenek visszatérni az emlékeim, csomó mindent tanultam, és sajátítottam el. Páran ki akarnak menni, amire bedobtam hogy nem kellene, de megszólal a mesterséges intelligencia, és elmondja hogy mi történt velünk. Így már hülyeségnek tűnik a korábbi felvetésem, az MI nyíltan kijelentette, hogy kimehetünk. A legtöbben már indulnak is, de én még nem érzem úgy, hogy ezt kellene egyből megtegyük. Az egyik tag mintha keresne valamit, ez jó ötlet, biztos van valamiféle ruházatunk, amit viselhetünk az ébredés után. Én is keresgélni kezdek tárolókat, szekrényeket, ha nem találok, akkor valamiféle panelt keresek, amin lehet térkép a hajóhoz, hogy nagyjából tudjuk, hol lehettek a felszerelések. Arra, hogy válasszunk vezetőt nem reagálok - kolosszális marhaságnak tartom, ebben a helyzetben ez kellene a legkisebb problémánk legyen. Nem ismerjük egymást, nem tudjuk ki a legalkalmasabb személy ilyen tisztség betöltésére, ebben a szituációban vezetőt választani illogikus és banális hozzáállás lenne a részünkről.
A keresgélés után, ha találok valamit, akkor jelzem a többieknek is, illetve megpróbálok felvenni magamra valami melegebb ruházatot. Ezen kívül a telepátiámat is próbálgatni kezdem, rajtunk kívül értelmes életformák nyomait keresem, gondolatokat. A társaim elméjébe nem hatolok bele, nem tudom pontosan miért. De azt hiszem hogy illetlenség lenne. Nem szeretnék illetlen lenni, és úgy mutatkozni be, mint valaki, aki nem tiszteli a személyes tereket. A kutakodás közben nem félek, hogy egyedül hagynak, úgy gondolom a képességeimmel megtalálnám őket ha szükséges, szóval könnyedén beérem a társaságot ha itt hagynak.
_________________
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Michael Nikostratos | Out: Maximiliam Myzzrim, Mopateu Zakataka | VH: ifj. Tell Vilmos | FSK: Pherol Tandes, Ignacy Rotblat-Rostowski |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, King Raten Chromixen, Alex Fisher
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Michael Nikostratos- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1063
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 39
Join date : 2014. Mar. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: King Raten Chromixen
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW, FSK
Re: Fellegvár Csillaga
Abi
Az ajtó amit próbáltak többen is kinyitni kinyílt és kintről forró levegő áramlott a terembe, némileg kellemesebb körülményeket teremtve. Ennél sokkal fontosabb esemény is történik, megjelenik a hajó mesterséges intelligenciája, Alea, aki tájékoztatja a jelenlévőket, így Abit is. Sajnos nem sokáig képes a hologram sem fennmaradni, elfogy az energiája. A szürke lényt inkább az ragadja meg hányan utaztak a hajón és milyen sokan vesztek oda, mindenki rajtuk kívül. Reméli nincs sok fajtársa az áldozatok között. Mivel többen is már a felderítés mellett vannak, vannak akik itt a teremben kezdték mások odakint állnának neki a roncsok átkutatásának.
- Én is csatlakozok a kinti felfedezőcsoporthoz.
Fürgén kimászik vagy ha van lehetőség rá kisétál a roncsok közé. A lehetséges veszélyes helyeket, a tüzeket, elektromos zárlatokat és gázszivárgásokat, vagy más potenciálisan gyanús területeket elkerülve próbálja meg bejárni a roncsok egy részét. Elsősorban önvédelemre keres fegyvereket, lézerpisztolyt, vagy hasonló eszközt, hátha hever valahol egy, vagy éppen egy fegyvertároló. A holtesteket is megvizsgálja, amennyiben bármi hasznosat vél felfedezni rajtuk.
Az ajtó amit próbáltak többen is kinyitni kinyílt és kintről forró levegő áramlott a terembe, némileg kellemesebb körülményeket teremtve. Ennél sokkal fontosabb esemény is történik, megjelenik a hajó mesterséges intelligenciája, Alea, aki tájékoztatja a jelenlévőket, így Abit is. Sajnos nem sokáig képes a hologram sem fennmaradni, elfogy az energiája. A szürke lényt inkább az ragadja meg hányan utaztak a hajón és milyen sokan vesztek oda, mindenki rajtuk kívül. Reméli nincs sok fajtársa az áldozatok között. Mivel többen is már a felderítés mellett vannak, vannak akik itt a teremben kezdték mások odakint állnának neki a roncsok átkutatásának.
- Én is csatlakozok a kinti felfedezőcsoporthoz.
Fürgén kimászik vagy ha van lehetőség rá kisétál a roncsok közé. A lehetséges veszélyes helyeket, a tüzeket, elektromos zárlatokat és gázszivárgásokat, vagy más potenciálisan gyanús területeket elkerülve próbálja meg bejárni a roncsok egy részét. Elsősorban önvédelemre keres fegyvereket, lézerpisztolyt, vagy hasonló eszközt, hátha hever valahol egy, vagy éppen egy fegyvertároló. A holtesteket is megvizsgálja, amennyiben bármi hasznosat vél felfedezni rajtuk.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate
Re: Fellegvár Csillaga
Heiwanna Miin Klodov
Kábán figyelem még a többieket, és próbálom kicsit dörzsölgetni a testemet, hogy valahogy melegedjek, de azért olyan szemmel is végig mérem a többieket, hogy végszükségben, ki legyen az akihez oda bújik, még ha ez nem is teljesen illendő, de a szükség nagy úr azthiszem.
Közben lassan újabb és újabb dolgok bukkannak fel tudásomból, ami rámutat egy-két dologra saját magammal kapcsolatban is. Szóval jó magam nem vagyok melegvérű, ezért is fázok még mindig, és ráadásul közel se olyan vagyok valójában, mint ahogy kinézek jelenleg, de ahogy körbe pillantok azaz egyértelmű érzésem támad, hogy nagyon nem lenne kifizetődő itt most azzá válni aki és ami vagyok, mert... hát akkor a többiek is megszívnák alaposan, de én is.
Megjelenik egy hologram aki hamar elmond egy pár dolgot, mielőtt kifogyna az energiából. Szóval lezuhantunk, 600 év utazás után, egy élhető holdon, de én miért aludtam, hiszen simán túléltem volna ezt az időt. De lehet, hogy csak azért, hogy én se vénüljek meg. A többieken végig nézve egyre jobban rémlik ki milyen faj tagja, legalábbis a csapat egy részénél, de még kába vagyok, és akkor ahogy kinyílik az ajtó, elvakít a fény, majd a meleg átjárja a testemet, ami elég gyorsan felráz. Lehunyt szemekkel élvezem a meleget, majd kinyitva szemeimet, pupilláim függőlegesen összeszűkülnek teljesen ahogy az ajtó felé nézek.
Gyorsan körbe pillantok tisztább fejjel, keresve valami ruhás vagy eszközös szekrényt a kabin közelében, bár van egy érzésem, hogy az másik helységben lehetett inkább, szóval a Yimosra pillantok.
-Szép gondolat a demokrácia, de ráérünk vezért választani, ha már tudjuk ki kicsoda. Főleg mert így ha arra alkalmatlan vezért választunk találomra, akkor az több kárt okoz, mintha nem lenne vezetőnk. – ezzel társainkon végig nézek, majd tekintetem visszafordítom Yimos felé.- Szerinted ez járható út, ha előbb megismerjük egymást és utána választunk? – hangom nyugodt és kedves.
főleg azok felé akik mennének, és arra a férfira aki kicsit mintha fuldokolni kezdene. Gyorsabban mozdulok és próbálok mellé eljutni, miközben körbe nézek, hogy milyen a terület odakint. Hát nem a legjobb látvány, de azért meleg van, ami számomra egyenlőre elég jó, de úgy fest, hogy van akinek annyira nem.
-Desmond... – pillantok rá a névtáblájára - ...jól vagy? – kérdem, mikor már rá nézek, és figyelem hogyan veszi a levegőt. - Talán pihenned kéne, míg találunk valami felszerelést, ami neked is könnyít az életben maradásban... – teszem még hozzá, majd Solam felé pillantok
-Veletek tartok, több szem többet lát, és talán belefutunk helyiekbe is. Egy ekkora hajó becsapódása tuti nem egy csendes esemény volt, ráadásul jó eséllyel lesz aki kíváncsi is lesz arra, hogy itt mi is történt. Ebből kifolyólag ha lehet, próbáljunk meg nem ellenséges gesztusokat tenni, vagy provokálókat. – beszélek nyugodt hangon a többiekhez.
- Főleg, mert mostani tetteink és első benyomások amiket az első találkozásokkor okozunk határozhatják meg a viszonyulást hozzánk a későbbiekben. Ráadásul mivel per pillanat úgy fest, hogy egy darabig itt maradunk jó lenne ha pozitív lenne. – fejezem be a kicsit hosszúra nyúlt mondandómat. Valahogy azaz érzésem, hogy régebben se tudtam sokat hallgatni
Kábán figyelem még a többieket, és próbálom kicsit dörzsölgetni a testemet, hogy valahogy melegedjek, de azért olyan szemmel is végig mérem a többieket, hogy végszükségben, ki legyen az akihez oda bújik, még ha ez nem is teljesen illendő, de a szükség nagy úr azthiszem.
Közben lassan újabb és újabb dolgok bukkannak fel tudásomból, ami rámutat egy-két dologra saját magammal kapcsolatban is. Szóval jó magam nem vagyok melegvérű, ezért is fázok még mindig, és ráadásul közel se olyan vagyok valójában, mint ahogy kinézek jelenleg, de ahogy körbe pillantok azaz egyértelmű érzésem támad, hogy nagyon nem lenne kifizetődő itt most azzá válni aki és ami vagyok, mert... hát akkor a többiek is megszívnák alaposan, de én is.
Megjelenik egy hologram aki hamar elmond egy pár dolgot, mielőtt kifogyna az energiából. Szóval lezuhantunk, 600 év utazás után, egy élhető holdon, de én miért aludtam, hiszen simán túléltem volna ezt az időt. De lehet, hogy csak azért, hogy én se vénüljek meg. A többieken végig nézve egyre jobban rémlik ki milyen faj tagja, legalábbis a csapat egy részénél, de még kába vagyok, és akkor ahogy kinyílik az ajtó, elvakít a fény, majd a meleg átjárja a testemet, ami elég gyorsan felráz. Lehunyt szemekkel élvezem a meleget, majd kinyitva szemeimet, pupilláim függőlegesen összeszűkülnek teljesen ahogy az ajtó felé nézek.
Gyorsan körbe pillantok tisztább fejjel, keresve valami ruhás vagy eszközös szekrényt a kabin közelében, bár van egy érzésem, hogy az másik helységben lehetett inkább, szóval a Yimosra pillantok.
-Szép gondolat a demokrácia, de ráérünk vezért választani, ha már tudjuk ki kicsoda. Főleg mert így ha arra alkalmatlan vezért választunk találomra, akkor az több kárt okoz, mintha nem lenne vezetőnk. – ezzel társainkon végig nézek, majd tekintetem visszafordítom Yimos felé.- Szerinted ez járható út, ha előbb megismerjük egymást és utána választunk? – hangom nyugodt és kedves.
főleg azok felé akik mennének, és arra a férfira aki kicsit mintha fuldokolni kezdene. Gyorsabban mozdulok és próbálok mellé eljutni, miközben körbe nézek, hogy milyen a terület odakint. Hát nem a legjobb látvány, de azért meleg van, ami számomra egyenlőre elég jó, de úgy fest, hogy van akinek annyira nem.
-Desmond... – pillantok rá a névtáblájára - ...jól vagy? – kérdem, mikor már rá nézek, és figyelem hogyan veszi a levegőt. - Talán pihenned kéne, míg találunk valami felszerelést, ami neked is könnyít az életben maradásban... – teszem még hozzá, majd Solam felé pillantok
-Veletek tartok, több szem többet lát, és talán belefutunk helyiekbe is. Egy ekkora hajó becsapódása tuti nem egy csendes esemény volt, ráadásul jó eséllyel lesz aki kíváncsi is lesz arra, hogy itt mi is történt. Ebből kifolyólag ha lehet, próbáljunk meg nem ellenséges gesztusokat tenni, vagy provokálókat. – beszélek nyugodt hangon a többiekhez.
- Főleg, mert mostani tetteink és első benyomások amiket az első találkozásokkor okozunk határozhatják meg a viszonyulást hozzánk a későbbiekben. Ráadásul mivel per pillanat úgy fest, hogy egy darabig itt maradunk jó lenne ha pozitív lenne. – fejezem be a kicsit hosszúra nyúlt mondandómat. Valahogy azaz érzésem, hogy régebben se tudtam sokat hallgatni
_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"
Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov
lil SW: Riku Blackclaw (Chu Raioni)
lil SW: Nyu (kép+adatlap)
˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
Shadow- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 788
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Reputation : 64
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol
Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Fellegvár Csillaga
Claye Yaro
Úgy látszik, hogy a megszólításom célt ért. Valahonnan sejtettem, hogy így lesz. Talán ez előtt sokat voltam ilyen gépek közelében. Mintha volnának emlékeim, sőt határozottan vannak emlékeim hajókról. Nem emlékszem mit csináltam hajókon és hova utaztam, de az emlékeim vannak arról, miképp kell hajókat vezetni és más fajokról is vannak emlékeim. Különös. Talán utazó voltam? Munka miatt utaztam vagy mert megtehettem? Esetleg felfedező voltam? Utolsó gondolatomat az MI is megerősíti mielőtt kifogyna az energiája. Arról is megnyugtat, hogy kint élethez szükséges feltételek megtalálhatóak. Helyes. Én magam szívem szerint még átbeszélném, hogy mégis mik azok a céljaink amiket felállítunk, hogy hosszabb távon is életben maradjunk, de mindenki megy a feje után. Sóhajtok egyet majd én is követem a kintieket.
-Nekem vannak emlékeim hajókról. Azt hiszem sok időmet töltöttem ilyeneken. Talán egy fontos tiszt is voltam ha nem maga a kapitány. Mindenesetre azért döntsük el, hogy mit is akarunk kint csinálni? A két lány okosakat mondott.~Asszem a kék is lány. Remélem jól sejtem és haragítom magamra.~Szükségünk van élelemre, szerszámokra és hasznos eszközökre, ha pedig találkozunk helyiekkel igyekszünk békésen kapcsolatokat teremteni és információkhoz jutni. Annyival még kiegészíteném, hogy természetesen kerüljük a tüzet meg az elektromos részeket amik azt hiszem már nincsenek, de azért ne felejtsük el viszonozni az életünk megmentését. Ha lehet legalább igyekezzünk megőrizni Alea-t, hogy később esetleg ha lehetőség adódik felébreszthessük. Ha a hála nem elég indok azért is akár mert még tudhat dolgokat rólunk.
Én nem szívesen hagynék egy lányt elégni vagy súlyosan megsérülni akkor sem ha az adott lány éppenséggel egy gép.
Úgy látszik, hogy a megszólításom célt ért. Valahonnan sejtettem, hogy így lesz. Talán ez előtt sokat voltam ilyen gépek közelében. Mintha volnának emlékeim, sőt határozottan vannak emlékeim hajókról. Nem emlékszem mit csináltam hajókon és hova utaztam, de az emlékeim vannak arról, miképp kell hajókat vezetni és más fajokról is vannak emlékeim. Különös. Talán utazó voltam? Munka miatt utaztam vagy mert megtehettem? Esetleg felfedező voltam? Utolsó gondolatomat az MI is megerősíti mielőtt kifogyna az energiája. Arról is megnyugtat, hogy kint élethez szükséges feltételek megtalálhatóak. Helyes. Én magam szívem szerint még átbeszélném, hogy mégis mik azok a céljaink amiket felállítunk, hogy hosszabb távon is életben maradjunk, de mindenki megy a feje után. Sóhajtok egyet majd én is követem a kintieket.
-Nekem vannak emlékeim hajókról. Azt hiszem sok időmet töltöttem ilyeneken. Talán egy fontos tiszt is voltam ha nem maga a kapitány. Mindenesetre azért döntsük el, hogy mit is akarunk kint csinálni? A két lány okosakat mondott.~Asszem a kék is lány. Remélem jól sejtem és haragítom magamra.~Szükségünk van élelemre, szerszámokra és hasznos eszközökre, ha pedig találkozunk helyiekkel igyekszünk békésen kapcsolatokat teremteni és információkhoz jutni. Annyival még kiegészíteném, hogy természetesen kerüljük a tüzet meg az elektromos részeket amik azt hiszem már nincsenek, de azért ne felejtsük el viszonozni az életünk megmentését. Ha lehet legalább igyekezzünk megőrizni Alea-t, hogy később esetleg ha lehetőség adódik felébreszthessük. Ha a hála nem elég indok azért is akár mert még tudhat dolgokat rólunk.
Én nem szívesen hagynék egy lányt elégni vagy súlyosan megsérülni akkor sem ha az adott lány éppenséggel egy gép.
_________________
Reneszánsz:
Adrian Sommerfield, Samuel McShuibhne, George Turner, Srir Gur, Leon Gross, Augustus Graves,Otrus Vubalh Fass, Tristan Winkelhock, Lisa Kaur
Végtelen háború:
Gustav Simonsen
Little SW
Claye Jaro, Chuhk G'vaamnohrk, Rhirt Trakk, Jivi Ako
Összes karim
Re: Fellegvár Csillaga
Adrasteia
Kint van levegő. Meg meleg. Meg hajóroncs. Meg hullák. Sok, sok hulla. Legalábbis a villódzó hologram szerint. Hát intel jelentésnek elég sovány, ideje lenne megszervezni egy normális felderítést. Meg az őrség beosztását. Meg ivóvizet, élelmet és védhető harcálláspontot kell keresni. Itt a roncs közepén rohadtul nem jó helyen vagyunk. Túlságosan sebezhető, na meg nagyon szem előtt van. Evidensnek tartom, hogyha van roncs, akkor előbb-utóbb megjelennek a roncsfosztogatók is. Márpedig nulla a garancia rá, hogy kis csoportban és fegyver nélkül jönnek. Azt nem közölte a hologram, hogy a hold lakott-e, de ennek az ellenkezőjét se. Levegő van. Márpedig ahol van oxigéntartalmú, belélegezhető levegő ott víz is van. Vagyis ez nem biztos. A biztos az, hogyha nincs légkör, nincs víz, mert az UV sugárzás hatására párolog. Na most az oxigéntartalmú levegő, ha nem száraz, hanem van páratartalma, az annak a bizonyítéka, hogy van víz. Kint meleg van, tehát a víz nem feltétlen jég formájú.
- Kell egy felderítőcsapat: ivóvíz, élelem, védhető pozíció, életjelek. Kell egy másik csapat, akik átkutatják a roncsot hasznosítható alkatrészek, felszerelés, ellátmány, akármi után. Aki egyik csapatba se tartozik, az keressen bármilyen fegyverként használható akármit, másszon fel egy magaslati pontra és őrködjön. T-minusz 3 óra múlva mindkét alakulat térjen vissza egy előre meghatározott találkozási pontra.
Ez nem tudom miért szakadt fel belőlem, meg honnan. Valószínűleg az amnéziám előtt valamelyik bolygó hadseregében szolgálhattam. Mindenesetre a megfogalmazásmód gépiessége engem is ritkára kiidegel, akkor a többiek mit szólhatnak... Vagy agyonvernek itt helyben, vagy lesznek olyan idióták és közfelkiáltással megéljeneznek főmumusnak...
Kint van levegő. Meg meleg. Meg hajóroncs. Meg hullák. Sok, sok hulla. Legalábbis a villódzó hologram szerint. Hát intel jelentésnek elég sovány, ideje lenne megszervezni egy normális felderítést. Meg az őrség beosztását. Meg ivóvizet, élelmet és védhető harcálláspontot kell keresni. Itt a roncs közepén rohadtul nem jó helyen vagyunk. Túlságosan sebezhető, na meg nagyon szem előtt van. Evidensnek tartom, hogyha van roncs, akkor előbb-utóbb megjelennek a roncsfosztogatók is. Márpedig nulla a garancia rá, hogy kis csoportban és fegyver nélkül jönnek. Azt nem közölte a hologram, hogy a hold lakott-e, de ennek az ellenkezőjét se. Levegő van. Márpedig ahol van oxigéntartalmú, belélegezhető levegő ott víz is van. Vagyis ez nem biztos. A biztos az, hogyha nincs légkör, nincs víz, mert az UV sugárzás hatására párolog. Na most az oxigéntartalmú levegő, ha nem száraz, hanem van páratartalma, az annak a bizonyítéka, hogy van víz. Kint meleg van, tehát a víz nem feltétlen jég formájú.
- Kell egy felderítőcsapat: ivóvíz, élelem, védhető pozíció, életjelek. Kell egy másik csapat, akik átkutatják a roncsot hasznosítható alkatrészek, felszerelés, ellátmány, akármi után. Aki egyik csapatba se tartozik, az keressen bármilyen fegyverként használható akármit, másszon fel egy magaslati pontra és őrködjön. T-minusz 3 óra múlva mindkét alakulat térjen vissza egy előre meghatározott találkozási pontra.
Ez nem tudom miért szakadt fel belőlem, meg honnan. Valószínűleg az amnéziám előtt valamelyik bolygó hadseregében szolgálhattam. Mindenesetre a megfogalmazásmód gépiessége engem is ritkára kiidegel, akkor a többiek mit szólhatnak... Vagy agyonvernek itt helyben, vagy lesznek olyan idióták és közfelkiáltással megéljeneznek főmumusnak...
Lanka Raved Hock- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 42
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Jan. 13.
Re: Fellegvár Csillaga
- Ja'ar Heins -
Heins a kamra szélén ült miközben a többiek az ajtót babrálták. Csak ült és érdeklődve figyelte mi fog történni. Nem igazán vágyott barátkozni sem ismerkedni, kedveskedni. Felmerültek benne olyan gondolatok, hogy mi van ha valaki rossz közöttük? Lehet talán pont ő maga? Esetleg valaki emlékszik mindenre csak nem árulja el? Miközben ezen gondolkozott és figyelte a többieket, egy ismerős hang szólalt meg. A hajó mesterséges intelligenciája volt az. Amely kifejtette a történtek egy részét addig míg el nem némult.
- Remekül hangzik.. a levegő legalább nem öl meg minket csodás..- dünnyögte maga elé Heins. Majd egyszerű közönnyel az arcán megvonta a vállát és most már feltápászkodott eddigi helyéről. Lassan ráérősen oda ballagott az ajtóhoz, ami közbe kinyilt magától. Kiértek a barátságtalan sötétségből a kellemetlen hőségbe. Ja'ar nem volt nagy kedvelője a melegnek, erre hamar rájött magától amint a napsugarakkal egyfajta harcot próbált vívni, hogy távol tartsa őket elsőre érzékeny szemeitől. Mindenhol romok,roncsok. Vas,acél,kábelek,füst és tűz ez a látvány fogadta őket elsőnek. Majd egyesekbe ismét felvillant a csapatszellem. Egy úgy nevezet expedícióra szerveződtek össze, hogy felmérjék mivel is állnak szembe. Ja'ar ekkor észrevette, hogy a tőle álló Desmond névre hallgató személy nehezen veszi a levegőt szinte fulladozik.
- Én itt maradok vele nehogy elpatkoljon szerencsétlen ördög! - Majd leül Desmond mellé és egy magából kipréselt félvigyorral biccent felé. Majd újra a többiek szerveződését és társaságát figyeli és még mindig azon gondolkozik kiben bízhat és kiben nem?!
Heins a kamra szélén ült miközben a többiek az ajtót babrálták. Csak ült és érdeklődve figyelte mi fog történni. Nem igazán vágyott barátkozni sem ismerkedni, kedveskedni. Felmerültek benne olyan gondolatok, hogy mi van ha valaki rossz közöttük? Lehet talán pont ő maga? Esetleg valaki emlékszik mindenre csak nem árulja el? Miközben ezen gondolkozott és figyelte a többieket, egy ismerős hang szólalt meg. A hajó mesterséges intelligenciája volt az. Amely kifejtette a történtek egy részét addig míg el nem némult.
- Remekül hangzik.. a levegő legalább nem öl meg minket csodás..- dünnyögte maga elé Heins. Majd egyszerű közönnyel az arcán megvonta a vállát és most már feltápászkodott eddigi helyéről. Lassan ráérősen oda ballagott az ajtóhoz, ami közbe kinyilt magától. Kiértek a barátságtalan sötétségből a kellemetlen hőségbe. Ja'ar nem volt nagy kedvelője a melegnek, erre hamar rájött magától amint a napsugarakkal egyfajta harcot próbált vívni, hogy távol tartsa őket elsőre érzékeny szemeitől. Mindenhol romok,roncsok. Vas,acél,kábelek,füst és tűz ez a látvány fogadta őket elsőnek. Majd egyesekbe ismét felvillant a csapatszellem. Egy úgy nevezet expedícióra szerveződtek össze, hogy felmérjék mivel is állnak szembe. Ja'ar ekkor észrevette, hogy a tőle álló Desmond névre hallgató személy nehezen veszi a levegőt szinte fulladozik.
- Én itt maradok vele nehogy elpatkoljon szerencsétlen ördög! - Majd leül Desmond mellé és egy magából kipréselt félvigyorral biccent felé. Majd újra a többiek szerveződését és társaságát figyeli és még mindig azon gondolkozik kiben bízhat és kiben nem?!
_________________
"Egységben az ERŐ! ''
Zeta-8- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 3
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Apr. 06.
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|