Felinx

PAQHA VURANETHE

- A térkép egyetlen lépcsőt se mutat. Lehetséges, hogy van, de az is, hogy itt mindenki lifttel járkál. - közlöm a nővel miután megnyomogattam a liftek hívóját és a kísérlet bizonyos szempontból sikeresnek is volt mondható. Az első lift ami leérkezett teljesen üres volt és érintetlen. Vagy nem használta még senki, vagy pedig nyilvánvaló csapda. A másodikban már holttestek feküdtek, agyonlőve. Valamelyik szinten már vártak rájuk, vagy az is lehet, hogy minden szinten van valaki, aki az oda érkezőkre vadászik. A harmadik lift volt a leginkább gyanakvást keltő.
- Ezek fénykard nyomai. - jegyeztem meg némi hümmögést követve, majd folytattam hangosan gondolkodva. - Ha azon az információn indulunk el, hogy nincsenek lépcsők, akkor a legjobb az lenne, ha ebben utaznánk. Ezt találom a legbiztosabbnak a három közül. Az első túlságosan "tiszta" ahhoz, hogy leghamarabb ne csapda legyen a naívaknak. Persze ettől függetlenül mindhármat elindítjuk a biztonság kedvéért. - reméltem, hogy a nő aki velem van hozzá tud járulni ehhez a gondolkodási folyamathoz érdemileg és nem a tipikus mentalitást hozza, amit egy birodalmi mellett szoktak, hogy nem mernek vitába szállni vele, ha hülyeséget mond, vagy részben hülyeséget, amit helyes dolgokkal kiegészíthetnének, kijavíthatnának. Persze ezt az idióta urdrarrok maguknak is köszönhetik a viselkedésük miatt.
Emellett ugyanakkor újra elővettem a térképet és igyekeztem olyan helyet keresni, ami alapján feltételezhetem azt, hogy van ott valamiféle feljáró, vagy lépcső, még ha nincs is feltüntetve. Még esetleg ha valamiféle szerelőjáratot vagy hasonlót találnánk az is jó lenne egyik szintről a másikra jutni. Ha látok iylesmit, akkor inkább arrafele indulok el, jelezve Hyrsinek, hogy kövessen. Ha pedig semmi ilyen nincs, akkor marad az, hogy az első két liftet különböző szintekre küldöm fel és a harmadikba beszállva a nővel együtt, ha ő is akar jönni, akkor a biztonsági szoba szintjének gombját nyomom meg.

---

Úgy tűnt, hogy hiába lapult meg és várakozott, a liftek szép sorjában érkeztek meg, figyelte, hogy mi is látszódik. Az első üres volt, a közvetlen utána jövőben két holttest, akik ki tudja, hogy hol és melyik emeleten kerültek bele. Most már kicsit korholta magát, hogy nem figyelte meg jobban azt, hogy melyik honnan is érkezett. Azt azonban próbálta megnézni, hogy mibe is halt bele ez a kettő, milyen mértékű sérülések lehettek rajtuk. Ebből pedig talán kikövetkeztethető volt, hogy kisebb, vagy nagyobb sugárfegyverek, vagy éppen pengék voltak-e azok.
Az utolsó lift volt érdekes, mert ki volt vágva a plafon és a padló is, mivel Hyrsi még korábban nem igen látott fénykardok okozta vágást és sebet, így emiatt valamilyen plazmafegyverre gondolt, hogy az okozhatta, az égés miatt nem gondolt vibropengére, az nem ilyen helyet hagy. Mivel egyelőre nem igen tudott mit tenni, így megszólalt.
- Átkutatom a két testet – mondta.
Ha a másik nő ne akadályozza meg, akkor odamegy a rodiánhoz és a gunganhoz és megpróbálja átkutatni mind a kettejüket. Hátha talál valamilyen használható holmit, bár nem volt túl nagy valószínűsége, hogy így lenne. Ha azonban valamiért Paqha megakadályozza, vagy mást mond, hogy tegyen, akkor azon elgondolkodik és ha úgy ítéli meg, hogy jó ötlet, akkor úgy fog tenni. Közben megtudta, hogy fénykard okozta lift sérüléseit.
- És ha van kamera bennük és az alapján irányítja őket valaki az irányítóból? – kérdezte.
Ha nagyon nincs más lehetőség, akkor jobb híján beszáll a liftbe, de remélte, hogy lesz más.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Ahogyan Shani próbálgatta a testét érezte, hogy a sérült kézfejét nem kellene erőltetni, az, hogy így, hogy nem mozgatta jó, tompán fájt, de ideg sérülhetett és így jó lett volna, hogyha sínbe tudta volna a kézfejét tenni, hogy ne mozgassa. Az oldalán az égési seb húzódott, ha nem tesz hirtelen mozdulatot, vagy nem mozdul úgy, hogy pont ott húzódik az izom elviselhető. Ha nem, akkor pedig erős fájdalom hasított belé.

Egyébként pedig teljesen úgy érezte magát, mint amikor leesik a vércukra, szédült, gyengének érezte magát, reszketett, hideg rázta és a gyomorszája görcsölt. Ezeken felül nagyon éhes és szomjas volt, úgy érezte, hogy megtudna enni egy teljes bantha-t szőröstül, bőröstül és nagyon sok vizet is megtudna inni. Tudta, hogy a regeneráció miatt erre nagyon is szüksége lenne.

- Ha elég sokáig életben maradsz, akkor megtudod. Legyen ennyi elég, ha elmondom már most beleőrülnél. Úgy meg nagyon nem vicces az egész, nem szórakoztató.

Ekkor eltűnt Shani látóteréből, úgy fél perc múlva jött vissza, négy nagyobb szendvicset dobott becsomagolva a lány elé és két palack ásványvizet. A korábbi szavakra csak felnevetett.

- Ki mondta, hogy játékos vetélkedés lesz? Úgy volt meghírdetve, hogy egy éli túl. Nem legenda, nem mese, hanem a valóság. Ez egy mészárszék, soha sem volt más az elmúlt évszázadok, vagy inkább évezredek során.

Amíg Paqha a lifteket nézte, addig Hyrsi átkutatta a két testet, valóban nem volt náluk szinte semmi, egy-egy komlink és holoprojector, illetve a nőnél egy kistáska, amiben nőies odlgokat tartott. Semmi több.

Ezen idő alatt Paqha újra megnézte a térképet, hogy hol lehet olyan rész, ahol tudnak haladni. Most így észrevehette, hogy elég sok minden nincs feltűntetve. Igazából a jelentős része nincs, még ennek a szintnek sem. Csak olyan részek, ahova a vendégek alapból bemehettek, a többi rész üres (blank) volt, vendégek elől zárva felirattal.

Egy ilyen rész pont kétsaroknyira volt ettől a helytől, ahol most voltak befelé az épület belseje felé. Azért maradhatott meg a nőnek, mert a saját szobájából azon a részen kellett a bálterembe jönnie. Noha a térképen az volt jelölve, hogy nincs ott semmi, de ő maga emlékezhetett rá, hogy egy folyosó szakasz volt, aminek a végén volt egy ajtó, illetve mellette jobb- és baloldalon is a falon egy-egy.

Ha oda mennek ezen emlék alapján, akkor valóban ott volt a folyosó é hozzá a három félköríves ajtóval ellátott bejárat.

PAQHA VURANETHE

- Ha valaki az irányítóból vezérli, akkor nyugodtan ki is választhatná, hogy melyik liftet akarja rendelkezésünkre bocsájtani. Elvégre mindeniket ugyan arra a szintre hívtam. - válaszolom a nő kérdésére, miután visszatért a testek átkutatásából. Igazából, ha valaki ténylegesen irányítaná a lifteket, akkor addig nyugodtan bezárhatta volna a liftajtót, amíg a nő ott kutakodott és ezzel csapdába ejthette volna, hacsak valakinek ez az egész nem puszta szórakozás, vagy ténylegesen nem irányít senki semmit.
- Tévedtem. Újra megnézve a térképet lépcsőket nem találtam, csupán vak foltokat. Korábban nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, de kétsaroknyira van egy ilyen rész. Konkrétan emlékszem, hogy ott egy folyosónak kéne lennie. Javaslom próbáljuk meg azt, hátha biztonságosabb, vagy kapunk egy terminált, amin a teljes térképet megszerezhetjük, vagy esetleg valami szerelőjáratot, amit használhatunk gyorsabb, és remélhetőleg gondtalanabb, haladásra. - szólaltam meg végül a térkép tanulmányozását követve és tényleg zavart a tény, hogy korábban annyira felületes voltam, hogy nem vettem észre a nyilvánvaló hibákat a térképben. Amennyiben a másik nőnek nem volt ellenére el is indultam az említett hely irányába, hogy a folyosót megtaláljam. Igazán örültem volna annak, hogyha nem tűnt volna el az Erő teljesen, mert az elénk táruló választás esetén legalább megpróbálhattam volna felmérni, hogy melyik mögött van élet, vagy épp ami számunkra talán hasznosabb volt, melyik mögött nincs. Így viszont maradt az, hogy előbb megvizsgáljam mindhármat, hátha valamelyiken valami felirat, vagy épp esetleges korábbi harcnak van nyoma, ha viszont semmi ilyesmit nem találok, akkor marad az egyetlen megoldás, mégpedig a vak szerencse és a jobbról levő ajtónál próbálok szerencsét.

---

- Vagy direkt nem teszi, hogy ne hívja fel magára a figyelmet – tette hozzá.
Saját maga így tenne, így tett, amikor azt tervezte, hogy azt a rohadékot megöli és visszaveszi magának és Mordaen-nek azt, ami őket illeti. Annyi ideig pedig nem volt bent a liftben nem is beszélve arról, hogy bőven lett volna esélye kiugrani, ha nekilátott volna csukódni az ajtó. Legalább is ezért mert egyáltalán beszállni. A két testnél nem igen volt felszerelés, az egyik holoprojectort vette magához, mert az nem árt, ha van nála.
Amint ezzel végzett a másik nő mondta is, hogy talált valamit, érdeklődve fordult felé, kíváncsi volt, hogy mit is talált a másik. Bár nem tűnt olyan nagydolognak, de határozottan megért egy próbát, egy ilyen épületben kellett szerviz-járatoknak lennie és valahol lépcsőháznak is, ami nem liftekkel volt tele, ha esetleg kimenne a generátor, vagy az energiaellátás, vagy épp menekülni.
- Ez mindenképp megér egy próbát – mondta ki hangosan is.
Amikor Paqha elindul, akkor ő maga is követi a nőt, közben igyekszik megnézni azt, hogy az ő zsákmányolt holoprojectorán van-e térkép. Ha megérkeznek a folyosó részéhez, akkor ő maga is látta a három ajtót, a másik nőhöz hasonlóan igyekezett megnézni azokat, hogy lát-e feliratot, vagy terminált, amin keresztül be lehet jutni bármelyikhez. Jó lett volna előre tudni, hogy mi van itt és nem vakon bemenni az ismeretlenbe.
Ha a másik nő úgy dönt, hogy valahova bemegy, akár fénykarddal vágja ki az utat, akár rendes módon nyitja ki valamelyiket, akkor igyekszik fedezni őt a sugárpisztolyával.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Shani talált eszközt arra, hogy sínbe tegye a kezét, ami elég fájdalmas volt, mert a sérülés nagyon rossz helyen volt és újra bele nyílalt a fájdalom a legkisebb ujjmozgásra. De ettől még megtudta oldani.

- Engem a szüleim hoztak magukkal, az egyik szellőzőjáratban húztam meg magam, ahova bepakoltak… Azóta eltelt száz év, nem vagyok ostoba, hogy ne tanuljak meg túlélni ennyi idő alatt. Miért nem kértem azt? Mert tizenhárom éves voltam és veled ellentétben én nem voltam ennyi idősen minimum harmincéves kora vén – felelte továbbra is kegyetlenül őszintén. – És nem is akartam az lenni. Hogy mások miért nem? Aki túléli nem érdekli az, hogy pár ezren meghalnak. Soha se volt olyan fiatal túlélő, mint én, mindig harcosok, hadurak, tábornokok, admirálisok, sith-ek… effélék élték túl.

Ezek után tette rendbe a karját Shani, majd nekilátott enni és inni, ami nagyon jól esett a számára. A kislány az ablakot figyelte a nagyot, hogy mi is van odakint.

Paqha és Hyrsi megérkeztek az ajtókhoz, amit megvizsgálva, semmilyen felirat nem volt egyiken sem, így Paqha megérzése után úgy döntött, hogy jobbra fog menni. Az ajtó nem nyílt ki, mert nem voltak meg a megfelelő kódok. Emiatt drasztikusabb megoldás kellett, a fénykard.

Azzal a nő már tudott maguknak vágni a bejárati ajtóra egy bejáratot. Oda belépve egy nagyobb és egyedi irányítóterem szerűséget találtak. A helységben is csak vészvilágítás volt, a rendes fények már nem működtek. Összesen négy halottat lehetett megszámolni az egyik sarokban, mind a négyen magukon viselték a ház címerét, azaz nem kívülállók voltak.


Ekkor hirtelen odakintről erős fény támadt és mindkét helységet – minden mást is –, ahol Shani, illetve Paqha és Hyrsi volt. Mindent vörös fény világított meg, de ez nem a falakból és a lámpákból jött, hanem odakintről.

Ha kinéztek az ablakon, akkor elég félelmetes látvány tárult eléjük. Kint a kert és a távoli gyönyörű táj eltűnt, mindent égő, vörös-fekete egyhangú táj vett át és az ég is megváltozott. Mindenki hozzászokhatott, hogy a csillagködben a legtöbb bolygónak kékóriás napja van, így az egész csillagköd kékben pompázik. Az ég vörös volt, vörös csillagok, csillagködök látszottak, illetve valami hatalmas, madárnak tűnő lény, ahogyan elemészti az eget.

PAQHA VURANETHE

- Az is egy lehetőség. - tettem hozzá belegondolva a szavaiba Feltehetőleg még több eshetőség is volt, például, hogy senki sem irányítja, de ezt amúgy sem most derítenénk ki.
- Egyetértek. - bólintottam és el is indultam az adott irányba. Az ajtók, amik itt vártak ránk, megvizsgálásra sem, mutattak semmiféle információt ami akár csak egy kicsit is használható lett volna. Közel se meglepő módon az ajtó nem nyílt ki, hiszen nem voltunk a megfelelő kódok birtokában. Természetesen semmi sem mehet ma ilyen könnyen.
- Fedezzen. - szólaltam meg egy sóhajt követve és elővettem a fénykardomat, hogy azzal csináljak magunknak bejáratot az ajtón. Nem kellett nagy, mindössze egy akkora, hogy különösebb nehézség nélkül átjuthassunk, még akkor is, ha visszafele esetleg sietősen kell távozni.
Odabenn egy irányítóterem várt minket. Komolyan megfordult a fejembe, hogy el kellene mennem szerencsejátékozni ilyen mázlival. Biztosan meg tudnék gazdagodni belőle, de sok értelmét nem látom a dolognak. Úgyis annak rendje és módja szerint az enyészeté lenne az egész, fölösleges önvakítás a galaxis népének részéről.
- Fantasztikus! - jegyeztem meg önkénytelenül izgatott állapotban, ahogy az ismeretlen égboltra pillantottam. Sohasem láttam ilyet és így már az is érthető volt, hogy miért nem érzem az Erőt. Bárhol is legyünk, bármi legyen is ez a hely, biztos, hogy nem otthon vagyunk. Ott mindenhol kék az ég és nincs ilyen madárszerű lény, ami az eget falja fel.
- Nézzük meg miből élünk. - szólaltam meg végül vigyorral az arcomon. Azt nem akartam mondani, hogy az élvezet mellett némi félelmet is érzek, hiszen bármi is történik itt, eléggé aprónak érzem magam ahhoz képest. Nem is tudom mikor éreztem hasonlót. Néhány éve, amikor először kerültem az új családomba, talán akkor.
Igyekeztem működő terminált találni, bár lehet, hogy mindössze csak a vészvilágítás működik itt és semmi más. Ha nem sikerül, akkor a holttesteket kutatom át, hátha van náluk valami hasznos, vagy bármi ami információval láthat el arról, hogy mi is történik itt.

---

Ahogyan az ajtónál voltak bólintott Paqha-nak, hogy fedezni fogja, így is szándékozott tenni. A nő a fénykardos bejutási módszert választotta, odabent pedig nem volt semmi, ami fenyegette volna őket, ahogyan idekint sem. Amin meggyőződött minderről, akkor bement a másik nő után a terembe. Azt, hogy ez egy irányító azt azonnal megismerte, halottakat is látott, de még nem volt ideje sem, hogy jobban megnézze őket, mert valami más elvonta a figyelmét. Döbbenten, döbbenettel vegyes félelemmel nézett fel az égre.
- Ez meg mégis micsoda? – kérdezte.
Egyszerre volt gyönyörű és félelmetes a számára, soha se látott effélét korábban életében. A kezébe igyekezett venni a zsákmányolt holoprojectort, hogy a bolygó HoloNetjére, hogy mit is írnak, mi történi odakint. Amíg ezzel dolgozik a holoprojector és próbál csatlakozni, addig ő maga is igyekezet a terminálokat megnézni. Ha nem volt működő a vészvilágítás miatt, akkor igyekezett manuálisan megoldania a dolgot, azaz próbál a kábeleket keresni és átirányítani az energiát ahhoz, hogy legalább egy darab – remélhetőleg információs – terminált be lehessen indítani. Ha volt működő, akkor értelemszerűen próbál rajta adatokat keresni. A halottakkal most nem foglalkozott, a gépek fontosabbak voltak, legalább is így ítélte meg.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

- Brühühühühühü! – felelte. – A jediket is gyerekként viszik el, mégis van gyerekkoruk.

Folytatta tovább a könyörtelen igazságot. Közben Shani az étel és ital után kezdett még tovább erősödni. A további szavaira nem reagált a lány, egészen addig, amíg a kinti eseményekre nem terelődött az. Láthatta Shani, hogy ő is azt nézi némileg komoran. Majd odafordult a lány felé.

- Ahhoz képest, hogy felnőttnek képzeli magát elég butuska… rá kellett volna jönnie erőhasználóként. Hogy nincs Erő… a többi rémisztő dolgot pedig nem is látta… de röviden segítek. Üdv a helyen, amit a legtöbben Pokolnak hívnak, a túlvilágon…

Az irányító teremben a két hölgy a döbbenet után nem talált működő konzolt, így Hyrsi nekilátott annak, hogy az energiákat átirányítsa, amíg a holoprojectora csatlakozik a HoloNet-hez. Ezen idő alatt Paqha a testeket igyekezett átnézni. Az biztos volt, hogy valaki már járt a páros előtt itt. A tetemeknél ugyanis nem volt semmi sem, egy árva komlink, vagy kódcilinder sem.

Azonban az arcukon valami furcsaság volt. Egyébiránt mind a négy tetem ember férfi volt,  szemük volt furcsa. Mindannyiuknak tljesen fekete írisz nélküli szemük volt. A szemük alatt fekete folyás volt látható, mintha a sminkjük folyt volna el, de ez a szemükből csordogált. Ha Paqha megnézte, akkor láthatta, hogy nem műtéti úton volt ilyen a szem és nem is kibernetikus beültetés. Hiába nem volt Erő jelenleg az egésztől rossz érzés fogta el.

Ezalatt a holoprojector nem tudott csatlakozni, rendszer közölte, hogy nincsenek műholdak a bolygó körül. Az egyik terminál pedig ebben a pillanatban kapcsolt be, annak köszönhetően, hogy Hyrsi átkötötte a vezetékeket, és az energia ide irányítódott át. Egy palota külsejét és belsejét szkennelő terminált sikerült bekapcsolni, ami mutatja az energiajeleket, pajzsokat és életjeleket is.

PAQHA VURANETHE

- Fogalmam nincs. De menő. - válaszoltam Hyrsinek miközben nekiláttam a testek megvizsgálásának, ha már egyetlen működő terminált sem találtam. Valaki már biztosan járhatott itt előttünk, hiszen semmi sem volt a két alaknál, valaki mindet elvitte. Viszont a szemük rendkívül furcsa és zavaró volt. Minél többet néztem és vizsgáltam, annál inkább keltett bennem rossz érzést még úgy is, hogy az Erő itt nem működött. Éppen ezért, és a biztonság kedvéért, igyekeztem fénykarddal elválasztani a fejüket a testüktől. A legtöbb különös dologra vagy nem túl biztos helyzetre az ilyesmi jó hatással szokott lenni, mármint elég nehéz fej nélkül bármit is csinálni, nem igaz?
- Szép munka. Merre a legésszerübb elindulnunk? Ahol több életjel van, vagy ahol kevesebb? - dícsértem meg nem is kicsit hasznos munkáját a nőnek, majd feltettem egy kérdést, amire egymagam nem igazán tudtam eldönteni, hogy jelen helyzetben melyik a legjobb megoldás. Ahol többen vannak, ott valószínűleg könnyebb segítséget találni, de az is lehet, hogy mindnyájan ellenségek vagy ellenséges hajlamaik vannak, ami viszont nem lenne kellemes. Ahol meg kevesebben vannak, ott leginkább a biztonságunk van előtérben, mint, hogy olyat találunk aki segíthetne, de ha valakit le kell vadásszunk, akkor úgyis könnyebb ha egyedül van, vagy nincsenek sokan.

---

Nem örült annak a ténynek, hogy a  nő sem tudja, hogy mi lehet azaz égen, ami sajnálatos volt. Azonban az legalább jó volt, hogy sikerült az egyik terminált berugdosnia és működésre bírnia azáltal, hogy átirányítgatta az energiákat. Igaz így most már minden halott volt körülöttük, de legalább ez a gép ment. Közben már kapta is a kérdést, hogy merre is érdemes menniük.
- Mindjárt mondom, keresem – mondta.
Így nekilátott annak, hogy megpróbálja végigszkennelni a kastélyt, hogy hol vannak sokan, merre lehetne menni úgy, hogy ne nagyon találkozzanak másokkal. Amíg ez zajlott, addig ránézett a holoprojectorra is, ami olyasmit mutatott, amit a nő nem nagyon tudott hova tenni. Vagyis inkább még tudat alatt sem tett volna.
- A HoloProjector azt jelzi ki, hogy nem tud csatlakozni a HoloNet-hez, vagy kommunikációs csatornákhoz, mert nincs műhold a bolygó körül, ami lehetetlen, mert több is volt…
Azért is volt furcsa, mert blokkolt kommunikációval már találkozott, az egyet jelent inváziót. De ez nem blokkolás volt, hanem egyszerűen nem volt mihez csatlakozni. Közben, ha a szkennelés véget ért, akkor elmondja Paqha-nak azt, amit talált. Remélte, hogy lesz olyan hely, amerre eltudnak majd indulni.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

- Brühühü továbbra is, ne próbálja meg beadni, hogy milyen nehéz és igazságtalan az élet, mert maga k*rvára nem tudja, hogy mi az a pokol, mi az a szenvedés – felelte.

Eközben Shani már feltudott állni a helyéről és noha még kissé szédült, de már határozottan ellátott távolabbra. Ha a sérült kezét nem mozgatta, akkor már egészen jól volt. Az utolsó kérdésre csak egy megvető pillantást kapott.

- Magának ígyis-úgyis teljesen mindegy, itt fog meghalni – mondta.

Ezzel megfordult és kocogva futott ki a helységből meg sem várva, hogy Shani mit is reagál a szavaira.

Paqha a biztonság kedvéért még lefejezte a halottakat. Mindezt bármiféle ellenállás nélkül megtudta tenni. Közben Hyrsi nekilátott annak, hogy szkennelje a helyet és ezzel megállapítsa, hogy hova és merre lehet menni. mindez valószínűleg jó pár percbe is bele fog telni, hiszen eléggé nagy volt a hely.

Közben Paqha tudomására hozta a nő azt is, hogy nem lehet semmihez kapcsolódni, ami a külvilágot jelentené. Ha a nő is ellenőrzi mindezt, akkor ő is megerősítést kap. Ugyanarra jut, mint Hyrsi, ez nem a kommunikáció blokkolása volt, hanem tényleg olyan volt, mintha nem lenne odakint semmi sem.

A pár perc elteltével végre megvolt a szkennelés eredménye, az holografikusan vetítődött ki, látszott, hogy az épület minden pontján folyamatosan tűnnek el az életjelek, ahogyan halnak meg az itt levők. Egyetlen érdekes pontot sikerült találnia a szkennernek, az pedig a földalatti szintek egyikén volt. Egy igencsak különleges erőteret jelzett.

A rendszer sem ismerte fel, teljesen árnyékolt volt, a teljes szintet árnyékolta és a közelében sem volt semmilyen mozgás, jó pár szinttel felette. Alatta nem látszott semmi úgy tűnt, hogy ez lehet vagy a legalsó szint, vagy a legutolsó, ami fel van tüntetve a térképen, esetleg a szkenner nem ér már lejjebb, bár az furcsa lenne, mert felfelé magasabbra is felért.

PAQHA VURANETHE

Valamiért megnyugtatott a tény, hogy nyugodtan és komplikációk nélkül le tudtam fejezni a két hullát. Nem hittem volna, hogy felkelnek, de biztosra akartam menni. Közben a másik nő már neki is látott annak, hogy valamiféle támpontot adjon nekünk arra nézve, hogy merre is kell továbbhaladnunk.
- Őszintén szólva, a robbanás óta csupa lehetetlen dolog történik velünk. Nincs Erő, nincsenek műholdak, az ég teljesen más. Valószínűleg a képzettségünk vagy a szerencsénk az egyetlen, aminek köszönhetjük azt, hogy életben vagyunk. - válaszolom a nőnek, miután rásandítok a holoprojectorra. Igen, számomra is megnyugtatóbb lett volna, ha az interneten rá tudunk keresni, hogy mégis mi folyik itt, vagy legalább a saját magunk megsegítésére használni, de ez most már biztosan ki van csukva. Amíg rá nem jövünk arra, hogy mi is folyik itt, addig úgyis a sötétben tapogatózunk.
- Az a szint lesz a célunk. Bármi is történik itt annak az a hely kell legyen a forrása, úgyhogy válaszokat csak ott találhatunk. Keressük meg a legrövidebb és legbiztonságosabb utat, majd induljunk. Nem hiszem, hogy okos ötlet túl sokat egy helyben maradni. - kicsit várni kell arra, hogy a szkennelés véget érjen, de legalább relatíve hasznos információkat szereztünk belőle. Célnak azt a bizonyos alsó szintet adtam meg, aminél a szkennelés egy erőteret jelzett. Közben pedig igyekeztem a nővel együtt megkeresni az oda jutáshoz való utat. Remélhetőleg egyikünk a térképet is magával tudja hozni, vagyis lementhető a terminálról mindez. Az biztos, hogy csak pillanatképként, tehát nem lesz folyamatos információnk az életjelek állapotáról, de már ez is több mint a semmi.
- Induljunk. - szólalok meg miután mindent megtettünk az indulás előtt, ami feltétlenül szükséges és elindulhatunk az erőtér irányába.

---

Hyrsi számára sem volt éppen a legmegnyugtatóbb az, hogy a nőnek sem volt fogalma semmiről. Az meg főleg nem, hogy miket mondott. De legalább a cél megvolt, hogy hova is fognak menni. Arra a részre, ami furcsa volt a szkenneren. Még egy olyan lehetőség, amit ő maga nem választott volna. inkább meghúzódott volna valahol, bár ha valakinél van életjeleket kereső szkenner, akkor teljesen mindegy. Azzal viszont egyet kellett értenie, hogy jobb minél kevesebbet egy helyen maradni.
- Keresek egy biztos utat lefelé – mondta.
Ezzel igyekezett nekilátni annak, hogy előhívja a térképek olyan részeit is, amik egyébként el voltak zárva a vendégek elől és csak az itteniek érhették el. Ha sikerült, akkor igyekezett biztonságos lejáratot keresni azokra az alsóbb szintekre, hátha talál valamit. Ha nem, az roppant kellemetlen lett volna, mert kénytelenek lennének olyan útvonalon menni, ami egyrészt lehet, hogy hosszú, másrészt más is lehet ott. Ha talált, akkor azt igyekezett a holoprojectorra lementeni, hogy később is elő lehessen hívni. Ha talált, akkor az megmutatja Paqha-nak is. Ha nem, akkor tágítja heurisztikus kereső algoritmus szerint a keresést, amíg végül talál valamit. Mert abban biztos volt, hogy olyan nincs, hogy ne legyen lefelé vezető út.
Amint volt valami és Paqha kimondta, hogy menjenek, akkor bólint és a nő felé fordul.
- Egyetértek, menjünk – mondta.
A biztonság kedvéért mielőtt kimennek a helységből még próbál belelőni egyet a gépbe, hogy tönkretegye, hogy más biztosan ne használja, ha bejutna ide. Utána pedig halad az Erőhasználó után az előre eltervezett úton.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Shani-nak nem kifejezetten tetszett, amit a nő mondott neki, még durcásan el is fordult a másik szavai közben. Miután egyedül maradt igyekezett körbenézni a helységben, még elég sokan voltak bent, civilek. Senki se támadott rá, mindenki lapult. Fegyvert nem talált bent, maximum étkező késeket, semmi egyebet.

Ahogyan körbejárt nem igazán volt elvihető étel sem, minden teljesen poros és a java a földön volt. Ahogyan körbe járt láthatta, hogy négy kijárat volt a helységből. Egy, amin ő jött, illetve három az oldalsó falon, ami az ablakokkal szemben volt. A pincérek jöttek be ezen a részen.

Itt a három ajtóból egy volt olyan, hogy be volt robbanva, a másik kettő most is csukott állapotban, illetve a nagy bejárati ajtó is nyitva, amin bejött a bál elején.

Paqha útmutatása alapján Hyrsi nekilátott annak, hogy útvonalat keressen és megtalálja a rendes térképet idebent. Pár perc keresgélésbe beletelt, de végül is sikerült előbányásznia a nőnek egy térképet, amin minden olyan rész is rajta volt, ami az előző térképen nem.

Ezen már látszott, hogy itt ezen a folyosón volt egy titkos lejárat, aminek a nyitószerkezete is meg volt jelölve, hogy hol kell kinyitni. Ezen keresztül egy másik rövidebb folyosó jött, aminek a végén egy lépcsőház szerűség volt, ezzel le lehetett az érintett szint feletti szintre jutni, ott pedig a szellőzőn/szerviz alagúton át kellett lemenni egy szintet.

Ez volt a legbiztonságosabb és legelhagyatottabb lehetőség. Hyrsi még indulás előtt lementette és szétlőtte a gépet is, ami kilehelte a lelkét, a két nő pedig elindulhatott. A folyosón megtalálták a nyitót, amint beértek a folyosóra az be is csukódott mögöttük. Itt végighaladva a lépcsőkhöz értek.

Azon lesiettek, majd az alagsorban be az alagútba, aminek keresztül lementek egyet, ahol végül az utolsó folyosóra érkeztek meg, nem sokkal a belső részre vezető ajtó elé. Egészen eddig és itt sem találkoztak senkivel sem.

PAQHA VURANETHE

Vagy nagyon egy rugóra járt az agyunk a másik nővel, vagy pedig a birodalmiak behatása ekkora a hozzájuk hű vagy őket félő személyekre. Akárhogy is, remélem, hogy az első az igaz, hiszen fölösleges lenne egy birodalmi bábbal futkározni ilyen veszélyes helyen. Még az is megnyugtató lenne, ha esetleg elkezdene kételkedni vagy legalább ellenmondani néha, mert akkor tudnám, hogy nem hülye vagy ostoba.
- Szép munka. - jegyzem meg azt követve, hogy szétlőtte a nő a gépet. Igazából ezt mindkét dologra értettem, úgy az útvonal megszerzésére, mint arra, hogy biztosította, hogy más ne tehesse meg ugyan ezt ebben a teremben.
A nyitószerkezet és a titkos lejárat is ott volt, ahol azt a térkép jelezte, így némiképp megnyugtatott, hogy nem annyira biztos, hogy van aki csapdába akarna csalni, igaz a későbbiekben lehet ilyesmiről szó, és az első biztos dologgal csak az éberségünket akarja elnyomni. Persze az is lehet, hogy semmi ilyesmi nincs és csak úgy magunktól rohanunk csapdába. Ez is egy opció.
- Ön biztosít felfelé. - fordultam a nő irányába kicsit mikor elértük a lépcsőház szerűséget. A lőfegyvert elővéve pedig úgy, hogy én minél többet láthassak lefelé, de ha van valaki lenn, akkor minél kevesebbet láthasson belőlem, indultam el lefelé lassan, hogy a nő is nyugodtan és biztonságosan tudjon haladni utánam. Reménykedtem, hogy gond nélkül elérjük a szellőzőt vagy szerviz alagutat, ami majd az úti célunkként kitűzött szintre visz minket.
A reményeim szerencsére beváltak és a pontos célig nem kellett senkivel sem konfrontálódnunk. Első dolgom volt megvizsgálni az ajtót, remélhetőleg ezt ki tudjuk drasztikus megoldás nélkül nyitni, ha viszont semmi ilyesmi nem áll módunkban ismét, akkor marad a fénykardos módszer még egyszer és remélhetőleg utoljára.

---

Hyrsi elégedett volt, amikor kiderült, hogy sikerült útvonalat terveznie és előszednie azokat a dolgokat, amiket akart. A nőnek a dicséretre csak bólintott, majd vele együtt indult el a lenti részre. Valóban senkibe sem botlottak bele, és csapda sem volt. Úgy tűnt a nő számára, hogy nem számítottak arra, hogy valaki ide bejut olyanok közül, akiknek nem kellene bejutnia. A szellőzőben való mászkálás egy nemesi személynek nem volt a legjobb, már elszokott tőle az utóbbi időben, így fájdalmas emlékeket ébresztett benne, de túl akarta élni, ahogyan a korábbi borzalmakat is, így egyetlen szót sem szólhatott erre. Végül leértek a megfelelő szintre, ahol még egy ajtó állta útjukat. Itt volt egy olyan érzés, hogy nagyon, de nagyon nem kéne oda bemenni, szíve szerint elfutna. A másik nő szavai rántották vissza a valóságba, amik nagyon furcsák voltak a jelen helyzetben és nem is helyénvalóak, hacsak…
- Maga nem is Birodalmi – mosolyodott el. – Akkor engem küldött volna be előre… lehet, hogy nekem kellene előre mennem, én kaptam harci kiképzést odahaza. De fedezem!
Jobban örült volna valamilyen puskának, mintsem pisztolynak, de ez nem kívánság műsor volt. Odalent az ajtónál közelebb lépett a nőhöz, félig mögé helyezkedett, ha pedig Paqha elindult, akkor követte őt pár lépés távolságból, végig fürkészve a környezetet, hogy kiszúrhassa azt, hogy honnan is csaphatnak le rájuk. Ha pedig talált ellenfelet, aki támadni akart rájuk, vagy megtette, akkor igyekszik kitérni a támadás útjából majd fél térdre ereszkedve a lehető legbiztosabban becélozni az ellenséget és a mellkasán, vagy azon a részen, ami a legjobban látszódik meglőni.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Odalent a hölgyek sikeresen megérkeztek az ajtóhoz, ugyan volt terminál, de az nem működött. Így nem maradt más lehetőség, mintsem az, hogy Paqha ismét a fénykardjával volt kénytelen lyukat vágni kettejüknek. Ezt újfent könnyedén megtudta tenni és a fémajtó befelé dőlt és egy hangos puffanással. Odabentről nem érkezett semmilyen támadás, vagy efféle, némileg kicsit dohos levegő.

Ezek után be tudtak hatolni a benti részre, továbbra is úgy, hogy Paqha ment elől, míg Hyrsi követte. Odabent néhány pillanatig sötét volt, majd egy gyönyörű látkép fogadta őket, amit a középen álló csuhás alak zavart meg csak.

- Gratulálok! Nem sokan jutnak el idáig soha sem – szólalt meg ekkor a hátuk mögül a ház úrnője.

Ha hátra néztek, akkor a fiatal nőnél, lánynál nem volt semmilyen fegyver, a kezeit a háta mögött fogta össze, ha pedig nem akadályozták, akkor elhaladt a két nő mellett és intett a kezével, hogy bátran lépjenek beljebb, nem fogja akadályozni őket. ha pedig valaki rátámad, annak ellenére, hogy nincs itt Erő meglehetősen gyorsan és ügyesen kér ki a támadás elől.

---

Sikerült bejutniuk az úgymond „barbár” módszerrel, azaz a nő fénykarddal vágott utat mind a kettejüknek. A levegő eléggé öreg volt, ami kijött onnan, egy kicsit köhögnie is kellett. Amint benézett a valami elképesztően gyönyörű látvány fogadta őt. Ebben a helyzetben a mondás igencsak igaz volt rá, hogy az álla a padlót súrolta. Látott már jó pár gyönyörű helyet, építészetileg is, de ez mindent felülmúlt. Néhány pillanatig még a terem közepén álló csuhás alakot sem vette észre. Amikor a háta mögül a vendéglátójuk hangja szólalt meg, akkor ijedtében ugrott egy nagyot és még egy halk sikoly is kiszakadt belőle. A szíve is nagyon hangosan kezdett kalapálni, fegyverrel fordult a hang irányába, de a fiatal nő(?) úgy tűnt, hogy nem akarta őket bántani, sokkalta inkább csak beinvitálta őket.
Egyelőre az előző ijedtség miatt még mozdulni se nagyon volt képes, magát korholta, nem figyelte eléggé. Ha a nő akarta volna, akkor könnyedén meg is ölhette volna őt, esetleg mind a kettejüket a figyelmetlenség miatt. Nem hagyhatja, hogy az a benti szépség ennyire elvonja a figyelmét, mert máskor is az életébe kerülhet. Már ha túl fogja élni a mai napot. Ő maga hagyta, hogy a másik bemenjen a terembe, látta, hogy a kezével intett, hogy kövessék. Hyrsi inkább a társnőjéhez fordult, rá pillantott.
- Menjünk be, vagy távozzunk? – kérdezte halkan Paqha-t.
Mivel a nő volt erőhasználó alapból, de hiába nem volt itt Erő, úgy vélte, hogy ő jobban ért az ilyen misztikus dolgokhoz, mint ő. Igazából Hyrsi is tudni akarta a dolgokat, de az előbb látottaktól és ami oda bent lehet a legszívesebben sikoltva futna ki a világból, de ezt a luxust nem engedhette meg magának. Ha a másik nő azt mondja, hogy menjenek be, akkor vett egy mély levegőt és próbálta őt követni.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Ugyanaz.

Ugyanaz.

---

Egyelőre még mindig nem kapott semmilyen választ a nőtől, így nem is igazán mert mozdulni. Eléggé össze volt zavarodva Hyrsi; ezek annyival túl mutattak rajta, hogy nem tudta, hogy mihez kezdjen. Ha egy tárgyalásról lett volna szó, vagy konferenciáról, esetleg lázadást szervezni, akkor nyugodtan fordulhattak volna hozzá. De így, hogy egy ismeretlen helyen van, ahol még az Erőhasználók sem tudják, hogy hol, mindentől el vannak vágva, nem tudnak senkivel kapcsolatba lépni, erősítést, vagy éppen segítséget hívni… Ez nem az ő terepe volt. Főleg, hogy ez az egész az Erőhöz kötődött, ilyen téren pedig csak Elofon Rien tábornokkal tudott volna beszélni. Ő volt az egyetlen belső körös – Vezérkar tagja – vagy olyan ismerőse, aki értett az Erőhöz és még használni is tudta. Nem utolsó sorban pedig még tetszett is neki a nagyjából vele egykorú férfi. Szóval jó lett volna, ha a férfi itt lenne, vagy bárki, aki tudhatott volna valamit mondani.
És el is jutott arra a pontra, hogy odabent talán fog kapni választ azon felül, hogy szinte biztosan meg fogják őket ölni. De ha meg is kell halnia, akkor is úgy szeretné megtenni, hogy megérti a dolgokat és válaszokat kap a kérdésére, vagyis egészen pontosan a kérdéseire. Újra az erőhasználó nőre pillantott, hogy mit is csinál, indul-e, vagy sem. Egyelőre azonban még nem szedte össze a teljes bátorságát és csak akkor indul el egyelőre, hogyha Paqha is megteszi, akkor csatlakozik hozzá és bemegy vele.
Ha azonban még nem, akkor ő maga nyel egy nagyot és még marad kint, remélve, hogy a következő pár percben, vagy hamarabb rá tudja szánni magát ahhoz, hogy bemenjen oda és feltegye a kérdéseit…

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Ugyanaz.

Ugyanaz.