Nalah és Nio (MU 3. Rakghoul)

[/b][/b]

- Eszmei érték, hasonló, igen.
Niomahlohan nem akarta nagyon fárasztani a kislányt ilyenekkel.
- Nincsen. A mi bolygónkon nem él túl sok állat, amit lehet így tartani. és az sem igazán szokás, hogy máshonnan hozott háziállatokat tartsunk.
A családi összetartozás viszont nagyon erős volt náluk.
- Ugye ez nagyon-nagyon régen volt, de valóban úgy tartják, hogy léteztek ilyen nagy hatalmú lények, akik jöttek, teremtettek és távoztak. A testvérem természettudományt tanít, órákig tudna erről mesélni, hogy mi legenda és mi nem a tudomány mai állása szerint.
Niót ez nem annyira érdekelte, a jövő sokkal inkább. A ciklikusság, ami miatt bizonyos időközönként minden megváltozott. Állítólag közel volt az újabb.
- Nem, a bolygónkkal van kapcsolatban valahogyan. Ha az Erőn alapulna, nem gyengülne meg, ahogy távol kerülünk a hazánktól. De az Erővel fel lehet fejleszteni.
Került már ki jedi az iktotchik közül és sokkal jobban tudta használni.
- Nagyon sok érdekes van - mondta Nioomahlohan mosolyogva. - Például a Dromund Kaas, a fővárosunk. Lehet, hogy tetszene neked, mert nagyon gazdag természetű bolygó dzsungellel, óriási tengerekkel és mocsarakkal. Vannak persze hatalmas épületek, ahol az ottaniak élnek és dolgoznak. És a viharok, rengeteg ott a villámlás. Vagy a Tatooine, egy nagyon távoli, nem túl ismert bolygó. Sivatagos, tele homokviharokkal. Nagyjából kétféle őshonos faj lakja, a jawák és a buckalakók. A jawák kis technikusok, akkorák, mint te, vagy kisebbek és mindig csuklyát viselnek. Viszik, ami mozdítható és kereskednek vele. A buckalakók vadabbak, ők a helyi vadászok. Mivel nagyon messzi bolygó és eléggé elmaradott, az alvilág sajnos szereti. Virágzik ott a rabszolga kereskedelem és még sok minden, ami máshol büntetendő. Ott van még a Krant is, egy békés bolygó növényevőkkel és rovarhoz hasonló fajokkal.

- Ez bizonyosan jót tehet és később is állatbarátok lesznek, akik így nőnek fel. Egy olyan bolygón, mint az enyém, picit máshogy tanuljuk meg a felelősséget és a gondoskodást. Vagy az örömszerzést.
Niomahlohan cseppet sem szerette volna, hogy a gyereke szomorú legyen. A felesége mindent megtett és amennyire tudta, ő is, de mostanában nem nagyon ment. Nem érezte, hogy jó úton járt a családot illetően. A munka, a Birodalom a szenvedélye volt még mindig.
A diplomata nagyot nevetett, amikor a zsákemberekről volt szó. Tetszett neki az elnevezés gyerekszájon.
- Egyszerű lények egyszerű öltözettel. Egyesek szerint aranyosak is.
A szokásaik, a hovatartozásuk és főleg a szaguk, ami abban a zsákruhában keletkezett, Niónak egyáltalán nem volt szimpatikus. Ő nem szerette a jawákat, de néha hasznosnak tartotta őket.
- Én is nagyon örülök, Nalah! További jó vadászatot!
Niomahlohan elgondolkodott és még meg nézte, kivel távozott a kislány. Egy értékes kapcsolat lehetett ilyen komoly rangú család tagjaként és egyébként meg egy nagyon aranyos gyermek. Szerette volna, ha nagyobb korában az ő gyermeke vagy gyermekei is ilyen elbűvölőek lesznek, de komolyságot és hatalmat is szánt nekik. Néha úgy érezte, túl sokat várt az élettől. A testvére hamarosan megérkezett és meg beszélhették a vadászatot. Yategia tele volt élményekkel, csillogó szemekkel mesélt.

//Ráéreztél, mert nem nagyon leszek már októberben:) Köszönöm én is, jó volt!