Az Új Parlament épülete (Somerville)

Nincs könnyű dolgunk, az ellenfelünk úgy tűnik, akármilyen sebet kap rögtön visszagyógyul. Akármivel próbálkozunk, mindent kivéd, engem elrúg és még a kardjaim is elveszi.
~ Nem lesz ez így jó, nagyon nem.
Közben elkapja egyik társunkat is, egyre rosszabb a helyzet.
~ Fussunk? Fussunk? Ez most komoly? Második akadálynál megakadunk, és mégis mi a garancia, hogy nem jön utánunk? Mindegy.
- Jól van srácok, akkor nyulcipő.
Intek a többieknek, majd csak kerülünk valamerre, részemről inkább a többiekkel tartok, nincs kedvem elöl futni mint egy gyáva nyuszi, akkor inkább ez az alak.

Csak vakítania kell. Ennek egyre jobban örül. Így nem kell bántania senkit sem. Ezt a többiek megteszik helyette. Igaz, ez sem túl szép, hogy velük lóg, de nem tehet más. Egyenlőre.
Csak a vért törölheti le, ami ruháján van. Nem mintha a vért lelehetne törölni. Maximum csak meggátolni abban, hogy nagyobb foltot ejtsen.
- Fantasztikus! - sóhajt fel szomorúan. Túlesett a vérkeresztségen.
Izgatottan kapja fel a fejét, hogy a tüzes csontvázat mi rántja el előlük. Egy félelmetes, karmos mutáns!
- Neeeeeeeee! - sikít fel Judy, a nagy gyémánttörő rémet látva a megjelenő mutánsban. A félelemtől remegni kezd, reakcióideje lelassul, a villantás elmarad. Míg társai harcolnak, ő a falnak támaszkodva áll bénán. Még elfutni sem tud, lábai gyökeret eresztettek.
Zyro lefújja a további támadást, Lorna nyakon csípve, a csontos mintha támadna, a többi meg futna. Judy az utóbbi megoldást választaná. Futna most, de hazáig, ha tehetné.
- Hogy... hogy jutunk... ki innen... - hebegi Zyronak. Lábai kezdenek újra jók lenni és mozogni. De még mindig remeg a félelemtől.

Yusuf egyelőre nem pánikolt. Összehúzta lábait, mint a rugókat. Így a súlypontja alacsonyra került, gyakorlatilag leguggolt. Íját elengedte, s miközben a felé rohanók lábát figyeli, mindkét kezével felmarkol a tetőt fedő kavicsból. A tetőt fedő sóder elváltozásaiból próbál rájönni arra, hogy melyik felé trappoló férfi az igazi ellenfele. Ha sikerül, ha nem, "kilő".

Ha sikerült rájönnie az őr kilétére, akkor elrugaszkodásának iránya ő lenne. Ha nem, akkor az eddigi irányába indul el, előre. Ha sikerült rájönnie, ha nem, az előre lendülő kezei keresztezik egymást és maga előtt vagy száznyolcvan fokban megpróbál mindent beteríteni a markában lévő kavicsokkal. Ha szerencséje van akkor ezek elegek ahhoz, hogy a másolatok füstbe ment tervként szerepeljenek ellenfelének fegyver palettáján. Ha nincs szerencséje és rá sem jött arra, hogy melyikük az igazi, akkor kézitusában veszi fel a harcot a túlerővel.

Belefutok Namorba, segíteni jött, kellett is most, egy csapással a falba küldi az ellenfelet.
~ Húha, két titán harca lesz itt úgy érzem... jobb lesz lépni, most, hogy így már parancsba van adva.
Gyorsan össze próbálom szedni a két kardom a földről, ahogy csak tudom és utána máris igyekszek a többiek után, nem terveztem lemaradni, de azért maradok hátul, ahogy szoktam.

Bár nem sikerült rájönnie a "bábmester" kilétére, nem esett pánikba. Guggolva maradt, ami jelentett számára némi taktikai előnyt. Erre csak ráerősített a középső, azaz első támadója. Amikor az a mellkasa felé szúr az öltönyös, akkor Yusuf csak felsőtestével fordul el. Kezeivel kinyúl és megpróbálja megragadni a férfi kezét vagy zakóját. Már fejben lejátszotta az egész jelenetet...
...Yusuf maga felé rántja a reá támadó öltönyöst. Bal felé tért ki, bal kezével rántja még mélyebbre, miközben jobb vállával és könyökével megpróbál fájdalmas nyomást, illetve ütést mérni a férfi szegycsontjára. Közben jobb lábával is rásegít ellenfele esésére. Kirúg a lábai felé. Terve szerint nem csak a szúrást viheti így a tetőbe, de mindenképpen földre küldheti az egyik "alteregót". Ezt követően, a remélhetőleg már közel vízszintesben lévő testet ellöki az egyik, oldalt felálló, harckész ellenfele felé s ha még marad ideje a harmadik férfi felé fordul és egyből elrugaszkodik felé. Szeretné vállával a hasát elkapni. Ennek oka, hogy utána ököllel és könyékkel a férfi keresztcsontját szándékozik eltörni. Emlékei szerint egy ilyen sérülés az emberi medencében, bár nem végleges, mégis elveszíti az áldozat a lábai irányítását és kártyavárként omlik össze...

...valóban összetett és rizikós terv. Yusufnak nem csak gyorsaságra van szüksége a sikerhez, de olyan információkra is, amiket régen használt utoljára. Egy hangyányit el volt szokva a sok ellenfeles testharctól.

Tovább állunk, de egyik társunk nem jutott ki a szobából, elzárták az útját, nem szeretem, ha valakit hátra kell hagyni, de sietnünk kell és én nem sokat tehetek. Mielőtt tovább mehetnénk, hirtelen felbukkan egy alak, és máris jön a parancs, hogy el kell kapni.
~ Húha, nem semmi lehet a fickó... ha csak így neki hajítanak egy kést!
Rögtön indulok is a dolgomra, oldalról próbálok nekirohanni és egyik karját elkapni, hogy aztán azzal kezdhessek valamit, esetleg hátra csavarni, vagy a térdét kirúgni, miközben tartom. Nem tudom mire számítsak az ellenféltől, ezért is próbálok a lehető leggyorsabban mozogni.

A váratlan segítség ellenére, amitől szintén rendesen megijed, Judy még mindig erős érzelmi hatás alatt áll, ami lebénítja. El is szakad csapatától és a párbajt vívók mögött marad. Hiába hallja Zyro hangját, hiába fogja fel, hogy a most érkező érdekes kinézetű fickóforma a barátjuk, reagálni nem képes és nem is tud.
- Nyugi! Nyugodj meg! - igyekszik lassú, mély levegővételekkel lelassítani heves szívverését, közben önmagát nyugtatgatva próbál végre észhez térni.
- A karmos fickó ellenség. Segítenem kell a másiknak, hogy legyőzze. - az előtte folyó párharcra emeli zöld tekintetét. Várja azt a pillanatot, mikor Kardfog szemei jól látszódnak. Közben megemeli a lámpát.
- Légy bátor Judy! Bátorság! - ha eljön a pillanat, maximális fényerőre állítva tükrözi a fényt Kardfog szemébe. Reméli nem véti el a sugarat, mert az fájni fog neki.

A földön hasalva Yusuf érezte a vereséget. Nem csak abból tudta, hogy az arca a kavicson landolt, hanem a levegőből is. Megváltozott. Nehéz lett és rátelepedett a hátára. A fegyver csövének üregének bejáratát lágyan táncolta körbe az alig mozduló levegő. Az emberek többségének ez fel sem tűnt volna. Ellenben egy profi gyilkosnak, aki már állt fegyver előtt és mögött, mindig feltűnt a lövés előtti utolsó pillanat. Amit az amatőrök nem tudhattak, de itt a vég.
Yusuf széttárja lábait és kezeit.
- Minden ember életében eljön az a pillanat. Gyakran, több is, amikor fel kell adnia a harcot.

Egyszerre támadunk, de mégsem jön össze a dolog, valami megállít minket, Vic volt az, inkább szép szóval akarta rendezni a dolgot, jó módszer, szerintem. Én viszont készen állok, hogyha a fickó mégse adná meg magát, akkor ugyan úgy mint az előbb támadnék, lehetőleg leggyorsabban, hogy ne legyen baj. Közben a szobát is figyelem, ahol megy a harc, nem lenne jó ha Kardfog csak úgy viccből megint idependerülne és elkapna valakit.
~ Remélem meg adja magát... nem hiányzik még több balhé, így is lesz elég.