Az Új Parlament épülete (Somerville)

Hosszú szövetkabátja talán nem tette feltűnővé, pedig alatta rejtegette az íját, kését, nyílvesszőket, az elmaradhatatlan paracordot és egy marék savanyú cukrot. Észre sem vette, de rászokott erre az édességre az elmúlt hetekben. ~ Elkéstem. ~ fut át az agyán, miközben ismerősöket keres. Lézeng kicsit, még ha ez gyanússá is tesz, majd kerülő úton elindul a Kapitány felé. Nem néz a férfira csak óvatosan mellé sétál. Rendezetlen hajával és néhány napos borostájával, Yusuf igazi hajléktalannak néz ki. Csak drága bakancsa és a keleti parfümjének finom illata volt az egyetlen ami most elárulhatta.
Amikor a Kapitány mellé ér, nem néz rá. Piszmog egy kicsit, dörzsölgeti fekete bőr kesztyűkbe bujtatott ujjait, majd végül megszólal.
- Dolgom volt. Mit tehetek az ügyért? - nagyon vigyáz arra, hogy nehogy túl sok hang szűrődjön ki a torkán, mert az elárulhatja. Csak a Kapitánnyal akar beszélni, nem akarja más orrára kötni, hogy felismerte.

Judy megnyugszik a sikeres őrleütési akciót követően.
- Kezdem már érteni a dolog működését. - mondja mosolyogva Zyrora nézve, aki hozzá valamelyest kedves volt. A többiekhez képest biztosan.
Utolsónak érkezik oda, mikor már biztosan le van ütve a három őr. Megnézi a három alakot, hogy vajon vannak-e annyira veszélyesek, mint az a Roy. Sőt mi több át is kutatja zsebeiket, ruháikat. Nem mintha kezdő zsebtolvaj lenne, de arra gondol hátha van náluk valami kártya vagy tervrajz vagy rádió adóvevő ami megkönnyítheti akciójukat. Nem árt ha le tudják követni ellenségeik mozgását, terveit.

Yusuf néhány másodpercig nem mozdul. Aztán az épület felé fordul és szemrevételezi azt. Aztán hosszú léptekkel, lehajtott fejjel indul meg az épületkomplexum egyik szárnya felé. Ha sikerül leráznia minden rosszalló tekintetett és követő szemet, akkor rejtekéből előhúzza íját. Egy mozdulattal működőképessé rántja, majd egy olyan vesszőt vesz elő, aminek a végére paracordot hurkol. A vesszőt felröpíti az épület teteje felé és reménykedik, hogy el fogja bírni a súlyát. A kötélben biztos volt, a falban annyira nem.
Egyszer-kétszer megrángatja és ha tartósnak tűnik, elindul gyorsan felfelé rajta. Nagyon kényelmetlen a vékony műanyag kötél a kezébe vág, de ha elég gyorsan tart rajta felfelé, akkor megúszhatja sérülés nélkül. Végig az úton felfelé arra készül, hogy ha valami balul ütne ki, akkor beugorjon egy ablakon, útközben lefelé.
Ha elég magasra jut, megpróbál átkapaszkodni a tetőre, ott pedig valami bejáratféle után kutat.

Bejött a nagy terv, nem volt semmi csapda vagy egyéb. Vakítás, láncok és egyéb, likvidálva lettek az őrök elég csúnyán. Most már újra foglalatoskodhatunk azzal, hogy rejtve maradjunk.
- Ne tüntessük el a hullákat? -kérdezem a többieket-
Ha igent mondanak, akkor fogom és elcipelem a hullákat arra a helyre, ahova mit eredetileg teleportálódtunk, majd rájuk húzom az ajtót. Ezután a többiek után sietek, fedezem a hátukat.

A lángoló csontváz dicséri meg elsőnek. A lány zavartan mosolyog vissza. Meg kell még szoknia, hogy ennyi minden féle mutáns és csodaszerzet van a világon. Élőben sokkal másabbak, mint képeken.
Csak pislog Lornára.
- Milyen vért? - nézi meg gyémánt kacsóit, de nem lát rajtuk vért. Igazából Roy döféséig még a sajátját se látta. Talán ezért nem érti igazából, hogy mi történt.
Zyrotól is kap egy dicséretet. Ettől végképp a fellegekben száll. S főleg, hogy a csapat részének érezheti már magát.
A jelek szerint semmi sincs az őröknél, így társai után indul.
A folytatás nem túl rózsás, a kommunikációs kapcsolat se működik. A kezdő Judy teljesen tanácstalan.
- Most mi lesz? - görbül lefelé szája.

Yusufnak minden kitartására szüksége volt ahhoz, hogy felkapaszkodjon a tetőre. Ott azonban az ügyességére kell támaszkodnia. Egy kémény mögött bújik meg és óvatosan, e mögül ki-ki tekintve méri fel a terepet. Egyelőre két lejáratot és két őrt lát. Kissé elmosolyodik. ~ Ez túl könnyű. Itt lesz még valami más is. ~ Figyelmezteti magát, miközben azt próbálja felmérni, hogy a két őr vajon rálát-e egymásra. Egyszerre két tervvel áll elő, ami valójában három.

Az első terve a lopakodásra épül. Ha a két őr nem lát rá egymásra, akkor külön-külön tervezi becserkészni őket. Nincs egészen tisztában az őrök státusával így egyelőre nem ölne, ha nem muszáj. Először a közelebbi őrt akarja hátulról becserkészni. Rávetné magát és hátrafelé rántaná, miközben fojtó szorítást alkalmazva próbálna eszméletvesztést előidézni, mint már annyiszor. A zajra valószínűleg a másik őr is felfigyelne és elindulna a társa felé. Emiatt Yusuf kénytelen lenne megölni az őrt. Ha nem tudja elég gyorsan "álomba" szorítani az őrt, akkor Azeem a keze ügyében lévő kését a férfi szegycsontja mögé szúrná.
A második őrt, aki valószínűleg már futna a zaj irányába, megpróbálná hátba kerülni. Ha ez nem sikerülne, akkor felvenné vele a kézitusát.

Abban az esetben, ha az őrök rálátnak egymásra, akkor keresne egy olyan helyet a tetőn, ahova elcsalhatja az őröket. Ha lel ilyet, akkor megpróbál oda lőni egy vesszőt, hogy zajt keltsen. Ha a lövés nem lehetséges, akkor kénytelen a kését oda dobni, remélve, hogy elég nagy zajt kelt ahhoz, hogy ellenőrizzék. Ha az egyik őr elindul megnézni a nesz forrását, Yusuf a másikat venné célba. Próbál a háta mögé kerülni és a korábban taglalt fojtós módszerrel próbálná ártalmatlanná tenni. Utána venné fel a harcot a másik őrrel.

Ha a két őr nagyon közel, mintegy kartávolságra van egymástól, vagy a tető túl nyílt az eltereléshez...akkor bizony egy vesszőt helyezne az íja idegére, kihajolna a kémény mögül és kénytelen lenne lelőni az őröket.

A műveletet a lehető legkevesebb áldozattal szeretné befejezni, de a küldetés sikere az első, azt pedig csak akkor tudja véghezvinni, ha életben marad. Ez most az elsődleges. Akármelyik forgatókönyv is megy végbe, remélhetőleg elég csendes volt ahhoz, hogy mások ne vegyék észre a két őr hiányát. Ezután átkutatja őket. Ha pisztolyt talál náluk, akkor az egyiket elteszi az összes tárral együtt. A másikat pedig néhány mozdulattal szétszedi és vagy az ütőszeget, vagy a helyretoló rugót megsemmisíti. Amennyiben talál rádiót azt is a magáévá teszi, ha még egyet, akkor azt tönkre. Csak ezt követően hatol be óvatosan az épületbe. Persze minden mozdulata közben fél szemmel további ellenségeket keres. Nem az van, hogy paranoiás. Egyszerűen csak kevesli a két őrt a tetőre.

Nagyon aggaszt a tudat, hogy Emily nem tudott behatolni a nő fejébe. Mekkora ereje lehet annak, ha egyszer Emily nagy pszichikus képességei sem férkőznek be az agyába? Egyre rosszabb érzéseim kezdenek támadni, ahogy a gondolataim elszabadulnak. Közben nagyapa elindul elintézni a teendőit, noha nem nagyon örülök, hogy nincs a közelemben. Így nem tudom megvédeni, pedig a vak is látja, hogy a lázadók készülnek valamire, és ha ő nincs mellettem, könnyen megsérülhet. De nem szólok neki, egyelőre. Ám mielőtt elindulhatnék az épületben, hogy ellenséges erők után kutassak, ahogyan azt kötelességemnek érzem, épp szólnék a kommunikátoromon csapattársaimnak, hogy megtudjam, kivel mi a helyzet, mivel egyikük sem jelentkezett már jó hosszú ideje. Azonban alig megyek pár lépést, mikor aztán beront a helységbe a család egy rég nem látott tagja, Victoria Miller. Egy pillanatra megdöbbenek, ám ez nem a meglepetés ereje, hiszen ostoba lennék, ha nem számítottam volna az érkezésére, mindazonáltal meglepett, ő milyen ostoba, hogy egymaga megpróbál szembeszállni velünk. Azonban sok töprengeni való időm nincsen, ugyanis ő láthatóan harcolni jött és minden bizonnyal nem fogja magát visszafogni, így hát én sem teszem. Jóllehet nőkkel nem szoktam és nem is szeretek harcolni, de ha rákényszerít, hát megteszem. Márpedig minden bizonnyal sor fog rá kerülni, amiért ő ilyen galádul elárulta a családunkat, majd nekem rontott. Ha küzdelmet akar, ám legyen. Valószínűleg megpróbál majd nekem rontani, hogy elkaphasson és ezzel ledöntse nagyapa védelmét, viszont amint támadni próbál, én megpróbálok jobbra vetődni, hogy aztán egy előre bukfenccel a padlón, talpra ugorjak és viszonozzam a támadási merényletet. Az első csapás talán az övé, de a második már az enyém lesz. Legalábbis remélhetőleg. Ő piszkosul jó kiképzést kapott és még fel is turbózták és sajnos ő is ismeri az én erőimet, de ha elég gyors vagyok, talán meg tudom lepni a képzettségemmel. Próbálok környezetben lévő fémeket találni és azokat megpróbálni cseppfolyóssá változtatni, majd erős koncentrációval úgy próbáom meg felé irányítani, hogy összefogja a lábait, majd megszilárdítom. Ha a tervem beválik és a támadás is sikerül, akkor nagy valószínűséggel elesik majd.

- Én nem csinálok semmi hülyeséget. Az a te reszortod. Az, hogy ma eljöttél ide, szintén az volt.

Mondom neki csípősen és várom mi történik. Bántani komolyan nem akarom, de ha megint próbálkozik, nem fogom ennyire visszafogni magamat.

//Elnézést a késésért, ahogyan azt írtam mostantól 2 naponta írni fogok.//

A hullákkal nem kellett foglalkoznom. Alig, hogy haladtunk egy ajtót, rögtön ellenségbe botlunk.
~ Te jó ég, mi ez a hatalmas kigyúrt izomkolosszus?
A többiek támadásba lendülnek, majd én is, de egyenlőre kivárok, nehogy mindenkit egyszerre kiterítsen, egy-két másodperc múlva bedobom magam az akcióba. Felgyorsítom magam és megpróbálok a hátába kerülni, és oda beleállítani a két kardot. Persze próbálok távol maradni a veszedelmes karmaitól, nem lenne jó, ha egy végtagom elveszíteném.

~ I have a bad feeling about this...~ fut át az agyán a gondolat és máris akcióba lép. Nyitott íjjal a kezében, hosszú léptekkel a tető peremén. Megpróbál minél távolabb kerülni a második számú őr feltételezett helyétől. Közben már húz is elő egy újabb vesszőt, amit a vezetőbe illeszt és az idegre helyez. Két évtized beidegződésének hála egy pillanat alatt fel tudja húzni a húrt és útjára tudja engedni gyilkos "villámát". Jelenleg sürgetőbbnek gondolja a cselekvés szükségességét, mint a finomkodást. Amint meglátja ellenfelét megereszti felé gyilkos vesszejét.