Felinx

---

Sikerült leszednie az egyik katonát, ami igencsak felemás eredményt hozott. Ugyan egyel kevesebben lettek az ellenség tagjai, de ettől még nem álltak le. Azonnal megsorozták a helyet és amennyire látta még kettőbe is váltak, ami nem volt jó. Egyelőre fogalma sem lehetett róla, hogy a társai mire képesek, harcképesek-e. Így egyelőre csak magára számíthatott, szomorú, vagy éppen nem, de az eléggé kapóra jött neki, hogy a három megmaradtból kettő, a cathar-ra hasonlító lányt próbálták támadni, addig sem őket. A harmadik pedig próbálta megkerülni a padokat, hogy a hátába kerüljön. Már éppen cselekedett volna, amikor a vele együtt itt hátul levő nő megszólalt.
- Rendben – súgta vissza.
Mivel eddig saját maga a kerülőt akarta célozni, így akkor a másik kettőre terelődött a figyelme. Amelyiket jobban látja azt fogja becélozni és igyekszik majd hasonlóképpen meglőni, mint az előzőt. Csak most kevesebb ideje volt, mert ehhez ki kellett néznie innen és fogalma sem volt arra, hogy mennyi ideje lesz erre. Szóval igyekszik elsőre gyorsan kilesni, hogy hol van a páros, majd ezt memorizálni. Ezek után visszabújni a fedezékbe. Itt ekkor néhány másodpercet kiszándékozik majd várni, hogy lőnek-e arra a helyre, ahol van, vagy sem. Ha igen, akkor muszáj várnia, ha azonban nem, akkor újra kibújik és most próbálja meglőni a katonát, majd meg sem nézi, hogy sikerült-e, amit tett azonnal vissza próbál húzódni a fedezékbe.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Mind a három hölgy más-más dolgot próbált tenni, hogy legyőzzék az immáron három darab katonát, aki maradt.

Elsőként Paqha volt az, aki mozdult, szinte kirobbant a helyéről át az asztalon, noha fedezékben akart menni, de csak így tudott odakerülni hozzá, mert a férfi jó hat-hétlépésnyire állt az asztaltól. De ez a mozdulatsor és a fénykard kellően meglepte ahhoz, hogy ne tüzeljen Paqha-ra és a nő odatudjon jutni hozzá és a felkarján megérintse.

Itt a nő már valószínűleg hozzá szokott ahhoz, hogy a fajtársai és az aiperek meglehetősen jól reagálnak erre, de ez a férfi egyik sem volt. Ez egy houk volt, amint hozzáért, a férfi visszakézből akkorát kevert le a nőnek, hogy két foga kitört és vérző ajakkal zuhant a földre, a fénykardpengét elkerülve, így az nem okozott sérülést neki.

A férfi ekkor vette célba, hogy agyonlője, de Paqha készült az efféle eshetőségre is, hogyha ez nem jön be, akkor a fénykardját használja. Mielőtt a houk lőhetett volna a nő egy vágó mozdulatot tett a pengével térd alatt levágva a houk mind a két lábát, aki üvöltve a fájdalomtól és a sokktól elzuhant a földön.

Két ellenfél maradt…

Másodikként, avagy Paqha-val egyszerre Hyrsi cselekedett és majd nagyjából vele egyszerre Shani is. A kaldahani szenátornő kitudott nézni a fedezékből, ahol látta, hogy valóban a kinti lány célozta mind a két személy. Majd gyorsan visszahúzódott, hogy nem sokára lőjön…

Shani ekkor használta az Erőt és telepatikusan üzent a hozzá közelebb álló katonának. Az fordult is volna hátra, de hirtelen megtorpant, mert rájöhetett, hogy mi volt az egész. fordult volna vissza, de Hyrsi ekkor bukkant fel újra a fedezékből.

Ekkor egyszerre két lövés is átszelte a levegőt, az egyik egy vörös, a másik egy zöld nyaláb. A zöld nyaláb a forduló katonát találta el, aki el is terült a földön, akárcsak nem sokkal korábban az első katona.

Egy ellenfél maradt…

Shani mozdult, hogy bevetődjön a fedezékbe, ez mentette meg az életét, ha marad a helyén, akkor a vörös nyaláb pont a fejét, vagy a nyakát találta volna el. Így szerencséje volt, mert a csípőjét találta el a lövedék. Átkozottul fájt és súlyosabb másodfokú égési sebet hagyott jobb csípőjén, nagyjából pont a medencénél.

Azonban szerencséje volt, a lövedék nem jó minőségű volt – azért vörös – éppen ezért nem lett súlyosabb sebe, amibe bele is halhatott volna, ha pechje van. Sikerült bevetődnie a fedezékbe, de arról le kellett tennie most hirtelen, hogy Erővel sugárpuskát – E-11et – szerezzen a halottaktól.

Ekkor a fedezék külső oldalán a megmaradt katona irányából káromkodás után egy fémes koppanást lehetett hallani közvetlen a fedezék oldalának csapódva, aztán a földre érkezve…

PAQHA VURANETHE

Azt nem szeretem, amikor a rosszabb eshetőség történik meg, sok értékesebb végkimenetel közül. Igaz, hogy az asztalon kellett átdobjam magam ahhoz, hogy az alak közelébe kerülhessek, de legalább az és feltehetőleg a fénykard kellő meglepetés volt ahhoz, hogy elfelejtsen tüzet nyitni rám. A pozitívumok pedig itt véget értek, hiszen bár sikerült elérnem, de nem azt a hatást váltotta ki mindez, mint amire számítottam. Az ütés amit kaptam fájdalmas volt, de legalább többszörösen vissza tudtam adni az alaknak azzal, hogy levágtam a lábait térd alatt.
Kiköptem a vért, ami a korábbi ütés miatt a számba gyűlhetett és felkelve a földről befejeztem a munkát, remélhetőleg levágva fénykarddal a houk fejét. Ha a négy részből bármelyik is magához térne, akkor eléggé szétszórt lenne ahhoz, hogy érdemleges problémát tudjon okozni. Viszont hogy biztosra menjek, és ha nem kell más katona miatt védekezésen gondolkodnom, akkor magamhoz veszem a támadóm fegyvereit és ha van más hasznos eszköze, akkor lehetőleg azt is, utána a fénykardot eltéve már lőfegyverrel fordulhatok a másik katona irányába, ha addig más meg nem öli. Ha nincs időm átkutatni a katonát és védekeznem kell, akkor azt teszem.

---

Sikerült még egyet leszednie, nem tudta, hogy miért fordult hátra az illető, vagy bármi más, neki mindez nagyon jól jött. A lövés után visszahúzódott a feldőlt asztal mögé és nem is nagyon akart elmozdulni innen. A másik lány is bejutott közben, a fénykardos meg ki tudja, hogy merre van. A piros alapján birodalminak mondta volna, ami neki jó, mert jóban vannak a Birodalommal és Tubrok is egy ottani ügynökkel jár, nem is beszélve arról, hogy volt halálosztagos. Így talán számíthat az együttműködésre. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejében, amikor meghallotta, hogy a fémes valami csapódott az asztalnak.
Ebben a helyzetben nem igen volt lehetősége, sem ideje arra, hogy mérlegelje, hogy mi lehetett, egyből gránátra gyanakodott, ami ilyen közelből hiába van ott az asztal könnyedén megölheti, ahogyan a fickó is, ha feláll innen. Így továbbra is a fedezék magasságában igyekezett a lehető legtávolabb jutni, vagy épp gurulni, amelyik gyorsabbnak tűnt, még akkor is, hogyha ezzel újabb vágásokat szerez. Inkább néhány vágás okozta fájdalom és egy kis vérzés, mintsem az élete.
Ha sikerül kellően távol jutnia, azaz a következő asztalig, akkor annak, ha volt lába, azt igyekszik megragadni és minden erejét összeszedni, hogy felborítsa azt is a másik asztal és saját maga közé, hogy ezzel is önmagát védje. Ebben a helyzetben az meg sem fordult a fejében hogy kinézzen merre lehet a férfi, mert a közelgő robbanás miatt biztosan elbújt ő is. Ha azonban nem tud nagyon fedezékbe vonulni, akkor jobb híján azt a megoldást választja, hogy egy halott – esetleg ájult – test alá bújuk be.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Paqha-nak volt a legkönnyebb dolga, révén az ellenfele nem igen volt már harcképes ebben az állapotban, amiben volt, az üvöltése is nyöszörgéssé halkult. Egy könnyed vágással le lehetett vágni a fejét és ezzel végérvényesen jobblétre szenderült. A nő ekkor látott neki annak, hogy átnézze mi is lehet a férfinál.

Egy pocsékabb minőségű leginkább golyóálló mellényre hasonlító felsőtesti páncélja volt, ami leginkább csak kinetikus támadások ellen volt jó, sugárfegyverek ellen nem. Egy kés volt nála, illetve egy DL-44, azaz egy nehéz sugárpisztoly. Ezenfelül a megszokott komlink, ami fülbe tehető volt és egy holoprojector. Iratok, ID kártya, vagy hasonló nem, ahogyan a szobája mágneskártyája sem.

Közben Hyrsi és Shani esetében bejött az, amit Shani akart, hogy távolodjon a másik nőtől. Csak éppen nem úgy, ahogyan ő szerette volna. nagyjából egyszerre indultak meg, az előbb ugyan bejutott ide, de most az első lépés után a lábai cserbenhagyták és összeesett. Hyrsi nem tudta az asztalt felborítani a másikat, így a geonosisi nagyobb testű teteme alá mászott be.

Ekkor kellet volna a robbanásnak megtörténnie, de semmi ilyen nem történt. Helyette bakancs hangját lehetett hallani, ahogyan az üveg és a törmelék alatta nyikorgott. Néhány pillanattal később Shanira egy árnyék vetült és halhatta, ahogyan egy fegyvert kibiztosítanak. Ha hátra nézett, akkor a katona volt ott és egy íjpuskát biztosított ki és azt szegezte a lányra, akitől jó két-három lépésnyire volt.

Az ujja már mozdult a ravaszon, pillanatok voltak hátra a lövésig…

PAQHA VURANETHE

Nyugodtan volt időm a lefejezéshez, hiszen senkit sem érdekelt, hogy én itt levágtam egy pár lábat és épp megölök valakit. Ennél nyugodtabb délutáni foglalkozás kevés lehetett. Az átkutatás során rájöttem, hogy közel sem találó elnevezés ezekre az alakokra a katona szó, hiszen eléggé alul öltözöttek a célhoz. Valami gyengébb mellény volt rajta, ami a korábban eldobott, majd visszarepült kést felfogta volna, de egy lövést aligha. A felszerelése már némileg elfogadhatóbb volt. A fénykardomat kikapcsoltam és vissza tettem az oldalamon levő helyére. Most már annyira nem szükséges, hogy azt használjam. Legelőször a lőfegyvert, vagyis a DL-44-et vizsgáltam meg. Leginkább az érdekelt, hogy mennyire használható és, hogy az idióta halottja kiürítette-e a tárat vagy sem. Persze vannak még itt katonák akiktől remélhetőleg lehet még fegyvert szerezni, de nem árt, ha van valami amivel távolról is le lehet szedni őket.
A kommlinkjét magamhoz vettem és a fülbe járó részét be is helyeztem a saját fülembe annak érdekében, hogyha vannak még társai vagy bármilyen információ mozog ott, akkor arról értesülhessek. Hanem majd ha fölösleges lesz akkor megszabadulok tőle, vagy simán jó lesz arra is, hogy az enyém helyett használjam biztonsági okokból. A kést csak ezután vettem a másik szabad kezembe, hogyha valamire kést kéne használni, akkor legyen. Csupán ezután vettem rá a fáradságot és az időt, hogy felmérjem, hogy a távolba, vagyis ott, ahol korábban voltam és ahol a két másik nőszemély is volt, mi folyik. Eddig már meg kellett nyerniük a saját harcaikat, vagy mindketten meghalni, hogy aztán én fejezzem be helyettük a dolgot.

---

Hyrsi nem tagadhatta le, hogy némileg meglepte az aljas trükk, hogy nem is volt robbanás, de roppant okosnak is tartotta, hogy így akarta kiugrasztani őket a katona, bár nem igazán jött be mindez. Eddigre saját maga bemászott az eszméletlen, vagy éppen halott geonosisi alá, hogy az nagyjából takarja őt. Emiatt nem sok mindent tudott tenni, vagy éppen nem tenni. Egyelőre megmozdulni se mert, mert nem akarta elárulni, hogy itt van. ha majd a fickó végez a lánnyal és errefelé jön, akkor majd átgondolja a helyzetet, de addig ráért. Addig is próbálta felmérni, hogy miként tudna kilesni, mit kellene a geonosisin mozgatnia, hogy mindez kivitelezhető legyen. Az pedig a jövő zenéje volt, hogy innen miként fogja majd tudni az alak fejét meglőni.
Két dologban biztos volt, az egyik az, hogy ez a szituáció átkozottul megalázó volt a rangjához méltán, a második az, hogy élve akar innen kijutni. Ebből pedig adódott egy harmadik, hogy ki fogja tekerni Mordaen és a wampa – Tubrok – nyakát, ebben teljesen biztos volt. Szerintük jöjjön el ide, jó szórakozás lesz, ráfér a kikapcsolódás és még sorolhatta volna órákig, hogy miket mondtak.
De egyelőre nem igen tudott mit tenni, csak várakozni.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Paqha továbbra is a komlinkkel volt elfoglalva, a fülébe tette az eszközt és ekkor állt volna körbenézni, hogy merre mi történik…

Ezzel egy időben Shani próbált tenni valamit, de mire végigfutott a gondolataiban, hogy mit is kellene tennie hallatszott a húr pendülése. Valószínűleg felkészült a halálra, de nem ez történt, csak újabb éles fájdalom, ahogyan a nyílvessző hegye a bal kézfején hatolt át és állt bele a padlóba oda szögezve őt.

Ezalatt mindebből Hyrsi nem sok mindent látott, csak a következőket érzékelte, amikor a nyíl beleállt a padlóba.

Ekkor azonban…

Néhány pillanatra a helységben levő vészvilágítás is megszűnt, ezzel egy időben Paqha és Shani – illetve minden erőérzékeny és használó – a helységben olyat érezhetett, amit soha életében. Megszűnt az Erő körülöttük. Mindez nem is zavart okozott, vagy észlelhető volt, hanem olyan szintű ürességet, amit még életükben nem észleltek.

Ez volt az, ami Shani életét is megmentette valószínűleg, a fickó is lefagyott pár pillanatra, majd azt lehetett hallani, ahogyan megfordul és a léptei elhalnak a távolban. Paqha nagyjából az előbbiek után mostanra tudott megfordulni, de már nem látott senkit sem.

A teremben néhány helyről zavarodott szavakat, hangokat lehetett hallani, hogy mi történt, és ehhez hasonlókat. Míg mások, a többség azt nem értette, hogy min akadtak ki többen, mert semmit sem éreztek…

PAQHA VURANETHE

A komlinken egyelőre semmi üzenet vagy beszélgetés nem jött át, így az ötlet erre való hasznossága eléggé kimerült. Attól még hasznos lehet valamire, majd a jövőben.
Már fordultam volna a korábbi helyhez, ahol voltam ébredés után, amikor fél úton elakadt a mozdulat. Amit éreztem az teljesen új volt, illetve pont, hogy sok mindent nem éreztem, amit éreznem kellett volna. Ha ezt egyáltalán érzésnek lehet nevezni. Nem hiszem, hogy ilyen érzés lenne, ha megvakulna vagy megsüketülne valaki. Esetleg minden érzékét egyszerre vesztené el. Igaz, hogy mindezek csak tompábbnak tűntek, legalábbis számomra, ahogy az az érzés is zavart, mintha valami nagyon elemit vettek volna el tőlem.
~ Ilyen lehet az, mikor a több éve drogosnak hirtelen józan pillanata lesz. - futott át a gondolat a fejemen, amit rögvest követte a felismerése annak, hogy mi is hiányzik valójában. Kíváncsi voltam, hogy ki és mivel képes ezt megtenni, ahogy egyúttal dühös és mérges is voltam rá azért, mert velem is megtette. Abban biztos lehet, hogy közel sem fog örülni a találkozásunknak, de ehhez egyszer meg kell találni őt.
Csak ekkor tűnt fel, hogy ismét működik a vészvilágítás, hogy mások is életben vannak még ebben a teremben és hogy az elkezdett mozdulat félbe szakadt. Már csak abban reménykedtem, hogy egyhamar nem fogy el az adrenalin és kezdem el érezni azt, hogy mennyire nagyot is kaptam korábban.
Mivel semmi érdemlegeset nem láttam onnan, ahol a két másik nő és egy katona is kellett volna legyen, hát elindultam arra. Illetve csak majdnem, hiszen az első lépés után igazából automatikusan esés következett volna, éppen csak hogy korrigálni tudtam és megállítani ezt a dolgot.
- Ez új és érdekes. - jegyeztem meg magamnak motyogás közepette miután realizálnom kellett, hogy egy olyan hétköznapi és általános cselekvéshez, mint a járás, is milyen mértékben használatba veszem azt az energiát, amit a harchoz és néhány speciálisabb tevékenységhez is. Gyakorlatilag ha úgy vesszük, kicsit olyan volt, mintha újra kellene tanulnom járni. Vagy megtanulni járni mankók nélkül. Ez talán pontosabb.
- Minden oké? - teszem fel a teljesen hülye kérdést miután remélhetőleg sikerül elbotorkálnom a két nőszemélyig és meg is találom őket, lehetőleg élve. Halottaktól fölösleges lenne ilyesmit kérdezni.

---

Hyrsi nem hallotta a folytatást, hogy lett volna újabb lövés, vagy bármi, így igyekezett kinézni a geonosis alól. Ha sikerült, akkor látta, hogy mi folyik, hogy a katona eltűnt, amit nem kicsit talált furcsának. Mindazonáltal igyekszik ekkor kikecmeregni onnan, továbbra is szorongatva a fegyverét. Igyekezett körbenézni, bár nem hitte, hogy nagyon fog látni valamit a por miatt. Hangokat is viszont hallott, azok alapján úgy tűnt, hogy valami történt, bár ő maga nem érzett semmit sem és nem is tapasztalt. Bármi is volt egyelőre úgy véli, hogy rá nem volt hatással. Ha eddigre nem sikerült kiszabadítania magát a macskalánynak, akkor odamegy megnézni.
- Segítsek? – kérdezte.
Ha így van és kell a segítsége, akkor körbenéz, hogy talál-e valamit, amire a lány ráharaphat. Ha volt ilyen, akkor azt is odaadja neki. Ha nem, akkor nem. így vagy úgy, de ha kell a segítsége, akkor megpróbálja kihúzni, kirántani a nyílvesszőt. Ahhoz, hogy a fénykarddal vágják szét nem akart folyamodni, mert az felhevíti a vesszőt és roppant kellemetlen és sokkal nagyobb fájdalommal járna. Ha sikerül kiszedni a saját ruhájából tép le anyagot, hogy bekösse a sebet, sajnos elég sok tapasztalálata volt ilyen téren, amikor önmagát kellett ellátnia.
- Átlőtték a kezét, nem hiszem, hogy kitudja szedni magától – mondta.
Ha azonban nem szorult segítségre a lány, mert magának akarja megoldani a dolgokat, vagy túl van azon, hogy ellássa, akkor igyekszik elmenni oda, ahol leszedte a két katonát, hogy átkutassa őket, fegyverek, vagy egyebek után. Közben még a fénykardos nő felé is fordul pár pillanatra, hátha ő tud valamit.
- Egyébként mi történt, miért vannak többen kiakadva? – kérdezte.
Ha áttudta kutatni a katonákat, akkor azzal, amit talál visszamegy a többiekhez.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Shani tervei egyáltalán nem alakultak úgy, ahogyan akarta. Fejben eltervezte, hogy nagyon kemény lesz és minden simán megy, de a teste úgy döntött, hogy nem. egyrészt ez nem olyan seb volt, mint amihez hozzászokott, a nyíl csonton is átment és erősen vérzett. Az egésztől hányingere volt és sírt a fájdalomtól. Az otthon korábban használt fájdalomokozások messze nem ilyenek voltak.

Azok a fájdalomokozásnál csak a fájdalomérző receptorokat stimulálták, így lényegében fantom fájdalmat hozva létre, amit az agy fájdalomnak fogott fel. De ha odanyúlt nem volt a bőrön, izmon ilyesmi. Itt azonban amint hozzáért a nyílvesszőhöz és az megmozdult a sebben akaratlanul is felsikoltott és összerándult a fájdalomtól. Illetve elhányta magát tőle.

Ezen első mozdulatok után az egész testét hideg veríték verte ki és a teljes este és elméje is tiltakozott az ellen, hogy újra hozzáérjen a nyílvesszőhöz. Azt megpróbálta eltörni, de a nyílvessző durcalélból volt, nem tört el, helyette a törött csontot megmozdította a kézfejen és végig mozgott benne, amitől a lány akaratlanul már üvöltött és jó eséllyel be is pisilt a fájdalomtól.

Egy biztos, bármennyire is keménynek hitte magát, ezt ő egymaga segítség nélkül nem fogja kiszedni. Így segítséget kért, vagyis elfogadta Hyrsi-től. Ha megnézte, akkor láthatta, hogy a talajba nagyon beleállt az egész, így kénytelen lesz felfelé kihúzni a kezet a nyílvesszőről. Ami egyébként nem volt olyan hosszú, hogy fénykarddal el lehessen vágni.

Paqha hallotta a két sikolyt is a hátrahagyott két nő irányából és meg is érkezett oda, akkor láthatta ő is, hogy mi a helyzet. Hyrsi közben talált egy gyertyatartót, azt adta oda Shaninak, hogy harapjon rá. Ezek után ragadta meg a fehér hajú nő a kislány kezét és egy gyors mozdulattal rántotta felfelé a kézfejet a nagyjából tizenöt centis nyílvesszőn.

Ez olyan erős fájdalommal járt ismét, hogy Shani ismét felsikoltott, ám a sikoly félbeszakadt, ahogyan elvesztette az eszméletét. Hyrsi még bekötözte a kezet, ami erősen vérzett, ennél jobb ellátás kell majd, mert csont is sérült, ezt Paqha is látta.

Ezek után ment Hyrsi a két testhez, amit lelőtt, azonban ott már csak négy energiacellától és egy tőrtől eltekintve semmit sem talált, már elvették tőlük. Így visszament és visszaért a pár méterre levő pároshoz, ahol Shani már ébredezni is kezdett.

A keze kegyetlenül fájt, a legkisebb mozdításra is és már átvérezte a kötést, azonban volt egy előnye, legalább azt nem érezte, hogy az oldala fáj…

PAQHA VURANETHE

Hallottam a sikolyokat amik abból az irányból jöttek, ahol a két nőt hagytam. Jelen pillanatban ha akartam volna se tudtam volna odaszaladni, a séta is megterhelő volt még egyelőre és több odafigyelést igényelt. Odaérve azt is láttam, hogy mi is a helyzet. A fiatalabbik, a padlóhoz volt szögezve a kézfején keresztül és a másik nő épp azon próbálkozott, hogy kiszabadítsa és ellássa a sérülést.
- Valaki teljesen lekapcsolta az Erőkapcsolót. Kellemetlen. - feleltem a fehér hajú nő kérdésére. Ezek szerint ő biztosan nem erőhasználó, ha ebből semmit sem érzett. Legalább annyival könnyebb az élete a jelen helyzetben. Az eszméletlen lányt elnézve meg elég mindegy volt, hogy melyik csoportba tartozik, hiszen leghamarabb fel kellene kötni a kezét, hogy ne nagyon mozgassa. Ez viszont már az ő dolga.
- Vele mi legyen? - érdeklődtem semleges hangnembe a visszaérkező nőtől. Számomra fölösleges és hátrahagyható volt, nem csak a jelen eset miatt, hanem úgy általában. Nem vagyok az a típus aki gyerekfelvigyázót vagy ápolót tudna játszani. Ha a másik nő hozni akarja magával, akkor az már az ő dolga és felelősége lesz, nem az enyém.

---

Hyrsi sikeresen kiszabadította a másikat a földhöz szegezésből, közben megkapta a választ is, hogy mi történt. Legalább már tudta, hogy miért nem érzett semmit sem az egészből, mert az Erőhöz volt köze. Erről nem tudott semmit, csak meséket, legendákat ismerte, és persze ott volt Elofon Rien tábornok, a Vezérkar egyik tagja, ő volt még „mágus”, ahogyan tartották. Ő talán tudott volna segíteni abban, hogy mi történt, úgyis kellemes társaság volt és Hyrsi elég jóképűnek is tartotta a fiatal tisztet. Csak bólintott a nőnek, hogy érti, majd fordult is a katonákhoz, hogy fegyvert keressen. De azoknál már szinte semmi sem volt, aminek nem örült, így azok nélkül kellett visszatérne, a négy energiacellát azért felvette, ahogyan a tőrt is, amit a csizmájába csúsztatott.
- Nem volt náluk semmi – mondta.
Ha nem egy ilyen fiatal lány lett volna, akkor a saját túlélése érdekében főbe lőtte volna, amíg eszméletlen, mástól lehet, hogy nem kapott volna ennyire könyörületes kivégzést. Azonban nem tudta megtenni ezt, ahogyan azt sem akarta, hogy hátráltassa őket, mert akkor lehet, hogy mindannyian meghalnak miatta.
- Vigyük el egy biztonságos helyre, ahol otthagyhatjuk, aztán vagy tűnjünk el innen, vagy járjunk utána, ami itt folyik.
Vetette fel a nőnek, nagyjából ezek után ébredhetett fel. Igazán elcsodálkozott, hogy van ereje beszélni és felállni a lánynak a sebei után. Saját maga ilyesmi után órákig ne tudott felkelni a fájdalomtól pedig nagyon magas volt a fájdalomküszöbe és őt kisgyermek korától kínozták és verték folyamatosan. Abban biztos volt, hogy nem emberi, már-már nagyon furcsa és ebben a helyzetben pedig különösen ideges volt.
- Najó, mi maga?! Mi az átok maga?! – kérdezte és közben a bundásra igyekezett emelni a fegyverét.
Közben azért igyekezett a másik nőt is szemmel tartani, hogyha megtámadná, akkor megpróbálhasson kitérni előle.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Shani továbbra sem vette figyelembe a teste által generált jeleket, mint a hideg veríték, a vérveszteség, reszketés és úgy próbált cselekedni, mintha semmilyen baja sem lenne. Talán az adrenalinnak köszönhetően sikerült felállnia, de amint újra ránehezedett az égett oldalon lábára a térde megbicsaklott és elsőre visszazuhant.

Erre a szíve hevesebben kezdett verni, aminek köszönhetően a kézsebe újra erősebben vérzett. Ahogyan állt érezte az egész testét elöntő gyengeséget, a szavai lassúak, ízesek voltak és a sokk okozta zavarodottságtól nem is voltak teljesen érthetőek. Szédült így állva és még jobban izzadt, mint korábban és az felállás okozta túlerőltetésnek hála homályosan látott.

A kezét képtelen volt mozgatni, egyik ujja sem reagált, de már a próbálkozásra is szinte csillagokat látott a fájdalomtól, a lógatás úgyszintén még erősebb fájdalmat generált, az egyetlen jó az volt, hogyha magához szorította. A gondolatai lassultak, zavarosak lettek, nem igazán volt arra se képes, hogy önmagát ellássa, így a kezének se tudott ruha anyagot letépni, mert nem volt meg az ereje hozzá.

Minden iszonyúan gyors volt körülötte ezt fogta fel, saját maga meg végtelen lassúnak tűnt. Mivel némileg ért a sebek ellátásához és hasonlókhoz, így az még eljut újra a tudatáig, hogy a tüneteket felismerte, sokkot kapott. Azaz, ha továbbra is keménykedik és próbál erőset adni, túl akarja pörgetni a testét nagyon rövid időn belül a mostani vészkiáltásokon – tüneteken – felül leáll a szervezete és belehal. Tudta, hogy le kell feküdnie, a lábait felemelni, sok folyadékot bevinni az égés és a vérző seb miatt és fájdalomcsillapító…

Paqha is könnyedén láthatta, hogy amit a cathar – révén annak látszik – lány előadott az még a saját tűrőképességén is túl volt, egyáltalán nem volt természetes, amit csinált. A fehérhajú nő fegyvert fogott rá, számon kérve, hogy micsoda valójában. Látszott Shani-n, hogy izzad, ömlik róla a víz, a bundája csapzott lett, a tekintete zavart. Ha Paqha is értett némileg az elsősegélyhez, akkor ő is látta, hogy a másik sokkot kapott a lövés okozta égési seb, az egész esemény és a vérző seb fényében mindez nem volt meglepő egyébként sem…

PAQHA VURANETHE

- Nem voltak túlságosan felszerelve. Amelyiket megöltem annál csak egy sugárpisztoly volt, kés, kommlink meg gyenge testpáncél. - válaszoltam a fehér hajú nőnek miután közölte, hogy mit talált. Valószínűleg a többi túlélő odamerészkedett a hullához amikor nem figyeltünk, vagy nem azzal törődtünk és amit fontosnak tartott azt elvitt.
Az ezt követő közjátékra csak a szemöldökömet emeltem fel. Amit a cathar lány elkövetett az egyszerre volt ostobaság és nevetséges. Már eleve az, hogy lábra állt, úgy-ahogy, olyasmi volt, ami nagyon rossz ötlet a sérülése és állapota mellett. Ezt követte, hogy csak úgy lógatta a kezét maga mellett, ami most még jobban vérzett, és valamit biztosan mondani is akart nekünk, de nem igazán volt értelmes és összefüggő. Ha még félelmetes is lett volna számomra, akkor biztosan úgy reagáltam volna, mint a másik nő és fegyvert fogok rá, esetleg le is lövöm kérdés nélkül, így viszont csak az általa produkált tüneteket vettem számításba, és örültem annak, hogy a múltam sok oldala miatt kénytelen voltam némi elsősegély ismeretet összeszedni, így tiszta volt, hogy a cathar lány sokkot kapott. Másra, önmagán kívül, aligha lehet veszélyes.
- Itt hagyjuk. Kétlem, hogy lenne biztonságos hely bárhol, hacsak be nem zárjuk valahova, ott meg úgyis meghalna. Itt még van esély rá, hogy kerül egy irgalmas szamaritánus, aki vagy így vagy úgy, de segít rajta ha akar. Addig meg kideríthetjük, hogy mi folyik itt. Túlságosan olajozottan működött ez a támadás, úgyhogy valószínűleg arra is számítanak, hogy egyesek el akarják egyből hagyni a bolygót, így kétlem, hogy szerencsénk lenne a hajóknál. - fordultam a fehér hajú nő felé, de csak annyira, hogy azért a szememet a cathar lányon tarthassam, hiszen nincs kizárva az sem, hogy szimplán rosszul becsültem fel az állapotát, és igazából ő is ennek az egésznek a része és veszélyes. Ebben az esetben, mármint ha olyasmit tesz, amit támadásként ítélhetek meg, akkor a sugárpisztollyal próbálom meg hatástalanítani.

---

Hyrsi még nyugtázta, amit a másik nő mondott, hogy mi volt a másik katonánál, akit ő intézett el. Mivel korábban így biztosan nem engedték volna be őket a vacsorára, eléggé biztosra vette, hogy ők később jöttek be és nekiláttak a gránátosok munkáját bevégezni. Bár nem tudhatta pontosan, hiszen eszméletlen volt. Visszatérve a többiekhez a felinoid a frászt hozta rá, amikor azokkal a sérülésekkel felállt és még valamit beszélni is akart nekik. Ahogyan tovább folytatta a beszédet – feltételezve a korábbiakból, hogy most sem fogja érteni – már-már kész lett volna a kaldahani nő meghúzni a ravaszt. A lány szerencséje az volt, hogy Hyrsi nem szívesen ölt gyereket, vagy olyanokat, akik nem tudtak védekezni. A másik nő szavai voltak azok, amik visszarántották a valóságba.
- Rendben, derítsük ki, hogy mi folyik itt. A mendemondában nem hiszek továbbra sem, valami másnak kell a háttérben lennie. Lady Hyrsi Moldenson vagyok, Kaldahan szenátora, úrnőm – mutatkozott be.
Nem igazán volt róla tudomása, hogy vannak-e a birodalmon kívül olyanok, akik vörös fénykardot használnak, így feltételezte, hogy a nő egy urdrarr. Igyekezett kijutni az asztal mögül, közben a környéket pásztázta, nem akarta, hogy esetleg meglepetésből rálőjenek.
- Merre induljunk először, mit nézzünk meg? – kérdezi, ha már távolabb értek, esetleg el az egyik ajtóig.
Neki megvolt az ötlete, hogy mit nézne meg először, bár arról fogalma sem volt, hogy az hol helyezkedik el helyileg…

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Shani próbált valamit még kinyögni, de azt hallotta, hogy a két nő is közbe beszél, így emiatt Paqha és Hyrsi nem sokat értett a szavakból, csak azt látták, hogy a cathar – számukra annak tűnt és nem farghulnak a műtét miatt – visszarogy a földre. Amint ez megtörtént és nem kellett küzdenie a talpon maradásért, vagy hasonlóért egy hangyányit máris jobban érezte magát. Nem szédült.

Közben a másik két nő megbeszélte, hogy hátrahagyják a lányt és mennek a maguk útjára, próbálják kideríteni, hogy mi történt, amit meg is tudtak tenni. Shani ebből azt észlelte a homályos látás miatt, hogy az előtte levő két folt, azaz a két nő távolodik, majd eltűnt a porban, ami még mindig belepte a helyet.

A két felnőtt nő végigtudott menni a termen, sok halottat, leszakad végtagút, lelőttet, sérültet és hasonlót láthattak. A legtöbben féltek és rettegttek, ami mögé csak tudtak a mögé bújtak. Mivel korábban nem figyelték meg, hogy merre vannak ajtók, így csak a főbejárat helyét tudták, hogy hol van, így arra felé tudtak menni és elérni.

Odakint a folyosón – révén nyitva volt az ajtó – már nem volt por, így ott messzebbre lehetett ellátni. Ott is vészvilágítás volt, több tetem is feküdt szanaszét, bár éppen nyugalom volt és csend, senki se látszott élő a folyosón, se droid.

Közben a hátrahagyott Shani annyit észlelhetett a homályos látása mellett és hallhatta is, hogy valaki mozog a közelében, majd éles fájdalmat érzett a nyakában, ahogyan valaki egy injekciós tűt szúrt belé és túlnyomásos módszerrel pedig valamit máris a szervezetébe juttatott…

PAQHA VURANETHE

- Vuranethe. - adtam meg a nevem egy részét némi késéssel azt követően, hogy a másik nő bemutatkozott. Az igazat megvallva nem számítottam arra, hogy bárki is birodalminak tekint, majd itt, illetve bizonyos szempontból számítottam rá, de többnyire úgy, hogy gyűlölködve, vagy ellenségesen teszik mindezt. Viszont ez a szenátor bizonyára szimpatizáns lehet, vagy szimplán csak a helyzet teszi. Tudom, hogy a bolygó, amit megemlített az a Független Rendszerekhez tart, viszont fogalmam nincs a jelenlegi politikai állásról a Birodalom és az FRK között. Viszont valódi kilétemet sem fogom egyből felfedni előtte, leghamarabb abban az esetben, ha az feltétlenül szükséges lesz, addig meg játszom a birodalmit. Szerencsére annyit tudok a saját fajtámról, hogy ez nem lesz olyan nehéz, meg néha szoktam is ezzel szórakozni. Vagyis öregbítem a Birodalom rossz hírét.
- A legjobb lenne valami vezérlő, vagy biztonsági szoba, ahonnan láthatunk kameraképeket, vagy valami ilyesmit, de ha van jobb ötlete, akkor csupa fül vagyok. - válaszoltam Hyrsinek miközben a főbejárat irányába indultam el. Egyelőre fogalmam sem volt arról, hogy van-e más kijárat, vagy épp bejárat, esetleg, hogy a korábbi gránátok csináltak-e újabbakat. Se a halottak, sem pedig a túlélők nem érdekeltek, de azért a lőfegyvert kézben tartottam, hogy ha szükséges, akkor azonnal tudjak reagálni egy esetleges támadásra, még ha most az Erő nélkül nem fog ez olyan könnyedén is menni, mint eddig bármikor.
A folyosót elérve már nem volt pór, bár itt is vészvilágítás és tetemek voltak, tehát nem csak a bálteremben volt, bármi miatt is van ez a teljes felfordulás. A datapadomat elővéve, egyrészt megnéztem, hogy még működő képes-e és nem tört-e össze, másrészt, hogy a vacsora előtti adatgyűjtés során lementettem-e bármit, ami most hasznos lehet, mondjuk egy tervrajzot, vagy bármi hasonló dolgot.

---

Sikerült otthagyniuk a cathart és eljutni a terem kijáratáig. Hallotta a zajokat, hogy sokan elbújtak, féltek. Ha valaki pedig így áll hozzá az eddig látottak alapján nem feltétlen éli túl a dolgot. Valakik remekül rájátszottak a mítoszra, továbbra is ez volt a véleménye. Ahogyan elértek a kijáratig még senki se támadt rájuk, ami egyelőre jó kilátásnak tűnt, bár nem voltak illúziói arról, hogy később nem lesz így. Itt hozta fel, hogy merre menjenek, már csak azért is, mert tisztában volt vele, hogy az urdarrok mennyire szeretnek parancsolgatni, így ezért is kérdezte meg, hogy a nő mit akar. Igazából nem is mondott hülyeséget, ez nem volt olyan rossz ötlet.
- Nem, ez tökéletesen megfelel nekem is. A hajókhoz valamikor akkor is lenéznék, van két harci testőr droidom ott… csak minden kommunikációs eszközöm maradt a szobámban.
Így már ostobaságnak látszott, hogy ott hagyta, de ha egyszer nem hitt az egészben, akkor felesleges volt az, hogy magával hozza azokat, úgy gondolta vacsora és némi tánc után visszamegy és aludni fog. De a sors nem úgy hozta. Megvárta, amíg a másik nő térképet és, hogy hova is kell menniük. Ha mindez megvolt és megvolt az útvonal is és elindulnak, akkor továbbra se teszi el a fegyvert, hanem azt tartja maga előtt, közben igyekszik figyelni, hogy megtámadja-e őket valaki, ha igen, akkor próbál védekezni és kitérni a támadás elől, illetve visszatámadni lövésekkel.
Bár bízott benne, hogy mindez nem fog előfordulni és viszonylag nyugodtan haladhatnak. Ehhez persze kellett, hogy több legyen a civil és kevesebb a fegyverforgatáshoz értő személy…

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

Shani oda tudott kapni a nyakához, ahol a szúrás érte, légnyomásos tű volt, így még csak nem is vérzett. A kérdésére senki sem felelt és a homályos látás miatt továbbra is csak az alakokat tudta kivenni. Azonban már senki sem volt a közelében, legalább nem is nem mozdult senki.

Néhány pillanattal később kezdett nagyon, de nagyon rosszul lenni. Az egész olyan érzés volt, mintha belülről égették volna végig a szervezetét. Azonban azt is érezte, hogy a kezében és az oldalán tompult a fájdalom, illetve valamivel tisztábban kezdett gondolkodnia, könnyebben.

A tanulmányai révén emlékezhetett rá, hogy a kolto, vagy bacta folyadéknak van ilyen hatása, ha közvetlenül a szervezetbe, vérbe injekciózzák, éppen ezért nem is nagyon szokták, mert több kárt okozhat, mint hasznot. Ebben lebegni egy dolog, az bevett szokás volt, de ami vele történt az extrém.

Ebből legalább tudhatta már, hogy nem megölni akarták, hanem valaki megmenteni. A szívverése és pulzusa a pánik és ijedtség ellenére is kezdett normalizálódni, ahogyan a pulzusa is. Nagyon gyengének érezte magát, mint aki hosszú ideig beteg, de mégis jobban, ahogyan a folyadék hatott.

Az egész testét érintő fájdalom lassan múlt, az oldala és keze csak tompán fájt éppen. A látása is kezdett némileg javulni, már olyan volt, mint aki közellátó csupán. Közelre jól látott, csak távolt volt homályos, a hányinger és szédülés még mindig megvolt, de már látta, hogy ki mentette meg. A mellette levő asztal tetején törökülésben a ház úrnője ücsörgött és egy kést forgatott az ujjai között.


A páros megállt az ajtóban és itt Paqha nekilátott annak, hogy megnézze hol van a biztonsági szoba. Több is volt belőle, révén hatalmas volt a hely, a legközelebbi három emelettel a hölgyek aktuális emelete felett volt. A kellemetlenség az volt, hogy csak lifttel lehetett feljutni, révén nem voltak lépcsők, legalább is a térkép nem jelölt ilyesmit.

A liftekhez két folyosó részen át lehetett eljutni, itt mindenhol harc nyomai látszódtak, lelőtt, vagy épp felvágott testek feküdtek mindenfelé. Néhány különleges testet – vagyis ami maradt belőle – lehetett látni. Csupán por maradt a testekből, ami néhány pillanatig még őrizte az ember alakot, utána szétmállottak a legkisebb légmozgásra.

Ezeknek egy része állt, vagy épp mozdulatot tett, esetleg feküdtek. Hátborzongatónak tűnt az egész. A liftekhez elérve még több test volt, itt halomra lőtt civilek, a ruhák alapján nemesek voltak, illetve pár harci droid szétlőve, szétvágva, de ellenségnek egyelőre – szerencsére – nyoma sem volt.

A liftek – négy darab volt itt – a panelek alapján működtek, ám mielőtt bármelyik nő hívhatott volna egyet süvítő hangot lehetett hallani és sikolyokat. Pillanatokkal később egy lezuhanó lift száguldott el a harmadik emelet, azaz a lányok előtt és néhány szívdobbanásnyi idő múlva a földszinten csapódott be és robbant fel.

PAQHA VURANETHE

- Használja ezt. A katonáé volt. - nyújtom Hyrsi felé a kommlinket, miután a füles részét kiveszem a fülemből. Nem tudom mennyire lesz majd a hasznára, vagy el tud-e érni bármit vele, de nem árt, ha van nála valamiféle kommunikációs eszköz. Különben sem hiszem, hogy egyhamar eljutnánk a szobákig most.
- Erre. - indultam el a liftek irányába miután a térképen be tudtam lőni a legközelebbi biztonsági szoba helyét. Jelen esetben inkább bíztam volna lépcsőkbe, mintsem egy liftben, de nem igazán volt más lehetőség, hiszen semmi ilyesminek a létezését nem jelezte a térkép.
- Vajon mi képes ilyesmire? - gondolkoztam hangosan a különös "holttesteket" látva. Nem igazán volt tudomásom olyan fegyverről, ami ilyesmi utóhatással rendelkezne, ahogyan arról sem tudtam, hogy ilyesmi képessége lenne egy erőhasználónak. Persze az is lehet, hogy csupán az én tudásom kevés ehhez.
- A lift máris nem olyan jó ötlet. - jegyeztem meg azt követően, hogy élő szemtanui voltunk az egyik lezuhanásának. Ami azt jelenti, hogy vagy meg van rongálva, vagy valakinek az a dolga, hogy működés közben szabotálja őket. Hirtelen ötlettől vezérelve pedig megpróbálom mindenik liftet hívni a mi szintünkre, a lezuhantat kivéve, hogy van-e még olyan, ami le van zuhanva, vagy éppen egyből szabotálja-e valaki. Persze az sincs kizárva, hogy a lifttel valami olyan jön, ami gondot jelenthet, így esetleges harcra is készültem.

---

- Köszönöm! – mondta miközben átvette a komlinket a nőtől.
Úgy tűnt Hyrsi számára, hogy megvolt az, amit a nő akart és így el is tudtak indulni. Semmilyen ellenségbe nem futottak bel egyelőre azonban valamitől nagyon rossz érzése kezdett lenni. Mindez fokozódott, amikor a teljesen szétégett valami, de ilyet még soha sem látott, főleg, hogy semmilyen égésnyom nem körülöttük és mintha mozgás közben történt volna a teljes elégés.
- Látott már ilyet valaha? – kérdezte.
De úgy tűnt, hogy a másik sem, hiszen ő is értetlenül állt e felett. Mikor jobban megvizsgálta volna a testeket, azok a legkisebb lehelettől, vagy épp légmozgástól szanaszét repültek. A liftekhez érve már készült volna arra, hogy liftet hívjon, amikor hallotta, hogy az egyik lezuhan benne utasokkal és odalent felrobbant. Ösztönösen igyekezett hátrébb ugrani itt.
- Van valahol lépcső is az épületben? – érdeklődött.
Remélte, hogy van, mert ezek után nem szívesen szállt volna be a liftek valamelyikébe, ha nem muszáj. De közben úgy tűnt, hogy nem nagyon mennek tovább a lifteknél, ha a másik nő tényleg lehívja a lifteket, akkor Hyrsi is igyekszik fedezéket keresni, ahonnan rálát a liftekre, hogyha ellenség jönne, akkor azokra rá tudjon lőni.

felszerelés/egyebek:

Egy kaland: Mikor minden valóra válik





Felinx

---

A lány felnevetett Shani szavain, amikor arról kérdezte, hogy miért mentett meg.

- Ne legyenek illúzióid, nem mentettelek meg, akkor mentettelek volna meg, ha elvágom a torkod és hagyom, hogy gyors, fájdalommentes halálod legyen. A szenvedésed lett meghosszabbítva ezzel, semmi több.

A következőkön elgondolkodott, de nem sokáig, talán inkább azon tanakodott, hogy mennyit is mondjon el az egészből.

- Neki is ennie kell, ha túl gyorsan hal meg mindenki az nem jó – vonta meg a vállát.

Ezek után kedvesen és barátságosan mosolyodott el, a fejét kislányosan oldalra biccentve. A mosolya is teljesen ártatlan kislányos volt, mégis valamiért Shani minden egyes szőrszála, ami a bundáját képezte az égnek meredt.

A páros nem jutott el túl messzire, ugyanis a lifteknél ragadtak. Nem azért, mert rájuk támadtak volna, vagy éppen nem tudtak tovább menni, ennél sokkalta költőibb magyarázata volt mindennek. Mégpedig Paqha cselekedete.

Ugyanis a nő kísérletezni kezdett, hogy miként babrálhatják a lifteket, így a maradék három liftet lehívta magukhoz. Mind a három más-más emeleten volt, így egymás után érkeztek csak meg.

Az első lift megállt és kinyílt az ajtaja, semmi sem volt bent, a lift teljesen üres volt.

A második lift ekkor ért ide, ez is kinyílt, ebben két test volt, egy rodián nő és egy gungan férfi, mind a ketten halottak, agyonlőve.

A harmadik lift úgy tíz másodperccel később érkezett meg, ez is üres volt, de korábban lehetett utasa, mert a teteje a plafon és talapzat is ki volt vágva, a plafon darabja a földön. Paqha azonnal felismerheti, egy fénykarddal okozták ezeket a „sérüléseket” a liften, azonban az Erőhasználónak sehol sem volt nyoma.