Brooklyni Központi Bank (Brooklyn)

// Nem háborodott fel, csak megjegyezte.   //

- Nikol.
Válaszolom Phobia kérdésére, aminek a végéről elég erősen érezhettem a gúnyt, de é nem adta meg azt az örömet neki, hogy idegesnek lásson, így csak érzelemmentes arccal állok ott. Bár a vezetéknevem még mindig nem árulom el neki, elvégre én sem vagyok hü**e hogy elfelejtsem kinek az oldalán is áll(t) a magas nő.
A tábornok megjegyzi, hogy Phobia képessége megzavarhatja a figyelő rendszerüket, ami egy újabb ötletet adott.
- Lenne egy másik tervem is, de annál lehet, hogy csak ti ketten fogtok kijutni.
Ha érdekli őket a terv akkor elő is állok vele.
- A 678-as útnál a védelmi pontok sok kisebb egységbe tömörülnek, mint a térképen is látszik. Azonban van egy kis pont ami viszonylag távol van a másik kettőtől. Ott lenne esélyünk az átjutásra. Phobia megzavarhatná a rendszereket én pedig addig egy hamis Beth-t alkotnék illúzióból, mármint a Sinisteres kinézetűt. És azt parancsolom neki, hogy próbáljon meg kamu szökéssel, és míg az őrség őt próbálja meg elkapni mi átslisszolhatunk. Nekem sokáig figyelnem kell majd az illúziót ezért megeshet, hogy én már nem fogok átjutni.
- Egyéb javaslat?

Kiderült, hogy 4 óránként van őrváltás, ami jó. Sőt még az is kiderült, hogy egy egészen kivitelezhetőnek tűnő tervet találtam ki. persze Phobia nem hagyhatja ezt reakciótól, bár őszintén nem zavart a dolog, az ilyesmit tőle elismerésnek vehetem, mivel én is hasonlóképp reagálnék fordított esetben.
A kérdésre pedig válaszolok.
- Valószínű nem képesek, ezért is lesz majd szükség arra, hogy Phobia megzavarja a műszereket.
Phobia szavaiból nem hallok ki semmilyen érzést de a szövegből, akaratlanul is arra következtetek, hogy aggódik az átjutásom miatt emiatt kis mosolyra húzódik a szám.
- Kösz a biztatást. A  gond csak az, hogy amíg figyelem az illúziót, addig tudom csak irányítani. Ami a menekülési gyorsaságot illeti, ha észrevétlenül akarok eltűnni, akkor gyorsan kell majd mozognom, bár repülve sokkal gyorsabb lennék, ami azonban feltűnő, sajnos.
Phoboia kissé ironikusan beszél Bethel, ami egészen tetszik, csak úgy árad a nőből az irónia.
Az őrváltás csúsztatására pedig lehet nem is lesz majd szükség, ha olyan időben megyünk mikor tuti nem lephetnek meg a váltó őrök minket.

Egy műhold segítségével a tábornok, megmutatja nekünk a helyszínt és azt is, hogy több kordon is van ott. Az egyikben a tüntetők, másikban egy szögesdróttal elválasztott rész, a harmadik pedig a katonák védelméül szolgált.
Phobia becéz és azt hiszi ezt a nevet is utálom, de ezzel mellé lőtt, és ezt egy halvány mosoly formájában közlöm is felé. A kérdésére, csak gondolkozom tovább, kissé már látványosabban, mint eddig. több terv is körvonalazódik bennem, de elég kockázatosak. várok egy picit, mire Phóbia is felvet valamit, amire én válaszolok is.
- Lehet nem szüksége, sőt eleinte csak rosszabb lenne, abban az esetben, ha csak a saját kordonjuk mögött vannak a katonák. Az illúzió részekeként képes vagyok ködöt is csinálni. Ha a kordonjukban indítanám fejlődésnek, akkor kissé megzavarodnának, addig te meg tudnád zavarni az elektronikus berendezéseket, ha máshogy nem, akkor azzal, hogy megfogod a drótkerítést, mivel eléggé sok fémet látok azon a helyen. amint ez megvan eltüntetném a füstöt, és úgy 50 méterre a kordontól létrehoznám az Északkelet felé futó Ms Sinisztert, aztán megvárjuk, hogy mind utána fussanak, ha nem megy mind utána, akkor jöhet a zavar keltés, ellenkező esetben, mi simán a határt el hagyhatjuk délkelet felé.
Válaszolom, majd leheletnyi szünetet tartok mielőtt újra megszólalnék.
- Van valami egyéb ötlet pontosítás érdekében?

A tábornok szavaira kissé elgondolkodom, mert kezdek megakadni az ötletek terén.
Pobia is felteszi a kérdést, ami éppen most id töprengek, így leheletnyi szünet után válaszolok is.
- Talán meg tudja zavarni. Energia biztosan van az illúzióban elvégre az én energiám alkotja, de hogy a hőérzékelőket be tudja -e csapni azt tesztelnünk kellene. van itt esetleg valahol egy hőlátó kamera vagy más szerkezet?
Kérdezem, mert biztosabb lennék a dolgokban ha tudnám be fog -e válni a cselem.
Phobia felvetésére és újabb becézésére csak mosolygok, lassan leeshet majd neki, hogy engem, nem lehet a becézéssel felhúzni, még a kékség becenevet is nagy ívben le sz@rtam.
- Nem rossz ötlet, csak egy a gond, a katonák addig nem hagyják el a helyüket míg meg nem érkezik a váltás, nem fogják őrizetlenül hagyni a területet. Azonban ha beültetéseik vannak akkor jobban fogják vezetni az áramot. Lehet, hogy célszerűbb lenne a köd elterelés közben megráznod őket a villámaiddal Pho.
Mondom, a mondani valóm végén egy kis célzással arra, hogy nekem a becézés nem zavaró.

A lány monológja kissé meglep, de ez nem látszik rajtam, csak a megvetés látszik az arcomon mikor reagálok szavaira, pedig belőlem, ezt még elég kevés embernek sikerült előhoznia, mármint ezt az arckifejezést.
- Kedves Beth, eddig sem tartott vissza senki, sem attól, hogy beszállj a tervezésben, sem attól, hogy egyedül kelj át a határon. Elsődlegesen mi teszünk neked segítséget, a te kis csinos feneked miatt vagyunk itt mindnyájan. Valóban jó ötlet a hajléktalan felhasználása, de az ötletet amit eddig kieszeltünk nem tartom triviálisnak, ha egyszerűbb módszert akarsz fuss át egyszerűen és lövesd szét magad.
Mondom végre meg a lánynak a véleményemet. Phobia szavaira pedig már kedvesebb, gondolkodó tekintettel válaszolok.
~ Ki hitte volna, hogy az ellenségemet jobban fogom kedvelni, mint ezt a beképzelt fruskát?
- Szerintem ez nem jó ötlet, valószínű mindketten túl feltűnőek lennénk a külsőnk miatt, és általában ugyanazokat szokták beosztani egy őrváltásba, így felismernék a társaikat is. Így három ismeretlen katona máris gyanús lenne.
Mondom őszintén.

Végül kezd körvonalazódni egy az eddigieknél sokkalta egyszerűbb terv. Bár nehezen hiszem el, hogy az álruha miatt nem ismernének fel minket. Elvégre én képes vagyok megváltoztatni a külsőmet és Beth is, de Phobia magasságát nem olyan könnyű eltüntetni.
Beth szebb szavakkal ugyan, de szabályosan le hü**éz. Aminek az okát egy hologramon keresztül meg is láthatom. Az arcomon semmilyen jele nem mutatkozik bármilyen érzelemnek, vagy meglepettségnek, pedig eléggé elgondolkodtatott a dolog.
~ Kicsit több a nulla mint amire számítottam. Tudhattam volna, hogy mindent a mi nyakunkba fognak varrni, de attól még nem tetszik.
Pho Beth után menne, de a parancsnok ellenzi és kéri, hogy foglalkozzunk a tervvel, és mivel eddig nem szólaltam meg, biztosan az én szavamra vár.
- Próbálkozzunk meg ezzel a tervvel a gyakorlatban is.
~ De ha valamelyikünket felismerik, az álca ellenére, ami nem nehéz, akkor az nem az én hibám lesz. én egyedül is képes lennék megszökni, elvégre elég lenne felvennem egy hasonló testalkatú katona alakját és kész is a dolog.

// Bocsi a kései válaszért, de mostanában kissé elfoglalt voltam, vagyok.   //

Szeráfnak eléggé fájt a feje, mikor felébredt. A szimbiontára gondolt, amitől elvileg megszabadult. Vagy mégsem? Kiderül, ha tűz vagy az a bizonyos frekvencia éri. Aztán lassan összeszedte magát, mert más baja nem volt. Az egyik legnagyobb amerikai épületet rögtön felismerte és ebből tudta is, hogy Zaphire megcsinálta, amit mondott. Hazaküldte őket. Nem derült ki, hogyan, csak egy kékesen izzó fény maradt meg abból a helyzetből ott az erdőben. Lassan megtalálta Pókot is, akiből ki lett szedve a bébiisten, de fölszabdalták csúnyán. A kórházban normálisan kezelték őket, úgyhogy a szárnyas megnyugodott. Az ellenállóktól egyelőre megszabadult. Az Apokalipszis-féle ajánlatról már letett, úgyhogy nem is akarta Ramirezt megkeresni. Ki kellett találnia, mihez kezdjen. Abban biztos volt, hogy az ellenállók szervezik a védekezést a Rákuniverzum támadása ellen. Ő ezzel már nem akart foglalkozni. Amire ott az erdőben rájött, az az volt, hogy nem kell neki csapat. Saját magán kívül úgysem szeretett senkit, csak odacsapódott a Testvériséghez, amiben mára csalódott. Majd szerencsét próbál valahol, semleges területen. Azt a pár napot próbálta informálódással tölteni. Meg kellett tudnia, mennyi ideig volt távol és hogy történt-e azóta fontos változás a világban. Ha az újságok, híradások elérhetőek voltak, akkor megtudta azt is, hogy New York Sinister kezére került. Ez most érintette mindkettejüket. Nem gondolta, hogy a lopott technológiával uralkodó mutánsnak pont ők kellenének, de azért igyekezett óvatos lenni. Még mindig jobb volt ő, mint a Magneto-ellenes Amerikai Szövetséges Államok. Pókkal nem kommunikált, ha nem volt elkerülhetetlen. Inkább gondolkodott, mihez kezdjen, hova menjen. Szakmája nem volt, tanulnia kellett valamit. És esetleg meg akarta volna keresni az Ördög lányát, akit elég lenyűgözőnek talált, mikor az Elődök Földjén látta. Ő valami olyan hatalom volt, akit elérhetőnek gondolt. Nem ismerte, úgyhogy többet akart megtudni róla. De elsőnek a tanulást látta, persze valahol Magneto területén és meleg helyen, ha lehetett. Európa is érdekelte volna, de közelebbi megoldásnak tűnt Dél-Amerika. Úgy döntött, ott akar majd új életet kezdeni. Ehhez még sok minden kellett, először is pénz, hogy addig kihúzza valahogy. Mikor a taxi a bankhoz vitte őket, Szeráf még a kocsiban szólt Pókhoz:
- Nem vagyunk összekötve. Én másfelé megyek.
Mikor kiszálltak, körülnézett, hogy lát-e valami gyanúsat. Ha nem így volt, csak akkor indult el befelé, hogy sorba álljon pénzt felvenni.

Ahogy visszaemlékszem a katonákra, akiket korábban láttunk jöttem csak rá, hogy az idegeskedésem teljesen felesleges, mármint ami a külsőségeket illeti. Ugyanis sisakot hordanak, a ruha meg hosszú galléros, télen meg ugye a sál sem túl feltűnő viselet, így nem tűnne fel a bőröm színe. Phobia miatt sem kell majd aggódni, mert az egyenruha elég bő, hogy ne tűnjön fel, hogy nő. Amíg nem szólal meg a rendes hangján nem is lesz gond.
Ezek után egy bőröndöt raknak az asztalra, amiben hadnagyi ruhák voltak.
Phobia rákérdez, hogy nem lenne egyszerűbb a legalacsonyabb rangon kezdeni, erre a kérdésre már előre sejtem a választ, de nem akarok hozzászólni.
Ezek után a nő megint tőlem várja a megoldást, nem hiszem, hogy azért tenné, mert nem lenne ötlete, szerintem csak rám akaja hagyni, hogyha belebukunk a tervbe, akkor az egész az én hibám lehessen, de ezen addig nem kell aggódni, míg nincs gond. a tervezés tehát rám marad.
- Szerintem az lenne a legcélszerűbb, ha egy katonai járművel érkeznénk a helyszínre, már beöltözve, elvégre a katonákat is szállítják, így ez lenne az általános eljárás. onnantól már szerintem könnyebben átjuthatnánk.