Brooklyni Központi Bank (Brooklyn)

Szeráf visszarázódott a földi életbe és már a hírekből értesült mindenről, amiről egy átlag New York-i tudhatott. Tanulni akart, Magneto területén, mert az volt a neki való. Dél-Amerika. Gondolkozott, hogy mennyi pénz kell ehhez. A nemzetközi számlája biztos megmaradt, csak az utazáshoz kellett egy komolyabb összeg vagy ehhez se, ha kártyával is tudott fizetni. A reptérig viszont el kellett jutnia valahogy. A szabványmondatra kitalált egy akkora összeget, amekkora elég volt a reptérig, plusz még mellette egy kis ételre, italra is futotta és ezt mondta be:
- Jónapot! ... dollárt szeretnék kivenni.
Ha arcfelismerővel működött, akkor ezt vállalta. A személyijét biztos rég elvesztette valahol Marokkóban vagy akár a Rákuniverzumban. Ha Sinister már nagyon rátette a kezét az itteni rendszerre és Magneto embereit üldözni akarta és ha ez ki is derült a szkennelés után, akkor Szeráf menekülőre fogta a dolgot. Egyébként csak álldogált.

Végre Phobia is becsatlakozik az agyalásba, bár ez inkább csak azért van szerintem, mert  tábornok, nem akarja, hogy visszavezessenek hozzá a szálak.
Phobia kérdéseire még megvárom a választ, mielőtt közbeszólnék. Mert ha nem érkezik érdemleges válasz csak akkor érdemes megszólalnom.
- Ha nincs túl messze innen, akkor akár gyalog is mehetnénk, aztán pedig ott valahol átöltöznénk a katonai ruhákba és úgy kalkuláljuk a feltűnésünket, hogy pont a váltás ideje előtt kicsivel érjünk oda, hogyha a váltás jönne is, ne legyen gikszer. Vagy ha nem lehet kinyomozni azt, hogy elintézzék, hogy csak kevesebb őr jöjjön váltásra, így nyugodtan be lehetne adni, hogy mi vagyunk a váltás és nem kéne aggódni, amiatt, hogy az igazi váltás leleplez minket.
Megérkezik miss pökhendi is, aki türelmetlen, de a kisujját sem mozdítaná. Phobia le is reagálja így nekem már nem kell foglalkoznom ezzel az öntelt libával.

A tábornok nem akarja, hogy holnap reggelre szervezkedjünk, pontosabban nem akarja megtudni mikorra tervezzük az akciót.
El is köszön tőlünk, bár még mielőtt távoznánk néhány szót vált Beth-el persze franciául így egy árva mukkot sem értek az egészből.
Már azt hiszem minden rendben halad, még a bőrönd is nálam volt az egyenruhákkal mikor Phobia hirtelen egy őrült fordulatot tesz. túszként próbálja használni a tábornokot.
- Megőrültél Phobia? Engedd el, mielőtt szitává lőnek.
Próbálkozom javítani a lány helyzetét, de félő, hogy a szavaim édes kevesek lesznek ehhez.
~ Viszlát Pho. Úgy tűnik nélküled pattanunk meg innét.

Szeráf eleget tett az összes vizsgálatnak, megnézhették mindenét, ami kellett az azonosításhoz. Nem is szerette volna, hogy más vegye fel az ő pénzét, értette, hogy miért kellett ekkora biztonság. Átment rajtuk, a bankosok a fiókban megállapíthatták, hogy ő ő és nem más. Szeráf megmondta az összeget és átvette a pénzt. Megszámolta, megköszönte, odanyomta az ujját papírra, ahova kellett. Mást nem kért, csak elköszönt és elindult kifelé a bankból. A tanulmányain gondolkodott és azon, jó döntést hoz-e. Dél-Amerika jó hely volt és a fiúnak kellett egy szakma, amit kitanulhat. A fizika és a technológia nagyon felfejlődött, ezért választotta ezt. Új jövőt akart kezdeni.

A tábornok a sokkoló élmény hatására hirtelen megnőtt és vörösödni kezdett, de szerintem nem a belé vezetett áramtól.
~ Atyaég, ez egy hulk. Phobiának annyi.
Esett le hamar a dolog, mire a tábornok visszakézből adott egy pofont Phobiának, mire a nő a falig repült és belepréselődött abba. A sérülései súlyosnak tűntek, több nyílt sebet is láttam rajta. De ha ettől még nem hallt volna meg a csaj, akkor a két lövedéktől, amit beleküldtek még, biztosan.
Beth tapsikolására csak szúrós tekintettel nézek a lányra. igaz én sem rajongok a Magnetó szolgákért, de attól még némi együttérzés szorulhatott volna a lányba.
A tábornok szavain érzem a súlyozást. Így csak érzelemmentes arccal válaszolok neki, mielőtt távoznék Bethel.
- Igen. Viszlát tábornok.
Köszönök el, majd Bethnek intek.
- Gyerünk Beth.
Mondom, majd megindulok a közeli mellékutcák felé, hogy minél kevesebb feltűnést keltsünk.